Lomnici Zoltán: Nem diszkriminatív a szegedi ítélet

A Legfelsőbb Bíróság elnöke szerint nem diszkriminatív a Szegedi Városi Bíróság döntése, mely szerint azért kapott két ártatlanul elítélt roma férfi kevesebb kártérítést, mert az orvosszakértő megállapította, hogy az átlagosnál primitívebb a személyiségük. A kisebbségi ombudsman szerint vitatható, hogy a szegedi bíróság döntése alkotmányos-e.

A szegedi bírósági ítélet indoklása szó szerint így szól: "A felperesek az átlagosnál primitívebb személyiségükből kifolyólag a majd 15 hónapos elzárást nem élték meg olyan fokú pszichés károsodással, amely indokolná a kereseti kérelmükben előterjesztett kártalanítási összeg megítélését."

A két, mint utóbb kiderült, ártatlanul elítélt férfinak a bíróság első fokon végül nem két-, hanem másfél millió forint kártérítést ítélt meg. A kisebbségi ombudsman szerint az alkotmányból egyértelműen kiderül, hogy, hogy minden ember azonos méltóságú.

Kaltenbach Jenő a szegedi bíróság ítéletével kapcsolatban közleményében az Alkotmánybíróság egykori elnökét idézte. Sólyom László korábban azt mondta: "Vannak országok, amelyekben az alkotmány a bírák munkaeszköze, és vannak országok, amelyekben a bíró egész pályafutását végigjárhatja anélkül, hogy az alkotmányt egyszer is a kezébe venné. Az előbbire az Egyesült Államok, az utóbbira Magyarország a példa.

A méltóság egyetemes – véli a kisebbségi ombudsman

Szeged | 2003-11-07 | Szabó Imre

„Az átlagosnál primitívebb személyiségükre" hivatkozva mérsékelte a bíróság két magyarcsanádi testvér kártérítési igényét. A döntést humánus szempontból különösnek tartja Kaltenbach Jenő, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa. A testvérpár tizenöt hónapot töltött előzetes letartóztatásban ártatlanul.

Mint lapunk tegnapi számában megírtuk, a magyarcsanádi testvérpárt azzal gyanúsították, hogy négy karton cigarettáért megöltek, majd a bányatóba dobtak egy máig ismeretlen férfit. Az egyébként büntetett előéletű fivéreket tizenöt havi előzetes letartóztatás után engedték szabadon, mert a bíróság felmentette őket. Ezt követően jogi képviselőjük, a makói Kotroczó Béla révén kártérítési pert indítottak az állam ellen az ártatlanul rács mögött töltött hónapokért. A bíróság a napokban helyt adott követelésüknek – igaz, a kért összegnél kevesebbet ítélt meg nekik.

A Gán fivérek közül Miklós az, akit a faluban először megtaláltunk. A férfi szerény otthonában meglehetősen dühösen számolt be nekünk hányattatásairól. Felidézte, hogy lakásának ajtaját rátörték, majd megbilincselték és azzal vitték el, hogy köszönjön el feleségétől és gyermekeitől, mert többet őket nem látja. A tizenöt előzetesben töltött hónap alatt két kislánya – időközben született egy fia is – olykor éhezett, fázott, mert alkalmi mezőgazdasági munkákból élő felesége egyedül képtelen volt elég pénzt keresni. Miklós szenvedélyesen tagadta, hogy bármi köze lenne a gyilkossághoz.

A tizenöt előzetesben töltött hónap alatt Miklós két kislánya – időközben született egy fia is – olykor éhezett, fázott, mert alkalmi mezőgazdasági munkákból élő felesége egyedül képtelen volt elég pénzt keresni.A férfi szenvedélyesen tagadta, hogy bármi köze lenne a gyilkossághoz. Mint mondta, fogalma sincs, ki és miért keverte gyanúba. „Azt gondolják, azért, mert cigány vagyok, velem bármit megtehetnek?" – kérdezte. Gán Miklós azt is elmondta, hogy az előzetes letartóztatás ideje alatt nem csak a cellatársak bántalmazását kellett elviselnie. Állította: a rendőrségen, a kihallgatások során és a cellában is többször megverték – ezt azonban a kártérítési igényüket mérlegelő bíróság nem találta bizonyítottnak.

Hasonló megpróbáltatásokról számolt be Miklós bátyja, az ugyancsak szerény körülmények között élő Gán Zoltán is, aki napszámból hazafelé tartott, mikor beszélni tudtunk vele. A férfi betegeskedő édesanyjával él együtt, és mint mondta, a történtek nem csak őt, de az idős asszonyt is megviselték. Elmondása szerint édesanyja állapota a nehéz hónapok alatt, az átélt idegeskedés hatására sokat romlott. De legalább ilyen nehéz feldolgoznia azt, hogy az alaptalan gyanúsítás miatt sokan elfordultak tőle és testvéreitől.

A közmunkásként dolgozó Gán Miklóst egyébként tegnap reggel azzal fogadták kollégái, hogy olvasták: milliomos lett. A férfi erre azt mondta, ellenségeinek sem kívánja, hogy ilyen áron jussanak bármekkora összeghez. Meghurcoltatásáért, családja máig tartó kálváriájáért szerinte a megítélt összeg százszorosa sem lenne sok.

Mint tegnap megírtuk, a bíróság többek között azzal az indokkal mérsékelte a két ártatlanul előzetesben fogva tartott magyarcsanádi férfi kárpótlását, hogy „a felperesek az átlagosnál primitívebb személyiségükből kifolyólag a majd' 15 hónapos elzárást nem élték meg olyan fokú pszichés károsodással, amely indokolná a kereseti kérelmükben előterjesztett kártalanítási összeg megítélését." A két testvér jogi képviselője, de az átlagember számára is különösnek tűnő érveléssel kapcsolatban megkérdeztük a kisebbségi jogok országgyűlési biztosát, Kaltenbach Jenőt.

Az ombudsman elmondta: nincs felhatalmazása bírósági döntések felülvizsgálatára és az ítélet teljes szövegének megismerése előtt véleményt sem szívesen mond róla, ám az idézett mondatot elgondolkoztatónak tartja. Véleménye szerint az ártatlanul bebörtönzöttek kárpótlása elsősorban az emberi méltóságon esett sérelmet hivatott enyhíteni, márpedig ember és ember méltósága között nem lehet olyan alapon különbséget tenni, hogy melyikük intelligensebb, tanultabb. Az ítélet lehet, hogy jogszerű, humánus szempontból azonban legalábbis furcsa – mondta az ombudsman lapunknak.