http://hvg.hu/velemeny/20071106_orban_gyurcsany_mszp_fidesz.aspx
Vélemény
Lengyel László: Brutusra várva80 hozzászólás 2007. november 06. 08:35 | Utolsó módosítás:2007. november 06. 10:20
Már éppen elegen vannak, hogy leszúrják Caesart, de kénytelenek egy tiszta, feddhetetlen férfiúra várni, aki a tettnek becsületet és tisztességet ad. Éppen elegen sereglenek Gyurcsány Ferenc körül, köpenyeik alatt tőrökkel, de egy sincs, akinek a közvélemény elhinné, hogy nem önös érdekből szúr. Gyurcsány immár többedszer megalázta pártját, de annak tűrnie kell mindaddig, amíg olyan emberre nem akad, akiről a nép, az istenadta, elhiszi, hogy az országgal, s nem magával törődik.
A kilencvenes évek közepén a brit Blair és csapata darabjaira szedte szét a régi Munkáspártot. Ha nem teszik, soha nem kerülnek hatalomra. 2001-ben, a japán Koidzumi jelszava, amellyel győzött, így hangzott: „szétzúzom az LDP-t, és reformok útján megmentem Japánt”. Tévedés ne essék, az LDP a saját pártja volt, amely a világháború után töretlenül vezette Japánt, ám egyre népszerűtlenebbé vált megcsontosodása és korrupt vezetése miatt. Blair és Koidzumi új arcot adtak nemcsak országuknak, hanem pártjuknak is.
Gyurcsány 2004 őszén került a politika középpontjába, és 2007 februárja óta az MSZP elnöke. Hangzatos bejelentéseken túl semmire se jutott a szocialista pártban. Nincs megújított szervezeti modell, távlatos stratégia, nem történt szakítás a párt és a gazdaság összefonódásából még a kilencvenes években létrejött hálóval. A fiatalítás csupán a teljesítmény nélküli karrieristák beáramoltatását hozta, a korrupt hálószövést, a fantompárt-szervezést, a politikai kulturálatlanságot, a balkanizálódást. Ugyanazok, ugyanakkor, ugyanazt teszik, csak rosszabbul, szervezetlenebbül és vezetés nélkül, mint három évvel ezelőtt. Nem pártreform következett a Gyurcsány-érában, hanem szétesés.
Gyurcsány kitűnő kampányember - ha vele szemben a lisztesfehér arcú, vásárosnaményi zakójú, kásás hangú Orbán áll fel -, de alkalmatlan egy ország és egy nagy párt kormányzására. Nem a reformokra alkalmatlan – oda alig-alig jut -, hanem a működtetésre, az irányításra. Nála csak közvetlen környezete alkalmatlanabb, arrogánsabb és tájékozatlanabb. (Komoly vigasza igazán az országnak, hogy az országot és az ellenzéket vezetni a nem, nem soha Orbán Viktor még kevésbé tudja.) Gyurcsány ezzel talán el is intézte egy időre a baloldalt: „alkalmatlanok vagytok a kormányzásra, pártotok korrupt és vezethetetlen”.
A szocialistáknak nincs okuk a csodálkozásra. Az MSZP tavaly elvesztette az önkormányzati választásokon az ország kétharmadát, állásokat, pénzt, hatalmat, befolyást. Nincs miben megkapaszkodniuk odalenn. Azután eltűnt a központi irányítás, a biztonsági háló. És a választói család melegsége, kitartó bizalma és szeretete is kihűlt. Egy éve a húsz százalékos támogatottság jéghidegében kelnek és fekszenek. Szidalmazza és gúnyolja őket a sajtó. Már csak a kegyelemdöfés hiányzott. Az, hogy pártelnök-miniszterelnökük, az őszödi győző, brutálisan lehordja, gazemberezze őket, hogy ne is titkolja, meg akarja fosztani őket utolsó hadállásaiktól, pénzforrásaiktól.
Megrendítő ütést kaptak mindazok, akik Gyurcsányt 2004 őszén hatalomra segítették. A „szocialista forradalom” zászlóvivőit, a választásokat az MSZP-nek egyéniben hozó nagyvárosi polgármestereket saját vezérük vádoltatta be. A vidéket reménytelen helyzetben konszolidálni igyekvő Gráf és agrárcsapata összeférhetetlenné és legyőzendővé vált. A fiatalokat kivégezte a Zuschlag-ügy. Ma egyedül Gyurcsány korábbi ellenfelei és vetélytársai, Lendvai, Kiss, Veres, Szekeres, vagyis a központi pártelit nyugtatják a feldühödött pártot: még nem jött el az idő.
© Stiller Ákos
Gyurcsány nem először és nem utoljára fordult a néphez az MSZP ellenében. Ezt tette, amikor beszéde kiszivárgásakor önmagát az igazság kimondásával, a szocialistákat a további tudatos hazudozással vádolta meg. Kierőszakolta belőlük a parlamenti bizalmi szavazást, pártelnökké választásának mértékét. Ha nem tetszik, jöjjön a nép! A népet már Orbán Viktor is szerette, miért ne szeretné Gyurcsány Ferenc is? „A nép a vezért akarja, utálja pártját, egyedül vagyok, csak ti segíthettek” - ismert fogása ez valamennyi vezérnek. „Korrupt kegyencek, tisztességtelen oligarchák vesznek körül, engem, az egyedül tisztességest, az egyetlen megvesztegethetetlent”. A nép örül, mert valóban elege van, utál minden pártférfiút. De ettől Gyurcsány és Orbán hitele nem nő, csaphatják egymást, s magukat a földhöz.
Nem csodálom, hogy Orbán határozatot hozott: mindent meg kell tenni Gyurcsány maradásáért, s valamennyi utódjelölt kivégzéséért. Ha Gyurcsány indul 2010-ben, még Orbán is győzhet. Gondolom, nemsokára Gyurcsány is közli fogaikat csikorgató párttársaival: nemcsak, hogy ő indul 2010-ben, de reméli, hogy Orbánt kapja ellenfélül, s mindent el kell követni, hogy a Fidesz békésebb utódjelöltjei fűbe harapjanak. Ezen az úton mi sokra nem jutunk, ők igen. Eddig a két vezér és hadaik az ellenfél legyilkolásában voltak érdekeltek. Ma a piszkos alkuban. Én fenntartalak téged, te fenntartasz engem, én lemészárolom az enyéimet, te a tieidet. Én kiállíttatok rólad az adóhivatallal egy tisztasági bizonyítványt, te minden nap úgy támadsz, hogy megmaradjak. Ennek a „piszkos nagykoalíciónak”, a Gyurcsány-Orbán reformpopulista-nemzeti populista ölelkezésnek szépségeit már megismerhettük a „lex Mol”-lal, a népszavazási egymásra találással.
orgatókönyvek
Három forgatókönyv lehetséges a 2007-es év végén. Az első szerint folytatódik a két vezér és csapataik hideg polgárháborúja. Az egymás ellen folytatott hideg polgárháború ciklusait úgy alakítják, hogy ünnepekkor, népszavazáskor összecsapnak, a hétköznapokon saját belső ellenfeleiket lenyakazzák, mint árulókat, tisztátalanokat. A lábuknál nyüszítő kis pártokat és politikusaikat hol egyik, hol másik ellenfelükre uszítják. Program nem kell, teljesítmény nem kell – háború van. Zsidózás, kommunistázás, antiszemitázás, fasisztázás eddig elegendő volt. Ennek a szegényes forgatókönyvnek gondja, hogy fogynak a csapatok, a szenvedélyek, a témák, s leginkább elfogyott a választók többségének, illetve a külvilágnak a türelme. A lengyel választások arra utalnak, hogy kevésbé van igény a hideg polgárháborúra, Kaczyński-Orbánra és Kwasńiewski-Gyurcsányra, s inkább valamiféle középen álló, liberális konzervatív erőre. Hírünk s nevünk a világban rémisztő. Sikerült magunkról kiállítani az antiszemita és nacionalista erőszakos tömeg, hazug, megbízhatatlan és felelőtlen elit elégtelen bizonyítványát.
Jöhet másodszor, a meleg és piszkos, közvetlen vagy közvetett alku a tokaji megvesztegethetetlen és az őszödi győző között. Kölcsönös megmaradás népeik akaratából, sajátjaikkal szemben. Tisztátalan egyezkedés államvagyonról és európai pénzekről egymással és a behatoló magyar mágnásokkal. Az alkotmányos intézmények, a közigazgatás kölcsönös felosztása és újrafelosztása – egy negatív nagykoalíció. Én elfogadom a te tolvajodat és befolyási övezetedet, cserébe te békén hagyod az enyémet, és közösen vizsgáltatjuk rendőrrel, adóellenőrrel, ügyésszel, ítéltetjük el bíróval azokat, akik ellenünkre lépnek. Hallottál valamit a frontbarátkozásról? Netán ki akarnak egyezni a hátunk mögött? Van ellene kész sajtókampányom. Kell neked ez a vetélytárs? Ugye nem? Készséggel leveszem: választhatok az ügynökmúlt, a kft-i, családja, üzlettársai ügyei között. Cserébe, nem akarod egy vaskos dossziéval megtámadni az én helyettesemet? Kérsz egy titkosszolgálati összeállítást vagy egy akciót? Parancsolj. Majd egyszer mi is kérünk valamit. A piszkos paktum komoly problémája, hogy képes tartósan benntartani az országot a mocsárban, de semmit se képes mondani arról, hogy mi lesz ezután.
Nem azért kellenek tiszta megállapodások, mert ezt kívánja az ország erkölcsi jó érzéke. A rideg értelem és a nemzeti érdek diktálja. A józan eszünk. A hideg polgárháborúval és a piszkos alkuval nem, csak tiszta stratégiai megállapodásokkal lehetséges újra jelentősebb gazdasági növekedés. Ez lenne a harmadik forgatókönyv. Mai politikai és gazdasági állapotainkból nincs út egy fenntartható és lemaradást ellensúlyozó növekedési pályára. Hiába teremtett a költségvetési megszorítás helyet a magánbefektetéseknek, állapotaink nem vonzzák őket. Nincs bizalom, nincs növekedési távlat.
Öt kulcsterület
Mindaddig nem is lesz bizalom, amíg nem lesz tiszta, mindenki számára átlátható és hiteles megállapodás öt lehetséges területen a felek között:
1. Az EU-s pénzek központi, regionális, kistérségi elosztásának-felhasználásának többpárti, szakmailag hiteles ellenőrzése. Igen, az ellenzéket be kell engedni az európai pénzek elosztási és ellenőrzési mechanizmusába, felelőssé kell tenni, akár a kormányoldalt, hogy az ország ne veszítse el becsületének maradékát az európai pénzek ellopásával. Ezzel egyenértékű, hogy paritásos felügyelet szükséges a hatalmas, egyesített államvagyon hasznosítására, kezelésére és privatizációjára is. Cserébe az ellenzéknek meg kell könnyítenie az önkormányzati rendszer átformálását a kétharmados szavazatok révén. Közösen kell végiggondolni a súlyosan eladósodott nagyvárosok konszolidációjának problémáját is.
2. Az üzleti környezet javítása. A feleknek, a ciklus második felét illetően egyezkedniük kell az adórendszer lehetséges módosításáról. Mindaddig, amíg a politikai szereplők egymásra licitálnak adókérdésekben, nem lehetséges befektetőbarát környezetet kialakítani. Az alapalternatívák, a tól-ig határok meghatározása nem jelentheti azt, hogy a pártoknak le kellene mondani önálló mozgásterükről, de ennek a térnek meg kell húzni az ésszerű határait.
3. A nyugdíjrendszer átformálása, beleértve a korhatárt, az indexálást, az összefüggést a foglalkoztatással és az adórendszerrel, 2014-es vagy 2015-ös céldátummal. Tekintettel az öregedésre, az alacsony foglalkoztatási rátára és a rendszer fenntarthatatlanságára, ez az ország egyik legfontosabb stratégiai kérdése. Ha csak ebben az egy kérdésben sikerülne a politikai feleknek megállapodásra jutniuk, elmondhatnák, hogy nem éltek hiába.
4. Amikor a rendvédelmet, rendőrséget és titkosszolgálatokat kitette pártpolitikai csatározásoknak, kormány és ellenzéke súlyos bűnt követett el a társadalom ellen. Soha ilyen védtelenek nem voltunk. Tiszta megállapodásra van szükség, hogy a rendvédelmi szervezetek jogállami keretek között konszolidálódhassanak, stratégiai és taktikai újraépítésük ne egy ciklusra, ne egy pártért és kormányért, hanem több ciklusra és az erős jogállamért történjék. A társadalmi nyugalom és a gazdasági bizalom előfeltétele, hogy az erőszak - kezdeményezzék azt akár szélsőséges csoportok, akár a rosszul vezetett és jogszerűtlen rendvédelmi szervek - visszaszoruljon az utcákról,.
5. Az egészségügy vérző teste itt fekszik előttünk. Egyik fél se tudja kikényszeríteni akaratát, minden további operáció és ellen-operáció halálhoz vezet. Ki kell egyezni a minimális konszolidációban, a beteg bekötözésében, valamiféle átmeneti vegyes megoldásban.
„A politikában kiválasztódnak ellenfeleink, de nem barátaink” – írta Raymond Aron. Most ellenfelünk a hideg polgárháborút és/vagy a piszkos alkut gyakorló Gyurcsány és Orbán. Vagy találnak sürgősen valakit kívülről a szocialisták és a liberálisok Gyurcsány helyére, vagy az előbbieket vezérük felkoncolja, az utóbbiak pedig teljesen összeomlanak. Még néhány hónapig – költségvetés beadása, Gyurcsány leszámolási kísérlete Veres Jánossal, és/vagy Kiss Péterrel, és/vagy Szekeres Imrével, Kóka eltakarítása – el leszünk foglalva, de utána a baloldalnak még egy utolsót nyögnie kell: erre vagy arra. Egy reggel arra ébredhetnek, hogy nem lesz koalíciós partnerük, sőt, kellő számú képviselőjük se, aki szavazzon a parlamentben. Ha találnak hiteles embert, aki tárgyalni tud, még…
"Brutus, te alszol. Ébredj!"