Téma: Amit el lehet pusztítani, de ...
|
stella |
2003. december 29. 21:44 | Sorszám: 90 |
Természetgyógyász magazinban mintha olvastam volna valami hasonló könyv címet-"találd meg a benned élő gyermeket",vagy valami hasonló.Majd megkeresem.Most,hogy szóba került,el kellene olvasnom.Érdekes lehet...
|
|
stella |
2003. december 29. 14:16 | Sorszám: 88 |
Sikerül az,mindenki megörzi valamilyen mértékben(ki nem szeret játszani?bármit,akár kártyázni,kinek ne vágyott volna csodára valamilyen rossz élethelyzetben?,ez mind mind a gyermeki énünk).Csak sajnos a mindennapi rohanásban elfelejtjük a bennünk lakó gyermeket.Pedig szüksége lenne ránk...Nekünk is rá...
|
|
stella |
2003. december 28. 17:10 | Sorszám: 85 |
A tündérek itt élnek közöttünk.Nézz egy kisgyermek csodálkozástól tágra nyitott szemébe,hallgasd meg kacagását,ami olyan,amilyennek a kis tündérek kacagását képzeljük el.Less be szobájába,mikor láthatatlan"barátaival"beszélget.Vagy nyitott szívvel csodálkozz rá a tavaszi kikeletre...Amikor kinyitod az ablakod,a hajnali levegőt betöltik a tündérek és az angyalok.A tündéreket mi öljük meg azzal az egyszerű kijelentésse:tündérek,nem léteznek.Csak a mesében-akkor elröpülnek és soha többé nem térnek vissza.Ha sikerül megőriznünk magunkban a gyermeki énünket,akkor talán itt maradnak,és nap mint nap felfedezhetjük kezük nyomát...egy vadvirágban,egy szellöben,ami félrelebbenti függönyünket,a vadmadarak vonulásában,egy baráti mosolyban,gyermekeink csillogó,őszinte tekintetében,minden csodában... "Nos hát,ki csodálkozik a csodán? Én,én mást se látok,mint csoda dolgokat, Kószáljak Manhattan utcáin akár, Vagy szökkenjen szemem a háztetők fölé az égnek, Vagy gázoljam mezítláb végig a tengerpart sekélyét, Vagy füleljek roppant fák alatt, Vagy szóljak azzal,akit szeretek, Vagy bújjak azzal,akit szeretek, Vagy üljek asztalnál,ebédnél társaimmal, Vagy bámúljam az idegen szembe-futós kocsikat, Vagy kas körűl zizegő,mézteli méhek sürgését, míg rezeg a nyári dél, Vagy a lassú állatok legelését, Vagy madarak,bogarak csoda cikkanását a levegőben, Vagy a naplemente ámulatát, A csillag csöndes csillámlását, Tavaszi újhold mondhatatlan,lehelet-gyönge hajlatát. Mind,mind csoda nékem ez,külön,egyött, Hordozzák az egészet,s mind,mind önmaga is. Csoda nékem minden perce a fénynek,az árnynak, Csoda nékem minden kicsi íze a térnek, Behintve a földfelszín minden falatja csodával, Elöntve a belső minden csöppje vele. Szakadatlan csoda nékem a tenger, Hal-nyájak...szirtek...hullámzuhogás... a hajók és rajtuk az ember... Kell-e különb csoda ezeknél?" -Walt Whitman-
|
|
|