A tiltakozás Kovács, Hiller és HungaroValentin miniszterek kötelessége lett volna. Ők menalitásuknak megfelelően bizonyára önelégülten tapsikoltak az ujabb magyargyalázásnak.

A bolsik mindig is örömüket fejezik ki, ha a "fasiszta Magyarországon" valaki üt egyet.

Rendkivül hálásak szoktak lenni, ha ezt "a múlt nélküli, de micisapka-, tetemcafatfiliás magyarkodó népet" internacionális segítséggel sikerül letaposniuk.

1919 április 11. – péntek

Kun Béla felszólalása a Budapesti Tanács ülésén:
„Nemzetközi proletárforradalom: -ez az első szavam azokhoz, akik itt a budapesti proletárság képviseletében összejöttek. Hála az orosz proletároknak, hála az orosz bolsevikieknek, akik a szenvedések poklán keresztül harcolták végig a maguk forradalmát, megmutatva az utat, amelyen elin-dulva lerakhatjuk az alapjait a kommunista társadalomnak.
Innét az egész világ proletáriusához szólok... Ünnepélyesen jelentem ki, hogy cselekvésünket a nemzetközi forradalomra építettük, hogy a diktatúrának ez a hazája a nemzetközi proletárság hazája. Nincs közöttünk és nem tekintünk sem faji, sem vallási, sem egyéb különbséget, csak egyet: az osztálykülönbséget."

***

Cikk a Népszavában:
„A Ferenc József-szobor elrablásáról, mint elítélendő egyéni akcióról emlékeztünk meg szombati lapunkban. Ez az értesülés azonban félreértésen alapult, mert amint most a közoktatásügyi népbiztosság közli: szó sincs egyéni akcióról, még kevésbé rablásról, mert a közízlést sértő, művészileg tejesen értéktelen szobormű eltávolítását, illetve szétrombolását a közoktatásügyi népbiztossággal egyetértésben a művészeti és múzeumi ügyek politikai megbízottja rendelte el.

A népbiztosság azt is közli, hogy nem csak ez az egy szobor, hanem az összes Habsburg király-szobrok sorra kerülnek, sőt valószínűen az egész emlékművet le fogják bontani. A magunk részérói helyeseljük és örömmel üdvözöljük a közoktatásügyi népbiztosság-nak ezt a forradalmi rendeletét, legalább nem fogják Budapest utcáit népgyilkosok és hóhérok szobrai ékteleníteni... Azonban a Habsburg-szobrok és a millenniumi emlékmű szobrain kívül van még egy pár szobor a főváros utcáin, amelyeket melegen ajánlunk a népbiztosság figyelmébe. Itt van például Werbőczy Istvánnak, a leggyalázatosabb jobbágy törvény megalkotójának szobra... Ezt a szégyenletes emlékművet már az októberi forradalomnak el kellett volna söpörni, de hisszük, a proletárdiktatúra ezt a tisztító munkát is hamarosan elvégzi majd."

***

A Nagykanizsán megjelenő Zalai Népakarat közölte e napon Zala vármegye kettéválasztásáról:
„A sokáig vajúdó ügy végre dűlőre jutott. (...) A belügyi népbiztosság távirata, amelyre egészen objektív ítélettel rá lehet mondani, hogy gordiuszi csomót vágott ketté, a következő:

Direktórium Nagykanizsa.
A zalaegerszegi direktóriumnak a következő táviratot küldtük.
Elrendeljük, hogy Nagykanizsa a hozzá beosztott hét járással külön megyei tanácsot, valamint Önök is külön megyei tanácsot alakítsanak a Zalaegerszeghez beosztott öt járásból.
Landler Jenő s.k.
belügyi népbiztos
Vágó Béla s.k.
belügyi népbiztos

***

Napi hírek a Népszavából:
„A hónapok óta bezárt iskolákat csütörtökön kinyitja a vörös tavasz és bevonul a tantermekbe a proletár világfelfogás szelleme.
Az iskolavezetők ismertetni fogják a tanulókkal a nagy átalakítást, majd sorra kerülnek a Forradalmi Kormányzótanács eddig kiadott rendeletei, amelyeket a tanítók hü szellemben fognak megértetni növendékeikkel."

* * *

„A szociális termelés népbiztossága rendelete értelmében a vonós hangszerekre való húrokat minden üzletben és raktárban 1919. április 8-iki állapot szerint azonnal leltározni kell.

A leltárban föl kell tüntetni a húrok pontos megnevezését, mennyiségét és hogy milyen hangszerekhez valók. (...) A leltárt az üzlet (volt) tulajdonosa és a munkástanács (bizalmi testület) tagjai írják alá.

(...) Vonós hangszerhez való húrt csak a leltározás befejezése után és csak vásárlási engedély alapján lehet árusítani. (...) Engedélyt csak a zeneszövetség tagja kaphat és csak akkor, ha a zeneszövetség a szükségletet igazolja. (...)

Minden húreladásról könyvet kell vezetni."
(A Népszava közlése)

* * *

Annak, hogy az olvasztott disznózsír árát kilónként 16 koronában, a zsírszalonna árát pedig 13 koronában állapították meg, csak elméleti jelentősége volt, mert zsiradékot egyáltalán nem lehetett szabadon vásárolni.

* * *

Gantner hadnagy éjszakai jelentése nyomán kora reggel Fülesre sietett Sopronból testőrök kíséretében Entzbruder Dezső katonai diktátor, s vele legszorosabb barátja, Bors László vádbiztos.

A már korábban is igénybe vett Zichy-Meskó kastélyt szállták meg és késedelem nélkül hozzáláttak forradalminak mondott működésükhöz. Újra letartóztatták a két falu plébánosát, Körmendi János fülesi jegyzőt, velük együtt vagyonra és tekintélyre a legjelentősebb gazdákat.

Bors László és Entzbruder Dezső szívósan faggatták a lefogottakat afelől, hogy kik kezdték az éjszakai támadást. Senki nem tudott semmiről. Ezt az egyöntetűséget konok rosszhiszeműségnek vélték a kihallgatok, s az ellenforradalmi érzület nyilvánvaló bizonyítékának.

Megparancsolták, hogy a község valamennyi fiatal emberét, aki betöltötte tizennyolcadik életévét, kísérjék a kastély kőfallal kerített udvarára. Tájékoztatták magukat, hogy melyik három legény apja a leggazdagabb. Ezeket külön állították, kijelentve, hogy agyonlövik őket, amennyiben fél órán belül nem tisztázódik, kik kezdeményezték és kik cselekedtek meg a vizsgálat tárgyát képező fegyveres akciót. Egyúttal futárautót menesztettek Sopronba Szedenik Viktorért, a kántortanító líceumi diákfiáért.

A fiú ismételten úgy vallott, hogy Szemelicker Antal küldte át öt üzenettel Malomházára, hogy fogjanak fegyvert a férfiak, jöjjenek segíteni kiverni Fülesről a vörösöket. Hallották a diák vallomását a jelenlévő letartóztatottak is. A gyanúba mártott plébános szelíden szólt Szedenik Viktorhoz: „Egészen bizonyos vagy benne, hogy én küldöttelek, kedves fiam?" „Igen, a plébános úr küldött"--hangzott, a felelet. Szemelicker erre a többi letartóztatottat kérdezte: „Emberek, hát egy sincs maguk között, aki pártomat fogná az igazságnak megfelelően?" Mindenki mélyen hallgatott, mire a sorsa súlyosságát érző pap lemondóan jegyezte meg: „Ha a fiú szavát senki nem cáfolja, akkor nincs tovább módom igazam bizonyítására."

Kezdettől megfélemlítő harciassággal folytatta Entzbruder és Bors a kihallgatásokat, hosszú órákon át. Bors László mint vádbiztos népirtás és vérontás bűnét rótta a vádlott plébános terhére, miért is golyó által végrehajtandó halálbüntetést indítványozott. De ítélethozatalra a forradalmi törvényszéknek volt joga a tanácskormány rendelkezése alapján, ámbár ritka kivételtől eltekintve mindig az lett az ítélet, amit a vádbiztos indítványozott.

Hatást növelő célzattal helyben tartották meg a sebtében elhatározott tárgyalást. Ebéd után telefonált Sopronba Entzbruder, hogy a lehető legrövidebb időn belül autózzon Fülesre az ítélkező testület. Nevezetesen: a harminckét éves Zsitvai Lajos, aki nyomdászból lett a megyei forradalmi törvényszék elnöke, s a két szavazóbíró (a harmincnyolc éves Nagy Antal vasúti gépkezelő és a negyvenhét éves Schambauer Ignác asztalossegéd).
A mindvégig fenyegető haragossággal viselkedő Entzbruder Dezső elébük autózott, félúton találkozva parancsolóan közölte a háromtagú testülettel: „A papot feltétlenül halálra kell ítélni! Ha nem tesszük, akkor a papot is, de bennünket is agyonvernek az igazságot követelő katonák!„

Ennek ellenére délután négytől este kilencig tartott a tárgyalás a Zichy-Meskó kastélyban. Úgy történt, ahogy Bors László vádbiztos akarta. Szemelicker Antal plébánost golyó általi halálra ítélték. Az ítéletet maguk a katonák akarták nyomban, a helyszínen végrehajtani. Időközben telefonált Sopronból Kellner Sándor teljhatalmú biztos, hogy ne Fülesen végezzék ki a papot, amennyiben halálra ítélik, hanem hozzák Sopronba. Zichy grófnő is könyörgött Entzbrudernek, kíméljék meg lakóhelyüket a szörnyűségtől, mert hogyan is élhetnének tovább borzadály nélkül olyan házban, amelynek falánál emberéletet oltottak ki.

Sopronban Kellner Sándor komolyan fontolóra vette, agyonlőjék-e a fiatal plébánost, amikor késő este az ítélet megerősítését követelte nála Bors László és Entzbruder Dezső. Az elítéltet ugyanabban az épületben, a megyei törvényszék fogdájában őrizték, miközben sorsa fölött vitatkozott a három legfőbb helyi vezető. Kellnertöl kicsikarták a beleegyezést és Szemelicker Antal sorsa ezzel megpecsételődött. Kérésére papot engedtek hozzá, hogy a gyónás és áldozás szentségében részesüljön. Ezt a lelki szolgálatot Mihályi Ernő, a Szent Benedek-rend szerzetes tanára látta el.
Amíg együtt imádkozott a torvényszéki cellában a két pap, Entzbruder Dezső nagy igyekezettel sietett megrendezni a kivégzést. Félszakasz vöröskatonát sorakoztatott fel a törvényszék szűk udvarán, majd telefonon a helyszínre rendelte a parancsnoksága alatt lévő vasútbiztosító osztag ügyeleti készültségét. Ennek a háromszáznyolcvan fős osztagnak a 48-as laktanyában volt a körlete. A készültség ügyeletes parancsnoka Berta Viktor technikus volt. Rajnyi emberével a megnevezett helyre sietett, de sejtelmük sem volt, mi céllal rendelte el kivonulásukat Entzbruder.

Döbbenten vették tudomásul diktátor hatalmú elöljárójuk akaratát.

Szemelicker Antal már a szűk fogházudvar falánál állt, azon a ponton, ahol meg kellett halnia. A szeme láttára, a füle hallatára támadt éles vita a vonakodó katonák és a kivégzést megparancsoló Entzbruder között. A naphosszat szakadatlanul indulatoskodó Entzbruder csőre töltött pisztolyát szegezte Berta Viktor készültségparancsnokra, hogy jelölje ki a sortüzet leadó hat embert, kösse be az elítélt szemét és vezényeljen tüzet. Pfeiffer János tüzértiszthelyettes, városi vörösőr-tisztparancsnok ki akarta oktatni Berta Viktort, hogy jellel és ne hangos szóval lövessen a kivégzendöre, de mind Bors László, mind Entzbruder türelmetlenül leintették, hogy akadékoskodásra semmi szükség. Berta ezután bekötötte Szemelicker Antal szemét.

A sortűzhöz a következő hat katonát léptette előre: Balog János lakatos, Cseki Nándor lakatos, Bohacsek Ferenc lakatos, Heiszenberger Rezső lakatos, Király Béla és Görtl Károly vasúti munkásokat. Zaklatottságukban alig tudtak célozni s az áldozat hat lövés után is eszmélete birtokában vergődött a földön.

Pfeiffer vörösör-parancsnok kiabálta: „Ne hagyják szenvedni, végezzen már vele valaki!" Erre a bal szélen álló Balog János a sebesülthöz lépett, és közelről fejbe lőtte. Dr. Szilvási Gyula, Sopron város tiszti fövorvosa megállapította a halál beálltát, majd Szemelicker Antal fülesi plébános testét a soproni Szent Mihály temetőbe vitték, ahol még éjfél előtt elhantolták.

***

Sárospatakon mindenkit letartóztattak, akit ellenforradalmi szervezkedéssel gyanúsítottak. Valamennyiüket Sátoraljaújhelyre vitték és a forradalmi törvényszék ítélkezett felettük. Riskó József negyven év körüli gazdálkodóra kötél általi halált mondtak. Kivégzése időpontjául kilencedike reggelét határozták meg, de a neki szánt akasztófát már előző este felállították a város közepén, a katolikus templom szentélye és Kossuth Lajos szobra között.

Az ítéletet Vasó György huszonkét éves mészárossegéd hajtotta végre a Sípos-féle terrorcsapat közreműködésével

Ugyanazok ítélkeztek most is, akik Sárospatakon a városháza vaskapujára köttették fel Becker Andrást.

Füles községben teljesen helyreállt a rend, és a szomszédos Malomházán is nyugalom volt, noha erős feszültség és kölcsönös bizalmatlanság jellemezte a lakosság és a jelenlévő vörös fegyveresek viszonyát. Sötétedés után sem mutatkozott semmi nyoma valamiféle rendellenességnek.

Már benne jártak az éjszakában, amikor arról értesítették a Fülest megszállva tartó osztag parancsnokát, hogy támadásra készülnek a két falu ellenforadalmárai. Már be is ásták magukat a Füles felé lejtő malomházi domboldalon. Az éjszakai sötét ellenére jól látszik a három lövészfészek.

A riadóztatott vörösök hatalmas lövöldözéssel indítottak rohamot a három földhányás ellen. Vissza senki nem lőtt. Amikor elérték a lövészfészkeknek hitt gödröket, felvilágosították őket, hogy azok a gödrök régebbről léteznek, nem mások, mint elszáradt vén diófák kiszedett tuskóinak helyei. Gantner hadnagy, a falu fékentartására küldött ötven fős vörösosztag parancsnoka azonban úgy vélekedett, hogy azok a gödrök kiválóan alkalmasak orvtámadás kiinduló pontjául. Minden valószínűség szerint igaz a jelentés a fehérek támadási szándékáról.

Véleményét tényként telefonálta meg Sopronnak, közölve, hogy fegyveres mozgolódásba kezdtek a helyi ellenforradalmárok.

* * *

Részletek a teljhatalmú lakásügyi népbiztosok e napon keletkezett parancsaiból:

„1. számú parancs
A Forradalmi Kormányzótanácstól ránk ruházott hatalomnál fogva megparancsoljuk, hogy a Lakáshivatal egyelőre három napon át semmiféle kérelmet ne fogadjon, lakásrekvirálást el ne rendeljen. (...)
Aki hivatali hatalmával visszaél, ... statáriális úton a forradalmi törvényszék elé kerül.
Aki a lakásigénylök között nyílt vagy rejtett úton elégületlenséget, lázadást szít, aki lakásügyi parancsaink ellen agitál, halállal büntettetik.

2. számú parancs
(...)
Aki valamely lakást, helyiséget vagy a benne lévő berendezési tárgyakat a kiadott parancsok ellenére vagy elfoglalja, vagy elviszi, a kerületi lakásbizottságoknak vagy a központi lakásbiztosságnak valótlan, hamis adatokat jelent be, vagy rosszhiszeműen elhallgat, valamint azok a hivatali közegek, akik a rájuk bízott kötelességüket lelkiismeretlenül teljesítik, vagy vétkes mulasztást követnek el, a forradalmi törvényszék elé állíttatnak, és az eset súlyosságához képest halállal is büntethetők.
Vágó Béla s.k.
Szamuely Tibor s.k.
népbiztosok."

* * *

A váci laktanyaudvaron vöröskatonák előtt arról tartott előadást a politikai megbízott, hogy szükség esetén az életét is feláldozza a proletár harcos a forradalom érdekében.

Hegedűs József erre úgy vélekedett, hogy ő semmilyen harcban nem lenne hajlandó önszántából megválni az élettől.

Kijelentéséért a váci katonai forradalmi törvényszék elé vitték. Ennek a törvényszéknek Vida Tivadar ipolysági gyógyszerészsegéd volt az elnöke, tagjai Kovacsics Mihály harminchat éves vasesztergályos, Dózsa Jenő fodrászsegéd, vádbiztosa pedig Matejka János huszonnégy éves tanárjelölt. Defetizmusért, bomlasztó nézetek terjesztéséért rögtönbíráskodással golyó általi halálra ítélték az újonc Hegedűs Józsefet, akit a tárgyalásról egyenesen a huszárlaktanya külső udvarára kísértek és ott agyonlőtték.

* * *

Jászárokszálláson befejezte tárgyalását és ítéletet mondott a Jász-Nagykun-Szolnok megyei forradalmi törvényszék. Dobák Imrét, Gedei Lászlót, Torpa Balázst golyó általi halálra ítélték, mert fegyverrel támadtak a március 22-i zendülés lecsendesítésére érkezett karhatalomra. Az ítéletet mindhármukon rögtön végrehajtotta a Básti Ferenc parancsnoksága alá tartozó, vöröskatonákból összeállított kivégzőosztag.

* * *

- Pedig ami velünk a proletárdiktatúra alatt történt, nem könnyű elfelejteni. Azt a szégyenfoltot, hogy ebben az országban a közhatalmat 133 napon át néhány sehonnai bitorolta, a magyar történelemből kitörölni nem lehet.

- Ezeréves alkotmányunk és nemzeti önérzetünk gyalázata ez, melyre lehetetlen szégyenkezés nélkül gondolnunk. Nagyon mélyre kellett süllyednünk, hogy ez velünk megeshetett.

Hivatalos jelentések és bírói ítéletek alapján összeállítottam azok névsorát, kik e véres uralomnak áldozatul estek.

Ezen összeállítás szerint a négy és félhónapos rémuralom alatt 590 egyént gyilkoltak le nagyobb részt teljesen ártatlanul.

Egymaga Szamuely Tibor száznál több ártatlan polgárt gyilkolt le. Ez a szám és névsor azonban nem teljes.

Hiányzanak az adatok azokról a területekről, a melyek időközben elszakítottak. Nincsenek benne azok sem, akik kétségbeesésükben öngyilkosok lettek vagy a szenvedett bántalmazás és fogvatartás folytán utóbb elhaltak. Végre nem volt megállapítható azoknak a szerencsétleneknek száma sem kiket egyes vörös parancsnokok a harctéren a vörös hadsereg kebelében kivégeztettek vagy akiket ellenforradalmi harcokban, ellenforradalmárok öltek meg. Valószínűleg ezeknek száma is kitesz még pár százat.

Az egyes eseteknél előadott tényállás hivatalos jelentésekből és bírói ítéletekből van véve. Rövid, száraz adatok, melyek legtöbbjét azonban lehetetlen megindulás nélkül olvasnunk. Hosszú sorozata ártatlan vértanúknak, halálos vergődése a felbomlott államhatalom által védtelenül magára hagyott polgároknak. Hazafias föllángolások, halál-megvető, bátor megnyilatkozások, melyek büszkeséggel tölthetnek el bennünket.

A gyilkosok uralma mégsem volt teljesen zavartalan...
Csatoltam a népbiztosok teljes névsorát is. Lássuk együtt, kik parancsoltak négy és fél hónapon át az ezeréves történelmi Magyarországnak s kik a felelősek azért, hogy az emberek százait legyilkolták, ezreit börtönbe vetették s százezreit kirabolták.

Aki ezt az időt átszenvedte, természetesnek találja, hogy a megtorlás nem maradhatott el. Végre is büntetlenül gyilkolni és rabolni talán még sem lehet!

Parisban 1871-ben a kommün kéthónapos uralma után 17 000 embert lőttek agyon, Ötvenezret tartóztattak le. Ebből az ötvenezer emberből 14 000 embert ítéltek el, kétezret fölmentettek s harmincnégyezret bizonyítékok híjján ideiglenesen szabadon bocsátottak. A megtorlás elől l 000 000 ember szökött külföldre.

Nálunk, bár a bűnvádi eljárás mintegy 70 000 ember ellen indult meg s körülbelül 15 000 ember került előzetes letartóztatásba, bíróságaink mindössze 6 000 embert ítéltek el, 2500-at fölmentettek, a többi ellen pedig, részben kegyelem folytán is, a bűnvádi eljárás megszűnt. Ha még hozzátesszük, hogy a 6 000 elítéltből mintegy 2 500 ember kegyelmet kapott s háromszáznál többet az oroszoknak kellett kiadniuk, s hogy a bírói ítéletek alapján kivégzettek száma alig haladja meg az ötvenet és ma már csak 400 kommunista elítélt ül letartóztatásban intézeteinkben, megállapíthatjuk, hogy a bűnvádi üldözés az átélt borzalmakkal szemben mértéket tartott.

Bíróságaink a tömegbűncselekményekre tekintettel a gyorsított bűnvádi eljárás szabályai szerint ugyan, de öt tagból álló tanácsokban és a büntetőtörvénykönyv alapján ítélkeztek.

A kommunista bűnügyek beható ismerete kapcsán nem hallgathatok el egy-két megjegyzést.

Októberi fölfordulás nélkül nálunk nem lehetett volna kommunista uralom.

A proletárdiktatúra föltételeit az 1918. október 31-iki fölfordulás teremtette meg. Iszonyú felelősség terheli azokat, kik a magyar katona kezéből a fegyvert kiverték.

Másrészt kétségtelen, hogy a vörös uralom abban a formában, ahogy nálunk dühöngött, erőszakra és gyűlöletre nevelt munkás tömegek nélkül nem lett volna megvalósítható.

Pár száz kommunista a szervezett munkások százezreit nem terrorizálhatta. A munkás vezéreknek tehát szakítaniok kell az osztályharc, osztálygyűlölet, erőszak és forradalom jelszavaival.

Egy tanulságot levonhatunk a történelemből:

Több erélyt a hatalom gyakorlásában, több ellenállást a hatalom megtartásában és több megértést a munkáskérdésekkel szemben.

Ezt a nemzetet csak eréllyel és szeretettel lehet kormányozni.

A Sopron megye, felsőpulyai járáshoz tartozó Füles községben általános haragot gerjesztett maga ellen türelmetlen és diktatórikus intézkedésével két, szélsőségesen baloldali ember: Makár csendőr őrmester és Gerdenits Dániel.

Éppen a rendíthetetlennek látszó viselkedésük miatt szánták nekik a fő vezető szerepet felsőbb irányítóik a megalakítandó helyi direktóriumban.

Hozzájuk hasonló fanatikus kommunista volt Váradi Hermán felsöpulyai szabósegédböl lett járási politikai biztos.

Erre a vasárnapra tervezte kortes-beszédjét fülesi pártfogoltjai mellett. De tartva az esetleges rendzavarástól, erősítő biztosítást kért Sopronból. Abban a hiszemben, hogy Fülesen lesznek már a védelmére küldendő fegyveresek, elindult Felsőpulyáról a gyűlés helyszínére. Ám a Sopronból autón elinduló vöröskatonák motorhiba miatt elakadtak a sopronkeresztúri erdőben.

Bajtól tartva Körmendi János fülesi jegyző, Váradi elé sietett. Félúton találkozva a járási politikai biztossal, kérve kérte, forduljon vissza, mert Fülesen a hangulat igen elmérgesedett, éppen a járási biztos által pártfogolt két kommunista sorozatos túlkapásai miatt.

Váradi Hermán csak legyintett a kérlelésre. Kijelentette, őt a legjobb szándék vezérli, nincs mitől félnie, különben is útban vannak hívására Sopronból a fegyveres vörös rendfenntartók.

Miközben ez történt, a kommunista uralom ellenzői átszalasztották Fülesről a szomszédos és közeli Malomházára Szedenik Viktort, a helyi kántortanító fiát, aki a soproni líceum tanulójaként otthon töltötte a vasárnapot.

Azt üzenték a tanácsköztársaságot nem szerető malomháziaknak, gyorsan jöjjenek Fülesre, akadályozzák meg közösen a járási politikai biztos szereplését. Jöttek is azonnal a hívottak, méghozzá sorba rendeződve, egyházi zászló alatt.

A véletlen rendezéseként egyszerre érkeztek a malomháziak és Váradi Hermán a fülesi templom előtti térre, -ahol már ki volt állítva egy erős szék a szónok számára. Körbevették a járási politikai biztost, gúnyolták, becsmérelték, szidalmazták, majd a vérmesebb fiatalok a tettlegességtől sem riadtak vissza. Leterítették Váradi Hermant, majd egy legény a homlokára taposott patkós csizmasarkával.

Füles plébánosának, a fiatal Szemelicker Antalnak és más józan csillapítóknak köszönhetően sikerült bemenekíteni a lincselés elől a járási politikai biztost a közeli csendőrörsre, ahol késedelem nélkül elsősegélyben akarták részesíteni, ám a sebesült azon véresen, homlokán a nyitott sebbel megragadta a telefont.

Sopronnal kapcsoltatta össze magát, s jelentette: Fülesen kitört a lázadás. Haladéktalanul indítsanak útba legalább ötven karhatalmi vöröskatonát. Csak ezután engedte bekötözni felszakadt homlokát.

Eközben megérkeztek Sopronkeresztúr felől az erdőben megrekedt vörösök. Autójuk hibáját nem tudták kijavítani, így valamennyien tolták a használhatatlan gépkocsit.

Gépfegyvereik annál használhatóbbak voltak. Egyet Malomháza, egyet Füles felé irányítottak, amikor a két falu közé értek. Szúró-vágó szerszámokkal felszerelt legények közeledtek vasárnapi öltözetben a malomházi dombos határ szőlősorai között. A soproni vörösök, hogy elriasszák őket, tüzeltek az arra célzó géppuskával. Izgalmukban nem vették észre a patakhídnál játszó gyermekeket.

Váradi Hermán kötözése közben hangzott a sorozatlövés.
Kár nem esett a malomházi legényekben, de a patakhídnál tartózkodó gyermekek közül kettőt — Drimmel Marikát és Buczolics Jánost — golyó talált.

Egyikük rögtön meghalt, a másikat haslövés érte. Amikor rövidesen megérkezett az ötven fős rohamosztag Sopronból, vezetője, Entzbruder Dezső áthozta autón Sopronkeresztúrról a körorvost, de segíteni már nem lehetett. Az ártatlan gyermek még aznap este követte kispajtását a halálba.

RENDŐRSÉGI KÖZLEMÉNY:

Füredi Kornél magánhivatalnok Budapest, Aradi utca 16. számú lakásában nagyobb társaság záróra után makaót játszott. A záróra túllépése én a világítási rendelet megszegése miatt Füredi Kornélt egy hónapi elzárásra és 200 korona pénzbüntetésre, Weisz Emil katonát, Spielmann József főpincért, Róth Arnold kávést, Beckes Miklós hivatalnokot, Salgó Béla ügynököt, Wald Miksa ügyvédjelöltet, Schenk Sándor üzletvezetőt, Einfeld Simon kereskedőt és Bánd Nótán kereskedőt 100-100 korona pénzbüntetésre ítélték."

* * *
A Népszavában jelent meg:
„Konyhakertészet a lóverseny tereken. Megszűnt a lóverseny a magyar urak, hadimilliomos istállótulajdonosok emez úri passziója, szegény ember árva garasainak feneketlen hordója. A zöld gyöpön nem suhannak többé végig karcsú paripák és a tribünökön hisztériás hölgyek nem ájuldoznak többé a verseny izgalmától. Bizony nem lesz az idén tavaszi futtatás, se Szent István-díj, a hölgyek nem mutogathatják ez alkalommal a legújabb divatkreációkat, hanem kelkáposzta, karalábé, petrezselyem virul majd ama helyen, ahol eddig hazára passziónak hódolt,a gazdag és sajnos a proletár is. Bizony konyhakert lett a lóversenyterekből. ÉS hisszük, hogy az istállótulajdonosokon kívül ezt kevesen sajnálják... (...)"

* * *

„A főváros népbiztossága a főváros területén lévő valamennyi temetkezési vállalat és egyesületnek a temetkezések lebonyolításához szükséges összes fölszerelését, készletét és anyagát (lovak, halottaskocsik, furgonok, kézikocsik, szemfödél, vánkos, gyertya, sírkövek, sírkeresztek, ravatalozási anyagok, valamint az anyagok elraktározásához szükséges telepek és épületek stb.) ezennel községi kezelésbe veszi. Kötelesek az összes temetkezéssel foglalkozó vállalatok és egyesületek a birtokukban lévő Összes temetkezési fölszerelésüket, készletüket és anyagukat e hó 8-ig a bizalmi egyének bevonásával pontos leltárba foglalni és a leltári jegyzéket két példányban legkésőbb e hó 8-án déli 12 óráig a főváros közegészségügyi politikai megbízottjainak (X. ügyosztály) bemutatni. (...)
Aki ezen rendelkezések ellen vét, forradalmi törvényszék elé állítandó.
A főváros népbiztossága: Preusz Mór, Vincze Sándor, Dienes László
népbiztosok."
* * *

"Megilletődve állok a magyar Országházban, ahol történelmünk kimagasló személyiségei a magyar nép javára alkottak törvényeket; mint Tisza István, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. De itt alkottak törvényeket egy hamis eszme nevében is, mely egy jobb sorsra érdemes magyar nemzet elvesztésén munkálkodott.

Ma, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat, az élőket, a holtakat, hogy együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérainkat:

Vádoljuk őket, mert a "lenini utat" igyekezettel honfitársaink csontjaival kövezték ki. A világ legdrágább, legfájdalmasabb "útja" volt ez. A "továbbhaladásuk" tétje: milliónyi emberélet.

Vádoljuk őket, mert nemzetünk kiváló polgárait küldték bitófára és gyalázták meg még holtukban is.

Vádoljuk őket a Gulágon embertelen körülmények között elpusztult honfitársaim nevében.

Vádoljuk az otthonuktól megfosztott és kitelepített polgárok nevében, kiknek kiszemelt otthonukba betelepedtek, elrabolva egy élet munkáját.

Vádoljuk a recski haláltábor megkínzott, megalázott rabjainak nevében.

Vádoljuk a munkaszolgálatosok nevében.

Vádoljuk a 298-as parcella halottai nevében, az ÁVH erőszakszervezetük által fogva tartott, megkínzott és agyonvert emberek nevében.

Vádoljuk a 6 millió meg nem született gyermek nevében.

Vádoljuk őket a legdrágább kincs, a gyermek nevében, akitől elvették az apát, az anyát és az otthon melegét.

Vádoljuk a legfőbb érték, az ember nevében, akit egy tollvonással küldtekbitóra, vagy zártak börtönbe hosszú évekre.

Vádoljuk a megkínzott, megalázott bajtársaim nevében.

Vádoljuk a sortüzek áldozatai nevében.

Vádoljuk, hogy kiölték az emberből a hitet, a reményt, a morált, egy egyszerű, tisztább élet reményét.

Vádoljuk őket Mindszenty bíborosért, az Istenhez hu papjaiért, akiket börtönbe zártak hitükért, mert erkölcsre,hazaszeretetre nevelték népünket.

Vádolom, hogy kifosztották az országot, hogy a dolgos magyar nép munkájából, elveiket megtagadva lettek vörös kapitalisták.

Vádoljuk őket a magyar parasztok nevében, akiket megfosztottak földjeiktől, életterüktől, és így kiszolgáltatottá tették őket.

Vádoljuk őket a történelmünk meghamisításáért.

Vádolom a nyugdíjasok nevében, akiknek elrabolták a hosszú, dolgos életgyümölcsét, bizonytalanná téve biztos, nyugdíjas éveiket.

Vádolnak az élők, és vádolnak a meggyilkolt halottak; és vádoljuk őket,mert hitünkben megcsaltak, megloptak.

Megállapítom az áldozatok nevében hogy soha nem lesznek képesek arra, hogy magyar politikusként egy nemzet felemelkedése érdekében cselekedjenek!

Itt teszem fel a kérdést: milyen morál alapján ülnek egy magyar Parlamentben még most is, és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára?

Miután nem javukra szolgáló tényeket, kritikákat közöltem,
az elmúlt 5 évben eddig 35 nickemet tiltották le Bolsindex fórumról.

Sebaj, ez csak a bolsi védekező-támadó mechanizmus ősi, kiírtó jellegét bizonyítja.

"Felakasztjuk mi az Úristent is!"
AMI A TÖRTÉNELEMKÖNYVEKBŐL KIMARADT....

Egy jeles történészünk Bálint István János írta meg ellenérzéseit a Magyarok krónikája című könyv kapcsán.

E "minden magyar család" TÖRTÉNELEMKÖNYVÉNEK szánt műből, csakúgy mint iskolai történelemkönyveinkből igen sok tény kimaradt.

A bolsik a torzítások mellett fõként az elhallgatásokkal hamisítják a történelmet!

Nem szerepel a kötetben Mályusz Elemér, Benda Kálmán, Jakó Zsigmond, Szabó T. Attila, Kelemen Lajos, Tolnay, Kerényi Károly, Gerevich Tibor, Domokos Pál Péter, Herepei János, Karácsonyi János, Janovics Jenõ, Wass Albert, Jékely Zoltán, Áprily Lajos, Zádor Anna, Fél Edit, Dsida Jenõ, Dercsényi Dezsõ, Radocsay Dénes, Kós Károly, Borzsák István, Ravasz László, Tamási Áron, Bálint Sándor, Székely Aladár, Balogh Jolán, Csengeri János, Karinthy Ferenc, Kiss Ferenc, Gózon Gyula, Berki Lili, Tõkés Anna, Tiborc Szentgyörgyi István életmûve sem.

Kihagyták Fadrusz Jánost is a két zilahi szoborral, Marosvásárhelyt Bernády Györggyel, a város újjáépítõjével, Tolnai Lajossal és Petelei Istvánnal együtt.

Hol van Érdmindszent és Szilágysomlyó, a váradi káptalan, melynek 1302. febr. 18-án kiadott oklevelében egy Horatius-idézet található az Ars poeticából?!

Petri Mór hatalmas Szilágy vármegye- monográfiája, Jakab Elek Kolozsvár-története,
a párizsi legszebb könyv aranyérmét elnyerõ ötkötetes Domanovszky miért nincs benne?

Bíró József mûvészettörténész, Zoványi Jenõ, Farczády Elek, aki Szabó T. Attilával feldolgozta a Marosvásárhelyi sorokat, hogy-hogy kimaradt?

Ugyanakkor mit keres a kötetben Arafat, Ceausescu, TGM, Ara-Kovács?

A friss hírek mellett a múlt, a történelem is fontos!
Hiszen a kommunisták több mint ötven éve hamisítják történelmünket, ill. elhallgatják egyes részeit.

(Az eredeti dokumentum folytatása

10. A torzítások mellett fõként az elhallgatásokkal hamisítják a történelmet,
hiszen nem találjuk a következõket a könyvekben:

Magyarországon 1945-ben több mint 200 ezer hulla fölött, 470 ezer megbecstelenített és ázsiai szifilisszel megfertõzött nõ nyöszörgött orvosság után.

A magyar kormány a Lenin-betegséget (szifiliszt) gyógyító Salvarsant kért Nyugatról 1945 augusztusában.

Csak egy dunántúli kisváros, Pápa adatai ezekbõl a hónapokból: az Irgalmasok kórházában több mint ezer nõt kezeltek,
közülük kereken nyolcszázat ázsiai szifilisszel.

Sehol sem találom Apor Vilmos gyõri püspök meggyilkolásának történetét sem.

"Fölajánlom szenvedésemet az édes magyar hazáért és az egész világért. Szent István, könyörögj a szegény magyarokért!"

Ez volt utolsó fohásza, ezek voltak utolsó szavai.

Akiknek a neve sehol sem szerepel, akiknek a mûvei sehol sem kaphatók, azok hamarosan elenyésznek az emberi emlékezetben.

Én közben a Világrádió és Világtv _mra_ kiterjesztésű elmentett, "magnóra vett" fájljainak konvertálásával bajlódok.

Ezeker az _mra_-kat a Mediaplayer, Winamp, RealOne, stb. nem hajlandó lejátszani.

Ellenben: http://holloko.uw.hu/
A mappa tartalomjegyzéke:

Orbán Viktor beszéde 2004.márc.27.
Ami a történelem könyveinkből kimaradt
A mai kormány negatív orszagimázsa
részlet Beke György Magyar Áfium c. könyvéből
Döbrentei Kornél beszéde
kalotaszeg.doc
bayer_mansfeld.doc
ordass_lajos.doc
A román külpolitika kétarcúsága
zsido_katekizmus.doc
Egy széki mártir
A bezdani vérfürdo 1944-ben
atok_es_hazugsag.doc
tilosradio_kazaria.doc
Tölgyessy Péternek a FIDESZ_MPP szövetségi gyűléséhez időzített cikke
A bácskai vérengzések 1944 őszén
Bihar vármegye térképe 1922
Wass Albert: Kicsi Anna sírkeresztje
(folyamatosan bővül)

Kérem segítse a HONISMERETI OLDALAK eljutását minél több webhelyre, azaz minél több magyar emberhez!
Terjessze kinyomtatva vagy fájlként, tegye hozzáférhetővé weboldalakon és levelezőlistákon!

Köszönöm figyelmét!

A hallgatást lehetõvé tevõ szoftvert a www.vilagradio.hu címrõl lehet letölteni.

Ez része Kovács negatív országimázsának:
Merjünk kicsik lenni!

Diplomaták írták (brüsszeliek? vagy a pesti központban?)

A bácsi már volt mindkettőben, hogy ilyen okos tetszik lenni?

Én csak azt kérdezem, mi legyen ezekkel az arcátlan komcsi történelemhamisítókkal?

Akik még a brüsszeli történelemkönyvet is meghamisítják!

Magyarország 500 km-es arcvonalán 120 orosz hadosztállyal szemben csak 40 magyar és német hadosztály küzdött.

Ehhez számítható a hõsiesen harcoló csendõrség is, amely a vereckei szorosban, Nagyváradnál, a Csepel-szigeten, s végül a budai várban próbált ellenállni.

Az ungvári, galántai zászlóaljak, a váradi örsparancsnoki iskola növendékei, akik majdnem minden emberüket hõsi halottként áldozták hazánk védelmében.

8. 626. o. 1944. szept. 23. "A Vörös Hadsereg alakulatai átlépték a magyar-román határt." -írja történelemkönyvünk, de "merõ véletlenségbõl" kimaradtak belõle a nagyszalontai szörnyû események, a szeptember végétõl -majd egy évig tartó állapotokról:

A felszabadítás igazi módszerét érzékelteti egy szemtanú beszámolója a nagyszalontai borzalmakról:

"Egyik este részeg szovjet katonák betörtek Borbély Ferenc szabómester lakásába, három asszonyleányát lefogták, aztán a házban, borgõzös, rongyos, piszkos katonák reggeltõl estig egymásnak adták a kilincset. Az átélt borzalmak olyan hatással voltak a kilenctagú családra, hogy másnap mindannyian öngyilkosok lettek.

Az állati csõcselék rárontott Varga György, a helybeli Kereskedelmi és Hitelbank igazgatójának a feleségére is. Az igazgató a szörnyû élmények hatása alatt vadászpuskájával agyonlõtte két gyermekét, feleségét, aztán önmagát.

Steinbacher Györgynét alig egy hónap választotta el attól, hogy életet adjon gyermekének. A vad csürhe õt is megragadta. A meggyalázott szegény zsidó asszony felakasztotta magát.

Bonda Sándor csizmadia és Gál József kõmûves, a két meggyõzõdéses kommunista az orosz csapatok betörése után azonnal jelentkezett a szovjet parancsnokságon. Elmondták, hogy mindketten kommunisták, a párt régi tagjai. A parancsnok - egy õrnagy - lehúzta csizmáikat, aztán kidobta õket. A bolsevista horda késõbb mindkét elvtárs lakását kifosztotta, asszonyaikat meggyalázta.

(..) Betörtek az egyik szállodába is, a helyiségeket sebesültjeik ellátására használták fel. Sok amputálás történhetett, mert a kórház udvara tele volt lemetszett lábakkal és karokkal, ezeket menekülésük után kihajították az ablakon.

A magyar csapatok a hét végére visszafoglalták a várost. Az oroszok egy-kettõre kitakarodtak, de amit tudtak, elvittek. (Függetlenség. 1944. okt. 7. 5. o.)

7. 616. o. 1940. novembere: Reményik Sándor Kolozsvárott meghal.

Természetesen ez sincs benne könyvünkben, "minden magyar család kincsében".

A nagy költõ koporsójánál a házsongárdi temetõben Bánffy Miklós mondott gyászbeszédet. Belõle idézünk:
"Mély gyászban állunk ravatalánál, és keressük: milyen koszorú az, ami méltó volna õhozzá? (...) Ôhozzá, aki tanítómester, lángeszû költõ, és próféta volt egy személyben már az országromlás elsõ pillanatától. Hozzá, kinek minden sorából Erdély egész magyarságának hangja szól (...) Valóban mindenütt ott lesz és örökké, ahol él, küzd és szenved a magyar."
(Erdélyi Helikon. 1941. nov. 11. sz. 687-688.)

A könyvben ennyit írnak, de lássuk a valós tényeket:

"A román rekvirálások által okozott veszteséget közel hárommilliárd aranykoronára becsülik".

A brit élelmezési bizottság és a svájci Vöröskereszt küldöttségének vezetõje, Brunier kapitány a román megszállás alatt lévõ vidéki városokban ilyen állapotokat talált:

"Minden, a románok által megszállt városban olyan elnyomást találunk, amely az életet teljesen elviselhetetlenné teszi.

A gyilkosságok napirenden vannak, gyerekeket és nõket megvesszõznek (...) Nyugat-európai gondolkozás mellett a dolgok állapotát nehéz elképzelni olyanoknak, akik mindezt nem látták"

(folytatás)

6. 607. o. 1936. júl. 17: "Megkezdõdött a spanyol polgárháború, az elsõ fegyveres küzdelem
Európa földjén a fasizmus és a demokrácia erõi között."

Így írja a mai liberobolsi történelemkönyv, de felsorolásában a DEMOKRÁCIA ERŐI között a rossz kinézésû, örökké komor, hosszúkás arcú, ravasz kommunistát, a barcelonai hóhért,a katalóniai nemzetközi csõcselék vezetõjét, Gerõ Ernõt (1898-1980) hiába keressük.

Mintha ott se lett volna.

Gerõ Katalóniában elmondott beszédeiben és röplapokon keresztül is az ország problémáiért kizárólag a keresztény uralmat okolta, és az egyházat.

A féktelen uszító hadjárat eredményeképpen 1936. júl. 18. és szept. 1. között 75 ezer ártatlan embert gyilkoltak le, ezek között volt 12 püspök, 285 apáca, 5255 pap, 2500 szerzetes, barát és 250 papnövendék. Felégettek 4000 templomot.

Nyíri Kristóf (MTA Filozófiai Intézete):

Globális társadalom és lokális kultúra
a hálózottság korában*

--------------------------------------------------------------------------------
Az Evangelische Akademie Tutzing által 1998. márc. 20. és 22. között Rothenburg o.d.Tauber-ban rendezett Testestül-lelkestül hálózva: A kommunikációs technológiák nyújtotta új tapasztalatok ("Leibhaft vernetzt: Neue Erfahrungen mit Kommunikationstechnologien") címû konferencián tartott elõadás szövege.

--------------------------------------------------------------------------------

Bevezetés
A nemzet mint elvont közösség
Rossz közérzet a könyvkultúrában
Kommunikáció mint megváltás: Dewey-tól Ongig
Globális gazdaság: A nemzetállam funkcióvesztése
Globalizáció és lokalizáció
Hálózat és új közösségiség

AMI A TÖRTÉNELEMKÖNYVEKBÕL KIMARADT....

Egy jeles történészünk Bálint István János írta meg a Nyugati Magyarságban (1996. dec. 12. sz.)
ellenérzéseit a Magyarok krónikája címû könyv kapcsán.
(folytatás)

5. 592. o. 1929: "Az év folyamán Hóman Bálint és Szekfû Gyula öt, illetve hét kötetben írta meg a Magyar történet-et." (errõl ennyi fért Glatz kötetébe)

Elfelejtik megírni, hogy HÓMAN BÁLINT a Magyar Nemzeti Múzeum fõigazgatója, egyetemi tanár, az OSZK igazgatója, a MTA tagja volt.
Apja Hóman Ottó klasszika-filológus, kolozsvári egyetemi tanár, a Nemzeti Múzeum õre. Bartal Antallal õ alapította az Egyetemes Philológiai Közlönyt (1871).
Hóman Bálint elhallgatott szenvedéstörténetébõl: Keresztény és nemzeti politikai múltja miatt a szovjet hadsereg elõl Németországba menekült, ahol elfogták és a budapesti kommunista söpredéknek "600 zsidó személyes legyilkolása" címén adták ki. Valójában neki a zsidósággal semmilyen súrlódása nem volt. Annyira nem, hogy kedvenc zsidó tudós tanítványa a népbíróságon tanúskodott mellette, és élelmiszert is vitt be neki a börtönbe. Évekig hitt abban, hogy életben marad. Részletes tervet dolgozott ki arra nézve, hogy Málnási Ödönnel együtt új magyar történelmet ír, és hitelesen feldolgozza a bolsevizmus történetét.
"1949 januárja után börtönében a régi õröket ávós fenevadakkal váltották fel, és elkezdõdött a politikai elítéltek módszeres, inkvizíciós kegyetlenségû testi kínzása. Szadista tacskók, akik Hóman Bálintnak köszönhették, hogy iskoláskorukban nem kellett testi fenyítést elszenvedniük, fõként rajta tombolták ki kegyetlenkedõ hajlamukat. Szinte naponta szólították ki zárkájából, hogy pálcájuk ütlegeivel táncoltassák a folyosón. Vagy a sétán békaügetésre kényszerítsék, és röhejtõl düledezve nézzék, amint a beteg és nehéz teste lihegve, erejét felülmúló igyekezettel teljesítette a parancsot, míg emberkupaccá válva fel nem borult a börtön udvarán. 1953 júniusában osont ki hozzám a hír hogy Hóman Bálint, egy egész nemzet Bálint bácsija, megszabadult kegyetlen kínzóitól.
"Hóman Bálintot gyakran verték meg a váci fegyház magánzárkaosztályán.
Szervezete nem bírta tovább a szenvedést, de lelke derûs maradt.
A vele egy szobába került prímási titkár meggyóntatta, megáldoztatta.
Azután Hóman zárkatársaitól tréfálkozva bocsánatot kért és kiszenvedett."

A magyargyalázó országimázsunkat a Külügyminisztérium és Kovács felügyeli.

Ez nemzetellenes piszkoskodás beillik a liberóbolsik Wass Albertet, Teleki Pált, az Írószövetséget és Antall Józsefet gyalázó progromjába.

E "minden magyar család" TÖRTÉNELEMKÖNYVÉNEK szánt műből, csakúgy mint az iskolai tankönyvekből igen sok tényt szándékosan kihagytak.
(Az oldalszámok erre a könyvre utalnak)

---------------------------------------------------
(folytatás)

2. A VÖRÖSÖKRŐL:

552. o. 1918. dec. Kimaradt: a vörös propaganda már 1918 decemberében felütötte a fejét Magyarországon.
Ekkor Oroszországból a hadifoglyok tízezreivel több agitátor is hazatért, bőven ellátva orosz pénzzel és moszkvai utasítással. Vezérük Kun Béla volt, a háború előtt jelentéktelen vidéki újságíró, és csalások miatt degradált munkásbiztosító pénztári tisztviselő.
Kós Károly így emlékezik rá: "Emlékszem, okos, szorgalmas, de rettentően pökhendi zsidó fiú volt, osztálytársai átlag minden héten kegyetlenül elverték, de nem használt. Tanáraink sem szerették a kolozsvári Református Főgimnáziumban, mert konfidens volt..." (Kós Károly: Hármaskönyv. Bukarest, 1969. 222.)
Kolozsvárról azért kellett eltűnnie, mert ellopta a munkásbiztosító betegsegélyező pénztárát.
Ellopta Kós Károly egyik Móricz-illusztrációját is, amikor meglátogatta Sztánán.

"A kommunista Kun Béla" portréjához még Arnaldo Fraccaroli olasz újságíró naplójából: "...Kun Béla 35 éves, középtermetű, idő előtt elhízott figura. Borotvált képű, rövidre nyírott a haja. Elpuhult lágy hájtömeg. Duzzadt kiálló ajkak, intelligens, gyorsmozgású apró szemei mélyen fekszenek, hangja a sok beszédtől rekedt."

A kivégzések és a terrorcselekmények főként Kun Béla, Pogány József és Landler Jenő tudtával, és utasítására történtek.
Ha Romanelli alezredes, az olasz katonai misszió vezetője tiltakozott a kivégzések miatt, ezt Kun a "belügyekbe való beavatkozásnak" minősítette.

Tömeges kivégzéseknél az áldozat egyik szemét kiszúrták, s úgy kellett végignéznie társai kivégzését. Gyakran kihúzták az áldozat nyelvét, de sokszor előfordult, hogy a kínlódó embernek felmetszették a hasát, és kihúzták a beleit.

Erre a legutóbbi szennyiratra nekem is RES PUBICA és Tiborc írása hívta fel a figyelmemet.
Köszönet érte.

Kérem, hogy nyomtatva és fájlban is terjesszétek, legyen köztudott, hogy milyen aljasságokra képesek ezek.

Ez a szemét a Külügyminisztérium jóváhagyásával került egy európai kiadványba.

Az ellenzéknek kötelessége keményen tiltakozni az ilyen negatív, tendenciózus országimázs ellen.

Szerintem Karsai történelemtudománya tükröződik ebben a szennyiratban is, hallottam hétvégi hasonló hablatyolását, amikor az érettségizők történelemkönyvét támadta.

Nyilván fájlalja, hogy a magyar diákság többet tud történelemből az ő brosúrájuknál.

Károlyi ezen leszereplése döntő lépés volt Trianonhoz!
Ez lehetővé tette Erdély a Maroson inneni részének megszállását a románok által, és a Délvidék elfoglalását a szerbek által.
(1918 november 13-án írták alá a belgrádi fegyverszüneti egyezményt.)

Egy jeles történészünk Bálint István János írta meg a Nyugati Magyarságban (1996. dec. 12. sz.)
ellenérzéseit a Magyarok krónikája című könyv kapcsán.

E "minden magyar család" TÖRTÉNELEMKÖNYVÉNEK szánt műből, csakúgy mint iskolai tankönyveinkből igen sok tény kimaradt:

--------------------------------------------------------------------------------

1. Kezdjük nemzeti történelmünk mélypontjával, "legszégyenteljesebb időszakával":

1918: A Károlyi Mihály által a Tisza István családjához küldött részvéttávirat szövege:
"Emberi kötelességemnek tartom, hogy legnagyobb politikai ellenfelem tragikus halála felett őszinte és mély részvétemet fejezzem ki."
A degenerált, farkastorkú, gőgös, féktelenül hiú és tehetségtelen főúr nem tudta megbocsátani Tiszának, hogy tehetséges, erős, tiszta és egészséges, hogy talpig férfi, hatalmas és uralkodó. Károlyi sohasem titkolta Tisza elleni gyűlöletét. Számtalanszor hangoztatta, hogy nem nyugszik addig, míg el nem pusztította. A műtét előtt álló félvak Tisza Istvánt párbajra hívta harmadikként (Széchenyi Aladár és Pallavicini őrgróf után) ugyanazon a héten. Tisza, a nagyszerű vívó, játszott vele, és végül harcképtelenségig elverte kardlapjával a fegyveres elégtétel órájában.
Károlyi a vérforraló távirat után nem átallott koszorút is küldeni a geszti temetésre (szövege majdnem ugyanaz, mint a táviraté és ez szerepel a kötetben), csupán elfelejtik hozzátenni bolsevik lelkesedésükben, hogy a Tisza-család mély felháborodásában a szemétbe dobatta.

Az Európai Parlament Információs Hivatala kiadott egy Európa ma és holnap című nagyalakú, igényes kivitelű brosúrát. A füzet több nyelven - 28 mai és jövendő EU-tag ország önbemutatkozását tartalmazza. Összeismertetésük tökéletesen helyénvaló törekvés: a huszonnyolcak között vannak alapító tagok és idén csatlakozók, sőt három reménybéli várakozó is; akad régi gyarmattartó birodalom és vadonatúj független ország; nyugati keresztény, ortodox és iszlám állam is. Más-más indulás, más-más gazdasági és kulturális helyzet és a befogadásra várókról bizony nem sokat tud a Művelt Nyugat.

Az egyes országok maguk állították össze a szöveg- és képanyagot, az előszóban a kiadó a szövegek tartalmáért nem is vállal felelősséget. Így nyilvánvaló, hogy a még nem tag országok bátran festhettek magukról rokonszenves képet saját jól felfogott érdekükben: az európai közvélemény megnyerése céljából.
Az országfejezetek egy rövid, amerikai típusú önéletrajzból, és egy valamivel hosszabb kifejtő részből állnak Ez utóbbiban nemzeti sajátságok, érdekességek szerepelnek. A 28 ország bemutatkozása három minőségi kategóriába sorolható. A többség reális történelmi és kulturális tényanyaggal szolgál. Néhány, az Európai Unióba igyekvő ország nemzeti legendáit is a képbe illeszti, a számukra kínos adatokat, folyamatokat vagy elhallgatja, vagy eufémizmusokba burkolja. (Törökország, Szlovákia, Románia sorolható ebbe a kategóriába.).

A harmadik és egyben döbbenetes - felfogás a magyar. Lássuk először az önéletrajzunkat! Az 1990-ig terjedő időszak 14 pontját szóról szóra leírom, csak utána fogom elemezni. (megjegyzem, a románoknak erre az időszakra 34 (!) megemlítendő történelmi eseményük akad!)

Fontos dátumok Magyarország történelmében:

1000 a magyar állam megalapítása az ország első királya, István alatt.
1308-1437 - A központi hatalom megerősítése.
1541 a törökök beveszik Budát. Az ország 3 részre szakad: a Habsburgok elfoglalják (bekebelezik) a nyugati részt, Magyarország középső része a törökök közvetlen ellenőrzése alá kerül, mialatt a Tiszától keletre levő részen az Erdélyi Fejedelemség jön létre.
1711-1848 osztrák uralom.
1867 a körülbelül fél évszázadig tartó Osztrák-Magyar Monarchia létrehozása.
1914 Magyarország részt vesz az I. világháborúban a német birodalom oldalán.
A Magyar Köztársaság megalapítása november 16-án.
1938 szövetség Nácinémetországgal.
1941 hadüzenet a Szovjetúniónak.
1944 az ország elfoglalása a német csapatok által. Számtalan magyar zsidót deportálnak. Hadüzenet Németországnak decemberben.
1945 a Vörös Hadsereg elfoglalja Budapestet és elűzi a németeket.
1949 a Magyar Népköztársaság alkotmányának elfogadása.
1956 népfelkelés, a szovjetek erőszakosan leverik, az akkori államfőt, Nagyot halálra ítélik
1989 Magyarország ismét demokratikus ország lesz. A szovjet csapatok elhagyják az országot.
1990 az első szabad választások

Első, futó áttekintésre is hiányosnak tűnik. Nézzük csak alaposabban! Feltűnő, hogy 1000 előtt nem volt magyar történelem, sőt a Kárpát-medencében sem történt semmi!
Hiszen Szent István (és nem István) csupán a keresztény államot alapította meg, az első Árpádok ugyan mit is csináltak 895-től?

A többi 27 ország természetesen élt a lehetőséggel. Lássuk először a fentebb említett első kategóriát, a tényszerű adatközlőket. Például Spanyolország a római kor után helyet szorított a vandál és a nyugati gót államnak, majd a mórokénak is; Belgium Caesar galliai hódítását, majd a frank birodalmat is felvette történelmi életrajzába.
A második csoportba soroltak alaposan megragadják a rokonszenv-szerzés lehetőségét: ősi európai kultúrnemzetként mutatkoznak be. Törökország Kr. u. 196-tal, Septimius Severussal kezdi a történetét, majd Nagy Konstantin, illetve a bizánci császárság következik.
Szlovákia az amúgy egzakt módon soha nem azonosított Nagy-Morva Birodalommal kezd, majd Bratislava első nyomaként említi Árpád utolsó csatájának (szintén nem azonosított) helyszínét.
Románia tovább megy. Idézem: Kr. e. VI. sz. a románok őseinek, a dákoknak első említése Homérosz és a nagy antik mesélők által. (Finom elszólás: mesélők .) Kr. e. I. sz. a rómaiak elfoglalják Dacia területét. A romanizálási folyamat kezdete. (Apró probléma: mindez Kr. u. 106-ban, tehát csaknem 3 évszázaddal később történik.) És így tovább.

Mi magyarok miért nem említettük a honfoglalást? Vagy urambocsá: a kettős honfoglalást?
A szlovákok használják fel a 907-es braslauespurchi győztes csatánkat önigazolásként? Miért nem említjük meg a frank oklevelekben többszázszor előforduló Hungarus nevet? Vagy akár az izlandi sagák Tyrkerét? A Kr. e. VI. századból a jürkákat bemutató Hérodotoszt? 527-ből Muagerisz hún királyt említő bizánci krónikát? Gardizit, ibn Rusztát, Dzsajhánit, Bölcs Leót, Bíborbanszületett Konstantint vagy 889-ből Regino prümi apátot, akik a türkökkel, szkítákkal azonosítanak így vagy úgy?

A tordosi és tatárlaki rovásírás-leleteket emlegethetnénk oly joggal, mint a törökök emlegetik civilizációjuk őseiként az asszírokat, hettitákat!

Iszonyú kártékony ez a torzító elhallgatás!

Lám, a románok tudomást sem vesznek arról, hogy Constantin Daicoviciu, a dákoromán folytonosság (kontinuitás) elméletének atyja 1973-ban, halála előtt maga fedte fel (a Történeti Intézet, a Történeti Múzeum munkatársainak, és egyetemi kollégáinak, diákjainak) kutatásai hazug voltát. Tételesen sorolta fel saját történelemhamisításait!

A Nestor-krónika nem oláh-okat, hanem frank-okat ír. Anonymus ac pastores Romanorum kitétele sem daciai oláhokra, hanem dunántúli, frank fennhatóság alatt élt romanizált pannonokra vonatkozik. Az ősrománnak titulált Dridu-műveltség bulgáriai az egykor a Kárpát-medence déli harmadát birtokló bulgárok hozták fel hazájukból az itt megtalált elemeit. A többit nem sorolom.

Mi pedig saját történelmünk elhallgatásával igazoljuk a már dogmává merevült történelmi hazugságokat. No, haladjunk tovább szépen, szerben.

Úgy tűnik, hogy az Árpád-kor nem létezett!

Nem volt a korszakalkotó politika- és jogtörténeti dokumentum: az Aranybulla, nem volt tatárjárás, nem volt Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Margit, Szent Kinga, Szent Erzsébet.
Sorstársaink közül a csehek büszkén emlegetik a Przemysl-, a lengyelek a Piast-házat!

Újabb űr: nem találom 1456-ot! Az egész keresztény világban harangoznak a nándorfehérvári diadallal végződő keresztes hadjárat emlékére, mi meg sem említjük.

Óvatosan fogalmaztam. III. Callixtus az 1456. június 29.-i Bulla orationum -ban III. Mohamed áprilisi hadrakelése hírére, a török megállításáért való imára buzdító harangozást rendelt el, de hát a törököt bizony Nándorfehérvárnál állította meg ez az ima, Hunyadi és Kapisztrán.

A törökellenes keresztény összefogás ugyan jellemző módon hézagos volt, az ígért 80 ezer fős sereg helyett néhány regensburgi diák, párszáz lengyel és horvát fogott fegyvert mindössze, de nagyon szép őseurópai gondolat. Élnünk kellett volna vele!

Szemezgessünk tovább! Mátyás humanista birodalma (az egyetlen reneszánsz birodalom) említésre sem méltó.

Hol marad sok évszázados, a magyarságot őrlő keresztyénség-pajzsa küzdelmünk?
Lám, a török önéletrajzból hiányzik ez a néhány évszázad ők tudják, miért szégyellik
Mi miért nem vagyunk rá büszkék?

Mohács viszont elég jelentős csata lehetett hisz a szlovákok (sic! a szlovákok! Ismétlem: a szlovákok!) felhozzák saját történelmi eseménysorukban! Mi nem

A Habsburgok dehogy foglalják el a nyugati részt: kettős királyválasztás történik, s a két királyi ház megosztozik a török által kettészelt országon.

Az Erdélyi Fejedelemség voltaképpen a magyar állam menedékhelye lesz, fejedelmei közül tán egyedül Székely Mózes tekinthető törzsökös, kizárólagos erdélyinek!

Nem találom a vallásszabadságot világelsőként deklaráló tordai országgyűlést sem!(1568).

Ennek a feltűnően eurokonform, korát messze megelőző intézkedésnek a mellőzése egyenesen megdöbbentő!

Természetes módon tolakodik elő egy magyarázat:
A kereszténység felvételének, az Árpád-házi szentek, a nándorfehérvári harangozás, a tordai országgyűlés együttes elhallgatása egy kereszténység-utáni mai Európának tett ostoba gesztus volna?

Ostoba, mert a katolicizmus, (ill. a reformáció a szlovákoknál, vagy a huszitizmus) minden ország önjellemzésében megtalálható!
Igen, MINDEN országéban: a muzulmán Törökország büszkén emlegeti Szűz Máriát, Szent Pált, a myrai Szent Miklóst!

Szégyen. Egyetlen árva sort sem érdemelt meg tőlünk a török kiűzetése (1686 Buda, 1697 Zenta).

Mint ahogy Thököly és II. Rákóczi Ferenc sem!
Hiányzik a magyar reformkor. Úgy, ahogy van. Mindenestül.

1848/49-es forradalmunkról sincs egy árva szó se.

Nem baj, a románok felhozzák biz, mint saját forradalmukat!

Az osztrákok is bár ők meghagyták nekünk.

Ezután egy szépen felépített, épületes baromság következik. Magyarország (és nem az Osztrák-Magyar Monarchia!) vesz részt az I. világháborúban.

Az 1918-as forradalmat nagyvonalúan 1914 novemberére téve (ezt az ostobaságot a kifejtő rész megismétli, megerősíti!) ez annyit jelent, hogy az önálló, köztársasági Magyarország egyedül harcolt Németország oldalán, s Trianont ezért kapta büntetésül.

A kifejtő részben még toldunk ide egy ostobaságot: állítólag 1/3-nyi területünket vesztettük el. Ha ez az építmény nem tudatosította volna a Jámbor Európaiban, hogy micsoda rettenetes erőszakos, mi több: bűnös nép maradtunk még a XX. században is, akkor jöhet a döntő érv: 1938 - Szövetség Nácinémetországgal.
A második világháborúban a környékünkön mindenki a rossz oldalon vett részt. Ennek elmismásolását zseniális találékonysággal oldották meg a magukra valamennyit is adó szomszédaink:

Ausztria: 1938 március: Anschluss. Kész. Nyilván kimaradtak a háborúból, mert utána csupán a köztársaság 1945-ös kikiáltását említik meg.
Szlovákia: 1939-45 rövid függetlenség Nácinémetország uralma alatt. Mesteri, szépségdíjas, zseniális meghatározás! Függetlenség egy uralom alatt, amely ráadásul nácinémet elnyomást sejtet ez bizony elhatárolódás, sőt nyilván szenvedés is - nem pedig rosszízű szövetség, mint a mienk.

Románia: 1940. nov. 23. Románia csatlakozik a hármas szövetséghez. Ez is elegáns: a hármas szövetséget említi. Ilyen volt, valóban: létrejött 1882-ben, résztvevői az Osztrák-Magyar Monarchia, Németország és Olaszország. Szétbomlott az I. világháború során. De ez a tévedés elegánsan kikerüli a II. világháborús részvétel kellemetlen emlegetését. Persze az Antikomintern Paktumnak is három tagja volt eredetileg, ugyan mit is kötözködöm. Persze nem említ néhány apró, echte román találmányt ez időkből: a meghalató-vonatokat, a zsidók jég alá lövetését vagy akár a favágó tőkén lefejezett szárazajtaiakat, a megtizedelt Köröstárkányt, Gyantát etcetera.

Mi pedig 1938-ban szövetséget kötöttünk Nácinémetországgal. Nos, 1938-ban kötöttünk egy adóügyi pótegyezményt a németekkel (december 10.). Ausztria német megszállása tette szükségessé. Merüljünk el most egy kicsit ebbe a gyanús 38-as évbe! Az Anschluss nemcsak adóügyi pótegyezményt hozott ajándékba, hanem páni félelmet is. Politikusaink nem rokonszenveztek a nácikkal emlékeztetőül két esetet hoznék fel.

Az első németországi látogatásáról hazatérő Horthy így jellemezte Hitleréket:

Túl sok bennük a vörös! . Teleki pedig nemegyszer jelentette ki, hogy a német vereség a mi vereségünk is lesz, de a német győzelem a mi pusztulásunk! Ez az év nem a németbarátság éve. Horthy és Kánya Kálmán már februárban egy németellenes horizontális tengelyről tárgyal Varsóban.
A történeti hűség kedvéért: olasz-lengyel-jugoszláv-magyar lett volna ez a tengely. (Hiányzik történelem tankönyveinkből)

A németek persze ellenzik a lengyel-magyar együttműködést, visszacsatolási törekvéseink épp közös magyar-lengyel határt eredményeznének! Augusztusban két németellenes élű magyar siker: a bledi konferencia a Kisantanttal (jelentős enyhülést hozott), illetve a titkos lengyel-magyar Gentlemens agreement a szoros együttműködésünkről.
November az első bécsi döntésben voltaképpen Németország engedett! Aztán decemberben Ciano jön Pestre, melegen ajánlja az Antikomintern Paktumba való belépésünket. A tengely kontra horizontális tengely kérdés eldőlt! 1939-ben pedig beléptünk az Antikomintern Paktumba. És ugyanebben az évben megvalósul a magyar-lengyel határ, szeptemberben nem is engedtük át a német csapatokat Lengyelország hátába, - ez közismert és a németekhez lelkesen csatlakozó szlovák csapatokat sem, ez kevésbé közismert. A szlovák változat persze érthetően elhallgatja, hogy a lengyeleket hadüzenet nélkül, náci módon megtámadták!

Mi pedig: 1941 - Hadüzenet a Szovjetúniónak. Hogyan is volt? Üzentünk mi hadat, miután a kassai, rahói, körösmezői stb. bombázások után megállapítottuk: ez bizony hadiállapot. Ennek a kérdésnek hatalmas irodalma van, elégedjünk meg annyival, hogy a nemzetközi jog élesen megkülönbözteti a hadüzenetet és a hadiállapot tudomásul vételét.

Románia mindenféle indok nélkül, minket jócskán megelőzve már 1941 június 22-én hadat üzent a Szovjetúniónak. Ők leírják? NEM.

Más kérdés, hogy a szintén EU-várományos Bulgária sosem üzent hadat a dicső Szovjetúniónak, mégis ugyanazt kapta jutalmul, mint mi büntetésül!

Amúgy a hadüzenettel szovjet barátaink nálunk is rosszabbul állnak. Elfelejtkeztek erről a jogintézményről Finnország, a balti államok, Lengyelország de még Bulgária esetében is. Öt országot tiportak le 1941-ig, hadüzenet nélkül ez nyilván eszébe juthatott a kassai bombázás után minden magyarnak.

1944. - Számtalan magyar zsidót deportálnak Helyes állítás, igaz.

Helyesen köti össze az életrajz a német megszállással. Csupán egyetlen bajom van: a zsidóüldözés egy szóval sem szerepel sem a román, sem a szlovák, sem az osztrák, de még a német (ismétlem: a német, még egyszer: a német) anyagban sem!

Próbálom kikövetkeztetni a holokauszt (soá) kérdésében írásokból és filmekből igazán járatossá vált átlag EU-s olvasó gondolatmenetét: végülis lehet, hogy a magyarok működtették Auschwitzot? Rendben van, mi gerincesen vállaljuk.

De az 1944 nyári csendőrpuccsot (és ezzel magyarországi zsidók teljes kiirtását) megakadályozó) Koszorús ezredesnek vagy urambocsá: magának Horthynak köszönhető, hogy egyáltalán maradt zsidóság Közép-Európában! Így teljes az igazság, s a részigazság egyoldalú közlése súlyosabb bűn a legaljasabb rágalomnál

1956. Eufemisztikusan, reformkommunista módra népfölkelés, valóban. De nekünk, magyaroknak forradalom és szabadságharc. Egy csillagóra , amely megvilágosította a félrevezetett Európát, amely előkészítette a kommunista rendszerek bukását és amely rövid időre visszaadta nemzetünk (tudatosan tönkretett) önbecsülését és megbecsülését.

Nagy (illendően, európai módon: Nagy Imre) pedig nem államfő volt, hanem miniszterelnök. A kifejtő részben, önmagának ellentmondva már helyesen írja a szerző.

Az 1990 utáni „nemzetrajzból” a terjedelemre tekintettel csupán egy érdekességet villantok fel. 1991. jún. 19. az utolsó szovjet katonák elvonulása. Nos, pillantsunk csak egy kicsit feljebb! A 13. életrajzi dátumnál ez szerepel: 1989 a szovjet csapatok elhagyják az országot. Erre már nincs mit mondani

E befejező életrajz-részből tán még hiányolhatnánk, hogy olyan, az Európai Unió koncepciójába szorosan illő esemény, mint a vasfüggöny lebontása, nem szerepel. Nyilván nem véletlen az eset: ugyanígy hiányzik a kötet bevezető, kedvcsináló dekoratív képes bevezetőjéből is.
Azt pedig Brüsszelben, az EU Információs Hivatalában írták

Most pedig záró fejezetként lássunk néhány gyöngyszemet az általam kifejtőnek nevezett részből:

Magyarország lakossága Európa legszínesebben kevert népeihez tartozik. 10 millió lakója között számos nemzetiséget találunk: német nyelvűeket, szlovákokat, románokat, délszlávokat (bosnyákokat, horvátokat, szerbeket, szlovénokat és szorbokat). A szintik és romák, akik a népességnek nem jelentéktelen részét alkotják (500.000), nemrégiben etnikai kisebbségként lettek elismerve.
No, kezdjük. Magyarország sokszínű, kevert népességű , soknemzetiségű. Érdekes: ezt a kitételt nem alkalmazza önmagára a valóban fele-fele arányban többnemzetiségű Belgium, Litvánia, Észtország, Lettország. Csak mi, ahol egyelőre még a magyar etnikum a meghatározó. Bár fogyunk!
Az egyszerű újságolvasó is ki tudná számítani a határon túli népszámlálások és különböző hazai források alapján, hogy 1985-től máig a Kárpát-medence őshonos magyarsága több, mint 2 millióval fogyott.

Nem ez a témánk, de utána lehet nézni, az önbemutatkozás írója vélhetőleg nagyon is ismeri ezeket az adatokat. Van itt más baj is: -rosszabbak, mint az egyszerű ostobaság.

Bosnyákok sosem éltek Magyarországon. A szorbok említése még hajmeresztőbb. Tudálékosan a déli szlávokhoz sorolja a szerző őket. Nos, a szorbok nyugati szlávok, Spreewaldban élnek, a buzgó térképböngészők Lübbenau környékén találhatják meg őket. Népi kultúrájukat büszkén művelő százezres népcsoprt, megtekintésüket ajánlom a szerzőnek, még a helyszín is politikailag korrekt: a néhai NDK területe.
A nagy kérdőjel a félmilliós szinti (és roma) kisebbség. A szinti szó nyomára többhetes lázas kutatás után jutottam. Ez a kifejezés egyike azoknak, amellyel Európában a cigányságot megnevezik: cigány, manus, szinti, zingari, roma és egy kivételesen nevetséges finomkodás: utazó népesség travellers, illetve gens du voyage. Vagyis a szerző a sznob (és műveletlen) campingtábor -típusú szamárságot követi el. Voltaképpen azt volt képes leírni, hogy nálunk nemcsak romák, hanem még romák is élnek. Szerintem a félmilliónál többen.
És tisztelettel megjegyzem: tán ide lehetett volna írni, hogy egyedül Magyarországon ismerik el etnikai kisebbségként a romákat, óh bocsánat! A romákat és a romákat!

Magyarországot több alkalommal elfoglalták, különösképpen a törökök a XVI. században és az osztrákok a XVIII.-XIX. században, és függetlenségét csak 1914-ben nyerte el.
Az I. világháborúban a Német Birodalom szövetségeseként vett részt. A trianoni szerződéssel államának területe 1/3-ával lett redukálva.
Jó, vitatható, hogy a kiegyezés függetlenséget hozott-e?

Jómagam függetlennek tekintem azt az országot, amely világelső volt vasútközlekedésben (Baross Gábor előterjesztését fogadta el épp ezért az 1892-es genfi vasútügyi konvenció!), gabonafeldolgozó-iparban (2. helyezett: USA), a maga korában (szintén) világelső oktatási- és nemzetiségi törvényeket alkotott és érvényesített, önállóan vett részt nemcsak az olimpiákon, hanem magának az olimpiai mozgalomnak a megteremtésében is.

Nem sorolom. A többi ostobaságról pedig már fentebb írtam. A híres gulyásnál lényegében egy mindennapi ételről, egy levesről van szó, amely a magyarok által pörköltnek nevezett húsragunak felel meg. Ezt Jókai már leírta: - Úgy elnézem ezt a kulacsot, azt hittem: kenyér, pedig hát sajt.

Összegezve: hivatalos szerveink bemutattak Európa (bennünket a térképen meg sem találó) nyugati nemzeteinek, mint egy hol bűnös, hol szánalomra méltó, úgy általában pedig, mint egy semmirekellő országot.

Fűszerezve a gonoszságot ostobasággal és szolgalelkűséggel.

Magyarország ilyen bemutatása nyíltan magyarellenes, mai terminológiával: ez egy rasszista förmedvény.

Akik írták, és azok a magyarok, akik hozzájutva (potom 15 euróért, bármely nyugati könyvesboltban, vagy akár az EU-s munkahelyükön, hivatásszerűen) nem emelnek szót ellene, -azok a magyar nemzet esküdt ellenségei.