Téma: Álljunk meg egy pillanatra, és nézzünk magasabbra!
|
Marylou |
2008. december 09. 16:44 | Sorszám: 1169 |
Az általad megadott intervallumban végtelen sok racionális és végtelen sok irracionális szám is található, de mégsem kétszer végtelen az összes, hanem csak egyszer.
|
|
Marylou |
2008. december 09. 16:41 | Sorszám: 1168 |
Nem a belga a balga?
|
|
Marylou |
2008. december 08. 20:54 | Sorszám: 1154 |
 Vagy egy fogtömésben... feltűnés nélkül...
|
|
Marylou |
2008. december 08. 16:43 | Sorszám: 1152 |
Örülök, hogy te is így gondolod.
|
|
Marylou |
2008. december 08. 13:15 | Sorszám: 1119 |
Bocsánat, megint nem elég erősen ütöttem le a billentyűket, s egy kimaradt. Helyesen: ... az egyház nemcsak egy intézmény, hanem sokkal inkább mi magunk vagyunk. A Krisztusban hívő emberek közössége...
|
|
Marylou |
2008. december 08. 13:12 | Sorszám: 1118 |
Ez az esztergomi egyházi pincészet nagyon jó dolog, de ezen kívül is elég sok embernek ad munkát az egyház a különböző egyházi iskolákban, óvodákban, idősotthonokban, és jónéhány konyhát is üzemeltet, amelyek a hajléktalanoknak, nélkülözőknek adnak naponta meleg ételt. Ez is túlmegy már a kissé negatív csengésű "alamizsnálkodás" fogalmán.  De ennél talán még lényegesebb szerintem, hogy az egyház nemcsak egy intézmény, hanem sokkal inkább mi magunk vagyunk. A Krisztuban hívő emberek közössége, ami sok kisebb közösségből áll. Az egyház azt tudja tenni, amit mi, a tagjai képesek vagyunk megtenni a szükséget szenvedőkért.
|
|
Marylou |
2008. december 08. 07:42 | Sorszám: 1116 |
Idézet: Ha az embernek van normális munkája, jövedelme, akkor már nem fog szétmenni a családja
Ez csak a tiszta szívű, egészséges gondolkodású emberek esetén van így. Akik valóban megelégednek azzal, hogy van normális munkájuk, jövedelmük, és van lehetőségük arra, hogy a házastársukkel együtt normálisan felneveljék a gyerekeiket. S persze megelégednek a házastársukkal is. A családterápia, illetve a gyerekek esetén a lelki felkészítés a családi életre éppen azt célozza, hogy minél több tiszta szívű, egészséges gondolkodású ember legyen. Mostanában azért arra is látunk példát bőven, hogy jó anyagiak között élő emberek házassága is tönkremegy, mert az anyagi jólét ellenére is van egy űr az életében, amitől boldogtalannak érzi magát, és ezt az űrt sokszor egészen érdekes módszerekkel akarná betölteni, aminek borzasztó fájdalmas következményei szoktak lenni a családja életében is, és később a saját életében is.
|
|
|
Marylou |
2008. december 07. 20:02 | Sorszám: 1111 |
Még egy válasz a felvetésre... Idézet: Valamilyen oknál fogva a magyarországi katolikus klérus köreiből nem akadt olyan egyén, aki valamilyen szinten követné ezt a pozitív példát.
Böjte Csaba példája eléggé egyedi, amelyhez neki van meg leginkább a speciális képessége, hogy kallódó gyerekeket befogadjon és szeretettel nevelgesse őket a munkatársai segítségével.Az egyház azonban most is nagyon hangsúlyosan törekszik arra, hogy a legnagyobb társadalmi problémákban segítsen. Az egyik legnagyobb társadalmi probléma manapság a családok felbomlása. Ebből nagyon sok egyéb probléma keletkezik, a kallódó, vagy depressziós gyerekektől kezdve a magányossá váló idős emberekig, akikkel végképp nincs energiája foglalkozni a saját életével is küszködő középgenerációnak. Itt most idézek egy részletet egy beszélgetésből, amelyben Lukács László piarista szerzetes számol be arról, hogy a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola hogyan próbál segíteni a családokon, hogyan próbál evangéliumi választ találni a felmerülő problémákra. Idézet: ...a hitoktatók számára a gyerekek nemcsak absztrakt lények, akiknek hittani tudást kell a fejükbe tölteni, hanem családban élnek. Ma azonban a családoknak egy jó része töredékes, hiányos. Sok a csonka család, a gyermeküket egyedül nevelő szülők, és sajnos egyre több gyermek születik házasság nélküli párkapcsolatokból. A gyerekek jelentős része így nem kapja meg otthon azt a szeretetet, gondoskodást, amelyre oly égetően szüksége volna, és többségük nem is igen lát jó modellt maga előtt. Nem tudja – honnan is tudná –, hogy milyen a jó házasság, a boldog család, mi kell ennek megteremtéséhez. Szükség van tehát arra, hogy megismertessük a gyerekekkel a normális, egészséges családi életet. Sok esetben – a jó család hiányában – az iskolára hárulna ez a feladat. Sajnos azonban a pedagógusok egy jó része maga is magánéleti problémákkal küzd, nem tud hitelesen szólni a családról. Az iskolákban folyó szexuális nevelés pedig egészen más irányba tereli a képzést, mint ahogyan egyébként szükséges volna.Kecskeméten akkor már folyt egy kezdeményezés: többen összefogtak, és elmentek iskolákba, hogy a gyerekeknek az egészséges párkapcsolatokról, házasságról, családról beszéljenek. Ezt azután mi átvettük és továbbfejlesztettük. Az utóbbi években sok családterápiás központ jött létre. Mi azonban nem a válságba jutott családokkal akartunk foglalkozni, nem is a felnőttekkel, hanem a gyerekekkel, akik még alakíthatók, formálhatók, és esélyük lehet arra, hogy jövendő életükben sikeres házasságot kössenek, és boldog családjuk legyen. Olyanokat akartunk összegyűjteni és képezni, akik maguk boldog családban élnek, és akik meg tudják szólítani a gyerekeket, képesek lesznek arra, hogy az iskolákban, esetleg plébániákon „Családi életre nevelés” órákat tartsanak. (...) a képzés is ökumenikus alapú. A Családórák különböző egyházi iskolákban folynak, de ugyanúgy sok önkormányzati iskolában is. Az a tapasztalatunk, hogy az istenhitünk nem elválaszt, nem szembe megy az emberi értékekkel, hanem éppen hogy segíti azok érvényre jutását. Ezeken az órákon nem „kegyes prédikáció” folyik, hanem nagyon is emberközeli beszélgetések arról, hogy alapvetően hogyan vélekedjenek a gyerek-szülő, szülő-gyerek, kortárs-kortárs, fiú-lány kapcsolatokról. Ezzel kapcsolatban az a tapasztalatunk – és ezt országos felmérések is igazolják –, hogy rettenetesen magukra hagyottak a fiatalok. A szüleiket nem merik, vagy nem tudják megkérdezni, az iskolákban nincsen szó ezekről a témákról, a televízió és az internet világa is teljesen más irányba viszi ezeket a kérdéseket. Nem érzünk tehát ellenállást az önkormányzati iskolákban sem, mert nem hitoktatás folyik ezeken az órákon, hanem egy alapvetően keresztény gyökerű és indíttatású, humánus értékrend átadása.
Forrás: http://www.magyarkurir.hu/m_id=1&m_op=view&id=24899&rovat=16 Számomra úgy tűnik, hogy ez is nagyon fontos segítség a gyerekek számára, különösen azoknak a gyerekeknek a számára, akik otthon nem tudják megtapasztalni, hogy milyen is lehet egy harmonikus, jól működő család, vagy akiknek csak ritkán, vagy egyáltalán nem adatik meg az az élmény, hogy a szüleikkel együtt ráérősen, bizalomteljes légkörben az élet legfontosabb kérdéseiről beszélgethessenek.
|
|
Marylou |
2008. december 07. 16:47 | Sorszám: 1110 |
Ezzel nehezen tudnék vitába szállni...  A rossz tettek valóban magukban hordják büntetésüket, ez is teljesen igaz.
|
|
Marylou |
2008. december 07. 15:47 | Sorszám: 1108 |
Idézet: A határon túli magyarok képviseletében Csaba atya megmutatta, miként kell viszonyulni nemzettársainkhoz — pillanatnyi helyzetünktől függetlenül.
Igen, szerintem is!  Csaba atya fantasztikus kitartással, elszántsággal, ugyanakkor a szeretet által vezérelve halad előre az úton, és ragyogó példát ad mindannyiunknak! Abban is teljesen igazat adok neki, hogy a szépre és a jóra kell inkább figyelni, és nem pedig a sérelmeinkkel foglalkozni, mert ez lefékezhet bennünket. Idézet: Valamilyen oknál fogva a magyarországi katolikus klérus köreiből nem akadt olyan egyén, aki valamilyen szinten követné ezt a pozitív példát.
Itt azért álljunk meg egy pillanatra! Csaba atya erre az útra kapott képességeket a Teremtőtől, ő ezt tudja nagyon jól csinálni. Mások pedig másra kaptak képességeket, így megvan mindenkinek az egyéni útja, hogy milyen módon bontakozhat ki egy kisebb vagy nagyobb közösség szolgálatában. Ezeket az utakat szerintem nem lehet méricskélni egymáshoz. A katolikusoknál is, a reformátusoknál vagy az evangélikusoknál is vannak olyan kiváló emberek, akikben olyan nagy a szeretet, hogy példaként tekinthetünk rájuk. Mivel én katolikus vagyok, a katolikus példákat ismerem jobban, de biztos vagyok benne, hogy másutt is vannak nagyszerű emberek, és példa értékű kezdeményezések. Itt van rögtön Oloffson Placid atya, bencés szerzetes, aki ragyogó példája annak, hogy a szeretet és más emberek szolgálata hogyan menthet emberi életeket még a legnehezebb körülmények között, a Gulágon, fogságban is. De említhetném Roger Schütz testvért is, a taizéi közösség alapítóját, aki sok ezer fiatalt vitt közelebb Istenhez, és akit nem is olyan rég gyilkoltak meg, de példája annál fényesebben ragyog mindannyiunk előtt. Ő például református volt, és kiváló példáját adta annak is, hogy ahol a szeretet jelen van, ott semmi jelentősége a keresztény felekezetbeli különbségeknek.
|
|
Marylou |
2008. december 06. 19:04 | Sorszám: 1106 |
Talán megérne ez a téma még egy-két szót... így az évforduló környékén. Böjte Csaba atya, mint határon túli magyar ember, nagylelkű és megbocsájtó. Túllépett a fájdalmas helyzeten, mert a szeretet sokkal fontosabb, mint saját sérelmeink. Nagyon bölcs lépés ez, és én is nagyra becsülöm őt ezért. Példát mutat nekünk...  Ugyanakkor nekünk, anyaországi magyaroknak felelősségünk van a határon túli magyarok iránt. Ez nem feledhető, és aki vezető magyar politikusként ez ellen súlyosan vét, annak szerintem viselnie kell ezért a felelősséget. Ha másutt nem, akkor a történelem ítélőszéke előtt. Csaba atya ezzel együtt is olyan nagy példa, amiből csak tanulhatunk. Nem a sebeinket kell nyalogatnunk, hanem előre kell nézni, és megláthatjuk, hogy milyen sok a teendőnk... minden szeretetünkkel, jó képességünkkel szolgálhatjuk a nemzet ügyeit, ahogy ő is teszi.
|
|
Marylou |
2008. december 06. 16:13 | Sorszám: 1104 |
Böjte Csaba atya gondolatai 2004. december 5-ével kapcsolatban, 2008-ban. Részletek egy interjúból. (...) "– Négy évvel ezelőtt, internetes leveleiben ezt írta december 5-én: „A mi nagy családunk, nemzetünk beteg". Mikor fog meggyógyulni? – Nem tudom, de nem is szeretném, ha december 5-ből olyan nap lenne, amire emlékeznünk kellene. Hiszen emlékezni egy család az ünnepeire szokott, amikor két ember házasságot köt, vagy amikor egy gyermek születik. Ezért december 5-ét legszívesebben magam is elfelejteném, és erre bíztatom a nemzetemet, hogy tegyen hasonlóképpen. Az ezeréves Kárpát-medence történetében annyi sok szép esemény volt, amiről sokkal jobb lenne beszélni. A gyerekeknek is azt szoktam mondani, hogy a szeretet nem jár ki nekik se', mert úgy kell élnünk, hogy szeressen minket a világ. Nekünk határon túliaknak is ezért nem duzzognunk kell, hanem úgy kell éljünk, hogy szeressenek az anyaországbeli testvéreink. (...) – 1995-ben, ha valaki azt mondja nekem, hogy én majd milyen jó viszonyba kerülök a román rendőrökkel, nem hiszem el neki. Tavaly történt: az egyik román rendőr meglátta, hogy az egyik kislányunknak a lába kajla, meg kellett műttetni. Nem is mondott ez a tiszt nekünk semmit, csak szervezett a dévai román rendőröknek egy jótékonysági bált. A bevételét elhozták hozzánk, és ünnepélyesen átadták, hogy így segítsenek ennek a magyar kislánynak. Ezért mondom, hogy a szeretet képes új világot teremteni és ajtókat nyitni. (...) – Ön például megoldotta azt, hogy Déván román, cigány, magyar gyerekek békében élnek. Nálunk ezzel a problémával egy egész kormány küszködik. Mi a titok? – A magyar nemzet hogyan született? Árpád vezér le tudott ültetni egy asztalhoz hét olyan törzset, akik valószínűleg még egymással is háborúztak néha, és mégis tudtak vérszerződést kötni. Ezek a marcona hadfiak elfogadták Árpádnak azt a szép álmát, hogy egy közös otthont teremtsünk magunknak. Ami nagyon fontos, hogy a szövetség nyitott volt. A kunok, besenyők, mi, székelyek is úgy csatlakoztunk ehhez a szövetséghez. Isten is eljött az égből, hogy megkösse velünk az Újszövetséget. Ugyanúgy mi is gazdagabbak vagyunk, ha meg tudunk szólítani egy gyereket, és azzal nem ellenséges viszonyba kerülünk. Ám ez az újkori széthúzás elemeire tépi a nemzetünket. Én inkább a szép szavak híve vagyok, és a szövetségé, még akkor is, ha az fáj is egy kicsit, mert a vérszerződősnél mégis magába vág az ember. Így lehet csak béke újra a Kárpát-medencében. (...) – Saját bevallása szerint, amikor szárnya alá vette az árvákat, még naiv volt. Megvan még ez a naivság? – Krisztus egyedül, üres kézzel ment szembe a világgal és elmondta az embereknek, hogy nem jó felé haladtok. Ennek meg kellene lenni mindannyiunkban, hiszen így hegyeket tudunk mozgatni, akár gyermek kézzel is, és én hiszem, hogy erre van szüksége a világnak. Ezért igen, megvan bennem ez a naivság. Mária sem töprengett azon, hogy van-e előképzettsége, hogy emberként az Isten fiának adjon életet. A Szűzanya abból indult ki inkább, hogy mit kért tőle az Isten, és így igent tudott mondani. Így ez már nemcsak naivság, hanem hatalmas bizalom Istenben." Forrás: http://mno.hu/portal/601664
|
|
Marylou |
2008. december 03. 15:27 | Sorszám: 1102 |
Megható olvasni ezeket a bizakodó, reményteli szavakat... Igen, akkor nagyon sokan bíztunk, reménykedtünk abban, hogy a történelmünk múlt századi sötét árnyait végre magunk mögött hagytuk. 8 év elteltével tudjuk, hogy a sötét árnyak nem tűnnek el olyan könnyen. Tapasztaljuk ma is. Mégis, ebben az adventi időszakban is újra bizakodunk! Mindig a jóé az utolsó szó, és nem a rosszé. Az emberi szívekben sem! A fény lesz a győztes, és nem a sötétség. "Ó fényes nap, ó szép csillag Téged vágyunk mi látni csak. Kelj fel, Napunk, fényességed Űzze el a sötétséget!"
|
|
Marylou |
2008. december 02. 17:03 | Sorszám: 1100 |
Nagyon szuper a kép, köszi!  Ehhez tényleg magasabbra kell nézni...
|
|
Marylou |
2008. december 01. 18:58 | Sorszám: 1098 |
 Mintha magamat hallottam volna, kislány koromban...
|
|
Marylou |
2008. december 01. 08:20 | Sorszám: 1063 |
December van, advent van... szép napot mindnekinek!
|
|
Marylou |
2008. november 28. 18:56 | Sorszám: 1054 |
|
|
Marylou |
2008. november 27. 20:34 | Sorszám: 1050 |
Csodaszép vers!  El tudom képzelni, hogy mit jelenthetett ez abban a környezetben...
|
|
Marylou |
2008. november 27. 20:32 | Sorszám: 1049 |
A magam részéről most is csak lelkileg...  Melyik honlapon lehet Réti Árpád estjeiről olvasni? Januártól talán több időm lesz... s jó lenne legalább egy-két héttel előre tudni, hogy akkorra szabaddá tudjam tenni magam.
|
|
Marylou |
2008. november 27. 15:06 | Sorszám: 1046 |
A betegeket talán bízzuk a szeretteikre és az orvosokra, akik majd meggyógyítják őket... Mi egészségesek vagyunk. S tudjuk, tapasztaljuk, hogy a lelkiismeretünk mindig a jó útra akar terelni minket, ha úgy igazán oda tudunk még figyelni arra, amit mond nekünk.
|
|
Marylou |
2008. november 26. 21:09 | Sorszám: 1042 |
Akkor hasonlóan gondoltuk ezt a dolgot.
|
|
Marylou |
2008. november 26. 20:44 | Sorszám: 1040 |
Szerintem talán nem mindenki hall hang formájában üzeneteket, de gondolat formában biztosan... ha mást nem saját lelkiismeretének üzeneteit. Más kérdés, ha valaki talán még saját lelkiismeretének üzenetei elől is be akar zárkózni...
|
|
Marylou |
2008. november 26. 20:41 | Sorszám: 1039 |
|
|
Marylou |
2008. november 24. 15:36 | Sorszám: 980 |
Igazán sajnálom...
|
|
Marylou |
2008. november 24. 12:50 | Sorszám: 976 |
Nem emlékszem erre a jelenetre, de ha tényleg így volt, akkor az borzasztó nagy hiba volt. Pokorni Zoltánt becsülöm, derék tanárembernek tartom, és remélem, a rábízott kerületet is jól vezeti polgármesterként, de ezt akkor sem kellett volna mondania.
|
|
Marylou |
2008. november 24. 12:39 | Sorszám: 974 |
Frissen préselve is fogyasztható... sőt, úgy még finom is.
|
|
Marylou |
2008. november 24. 12:32 | Sorszám: 964 |
Jó, legyen az ital szabadon választható, nem vagyok semmi jónak ellensége! Bár őszintén szólva én az almalét szeretem leginkább.
|
|
Marylou |
2008. november 24. 12:16 | Sorszám: 954 |
Kedves topiktársak! Szerintetek nem az az elsődleges feladat, hogy ettől a maffiabandától, akik még mindig hatalmon vannak, s nap, mint nap ártanak a nemzetünknek, megszabaduljunk végre? S ha eljön a boldog nap, amikor végre megszabadulunk tőlük, nem az a legfontosabb, hogy újra életre keljen a nemzet, megerősödjön, hogy meg tudjunk maradni, lehetőleg az emberhez méltó élet lehetőségével mindannyiunk és utódaink számára? Úgy vélem, hogy ezek a legfontosabb célok... és ehhez arra lenne szükség, hogy mindenki, aki egyetért ezekkel a célokkal, együtt munkálkodjon a cél elérése érdekében. Nem ellenfelei vagyunk egymásnak, akik egyetértünk ezekkel a célokkal, hanem társai vagyunk egymásnak a célok elérésében. Miért forgácsoljuk szét az erőinket, egymásnak feszülve, mikor azok a kérdések, amelyekben esetleg eltérően vélekedünk, sokkal kevésbé fontosak a közös célokhoz képest? Majd ha már elértük a célokat, és minden rendben lesz, akkor ráérünk a részletekről vitatkozni, fehér asztalnál, egy pohár bor mellett, nem?
|
|
Marylou |
2008. november 24. 08:54 | Sorszám: 946 |
Nézd, kedves Istenostora... hogy egyes beteg lelkű emberek mit hordanak össze, az engem sosem tántorított el attól, hogy kimondjam, amiben hiszek, és amit igaznak érzek. Az ilyen netto gyalázkodó hozzászólásokat elnéző mosollyal szoktam kezelni, mint ahogy az ápolónők néznek az ápoltakra. Szegény, szenvedő emberek... Mindazonáltal nem hinném, hogy az ilyen beteg szövegeket ide is importálni kéne.
|
|
Marylou |
2008. november 24. 08:12 | Sorszám: 945 |
Kedves Lót! Kérésem csak annyi volt, hogy egyes alpári kifejezéseket esetleg kulturáltabb kifejezésekkel is lehetne helyettesíteni ebben a topikban.
|
|
Marylou |
2008. november 23. 19:40 | Sorszám: 935 |
Javítás: ... a végső szó sosem a gonoszságé, hanem a jóságé...
|
|
Marylou |
2008. november 23. 19:29 | Sorszám: 934 |
Akkor most álljunk meg egy pillanatra...  Nálunk katolikusoknál ma Krisztus király ünnepe van. Számomra ez az ünnep arról szól, hogy bármilyen nehéz helyzet lehet időnként, a végső szót sosem a gonoszságé, hanem a jóságé, sosem a gyűlöleté, széthúzásé, hanem a szereteté. De protestáns barátaink egyik szép énekében is van erről szó. Ezt az éneket nagyon szeretem, és ha együtt vagyunk református, evangélikus barátainkkal, akkor szoktuk is énekelni... "Áldjad, én lelkem a mindenség erős királyát..."
|
|
Marylou |
2008. november 23. 19:22 | Sorszám: 933 |
Kedves Lót, nagyon szépen kérlek, próbáld itt mellőzni az alpári kifejezéseket. Ahogy írásaidat, kifejezőkészségedet nézem, elég gazdag magyar szókinccsel, érvelőkészséggel, okos gondolatokkal rendelkezel, talán alpári szavak nélkül is pontosan ki tudod fejezni, amit mondani akarsz.
|
|
Marylou |
2008. november 22. 21:11 | Sorszám: 920 |
Velem eddig sem bírtak, ezután sem bírnak...  Nem tartok tőlük.Nagyon elszánt tudok lenni, ha jó ügyről van szó! Ezt ők is nagyon jól tudják.
|
|
Marylou |
2008. november 22. 20:51 | Sorszám: 918 |
Nyitottam ebben a témában egy topikot az indexen is, "Nemzetünk újjászületése - létkérdés!!!" címmel, ugye, nem haragszol? Annyira fontosnak ítélem ezt az esszét, hogy másokkal is meg akartam ismertetni.
|
|
Marylou |
2008. november 22. 10:08 | Sorszám: 908 |
Igen, igen!  Most mennem kell főzni, mert a fiúk hamarosan éhesek lesznek, de azt hiszem, erről sokat fogunk még beszélni!
|
|
Marylou |
2008. november 22. 09:45 | Sorszám: 905 |
Czakó Gábor fantasztikus! Ebben az írásában is mennyire pontos diagnózist ad a mai magyarság helyzetéről! Idézet: Tiszteletreméltó, jobbára tudós hazafiak előadását hallgattam a minap Trianonnal kapcsolatban. Mi tagadás, a kérdésről sosem töprengtem komolyabban. Leginkább azért nem, mert riaszt a történelmi sorscsapásainkat belengő múltba merengő keserv és butaság. A keservből pedig sem remény, sem tett nem születik, csak azután, ha elmúlik. A butaság viszont nem röpke kedélyzavar. A siránkozásnál lefegyverzőbb: ha sorstragédiáinkat ilyesféle flastromokkal akarjuk fölszámolni, hogy "mi a suméroktól származunk", "harmincezer éve élünk a Kárpát-medencében", vagy: "az etruszkok is magyarul beszéltek" - legföljebb vicclapba kerülhetünk. Akkor is, ha netán mindhárom állítás igaz. Az ilyesmire a történelem vállat szokott vonni, hogy jön ide az ön ükanyja? Hol vannak ma a sumérok? Hol az etruszkok? Álljon föl, aki igazságot akar nekik szolgáltatni. Ha a történelem nem röhög a képünkbe, hanem szóba áll velünk, azt kérdezi, hol az ön kardja? Fia, aki a kardot fogja? Istene, akiben hisz és bízik?
Mennyire így van! Megvan az igazságunk, de gyakran nem tudunk vele mit kezdeni... Az utóbbi évtizedek történetét leíró értelmezésével is teljességgel egyetértek! S az írás végén szereplő megállípításokkal szintén. Idézet:
Ha holnap visszavarázsolódna a Trianon előtti Magyarország, mit kezdenénk vele? A Hálózat bizonyára tudná a teendőjét, de a nemzet képes volna-e újjászületni? Belakni a földet, értékekkel, gyermekekkel telíteni, hogy jól érezze magát fű, állat és ember? Lenne békés egymás mellett élés a többi néppel?Előbb önmagunkkal. A magyarokkal, a többi magyarral: mindazokkal, akik nemzetüket vállalják (Illyés). De ez csak úgy történhet meg, ha megteremtem a békés együttélést önmagammal: a vágyaimmal, az eszméimmel, az érdekeimmel. Ennek útja pedig a Valósággal való összhang megalkotása. Tudjuk, egyetlen Valóság létezik, a többi mulandó, romló, tehát valótlan. A Trianon-mentesítés és a megtérés ugyanaz. Nem erkölcsi, politikai vagy esztétikai, esetleg vallási lépés, hanem ontológiai. Nem véletlenül esik egybe a bolygó életének megmentésével.
Ebben is teljesen igazat kell adjak Czakó Gábornak... Nemzetünknek gyógyulnia kell, és ez valóban létkérdés.
|
|
Marylou |
2008. november 22. 09:25 | Sorszám: 904 |
Az alamizsna negatív kifejezés, megalázó annak számára, aki kapja. Nem alamizsnáról beszélek, hanem a társadalmi igazságosság érvényesüléséről. Kérdés, hogy a társadalmi igazságosság felé vezető úton milyen lépéseket teszünk meg. Nem hiszek az erőszakos módszerekben, hanem csak az önkéntességben. Abban, hogy jobb életminőséget lehet elérni, ha a nagy vagyonnal rendelkező embereknek nem kell magas kőkerítések között, őrző-védők gyűrűjében rettegniük, hogy mikor törnek be hozzájuk, és mikor rabolják ki őket. Ez egy idő után nagyon torz életet eredményezhet. Egyre ismertebbek lesznek olyan jellegű kutatások eredményei, amelyek arról szólnak, hogy az emberek boldogság-érzetét egy bizonyos anyagi szint felett már nem növeli a nagyobb vagyon. Ez azt jelenti, hogy nincs is sok értelme a nagyobb vagyonnak. Ugyanakkor pedig ott vannak azok az emberek, akik szükséget szenvednek, mert az őket igazság szerint megillető vagyonrész másokhoz került, bizonyos igazságalan, hibás gazdasági folyamatok eredményeképpen. Ezért inkább úgy mondnaám, hogy a nagy vagyonnal rendelkezők tartoznak a szegényebbeknek, és ezt a tartozásukat helyes és igazságos, ha kiegyenlítik.
|
|
Marylou |
2008. november 21. 21:31 | Sorszám: 897 |
A kapitalizmus nekem sem igazán tetszik, mert az önzésre épít. Nekem sokkal jobban tetszene egy szintén magántulajdonon alapuló rendszer, ahol azonban a szerzés helyett az adás kultúrája lenne általános. Teljesen önkéntes alapon, amit az motivál, hogy emberhez méltó élet csak úgy lehetséges, ha a társadalmi igazságosság érvényesül.
|
|
Marylou |
2008. november 21. 21:25 | Sorszám: 896 |
Ezt hogy érted?  Amit írtam, az minden igazán jó, kölcsönösen egymást építő emberi kapcsolatra vonatkozik, a szerelemre is, de azon kívül is a barátságtól kezdve a szülő-gyerek kapcsolaton át a tanár-diák kapcsolatig, mindenre...
|
|
Marylou |
2008. november 21. 21:21 | Sorszám: 895 |
A szabadság (libertá) is kicsit más jelent, ráadásul ehhez a szóhoz is nagyon sokféle képzet társul erre mifelénk. Azért van abban valami szomorú is, hogy minden igazán szép fogalom beszennyeződött már a történelmünk különböző fordulatai során. Minden jót a Comunione e Liberazione közösségek tagjainak! Reméljük, nemsokára nálunk is egyre többen lesznek majd.
|
|
Marylou |
2008. november 21. 17:11 | Sorszám: 882 |
Idézet: ...az ember egy valamiféle bűvös hangszer, amin csak önmaga tud játszani
Ezzel azért van egy kis vitám... úgy vélem, hogy az ember valamiféle bűvös hangszer, amin önmaga is tud játszani úgy-ahogy, de igazán szép dallamokat csak egy másik személy tud belőle előcsalogatni, aki szereti őt.
|
|
Marylou |
2008. november 21. 17:06 | Sorszám: 881 |
Ja igen, a Comunione e Liberazione lefordítása szerintem is nehéz feladat úgy, hogy ne kapcsolódjon hozzá azonnal egy tucat másféle képzet... talán jobb, ha nem fordítják le...
|
|
Marylou |
2008. november 21. 17:03 | Sorszám: 880 |
Köszi!  Csak hallottam erről a megújulási mozgalomról, de annyira nem ismertem a történetüket.
|
|
Marylou |
2008. november 21. 16:05 | Sorszám: 876 |
Így is mondhatjuk... vagy így: "Minden élet: kő egy épületben. Minden élet: hang egy tenger által mormolt dalban, sorsokból szőtt óriási szőnyeg, Isten szőtte, óriási dallam. " (Milleniumi óda, részlet)
|
|
Marylou |
2008. november 21. 15:56 | Sorszám: 874 |
Ezzel kapcsolatban sokszor eszembe jut - az emberek szinte végtelen fantáziával rendelkeznek az evangéliumi gondolatok kiforgatása, sőt, sokszor visszájára fordítása terén. De ez nem az evangélium hibája...
|
|
Marylou |
2008. november 21. 15:32 | Sorszám: 870 |
Idézet: A bárányok meg követik a fökolompost akár az égö akolba is
Ez azért nagyon jó megfoglamazás, mert a főkolompos helyébe mindenki berakhatja azt, akit csak akar.  Idézet: az evangélium tanításai alapvetöen baloldali, közösségi értékrendet közvetítenek, s ez lehetne egy széles összefogás alapja
Mondjuk én fordítva mondanám, egyszerűen csak az időbeliség okán. A baloldali, közösségi értékrend nagyon sok gondolatot kölcsönzött az evangéliumból, tehát a jézusi tanításból. Mondjuk szerintem a jézusi tanítás annyira koherens, hogy nemigen lehet válogatni az egyes tételei között... nem lehet egyes dolgokat elfogadni belőle, más gondolatokat pedig elutasítani, mert abból elég visszás dolog jön ki. Úgy gondolom, hogy ameddig a nép maga nem jön rá, hogy mi a jó neki, addig néhány jó szándékú, gondolkodó ember hiába erőlködik.
|
|
Marylou |
2008. november 21. 15:20 | Sorszám: 868 |
Ez azért a társaságtól is függ, akikkel beszélgetünk, nem?
|
|
Marylou |
2008. november 20. 19:15 | Sorszám: 861 |
Ez nagyon szép... az előbb engem is megmosolyogtattál...  Igaz, ez nálam könnyen megy, mert nem igazán tudok rosszkedvű lenni 2 percnél tovább, de akkor is köszönöm neked.
|
|
Marylou |
2008. november 20. 19:11 | Sorszám: 859 |
Most is barátságban vagyunk...nemrég beszéltem vele telefonon. Jól van, sokat dolgozik, de ő már nemigen szokott fórumozni, kicsit elege lett ebből a fajta mulatságból. Néha meg tudom érteni...
|
|
Marylou |
2008. november 20. 19:05 | Sorszám: 856 |
Á, felesleges.  Úgyis mindenki mindg változhat (jó irányba, természetesen...)
|
|
Marylou |
2008. november 20. 18:58 | Sorszám: 853 |
Köszi... ezt nem tudtam. Könnyen beszélek én, mert úgy igazán nem ismerek még senkit errefelé.  Itt és most szerzem első benyomásaimat a Gondola fórumozóiról...
|
|
Marylou |
2008. november 20. 18:50 | Sorszám: 851 |
Idézet: Én például azt kérem az általam támogatott politikai erőktől, hogy ne tegye axiómává hogy nemzeti=keresztény
Nem emlékszem, hogy ezt bárki is axiómává tette volna... legfeljebb annyi történt, hogy ezt elég gyakran együtt emlegetik. Számomra ez nem okoz gondot, mert nekem mindkét fogalom kedves, és nagyon sokan így vagyunk ezzel.  Ha már itt tartunk, ugye nem haragszol, ha megkérdezem, hogy téged igazából melyik fogalom zavar, a nemzeti vagy a keresztény, és miért?
|
|
Marylou |
2008. november 19. 18:32 | Sorszám: 833 |
Kedves Lót! Nagyon szívesen beszélgetek veled is, megtérést én még senkitől nem kértem, nem várok el, a megtérés egyébként is egy lelki folyamat, ami nem kérésre történik, de ez más téma. Akit esetleg nem érdekel a topik témája, más témák jobban érdeklik, semmi probléma, küldjön az érdeklődésének megfelelő hozzászólásokat - csak ne ebbe a topikba. Keressen az érdeklődési körének megfelelő topikot, és inkább oda...  Ebben a topikban az a kérésem, hogy maradjunk lehetőleg a topik témájánál, mert úgy vélem, hogy ez a témna is elég sok érdekességet tartogat mindazok számára, akikben van érdeklődés a topiknyitóban szereplő kérdések iránt.
|
|
Marylou |
2008. november 19. 18:08 | Sorszám: 831 |
Nem sokat fórumoztam még itt a Gondolán, nem ismerem annyira a helyi szokásokat. Ezért szeretnék nálam gyakorlottabb fórumozókhoz fordulni egy kérdéssel. Van itt valamiféle lehetőség arra, hogy az abszolút OFF TOPIC hozzászólások némelyikének törlését lehessen kérni? Ha igen, hol kell ezt kérni a moderátortól? Nem akarok senkit megsérteni, de ezt a topikot én komoly szándékkal hoztam létre, és szeretném, ha úgy nagyjából sikerülne a topik témájánál maradni.
|
|
Marylou |
2008. november 19. 09:48 | Sorszám: 763 |
Ezek az állatok intelligenciáját bemutató példák. Az állatok fajuk szerinti mértékű intelligenciáját én is említettem.  A szabad akarat másról szól. Arról, hogy minden pillanatban választhatok a morális értelemben vett jó és rossz között. Egy példa. Van egy idős hölgy ismerősöm, nevezzük Gabriellának. Nemrég elmesélt egy történetet, ami még a háború idején történt. Az irodában dolgoztak a kolléganőjével, amikor egy váratlan légiriadó miatt rohanniuk kellett a legközelebbi pincébe. Gabriella fiatal volt és fürge, a kolléganője idősebb, nehezebb mozgású. Gabriella mégis mellette maradt, vállalva annak kockázatát is, hogy nem érnek le a pincébe időben. Ezzel az eseménnyel kezdődött aztán sokáig tartó, mély lelki barátságuk. Gabriella akkor szabadon úgy döntött, hogy szeretni akarja a kolléganőjét, és inkább vállalja azt a kockázatos helyzetet, de mégsem hagyja magára. Ilyen tudatos döntésre szerintem csak az ember képes, szabad akaratból fakadó elhatározásból.
|
|
Marylou |
2008. november 19. 08:56 | Sorszám: 753 |
Kedves onogur, szerintem az állatoknak nincs szabad akaratuk. Ösztöneik vannak és intelligenciájuk van, saját fajuk fejlettsége szerint, és ezzel nagyon jól elboldogulnak saját életükben, szabad akarat nélkül is. A robot döntése csak látszólag önálló, csak olyan döntésekre képes, amelyre a szoftverét megalkotó ember előre felkészítette, csak azt képes tenni, amit a szoftver előír a számára. Ebbe a szoftverbe természetesen a programozó beépíthet egy olyan algoritmust, ami egy véletlenszám-generátor által visszaadott számot is használ, de ez a lényegen semmit nem változtat. A programozó team-nek előre mérlegelnie kell ez előfordulható események összetételét, és a különböző eseményvariációkhoz tartozó helyzeteket, az ezekre adandó helyes válaszokat, akár optimalizálási eljárások eredményeként jönnek ki ezek az adandó válaszok, akár direkt módon előírják, de a robot csak olyan válaszokra lesz képes, amelyekről a szoftvere előre gondoskodott.
|
|
Marylou |
2008. november 18. 19:37 | Sorszám: 740 |
A szeretetre való képességünk említésével? Azt nem én találtam ki... csak hallottam. De nagyon tetszett nekem is...
|
|
Marylou |
2008. november 18. 18:47 | Sorszám: 738 |
Ez csodálatos!  Nagyon köszönöm!
|
|
Marylou |
2008. november 18. 18:46 | Sorszám: 737 |
Úgy vélem, hogy a robotok csak a robotos filmekben képesek gondolkodni.  A valóságban a robotok az ember által előírt programot hajtják végre. Intelligens reagálásuk egy-egy helyzetre a programjukat készítő team felkészültségét dicséri.
|
|
Marylou |
2008. november 18. 12:57 | Sorszám: 722 |
Idézet: Nemes lélek. Ritka vagy titkolt ma az ilyen tulajdonság.
Ez nagyon érdekes kérdés! Placid atya valóban nemes lélek, aki az életét 100%-ban mások szolgálatára szentelte, ezért lett pap, szerzetes, és következetesen ezt is próbálta, próbálja megvalósítani. Ez szerintem is nagyrabecsülést, tiszteletet érdemel. Ugyanakkor az a gyanúm, hogy mindannyian, minden ember arra lett teremtve, arra kapott meghívást, hogy a maga helyzetében, hasonlóan odaadja magát másokért. Akinek családja van, az a családtagjaiért, de emellett, aki orvos vagy nővér, az a betegekért, aki tanár, az a tanítványaiért, aki bolti eladó, az a vevőkért, aki építész, az az általa tervezett épületek jövőbeni használóiért, stb. Miért is lenne ritka ez a fajta nemes tulajdonság? Talán nem is ritka, csak mostanában nem szokás beszélni róla. Valahogy elhalványulni, elfelejtődni látszik. Mi lehet ennek az oka? Ezen magam is szoktam gondolkodni, nem tudom, kinek mi erről a véleménye. Szerintem fontos kérdés... úgy vélem, hogy olyan mértékben érezhetjük majd életünk vége felé megvalósultnak az életünket, minél inkább sikerül másokért tenni, másokat szolgálni, saját képességeink segítségével. Így tudunk leginkább kibontakozni, kiteljesedni. Mégis vannak, akik magukba zárkóznak, maguk körül forognak, s talán nem is tudják, hogy hogyan tudnának kinyílni.
|
|
Marylou |
2008. november 18. 12:37 | Sorszám: 716 |
Idézet: Döntéseket tudunk hozni, dehát döntéshozó egyszerü gépek is léteznek már. Mitöl vagyunk többek?
Ha nem haragszol, erre a kérdésre magam is megpróbálkozom egy válasszal. Illetve inkább két válasszal. Az első válaszom eléggé magától értetődő és prózai. Mi emberek tervezzük és programozzuk a gépeket, amelyek csak azt adják vissza, amit mi emberek adatbázisok és az adatokat kezelő eljárások segítségével, általunk elképzelt és megvalósított rendszerek formájában létrehoztunk. Döntést is csak úgy tudnak hozni, ha a lehetséges variációkat, és az azokra adandó helyes válaszokat előtte beprogramoztuk. A második válaszom már jobban a mélyebb lényeget érinti, legalábbis szerintem. Mi emberek attól vagyunk többek, mint akár a legfantasztikusabb csodamasina, hogy mi szeretni tudunk. Felül tudunk emelkedni saját érdekeinken, hogy valaki mást szeressünk ezáltal. Röviden szólva Isten képére lettünk teremtve, és ezért megvan a szeretetre való képességünk.
|
|
Marylou |
2008. november 17. 21:20 | Sorszám: 695 |
Bocsi, kimaradt egy szó. Talán enélkül is érthető, mit akartam kifejezni, de azért leírom úgy is, ahogy eredeti szándékom szerint írtam volna. Tehát: ... máshogy nézzük a világot, de magában ebben az eltérő vélekedésben én nem látok drámát.
|
|
Marylou |
2008. november 17. 21:15 | Sorszám: 694 |
Ebben szerintem is dráma van. Ahogy ma láthatjuk is a közéletben. Ez elfogadhatatlan, és szörnyűséges! Emberek vagyunk, akik döntéseket hoznak... mindenki a rábízott terüeten, és a döntésekért mindenkinek vállalnia kell a felelősséget. Egyébként azt, hogy "ebben nincs semmi dráma" arra értettem, hogy eltérő véleményen vagyunk honfi fórumtárs és én, máshogy nézzük a világot, de ebben az eltérő vélekedésben én nem látok drámát.
|
|
Marylou |
2008. november 17. 20:34 | Sorszám: 691 |
Idézet: Az esöcsepp is eshet betonra, földre, vagy falevélre. Mégsem dönti el a csepp, hogy hova essen, az csak történik. Nem biztos, hogy ez az agyunkban másképp van.
Mi emberek vagyunk, önálló értelemmel és akarattal. Szerintem. Ezért ez a vízcsepp analógia szerintem picit sántít...  Egyébként én nem akarlak meggyőzni semmiről. Ha neked úgy jobb, hogy determináltnak képzeled el az emberi életet, az emberi döntéseket, tőlem nyugodtan. Nem osztom az elképzelésedet, de ebben nincs semmi dráma. Szerintem mi emberek szabadon dönthetünk az adott kereteken belül, ettől még a nagy történelmi folyamatok történhetnek bizonyos törvényszerűségek szerint. Ez egészen más sík, mint az emberek egyéni életének, egyéni döntéseinek síkja. Ez az én véleményem a dologról.
|
|
Marylou |
2008. november 17. 16:51 | Sorszám: 689 |
Kedves honfi, ez nem bizonyíték volt, hanem egy példa... méghozzá olyan példa, ami engem megérintett, a lelki értelemben vett erejénél fogva. Placid atya ezerféleképpen fogadhatta volna igazságtalan fogva tartását. Dühönghetett volna, kétségbeeshetett volna, mint oly sokan mások. Nekem éppen az tetszett ebben a példában, hogy az emberszeretete minden ilyen szokásos akadályt legyőzött, és még a fogságban is megtalálta, hogy mivel szolgálhatja a nála még kiszolgáltatottabb helyzetben levőket. Úgy gondolom, hogy azért találta meg, mert eredetileg is erre irányultak a szándékai.
|
|
Marylou |
2008. november 16. 17:16 | Sorszám: 686 |
Köszönöm, bár az egészet, a családunkat inkább ajándéknak tekintem.
|
|
Marylou |
2008. november 16. 17:14 | Sorszám: 685 |
Most pedig egy konkrét példa arra, hogy a legszűkebb, legszigorúbb keretek között is nagyon sok lehetősége van a lelkünknek és az akaratunknak. Bizonyára halottál már Olofsson Placid atyáról, aki bencés szerzetes is egyben, Pannonhalmán tanított, amikor 1946-ban az Andrássy út 60. foglya lett, majd a Gulágra került. Egy fogolynak nagyon szűkek a keretei, de Placid atya ezek között is megtalálta, hogyan tudja megvalósítani a hivatását. Részlet Ézsiás Erzsébet: A hit pajzsa c. könyvéből, ami Placid atya életéről szól. Mindegyik börtönömben, így a szovjet fogságban is az volt a legnagyobb problémám, mit akar velem a Jóisten. Nem sietett tudomásomra hozni, mert neki rendelkezésére áll az örökkévalóság. Csak én vagyok ilyen percemberke, hogy azonnal tudni akarom a dolgokat. A ,,megvilágosodásom'' a Conti utcában kezdôdött, de ott még nem vettem észre. Egyedül voltam reverendában. Az oroszok örültek, hogy van egy pópa közöttük, ezért ,,kitüntetésben'' részesültem. Reggeli után -- a szárazborsó levest közös lavórból kanalaztuk --, kivittek folyosót mosni és vécét pucolni. Nem valami fényes munka, mert a szovjet ember elítéli a nyugatiak higiéniáját. Ôk nem ülnek, hanem állnak a vécére, aztán vagy beletalálnak vagy nem. De legalább kicsit mozoghattam. Ha találtam egy darab újságot, elolvastam, -- akkor zajlott a nürnbergi per --, tudósítottam a többieket a cellában. Mindenféle náció ült: nemcsak magyarok, szovjetek és németek, hanem kínaiak, szaracénok, angolok, amerikaiak -- világ proletárjai egyesültek ott. A folyosón jött velem egy géppisztolyos, fiatal katona, aki unta magát, ezért dúdolgatni kezdett. Akkor az Úristen oldalba lökött engem: ha ez a jóember énekel, akkor én is énekelhetek valamit. De a szovjet kísérôm nem ismeri a magyar nóta szövegét, úgyhogy azt is énekelhetem, hogy ,,egy katolikus pap takarítja itt a folyosót.'' Tudtam, hogy a folyosó végén levô hat cella a halálkamra. Harmincketten várták ott a kivégzésüket. Azt énekeltem hát, hogy ,,aki a szentgyónását el akarja végezni, bánja meg a bűneit, megadom a feloldozást''. Akkor még mindez latinul volt: ,,ego te absolvo a peccatis tuis.'' Erre kerestem egy magyar nóta dallamát -- ,,Nincs cserepes tanyám, sem szűröm, sem subám'' --, és fújtam rá a latin szöveget. De még akkor sem világosodtam meg. Az Úristennek logikátlanságra kellett kényszeríteni a szovjeteket, hogy én mindent megértsek. Mert csak logikátlanságnak lehet nevezni, hogy egy Budapesten kényszermunkatáborra ítélt rabot sopronkôhidai kerülôvel vigyenek a Szovjetunióba. Márpedig bennünket, ezerháromszázunkat elôbb Sopronkôhidára vittek. Ott elszedték a ruhánkat, hogy fertôtlenítsék, kaptunk egy vödör vizet és egy diónagyságú szappant a mosakodáshoz. Ahogy ott állok anyaszült meztelenül, odajön hozzám egy hasonlóan pucér fiatalember, és azt kérdezi: -- Te énekeltél azon a folyosón? -- Én. -- Nem tudod, mit jelentett ez nekünk a halálkamrában! Amikor meghallottuk az éneked, összenéztünk, és elkezdtünk suttogni, milyen csodálatos az Isten! Ha nem tudunk megbékélni a sorsunkkal, nem tudunk megbékélni a géppisztolyos gazemberekkel, akkor legalább Vele béküljünk meg. Attól kezdve megváltozott a légkör a halálkamrában... Ott, a fertôtlenítôben, lemeztelenített testtel és lélekkel értettem meg, hogy ez az Úristen akarata velem. Én nem diákokat fogok tanítani, ahogy elterveztem. Nekem az lesz a dolgom, hogy tartsam a lelket a fogolytársaimban. Ez volt a hivatásom a lágerben tíz évig. Ezért voltam én a legboldogabb ember az egész Szovjetunióban, mert rámtalált az életfeladatom.
|
|
Marylou |
2008. november 16. 16:05 | Sorszám: 684 |
Értem, hogy mire gondoltál. Nyilván bizonyos keretek között élünk, amely keretek határait nincs módunk meghatározni, mivel nem rajtunk múlik a dolog. Ezt én is elfogadom, és tudatában vagyok. Mégis... az akaratunk, szándékunk sokkal fontosabb, mint a rajtunk kívül álló keretek, ráadásul - mindig az adott kereteken belül - valóban szabadon dönthetünk, hogy mit teszünk. S még a legszűkebb, legszigorúbb keretek között is óriási lehetőségek állnak előttünk, amelyek már kizárólag a mi akaratunkon, elhatározásunkon múlnak!
|
|
Marylou |
2008. november 14. 21:41 | Sorszám: 661 |
Idézet: A "szabad akarat" kérdését én nem tudom megválaszolni, nem vagyok benne biztos, hogy létezik.
A szabad akarat nem hit kérdése szerintem. Pusztán csak azt jelenti, hogy az ember minden pillanatban dönthet, hogy mit tesz, merre lép. Te úgy gondolod, hogy te nem dönthetsz szabadon? Talán valami idegen erő vezérel, nem pedig saját akaratod és elhatározásod?
|
|
Marylou |
2008. november 14. 21:21 | Sorszám: 660 |
Igen, mindenki más, de ez nem baj... tekintve, hogy akiket elképzeltünk, azok valójában nem létező személyek, illetve csak a mi képzeletünkben léteznek... akiket viszont meglátunk, ők valóságos személyek, akikkel már egymás néhány gondolatát is ismerjük.  Kicsit távoli hasonlat, de én emlékszem arra a pillanatra, jónéhány évvel, és három gyerekkel ezelőtt, fiatal házasként, mikor a férjem egészen máshogy, váratlanul olyan indulatosan reagált egy szituációra, ahogy addig még sosem láttam. Akkor egész világos volt számomra, hogy döntenem kell, kit szeretek: azt az álomképet, amit elképzeltem magamban róla, vagy őt magát. Akkor úgy döntöttem, hogy én őt szeretem, nem az álomképet. Jó döntésnek bizonyult.
|
|
Marylou |
2008. november 14. 17:49 | Sorszám: 658 |
Ha az előbb Áprily Lajosról volt szó, nem állom meg, hogy ne idézzem tőle azt a verset, amit nagyon-nagyon szeretek... Tetőn Kós Károlynak
Ősz nem sodort még annyi lombot, annyi riadt szót: "Minden összeomlott."
Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem, vasárnap reggel a hegyekre mentem.
Ott lent sötét lombot sodort a katlan. Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan.
Időkbe látó meztelen tetején tisztást vetett a bujdosó verőfény.
Ott lenn: zsibongott még a völgy a láztól. Itt fenn fehér sajttal kínált a pásztor.
És békességes szót ejtett a szája, és békességel várt az esztenája.
Távol, hol már a hó királya hódít, az ég lengette örök lobogóit.
Tekintetem szárnyat repesve bontott, átöleltem a hullám-horizontot.
s tetőit, többet száznál és ezernél- s titokzatos szót mondtam akkor: Erdély.
(1923)
|
|
Marylou |
2008. november 14. 17:44 | Sorszám: 657 |
A magam részéről nem tartok ettől.  Volt már jónéhány alkalom, hogy egy-egy topiktalit rendeztünk más fórumokon, de nem vettem észre, hogy csalódást okoztak volna ezek a személyes ismeretségek. Azóta barátságok is létrejöttek. Mindenki egész más, mint amilyennek az írásai alapján képzeljük, de ez kölcsönös, és hamar túl lehet ezen lépni...  Ez az én eddigi tapasztalatom, így én nem félek ettől, de azt is tudom, hogy egyéni dolog, hogy kiben mikor érik meg az elhatározás, hogy most már szeretné személyesen is megismerni a többieket, akikkel gyakran beszél a fórumon. Szóval nem sürgős a dolog... meglátjuk... időnk, mint a tenger...
|
|
Marylou |
2008. november 14. 16:47 | Sorszám: 655 |
Idézet: Uram, utálni nem tudom világod, de indulhatok, amikor kivánod
Ha nem ismerném Áprily Lajosnak ezt a gyönyörű versét, akkor is azonnal ráismernék... már csak ebből a két sorból is.
|
|
Marylou |
2008. november 14. 16:43 | Sorszám: 654 |
Az a gondolatom támadt, hogy lehetséges, hogy egy rögtönzött mini topiktalálkozó éppen egy ilyen szép előadóest alkalmával jön majd létre, előadás előtt, vagy a szünetben... ki tudja?
|
|
Marylou |
2008. november 13. 18:35 | Sorszám: 648 |
Döbbenetes erejű szavak... kifejezések... az egész ballada. Ezt is köszönöm, szinte, mintha én is hallottam volna, átéltem volna...
|
|
Marylou |
2008. november 13. 18:30 | Sorszám: 647 |
Faragó Laura énekművészetét eddig is nagyra értékeltem... Nagyszerű este lehetett!  Örülök, hogy te ott lehettél! Köszönöm, hogy egy pillanat erejéig engem is részesítettél ebből a élményből!  Talán lesz alkalom még látni őket...
|
|
Marylou |
2008. november 13. 18:23 | Sorszám: 646 |
Nagyon köszönöm!
|
|
Marylou |
2008. november 10. 19:45 | Sorszám: 634 |
Nagyon köszönöm! Ha Budapesten laknék, most biztos ott lennék!  Az idő most kevés ahhoz, hogy megszervezzem, és fel tudjak menni, de ha máskor is lesz ez az előadóest máshol, kérlek, írd ide kicsit hamarabb, és akkor még utazással együtt is megszervezem. Nagyon szeretném látni!
|
|
Marylou |
2008. november 08. 20:17 | Sorszám: 605 |
Nagyon köszönöm!  Érdemes megállni...ez valóban egy fantasztikusan szép pillanat!
|
|
Marylou |
2008. november 07. 14:41 | Sorszám: 567 |
Talán jobb lenne fejéről a talpára állítani a képet...  Nem Isten hasonló hozzád, hanem te vagy hasonló hozzá, mégpedig konkrétan abban a tulajdonságodban, hogy te is képes vagy a szeretetre, ahogy minden ember képes rá. Ez jelenti azt, hogy az ő képére és hasonlatosságára lettünk teremtve. Annyiben hasonlítunk Istenre, aki maga a Szeretet, amennyiben szeretet van bennünk. De ez csak egy lehetőség, nem pedig ránk kényszerített örökség. Minden szituációban dönthetünk, hogy szeretjük a mellettünk levőket (IGENT mondunk a szeretetre), vagy nem szeretjünk (NEM-et mondunk a szeretetre). Szabadságunkban áll a döntés.
|
|
Marylou |
2008. október 29. 18:10 | Sorszám: 373 |
Álljunk meg egy pillanatra... Éppen 102 évvel ezelőtt, 1906 október 29-én helyezték örök nyugalomra Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc hamvait a kassai dómban. Ebből az alkalomból idézzük fel II. Rákóczi Ferenc imáját a nemzetért!
Ima az ország keresztény megújulásáért A Te kezedben van szívünk Uram, Gyújtsd fel a lomhákat, Vezesd vissza az eltévelyedetteket, Világítsd meg a vakokat, Lágyítsd meg hajthatatlanokat, Bátorítsd meg a habozókat, Tanítsd meg a tudatlanokat, Gyarapítsd bennünk a hitet. Gyújtsd fel a kölcsönös szeretet lángját, S újra és újra kérlek, Add, hogy szereteted gyarapodjék, Hogy ez az isteni láng Eméssze föl viszálykodásainkat! Az ima szövegének forrása: http://www.katolikus.hu/szombathely/imaev2006.html#16
|
|
Marylou |
2008. október 27. 18:44 | Sorszám: 372 |
Kedves honfi, megmondom őszintén, hitvitára nem gondoltam ebben a topikban, de erre még reagálok. Idézet: Az általunk ismert élövilág keletkezését megelözö idöre pedig elég felesleges valamely szellem ( vagy teremtö szellem ) feltételezése.
Lehet, hogy te így gondolod, én azonban máshogy gondolom.  Persze lehetséges, hogy a világban tapasztalható bámulatos szervezettségű folyamatok teremtő szellem nélkül, mintegy véletlenül jöttek létre és alakultak így, de ennek kb. annyi a valószínűsége, mint annak, hogy egy repülőgép-alkatrész raktáron végigsöprő tornádó után a visszahulló alkatrészekből mintegy véletlenül egy modern és üzemképes Concorde repülőgép áll össze.
|
|
Marylou |
2008. október 26. 19:43 | Sorszám: 370 |
Szerintem pedig van kapcsolatuk az anyagi valósággal, de nem pusztán az anyagi valóság határozza meg azokat. Az anyagi valóság az elsődleges, vagy a szellemi? Ennek a kérdésnek az eldöntése szerintem hit kérdése. Egyikre sem láttam még objektív bizonyítékot.
|
|
Marylou |
2008. október 26. 18:02 | Sorszám: 368 |
Szerintem több. Úgy gondolom, hogy nem csak az anyagi dolgok léteznek a valóságban, hanem az érzések és az emberi kapcsolatok is.
|
|
Marylou |
2008. október 25. 21:17 | Sorszám: 365 |
Ez neked elég? Számomra kissé siváran hangzik...
|
|
Marylou |
2008. október 25. 20:40 | Sorszám: 363 |
Tegnap a Péntek8 műsor vendége Orbán Viktor volt a HírTV-ben. Legjobban az a pillanat ragadott meg, amikor arra a kérdésre, hogy nem lenne-e túl kockázatos dolog éppen ilyen válságos időkben átvenni a kormányzás felelősségét, Orbán Viktor azt válaszolta, hogy ő nem azért nevel 5 gyereket, hogy aztán az unokáiról csak fényképeket tudjon nézegetni, amit a külföldön élő gyerekei hazaküldnek. Ő azt szeretné, ha Magyarország újra jó hely lenne a magyar emberek, magyar családok számára, ahol a jó munkával boldogulni lehet. Eddig is ezért dolgozott, és ezután is ezért akar dolgozni minden erejével. Milyen egyszerű dolog ez, szintem magától értetődőnek kéne lennie, hogy egy magyar miniszterelnök ezért dolgozik... s milyen nagyon messze vagyunk ma ettől!
|
|
Marylou |
2008. október 24. 19:35 | Sorszám: 362 |
Köszi!  Nem tudom eldönteni, melyiket mondtuk akkoriban, lehet, hogy egy hasonló harmadik változatot...  Közben én is gugliztam egy kicsit, nekem ez a leginkább ismerős változat: Egyelõre, két kettõre három hatra, hat kilencre üsd ki tízre, tizenegyre gyertyatartó, vaskoppantó egy a falra, tíz a földre!
|
|
Marylou |
2008. október 24. 19:04 | Sorszám: 360 |
 Ez egészen távoli, gyerekkori emlék... hogy is volt tovább?
|
|
Marylou |
2008. október 23. 19:41 | Sorszám: 333 |
Kicsit kiterjedtebb értelme is van. Pl. igaz ember - mondják valakiről. Ez nemcsak őszintét jelent, hanem következetes jellemet, és nemes ügyekért folytatott kitartó küzdelmet is.
|
|
Marylou |
2008. október 23. 19:25 | Sorszám: 329 |
Komolyan hiszek abban, hogy van igazság, és van igazságosság. Nem lehet mindent mindennel összemosni, és korlátlanul relativizálni.
|
|
Marylou |
2008. október 23. 14:41 | Sorszám: 322 |
Köszönöm a kérdést, megpróbálom nagyon röviden összefoglalni a Kádár korszak tanulságait, amit magamnak leszűrtem. 1. A közelmúltban történteket nem szabad elhallgatni a gyermekeink előtt. Beszélni kell arról, mert sok a hamis hang körülöttünk. A családon belül nem lehetnek tabu témák, mert az az utódoknak tisztán kell látniuk, hogy mi történt valójában. 2. Az anyagi jólétnél fontosabb az igazság. Az igazság lehet, hogy évtizedekig is rejtve marad, de előbb-utóbb utat tör magának. Mindig. 3. Az igazságnál is fontosabb a szeretet és a megbocsájtás. Ez segít abban, hogy a gyűlölet ne mérgezze meg a lelkünket. 4. A fenti pont miatt nem ítélem el azokat, akik megpróbáltak megélni valahogy, kicsit jobban szerettek volna élni, és megalkudtak. Megértem ezt az egyének szintjén, de az igazságnak tartozom annyival, hogy ez a megalkuvó magatartás társadalmi szinten mind a mai napig nagy károkat okoz a nemzetnek. 5. Tisztelem a szüleimet, akik nem alkudtak meg, a hitüket soha meg nem tagadták, és minket is így neveltek, akkor is, ha emiatt hátrányok érték őket. 6. A propagandának soha semmit nem szabad elhinni.
|
|
|