Ismerjük el, minden idők legpatriótább magyar miniszterelnöke nemzetpolitikából igencsak feladta a leckét a polgári erőknek. Míg a konzervatívok Erdélybe és a Felvidékre járnak, hogy a számukra fontosnak tekintett Kárpát-medence problémáit megkíséreljék orvosolni, addig a baloldali kormány tud globális összefüggésekben is gondolkodni, s együtt dübörög a nagyhatalmakkal. Egyértelműen ez derül ki a lapunk birtokába jutott, szigorúan titkos minősítésű Magna Hungaria Tervből.

A hadművelet célja, hogy a felesleges zavarokat okozó szomszédságpolitikai nyüzsgés helyett a magyar nemzet elhivatottságának és nagyságának valóban megfelelő feladatot állítson mindannyiunk elé. Amíg Teleki Pál ezredéves hivatásról, hosszas építkezésről beszélt a Duna-medencében, addig a szakértelem kormánya még ebben a választási ciklusban szilárdan birtokába kívánja venni a magyar őshazát. S miután közismert, hogy a baloldal története azonos az árokbetemetések és a nemzeti újraegyesítési kísérletek sorozatával – amelyet csak a piszok jobboldal akadályozott folyamatosan –, ezért elkerülendő a vitákat, minden szóba jöhető őshaza visszatérésével komolyan számolnak a sasfészekben.
A finn-ugor eredet hívei a kiváló orosz kapcsolatokra alapozhatnak, az egykori amatőr KGB-s Putyint minden kétséget kizáróan most is leiskolázza majd a magyar James Bond. Bár a Magna Hungaria Terv egyik alfejezetének kivitelezésére eredetileg felmerültek szabad demokrata politikusok is, az SZDSZ részvétele végül lekerült a napirendről. A párt közismerten vad nacionalizmusa ugyanis megnehezítette volna, hogy a kérdésben az orosz fél számára még elfogadható kompromisszum szülessen.
A sumér származást valósnak gondolók számára sem lehet kétséges, hogy kire adják ezentúl szavazatukat... A terv Szaddam Husszein c. alfejezete értelmében ugyanis a magyar csapatokat béke-fenntartóknak álcázzák, akik ezzel a trükkel megvetik a lábukat Mezopotámiában. S onnan már a világ egyetlen hadserege sem lesz képes visszavonulásra kényszeríteni a Kubában végzett és Grenadában megedződött magyar ejtőernyős régészeket. Azt a tényt, hogy május óta végre nem nacionalista, soviniszta és antiszemita kormányunk van, mi sem jelzi jobban, mint a Medgyessy-kormány nagylelkűsége: a NATO-szövetségeseknek lehetőséget ad arra, hogy képességeiknek megfelelően részt vegyenek a Magna Hungaria Terv megvalósításában, az iraki magyar ásatási engedély kikényszerítése céljából indítandó akcióban. Bár apróbb problémát jelentett
– amint erre üzenetértékű elemzésében a tekintélyes Vas Népe is rámutatott – a választásokra, az ország gyenge gazdasági helyzetére, s a haderőreformra hivatkozó George W. Bush vonakodása, a Medgyessy Péterrel folytatott washingtoni meg-beszéléseket követően az elnök is belátta, hogy az amerikai nép számára megtiszteltetés a részvétel lehetősége, hiszen az USA ezzel történelmi adóssága egy részét is ledolgozhatja.
Jellemző, hogy amíg 2001 őszén az Orbán-kormány a kedvezmény-törvénnyel szöszmötölt holmi dunaszerdahelyi vagy kolozsvári magyarok érdekében, a szocialisták már akkor is tudták, hogy ki is a tettek embere. Ezért indították be a
Magna Hungaria Tervet előkészítő, Al-Kaloida fedőnevű akciót, melynek célja az afganisztáni felvonulási útvonal biztosítása volt. Hiszen Kabulból egy ugrással elérhető az egyesek által rokonainknak tekintett ujgurok földje. Ráadásul ezzel a cölöppel megvalósul a magyar–japán világhídfő egyik újabb erős pillére. Nem kell tehát azon sem meglepődnünk, ha az elgondolás kiszivárogtatását követően Csurka István és hívei is megtérnek a szocialisták kebelére. Hiszen kit érdekel akkor majd a Hargita, amikor érctorkok zúgják a szélnek, hogy „honvéd áll a Himaláján”? S lehet-e honfi keblet dagasztóbbat elképzelni, mint amikor Medgyessy fehér lovon bevonul Kandaharba? Természetesnek vehető, hogy az állandóan kukacoskodó ellenzék most is megfeledkezik e lépések szociális tartalmáról. Hiszen kit érdekelnek akkor a kazincbarcikai kórház hőrendszerének csövei, amikor e dicső tettek okán mindenkit fűt majd a honfiúi és honleányi büszkeség?
Ez utóbbi két vállalkozás népnevelő hatását sem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen módot nyújtanak a megkésett magyar történelmi fejlődés néhány állomásának bepótlására. Ellentétben a példának tekintett nemzetekkel, soha sem voltak gyarmataink, így most kell kivennünk a részünket a XIX-XX. század kedvenc francia vagy brit sportjából, a bennszülöttek civilizálásából. A kijelölt alkirályok egyelőre a Miniszterelnöki Hivatal fedett állományú államtitkáraiként készülnek a nagy feladatra, ezért tűntek el az utóbbi időben a nyilvánosság elől. Nyilvánvaló például, hogy bagdadi és kabuli informatikai háttér biztosítása kicsit többe kerül, mint a legfeljebb Kárpát-medencei léptékekben gondolkodni képes Orbán-kormány idejében. S lehet-e, szabad-e reménytelibb kísérleti terepet kívánni a szabad demokratáknak, hogy ott valósítsák meg a nyitott, multikulturális társadalmat, ahol erre talán a legnagyobb az igény, Afganisztánban. Ráadásul nem kellene a könnyű drogok kérdésében tovább maszatolni, a párt tagjai és szimpatizánsai azonnal ingyenheroinnal indíthatnának.
Lapunk nem lenne méltó a pártatlan tájékoztatás nemes feladatára, ha nem jelezné: a száznapos program sikerei a Magna Hungaria Plusz csomag elkészítésére ösztönözték a többek között szerénysége miatt is tisztelt szakértelem kormá-nyát. Erről egyelőre annyi szivárogtatható ki, hogy eredményesen dolgozott a szürkeállomány. Valakinek ugyebár az indonéziai Bali szigetén is rendet kell csinálnia, s aki képes mindazt a rémséget rendbe hozni, amit az Orbán-kormány örökül hagyott, annak ez már meg sem kottyan. Baliról kiindulva csak egy ugrás, hogy legkésőbb 2008-ban megvalósuljon a valóban nemzeti koalíció 2006-os kampányígérete: „Borneó és Celebesz, magyar volt és magyar lesz!!!” – GRÓF TISZA ISTVÁN