Szia! Elgondolkodtam ezen a topikcímen de nem értem (szánom-bánom, az elejét nem olvastam el, csak a közepén kezdtem.)Sokat tanultam az ószövetségről (katolikus!!!hittanóráinkon), de ilyen összefüggést még nem hallottam.
Úgy tanultam, hogy Ábrahám NEM mutatta be az emberáldozatot. Isten nem kérte tőle végül, csak "kíváncsi volt", megválna-e Ábrahám attól, ami a legkedvesebb neki - a fiától, akit 90 éves (?) kora körül szült nekik a felesége, ha Ő (Isten) erre kéri?
És Ábrahám engedelmesnek bizonyult, még ezt is megtette volna hűségből, de az utolsó pillanatban megjelent egy Angyal, és egy kecskét áldoztatott fel vele.
Tehát a zsidók számára egyértelmű, hogy Istennek NEM kedves az emberáldozat!
Van viszon egy fogalom, ami itt még nem került elő, az Ószövetségben viszont többször előfordul: a "Szent Maradék" fogalma. Ez azt jelenti, hogy amikor a zsidó nép valami nagy vereség, megszállás, stb. miatt megfogyatkozott, a túlélők úgy tartották, Isten nem véletlenül őket segítette túl a nehézségeken. Velük az Istennek "terve van", vagy ők valamiért méltók voltak arra, hogy ne haljanak meg (inkább az utóbbi azt hiszem), tehát ők a "Szent Maradék".
Egyesek szerint ez egyfajta többezeréves szelekciót is jelent(ett). Mármint hogy folyamatosan kinyírtak közülük egy csomót (ld. pogromok itt-ott a történelmekben).
Még van pár fogalom, amit mindenkinek tudnia kéne a zsidósággal, kereszténységgel kapcsolatban, mert én az utóbbi hetekben jutottam el arra a fájdalmas felismerésre: nincs közös nevező!
Soha nem lehet összeegyeztetni két olyan kultúrát(!), melyek közül az egyik azt mondja:
"Szemet szemért, fogat fogért", a másik meg:
"Szeresd felebarátodat, mint Tenmagadat".
Az egyiknek az fontos, hogy segítse a saját népéhez tartozót (mindenki más előtt),
a másiknak a ("kiadott" 
) jelmondat:
Legyetek okosak és óvatosak!!!!!!!!!!!!
(Hogy is van? Mint a kígyók és a galambok?)
Most ez lehet, hogy nagyon antiszemitának hangzott, úgyhogy sietek gyorsan leszögezni, (egyszersmind a legelején tisztázni, bárki bárhogyan is akarja majd félreértelmezni , hogy az én családomban is van zsidó. És ez (kb. 3 évvel ezelőttig) egyáltalán nem érdekelt, nem volt része a személyiségemnek, egyértelműen magyar voltam. Az is vagyok, és az is maradok! Mert ez döntés kérdése.
Hogy egyértelmű legyen, mire gondolok: egy XVI. (?) századi megfogalmazás szerint:
Magyar az, aki elfogadja a Szent Koronát.
(Ez az a döntés.)
