Az össznépnek a mezőgazdaságból élő részét most akarják kinyírn, úgylátzik sikerrel:Zacsek Gyula:
2004 - GAZDATÜNTETÉS, CSIRBÍ-CSIRIBÁ
Illuzionista mutatvány tanúja lehetett az ország 2004. februárjában.
Gazdatüntetésvolt! Nem ám akármilyen! Olyan, amilyen eddig még soha nem volt! A gazdák egy
része kivonult az utakra, más része bevonult a minisztériumba és a kormány
varázspálcájával addig hadonászott az orruk előtt – miközben
mormolták avarázsszavakat, amit senki nem értett, - amíg minden gazda eltünt az
utakról is ésmájus 1-e után az életből is! (Kiss Dénes szófejtése: gazdatüntetés
– gazda(el)
tüntetés!)
Megdöbbenve olvastam a gazdák és a kormány kiegyezésének dokumentumát.
Tömören akudarc tanulságát a gazdáknak így tudom megfogalmazni: "A HOLNAPÉRT ÉLD A
MÁT, NEA MÁÉRT ÉLD FEL A HOLNAPOT!"
Meg vagyok győződve arról, hogy eredményes és célravezető, ugyanakkor
hosszútávúmegmaradást jelentő stratégia nem alapulhat máson, mint ezen!
A tárgyalásokkal megbízott gazdaképviselők szűklátókürüen,
megfontolatlanul éssaját igazukban és erejükben sem bízva írtak alá egy olyan dokumentumot,
ami neméletet, hanem gazdahalált jelent! De ami még ennél is súlyosabb:
nemzethalált is!A Kárpát-medencei magyarság hosszútávú fennmaradásának alapja a paraszti
munka, amezőgazdaság sikere, a vidék gazdagsága, kultúramegőrző képessége! Az
egészséges "ennivaló" megtermelése! Ez az adottság a magyarság aranyfedezete!
Jobban kellene rá vigyázni, mint a bankok széfjeire!
Azért világosan kell látnia mindenkinek, hogy a most bekövetkezett súlyos
hibáértnem csak a gazdák és képviselőik a felelősek, hanem elsősorban azok, akik az
Európai Uniós csatlakozás hamis szivárványkapuján kívánják átlökni a
nemzetet aPOKOLBA! A szivárványkapun túl ugyanis az van! Persze a poklot is üzemeltetni
kell! Kell oda néhány önkiválasztott, akik csak akkor jutnak a zsíros
megbizatásukhoz, ha a magyar nemzetet betuszkolták az EU poklába.
Az EU csatlakozás a magyar nemzet sokadik "holokausztja" lesz! Sátáni terv
valósulmeg május 1-én! E terv megvalósulását törvényes keretek között csak az
Országgyűlés akadájozhatta vona meg. 386 nemzetvesztő képviselő döntötte
el a hazasorsát! Erről már sokszor és sokan írtak, de hiába!
Mindenkinek látnia kell, tudnia kell, értenie kell, hogy a csatlakozási
szerződésfeltételeinek hol van a legfőbb veszélye!
Az EU-t alkotó nyugat-európai országok kiemelt stratégiai eleme - az EGK
létrejötte óta - a vidéki gazdaságok maximális védelme, függetlenül azok
jövedelmezőségétől. Ennek a törekvésnek a hátterében alapvetően nem a
gazdaságokáltal előállított mezőgazdasági termékek piaci szükségessége áll, hanem
össztársadalmi szerepük, életben tartásuk! Lehet, hogy ez az állítás sokaknak
hihetetlennek tűnik, ezért itt a bizonyíték 29 évvel ezelöttről.
" A TANÁCS 1975. április 28-i, 75/268 (EGK) számú irányelve a hegyi
területek ésbizonyos kedvezőtlen adottságú területek mezőgazdaságáról" című
joganyagában azalábbiak olvashatók:
"A Szerződés 39. cikkelye (2) bekezdésének a)pontja szerint a közös
agrárpolitikakialakításánál figyelembe kell venni a mezőgazdaság szociális szerkezetét
és akülönböző mezőgazdasági területek közötti struktúrális és természeti
különbségeket.
A közös agrárpolitikának a Szerződés 39. cikkelye (1)bekezdésének a) és b)
pontjában említett céljainak elérése különleges rendelkezéseket tesz
szükségessé ...különösen azért, hogy ezen területek gazdálkodói is megfelelő
bevételhez jussanak.
Szükséges, hogy a táj megőrzését a hegyi területeken és bizonyos más
kedvezőtlenadottságú területeken a jövőben is biztosítsák. ...
A mezőgazdasági bevétel tartós csökkenése ezeken a területeken a Közösség
többiterületeihez képest, valamint a különösen elégtelen munkafeltételek a
mezőgazdasági és a vidéki lakosság tömeges elvándorlását idézik elő, ennek
következtében az eddig megművelt földek művelését abbahagyják és ezeknek a
területeknek az életképessége és benépesültsége, mely területek lakossága
tulnyomórészt a mezőgazdaságra van utalva, kérdésessé válik."
Világos és közérthető megfogalmazás. A cél érthető és minden nemzet
részéről azilyen törekvés elfogadható, sőt a Közösség nemzetei saját kormányaiktól
egyenesenmegkövetelik az ilyen érdekérvényesítést. Sok pénzt fektettek a mezőgazdaság
támogatásába. Nem sajnálták a juttatást, mert a munkanélküléség
következményeisokszorosan nagyobb gazdasági és morális terhet jelentenek egy nemzet
számára!
Tizenhárom évvel később, amikor a mezőgazdasági üzemek termelése annak
hatékonysága miatt kezdett túltermeléssé válni, akkor sem adták fel az induló
stratégiát és nem lehetetlenítették el saját nem nyereségorientált gazdáikat,
hanem további pénzek felhasználásával arra ösztönözték a hatékonyakat, hogy
visszafogják a termelést.
„A BIZOTTSÁG 1988. december 21-i, 4115/88 (EGK). számú rendelete a
termelésextenzívvé tételére vonatkozó támogatási szabályozás
végrehajtásáról” címűjoganyagban a következőket olvashatjuk:
„A termelés extenzívvé tétele esetében meg kell állapítani a támogatást
élvező
kötelezettségeit egy vagy több többlettermék termelésének csökkentésére.
Tekintettel a Közösség különböző területei művelési, illetve tartási
feltételeineksajátosságaira, a termeléscsökkentésre két választható vagy kiegészítő
módszertkell előirányozni, amelyek a gazdaság mennyiségi termeléscsökkentésének
meghatározásán, vagy a kevésbé intenzív termelési módszerek bevezetésén
alapulnakés rendes esetben megfelelő termeléscsökkenéshez vezetnek. …
A szabályozás elsősorban az intenzív termelés mennyiségi csökkenését
szolgálja.”
Az EU agrártörekvéseit csak úgy érthetjük meg igazán, ha azt is tudjuk,
hogy az EU15 tagállamában a mezőgazdasági birtokok 68.6%-a 10 hektárnál kisebb
gazdaság! Azátlagos birtoknagyság az EU-ban nem éri el a 20 hektárt! Az 50 hektárnál
nagyobbbirtokok aránya 8-9% között van!
A fenti adatok azt mutatják, hogy a mezőgazdaságban tevékenykedő gazdák
közvetlentermekők, tehát zömében saját családi egzisztencia és nem mezőgazdasági
bérmunkástömeg áll mögötte. Sok országban a természeti adottságok is
jelentősengátolják a nagyüzemek kialakulását. Így azonnal érthető a szociális
stratégiai célis! Ha az önvédelmi magatartásformát az egyik fél esetében elfogadhatónak,
természetesnek tekintjük, akkor joggal elvárható, hogy az a másik fél
esetében isúgy legyen.
Ezt az elvárást elsősorban a magyar tárgyaló delegáció tagjaival szemben
fogalmazhattuk volna meg. Azt hittük, hogy működik a demokrácia
Magyarországon!Azt hittük, hogy a választott képviselők a mi egyéni érdekeinken keresztül a
nemzet érdekeit képviselik! Azt hittük, hogy az Országgyűlés felelősen
felügyelheti a kormányt! Azt hittük, hogy a kormány a nemzet érdeke szerint
alkudozik az EU-val!
De ma már azt is látjuk, hogy - ciklusoktól függetlenül – sem az Orbán
kormánynak,
sem a mainak nem kell félnie attól, hogy számonkérik tőle az
Országgyűlésben anemzeti érdektől idegen magatartást, hazaáruló szerződéseket. A magyar
parlamentiés kormányzati hatalomnak világosan látnia kell, hogy az EU bővítés az
EU „mindenáron” érdeke és nem a miénk! Mégsem akarják látni!
Az EU legfőbb érdeke az, hogy a csatlakozó térség mezőgazdaságának nemzeti
jellegét, nemzeti irányítását megszüntesse és saját stratégiai céljai
megvalósításának eszközévé tegye. Így a nyugat-európai vidék megmenekül, és
teljesen közömbös részükre, hogy ennek ára több százezer magyar gazda
lehetetlenné, földönfutóvá tétele. Az aranyat érő magyar föld az Orbán
kormánynakés szociálliberális ellenzékének köszönhetően szabad prédává válik a
tőkefeleslegekkel rendelkező gazdasági kalandorok számára.
És ne higgye senki – akár gazda, akár nem – hogy ezt a
stratégiát túlfogja élni!
Ha ma egyeseknek ideig-óráig elég a beigért 25%-os támogatás, holnap,
amikor aszomszédságában a nyugati földhasználó 100%-os támogatás mellett fog
termelni, márkevés lesz! El fogja adni a földjét és éhenpusztul családjával együtt!
Ha még ezt is kibírja, akkor megfolytják a termelési körülmények olyan
megszigorításával, amit nem tud teljesíteni. Ha ezt is túlélné, akkor az
idegenkezekben lévő feldolgozók és kereskedelmi láncok nem veszik át majd a
termékét,mert előszőr a magyarországon gazdálkodó nyugati nemzettársának a termékét
fogjaátvenni. Hogy ez hátrányos megkülönböztetés? Kit érdekel! Lehetne
folytatni…
Most inkább visszatérek a gazdatüntetéshez és a megállapodáshoz.
Ma azt gondoljuk, hogy elvileg és jogilag a magyar kormánynak még van
beavatkozásilehetősége. A gazdatüntetés okait felszínesen ismeri az ország, mert a
parlamentihatalom egységes EU stratégiáját korlátlanul kiszolgáló sajtó mindent
elhallgatvagy benyálaz, mint a csiga!
Annyit tudunk, hogy a tejtermelőknek olyan alacson árat kínálnak a
külföldi kézbenlévő feldolgozók, hogy a termelési árat sem kapják vissza. Sőt ezt sem
fizetik kinekik! Ami ennél sokkalta súlyasabb, az az, hogy a törvényben biztosított
járandóságukat sem fizeti ki a kormány! Az elégedetlenség jogos!
Nézzük mit tett az országgyűlés és a kormány?
Az Országgyűlés semmit! Még azt sem kérdezte meg a neki felelős kománytól,
hogymiért nem hajtotta végre a törvényt.
A kormány lépései sok mindent világossá tettek. Már ma, amikor még május
1-e előttvagyunk, sincs lépéslehetősége a kormánynak a magyarországon garázdálkodó
multiktevékenységét befolyásolni. Sem közvetlen, sem közvetett eszköz nincs a
kezében!Mi lesz május után? Mi ez, ha nem a szuverenitás bizonyos foku hiánya? Hogyan
képes így egy kormány felelősen vezetni egy országot?
Azért volt a megállapodásban egy „felelős” kormányzati lépés!
A 3.pont így szól:
(csiribí-csiribá)
„3. A Parmalat és Hajdú Bét Rt-nél fennálló termelői követelések
kezeléseA két cégnél fennálló jelentős termelői követelések részbeni
megfinanszírozásáraállam által garantált hitelkonstrukció bevezetésére kerül sor. Ennek
keretében 900millió Ft hitel felvétele a Hajdú Bét Rt termelői beszállítói köre számára
biztosításra kerül.”
Vajon mi a sorsa a Parmalat beszállítóinak? Nem akarok rosszmájúnak tünni, de
lehet, hogy ők járnak jobban! Csupán azért, mert nem kell még hitelt is
felvenniük, amit esetleg nem fognak tudni visszafizetni.
Azért az is elgondolkoztató és szemet felnyitó, hogy azokat „adósítja
el” a
kormány, akik erkölcstelen piaci magatartást tanúsitó lelketlen és felelőtlen
idegen gazemberek miatt futnak a pénzük után.
Ugye nem gondolja senki sem komolyan, hogy az állami garancia azt jelenti,
hogy haegy termelő a most felvehető hitelét nem tudja majd visszafizetni, akkor
azt azállam átvállalja? Mert ha ez így lenne, akkor a pénzügyi manőverből ki
kellenehagyni a bankokat és a pénzt minden feltétel és banki költséglevonás
nélkül odakellene adni a gazdáknak.
Ugyanakkor a feldolgozót kellene a hitel összegével megterhelni és ha nem
tudjavisszafizetni 90 napon belül, akkor állami hiteltartozás megfizetésének
hiányamiatt felszámolási eljárást kellene ellene indítani és az üzemet a gazdák
birtokába adni! Ez nemzeti stratégiába illő lépés lett volna! Nem ez történt!
Éppen ellenkezőleg, a megállapodás 5. pontjának f. bekezdésében 2.4
milliárd Ft.közvetlen felvásárlói-feldolgozói támogatást adott a kormány a csalóknak.
Ez agazdáknak köszönhető!
Sőt! A kormány tudja, meri és teszi, hogy a gazdák hamarosan tönkre fognak
menni.Ez a megállapodásba implicite be van fogalmazva: „5. Tejpiaci
intézkedéseki)
pontja: Sor kerül az állami kvótafelvásárlásnak 40Ft/liter mértékben történő
meghirdetésére.”!!!
Kedves Gazdak! Kedves Nemgazdák! Álljunk meg egy pillanatra!
Olyan ponthoz értünk, aminek megértése létfontosságú mindenki számára. Kérem,
olvassák el figyelmesen a következő mondatokat, amit Tanka Endre
professzor úrírt: „A kvóta árujellegű termelési tényező, amely jövedelemtermelő
képességet és
vagyoni értéket is hordoz: birtokosának előre kiszámítható és alanyi jogon
igényelhető támogatást biztosít.
Mindeddig a mennyiségi és támogatási kvótát csak az üzem földtulajdonával
együttlehetett eladni. Több évtizedes trend szerint az EU 15 tagállamában az éves
földforgalom a földalap egy százalékát sem éri el, a külföldi tőke
földszerzésepedig ezen belül is elenyésző!!!!
Teljesen más szerepet tölt be a kvóta és forgalomkép4essége az EU új, keleti
agrártérségében, ahol az eredeti tőkefelhalmozás még nem zárult le, hanem a
belépők úniós tagságával e folyamat új minőségű szakaszába fordul azzal, hogy
– a
hazai termelők terhére – a nemzetközi agrártőkét juttatja
kvótatulajdonhoz.A KAP-
reform 2005-től bevezetei a kvótajog önálló – a földtulajdontól
elszakított–
forgalomképességét. (KAP-Közös Agrár Politika rövidítése) A mennyiségi
kvótát és ahozzá tapadó támogatási jogcímet az adott tagállamon belül akár a
földterülettel,akár anélkül el lehet adni, sőt a kvótajog bérbe is adható. Ez biztosítja,
hogy akülföldi gazdálkodónak a magyar kvóták megszerzéséhez néhány évig sem kell
várakoznia földtulajdona létrejöttéig, a földszerzési 7 éves átmeneti tilalom
eltörléséig.”
Gondoljuk végig a kormány lépését. A liberális gazdaságpolitika – ami a
parlamenti
pártok mindegyikének sajátja – azt próbálja Antall József óta
elfogadtatniaz
ország lakosságával, hogy az állam vagyonát el kell adni, privatizálni
kell, mertaz állam nem jó gazda! Ma nincs állami kézben egyetlen élelmiszer
feldolgozó üzem,egyetlen tejtermelő gazdaság sem.
Akkor most kérdezzük meg a földművelésügyi miniszter, kinek és minek vesz
az államtejkvótát? Milyért kínál megalázóan alacsony árat érte? Csak nem az
elvtársaknak?Csak nem csencselni akar vele valaki? Persze megkérdezhetjük a gazdák
küldötteitis, hogy tisztában vannak a tejkvóta valós árával? Miért fogadták el a mai
felvásárlási ár feléért – 40 forintért – tett ajánlatot,
amikor annakvalós értéke
több százszorosa is lehet? Ha nem voltak tisztában azzal, amit aláírtak,
akkormiért írták alá? Ha tisztába voltak vele, akkor elárulták gazdatársaikat!
Milyen ördögien összetett csapda az EU csatlakozásunk. A tejügyön
keresztül mostalapos betekintést szerezhettünk az EU 15-ök gátlástalan gyarmatosító
törekvéseiről. Amikor a belépőkkel aláíratták a csatlakozási szerződést,
arrólvolt szó, hogy átmeneti (derogációs) időt biztosítanak a csatlakozó nemzetek
felzárkozásához. Aláírták, hogy hét évig a földet külföldi nem veheti meg
Magyarországon. Mivel a kvóta csak a földdel együtt volt megszerezhető, a
magyartejkvóta tulajdonosok helyzete elvileg stabilabb volt. A nyugati expanziós
törekvések korlátlan étvágya ezt a korlátot nem tudta elfogadni. Az aláírást
követő fél évvel a 2003 június 26-i KAP reform során a kvótát
leválasztották aföldterületről és szabadon értékasíthatő piaci tárggyá minősítették!
Ennyit jelentaz EU által aláírt szerződés, ekkora biztonsággal kezelhetjük a csatlakozási
megállapodásban rögzítetteket. Az EU akkor és arról hoz döntést, amiről és
amikorakar, függetlenül a mi nemzeti érdekeintől. És ebbe ugyanúgy nem
szólhatunk majdbele, mint ahogy a június 26-i döntésbe sem!
Ha a fentebb leírt összefüggésekkel a gazdák tisztában lennének, a Kossuth
térigmeg sem állhatnának! Ezt viszont a kormány tudta! A megmaradásunk egyetlen
lehetősége a megállapodás csalfaságára hivatkozva azt érvénytelennek
tekinteni éskövetelni az Országgyűléstől a csatlakozási tárgyalások újra indítását. Ez
volt atétje a gazdatüntetésnek, csak éppen azok nem tudták, akik tüntettek!
Budapest, 2004. február 27.