|
Téma: 56 versben (ÖTVENHATVERS)
|
|
bernulli |
2008. július 09. 06:24 | Sorszám: 541 |
|
Köszönet az mno fórumán zalai által indított gyűjtésnek, a canadahun igencsak vegyes 56-os topicjának, a http://server2001.rev.hu/msite/index.asp?id=4 gyűjteményének és a Várad folyóirat ünnepi számának. Márciusnál előbb Újra Kezdjük. Bocs, ha néha nem tudtam ellenállni prózai részeknek.
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 06:10 | Sorszám: 540 |
|
Gittai István:Szindróma Akkoriban nagy szó volt a rádió, legalábbis mifelénk, ahol az asszonyok még hetente dagasztottak, kézzel mostak, és déli harangszóra ott gőzölgött a levesestál az asztal közepén. A férfiak meg lószekérrel jöttek-mentek, erdőre, mezőre, vásárba, malomba. Akinek füstölés volt a szenvedélye, saját termesztésű kapadohányát szívta, és a maga kapálta szőlő levét itta egész esztendőben, még víz helyett is. Mi, gyerekek meg a petróleumlámpa világa mellett bármi mást szívesebben csináltunk – még a tengerifejtést is –, mint a másnapi leckét.
Igaz, ami igaz, már mifelénk is kezdték forszírozni – csak évekkel később erőltetni – a közösben való szántás-vetés-aratás-cséplés napsugaras előnyeit, de arra – néhány vékonydongájú, hevesszájú munkakerülőn kívül – nemigen figyelt oda senki. Azokban a napokban-hetekben furcsa és rejtélyes lett a felnőttek pusmogása. A férfiak a két rádiós ház udvarának valamelyikén gyűltek össze esténként, hogy meghallgassák a legújabb híreket, így utólag visszaidézve a falumbeli férfiak igazi szurkolók voltak, a Gellérthegy lábánál felszított események szerencsés kimenetelét vágyták titkon mindannyian. Mármint azt, hogy forduljon jóra minden, amit a veresek elrontottak. Ahogy én emlékszem, leginkább a közénk húzott határral nem voltak kibékülve. Még a puskaropogás és jajveszékelés is hallatszott, csak azt nem mondta be a rádió, hogy nagyapám melyik vasárnap reggel gyalogolhat át ismét Létavértesre testvérbátyjához egy demizson újborral.
A rádióhírek novemberre már egyre szomorúbbak és lehangolóbbak lettek. Hallgatni sem volt azt már érdemes. Ekkoriban történt, hogy egyik délutánon a tanító néni helyett János bácsi iskolaigazgató jött be osztályunkba. Nem közölte velünk, hogy mi okból is jött ő be az órára. Szigorúság hírében állt, így aztán pisszenni sem mertünk, nemhogy kérdezősködni a tanító néni holléte felől. Csak akkor oldódtunk kicsit, amikor közölte, nem kíván se számtan-, se román-, se szépírásórát tartani. Ezzel szemben váratlanul szavalni kezdett. Halkan, intimen indította, ahogyan az alkony lopózik az osztályterembe. Aztán erősödni kezdett a hangja, mint aki haragszik, mint aki tehetetlen. A végén már villámlott, dübörgött, mint nehéz időkor az ég. És folyt a könnye. Mi, kilenc-tízéves nebulók a döbbenettől lenyűgözötten, tátott szájjal hallgattuk őt. János bácsi sírva-zokogva szavalásának miértjét, titkát, miként pontos időpontját is csak huszonévesen sikerült megfejtenem. Ötvenhat novemberében vagyunk: a Gellérthegy lábánál felizzott tűz hamvaiba fojtva, szökik a magyar, amerre lát. Az akkor hallott versek – A gólyához, A madár fiaihoz – pedig a Tompa Mihályéi. Istenem, ennek már közel félszáz éve.
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 06:08 | Sorszám: 539 |
|
Sulyok Vince:Bennem maradtak Bennem maradtak azok a napok
s halálig vonszolom emléküket
magamban,
a szent őrület, a szent megszállottság
napjaiét, mikor szinte bolondul
magammal se, sorsommal se törődtem,
csak mentem a sorokban, meneteltem
együtt mindenkivel, és kiabáltam. Azóta valahogy minden napom
ezek felé a napok felé fordul.
Dolgaimban ezek vannak jelen
s ezek álmaimban, emlékeimben.
Előlük menekülni nem tudok,
mint egykor üldözőim elől, amikor
a legutolsó órában ugyan, de
szülőhazámból végül elfutottam. A halál elől szaladtam akkor el,
de emlékeim mind velem maradtak
s ott csengenek a himnuszok is bennem,
a szent szavak zokognak,
mint zokogtak akkor is, amidőn
együtt utolszor énekeltük őket. Messze kerültem jajtól s fegyverzajtól,
s messze magától a hazától is.
De annak, ami történt, szavaimban
s szívemben emlékét megőrzöm.
A harcról mintha tárogató szólna,
az a történet úgy jajong.
S bár mindent túléltem, azóta
minden új napom
a halálom előtt van. Oslo, 2002. 10. 23.
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 06:07 | Sorszám: 538 |
|
Bágyoni Szabó István:Versdarabok egy konténerből avagy: sorok egy futam elé Ha csak leütnek, mint a labdát,
köszönd meg útonállóidnak.
Ha csak leütnek, s abbahagyják:
minden vesztes nap idnap...
És vonulhatnak cintányérral
a „kabátosok” hahotázva –
méz pörög csak, nem kerget méhraj
egyik nyárból a másik nyárba… Nincs akkor senki, tán te se’,
ki eltűnsz a sorok mögött,
mint képzelt csata győztese. –
Csupán egy van, ki hőbörgött
és tüntetett önmaga ellen,
de kitől azt is elvitatták,
mert más az érdem s más a jellem,
a telenség és a talanság...
És másként könyvelik az akták
a „vereséges győzedelmet”.
Másként, ki helyt maradt, s ki elment
választani hű fejedelmet. Vagy őt cipelni tenmagadban. „Persze,
vitt mást is, mit a vám eresztett.
Jövője van, kinek van mersze” –
vésik húsodba a keresztet...
Nyerő vagy, aki tétet vesztett. Oldaladból kiáll a sínpár.
Nincs kötőfék, lóhóhér sincs már.
Kötelet fonnak. Hát ki játszik?
Ablakodon minden belátszik.
Fél-vámos jön és betekint
álmod üvegén,
fele kint –
hulló mannára, vár zsíroskenyérre,
ágyad, párnád is jól kinézte.
Ingén vérfoltok húnynak, égnek.
Jelzőlámpák a messzeségnek?
Karján tetovált vénleányok.
Szájában szép mondatfoszlányok.
Fogai – mintha írógéped
magányos hangzói lennének.
Ordít rád, ördög – más torok.
Remegsz, nem védnek mesterek,
se mássalhangzó-pásztorok... Az égkosár lukas rostáján
áthull az ocsú – át a szem...
Fütyül a vonat, indul minden,
gyereked ül az Őrhegyen. Álom-é ez, vagy végítélet?
Halnod kéne, vagy mégis élned?
*
Ki üt le, mint égről labdát?
S ki ösztökél, ha abbahagyják? Óra ébreszt, vén riasztód. Halálodat elhalasztod.
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 05:26 | Sorszám: 537 |
|
Velvárt Richárd: HALOTTAK NAPJÁN - AZ IFJÚ HŐSÖKHÖZ
Temetünk. In memoriam. Hősöket temetünk ma, egy nép, egy nemzet, egy világ hőseit. Tegnap még itt hallatszott csengő gyermek-kacajotok, a téren, beleitta magát az emberek fülébe és mosolyt varázsolt ajkukra. És ma... Isten, ki vagy! Ma őket temetjük! Oh, ti tizenötévesek, kik a fegyver súlyától meg-megroggyanó térdekkel indultatok a harcba. A ti utolsó harcotokba. Oh még hány csatát kellett volna megvívnotok, az iskolapadok agyonkarcolt deszkáin. A tudás várát kellett volna bevennetek és ti a szabadság várát vettétek be ... nekünk.
Mindent tudtok már ti, kócosfejű, hamvasarcú hősök. Tudjátok azt, hogy nem ömlött véretek hiába és tudjátok azt, hogy halálotok árán született újjá egy nemzet. Oh milyen szörnyű kontraszt. Élet - halál! A Ti halálotok a mi életünk. Jöjj vissza hozzánk, könyörgöm térj vissza Te, aki elszánt tizenhatéves arcod minden gyűlöletével dobtad a benzines kannát a Rákóczi úti orosz tankokra, hogy aztán gyilkos golyótól találva ess el. Tekints ránk Petőfi, vajon nem ez a te „ifjú sereged”. Nézz ránk Ady Endre, vajon nem ez a te ifjúságod? Testvéreim, ti drága kismagyarok, ti alig játszott, alig élt gyermekek, hálás a nemzet. Oh mennyi okos, mennyi megfontolt tapasztalt magyar veszett el az úton, amíg idáig jutottunk. Mennyi ártatlan magyar sínylődött rabságban, amíg ti jöttetek! Csak egy leheletre érkeztetek hozzánk és már tovább is ragadott a „nagy kaszás”. Csak egy leheletre és tavaszt hoztatok októberben! Cháron, a túlvilági révész tiszteleg előttetek, hisz ilyen sereget még ő sem látott. A rövidnadrágos hősök serege! Köszönünk mindent, ti drága ifjú hősök! És bocsássatok meg nekünk, kikért meghaltatok, de nem ígérgetünk. Hisz nincs is mit ígérnünk. A testvéreink haltak meg és ki tud könny nélkül gondolni a testvére halálára. Minden halott a sírba magával viszi az örömeit, de a fájdalmait itt hagyja nekünk. Édes testvéreim, hadd simogassam meg, gondolatban mégegyszer szélfútta, esőáztatta hajatok, és hadd szorítsam meg többé nem szorító kezetek. Érzitek? Egy nemzet szorítása ez, mint férfi, a férfival. És majd ha „ott fennt”, a hősök iskolájának kapuja előtt megálltok egy percre és kezetek tétován teszitek a kilincsre, ne féljetek: egy nemzet írta mindegyiktek bizonyítványába, könnybetűkkel, Felsőbb osztályba léphet!
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 05:22 | Sorszám: 536 |
|
Szász Imre: LÉLEKZAJLÁS
Úgy borult rám ezekben a napokban a lakás, mint egy üvegbura, amelyen áttetszik s áthallatszik a külvilág: a forradalom. A család szeretetből, aggodalomból, vad tiltakozásból fújt hártyaüvege erősebb volt a szégyennél s bátorságomnál. Azt hiszem, nem egyedül szégyenkeztem, s vergődtem gyengén a család és az idegrendszer hálójában, hanem néhány nemzedék: a harminc- és negyvenévesek. És nikotinmérgezéses napok után úgy feküdtem le, reggel úgy ébredtem a beteg álomból, hogy én vagyok ott az utcán, vagy a földalatti tornyában, egy ember, a legvédtelenebb állat, mert kitárt minden veszedelemnek a hasam és a hátam, és nem véd meg más, csak a föld. Valószínű, hogy azok, akik harcoltak, nem ezt érezték: a képzeletben a dolgok torz és óriási árnyékot vetnek. Így indult zajlásnak a lélek, rádióhírek, bevásárlások, kába olvasás közben. Nem írnék erről sem, ha csak a magam zajlásának érezném.
Az ember húsz-huszonkétéves korában lerakja gondolatainak és jellemének fundamentumát s falait. Attól fogva a lélek nagyjából építi s főként vakolja magamagát, ha belső, vagy külső tragédiák romba nem döntik. Elmúlnak a fájóan égető, vad filozófiák, az éjszakákat átdadogó és átvitatkozó magakeresések - kivévén a választottakat és a meghasonlottakat. Bennünk azonban, az értelmiség egy nemzedékében, ez a természetes megszilárdulás: a férfikor, inkább befagyás volt. Megdermesztették az elmúlt évek. A lelkünk és a gondolataink legmélyéig, hogy úgy látszott, élet ott nem maradhatott. Tudom elvont fejtegetésnek tűnik ez a vas és kenyér napjaiban, de talán nem lesz az a toll és szerszám éveiben. Így fagyott meg magyarságtudatunk is. Megtanultuk, hogy földrészekben gondolkodjunk és elfeledtünk nemzetben gondolkodni. Nem, nem röppentünk ki a magyarságból, mert bilincsnél is szigorúbb őrzőink voltak - sokunknak az anyanyelv, az irodalmunk, az édes tájak. A többitől megfosztott tizenöt év, a háború és a névtelen levelek esztendei s a rákövetkező kilenc, amikor csak azt érezhettük. Petőfi szavával, hogy „szolgalelkű és kutyaalázatosságú ország” vagyunk. Sokan és sokszor meg fogják írni, mit verekedett ki ennek az országnak az az ifjúság, amelyet cinikusnak hittünk és egy pillanatban a sorsunk kiteljesítője lett; írni és érezni fogják, hogy történelmet és tán világtörténelmet csinált; hogy mivé emelte hírünket és becsületünket a világban. De ezenfelül visszaadta a sportünnepségek etikett-himnuszát az országnak; a Szózatot a szíveknek, s feltámasztotta az iskolai március tizenötödikék nemzetiszín kokárdáit. Nekünk pedig visszaadta hitünket a magyarságban. Azt a fájó, gyönyörű érzést, amibe a test is beleborzong. Lehet, hogy nacionalizmus az, amit érzünk, de én inkább azt hiszem, okos hazafiság. Mert megtanultuk tán azt is, hogy semmi nemzet fölé ne emeljük magunkat, hanem éljük, tán először, ami a saját társadalmunk méhében kialakul.
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 05:20 | Sorszám: 535 |
|
Petőcz György: FÖLDEK, ORSZÁGUTAK VÁNDORAI Eleredt a novemberi eső. Igaltól Kaposvárig az országút mellett, amerre az útról ellátni, az egyre sűrűsödő ködben mindenütt súlyosbodnak a rögök, víztől telítődnek a barázdák. Szánt a paraszt. A süppedő barázdákban egy-egy forduló után fáradtan állnak meg a lovak. De nincs megállás. Szántani kell, hogy vethessünk és arathassunk, mert az élet folyamatossága az országutak, dűlőutak mentén egy percre sem állhat meg. Nem tudni, kié a föld, azt sem lehet még eldönteni, hogy ki melyik táblán arat majd. Az erőszakkal összevont termelőt társulások minden bizonnyal feloszlanak, s ki tudná most megmondani, kinek-kinek melyik darab föld jut. A csurgóra eresztett fekete kalapok tulajdonosai mégis marokra fogják az eke szarvát, és vándorolnak egyik barázdából a másikba. Kilométereket gyalogolnak, mire a kis szántók frissen ágyazva elnyúlnak az esti szürkületben. Nem pihen ma egyetlen egy parasztember se. A konyhák melegét csak a pendelyes gyerekhad élvezi. Az országutakon egyik falutól a másikig, egész Kaposvárig száz és száz ember gyalogol. Hová? Merre? Sógorhoz, komához vagy éppen a kórházba? De sokan s talán legtöbben a kaposvári nemzetőrséghez. Dózsa magyarjainak kései unokái, az elszegényedett falvak agyonsanyargatott emberei ők, akik már csak egyet akarnak. Ha elvész a szabadság, hát vesszen az élet is. Nem harácsolni akaró, pozíciót hajhászú forradalmi szónokok, hanem egyszerű magyarok, akik mindenüket, az életüket teszik fel a szabadság szent oltárára. Földek, országutak vándorai akiknek e honban mindenki parancsolt eddig, s akiktől még a gyermeknek való tejet is elvették. A novemberi eső áztatja a tájat. Mire a gyalogos Igalból Kaposvárra ér, az alsó is átnevesedik. A fejrevalóról pedig úgy csepeg a zsíros lé, mint a hősök homlokáról a vér. A vándorok, akik beláthatatlan idők óta róják a földeket, az országutakat, eljönnek a városba. S a had egyre nő, mint a városszéli árkokban az esővíz, amely már kilépett a megszabott mederből, és szertefolyik a réteken, ahogy életet vagy halált vigyen a megzsarolt földekre.
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 05:18 | Sorszám: 534 |
|
Körössényi János: NE BÁNTSD A MAGYART!
Most, a világtörténelem e megrázó pillanatában, mikor e sorokat írom, éppen Nagy Imre szózatát sugározza az éterbe a Magyar Rádió. A beszéd rövid, egyetlen, megrázó kiáltás a föld minden népéhez. A szabad nemzetekhez és azokhoz is, akik még rabságban élnek. Hallgatom s érzem hangjában a reszkető féltést, az aggodalmat e maroknyi családért.
Világ népei, hallgassátok: egy kis nép fia kiált hozzátok segítségért; az a kis nép, melyet ezer esztendő óta mindig a legnagyobb világviharok téptek, melyre mammuthatalmak rohantak, tatárok, törökök, Habsburgok, németek és oroszok, melyet soha nem kíméltek világháborúk, s a győzők mindig fölösen büntették: a kíméletlenül. Szinte elvágták ütőereit, hogy elfolyjon a vére. Mégis élünk, dermedten, bénává nyomorítva, leigázva, de szabad lélekkel őrizzük az európai műveltséget, a humanista szellemet, s minden erőszak hiábavaló volt, mert nem tudunk másként lélegezni, élni és dolgozni, csak szabadon. Szabadon, semlegesen, békében mindenkivel, nagyhatalmakkal és kicsikkel, szomszédokkal és távoli népekkel. A magyar semlegességi nyilatkozat SOS-jel, szikrázik az éterben, a szélben, a felhők alatt, a hullámok fölött, s reméljük, hogy a földön ma minden humanista ember szíve vevőállomás, s megérti. Ha veszélyben van egyetlen halászcsónak a tengerek, elindulnak a többi hajók, hogy megmentsék. Az nem lehet, hogy a magyarságot, mely a kicsi Dávid szinte reménytelen, bátor küzdelmét vívja Góliát ellen, cinikus közömbösséggel nézze a világ. Ha ez megtörténhet, akkor mi romantikus illúziókban éltünk, akkor egyetlen nációban sincs már emberség, igazságszeretet, akkor elvadult az emberi faj, akkor pokolra szállhat ez a forgó földgolyó. De ez nem történhet meg. Még nem szólalt meg e perben, de reszkető lelkünk már hallucinálja a választ: veletek vagyunk. Nem akarunk mást, csak azt, hogy az idegen katonák hagyják el Magyarországot. Világ népei, keleten és nyugaton, északon és délen, vigyázzatok a strázsán, hogy senki sem bánthassa a magyart!
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 05:13 | Sorszám: 533 |
|
Zelk Zoltán: TŰZBŐL MENTETT HEGEDŰ (1963)
Tűzből kimentett hegedűddel
mihez kezdesz, szegény cigány? csiholsz-e még nótát belőle, vagy vályogot vetsz ezután?
Kezedben régi kincsed roncsa,
a fája üszkös, húrja lóg, de próbáld csak, tán fölzeng rajta, a keserűt, a ríkatót.
Madzaggal kötve-toldva húrja?
akkor is! hátha szólna még: ha mást nem, azt a percet sírja, mikor a rongyos putri ég,
mikor veszett csiviteléssel
a tébolyodott fecskepár pucér fiókáit hogy mentse, a lángoló ereszre száll,
mikor ebeddel vonítottad
a pusztulást, hogy az egen együtt csikarjon cigánysorsod s az ősi csikasz-félelem!
Ezt húzd, ha mást nem, ezt a percet,
aztán aludj, amíg az éh aludni hágy, míg jő a vénség, a térdig sár, a trágyalé s a vályoggödörben merenghetsz: hogyan cifráztad egykoron... s hull rád az emlék, mint a pernye s beszállja szíved a korom...
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 05:12 | Sorszám: 532 |
|
Vidonyi János: FEL, SZTRÁJKRA FEL!
Fel, sztrájkra fel!
Ez most a fegyver! Gyáva bitang, Ki munkába áll! Kinek kard nem jut, Ma sztrájkkal felel, S szabadságunkért Bátran síkra száll! Fel, sztrájkra fel! Ez most a fegyver! Míg zsoldos csizma Tapod a Hazán, Míg hóhér bitang Szuronyt döf belénk, Magyar kéz nem nyúl Szerszám után! Fel, sztrájkra fel! Ez most a fegyver! Rabszolgasorsot Tovább nem tűrünk! Zászlónkat többé Már meg nem hajtjuk: A zsarnokoknak Sztrájkkal felelünk. Munkába akkor, Csak akkor állunk, Ha majd miénk lesz Harcunkért a bér, Ha majd szent ügyünk: Szent Forradalmunk Béklyókat törve Győztes véget ér! 1956. október 28.
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 05:11 | Sorszám: 531 |
|
Utassy József: HITFOGYATKOZÁS Adhin Persaud-nak
Dióverőfény, Rezgőnyárfa
idegösszeroppanása.
Sisakból makk, emberfej pottyan.
Hitfogyatkozás játszik napommal.
Koppanás, csönd: ez lett a ritmus.
Mezőn új csaták csontja virít most.
Győzelem? Harminc ezüsttel győztek?
Énekelem hát: júdás idő ez,
s úgy meredek a kereszt fiára,
kiroppan bogyószemem világa.
Csoda nincs! Lám, a sós vér is felforr:
tréningezik velem a terror,
ördögszekerek után köttet,
csúfolja testemmel a Földet.
Fogadna fiának is: ha élve
Törhet az idő kerekébe.
De alku sincs! hát hosszú hajammal
söpreti avar forradalmam.
Süvíts, süketíts Hatalmi Lárma,
véníts Hetvenhét Tornyodba zárva:
ellened én, Ember az őszben,
immár halálig levetkőztem.
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 05:09 | Sorszám: 530 |
|
Szőnyi Gyula: JOGOT KÉREK
Jogot kérek, jogot,
Egyenlőt e honban. Magyar vagyok én is, Ehhez csak jogom van.
Ne legyen itt különb
Akkor sem énnálam, Hogyha a csillagán Fényesebb sugár van.
Bírák ne legyenek
Némi bábjátékok, Kik átkozott bűne Sokat vérbe fojtott.
Jogot kérek, jogot,
Egyenlőt magamnak, És még az elnyomott Sok szegény magyarnak. 1956. október 23.
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 05:08 | Sorszám: 529 |
|
Révész István: NEMZETÜNKÉRT
Legyünk hát végre független nemzet -
ezt kívánja, s fegyvert fog a népünk. Eltiporjuk, ki velünk nem ért egyet, mert eddig csak más országnak éltünk.
Vérzik a föld, ágyú dörren,
gépkocsik s tankok száguldanak. Az uránium is föllázadt a földben, mert eddig más hordta el azt.
Jogosan harcol a mi nemzedékünk,
függetlenséget s új kormányt követel. Önfeláldozóan harcolnak miértünk, s így céljukat biztosan érik el.
Harcoljunk hát, fegyverünk is van!
S mellettünk áll a világ. Tudják, hogy nálunk szabadságharc van, s megvédjük a magyarok javát.
Harcoljunk hát a hazáért,
nemzetünk szabadságáért. Nem hiába folyik drága vérünk, de ettől fogva jól fog élni népünk!
Nemzetünkért tegyük meg e lépést.
Képzeletben látom szép jövőnket. Az ellenségnek tegyük fel a kérdést: - Szovjet, miért bántasz minket?
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 05:07 | Sorszám: 528 |
|
Petri György: NAGY IMRÉRŐL (1985)
Személytelen voltál, mint a többi zakós-
szemüveges vezér, nem volt érces a hangod, mert nem tudtad, hogy mit is mondjál
hirtelenjében a sok egybegyűltnek. Épp a hirtelenje
volt szokatlan számodra. Csalódottan hallgattalak, cvikkeres öregember, még nem tudtam
a betonudvart, ahol az ügyész
az ítéletet, bizonyára, elhadarta, sem a kötél durva horzsolását, a végső szégyent.
Ki mondja meg, mi lett volna mondható
arról az erkélyről. Elgéppuskázott lehetőségek vissza nem térnek. Börtön, halál nem köszörüli ki a pillanat élit,
ha kicsorbult. De emlékeznünk szabad
a vonakodó, sértett, tétova férfira, akibe mégis fölszivároghatott düh, káprázat, országos vakremény,
mikor arra ébredt
a város: lövik szét.
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 05:06 | Sorszám: 527 |
|
Petri György: A 301-ES PARCELLÁRÓL (1990)
Maradjon úgy minden!
Az állatkerti dögökkel együtt? Igen. Miért, hát különb sors jutott nekik? A kötél szelídebb, mint az elaltatás? Én nem felejtek (nem fenyegetőleg mondom ezt: ilyen a természetem: nem tudok felejteni).
Másrészt mit is kívánnék magamnak,
ha - ha-ha! - halott lennék, és visszalátogatnék ide, mint kővendég? Hogy hagyjanak már békén. A kegyeletre szarok. Az élőkkel kellett volna irgalmasabbnak lenni (élni hagyni őket). Most már késő.
A halál ellen nincs remedium:
özvegyeknek, árváknak, nemzeteknek nincs jóvátétel. Nem érdekelnek a hóhérsegédek megkésett könnyei. Az én szemem száraz. Nézni akarok vele.
Nem túl sok ugyan
a látnivaló, de a szürkületben kiélesedik minden: egy női test, egy faág, arcod pihéi. Nem akarok semmit. Csak nézelődni.
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 05:05 | Sorszám: 526 |
|
Petri György: A KIS OKTÓBERI FORRADALOM 24. ÉVFORDULÓJÁRA (1970)
Egy icipicit igazítottak a világon
Imre bácsiék, Pista bácsiék. Fölakasztották, bekasztlizták őket. Mátyás bácsi és Ernő bácsi megpucolt Moszkvába. (Másokról ne történjék említés.) Azután eljött János pap országa. „Sose halunk meg!” Három- és harmincezer közöttire becsülik az itt tartózkodó és a betolakodott hullák együttes számát. Nehéz ennek utána számolni utólag. A valóság nem számol önmagával. Elszámolja magát? Vagy leszámol? Meg se tanult számolni, elhúzták negyedikben ezt az egységes és megbonthatatlant. Két számot mondok: 56 68
Összeadhatjátok, kivonhatjátok,
Megoszthatjátok, megszorozhatjátok. Csődöt mondott Aljasságotok számtalan tana.
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 05:04 | Sorszám: 525 |
|
Orosz Mihály: GYŐZELEM!
A százszor átkozott szobor hát kongva földre húllt
És összedőlt a telhetetlen és garázda múlt: A saskarom aléltan engedett el bőrfotelt, A nép - a nagyszerű vagyon - nem nyújtott több hitelt.
Ömlött a vér, a drága, habzó, bíborszínű vér,
Sok eskü - szent halált figyelt a ház, a park, a tér - Hát újra tankokat nyögött e drága városom S - jaj! - reszketett a Mű, s az Ész - a köd ha ránkosont.
- Tán hosszú volt az évtized, hogy nem dörgött a harc...?!
- Tán nem volt még elég a juss - a düh, a könny, - a sarc...?! - Tán elfelejtett már magyar szót néhány pöffeteg? - hogy nem hallották: Bölcs a nép, de fáradt, és beteg?
És nem tudták: Tanúl a nép, - tanúl, de nem gyerek,
És nem hiszi a kockaféleségre, hogy "kerek"?! - A tiszta elvek elhomályosíthatatlanok, S hogy "rossz a nép" - nincsenek ilyen Lenin-nevű tanok!
Sokat nyögött a nép az ólom-évtized alatt
De harcra - szó-szerintire - elég erő maradt!! S az utca népe - szörnyűség! - golyó-pofont kapott... És visszavágott. Így nyitott aranybetűs lapot.
- Te nép! Te Utca Népe! Már mienk a győzelem,
Ám nagyszerű, Szabad Haza munkánk nyomán terem...! Munkára hát, mert kell a hús, kenyér, - az élelem - Egy Kánaánt alkotni hát indúlj, siess velem!!
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 05:03 | Sorszám: 524 |
|
Névtelen: Olvassátok, terjesszétek! A SZABADSÁGRÓL!
A szabadság szentség,
Olyan mint az oltár, Mely elé mindenki Imádkozni eljár.
És ezt mi tudjuk jól,
Meggyötrött magyarok, Csak ezek tagadják, ... Ezek a bitangok!
Petőfi szent nevét
Veszik a szájukra S azt mondják, hogy ő is Így akarta volna.
De nem is mondják, hanem
Galádul hazudják És a szabadságot A sárba tiporják.
De van Isten az égben
S lesz igazság földön, Amely nemsokára... De biztosan eljön! Amen
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 05:02 | Sorszám: 523 |
|
Nagy Istók István: MEMENTÓ
Óh, népem, te maroknyi dicső,
egy mozdulatra letört a bilincs, nézd, ím előtted reszket az önkény! Mint ősszel a fáról a hullt levelet, a szélbe bevágtad a csúf múlt valamennyi átkos és szennyes szimbólumát. És talpra álltál, fegyverrel a kézben, a tiszta igazság angyalaként, mely benne parázslott szíveinkben az elnyomatás durva, kegyetlen éveiben. - Nincs az a szó, mely méltó lenne nevedhez, és halvány jelző most csak a hős! Annak, ki elsőnek áldozta vérét, érted, ó, fényes szabadság! Percek és órák szülték e hadat, és áradt szerte a forradalom, előtte, ím, a porba ledőltek a hazugságok emelte falak. - Múlt az idő, ám villanó szárnya új történelem lapjába lapoz, a régi hősök nagy neve mellé újakat írunk lemoshatatlan.
Egy már a magyar! Egy cél, egy
akarat fűzi ma össze: vesszen a múlt! És jöjjön az új hajnal, az új magyar élet! Végre legyen a mienk ez a hon! Legyen végre szabad a magyar!
- És akik elhulltak, sebeikből
a vérük az utcák zord köveire tapadt, nemzeti hősök, igaz fiaink, s emlékük a szívünkben örök!
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 05:01 | Sorszám: 522 |
|
Nagy Gáspár: A FIÚ NAPLÓJÁBÓL (1981-86)
... és a csillagos estben ott susog immár harminc
évgyűrűjével a drága júdásfa: ezüstnyár rezeg susog a homály követeinek útján s kitünteti őket lehulló ezüst-tallérokkal érdemeik szerint illőn... ...és ha jön a nyüszítve támadó gyávaság a rémület hókuszpókusza? - akkor eljönnek ablakod alá a szegényes alkuvások vénei-ifjai mint mindenre elszánt hittérítők s beárad a dögszag: a teletömött gyomor békessége meg az ígéretekkel megtelt szemek tócsafénye és fénytelen homálya... ...csupán el kéne hinned... de nem hiszed hogy éppen ők jöttek-szöktek el a maszkabálból hogy éppen ők azok a független kutyák kik ideológiamentes csontokon tökéletesítik a fölösleges morgást-harapást... ...nem tudom még hogyan viselem tartósan a szégyent hogy együtt néztük ugyanazt az eget folyót hangyafészket és másképp vert a szívem másért pirultam el másért szorult ökölbe a kezem és másképpen láttam ugyanazt a fát ezüstlő éveinkkel sújtva súlyos emlékek alatt recsegni-ropogni-hajladozni büszkén - de ha több szégyen is társul velem akkor is csak így mondhatom: míg a szem él látni kell fele-Barátaim!... (1981-1986)
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 05:00 | Sorszám: 521 |
|
Nádler Pálma: AZ ÁRTATLANOK FORRADALMA
Az utcán dübörög a tank, géppuskák ropognak,
a rádió szól és az éter üzen. Virágokat hajtott az ifju szabadság! Az árulók didergő ajakán panasszá hervad a lármás hazugság, s nincs, aki higgye, már gyáva visszhangja is szűnt. Így tisztul az élet, míg harcol a nappal és éj, és alkonyi ködbe hanyatlik a rabszolgaság. Én láttam a lángot, hogy gyulladt fel azon az estén, a nagy téren lobogtak a forradalom tüzei, de láttam a vért is, zsenge ifjak, lányok testét holtmereven feküdni Rákóczi szobra alatt: örökre megújult sebei nemes nemzetünknek! Gépükbe bújva őrizték őket gyilkosaik, vad kezük fegyverükön, hideg ércet szorított, üres szemükből, ó, hová tűnt el az értelem? Micsoda pestis, dögvész, átok sújtotta őket, sodort ily mélyre embernek született lelkeket? Álltak a hídnál, a téren, az Újépületnél, védeni önkényt, rabláncot, börtönök pincéjét, de egy börtönt védett mind: életünk koporsóját. Mert hol vannak az évek? Életünk rabolták el, az alkotó álmot, nyugalmat, vidám aratást. Nincs kifosztatlan köztünk, de nincsen nyertese sem a játszmának, melyben emberi létünk volt a tét. De hiába minden, mert mi halva is élünk, a lángsírból támad fel most nemzet és nemzedék. Láss minket, világ! Gyermekek emelik a zászlót, melyből a jog kitépte már a szégyen címerét, gyermekkéz fogja teherautók kormánykerekét, gyermekcsapat épít barrikádot a vak éjben, ők ragadtak puskát s ők vetnek gránátokat értünk, kiket gúzsba kötött gond és tapasztalás. Arca sápadt, szeme véres ennek a csapatnak, s bár ruhája rongyos, de a szíve ép és egész! E szív csodáját nem érti csak odafent az Isten, mert gyilkos métely mélyéből lobbant e tiszta láng, a Te lángod, Szabadság!, messze lobog az éjben, hol fegyver ropog s a jó értünk imádkozik. Tégy hát csodát, Isten! Áldjad, segítsed e fegyvert, mit bátran emelt fel s tart gyönge gyermeki kar, az élet koronáját tedd e kócos fejekre, s Te, Védasszonyunk, vedd őket kék palástod alá, mert szent ez a harc itt, s mint egykor a Keresztfán: a rossz világ bűneit mossa le az ártatlan vér!
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 04:59 | Sorszám: 520 |
|
Lakatos István: A FIATALOKHOZ!
Nem vagyunk egyedül! Mint a búvó patak
Összeköt valami titkosan, és sosem Szűnő árama fényözönét miránk Hullámozza közös forrás.
Egy sugárfolyam, egy centrifugális tűz
Gyűrűzve, amely átterjed - örök törvény - Mindnyájunkra, akik egykorúak vagyunk: Ó, boldog fiatalságunk!
Bár nem egyek a tér lapjai. Egyikünk
Varsóban, vagy Athén archaikus táján, Vagy másutt: Budapest partjain; álmosan Hömpölygő vizeken túl - ez
Együvé szorosan összeköt. Ifjúság!
Legnagyobb hatalom! Hadseregeknél és, Mint háború a földi határoknál Százszorosan erősebb te!
Rólad szóljon a szél; nincs diadalmasabb
Náladnál; a világ égve tebenned új Színre gyullad. Örök változat, egy mégis: Ó, boldog fiatalságunk!
Mi készítjük a tőrt: féljen a zsarnok. Az
Új világ, amely itt forr: mibelőlünk lesz. Mi építjük erős kézzel, akik ha kell, Megdöntjük, mi vagyunk szintén.
Tőlünk féljen, aki fél. Aki bízik, ma
Bennünk bízhat. A föld megremeg, és kicsap Medréből a folyó, hogyha megindulunk, S ha ránk görnyedve figyelnek, mert
Rengetegen vagyunk! S mint a búvó patak,
Összeköt valami titkosan, és sosem Szűnő árama bő fényözönét miránk Hullámozza közös forrás.
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 04:57 | Sorszám: 519 |
|
Kónya Lajos: A MAGYAROKHOZ
Főváros, meghajtom fejemet előtted!
Most lettél e forró napokban honommá, hogy hűségből vérre menő vizsgát tettél. Áldjon meg téged a magyarok istene! Nem szántad magadat halomra lövetni, magasra emelted háromszínű zászlónk. S a megcsúfolt címert szívedre öltötted, zengvén a szép Himnuszt, az évekig némát. Verje meg az isten, veretlen ne hagyja, lobogó hitünket ki lábbal tiporta s az idegen fegyvert ölésünkre hozta!
Fiatalok, vulkán felcsapó lángjai,
amit ti tettetek, legendába illő! Láttam szép fejetek fegyverre hajolva, tankok rátok szegzett tűzokádó torkát. Ültetek füstölgő falakon, csapzottan, farkasszemet nézve hősen a halállal. Március fiai októberi ködben, éjszaka útjain lobogó szép fáklyák! Verje meg az isten, veretlen ne hagyja, lobogó hitünket ki lábbal tiporta s az idegen fegyvert ölésünkre hozta!
Áldott légy, magyar nép, ki a zsarnok ellen
megkínzott szívedet az utcára vitted, ropogó gerinccel egyenesedtél fel, az emberség délceg szavait kiáltva, véreddel írtad le a szabadság nevét - áldott legyen fényes forradalmad, nemzet! Őseidhez méltó tetteid sugárzón vetődnek a világ elborult egére. Verje meg az isten, veretlen ne hagyja, lobogó hitünket ki lábbal tiporta s az idegen fegyvert ölésünkre hozta!
Halottak glóriás menete, ti küzdők,
s ti ártatlan, békés, himnuszra nyílt ajkú zászlólengetők! Jaj, hogy mindig a zászlót s zászlótartót lőtte a janicsár fegyver! Testvéreink, hősi halottak, zokogva tépjük le szívünkről a vigasz kötését: vétkes, ki feledni képes életetek lengedező lángját, végső lobbanását! Verje meg az isten, veretlen ne hagyja, lobogó hitünket ki lábbal tiporta s az idegen fegyvert ölésünkre hozta!
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 04:54 | Sorszám: 518 |
|
Kalocsai Imre: KÉPVISELŐKHÖZ
De most már kimondjuk mi bátran, hogy megállj.
Aludtatok édesdeden az életben, Vagy szép ruhában kevélyen csillogtatok. Mindég csak helyes, igen a parlamentben. Volt merszetek? Miért nem vitatkoztatok?
És ha eljött a választások ideje,
Ó, ti bámulatos, igérgető hadak, Meghallgatott titeket az ország népe, Fájón gyógyírt vártak, mint a sebzett vadak.
Ti szavaltátok elvakulva a jövőt,
Szajkózva mindent hűen, mint egy papagáj, Mondtatok egy személyre bárgyú köszöntőt. De most már kimondjuk mi bátran, hogy megállj.
Gyáván éltetek, nézzétek jól meg a mát,
Sok helyen nyomor és vádló keserűség. Láthattok számtalan sok gyászoló anyát. Ebből a szégyenből egy életre elég.
Legyen szent kötelesség e megbízatás,
Követeljétek azt, amit mi akarunk. Ne szunnyadjon szívetekben a hivatás, Emberek legyetek, mert ha nem, visszahívunk.
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 04:53 | Sorszám: 517 |
|
Kalocsai Imre: HARANGZÚGÁS
Zúgjatok, zengjetek csak, harangok!
De nem úgy már, mintha temetnétek, Nem vagyunk már rabok, mi magyarok, A szabadságot ünnepeljétek!
Bátran szóljatok és hirdessétek:
E harcban csak magyar lehetett hős. A barrikádon elvérezétek, De a magyar nemzet már erős.
Tartsátok ébren a gondolatot,
Míg egy idegen van az országban, Nem hagyjuk abba addig a harcot, Míg árulók vannak a kormányban!
Ha majd felcsókolja a szomjas föld
A harcolók drágán hulló vérét, És ha eloszlik az áruló köd, Gyászoljátok az elesettek nevét.
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 04:51 | Sorszám: 516 |
|
Névtelen: OKTÓBERI KIÁLTVÁNY
Tépjétek le a vörös rongyokat!
Tapossátok a fekete sárba! Kergessétek a vörös istent a bűzös ingoványba!
Keményen csattanjon az öklöd,
nyomában recsegjen a csont. Kiáltsd a szörnyeteg fülébe: zsarnokságodból elég volt!
Elég volt nekünk a rabságból!
Nem tűrjük tovább az igát! Hallja meg minden szabad ember, hallja meg ezt a szabad világ!
Forró imánk és gyilkos átkunk
jajongva szárnyal a nagy vég felé. Gyűlöletünk izzó poklában szívünk a bosszú tüzében elég.
Ragadjuk meg a véres kardot,
mely egykor országszerte járt! Mentsük meg a vörös hínárban fuldokló eltiport magyar Hazát!
A bús éjszakában hörgés hallik.
Halljátok? A magyar nép fuldokol. Hazája börtönévé lett, s élete gyötrelmes pokol.
Induljon el dörgő fegyverekkel
most már a várva várt sereg, rendezzen káprázó tüzijátékot, milyet még nem láttak soha az egek!
Bíbor fellegek ölén
zengjen imát millió madár, véres könnyeit kacagva hullatva démoni mosollyal arasson a halál!
Piros hajnal a reggelt köszöntve
majd szerte hinti arany sugarát, sujtásos ruháját magára öltve ünnepel boldogan az egész világ. „A szabadság prófétája”
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 04:49 | Sorszám: 515 |
|
Névtelen: ÓESZTENDŐ
„Minket temetett az idő,
Mi vagyunk az óesztendő. Sírbaszálltak mind napjaink, Szertefoszlottak álmaink,
Verőfényes szép tavaszunk,
Kalászttermő meleg nyarunk, Adott munkát verejtékig, Küzdelmet újesztendeig.
Hánynak fakadt szép reménye,
Mikor látta, hogy vetése Hullámzott aranytengerben, S mégis a cséplőhengerben
Idegen dal csengett egyre
Másnak lett abból kenyere. A verejték másnak hullott. Sok-sok álom szertefoszlott.
Nyáron kevés volt az eső,
Száraz a föld, s néhol meddő. Szelünk hozott bús felleget, Szőlődombra vészes jeget.
Odalett sok drága szüret,
Gondban, búban nem volt szünet. Bánatokra nem jött mámor. Pincéinkben kevés a bor.
Volt azért szép aratásunk,
Mikor megtudta országunk, Hogy a nemzet tanítója. Mindnyájunknak szép Matyija
Egy nagy repülőre felült,
S tőlünk nagyon messze repült. Elment az isten hírével. Melyet pótolnak Gerővel.
Mindegy az ha eb vagy kutya,
Nem lett jobb a politika. Régi nótát továbbfújta, De a nép ezt már nem bírta.
Zászló lengett, arcok gyúltak.
Ezrek utcára nyomultak. Megállt jármű, s mindenik gép, Szabadságért indult a nép.
A hangulat melegedett.
Gerő egyre fenyegetett. De beszédét el nem mondta. A tüntetés leváltotta.
Utána más lett a vezér,
De millió száj egyre mást kér. Szobrok dőltek, zászlók törtek. Egyre himnuszt énekeltek.
Gyermek és vén, férfi és nő.
Kiáltotta, vesszen Gerő, Menjen haza ki idegen, E földön úr magyar legyen.
Város adta a falunak,
Munkás, diák a parasztnak, Szózat zúgott, szállt az ige, Új nászt ült egy nemzet frigye.
Lángoltak a magyar arcok,
Forróbbak lettek a harcok. Katonák és a bányászok, Fegyvert fogtak a munkások.
Normák ellen fellázadtak,
Milliók új sorsa vágytak. Oldottak a bús keservek, Örömben csillogtak a könnyek.
De aztán november négyre
Újra bánat hullt a népre. Dübörögbe, zakatolva, Álmainkat megalázva.
Fenyegető halált hozva
Ölni jött a nagy tankcsorda. Reszketett a föld alattuk, De a harcot fel nem adtuk.
Védtelenül állt a nemzet,
És a szent szép igyekezet Vérbehullott, összeomlott, Patakokban a könny omlott.
Ezer számra dőlt össze ház,
S nép homlokán halálos láz. Gyermekhősök hideg teste, Az utcán senki sem temette.
Sok volt talán mit a nép kért?
Szabadságunkért annyi bért Könnyebben, vérben és halálban Ifjúban és anyában.
Ezért fizettünk áldozva,
Éjjel-nappal imádkozva Sok volt hogy élni akartunk, S ezért felemeltük karunk?
Kik a harcban elcsüggedtek,
Vagy sorsunkért sokat tettek, A hazától búcsút vettek És a nagyvilágba mentek.
Tízezer megsebesülve,
Sok tízezer temetőbe, S ki tudja hány idegenbe, S egész népünk bilincselve.
Csupa panasz a beszédünk,
Ma a múltba visszanézünk. Menj híreddel bús esztendő, Szomorú magyar temető.
Az emléked győzedelmes,
Leverve is győzedelmes. De azért nem sírunk vissza, Ha a sok vért föld beissza, Temesse el fájdalminkat, S pihenjen ott minden alant.”
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 04:47 | Sorszám: 514 |
|
Névtelen: KARÁCSONYESTE
„Gyermek volt az új próféta,
Bús világok megváltója. Neki vittek ajándékot, Tiszta emberi szándékot.
Magyar álmok tört ágánál.
Villanó gyertyák lángjánál Ma mi vagyunk a próféták, Felénk fordul most a világ.
Szerény ajándék jól esik,
Benne édes kedvünk telik. Jó a símogató jóság, Nekünk ez mindig boldogság.
De más volna a mi vágyunk,
Más az, amire mi vágyunk. Más ajándékot akarunk, Égre tárjuk fel két karunk.
Hagyjanak minket egyedül,
Kárpátok kapuján keresztül Menjen el ki ellenség itt, Elfelejtjük, amit elvitt.
Ma széthulltak palotáink,
Ma meghaltak katonáink. Felépítjük, megsiratjuk, Csak ők ne legyenek rajtunk.
Hagyjanak minket egyedül,
Szabadon és függetlenül. Ne tanítson minket senki Szántani és búzát vetni.
Ezer éve van kenyerünk,
Ha kérges is a tenyerünk. Hamis tanokból nem kérünk, Volt abból már elég nékünk.
Hagyjanak minket egyedül,
Könnyűinkbe így nem vegyül Panasza rab fájdalmunknak, Mások csak ne tanítsanak.
Idegen volt a csillagjuk,
Kicsit hazug minden hangjuk, Úgy vágyunk friss tanításra, Karácsonyi boldogságra.
A betűnek legyen lelke
És magyar a lehellete. Történelmünk szíve-vére Legyen népünk büszkesége.
Ez az ország mienk legyen
Az alföldön és a hegyen, Drága magyar nóta zengjen. S háromszínű zászló lengjen.
Ezt kérjük mi ajándékba
Egy szép magyar karácsonyra. Ez a vágy sír szívünk táján, Mikor virrad házunk táján???”
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 04:45 | Sorszám: 513 |
|
Győri Illés György: VIGYÁZZ HAZÁDRA!
Akik nevedet bitorolták,
berekesztették szavadat. Te most kimondtad évek gondját, kivívtad végre igazad.
Harcoltál, győztél. S most elég volt!
Diadalod félti szavam. Tengernyi vér folyt, magyar vér folyt, minden cseppjének ára van!
Minden csepp kell, mert az erőre,
életre kelti elvedet. A sebzett hogy halad előre? A nemzet nem bír új sebet!
Oktalan, ki még mindig rombol,
ott, hol minden tégla a miénk! Elég a most is égő romból, melyből az emberség kiég!
Elég a vérből! Drága néked,
ha van hited, ha van szived. Ítéld meg jól, mi kell a népnek, családodnak, mindenkinek.
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 04:44 | Sorszám: 512 |
|
Győri Illés György: LÉGY FORRADALMI, NEMZETI!
Eljött, amire régen vágytál,
itt az óra, az alkalom. Tépd le, bajtárs, a haza láncát! Virágozz, nőjj, forradalom!
Szavadra lesett spicli-horda,
s ha nem hazudtál eleget, ha nem álltál a spicli-sorba, ellened fogták fegyvered.
Nem szégyenkezik már a holnap:
a hadsereg harcba fogott. Elűztük már az árulókat, néhány gyáva tábornokot!
Bajtárs, kezedben fegyvereddel
most mutasd meg, hogy végre vagy! Bajtárs, népedhez hű szíveddel magyar hazádat el ne hagyd!
Bajtárs, véres a pesti utca,
testvérid vére folyt ki ott. Aki magyar, mindenki tudja, te is tudod, hogy ott mi volt.
Érzed, amit a néped érez.
Hát úgy tégy, ahogy ő tesz! Bajtárs! Szabad napokra ébredsz: légy forradalmi, nemzeti!
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 04:43 | Sorszám: 511 |
|
Emőd: BRITANNIÁTÓL MESSZE INDIÁIG...
Britanniától messze Indiáig,
És azon túl, a messzi tengeren Egy nevet tanul a széles világ: Dicső nevedet, drága nemzetem!
Hányszor átkoztam el önnönmagam,
Miért is szült magyarnak jó anyám, Ha megkötözve, tehetetlen nézem, Hogyan haldokol vérző, szép hazám!
S az ifjúság? Mondták: nem magyar!
Ezek? Elfajzott oroszlánfiak! Nem! Kutyakölykök, mert egymást ölik Egy-egy eldobott ócska konc miatt!
... S íme, Pesten megmozdult a föld!
Fegyvert fogott a sok ezer diák, Munkás, paraszt, az asszony, férfi mind, És felépült az első barikád!
Mint tűzhányó, mely hallgat évekig,
És hangja sincs, mert nem is füstölög, De ha kitör, égig ér a lángja, És mint a menny, hangja úgy dörög.
Dörgött a szó: rajta, fel, magyar!
A város zengte, sok ezer diák, Hiába tankok, ágyú mind hiába, Pesten felépült ezer barikád!
Ha mindig ilyen egy volnál, hazám,
Ha összefognál, édes nemzetem, Sohasem lenne idegen fekély Meggyötört, véres, drága testeden!
Britanniától messze Indiáig,
És azon túl, a messzi tengeren Egy nevet tanul a széles világ: Dicső nevedet, drága nemzetem!
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 04:42 | Sorszám: 510 |
|
Derzsi Sándor: BÁRMIT IS MOND KÁDÁR
Bármit is mond Kádár, egy az igaz szó csak:
Nem vagyunk fasiszták, sem reakciósak! Választást akarunk, szabadot és tisztát, s kik nem ezt akarják, azok a fasiszták! Ki az igazsággal! Ne csűrjék-csavarják, kik a bukott rendszert menteni akarják. Legvadabb fasizmus itt a vörös járom, mely nyakunkon akar ülni mindenáron. Ahol csak egy párt van, ha vörös, ha zöld is, biz az mind fasiszta, bárminő színt ölt is. S épp, mivel nem vagyunk semmiképp fasiszták, választást akarunk! Szabadot és tisztát!
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 04:40 | Sorszám: 509 |
|
Dékány Károly: JELENTÉS
Tábornok úr, alázatosan jelentem:
elégtelen volt a felszerelés, szabálytalan volt a lábtekercs, félreálltak a gombok s gomb se volt, halk szavú volt a hadnagy és a káplár, a csuklógyakorlatok elmaradtak, egymáshoz emelkedtek mindahányan és nem volt tisztikonyha. Az elesettek egyformán megmeredtek, vérük az utca kövén egyforma barna foltokat hagyott, fájdalomba görnyedtek az édesanyák, könnyüket nem tudják hová hullajtani; most azok a mennyei gyöngyszemek összefolynak az alkonyatban; - a tengerben melyik csepp fényesebb? A megmaradt hősök is nem bokáznak, cipótlanok és hazátlanok, okos, szép, nagy esett fejekkel összeborulnak, úgy deresednek, hallgatják a szelek süvöltését, kiérdemelt szabadságra vágynak, megértést kérnek, miként az őseik és menedékjogot, mint a tábornok úr. 1956. november
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 04:39 | Sorszám: 508 |
|
Dékány Károly: ELVÉGEZTETETT
Elvégeztetett: összetörve,
ép elmével és undorodva megyek föl a Golgotára, én, az egyik lator.
Az öngyilkos király a társam
- ki kenyérben és drága borban adta magát az asztalára - és a másik lator.
Pilátus mosott kézzel nézi
- békességének az az ára - s a felemelt kurva hozza legdrágább balzsamát.
Péter már sír, mert megtagadta
mesterét, Judás aranyára sandít az őr és a kocka- vetésért mond imát.
A hegytetőn a három ember
feje felett károg a varjú - egyek vagyunk a szenvedésben - s én szörnyen szomjazék.
Elvégeztetett... Még ma este
- szólt át hozzám a fényes arcú - velem leszel fent az égben - és meghasadt az ég. 1956. november
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 04:37 | Sorszám: 507 |
|
Dékány Károly: A SZÁLLÁSON
Lobban a tűz, tápászkodnak
az igricek s mire a láng piros nyelve hamuba dűl, ropog a föld, ég a csalit.
Véres testek hevernek szerte,
bokrok alatt az utakon... Nagy ég, mi ez? Felelj! Hajnal vagy az alkony? Én nem tudom.
Sirathatunk újból és újra;
én a mérleg nyelvét lesem: véres gyökér, véres hajtás, értelmetlenség, értelem?
Táltost idéz és mankót farag
Dózsa népe - egymásra lelt -, s a romok közt pókok szövik hálóikat, az ősi cselt.
*
Jöjj, fogjunk kezet, ifjú barátom,
a ház mögül a halál les reánk; a földünk ismét vérre szomjazott - ez a mi hazánk.
Vér nélkül itt a rend se volna rend
- hóhéroknak adózunk szüntelen -, hát ha vér kell, hogy éljen ez a föld, vérzünk - jöjj velem!
Add a kezed, ifjú barátom,
ma szentek vagyunk, ég a városunk - e máglyára az ébredő világ nagyon rászorult.
*
Oh, meghalni mi mindig tudtunk
- emberül, bátran, mint a szentek, akik míg égnek, énekelnek -, de élni soha.
Mi akartuk a békét, rendet
- most ez a rend: a tűz, a vérzés; most ez a láng az égig érés földi bélyege.
Ím itt a nép: húsz-harminc legény
s én, a beteg szívű rímrakó, ki olyan rímet, mint a puskaszó, még nem írt soha.
*
Örömmámor s mihaszna ének
- de szép is vagy, te égig érő láng -, de kezünkben még fegyver füstölög.
Oh, szabadok mi még nem vagyunk,
csak rést ütöttünk börtönünk falán, s orrunkig ért a szabadság szele.
Még hull a vér, kopog a tető,
és korgó gyomrú acélszörnyeken itt kanyarog át köztünk a halál.
Barátaim, lépjünk csak tovább,
ma latrokká vagy hősökké leszünk, és holnap - talán - békén alhatunk.
*
Nem kérdezem neved - nincs időm -,
megőrzöm fagyos, fehér arcodat, - fejünk felett már hull a vakolat; na, Isten veled, neked már nem árt.
Hogy ugatnak a gyilkos vas-ebek,
most nem válogat, habzsol a halál, - de tán az jár jól, akit megtalál, a többi úgyis rabláncra kerül.
Népem, ha tudnád, amit én tudok,
hogy holnap itt már egyőnk sem marad, csak holtak s bénák, mint a gondolat, mely lelkeinkben vergődik tovább. Budapest, 1956. október
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 04:36 | Sorszám: 506 |
|
Buda Ferenc: REND
Hazánk zúzott szívén a vér
hűlő patakban omlik, alvad. Rőt csillagos, komor, kövér tankok teremtenek nyugalmat.
Törik a csend, szilánkja pattan,
füstölve száll a pillanatban.
Húsunk emésztő gyilkos hordák
minden erőnket megrabolták.
Kezünkben fegyver, s jóremény
csak halottaink hűlt szemén.
Minket meggyaláztak, megöltek,
hernyótalpak halomra törtek, töltött ágyúcsövekkel vártak, tízszeres vasgyűrűbe zártak, bombáztak, lőttek, aprítottak, fegyvert letenni szólítottak hazug szavakkal, fenyegetve, hivatkozván békére, rendre,
de nekünk
semmi rend, ha tűz s terror teremti meg, minékünk nem kell jóbarátság, ha ágyúszóval magyarázzák, minket nem győz meg érv, sem eszme bombázva és szuronyt szegezve!
A véres, megfeszített Béke
lenéz a fegyverek csövére.
Hazánk zúzott szívén a vér
görcsös, sajgó csomókba alvad. Rőt csillagos, komor, kövér tankok teremtenek nyugalmat.
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 01:37 | Sorszám: 505 |
|
Adorján András: Összekacsintanak... Összekacsintanak....
(a nagyhatalmak) Összekacsintanak
A nagyhatalmak
Hullik a mi vérünk
S az ő emberbarát könnyük Átrajzolják a térképet
Egymás mohó kezét fogva
Célzásra használják a lézert
Pontos legyen a bomba! Össze is dől minden
A kórházak, a hidak
Szépen halnak a csecsemők
Szerbek, albánok, magyarok férfiak-nők! Nem agresszorok: béketeremtők
Humanista katasztrófaelhárítók
Azok bizony ők!
Mit csinál az ENSZ: hebeg, habog. óg, móg Majd csak helyre áll a rend
Ha Koszovó övék lesz
Úgy él, aki még él, mint az állatok
Nem baj, jönnek a nyugati missziók! Egyik bitang másik gaz / Ennyi biztosan igaz!
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 01:36 | Sorszám: 504 |
|
Adorján András: Mi volt 1956, barátom? Múlt, ami elmúlt? Egy nép, amely elhullt?
Hol volt, hol nem volt…Se élő, se holt.
Elfelejtetted a Tettet? Amikor a semmiből sok ember Valamit teremtett. Sokáig nem is lehetett hallani, hogy mi volt ez a Valami. Hogy Valami volt: s ez a szabadság. És hogy’ futott előle a Gazság!
Pattant a ránk szorított bilincs, amikor utcára lépett a sok Nevenincs. A sokat emlegetett Nép.
Aki látta, felejthetetlen a kép: ahogy ott vonult, ahogy a Veres Csillag az utcára hullt.
Ahogy dőlt a Szobor, s még dőltében is ölt. Ahogy egy nép ellen fordult a Gyilkos tőre, s aki addig nem hitte: láthatta, hogy gyilkosa is ő, nem csak őre.
Azt hitted, véget ért a rabság, s hogy elérkezik végre a Szabadság? És hogy mert szabad vagy, a jövődet is visszaadják? A csillag lehullt, a Nap ragyog.
Azt hitted, kis magyar, hogy elnézik neked a Nagyok?! Nem kértél sokat, csak az életed, s balgán azt hitted, hogy ellenértéknek beszámíthatják talán a véredet.
Vér-vár. Vér-vád. Vér- ver.
Aléltan elhever. A puszta föld. Ököl. Szorít, elernyed. Földedbe bevernek, mint jelzőkarót.
Élethosszig fizetheted ezt az adót! Jön a defterdár, s tőle megtudod: néhány szép napért mennyi az ár.
Mi volt az életed?
Hiába kérdezed…
Ahogy a helyed nézed népeknek sorában, légy büszke arra: ha csak kicsiny kokárda vagy Világnak gomblyukában.
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 00:52 | Sorszám: 503 |
|
Tüski István: Imádság 1956. november 4-én Tüski István 1956. november 4-én reggel Amszterdamba utazott istentisztelet tartására a magyar forradalommal kapcsolatban. Útközben a vonaton értesült az oroszok támadásáról. Ekkor írta ezt az imádságot, ami elhangzott az amszterdami Nieuwe Kerk-ben.
Örökkévaló Istenünk, mennynek és földnek Ura! Mennyei Atyánk az Úr Jézus által!
Megköszönjük neked ebben az ünnepi órában, amikor összegyűlt ez a kis magyar sereg a Te szentséges színed előtt, - hogy bennünket magyaroknak teremtettél. Megengedted nekünk, hogy élő tagjai lehessünk ennek az életéért, megmaradásáért, szabadságáért küzdő népnek. Megengeded nekünk, hogy osztozzunk, és részt vegyünk népünk szenvedésében, gyászában és dicsőségében. Megvalljuk Előtted a mi bűneinket, a mi népünk bűneit, - amelyek az én személyes bűneim is. Te látod, hogy milyen kemény a mi szívünk Te feléd, inkább a magunk értelme és kívánsága szerint járunk, minthogy a Te szentséges akaratod lenne a mi egyetlen mértékünk és vezérlőnk.
Oh, hitünk olyan ingadozó, mennyei Atyánk! - nem tudjuk magunkat és népünket egyedül csak Te reád bízni, hogy csak Tetőled várnánk népünk életének, jövőjének megoldását. Bocsásd meg a mi hitetlenségünket és kételkedésünket Te benned, mintha Te nem mindig a legjobbat adnád számunkra, - akkor is, amikor az a mi önző, szűk látásunk és mértékünk szerint csak szomorúság, szenvedés, fájdalom és megpróbáltatás lenne.
Meghajtjuk fejünket Te előtted és könyörgünk, bocsásd meg a mi egész népünk és mindannyiunk bűneit. Újítsd meg a szívünket, hadd térjen hozzád teljesen. Oh, növeld a mi hitünket, hadd bízhassunk magunkat és népünket egészen Te reád, hadd tegyük a mi életünket a Te megtartó kezedbe.
Tehozzád fordulunk, mennyei Atyánk, magyar népünknek ebben a nehéz szenvedéssel teli órájában, - kis magyar közösség, messze szeretett hazánktól, elszakadva szeretteinktől. Kimondhatatlan fájdalom és szomorúság tölt el bennünket és elcsügged a mi szívünk, amint most haza szállnak a gondolataink: otthon járunk gondolatainkban a népünk között, ahol a halál, a gyász és az erőszak uralkodik. A tehetetlenségnek, az elhagyatottságnak érzése tölt be most mindannyiunkat, és a nagy bizonytalanságban nem tudjuk, mihez kezdjünk, miként segítsünk, hová forduljunk... Magunkra maradtunk mennyei Édesatyánk, de kérünk Tégedet, ne hagyj el bennünket, küldd el a vigasztaló Szent Lelkedet mi hozzánk: ide közénk és a mi szívünkbe, akik itt a Te nevedben összegyűltünk, - de még inkább haza, a mi szenvedő népünkhöz. Szeretteink otthon, ebben az órában, a Te napodon nem gyűlhetnek össze a Te házadba, a Te neved imádására. A gyilkoló fegyverek tüzétől rettenve, pincék mélyén talán, várják a következő perceket, amikor Te elszólíthatod őket az élők világából.
Oh, Szent Lélek Isten, légy a szenvedőkkel, a sebesültekkel, a haldoklókkal és maradj velük és vigasztald őket. Kihez mehetnének máshová, oh Urunk, hacsak nem Te hozzád! Nálad van az örök élet ígérete, a Te vigasztaló Igéd! Hadd legyen valóság számunkra, igazi, a szívünk mélyéig átélt valóság a zsoltáríró biztatása:
Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem?
Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki,
az én szabadítómnak és Istenemnek.
Te vagy egyedüli vigaszunk és reménységünk, oh, ne szégyenüljünk meg!
Mennyei Atyánk, a Te vigasztaló szavad ajándéka mellett, tisztítsd meg a mi szívünket minden emberi haragtól és gyűlölettől. Te látod, hogy milyen nehéz ez a kérés számunkra, amikor a keserűség árja borít el bennünket. De ha ebben az órában oda nem megyünk Tehozzád, s meg nem üresítjük a szívünket minden indulattól és keserűségtől Te előtted, akkor a Te Igéd idegen és érthetetlen marad számunkra, a Te vigasztalásod erőtlen a lelkünkben...oh, fogadj el bennünket úgy, amint vagyunk; oh fogadd el a mi szívünket, amint az most csordultig van...
Add nékünk, Atyánk, hogy mindenek a mi lelkünk javát szolgálják, hogy a sok nehézségen és megpróbáltatáson át csak Hozzád kerüljünk közelebb, Tehozzád térjünk, - mint akik tudják, hogy akik Téged szeretnek, azoknak minden a javukat szolgálja...
A Te kezedbe tesszük le ebben az órában mindannyiunk, az egész népünk életét; a nemzetünknek bizonytalan jövendőjét! Nem tudjuk, hogy az mit hoz! De ha bármi is jönne, oh, jöjj Te magad is, és ne hagyj el bennünket!
Hallgasd meg esedezésünket, feljebb és jobban, mint azt mi elgondoljuk és kívánhatjuk, a Te szent Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében. Ámen
Tüski István hollandiai magyar református lelkész
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 00:45 | Sorszám: 502 |
|
Baka István: HALOTTAK NAPJA Egy kisfiú siet a parkon át,
az esti szélben hintalánc vacog,
zörög a megfakult viharkabát,
az égen borbélytányér-hold inog. Az emlékmű talapzatán, akár
angyalszárnyakból hullatott pihék,
mécsek remegnek, szürke és sivár
a kő, a park, s páncélozott az ég. Mint oszlopról lehorgadó plakát
nyirkos, csirizszagú a félelem,
s megyek, megyek az őszi parkon át,
zsebemben gesztenyék, nyolcévesen.
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 00:22 | Sorszám: 501 |
|
Névtelen: Három éves voltam
56-ban már éltem, mint hároméves kisgyerek,
nem tudtam, hogy a lövésektől, ki s miért hempereg.
Nem értettem semmit, de éreztem legbelül
e nóta nem az, amit a cigány hegedül.
Mindenki lelkes volt, az arcokon a mosoly,
senki sem tudta, hogy kiből lesz halott, s kiből lesz fogoly.
Nem tudtam én sem mitől e hatalmas öröm?
A szót, hogy szabadság… nem ismertem, fejem akárhogy is töröm. Láttam a tankokat, és kiabáltam a néppel:
ruszkik menjetek haza! S illettük őket mindenféle névvel. Az arcokra sajnos ráfagyott a mosoly.
Hamar kiderült, ki a halott és kiből lett fogoly.
Az erősebb győzött, a szabadság elveszett,
a hősök meghaltak, s ki túlélte szenvedett. Megalkuvás a sorsunk, új hamis ünnepek
én csak három éves voltam, boldog arcú kisgyerek.
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 00:15 | Sorszám: 500 |
|
Hány szabad földre menekült magyart csábított haza a megtorlásba ez a rédión sugárzott dal? OLY TÁVOL, MESSZE VAN HAZÁM A dal bevezetője:
Ember ezrek élnek a nagyvilágon szerte, kik örök lázadással jobb sorsot keresve sodródtak el hazájuktól messze. Az egyik gazdag lett, a másik szegény maradt, van aki palotában lakik, van aki a hidak alatt. De még ha szebbet is, jobbat is nyújt nekik az új idegen ismeretlen ország, mégis mindig hazavágynak, hazahív a honvágy.
A hazai szó, élő emlék, szemükben könnyeket csal, s szívük mélyén fájó, vágyó himnusz lesz ez a dal. Oly távol messze van hazám,
csak még egyszer láthatnám.
Az égbolt, felhő, vénhold, szellő,
mind róla mond mesét csupán.
Holdfényes májusok, muskátlis ablakok,
hozzátok szál minden álmom.
Ott ahol élt anyám, ott van az én hazám.
Ott lennék boldog csupán. A sorsom jó vagy rossz nekem, itt minden-minden idegen.
Más föld, más ég, más táj, más név, bárcsak otthon lehetnék. Holdfényes májusok, muskátlis ablakok, hozzátok száll minden álmom. Oly távol messze van hazám, csak még egyszer láthatnám.
Az égbolt, felhő, vénhold, szellő,
mind róla mond mesét csupán.
Holdfényes májusok, muskátlis ablakok,
hozzátok szál minden álmom.
Ott ahol élt anyám, ott van az én hazám.
Ott lennék boldog csupán.
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 00:10 | Sorszám: 499 |
|
Kannás Alajos: ÉL A LÉLEK Ha lenne szó én összeraknám
ha lenne szín kioldanám
ha lenne út a láva partján
végigfutnám s a holt tanyán
sírnám tovább a jajt s a vérnek
folytatnám alvadt mondatát
de nincsen szín és nincsen ének
mikor a halottak beszélnek
és égnek mind az éjszakák
csupán a tettben él a lélek
ha nem tagadta meg magát
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 00:08 | Sorszám: 498 |
Nils Leeb-Lundberg
Éjszaka Budapest fölöttÓ Uram könyörülj Vétkük csak az, hogy népüket szerették
szabadságban és bölcs rendben akartak élni Ó Krisztus könyörülj Kenyér helyett a magyaroknak
vért darálnak a dunamenti malmok:
A hatévesét, aki lyukat szúrt a kerékbe
rést vágott a benzintartályokon
s együtt pusztult a lángokban a katonákkal
A tizenkétévesét, aki gránátokkal körülkötözve a páncélosra ugrott
A meggyalázott anyákét és friss özvegyekét
akik tankok elé vetették magukat kisgyermekeikkel
a tankok elé melyek Pest és Buda utcáin dübörögtek
tüzet okádva iszonyatosan
lánctalpaikkal összetaposva, szétlapítva
a védtelent a gyengét és a tehetetlent
s a barikádokon holtan heverő munkást vagy egyetemistát
És azokat kiket ma éjjel
kínoznatak a halálba és a némaságba
Az éjszakát bevillogják a megcsonkított testek
kiáltanak a meggyötörtek
Az élőknek teher az élet
a holtaké az áhított szabadság
de a vétek kié a vétek - Ó Uram könyörülj!
|
|
|
bernulli |
2008. július 09. 00:01 | Sorszám: 497 |
Egri György: Hírmondó a "magyar táborból"
Petőfi bosszúért kiáltAZ EGYIK SZEGÉNYNEGYED vöröstéglás sivár épülete, mely inkább múlt század végen épült kispesti textilgyárnak tűnik, mint torontói iskolának, kedvenc vadászterülete a témahiányban szenvedő kanadat újságíróknak Itt gyűjtik össze, ugyanis féléves nyelvtanfolyamra (mégpedig tisztességes heti fizetés kiutalásával) azokat a kanadai újbevándorlókat, akik a gazdasági lelassulás okozta korlátozások ellenére bőségesen, jönnek ide a világ valamennyi tájáról.
A riporter kedvére válogathat a menekültek között. Izgalmas riportanyag a chilei marxista és a kubai antimarxista egyaránt. Elmeséli történetét az Ugandából menekült hindu professzor és a munkájában megzavart sanghaji utcalány. A vörös Kambodzsa emberevőiről szóló első, hitelesnek tűnő hír is innen került ki. Nemrégiben egy új magyar bevándorló is az 56-os forradalom érdekes szereplője (és két évtizeddel megkésett menekültje) hívta fel figyelmemet az orosz költőre, akivel együtt jár a II. osztályba.
MIVEL OROSZ NYELVTUDÁSOM nagyjából egyenrangú a II. osztályt végző orosz poéta angol felkészültségével, az első balsikerű interjú után a második találkozásra már teljes értékű angol-orosz tolmácsot szereztünk. Így tehát Alekszandr Guidoni, 40 éves orosz költő különös történetét a tollforgatói tisztesség megkövetelte hitelességgel adom vissza.
Majdnem azt írtam: hihetetlen történet, de persze nem az. A szovjet büntetőrendszer és börtönviszonyok Arthur Koestlerrel kezdődő és Szolzsenyicinbe torkolló leírása után már a nyugati olvasónak sem hihetetlen semmi, hát még azoknak, akik saját tapasztalatot is szereztek a „szocialista törvényességről”.
A NÉV MAGA IS rögtön magyarázatot köveid. Guidoni neve valahogyan nem ülik bele az orosz írók családjába. Származásra Guidoni csak félorosz. Apját, az olasz születésű festőt, a századforduló túrzavara lökte ki bátyjával együtt a cári Oroszországba. Az öreg Guidoni békés természetű ember volt. Politikához nem értett, és fivérével ellentétben, nem is szerette azt. Így a kisebbik Guidoni-fiú 1912-ben visszament Olaszországba, amit inkább tartott a piktorok világának, mint választott hazájának akkori fővárosát. Petrográdot. Az idősebb testvér viszont maradt. Közeli barátságba keveredett a szociáldemokrata Plechanovval, és ez a tény sajnálatosan befolyásolta a negyedszázaddal később született unokaöcs, Alekszandr életét. A nagybáty Guidoni Plechanovtól ugyanis a „mensevik fertőt" szívta magába. Ez persze nem akadályozta meg abban, hogy részt vegyen a forradalomban és a polgárháborúban (természetesen, a vörösök oldalán), de mindenesetre determinálta nemcsak életét, de 1936-ban bekövetkezett halálát is. Az első sztálini tisztogatás idején, feleségével együtt agyonlőtték.
ALEKSZANDR GUIDONI apja 1930-ban tért vissza Olaszhonból a Szovjetunióba, testvére sürgető és bíztató leveleinek hatása alatt. Hat évig élt Leningrádban, megházasodott, és az asszonyka épp első gyermekével volt terhes, amikor a festőt egy napon letartóztatták. Több hír nem jött róla. Alekszandr Guidoni árvának született.
Most mintha érdektelen évek következtek volna Alekszandr életében. Eszmélésének első ideje 1948-ra esik, amikor a Szovjetunióban is megemlékeztek a magyar szabadságharc 100. évfordulójárót, s annak keretében egy régi „kommunista" költőről. Petőfi Sándorról, aki 1849-ben „ismeretlen körülmények között elhunyt”.
Mint most Alekszandr elmeséli, tatán éppen ez az ismeretlen körülmények közötti eltűnés keltette fel benne az érdeklődést „druszája" iránt Tény, hogy beszerezte Petőfi verseinek orosznyelvű fordítását és — mire ő középiskoláinak végére ért — két elhatározás született meg benne, jövőjét illetően. Az egyik, hogy költő lesz; a másik, hogy magyar történelem- és irodalom szakos tanár lesz. MINT RIPORTER, itt kissé hitetlenkedtem, mert némi magyar' nyelvtudást tételeztem volna fel, de Alekszandr Guidoni jól vizsgázott.
— Mi a kedvenc novellája? — kérdeztem.
— Móricz Zsigmond Hét krajcára. —válaszolt habozás nélkül. Tud Mikszáthról, olvasta, hogy Kosztolányinak torokrákja volt, ismeri Illyés Gyula több versét. Nem kétséges: Alekszandr Guidoni a magyar irodalom tárgykörében folytatta egyetemi stúdiumait. Ezek azonban 1956-ban még kezdetlegesek voltak: másodéves egyetemi hallgató volt Leningrádban Az egyetemi diákság gondolkozását a 20. kongresszus eseményei forralták, és Alekszandr
született lázadó. Szervezője a diák vita kluboknak és október 19-én elnököl egy ülésen, ahol a diákok a hivatalos pártvonal legutolsó fordulata ellenére, haladónak minősítik Picasso festészetét. Guidonit három nappal később az egyetem tanácsa megrója. Talán a félelem belé is fojtaná a szót, ha nem tör ki a magyar forradalom.
De amikor hírek érkeznek, hogy a pesti egyetemek fiataljai a szabadságért tüntetnek. Alekszandrnak eszébe jut a 12 pont. Az 1848-as 12 pont. Mint mondja, ezekben a napokban az egyetemeken nem sokat tanultak. Lázban
égett az ifjúság. Tanáraikat faggatták, mi a véleményük a magyarországi eseményekről. S itt most szó szerint
idézem őt. „ A kommunista hatóságok aligha tehenek mást, mint hogy vérbefojtsák a magyar szabadságharcot. A világ csak arról tudott, hogy a magyar forradalom Lengyelországra. Csehszlovákiára, Romániára csaphat át. Átcsapott volna Oroszországra is. Tudja maga ki volt Akópján őrnagy?”
Bevallom, nem tudom.
„Látja, mi tudtuk. Mégpedig rögtön tudtuk. Akópján orosz őrnagy volt, aki átállt a magyar forradalomhoz. A Nagy Októberi Forradalom ünnepén, november 7.-én felvonulást rendeztünk a Néva partján, a Téli Palota előtt Az egyik kis téren, az Orosz Művészek Múzeuma mellett — ma egy Puskin szobor áll ott, akkor még üres volt. — a fiatalok heves tüntetésbe kezdtek. — Éljen a szabad Oroszország — Éljen Akópján! - A rendőrség szétverte a tüntetőket, s a letartóztatottak között voltam én is. Igazoltatás után szabadon engedtek, de eljárás indult ellenem. Ennek eredményeként decemberben ismét letartóztattak és kél és fél évi börtönre ítéltek. Izgatás volt ellenem a vád, és külön súlyosbító körülménynek tekintették, hogy „ellenforradalmi családból" származom, amelynek a szovjet rendszer nagylelkűen megbocsátott, de én visszaéltem a bizalommal.
— Ezek szerint a káderlapot is figyelembe vették?
— Természetesen. Még 1955 végén kaptunk egy értesítést anyámmal, arról, hogy 1936-ban eltűnt apámat
rehabilitálták. Bementünk a rendőrségre, s ott megkérdeztem, milyen vád alól rehabilitálták. A politikai tiszt a vállát
vonogatta: Azt nem tudja, mi alól. De ez nem is fontos — mondta. — viszont egy ilyen ember fia jobban teszi, ha nem sokat okoskodik. Szépen megköszöntem a rehabilitációt.
Ezek szerint ezt a históriát keresték elő újra. 56-ban?
MINT ELÍTÉLTET, a dubrovlaki fogolytáborba szállítottak. Ez a börtönegység a Mordvin Autonóm Köztársaság területén van. A Moszkva-Ufa vasútvonal mentén. 300 km-re Moszkvától nyugatra fekszik Potyma városa. Innen egy mellékvonal vezet Dubrovlakba, de az egész vonal végig tüskés dróttal van körülvéve. Még az első világháborúból ittmaradt táborok ezek, amiket újra feltöltötték. Én a 385 7 számú lágerben voltam, amit magyar tábornak neveztek. Csupán néhányszázan voltunk itt, de a vasútvonal menti büntetőhálózatban mintegy 15 ezren töltötték fogságukat. Magyar tábornak azért nevezték, mert olyanokat gyűjtöttek itt össze, akiket az 56-os forradalommal való rokonszenvezés miatt ítéltek el.
Nemcsak tüntető diákok voltak itt, de olyan katonák is, akik a budapesti harcok során megbízhatatlanoknak bizonyullak. Ezeket sommásan tízévi börtönre ítéllek. Itt tudtam meg azt is, hogy az előbb említett Akopjánt november 4. után elfogták, és a helyszínen agyonlőtték.
- Voltak-e a laborban magyarok is?
Kisebb számban ugyan, de voltak. Körülbelül 35-40-en. Sajnos, a nevekre már nem emlékszem, hiszen 1960. végén szabadultam és 16 év után nem tudom visszaidézni őket. Sokat beszéltünk velük a forradalomról, s az ő elbeszélésük alapján írtam egy verset, melynek címe; „Petőfi bosszúén kiált”.
S már mondja is. Hallgatom a különös orosz verset, melynek még a ritmusa is ismerős a magyar fülnek. A váltott 9—8 szótagos sorok 2—2 cezúrával, mintha magyar költőt idéznének. A vers ihletőjét: Petőfit. ALEXANDR GUIDONI
Petőfi bosszúért kiált
„Gyalázat", sziszegik az utcán.
Ezt nem bírod ki", suttogod.
Mindenki tudja, hogy megölték,
megölték őt a gonoszok.
kétszer gyilkoltuk meg Petőfit mi,
kétszer gyilkos oroszok. Először ott állt Segesvárnál
és noteszébe jegyezett,
amíg Miklós cár tüzérsége
szaggatta lel a terepet,
aztán egy ulán szuronyával
átdöfte és ő elesett.
Nyomorult folyadék az élet,
egy apró lyukon átszalad;
de láng a szellem, amely éget
s nem huny ki a parázs alatt. A tizenkilencedik század
után eljött a huszadik
Az elnyomás még gyilkosabb lett
és Petőfi nem nyughatik
Nem nyughatik, mert a szabadság
Szomja égető és örök,
S most újra ott áll népe élén
És a magyar költők között. Másodszor is meggyilkoltátok,
Rommá lőttétek otthonát,
Ti, túlerőben dicsőséges
S nők ellen vitéz katonák.
Szovjet katonák, három kellett
Egy magyarra belőletek,
Nagy Imrét orvul elfogtátok,
Sziszegés minden szavatok
Amit Dudásnak, Maléternek
Meg a többinek adtatok. Kétszer öltétek meg Petőfit,
Pöffeszkedhettek győztesek!
Az orosz nép tán szétszakítja
A hálót, amit szőttetek
És számon kéri majd Petőfi
Mindkét halálát tőletek! — A vers a tábori parancsnokság kezébe került — folytatja Alekszandr Guidoni. — Ezért, s mert 1957 decemberében szervezője voltam egy ötnapos éhségsztrájknak, amely majdnem, hogy fogolylázadással végződött
két és fel éves büntetésemet négy és fél esztendőre hosszabbítottak meg.
MOST MÁR CSUPÁN a történet befejezése van hátra. Alekszandr Guidoni szabadulása után befejezhette tanulmányait és egyetemi docens len, mint az irodalomtudományok kandidátusa. A - 300. 000 lakosú Kosztroma városában — a Romanovok származási helyén — egy kis egyetemen dolgozott. Közben költészettel és újságírással is foglalkozott. Meg is nősült és 1968-ban megszületett első gyermekük. Az évek folyamán többször kérlek turista útlevelet a hatóságoktól, de a kérést mindig elutasították.
Végre, 1973-ban a felesége egyedül kapott utazási engedélyt Olaszországba. Nem volt könnyű a házaspár döntése, mégis úgy határoztak, hogy megpróbálják a lehetetlennek látszó kérelmet: a családegyesítést.
Guidoni két éven át végigcsinálta az ismert herce-hurcát, ami manapság azokra vár, akik kivándorló kérvényt adnak be, vagy akiknek hozzátartozójuk nyugaton maradt. Felszólították: tagadja meg feleséget. Ő arra hivatkozott, hogy előbb beszélni kíván az asszonnyal, engedjék ki hozzá kislányával együtt; majd azután nyilatkozik. A szovjet hatóságok természetesen ezt az ajánlatot elutasították.
Hogyan sikerüli mégis a kivándorlás? — kérdeztem.
1975. májusában telefonhívást kaptam Parisból. Nagy meglepetésemre egy nagybácsim telefonált, aki elmondta, hogy megnősült. Egy izraeli nőt vett feleségül, s így ő is izraeli állampolgárnak számit. Azzá válik egész családja is, tehát adjam be a kivándorlási kérvényemet Izraelbe.
— Ön persze képtelenségnek minősíti ezt az ügyet — mondja nevetve Guidoni —, én is. Hiszen soha egyetlen zsidó sem volt a családban. Főleg képtelenség az egész, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy — mint említettem, — nagybátyámat 1936-ban Sztálinék kivégezték. Másik nagybátyám, pedig sohasem volt. De bármilyen abszurdum volt ez a feleségem kezdeményezte telefon, mégis ez segített. Néhány nappal később értesített a Belügyminisztérium, hogy ha nem Izraelbe kérem az útlevelet, hanem máshová, akkor kivándorolhatok. Ez annál is könnyebb
volt, mert feleségem akkor már itt élt Kanadában. 1975. őszén érkeztem ide, s azóta tanulok, próbálok beilleszkedni.
- Van-e valamilyen vágya az életben?
Igen! — és egy orosz verset idéz, amit a tolmács így fordít angolra: „We swear on God's name not to be slaves anymore”
Furcsa. Olyan ismerősnek tűnik, de nem tudom, mi lehet. Percekig tart, míg az angol prózai fordításból egyszerre csak magyar verssorok jelennek meg agyam vetítővásznán:
„A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk,
hogy rabok tovább nem leszünk!”
Ugye, milyen banális?...
Pedig ezt mondta Alekszandr Guidoni, negyvenéves emigráns, orosz költő, 1976-ban, Torontóban, Kanadában.
|
|
|
bernulli |
2008. július 08. 23:39 | Sorszám: 496 |
|
Ákos : 1956 A tévé kékes bársonyával
Kibélelt világ
Elfelejt és nem örül
Ha emlékezem rád
Pedig éppen ötven éve
A béketűrés népe
Fellázadt és maga ment
A sorsának elébe Fekete-fehérben menetelt szépen
A kritikus tömeg
Hitét a kínzókamrák
Sötét híre sem törte meg
Itt nem számít a rang
Hiába jön majd ezer tank
Ötszáz éve mindenkiért
Kondul a harang Tiszta voltál, büszke, vad
Nem adtad egykönnyen magad
Rólad beszélni sem szabad
1956 Tiszta voltál, büszke, vad
Nem adtad egykönnyen magad
Rólad beszélni sem szabad
1956 Piros a vér, az eskü fehér
De a gyom bizony zölden virít
Sekély sírodat őrzik, nehogy
Ledöntsd a Pokolnak kapuit
Ha elérhetetlen, szent a cél
Az elbukás is ünnepély
Néhány nap és kiderül
Hogy az ember mennyit ér Tiszta voltál, büszke, vad
Nem adtad egykönnyen magad
Rólad beszélni sem szabad
1956 Tiszta voltál, büszke, vad
Nem adtad egykönnyen magad
Rólad dalolni sem szabad A tévé kékes bársonyával
Kibélelt világ
Nem érti, hogy miért kéne
Emlékezzen rád
|
|
|
bernulli |
2008. július 08. 23:39 | Sorszám: 495 |
East : `56
( Wind of change )Ötvenhat izzó ősze volt,
Magyarország remény és pokol.
Gyűlt a tömeg és a harag nőtt,
Egy hazug világ szilánkokra tört,
Megmozdult a föld. Zúgó szél - újra bontsd ki azt a tépett zászlót,
Tűz és vér - ősök vágya, ami bennünk lángol,
Hungary - szólít, hív a remény hullámhosszán,
Tarts még ki - érted élünk, érted bátran halnánk! Európa mélyen hallgatott,
Most már késő, ezrek vére folyt.
Beleremeg, beleremeg a föld - félelem ébred:
A szabadság lánctalpakon jött,
Lánctalpakon jött. Zúgó szél - széttört álmunk lassan újraéled,
Tűz és vér - hagyták vérbe fagyni ezt a népet,
Hungary - a változás szelét most újra érzed,
Tarts még ki - és ha nincs segítség, akkor most sem félek. - Nem! Zúgó szél - újra bontsd ki azt a tépett zászlót,
Tűz és vér - ősök vágya, ami bennünk lángol,
Hungary - szólít, hív a remény hullámhosszán,
Tarts még ki - érted élünk, érted bátran halnánk!
Hungary... szövegíró : Márkus József, Dunkan Shiels
kiadó : PolyGram
|
|
|
bernulli |
2008. július 08. 23:14 | Sorszám: 494 |
Gazdag Erzsi: Ifjúság, Te vagy a Csillagunk
Október 23- emlékére Mondd, meddig él, ki soká élhet?
Pár évtízed az élete.
Tesz-vesz, nyüglödik, forgólodik
S lejár , mint óra kereke. Hallgass, te szent, tüzes igékre!
Fejed felett a csillagok.
Itt büörtönödnek bársony éje.
Lámpásod odafent ragyog.. Lámpásod: e szó Szabadság!
S ez a szó a te csillagod,
Verembe lépsz, sírod gödrébe,
Ha lámpásodat elhagyod. Ó szabadság! Teérted halni!
Ha élni nem lehet veled!
Hagyd börtönöd, s szaladj az égre!
S örökké tart majd életed. Ez volt a hited, a szent, a nagy eszme,
Te sokat vádolt ifjúság.
Ezért nyílott ki meleg véred,
Mint frissen bomló rózsaág. Fennt lobogsz már a csillagokban
S örök fényeddel üzened:
Örökké él a hösök népe,
Örökké él majd nemzeted. (Megjelent a Vasi Hírlap 1956.nov.1-i számában.)
|
|
|
bernulli |
2008. július 08. 23:10 | Sorszám: 493 |
|
Ismeretlen szerzõ: Mesgyekõ A part alatt zizegve
cirógat, véd a nád.
Hiába várt az este
húgod s szegény anyád.
Keskeny vércsík szalad,
Arcod kettészelõ.
Úgy fekszel itt hanyatt,
Mint kidõlt mesgyekõ.
Te vagy a kõ, a határ:
Ma eddig tart a múlt.
A rettentõ halál
Itt felmagasztosult!
Oktober huszonhárom,
Utcára ment a nép,
Hogy zengõ szava szálljon
S kitárja bús szívét.
Szíved szép igazsága
Volt minden fegyvered.
S a páncélosok száza
Dübörgött ellened.
Ma parti nád közt fekszel,
A puha fû benõ.
Két világ közé vert jel,
Hazám, új mesgyekõ.
|
|
|
bernulli |
2008. július 08. 22:35 | Sorszám: 492 |
Kárpáti Kamil: A SZABADSÁGHOZ
(1956.oktober 26.Márianosztra, szigoritott börtön) Rozsdás, rõt fényben a mezõn szalad
egy pásztor s tûz-ajka most ajkadul
nyílik és hirdet.- Mutasd meg magad! Ó, szállj fel, miként a Hold a hegyrõl:
áldozatként, lelkével száll felé
a farkas altató csendû erdõ.
Jöttöd bár volna gyermekistené.
Ne véreznéd ujjad---gallyt a mennybõl--,
míg gonosz fejünk megérintené.
|
|
|
bernulli |
2008. július 08. 22:10 | Sorszám: 491 |
|
Gérecz Attila: Karácsonyi ének a börtönben Szürke falakon túl, messze, gyertyák gyúlnak
Ünnepi harangok imára kondulnak.
Komor szájunk szélén keserû vonások.
- Hallod, Názáreti?
Súlyosak a láncok. Lüktetõ városok élete csendesül.
Millió gyûlölet könnyekké szelídül.
Kiégett szívünkön már nem csordul bánat.
- Hallod, Názáreti?
Megtörték a vágyak. Kacagó kicsinyek ámuló szemekkel,
Derûs emberpárok zsolozsmás lélekkel.
Hajlott hátunk bûnös alázatra görnyed.
- Hallod, Názáreti?
Vedd el életünket! Fia képe elõtt leboruló asszony,
Drága vonásain torzul a fájdalom.
Könnybefúlt hangjában mély kínok zihálnak.
- Hallod, Názáreti?
Segítsd az anyánkat! Nedves zárkák alján összeroskadt árnyak.
Fásult, néma vággyal szent csodára várnak.
Vasrácsokon átal halvány fényre néznek.
- Hallod, Názáreti?
Peregnek az évek... Tágult pupillákon tébolyult kín lángja.
Négy zokogva készül a mártírhalálra.
Torkához kap, s felsír álmában a gyermek:
- Hallod, Názáreti?
"Apámat ne engedd!" Megtiport országon dühöng szilaj átok.
Neved rohadt dühvel ócsárló pofájuk
Káromolva töri csendjét a szent éjnek.
- Hallod, Názáreti?
Megbocsátunk... - Érted! Túl a szitok zaján felcsendül az ének.
Zúg, dagad, hömpölyög, felujjong a lélek.
Megrendül a börtön, recsegnek a zárak,
Rab torkok harsogják szerte a világnak:
Dicsõség Istennek, békesség a népnek.
- Hallod, Názáreti?
Hozzád száll az ének. (Márianosztra, 1955. december.)
|
|
|
bernulli |
2008. július 08. 21:48 | Sorszám: 490 |
|
Sulyok Vince: Hiábavalóság halottai Összetört ífjú arcok rózsaszirmai,
szétzúzott virágéletek,
fiatal mosolyotokból mi lett?
reménykedésetekbõl mi lett?
hõsiességetekbõl mi lett?
Meghasadt kristályú szívek
szétroncsolt tiszavirágéletek
lúgként maró kíntokból mi lett?
sikolyaitokból mi lett?
könnyetekbõl, véretekbõl mi lett?
Hiábavaló volt halálotok.
Ellenetek szavaztak a túlélõk,
kik habzsolva és tülekedve,
harcolva s böfögve élnek.
Elfolyt szemetek nedves fénye,
lehervadt nyelvetekrõl a szó
torzúlt grimasszá fagyott nevetésetek
testetek piros palotája porrá omolt,
kifakult csonthalommá,
s elúszik emléketek is
tetõtlen évek csillogó magasában,
mert könyörtelen étvágyával fölfal,
fölemészt titeket mindenestül a burjánozva növõ élet.
Csak ífjú orcátok szomorúsága nem fogyatkozik mindörökké,
ott ragyog a hold fényének fehér havában,
s ott csapong sóhajotok is
az õszi szélben susong alant a fák közt,
s fölszáll, zúg gyermekhangok kórusaként tisztán,
távol a jégmagányú, csillagszikrás mindenségben.
|
|
|
bernulli |
2008. július 08. 21:40 | Sorszám: 489 |
Sulyok Vince: ÜZENET HAZA
Emlékül gondterhelt Gazdáknak, a tisztaleküeknek, a széparcuaknak Estelenként itt zöld az ég,
vacog mint a foszfor,
fekete szikla alattam,
fölemelt homlokkal állok
s hallgatózom feléd, apám,
ezerhétszáz kilóméteren át.
Kifosztott udvarodra állj ki,
kerted végébe jöjj ki,
erdõk fölött fehér dühvel csikorog a csillag,
alatta állok, zúgó, haragos fenyõk körülöttem,
kiáltsd a szélbe keserû átkod,
visszamondják nekem a szelek , elemek:
ellopták a földed
----
A rothadásra, a halálra korai vagy mégis,
miként én is korai voltam két évnek elõtte:
Megállítottad lovaidat, az eke eldõlt,
elszürkült arccal néztél,
ahogy a ragadós földön eléd léptem,
megcsókoltam kezed és arcod
s szemembe hulló hajjal mentem el tõled a tájba,
mert gépkocsival jött a halál nyomomban már,
fegyvere villant.
Néztél utánam szürke arccal, fedetlen fõvel,
szijjal szép lovaidra vertél –
az a nyerítés úgy szállt utánam
mint a jajszó s temetési harangszó,
de mondtad te is, korai vagyok a halálra.
---
Mondom neked most én is,
korai vagy a halálra,
föld marad a föld összeszántva,
magadat õrizd, a semmi-emberek szájjalhatnak-
éld túl a rendet.
Parasztapám,-
mig fölemelt fővel állsz az idõben,
hallgatagon bár ha csak állsz is,
ha csak élsz, az egész párt tõled retteg.
|
|
|
bernulli |
2008. július 08. 21:34 | Sorszám: 488 |
|
Psalmus Hungaricus Mikoron Dávid nagy búsultában,
Baráti miatt volna bánatban,
Panaszolkodván nagy haragjában,
Ilyen könyörgést kezde õ magában. Istenem Uram! kérlek tégedet,
Fordítsad reám szent szemeidet,
Nagy szükségemben ne hagyj engemet,
Mert megemészti nagy bánat szívemet. Csak sívok, rívok nagy nyavalyámban,
Elfogyatkoztam gondolatimban,
Megkeseredtem nagy búsultomban,
Ellenségemre való haragomban. Hogyha énnékem szárnyam lett volna,
Mint az galamb, elröpültem volna.
Hogyha az Isten engedte volna,
Innét én régen elfutottam volna. Akarok inkább pusztában laknom,
Vadon erdõben széjjelbujdosnom;
Hogynem mint azok között lakoznom,
Kik igazságot nem hagynak szólanom. Éjjel és nappal azon forgódnak,
Engem mi módon megfoghassanak,
Beszédem miatt vádolhassanak,
Hogy fogságomon õk vígadhassanak. Egész ez város rakva haraggal,
Egymásra való nagy bosszúsággal,
Elhíresedett az gazdasággal,
Hozzá fogható nincsen álnoksággal. Gyakorta köztük gyûlések vannak,
Özvegyek, árvák nagy bosszút vallnak,
Isten szavával õk nem gondolnak,
Mert jószágukban felfuvalkodtanak. Keserûségem annyi nem volna,
Ha ellenségtül nyavalyám volna,
Bizony könnyebben szenvedtem volna,
Magamat attól megóhattam volna. De barátomnak azkit vélek volt,
Nagy nyájasságom kivel együtt volt,
Jó hírem-nevem, tisztességem volt,
Fõ ellenségem, most látom, hogy az volt. Keserû halál szálljon fejére,
Ellenségemnek ítéletére.
Álnokságának büntetésére,
Hitetlenségnek kijelentésére. Én pedig, Uram, hozzád kiáltok,
Reggel és délben, este könyörgök,
Megszabadulást tetõled várok,
Az ellenségtõl mert én igen tartok. Te azért lelkem, gondolatodat,
Istenben vessed bizodalmadat,
Rólad elvészi minden terhedet,
És meghallgatja te könyörgésedet. Igaz vagy Uram, ítéletedben,
A vérszopókat õ idejökben,
Te meg nem áldod szerencséjökben,
Hosszú életök nem lészen a földön. Az igazakat te mind megtartod,
A kegyeseket megoltalmazod.
A szegényeket felmagasztalod,
A kevélyeket aláhajigálod. Ha egy kevéssé megkeseríted,
Az égõ tûzben elbétaszítod,
Nagy hamarsággal onnét kivonszod,
Nagy tisztességre ismét felemeled. Szent Dávid írta az zsoltárkönyvben,
Ötvenötödik dícséretében,
Melybõl az hívek keserûségben,
Vígasztalásért szörzék így versekben.
|
|
|
bernulli |
2008. július 08. 21:20 | Sorszám: 487 |
|
Halfdan Rasmussen: Sötétben Hallod õket az éjben, a testvéreidet.
Ahol a vörös levelek hullanak,
vonulnak õk a sötétségen át.
Fénytelenek ma szemeid.
Esõben és lehulló gyümölcsesben hallod õket,
s mindenben, ami menthetetlül meghal. Az õsz viharaival vállaikon vonulnak.
Fiatalok, sebezhetõk és meg nem sebezettek.
Olyan közel az élet, mint a vírágzás.
Olyan közel az halál, mint az illat. Budapesti utca a tested.
Taposnak rajta a lábak.
Összelõtt ház a szíved.
Menekülnek rajtad keresztül a lábak. Szemedbe rejted az éjszaka látomásait.
Tehetetlen szavak hervadnak szádban.
És hallod õket az éjben, a testvéreidet.
A költõt, aki versével nem állithatta meg a halált. A diákot, aki könyveivel nem õrizhette meg az életet.
A fiatal munkást, aki lapátjával nem áshatta elõ a szabadságot.
A tanítónénit az óvodából, aki géppuskáját mint apró gyermeket becézte, mielõtt elesett a piactéren. Egy néppel melleden fekszel álmatlanul.
Véred futásában emberek menekülnek.
Gyermek bújna szíved zugába.
A sötétségben halottak vannak eltemetve. Hallod õket az északában menni.
Hegyeken át s vége-sosincs-mezõkön át.
A félelemnél nagyobb kapukon át.
Minden fájdalmaknál sötétebb erdõkön át. S a zuhogó esõben hallgatódzol.
S a vihar zúgásában hallgatódzol.
Csak a halottak mernek most aludni.
Nekik van már rá elég idejük. Sulyok Vince fordításában.
|
|
|
bernulli |
2008. július 08. 21:15 | Sorszám: 486 |
Olafs Stumbsrs: 1956 õszén.
A Magyar Forradalmárokhoz.A keserû kín, mely térképen határokat zúz,
mely ezrek életét kivánja és zabálja!
A keserû kín!
Áldottak lobogóitok!
Fülem a földre nyomva hallgatódzom.
Hallom, ahogy a vér a föld arcára csurran.
Õrizkedjen az örök zsarnok ettõl a hangtól.
Megszentelõdsz, föld, e napokban:
Vér szikrázik az idõk éjin át.
Ki vagyok én?
Ki vagyok én, hogy dícsérni merek ma?
Egy csöpp vér is ezerszer drágább szép szavaknál.
Az ítélet napján Hozzátok lépek, Igazak:
"Testvéreim, bocsássátok meg bûneim". Sulyok Vince fordításában.
|
|
|
bernulli |
2008. július 08. 21:11 | Sorszám: 485 |
|
Sulyok Vince: Szarvas az erdõn Éjszaka bokrai verik a testem
tépik agancsom
köszörûlt kések kõéle a szikla
fölsebzi a térdem
rohanó karcsú patáim alól
szügyemig ver a hó föl
oldalamig hátam magasáig
csillagpor a szõröm
szúrós hószikrák közt úszom
fujtat a mellem
ellenséges fák gyilkos táj allnak utamba
szemeimben a kin szemeimbõl a könny
foly a számból a vérhab
jaj miért bántatok így
kiket ifjan égve szerettem menekülésemben
---
Remegve megállok a sziklás szirten
gõzöl a testem senki mögöttem
rég már magam elõl futok egyre
hova lettek a drága társak holtak
kiabáltak a puskák
piros vérüket látom folyton
a halált szemeikben
szeliden hulltak a hóra az õzek
haraggal a vének
büszke agancsát égnek emelve meganyi fiszarvas
---
Lámpáival lent messze a völgy
csak a szél zajog itt fent
soha már a barátok nem csörtetnek utánam
az erdõn soha boldog nem lehetek többé már
a magány meg a bánat gyûl csak bennem
s farkasokat hallok csak a tájon
jéggé válik a víz a számban
amikor innék hóvá dérré
és zúzmarává a fû ha ennék
szerelem holdas tisztásai
s a szép karcsú õzek
s a tavasz erdõk
s nyári erdõk
jaj hova lettek
befagyott patakok jege alól
tágra kerekitett kocsányszemekkel
halak merednek rám ijesztõn
s a fák is mint kifolyt iszonyatos halott szemet adják ágról-ágra egymás feje fölött tovább a téli holdat---
|
|
|
bernulli |
2008. július 08. 18:45 | Sorszám: 484 |
Harczy József: MENNYBEMENETEL A KÖRTÉREN
in memoriám Benedikty Ernõ Csikorognak a hernyótalpas évek
álmomban még mindig félrebeszélek.
Robbanások szívemben, szememben,
villognak törött tükörnél élesebben. Mikor az õrség a levegõbe lõtt,
piros lyuk lett a szíved fölött.
Meglõtt szívetek szökell a Körtéren,
a halál rángatja vonóját az ütõéren. Az igazságon a kétely csak átoson,
s máris az ellenség talpa tapos Himnuszt éneklõ szátokon.
Kiket szárnyaló szabadság igézett,
fiatal szívetekbe páncélos darázs petézett. A híres hadsereg gyilkoló varrógépei
hülye mintákat róttak belétek, íme a szovjet népmûvészet.
A múlékony idõ éggé korhad fölöttünk,
napot hánytató köddé. Azután tisztító szél süvít,
mint az eltévedt golyó,
és örökké nyitvamaradt szemetek
általjár bennünket, mint szent röntgensugár. A csontjaitok nedve, ha akarjuk, ha nem
a mindenki asztalán és levesben.
Így szörcsöljük az emléketeket
naponta boldog jólétben, hûtlen öntudatban.
|
|
|
bernulli |
2008. július 08. 18:37 | Sorszám: 483 |
|
Sulyok Vince: ÕSZ, 1956 Az alkonyatban erdõk füstölögnek.
Gyülemlik a köd, mint a bánat,
mely benne szisszen minden gondolatban
és szûkre zárja néma számat. Dombok fölött és nyirkos réteken
leselkedik az ásító halál,
mint fegyverek derengõ hûs csöve
szomorú utak fordulóinál.
|
|
|
bernulli |
2008. július 08. 07:34 | Sorszám: 479 |
|
Tartalomjegyzék az ötvenhatvershez (a maiak még hiányoznak) Alföldi Géza: Fegyvert adjatok! Sorszám: 460 Alföldi Géza: Tanár Úr egyszer . . . Sorszám: 123 András Sándor: Gyászmise a Hattyú utcai kocsmában Sorszám: 29 András Sándor: NAGY IMRE Sorszám: 382 Ágh István: A PARLAMENTNÉL Sorszám: 176 Ágh István: HALOTT Sorszám: 50 Ágh István: MAGYAR KATALIN Sorszám: 29 Balaskó Jenő: Angyal Pista balladája Sorszám: 214 Baránszki Tibor: 1956. október 23. Sorszám: 435 Bartal Klári: 1956. Sorszám: 268 Bartis Ferenc: ÉS MÉGIS ÉLÜNK! Sorszám: 195 Bella István: Arccal a földnek Sorszám: 201 Beatrice : Corvin-köz Sorszám: 416 BELLA István: ÖNÉLETRAJZ, 1996 Sorszám: 163 Benke László: Villámfénynél Sorszám: 27 Benjámin László: ELESETTEK Sorszám: 18 Bereményi Géza: Corvin-köziek Sorszám: 11 Botár Attila: ÉVJÁRAT Sorszám: 78 Botár Attila: Mélosz néma (Brusznyai Árpád emlékére) Sorszám: 424 Botár Attila: NÁDZUGOLY KATAMARÁNRÓL Sorszám: 126 Buda Ferenc: [Apámmal leültünk a konyhaasztal mellé] Sorszám: 452 Buda Ferenc: FALAK KÖNYVE III. Sorszám: 72 Buda Ferenc: FALAK KÖNYVE I. Sorszám: 81 Buda Ferenc: FALAK KÖNYVE VII. Sorszám: 88 Buda Ferenc: Pesten esik a hó Sorszám: 447 Buda Ferenc: Rigmusok a századra, századvégre Sorszám: 255 Buda Ferenc: Tizenöt-húszéves halottak Sorszám: 448 Burján Emil: ORSZÁGBLAMÁZS Sorszám: 273 Albert Camus: A MAGYAROK VÉRE Sorszám: 29 JEAN COCTEAU: ÉLJEN A SZENT SZABADSÁG Sorszám: 284 E.E. cummings: HÁLAADÁS Sorszám: 25 CSENDES BÉLA: REMÉNY A PORBAN Csomós Róbert: Csengõfrász Sorszám: 233 Csoóri Sándor: Csoportkép Csoóri Sándor: Emlékezés 1956 novemberére Sorszám: 265 Kim Cshun-szu: Egy budapesti kislány halálára Sorszám: 417 Yves de Daruvar - daruvári Kacskovics Imre: EMLÉKEZZÜNK 1956. OKTÓBER 23. Sorszám: 388 Dobrossy Klára: 1956. december Sorszám: 269 Döbrentei Kornél: A forradalom elsőáldozója Sorszám: 26 Döbrentei Kornél: Mi volt 1956. barátom? Sorszám: 95 Döbrentei Kornél: PECSENYÉK FORRADALMI TŰZÖN | Sorszám: 83 Dömötör Tibor: Egy Pesti srác dala Sorszám: 75 Dutka Ákos: Ember és magyar Sorszám: 210 Ferdinando Durand: Ó,halott magyarok, Sorszám: 58 Pierre Emmanuel: Veronika Sorszám: 451 Eörsi István: SZÓBA SE ÁLLJ VELE! Sorszám: 466 Faludy György: Egy helytartóhoz 25 év után Sorszám: 52 Faludy György: Exodus Sorszám: 371 Faludy György: 1956 NEM ÉRTJÜK ÕKET Sorszám: 261 Faludy György: Ezerkilencszázötvenhat, te csillag Sorszám: 29 Faludy György: Nagy Imre Sorszám: 263 Faludy György: Nagy Imre szelleméhez Sorszám: 264 Falusi Márton: Gérecz Attila öttusázik Sorszám: 188 Franciszek Fenikowski: Magyar rapszódia Sorszám: 441 Fáy Ferenc: Októberi halott Sorszám: 211 Fekete Gyula: KÉSŐSZÜLÖTT TÖRTÉNELEM Sorszám: 390 Fodor András: HOLTAK ÉS ÉLŐK Sorszám: 66 Fónay Jenő: 1958. június 16. (Reggel 1/2 6) TITOKBAN SZÓLJATOK HARANGOK! (részlet) Sorszám: 381 Füst Milán: Szózat a sírból.. Sorszám: 224 Füst Milán : ZOKOGNI SZERETNÉK Sorszám: 29
Gerey Éva: MOSTAN Sorszám: 258
Gérecz Attila: Ítélet Sorszám: 16 Gérecz Attila: [A börtön eposza] [A rendőr] Sorszám: 256 CLAES GILL: GLÓRIA VICTIS! Sorszám: 307 Gömöri György: Aki még hisz, az így könyörög Sorszám: 433 ALEXANDR GUIDONI: Petőfi bosszúért kiált Sorszám: 465 Gyurkovics Tibor: Síremlék Sorszám: 73 Gyurkovics Tibor: Levegőt, levegőt, levegőt! Sorszám: 76 Hamvas Béla gondolatai 1956-ról Sorszám: 282 ZBIGNIEW HERBERT: A MAGYAROKNAK Sorszám: 131 Horváth Magdi: 1956 a miénk! Sorszám: 241 Horváth Sándor: Atyák és fiúk a fényben Sorszám: 169 Horváth Sándor: ATYÁK ÉS FIUK A TÉREN Sorszám: 312 Horváth Sándor: A BÁRÁNY BŰNE (Mementó: A nemzet sírján táncoló árulás ) Sorszám: 328 Horváth Sándor: DOBRAVERT ORSZÁG Sorszám: 330 Horváth Sándor: 1 9 5 6 Sorszám: 120 Horváth Sándor: 1956: "A JÓTANÍTÁS ISKOLÁJA" Sorszám: 330 Horváth Sándor: FELSZABADULÁS Sorszám: 108 Horváth Sándor: JUBILEUM Sorszám: 229 Horváth Sándor: JUBILEUMI KÖSZÖNTŐ 1956. OKT. 23. Sorszám: 332 Horváth Sándor: 2006. OKTÓBER 23 Sorszám: 331 Horváth Sándor: KIS MAGYAR PARADOXON Sorszám: 316 Horváth Sándor: A KÖZTÁRSASÁG ROMJAIN* Sorszám: 329 Horváth Sándor: LETESZEM A TOLLAT Sorszám: 428 Horváth Sándor: MINDENSZENTEK Sorszám: 324 Horváth Sándor: 56' OKT.23. Sorszám: 322 Horváth Sándor: A PESTI SRÁC Sorszám: 323 Horváth Sándor: SZABADSÁGHARCOS A KOSSUTH TÉREN - *
In memoriam Pongrácz Gergely Sorszám: 325 Horváth Sándor: A terror hagymáza Sorszám: 117 Horváth Sándor: TERROR HÁZA* Sorszám: 320 Horváth Sándor: TÉL: 1956-2006 (A terror ideje) Sorszám: 330 Horváth Sándor: TÉL: 1956-2007 (A terror ideje) Sorszám: 434 Horváth Sándor: TÖRÉSPONT Sorszám: 315 Horváth Sándor: ÜGYNÖK TÖRVÉNY *(az örök Trianon) Sorszám: 327 Horváth Sándor: ÜNNEP UTÁN Sorszám: 319 Horváth Sándor: ÜNNEPI IGAZSÁG (a megsebzett nyüves ország) Sorszám: 313 Horváth Sándor : ÜZENET TESTVÉREIMNEK Sorszám: 309 Ignotus Pál: NŐVÉR Sorszám: 161 Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról Sorszám: 187 Illyés Gyula: Levél a vízgyűjtőről és a fenyőről Sorszám: 145 Illyés Gyula: Ne feledd a tért... Sorszám: 47 Jankovich Ferenc: FORRADALOM Sorszám: 91 Jankovich Ferenc: IDEI HÓ | Sorszám: 0 Jobbágy Károly: [Azt beszélik a harcnak vége,] Sorszám: 418 Jobbágy Károly: [Legyen örökre átkozott] Sorszám: 418 Jobbágy Károly: Mondják, a himnuszt énekelték Sorszám: 177 Jobbágy Károly :A RÁDIÓ MELLETT Sorszám: 29 Justus László: Beszélgetés a miniszterelnökkel Sorszám: 181 Kabdebó Tamás: MEMENTO LIBERTATEM Sorszám: 89 Kalotay Mária: Legenda: 1956 Karácsonyán Sorszám: 455 Kannás Alajos: Glória Sorszám: 220 Kannás Alajos: Keleti szél Sorszám: 222 Kannás Alajos: Kormos kövek Sorszám: 249 Kassák Lajos: Az áruló Sorszám: 373 Kassák Lajos: A DIKTÁTOR Sorszám: 20 Kassák Lajos: OLTHATATLAN TŰZ Sorszám: 94 Kányádi Sándor: (A Duna mentén hernyótalpak) Sorszám: 165 és 170! Kányádi Sándor: KUPLÉ A VÖRÖS VILLAMOSRÓL Sorszám: 17 Kányádi Sándor: NAPLÓTÖREDÉK Sorszám: 160 Kárpátia: Az én apám Sorszám: 281 Kárpátia: Neveket akarok hallani Sorszám: 429 KENNETH KLÁRA: ANYU,TÜNTETNI MEGYEK ! Sorszám: 102 Képes Géza: NOVEMBERI ÉJ Sorszám: 71 Képes Géza: Tank-parádé Sorszám: 217 Watson Kirkconnel: GLORIA VICTIS Sorszám: 409 Kiss Dénes: Átlőtt szívvel Sorszám: 246 Kiss Dénes: Bejöttek a bankok Sorszám: 232 Kiss Dénes: MAGYAROK CSILLAGA 1956 Sorszám: 391 Kiss Dénes: Nem verték le! Sorszám: 190 Kiss Dénes: OKTÓBER DRÁGA VÉRADÓ Sorszám: 383 Kiss Dénes: SUHANC BALLADA Sorszám: 29 Kiss Dénes: Velünk, vagy ellenünk Sorszám: 15 Kodály Zoltán: Zrínyi szózata Sorszám: 133 Kónya Lajos: A MAGYAROKHOZ Sorszám: 32 Kovács István: Ezerkilencszázötvenhat Sorszám: 244 Kovácsy József: Zsuppok! Sorszám: 369 Urszula Koziol: A galamb legendája Sorszám: 450 Kozma László: 1956. November 7. Sorszám: 230 Krassó György: BARÁTOMHOZ Sorszám: 386 Krassó György: EGY IGAZ KORMÁNYRA Sorszám: 385 Krassó György: ELFOGULT ELŐSZÓ Sorszám: 393 Krassó György: MÁJUSI HAJNAL Sorszám: 29 Tom KRISTENSEN: MAGYARORSZÁG Sorszám: 162 Tadeusz Kubiak :[Nővér,könyörgöm csapolj] Sorszám: 440 Kunszery Gyula: Bálványdöntés Sorszám: 366 RUI LANE KUO: MAGYAR FORRADALOM Sorszám: 307 Lakatos István: FORRADALOM Sorszám: 384 Lakatos István: IN MEMORIAM Sorszám: 29 Lengyel Károly: A láncravert Budapest Sorszám: 271 Lezsák Sándor: Krónika, December, 1956 Sorszám: 207 Magyari Lajos: Budapest, 1956 Sorszám: 250 SAVA MANOLOVA-UNGERER: 1956.OKTÓBER HŐSEIHEZ Sorszám: 285 Márai Sándor: Mennyből az angyal Sorszám: 10 Márai Sándor: NAPLÓ 1945 – 1957 Sorszám: 392 Adam Michnik: A gyász napja, a szabadság napja Sorszám: 77 INDRO MONTANELLI: Valami van Sorszám: 389 Mózsi Ferenc: Egy gyõztes vereség margójára… Sorszám: 422 Mózsi Ferenc: HŐSÖK NÉLKÜL Sorszám: 29 Nagy Gáspár: Barátom ki már magad is halott vagy Sorszám: 68 Nagy Gáspár: ÖRÖKNYÁR: ELMÚLTAM 9 ÉVES Sorszám: 29 Nagy Gáspár: MAGYAR ABSZURD Sorszám: 29 Nagy Gáspár: Októberi stációk – keserű töredékek Sorszám: 189 Nagy Gáspár: Ők már hiába várják...(fohász a temetetlen holtakért és a jeltelen sírokban várakozó vértanúkért) Sorszám: 445 NAGY ISTVÁN: Indul a pesti tüntetés Sorszám: 44 Nagy László: A VÁROS CÍMERE Sorszám: 84 Nagy László: KARÁCSONY, FEKETE GLÓRIA Sorszám: 85 Szilovan Narimanidze: KÖSZÖNET Sorszám: 140 Szilovan Narimanidze: Mi magyarokra nem lövünk Sorszám: 425 Nedeczky György: Én láttam őket Sorszám: 12 Névtelen: …Aradon így. A pesti téren is…Sorszám: 9 Névtelen: „BUDAPEST IFJUSÁGÁNAK” Sorszám: 103 Névtelen: 1949 Karácsony Sorszám: 245 Névtelen(haver): 1956 Sorszám: 262 Névtelen(palócföldi): 1956 Sorszám: 239 Névtelen: Három diák Sorszám: 226 Névtelen: Köszöntő Sorszám: 348 Névtelen: Kőbálvánnyá válva Sorszám: 353 Névtelen (legény): Magyar hősi ének (1956) Sorszám: 242 Névtelen(aranytk): Mementó – 1956 Sorszám: 238 Névtelen: Merre vagy Rákosi? Sorszám: 350 Névtelen: Méltó a gyűlöletre... Sorszám: 352 Névtelen: Miénk a győzelem! Sorszám: 362 Névtelen: Óda a Magyar Ifjúsághoz Sorszám: 248 Névtelen: Piros és kék a pesti utca (Népköltés 2006 őszén) Sorszám: 185 Névtelen. Üzenem Egyszer mindenért felelni kell, Sorszám: 69 Névtelen: Verje meg az Isten... Sorszám: 213 Obersovszky Gyula: A siralomházból 1957-58 Sorszám: 374 Obersovszky Gyula: A Szilveszter-éj rám terül Sorszám: 215 Obersovszky Gyula: Cellám nyitott ablakán Sorszám: 202 Obersovszky Gyula: CORVIN KÖZIEK BARÁTAIM Sorszám: 53 Obersovszky Gyula: Csillagok ülnek Sorszám: 216 Obersovszky Gyula: Egy mondat a forradalomról Sorszám: 14 Obersovszky Gyula: Eljegyeztem magam a halállal Sorszám: 218 Obersovszky Gyula : KIK VAGYTOK TI Sorszám: 29 Obersovszky Gyula: NAGYMOGUL Sorszám: 74 Obersovszky Gyula: Véreim daloljunk Sorszám: 223 Orbán Ottó :NEMZETI DAL Sorszám: 29 Őri István: A Látó - In memoriam 1956 Sorszám: 240 Örkény István: FOHÁSZ BUDAPESTÉRT Sorszám: 29 Örkény István: Noteszlapok 1956-ból Sorszám: 420 Parcsami Gábor: Nem szabad... Sorszám: 37 Parcz Ferenc: SOUVENIR: AMI MARADT Sorszám: 379 Pardi Anna: Inconnu tanfolyam Sorszám: 34 Páskándi Géza: Betyárrigmus ötvennyolcban Sorszám: 446 Páskándi Géza: Szöveg: repedt fehér márványba vagy golyó lyuggatta fába Sorszám: 463 Paudits Zoltán: Piros, Fehér, Zöld selyem (1956 üzenete) Sorszám: 430 Octavio Paz: MEXIKO: OLIMPIA 1968 Sorszám: 179 Pesti József: Forradalom Sorszám: 367 Petőfi Sándor: A FARKASOK DALA Sorszám: 259 Petőfi Sándor: FÖL A SZENT HÁBORÚRA! Sorszám: 259 Pongrátz Gergely: CORVIN KÖZ-1956 Sorszám: 394 Prágai Tamás: SZABAD OKTÓBER! Sorszám: 235 Vlagyimir Putyin: [Óriási hiba volt] Sorszám: 421 Restár Sándor: . . . és elsietnek a krizantémok Sorszám: 67 Ramon cue Romano: Bűnöd csak az volt, hogy a szabadságot Sorszám: 40 RAMON CUE ROMANO: MAGADRA HAGYTUNK TÉGEDET Sorszám: 299 Sebestyén Anikó: Azok az ötvenes évek Sorszám: 62 Siklósi András: Győzni fogunk (Harci induló 1956 ötvenedik évfordulójára) Sorszám: 459 Siklósi András: Rendőrterror (2006. okt. 23. fájó emlékére) Sorszám: 326
Simai Mihály: KÖLTŐ, MOST KELL SZÓLANOD! Sorszám: 1 Simonyi Imre: HATALOM Sorszám: 314 Sinka István: ELLOPOTT SZIVÁRVÁNY Sorszám: 174 Sinka István: ÉNEK EGY RÉGI TÖRÖKHÖZ Sorszám: 314
Sinka István: Ének 56 karácsonyára Sorszám: 212
Sinka István: Hazug demokráciához Sorszám: 183 Sinka István: MEGCSALT FEJEDELEM Sorszám: 314 Sinka István: Nem csegődi Pista.. Sorszám: 139 Sinka István: Százezer udvar Sorszám: 90
Sinka István: SZÉPÍTŐ JÚNIUSHOZ Sorszám: 458
Sinka István: Új szivárvány Sorszám: 173 Sinka István : ÜDV NÉKED IFJÚSÁG Sorszám: 29 SINKA ISTVÁN: VÍGASZTALÓ SÍRÓ EMBEREKNEK Sorszám: 289 Somkúti Gabriella: Kihantolás a 301-esben Sorszám: 275 Somlyó György: Budapest, 1956. Karácsony Sorszám: 209 M.C.PRASOBSUKH SUKHSVASTI: A MAGYAROKRÓL, AKIK SZERETTÉK HAZÁJUKAT Sorszám: 287 Sulyok Vince: Öt év után Sorszám: 251 Jules Superville: MAGYAR BARÁTAINKHOZ Sorszám: 396 Szabolcsi Erzsébet: Októbereim Sorszám: 13 Szabó László Dezső: Boldog Újévet! Sorszám: 377 Szabó László Dezső: Egy orosz katonához Sorszám: 376 Szabó László Dezső: Éjszaka Sorszám: 375 Szabó László Dezső: Keserű levél Nyugatra 197 Szabó László Dezső: Október 23 Sorszám: 372 Szabó Lőrinc: MEGLEPETÉSEK Sorszám: 128 Szathmáry György: GÓLYÁK A FEKETE HAVON Sorszám: 60 Szászi Zoltán: 1956. november 4. Sorszám: 266 Szeleczky Zita: Üzenet az Argentin Nőkhöz és a Világ Asszonyaihoz Sorszám: 378 Szentkúti Ferenc: HŐSKÖLTEMÉNY EGY PEST SRÁCRÓL Sorszám: 2 Szentmihályi Szabó Péter: Késik még a jel (Pongrátz Gergely halálára) Sorszám: 280 Szentmihályi Szabó Péter: Kossuth tér Sorszám: 431 Szőcs Géza: Ballada Falábú Jancsiról Sorszám: 415 Szőcs Géza: A pesti srácok Sorszám: 415 Tamás Ervin: SÍRKŐ HELYETT Sorszám: 6 Tamási Áron: MAGYAR FOHÁSZ Sorszám: 311 Tamási Lajos: Halottak napja Sorszám: 28 Tamási Lajos: [..Jaj a szabadság ege-kékje,] Sorszám: 423 Tamási Lajos: PIROS A VÉR A PESTI UTCÁN Sorszám: 7 OTTO VON TAUBE: [Hazádtól] Sorszám: 289 Tevfik Tanyolac: Ártatlanok Sorszám: 267 JOŽO ZVONÁR TIEN: SZÍNHELY: BUDAPEST Sorszám: 132 Tollas Tibor: Bebádogoznak minden ablakot Sorszám: 54 Tollas Tibor: MINDSZENTY Sorszám: 29 Tollas Tibor: Október 23. Sorszám: 86 Tollas Tibor: TÚLÉLŐK Sorszám: 29 Tornai József: VANNAK MAGYAROK Sorszám: 29 Tóth Bálint: Fiamnak Sorszám: 252 Tóth Bálint: Magyar litánia Sorszám: 247 Tóth Bálint: Vigyázzatok az éjszakára Sorszám: 370 Tóth Éva: EMLÉKVERS Sorszám: 131 Turcsány Péter: 1956 ÖRÖK OKTÓBERE 2006. október 20. Sorszám: 180 James Turner: BELÜGYMINISZTER! A KURVA ANYÁD! Sorszám: 121 TŰZ TAMÁS: 1956 UTÁN Sorszám: 257 Tűz Tamás: Megfútták a harsonákat Sorszám: 439 Tűz Tamás: Vonjátok be a zászlót Sorszám: 438 Utassy József: Pohárköszöntő Sorszám: 208 Vas István: Mikor a rózsák nyílni kezdtek Sorszám: 200 Vas István: AZ ÚJ TAMÁS Sorszám: 397 Váci Mihály: Népünk legtisztább áldozása Sorszám: 112-115 Vázsonyi Judit: Látomások 1956-ról Sorszám: 243 Végvári Vazul: AZ ÖREG * Sorszám: 380 Vészi Endre: Mi csak maradunk Sorszám: 254 Vitéz György: Túléltem Sorszám: 219 Mico Vlahovic: Ave Hungária Sorszám: 55 Wass Albert: A láthatatlan lobogó Sorszám: 231 Weöres Sándor: MAJTÉNY, VILÁGOS, STB. Sorszám: 276 Zas Lóránt: Novemberben Sorszám: 61 Zas Lóránt: Otthon ne Sorszám: 225
|
|
|
bernulli |
2008. július 08. 07:31 | Sorszám: 478 |
|
bocs, Solymos.
|
|
|
|
|
bernulli |
2008. július 08. 07:17 | Sorszám: 476 |
|
Fekete István: LEVÉL BÉCSBE
Kedves Vilmos!
Ma október 31-e van. Ezerkilencszázötvenhat október harmincegyedike, reggel négy óra. Koránkelő vagyok, de levelezni még én sem szoktam hajnalban, ma mégis úgy érzem, ezen a napon maradhat minden, első ez a levél, aminek gondolatai agyonnyomnának, ha el nem küldeném őket neked. Éjszakai sötétség van odakint s az ablakom fekete üvege mögött alszik a Város. Engedd meg, hogy nagybetűvel írjam ezt a szót, de ha lenne piros ceruzám, azzal írnám, mert egy hét óta ünnep van a szívemben, pirosbetűs szent ünnep, ha erre a városra gondolok, amit sohse szerettem. Emlékszel, ugye, mondtam is ezt neked, ott ültünk a Schwarzenberg Caffehaus páholyában s arról panaszkodtam, hogy ha mi már nem leszünk, ha a mi generációnk mögött becsukódik a nagy ajtó, nem lesz, aki továbbvigye ezt a lángot, amit te megőriztél Prsemyslben, s utána Szibériában, s amit én félvakon is jobban láttam, őriztem s úgy látszott: vakok előtt lobogtattam, akik amúgy sem törődtek vele. Akkor, ott a kávéházban azt mondtam neked: nincs fiatalságunk, s ami van, mintha semmi közünk nem lenne hozzá, mintha nem a mi vérünk lenne, mintha magában hordaná a beláthatatlan rabság, lokálgőzbe fojtott rettenetes reménytelenségét. És, Vilmos, ahogy most kinézek az ablak sötét tükrén és látom a villanylámpák elszórt csillagait, elfutja a szemem a könny, és bocsánatot kérek ettől a fiatalságtól, akik ezen a héten nem magyar, de világtörténelmet írtak fiatal vérükkel. Bocsánatot kérek és nem törődöm most azzal sem, hogy nem értem az egészet, de nem is törődöm vele, hogy értem vagy nem értem, nem akarok emberi értelemben büszke se lenni, csak a férfikönnyeket morzsolgatom, a mérhetetlen gyász és felfoghatatlan dicsőség imádságos olvasószemeit. Akkor, amikor úgy éreztem, hogy semmi közünk Hozzájuk, mégis igazam volt, mert valóban nincs közünk hozzájuk, olyan mérhetetlen magasságban vannak felettünk, a készülés és hallgatás, a bátorság és halálbamenés olyan csodálatos dicsfényében, amire nincs szó, s amely előtt csak leborulhat minden latolgató értelem. Hogy mi szülte és hol volt ez bennük elrejtve, Vilmos, nem tudom, és ha visszagondolok a szájjártató, nagyhangú, ragyogó fiatalságunkra, elszörnyülködve látom ezeknek a fiataloknak néma értékét, amire lehet építeni, mert a mienkre nem lehetett. A lelkünk, Vilmos, hol volt a lelkünk, amiről olyan szépen szavaltunk, az eszünk, Vilmos, hol volt az eszünk, amit olyan szépen villogtattunk, hogy elvesztettünk mindent. Ők nem beszéltek, nem szavaltak, csak készültek, éheztek, dolgoztak, harcoltak és meghaltak és visszanyertek mindent. Te ott voltál Prsemyslben és láttál hősöket. Láttál bakákat és tüzéreket meghalni a monarchiáért, egy távoli valamiért, ami talán csak egy fegyelmezett közösségi érzés volt, láttad Tamásy altábornagyot egy utolsó rohamban egy szál lovaglópálcával vezetve az utolsó rohamot, de mindez céltalan bátorság és céltalan vérhullatás, oktalan hősködés ahhoz képest, ami az elmúlt héten Budapesten történt. Itt nem voltak altábornagyok, itt nem volt stratégia és taktika, itt csak halálbamenő tizennégy-húszéves gyerekek voltak, lányok is, akik betelvén egy istentelenség szörnyű ürességével, a jelszavak csatornalevesével, a hazugság emészthetetlen maszlagával, nekimentek fölborítani a hegyet, megfordítani a történelmet, eszméletlen céltudatossággal élni vagy meghalni. És felborították a hegyet, és megfordították a történelmet és győzelmesen élve maradtak. Élve maradtak elsősorban azok, akiknek testük meghalt, mert örökké élnek az örökkévalóságban és a nemzet szívében és élve maradnak a többiek, akik talán csak most eszmélnek ájult boldogságban a kitárult messzeség, a testi és lelki szabadság, a végtelenség szemléletében. Ezerkilencszázötvenhat október harmincegy. Most jön fel a nap, a világosság véres ostyája, s én összeteszem a kezem, mert nem tudok már írni, nem lehet semmit sem tenni, csak a holtakért és az élőkért, s az egész Magyarországért imádkozni, imádkozni... (Új Ember, 1956. november 4. 4. 1.)
|
|
|
bernulli |
2008. július 08. 07:14 | Sorszám: 475 |
|
Ágh István: HULLÓ LEVELEK VÉRE
Még vulkánfíber bőröndöm is izgult, mikor leszálltam a 61-es villamosról és megindultam a Himfy utca emelkedőjén. Magabiztosabb voltam négy éve Tapolcán, akkor elsős gimnazista, most gólyafióka az egyetemen, az Eötvös kollégium ismeretlen kapujában, idegen szoba- és évfolyamtársak között. Lepakoltam, pokrócot adott valaki felsős. Az emeletes vaságy alsó helyén durva papírzacskóból ette a szilvát a pótvizsgás Nagyfiú; megérkezésem esti órája szilvaillatú és tornacipőszagú volt.
Másnap még semmi dolgom, se menzajegyem, tanácsra lementem reggelizni a körtéri Lordok házába. Előttem tejeskávé, kifli; a szomszéd evőpultnál céklagumó orrú, lezüllött Tolsztoj lesben a sárgaborsó főzelék maradékára. Ez az egész önkiszolgáló, kondérszagú purgatórium olyan előkelőnek tűnt, mint a tapolcai bálterem, miközben visszagondoltam az iszkázi kocsmára. Budapesti vagyok! Enyém a villamos, a Duna, a Gellérthegy, színházak, mozik, meccsek, az érett nők gyönyörű gyümölcsei. Az őszelő enyhe délelőttjének nyilvánosságában, a Ménesi úton, egy férfi pofozza nőjét, ágyékon rúgás a viszonzás, újabb pofonok, aztán mintha semmi se történt volna, egymásba karolnak jólöltözötten. Ha anyám látja, fiáért imádkozik, amit fia színházi előadásként vett tudomásul. Sőt, elmegy a rossz lányok utcájába, ahol a földszintről megborzolják érettségi-tablós frizuráját. Az Ilkovicsban barátjával kisfröccsöt iszik, a két asztallal odébb a fiú, a „selyem”, korsó sört önt az egyik röplabda-mellre, habzik a málnaszínű pulóver. Izgalom a teremben, tűnés a másik ajtón, alig maradunk valahányan, s mégcsak nem is igazoltatják az ártatlan képűeket. De a hétköznapok iskolapadjaiból susognak a papírok, rebegnek a könyvek az anonymusi szavak felé, Füst Milán dörög a katedrán, Waldapfel József unalmában az ifjú költők egymásnak olvassák verseiket. Meglógok az előadásról, bátyámmal találkozom irodalmi asztaloknál; Zelké, Szegi Pálé, Juhászé, Kormosé, Jékelyé, Vasé, Déryé, a Három Lektoré ott a szék, enyém meg székem fél fele. Lukács György meghívott, riadt előadója a politikai áradásnak. Élveztem azt a jelent, amelynek jövője számomra elképzelhetetlen, még akkor is, ha az írók Kossuth Klubbeli demonstrációján olyan verseket hallok, mint eddig sohasem, és ahol Nagy László ügyesen rímel csupán, Nagy Imre véleménye szerint. Belesodródás ősze, mint ahogy átvágok az avaron, s a lombokat lerázza a szél. S egyszerre embertömeget sodor „Nyugati nyers Szél, ősz sóhaja vad!”, az indulatok ellenőrizhetetlenek, lelkesítenek és taszítanak. Azt képzelem, leszakad a Kossuth híd emberterhük alatt. Külön senkit sem hallani. Katihoz kerülök, amint hozzám ér, kamaszosan érzem meleg kezét, hozzám kap, mert talán tömegfélelme van, mert talán fél a Szabad Nép fáklyáitól, teherautókon száguldó kiáltozástól, a Sztálin-szobori kongástól, csörömpöléstől, a fölgyújtott mentőautóktól, a betört, zavartalan kirakatoktól, a derékszíjtól, az újpesti munkások puskás özönétől a Múzeum körúton. Sortűz a Rádiónál, Kati beránt a kerti fák törzse mögé. S én akkor, ott, szerelmeskedni szerettem volna vele, mintha az egész Budapesttel. Lehet, ez a lánykéz sugarazta belém a gyanútlan bátorságot, a halhatatlanság kifogyhatatlan képzetét, azt a másnapi vakmerőséget a Szabadság hídon, a keresztutcák golyói között a menza felé valami húsért, kenyérért és vissza. Talán ő mentettem meg az életemet október 25-én, az ifjúság szerelmi vágyakozása. Pihenten ébredtem, tisztán akartam készülni a napra, borotválkoztam, sokáig mosakodtam, de hideg vizes tenyeremben, mintha véraláfutást fedeztem volna föl, gondoltam, balsejtelmem oktalan, hiszen már bátyámékhoz is elmehetek, jár a 7-es busz, megyek, hadd tudjunk egymásról. A 7-es megállt az Astoriánál, helyette a nemzeti zászlós tank vezetett a Pokolba, ahol a Himnusz érvénytelen, anya és gyerek éppúgy lelőhető, mint az orosz tankparancsnok, s mindannyian mészárlásra valók vagyunk. Félrenéztem és fölrobbant a Kossuth tér. Arra a másodpercre nem emlékezhetem, mint ahogy a tudósok nem tudnak számot vetni azzal a végtelenül pici idővel, mikor a világegyetem a semmiből keletkezett. Távolabb álltam a Földművelésügyi Minisztériumtól, hogy visszaszaladjak az árkádok alá, hiszen onnan zuhogott a gépfegyversorozat, a tetőről. Csak nehézfegyverek össztüze tehette, ami történt, nem negyvennyolcas mintájú kispuska vagy davajgitár. Búvóhelynek képzeltem a Rákóczi szobrot, elűztek onnan a hullák, tovább a fölbukó embereken át a kiömlő has disznóölési bél-látomásán, le a rakpartra, de szemben puskás fejek. Az ösztön ellenőrizhetetlen és elképzelhetetlen irányítása szerint hasra feküdtem a 2-es villamos megállója mögé az épülő-építetlen metró sánca oldalába, éppen a mellé az évfolyamtársam mellé, akivel reggel elindultam és elveszítettük egymást. Nem mentett az a hely, ha a Nádor utcából előállt tank szétlőhetett bennünket jobbról. A tér közepébe tüzelt, s én megint halhatatlanságom képzeltségével lestem, ahogy rángatózik az ágyú a lövés terheitől, alatta gépfegyver tüzes, jégverés-fehér villogása. Néztem a megvalósult háborús filmet, de aztán felém fordult a valóságos vasfedő, mintha egyik dolgát elvégezte volna, következhet a másik. Barátom elfordította fejemet a földnek - és ágyúgolyó robban föl előttünk, eltemetődtünk fekete görönggyel, maszadékkal. Nem halhatok meg! Rám gördült szomszédom kalapja, teste megzökkent, alábújtam, takaróztam vele, mintha lehetne fedezék. Bal combomban villamos ütés fekete zsibbadása - lenyúlok, csurom vér a kezem; ott fekszem elrendelés szerint pontosan kimérve Isten centijével; ha valamivel jobbra, én vagyok az a halott, ha balra, belőlem csinál húsrózsát a robbanógolyó, barátom karja lett húsrózsa, amúgy, ha lejjebb hasalok, megölt a szilánk. És mászott rajtunk a félholtak őrülete, mögénk mászott a tank, taposott. „Jaj, hol vagy kisfiam, Danikám?!” „Ne rajtam kússzon, hallja-e?!” Aztán bekövetkezett az idők végezetének csöndje. Barátommal, két kezetlen-lábatlan Egyember, beestünk az Építésügyi Minisztérium kapuján, lelőhetően addig is. Mintha láb nélkül léptem volna végig a métereket, összeestem a küszöbön valami nővér karban, mígnem a pincében ötven sebesült adta kézről kézre a konyakos üveget. Élünk! Élőnek vettem észre magam. Uram, megáldoztam kegyelmed tömény szeszéből, röpültem, Uram! Teherautókkal szállítottak fekve a platón, engem a Tétényi útra. Hordágyról néztem végig a téren, akkor is megőszültem volna, mi történt, ahol feküdtem? Mint körvadászat után! Valóságos a mondás: Fűbe harapott. Haldoklók ették a földet, kapaszkodtak a gyep gyökérzetébe. Nekem meg az a szürke fölül-ég, az autózökögés szájszorító végtelensége a túlélésben. Tovább vérzek a kötözés után, mert a kórházban sem vették észre a másik sebet: elől szilánk, máig is benti, hátul kivájt húsom luka, leszakadt izom, de érintetlen csont és ideg. Véres ujjlenyomattal hitelesítettem azonosságomat a bordófedelű igazolvány belsejében, fényképem alatt. Asszonynéven voltam bejegyezve a szülészeten, már csak ott jutott hely a magasabb ágyon: Nagy Istvánné. Férfi sebesültek szültek akkor ott. Második születésem, én vagyok az anyám és a fiam. Körülöttünk bakfisbábák, önkéntes ápolónők. Magyar Kati tizenhat éves művészeti középiskolás piros melegítőben, narancsgerezddel kínál, éltető, véletlen, ártatlan cirógatása november 4-e után halott, a Terézvárosi templom előtt hanyatt fekszik a vöröskeresztes ballonkabátban, a piros melegítőben, fekete-fehérben láthatom fényképező unokabátyám miatt. Nem merem látni, nem akarom! De a narancsevés közben semmi sem sejthető. A könnyebb sebesülteket átviszik a Gellért fürdő inhalációs kamráiba, Lilla és Klotild nővérek - a világháború honleányai - kötözik sebeinket, a tíz-tizenkét valószínűtlen túlélőt. Légrádi a Landler Jenő utcából: keresztüllőtték a hasát, csupán két ragtapasz jelzi a sebet, belül teljesen sértetlen maradt. A fiatal jogász mindkét fülét átvágta a szilánk, középen ép feje, fülei gyorsan gyógyulók. Palika, a teológus, tanknak indította a 49-es villamost a Kálvin téren, megsorozták a vádliját, rúdugrónak képzeli magát mankói között, neki a Gellérthegy a világrekord. A tizenhat éves Ádám, vasgyúró, Érdről bejáró postásgyerek a tankból kihajoló tisztet fél-téglával dobta alá, s rá combjában az ágyúgolyószilánk. Szerencse fiai mindannyian, fölszabadultak, akiknek nagyon hiányzott a nő. Ágyszélről ágyszélre adtuk a nyúlszájú takarítónő mellét, kezét, combhajlatát, még akkor is, ha állapotos. Hősként járt ki nekünk a nemzetiszínű- és gyászszalag-mosoly. Engem a szállóban rekedt Turai Ida aranyozott golyóstollal ajándékozott meg. Páger Antal Argentína felöl jövet még lakástalan, gyakran lejött hozzánk rádiót hallgatni, mesélni és józanságra inteni. Aztán elkezdték az ágyúk, az aknavetők a Gellérthegyen. Azután elhallgattak, a bátyám kiszabadított magukhoz. Orvos-szomszédjuk egészségügyi dzsipjén Zugló túlsó végéig végig a romokon, kora őszi Budapesten összeomolva. Bátyám bolgár irhabundájába takart, mert november közepén az idő nagyon hidegre fordult, megderesedett, ballonkabátom pedig csupa vér és sár. Csak otthon vettük észre, mindként oldalán golyósorozat pörkölt lukjai, ahogy feküdtem azon a kimért helyen, ott, ahol máig is vagyok. A kabátot elégettük sár-vér-mosatlanul. Őszöm tárgyi bizonyítékát bal combomban rejtegetem, magnyitogorszki repesz.
|
|
|
bernulli |
2008. július 08. 07:10 | Sorszám: 474 |
|
Bába József: 1956 október: Magyarországon forradalom volt! 1956 októberére -- november után!
Évtizedekre ólmos köd borult….
Az nem lehet, hogy drága
fiataljaink vére hiába hullt…
Akkor kik voltak az elnyomók?
Akkor kik voltak a helytartók?
Akkor kik voltak az árulók?
Akkor kik voltak a haszonélvezők?
Akkor kik voltak…? -- S
most (?) -- megláthatod(!)
porlepte titkos iratokból…
. A spicli akkor, aki épp
a kocsmában két nagy füllel ült.
Besúgta szegény nagyapámat, aki
egy szerencsétlen mondatáért ült,
Nagyfán másfél évet raboskodott,
„ráadásként” 15 hold réti földjét
és szép tanyáját elkobozták
Oly nagy volt az elnyomás, sok
az elvonás és beszolgáltatás,
mit már bírni tovább a
csecsszopó se bírt,
ki sokszor éhezve szegény,
mindegyre csak sírt.
De az élve pusztított nép
se bírta már – iszonyúra vált a kép.
Aki nem tetszik, - mert szája szép,
s igazat beszél: osztályellenség! --
mondta ki szótlanul is a sok
kegyetlen „öldöklő” párthatározat.
S így el lehetett venni mindenét,
földjét, házát és összes vagyonát.
Testét börtönbe, lelkét testébe bezárni!
-- Lakatot így tenni a nép szájára is --
Sokáig dutyiban tartani!
S szív nélkül kimondani:
irány Kerepestarcsa vagy a
Hortobágy kényszermunka tábora.
Sok munkásnak, parasztnak és
értelmiséginek meg Recsk
kőfejtő haláltábora --
osztályrészéül – ez jutott.
Így lett az egész ország
évtizedekre lumpen- harács,
lélekbörtön, fogda és csupa rács.
Áruló legyen, ki súghat és szólhat itt.
Igazat mondani, ne merjen senki itt.
Ha meg börtönből szabadul valaki,
hagyja csak vagyonát az államra, ni.
Az államtól az majd a tiéd lesz úgyis magyar és orosz „tovaris”.
A rab pucoljon, örüljön, irháját, ha mentheti, vissza se nézzen,
a szennyesét viheti.
Hatéves voltam akkor már,
apám Mindszentre ment át
és sokáig egy kenyérre várt.
s néha, bár a sorban órákig állt,
kenyérre bizony hiába várt...
Anyám a falunkba, Szegvárra
a pékhez ment, s ő is csak .
egy finom sült kenyérre várt.
S ha megjöttek este – kár,
sokszor hogy már későre járt.
Mit akkor kérdeztem már,
fejemben egész nap csak az járt:
Hoztál-e (hoztatok-e) kenyéjkét?
selypítve hozzájuk -- akkor estén
így szóltam én, a kislegény.
Ilyen világ volt ez akkor…
S nagy boldogság volt
a sós-paprikás kenyér.
Ami már kész csoda:
az volt a cukros kenyér.
Hát még a zsíros kenyér:
mennyei lakoma volt..,
mi mindent megért.
Egyszer csak jött a hír,
a telepes rádióból talán:
s a Tisza-parti tanyán
így szólt a többiekhez apám:
Pesten kitört a forradalom!
Aztán néhány dicső nap,
nehéz és elszán küzdelem,
majd mély döbbenet, némaság
és bágyadt félelem
lett úrrá a nemzeten.
Belső árulás, fondorlat és cselszövés
szabadságra válaszolt
sok irányított sok orvlövész.
.A szívekre november
ólmos súlyú ködje hullt.
Az emberek szíve is úgy elszorult,
amikor a rádióból
Nagy Imre hangja szólt.
…”Ma hajnalban a szovjet csapatok
támadást indítottak a fővárosunk ellen
azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy
megdöntsék a törvényes magyar
demokratikus kormányt.
Csapataink harcban állnak!
A kormány a helyén van.
Ezt közlöm az ország népével
és a világ minden népével.” „Segítsetek! Segítsetek!”..
Hangzott fel többször is a
rádió adásaiból.
De Nyugatról válasz
csak a Szabad Európa
Rádión át érkezett.
Tartsatok ki! –
jött az álnok biztatás --
Az éter hullámain át.
S e két szó volt felemás.
Az orosz csizmák újra taposták
legázolták a magyar hazát,
eltiporva a nemzet szabadságát.
Amerika és a Nyugat mosta kezeit,
mint Pilátus hajdanán.
Magyarország újra a keresztfán
Trianon után.
„Nem az én érdekterületem.”- mondta
Eisenhower elnök hűvösen.
Szuez fontosabb – volt az ok.
S odabólintott az orosznak, --
és Moszkva elől megengedően félreállt.
Így a „jó” Hruscsov elvtárs!
megindíthatta országunk ellen a támadást.
November 3-a vészterhes hősi hajnalán.
megindult több szovjet tankhadosztály
Budapest irányába..
Mialatt Maléterrel és társaival
orvul, hazug módon az orosz
tárgyalni látszott Pesten ott,
Kelepcébe csalván őket legott.
Eközben az utcákon túlerővel,
hősök vérében tobzódva
12—14--16 éves fiúkat, lányokat
halálra taposva,
emberek ezreit szitává lőve,
leverték a világ legszentebb
szent forradalmát.
Hiába volt a sok bátor kölyök,
élükön a Corvin közben
Pongrátz Gergely és testvére állt,
ki a végsőkig, vérét hullatva is kiállt.
S amíg élt -- harcolt és ellenállt.
Sok gyerekhős volt,
így a kis Jancsi is, aki a
parancsnok kezei között --
álnokgolyóktól leterítve
a szabadságba belehalt.
S ekkor a bátor férfiú
könnye is kicsordult.
Példát róluk máig is vehetsz --
tétlenül szemlélődő magyar ifjúság!
Mert sok derék nő és férfi volt
ki igaz magyarként büszkén
és bátran megvetett halált,
a forradalom ügyéért harcba szállt.
Emlékezz, drága halottaidra, Nemzetem!!!
Értük és miattuk, de magadért is,
legfőképpen pedig unokáidért!
Lásd már meg a szabadság hajnalát!
Értsd meg végre már, hogy érte
sokat, nagyon sokat tenni kell
és cselekedni is – az életért kell!!!
Térjünk újra vissza a múlthoz már:
jött a Rém—és a megtorlás!
S a nép némán újra ajkába harapott,
ha előtte megjelent több fegyveres
pufajkás…zord, magabízó sötét alak.
S drága fiataljaink s népünk szép virága,
színe-java tovább hullt, s már hiába…
Akasztás -- ezreket! --Többet, mint Haynau! --
a Rém sok hazafit kivégeztetett.
S példát mutatni vérgőzösen akart,
elrettentést --áldozatok, holtak halmán át.
S barbár módon embereket
állati létbe bőszen belekergetett.
Bebörtönzés -- ezreket, tízezreket.
Megkínzás—még többeket, százezreket.
Testükben sokakat igaz szívű embereket,
állatot sem különbül—kegyetlenül, --
lélekben szép, egyenes gerincű népemet.
A smasszer csak fáradhatatlanul ütlegelt,
gumibot és kancsuka versenyt csattogott.
Véresre vert talpat, heréket, hátat,
fiatal lányokat, nőket, még
szüzeket is megkapart, s nemes főket orrba, szájba, agyba vert.
Az őr sohasem pihent dolgavégezetlenül,
embert ájultából is fellocsolt, mert
így újra érző áldozatot verhetett.
S a hatalom megvárta,
amíg a kiskorú gyerek
elérte a felnőtt korhatárt.
A bíró akkor hozott ítéletet.
amely halál volt, s jött az akasztás.
A hóhérnak csak unott ásítás,
egy kézmozdulat és egy rúgás,
a hősnek meg végső rándulás,
tört nyakcsigolya
s vele egy szép világ –
mint fenyőn jeges ág,
az élet fája megszakadt.
S a szív szava szólt…
ha a száj néma volt is már,
Ember, ki élve maradtál,
a hős neked kiáltott s üzent.
Éljen szent hazánk! E korban az ember --,
ki zsebében kis könyvet,
ruháján csillagot hordott,
és mind a káder-ek e pribékek
s a felettes zsarnokok --
úgy elaljasult(ak),
hogy kínon, szenvedésen
kéjjel csak röhögtek.
A kínzó örült, ha vesét lerúgott,
ujjat, ha szétzúzott,
körmöt, ha lehúzott,
élőt halálba kínozhatott.
Embert méltóságától
nap, mint nap megfoszthatott.
Isteni teremtményt
percről percre megalázhatott.
Mi jogon? Élet felett, ki s miért,
hogy így ítélkezhetett?
Istenem! Bocsásd meg vétkeiket!
De ne feledd bűneiket!!!
Tudd! Az áldozatnak
az élővel szemben is van joga!
Ne feledd! -- Gyermekvoltukat!
A szűz ígéreteket!
Az ifjonti lelkeket!
Ne feledd! -- Emberben
Isteni arcukat.
Élethez való szent jogukat! Földi bíráikra szakaszd rá az eget!
Ha ég és föld oszlopai megrendülnek,
Sámson -- s a nép -- visszanyert erejétől.
Ők is remegve féljenek!
Mint az akkori emberek.
S a zaklatás tovább folyt…
Jött a fenyegetés, mint a vízfolyás.
Rendőri megfigyelés, berendelés,
gyakorta rendőrőrsön jelentkezés…
Így ment ez sok éven át.
Sok hősnek –ki e hazában,
mert különb lenni, másokért
kiállani – mindez kijárt.
Ki disszidált, annak a
Nyugat adott menedéket,
átmeneti táborokba fogadta
sok hazánkfiát, majd adott „új hazát”.
A nép itthon meg csak egyre félt,
egy korai ajtócsapódást ha vélt,
hajnali autózúgásra összerezzenve kélt…
A félelem lett úrrá – évtizedekig—
e nemzeten. S e félelem zsigeréig
s szívéig mélyen belerejtezett,
Még ma is e félelem-üzenet
életében mindennap benne van.
S ha tenni kell(ene), lapul és nyüszít,
mint égdörgéstől megrettent kutya,
A jövőtől félve, ugyan van
nagy ijedelme, de érte
nem téve semmit se,
tutyimutyi közönnyel mondja ki:
Nem érdekel az egész! S e mondattal
fel is menti már önmagát!
Úgyis az lesz,
amit ők ott fenn akarnak!
S nem megy el
szavazni és gyülekezni se,
pedig ezt jog mondja ki.
Az érdekeit képviselni, megvallani
ha igazáért kellene kiállani,
s ha kell érte megküzdeni –
mindezt évtizedes
gyávultában – nem teszi.
Pedig ne légy rest, ifjú és öreg!
Mert az ég is azt hirdeti,
hogy főbűn a restség.
Lássuk csak újra Budapestet!
Mi is történt ott ötven év után…
2006. augusztus 20-án este 9 után. –
Egy pillanat volt csupán –
Isteni szikra talán,
égi-tűzi játék volt – talány,
mi a természet megrontásából
is származhatott.
S hogy bújt, menekült és futott
a cirkuszi játékot váró nép szerteszét.
Rómából ismerős talán e kép?
Mi erkölcsi szennyétől
Összeomlott, a sok hazug szó és a
népnek szánt „ cirkusz” terhe alatt.
Jó lenne: futna csak így e szegény nép
„mindennapi” kenyere és esze után!
Ne feledd, Isten ítélete elközelg,
ezen égi – s tűzijáték után,
mert az ember játékszer, s
mindez előjáték volt csupán.
Újabb Ninive jöhet még ezután!
Ahol igaz embert találni muszáj!
S Te ember! Tégy ígéretet,
hogy összeteszed két kezed:
s a villámok fénye közt lásd meg,
mi az, mi Istenhez, a békéhez,
s a „teremtett” lélekhez elvezet.
Most már a Földnek s vele e népnek
léte is veszélyben van.
Itt az idő!!! E nemzetnek ezredéves és
XX. századi fájdalma nagyon nagy…
Gyógyírt, őszinte bocsánatot
a rémtettekért még sosem kapott.
Pedig a rémuralom a nép
agyában örökletes jelet hagyott.
Mert túlélni kell – gondolta ki a
szerencsétlen pórnép fia.
S ezt gondolja még ma is,
nem éri fel ésszel,
cselekedni muszáj! Mert
a cselekvés az élet. Belső parancs,
hogy élni kell tovább!
Ezért jövőt nemzeni muszáj.
Nemcsak egyedeiben
kell túlélni a jelent,
de a nemzetnek az új nemzedéket
a jövőbe átmenteni kell
és megőrizni e fajt,
hogy a nemzet fennmaradjon.
Ha ezt nem teszi, ebbe hal bele.
Ha a szabadságban s magzatjaiban
nincs folytatás, úgy nincs tovább!
Ez így lassan gyorsított nemzethalál!
Lásd meg, ki(k) vezérli hát? Ki az,
tudd meg, ki az Istennel is perbe száll?
Akivel fordítva versenyezni próbál!
Nem teremt(enek), csak pusztít(anak) életet,
és az aranyért tönkre teszi a természetet.
Verespataktól ciánnal megmérgez ős-Tiszát.
Pénz által ki mer osztani halált.
Rájuk pusztító s nagy átkot mint mondana
a rettentő nagy szavak tudója, Ézsaiás. Emeld fel már végre
nemes és szép fejedet!
S légy újra büszke és nagy,
magyar Nemzetem!
Ne félj már tovább!
Bezárt lelkű és Önnön kezed által is
megbéklyózott Nemzetem!
Nyílj ki nékem, népem Sorsvirága!
Magyarnak lenni!
A gyűlölet ellen is szeretni!
Ez világra szóló küldetés.
Mindent elbírni. –
Keresztre feszítve is!
A harmadik Trianon után is! –
Megváltóval a szenvedést.
S mégis megmaradni! Feltámadva
másokat is megváltani:
Ez a magyarnak Isteni és
Sorsfeladat.
A fénylő álmot – az Árpádokat-
mit Emese álmában meglátott,
néked is, mint neki:
A jövőt látnod kell!
Ne feledd, hogy bár
nehéz érte küzdeni,
de szép és érdemes.
A jövőért bátran kiállni, s áldottá válni.
De közben meg kell még szülni
szép fiadat és hű leányodat:
neked s nekem, nekünk
Mindegyünknek, Nemzetünket! --
és benne fénylő szabadságunkat,
közös gyermekünket,
s érte égő hőseinket…
A szerető emlékezés és áldás
ölelje át e nép minden hős
fiának, leányának és asszonyának
fénylő égi szellemét. Áldott legyen az öl, amely őt -- a szabadság fiát -- e földre leszülte,
Áldott legyen a szív, mely őt -- szabadságra -- nevelte.
Áldott legyen a kéz, mely őt -- a szabadság útjára .-- vezette.
Áldott legyen a lélek mely őt -- rab hazában -- szabaddá tette.
Áldott legyen az Úr, aki ő benne a szabadságot teremtette.
Áldott legyen a hős, aki vérét a szabadságért kiontotta.
Áldott legyen a hős, aki életét hazájáért feláldozta.
Ha már rabigában, önkényben és szolgaságban
Magyar földön, e szent hazában, élni tovább nem tudhatott. Utóhang ’56 zászlaját
Emeld a magasba
Magyar ifjúság! –! Ó, lelkem ifjúsága! Hová lettél
szép hazám magyar ifjúsága?
Hol bujdokolsz? Hazán hogy átléphess,
országhatárnál sorban miért állsz…!?
Hová alacsonyodtál,
munka nélkül hogy idáig jutottál?
Gondoltál-e arra már,
hogy hazád sorsát
tettekkel jobbra fordíthatnád,
s lenne munkahelyed,
s munkád is talán. Mert a Nyugatnak sem kell
már a sok magyar.
Azok helyett, kiket akkor,
’56 után tárt karokkal várt.
Ma ott van már a sok kínai
s velük az olcsó bazár.
(S így sok üzlet is bezár.)
Így a Nyugat már csak
néhány válogatott hazánk fiát vár.
Sorsod néked ez! – Itt és ez a Hazád!! Felednéd talán a hősöket?
Kiket feledni nem, sosem lehet:
Tóth Ilonkát, Pongrátz Gergelyt,
Rácz Sándort, Maléter Pált,
Mansfeld Péter és Wittner Máriát.
S a többit, a sok névtelent,
az örökké ifjú hősöket,
a 11 és 13 éves, …, …, lenszőke
vagy barna hajú Jancsikat. Akkor az élet volt egy lövés…
És némán süvített a halál…
Ekkor az élet még
rügypikkely alatt lakott,
a virág benne álmodott.
Még csak bimbó volt csupán.
S egy pillanat alatt e viharban
a szára hirtelen megszakadt. Te csak emlékezzél!-- Ha még vagy?
Ha még magyar vagy!!!
Hazám ifjúsága! Te meg lassan kidőlő oszlopom,
fáradt 50--60 éves korosztályom,
fogd meg jó szorosan a kezét,
el ne engedd, jó szóval bátorítsd,
bölcs tanáccsal lásd is el, mert kell!
És egyengesd szépen lépteit!
S erősítsd gerincét, mit még kell,
s amíg lehet!
Neveld türelmesen,
egyenessé jellemét! Te szép magyar ifjúság!
Lépj a hősök lába nyomán,…
úgy Te naggyá lehetsz!
Nemzeted is így naggyá teszed,
ha 56 lyukas zászlaját
s vele a lángot és lobogást
a hősöktől átveszed.
Ha a Szent Koronát e zászlóra ráteszed,
S e fényes zászlón a Szent Koronát
a szívedben is fel, s magasra
az ég felé, a Tejútra emeled. Így a Kárpát-medencét, s benne a Hazát
s véle itt a magyart és más népeket
a régi fénnyel Jézus anyja, Mária öleli át.
Szeméből újra égi fény ragyog.
Az Isten is mosolyogva néz
e földre ránk, s hű szeméből
igaz gyöngyként
örömkönnyek hullanak, látva,
hogy már tettekre kész vagy, mert
Te vagy az utolsó --
s a megmaradt Remény:
Szép Magyar Ifjúság!
|
|
|
bernulli |
2008. július 08. 07:03 | Sorszám: 473 |
|
Ignácz Rózsa: IGAZAT JÁTSZOTTAK...
Mikor híre jött, hogy a parlament előtt halomra lőtték őket, egy feneketlen pillanatban - mintha magam haldokolnék, - egyetlen gomolygó képben egyszerre állt elébem egész eddigi élete: húsz éves, - volt, - vagy az még, ha él. Mit tett idáig? Bölcsész. Tanult, kisdiákokat tanított, fogalmazott. Tizenhat éves korában írta első - és eleve fióksírra ítélt, - novelláját, komoly felelősségérzettel s azzal a már rögeszmévé növő meggyőződéssel, hogy az igazság, akkor is igazság, ha soha senki sem mondhatja ki hangosan.
A novella arról szólt, hogy egy tizenhat éves fiut felelni szólítanak ki. A padjától a katedráig csak néhány lépés az út, de ezen az úton a fiú fejében végigszáguld egy sereg gondolat. A feladatot a könyv sorai szerint kitűnően tudja és gondolatban végig is hadarja. De beléhasít a felismerés, hogy egy szót sem hisz abból, amit felelnie kell. Ha nem a háromszor átírt tankönyvből szerzett tudását tárná elő, hanem az igazi véleményét mondaná el, megbukna, noha létszükséglet, hogy kitűnőt feleljen. Tehát hazudni fog. Ha viszont hazudik, ha létérdekből megalkuszik, ha nem áll ki a meggyőződése mellett, akkor jellemtelen. A lelkiismeretével folytatott kegyetlen alkudozás alatt eszébe jut, hogy a tanára sem hiszi azt amit tanít; valószínűen ugyanazt hiszi, amit Kovács, Fekete, Hanák, Juhász, amit az osztály nagyrésze hisz. De hazudni kell: Kovácsnak azért, mert az apja ül; Feketének azért, mert kulákgyerek, a tanárnak a havi ezerkétszázért... és mégse lehetett hazudni, és nem gyökerezhet bele a kettős gondolkodásnak a tudat hasadásáig ható horgas kapcsa; legyen inkább ami lesz, bukjék meg, dobják ki... de a novella hőse nem tud megszólalni a katedra előtt, csak hangfoszlányok bugyborékolnak a torkán s a kín alaktalanul gomolygó verset dob föl benne; - a tanár csak a makogást hallja, s a fiú megbukik... És most elment igazat szólni, inaszakadtáig igazat üvölteni a parlament elé. Gyávának nevezett, mikor kértem vigyázzon magára. A környékről már két anya tudja a biztos hírt, hogy az övé ottmaradt, ahol az istenítélet erejével szakadt ki az elfojtott szó a torkokon. Este hat óra felé telefonálják meg, hogy él, látták: az a tömeg szétoszlott már, most egy másik emberár hullámai viszik valamelyik követség elé: beszélni, beszélni, szólni, igazat ordítani. Mire hazatámolyog, nincs emberi hangja. Nem kérdem: megtapogatom. Él. És akkor beesik az ajtón egy ember. Fuvart keres a fia holttestének. A jövő héten lett volna tizennégy éves. A húszéves fiú megtántorodik. A volt tanítványa, Endrei Árpád tizennégy éves fiú hősi halott. Hős? De hiszen a kis Endrei, akit Muki néven ismer az egész vidék, csintalanabb, vásottabb, elszántabb kis kölyök volt, mint a Pál utcai fiúk összes srácai egybevéve; vakmerőbb és félelem nélkül valóbb, mint az Ifjú Gárda annyi propagált kispartizánjai. Sűrű kötésű, kékszemű kis magyar volt. Neki volt a kerületben a legjobb gombfocicsapata. Ha öt percig figyelt volna egy tanóra alatt, kitűnő tanuló lehetett volna, mert eszem, mint a kifent tőr szúrt és villogott. De Muki mindig bukásra állt, mert nem figyelt oda; a számtant tudta tanulás nélkül is, de ha irodalmat, történelmet kellett tanulnia „rá se rántott”, lenézte a „hantás” tantárgyakat. A bölcsész nagyfiút azért vette egy időben mellé az apja, hogy figyelemre szoktassa. Mukit testi erővel sem lehetett megfékezni és rászorítani, hogy odafigyeljen arra, ami az odafigyelő nagyfiút már-már hasadtlelkűségbe kergette. Muki nem tett különbséget becsületes és nem becsületes tantárgy között, minden írott szót megvetett. Hiába bizonygatta a nagyfiú, hogy a 'tollbamondás'-t két l-lel írják, Muki azt felelte: - Tőlem írhatják hárommal is! - s mikor a nagyfiú szépszóval kérlelte, hogy mégis, jöjjön el hozzá a privát órára, így szólt: - nem érek rá apafej. Muki nem ért rá. Sürgős, halaszthatatlan játszani valója volt. A forradalmi nagyhét szerdáján három társával megfúrta egy hernyótalpú olajtartályát, aztán becsületszóra csak egy órára elment mégis körülnézni, még visszaintett tömpe kis hüvelykujjával az anyjának az ablakba, hogy egy óra múlva visszajövök. Mikor a Magyar utcában egy golyószóró leterítette, még nem tudta nevét, címét, telefonszámukat megmondani. Még egy fél napig élt. Azt izente, bocsánatot kér aputól, anyutól, amiért ellógott. Sípcsontja kifordulva, tüdejét, máját golyó járta át. Csodálkozva kérdezte: nem vakul-e meg, mert nem lát. Aztán énekelt. Hangja már töredezett volt. Azt énekelte-e, amit két napon át zengett az utca? A szavakat már nem lehetett megérteni. Utoljára azt kérte, fordítsák a másik oldalára, mert emerről nem jön belőle hang. S végül: úgy-e én ezt csak álmodom, néni kérem? A Bakáts tér mögött, a Knézits utcai kórházban fekszik Muki. Az apja egy kéziszekéren most húzza az ebédlőasztalból készült koporsót, hogy beletegye s külön sírba temethesse el. És nem lehet neki elmondani, hogy Mukit nem kell külön sírba temetnie, Muki belénk van eltemetve. Ahogy a Dózsa György húsából harapni kényszerített parasztok erében kerengett és kereng a Dózsa igazsága, úgy él és hat tovább bennünk a Gyermek-Hadjárat rettentősodrú ereje. Azért születtek-e hát, hogy amit mi nem tudtunk végbevinni, amibe csak megrokkanni, elsorvadni, megőrülni tudtunk, azt játszva végbevigyék? Kitől tanulták? Hol kezdődik a tett, és hol végződik a gondolat? Amit agyam elgondol, kezem végbeviszi? A gondolkodó ember agya forradalmasít, s a társadalom közös, egy-embertestében a fizikaian cselekvő tag, a munkás, a katona az, aki üt? Ezt érteném. Mert azonos vagyok azzal, aki tettben viszi végbe azt, amit magam is gondolok. De érthetetlenül állok a Gyermek előtt, aki élet-halál harcot játszott és játszva adta vissza azt nekünk, amit már örökre elvesztettnek hittünk; nemzeti önbecsülésünket. Rendületlenül című irodalmi röplap, 1956. október 26.
|
|
|
bernulli |
2008. július 08. 06:57 | Sorszám: 472 |
|
Jobbágy Károly: FELKELT A NÉP
Felkelt a nép, - hiába volt bitófa,
Kegyetlen kínzás, börtön és halál. Feltámadt ő, a holt, - ki tíz év óta sírban feküdt, - ma újra talpon áll.
S mily' óriás! Kezével szobrokat dönt
és széttépi a rabság címerét. Ő, aki eddig szolga volt e földön Parancsol, ítél, arca fényben ég.
Az, aki látta egykor megalázva,
vonulni sorban, utcán birkamód. - nem ismer rá, hogy láncait lerázta s kiált: „Rabok legyünk, vagy szabadok?!”
- nem ismer rá az sem, ki megkötözte,
ki nem érte, hanem belőle élt, riadtan nézi, hogy hatalmas ökle hová zuhan? bilincsét zúzni szét.
Dicsőség néked ifjúság és hála,
hogy itt e földön, ahol életunt, ki nem szabad és inkább dől halálba, - már nem kell többé szégyellnünk magunk. Bp. 1956. okt. 24.
|
|
|
bernulli |
2008. július 08. 06:52 | Sorszám: 471 |
|
Zelk Zoltán: FELTÁMADÁS
Úgy vonaglanak szavaim, mint Budapest kövein
a haldoklók, s oly formátlanok, mint a magyar ifjak és munkások szétroncsolt holtteste. De lehet-e most másként szólnom? Én nem tudok. Én nem tudok mást, csak sikoltani. Felsikoltani az egekre és leborulni a világ legnagyobb hősei, a mai magyar ifjak előtt. Ó, magyar ifjúság, s ti város peremének meggyalázott drága népe, hozzátok könyörgök: oldozzatok fel bűneimtől és fogadjatok magatok közé, mert higgyétek el, a lelkem már régen a tiétek. Isten áldjon benneteket, ti élők, s Isten veletek, ti holtak, kiknek véréből leszen a feltámadás.
|
|
|
bernulli |
2008. július 08. 06:49 | Sorszám: 470 |
|
Devecseri Gábor: LÁTTAM HAMUSZÍN ARCOTOK
Mint falusi utcák sorát
a hullott akáclevelek, úgy borítják a Körútat az apró üvegcserepek.
Ifjú elvérzett, nő elhullt,
és füstbe fult a kisgyerek, hogy harminc órával tovább lehessetek miniszterek.
Kórház kigyulladt, ház omolt,
gaz ágyú robbantott lakást, hogy három órával tovább éltessétek a csalást.
Láttam hamuszín arcotok,
s mikor már ifjak vére folyt, halogató ajkatokon a szinte kedélyes mosolyt.
Őrizve méltóságotok,
mely akkor már sehol se volt, mit bántátok a pusztítást, hogy gyermek égett, ház omolt?
Vagy tudtátok előre már?
Én a leginkább ezt hiszem: készültetek rá hidegen s így nem lepett meg semmisem.
De mégis. Így van! Az a hős,
semmiből-nőtt ifjú sereg, amely titeket elsöpört, tán titeket is meglepett.
És tán egy csöpp csodálkozás
szállta meg lárva-arcotok, hüllőszemű, brosura-szívű, tomboló hivatalnokok!
Mindegy! Lefordult sorsotok.
Három óráért vertetek! Kenetes szókkal szólnotok ne legyen három percetek!
Mint falusi utcák sorát
a hullott akáclevelek, úgy borítják a Körútat az apró üvegcserepek.
Csikorog léptünk. De szívünk
a tetszhalálból fellobog. Vérzik a város, a haza, de élni tud, de élni fog.
Mert el nem veszhet semmisem:
megrázkódott a temető, és tisztító leszámolásra legyilkoltak léptek elő.
Velük erősebb a haza,
mely megvívta a szent tusát s még ég és vérzik száz sebe: ne rakjatok rá brosurát!
Nem ólmos szólam kell a sebre,
a kín lángjait felszitó, de tiszta kézből és ajakról puha tépés, emberi szó. 1956. október 30.
|
|
|
bernulli |
2008. július 08. 06:45 | Sorszám: 469 |
|
Solymos Ida: 1956. OKTÓBER
Fegyvert tapinthatott kezem:
emlékezem. Bár tollat mozdít most e kéz: felel nekem.
Elsőbben jajdult, reszketett,
meg-megriadt... A létezés guggolt velem s a szárnyakat
növesztett kócos fiatal,
ki derekán töltényhalmokkal átkúszott a kert falán.
Kosárnyi lőszert csak a föld
tartott még tenyerén: álomban nyúltam érte le s utánuk vittem én.
A méternyi fal, mint a vár,
szinte égig magas (a hadviselés titkait őrizte nagy lakat).
Honnan tudnám, milyen erő
emelt át a falon, s lőszeremmel kinek leszek átok vagy oltalom?
Ha felrobban? Én robbanok,
és nem jutok oda, hol a tanúság most a tett, és nem véd otthona
semmilyen szónak, mit az ész
ír úton-úttalan: parancsot csak a szív joga kiálthat itt nekem.
Új barátaim, honfiak,
kócos sihederek! Miként köszönjem, hogy a kín közétek engedett?
Liliom-utca „srácai”,
Pilisnek pórjai, villanyszerelő s lakatos! Szilánkokkal teli,
roskadva vonszolt testetek
mögött léphettem át az ember-rangra csak jogos bátraknak táborát.
És alvótársam éjszaka,
te, pilisvári hős, ki félnapot jöttél gyalog s jutott reá időd,
hogy megtanítsd, mit is jelent
a fegyverforgatás, kevés szavad révedezett: „Jó dolog az irás
mint mesterség?” - Lásd, értelek,
magától jött a szó: ki most is hallgat, vétkezik, csatornába való.
Gőzforró homlokod előtt
én, koldus, esküszöm: valamig épek csontjaid, vér öntöz vagy öröm,
halandó tagjaid fölött
lessük lehelleted, s amíg a földön nemzet él, szenteltessék neved!
Budapest, 1956. október 27.
|
|
|
bernulli |
2008. július 08. 06:36 | Sorszám: 468 |
|
Jókai Anna: Krónikásének (1956–2006) …akik leseperték, besöpörték
akik átvertek, megvertek
akik szónokoltak, elnémítottak
akik ránk nevettek, kiröhögtek kuss, burzsuj
huj, proletár
isten, haza
soha már! Nem lesz többé senki szegény
ököllel üt aki legény
népautó, éji csengő
törpe legyen aki felnő
a három színből csak a piros
fehér és zöld sunyin tilos.
Októberi arany napok
szabadság vagy gyáva rabok
„ez a kérdés, válasszatok”
a rádióban Sors-szimfónia
az utcán ropogó fegyverek
táncolva hullanak
s vérbe fúlanak a levelek
– Igazság Krisztusa, védj meg!
kétféle ra-ta-tam
nem adom meg magam.
Harcba szálltunk
meguntuk a hadovát
küzdöttünk a játszótéren
„adj király katonát” Parancsra lőttem: ezek a „fasiszták”
láncok csikorogtak, nyirkosak a hinták.
Egy gyereket láttam, csillogó palackkal
a tankban elégtem, kínhalállal haltam. Bocsásd meg, bocsásd meg ezt a véget! Te is bocsáss meg, nem téged, nem téged!
A tetőkön hasaltak, lapultak
magyarokra magyar: sortüzeket adtak
hazudtak nappal, hazudtak éjjel
unszolták az oroszt, verjen minket széjjel
– Krisztus Úr, elég volt – Fellázadt a csürhe
hatalmunk ne tűrje
üsd-vágd nem apád
és ha apád: fő a Párt
lesállásból levadásszuk őket
a békétlen békés tüntetőket. A hasamban ott veszett a magzat.
Üres már, de véres a talapzat. Mégsem számháború,
Anya,
A pajtásnak kiloccsant
az agya! Pattog már, pattog
az Isten ostora
kibújt az időből
a szép magyar csoda
szabad a futásunk,
szakad az istráng
– Csillagunk Krisztus Úr
Nevess ránk! – Fennhangon esküdjünk:
közös a diadal
suttyomban készül
a bölcsőből ravatal
fregoli a köpeny
róka a Hivatal. …hamis eskü a hamisnak érdem,
– Krisztus Úr, imádkozz értem
Mert nem értem, nem értem. – Most már igen, persze,
eljött az igazság perce.
Bízzatok, higgyetek,
mi és ti: egységben veletek. Bedőltünk a szónak
édes volt a mámor
ugyanaz a csónak
ugyanaz a tábor.
– Krisztus Úr, áldd meg a békénket,
hessentsd el a kísértő rémképet! – Ég a gyertya ég
el ne aludjék
aki lángot látni akar
mind ide gyűljék! Virágos az ágyúk csöve
világ szeme rajtunk
gyanútlan kiáltjuk
győzött forradalmunk!
– Áldozati Krisztus,
nem áhítunk bosszút,
mutasd meg, melyik az a rossz út! –
A rabló most nem rabol
A csaló most nem csal
nyöszörög az ördög,
felkacag az angyal
– hótiszta Krisztusunk
a szennyet rólunk mosd le
irgalmadat nagylelkűen hozd le! – Most aztán elég.
Vége ám a gyereknapnak
akik még mozognak
mind fűbe harapnak.
Nem szűnt meg, csak átalakult
a magyar nép forradalma
védőszárnyát ránk borítja
a szovjet dicső hatalma. Bimbóban letiportak
voltunk élők mostan holtak
létjogunkból kitagadtak
– megcsúfolt Krisztus
emlékezz! –
Nem lesz itt megtorlás
fogadkoztak égre-földre
és akiket elkaphattak
összeverték kékre-zöldre.
A hóhérok tetszelegtek
nyájas interjúkban
puska után kutakodtak
minden pincelyukban
kelepce, csalétek
a hűség a legnagyobb vétek.
– Elárult Krisztus,
Júdás csókja éget,
miért ismétlődik
az ősrégi történet? – Akasztófa, börtön
csak holnap, nem rögtön
a taktika ravasz
várd ki a tavaszt! „Csibe üzeni szabadföldről
Tyúkanyónak, szerencsésen
átértem, Karcsika nem
Karcsika nem!!!” Májusi nagy seregszemle
zár alatt a lázas elme
megvédtük a népuralmat
drága népünk újra hallgat. Tizennyolc perc haláltusa
hurokkal a nyakban
dróttal kötve ott feküsznek
arccal az agyagban.
– Feltámadott Krisztus
érintsd meg őket
a rendíthetetlen
halálba-menőket! – Nyuszi ül a fűben
fűben szundikálva
Hogy sírna szegényke
ha emberré válna Megrugdostak, leköpdöstek
dohos zárka elnyelt
védőinket megtalpalták
bohóc-ügyész pert nyert Csukd be szemed
tátsd ki szád
köszönd meg a porkolábnak
ő az, aki enni ád
Teli szájjal ildomos
ha tartod a pofád.
Firkálóknak, szónoklóknak
Kistarcsa
ne várd hogy szoc-államunk
a szájhősöket kitartsa. Leértékelt hazánkfia
nyilvántartott kétes elem
gyorsfagyasztott emberszívek
zsibbadt agyban késedelem Bí-bí-bí, a te apád
berúgó
bű-bá-bá, a tied meg
besúgó Pállott élet, giccses otthon
borvirágos Magyarország
ihaj-csuhaj a jókedvet
ne hagyd ám hogy elorozzák!
Napos körlet, vidám barakk
széltől óvó magas falak. Tegnap gyilkos, mára apánk
mivé lettél kába hazánk
egykor hóhér aztán Jóska
mindig ez a régi nóta a sírokon nincs hortenzia
általános amnézia
nem ajánlott holmi gyász
ha feletted egy Párt vigyáz. Ec-pec, kimehetsz
sohanapján bejöhetsz
lánc-lánc eszterlánc
körbe-karikába
aki a sort megszakítja
láncot a nyakába Luftballon és tánczene.
Bolond aki nem zene.
Az igaz szavak
lucskossá puhultak.
A tettek? A tettek
szinte sosem voltak.
Forognak forognak
A temetetlen holtak. Süss fel nap, fényes nap
országodban a magyarok
megfagynak!
– Krisztusunk, te hiteles Liberátor
lendíts a keréken, nem lendül magától
vedd ki a tűzgolyót a Gólem homlokából
szabadíts meg minket a lassú haláltól! –
…mert ha minden is meghal
a remény még élhet
sorsunk, teljesedve,
nem érhet így véget! Tavaszi szél vizet választ
virágom, virágom
hát én immár kit válasszak
világom, világom? Halleluja, kivérzett a rendszer
– segíts minket, erős Krisztus
még egyetlenegyszer… – Mi aztán értjük az idők szavát
pártoljuk a többpárti hazát.
Nevet cserélünk, vegyítjük az eszmét
ráülünk a zsákra, mielőtt más eszmél. Dísztemetés, eufória.
Szóljon akinek
van mit szólnia.
Gyógyírt a begennyedt sebekre.
Szájkosarat a vicsorgó ebekre.
A holtaknak dicsőség
az élőknek tisztelet,
a homályból vállon hoz ki
a hála és köszönet
meghurcoltból hősök leszünk megint
Isten és törvény szerint.
Vége a kegyelemkenyérnek.
Részesei leszünk újra a fénynek.
Ötvenhat lyukas zászlaján
nem lesz több ragtapasz
újra-hímzett címerünk
középtájt maga a vigasz. Bújj, bújj, zöld ág
friss levelecske
nyitva van az aranykapu
csak bújjatok rajta…
Őrizd rózsám, párodat,
párodat
nézd meg, nézd meg
ki az, aki hívogat!
Meguntuk a baromságot
Levonjuk a tanulságot
Felelős is, aki szabad
a mi kezünkhöz
vér nem tapad.
– Krisztusom, tiéd
az utolsó ítélet
de itt: váljon valóra
az isteni ígéret! – Megy a gyűrű vándorútra
egyik kézből a másikba
aki tudja, meg ne mondja
hogy mi lesz a gyűrűnk. Szoba-konyha, panellakás
maradj csöndben, szólt a bagázs
Ötven éve? Ósdi mese, meskete
ami fehér, fekete
lejárt duma a haza
kinek-ki a matraca
miből mennyi a haszon
ciki már a Balaton Harangoznak a toronyban
mégsincs király a templomban
trendi kalap a fejében
Magyarország a zsebében.
Csuklóján a Patek-óra
telik neki, telik neki
Armanitól pantallóra.
A hűsége márka-hűség
erénye a jól megjátszott
egyszerűség. A tévében pasik-csajok
zene gyanánt düb-düb zajok
süket fülnek magyar jajok
szegény voltam, szegény vagyok. Amit egyszer elvettem
önként el nem eresztem
étellift és szauna
nem izgat a
veszteseknek nyomora.
Ötvenhatos derék vitéz
legyél inkább pipec vigéc
a pénz beszél, kutya ugat
fixálom a kormányrudat.
Nem disznóláb, itt a kezem
veled iszom, veled eszem
Magyarország közös tálból
zacskós levest
lefetyelhet, aki ügyes
használ ki-ki, amit talál
a mienk a merőkanál!
Szabad verseny, ez az Isten
Ördögünk van, hogy segítsen. Megrágtak a gondok, bajok
szegény voltam, szegény vagyok
folyton fáztam, folyton féltem
de hazát nem cseréltem
fél vesével omló házban
semmi nem lett, amit vártam. Ha megveszed koszorúmat
én eladom
ha az árát én magam is
nem sokallom
kegydíj annak az ára
kapj hát tüstént utána
de most mindjárt! Szép ünnep az ötvenhatos,
békülj Maris, békülj Lajos,
nincsen pénzed, amit elkölts
vagyonod a „tiszta erkölcs”.
Életedből nincs sok hátra
vigyázz hát a valutádra!
Szuper korban „ampír”-fotel
ötcsillagos üveg-hotel.
Kagyló-kád és spanyol bidé
minek neked luxus-izé?
Erre ugyan miért vágynál?
kéznél van a bádog ágytál.
Nem cinizmus, humor csupán.
Senki sem vág, öreg, kupán.
A nyílt színen ölelkezzünk
színpad mögött öklendezzünk. Voltunk élők, legyünk holtak?
A jelenből kiraboltak
a múltunkat átfestették
a jövőt is magukévá tennék!
…De ha meghal minden is
a remény még éltet.
Sorsunk, akarásunk
nem érhet így véget.
Várjuk hát, várjuk
a cselekvő igéket.
– Krisztus a Jézusban:
kérünk, kérünk Téged.
Mária, Mária: amiért
fiad-fiainkat megölték,
legyen az az Élet. – Jaj de ködös, jaj de rögös
az az út
amelyen az édes hazám
elindult
édes hazám, térj vissza
a ködös utadról
emlékezz
a be nem váltott szavadról! A Bárány történetünket
beírta már a Könyvbe
pecséttel lezárta
kereszttel jelölte
törölhetetlen onnan
mindörökre Erre csörög euró,
arra lyukas mogyoró
kendővel a szemeden
bújócskázni mire jó?
Új játékban hej-haj
te légy a fogó!
|
|
|
bernulli |
2008. július 08. 06:34 | Sorszám: 467 |
|
Káldi János: 1956. OKTÓBER 23.
Virág hull, vér csorog, ifjak ibolya-szemei törnek -
de ez az idő már időtelen. Megőrzi édesanyaként a jövő, a későbbi, tiszta kor, őrzi örökké a történelem.
Ó, őszi járdák virága: vér! Ó, százszorszép idő!
Megálmodott fény! Hótiszta dal! Szentek mind, kik odahulltak a porba, a kőre: hogy magyar legyen végre a magyar!
A förtelem, az oda már. A szennyes tajték elvonult.
Szívbéli tettek, hát ti jöjjetek! Egy nemzet indul, nekivág, - de nem felejt - s kezdi a dolgos életet.
|
|
|
bernulli |
2008. július 08. 03:41 | Sorszám: 466 |
|
Eörsi István: SZÓBA SE ÁLLJ VELE!
Visong neki is tán otthon gyermeke,
s bóbiskol fókabajszú atyja, a gabonaszárat is tán megsimogatja - itt szóba se állj vele!
Itt szóba se állj vele,
mert árulás itt az a szó - otthon lehet a becsület embere, itt: gyilkos, elnyomó!
Itt szóba se állj vele, ne is nézz rája,
tán épp anyádba lőtt bele.
Parancsra jött,
semmiről sem tehet, lehet. De te iszonyú bűnt veszel magadra, ha csak egy pillanatra szóba állsz vele.
Ülj házad elé a padra,
sétálj az utcán, húzódj a kapualjba, az emberek felé fordítsad arcod - de gyűlölet kapassa félre fejed, ha őt megpillantod.
Hagyjad, hadd lássa,
milyen is arcod rándulása: az őszinte undor moccanásait. Lezárt szádnak, behunyt szemednek is meg kell tanulni vallani. Másként tán víg cimborák lehetnétek, de most halálos vétek, ha ránevetsz - ha ránevetsz, bénuljon meg a szád, örökös vigyor merevüljön reád.
Ha nem bolydul lelkedben többé,
mikor már nem lő, nem lövet, hogy itt ül nyakadon: roskasszanak örökké mázsás malomkövek!
Ha engeded, te lány, hogy simogasson,
ne válhasson belőled soha asszony, férfi boldog ne legyen veled - legszentebb vágyad gyöngyszemei széjjelperegjenek!
Te asszony, ha ez megölelhet,
csókjától rohadjon széjjel a tested!
Ha kedves is volna szívének a gyermek,
kisdededet hozzá ne engedd, édesanya!
Számára itt fű se teremjen,
menjen haza!
De amíg itt terpeszkedik,
szóba se állj vele!
Szóba se állj vele,
mert árulás itt a szó - otthon tán lehet becsületes, itt: gyilkos, elnyomó! 1956. november 8. (350valahanyadik bejegyzésnél még névtelen és tördékes, most teljes)
|
|
|
bernulli |
2008. június 24. 17:03 | Sorszám: 465 |
ALEXANDR GUIDONI:
Petőfi bosszúért kiált„Gyalázat", sziszegik az utcán.
Ezt nem bírod ki", suttogod.
Mindenki tudja, hogy megölték,
megölték őt a gonoszok.
kétszer gyilkoltuk meg Petőfit mi,
kétszer gyilkos oroszok. Először ott állt Segesvárnál
és noteszébe jegyezett,
amíg Miklós cár tüzérsége
szaggatta fel a terepet,
aztán egy ulán szuronyával
átdöfte és ő elesett.
Nyomorult folyadék az élet,
egy apró lyukon átszalad;
de láng a szellem, amely éget
s nem huny ki a parázs alatt. A tizenkilencedik század
után eljött a huszadik
Az elnyomás még gyilkosabb lett
és Petőfi nem nyughatik
Nem nyughatik, mert a szabadság
Szomja égető és örök,
S most újra ott áll népe élén
És a magyar költők között. Másodszor is meggyilkoltátok,
Rommá lőttétek otthonát,
Ti, túlerőben dicsőséges
S nők ellen vitéz katonák.
Szovjet katonák, három kellett
Egy magyarra belőletek,
Nagy Imrét orvul elfogtátok,
Sziszegés minden szavatok
Amit Dudásnak, Maléternek
Meg a többinek adtatok. Kétszer öltétek meg Petőfit,
Pöffeszkedhettek győztesek!
Az orosz nép tán szétszakítja
A hálót, amit szőttetek
És számon kéri majd Petőfi
Mindkét halálát tőletek! (Faludy György forditásában)
|
|
|
bernulli |
2008. június 24. 17:01 | Sorszám: 464 |
|
bocsánat: lyuggatta
|
|
|
bernulli |
2008. június 24. 14:19 | Sorszám: 463 |
|
Páskándi Géza: Szöveg: repedt fehér márványba vagy golyó luggatta fába GÉRECZ ATTILA - a magyar írók nevében is -
Néked és minden ifjú hősnek mondom:
MEG KELL HALNIA A SZABADSÁGÉRT ANNAK,
AKI HA ELBUKNA A SZABADSÁG
NEM TUDNA TÖBBÉ ÉLNI.
GÉRECZ ATTILA - az írók nevében is -
Néked és minden hősnek mondom:
MEG KELL HALNIA A SZABADSÁGÉRT ANNAK,
AKI HA ELBUKNA A SZABADSÁG
MAGA IS BELEHALNA.
GÉRECZ ATTILA Néked és minden hősnek mondom:
NINCS E FÖLDÖN ŰR TARTALMASABB,
MINT EGY LYUKAS ZÁSZLÓ ŰRJE!
Néked és minden hősnek mondom:
NINCS TARTALMASABB ÉLET ÉS HALÁL
MINT A TE GOLYÓ-ÜTÖTTE ÉLETED!
GÉRECZ ATTILA Néked és minden ifjú hősnek mondom:
AHOL SZAKADÉK TÁTONG S NINCS IDŐ VIADUKTRA,
BIZONY, HOGY KELL A HŐSIESSÉG -
MÁR CSAK A TI SZÁRNYATOK REPÍT!
GÉRECZ ATTILA Néked és minden magyar hősnek mondjuk:
A HAZA VÁRJA FELTÁMADÁSTOKAT!
Ámen. Elhangzott Budapesten, 1991. november 7-én. Klauzál tér 9. - emléktáblaavatáson
|
|
|
bernulli |
2008. június 04. 00:04 | Sorszám: 461 |
Bebádogoznak minden ablakot - angolul
hátha megért valamit belőle Nyugat(?)Tibor Tollas They’ve Walled up Every Window . . .
(Translated by Watson Kirkconnell from the Magyar poem of Tibor Tollas)
(Free World! To you in this verse our voices come: to you we call, we tens and hundreds of thousands of Hungarians who sojourn in the hell of prisons! Our tongue falters too much in our dungeon and millions do not know what the poet says. Foreign poets, our brothers! Translate us into the languages of your peoples, so that our message may reach you! While in 1955, in Pest, the Communists were spouting about legality, in the Vác Prison they sealed up the windows with sheet-metal, so as to take away even that much air and light.) Of life without, only this gleam was left, A tiny patch of stars, a glimpse of sun. In daily gloom, within dim walls bereft, We watched the vent for this as day was done. This too they stole, this streak of sunlight thin, The’ve walled up every window tight with tin. In memory’s eye, I mark the azure sea At Naples, and beside the shining shore Vesuvius waits and smokes. Can you, like me, See happy, sun-browned swimmers by the score? We live in night like men who blind have been: They’ve walled up every window tight with tin. Our ten mouths gasping for the missing air, Ten of us lie, in one close kennel pent, As fish-gills on the bank might gasp despair. To eat the food, which stinks of excrement, Our stomachs lack the power to begin: They’ve walled up every window tight with tin. From the bright fragrance of the Alpine peaks The west wind blows freshness of bouquets; Of virtue to the soul that distance speaks, And smiling summits swell the hymn of praise. But phthisis grips my cell-mate, dark as sin, They’ve walled up every window tight with tin. For us no more the steamer’s whistle blows; All maiden laughter from our sense is wiped; No pleasure in our ears sonorous flows; No summer plays an organ, myriad-piped. Our cells are deaf, all sound is dead herein: They’ve walled up every window tight with tin. By Barcelona, in a garden fair, The warm voice of a tawny woman croons; The streets are pied with dances here and there; A gay guitar gives dusk its tinkling tunes. Our leaden days flow silent in chagrin: They’ve walled up every window tight with tin. We probe in darkness towards the velvet skies As if within a coffin we were nailed, We only touch our rags and agonize Or, feel our hands by vermin-hosts assailed. We once caressed the sunlight, like soft skin. They’ve walled up every window tight with tin. There is a ball in London; like a rose A girl glides, in her silks, on floors that gleam; In all the bloom of lustrous hair she glows, Soft-mirrored in the vanished wainscot, like a dream. The West is dancing. Has it Magyar kin? They’ve walled up every window tight with tin. Our tongues recall the pleasant taste of Spring Then swallow with a groan our morsel dank Whose fecal horror chokes its entering And turns our bellies sick, our reason blank; Yet even this our famine forces in. They’ve walled up every window tight with tin. Sleep locks our hungered bodies in its spell And there I sate a gourmet’s appetites On all that Paris offers -- see as well, Climbing above the city’s neon lights, The Silent Ghost – but here no dawns begin: They’ve walled up every window tight with tin. The radios shout hoarsely of new deals, Of freedom and of justice due to man, But here my dungeoned body only feels The million lashes of foul Moscow’s plan. From Vác to far Peking, his slaves make din: “Beware! Beware! Or through the entire world They’ll wall up every window tight with tin.”
|
|
|
bernulli |
2008. június 03. 23:54 | Sorszám: 460 |
|
Alföldi Géza: Fegyvert adjatok! Uram, ki mindig mellettem voltál,
Nehéz napokban, vad csatákon,
Adj erőt ma, hogy gyönge hangom,
Ezer határon által szálljon!
Átrohanjon a széles tengeren,
havas hegyeken, pusztaságon;
Földet rázó szörnyű sikollyá,
Vagy szívig érő jajjá váljon!
Hogy meghallja asszony, gyermek, férfi,
Meghallja minden: élő s halott…
Ne szép szavakat, enni, inni:
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok!!! Egyétek meg a sonkát magatok!
Más se kell! Hol száz tank öldököl,
Láda narancs, datolya helyett:
Férfi kézbe száz páncélököl.
Rabságban nyög az árva szép fajom,
Még az Úr is sírva sír velünk.
Elveszünk a csak imák között,
Hogyha végre nem lesz fegyverünk.
Dicsérettől, jótékony csomagtól
Fel nem támad egyetlen halott,
Dicséret és csomagok helyett:
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok!!! Járunk, ha kell, rongyokban és éhen,
Lakni nyirkos pincékbe megyünk,
Hogy csak akna és golyó legyen,
S minden kérő kézbe fegyverünk!
Gyűjtötök ma iskolára ezren.
Meghajtom magam előttetek,
S hogyha közben elpusztul e nép?!
Minek tanul magyart a gyerek?!
Kiirtanak odahaza mindent.
Nem marad, ki rátok hallgat ott.
Bús halál karmából hirdetem:
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok!!! Nincs reményünk többé semmi másban,
Nyugat nékünk hiába mesél.
Rádiótok bíztató szava
Egyetlen gramm puskaport nem ér.
Nem kérünk mi semmi biztatásból.
Biztatást… azt még mi adhatunk.
Népünk szörnyű pusztulása láttán
Lassan-lassan elborul agyunk.
Van még tisztesség a szívek mélyén?
Marx tana egy csöppet még hagyott?!
Halottaink, élőink nevében:
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok!!! Népünk színe-java részben holtan,
Részben szétszórták bűnös kezek.
Rajtunk sunyi gyilkosok urak.
S halálharang kong fejünk felett.
Halálhörgés ma az egész ország.
Nyugaton ezt tán nem hallani!?
Semmit nem jelent néktek e nép:
Merjétek már nyíltan vallani!
Mondjátok, hogy leírtatok bennünk,
Nem érdekel, hogy egy nép halott.
Hogyha harcra gyávák lettetek:
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok!!! Nincs a hősnek többé már értéke?
Krisztus tana immár nem erő?
Nem indít meg senkit köztetek
Önvérében szótlan szenvedő?
El mertek még imádkozni menni?
Becsületről szátok még dadog?
Hol vannak a „keresztes vitézek"
Büszke, „nagy" szabadság-lovagok?
Hogyha nem rohadt még itt kint minden,
Nézzetek rám! Csupa seb vagyok.
Ne hagyjatok elpusztulni így:
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok!!! Aztán nyugton menjetek egy bárba,
Szamba, bamba rumba táncotok,
Rikoltása szálljon vígan, és
Mit bánom, ha mind-mind tántorog!
Megvívjuk a nagy csatát magunkban,
Száz pokol sem bírhat el velünk.
Értékes bőrötök mentéséért
Számlával mi sohasem megyünk.
Éljetek jómódban, gazdagságban,
Gyémántból legyenek ablakok,
Nekünk csak a szabadság kell, de:
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok!!! Több kérést nem hallotok már tőlem.
Utoljára sír fel most szavam.
Hagyjátok a nagyképű beszédek:
Egy ország tűnik el nyomtalan!
S ha idegen nem segít már rajtunk,
Vannak még itt távol magyarok?
Értsétek meg ti legalább szómat!
Tegyetek s ne válaszoljatok!!!
Hallgassatok, tegyetek csak szótlan.
Árva népem küldöttje vagyok.
Véreitek üzenetét hoztam:
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok!!! (Pár éve kérdeztem, ismeri-e valaki. Végre megtaláltam. Ifj. Jászai László előadásában hallottam 2003-ban, ő maga is meglepődött a kitörő sikeren)
|
|
|
bernulli |
2008. június 03. 23:51 | Sorszám: 459 |
|
Siklósi András Győzni fogunk (Harci induló 1956 ötvenedik évfordulójára) Zord vihar dúl remeg a föld jég veri a magyar mezőt Az aranyló búzaszemek érett gyöngye sárba pereg Kertünkben a liliomot megfojtják a hitvány gyomok Termőfáink elsorvadnak gyümölcseink megrohadnak Megmérgezve folyónk tavunk a kíntól majd megfulladunk Hős nemzetünk megtört beteg ki szól érte ki menti meg Virágzik a lopás csalás a hazugság és besúgás Gyermekeink nem születnek falvaink kiüresednek Tengődünk csak nem is élünk félő hogy végleg elvérzünk Mért kellene sírba mennünk s miért békében elvesznünk Nem tűrhetjük a rombolást állítsuk meg a pusztulást Kiáltsunk egy szörnyű nagyot söpörjük el a zsarnokot Tépjük szét a rabláncokat döntsük le a bálványokat Kötözzük be népünk sebét s tegyük jobbá az életét Ma még kivert senkik vagyunk de nő erőnk s akaratunk Égig lobog bennünk a láng fényes hajnal virrad reánk Kitárjuk mind karunk szívünk állj közénk és harcolj velünk Jöhet bármi veszedelem csak a hazánk szabad legyen Vegyük vissza ősi jussunk ellenségtől meg ne fussunk Ha vállaljuk a küzdelmet az Isten is megvéd minket Mindenképpen győzni fogunk s holtunkból is föltámadunk Kárpátország árva népe jogot nyert az üdvösségre
|
|
|
, ám a közgyűlésben mintegy 80 százalékos többséget kapott egy másik szemlélet: a jelenlegi rossz gazdasági helyzetben – amikor nagyon sokan küzdenek megélhetésükért – ez vállalhatatlan. Hogy ettől kezdve az őt támogató szocialistákkal szavaz rendre együtt Marton István és a Fidesz frakcióból kilépett két képviselő? Hasonló esetben azt felelte egy jobboldali politikus a neki szegezett újságírói kérdésre: „Ezek az esetek is bizonyítják, hogy – mint az életben minden fontos dolog – a politika is végső soron jellem kérdése. Én boldog Júdást még nem láttam. Az a nyomorult harminc ezüst előbb elfogadója zsebét, majd bőrét kezdi égetni. A kereszténydemokrata politika nem ideológia. Ezért nem fordulhat elő, hogy egyéni gyengeségeket vagy életvezetési problémákat emel világnézeti rangra. A mérce ott van a szemünk előtt, akkor is, ha gyengébb pillanatainkban szívesen elfordítanánk a tekintetünk.”
r. Norbert Wójtowicz