Másfelől minden valamirevaló érvelés előveszi a másik fél állításait. Spiró azonban nem teszi, tárgyalás nélkül hörgi a végítélet igéit, mintha ő lenne a bibliai és judaisztikai tudományok atyaúristene. Istenem! Mennyivel civilizáltabb az a módszer, amely ismeri az érv és ellenérv összevetésének fontosságát (sic et non).

Fel sem merül benne, hogy Gibson a passió evangéliumi hagyományáról akart filmet készíteni, s nem a judaisztika aktuális eredményeiről.

Végül az USA-ellenesség. A politikai rasszizmus, mely süt a szavaiból. Ha elítéli is az USA-politikát, tudatlannak kell lenni ahhoz, hogy ezt az egész USA-társadalomra kivetítse. Az, hogy a nácizmus az USA-ban menetelne -- hát, ha menetel is, elhihetitek, hogy ebből köznapilag nem sokat látni. Ellentétben Magyarországgal...

De fura műfaj ez: az USA-ellenességet vegyíti a Gibson-ellenességgel. Tisztább képletekben ez úgy megy, hogy az, aki Gibsont utálja, az USA-politikát szereti s viszont.

Spiró vérben forgó szemmel nyilatkozik itt -- megfelelően azon társaság egy részének, amelyhez magát, ha jól sejtem, sorolja. A nácizmus nem Gibson filmjében menetel, hanem a Spiró-féle indulatokban.

Newsweek, March 1, 2004; "So What's the Good News?" by David Ansen:

New York Observer, March 8, 2004; Abraham Foxman, National Director:

"Only for sadists, only for masochists could this [film] be beautiful. And for him [Mel Gibson] to say, 'I'm doing this because God commanded me'—there's a certain arrogance. He's on another trip. But that's fine, you know? It's his money. As long as we don't pay the price!"

New York Observer, March 8, 2004; "Passion of Mel is Mean, Gnarled, Next to the Sacred," by Ron Rosenbaum:

"But enough about love. Let's talk about hatred. Not the incitement to hatred in The Passion of the Christ, although by this time any informed person, Christian or Jewish, who doesn't see it there is engaging in what Gabriel Schoenfeld calls 'anti-Semitism denial' (in his important new book The Return of Anti-Semitism). Let's not even talk about the way Mel Gibson distorted not just history but the Gospels themselves to intensify the vilification of Jews. As Columbia scholar James Shapiro demonstrates in Oberammergau: The Troubling Story of the World's Most Famous Passion Play ... efforts can be made to tone down the anti-Semitic incitement in the Passion narrative. Mel Gibson tones them up, as many have observed. ...

------------

Uri Avnery

17.1.04

Anti-Semitism: A Practical Manual

A Hungarian Joke: During the June 1967 war, a Hungarian meets his friend. "Why do you look so happy?" he asks. "I heard that the Israelis shot down six Soviet-made MiGs today," his friend replies.

The next day, the friend looks even more jubilant. "The Israelis downed another eight MiGs," he announces.

On the third day, the friend is crestfallen. "What happened? Didn't the Israelis down any MiGs today?" the man asks. "They did," the friend answers, "But today someone told me that the Israelis are Jews!"

This is the whole story in a nutshell.

The Anti-Semite hates the Jews because they are Jews, irrespective of their actions. Jews may be hated because they are rich and ostentatious or because they are poor and live in squalor. Because they played a major role in the Bolshevik revolution or because some of them became incredibly rich after the collapse of the Communist regime. Because they crucified Jesus or because they infected Western culture with the "Christian morality of compassion". Because they have no fatherland or because they created the State of Israel.

That is in the nature of all kinds of racism and chauvinism: One hates someone for being a Jew, Arab, woman, black, Indian, Muslim, Hindu. His or her personal attributes, actions, achievements are unimportant. If he or she belongs to the abhorred race, religion or gender, they will be hated.

The answers to all questions relating to anti-Semitism follow from this basic fact. For example:

Is everybody who criticizes Israel an anti-Semite?

Absolutely not. Somebody who criticizes Israel for certain of our actions cannot be accused of anti-Semitism for that. But somebody who hates Israel because it is a Jewish state, like the Hungarian in the joke, is an anti-Semite. It is not always easy to distinguish between the two kinds, because shrewd anti-Semites pose as bona fide critics of Israel's actions. But presenting all critics of Israel as anti-Semites is wrong and counter-productive, it damages the fight against anti-Semitism.

Many deeply moral persons, the cream of humanity, criticize our behavior in the occupied territories. It is stupid to accuse them of anti-Semitism.

Can a person be an anti-Zionist without being an anti-Semite?

Absolutely yes. Zionism is a political creed and must be treated like any other. One can be anti-Communist without being anti-Chinese, anti-Capitalist without being anti-American, anti-Globalist, anti-Anything. Yet, again, it is not always easy to draw the line, because real anti-Semites often pretend just to be "anti-Zionists". They should not be helped by erasing the distinction.

Can a person be an anti-Semite and a Zionist?

Indeed, yes. The founder of modern Zionism, Theodor Herzl, already tried to enlist the support of notorious Russian anti-Semites, promising them to take the Jews off their hands. Before World War II, the Zionist underground organization IZL established military training camps in Poland under the auspices of the anti-Semitic generals, who also wanted to get rid of the Jews. Nowadays, the Zionist extreme Right receives and welcomes massive support from the American fundamentalist evangelists, whom the majority of American Jews, according to a poll published this week, consider profoundly anti-Semitic. Their theology prophesies that on the eve of the second coming of Christ, all Jews must convert to Christianity or be exterminated.

Can a Jew be anti-Semitic?

That sounds like an oxymoron. But history has known some instances of Jews who became ferocious Jew-haters. The Spanish Grand Inquisitor, Torquemada, was of Jewish descent. Karl Marx wrote some very nasty things about the Jews, as did Otto Weininger, an important Jewish writer in fin-de-siecle Vienna. Herzl, his contemporary and fellow-Viennese, wrote in his diaries some very uncomplimentary remarks about the Jews.

If a person criticizes Israel more than other countries which do the same, is he an anti-Semite?

Not necessarily. True, there should be one and the same moral standard for all countries and all human beings. Russian actions in Chechnya are not better than ours in Nablus, and may be worse. The trouble is that the Jews are pictured and picture themselves (and indeed were) a "nation of victims". Therefore, the world is shocked that yesterday's victims are today's victimizers. A higher moral standard is required from us than from other peoples. And rightly so.

Has Europe become anti-Semitic again?

Not really. The number of anti-Semites in Europe has not grown, perhaps it has even fallen. What has increased is the volume of criticism of Israel's behavior towards the Palestinians, who appear as "the victims of the victims".

The situation in some suburbs of Paris, which is often cited as an example of the rise of anti-Semitism, is a quite different affair. When North African Muslims clash with North African Jews, they are transferring the Israeli-Palestinian conflict to European soil. It is also a continuation of the feud between Arabs and Jews that started in Algeria when the Jews supported the French regime and Muslims considered them collaborators of the hated colonialists.

Then why did most Europeans state in a recent poll that Israel endangers world peace more than any other country?

That has a simple explanation: Europeans see on television every day what our soldiers are doing in the occupied Palestinian territories. This confrontation is covered more than any other conflict on earth (with the possible exception of Iraq, for the time being), because Israel is more "interesting", considering the long history of the Jews in Europe and because Israel is closer to the Western media than Muslim or African countries. The Palestinian resistance, which Israelis call "terrorism", seems to many Europeans very much like the French resistance to the German occupation.

What about the anti-Semitic manifestations in the Arab world?

No doubt, typically anti-Semitic indications have crept lately into Arab discourse. Suffice it to mention that the infamous "Protocols of the Elders of Zion" have been published in Arabic. That is a typically European import. The Protocols were invented by the secret police of Czarist Russia.

Whatever inanities may be voiced by certain "experts", there never was any widespread Muslim anti-Semitism, such as existed in Christian Europe. In the course of his fight for power, the prophet Muhammad fought against neighboring Jewish tribes, and therefore there are some negative passages about the Jews in the Kor'an. But they cannot be compared to the anti-Jewish passages in the New Testament story about the crucifixion of Christ that have poisoned the Christian world and caused endless suffering. Muslim Spain was a paradise for the Jews, and there has never been a Jewish Holocaust in the Muslim world. Even pogroms were extremely rare.

Muhammad decreed that the "Peoples of the Book" (Jews and Christians) be treated tolerantly, subject to conditions that were incomparably more liberal than those in contemporary Europe. The Muslims never imposed their religion by force on Jews and Christians, as shown by the fact that almost all the Jews expelled from Catholic Spain settled in the Muslim countries and flourished there. After centuries of Muslim rule, Greeks and Serbs remained thoroughly Christian.

When peace is established between Israel and the Arab world, the poisonous fruits of anti-Semitism will most probably disappear from the Arab world (as will the poisonous fruits of Arab-hating in our society.)

Aren't the utterances of the Prime Minister of Malaysia, Mahathir bin Muhammad, about the Jews controlling the world, anti-Semitic?

Yes and no. They certainly illustrate the difficulty of pinning anti-Semitism down. From a factual point of view, the man was right when he asserted that the Jews have a far bigger influence than their percentage of the world's population alone would warrant. It is true that the Jews have a large influence on the policy of the United States, the only super-power, as well as on the American and international media. One does not need the phony "Protocols" in order to face this fact and analyse its causes. But the sounds make the music, and Mahathir's music does indeed sound anti-Semitic.

So should we ignore anti-Semitism?

Definitely not. Racism is a kind of virus that exists in every nation and in every human being. Jean-Paul Sartre said that we are all racists, the difference being that some of us realize this and fight against it, while others succumb to the evil. In ordinary times, there is a small minority of blatant racists in every country, but in times of crisis their number can multiply rapidly. This is a perpetual danger, and every people must fight against the racists in their midst.

A New York Times cikkei a Passióról

Mr. Gibson, a traditionalist Catholic who rejects many of the liturgical reforms of the Second Vatican Council, made a dazzling, polemical Passion movie that fits most smoothly into a pre-ecumenical age of incense and Latin Masses. "Judas" is the television equivalent of a 70's guitar Mass, less mysterious and exalting, but far more accessible.
By ALESSANDRA STANLEY

Published: March 8, 2004

The Passion" is far more in love with putting Jesus' intestines on a stick than with dramatizing his godly teachings, which are relegated to a few brief, cryptic flashbacks.

With its laborious build-up to its orgasmic spurtings of blood and other bodily fluids, Mr. Gibson's film is constructed like nothing so much as a porn movie, replete with slo-mo climaxes and pounding music for the money shots. Of all the "Passion" critics, no one has nailed its artistic vision more precisely than Christopher Hitchens, who on "Hardball" called it a homoerotic "exercise in lurid sadomasochism" for those who "like seeing handsome young men stripped and flayed alive over a long period of time."

As a director, Mr. Gibson is no Leni Riefenstahl.

"The Passion" has made me feel less secure as a Jew in America than ever before.

What concerns me much more are those with leadership positions in the secular world — including those in the media — who have given Mr. Gibson, "The Passion" and its most incendiary hucksters a free pass for behavior that is unambiguously contrived to vilify Jews.
Some of them were Jews in concentration camps." Yes, mistakes happened, atrocities happened, war happened, some of the victims were Jews. This is the classic language of contemporary Holocaust deniers, from David Irving to Mr. Gibson's own father, Hutton Gibson, a prominent anti-Semitic author and activist. Their rhetorical strategy is to diminish Hitler's extermination of Jews by folding those deaths into the war's overall casualty figures, as if the Holocaust were an idle byproduct of battle instead of a Third Reich master plan for genocide.

If Hitler did a movie with these numbers, we'd give him his next deal," one Jewish mogul told me in a phone conversation this week.

You come away from this whole sorry story feeling that Jesus died in "The Passion of the Christ" so cynics, whether seeking bucks or votes, could inherit the earth.
FRANK RICH
Mel Gibson Forgives Us for His Sins

Published: March 7, 2004

What makes the movie so fascinating, and so unnerving, is that it marches onto a battlefield much older, and much more brutal, than the continuing arguments about the moral direction of contemporary American society.
Jesus as Box-Office Superhero
By A. O. SCOTT

Published: March 7, 2004

1. A történeti evidenicák általános kérdése (a. történettudomány, b. történetfilozófia).
2. A specifikusan keresztény evidenicák kérdése, megbízhatósága (korai források, evangéliumi beszámolók, azóta előkerült leletek, mint amilyen a torínói lepel stb.)
3. A vallási tudás általános kérdése.
4. A keresztény vallási tudás (hit, vallási tapasztalat) kérdése.
5. Mindezek alapján operálhatunk a). valószínűségszámítással (Bayes-theorema), b). racionális argumentációval (evidenciákra való episztemikus hivatkozás), c). Alapvető bizonyosságokkal, mint a protestánsok teszik.

No. A kérdésed mögött egyfajta tudományos naivitás sejlik, de legalábbis a vonatkozó kérdések, problémák, viták nem eléggé alapos ismerete. Amit a fejünkbe akartak verni (az enyémbe a 80-as években), hogy ti. Krisztus létezése “tudományosan-történetileg” nem hogy nem bizonyítható, hanem ippeg cáfolandó, nos ez a fajta demagóg áltudomány már nem virágzik, noha egyébként az áltudomány, a demagógia, a krisztusgyűlölet – és a fafejűség – igen.

(Milyen az, amikor a fafejűség virágzik? Talán olyan, mint a tavasz kicsi falum egykori főutcáján, ahol a poroszosan visszavágott akácfák nyár jöttén kivirultak… Rég volt. De igaz volt. Ám igazabb mindaz, amit az evangéluimban olvasunk. Az Igaz legigazabb története.)

1. A történeti evidenicák általános kérdése (a. történettudomány, b. történetfilozófia).
2. A specifikusan keresztény evidenicák kérdése, megbízhatósága (korai források, evangéliumi beszámolók, azóta előkerült leletek, mint amilyen a torínói lepel stb.)
3. A vallási tudás általános kérdése.
4. A keresztény vallási tudás (hit, vallási tapasztalat) kérdése.
5. Mindezek alapján operálhatunk a). valószínűségszámítással (Bayes-theorema), b). racionális argumentációval (evidenciákra való episztemikus hivatkozás), c). Alapvető bizonyosságokkal, mint a protestánsok teszik.

No. A kérdésed mögött egyfajta tudományos naivitás sejlik, de legalábbis a vonatkozó kérdések, problémák, viták nem eléggé alapos ismerete. Amit a fejünkbe akartak verni (az enyémbe a 80-as években), hogy ti. Krisztus létezése “tudományosan-történetileg” nem hogy nem bizonyítható, hanem ippeg cáfolandó, nos ez a fajta demagóg áltudomány már nem virágzik, noha egyébként az áltudomány, a demagógia, a krisztusgyűlölet – és a fafejűség – igen.

(Milyen az, amikor a fafejűség virágzik? Talán olyan, mint a tavasz kicsi falum egykori főutcáján, ahol a poroszosan visszavágott akácfák nyár jöttén kivirultak… Rég volt. De igaz volt. Ám igazabb mindaz, amit az evangéluimban olvasunk. Az Igaz legigazabb története.)

Hm. Raka vagy mi? S honnan a pulpitus? Nem fogalmaztam pontosan, ezt elismerem. Node...

Wayne A. Meeks:
Woolsey Professor of Biblical Studies Yale University

At what point did Christians start thinking of themselves as separate from Judaism?

... Christianity, in its earliest beginnings, is part of Judaism... it is a sect, among a number of varieties of Judaism in the Roman Empire. But it is also clear that at a certain point, they develop a consciousness which takes them outside of the social orb of Judaism. They're no longer part of the local Jewish community, they're a separate community, meeting in little household groups, all over the city. And, it's apparent, at least from the time of the Emperor Nero, that outsiders also view them as distinct. So that when Nero is looking for scapegoats upon whom to put blame for the fire in Rome in 64, he zeroes in on the Christians.

Amire talán te gondolsz, az a politikai elit elég egységes csoportja. Ezen a fronton sok frakció találkozik. Csak ritkán mondják ki, de tény, hogy Izrael állam katonai-gazdasági-kulturális nagyhatalom. Ennek fenntartása, erősítése rengeteg pénzbe kerül. A fő kérdés e nagyhatalom karaktere. Nehéz azonban szempontot találni az értékeléshez. A rasszista antimeszmitizmus: műveletlenség. Az egyházi antiszemitizmus: morális tévely. A kulturális antiszemitizmus: nem vet számot a zsidó géniusszal.

A film jobb, mint a Lord of the Rings III. Az ui. mesefilm. Amikor már a legdurvább ork is pontosan olyan frizurával jelent meg, mint Gandalf, a tündérkirály stb., szinte nevettem. Angol barátom színlelt felháborodva nézett rám: Azt hiszed, akkor nem létezett nemzetközi divat???

A Ring-film álomszerű mesevilág. Vizuális csúcspontja a sasok által felragadott két hobbit, Sam és Frodo, amint a tűztenger felett repülnek. Lenyűgöző – halál, túlélés, lélekszimbolika. De aztán a film nem tud végetérni. Számoljátok meg: öt vége van (a könyvnek még több).

Ezzel szemben a Passió merő realizmus. Eléri, hogy mindannyian Krisztussal vagyunk, vele és benne élünk. Mellettem hangosan sírt valaki. Kifelé menet a diszkós fiatalok arcán is könny csillogott. Nem lehet száraz szemmel végignéni. Miért nem? Mert valahol mindannyian tudjuk, hogy a legnagyobb s a legigazabb, a legreálisabb történetről szól. S nem akárhogyan. Ha van a filmművészetnek Grünewaldja, Gibson az.

Egy torokszorító jelenet. Krisztus összesik a súlyos keresztgerenda alatt. Alighogy magához tér, félig agyonverve, véresen, bedagadt szemmel belekapaszkodik a keresztbe és magához szorítja. Mint a szerelmes, aki nem akarja elhagyni a másikat.

Ma belehallgattam az evangélisták műsorába (az amerikai evangéliumi keresztényekre gondolok). Persze ott is a Passióról volt szó. Nem kis részt az evangélistáknak köszönhető, hogy Gibson filmje ilyen nagy siker lett. Ők béreltek ki hatalmas mozikat a híveiknek. Egy katolikus ismerős megjegyezte: nem is tudják, hogy most fognak kezet Tridenttel (mert Gibson filmje ebből a hagyományból jön). Itt elhangzott egy találó érv az antiszemitizmus-vád ellen: a film nem a zsidók-nem zsidók ellentétéről szól, hanem a megigazult és az önigazoló (self-rightous), meg nem tért emberek ellentétéről.

Egy biztos: aki ezt a filmet az antiszemita váddal akarja lejáratni, a legnagyobb dolgok ellen vétkezik. Itt nincs zsidó, nem zsidó, hanem… hogy is mondjam.

Persze nem túlozzunk. Film, film: mindig utáltam a filmeket. Zeffirellit megvetettem. Pasolinit megbocsátó mosollyal néztem. De csodáltam Tarkovszkijt, aki a Rubljovban megalkotta a maga Téli Krisztusát. Erre visszagondolva azt mondom, hogy a Téli Krisztus: az orosz lélekszerű költészet a film nyelvén elbeszélve. A Passió: Hollywood kifordulása önmagából. Gibson: Hollywood Saulusa.

Hogy lehetne antiszemita, amikor a rómaiakon kívül minden szereplője zsidó?

A film Krisztus-párti. A film nemcsak a szenvedésről szól, hanem a tanításról, s a feltámadás is jelezve van benne – gyönyörűen, két mesteri képbevágással (benn vagyunk a kriptában. Csikordulva félrecsúszik a sziklatömb. Krisztus ott ül, sebek és vér nélkül s belenéz a fénybe.)

A film egyfelől az evcangéliumokat harmonizálja (régi műfaj ez). Másrészt Emmerich Anna Katalin magyarul is megjelent látomásaira támaszkodik (a film hatásására ezrével kezdték venni ezt a könyvet az USA-ban… . Amikor Gibson berendezte saját kápolnáját, amelyben latin misét hallgat, régi gyertyatartókat keresett. Valaki egy régiségkereskedőhöz igazította, aki bizalmatlanul fogadta a filmsztárt. Amikor kiderült, hogy Gibson megtért s kápolnát kíván berendezni, a kereskedő ajándékot adott neki: egy ruhadarabot, amely Emmerich A. K. apácaruhájából való. Gibson ezt úgy értette, hogy jobban meg kell ismernie a szentet. Elolvasta a könyveit s ennek hatása benne van a filmben is. Pl.: Mária Pilátus feleségétől kapott ruhával feltörli Jézus kiontott vérét a brutális korbácsolás után.

A filmre azt mondják, durva. Azok mondják ezt, akik a Kill Bill-ben semmi kivetnivalót nem látnak. A korbácsolás különben valóban aránytalan: ha ez ilyen lett volna, azt ember nem élte volna túl.

A legmegindítóbb Mária: soha nem láttam filmet, mely az anyai szeretetet ilyen erővel ábrázolta volna. János néma arca végig ott van s ebben is van valami szépséges: csak figyel, figyel, soha nem szól semmit.

A biblikusok fanyalgása nem érdekel. A film költemény, az evangélium alapján. Nem antiszemita, hanem krisztusi; nem a zsidók ellen van, hanem a megdöbbentő eredetiséggel ábrázolt, hátborzongató Gonosz ellen. A zsidó főpapok nem a zsidóságot képviselik, hanem visszaélnek hatalmukkal, a népet megrontják. Vajon az antiszemitázók nem tartják feltűnőnek, hogy kikkel akarnak egyetérteni?

Zseniális Heródes ábrázolása: kéjenc kiváncsiskodó, akinek annyi fogalma van arról, hogy mi folyik, mint a film számos kritikusának.