A republikánus GEORGE WALKER BUSH lett az Egyesült Államok elnöke. A magyar szélsőjobbnak köszönhetően mostantól fogva tehát Amerikát egy buta ember vezeti. Aki azt hiszi, hogy a Vasárnapi Újság meghibbant, álljon meg egy pillanatra. Hátha kiderül, nem mi hibbantunk meg.
Miről is van szó? Az amerikai elnökválasztási küzdelmet a magyar liberális sajtó már hónapok óta szinte saját harcának érezte. Csaknem Gore-rá vált. Olyannyira, hogy a Népszavában az SZDSZ-közeli Csepeli György szociológus George Busht egyszerűen butának nevezte. Mellékesen megjegyezzük: Bush kitűnő egyetemeket végzett, és Texas államot a hírek szerint elvezeti legalább úgy, mint Demszky Gábor Budapestet. Vélhetőleg Amerika vezetésében sem lesz túl nagy hiba. A liberális Magyar Narancs pedig egyenesen előre elsiratta, hogy Amerika csökkenti európai befolyását, netán itt hagy bennünket. Holott egy liberálisnak a paternalista gyámkodástól kellene igazán rettegnie.
A Magyar Hírlap november 20-án pedig terjedelmes cikket jelentetett meg Avar János tollából, amelyben ? hogy a magyarországi áthallás és a politikai bunkó a világért se maradjon ki ? ilyen mondatok láttak napvilágot: ?az már szórakoztató adalék, hogy mennyire Bush-lelkendezővé tette a mi ? dehogyis antiszemita! ? szélsőjobboldalunkat Gore zsidó alelnöke?. Helyben vagyunk. Ismét jól megkapta a magyar szélsőjobb, vagy legalábbis az, amit a régmúlt idők megbízható washingtoni tudósítója annak mond. A magyar ballib oldal kétségkívül a térdét csapkodta örömében. Avar Amerika-képe akkor még idilli volt. Ugyanis a választás kimenetele még kétesélyes volt. Avar persze egyértelműen Gore-ra tett. Idézet: ??elvben a Bush-párti többségű, floridai törvényhozó szerv maga is kiállíthatná a 25 elektort, ám gyaníthatóan végleg pürroszi csatába indulna az, aki e mai fórum után is újabbat keresne?. Idézet vége. Hogy a jóslat nem jött be, vagyis Bush nem igazán pürroszi csatába indult, hanem a győzelemért, mégpedig sikerrel, az mára már történelem. De menjünk vissza Avarhoz, aki elemzését így fejezte be az avítt újságírás szabályai szerint csupán ?egy közírónak?, tehát névtelenül hagyott valaki véleményének idézésével, aki egyébként lehet maga az újságíró is: ?mi amerikaiak többnyire kipróbáljuk az összes lehetőséget, mígnem a végén mindig a helyes megoldást választjuk.? Ízlelgessük csak ezt a zárómondatot például emígyen átalakítva: ?mi szovjetek a végén mindig a helyes megoldást választjuk?. Avarnak 1990 óta 2000. november 20-ig tartó hite a tévedhetetlen és mindig a helyes megoldást találó Amerikában azután hirtelen összeomlott. Pontosan 10 nappal később, november 30-án, amikor már úgy érezte, végleg Bushnak áll a zászló. Dzsoki a Fehér Házba tart c. cikkéből az írást szintén a véleményoldala főhelyen közlő Magyar Hírlap ezt a mondatot tartotta fontosnak kiemelni: ?Bush tábora úgy viselkedik, mintha valóban létezne az a konzervatív többség Amerikában, amit a magyar szélsőjobb oldal vizionál számára.? Ismét helyben vagyunk. De most már nemcsak az itteni szélsőjobb a baj forrása, hanem az, hogy egy szörnyű metamorfózis nyomán hús-vér alakot öltött Amerikában is a magyar szélsőjobb, amely, szégyen és gyalázat, győzelemre segítette a konzervatív republikánus Busht. Akinek ? ismét idézzük Avart ? ?Csapata már tüntetően rendezkedik be Washingtonban, hogy ezzel is a visszavonhatatlanság képzetét keltse, s árnyékot vessen a demokraták floridiai óvásaira?. Míg most tehát a baj az, hogy Bush árnyékot vet a demokraták további jogi lépéseire, 10 nappal korábban még igazi próbatételnek nevezte a floridai főbírói ítéletbe való belenyugvást. Vagyis a demokraták nem állták ki a próbatételt, hiszen óvtak. De ugorjunk ismét a zagyvaságtól időben előre. December 14-ét, csütörtököt írunk. Egy nappal azután, hogy szerdán, magyar idő szerint hajnali 4-kor kiderült: végleg és visszavonhatatlanul győzött George Bush. Avar János ismét nagyterjedelmű elemzéssel jelentkezik a Magyar Hírlapban A vesztes mindent visz címmel. A balliberális lap fő Amerika-szakértőjének mondanivalójából ezt tartja érdemesnek kiemelni: ?Nem sokkal a szövetségi főbírák döntésének kihirdetése előtt a floridai képviselőház republikánus többsége minden eshetőségre megszavazta a Bush-párti elektori listát. Ettől lett igazán csúnya e végjáték: nyilvánvalóvá tették, hogy csakis a nekik kedvező főbírói ítéletet fogadják el. Ha fej, mi nyertünk, ha írás, ti vesztetettetek?, idéz Avar egy ismert amerikai mondást. Vagyis az az Amerika, amelyik Avar világképében november 20-án mindig a helyes megoldást választotta, egycsapásra füstbe ment. Egy szempillantás alatt a felismerhetetlenségig átalakult. Reménytelenné vált. És mint írja: sokba fog kerülni ennek a jogi manipulációnak a sikere. Jogi manipuláció? Értsd: a Legfelsőbb Bíróság ítélete, amely eredményeként Bush lett a győztes és amely pontot tett arra a jogi folyamatra, amelyet ? ne feledjük ? Gore indított meg, nem más, mint jogi manipuláció. Avar és táborának reménye már csak a visszavágás, amit így fejez ki: ?Mintha csak egy meccs lett volna, amelyet a (fő)bíró ugyan elcsalt?, de hát holnap is lesz mérkőzés?. Idézet vége. Elcsalt. Ide jutottunk a mindig helyesen választó Amerikától.
Most pedig nézzük, mire számíthat Magyarország azzal az elnökkel, akit megválasztott magának - természetesen a magyar szélsőjobb és egy kapitális jogi csalás segítségével. Magyarország az új érában sok mindenre számíthat. Például egy olyan külügyminiszterre, a színesbőrű, konzervatív, nagyszerű Collin Powelre, aki ha egyáltalán eljön ide, Magyarországra, nem azért, hogy kódolt üzeneteket és figyelmeztetéseket közvetítsen egy ismert magyar párt platformja mentén - netán kitüntetések formájában. És lényegesen kevésbé lesz fogékony olyan emberek véleményére, mint Tom Lantos képviselő, akinek mindig mindenről ugyanaz jut eszébe. És akinek az az ugyanaz az olajban dúsgazdag Szaud-Arábiával kapcsolatban valahogy sohasem jut az eszébe.
Bush szerencsénkre izolacionistább lesz elődjénél. Nem akarja, hogy ? mint mondani szokás ? Amerika a világ csendőre legyen. Csak a fontos kérdésekre akar majd koncentrálni. Mint az amerikai-orosz és az amerikai-kínai viszonyra. A világ többi részét pedig békén hagyja. Hiszen az országok felnőttek, nem szorulnak gyámságra. Mindaddig nyilvánvalóan, ameddig nem forog kockán amerikai nemzeti érdek. Magyarán: bennünket békén hagynak. Valóban: egy ilyen elnököt vizionált magának a magyar szélsőjobb, hogy a Magyar Hírlap szavaival éljünk.
És ha már itt tartunk: a magyar jobboldal jól emlékszik arra, hogy annak a konzervatív republikánus Ronald Reagannek köszönheti a kommunista tábor eltűnését, akit itt nálunk a sajtó ? akár mint Orbán Viktort ma - csípőből tüzelőnek, cowboynak és harmadrendű színésznek nevezett. Aki nélkül ma ebben a rádióban nem lehetne egy konzervatív republikánus elnök győzelmét ünnepelni. George Walker Bushét, akit egy jó magyar szélsőjobboldali szokás szerint hadd köszöntsünk így: Isten áldja elnök úr! Örülünk győzelmének!