- avagy kinek az embere a szocialisták miniszterelnök-jelöltje?

A Magyar Nemzet 2002. január 26-án megjelent cikke (Torkos Matild)

Munkatársunktól
Információink szerint végleg eldőlt, hogy az orosz államadósság lebontása kapcsán több tízmillió dollártól esik el a magyar állam. A háttérben MSZP közeli cégek állnak, amelyek nem fizettek az államkincstárnak.

MNO
Számos vállalat kerülhet ki a tartós állami tulajdonú társaságok köréből és válik privatizálhatóvá, amennyiben az Országgyűlés elfogadja a kormány keddi döntését – jelentette be sajtótájékoztatóján Salgó István, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára. A kormány törvénymódosító előterjesztése értelmében privatizálható lenne többek közt a MAHART, a Malév, az Antenna Hungária, a Nemzeti Tankönyvkiadó, a Tokaj Kereskedőház, a hazai Volán-társaságok.

A Magyar Postánál és a Szerencsejáték Rt.-ben való tartós állami részesedés 50 százalék + 1 szavazatra csökken. A helyettes államtitkár az indokok között említette, hogy rosszak a tartós állami tulajdonban levő cégek mutatói, valamint elmondta, hogy a privatizációs bevételek nyomán kíván a kormány infrastrukturális és humán egészségügyi programokat megvalósítani. Salgó egyelőre nem nyilatkozott arról, hogy mekkora privatizációs bevételekre számít a kormány 2003-ban.
http://www.mno.hu/index.mno?cikk=111830&rvt=2

Az Országos Rendőrfőkapitányság Szervezett Bűnözés Elleni Osztályán azonban azt közölték, hogy senki ellen nem folytatnak büntetőeljárást, mert a feljelentés mellé csatolt anyagok elégtelenek a bűncselekmény alapos gyanújához.

8. A Proware Kft. az MFB-n túl további, az MFB tulajdonában lévő állami cégek átvilágítására is megbízást kapott. Többek közt a Nemzeti Autópálya (NA) Rt.-nek, az Állami Autópálya-kezelő Rt.-nek, a Magyar Követeléskezelő Rt.-nek és az In-Forrás Kht.- nak kell elviselnie a Proware módszereit. Így az eddigi 150 millió forint az összes vizsgálat befejezésére sok száz millió forintra fog rúgni.

Hogy ezekről az új megbízásokról volt-e közbeszerzés, azt végképp nem tudni.

Hogy ezeknél a megbízásoknál is ordító összeférhetetlenség áll fent - hiszen a Proware Kft. az előző kormányzati ciklusban több száz millió forint értékű informatikai tevékenységet végzett a Nemzeti Autópálya Rt.-nek - már nem is csodálkozunk.
Legfeljebb azon csodálkozhatnánk, ha Proware most megállapítaná, hogy a Nemzeti Autópálya Rt. vele kötött szerződése jogsértő vagy a szerződés szerinti összeg "pazarló".

9. Az In-Forrás Kht.-nál a Proware máris lefoglalt olyan dokumentációkat, kutatási anyagokat, amelyeket az In-Forrás Kht. közpénzből készíttetett el. Az In-Forrás már jelezte, hogy abszurd, hogy egy informatikai magáncég, amely gyakorlatilag az In- Forrás konkurense, sok millió forintnyi közvagyonra teszi rá így a kezét.

4. Tudni érdemes, hogy az MFB 2001-ben, minőségi kifogások miatt felszólította a Dataware Kft.-t, hogy váljon meg alvállalkozójától a Proware Kft.-től. A Proware Kft ügyvezetője semmiféle minőségi kifogásról nem tud, viszont a Dataware Kft. ügyvezetője megerősítette a minőségi problémák hírét.
Így a Proware Kft. most olyanok után nyomoz, olyanokról keres terhelő adatokat teljes kormányzati felhatalmazással és támogatással, akik korábban kirúgták őket.
Ezzel az előző pontban már említett összeférhetetlenség még tovább tetéződik.

A Proware Kft tulajdonos-ügyvezetője, Tarjányi Péter korábban rendőr-kommandós volt. Munkatársa, Martinák Tamás a titkosszolgálatnak dolgozott azelőtt, másik kollégája Müller Péter pedig a katonai elhárításnak.

nagyon megkérlek,hogy keress rá az itt elhangzott adatokra!

Itt találtam:
http://forum.origo.hu/forum?act=show&fid=45980&msg=1500248#1500248

a beiró neve Mediátor.

"megpróbálom mégegyszer.A lényeg az,hogy '98 októbere és 2001 októbere között MP az Inter Európa Bank elnöke volt.Ez a bank nyújtott hiteleket annak az Axon Rt.-nek,ami tulajdonosa annak a Dominium 64. kft-nek,amely üzleti kapcsolatban állt az Ezüsthajó és Happy End kft-kel.MP minden pénzügyi tranzakciójukat ismeri,elvégre az ő bankján mentek keresztül.Minden flottul is ment egészen tavaly júliusig.Az MSZP széttöredezett volt,Horn túlbefolyása érezhető volt még a jelöltek kiválasztásán is.Ekkor keresték fel Kovács László emberei(vagy talán ő maga személyesen) Demján Sándort,hogy járjon közbe MP-nél a jelöltséggel kapcsolatban.Mivel Demján FIDESZ-közeli volt,számukra fel sem tűnt,milyen gyakorisággal találkozik az egyik üzleti partnerével.Novemberben aztán megválasztották,hiába próbálta a Fidesz puhítani.Nem pártonkívülisége tette MP-t nehéz ellenféllé,hanem az,amit tudott róluk.Mese habbal,hogy Orbánék ne tudtak volna III/II-es múltjáról,csak elhitték neki,hogy nézetletérései miatt képtelen csatlakozni hozzájuk,és így elárulni őket.
Sokkal többet is nyílvánosságra hozhatott volna a Fidesz MP-ről,csakhogy senki nem követ el politikai öngyilkosságot.Azóta kölcsönös hallgatásba burkolóznak mindkét részről.Kovács nyeresége az ügyön az MSZP tisztújítása Horn túlhatalmával szemben(ám gondot okoz Gy. Németh Bözse jelölése,aki Horn jelöltje,nem is fog visszalépni).Végül Demján.Ő kapta a Nemzeti Fejlesztési Tervre átkeresztelt Széchenyi-tervet,a kártyával együtt a KA-VOSZ Rt.-n keresztül.Orbán pedig vereség nélkül folytathatja tovább gazdasági terveit.Hab a tortán,hogy az előző kormány teljes végrehajtó apparátusa ezért(is) maradt a helyén,ami szintén része MP és OV megállapodásának...
Nem szívességből működnek együtt.OV egyszerűen csak egyszerre gyűlöli MP-t,és fél is tőle,mert nem tudja irányítani.Demján a kulcs az egészhez.Ezért is nem jár Orbán a Parlamentbe.Mivel mindkettejük gazdasági érdekeltségei benne vannak az Axon Rt.-n keresztül,ezért a megállapodás nem rúgható fel(mint két skorpió a tűzkörben,lehet,hogy bele tudna marni,de aztán öngyilkosnak kellene lennie).Marad a kölcsönös hallgatás és meggazdagodás.Ki jár rosszul? Természetsen megint mi.Egyébként:igen,volt egy pillanat,amikor Orbán ápr.5-én az első kérdéskör feltételekor nyakkendőjét idegesen igazgatva azt hitte,MP tényleg önmagát beáldozva megszegi a megállapodást.Szerencséje volt:ennél MP is jobban szereti a pénzt és a hatalmat.Ja,most jut eszembe:a dadogós kampányfogás olyan jól sikerült,hogy most Stoiber próbálkozik vele,bár ő még meg is spékeli egy kis lépcsőbebotlással,hogy hitelesebb legyen.Mi pedig jól befürödtünk,mert ugyan kit választhatnánk MP és OV helyett? Ez egy 22-es csapdája...

Szalay Gábor, a Gazdasági Minisztérium politikai államtitkára az az SZDSZ-es kormánytag, akinek az aktái eltűntek a BM irattárából – adta hírül az InfoRádió.

AZ EMBEREKNEK MEG KELL ADNI A FINCSIT....

--------------------------------------------------------------------------------

Mint tudjuk, a magukat önérzetesen nem-lumpennek való panelprolik kimondottan igényes közönség. Lássuk, milyen dumára harap a nagyérdemû....

Mit kajál, mikor várja, hogy megadják neki egyesek a: FINCSIT, hogy idézzem rögtön egy felejthetõ szellemiségû ember felejthetetlen, kõbe vésendõ szavait):

Lássuk hát a szellemi ragyogás legtetszetõsebb gyöngyszemeit...

"Ott vannak például a gépek, meg ott vannak a gépek is..”
(és hol vannak akkor a gépek? ha szabad érdeklõdnöm)

"Én járom az országot. Most is háromszázezer emberrel találkoztam személyesen."
(Nem füllentesz te olykor-olykor Péter?)

"Az itt megjelent sok ember erõt ad nekem..."
(Kõszegen, 20-30 ember elõtt)

"Nem tudom rákényszeríteni Orbán Viktort, hogy leüljön velem vitatkozni"

"Január végéig megnevezem a miniszter-jelöltjeimet. Erre ígéretet teszek, és személyes garanciát adok rá, hogy betartom, mint ahogy életemben mindig betartottam az ígéreteimet."
(mindig, kivéve mikor már kétszer végleg visszavonultál az aktív politikától - bár igaz, ami igaz, arra mintha "személyes garancia" tényleg nem lett volna ráígérve...)

"...a politikusoknak nem abban kell vetélkedjenek, hogy egymás hátába kést tegyenek, hanem abban, hogy az embereknek minél jobbat csináljanak."
(elérkezett tehát a nagy nap - lehet az embereknek minél jobbat csinálni!)

"én egy komoly ember vagyok és megmondom, hogy elmegyek vagy nem...."
(végtére is ez így karakán, tessék csak kiállni a nyilvánosság elé és elmondani hogy elmégy-e, avagy sem az általad kezdeményezett vitára - csak hõsiesen, következetesen, vágd a szemünkbe!)

"hadd mondjam el, hogy mit szeretnék mondani"
(ha már egyszer ezért készítették oly nagy gonddal oda azt a mikofont, hát mi más akadálya lehet az olyannyira kikívánkozó nemes gondolatoknak?)

"Nekem az a célom, hogy az embereknek ne a mindennapi élettel kelljen foglalkozniuk...." M1 Híradó
(s miután az embereket elföldelték, s már nem kell "a mindennapi élettel" foglalkozniuk, irány Hága? Ez valami exkommunista vezetõk trükkös beszivárgási kísérlete az EU intézményrendszerébe, s épp Milosevics-táváris jár az élen?)

"Elnézést kérünk mindazoktól, akiknek levelet küldtünk, de idõ közben elhunytak."
(elnézik, Péter, ebben biztos vagyok)

"Nem lesz boszorkányüldözésem."
(értsd a Kádári nyelvezetet, el lehet dobni a fûnyíróelv sallangjait, elõ a mélyreható rotációs kertikapákkal és a guillotinokkal, fegyvert tölts, balra-át-tiszteeelegj!)

"A választópolgárok azt szeretnék, ha a politikusok kézzelfoghatók lennének."
(a kedves nejed Péter, a többiek ízlését ezúton kéretik nem leminõsíteni)

"Akkor is kell, ha te kell megvedd?" M1 Híradó.
(hiába, a stílus maga az ember...)

"Most nem mondtam el a beszédemet, mert sokan voltak."
(a fentiek alapján ennél mi sem érthetõbb)

ATV - Magánbeszélgetés, 2001.06.12.
-Én azt gondolom, hogy leginkább ez egy munka és aztán utána majd késobb kiderül, hogy micsoda. (Ti. a miniszterelnöki hivatás)
(és mostanra kiderült már, mert azt hinné az ember, hogy ennek igencsak eljött az ideje...)

”A gyenge forint ócsítja az importot...”
(vajon egy ilyen közgazdasági értelemben abszolút fals, de annál csengõbb-bongóbb nyelvezettel megadott információhoz valamely kesze-kusza tanácsadó cég közbeiktatásával, szóbeli tanácsként hozzájuthatnánk rongyos 30 millerért?)

ATV - Napkelte, 2002. február 10. "Én azt gondolom, hogy a magyar adófizetõ számára az a fontos, hogy olcsó, gyors autópálya készüljön. Tehát minél hamarabb."
(azaz gyorsan elkészülõ olyan autópálya, melyen gyorsan lehet haladni és mindez nem olyan drága, mint a Horn ciklus megfizethetetlen autópályái - valami ilyesmi sejlik ki a mondattörmelékek közül)

ATV - Összefüggések, 2002. március 28.
-Én annyit tettem, hogy elmentem és amikor ott gyûjtötték az aláírásokat, nem akartam megkerülni azt, hogy azt mondjam, hogy én az olimpiát egyébként nagyon szeretem. De úgy szeretem, mert erre soha senki nem adott választ, hogy legyen elõkészítve.
(van aki ilyen lelkes, minden településen aláírja névvel, személyi számmal az olimpiai támogató íveket, hátha annyiszor számít majd az a szignó - de legközelebb Péter csak a NOB-nak benyújtandó olimpiai pályázatunkat kell a megfelelõ helyen kézjeggyel ellátni. Talán a nagy buzgalom addig sem lankad!)

ATV - Magánbeszélgetés, 2002. március 30.
-Medgyessy Péter: Hadd mondjam el, ami engem megdöbbentett. Valószínûleg ez nem, nem közismert azoknak a fõvárosi televízió nézõknek, vagy nagyvárosiaknak, akik ugye élik a maguk kis zárt életét. Elképesztõn sok a láthatóan elhanyagolt ember. De mentálisan elhanyagolt, és fizikailag elhanyagolt. Csak egy példát mondok. Szinte mindenkinek hiányoznak a fogai. Szóval fogatlanok, rossz állapotban vannak, rossz lelkiállapotban vannak...
-Juszt László: Erre mondhatják azt, hogy hát igen, mert 94 és 98 között elvették az ingyenes fogászati ellátást.
-Medgyessy Péter: Hát tudja, ez egy jelkép inkább az, hogy fogatlan.
(szóval jelkép, de ha megtudhatnánk, mégis minek a jelképe, igen tisztelt miniszterelnök úr?)

-Hát ez aztán igazán nemzeti kérdés, hogy az a magyar falu, amelyik a magyar hagyományokat, a magyar tradíciókat õrzi, ahol nagyon sok ember el, ahol együtt van minden, ami a magyar múltból fellelhetõ. Szép, öreg templomok, régi házak, és ehhez kapcsolódó megélhetõségi lehetõségek.
(az öreg templomok valóban, adnak egy biztos megélhetési lehetõséget a lelkésznek - s újabban a templomba berappalõ diktafonos ifjonckommunistáknak, kell az adat!)

ATV - Napkelte, 2002. március 30.
-Nem tudtam azt, hogy mennyi a rokkantnyugdíjas. Ugye az embernek a fogalmában benne van, hogy hát sajnos elofordul, hogy valaki rokkanttá válik, leszázalékoljak, és hát ez olyan marginális. Valahol néhány ember. Nem. Rengeteg sok ember. Ne keressük, hogy ez most menekülés miatt volt, vagy másért. Csak azt latom, hogy nagyon-nagyon sokan vannak. Van, aki nem tolókocsival jön, van, aki tolókocsival jön, és elmondja, hogy 13 meg 15 ezer forintból nem lehet megélni, meg 17 ezer forintból nem lehet megélni. Én ezeket nem tudtam... Szóval tehát számomra ilyen értelemben ez olyan fajta új ismeretszerzés, ami a számomra öröm.
(ezúttal sajnos csak azt kell kívánjam, hogy ebben a felhõtlen örömben és boldogságban egy gyarapodó országban mind kevesebb része legyen akármelyikünknek - bár ahogy freudi elszólásból megtudhattuk, talán a szegénységpártiak nálam valamivel többet tudnak újabb ballépéseik következményeirõl...)

-Én tudom, hogy ez egy humoros mûsor, kicsit könnyedebb, de hát végül is le kell néha ereszkedni a néphez is. (a Sláger Rádiós meghívásról)
(ha bátortalanul szabadna megkrédeznem, hogy ezt a bizonyos leereszkedést hogyan is kell értelmezni, mert ha teszem azt a medencés kéglibõl a nép közé ereszkedik le valaki, vagy mondjuk egy valahogy megszerzett politikai beosztásból ereszkedik le a sok alsóbbrendû közé, akkor értem a képekké vizuált torz virtuálideológiát, de jajj, csak nem valamifajta intellektuális leereszkedésre történt volt eme utalás!! mert akkor el se tudnám képzelni, hogy milyen tábora lehet ma hazánkban a gagyinak és leharcolt szoci vitézeinknek)

-Nézze, én azt látom, hogy szegénység van, és tudatlanság van, és ezeket a kérdéseket kell megoldani Ha ezeket a problémákat megoldjuk, akkor ezekkel lényegében megoldjuk a cigányproblémát is.
(szóval cigányprobléma, ez jól meg lett aszondva, akárcsak a szobafestõ: XXXprobléma. S ha teremtünk egy bazinagy jólétet és eltöröljük a szegénységet és tudatlanságot, rögtön lesz egy rakás gazdag és okos ember, s innentõl megszûnik a cigányprobléma. Ezt az okfejtést leginkább egy gyerekkori jótanácshoz tudnám párosítani, azaz sózd meg a veréb farkát és ezután megfoghatod. Tehát a társadalmi-gazdasági problémákat ne összefüggéseiben és egymásra idõben, paramétereiben kölcsönösen visszaható, mindamellett szinergikusan együttmûködõ és fokozatokban fejlõdõ egészként kezeljük, melynek révén bizony külön feladat a roma lakosság integrálása minden szinten az oktatástól egészen a munkevállalásig és az idõsgondozásig - hanem tegyünk mondenkit gazdaggá, okossá és akkor sitty-sutty megoldottuk a cigányproblémát! Ejjha, ez már nekem is eszembe juthatott volna!)

-Nézze, a családbarát fogalom az egy, nem nagyon kézzelfogható fogalom.
(ebben viszont tökéletesen egyetértünk, valóban nem kézzelfogható, s amilyen huszárosan ez közölve lett: "nem nagyon kézzelfogható")

-Miért ne lettem volna az MSZMP KB tagja?
(miért is ne? S ezt a kérdést neked kedves Péter Tóth Ilonka és Mansfeld Péter várhatóan a jövõben sosem fogja feltenni... ez inkább egy amolyan tegyük fel odahaza magunknak a tükör elõtt jellegû, nem feltétlenül megválaszolandó kérdés.)

-Egy dél-magyarországi településen nagyon jól elbeszélgettem az eloadás után helyi MIÉP-es vezetokkel. Figyelemre méltó, amit mondtak.
(Tanulni, tanulni, tanulni! - Íme, még attól az alaktól is lehet néha beollózni szövegkörnyezetébõl kiragadva egy-egy szót)

Miután a miniszterelnöki vita során MP kifejtette, hogy át akarja alakítani a családi gazdaságok támogatási rendszerét:
-OV: Ön szerint hány családi gazdálkodó van Magyarországon?
-MP: 500?
-OV: Én magam adtam át a 10000. igazolványt.
(nem mindegy, hogy fosztogatnak, vagy osztogatnak - akárcsak a csapba szarni - szarba csapni dilemma. Ez esetben Péter, asszem az utóbbi kimondottan elõnytelen tevékenységnek adtad ékes tanubizonyságát.)

Parlament, Országgyûlés alakuló ülése, 2002.05.15. szerda
“Nem tetszetõs rögtönzésekre törekszem, nem szónoki fordulatokra a cselekvés helyett, hanem kitartó, elmélyült igényes munkára. Értékpárti, s z e g é n y s é g párti, becsületpárti vagyok.” Medgyessy Péter
(mint erre utaltam vala, Freud örökösei annyiszor kapjanak egy-egy forintot, ahányszor egy belsõ tudalattijával küszködõ milliárdos megpróbálja elmagyarázni alapvetõ elkötelezettségét a kisember iránt - miközben tudja, amit tud, s miközben Bokros szelleme ott suhog a gallérja megett... szép kis summára aspirálhatnak szegény örökösök! Egyébként nem emlékszem, hogy bárki annak a futurisztikus igényével állt volna újdonsült miniszterelnökünk elé, hogy akár egyetlen önálló gondolatból eredõ szófordulattal örvendeztesse meg hallgatóságát - de talán a helyes beszéd, a talpán álló - szégyen, de - akár tõmondatok igénye...)

2001 december 3 ATV Emberközelben: ”Azok a generációk, akik
56-ban egymással szembenálltak, lassacskán k i h a l n a k. A szereplõk jelentõs része ma már öregember, nem kell ezzel a kérdéssel foglalkozni”
(ha meg, mint az az óhajtás szintû megnyilvánulással szemben esetleg megtörténik és mégsem teszik meg ezt a csöpp szívességet és nem méltóztatnak kihalni, sõt szellemi örököseik révén igyekeznek magukénak IS érezni hazájukat - akkor elõ az uzikkal, kalasnyikovokkal, mi? Tehát minek is ezzel a kérdéssel foglalkozni, hisz az árkokat tetemekkel is be lehet temetni, s ha nagyon szorul a libero, majd csak akad valami titkos szövetséges, aki a "demokrácia" védelmében megtámogat néhány súlytalan funkcit...)

"minden hónap augusztusában ki fogjuk fizetni a megemelt családi pótlékot"
(ez esetben sokkal méltányosabbnak és emellett a családok számára elõnyösebbnek tartanám, ha minden hónap augusztusa helyett minden hónap elsõ hetében fizetõdne ki a dupla pótlék - lássuk be, ennek több értelme, s több haszna volna! Ha már lúd, legyen kövér.)

"Szakmai pályafutását a Pénzügyminisztériumban kezdte. Ott dolgozott 1966-1986 között különböző beosztásokban a Közgazdasági Főosztályon, az Árfőosztályon, a Nemzetközi Pénzügyek Főosztályán, majd az Állami Költségvetési Főosztály vezetője, később pénzügyminiszter-helyettes lett."

1974-ben diplomázott az ELTE Jogtudományi Karán.

A Pénzügyminisztérium Államigazgatási Szervezési Intézetében kezdte pályafutását, majd 1976-ban a Pénzügyminisztérium osztályvezetője lett. 1986-tól egy évig a Pénzügykutató Intézet tudományos tanácsadója, 1987 óta a Pénzügykutató Rt. ügyvezető igazgatója és vezérigazgató-helyettese. Elnöke a Magyar Közgazdasági Társaság gazdaságelméleti és gazdaságpolitikai szakosztályának. Kutatási területe a vállalati szervezési rendszer decentralizálása, a magánvállalkozások élénkítése, a tulajdonreform és a privatizáció, az államháztartás működése, pénzügyi rendszere. Dolgozott privatizációs tanácsadóként is. A Lengyel Lászlóval együtt írt Vállalkozás, állam, társadalom című műve 1985-ben, a Fordulat és reform című tanulmány - amelyet többedmagával írt - 1987-ben jelent meg.

2002 május 27-től gazdasági és közlekedési miniszter

Na most, ha jól számolom akkor 1976-ban 25 éves volt!! amikor is a Pénzügyminisztérium osztályvezetője lett.

"- HVG: Nemrég azért már páros lábbal rúgta ki a Fidesz-kormányzás alatt főnöki székbe ültetett MÁV-vezért. Milyen érzés ily módon gyakorolni a munkáltatói jogokat?

Tudod, D–209-es, most ment el a kedvem az egésztől… Le kéne végre zárni a múltat, mi, Medgyessy? Elég volt a vájkálásból, ugye, D–209-es? Szerinted is ideje van a felejtésnek, mi, Salgó? Neked is eleged van az egészből, ugye, Csehák? Jó lett volna egy tisztikereszttel elvonulni nagy alkoholok közé, és itthagyni egy cinikus vigyorral, egy „na és”-sel életed minden megválaszolatlan morális kérdését, mi, Horn?
Most már egészen biztosan tudom: nem így lesz. Másképpen lesz. És ez a „másképp” fenyegetés végre. Nem fogtok mindent megúszni, senkiháziak.
Most mi jövünk… Emlékezzetek jól erre… Most fel lesz rúgva a hazug, a felelőtlen, az amorális, a tarthatatlan, az elviselhetetlen kompromisszum.
Elég volt! – ez az új jelszó.

Ügynökmúlt és áldozatok

Egy Meruk József a sok merukjózsefből bejelentette, hogy egy prominens ellenzéki vezető apja együttműködött a velejéig rothadt kádári titkosszolgálatokkal. Pokorni Zoltán apjáról beszélt a nyomorult… És igazat mondott.
Akkor először Merukról.
Merukkal együtt dolgoztam a Kurírnál. Sajtótörténetet csináltunk mi ott ketten. Mert amikor a szovjet OMON rátámadt a vilniusi tévét elfoglaló tüntetőkre és sokakat megölt közülük, Meruk egy szerkesztőségi vezércikkben megértéséről és támogatásáról biztosította az OMON gyilkos akcióját, azt fejtegetve, hogy ez volt az egyetlen helyes megoldás. Ilyen gazemberségre őelőtte csak Miklós Gábor vetemedett a Népszabadságnál, aki szintúgy vezércikkben örvendezett Popielusko atya lengyel kommunisták általi meggyilkolásának.
Meruk cikkének megjelenése után bementem a Kurír vezetőihez, és közöltem, ha a másnapi számban nem írhatok vezércikket Meruk ellen, az ocsmány véleménye ellen, akkor kilépek. Müller Tibor becsületére legyen mondva, megengedte, és másnap az írás meg is jelent. Az pedig talán sajtótörténet, hogy ugyanabban a lapban, két egymást követő napon homlokegyenest ellenkező mondandójú vezércikk jelenik meg ugyanarról a témáról, és az egyik újságíró élesen elhatárolódik saját kollégájától.
Kicsit büszke vagyok erre, és most is köszönöm Müller Tibornak a karakánságot.
Aztán néhány hét múlva már suttogták: Meruk József egy ócska spicli; egy aljas, pitiáner besúgó; egy senkiházi ügynök; és Meruk József a maga jogán küzdötte le magát idáig. Őt nem kényszerítették, nem fenyegették, nem tették tönkre: önként, meggyőződésből lett az, ami.
Senkiházi vagy, Meruk József! Perelj be nyugodtan! Attól még a tény tény marad. Az marad akkor is, ha majd a független magyar bíróság megállapítja, megsértettem az emberi méltóságodat meg a jó hírnévhez való jogodat. Nincsen neked emberi méltóságod, Meruk József, és jó hírnévhez való jogod meg mégúgy se. Eljátszottad mind a kettőt, amikor Kádár besúgója lettél – és önként lettél… De megúszhattad volna, Meruk József, ha nem követed el ezt az újabb gazemberséget. De elkövetted, Meruk József, és bár bocsánat eddig sem volt, de eztán kímélet sem lesz. Felmondom ezt a konszenzust is: eztán néven nevezzük a dolgokat. Néven nevezünk, Meruk, és remélem, nyomorultul fogod érezni magad életed hátralévő napjaiban. Remélem, egyre ritkábban merészkedsz majd nyilvános helyekre, behúzódsz inkább az odúdba, mint a drága, gyönyörűséges és áldott Székelyderzs rohadt szekusa, aki 1989 óta napjában egyszer megy utcára, tejért és kenyérért, s nincsen, aki szóljon hozzá…
Pokorni Zoltán édesapját tizenkét esztendő börtönnel sújtották államellenes összeesküvésért. Majd ezzel a tizenkét esztendővel zsarolták, egész életét tönkretették, és így vették rá az ocsmányságra.
A te elvtársaid nyomorították meg Pokorni Zoltán édesapját, Meruk! A te elvtársaid meg a te miniszterelnöködnek, a D–209-esnek az elvtársai. És te magad, meg a te miniszterelnököd, a D–209-es. Ti annak a titkosszolgálatnak voltatok önként tagjai, karrierért, pénzért, sarzsiért, rózsadombi lakásért, kocka Ladáért, télen-nyáron banánért, nyugati útlevélért, kölykeiteknek biztos egyetemi felvételért, amely titkosszolgálat megzsarolt, megnyomorított, tönkretett egy embert, tönkretett egy életet. Sok-sok ezer életet. Annak a rendszernek voltatok a talpnyalói és működtetői, amely rendszer tönkretett egy országot, megnyomorított egy társadalmat, erkölcsi, anyagi romlásba döntötte az én hazámat.
Nem vagyok én védője Csurka Istvánnak, de azért a mindenségit! Csurka Istvánt a kistarcsai internálótáborban két oldalról verték a ti elvtársaitok, és azzal fenyegették, hogy megölik az apját, ha nem írja alá a beszervezési nyilatkozatot. És Csurka aláírta. Aztán – és ezt az átvilágítóbírák igazolták – soha senkiről nem jelentett semmit. És az egyetlen volt, aki önként bevallotta, mi terheli a múltját, mi terheli a lelkiismeretét. És ti Csurkát ügynöközitek? Számon kéritek? Pálcát törtök felette? Te, ti meg a D–209-es, akik az egész trágyadomb tetején ültetek? Akik a megzsaroltak, a megalázottak és megnyomorítottak jelentéseit megrendeltétek, olvasgattátok, rendszereztétek, felhasználtátok. Ti, akiknek soha el nem évülő bűne a rendszer kiszolgálása és működtetése, az ország elárulása és tönkretétele. Te merészeled nyilvánosságra hozni Pokorni apjának múltját? Annak a szerencsétlennek teszed tönkre az életét, aki nem közszereplő, s így nincsen jogod beszélni róla, mert ha beszélsz, törvényt sértesz… Te moral insanity…
És te, D–209-es?
Azt mered mondani, hogy „Pokorni Zoltán lemondása tanulságul szolgált, az őszinte szembenézést a múlttal, emberi tragédiák kísérik. A valódi tragédiák szaporodása helyett Magyarországon végre béke kell, hogy legyen. (… ennek az országnak közös a múltja, amelyet nem lehet eltörölni, tehát tanulni kell belőle. Előbb-utóbb a politikai paletta másik oldalán állóknak is ez lesz a meggyőződésük, nekem van türelmem, kivárom.”
Veszed a bátorságot, D–209-es, ezekhez a szavakhoz? „A múltat emberi tragédiák kísérik” – mondod, de csak a mások emberi tragédiái, mi, D–209-es. Lévén, te is moral insanity vagy, így a te lelkedet meg sem karcolja, hogy azokért a tragédiákért te magad is felelős vagy… „ennek az országnak közös a múltja, amelyet nem lehet eltörölni” – mondod, ezt mondod? És a közös múlt azt jelenti, D–209-es, hogy az áldozat és a gyilkos azonos mércével mérendő? A közös múlt egyben felmentés is, azoknak, akik a múltat létrehozták, alakították, működtették? Pokorni Zoltán megzsarolt, meggyalázott apja szerinted azonos megítélés alá esik veled? Neked MSZMP KB-tagként ugyanakkora a felelősséged, mint a veled egy esztendőben született Mansfeld Péternek? A te múltad, a ti múltatok ugyanolyan, mint Krassó Györgyé? Szabad Györgyé? Csoóri Sándoré? Lezsák Sándoré? Kőszeg Ferencé? Kristály Gyuláé? Pákh Tiboré? Mint 37 Fidesz-alapítótagé? Mint a Budapest szállóból pincérként nyugdíjba ment, amúgy kitelepített, kuláklistára tett nagyapámé? Akitől elvettétek mindenét, akinek elüldöztétek a családját… És aki nem lett öngyilkos annak ellenére sem, hogy te és a bandád tönkretették őt, a hazát, hogy te és a bandád működtetett és kiszolgált egy hazaáruló diktatúrát, nem lett öngyilkos a drága kisöreg, hanem végezte a dolgát, és becsülettel leélte az életét – amit te soha nem mondhatsz el magadról, D–209-es! Kicsoda vagy te, D–209-es? Mit gondolsz, mit engedhetsz még meg magadnak? Neked van „türelmed kivárni”, amíg mi is azt fogjuk gondolni, amit te? Nem, D–209-es, te moral insanity… Nem úgy lesz. Másképpen lesz. Teszek a te türelmedre, önfelmentésedre, hazudozásaidra, aljasságaidra, szánalmas, pitiáner magyarázkodásaidra. Attól féljél inkább, D–209-es, hogy nekünk nem lesz türelmünk kivárni, amíg te és társaid el nem takarodtok a köztársaság közéletéből.
Vagy azt hitted, Medgyessy, hogy visszajöttél, visszajöttetek, és mostantól vidáman működtetheted a régi hálózatot? Azt hitted, Medgyessy? Régről ismered Salgó László rendőrfőkapitányt, igaz-e? Még a „régi szép időkből”, nemde? Amikor még együtt köptetek, együtt mérgeztétek magatok körül a levegőt… Salgó is a hazát védte, mint te, mi? És a haza védésének elengedhetetlen feltétele volt Csoóri, Lezsák, Ilia, Nagy Gáspár besúgása, megfigyelése? Régi, jó elvtárs a Salgó elvtárs, mi, Medgyessy? Jól elvoltatok annak idején… Aztán hányan vagytok még, mondd, Medgyessy? Visszajött az egész kóceráj? Vagy csak a Salgó meg a Csehák állt eddig kötélnek? És nektek is egy „na és” a lelkiismeret? Vagy úgy is volt már, hogy legalább egyszer, egyetlenegyszer ebben az életben, egyedül, magányosan, egy sötét szobában szégyelltétek a pofátokat…
Vagy ilyesmit ne várjunk tőletek, mi, Medgyessy? Hiszen te képes voltál azt mondani, hogy majd ti befejezitek a rendszerváltást. Tudod, Medgyessy, a rendszerváltás azért volt, hogy Kádár bandája, a hazaárulók, a besúgók, a titkosügynökök, a KB-tagok, a nyomorultak, a karhatalmisták soha többé ne uralkodhassanak felettünk. A rendszerváltás akkor lesz befejezve, amikor ti eltűntök – örökre. Különben inkább most azonnal akasszuk szögre az egészet, és folytassuk ott, ahol 1989-ben abbahagytuk. Ellopni már úgyis mindent elloptatok, tönkretenni már úgyis mindent tönkretettetek – akkor meg minek szórakozunk itt egymással, Medgyessy? Hajrá, elnöki tanács, hajrá, MSZMP KB, hajrá, III/I, II, III, IV, hajrá, Kaszópuszta, hajrá, KGST, hajrá, Varsói Szerződés, hajrá, párttitkárok – külön köszöntjük a függetlenítetteket! –, akinek meg ez nem tetszik, az emigráljon. Vagy csináljon végre forradalmat…
De te, D–209-es, ti, „álombakók”, soha többé ne vághassátok a képünkbe, hogy majd befejezitek a rendszerváltást!…

Mikor van helye a polgári engedetlenségnek?

Amikor ennyire fontos, ennyire „filozofikus” kérdést teszünk fel, helyes, ha válaszért a Beszélő című folyóirathoz fordulunk. Oda ugyanis az orákulumok írnak, a megfellebbezhetetlenek, a jakobinusok „veszettjei”.
Nos, a Beszélő legutóbbi számában az Eörsi János–Mink András jakobinus páros egyebek mellett ezt a kérdést boncolgatja. Imigyen: „De mi van a polgári engedetlenséggel a népakaraton nyugvó, alkotmányos állam esetében, amely a polgárok részt vevő egyetértésével, megerősítésével gyakorolja a hatalmát, és ahol a polgárok rendelkeznek mindazokkal a szabadságjogokkal, amelyek révén kinyilváníthatják az akaratukat a választásokon és a választások között? Az állam éppen ennél fogva tarthat számot a polgárok lojalitására és engedelmességére. A »polgári« hiszti politikai zugfilozófiájával ellentétben az állam nemcsak akkor a miénk, ha az általunk kedvelt figurák ülnek a miniszteri székekben, sőt, még csak nem is azoké, akik éppen ott ülnek, hanem mindenkor mindenkié.”
Igen. A baloldal számára a fent leírtak addig igazak, ameddig az általuk „kedvelt figurák ülnek a miniszteri székekben”. Az egész tetszetős kis konglomerátum érvényét veszíti azonban, ha fordul a kocka. Ausztriában törvényes, szabad választásokon győzött a jobboldal. Schüssel kancellár került hatalomra, és kormányerővé vált Jörg Haider Szabadságpártja is. Ismétlem: legitim, törvényes választásokon. Ez volt a „népakarat”. Ám a baloldal már másnap utcára vitte híveit, és folyamatos tüntetéseken vonta kétségbe a népakaratot, az állam legitimitását. Mindezt azért, mert Haider tett néhány szerencsétlen, félreérthető kijelentést. A legitim osztrák kormány ellen megalakulása óta utcán politizál a baloldal, és ezt Európa-szerte meg a budapesti ötödik kerületszerte a demokrácia diadalaként ünneplik. Soha, senki le nem írta, hogy veszélyes utcára vinni a politikát, mert annak a parlamentben van a helye, de mindenki el van ájulva a gyönyörtől, hogy az osztrák baloldal, az osztrák liberálisok, az osztrák zöldek, az osztrák alternatívok, az osztrák buzeránsok ím megvédik a „szabadságjogokat”. Amelyeket persze nem fenyeget semmi és senki, de ha nincsenek hatalmon, akkor védeni kell. Védeni a permanens „fejlődést”. Az elvont, elképzelt szabadságot. És a népakaratot megtestesítő többség szabadságjogai pedig le vannak csinálva… Ugyanez a folyamat figyelhető meg Berlusconi Olaszországában – és mindenhol, ahol a jobboldal győzni merészel.
Az Eörsi–Mink duó később így folytatja:
„Mindenesetre demokratikus jogállamok esetében is lehetnek olyan helyzetek, ügyek, amikor a polgári engedetlenség erkölcsi és politikai értelemben igazolható. (… Személyes erkölcsi meggyőződésünk, amely ilyenformán erősebben és aktívabban köt bennünket valamely csoporthoz, olykor szembekerülhet a tételes törvényekkel, sőt, azokat megsérteni parancsolja.”
Úgy van.
Most éppen Magyarország fele érzi úgy, hogy erkölcsi törvényei szemben állnak az állam tételes törvényeivel. A fél Antigoné-Magyarország igenis el akarja temetni a rothadt kommunista múltat, a szemét diktatúrát. Fél Antigoné-Magyarország úgy érzi, a rendszerváltás egész értelme kérdőjeleződik meg, amikor piszkos kis ügynökök, SZT-tisztek, besúgók, MSZMP KB- és PB-tagok és egyéb erkölcsi hullák kormányoznak, amikor egy karhatalmistát terjesztenek fel magas állami kitüntetésre, arcul köpve ezzel megint mindnyájunkat. Fél Antigoné-Magyaország temetni akarja az erkölcsi hullákat, bizony. Ez az a „mindenki számára belátható, argumentálható morális érv”, amely igazolja fél Antigoné-Magyarország állammal szembeni ellenállását és utcára vonulását. Antigoné-Magyarország azt is érzi, nem volt rendben minden a választások körül. Antigoné-Magyarország fel van háborodva.
És szintén a Beszélőből tudjuk, méghozzá Gusztos Pétertől, hogy „felháborodni hasznos tevékenység”.
Ezt a hasznos tevékenységünket folytatni fogjuk. Nem lesz vége. Mert elég volt…

Elég volt!

Újabb pozíció Apró Piroskának?
2002. július 19. 18:17

MNO - MTI
A Postabank rendkívüli ülését követően új igazgatóság, és új felügyelőbizottság mutatkozott be. A felügyelőbizottság tagjai közt ismerős név bukkan fel: Apró Piroskáé.

Apró Piroska
Az új igazgatóság első ülésén Király Júliát választotta elnökévé, aki a Nemzetközi Bankárképző Rt. vezérigazgatója. Az új igazgatóság Pál Árpádot, az igazgatóság tagját kinevezte a hitelintézet vezérigazgatójává.

A bank korábbi elnöke, Madarász László csütörtökön lemondott tisztségéről, a korábbi vezérigazgató, Magyar István üzleti vezérigazgató-helyettesként továbbra is a Postabankban dolgozik és tagja maradt az új igazgatóságnak is.

A Postabank Rt. új igazgatóságának tagjai a következők: Basch Péter, Csikós Bálint, Jurányi Gábor, Kazár Péter, Király Júlia, Kocsis Imre, Macher Ákos, Magyar István, Palotainé Varga Beatrix, Pál Árpád és Rédei Ottó.

A Gresham-ügyben hétfőn a Fővárosi Főügyészség elutasította Szerdahelyi Szabolcsnak, az APÜSZ képviseletében az ORFK nyomozást megszüntető határozata ellen korábban benyújtott panaszát.
http://www.mno.hu/index.mno?cikk=87936&rvt=42

keresnél nekünk ebben az ügyben infót?

Mihail Hodorkovszkij orosz milliárdos többségi tulajdonában van az a vállalat, amely Magyarország olajimportjának 70 százalékát bonyolítja.