--------------------------

Belügyminisztérium
Szigorúan titkos! Különösen fontos!
III/I-7. osztály
Ikt. sz.: 67-87-775/1984

Forgács Lajos r. szds. elvtársnak!
BM III/III-4. osztály vezetője
B u d a p e s t

Tájékoztatásul közlöm Vezető Elvtárssal, hogy megbízható forrásból az alábbi információk jutottak birtokunkba:
„1984. augusztus 08-án, szerdán 15.00 órakor, a Demszky Gáborral történt előzetes megbeszélésnek megfelelően vártam őt a Batthyány téren. 15.00 óra előtt néhány perccel láttam, hogy Krassó György – fényképről felismertem – jön a Fő utcán, és megy a metrólejáró felé. Arra gondoltam, hogy nem akar velem találkozni, de meg akartam hiúsítani ezt a szándékát, ezért utánamentem – gondoltam, szóba elegyedek vele –, és akkor nem biztos, hogy elutasít vagy leráz magáról. Átmentem az utcán, megszólítottam, és ekkor kiderült, hogy ő pedig engem keres, személyleírás alapján, mert Demszky Gábor nem tudott eljönni a találkozóra. Felhívta őt telefonon és megmondta, hogy hol és hogyan ismerhet rám. Rögtön hozzá is tette, hogy az a Demszky egy olyan nagy marha, mert bár tudja és biztos lehet benne, hogy az ő – mármint Krassó – telefonját lehallgatják, mégis beszélt bizonyos rádióról, és ő azonnal le is vágta a telefont, és ki fogja kérni magának, hogy Demszky őt ilyen dilettáns módon provokálja. Megkérdezte, mi a véleményem arról, hogy szükség van-e arra, hogy ellenőrizzük az ő lakását, van-e lehallgatóberendezés beépítve. Mondtam, hogy ezt csak ő tudja megítélni, én nem, de fölöslegesnek nem tartom, mert a bajai üzletemben én találtam lehallgatóberendezést. Erre elmondta, hogy a közelmúltban őrizetbe vették őt és a barátnőjét, akivel együtt él, bevitték őket a rendőrségre, elvették minden holmijukat, köztük a kulcsaikat is. Neki az a véleménye, hogy reggeltől estig tartó távollétükben a rendőrség átkutatta a lakást, és ezáltal természetesen lehetőségük nyílott arra is, hogy lehallgatóberendezést – mint ő mondta, „poloskát” – telepítsenek a lakásába. Körülbelül egyórás beszélgetés után aztán végigjátszottam az ellenőrzést, valamennyi hullámsávon leellenőriztem a rádión, hogy az általa bekapcsolt kazettáról szóló zene megszólal-e, vagy sem. Az egy nagyon primitív dolog lett volna, ha így vártam volna eredményt. Krassó szemmel láthatóan nem mutatott nagy érdeklődést, és azt mondta, hogy meg van győződve róla, hogy az ő lakását nem hallgatják le, mert nem olyan nagy ember ő, hogy egy ilyen ellenőrzést miatta megcsináljanak. Arról viszont meg van győződve, hogy a telefonját lehallgatják, ezt tudatosan alkalmazza is, illetve kihasználja. Erről a telefonról szokott Bécsbe tudósításokat adni az ismerőseinek, akik ezeket továbbítják a Szabad Európa Rádióhoz, illetve az Amerika Hangjához. Példaként megemlítette, hogy így tudósított arról is, hogy valamilyen zenekarnak, punk együttesnek a tagjait 2 évre elítélték. Természetesen nem történt semmi. Sem tiltakozás, sem felháborodás nem volt. Ennek kapcsán szóba került a politikai ellenállás helyzete Magyarországon. Azt mondta, hogy mostanában a statisztikákból lassan eltünedezik, vagy nagyon alacsony számban szerepelnek a politikainak mondható ügyek, lévén, hogy egy új figura szerint az ügyészség közösség megsértése miatt emel vádat, nem lázításért, izgatásért, nem politikai töltetű indokok alapján. Így ezek közbűntényes ügyek, és ezért nem szerepelnek az összesítő statisztikában. Így csapják be az elvtársak saját magukat – mint mondta –, de elsősorban a külföldet, a Nyugatot próbálják meg megtéveszteni, de hát ez egy olyan egyszerű, átlátszó próbálkozás, hogy nemigen van eredménye.
Érdekes volt számomra – és bizonyos mértékig meglepő is –, hogy Krassó szavaiból azt vettem ki, hogy a Magyar Békemozgalom, az Ellenállási Mozgalom, a magyar ellenzék mennyire nem egységes. Kitűnt abból például – elmondása szerint –, hogy nem ért egyet azzal, hogy a Hírmondót – melynek Demszky a szerkesztője, írója, kiadója és felelőse – stencilgépen sokszorosítják. Sokkal egyszerűbb a fénymásolat. Ezt a második gazdaságban pénzért minden baj nélkül vállalják, nem kell óriási összegeket befektetni saját maguknak, és nem olyan könnyen elkobozható. Mint mondta, nem is tudta, hogy Demszkynek volt sokszorosítógépe, Demszky annyira nem tájékoztatja őt. A Demszky-féle vonalnak, illetve azoknak, akik a Beszélőt szerkesztik – megítélése szerint – szinte már nincs is létjogosultságuk a szamizdat sajtóban, mert elsősorban, sőt kizárólagosan – Krassó véleménye szerint – az volna a fontos, hogy a Magyarországon napjainkban, közelmúltban történt eseményekről a valóságnak megfelelően számoljon be, illetve tudósítson olyan dolgokról, melyekről a sajtó egyáltalán nem tesz említést. Én több dolgot is fölhoztam neki, például: mi volt a tapasztalatom, hogyan próbálják a börtönben rendőrspiclinek beszervezni az elítélteket, a letartóztatottakat. Említettem a Váci Fegyházban felderítésre került korrupciós ügyet és más hasonlókat. Azt mondta, hogy igen, ilyen dolgokat kellene megírni. Ezzel szemben mind a Hírmondó, mind a Beszélő hosszú, elméleti fejtegetésekbe bonyolódó cikkeket közöl, amiknek olvasása közben az ember elalszik. Teljesen érdektelenné vált mind a két újság. Időben nem itt, de a beszélgetés egy későbbi szakaszában megkérdezte, nem volna-e kedvem részt venni egy kifejezetten radikális és napi vagy időszerű híreket közlő újság, szamizdat folyóirat szerkesztőségi munkájában. Tudna szerezni gépet, papírt, pénzt, munkatársakat. Én pedig szállítanám és írnám a híranyagot.
Ezekre a kérdésekre nem adtam konkrét választ, mert úgy tűnt, egyelőre ő maga sem biztos abban, hogy meg tudnánk csinálni, de ez is arra utal, hogy a magyar ellenzék legprominensebb személyiségei nincsenek különösen jó véleménnyel egymásról.
Ezt Demszky részéről nem tapasztaltam, mert ő kifejezetten tisztelettel beszélt Krassóról, de Solt Ottilia megengedett magának csípős megjegyzéseket, Krassó pedig az egész társaságot úgy, ahogy van – önmagán kívül – kisstílűnek, pitiánernek tartja. Azt mondja, hogy ilyen hallgatólagos megegyezés – angolul: Gentleman agreement (sic!) – jött létre szinte a rendőrség és az ellenzék között, hogy bizonyos határig, bizonyos tilalomfáig elmennek a szamizdat sajtóban, és bizonyos dolgokat nem írnak meg. Ezért a rendőrség hagyja létezni az ellenzéket, az ellenzék pedig az igazán kényes ügyekről nem tesz említést. Ő, Krassó, megtenné, hiszen neki semmi veszteni valója nincs, ő már úgyis annyit élt. Az ő egész élete, hogy ő egyáltalán létezik, az véletlen. Az egész családját – amikor az anyja ővele terhes volt – az anyjának kellett kapacitálni, vagy átvernie, megtévesztenie, mert azt akarták, hogy műtétet csináltasson, hogy ő ne szülessen meg. A németek annak idején letartóztatták, véletlenen és perceken múlt, hogy nem végezték ki zsidóként. 1956-ban, az ellenforradalom előtt szintén letartóztatták, fegyveres akciókban, fegyverrel elkapták, és valószínűleg kivégezték volna, ha nem jön az ellenforradalom. Hét évet töltött börtönben, ahol többször megpróbálták eltenni láb alól. Ő teljesen esetlegesnek, véletlenszerűnek tartja, hogy él, nem fél semmitől. Kizárólag csak azért él, mert azt hiszi, hogy hasznára tud lenni másoknak, és amíg erről meg van győződve, addig csinálja azt, amit rábízott a sors. Demszkyvel kapcsolatban elmondta, hogy amit Demszky kért – a Magyar Füzeteket, Zsillééktől, Bécsből –, annak a Magyar Füzetekre vonatkozó része a Demszky magánakciója természetesen.
A Bill Lomax-féle könyvvel kapcsolatban mint érdekességet említette, hogy azt a könyvet Bill Lomax megírta, és bekerült egy példány Magyarországra. Ezt Krassó György lefordította, és nagyon-nagyon sok megjegyzést fűzött hozzá, mert sok tévedés, ferdítés, szemenszedett hazugság volt az anyagban. Merőben másként állította be a magyar ellenforradalmat, mint ahogy az valójában lezajlott. Ezért körülbelül az anyagnak megfelelő terjedelmű kiegészítést fűzött hozzá, amit kiküldött Bill Lomaxnak, aki javított kiadásként megjelentette, most már az egészet egységesen, anélkül hogy róla – Krassóról – említést tett volna a javított kiadásban. Később közvetítők útján létrejött egy olyan megállapodás köztük, hogy honoráriumként nem pénzt kap Krassó, hanem Zsille Zoltán bécsi lakásán 500 példányt ebből a könyvből letétbe helyeztek. Ezeket később Krassó valamilyen módon behozhatja az országba, eladja, és ez lesz az ő honoráriuma.
Tehát ha az én ismerősöm ebből a könyvből hoz, akkor azt ne adjam oda Demszkynek, mert Demszky jogosulatlanul kérte a könyveket, mivel az őt, egyedül Krassó Györgyöt illeti. Megkért még arra is, hogy egy bizonyos típusú fűzőgépet és a hozzá szükséges kapocssorozatot, valamennyi méretben 3-3 dobozzal próbáljak neki szerezni Bécsből. Ígéretet tett arra, hogy ő természetesen, nem úgy, mint Demszky – el is határolta magát ettől a magatartástól –, fizet dollárban, márkában vagy schillingben. Ennek kapcsán megemlítette, hogy ha nagyon megszorítják, akkor, ha nem is korlátlanul, de 200–
300 000 márkát vagy 50–80 000 dollárt tud szerezni. A márkát 25 forintért, a dollárt 65 forintért. Ezen az árfolyamon és ezekhez az összegekhez tud hozzájutni, nem pont azonnal, de néhány hét, esetleg egy hónap alatt.
A megjátszott ellenőrzésemet befejezve elmondtam neki, hogy megítélésem szerint nincs lehallgatóberendezés a lakásban, mert ezzel a módszerrel szinte biztos, hogy kiszűrtem volna, kivéve azt az esetet, ha olyant telepítettek, melyet időnként bekapcsolnak, akkor, amikor feltételezik, hogy társaság van a lakásban. Ha ez most, az ellenőrzés alatt nincs bekapcsolva, akkor ez természetesen nem működik, így nem is tudjuk felfedezni. Javasoltam neki, hogy attól függetlenül, mi a véleménye, a fürdőszobában folytassa a bizalmas jellegű beszélgetéseit, miközben folyatja a vizet. Nincs az a lehallgatóberendezés, ami az ilyen jellegű beszélgetéseket fel tudná deríteni.
Nem tudom, mennyire érdekes, egy háromszobás lakásnak egyik pici szobáját (3 x 3 m), amelyből a fürdőszoba is nyílik, lakja Krassó. Én még életemben emberi lakásban ilyen irtózatos mocskot, ilyen elhanyagolt berendezést nem láttam. Nem arról van szó – azért írom csak körül –, hogy vastagon állna a por, hanem lecsepegett ételmaradékok, koszos ingek, rothadt, retkes zoknik, gatyák, ami ótvaros, rohadt koszt, mocskot el lehet képzelni egy ember környezetében, az minden megtalálható. Nagyon meglepett, mert úgy tűnik, kifejezetten olvasott, finoman fogalmaz, gyors felfogású. El nem tudom képzelni, hogy tud megmaradni egy ilyen lakhelyen. Utalt is arra, hogy neki annyira nincsenek igényei az élettel kapcsolatosan – és így maga köré mutatott –, így élek, mit tudnak velem csinálni. Akármelyik börtönbe is csuknak, az egy laboratórium, egy kórház, egy gyógyintézet ehhez képest. Természetesen eltekintve attól a körülménytől, hogy nem leszek szabad – mondta Krassó.
Egészen közeli, bizalmasnak mondható viszonyba keveredtünk ilyen rövid idő alatt. (… [A Történeti Hivatal törlése.]
Ezt csak arra fel hozom példaként, hogy mennyire a bizalmába fogadott. Megadta a telefonszámát, nemcsak megadta ezzel a lehetőséget, hogy felhívhatom, hanem kifejezetten kért, hogy amennyiben ráérek, és szívesen beszélnék vele, ő örülne, ha felhívnám. Általában reggel és a délelőtti órákban van otthon.
Beszélgetésünk végén Krassó felajánlott megvételre körülbelül 20-25 féle kiadványt Jászi Oszkártól Szász Béláig, Magyarországon és külföldön kiadottakat. Én Szász Béla könyvét – amit letartóztatásáról írt – vettem meg. Nem tudtam, szükség van-e valamilyen más kiadványra is, de ha igen, akkor a legközelebbi alkalommal be tudok szerezni a szükséges kiadványokból egy-egy példányt.
Nem sokkal indulásom előtt érkezett egy kb. 180 cm magas, vékony arcú, barna nadrágba, zöld ingpulóverbe öltözött fiatalember, akiről a beszélgetés során kiderült, hogy nyomdász vagy egyike azoknak, akik sokszorosítanak. Bemutatkozásnál azt mondta, hogy a nevem az nem érdekes, de szia. A fiatalember elmondta, hogy a Római parton van neki egy nagyon elhanyagolt helyen lévő lakása, ezért ott nemigen zavarják a nyomtatást, a másolást. Nem tudom, ki lehet, de valószínűleg megismerném a fiatalembert.
Még a Krassóval történt találkozásunk előtt felfigyeltem arra, hogy a Batthyány téren az egyik padon ült ugyanaz a nő, aki Solt Ottilia társaságában volt, amikor megismerkedtem vele a Zeneakadémia előtt. Tehát ez a nő ott ült a padon, és mivel az előző alkalommal tegeződtünk, én ráköszöntem, hogy szevasz. Értetlen arccal nézett rám, mint aki nem tudja, miről van szó. Nem akartam erőltetni a dolgot, továbbmentem, de tökéletesen meg vagyok győződve róla, hogy ugyanaz a nő volt. Nem tudom, hogy esetleg a Krassó-féle személyi biztosítás részeként volt ott, vagy sem, de esetleg érdekes lehet, hogy ezt a nőt ott találtam a Batthyány téren.
A magyar ellenzékről Krassónak az a véleménye, hogy nemcsak a magyar rendőrséggel kötött egy hallgatólagos megállapodást, hanem semmiféle hatékony ellenállásra, ellenzéki tevékenységre nem képes, kizárólag csak azért teszik, amit tesznek, hogy kivívják a Nyugaton élő magyar értelmiség és a nyugati értelmiség elismerését, és ebből esetenként profitáljanak, ösztöndíjakhoz jussanak, vagy ha esetleg külföldre jutnak, és megpróbálnak disszidálni, akkor ott anyagi támogatásban részesüljenek, mintegy az itteni szenvedéseikért.
Krassó maga tökéletesen feleslegesnek, egyáltalán nem hatékonynak, elhanyagolhatónak tartja a magyar ellenzék tevékenységét. Elmondta; van egy ismerőse, aki néhány hónapja szabadult, és 31 évet ült börtönben. Kitelepítették Budapestről valahová Biharkeresztes mellé.
Azt is mondta még a szamizdat sajtóval kapcsolatban, hogy – amiről érintőlegesen említést tettem beszámolóm elején – csak egy olyan kiadványnak volna létjogosultsága, amelyik felrázná a közvéleményt. Nagy példányszámban kellene kiadni – amit egyébként is sürgetően előír a fénymásolás, mert csak így kifizetődő –, ezzel az anyagi bázis is megerősödne a kiadvány folyamatos kiadásához, és így lehetne a közvéleményben tudatosítani, hogy mennyire félrevezetik, mennyire hazudnak neki. Nemcsak azzal, hogy amit megjelentet a hivatalos sajtó, azt nem a valóságnak megfelelően közli, hanem elsősorban azzal, hogy elhallgatják azokat a társadalmi jelenségeket, amelyek hátrányos színben tüntethetnék fel a rendszert, a társadalom vezetőit, a vezető politikai pártköröket, mert ezek azt a látszatot igyekeznek kelteni, hogy Magyarországon nyugalom van, az emberek elégedetten élnek. Azt kellene bebizonyítani kézzelfoghatóan, nevekkel, címekkel, megtörtént, valódi események leírásával – mert ezt csak így lehet –, hogy mennyire nem így van, és milyen szemenszedett hazugság ez.”
Megjegyzés:
A jelenleg kialakult operatív helyzet lehetővé teszi, hogy a Krassó, Demszky és Zsille közti csatornát ellenőrzésünk alá vonhassuk. Egy megfelelő hálózati személy bevezetése esetén a futár szerepkörét ki lehetne terjeszteni információszerző munkára is. Krassó György és Demszky Gábor közti konfliktusokat felhasználva lehetőség volna az ellentétet kiélezni, és így egy bomlasztó folyamatot elindítani az ellenzék vezető köreiben.
A jelentésben említett nyomdászt kapcsolatunk azonosította a BM III/III-4. osztály által rendelkezésünkre bocsátott fényképen szereplő férfival.
Meglévő lehetőségünkön keresztül beszerezzük a kért Surebba 23/17 típusú fűzőgépet és a hozzá tartozó kapcsokat.
A Demszkyék által kért könyvek behozatalára a szükséges lépéseket megtettük. Az ezzel összefüggő részleteket az eddigieknek megfelelően személyesen beszéljük meg.
Budapest, 1984. augusztus 21.
Zsiga Árpád r. ezredes
osztályvezető