Idézet:

---

A BIZONYÍTÁS KÉNYSZERE

- Azt állíja, hogy az írók lázadása nem volt őszinte és spontán?

- Elismerem, ma már nehéz bizonyítani, hogy az írók szövetsége, illetve annak valamelyik tagja kapott-e utasítást a pártközpontból. De nehéz elképzelni és elfogadni a megtérését például annak a Méray Tibornak, aki szerint az elvetemült amerikaiak halálos betegséget okozó baktériumokkal fertőzött cserebogarakat szórtak Korea földjére. Sokan attól tartottak, hogy a történelem fintoraként megesik velük az, amit Petőfi így fogalmazott meg: Habár felül a gálya, / S alul a víznek árja, / Azért a víz az úr! Emiatt arra törekedtek, hogy megfelelő pozíciót biztosítsanak maguknak az új rendszer soraiban.

- Eszerint a forradalmat csupán egy államcsíny álcázására akarták felhasználni?

- Forradalom, ellenforradalom vagy államcsíny nem lehetséges némi lövöldözés nélkül. 1956 őszén Pesten a világ közvéleményének egyesek meg akarták mutatni, hogy fasizmus, fehérterror, antiszemitizmus van, ezért az oroszok beavatkozása, illetve bennmaradása jogos. Ne feledjük, hogy a polgári lakosság kezében nem volt fegyver. Az úgynevezett ellenforradalom megszervezőinek ezért gondoskodniuk kellett arról, hogy a harcosok kezébe valamenynyi fegyver kerüljön. Kopácsy Sándor olyan utasítást adott a rendőröknek, hogy megtámadásuk esetén ellenállás nélkül azonnal adják át fegyvereiket. 1956. október 23-án este 8 és 9 óra között a saját szememmel láttam a Madách körúton; amint a kék rendőrök puskákat osztogattak a forradalmároknak. Nézetem szerint Maléter Pál szerepe sem egészen tiszta. Ő a megbízhatatlan személyekből verbuvált, úgynevezett munkászászlóaljak parancsnoka volt. A Kiliánlaktanya kevés fegyverzetét szigorú őrizet alatt, a vasajtós fegyverszobában tartották. Október 23-át megelőzően azonban sok fegyvert szállítottak a laktanyába, és alig őrizték. Vannak, akik úgy vélik, hogy az ottani munkászászlóaljnak is a terveknek megfelelően kellett fellázadni. Maléter Pál tárgyalása is felvet néhány kérdést. Józan ésszel felfoghatatlan, hogy az ország védelmét irányító hadügyminiszter miért megy személyisen az ellenség táborába, mindenféle előzetes biztosítás és védelem nélkül. Szűcs Miklós vezérkari ezredes már október 20-án parancsot kapott a honvédelmi minisztertől, hogy készítsen egy riadótervet, és gondoskodjék a főváros fontos objektumainak katonai védelméről, tekintettel egy várható ellenforradalomra.

ELŐKÉSZÍTETT LÉPÉS

- Van-e tudomása arról, hogyan viselkedtek az oroszok október 23-án?

- Délután 5 és 6 óra között a Honvédelmi Minisztériumban Tyihonov, a tanácsadóként működő orosz altábornagy már tudta, hogy Budapesten ellenforradalom van, amelynek leverésére a magyar honvédség képtelen, ezért szükséges a szovjet csapatok beavatkozása. A miniszteri közvetlen telefonvonalon felhívta Antonov hadseregtábornokot, a Varsói Szerződés vezérkari főnökét, és engedélyt kért tőle, a székesfehérvári gépesített hadtest Budapestre való rendelésére és a bevetésre. Antonov megadta az engedélyt.
- Ilyen döntést nyilván nem hoznak megfelelő előkészítés nélkül.
- Én is úgy vélem, hogy egy ilyen nagy horderejű, világpolitikailag is súlyos intézkedést csak alapos előkészítéssel és a legmagasabb szintű jóváhagyással lehetett hozni. Tyihonov feladata csupán az akció időpontjának kijelölése volt.
Bánó Attila

---

Idézet:

---

RÓZSA ELVTÁRS BÁRÁNYKÁI

- Ezenkívül mire alapozták ezt a feltevést?

- A történések véletlen időbeli egybeesésére, illetve egyes emberekkel való személyes kapcsolatomra. Münnich Ferenc éppen akkor látogatott a moszkvai honvédelmi minisztériumba, amikor a csoportunk is Moszkvában tartózkodott. Ráadásul kerestem is a találkozást vele, csakhogy nem Kádár megbízásából, hanem azért, mert szerettem volna fél évig Cserbakov professzornál, az ottani törvényszéki orvostani intézetben, illetve Prozorovszky professzornál, a központi kutatóintézetben dolgozni. Ezáltal szerettem volna pesti pozíciómat erősíteni és sikeresebben harcolni Alapy Gyula, dr. Kelemen Endre és Vida Ferenc ellen. A találkozó azonban nem jött létre. Talán mondanom sem kell, hogy az IBUSZ akkori előírásainak megfelelően Rózsa elvtársnak tudnia kellett, hogy "báránykái" merre járnak. Nyilvánvalóan tudta, hogy megfordultam a honvédelmi minisztériumban.

- Ott kivel találkozott?

- A már említett Avdejev orvos tábornokkal. Körbevezetett az intézetben, bemutatott a beosztottainak. Ezután az irodájába mentünk, és szakmai kérdésekről beszélgettünk.
Váratlanul azt kérdezte, hogy merre van a volt főnököm, Orsós professzor. Azt feleltem, hogy az NSZK-ban, mert a katyni ügy miatt nem maradhatott Budapesten. Avdejev dühösen kitört: "Nálunk minden gyerek tudja, hogy azt mi csináltuk. Orsósnak van igaza, és Nürnbergben hazudott Prozorovszky. " A minisztériumbap tett látogatásom után ismét találkoztam Baljakinnal...

BALJAKIN SZÁRMAZÁSA

- Elmondta-e Bajakín, hogy mire célzott akkor, a Keleti pályaudvaron?
- Pontosan nem magyarázta el, de ismét figyelmeztetett, hogy ne feledkezzem meg arról, amit tavaly a Keleti pályaudvaron mondott. Mellesleg a honvédelmi minisztérium előtt nemes egyszerűséggel ezt a kérdést tette fel nekem: Mit keresel te ezeknél az oroszoknál? Csodálkozva néztem rá, mire így folytatta: Én nem vagyok orosz, tatár vagyok, Kazányban születtem, a Fekete Szűz Mária városában. Feltehetően a származása miatt is szimpatizált velem, csupán azért, mert én se voltam orosz.
- Önnek volt még egy emlékezetes beszélgetése, a forradalmat megelőző időszakban. Mégpedig Kádár Jánossal. Hogyan jött létre a találkozás?
- Ez július 18-án, szerdai napon történt. A Pest megyei pártbizottság Arany János utcai pártházában kerestem fel Kádár Jánost. Ő akkoriban lett a politikai bizottság tagja és a párt főtitkárhelyettese. Még a nyár elején fülembe jutott, hogy Gegesi-Kiss Pál, az orvosegyetem rektora olyan kijelentést tett velem kapcsolatban, hogy jó lenne áthelyezni engem egy nagyobb vidéki proszektúra élére. Tudtam, hogy Kelemen Endre és Alapy Gyula keze van a dologban. Kelemen és köztem már 1945 óta folyt a harc, mert nem voltam hajlandó eltűrni a hibás, vagy tudatosan hamis orvosszakértői véleményeit. Alapy egyik kijelentéséről is tudtam, amely szerint akadályozom a szocialista igazságszolgáltatást, amiért engem el kell távolítani, vagy bele kell keverni valamelyik kémperbe. Tíz év alatt sok mindent megéltem, de nem reagáltam rájuk. Amikor azonban ezekről a kijelentésekről értesültem, úgy éreztem, tennem kell valamit. Korábban soha nem vettem igénybe protekciót.

KÁDÁR TUDOTT VALAMIT

- Ezek szerint segítséget kért Kádártól?

- Igen, ez történt. Kádár fogadott, és körülbelül négy órán át beszélgettünk, ami úgy történt, hogy én mondtam a magamét, ő pedig többnyire hallgatott vagy hümmögött. Beszámoltam arról, hogy a rosszakaróim milyen lépéseket tettek velem szemben. Beszéltem Kelemen Endre működéséről, arról, hogy futószalagon gyártotta a hamis szakvéleményeket a politikai, vagy politikai jellegű perekhez. Monológomrá Kádár csak ritkán válaszolt, akkor is röviden. Ilyeneket mondott; vannak még hibák, de azért nem a párt felelős, mivel az ideológia és a rendszer helyes, csupán egyes személyek követnek el hibákat. Próbáltam kizökkenteni a nyugalmából, emlékeztettem a vele szerben alkalmazott eljárásokra, a kínzásokra, de minden erőlködésem hiábavaló volt. Közismert, jéghideg nyugalmából nem tudtam kibillenteni. Egyszer csak a következőket mondta: Maga jól tudja, hogy az Úr Jézus Krisztus Isten fia volt, és 33 év alatt sere tudta megváltani ezt a világot. Mi kommunisták, nem vagyunk Isten fiai, és még tíz éve sem vagyunk uralmon. Nem várhatja el, hogy már minden rendben legyen az országban. Kenetteljes szavaira olyan dühös lettem, hogy az asztalra csaptam és megmondtam neki, ha ilyen hülyeségeket beszél, akkor nincs értelme tovább társalogni. Felálltam, és az ajtó felé mentem. Kádár felugrott, utánam jött, és a karomnál fogva visszahúzott. - Ne legyen olyan heves - mondta -, legyen még egy kis türelemmel, várjon nyugodtan, és ezt mondja meg az egyetemi hallgatóknak is. Elárulom magának, hogy itt ősszel, októberben forradalmi úton meg fog változni a helyzet.

ÜRÜGY A MEGSZÁLLÁSRA

- Ez a kijelentés sokmindent megmagyaráz abból, amit Bajakintól hallott 1955-ben, majd 1956-ban. Így látja ön is?

-Pontosan erről van szó. Baljakin figyelmeztetése és Kádár szavai egyértelműen bizonyítják, hogy a forradalomnak volt egy ilyen, a későbbi céloktól teljesen eltérő előzménye. Nézetem szerint a magyar forradalom magvait Párizsban vetették el 1947. február 10-én. Ekkor kötötték meg a magyar-szovjet békeszerződést, amelynek következtében megszűnt a hadiállapot a két ország között. A megszálló csapatok elhagyták az ország területét, de visszamaradhattak az úgynevezett útvonalbiztosító egységek, mivel Ausztria egy része orosz megszállás alatt maradt, és e csapatok ellátása Magyarországon keresztül történt.

- Arra gondol, hogy az oroszoknak .szükségük volt valamilyen ürügyre ahhoz, hogy a magyarországi megszállást hosszabb időre bebiztosítsák?

- Ismerve az oroszok mentalitását, biztos, hogy nem gondoltak a kivonulásra. A "megbonthatatlan" szovjet-magyar barátság, más szóval az örökös megszállás érdekében beleépítettek, belecsempésztek a békeszerződésbe egy paragrafust, amely lényegileg az egész szerződést egy értéktelen papírdarabbá degradálta. Kikötötték, hogy amennyiben fennáll a fasizmus visszatérésének a veszélye, akkor joguk van Magyarországra bevonulni. A veszély megítélése természetesen tőlük függött. Az 1955. május 25-én kötött osztrák semlegességi szerződés jól mutatja az imperialista szovjet politika valódi arcát. Ilyen szerződésre a nemzetközi jog szerint semmi alap nem volt, hiszen Ausztria nem viselt háborút, nem állt vele harcban a Szovjetunió. Csapatai a németeket üldözve kerültek Ausztria területére.

A RUTINOS KGB

- És mi a helyzet Magyarországgal?

-A párizsi szerződés alapján 1956 őszére Magyarországnak is megszállásmentesnek kellett volna lennie. Ez azonban nyilvánvalóan nem illeszkedett az oroszok stratégiai elképzeléseihez. Az ausztriai kivonulást tehát úgy kellett megrendezni, hogy a nyitott kapu Magyarország megszállásával bezárható legyen. erre adott lehetőséget a "fasizmus visszatérésének veszélye" kitétel. A KGB-nek igen nagy gyakorlata volt a politikai provokációk megszervezésében. Magyarországon megkönnyítette a helyzetét az, hogy számíthatott a pártapparátusra, a rendőrségre, az ÁVH-ra, a katonai tisztikar jelentős részére.

- Ön igen tájékozottnak látszik ezekben a kérdésekben. Hiteles források alapján mond véleményt?

- Valamennyi kapcsolatomról és forrásról ma sem szeretnék nyilvánosan szólni. De jó lelkiismerettel mondhatom, hogy hiteles források alapján mondok véleményt. Tartózkodásomnak csupán egyetlen oka van: nem szeretnék olyan embereket megnevezni, akikhez családi kapcsolatok is fűznek.

- Akkor talán maradjunk a konkrét információknál

- Olyan befolyásos társaságba jártam, ahol a semlegességi szerződés megkötése után az volt a beszédtéma, hogy mi lesz, ha az oroszok Magyarországot is kiürítik. Ez összefüggésben volt azzal, hogy a pesti zsidóság köreiben a semlegességi szerződéskötést követően valóságos pánik tört ki. Egy későbbi, magyarországi pogromtól féltek.

PERMANENS ÁTMENTÉS

- Nem tart attól, hogy a kijelentései miatt antiszemitának tartják?

- Remélem, hogy nem tartanak annak. Zsidó származású sógorom volt, és elárulom, hogy 1944. március 19-ét követően életem kockáztatásával több zsidót is megmentettem a deportálástól. Azt kell mondanom - sok zsidó osztja ezt a véleményt -, nem volt helyes az a törekvés, amellyel 1945 után a zsidóság egy része vezető állásokat igyekezett biztosítani a maga számára a kormányban, a pártban, az államigazgatási szervikben - ezen belül az ÁVH-ban, az egyetemeken, az Akadémiában és sorolhatnám. Érthető volt az aggodalom azok részéről, akik a hatalomba beépültek, és a diktatúra fenntartásában segédkeztek. A megoldást a párt vezetősége a permanens átmenetben, átmentésben látta.

- Ön szerint melyek voltak ennek a megoldásnak a gyakorlati lépései?

- Például a Petőfi Kör létrehívása. Sokat beszélnek ma a Petőfi Kör forradalmi szerepéről, de hallgatnak arról, hogy a pártközpont leányvállalata volt, és komoly szerépet j átszott az áthangolásban. A pártban Kiss Károly volt az irányítója és a felelőse. Ő jelölte ki a megvitatandó témákat, azok előadóit, sőt még a közbeszólók személyét is. Tánczos Gábor pedig azt tette, amire Kiss Károlytól utasítást kapott. A kör működtetésével kapcsolatban az volt a párt elgondolása, hogy zárt helyen, különböző, főleg értelmiségi érdekcsoportok képviselői félelem nélkül kimondják; az évek során felhalmozódott sérelmeiket, csalódásaikat. Ennek a futballmeccsekhez hasonló, gőzkieresztő szerepet is szántak.

---

Idézet:

---

- A Pest Megyei Hírlap 1992. november 24-i cikke
Dr. Tamáska Loránd a forradalom előzményeinek kulisszatitkairól

ÁLCÁZOTT ÁLLAMCSÍNY?

Dr. Tamáska Loránd, a törvényszéki orvostan nemzetközi hírű tudósa meghökkentő élmények és ismeretek birtokában van. Az 1956-os forradalom és szabadságharc előzményeivel kapcsolatos véleményét eddig egyetlen hazai fórumon sem hozta nyilvánosságra. A beszélgetést követően a professzor úr külön kiemelte, hogy az általa közölt tények nem csorbítják a szabadságharcosok érdemeit. A forradalom spontán résztvevőinek helytállását, hősiességét nagyra becsüli, s tudja, hogy akik életük árán is szembeszálltak a túlerővel, másképpen látják, másképpen ítélik meg a történteket.
E tárgyban másokat is megszólaltatunk, s várjuk mindazok véleményét, akiknek ismeretei révén az 1956-os forradalomról alkotott kép még teljesebbé válik.

- Önnek igen érdeles élményei és tapasztalatai vannak az 1956-os forradalom előzményeiről, egyes kiváltó okairól. Mielőtt erről kérdezném, kérem, hogy beszéljen szakmai pályafutásáról!

- Az Üllői út 93. alatti egyetemi törvényszéki orvostani intézetben dolgoztam 1940-től 1958-ig. Az egyetemi szamárlétrán végigmenve, voltam gyakornok, tanársegéd, adjunktus és megbízott intézetvezető. 1944. október 17-én lettem a Budapesti Rendőr-főkapitányság kültelki - ez huszonkét elővárost jelentett - rendőrboncnoka. Nem sokkal később, 1945 tavaszán a főváros és a Pest Vidéki Törvényszék, vagyis Pest vármegye orvos szakértője. Három éven át, 1958 augusztusától 1961 júliusáig a pécsi egyetem törvényszéki orvostani intézetének tanszékvezető docense voltam. 1961. december 1-jétől élek Németországban, ahol 1983. december 1-jén történt nyugdíjazásomig intézeti tudományos főmunkatársként, illetve törvényszéki orvos szakértőként dolgoztam.

A KATYNI SZAKÉRTŐ

- Kit tekint tanítómesterének?

- Orsós Ferenc professzort, akiről az Akadémia életrajzi lexikonában még ma is az olvasható, hogy az ismert katyni mészárlás ügyében a németek felkérésére hamis orvos szakértői véleményt adott, és ezért a nürnbergi perben háborús bűnösnek minősítették. Mint ilyet, 1949-ben a Magyar Tudományos Akadémia kizárta tagjainak sorából. Orsós professzorról tudni kell, hogy 1939-ben orosz hadifogságba került, és 1943-ban a tarkólövéssel kivégzett és exhumált 4122 lengyel katonatiszttel kapcsolatos vizsgálatokat végezte. Közismert, hogy 1991 tavaszán, hosszú vonakodás után Gorbacsov beismerte, hogy a katyni bűncselekmény Sztálin számlájára írandó. Ma már tudjuk, hogy a professzor szakértői véleménye megalapozott volt.

- A szovjetek ezzel kapcsolatos hivatalos álláspontját már korábban is sokan kétségbe vonták.

- Én már 1956 májusában Moszkvában, megbízható orosz személyiség szájából hallottam, hogy a katyni piszkos munkát a KGB végezte el. Ezt Avdejev orosz orvos tábornok, a Vörös Hadsereg törvényszéki orvos szolgálatának vezetője mondotta nekem hivatali szobájában.

AZ OROSZ KAPCSOLAT

- Miként került kapcsolatba az oroszokkal?

- Ott kell kezdenem, hogy 1955 januárjában megismertem Baljakin orosz orvos alezredest, aki az ausztriai szovjet megszálló csapatok főhadiszállásán, Baden bei Wienben, az ott működő katonai bíróságon teljesített törvényszéki orvosi szolgálatot. Törzsbeosztása alapján az Avdejev tábornok vezette katonai törvényszéki orvostani intézetben tevékenykedett. Úgy ismerkedtem meg vele, hogy egy öngyilkos orosz főhadnagyot exhumáltam, akiről szakvéleményt kellett adnom. Baljakin mint megfigyelő vett részt a boncoláson, és ezt követően alakult ki közöttünk egy jó kollegiális kapcsolat. Ő abban az időben a véralkohql-vizsgálatokról írt egy nagyobb tanulmányt, ezért a hétvégeken többször is Pestre utazott bécsi állomáshelyéről. Intézetünk könyvtárában a kutatásaihoz szükséges nyugati, főleg német irodalmat tanulmányozta és fotózta.
- A szovjet csapatok 1915-ben még Ausztria területén állomásoztak...

- Úgy van. A semlegességi szerződés megkötését követően, ősszel kezdték meg a kivonulást. Az alezredes is készült a hazatérésre, de előtte telefonon értesített arról, hogy Budapesten halad keresztül az a tiszti szerelvény, amellyel utazik. Kérte, hogy a megadott napon déltájban legyek a Keleti pályaudvaron, mert ott kétórás ebédszünetet tartanak. Közölte, hogy nagyon fontos dolgot szeretne velem megbeszéli.

TALÁLKOZÁS A PÁLYAUDVARON

- Eleget tett a kérésének?

- Természetesen, hiszen mint említettem, igen jó kapcsolatban voltam vele. Kimentem a megadott időpontban a Keletibe, és az ebédidő két óráját végigbeszélgettük. Sétáltunk a peronon és mindenféléről beszéltünk, igazán komoly témákról azonban nem esett szó. Nem kérdeztem meg, hogy mi lett volna az a fontos dolog, mert arra gondoltam, hogy el akart búcsúzni tőlem, feltételezve, hogy nem fogunk találkozni többé. Az idő lejárt, a tisztek és családtagjaik beszálltak a vonatba, és a szerelvény lassan elindult. Baljakin a vagon lépcsőjén állt, váratlanul a fülemhez hajolt, és nagyjából szó szerint a következőket mondta: Kolléga úr, ön tudja, hogy az orosz csapatok elhagyják Ausztriát. Ennek az lesz a következménye, hogy Magyarországon változások lesznek. Ne higgyen ezeknek az átmeneti jelenségeknek, és nehogy elgaloppírozza magát, mert annak később igen súlyos következményei lehetnek.

- Ön tudta, hogy mire céloz?

-Akkor még nem értettem. Néhány hónappal később, 1956 májusában a szakszervezeti központ kirándulást szervezett Kijevbe, Leningrádba és Moszkvába. Az orvos szakszervezet révén sikerült bejutnom a csoportba. Mivel ismertem Baljakin moszkvai címét, levélben értesítettem érkezésemről. Leningrádból történt megérkezésünket követő reggel már várt a szálloda előcsarnokában. Moszkvai napjaimat végig Baljakin társaságában töltöttem, teljesen elszakadva a csoportomtól. A hivatalos programokon sem vettem részt.

CSÓKOK ÉS CSOKROK

- Ismerve a korabeli viszonyokat, feltételezem, hogy ebből kellemetlenségei származtak.
- Rózsa elvtárs, IBUSZ-kísérőnk, aki valójában ÁVH-s főhadnagy volt, jelentette a pesti illetékeseknek, hogy reggeli után egy magas rangú szovjet tiszt társaságában eltűntem. Rózsa elvtárs bizonyára azon is meglepődhetett, hogy Baljakin búcsúztató küldöttséget is szervezett a pályaudvarra. A katonai törvényszéki orvostani intézetből verbuvált kollégák - valamennyien katonatisztek - vörös rózsacsokrokkal és kis ajándékcsomagokkal, illetve a jellegzetes orosz csókokkal búcsúztattak. Utastársaim a jelenetet a kocsik ablakából döbbenten nézték. Később Pesten egyesek tudni vélték, hogy turistautam tulajdonképpen álcázott kiküldetés volt. Eszerint Kádártól megbízást kaptam, hogy a moszkvai elvtársaknál eláztassam a Farkasokat: Mihályt és Vladimírt. Éspedig nem is annyira politikai okokból, mint inkább személyes bosszúból. Különféle pletykák keringtek ezzel kapcsolatban.
- Különös história. Vajon mi lehetett a kiváltó oka?
- Utalnom kell arra, hogy Farkas Vladimír felesége Berei Éva volt, Berei Andor és Andics Erzsébet leánya. Andies Erzsébet húgát, Gabriellát 1944 nyarán magánórákon tanítottam, hogy le tudja tenni az orvosi diploma elnyeréséhez szükséges zárószigorlatot. Ő 1945 után a Bajcsy Zsilinszky Kórház igazgató-főorvosa lett. Évfolyamtársam, Janikovszky Béla küldte hozzám. Később Janikovszky volt a Rajk per egyik elindítója, és Péter Gábor úgynevezett belső köréhez tartozott. Már 1945 előtt kapcsolatban volt Kádár Jánossal. Tény, hogy többen is úgy gondolták: Kádár közvetlen környezetéhez tartozom.

---

Nagy Imre elvtárs gyászbeszéde

“Tisztelt Országgyűlés!

Fájdalmas csapástól lesújtva lépek a szónoki emelvényre gyászbaborult népünk színe elé, midőn a tisztelt országgyűlésnek beterjesztem Joszif Visszárionovics Sztálin halhatatlan emlékét törvénybeiktató javaslatot.

Elvtársak! Az egész emberiséget megrendítette a döbbenetes gyászhír: meghalt Joszif Visszárionovics Sztálin. A földkerekségen mindenütt, az egyszerű emberek száz- és százmilliói, a boldog jövőjüket építő felszabadult népek, a szabadságukért küzdő elnyomott dolgozók, az imperializmus rabságában sínylődő gyarmati embermilliók, szomorú szívvel és mély bánattal, gondolatban ott időznek drága halottunk, a nagy Sztálin koporsójánál.

Lélekben mi is ott állunk az emberiség nagy halottjának ravatala mellett, hogy a fájdalmas csapás nehéz óráiban legbensőbb részvétünkkel osztozzunk a nagy szovjet nép mélységes bánatában.

Elboruló szívvel, keresve sem találok méltó szavakat annak kifejezésére, ki volt Sztálin az emberiségnek. Vele korunk legkimagaslóbb egyénisége távozott el közülünk, aki a halhatatlan Lenin oldalán győzelemre vezette a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, amely új korszakot nyitott az emberiség történetében. Lenin - Sztálin halhatatlan géniusza öltött testet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmében, amely létrehozta a szovjet hatalmat, a felszabadult népek példaképét és büszkeségét, a még rabságban sínylődő népek reménységét, amely köré a béke és a demokrácia táborába tartozó minden erő tömörül. Az emberiség történetében elsőnek felépítette a szocialista társadalmat, és ezzel a leigázott országok dolgozói száz- és százmillióinak megmutatta a felszabadulás útját. Lenin és Sztálin a marxizmus-leninizmus tanításában kezükbe adta a győzelem tudományát, Lenin-Sztálin új típusú pártjában pedig feltárta számukra azt az acélos, összekovácsolt, egységes vezetőerőt, amely győzelemre viszi a dolgozó nép felszabadítása, a szocializmus ügyét.

A nagy Lenin halálától eltelt csaknem három évtized alatt Sztálin elvtárs vezette a Szovjetunió Kommunista Pártját és a szovjet népet a szocializmus építésének még járatlan útján. Nagy tanítómesterünk lángelméje ennek az útnak minden új szakaszán elméletileg felfegyverezte a pártot, megtanította előre látni a fejlődés menetét, biztosította a Szovjetunió világtörténelmi győzelmeit.

Sztálin lángelméjének fénysugara világította és világítja be azt az utat, amely a szabad élet, a szocializmus boldog világába vezet, amelyen haladva a nagy szovjet nép már a kommunizmus társadalmát építi. Sztálin tanítása, Marx, Engels, Lenin műveinek zseniális továbbfejlesztése, a győzelem tudományával vértezte és vértezi fel a dolgozók élén küzdő kommunista és munkáspártokat, mindazokat, akik a kizsákmányolás, az imperialista elnyomás és rabság ellen a szabadságért és békéért küzdenek szerte a világon. Sztálin országa, a hatalmas Szovjetunió a lenyűgöző erejű béketábor élén, virágzásának teljében az emberi haladás, a humanizmus, a világbéke sziklaszilárd bástyája.

Sztálin pártja, a Szovjetunió dicsőséges Kommunista Pártja, a szovjet nép ragyogó sikereinek és győzelmeinek szervezője, a világ kommunista és munkáspártjainak példaképe. Az a párt, amelyet a világforradalmi és munkásmozgalmának rohambrigádja megtisztelő elnevezéssel illettek a testvérpártok képviselői, amelynek legyőzhetetlen ereje sorainak egysége, és amely a harcok tűzében acélossá edződve tömörül a nagy Sztálin dicső lobogója körül.

Sztálin elvtárs elhunyt. Kiragadta közülünk a halál, de tanításában és alkotásában örökkön élni fog. Emlékét a népmilliók forró szeretettel zárták szívükbe és legszentebb örökségként hagyják jövendő nemzedékekre, nagy ügye folytatóira.

Lelke mélyéig megrendülve osztozik az emberiség mély gyászában a mi népünk is. Felszabadítónkat, tanítónkat, legnagyobb jótevőnket, oltalmazónkat és segítőnket vesztettük el benne. Történelmünk legsötétebb szakaszán, nemzeti létünk legválságosabb napjaiban, amikor békeszerető, dolgos népünket hazaáruló urai, a tőkések és nagybirtokosok idegen érdekekért a világháború vérzivatarába kergették, amikor a fasiszta hordák városainkat és falvainkat üszkös romhalmazzá változtatták és országunkat a német fasizmus igájába hajtották, Sztálin nyújtott népünknek segítő jobbot és vezette ki a szabadság világába.

Sztálin népének hős fiai, a dicsőséges Szovjet hadsereg szabadította fel hazánkat a német fasiszták és magyar bérenceik véres terroruralma alól. Győzelmes felszabadító harcai nyomán indult meg hazánkban az új élet vérkeringése, amely megteremtette a békés munka lehetőségét, biztosította népünk alkotóerejének kibontakozását.

Sztálin államférfiúi bölcsessége és népünk iránti szeretete biztosította számunkra nemzeti függetlenségünket és szabadságunkat. Neki köszönhetjük, hogy a magyar nép kezébe vehette saját sorsának irányítását, hogy nem a tőkéseknek, hanem magának építhette az országot.

Sztálin országának a hatalmas Szovjetuniónak, a világ legerősebb és leggazdagabb államának nagyarányú, egyre fokozódó és minden irányú önzetlen segítsége tette lehetővé számunkra, hogy kapitalista országból szocializmust építő országgá, elmaradt agrárországból ipari országgá lettünk.

A Szovjetunió és személyesen népünk legnagyobb barátja, a mi drága Sztálin elvtársunk segítségének köszönhetjük, hogy erőfeszítésünket a termelés és a kultúra terén egyaránt sikerek koronázzák, hogy országunk történetében példa nélkül álló fejlődésünk eredményeképpen ma már megtisztelő helyet foglalunk el a Szovjetunió vezette szocialista táborban, a testvéri népi demokratikus országok között.

Népünk, munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és értelmiségünk hősies erőfeszítései az ország építés nagy munkájában, ötéves népgazdasági tervünk sikeres teljesítésében, csak a Szovjetunió, Sztálin országa segítségével hozhatták meg a szocializmus építésének szemünk láttán életrekelő szebbnél-szebb alkotásait. A felszabadult emberi munka, a tudomány és technika utolérhetetlen fejlődése, a termelőerők növekedésének példátlan lendülete, a kultúra, irodalom, művészet fellendülése – mindez Sztálin művével függ össze. Az ő szelleme hatotta és hatja át, az ő tanítása lelkesítette és lelkesíti újabb alkotásokra, kimagasló teljesítményekre élenjáró dolgozóinkat, sztahanovistáinkat, a haladó tudomány és művészet munkásait. A magyar nép az elmúlt nyolc esztendő során már számtalan felemelő tanújelét adta annak a forró szeretetnek, annak a mély hálának, amely igaz barátja, a nagy Sztálin iránt szívét eltölti. Annál kegyetlenebb most az a csapás, amely Sztálin elvtársunk elhunytával érte. Megható volt az a féltő aggodalom, amellyel üzemi munkásságunk, Sztálinváros, Csepel, Ózd, Diósgyőr és a többi üzem dolgozói; értelmiségünk: mérnökök, tanárok, orvosok; egyetemi és munkásifjúságunk szorongó szívvel halálos ágya felé fordult és mélységes az a részvét és kegyelet, amely most, halálával, iránta népünket eltölti. Munkások és értelmiségiek országszerte lelkük mélyéig megrendülve fogadták a gyászhírt. Szívük sugallatát követik, amikor megfogadják:

Soha el nem tántorodunk Sztálin hadseregétől, a párttól: még többet, még jobbat kell tennünk, a Sztálin teremtette szép új életért: továbbra is Sztálin elvtárs vezet bennünket, mert örökké ott él szívünkben.

Így viselik el a nagy megpróbáltatást, azzal a szent elhatározással, hogy tetteikben, cselekedeteikben lesznek méltók a nagy halott ragyogó emlékéhez.

Ma szerte az országban a falvak dolgozó népe is kegyelettel adózik a nagy Sztálin emlékének. A tanácsüléseken az egyszerű emberek százai és ezrei fejezik ki keresetlen szavakban igaz barátjuk és segítőjük, “Sztálin apánk “ halála fölött érzett mélységes fájdalmukat.

Sztálin elvtársunk fennkölt szellemének azzal adózunk legméltóbban, ha mindenki a maga munkahelyén és a feladatkörében kettőzött erővel, tudásának és képességének teljességével dolgozik népgazdasági terv teljesítésén és túlteljesítésén.

Aki ma még lemaradt, holnap lépjen az élenjárók közé, aki ma az élen jár, holnap törjön tovább előre. A szélesen kibontakozó szocialista munkaverseny, a sztálini munkastílus lendítse előre gyáraink, üzemeink, gépállomásaink és mezőgazdaságunk dolgozóit.

Lelkesítse őket az a tudat, hogy a sztálini magyar rohambrigád tagjai, amelynek a szocializmus magyar frontszakaszán kell helytállnia. Lelkesen karolják fel a hazánk felszabadításának, április 4. tiszteletére indított szocialista versenyt. Legnagyobb nemzeti ünnepünket, mely a szeretet és hűség eltéphetetlen szálával fűz bennünket Sztálin országához, vállalásaink teljesítésével és túlszárnyalásával ünnepeljük meg a legméltóbb módon. Dolgozó parasztságunk, termelőszövetkezeteink tagsága a jó gazda gondosságával munkálja meg a földet és állampolgári kötelességének példás teljesítésével járuljon hozzá országunk gazdasági megerősödéséhez.

Tisztelt országgyűlés!

Országszerte most tartjuk a szovjet-magyar barátság hagyományos hónapját, amely évről évre mind bensőségesebbé fűzi a két nép barátságát, szoros testvéri kapcsolatát. Felszabadulásunk pillanatától a szovjet nép támogat bennünket, védi szabadságunkat, függetlenségünket, őrködik békés építőmunkánk fölött, hogy a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság a Sztálin útmutatásai alapján, hazánk is mihamarább eljusson a szocializmus világába.

A szovjet nép legdrágább fiának, a népek közötti barátság forrószívű zászlóvivőjének elhunyta fölötti mély fájdalom fűzze még szorosabbra, még bensőségesebbre a szovjet-magyar barátságot, amelynek minden hazáját szerető magyar tántoríthatatlan harcosa legyen.

A Szovjetunió vezetésével mindenütt a világon hatalmas népi mozgalom bontakozik ki, amelynek soraiban az emberek száz és százmilliói tömörülnek, a népek közötti béke és barátság fenntartására. A béke sztálini lobogója alatt tömörülő népmilliók a Szovjetunió vezetésével meg akarják menteni a világot a háború borzalmaitól, meg akarják őrizni az emberiség számára a békét, az életet. Minden becsületes, jószándékú embernek családja, nemzete, hazája, az egész emberiség iránti szent kötelessége győzelemre vinni a béke magasztos ügyét. ” A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét, és végig kitartanak mellette ”- mondta az emberiség bölcs tanítója, Sztálin.

Ezekben a szomorú napokban, amikor a béke zászlóvivőjének szíve megszűnt dobogni, fokozottabban teljesítsük ránk hagyott intelmeit:

Népünknek a világbéke magyar frontszakaszán egységesebben, mint valaha, a világ minden békére sóvárgó népével eggyé forrva, a Szovjetunió vezetésével szilárdan őrt kell állnia a szabadság, a függetlenség, a békés építőmunka védelmére. Nagyobb szeretettel, megbecsüléssel és gondoskodással övezzük néphadseregünket, hogy méltó fegyvertársa legyen felszabadítónknak, a világbéke leghatalmasabb őrének, a hős Szovjet Hadseregnek.

Tisztelt országgyűlés!

A magyar nép sikereinek, a szocializmus építése terén elért eredményeinek szervezője a Magyar Dolgozók Pártja, amelynek soraiban népünk legjobb, leghűbb, legönfeláldozóbb fiai tömörülnek, szeretett Rákosi elvtársunk vezetésével. Nagy tanítómesterünk a Szovjetunió Kommunista Pártja a XIX. kongresszusának záróülésén elmondott történelmi jelentőségű beszédében rámutatott arra a nagyszerű feladatra, amelynek betöltése a kommunista pártokra vár, a szocializmus építése, a béke ügyének megvédelmezése, a háborús veszély elleni harc terén. Sztálin elvtárs útmutatása a mi pártunk harci programja. A magyar kommunisták Lenin-Sztálin pártjától tanulták és tanulják az ország kormányzásának a dolgozó nép vezetésének, a szocializmus építésének tudományát. A marxizmus-leninizmus forradalmi eszményének, Sztálin elvtárs tanításának köszönhető, hogy pártunk vezetésével, Rákosi elvtársunkkal az élén, a dolgozó magyar nép ráléphetett nemzeti újjászületésének, a szocializmus építésének útjára. Népünk további sikereinek is nagy pártunk a letéteményese.

Sztálin elvtárs állhatatosan arra tanított és nevelt bennünket, hogy pártunk egységére és tisztaságára úgy vigyázzunk, mint szemünk világára. Minden magyar kommunistának Sztálin elvtárs dicső emléke iránti legszentebb kötelessége végrehajtani ezt az útmutatását.

Lankadhatatlanul építsük, erősítsük pártunkat, fűzzük szorosra kapcsolatait a dolgozó néppel, ápoljuk és fejlesszük államiságunk alapját, két nagy dolgozó osztályunk, a munkásság és a parasztság szövetségét. Ebben rejlik pártunk ereje és legyőzhetetlensége. Minden kommunista tetteivel, cselekedeteivel, egész magatartásával, a párt- és kormányhatározatok lelkiismeretes végrehajtásával mutasson példát minden dolgozónak. Szilárd helytállásával, a belső és külső ellenség elleni kérlelhetetlen harccal, az éberség fokozásával tegyen hitet és bizonyságot tanítónk és vezérünk, a nagy Sztálin hagyatékához való hűségéről. Ápoljuk és fejlesszük népünkben a proletárnemzetköziség eszményét. A mély és igaz hazafisággal párosult lenini-sztálini proletárnemzetköziség adta és adja számunkra az erőt azokhoz a győzelmes harcokhoz és a szocializmus építésében kifejtett erőfeszítésekhez, amelynek eredményeképpen Sztálin elvtárs a megtisztelő rohambrigád elnevezéssel illetett bennünket.

Tisztelt országgyűlés!

E szomorú napokban pártunk Központi Vezetősége, népköztársaságunk kormánya és Elnöki Tanácsa felhívással fordult dolgozó népünkhöz.

Legnagyobb barátunk, felszabadítónk és tanítónk iránt táplált mélységes szeretetének kifejezéséül a magyar nép még szorosabban tömörül pártunk, kormányunk, szeretett Rákosi elvtársunk köré és minden erejével segíti Sztálin nagy ügyének diadalát országunkban.

Sztálin meghalt! De nagyszerű művében élni fog az idők végtelenségéig. A hűséges és hálás magyar nép ragyogó emlékét törvényben kívánja megörökíteni. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa nevében benyújtott javaslat törvényerőre emelésével népünk szeretetéből és hálájából fonunk hervadhatatlan koszorút drága Sztálin elvtársunk halhatatlan emlékének.