Én rohadt bonyolult mondatokat szoktam néha irni, a gügyébbek elriasztására, arra viszont szoktam ügyelni, hogy legyen alanya és állitmánya.

Ez a csalódások napja:

Azt hittem, hogy a díszes kompániában legalább Te tudsz olvasni.
A mondat igy szólt:

Természtesen a szempontjaim a törvényen kivül állók voltak: meg akartam akadályozni a Fidesz térnyerését, mert tartottam attól, hogy ez az ország, számomra nemkivánatosnak tünő jobboldali,nacionalista,populista, és imperilaisztikus érzeményeinek felkorbácsolása révén foganatósítódik.

Az egész vita komikus abból a szempontból, hogy mi itt nyitott szemmel, belülről politikai preferenciáinktól függetlenül látjuk és érzékeljük a a belpolitika folyamatait, ismerjük a szereplőket és megnyilvánulásaikat. Tehát ebből a szempontból teljesen érdektelen, hogy ki sugott Wallendernek, ez a magunkról alkotott képen jottányit sem változtatott.

Ráadásul az Orbánról és kormányáról némileg elrajzolt kép, nem is az antiszemitizmusra, hanem a nagyon is nyilvánvalóan igaz nacionalizmusára volt kihegyezve, aminek emlegetése csak annyiban volt igazságtalan, hogy elmaradt annak megjegyzése, hogy a NATO-ban ez nem is egyedüli, de talán nem is a legsulyosabb ilyen jellegü és a közös fellépés lehetőségét csökkentő konfliktus.

Annyiban igazad van, hogy a romák elleni előitéletességnek, adott esetben rasszizmusnak - sajnos - magukat egyébként baloldalinak vagy liberálisnak deklaráló emberek között is vannak fertözöttjei.

Ezt nem lehet és nem szabad letagadni.

Nagyon nehéz Kaltenbach Jenő dolga, és ha egy konkrét esetben nem feltétlenül értek is egyet megszólalásával, ő a maga helyén egy olyan erkölcsi autoritás és vonatkozási pont, mint pápa a katolikusok számára.

Most hallom életemben először töled, hogy Kaltenbach Jenő "elvtárs" és "rasszista" lenne.

Kedves Obester

Szinteket csusztatsz össze:
Ugyanis racionálisan vitatkozni, azaz dolgokat levezetni, csak egy közös megállapodással elfogatdott alapkészletből azaz posztulátumokból lehet.
A posztulátum készletet pedig csak a rendszeren kivül lehet meghatározni.
Leforditva: lehet érzelmi alapnak tekinteni, hogy ki milyen értékeket talál alapvetően fontosnak, de ezeknek az értéknek a -részint szubjektiv - definiálásától nem lehet eltekinteni.

Ezen kivül a világnak rendkivül sok különböző célra hasznos - és természtesen mindenképpen korlátozott relevanciáju - modellje, olvasata van.

Vegyük például a mi kettönk nagy vitáját a Státusz törvény kérdését, amit én elsősorban a javaslók rövidtávu hatalomtechnikai szempontjainak alávetettként vizsgáltam - és érzésem szerint - nagyon pontosan tudtam modellezni (és a résztvevők manipulációs késztetése ellenére) látni, és láttatni a fejleményeket.

Személy szerint nincs okom rettegni a vasutirányitó rigmusoktól, de átérzem azok félelmét, akiknek van.
Nyilvánvaló az is elöttem, hogy a vasutirányitok bátorsága, a politikai elit torzultságának egyenes következménye.

Az ember pedig olyan tökéletlen állatfaj, hogy ami térben és időben közel történt hozzá, ráadásul, amiről közvetlen tapasztalatot szerez, az nagyobb emocionális erővel hat rá.

Az idő pedig azért kritikus, mert vonatirányitó rigmusok ezidőszerint szépszerével előfordulnak a B-közép táján, a gulagok visszaállitását pedig senki nem látszik akarni.

Nem te vagy az első, aki eljátszik a fenti gondolattal.
Ha jól emlékszem volt ebből még valami lapos amerikai film is.

Viszont a parabolából az igazi iz mégis csak hiányzik:

Kérlek hasonlitsd össze azokat azt, hogy hány magyar állampolgár emberáldozta volt vörös és hány barna/zöld diktaturának.

Ezt a mondatot probáld meg, bármelyik civilizált országban eladni.

Válaszod 1-3 pontjában nézeteink olyan antagonisztikus ellentétét tártad, fel,hogy ott vitának nincs helye.

A topic témájába vágó 4. pontra nem válaszoltál, illetve a "konzervativ értékekre" sérelmes tabutörés vádjával lőttél vissza.

Ez viszont nem volt bölcs töled.

1. Ugyanis az antiszemitizmus olyan emberekben (IS) kelt félelmet, akikre szabályosan vadásztak.

2. A melegek emancipációja pedig olyan ártatlan embereket akar félelmeitől megszabadítani, akikre bizonyos körök ma is "vadásznak".

2.
Azt meg légy szives magyarázd meg, hogy egy ALAPVETŐEN liberális szellemü alkotmánnyal rendelkező országban egy, a libaralizmust a zászlajára iró (és ennek révén - különösen a mértékadó szellemi, gazdasági establishmentben - folyamatosan komoly társadalmi elfogadottsággal rendelkező ) párt hogyan lehet szélsőséges? Különösen akkor, ha ezt a szellemiség egyértelmü pozitiv visszhangra talál minden civilizált országban.

Itt minden 5% ra való gunyus utalásnak elejét veendő szükségesnek tartom annak hangsulyozását, hogy az SZDSZ igen nagy elfogadottsággal rendelkezik jelenleg a társadalom többségét képviselő MSZP-s szavazók körében is, és igen sok MSZP-s szavazó és párttag tekinti erkölcsi és intellektuális igazodási pontnak az SZDSZ-t.

Kérdezem én továbbá, hogy az egész rendszerveltás története óta hány, az SZDSZ-t bíráló cikk jelent meg mértékadó külföldi ujságban, hányszor érte ezt a pártot diplomáciai támadás? És az igy kapott számokat összehasonlitva azokkal, amit ebben a vonatkozásban akármelyik más magyar párt kapott, ki fog jól kijönni?

3.
Az előző és - érzésem szerint fontos - megjegyzésemben, a fejéről a talpára állitottam, az általad csak fenomenologikusan tárgyalni megkivánt "Inkább antiszemitázás van-e, mint antiszemiták?" cimü, és azon a szinten eldönthetetlen és sehova nem vezető kérdést, megválaszolva, hogy MIÉRT van az egyik, és MIÉRT a másik, egyben megadva a választ arra is, hogy ez a kérdés miért bír egyáltalán jelentőséggel.

4.
Irod:
"Lefordítva: ha egy két tucat ember által olvasott kerületi pártlapban
megjelenik egy antiszemita megjegyzés, akkor arra a "válasz" Auswitz és a marhavagonok emlegetése minden hullámhosszon és minden lehetséges helyen."

Ennél sokkal aggasztobbak a futbalpályák körül megjelenő vasutirányítók, a parlamenti hazaárulózók, mert rámutatnak az alábbiakban és egy érzékletes példával megvilágítandó jelenségre:

Ugye abban egyetérthetünk, hogy senki, de senki nem szokta a forgalmas utcasarkon lehuzni a gatyáját, és odaszarni a járdára.
Ha mégis ezt tapasztalnánk, akkor nagyon el kellene gondolodnunk, hogy ezt a rendkivül erős társadalmi tabut milyen biztatás törhette meg.

Most, a topic során tárgyalt jelenségek kapcsán pontosan ennek a biztatásnak az okára és müködésmódjára kivántam felhívni a figyelmet.

Balladai tömörséggel arról, hogy a viz nem válik borrá, és ha zsidok megtépik magukat, akkor is alkatilag képtelenek arra, hogy magyr emberré váljanak.

Egészen biztosan vannak más, a disszimiláció propagálásábólból élő csoportocskák is. Hovatartozásuktól függetlenül egyformán utálom őket.

Na akkor térjünk vissza a főkérdésre, amit ugy tettél fel, hogyha jól interpretálom, hogy mi van inkább antiszemiták, vagy antiszemitázás:

Nos, torz pártstruktúra, meg erőszakosság van:

Az általam unalomg leirt és ideálisnak tartott modellben egy kis középpárt billegése egyensulyozza ki két nagy tömegü néppárt pillanatnyi sulyát. És ez a mechanika müködöképes akkor is,ha bármilyen mérsékelt irányvonalu erőt helyettesitek be az aktuális pártokba.

Amennyire tudom - bár a kérdésnek nem vagyok szakértője -
a civilizált "keresztény" világban az antiszemitizmus kérdése egészen másképp merült fel a második világháborut megelőzően, mint utána.

Elötte - még azokban az országokban is, ahol nem volt kifelyezetten politikai antiszemitizmus - éppen a tradicionális keresztény indoktrináció, és itt ott a feudális multból eredező társadalmi munkamegosztásbeli különbségek nyomai következtében, a társdalmakban erősen jelen volt, egy nem is nagyon (vagy egyáltalán nem) szégyellni valónak érzett gyanakvó averzió az akkor még nyomaiban (öltözetében, nyelvében beszédstilusában, életmódjábam ) megkülönböztethető zsidósággal szemben.

Kedves Milan

A számomra váratlan Grippen vásárlást - von Fachkentnisse unberührt - magam is Orbán javára irtam.

Ma sem tudom, hogy mi volt az igazi motivum:

1.
Kifogni a szelet az ellenzék vitorlájából, a 30 szenátoros botrány okozta gyanakvás után.

2.
Megkimélni az aktuális budget-et, a Grippenek lassu szállitási határideje révén, (meg közben ugyis annyi minden történhet, pl a Cseheknél is bejött az árviz, amire hivatkozva ki lehet tolni ezta nemszeretem beruházást a végtelenségig)

Utolsó mondatoddal - felületesen - hajlamos vagyok egyetérteni.
Ugyanis olyan antiszemita nincs, akiből azt ki lehet beszélni, igy elvileg küzdeni sem érdemes ellene.
De, ahogy a bűnözés elleni küzdlem sem a bűnösök megtérítésére irányul, ugy az antiszemitizmus elleni harcnak is van önmagában értelme, amennyiben segít a társadalom szenzibilitást fokozni ezzel az ocsmánysággal szemben.

1.
Magyrországon persze alapvetően nem erről van szó, tekinettel arra, hogy a valamilyen értelemben magukat, vagy a környezete által zsidonak tartottakat réges rég és tökéletesen integrálta és beolvasztotta a társadalom, hanem az egész ügy egy zászló, amely körül a modernizáció ellenes csoportok besürítik és fokuszálják érzelmeiket, és kifejezik sokszor teljesen érthető ellenérzésüket, a kegyetlen versenyt diktáló, nyilt piacon való megmérettetést követelő "szép uj világgal" szemben.

2.
Az meg egy sajnálatos aktuális belpolitikai körülmény, hogy az egyik nagy néppárt taktikai szövetségest keresve ezzel társasággal, gyomorforgató koncessziókat engedett meg magának ezek magához édesgetésére.

Dr. Orbán Viktor exkormányfő november 8-án a Gerencsi-tó partján felháborodva bírálta a jelenlegi kormányzatot. Orbán Viktor szerint az ő kormányát a jelenlegi kormány tagjai világszerte antiszemitának rágalmazzák. Szeretném előre bocsátani, hogy Juhász Ferenc honvédelmi miniszter úr véleményem szerint nem rágalmazta, hanem vádolta az Orbán-kormányt*. Orbán szerint egyébként ilyen vádat eddig még soha, sehol nem fogalmaztak meg a világon egy szabadon választott kormánnyal szemben. Orbán téved: a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt legális, parlamentáris úton, a választók többségének, valamint Hindenburg államfő akaratából került 1933-ban hatalomra. Hitler kormányát Németországban és világszerte antiszemita kormánynak nevezték. Igaz, e minősítést a nácik büszkén vállalták.

Orbán szerint viszont az ő kormányával kapcsolatban a jelenlegi kormány egyetlen konkrét tényt sem tud említeni, amely e „rágalmat” megalapozná. Orbán ebben is téved, sajnos, hosszasan lehetne sorolni e vádat (és nem rágalmat) megalapozó tényeket. Egy kormány és annak első embere, ha még a lehetőségét is el akarja kerülni annak, hogy antiszemita hírébe hozzák, akkor nem kokettál az antiszemitizmusát csak nagyon ritkán tagadó MIÉP-pel. Egy felelős kormányfő nem mond olyasmit, hogy őt a MIÉP mint párt nem érdekli, csak a MIÉP szavazói. Azok a szavazók tehát, akik éppen Csurka István elvakult, irredenta nacionalizmusát és antiszemita propagandáját kedvelik. A Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorában rendszeresen és sokat zsidóznak. Magára valamit is adó kormányfő vagy nem nyilatkozik ilyen műsornak, vagy ha már nyilatkozik, határozottan megbélyegzi az ott elhangzó antiszemita, rasszista, cigányellenes, nacionalista stb. riportokat, riportalanyokat és műsorvezetőket. Orbán egy harmadik lehetőséget választott: kedvenc rádióműsorának nevezte a Vasárnapi Újságot.

2001 őszén jelent meg az „Antiszemita közbeszéd Magyarországon 2000-ben” című tanulmánykötet a B’nai B’rith Első Budapesti Közösség kiadásában. A kötet egyik szerkesztője, Varga László történész tanulmányában a következőket írta: „Az új kormány, kiemelten a vezető kormánypárt, a Fidesz – Magyar Polgári Párt nyilvános elismerésben részesített olyan, már korábban is létező fórumokat (Magyar Demokrata, MR Vasárnapi Újság), amelyek »hagyományosan« hangot adtak a burkolt, esetenként akár nyílt antiszemita közbeszédnek, s ezzel elmozdította ezeket a perifériáról a nyilvánosság centrumának az irányába.”

Kövér László azt az „értékeket és hagyományokat tagadó liberális magatartást” minősítette szélsőségesnek, amelyet szerinte „az SZDSZ képvisel”, s úgy vélekedett, hogy a MIÉP csak erre a szemléletre reagál, még „ha nem is túl jól sikerült” válaszaival. Kövér csak ennek tulajdonítja, hogy a MIÉP szalonképtelenné teszi olyan „megkerülhetetlen” kérdések megvitatását, mint Trianon és a magyarországi zsidókérdés. Szögezzük le ismételten: ma Magyarországon antiszemita kérdés van, zsidókérdés nincs. Csak az antiszemiták szerint van zsidókérdés.

Hitelesebbnek látszana Orbán felháborodása, ha nem „idegenszívűzte” volna le az 1994–1998 közötti kormánykoalícióhoz tartozókat. Ha esetleg nem tudta volna, fő történész tanácsadója, Schmidt Mária kötelessége lett volna őt felvilágosítani arról, hogy ezt a kifejezést, mint a zsidó szinonimáját, fő jellemzőjét Tormay Cecil egyik nagyhatású, durván antiszemita regényében használta. Ha Orbán tudta, hogy egy antiszemita kódszót használ, akkor tudatosan zsidózott.

A Fidesz és a MIÉP propagandistái és politikusai kizárják a jelenlegi kormánypártokat abból a körből, amely nemzeti lehet, s amely hitelesen képviselheti a nemzet érdekeit. E kizárás alapját és értelmét értik ország- sőt világszerte. Aki nem keresztény-nemzeti, az „idegenszívű”, az nem is (igazán) magyar, a gyökértelen, kozmopolita, vagyis zsidó vagy zsidóbérenc, ami még rosszabb. Az idegenszívű zsidó ugyanis, mint ez a csurkisták körében is közismert, „genetikusan” képtelen másként, mint hazaárulóként, a „karvalytőke” kiszolgálójaként működni. Nála aljasabb a zsidóbérenc, aki nem genetikus okokból, hanem pusztán pénzért árulja (el) a keresztény-nemzeti hazát.

Ha Orbán szerette volna elkerülni, hogy őt, vagy kormányát antiszemita hírbe hozzák, akkor dr. Schmidt Mária történész asszonyt menesztenie kellett volna tanácsadói köréből, amikor a nevét adta egy olyan auschwitzi magyar állandó kiállítás forgatókönyvéhez, amelyet félreérthetetlenül antiszemita megfogalmazások terheltek. Orbán ehelyett töretlen bizalmáról biztosította őt. Egyik helyettes államtitkára a magyar állami televízióban 1999 szeptemberében kijelentette: 2000. május 9-én Orbán Viktor fogja felavatni az új auschwitzi magyar kiállítást. A megnyitó elmaradt, a minden ízében elavult, igen leromlott állagú kiállítás ma Auschwitzban csak azért nem látogatható, mert legalább bezárták. Schmidt Mária egy széles sajtónyilvánosságot kapott előadásában a holokausztot a második világháború lényegtelen mellékkérdésének nevezte. Orbán ekkor is megvédte őt, sőt rábízta a Terror Háza Múzeum létrehozását. Orbán nyitotta meg februárban, s a mindenáron megvédendő nemzeti értékek között említette a választási vereség után ezt a múzeumot, amelyben a magyar zsidó holokauszt kb. 550 ezer áldozatának két piciny szobát, a kommunista diktatúra mintegy háromezer áldozatának pedig 23 termet szenteltek, s amelyben a német megszállás előtti zsidótörvényekről, a Kamenyec–Podolszkij-i, az újvidéki mészárlásról, a munkaszolgálatról, de még a Sztójay-kormányról sem esik érdemben szó.

Hajdanán, a XIX. század utolsó harmadában a magyar politikai elit zöme még egyértelműen, határozottan kiállt a zsidók egyenjogúsítása mellett. Amikor pedig akadt olyan képviselő, aki a zsidók bevándorlását korlátozni akarta, és nem átallotta még a vérvádat is felemlegetni, képviselőtársai kinevették, lehurrogták. Orbán Viktor állítólag politikai példaképei között tartja számon Tisza Istvánt és Tisza Kálmánt. Nem elég tisztelni e kétség kívül nagyformátumú politikusokat. Nem elég csak azt látni, hogy konzervatív, nacionalista, minden érdemi reformot elutasító miniszterelnökök voltak. Orbánnak azt is tudatosítani kellene, hogy éppen a „zsidókérdésben” nem ismertek pardont: az antiszemitákat lenézték, velük soha nem voltak hajlandók politikai paktumot kötni.

Hajdanán Cézár feleségéről mondták, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Bizonyos vagyok abban, hogy Orbánt Viktor, a magánember nem antiszemita. De Orbán Viktor a politikus, a miniszterelnök soha, semmikor nem volt hajlandó határozottan fellépni az antiszemiták, az antiszemita megnyilvánulások ellen. Orbán Viktor és kormánya túlságosan sok esetben flörtölt a MIÉP-pel és szavazóival, tűrte és gyakorolta a kirekesztő, nacionalista és antiszemita propagandát. Ezért tehát a fölháborodása most nem tűnik jogosnak.

Itt szeretném felhívni Orbán Viktor és tanácsadói figyelmét arra, hogy az „Antiszemita közbeszéd Magyarországon 2001-ben” c. kötet megjelenése heteken belül várható. Mielőtt exkormányának tagjaival fellépne az őt, Kövér Lászlót, Schmidt Máriát, Csurka Istvánt, Szőcs Zoltánt és másokat antiszemitizmussal s az antiszemitákkal való szövetkezéssel vádolók ellen, javaslom, olvassa el az ebben a kötetben összegyűjtött dokumentumokat, és tanulmányokat. E kötet szerzői, köztük jómagam, csak tükröt tartunk a mai szélsőjobboldaliak, antiszemiták elé. Nem a tükör tehet arról, ha benne egymás mellett látható Csurka és Orbán.

Karsai László
történész

Viszont, arra hogy hogyan épül fel az USA politikai gazdsági elitje, nincs befolyásom, tetszik nem tetszik, ez van. Ez az elit pedig bizony nagyon határozottan üzent a FA cikken, Medgyessy Páter fogadásán és Orbán Viktor elutasításán keresztül.

Egyébként én nem változtam: maradtam lélekben pacifista, és előre nagyon utálom, és helytelenítem a mind jobban valószínüsíthető háborut.

offtopic

Megjegyzés:
Kondoleálni haláleset kapcsán szokás: az együtérzést kifelyezni.

A politikai ellenfél vezetőjének felségére tett illetlen megjegyzés durva, ostoba, eltélendő és amit akarsz, de személyes ügy.

Nos, ha ez alkalomból ezt tette, sem szép sem okos nem volt tőle.

Ha ismersz az Indexről, akkor azt is tudhatod, hogy amig ott szerepeltem, nagyon sok alkalommal rászóltam az egyébként hozzám hasonló nézeteket képviselő társakra, ha ugy láttam, hogy ezt számomra vállalhatatlan módon, vagy öv alatti ütésekkel teszik.

Itt például emlékeztethetek a Kende könyvről írt kritikámra, vagy arra, hogy milyen keményen léptem fel, amikor Orbán Viktort vélt származása miatt próbálta (egyébként azt hiszem egy MIEP-es provokátor) aljas módon diszkreditálni.

Irtad:
"Figyelmeztetésed hatására pedig ígérem (ezt csak a magam nevében tehetem), hogy az ilyen nézeteket hangoztatók ellen a továbbiakban fellépek."

Azon ritka alkalomnak vagyok tanuja, amikor ugy érzem, hogy nem volt teljesen hiábavaló az, amit beszélek.
Őszintén köszönöm neked ezt a ritka pozitív élményt.

"Nagyon könnyű azzá(antifasisztává) válni, különösen annak, aki gyakran látogatja ezeket az oldalakat."

Minden -izmust gyakorlatilag szabadon lehet lehet definiálni, olyan tekintetben, hogy az a beszélő szándéka szerint inkább vagy kevésbé legyen elidegenítő.

Ilyen játékoktól pedig, -közmegegyezés hijján - jobb ha megkiméljük egymást.

Gőzöm sincs róla.

De akkor is hogyha az lenne, illő valaki személysége és viselkedése helyett, egyik 83 éve halott felmenőjének aktuálpolitikai megítélését rajta számonkérni, arra mutogatva ellene hangulatot kelteni?

Ne haragudj, ha erős szavakat használok, de ez a politikiai szennyvizelvezetők patkányainak mentalitása.

Kedves eléggé szadista nemszadista

Elég hosszan strapáltad magadat csak azért, hogy elbeszélj amellett, amit neked felróttam, és ami ebben a topicban egyetlen szellemi apportodnak volt nevezhető:
Offtopic és ordenáré módon belerugtál szegény Horváth Aladárba.

Egyébként én utólagosan is mindent vállalok, amit egész internettes müködésem alatt Orbán Viktor Nemzet(meg)vezetőről írtam.

Hiszen itt csak FA cikkről lehet szó,nem?
Ebben a vonatkozásban ki a külföldi?
Ugy gondolod, hogy ezt a cikket a mai magyar kormány rendelte meg saját maga ellen, hadd lehessen őt nagyobb NATO hozzájárulásra noszogatni saját pénzügyi háztartásának kivéreztetésére?

Bush nemzetvezetői mivoltárol (annak minden negativ konnotációjával együtt) nem fogok veled vitatkozni, mert tökéletesen egyetértek, azzal a fenntartással, hogy az USA elnöke általában nem csinálja a politikát, hanem csak a marketinget szolgáltatja hozzá.

Megengedhetetlen, és természetesen hibás következtetést vontál le szavaimból. Természetesen az ázsiai despota Sztálin tömeggyilkos, és rezsimjével borzalmas rémtettek elkövetője volt, de még a maga "fénykorában" is, különösen amikir a borzalmak nyilvánvalóvá váltak, minden nyugati kommunista párt tiltakozott volna magát a sztálinizmussal azonositani.

"Ezáltal a kommunizmus egyenlővé vált a diktatúrával,..."
c. csusztatássorozatról pedig nem kivánok veled vitakozni, tegye ezt meg helyettem a Krausz Tamás, ha akarja.

A "kommunistát" pedig "tömeggyilkos"-ként pedig legfeljebb Köteles Lacika, vagy Torgyán József retorikai fordulataiban, egyébként épp oly baromság, mint a sarki templom plebánosát az eretnekégetésekért felelösségre vonni.

1.
én igyekszem konzekvens lenni, tehát a nekem felrót kiszámíthatóság, ami egy póker játékosnál megbocsáthatatlam bün, politikai álláspontok tisztázása esetén nem az.

1. Nekem nem esik nehezemre leirnom, hogy nincsen jó véleményem szellemi képességedről*, a hazaárulózás nyomán.

2. Most már számomra lényegesen kevésbbé becses figyelmedet felhivom két körülményre:
a. Mindvégig hangsulyoztam, hogy nem tartom antiszemitának Orbán Viktort,
b. és a Juhász nyilatkozatot sem tartottam szerencsésnek, mint ahogy az eredeti FA cikkel szemben is árnyalt és kritikus álláspontot foglaltam el.

Mindez természetesen nem érinti azt az alapvető megállapitásomat, hogy Orbán Viktort rendkivül kártékony személyiségnek tartom, aki hihetetlenül sokat rongált az ország nemzetközi és az országon belül különbözö társadalmi csoportok egymásközötti kapcsolatain, és természetesen NEM ártatlan - ahogy az ebben a topicban korábban részletesen kifejtettem - azokban az ügyekben sem, amit a FA leegyszerüsítő módon felrótt neki.

Én hazámat -és ezt a legmélyebb meggyőződéssel mondom- úgy tudom a legjobban szeretni, ha mindent elkövetek azért, hogy ne tévedjen olyan utakra, amit számára (és benne termeszetesen részvényesként a magam számára) veszélyesnek, kártékonynak és veszteséget hozónak gondolok.

Látom, hogy az egyik alapkérdésben egyetértünk:
" másik dolog, hogy Orbán nem dönthet jól ebben a kérdésben."

A másik alapkérdést, hogy Orbán politikájával tevőleg járult hozzá az aggressziv nacionalizmus, a Magyarországon mindíg is antiszemita implikációju politikai kereszténység, és mindenek felett a protofasiszta szélsőjobb felértékeléséhez és szalonképessé válásához, elkented.

Mint ahogy Fodor Gábor sem az.

1. Röhögni az egészen, és
2. Magatartásával bizonyítani, hogy nem elég nem antiszemitának lenni, annak is kell látszani.

Olyan kijelentést tulajdonított Juhásznak, amit az nyilvánvalóan nem mondott, és Orbán a per során kénytelen lesz hivatkozni a FA cikkére, tehát egy olyan erőt fog kihivni maga ellen amely fölött nincs kontrollja.

Azokról a jogtechnikai apróságokról, hogy lehet-e egy nem létező kormány nevében és egy politikai vélemény feltételezéséének ügyében egyáltalán pert indítani.

A legcsodálatosabb az, hogy Orbán eddig nem indított pert viszont Juszt László felelőtlen és egyértelmü kijelentése miatt, pedig ezt a pert nagy valószinüséggel megnyerné.

Arra is szeretném felhívni minden érdeklődő figyelmét, hogy Orbán óvatosan nem rágalmazás, hanem becsületsértés miatt pereli Juhászt, és becsületsértés esetén nincs helye az állitás valóságtartama vizsgálatának.