|
Téma: versek - csak úgy - rohanás közben
|
|
Fred |
2007. április 29. 12:22 | Sorszám: 475 |
|
hát jó... ha nem tetszett, nem baj, én nem sértődöm meg... Na mindegy! Hellósztok...
!
!
|
|
|
Fred |
2007. április 28. 17:33 | Sorszám: 471 |
|
Amúgy majd légyszives írjátok meg, hogy milyennek tartjátok a verseim! Előre is köszi!
|
|
|
Fred |
2007. április 28. 17:32 | Sorszám: 470 |
|
Vallomás Az érzés, amely bennem támadt,
Oly jó és megynyugtató, akár egy égi jel,
Amely csak arra vár, hogy megcsodálják.
Egy nap elmondok neked mindent és Örülni fogok,
akár egy kisgyerek újdonszült játékának, amíg te nem...
Dehát ez van, ez a sorstalanság, amely feltámadt bennem.
Egyszer majd begyógyulnak érzéki sebeim és elérkezik a Vég,
Hisz lelketlen leszek, akár a végtelen vég...
|
|
|
Fred |
2007. április 28. 17:27 | Sorszám: 469 |
|
Csodálatos érzés Szeretettel mondom el, hogy nem is olyan messze lelsz
Egy nagyon érdekes dolgot, fotonokból való dolgot,
Méghozzá azt, hogy szeretlek,
Akár végtelenszer mondom el, akkor sem tellek be,
mert Annyira gyönyörű vagy,
Akár egy végtelen nagy Nap!
Szeretlek!
|
|
|
Fred |
2007. április 28. 17:24 | Sorszám: 468 |
|
Érthetetlenség Az emberek tudatlanul élnek a nagyvilágban,
azt sem tudják mit csinálnak,
talán mindent értelmetlenül teszünk
vagy talán egyész életünkben leszünk?
Erre a kérdésre várom a választ
vagy jobb nem tudni az igazságot?
|
|
|
Fred |
2007. április 28. 17:18 | Sorszám: 467 |
|
Kívánatos boldogság Boldog vagyok, hisz gondolsz még rám.
Kecsegtető szavaidtól elolvadok már.
Te vagy az élet s a boldogság egyanánt,
Szépek a szemeid, megbocsátanál-e mostmár?
Szavaidtól ellágyulok, s megremeg alattam a talaj,
Elönt a boldogság és ez itt a baj.
Hiszen te lehet, hogy teljesen más vagy,
De már nem érdekel, hisz kívánlak s szeretlek!
Én vagyok az aki még Szeret, s elönt boldogsággal.
(vagy éppen könyörtelen kínvallatással)
|
|
|
Fred |
2007. április 28. 16:59 | Sorszám: 466 |
|
Haláli vers Nézem a kezem,
Ezzel dolgozok,élek s ha kell ölök.
Mi mindenre jó, el sem lehet képzelni
S mi mégsem figyelünk rá ahogyan kellene...
Tele vagyok fájdalommal, s egy kés hever a kezemben.
Végighúzom éles pengéjét az ütőerem gyanánt, majd spriccelni kezd a vérem, s lassan mindenhol vörösen izzó leve lesz,
S a véremmel együtt lelkem is kiszáll testemből.
Már nem érzek fájdalmat csak megkönnyebülést, földre rogyva, várom a halált, elfehéredik minden, s már egy jobb világba vágyok... Mindig is szerettelek, sajnálom!
Ez egy kicsit elvont vers... De vannak vidámabb verseim is! 
|
|
|
