Téma: Bírói kar
|
Szilad |
2011. április 12. 21:36 | Sorszám: 82 |
"Mintha eddig vért pisálva igyekeztek volna, hogy minden peres dolog normális időben lezáruljon..." Akár vért is pisálhattak volna, kedves olvtársam! A márciusig hatályban volt eljárási törvény tette lehetővé, hogy a bíró egy pofonegyszerű üggyel is akár hónapokig kínlódjon. Csak azért, hogy legyen némi képed erről. Vegyünk egy hat vádlott ellen indult eljárást. Ez már akár helyből lehetne 12 tárgyalási nap. Mert ugye miért ne lehetne beteg a vádlott, akár mind a hat, beosztva persze. Az orvos igazolja. A bíró az orvosi igazolással nem vitatkozhat. Kirendelhet igazságügyi orvosszakértőt, mondaná meg, hogy tényleg beteg-e Kovács Jóska VI.r. vádlott, aki már harmadszor küld igazolást. Egy hónap kb, mire a bíró megtudja, amit már az elején tudott. Francot beteg a Jóska. Csak a doktor adja a papírt ( és közben szidja a bíróságot, hogy a perek elhúzódnak ). Aztán jön a hat vádlott valamelyik védője, hogy ugyanazon a tárgyalási napon Gyulán, Kecskeméten, Pesten, Zalaegerszegen van tárgyalása, a védence pedig ragaszkodik a meghatalmazott védőjéhez. A bíró pampoghat délután 4-kor, amikor a faxot az orra alá nyomják. Aztán a vádlott jelenti be, hogy védőt vált, és biz' a tárgyalást napolni kell, mert a védőnek fel kell készülnie. Bíró faxol, napolás nincs. Jön a védő, helyből napolást kér. Napolás nincs, az ügy pofonegyszerű, különben is volt majd egy hete arra, hogy az orrát az iratokba beledugja. A védő végül elfogultságot jelent be. Tanácsot kell alakítani, elfogultsági kifogást el kell bírálni. Aztán dél körül el lehet elkezdeni a tárgyalást, a tanúkat sajnálattal el lehet küldeni. Mert ugye délután már jön a másik tárgyalás. Következő tárgyalásra persze már nem jön a védő, mert már nincs meghatalmazása. Közben az egyik vádlott börtönbe kerül, az idézés valahogy elkeveredett, mert már a harmadik börtönben van, mire hozzák a tárgyalásra. Nagy-nagy felháborodás a vádlottak körében, hogy megint napolás. A bíró már látja a saját fején a bohócsipkát... Csak az vígasztalja, hogy megvénült, mehet nyugdíjba. Hogy 70 évesen? Nem, kedves olvtársam, ez a bíró már csak legyint az országgyűlési tudósításra. Hát ennyi, és ez csak egy ügy volt. Nincs közöm a bírói karhoz, csak van szerencsém közelről látni a kínlódásukat.
|
|
|