Mitől lett nyugalom?/Gondola/
A kormányfő a múlt hét elején azt mondta, hogy akkor lesz nyugalom az országban, ha az MSZP legyőzi a Fideszt. Ellenkező esetben továbbra is fennmarad a megosztottság.
A múlt csütörtöki 168 Órában Mészáros Tamás így ír: június 13-án az dől majd el, hogy nyugalomban élhet-e az ország, vagy tovább hiszterizálódik. Mészáros persze nem adja alább Medgyessynél. Szerinte Orbán és csapata „kikezdi a demokratikus normákat”, beszédfolyama nem egyszerűen hazugsággyár, hanem „minden mértéken felül abszurd”.
A 168 Óra címlapján Orbán látható, a Műegyetem rakparton nyakába zúduló esővízzel, a felirat: Esik. Bent Mészáros arról elmélkedik, hogy „Orbánnak egyetlen esélye van arra, hogy elkerülje az (újabb) személyes hitelvesztést."
Nem tudom, feltűnt-e a kedves Olvasónak, de hétfő hajnal óta semmi sem változott meg ebben az országban, kivéve egyvalamit: a közhangulatot, a politikai közbeszédet. Hétfőn a pártok kezet nyújtottak egymásnak a Parlamentben, Horn és Boross elmentek az Orbán kezdeményezte megbeszélésre, és kulturált, udvarias tónusban nem értettek egyet.
A Fidesz győzelmével varázsütésre véget ért a hiszterizált közélet.
Kíváncsi vagyok, feltűnik-e ez a 168 Órának és Mészáros Tamásnak. Vajon bocsánatot kér-e a becsapásért olvasóitól a liberális lap és liberális közírója? És egyáltalán: mit érez, amikor három nap alatt derül ki, hogy totálisan félreérti az országot. Vajon felhagy-e a közírással? És nem kellene-e átalakulnia a 168 Órának mondjuk temetkezési szaklappá?
Mi a helyzet a személyes hitelvesztéssel, tisztelt Mészáros úr?
Hogy mennyire nem igaz a piac értékelvűsége, azt azon lehet lemérni, hogy az inkriminált lapszámban a kicsiken kívül a Pannon GSM, a Mazda, az Inter-Európa Bank, a K@H Bank, a Nap-kelte, a T-Mobile és a Peugeot hirdet, no és a borító/4-en maga az MSZP. Ez utóbbi tényleg érthetetlen. Minek nekik hirdetés, amikor az egész lap szocireklám, kezdve a borító/1-en?
Visszatérve a Valósághoz.
A Fidesz győzött, és a számok tükrében nagyot győzött.
Azonban a Fidesz akkor veszít, ha elhiszi magának ezt a győzelmet. Ez a mostani eredmény csupán arra elég, hogy még egyszer, egy igazi meccsen kihívhassa az MSZP-t.
Egész helyzetünk igazából nem is írható le pontosan a Fidesz–MSZP ellentéttel.
Egyik oldalon van a rendszerváltozás óta ébredező magyar társadalom, a maga ügyetlen gyermekdedségeivel. A kezdetleges civilvilággal, az elveszített vallásossággal, a torz nemzeti tudattal és egyéb bajaival.
A másik oldalon ott áll a rendkívül kis létszámú, ugyanakkor zsigerileg harcra kész elit, amelyik az ÁVH, a KGB, a Központi Vezetőség, némely gyökerében még az illegális kommunista mozgalom továbbélése.
Ez utóbbi csapat nem egyenlő az MSZP-vel, sem az SZDSZ-szel. Van belőle mindkettőben, de van a két párton kívül is. Ez a csapat kerüli a formális szerveződést, mert akkor láthatóvá válnék. Ennek a gárdának lételeme a láthatatlanság.
Belülről-hátulról mozgatja a maga fedőszerveit, amelyek közül az egyik az MSZP, a másik az SZDSZ, aztán ott vannak némely szakszervezetek, némely egyéb szervezetek, de található a „csapatban őrző-védő káefté is.
Ez egy maffia.
Ezek most ismét szembe kell hogy nézzenek azzal, kit fognak a félvak szocialista párttagság nyakára ültetni. Ezek nem kispályás fiúk, vagy ahogyan Medgyessy jellemezte őket 2002 őszén a Magyar Narancsnak adott interjúban: Mi mindig mindenen gondolkodunk. A többes szám első személy azért árulkodó, mert a szigorúan titkos tiszt is tagja a hálózatnak.
Az országra most azért borult a nyugalom csöndje, mert – Medgyessy és csahosai szavával ellentétben – éppen a 13-ai Fidesz-győzelem hozhatott csak csöndet, megnyugvást.
A háború természetesen folytatódik, csak most zárt ajtók mögött. Az MSZP berkein belülre kerültek a csaták, a balsajtó pedig kushad. Várja, ki lesz a gazda, melyik kézfejet kell nyalni majd.
Addig csönd lesz.
A jobboldalnak ezt az időszakot a további építkezésre kell felhasználnia. A konzervatív, azaz értékőrző (és –teremtő) közélet fórumainak kifejlesztésére és megerősítésére. Mert csak ezzel nyerhet. Ha a közgondolkodást 2006-ig és 2006-ban is a baloldali sajtó fogja uralni, akkor a Fidesz változatlanul afféle napóleoni háborúra kényszerül: vagy győz vagy mindent elveszít.
Előre hát a mi nyilvánosságunk megteremtéséért!
S bár Rudi Völler szövetségi kapitány válogatottját a legutóbbi svájci győzelem után sem kímélte a német sajtó – a bázeli 2-0-t a legjobb teljesítményt 1-es osztályzattal honoráló Kicker sportmagazin úgy értékelte, hogy 3-ast csak két játékosnak, Kahnnak és a két gólt szerző Kuranyinak adott, miközben Nowotnyt és Wörnst 4-essel, Baumannt, Hamannt, Schneidert és Ballackot pedig 4 és felessel „jutalmazta” –, egy Eb-részvevővel szemben idegenben nyerni nem olyan szörnyű produkció… (Legalábbis innen nézve nem.) Azt nem tudni, az Európa-bajnokság előtti próbameccsen milyen összeállításban küldi pályára csapatát Völler, elvégre a svájci vendégjátékot követően leszögezte: „Senkinek sincs biztos helye.” De a Nationalmannschaft szakvezetője összehasonlíthatatlanul könnyebb helyzetben van honfitársánál, Matthäusnál. Ami valószínű: ezúttal a magyar szurkolók túlnyomó többsége kiegyezne 3-2-es vereséggel, nem úgy, mint fél századdal ezelőtt…
