Téma: Magyarverés Sepsiszentgyörgyön
|
greeny |
2005. május 27. 00:22 | Sorszám: 18 |
Szíves figyelmébe ajánlom a fórumozóknak az alábbi mély és őszinte gondolatokat remélve hogy a sepsiszentgyörgyi magyarverés problémája megoldódott és ez az idézet elég tanulságul és mementóul szolgál kinek-kinek, mindenkinek: Máról holnapra: Háromszéki magyarverõsdi "Megdöbbentõek ezek a ,,manelés” hírek: garázda természetû román tinédzserek bandákba verõdve verekednek, pofozzák, nyakleveseket osztogatnak, fülük feltépését helyezik kilátásba a magyar tizenéveseknek. Hogy miért? Székelyföldön pár évtizede néhány százalék híján még színmagyar városukban magyarul, azaz anyanyelvükön beszélnek, nem a betelepedettek nótáit kedvelõk társaságához húznak, és valószínû, nem tartoznak az utcán ordítva randalírozó, az orrváladékot földhöz verõ, csürheként csatangoló bandákhoz. Naivak voltunk, amikor azt hittük, hogy a hirtelen haragú, bicskás természetû székely fiatalok megfékezésével tovatûntek környezetünkbõl a véres leszámolások. Idegenkedve és értetlenül fogadtuk a vajdasági magyarverések szörnyûségeit, a szerb-montenegrói etnikai alapú utcai, szórakozóhelyi leszámolásokat, amelyeknek magyar fiatalok estek áldozatul. És ha azok ,,szemet szemért, fogat fogért” alapon eltángáltak némely szerb fiatalt, akkor megrökönyödve konstatáltuk, hogy a szerbek uralta igazságszolgáltatás más mércével mér: öt temerini magyar verekedõt például együttvéve 61 évi börtönbüntetéssel sújtottak, amíg más esetekben a szerb elkövetõknek haja szála sem görbült. A vajdasági magyarveréses ügyeket más számlára írtuk, ezek — gondoltuk — a mienktõl elütõ környezetben történtek, és más etnikai viszonyok gerjesztették, mint a mieink. Az albánok lakta övezetekbõl, montenegrói részekrõl tömegesen és hirtelen a magyarlakta vidékekre, az elmenekült magyarok helyére betelepített agresszív szerbek máshol szocializálódtak, nem ismerik a lakóhelyükön õshonos magyarság problémáit és így tovább. A budapesti és általában a magyarhoni verekedéses, leszámolásos garázdaságokat, mint például a mostani, nagy port kavaró cigány-cigány ,,kardvívásokat” ugyancsak tõlünk távoli és aktuálpolitikai leszámolási kísérletek körébe sorolandó incidenseknek tartottuk, amelyek némelyeknek ismételten alkalmat szolgáltatnak arra, hogy magyargyûlölõ indulataiknak szocialista párttársaikkal együtt szabad teret engedjenek. Nem a mi ügyünk alapon elhatároltuk magunkat az unalomig ismételt fasisztázásoktól, antiszemitázásoktól — csak akkor szaladt ráncba a homlokunk, ha egyre-másra rajtakaptuk õket, hogy az erdélyi hídfõállásaikat is építgetik bizonyos lapok, bértollnokok, megélhetési politikusok révén. Nos, derült égbõl villámcsapásként ért ez a sepsiszentgyörgyi magyarverõsdi, ennek bandajellege, primitív agresszivitása, becstelensége és aljassága. Amennyiben az illetékes hatóságok, a szülõk és a közvélemény nem fogja le a fültépõ, pofozkodó, randalírozó vandálok kezét, a folytatást mindenki elképzelheti. Óva intjük, akiket kell, attól, hogy ,,fogat fogért, szemet szemért” alapon próbáljanak elégtételt szerezni és igazságot tenni. A bandák ellen a hatóságiaknak kell határozottan fellépniük. Tény az, hogy az együttélést, együtt gondolkodást és együttérzést ellehetetlenítik az elkülönülésnek azok a — sajnos általánosítható — formái, amelyek értelmében csak az itt élõ magyaroknak lenne kötelességük az idetelepedettek nyelvét, kultúráját, szokásait tisztelni, mintha ez éppen a harmonikus együttélés garanciájaként nem lenne kölcsönös követelmény. Azt hittük, hogy az unióhoz közeledés szándéka majd kisimítja azokat a ráncokat, amelyeket a folyamatosan kultivált magyarellenesség, a nacionalista kivagyiság, az utcaneves, zászlós, föld- és vagyon-visszajuttatásos ügyek árkoltak az arcokra. Azt hittük, hogy az iskolai lázadásokat szervezõ magyarellenes manõverek, amelyeket felelõs beosztású felelõtlen tisztségviselõk megengedtek maguknak, csak átmeneti, tüneti jellegûek, mert az ész, az értelem, az együttélés elemi szabályai, ha lassúdadon is, de érvényesülnek. Bár így lenne, s az utcai bunyózások riadalma helyett mosollyal köszönthetnõk egymást." FORRÁS: Háromszék [2005. május 26. - csütörtök] Sylvester Lajos - Főmunkatárs, háromszéki (Kovászna megye) értelmiségi
|
|
greeny |
2005. május 26. 23:44 | Sorszám: 17 |
Azonosították a magyarverõket "Azonosították a magyarverõket Hét román fiatalt azonosított a Kovászna megyei rendõrség az elmúlt napok sepsiszentgyörgyi magyarveréseinek elkövetõiként — közölte György Ervin prefektus, aki tegnap délelõtt határozott fellépést kért Constantin Scurtu megyei rendõrparancsnoktól. A verekedõ tizenéves gyerekeket szüleikkel együtt idézik be a rendõrségre, és a tanfelügyelõség képviselõje jelenlétében kérik számon tettüket — tájékoztatott a prefektus, aki azt is elmondta, megegyeztek, hogy szigorú büntetéssel kell megelõzni a román fiatalok magyar gyerekeket veszélyeztetõ akcióinak a folytatását, különben súlyos, etnikai konfliktushoz vezetõ következményei lehetnek az elmúlt napok történéseinek. ,,Elejét kell venni annak, hogy még nagyobb legyen a baj” — hangsúlyozta a prefektus. Albert Álmos polgármester, az RMDSZ területi elnöke figyelemmel kísérte az ügyet, de megvárja a hivatalos jelentést, tudni akarja, kik a tettesek, és kapcsolatba hozhatók-e a Lósy-Schmidt Ede-emléktáblaállításkor szervezett tavalyi magyarellenes tüntetéssel. ,,A rendõrség feladatul kapta, minél hamarabb járjon a dolog végére. Komolyan kell vennünk az ügyet” — mondta kérdésünkre Albert Álmos. Az esetek sokasága és hasonlósága nem teszi kétségessé: a román fiatalok szervezetten és magyarságuk miatt bántalmazták a 15—18 éves diákokat. Csak remélni lehet, hogy nem lesz folytatás, és a szigorú fellépés hatásos lesz, a háromnapos terror pedig csak rossz emlék marad az érintettek számára." FORRÁS: Háromszék [2005. május 26. - csütörtök] _________________________________________________________ Ezek szerint - és a ma reggeli linkelés szerint (Beren kolléga hozzászólása) ez a problémás jelenség korrektül és kultúráltan megoldódni látszik, hála a jó égnek. Mindenki csak jól járhat a nyugalommal és harmóniával, legalább van ahol ezt "felérik ésszel"!?
|
|
greeny |
2005. május 25. 23:58 | Sorszám: 12 |
Az rendben is van, biztosan megvédik magukat. A kérdés csak az hogyan? A védelem, ami még belefér a jog kereteibe. Zsandárság, rendőrség között nincs magyar, önkormányzatban van, de pl. a polgármesterük aligha állna védelmükbe, bár a származása magyar. Ez még önmagában nem jelent semmit, mint tapasztalhatjuk néha itthon is.
|
|
greeny |
2005. május 25. 23:13 | Sorszám: 7 |
Köszönöm az Istenhoztát, így legyen! Isten áldjon mindenkit itt a Gondolán! Nem vagyok én olyan öreg csóka - sőt -, úgyhogy maradjunk ennyiben: Sziasztok!
|
|
greeny |
2005. május 25. 22:53 | Sorszám: 5 |
Nem biztos, hogy ennyire aggódni kellene a Sepsiszentgyörgyiekért, nem olyan elveszett srácok ők. A Horváth Aladár - ahogyan ismerem őt - az általad említett hiénahordába azért nemigen férne bele, legfeljebb a félrevezetett-megvezetett magyar értelmiségiek népes táborába perpillanat igen.
|
|
greeny |
2005. május 25. 16:48 | Sorszám: 2 |
Igen, így tudom én is. Nyugodt, rendezett, nem verekedős város tudtommal. A tömbházas városrészekben elég jelentős marginalizált tömeg él, sok betelepülttel/telepítettel.
|
|
greeny |
2005. május 25. 16:21 | Sorszám: 0 |
http://www.sepsiszentgyorgy.ro/index.php?k=0&ak=1&article_id=14036 "Magyarverés Sepsiszentgyörgyön
Bandába tömörült román ifjak magyar középiskolásokat vertek meg Sepsiszentgyörgyön az elmúlt napokban. Négy megvert diák szüleje feljelentést tett a rendõrségen. Vasárnap délután négy körül a Mihai Viteazul téren gördeszkázó két diák az esõ elõl a közeli gangba menekült. Ott beléjük kötött három román fiú: miért nagy a hajuk?, majd még érkezett erõsítés, és végül 7—8-an elkezdték püfölni õket. Más gyerekek szintén a téren bicikliztek, s fél hét tájékán a kultúrpalota elõtt beléjük kötött öt román fiú, akikkel egy lány is volt. Megkérdezték, hogyan beszélnek itt, Romániában? Válaszoltak: magyarul. Erre kaptak egy nyaklevest. Ismét megkérdezték: hogyan beszéltek? A válasz megismétlõdött: magyarul. Erre ismét jött egy sapka, majd bele is rúgtak adatközlõnkbe. Akkor a kerékpárosok elmenekültek, s az ütlegelõk egy darabon üldözték õket. A menekülõk s a korábban megvertek másik törzshelyük, a Bisztró elõtt gyülekeztek. Az üldözõk is odaértek, már tucatnál többen voltak, de csak szóváltásra került sor. Hétfõn az egyik nagyhajú gördeszkás fiút iskolából jövet a Bisztró közelében ismét megverték, s meghagyták, hogy este hétkor mind ott legyenek, mert ha nem, úgy elverik õket, hogy kómába esnek. Késõbb két biciklisbe kötöttek bele, szintén a Bisztró elõtt. A magyarok menekültek, de a Csíki utca bejáratánál négyen utolérték. Utóbbiak közül kettõ megütötte a menekülõket, õk visszaütöttek, s verekedés kerekedett. Este egyik szülõ mobiltelefonjára SMS érkezett: S. O. S., gyertek a Bisztró elé, mert itt vannak a románok, és megvernek! A Mihai Viteazul térrõl elkergették a magyar fiatalokat. (Görkorcsolyázni, gördeszkázni, biciklizni járnak oda 15—18 éves diákok — szerk. megj.) Elterjedt a híre, hogy a ,,verekedõs hírû állomási banda” is csatlakozott elõbbi román csoporthoz. Meg nem erõsített információk szerint a Székely Mikó Kollégium elõtt is megvertek egy diákot hétfõn. Más szülõ jelezte, hogy hétfõn este hét körül fia a Mihai Viteazul téren át ment hazafelé, és közel negyven román fiatal, egyesek botokkal felfegyverkezve, keresték az egyik megvert biciklist, hogy ,,tépjék ki a fülét”. A fiúba is belekötöttek, s csak úgy menekült meg, hogy románnak vallotta magát. Korábban hallottunk arról, hogy az állomás és az Olt-híd környékén úgynevezett ,,mánélés” románok magyar ifjakba kötöttek bele, és vertek meg. Akkor a kifogás az volt, hogy rockosok, és nem szeretik a manele-zenét. Tegnap egyik adatközlõnk nem mert iskolába menni, otthon maradt. Négy megvert fiatal szüleje feljelentést tett a városi rendõrségen. Corneliu Câmpeanu, a sepsiszentgyörgyi renõrség megbízott parancsnoka érdeklõdésünkre elmondta, a beadványok alapján nyomoznak az ügyben, s bármely információt szívesen vesznek." FORRÁS: Háromszék [2005. május 25. - szerda] ____________________________________________ Ezt nehezen tudom elhinni, sír a szívem. Sepsiszentgyörgy a nyugalom szigete, legalább is én így ismertem meg.
|
|
|