2. A mi magyar ünnepeink - mit ne mondjunk elég kevés ünnepünk van, namcsak relatíve - nem hatalomról szólnak, egy hatalom legitimációjáról szólnak. A mi legnagyobb ünnepeink épp ellenkezőleg, egy elnyomó, despotikus "hatalom" elleni fellázadásról, a szabadság és az önrendelkezés kivívásáról szólnak, mint például március 15-e és október 23-a. Augusztus 20-a a magyar állam megalakulásának ünnepe. Itt sem hatalomról, legitimálásról van szó. A vallási ünnepek is úgy csupaszon, önmagukban nem hatalomról szólnak, hisz nem is szólhatnak arról. A vallási ünnepeink spirituális jellegűek. Azzal egyetértek, hogy ezt akár az egyház is ajnos(!) valamikor kihasználta - egyházunknak vannak bizony bűnei - saját önös érdekeire. Ez persze az emberi gyarlóságból fakad, az egész szervezetet nem szabad emiatt nagatívan megítélni. Azzal is teljesen egyetértek, hogy legfőbb vallási ünnepeink - legnagyobb szomorúságomra - a fogyasztás ünnepei lettek és a lényeget már a többség nem is ismeri. Van ugye a Jézuska, aki hozza a gyereknek az ajándékot, de valahol már nem is a Jézuska hozza, hanem a télapó. S a karácsony jelképe nem a betlehemi jászol lett, hanem a fenyő. Ugyanez elmondható a húsvéti ünnepről is, sajnos, fájdalom.
Politikai ünnepekről én nem tudok. 1990 előtt persze voltak szép számmal ilyenek is pl. április 4. és november 7., hogy a legnagyobbakat említsem. Ezek, ahogy te is írtad valóban egy új hatalom legitimálásáról szólnak.
He egy államünnep nem egy ránkkényszerített, elnyomó, manipulatív államforma megünneplése, hanem egy széles társadalmi egyetértéssel kialakult polgári demokrácia ünnepe, akkor nem birkákként ünneplünk, hanem szabad emberekként. Polgárokként.
A szomszéd országok állami ünnepeinek tiszteletben tartása
nem jelenti azt, hogy egy ránk, a magyarságra és nemzetünkre nézvést kataszrófális következményekkel járó esemény ünnepét a fővárosban a román kormányfővel a magyar kormány és feje megünnepelje! A tiszteletet számos egyéb más formában is ki lehet fejezni. Egy másik rovatban már kifejtettem erről a véleményem. Ha mégis ilyen nagyvonaló gesztust akart tenni a szomszédok, de csakis a szomszédok érzékenységére oly érzékeny MeD209gyessy-Kovács páros, akkor miért nem lehetett estleg egy másik román nemzeti ünnepet választaniok? Biztosak abban, hogy a román kormány fele és feje, a volt köztársasági elnökük és egyebek Bukarestben egy szállodában fényes külsőségek között megünnepelné, ha ünnep lenne augusztus 30-át (a 2. bécsi döntést)? Vagy, ha június 4-e nemzeti gyász lenne megemlékezne a magyar vezetőkkel erről a kölcsönös barátság,valamint a múlt sérelmeinek elfeledésének jegyében? Ha igen,akkor nem érheti kritika a Kempinskiben történteket. De csak ekkor!
Miért nem esett szó a Kempinskiben a gyulafehérvári nyilatkozat kisebbséggekre (magyarokra, szászokra)vonatkozó fejezetéről, annak teljesítéséről?
A csak egyoldalú gesztusok, egyoldalú engedmények nem a jószomszédi viszony erősítik.
A fidesz a státusztörvénnyel pedig olyan jelzéseket adott le, amelyekkel egyértelművé tette a határontúli magyarok iránti felelősségét, jogos jussukat legitimálta, magyar emberi mivoltukban erősítette meg őket. Sok szenvedés és megaláztatás, hazátlanság után végre megérezhették, hogy hová tartoznak. Erről szól Európa. A nemzetek, nemzetiségek sokaságáról, tarka szőttéséről és jogaikról, önrendelkezésükről.
Én pedig Orbánt karakteres, kemény érdekérvényesítő, valódi polgári demokráciát építő, nem hiba nélküli politikusnak tartom.
MeD209gyessyKÉm pedig egy kényszeres megfelelni vágyó, a legkisebb ellenállást is csak kényszerből vállaló, a nagyobb előtt meghunyászkódó, haszonleső "politikus", aki
ellenségkép nélkül nem létezhet, aki most demokráciáról, jogállamról szónokol, pedig a közelmúltban még egy despotikus hatalom politikai rendőre volt, a diktatúrát irányító legfőbb szerv tagja és a rendszer anyagi és egyéb haszonélvezője, akit senkisem kért számon a '90 előtti ügyködései miatt és ettől elpofátlanodó, fölényeskedő, a regi reflexeket meg-megcsillogtató ember.

1. Pontosan nem tudom, hogy értetted az első mondatod, de én megpróbálkozom egy lehetséges értelmezés kifejtésével.
Valóban az egyén egyszerre több (de talán nem "igen sok")csoporthoz tartozik. Az első legszűkebb ilyen csoport a család. Ezután általában a családnál tágabb baráti és haveri kör, esetleg vallási közösség a lakóhely szűkebb, tágabb közössége következik. A legtágabb, ill. legnagyobb közösség, amelybe tartozik a nemzet. A nemzeti identitás nagyon lényeges. Az ember gyökerek, a valahová tartozás érzése nélkül lelkileg kiszolgáltatott, amely lelki kiszolgáltatottság fizikálissá is fajulhat.
A második része ( az 1. pontnak) mondandódnak hihetetlen.
Tehát egy egészséges nemzettudat, családcentrikus eszmeiség kialakítása - 50 év nemzeti, családi és vallási értékeket elnyomó, sőt üldöző szellemi, kulturális és társadalmi degradálódást okozó diktatúra után - manipuláció, megtévesztés? A "hazafis nevelést" szitokszóként emlegetni ostobaság. Valamiféle szadeszes lúzung. Ebből a logikából következően az USA vezetői is már evszázadok óta manipulálják polgáraikat. Az ottani "hazafias nevelés"- nek pedig mély hagyományai vannak, a kisiskolások is a himnusz éneklésével kezdik az iskolát a nemzeti lobogó felvonásával egyetemben. Nemzeti ünnepeikkor -néhol még a hétköznapokon is- kinn van a házakon a zászló. Ez is mind-mind manipuláció? De lehetne számos hozzánk közelebbi országokat is említeni, ahol a "hazafias nevelés" nemhogy "üldözendő", hanem a világ legtermészetesebb dolga.