|
Téma: Terjesszük
|
|
minonka |
2003. március 12. 18:22 | Sorszám: 334 |
Vezető szívsebész tiltakozása a háború ellen
Élőpajzsként Bagdadban Dr. Papp Lajos
DNP - Budapest Nyilatkozat
Dr. Papp Lajos
Dr. Papp Lajos, Magyarország egyik vezető szívsebész professzora vagyok. A 10 milliós magyar nép a II. Világháborúban 1 millió lakosát vesztette el. A magyar nép akkor sem akarta és jelenleg sem akarja a háborút. A magyar nép békét akar! Nem fogadom el semmilyen indokból emberi ítélet alapján más ember halálát. Nem fogadok el semmiféle háborút! Nem fogadom el a terrorizmust! Nem vagyok semmilyen párt tagja, keresztyén orvos vagyok, életemet az emberek gyógyításának szenteltem, szentelem! Irakba azért jöttem, - hasonlóan másokhoz -, hogy megakadályozzam ártatlan emberek meggyilkolását. Ha a háborút megakadályozni nem tudom, jelenlétemmel népem békeakaratát, és csak azt akarom kifejezni. Tudatni akarom a gyilkosokkal, hogy osztozom az ártatlan iraki emberek sorsával. A háború alatt orvosi esküm szellemében, sebészként mentem a menthető életeket. A világ minden orvosához fordulok: jöjjenek Irakba, megakadályozni a háborút, ha ez nem sikerülne, segítsenek az emberéletek megmentésében. Bízom a jóakaratú emberekben és Jóisten kegyelmében! Ezért fordulok - keresztényi hitünk szerint - Isten földi helytartójához, II. János Pál Pápa Őszentségéhez, jöjjön el Irakba, és személyes jelenlétével akadályozza meg a háborút. Nemcsak a készülődő Iraki háborút, hanem a kereszténység és iszlám közötti békétlenséget is, békét teremtve Mohamed prófétát követők és a keresztények között. Példamutató pápai életének koronája csak ez a tett lehet, örök példát szolgáltatva az emberiségnek. Fentieken túlmenően semmilyen nyilatkozatot nem teszek. Semmilyen kérdésre nem válaszolok! http://www.dnp.hu/dnp.php?lang=HU&mode=full&cikk=723&depth=2
|
|
|
minonka |
2003. március 10. 22:14 | Sorszám: 333 |
|
Aki gondolja, írja alá, s továbbítsa!!!!!!!!!!!!
***************************
Magyar Televízió Rt.
Ragáts Imre
ügyvezető alelnök
részére Fax szám: 373-4002 Tisztelt Alelnök úr!
A közszolgálati Magyar Televízió Nap-kelte c. reggeli műsora 2003. március 08.-ai adása súlyosan megsértette a médiatörvényt (1996. évi I. tv.), amikor a közszolgálati Magyar Televízió egy másik műsorát, a +1 Éjjeli mendék c. kulturális háttérműsort az egyik stúdióvendég, Vásárhelyi Mária úgy illethette durva szitkokkal, több pontatlan (téves, hazug) állítás kíséretében, hogy a műsorvezető még csak kísérletet sem tett az elhangzottak kiegyensúlyozására, netán arra, hogy lehetőséget biztosítson a megtámadottnak, a kipécézett műsor felelős szerkesztőjének a megszólalásra - legalább telefonon.
1./ Vásárhelyi Mária állításával ellentétben Siklósi Beatrix nem a Fidesz jelöltjeként indult az MTV Rt. elnöki posztjára kiírt pályázatokon. 2./ Siklósi Beatrix egyszer sem vezette a +1 Éjjeli menedék c. kulturális háttérműsort. A műsort mint felelős szerkesztő jegyzi (korábban a főszerkesztője volt). 3./ A Vásárhelyi Mária által elvakult indulattal támadott műsor neve nem +1 Éjjeli menedékhely, hanem +1 Éjjeli menedék. Az 1-3. pont alatti kifogások esetében a műsorszolgáltató a médiatörvény 4.§ (1)-ben rögzített sokoldalúság, tényszerűség, tárgyilagosság és kiegyensúlyozottság követelményét sértette meg. Ráadásul, amiért a kifogás 1. pontjában idézett Vásárhelyi-állítást szó nélkül hagyta a műsorvezető, felmerül a törvény 4. § (2) pontjának megsértése is. A hivatkozott jogszabályhely ugyanis a következőket mondja: "A műsorszolgáltatásban közzétett műsorszámok összessége, illetőleg ezek bármely tartalom vagy műfaj szerinti csoportja nem állhat párt vagy politikai mozgalom, illetve ezek nézeteinek szolgálatában." A szövegkörnyezet, az előadásmód és maga a tartalmi mondanivaló is világosan tükrözi: azzal, hogy Siklósi Beatrixot a Fidesz emberének próbálja beállítani, Vásárhelyi Mária egyértelműen politikai álláspontot képvisel, méghozzá a jelenlegi kormányét, kormánypártokét (SZDSZ, MSZP). Ezt szó nélkül hagyni, a megfogalmazottakkal lényegében véve egyetérteni szinte vegytiszta esete a médiatörvény 4. § (2) megsértésének. 4./ Vásárhelyi Mária szerint Siklósi Beatrix műsora "a negyvenes évek szennyirodalmával egy színvonalon működik". A kifogás 4. pontját szó nélkül hagyni nem csupán a kollegialitás megcsúfolása, hanem partnerség egy alaptalan vádaskodásban, aminek akár büntetőjogi következményei is lehetnek. Kérem, hogy a médiatörvényben rögzített határidőn, 48 órán belül jelezze, hajlandó-e álláspontomat "a kifogásolt álláspont megjelenéséhez hasonló körülmények" között ismertetni [1996. évi I. tv., 49. § (2)]! Tisztelettel,
Budapest, 2003. március 10.
Név:
Cím:
|
|
|
minonka |
2003. március 09. 15:21 | Sorszám: 328 |
|
Vasárnapi Újság, 2003.3.9. E jegyzetek eddig mindenkihez szóltak. A mai viszont kifejezetten a kormányzó koalíció hívei közül a kemény maghoz. Csupán arra kérem őket, hogy tíz percre tegyék túl magukat a tévéből feléjük áramló - hogy finoman fejezzem ki magam - híreken, és az Orbán-gyűlölő sajtó publicisztikáin. Utána merüljenek vissza kedvenc időtöltésükbe és telefonáljanak be, hogy legjobb lenne ezt a műsort felrobbantani, készítőit a gyehennára vetni, jobb esetben csupán örökre elhallgattatni. Mi ezt megszoktuk. Minden pártnak a saját híveivel kell élnie és amúgy is, a jobboldalnak ez volt a sorsa 45 éven át. Arra kérem pusztán e hallgatóinkat, hogy kivételesen a jelzett időre vegyék elő azt a józan eszüket, amely tényekre, statisztikai adatokra és nem olyan fajta információkra támaszkodik, mint amelyekre úgy rászoktak, mint a szenvedélyes dohányos a cigarettára. Kérem Önöket, hogy válaszolják meg maguknak a most következő kérdéseket. Szenvtelenül és tárgyilagosan. Maguknak, a négy fal között, szobájuk csöndjében. Így még szégyenkezniük sem kell. Tehát: Vajon ma fizetnek többet az energiáért vagy egy évvel ezelőtt? Ma fizetnek-e többet az autópályák használatáért vagy egy évvel ezelőtt? Ma van több munkanélküli vagy egy évvel ezelőtt? Ma fizetnek többet orvosságért vagy egy évvel ezelőtt? Ma építenek több autópályát nálunk, vagy egy évvel ezelőtt? Ma kap a főváros több pénzügyi támogatást vagy egy évvel ezelőtt? Ma nagyobb a bruttó hazai termék növekedése, vagy tavaly ilyenkor? Tényleg háromszor akkora-e ma az államháztartás hiánya, mint tavaly ilyenkor? Ma sértik meg külföldi hatalmak Magyarország szuverén légterét vagy 1998 és 2002 között? Ma jobb a viszony Európa két legfőbb hatalmával, Németországgal és Franciaországgal vagy tavaly ilyenkor? Ma számíthatnak a bűnözők kíméletesebb bánásmódra a bíróságokon, vagy egy évvel ezelőtt? Ma fordít nagyobb figyelmet nálunk a rendőrség, akár máshol, ócska diktatúrákban, olyan ügyekre, mint kormányellenes tüntetésekre és felségsértő szavakra, vagy egy évvel ezelőtt? Mikor értek többet részvényeik, ma vagy egy évvel ezelőtt? Mikor kaptak több tejet ingyen az iskolások, ma vagy egy évvel ezelőtt? De most fordítsuk meg a dolgot és tegyük fel azt a kérdést, hogy ma nagyobb-e a miniszterek és országgyűlési képviselők fizetése, vagy tavaly ilyenkor? Netán a duplája? Ma suhannak a megkétszerezett fizetésű méltóságok csicsásabb autókon, vagy egy évvel korábban? Ma van több tagja a Miniszterelnöki Hivatalnak vagy a folyamatosan központosítással vádolt Orbán-kormány idején? Ma van több esélye annak, hogy megrendezzük 2012-ben az olimpiát vagy egy évvel ezelőtt? Kedves kormánypárti hallgatók, vajon a feltett kérdések közül melyikre tudtak olyan választ adni, amely a mostani időknek kedvez? Míg Önöket az ország halálosan komoly problémái helyett a pengefallal szórakoztatják, amit még a kormánypárti lapok levelezési rovatai is hűen tükröznek, addig ez olvasható a korábbi kormány iránti rokonszenvvel nem túlzottan megvert Magyar Hírlap című napilap március 5-iki, szerdai számában. Idézem: "A pártban terjed a 'mellébeszélés', amit a legutóbbi választmányi ülésen is tapasztalhattak a résztvevők, mondta Vitányi Iván, a Magyar Szocialista Párt Társulása Szociáldemokrata Értékekért elnöke a társulás, valamint a Baloldali Tömörülés platform közös tanácskozásán. A politikában ma minden eddiginél élesebb helyzet van". Idézet vége. Ároktemetés helyett tehát minden eddiginél élesebb a helyzet. De folytassuk, mert tiszta forrásból meríteni oly jó, mégpedig Hubai Lászlótól, a társulás egyik tagjától. Ismét idézet következik: "A tavalyi két választási győzelem után nem maradt éhes ember a pártban, akinek nincs megfelelő pozíciója, a pártvezetést eluralta a multipozicionális elit, olyanok, akiknek négy-öt funkciójuk is van. Ugyanez jellemzi a megyei pártvezetést". Idézet vége. Hallják, kedves kormánypártiak? Nagy a lenyúlás - mondhatnám totális. Mondhatnák Önök, hogy igen, de a mi vezetőink meg a sajtónk azt magyarázta, Orbánék alatt is totális volt a lenyúlás. Csakhogy csupán egyetlen egyszer tegyék fel maguknak a kérdést az ész és logika fényénél: miként lehet úgy lenyúlni totálisan egy országot, hogy az vállalni tudjon olimpiát, maradjon a kincstárban pénz Széchenyi-tervre, lehessen hidat építeni a Dunán, igaz, nem négy napra egy nagyon buligyanús pontonhidat, lehessen rendezni sportversenyeket, restaurálni templomokat, probléma nélkül finanszírozni múzeumokat, támogatni még olyan filmeseket is félszáz milliókkal, akik cserébe az Orbán-kormányt küldték el rendszeresen a pokolba, mint Mészáros Márta, miközben az államháztartás köszönte szépen, de nagyon jól volt, tele pénzzel, ellentétben a mai, hiánytól nyögő kincstárral? És folytathatnám a sort. Kedves kormánypárti hallgató, arról már ne is beszéljünk, hogy a közszolgálati média a kormánypártoknak és embereinek kínos ügyekről úgy hallgat, mintha azt a mesék csukájának parancsára tenné. Vajon hallottak-e Önök arról - akár Baló György feleségétől, az asszonyverést ellenző Morvay Katalintól -, hogy a Magyar Nemzet két teljes oldalon tárta a nyilvánosság elé Wekler Ferenc volt nejéről készült orvosi látleleteket, miután a szabaddemokrata képviselő, országgyűlési alelnök és annak apósa igen keményen eltángálta a védtelen asszonyt? Feltehetően még keményebben, mint az egykor asszonyverésért jogerősen elítélt Demszky Gábor főpolgármester saját, akkori asszonyát. Azon SZDSZ-esekről beszélek, akik azzal a jelmondattal terelgetnek bennünket Európába, hogy ne verd a feleségedet. Azután itt van a hosszú bájtok éjszakája. Amelyről kiderült, mese volt. Egészen mostanáig, amikor mindannyiunk féltett adózási adatait másolták le ripsz-ropsz anélkül, hogy a négy éven át simicskázó média lángra lobbantaná a magyarok indulatait. Kedves kormánypárti hallgatók! Csak ennyit szerettem volna Önöknek elmondani. Most pedig térjenek vissza Orbánt gyalázó vezércikkeik olvasásához és közben emeljék fel a telefont, hogy névtelenül felrobbantással fenyegessék ezt a szélsőjobboldali, rasszista műsort. Hiszen olyan jó lenne nélküle, nem? Megvoltak Önök zavaró gondolatok nélkül is majd egy fél évszázadon át, ugye? A nyolcszázezer párttag langyos, lábvizes országában. Az udvarias, éles viták nélküli parlament országában. Az udvarias, de rab sajtó országában. A Trabantok tetején utaztatott Gorenjék országában. Rákosi, Kádár, majd Medgyessy Péter pénzügyminisztersége, a Csernobil szelétől az országot a testével védő Csehák egészségügyminisztersége idején. És ha most jön majd a hónap végén a díjbeszedő, vagy a következő alkalommal tankolnak, ne az utolsó filléreket összeguberáló kezüknek, ne az ugráló forintokat a benzinkút automatán követni alig tudó szemüknek, vagyis a való világnak higgyenek, hanem a tévéműsoraik és újságjaik Való Világának, amelyből megtudják, hogy mostani átverésüknek és növekvő nyomoruknak, mint mindennek, köszvényüknek, cigarettázó gyereküknek, saját maguk rákos tüdejének, a fekáliával borított hiperbalkáni Budapestnek, az utcák és a rajtuk járó emberek komorságának, a mosolytalan közlekedőknek, a hideg esőnek, a falakra hányt graffitiknak, a bűzlő lépcsőházaknak, a csaló éttermek ötvenszer felhasznált zsírjának és olajának, a Balaton partján 250 forintért árult műtakonynak, a félig elmosott, végigtaperolt poharaknak szintén Orbán Viktor, a farkasfogú diktátor, a kis Hitler, a nagy Mussolini II az oka. És ha kedvük tartja vonuljanak az utcára, mert maguk nem tudnak a pengefallal együtt élni. Akkor majd találkoznak egy másfajta, jól öltözött, jó arcú, mosolygós tömeggel. De az nem lesz a maguk órája.
|
|
|
minonka |
2003. március 02. 21:44 | Sorszám: 326 |
Mártától Elemérig
Elnézést kérek hû olvasóimtól, hogy egy mondat erejéig ismét korábbi írásaim anyaországi utóéletével foglalkozom, de nem tudom megállni, hogy közhírré ne tegyem: a Medgyessy Péter országértékelõ beszédérõl két héttel ezelõtt írt elemzésem nem állt meg az "ezüstnél", hanem már hétfõn élre állt a Magyar Nemzet on-line kiadásának az utolsó tíz nap legtöbbet olvasott cikkeit tartalmazó ranglistáján (s maradt is az élen csütörtökig, amikor a tíz nap elteltével annak rendje-módja szerint le kellett kerülnie a listáról).
Persze mi egy cikk utóélete mindazon nagy horderejû események közepette, amelyek ismét megrengették a magyar közéletet! Gondolok itt elsõsorban a "megkerült" szabad demokraták mímelt felháborodását kiváltó kényszerû kormányátalakításra, amire kényszerûen sort kellett keríteni, miután a kabinet (egykori gimnáziumi tanárom, a kis Csimi szavajárásával élve) "E lemér-ésen" könnyûnek találtatott. Hullott a Forgács (és a Kiss), s ezzel végérvényesen bebizonyosodott, mekkora égbekiáltó hazugság volt Medgyessy részérõl úgy tenni (holott nevezetes beszéde idején már megjelent az Utolsó Figyelmeztetésben a -- nem -- Kiss-botrányról szóló beszámoló), mintha az õ kormányuk erkölcsi piedesztálról ítélkezhetne a magyar politikai élet szereplõi felett. Mintha mindaz derült égbõl villámcsapás lett volna, ami az elmúlt napokban-hetekben kiderült a szociál-liberálisokról, mintha nem pattanna ki már jó ideje szinte minden nap egy újabb Kiss- vagy éppen Nagy-botrány.
Szánalmas volt látni és hallani, miképp igyekezett minden valamit is számító kormányoldali személyiség sajtóértekezletek vagy spontánnak álcázott médiaszereplések garmadája során bebizonyítani, mennyire összhangban volt a jogállamisággal mindaz, amit Elemér tett, s hogy minõ magasztos cselekedet volt részérõl a lemondás, hisz az, hogy a résztulajdonában levõ ügyvédi iroda sok-sok állami milliót markolhatott fel a kancelláriájától (vagyis lényegében saját magától) kapott zsíros megbízások jóvoltából, legfeljebb a jó erkölcsbe ütközõ cselekedet. Szánalmas volt látni magát az exkancelláriaminisztert is, aki egyre azt bizonygatta, mennyire tiszta a lelkiismerete (kedves Kiss úr, pont az a baj, hogy Ön-Önök még ezek után is tisztának érzik!), s mellékesen: kötelességének érezte, hogy lemondjon, miután az ügy nyilvánosságra került, hiszen az nem egyezett erkölcsi értékrendjével! Ez már sok volt azon ismerõsöm gyomrának is, aki "õsidõk" óta a szociálliberális oldal szavazója és felháborodottan jegyezte meg:
-- Vagyis ha az ügy netán nem került volna nyilvánosságra, akkor nem ütközött volna az erkölcsi értékrendjével!
És szánalmas volt látni-hallani Elemér legközvetlenebb munkatársát, (Keller) Lászlót, aki nyomban bejelentette, a történtek ellenére õ továbbra is kizárólag az elõzõ kormány "gyanús" ügyeinek kivizsgálására koncentrál majd, valamint Elemér fõnökét, Pétert, aki kedves elvtársainak rögvest kijelentette, nem óhajt tovább foglalkozni az üggyel, mert nem hagyja magát eltéríteni programja végrehajtásától. Kíváncsi lennék, hány kormányközeli személyiség tulajdonában levõ cég, gyár, ügyvédi iroda vagy egyéb szervezet hasonló "kistafírozását" tartalmazza e program nyilván szigorúan titkos része!
Nem mondhatom, hogy valami nagy elégtétellel tölt el, amiért Medgyessyék közvetve immár a nagyközönség elõtt is beismerni kényszerültek, hogy sajnos igazam volt az egy hónapja megjelent (a kisebbik kormánypárt egyik választási jelszavát kölcsönvevõ  Lop-stop! címû írásomban. Természetesen nem sorolom fel ismét, milyen, a Medgyessyék hatalomátvétele óta kipattant "gyanús" ügyekrõl számoltam be ebben (s nem azért, mert csupán a "jéghegy csúcsára" volt terem rámutatni, vagy mert az igazán érdeklõdõk könyvtári vagy internetes archívumokból könnyen elõkereshetik, hanem), mert azóta is történt jó néhány hasonló.
Három hete adta hírül a sajtó, micsoda felzúdulás követte nemcsak az ellenzék, de még a szabad demokraták részérõl is, amiért visszavonták Szász András, a Postabankot sok-sok millióval "megkönnyebbítõ" emlékezetes Nádor-ügy szökésben levõ fõvádlottja elleni körözést! Aztán kipattant a két APEH-botrány, melyek során napvilágra került, hogy az adóhivatal nemzetbiztonsági átvilágításon át nem esett külsõ céggel "menttette" lemezre az adótitkot képezõ adatokat (és bizony csak a felettébb naivak hiszik immár, hogy ha ilyesmi megtörténhet, akkor azokat valóban "hét lakat" alatt õrzik), illetve, hogy turistairodáktól követeltek információt arról, mely klienseik fizettek be drága utakra (érdekesmód a Medgyessy-klán kubai útját szervezõ irodát "elfelejtették" megkérdezni).
De említhetnénk Elemér minisztertársainak ellentmondásos ügyeit is: (Csillag) István gazdasági és közlekedési minisztériuma is juttatott vagy harmincmilliócskát annak a Pénzügykutató Rt.-nek, ahonnan a "boss" a miniszteri bársonyszékbe avanzsált, (László) Csaba pedig tucatnyi milliós végkielégítésének a Pénzügyminisztérium részére való visszatérítésérõl igyekszik megfeledkezni (amit onnan a három évvel a diadalmas come-back elõtti távozásakor vett fel). S nyomban akadt sok "fontos" ember, aki megvédte õket, hogy hát az egyik esetében volt közbeszerzési pályázat, a másiknál meg hát eltelt három év, szóval hát "minden törvényes" és erkölcsös, közben pedig Andrew Lloyd Webber nyilván arra gondol, ha magyar környezetben írhatná újra az Evitát, leghíresebb betétdalának refrénje úgy hangzana:
-- Don't cry for me, glass-pocket law! (Ne sírj hát értem, üvegzseb-törvény!)
S az emberben önkéntelenül felderengenek a két ciklussal korábban regnált elsõ szociál-liberális kormány korrupció(gyanú)s esetei, melyekrõl Vágó István egykori vetélkedõjének stílusában elmondhatták:
-- Márta segítségével bemutatjuk...
Csakhogy az õ különdíjukat nem Brunner, hanem Tocsik Márta mutatta be rendkívül "siker"-esen...
S hogy (Horn) Gyuláék (Suchman) Tamás vezetésével milyen sikerrel végezték a keresztvíz alatt privatizáció nevet elnyerõ országkiárusítást, arról máig legendák keringenek. Mindebbõl a közönséges adófizetõ polgár csak annyit tud, az APEH többek között azért is sanyargatja rendíthetetlenül, mert kellenek a forintok a (sokak szerint korántsem véletlenül) elbaltázott privatizációs szerzõdésekbe foglalt kötelezettségekre: például az áramszolgáltatók államilag garantált évi nyolcszázalékos hasznára vagy a Budapest és Kiskunfélegyháza között Európa legdrágább autópályáját üzemeltetõ konzorcium elmaradt hasznának fedezésére. Utóbbi a jelek szerint rövidesen méltó jutalmat is kap majd, hogy Szegedig vagy a szerb határig folytassa az autópálya-építést. S hogy mindezt mivel érdemli majd ki, azt bizony e sorok írója sem tudhatja, hisz nyilván nem õ tartja majd a gyertyát a tárgyalásokon.
De hadd figyelmeztessük idejekorán Pétert: ha az ezzel kapcsolatos szerzõdést aláírják, a gyanú árnyékát semmiféle súrolószer le nem sikálhatja róluk!
De mi a csodáért bántjuk szegényt annyit, megvan neki a maga baja! Az még csak hagyján, hogy Jacques barátja csúnyán leszedte róla a keresztvizet (miközben Gerhard beszédesen hallgatott), de már a kormányközelinek vélt sajtó is iszonyú rondákat írt kormányáról Elemér viselt dolgai miatt. Márpedig mind többen vélekednek úgy, nem véletlenül szivárogtak ki épp a "pártonkívüli" kancelláriaminiszter ügyei, mintegy üzenet gyanánt a szintén "pártonkívüli" fõnökének, majd zúdított ezt követõen a Népszava, a Népszabadság és a Magyar Hírlap olyan össztüzet a kormányra, hogy Elemért kénytelenek voltak habozás nélkül kilökni a kocsiból!
Hogy a szocialisták soraiban tényleg megindult-e a hatalmi harc a kormányzati pozíciók újraelosztásáért, azt e pillanatban még nem láthatjuk tisztán. De felettébb úgy tûnik, hogy Péter értett az üzenetbõl: ezért ülhet majd Kiss székébe Kiss, hogy ezzel létrejöhessen az "a változás, ami elõfeltétele annak, hogy lényegét tekintve semmi sem változzon"... http://www.magyar-szo.co.yu/newarchive/0301szo/ndx-arch.htm
|
|
|
