Ilyen a Fidesz ??? smerjük meg fideszes politikusainkat II. - Kövér László
Az előző részben megismerhettük Pintér Sándort, akinek életéről, "munkásságáról" - talán nem véletlenül - igen kevés információt lehet találni a különböző forrásokban. Kövér László, az Orbán-kormány volt polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli minisztere azonban egészen más. Róla rengeteg cikk, híradás látott napvilágot, és temérdek nyilatkozata jutott el nemcsak a narancsszínű fülekbe.
"Kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna!"
Ahhoz, hogy kicsit jobban megértsük, ki is valójában ő, bele kell mélyednünk családjának múltjába. Kövér László édesapja asztalosmesterként dolgozott, és már az 1930-as évektől a szociáldemokrata párt, majd később az MSZMP tagja; a családja múltjában a tanácsköztársasági felmenők is jelen vannak. "Apai nagyapám és nagyanyám szociáldemokrata érzelműek voltak. Nagyapámnak a szociáldemokrata párt pápai szervezetének a Bethlen-Peyer paktumot követő megszervezésétől jogfolytonos volt a párttagsága haláláig, 1989-ig, szemben nagymamámmal, akit az 1948-as pártegyesülést megelőző tagrevízióval, mint "klerikális elhajlót" kiraktak a pártból. Az ilyen gyökereimet nemcsak nem szégyellem, de büszke is vagyok rájuk. A szociáldemokráciához nekem sokkal több közöm van, mint Gyurcsány Ferencnek" - mondta egy 2005-ös interjúban Kövér, akinél tehát láthatjuk, hogy büszke a fölmenőire és a családja - nem éppen nemzeti - múltjára. A Tanácsköztársaságról pedig egyszerűen hallgat és hazudik, hiszen az maga volt a magyarellenes, kereszténygyűlölő vérbolsevizmus.
Elvtárs az általános és a középiskolát Pápán végezte, 1978-ban érettségizett a Türr István Gimnáziumban.
1986-ban Kövér az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett oklevelet. Természetesen fentebb a családi múltját nem véletlen említettük meg, hiszen a család örökségét ő sem hagyta el. Az egyetem elvégzése után az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének ifjúságkutató csoportjában dolgozott tudományos segédmunkatársként. A családi múlt tehát utolérte őt is.
Az Indexnek 2005-ben az MSZMP-s múltról - amelyről nem szívesen beszél Kövér - a következőket mondta: "Ez - akkor már legalábbis - elsősorban tudományos intézet volt, nem pedig pártintézmény. Körülbelül fél évig dolgoztam ott, amíg el nem vittek katonának, hogy letöltsem a hátralévő fél évemet a katonaságból. Tudományos segédmunkatárs voltam, itt a segédmunkatárs részt húznám leginkább alá. Ez gyakorlatilag a fénymásolások intézésétől esettanulmányok megírásában való részvételig terjedt." Teljesen hihető, ugye? Egy a komcsipárt második legfontosabb testületének intézetében dolgozó "ellenzéki" ifjú.. De ha így is lett volna, még ha csupán apró fogaskerékként szolgálta is a kommunista rezsimet, finoman szólva az is éles ellentétben áll állítólagos antikommunizmusával... Természetesen Kövér elvtárs a megtévesztés mestere, az, hogy ő az MSZMP munkatársaként mit is csinált, talán a következő évek eseményeinek ismeretében látható lesz.
Azonban a java csak ezután következett életében. A Fidesz többi nagy személyiségéhez hasonlóan őt is támogatta Soros György, ugyanis 1987-1988-ban az MTA-Soros Alapítvány ösztöndíjasaként a közép-európai társadalmi mozgalmakat "kutatta". A tanácsköztársasági, vörös felmenőkkel bíró Kövér kommunista volta mellett egyébként nem véletlenül vált a Fidesz egyik meghatározó vezérérévé. 1990 után azok közé tartozott, akik minden tettükkel akadályozták a kommunista rezsim vezetőinek elszámoltatását és bíróság elé állítását. Azonban ne menjünk ennyire a dolgok elébe.
Soros György biztos támogatásával, óriási önbizalommal a következőket mondta az 1985-ös IV. Országos Szakkollégiumi Találkozó megnyitóján:
„Mi, akik most itt ülünk, talán nemsokára ennek a társadalomnak a vezető pozícióiban találjuk magunkat – akár tetszik ez nekünk és az előttünk járóknak, akár nem, feljebb vagy lejjebb meghozott döntéseinkkel, munkánkkal egyének, csoportok, s rajtuk keresztül az egész társadalom sorsát befolyásoljuk.”
A "nagy csapat" 1988-ban
Tehát Kövér László már akkor tudta, hogy mi vár csonka hazánkra, és azt is tudta, hogy egyszer ő is a hatalom irányítójává válik. Abban az időben azonban nemcsak a mostani Fidesz vezetői ültek ott, de a jelenlegi vezető MSZP-sek, és Gyurcsány Ferenc is megjelent az ilyen alkalmakkor.
A MISZOT, Gyurcsány, Orbán, Kövér és barátaik
Abban az időben, mikor a Kádár-rendszer falai már kezdtek repedezni, és úgymond az enyhülés időszaka kezdődött, egy új szervezet alakult. Persze sok-sok szervezetet alapítottak abban az időben, mikor már tudták, hogy óriási változások előtt áll az ország. Az egyik ilyen "mozgalom" felülemelkedett a többin, ugyanis az akkori, úgymond ellenzéki fiatalság összegyűjtése volt a cél, és a közösségteremtés, kapcsolatépítés. Az 1988-ban megalapított MISZOT (Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa) a "rendszerváltás és a demokratizálódás elősegítésére" jött létre, és magába foglalta az akkori ifjúsági szervezeteket. Mindez nem lenne érdekes, ha nem tudnánk azt, hogy kik is voltak abban az időben a vezetői e szervezetnek, és persze akkor sem lenne jelentősége, ha nem tudnánk, mi lett belőlük az évtizedek során. Stumpf István, a szervezet elnöke az Orbán-kormány kancelláriaminisztere volt. A mi bajszos barátunk, Kövér a szervezet alelnöke lett és - talán véletlenül? - ugyancsak a miniszterségig vitte. Gyurcsány Ferenc akkori alelnökből lett a "mi" Fletónk, aki az újkori magyar történelem egyik legocsmányabb figurája. Mások ma közjogi méltóságok legközelebbi tanácsadói, míg megint mások az egyházi életben vagy a gazdaságban futottak be valóban jelentős karriert. Ez a szervezet volt tehát, amely Kövérnek a legtöbbet adhatta, és a fenti 1985-ben elhangzott idézetéből is jól látszik, hogy nagyon jól tudta, tudták, hogy mit csinálnak az akkori ellenzékiek.
Sajtótájékoztató a MISZOT alakuló ülése után
Gyurcsány, Orbán és Kövér tehát egy szervezetben voltak vezetők. A KISZ volt vezetője, Gyurcsány és Kövér pedig a MISZOT-ban is óriási energiával tevékenykedett azon, hogy a következő években, évtizedekben övék lehessen majd a hatalom. A következő videó pedig szolgáljon bizonyítékul azok számára, akik még kételkednek ezekben a tényekben.
Kövér a "rendszerváltás" utáni időkben
Kövér László egyike volt a Fiatal Demokraták Szövetségét létrehozó harminchét fiatalnak, és 1988. március 30-án a Bibó István Szakkollégiumban a Fidesz megalakítását eldöntő tanácskozás vitavezetője is volt. Tehát László a Soros Alapítvány segítségével tevékenyen részt vett ezen munkálatokban, majd 1989 nyarán új pártja képviseletében a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon tagja volt az "Ellenzéki Kerekasztal" tárgyalócsoportjának, amelyen megvitatták az ország hatalmi felosztását és az ország szétprivatizálását (lopását), amely ettől a tanácskozástól kezdődően egészen a mai napig tart. Kövérnek tehát óriási felelőssége van a most kialakult helyzetben. (Állami vállalatok tönkretétele, fillérekért elkótavetyélése vagy bezáratása, az értéket termelő gyárak sorozatos bezárása, az egészségügy leépítése stb., sajnos sokáig sorolhatnánk - a szerk.) Abban is nagy szerepe volt, hogy hazánkban nem történt igazi rendszerváltás, csupán elitváltás. A hatalmat pedig a volt MSZMP-sek nagybajszú "Laca" hathatós segítségével meg tudták tartani, és 1994-ben ismét hatalomra tudtak jutni.
Az 1990. évi országgyűlési választások második fordulójában Veszprém megye 3. sz., Pápa központú választókerületében a Fidesz és az SZDSZ(!) közös jelöltjeként országgyűlési képviselővé választották. Kövér tehát már itt is meghazudtolta azon véleményeket, hogy ő radikális lenne. Erről a következőket nyilatkozta: "Igen, ez egy olyan sötét foltja az életrajzomnak, amit magyaráznom kell. Pápán azonban valóban kivételes helyzet volt 1990-ben, ahol csak a Fidesz volt megszervezve, az SZDSZ nem. A Fidesz pápai csoportja volt az első ellenzéki szervezet Veszprém megyében, ennek megfelelően kivételes helyzet alakult ki: mi voltunk az "idősebb testvér" a csenevész öcsi" mellett." Ez azonban nem magyarázat arra, hogy miért indultak együtt az SZDSZ-szel. Persze mi tudjuk a választ. A Fidesz nem nemzeti pártként indult, (ál)nemzeti köntösüket igazán az 1998-as időktől kezdődően öltötték magukra. Gondoljunk csak Fodor Gáborra, aki Orbán barátjaként a narancsosok egyik alapítótagja, majd mikor a párt már úgymond vállalhatatlanná vált Fodornak, átlépett a Szadeszba. Így magyarázható a két párt nem is olyan nagy egymásra találása.
Kövér a párt hatalomra kerüléséig - köszönhetően a pártlistának is -, képviselő maradhatott, és parlamenti bizottságokban töltött be pozíciókat. 1990-1998 között tagja - egyebek mellett - a belbiztonsági és rendőrségi állandó bizottságnak, mentelmi és összeférhetetlenségi és nemzetbiztonsági bizottságoknak, és ebből is látszik, hogy, hasonlóan elvtársához, Pintér Sándorhoz, őt is a karhatalom érdekli és, mint az látni fogjuk, a nemzetbiztonság az, amely őt legjobban foglalkoztatja.
Titokminisztersége idején
1998-tól egész 2000-ig a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter lesz "Laca". Itteni regnálása folyamán - mint ahogy máshol sem - nem történt tisztogatás a régi moszkovita-kommunista elemekkel tömött NBH-nál és társintézményeinél, sőt, Kövér odavette a kékfényes Szabó László fiát is..
Ezután nagy változás következik életében azzal, hogy 2000-ben Orbán Viktor - miniszterelnökségének feladataira hivatkozva - lemond a pártelnöki tisztségéről és Kövér így végre beülhet a narancsos bársonyszékbe, igaz, csak egy évre, majd ezután ismét a nemzetbiztonsági bizottság tagja és alelnöke lesz. Két éves munkája a titkosszolgálatok élén főleg a NATO szerbiai szerepvállalásának kérdése volt, amelyben a titkosszolgálatok feladata a kémek és egyéb felforgató személyek kiszűrése volt. "Sok országban annyira összefonódott a politika és az alvilág, hogy a diplomaták látogatásakor nem lehetünk biztosak abban: hazáját vagy annak alvilágát képviseli a látogató" - mondta egy 1999-es konferencián Kövér, akinek minisztersége idején - talán nem véletlenül - nyolcvan százalékkal növelték a titkosszolgálatok költségvetését.
Tárcavezetői munkájának két éve alatt több olyan eset is volt, amelyet nem tudtak sem a titkosszolgálatok, sem pedig a rendőrség megoldani. Ilyen volt többek között az Aranykéz utcai robbantás, ahol Boros Tamás volt a célpont, és a 4 kiló TNT-nek megfelelő robbanóanyag óriási pusztítást végzett az utcában. Ilyenek voltak az FKGP és a Fidesz háza táján elkövetett robbantásos merényletek is. A titkosszolgálatoknak egyik ügyet sem sikerült megoldania. Ebben az időben robbant ki az ügyekhez kapcsolódóan, hogy esetleg a szlovák titkosszolgálat (SIS) állhat a robbantások mögött. A megbízó pedig nem más lehetett, mint Moszkva, akiknek a parancsaira több akciót hajthattak végre a környező országokban, így Magyarországon is. Hazánkkal kapcsolatos legfőbb céljuk az euroatlanti csatlakozás megakadályozása lehetett. Azonban ezt az ügyet sem sikerült a titkosszolgálatoknak felgöngyölíteniük. Ami érdekes, hogy magyar titkosszolgálatok a birtokukba került információk ellenére sem adtak segítséget a rendőrségnek, holott ez nagyban segíthette volna utóbbi munkáját ezen bűncselekmény hátterének feltárásában. Vajon miért nem adta meg a Kövér László vezette minisztérium az információkat? Talán benne voltak olyan ügyekben, amelyek a nyomozással a nyilvánosság elé kerülhettek volna, ezzel kellemetlen helyzetbe hozva "bajszost" és barátait? A választ talán már sosem tudjuk meg, azonban érdekes kérdéseket vet fel a titkosszolgálatok látszólagos tétlensége.
2002: a "köteles beszéd" és a bukás éve
2002 választási év volt Magyarországon, és a közvélemény-kutatások, bár szoros versenyt jeleztek, mégis úgy nézett ki, hogy a Fidesznek áll a zászló. Azonban ekkor, hogy véletlenül, vagy szándékosan, nem tudni, de Kövér elvtárs olyanokat mondott, amik hatására - és persze a választási csalásoknak köszönhetően - a Fidesz elvesztette az előnyét. Ez az úgynevezett köteles beszédként elhíresült monológ, amely után ki is szállt a kampányból, és egy időre csöndben is maradt. A lakossági fórumon a következőket mondta: "...menjünk le a pincébe, keressünk egy jó erős kötelet, meg egy viszonylag erős gerendát és szöget, és kössük fel magunkat" - ezzel azoknak üzent, akik ellenezték a Fidesz gondolatát, hogy szerezzük meg az olimpia megrendezésének jogát. Természetesen a szocionista ellenzék ezt nem hagyhatta szó nélkül és a kampány további részében ez az "elszólás" az MSZP-nek ez óriási hasznot hozott. Egy kampányvideót is készítettek, amelyet azonban betiltottak és nem játszották a televíziókban.
A betiltott kampányfilm:
Emellett pártja 2002. februári kongresszusán is emlékezetes beszédet mondott, akkor strigákról - emberből állattá változó lényekről - beszélt. Azt mondta: "Ezen a kongresszuson a továbbiakban strigákról, s egyéb ártó lényekről, honkupecekről és szellemi hajléktalanokról szó ne essék. Nem azért, mert ilyenek nincsenek, hanem azért, mert napjaik meg vannak számlálva." - mondta és ezen nyilatkozatai miatt is hívják (tévesen) Kövért a Fidesz radikális emberének.
Kövér a 2002-es vereség után mintha eltűnt volna a közéletből. Bár a 2002-es országgyűlési választásokon ismét mandátumot szerzett, és a nemzetbiztonsági bizottság elnökévé is megválasztották, illetve a narancsos párt frakciójának helyettesévé is, azonban mégis a "köteles beszéd" után kevésbé aktív és "radikális" lett beszédeiben és megszólalásaiban. Valószínűleg rákoppintottak a fejére, hogy nem kellene ilyen helyzetbe hoznia többé pártját. Kinevezésein ennek ellenére nem látszik, hogy Orbán kegyeit elvesztette volna.
A 2006-os választások ismét vereséget hoztak a Fidesz számára, és ezzel az "Egy a tábor, egy a zászló!" jelszó is megbukott. Látszott, hogy egyetlen jobboldali párt ezen a demokratikus játszótéren nem képes legyőzni az MSZP-SZDSZ koalíciót. A Fidesznek az "őszödi beszéd" meghozta a várva-várt eredményt, ugyanis az önkormányzati választások után az ország térképe vörösből narancsossá vált. Aztán jöttek az ígéretek, a 72 órás ultimátumok, a most majd átvesszük a hatalmat, az előrehozott választások ígérete, a kordonbontás - amelyen Kövér is részt vett - és minden, ami egy jó színpadi előadáshoz kellhet. Természetesen nem történt semmi. A Fidesz népszerűsége bár magas volt, azonban csonka hazánk kezdett ébredezni. Az új ellenség, akit démonizálni lehet, már nem az MSZP és a szétesőben lévő SZDSZ volt, hanem a nemzeti radikális oldal lett.
Hosszú csönd, majd az új veszedelem: a Jobbik
Egy a 2006-os választások előtt interjúban a MIÉP-Jobbik-ról a következőket mondta: "Evidens, hogy a Fidesztől vennék el a szavazatokat, miután a polgári-nemzeti tábor adott nagyságú, ők meg a Fidesztől jobbra helyezkednek el, nincs honnan elvenni szavazatokat, csak a Fidesztől. Illetve vannak olyan szavazók, akik - ha nem lenne ez a MIÉP-Jobbik alakulat - egyáltalán nem vennének részt a választásokon. A fellépésük sem véletlen, hogy olyan időszakra volt időzítve, amikor egyfajta értetlenség vagy ingerültség söpört végig a Fidesz parlamenti döntésének eredményeképpen a radikális nemzeti elkötelezettségű szavazóink körében."
A gondolkodása azóta sem változott. Az új ellenség napjainkban már a Jobbik, a hozzá köthető szervezetek és az egész nemzeti radikális oldal. Kövér és a Fidesz tudja, hogy a radikális oldal egyre erősebb, azonban nagy tévedésben vannak azzal kapcsolatban - 2006 óta - hogy a Fidesztől veszi el az az oldal a szavazatokat (vagy legalábbis csak onnan). Az EP-választáson is kiderült, hogy a csalódott MSZP-szavazók közül is sokan pártoltak át a Jobbikhoz. Egyszerűen csak féltik a hatalmukat Kövérék, és Orbán nyilatkozataiból is jól látszik, hogy a 2/3-os többség is már csak álom maradhat számukra. Kövérnek viszont, úgy tűnik, biztos helye lesz az új Orbán-kormányban. A Magyar Nemzet információi szerint szinte bármilyen posztot megkaphat az új kabinetben.
A 2010-es évhez közeledve ismét egyre őrültebb, paranoiás kirohanásai vannak. A HírTv Péntek 8 című műsorában lehet, hogy csak freudi elszólás volt, de elmondta, hogy igazából az elmúlt 20 évért mindenki felelős, nemcsak a politikusok, hanem az egész magyar nép. Megszólalásában mentegette magát és korrupt politikus társait: „Vegyük le egy kicsit a túl nagy felelősséget a politikusok válláról! Az, ami ma Magyarországon van, nem néhány száz vagy néhány ezer politikusnak a keze munkája. Nem azért alakult így, mert voltak ostoba vagy gazember politikusok kormányon vagy ellenzékben. Hanem azért, mert mi, magyarok - nem megegyezéses alapon persze -, közösen ide juttattuk a dolgokat."
(Index – Kuruc.info – Wikipédia – Hetek – Origó - Parlament.hu - Szent Korona Rádió nyomán)
