Azt hiszem, hogy ez itt nagyon témába vág.Az ellenségkép összetevőiről:
1. bizalmatlanság (minden, ami az ellenségtől ered vagy rossz dolog,
vagy pedig - ha ésszerű színben tüntetik föl - becstelen célokat szolgál).,
2. az ellenség hibáztatása (ő felelős a fennálló feszültségért és
bármi egyéb rosszért).,
3. negatív beállítódás (bármit tesz az ellenség, azért teszi, hogy
nekünk ártson).,
4. a gonosszal való azonosítás ( az ellenség szöges ellentéte annak,
amik mi vagyunk és amire mi törekszünk, le akarja rombolni legféltettebb
értékeinket, ezért pusztulnia kell).,
5. zéró-összegű gondolkodás (ami jó az ellenségnek, feltétlenül rossz
nekünk, és fordítva).,
6. az egyéni különbségek eltörlése (aki egy adott csoporthoz tartozik
automatikusan az ellenségünk).,
7. az empátia elvesztése ( semmi közünk az ellenséghez., semmilyen
adat nem téríthet el megszokott ellenség-észlelésünktől., az ellenséggel
kapcsolatos emberi érzéseink vagy erkölcsi megfontolásaink vészterhesek,
ezért kerülendők).
Tehát csak negatív értékelések jellemzik. "A tisztán racionális
felhívások a fokozott empátiára ezért nem juthatnak el az ellenségkép
valóságos gyökereihez, és így aligha járhatnak sikerrel".
"Az emberi agy nem azért fejlődött ki, hogy objektíven mérje föl a
világot, hanem - többi szervünkhöz hasonlóan - azért, hogy segítségünkre
legyen az életben maradásért folytatott küzdelmünkben."
Az ellensegesseg fokozatai
- beszélgető felek., itt az intellektus, az idegen iránti érdeklődés
az uralkodó.,
- kultúráltan vitatkozó felek., a kultúra szabályai kordában tartják
az indulatokat, mederben a vitát, bár itt már nem mindig tudni, hogy az
idegen megértése, vagy meggyőzése a cél. Inkább ez utóbbi. A másik: rosszul
gondolkodó ember.
- Veszekedő felek., a veszekedés különböző fázisai szerint a felek
először egymás erkölcsi lényét kérdőjelezik meg, egy későbbi fázisban egymás
normálisságát, egymás intellektuális képességeit. A másik gonosz, vagy nem
normális ember, vagy mindkettő. Megfigyelhető a tendencia, hogy a másik
észlelése egyre kevésbé a másik ember észlelése, és a másik megfosztódik
ember voltától.
- Verekedő felek., itt már a tömény agressziónál tartunk, a cél a
másik eltávolítása a "vadászterülettől", a "nősténytől" stb. Szó sincs
intellektuális mérlegelésről és empátiáról, vagy az idegen iránti
kíváncsiságról.
- Élet-halál harcban álló felek., sajnos nem elvi jellegű ennek a
fázisnak az emlegetése. Nemrég még kedves jugoszláv barátaink merültek el
ebbe a mélységbe. Itt már az ellenség fizikai elpusztítása is megengedett. A
másik már nem emberként, hanem ellenségként észlelt, s az "öld meg, mert
megöl" parancsa helyes parancs - akkor, ha már ide jutottunk. Mert ha már az
észlelésünk eljutott ebbe a regresszív fázisba, akkor az ekként észlelt sem
engedheti meg az intellektualizálás soká tartó "luxusát".
S ez azt is megmutatja, hogy az ellenségkép, s az ellenségkép
eluralkodása önmagát beteljesítő jóslatként működik... S azt is, hogy néhány
pillanat alatt vissza lehet csúszni évmilliókat, és - ha ide eljutottunk -
hatalmas erőfeszítésre, félelmeket eloszlató bizalomerősítő próbálkozásokra
van szükség, hogy visszajussunk a normális, civilizált rétegekbe.
