A volt miniszterelnök szerint pártjának igazi nagy európai néppárttá kellene alakulnia, amely azonban nem lenne azonos a polgári körökkel. Orbán Viktor a Reggeli Krónikának adott interjút.

- Úgy tudom, hogy nagyon hosszan tárgyaltak az elmúlt két napban, az egyik napilap szerint húsz órán keresztül tárgyalt a Fidesz elnöksége azokról a döntésekrõl, amelyeket aztán végül meghoztak. Ilyen nehéz volt egyezségre jutni, ezért tartott ilyen sokáig a beszélgetés?

- Abban a szakmában, vagy inkább hivatásban, amiben mi élünk, nincsen nyolcórás munkaidõ, egyszer hopp, másszor kopp van. Vannak békésebb idõk, amikor az ember kevesebbet dolgozik, és vannak nehezebb kérdések, amikor viszont senki sem nézheti az óráját. Sokat beszélgettünk, és még így sem jutottunk egymással egyezségre, csak néhány kérdésben. Számos ügyben a késõbbiekben még újra találkoznunk kell.

- Miben jutottak egyezségre?

- Ugye mindig sokat akar a szarka, aztán vagy bírja, vagy nem. Most inkább bírtuk, hiszen vállalkoztunk arra, hogy a Fidesz és a polgári oldal jövõjének kérdésein túl foglalkozunk néhány, az ország szempontjából fontos és aktuális kérdéssel. Foglalkoztunk a kábítószer törvény dolgával, az európai uniós népszavazásra való fölkészítésével az országnak, foglalkoztunk az áremelésekkel, és foglalkoztunk természetesen a Fidesz-Magyar Polgári Párt jövõjével is. Az utóbbi az, amit talán a legnagyobb érdeklõdéssel várnak tõlünk, vagy tõlem, hogy errõl mondjak néhány szót, hiszen a sajtótájékoztatón is leginkább efelé fordult az újságírók érdeklõdése.

- Nyilván, mert a közvéleményt és a polgári oldalt is az érdekli leginkább, hogy mi lesz a Fidesszel, miért van szükség a változtatásra, holott nagyon sokan azt mondják, hogy szükség van erre a változtatásra. Tehát lehet, hogy nem is jogos ez a kérdés, hogy miért kell változtatni.

- Szerintem egy normálisan gondolkodó ember számára általában mindig azt kell megválaszolni, hogy miért akar valaki változtatni az életmenetén, és nem azt, hogy miért nem. Az a normális, ha az ember nem változtat. Tehát szerintem magyarázattal, vagy válasszal tartozunk az Ön kérdésére. Anélkül, hogy bonyolult elemzésekbe, elemzések hálójába keverednék, kérem, érje be annyival, hogy megállapítottuk, úgy láttuk, egyetértettünk abban, hogy Magyarország egy korszakhatárhoz érkezett, az Európai Unióhoz való csatlakozás után sok minden megváltozik Magyarországon. Az Európai Unióhoz való csatlakozás egy óriási lehetõség, amit vagy kihasználunk, vagy nem. Ez a pártok számára is - én most nem akarok a többi politikai pártról szólni, meg az õ nevükben beszélni, mert ehhez nincs jogom, ezért maradok a saját kaptafánknál -, de a politikai pártok számára is egy új korszak kezdõdik. Az elmúlt 12 éves rendszerváltás során kis tagsággal mûködõ, ez minden pártra igaz, az ország egyes részein jelenlévõ, máshol jelen nem lévõ szervezetû pártok alakultak ki. A civil szervezetekkel inkább kevésbé, mint többé, sikerült jó együttmûködést kialakítani, a belsõ pártéletek általában inkább lanyhák, mint élénkek. Tehát számos ilyen jelenséget tudunk fölsorolni. Így nem lehet, ilyen pártokkal, illetve ilyen polgári párttal nem lehet az Európai Unió parlamentjén belül, sõt a néppárti frakción belül sem megfelelõ eredményességgel képviselni Magyarország nemzeti érdekeit. Ha erõsek akarunk lenni az Európai Unióban, akkor a pártszinten is erõsnek kell lenni. Én azt fogalmaztam meg tegnap ebben a beszélgetésben, hogy olyan párttá kellene fejlõdni a Fidesznek - hogy erre képesek leszünk-e, ezt majd eldönti a jövõ, hogy a tagság maga is így gondolja-e, azt is hamarosan meg fogjuk tudni, - mint amilyen a Kereszténydemokrata Unió Németországban. Nagy taglétszám, az ország minden településére elérõ szervezet, civil szervezetek, a párton belül is örömmel látottak, tagozatok alakulnak ki, valóságos belsõ pártélet van, idõnként, mi több, párton belüli népszavazás intézménye is szükséges lehet. Most is van napirenden olyan nemzetközi téma, ahol szerintem ez indokolt lenne. Szóval igazi nagy európai néppárttá kellene alakulnia minél több szervezetnek Magyarországon. A Fidesz a maga részérõl talán elsõként, ezt a munkát el is fogja végezni, ha a tagság is úgy akarja. Ezért nem döntéseket hoztunk, mert ha néhány ember összehajol, többé-kevésbé okos gondolatokat kitalál, ez kevés egy párt esetében. Egy párt tagságának nem a vezetõiben kell bízniuk elsõsorban. Az se baj, de elsõ helyen saját magukban kell bízniuk. Az a kérdés, hogy a Fidesz tagjaiban van-e önbizalom és hit ahhoz, hogy belevágjanak a pártjuk ilyen nagy arányú átalakításába. Ha igen - ez ki fog derülni egy hónapon belül, hiszen megyei gyûlések, regionális találkozók következnek -, akkor szerintem érdemes ezt a kísérletet véghezvinni. Ha nem, akkor maradjunk a mostani mûködési forma mellett, de akkor szerényebb célokat kell kitûznünk.

- Elhangzott ezen az elnökségi ülésen, hogy a választási vereségnek többek között ez is oka volt, hogy a párt struktúrája, a párt szervezete nem mûködött megfelelõen?

- Most ez nem hangzott el, de korábban ebben egyetértés volt.

- Mert ez többször megfogalmazódott a polgári oldalon is kritikaként.

- Így van, egyetértek Önnel. Tehát azt gondolom, hogy nemcsak az európai uniós csatlakozás miatt kezdõdik új idõszámítás, hanem a 2002-es választásoknak is van olyan tanulsága, amely korszakváltást sejtet. Egy választási küzdelem tekintélyes részben azon áll, vagy bukik, hogy milyen méretû, szervezettségû hadak mozdulnak meg egyik vagy másik oldalon. Ha az egyik pártnak, a politikai erõnek, eszmerendszernek, értékrendszernek a képviselõi szerényebb hadakkal tudnak fölvonulni, gyengén szervezettek, gyenge közöttük a kommunikáció, a koordináció, az egyeztetés, akkor minden bizonnyal alul fognak maradni. Ilyen értelemben a 2002-es parlamenti választás Magyarországon, szakmai szempontból beszélek most, egy igazi nyugat-európai választás volt, ott is így áll a helyzet. Ez nem volt mindig így Magyarországon. Szerintem a média szerepe ugyan nem lebecsülendõ, de már nem perdöntõ egy választási kampány során; fontos, nem lebecsülendõ, de nem perdöntõ. A perdöntõ az, hogy mennyien hajlandóak saját energiákat is mozgósítva a saját eszméik, értékeik és politikai programjaik mellett kiállni. És ez pedig egy párt segedelmével történhet, szervezett formában.

- Pártépítés. Én nem voltam tagja politikai pártnak, de azt el tudom képzelni, hogy az egy nagyon komoly, következetes, lépésrõl lépésre építkezõ munka, amikor egy pártszervezetet kialakítanak, felépítenek, és ahogy Ön fogalmazott, nagyon szélesre kell tárni a kaput. Így akkor ez a pártszervezõ munka nagyon komoly erõket kíván. Lesznek-e ehhez erõi a Fidesznek?

- Szeretném bíztatni arra, hogy vizsgálja fölül életének eddigi folyását, és ha még nem volt párttag, akkor esetleg ebben a világban is próbáljon egy embernyi felelõsséget vállalni, így vagy úgy. Javaslom a Fidesz-Magyar Polgári Párt dokumentumait tanulmányozásra a döntést megelõzõen. Nos, nézze, párt tagjának lenni, - ugye nagyon sok rossz emlékünk van ezzel kapcsolatban. Tehát a magyar emberekben van egy lelki távolságtartás, mégis csak volt itt egy szocialista párt, szocialista munkáspárt 1990-et megelõzõen, és nem mondanám, hogy különösebben nagy dicsõség volt e párt tagjának lenni. Ráadásul mindannyian tudjuk, hogy az a párt nem azt a célt szolgálta, hogy benne demokratikus közélet fejlõdjék ki, hanem valami egészen mást, mondjuk úgy, hogy egy politikai diktatúrának, egypárt-rendszernek a fönntartása. Éppen a szabadság elnyomását szolgálta, nem pedig a szabadság megteremtésének célját. No, ezért aztán a magyar emberben távolságtartás van. De Közép-Európa többi államában is hasonló a helyzet, nyilván, mert közös a történelmi tapasztalat. Ezért érdemes talán a legelejérõl kezdeni a beszélgetést, és azt tisztázni, hogy párttagnak lenni az elsõsorban felelõsséget és közösségvállalást jelent. Az egy olyan döntés, amikor az ember azt mondja, hogy vannak eszméi, vannak értékei, amelyeket szeretne viszontlátni a magyar társadalomban. És szeretné, hogyha az ország haladási iránya is ezen eszmék és értékek által meghatározottan történne, ilyen célok irányába. És azt mondja, hogy ezt nemcsak szeretné, hanem készen áll arra, hogy egy embernyi felelõsséget az ország jövõjéért vállaljon is, és megkeresi azt a szervezetet, ahol úgy gondolja, hogy tenni is tud annak érdekében, hogy mindent, ami jó az országban, azt megerõsítsen, és minden, ami rossz, azt pedig gyengíteni próbáljon. A modern, a korszerû, viszonyok közepette az ilyen fajta tevékenységnek a terepe a párt. És ezért én arra fogok biztatni mindenkit a jövõben is, hogy a lelkében, az eszében meglévõ gátakat, amely a párthoz való viszonyukat az embereknek jellemzi, próbálják lebontani, próbálják megkerülni, próbálják elhinni, hogy ez már valóban egy másik világ.

- Jó, de akkor azt mondom, ha bárki eldönti, hogy õ milyen értékrendet követ, és ezek alapján pártot választ, akkor szeretne bízni abban, hogy ez a párt jól mûködik majd, eléri majd amit szeretne, megvan a lépcsõje annak, hogy hogyan kell az õ javaslatait eljuttatni a párt vezetéséhez. Tehát, hogy ne forduljon az elõ, hogy mondjuk két választási forduló között, amikor még tarthat a kampány, akkor nem találnak vidéki központokban Fidesz pártaktivistát.

- Fontos dolog, hogy kellõen pesszimisták legyünk, ha szabad így fogalmaznom. Tehát ne higgyük azt, hogy az emberek vagy tökéletesek, vagy eleve gonoszak. Olyan lények vagyunk, akikben számos jó és számos rossz tulajdonság létezik egyszerre, és ebbõl a szempontból a párttagok nem különböznek az ország többi polgárától. Tehát a párttagságot vállaló emberek élete is egy állandó belsõ küzdelem. Ez nem látványos dolog, mert kis dolgokban megnyilvánul, de egy állandó küzdelem, egy bennünk zajló küzdelem, ahol a jobbik énünk küszködik a rosszabbik énünkkel, és próbál erõsebbé válni az elõbbi, mint amilyen az utóbbi. Ezért fölösleges azzal a reménnyel belépni egy pártba, de bármelyik más szervezet iránt maga az állam iránt is felesleges azzal a vággyal lennünk, hogy a tökéleteset fogjuk megvalósítani. Törekedni kell erre, de miután az emberek se tökéletesek, ezért az intézményei sem lehetnek soha tökéletesek egy államnak, legyen szó a gazdaságról, a civil világról, vagy éppen a politikai életrõl. Tehát emberi jelenségként kell fölfognunk a pártot, és tudnunk kell, hogy egy pártnak olyan a minõsége, mint amilyen a minõsége a benne lévõ embereknek. Se nem jobb, se nem rosszabb, egy demokráciában a párt nem élcsapat, és nem is óhajtja magát ilyennek tekinteni, legfeljebb tudatosabb, a köz ügyeirõl többet gondolkodó embereket magába foglaló társaság egy párt, akár több száz ezres társaság, de semmiképpen nem élcsapat, amelyik azt hihetné, hogy erkölcsi, morális, a jó ég tudja milyen szempontokból õ különb, mint a társadalom többi része. Nem. Igen emberi dolog egy párt.

- A polgári köröket is szívesen látnák ebben a széles Fideszben? Vagy ki tudja, mi lesz a neve?

- Nem véletlen dolog, egyelõre maradjunk annál, hogy Fidesz-Magyar Polgári Párt egész addig, amíg jelentõsebb átrendezõdések, pártegyesülések, választási pártok létrejötte, uniópárt létrejötte, most csak mint lehetõségek, nem valósulnak meg, addig nem érdemes semmifajta új névrõl törnünk a fejünket, hanem ami most napirenden van, az a Fidesz-Magyar Polgári Párt esetleges átalakítása, egy új fejezet nyitása, egy teljes nyitottság, amit megcélzunk. Ez a Fidesz-Magyar Polgári Párt átalakításáról szól, és nem pedig a szövetségi politikáról. Én a Német Kereszténydemokrata Uniót azért tartom egyébként példaértékûnek, mert az a párt is, bár állandóan megreformálja magát, mindig szövetségben gondolkodik, mindig szövetségben indul a választásokon, állandóan egy szélesebb együttmûködés felé törekszik, és szerintem a magyar közéletben ez még jó ideig kívánatos lesz. De nem ezt kérdezte.

- A polgári köröket is szívesen látnák-e?

- Nem véletlen, hogy miközben a pártokba kevésbé hajlandóak belépni az emberek, aközben virulnak a polgári körök, mindenkit meglepõ méretben terjed ez a mozgalom, több mint tízezer csoport létezik már, és ez több mint 150 ezer regisztrált magyar polgárt jelent. Én azt gondolom, hogy a polgári körök meg a Fidesz sohasem lesz azonos egymással. A polgári körökben éppen az a jó, hogy abban olyan habitusú, életfölfogású emberek is közéleti cselekvést találhatnak maguknak, akik egyébként az elõbb elmondott pszichológiai, vagy ki tudja milyen más okokból nem hajlandóak, nem szeretnének pártok keretei közé lépni. De nagyon sok olyan ember van a polgári körökben, aki azért nem lépett be eddig a Fidesz-Magyar Polgári pártba, mert nem érezte úgy, hogy ez igazán az õ pártja lenne. Még várt valamire. Szerintem most megtörténhet az a nyitás, ami után a polgári körökben lévõ emberek ezrei, sõt tízezrei érezhetik úgy, hogy helyük van a Fidesz-Magyar Polgári Pártban. De a két dolgot nem egyesíteném saját szándékaim szerint, persze ezt majd a kör tagok döntik el. Én külön tartanám a két dolgot, a magam munkája szempontjából is. Tehát én a Fideszben eddig is dolgoztam, ezután is vállalom a rám esõ felelõsséget, vagy a felelõsség rám esõ részét, de továbbra is erõim tekintélyes részét a polgári körök szervezésére szeretném fordítani, mert tudja, a párt végül is csak egy eszköz. A cél az, hogy az emberek számára jobb életet tudjunk teremteni, mint amilyen ma van, illetve minden jót meg tudjunk õrizni a mai életünkbõl, meg tudjuk védeni, amit idõnként veszély fenyeget. Ilyen eszköz a párt, de a cél valójában az emberek jobb élete. Ezért a polgári köröket egy kicsit mindig elõrébb sorolom a fejemben, mint bármilyen pártot.

- A kétnapos Fidesz elnökségi ülésen hozott döntésekkel kezdtük a beszélgetést. Nagyon fontos, hogy Ön azt mondta, akkor vállalja ennek az új formációnak a vezetését, hogy ha azok a feltételek teljesülnek, amelyekrõl szót ejtettünk már, de mégis vár január végéig, február elejéig ezzel a döntéssel. Mit kell még átgondolni?

- Én feltételekrõl nem beszélnék. Az alázat fontos dolog. Hogy jön ahhoz bárki, akár a volt miniszterelnök is, hogy egy párt számára feltételeket szabjon. Tehát nem követnék el ilyen hibát, már csak erkölcsi megfontolásokból sem. Ráadásul félreérti a világ természetét az, aki azt gondolná, hogy egy ember egymaga majd nekiveselkedik, és átépít egy pártot. Ha a Fidesz tagjai akarnak egy ilyen változást, ha akarnak egy, a mainál jóval nyitottabb pártot, ha akarják a párt belsõ mûködését a 21. század európai uniós Magyarországának a követelményeihez és igényeihez igazítani, az jó dolog. De ha nem vállalkoznak erre, akkor helyettük, meg ellenükben ezt senki sem tudja megcsinálni. A pártnak vannak kiváló vezetõi, tehát a Fidesz-Magyar Polgári Pártot Pokorni Zoltán képviselõtársam, vagy Áder János barátom kiválóan el tudják vezetni. Itt az a kérdés, hogy lesz-e most egy egybehangzó akarat. Sok ezer Fidesz-tag összehangzó akarata, mely azt mondja, hogy tegyünk egy nagy lépést, egy minõségi lépést, nyissunk egy új fejezetet, egy soha nem látott nyitottságú pártot hozzunk létre, ami jelentõs változásokat igényel. És erre szívesen látják a volt miniszterelnököt, vagyis engem. A dolog inkább így fest. Ha ez a szándék, ez az akarat nincsen meg, én akkor is természetesen maradok a Fideszben, teszem a dolgomat, vállalom a rám esõ felelõsséget, sok munkát tudok elvégezni ott, de akkor nem kell a párt élére állni, mert nem tudok elérni olyan minõségi változásokat, amelyet egyébként várnának tõlem az emberek, és én senkit nem akarok ilyen értelemben félrevezetni. Nos hát a dolog így fest. Nem pozícióról van tehát szó, hanem munkáról. Egy volt miniszterelnök már túl van szerintem minden pozíción, engem sem izgat már, ez a miniszterelnökség is olyan dolog, hogy látom sok emberen a közéletben, hogy nagyon szeretne miniszterelnök lenni, ácsingózik ez után az állás után, márpedig a miniszterelnökség önmagában szintén nem boldogít, bár szép munka. Csak akkor boldogít, ha a munka tartalma igazán felemelõ. Tehát ha lehet nagy célokat kitûzni. Tehát hogyha mondjuk lehet erdélyi egyetemet készíteni, vagy fölépíteni, ha lehet alkotni egy státusztörvényt, ha lehet Nemzeti Színházat építeni, ha a minimálbért föl lehet emelni, szóval ha nagy célok vannak, akkor érdekes minden pozíció. Ez a miniszterelnökségre éppúgy igaz, mint a pártelnökségre. Nos hát ezért szeretnék találkozni sok száz és több ezer Fidesz taggal a hátralévõ 30-40 napban, és azt szeretném fölmérni, hogy megvan-e ehhez az akarat. Mert az, hogy az elnökség kigondolta mindazt, amirõl most itt beszéltünk, értékelte a helyzetet, így látja, ahogy én itt nagyjából összegeztem, ez egy dolog. Érdekes dolog, de nem a legfontosabb. A legfontosabb, hogy megvan-e a belsõ elszánás és akarat magukban a tagokban, sok ezer emberben. Ezt most meg kell tudni. És hogyha megvan, akkor szívesen vállalom a munkát.

- Ezen az elnökségi ülésen aktuálpolitikai kérdésekrõl is tárgyaltak. Az egyik legfontosabb az, hogy erõs a forint, vagy nem erõs a forint. Hogyan vélekedik errõl a Fidesz?

- Egy országnak az az érdeke, ha erõs a forintja, erõs a valutája. Németország nem tudott volna felemelkedni, ha a német márka egy jelentéktelen kis pénzeszköz lett volna. Most az a kérdés, hogy mi az optimális erõsség? Azt gondolom, hogy egy valuta esetében az a jó, hogyha a nemzetgazdaság valóságos erejét tükrözi a valuta. Most anélkül, hogy belebonyolódnék hosszabb gazdaságtörténeti visszaemlékezésekbe, annyit engedjen meg nekem, hogy az elmúlt tíz évben a forint végig gyengébb volt annál, mint amilyen erõs volt a magyar gazdaság. Ez azt jelentette, hogy az emberek az elvégzett munkájukért a fizetség egy részét azért nem kapták meg, mert a szükségesnél gyengébb forintban fizették õket. Tehát az elmúlt tíz évben a gyenge forint hozzájárult Magyarország megerõsödéséhez, de bizony az embereknek egy indirekt kizsákmányolása formájában. Nem kapták meg a munkájukért a nekik járó összeget, részben alul voltak fizetve, részben a fizetõeszköz, amiben kapták, szándékosan, kormányzati eszközökkel gyengébben tartott fizetõeszköz volt, mint amilyen lehetett volna. Most eljött az az idõ, ez a Fidesz kormányzásának az idõszakára esett, amikor úgy gondoltuk, hogy ezt nem lehet a végtelenségig csinálni az emberekkel, ezt abba kell hagyni, egy másik kurzust, egy új idõszakot kell elkezdeni, és azt mondtuk, hogy legyen a forint olyan erõs, mint amilyen a magyar gazdaság. Szerintem nagyjából ma az a rendszer, amit kidolgoztunk, ezt a célt szolgálja. Azt a kérdést kell föltenni, hogy akkor miért áll állandóan viták kereszttüzében a forint? Tegnap a Fidesz-Magyar Polgári Párt elnöksége egy világos határozatot hozott, és azt mondtuk, hogy eljött az ideje, hogy õszintén beszéljünk errõl a dologról. A forinttal szembeni támadások mögött spekulációk állnak. Fölszólítottuk a kormányt, hogy végezzen egy gyors vizsgálatot, mert joga van tudni az embereknek, hogy kik spekulálnak az õ fizetésük ellen. Kik spekulálnak az õ pénzük ellenében? Kik akarják itt az inflációt szándékosan megnövelni? Anélkül, hogy megelõlegezném egy ilyen vizsgálat eredményét, teljesen nyilvánvaló mindenki számára, aki jártas a gazdasági életben, hogy itt nemzetközi csoportok és magyar ügynökeik spekulálnak a forint ellen, arra játszanak, hogy a forint gyengüljön meg, és ezen õk hatalmas összegeket akarnak keresni. Ez nem példátlan jelenség. A mai világban ez más országok esetében is elõfordult, ezeket mindig ki is vizsgálták, nyilvánosságra hozták. Az angolok is megtudhatták, hogy ki spekulált a font ellen. A magyaroknak is joguk van tudni, hogy kik spekulálnak a forint ellen. Ha pedig a kormány ezt a vizsgálatot nem végzi el, akkor a parlamentnek kell kézbevenni az ügyet, mert tartozunk azzal, hogy minden egyes ember tudhassa, hogy kik azok a gazdasági érdekcsoportok, akik az õ forintjuk lerontására játszanak és inflációt akarnak elérni Magyarországon a saját gazdasági hasznuk érdekében. Ezt a kérdést elég hosszan tárgyaltuk tegnap.

- Milyen belpolitikai ügyekben született állásfoglalás?

- Foglalkoztunk a kábítószer-törvény ügyével. Ha megengedi, nem is parlamenti képviselõként foglalnék én itt állást, hanem egyszerûen csak családapaként. Nekem három kiskorú, iskolába járó gyermekem van, és elõbb-utóbb a negyedik is iskolába fog járni. Én szülõként azt várom el a mindenkori magyar államtól, és a mindenkori magyar kormánytól, és a mindenkori magyar parlamenttõl, sõt mi több, még a köztársasági elnöktõl is, hogy mondassék ki, hogy olyan ember, aki az iskolában a gyermekeinknek kábítószert ad át, az büntetlen nem maradhat. És most egy olyan törvényt alkotott a kormánytöbbség, az ellenzék szerencsére ezt nem szavazta meg, amely lehetõvé teszi, hogy olyan ember, aki az iskolában kábítószert ad a gyermekünknek, az büntetlen maradhasson. Sõt mi több, az igazságügyminiszternek van egy olyan értelmezõ állásfoglalása, hogy az is büntetlen maradhat, aki egyébként pénzért ad át az iskolában kábítószert a gyerekeinknek. Nem akarunk ilyen világban élni. Tehát mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ezt a törvényt megváltoztassuk. Számbavettük, hogy milyen lehetõségek vannak erre. Nem szaladnék az események elébe, kérem, majd egy másik alkalommal térjünk erre esetleg vissza. És végezetül pedig foglalkoztunk az infláció kérdésével, és látjuk, hogy itt szintén korszakváltás történt az elmúlt négy, talán inkább öt évben, még a Horn-kormány utolsó évében sem volt arra példa, hogy az infláció mértékénél nagyobb lett volna az államilag befolyásolt, vagy állami döntéssel bekövetkezõ áremeléseknek a mértéke. Mi mindenre gondolok? Az autópályára gondolok elsõ helyen. Az egy számomra magyarázhatatlan dolog. De bizony gondolunk a gázra, gondolunk a villanyra. Az áremelés egy nagyon nehéz ügy, közgazdasági szempontból is egy bonyolult dolog. De egy dolgot talán zsinórmértékül kijelölhetünk, egy jól mûködõ gazdaságban, az állam nem emelheti az árakat jobban, mint amilyen mértékben gyengül a forint, illetve amilyen mértékû az infláció. A kettõ között egy világos összefüggést kell teremteni. Minden olyan áremelés, ami az inflációnál nagyobb mértékû, valójában arra való, hogy az emberek zsebébõl a kormány a pénzt kivegye, és áttegye a költségvetésbe. És erre nincsen indok, nincsen szükség és nincs erkölcsi alap sem. Ezért azt gondolom, hogy elhibázott volt ez a hatalmas áremelési dömping, amelyet el kell szenvedniük a magyar választóknak a következõ esztendõben.