"Kedves Barátaim!

Nincs miért véka alá rejtenem, hogy vasárnap este én is teljesen kiborultam.
Urnazárás előtt öt perccel 38%-os részvétellel kalkulálva buzgón számolgattuk, mennyi kell hogy legyen az IGEN szavazatok aránya ahhoz, hogy ne csak érvényes, hanem EREDMÉNYES is legyen a népszavazás. 66-67%-ot
számoltunk, és abban bíztunk, hogy meglesz...
Aztán jött a hidegzuhany. Nem tudtunk megszólalni sem, csak néztünk magunk elé némán...

Tegnap reggel ébredés után három órán át keseregtem egymagamban. Felidéztem, mit nyilatkoztam a HírTV-nek amikor eljöttek velem forgatni a bevándorlási
hivatalba, hogy bemutassuk a nézőknek, minek vagyunk kitéve határon túliak minden évben, akikor 160 magyarul nem beszélő kínai és 40 afrikai közé kell beállni 30 határon túli magyarral egyetemben ugyanabba a sorba több óra várakozással, egy hét leforgása alatt negyedszer. Várakozás közben a riporternek azon kérdésére, hogy miként élem meg, amennyiben sikertelen lesz
a népszavazás, majdnem elsírtam magam. Annyit mondtam, hogy lelkiismereti kérdés, és nem vagyok biztos abban, hogy tudnék a továbbiakban is Budapesten azzal a tudattal élni, hogy öt emberből aki velem szembejön az utcán, három nem ment el szavazni, egy pedig nemmel szavazott.
S mintha a "próféta" szólalt volna meg belőlem. November 18-án egy belső hang megszólaltatta bennem azt az eredményt, amely hűen tükrözi a valóságot, pedig legalább 70%-os IGEN-ben reménykedtem...
A tegnapi nap folyamán átböngésztem a levelezőlistákat és internetes vitafórumokat. Láttam erdélyi barátok, ismerősök részéről is olyan kommentárokat is, mint pl. "ne lássak Udvarhelyen magyar rendszámú autót, mert beverem egy fél téglával a szélvédőjét". És ez csak egy a sok közül...

Kedves Barátaim, ne így reagáljunk! Ne általánosítsunk, mert az Erdélybe, Délvidékre járó anyaországiak döntő többsége IGEN-nel szavazott. Akik ezúttal ellenünk fordultak, azok tudatlan, bunkó, megfélelmített és félrevezetett emberek voltak, akitet a szocialisták sikeresen tudtak manipulálni. Olyan emberek, akik többségükben nem tudják, mit jelent magyarként élni Erdélyben, Kárpátalján, Délvidéken. Létükben és lelkükben
megnyomorított emberekről van szó, akik alacsony életszínvonaluk és az őket megcélozó kormányzati propaganda miatt azt a keveset is elkezdték félteni, amijük még megmaradt. Egy pártpolitikai kérdéssé degradált népszavazáson sokan közülük nem feltétlenül a határon túliak ellen szavaztak, hanem mint egyik főszarházi, Farkasházi "Teddy" Tivadar mondta a Heti Hetesben: attól fél, hogy szavazatát bizonyos politikai erők fel fogják használni. Egyszerű, sematikus manipuláció volt ez is, avagy ha Orbán Viktor IGEN-t mond, te pedig utálod Orbán Viktort, csak NEM-mel
szavazhatsz. Ez is benne volt mindvégig a pakliban, ezt pedig nem tudtuk sehogyse kiküszöbölni... És a kampányban ez is bejött nekik...
Egy dolgot viszont ne felejtsünk el: van legalább másfél milliónyi ember akik egy kikényszerített népszavazáson KÖZÖSSÉGET vállaltak velünk.

Tegnap egész nap én öntöttem a lelket az igennel szavazó "búsmagyarrá" vedlett barátaimba. Még jókat is nevettem azon, hogy én vigasztalom őket egy román útlevéllel a zsebemben. Tény, hogy mindnyájan össze vagyunk most törve, de ne őrizzük meg ezt tartós állapotként.
Tény az is, hogy ez a birkanép levizsgázott. Mind azok, akik nemmel szavaztak, mind akik közömbösek maradtak. Na és? MOST RAJTUNK A SOR!!! Mert kérdem én, van értelme pont most lemondani? Van értelme behúzott farokkal
elkullogni? Van értelme bedőlni a sok szélsőjobboldali hülye által vizionált "nemzethalálnak"??? NINCS! És tudjátok miért? Azért, mert hosszú távon még mindig mi, határon túli magyarok vagyunk azok, akik ennek a háromhatvanas kenyérrel, kőbányai sörrel és virslivel bezabáltatott népnek vissza tudjuk adni NEMZETI ÖNBECSÜLÉSÉT.

Most mi, határon túliak rúgunk labdába. Mert ha ezek a szarháziak (MSZP - Magyar Szarháziak Pártja) minket pénzben mértek, mi is megtehetjük. Most nekünk kell elkezdenünk dolgozni. Nem siránkozva, nem önsajnálattal, nem is azzal, hogy azokon is elcsattanjon az ostorunk, akik ezt nem érdemlik meg.

Íme egy első lépés: holnaptól sz összes lehetséges kommunikációs csatornát kihasználva, minden határon túli magyar embernek eljuttatjuk egy üzenetet.

Éspedig azt, hogy határozatlan ideig:

1. Nem vásárolunk üzemanyagot az erdélyi MOL kutaknál és a MOL által nemrég megvásárolt Shell-kutaknál.

2. A felvidéki magyarok a szlovákiai OTP bankfiókoknál tartott megtakarításaikat más bank számlájára helyezik át.

3. A Mizo, Oké!, stb. magyar vállalatok erdélyi leányvállalatai által előállított tejtermékeket, húsipari termékeket, stb. NEM VÁSÁROLJUK MEG!

Itt leginkább az állami érdekeltségű cégeket kell megcélozni, de nem árt, ha kiszűrjük, melyek az MSZP és SZDSZ közeli cégek, amelyek a határon túli magyarok pénzét azok zsebére hajtja, akik ugyancsak anyagi érvekre
hivatkozva nem akarják megadni nekünk a magyar állampolgárságot. Amennyiben elérünk csak egy 30%-os bevételkiesést is, már elkezdenek gondolkodni ezek a
szatócsok, valójában milyen következményei vannak ennek a gondolkodásmódnak.
Mert lehet, hogy az MSZP számára "győzelem" (avagy legyőztük a Fideszt, merthogy ők igennel szavaztak), de Magyarország számára veszteség. Többek között gazdaságilag is, de nemcsak...

Tegnap reggel óta erről beszélgetek emberekkel és azt hiszem, van most annyi szolidaritás ahatáron túli magyarság körében, hogy meg tudjuk csinálni!

Segítsen nekem mindenki abban, hogy összeállítsuk az Erdélyi érdekeltségű magyar cégek listáját és az általuk gyártott termékek lajstromát, tegyük fel az internetre, juttassuk el minél több emberhez. Majd várjunk...

Elsőként elindítunk egy körlevelet (most írjuk), ezt e-mailen továbbítsuk minél több embernek. Időközben kiépítjük a kommunikációs hálózatot és más médiumokban is terjesztjük a hírt. Mert minek is feladni? Hiszen ennek a
népnek a Honfoglalás óta nem volt még sikerélménye. Volt Mohács, 150 év török, Habsburg, Trianon, II. világháború, kommunizmus stb., de megmaradtunk. És pont most, amikor addig üthetjük a vasat, amíg forró, lemondanánk mindenről??? Én nem hagyom annyiban...

Ha okosak vagyunk, jó eredményeket érhetünk el. Talán sokszor gyenge a kudarctűrő képességünk, de ne most hátráljunk meg. S ne gyűlöljük még a nemmel szavazókat sem, hiszen nem tudtájk a szerencsétlenek, mit csinálnak.
Most nekünk kell meggyőznünk őket. S nem úgy, hogy nyolc téglával döngetjük a mellünket, mekkora magyarok vagyunk. Hanem okosan... tiszta szívvel és józan ésszel...

Leveleiteket a hchristian@vipmail.hu vagy a christian@erdely.ma e-mail
címeken várom...

Fel a fejjel, s kezdjünk el dolgozni!

Üdv, Hajdú M. Christian