Szerintem pedig ép ember semmilyen kábítószerhez nem nyúl (fűhöz sem). De ezt is leírták már előttem többen is.

Tudom, hogy most is nagyon sokan szívnak, túl sokan. Nem hiszem, hogy jobb lesz, ha legálisan tehetik.
Egyébként, ha csak te szívod, azzal is károsítod saját gyerekedet (ha lesz), nem muszály a kezébe adnod.

Így értettem.

(csak, hogy el ne felejtsd, merre jársz )

Nekem véletlenül sem fog eszembe jutni.

A baromarcú felnőtt viszont, aki maga döntötte el és rászokott, na az fogja először megkínálni a te gyerekeidet (meg az enyémet, meg a többiekét), mert kell neki a pénz az adagjára. Vagy megveri és elviszi a hátizsákját, sportcipőjét, stb. Nem hallottál még ilyet?
Ezért ne szívhasson a baromarcú felnőtt sem!!! Pont a gyerekek miatt!!

Ülünk az albérleti konyhában, beszélgetünk. Tamás még innen van a „sztonduláson”. Kérdezem, mit érez, amikor órákig csak bólogat, fennakadt szemhéjakkal. Olyankor megáll az idő, mondja. Meleg és színes lesz belül minden.
– Mák nélkül fekete-fehér az egész. Hideg-meleg. Undorító. Meg aztán a mák hozzám tartozik. Tegyük fel, abbahagyom, de mi lesz aztán? Mit fogok csinálni?
– Mindig mákos akarsz lenni?
– Dehogyis, nem akarok megdögleni.
Tamás úgy hiszi, a kábítószer-fogyasztás a sprirituális megismerés egyik lehetséges útja. Azt állítja, utazásai során a láthatatlan világban jár, Isten közelébe jut, szellemi lényekkel találkozik. Több ízben fogyasztott – éppen Castaneda útmutatása nyomán – ördögmagot, azaz csattanós maszlag magját is, amely súlyos méreg, de kis mennyiségben víziókat okoz. Tamás tulajdonképpen sámánnak, pogány papnak gondolja magát.
Egyszer sikerült leállnia. Hazaköltözött a szülei zuglói panellakásába, ott is van egy kis szobája. Onnan szökött meg tizenhat évesen. A szobájába a szülei szobáján át vezet az út; esténként, mikor lement a barátaival találkozni, mindig elhaladt mellettük. Arcukon, szemükben a televízió fénye. „Csókolom, majd jövök.” Tamás első kalandja az ital és gyógyszer együttes fogyasztása volt. Bor és Seduxen. Aztán jött a Parkán, Dolargán, az ópiáttartalmú gyógyszerek, aztán a Gracidin (drogos nevén: Géza), amely némi amfetamintartalommal is bír. A Parkán hatására egyszer napokig társalgott egy szekrénnyel, meséli Tamás. Néha még hazajött. (Hol a fenében voltál, kérdezték.) De mikor mákteázni kezdett, jobbnak látta, ha elköltözik. A teafőzés feltűnő, felfordulással, szaggal jár.
Aztán harmincévesen hazament leállni. Hat napig reszketett a fürdőszobában, fájt mindene. Amikor túl lett az elvonáson, inni kezdett. A sámán, a pogány pap kocsmáról kocsmára vonszolta magát. Ismerősei nemegyszer találták összeverve, hányásába fagyva az utcán. Majd egy napon abbahagyta az ivást. Vagyis: újra „teázni” kezdett.
Amikor sokadszor hívtam fel a szüleit, azt mondták, tűnjek el. Meg lehet érteni. Egyszer még láttam a mozgólépcsőn, szépen, egyenletesen süllyedt a Moszkva téri alagútba, miközben felfelé nézett a beton mellvédre. Lassú Tamás története egyszerű. Egy szociális munkástól tudtam meg, hogyan lett vége: elaludt és bennégett az albérleti konyhában a könyveivel meg a zsákszámra összehordott mákfejekkel együtt. Belefeledkezett a belső melegbe, a tűzre talán felébredt, de későn. Egészen elégő áldozat. A drogosok általában undorítóan pusztulnak el. Mint az underground prominensei: Henrik, akinek kirepedt a gyomra és megállt a szíve, Tódor, aki „kiszállt” egy rohanó vonatból, Csaba díler, aki már bűzlött, mikor megtalálták szemében a tűvel."

Így gondolom én is.
Nagyon elkeserít, amit Don ír az egyetemistákról. Nem gondoltam, hogy ennyire rossz az arány...

Ugyanez a fiú a fűről:
" – És a füvezés?
– Sokan azt hiszik, játék. A befüvezett ember meg van győződve arról, hogy a gondolatai szédítő dimenziókat fognak át, és gyönyörű asszociációkra képes. Egy füves ismerősöm mondta, hogy a marihuánafogyasztó IQ-ja minimum megháromszorozódik. Ez hülyeség. A marihuánafogyasztó egyszerűen komikusnak vagy izgalmasnak tart olyan dolgokat is, amelyek valójában nem azok. Közben többnyire jól érzi magát vagy legalábbis másként. Viszont a fű sokaknak tönkreteszi a memóriáját, s egy idő után cool (flegma) és irigy lesz tőle az ember. A marihuánaszívót olykor heveny pánik fogja el, ilyenkor összeesküvést gyanít maga körül. Néhány barátomat sikerült kivezetnem ilyen állapotból. Felhívtam a figyelmüket arra, hogy amitől félnek, nincs. Megtörtént viszont, hogy pánikba esett füves barátom azt hitte, az ellenség embere vagyok, és el akarom altatni az éberségét. Ez dupla csavar, de léteznek rafináltabb útvesztők is."

De legalább itt legyen téma, hátha ez is feltűnik valakinek.

Ha már változtatnék a topic-címen, legyen inkább: "Megszívjuk? Tégy a kábítás ellen!"

Szóval, ha gondolod, módosíttasd a címet, nem ragaszkodom hozzá. Csak kíváncsi vagyok, hogy másoknak mi a véleményük a dologról. A téma ugyanaz. Örülök, ha nem csak nekem tűnt fel.

Én erre nem találok szavakat! Idegességemben nekiálltam takarítani.
Most értettem meg, hiába tegeznek le üzletben, iskolában, hogy én egy maradi öregasszony vagyok és nem értem a kor szavát! Tényleg ez lenne a jövő (nemzedék)? Szerintetek?