gondola Fórum
Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció

Téma: Gondolati napló - A Magyar Mese Napja és az öngyilkos tanuló
Jichak Meir
2008. október 10. 11:06 | Sorszám: 0
A Magyar Népmese Napja, a neves székely népmese író, gyűjtő és népmese mondó, Benedek Elek születésnapján van. Benedek Elek a háromszéki Kisbaconban született. Azt hiszem, hogy nem véletlen, hogy egy székely mesemondó születésnapjára tették a Magyar Népmese Napját. Valahol ez azt fejezi, ami realitás, hogy a székely néplélek még a legmitikusabb a magyarságon belül.

Gyerekkoromban nekem is volt Benedek Elek mese könyvem. Először Édesapám olvasott fel belőle, az után én. Nem volt nekünk tévénk. Tévé helyett Édesapám olvasott fel esténként meséket, az után, amikor nagyobb lettem Jókai regényeket, amik révén megszerettem a magyar történelmet. (Valeriu Braniste, aki a XIX. Századi Erdélyben a román mozgalom harcosa volt mint a szebeni Tribuna újságírója, azt írta az egyik tanulmányában Jókairól, hogy ő volt a XIX. Században a magyar nemzeti öntudat újjáélesztője regényi révén. Braniste Pesten végzett irodalom szakot.) A Verne regények által, amiket Édesapám olvasott fel esténként bejártam a kerek világot. A világjárásban segített egy földgömb, amit a szüleim vettek mikulásra. Így nekem negyedikesen, nem kellett földrajzot tanulnom, mert többet tudtam, mint ami a tankönyvben volt. A mesék révén megkaptam, ami a lélek mitikus rétegeihez szól, a Jókai történelmi regényekben a nemzeti történelmet szívtam magamba, a Verne regényekben, az Egyetemesből kaptam egy leheletnyit. Utólag nagyon fontosnak látom, hogy Édesapám, ezt mind élő szóban adta elő és nem elektronikus úton kaptam. Legfontosabb a mesénél és a mítosznál, hogy az élő szóban legyen előadva, a lélek a lélekkel kommunikáljon.

C.G. Jung szerint az emberi kultura szerepe az, hogy közvetítsen az emberi tudattalan és tudat között. Az ember életében, a kultura ezen szerepe, már a gyerekkorban megkezdődik, a népmesék révén. A gyerek először a népmese képei által lépik kapcsolatba saját tudattalanjával, az egyetemes és saját népi kollektiv tudattalannal. A népmese beavatás, ami révén aktiválódik a gyerek lélek mitikus rétege, mely később alapját képezi a mítoszok befogadásának. Ha ez gyerekkorban nem történik meg, akkor a nép elveszíti mítoszait. És a nép mely elveszíti mítoszait az szét hullik, már csak a puszta nyelv tartja egybe, ami már gyenge megtartó erő. Széchenyi nagyot tévedett, amikor azt mondta, hogy nyelvében él a nemzet. Amely nemzet, már csak nyelvében él, az elveszítette önön lelkét, igazi megtartó erejét. A népet, nemzetet az élő szóban elmesélt mese, mítosz tart meg, mely egy igazi közösségi élményt nyújt. De hol élnek a mítoszok, mesék? Önön lelkünkben!!! A nemzet önön lelkében él és az a megtartó ereje és nem gazdasága, GDP-je.

A mese a lelki egészség forrása, már a gyerekkorban. Nem olyan rég volt, hogy Magyarországon egy tanuló, akinek nem sikerült a vizsgája öngyilkos lett. A Napkelte műsorában, Lakat T. Károly, elbeszélgetett a gyerek szüleivel. A kérdés az volt, hogy ki hol tévedett, ki tévedett. Szerintem nem tévedett senki. A kultúránkból hiányzik a népmese és annak gyerekkori beavató szerepe. A műsorban eljutottak oda, hogy megállapították, hogy a gyerek nem tudott megbirkózni egy nem várt nehézséggel. Hát a mese épp arra tanít meg gyerekkorban, hogy küzdés, kudarcok révén születik az eredmény. A sikerorientált világunkban, ahol a kudarc nincs beépítve szervesen az életbe, ott a gyengébbek, lelkileg elbuknak.

Mi a mese és a mítosz? Évezredek ősi tudása az életről a nép életéről eredetéről. Ez nem egy puszta tudás ismerethalmaz volt, hanem az élet része, mely segített eligazodni az életben. De nem csak eligazított a mese a mítosz az életbe, hanem a beavatás eszköze volt. A beavatások célja meg az volt, hogy megtaláld önmagadban emberi teljességedet. Jung szerint az élet célja, hogy az emberi individuáció folyamatában megtaláljuk az igazi énünket, a népmese ennek az első foka, az élet első beavatása.

Nagy Attila Puli


Téma: Vallásos anarchizmus - A keresztény lélekben lakózó elfolytott gyűlöletről
Jichak Meir
2008. október 10. 11:03 | Sorszám: 0
Amit írtam, az nem keresztény bűntudatból fakad, hanem közvetlen látásból, önmagam közvetlen látásából és nem morális törvénykönyvekből. És amit negatívnak látok magamban az egyetemesen rossz, minden vallásban, az ami korlátozza a szabadságot. Engem a vallásokban az érdekel ami egyetemes. Az egyetemest minden vallásban, tanban, csak az elején találjuk meg, de nem mindegyiknél, mert Buddha is sokat átvett az elődöktől. Azt szoktam mondani, hogy a folyók vize csak a forrásnál iható, így vagyunk a vallásokkal is, a kezdetnél tiszta vallás, vagy tan, de utána fogyaszthatatlan. Mondhatom, hogy inkább csak a nagy mesterek tana tiszta és nem annyira a vallás, de van egy gond, ahogy Berdjaev mondja, hogy a Mester tanításának első számú meghamisítói maguk az első tanítványok, lásd Pál apostol, semmi köze Jézushoz. És tegyük hozzá, hogy a hamisítványból vallás, egyház lesz. Pál egy nagy csirkefogó volt, leveleiből kitűnik zsidó huncutsága, példa rá az Athéni szónoki fogása, hogy ő épp arról az ismeretlen istenről beszél. Jézus tanítása, magatartása, nem volt kirekesztő, ami a bűnösöket illeti, mert Jézus tudta a bűnnel együtt kell élni. Nem tudom, hogy ki csempészhette bele az evangéliumokba, hogy legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok, mint Jézus szavait, mert ezt biztos nem mondta Jézus, mert ő sokkal realistább volt. Jézus abban volt nagy, hogy elfogadta a bűnöst a bűneivel együtt, tudta, hogy vannak, akik bűn nélkül nem tudnak létezni és bűnükkel együtt fogadta el őket. Jézus nem akarta megváltoztatni azokat, kik képtelenek voltak megváltozni, na itt volt a nagysága. Pál itt különbözött Jézustól, hogy ő már változást követelt, kötelező javulást, ha nem akkor kirekesztés a büntetés. Pál az intézmény embere maradt, mert az intézmény a kirekesztő. Az intézménynek maga a természete hozza, hogy képtelen elfogadni, hogy vannak emberek kik képtelenek megjavulni és úgy kell elfogadni őket ahogy vannak. Az intézmény természetéből kifolyólag maximalista, (ezért gondolom, hogy a legyetek tökéletesek, már intézményes betoldás) és a gyengéket nem tudja elfogadni, mert az létét veszélyezteti. De mivel képtelen az egyház megteremteni a maximumot, képtelen az erkölcsi, huzamos, menetelésre, az állandó javulásra, így az erkölcsi képmutatás csapdájában esik, ami még rosszabb, mint a bűn. A kényszeres erényes életre való törekvés, öngyűlölethez vezet, ami még nagyobb mértékben lesz mások gyűlölete. A kereszténység egy kényszeres vallásosság, kényszeres erkölcsösség, kényszeres szeretet, ami elfojtott gyűlöletté lesz. Így lett a kereszténység az elfojtott gyűlölet vallása. A keresztény mindig megvalósításra törekszik és itt vann a baj. A megvalósításra való törekvés mögött mindig megragadás, birtoklás, önzés rejlik és következménye a kudarc. A régi kínaiak, tudták, hogy a célhoz legkevésbé az akarat vezet, az akart megvalósítás, távolít el a céltól. A kínai épp a nemakarásban látja a megoldást. Ezt a nyugati miért nem érti? Mert a kínai nem cselekvést, az a révén való megvalósulást, csak a mentális szinten élő nyugati nem érti. A nem akarással való megvalósuláshoz, csak úgy lehet eljutni, ha közvetlenül tapasztalod magad. A nemcselekvés a Lét alapvető formája, ezt látták meg a kínai mesterek közvetlen létszemléletükben. Ez a kínaiaknak nem egy a Létre adott külső válaszuk, mint a nyugati filozófia vallás általában, hanem közvetlen létélmény. Vagy már az nem jó, hogy eleve cél van? Biza nem jó? A törekvés beszűkít és a beszűkülés pedig a lélek negativ energiáit generálja. Gandhi, mondta Tolsztojról, hogy akart vallásos, hát ez az egész kereszténységre érvényes. Keleten tudják, hogy az akarat a legnagyobb csapda a lelki életben, ezt nyugaton kevesen ismerik. Egy keresztény misztikus műben találkoztam, az akartság veszélyeivel, ez pedig egy középkori könyv a szemlélődésről, a szerzője ismeretlen, a címe A láthatatlan felhője. Nem tudom, hogy az akarat veszélye mennyire a szerző saját tapasztalata, vagy az iszlámon keresztül buddhista hatás, na de itt ez nem lényeges.

Szerintem Pál és Jézus különbsége ott mutatkozik meg és itt az egzisztenciálisan fontos, a társadalmon kívüliek, tehát a bűnösökhöz való viszonyukban. Itt mutatkozik meg, a társadalmon kívüliekhez való viszonyában, hogy Jézus nem volt az intézmény embere, sőt vallástalan anarchista volt. Az intézmény képtelen arra, hogy egy embert elfogadjon annak aki, bűnösnek, aki képtelen változni. Az intézmény lételeme, fenntartója a kényszeres változtatni akarás. A kényszeresség, mindig mentális akarnokságon alapszik. És amit kelet tud, de nyugat kevésbé, hogy a mentális túlzás, a mentális alapú akarnokság, a pusztán mentális megragadni akarás, lásd aristotelizmus egyházi sikere, a tudattalan negativ energiáit generálja, gyakorlatilag gyűlölet lesz belőle. Miért a legpusztítóbb civilizáció a nyugati? Mert az elmét a tudatot túlhajtotta és ez a lélek pusztító energiáit generálta. Az egyházak esetében, a lélekben pusztító gyűlöletet erkölcsi képmutatással palástolják. A keresztény lételeme az elfojtott gyűlölet. Ezt még ki fogom fejteni egy Pálról szóló írásomban melyet már rég megírtam, vagy négy éve tervezem feltenni a netre. Memoáromban, meg egy konkrét katolikus teológiai esettel érzékeltetem és újra kifejtem, hogy a kereszténység miért a gyűlölet vallása. Simone Weil filozófus azért nem keresztelkedett meg annak ellenére, hogy szimpatizálta a katolicizmust, mert azt látta, hogy a kereszténység, mint intézmény, nem tud mit kezdeni a kitaszítottakkal. A társadalom és az azon kívüliek között mindig is szakadék volt, de átjárhatatlan, hát még egy intézmény és a senkik között. Természetesen megkérdezheti valaki, hogy honnan ismerem ezt a szakadékot. Ha rövid időre is, de voltam a Brassói állomás lakója és láttam az éhes gyomrú senkiket, közéjük tartoztam. Igaz, most se vagyunk többre tartva a falúban, de ez hidegen hagy.
De visszatérek az egyetemesre még egy néhány gondolat erejéig. Amit közvetlenül megtapasztalsz, közvetítők nélkül, az az egyetemes, ez közvetlen látással lehetséges, ami most ritkaság. Amit én magamban negatívnak érzek, közvetlenül, ami fogva tart, ami a börtön, az csak közvetlenül látható, tapasztalható, a leírása annak már kultúrához előzetes vallási élményekhez kötött. A közvetlenül megélt mulandóság egyetemes, a közvetlen hegy élmény egyetemes, de leírása kultúra, vallás. A közvetlenül megélt létkérdések egyetemesek, de a rá adott megoldások már részlegesek fajhoz kultúrához kötöttek, vagyis külsők. Azt szoktam mondani a probléma belső, a rá adott válasz külső, ha esetleg nem a Belső Mester adja. Nagyon fontos, hogy a magyarság új prófétája, közvetlenül, mult nélkül szembesüljön a lét alapvető kérdéseivel, magával a Léttel, de a válasza az a nemzet lelke szerinti legyen. Azt hiszem, hogy az ősi kínai filozófia egy kicsit kivétel, ami a nemcselekvést illeti, hogy több mint puszta válasz, közvetlen létélmény.
Egy dolgot ne feledjünk, hogy a keresztény, aki gyűlölködik az bennünk él, és csak úgy tudjuk legyőzni, ha direktben szembesülünk vele, közvetítők nélkül.

Nagy Attila Puli


Téma: Pszeudó zen történet - A Mester és Titok Tóni beszélgetései XV.
Jichak Meir
2008. szeptember 19. 12:37 | Sorszám: 0
Pszeudó zen történet - A Folyó és Kelet-Nyugat misztikái

A Mester és Titok Tóni a folyó parton üldögéletek. Nézték a folyó csendes hömpölygését. Tóni, a Mesternek, Rudolf Otto könyvéről mesélt, Nyugat és Kelet misztkájáról. A Mester egy bölcs mondással Tóniba folytotta a szót.
- Te Tóni, látod ezt a folyót, nem ismeri sem Kelet sem Nyugat misztikáit, nem ismeri a keleti metafizikákat sem a jógát és mégis a tengerbe jut, csak azért , mert önön természetének engedelmeskedik. Ha a víz képes erre, akkor az ember miért nem, amikor az ember belsejében a végtelen vizek folynak.


Pszeudó zen történet - A Mester szerint, a magyaroknak, mit kell tanulniuk a zsidóktól

Titok Tóni a Mesterrel ellentétben olvasgatott. Épp az nap fejezte be Kodálynak a feljegyzéseitt, melyeket halála után összegyüjtött fecnikből állítottak össze.
- Mester, Kodálynak van egy nagyszerű megállapítása, hogy a zsidókat nem szidni kéne, hanem tanulni tőlük.
- Hát igen, a magyaroknak leginkább azt kellene megtanulniuk a zsidóktól, hogy olyan urai legyenek saját hazájuknak, mint a zsidók Izraelnek. Elkelne egy kis magyar uralom Magyarországon, mert már rég nem volt.


Pszeudó zen történet - Az egyházi intézmény és a szesz

A Mester és Titok Tóni a Vid-havas tetejéről bámultak a lenyugvó napba és közben a Mester mesélt az életéről. Emondta, hogy fiatal korában biza nagyon szerette a szeszt, de sikerült megszabadulnia töle. A beszédének a végén csuda dolgot mondott Tóninak.
- Tudom, hogy mi a szesz a saját bőrömön tapasztaltam; tudom, hogy milyen az egyház, mint intézmény, mert voltam a keresztények között, mint teológus és lelkész, két különböző egyházban. Az egyházak, mint intézmények, ölnek, lekileg, butítanak és leki nyomorba döntenek. Az alkohol is azt teszi, de ha mértékkel fogyasztod, akkor még az egészség megörzője is lehet. Ugyan ez nem mondható el az egyházakról, mint intézményekről, mert azokat nem lehet mértékletesen fogyasztani, vagy végletesen fogyasztod vagy sehogy.


Pszeudó zen történet - A Tej és a Tejföl

A Mester és Titok Tóni nagyon szerették a bivaly tejet, mert vastag föle volt. Este volt. A Mester épp a friss tejjel jött haza. Tóni gyorsan oda tette főni. A felfőtt tejet letették éjszakára, hogy vastag föle legyen reggelre. Reggel jóizűen ették a fölet és a tejet egyaránt. A Mester hétköznapi apró dolgokkal tanította Tónit.
- Látod Tóni a tej és a tejföl sok mindent megmagyaráz a Semmi és a Kép viszonyából. A Semmiből a Kép, valahogy úgy lesz, mint a tejból a tejföl. És, hogy melyik jobb, ami a te nagy gondod, a Semmi vagy a Kép, a rra a tejfől és a tej a válasz. Ugye egyformán szeretjük mindkettőt.
Tóni elismerőleg bólintott és elmélyedt gondolataiban.


Pszeudó zen történet - Folyó, melyben nincs szent és profán

A Mester és Titok Tóni az esti alkonyatban üldögéltek a csendesen hömpolygő Feketeűgy partján. Egy hosszú hallgatás után arról kedtek beszélgetni, hogy a vallások, milyen fölöslegesen osszák fel a világot szentre és profánra.
- Látod Tóni itt előttünk a folyót, nem ismer sem szentet sem profánt és mégis a tengerbe jut.


Pszeudó zen történet - Erdély elvesztéséről

A Mester és Titok Tóni a Hargitán töltöték a nyarat. Este fele volt. A nap egy távoli hegytetőről nézett vissza a Hargitára. A Mester és Tóni Erdély elvesztéséről beszélgettek, mivel a Mestert nem csak a lelkiek érdekelték. Ázsiai lévén a Mester, a magyarságot és történelmét, valahogy kivülről látta, ahogy a magyarok nem látják. Világot járt ember volt, aki nagyon élvezte a misztikus vándorlást és így sok náció lelkét megismerte. A magyarokról azt állította, hogy még egy ilyen különös náció nincs mint a magyarok, akik a nemzeti tragédiák fölötti tehetetlen síránkozásból, a környező népek iránti tehetetlen dühből, ekkora hamis nemzeti erényt tudott kreálni. A másik oldalon, a magyarság ellentétének a zsidóságot tartotta, mely a Mester szerint épp abban volt sikeres a történelemben, hogy a feléje dobott kövekből épített önmaga védelmére várat. A Mester szerint, a zsidóság, maga a megvalósult mítosz: a zsidóság az a nemzet mely elmondhatja önmagáról, hogy megvalósította eredetmítoszának jövőképét, az Ábrahámnak tett ígéreteket. A zsidóság titkát, a Mester abban látta, hogy eredetmítoszában benne van a jövőkép is, melyet nem múlasztott el megvalósítani a nemzet és melyben egyedüli a zsidóság a nemzetek között. A magyar antiszemitizmusról is meg volt a véleménye a Mesternek: a magyar antiszemitizmus a már említett, nemzeti erénynek számítottó tehetetlen, béna síránkozásban gyökerezzik, plusz krémként rátéve, egy fajta béna magyar dühös irigység egy sikeres nép iránt. A Mester szerint a magyar az a nép amely tehetetlenségében csak síránkozni tud és siránkozásával tehetetlenné bénítja magát és amely egy tragikus történelmi szereppé lett, melyből nem tud kitörni a nemzet. A Meternek az volt különös, hogy még egy ennyire tehetetlen néppel nem találkozott a világon.
A Mester épp az nap fejezte be, gróf Bánffy Miklós könyvét, trilógiáját, a Megszámláltattál, Hijjával találtattál, Darabokra tépetel, nagyon tetszett neki a könyv, de azért még sem tartotta, művészi szempontból rendkivüli műnek, csak tartalmilag. Este, lefekvés előtt, szokása szerint a Mester egy kis történettel bucsúzott Tónitól. Az esti történet, most Erdély elvesztéséről szóllt, Bánffy könyve nyomán.
- A szépséges szép Erdély közepén volt egy hatalmas nagy cseresznye fa. A fa tetejében, egy büszke magyar varjú pihent, egy nagy sajtal a szájában. A fa alatt, román asszonyok szedték kötényeikbe a finom érett cseresznyét. Körülöttük a gyerekeik játszadoztak, visítoztak és eszegették ök is a cseresznyét. A varjú a fák hegyét szerette a magasságot a felegeket. A magyar varjú más volt, mint társai, megvetette ami a földön volt, nem is szívesen nézett le a földre, nem is tudta, hogy mi történik a földön. Most a román gyerekek lármája felkeltette kíváncsiságát és lepillantott a földre. Nagyon elcsodálkozott azon, hogy ilyen embereket, románokat, még nem látott Erdély szent földjén. Addig csodálkozott, hogy eltátotta száját és kipottyant a nagy sajt a szájából, pontosan egy vlách asszony kötényébe. A sajton azt írta, hogy Erdély.


Pszeudó zen történet - A Folyó titka a misztika titka

A Mester és Titok Tóni, arról beszélgettek, hogy Keletnek vagy Nyugatnak magasabb rendű a misztikája. A Mesternek egyikre sem volt szüksége. De mégis a nyugati misztika szemlélődését, jobban szimpatizálta, épp az egyszerűsége technikanélkülisége, ezköznélkülisége miatt. Ezt a következőképpen világította meg Tóninak.
- Tóni én azt láttam, egy néhány keresztény misztikusnál, hogy egyszerűen ráirányul a Végtelenre. A Folyó azért jut el az Óceánba, mert ráirányul, feléje tart, ez a Folyó titka, ez a misztika titka.


Pszeudó zen történet - A folyó eszköznélkülisége

A Mester és Titok Tóni a folyóparton sétáltak. Beszélgetésük témája a Kelet gazdag, meditációs eszköztára volt. Tóni tudta, hogy a Mester épp a külső technikát értékeli a legkevésbé a lelki életben. Épp ezért provokálta a Mestert a témával. A Mester gyorsan le is zárta a témát.
- Látod Tóni, a Folyónak semmi külső eszközre nincs szüksége, ahhoz, hogy follyon! De miért? Mert pusztán csak elengedi önmagát.


Pszeudó zen történet - Miért olvasnak az emberek?

A Mester és Titok tóni egy könyvesbolt kirakatát nézegették.
- Tóni, szerinted miért olvasnak az emberek?
- Hát a tartalomért.
- Nem Tóni, nem a tartalomért, hanem az olvasás nyujtotta ingerekért, az izgalomért és ez alapján ítélik meg a könyvek értékét, nem a tartalom alapján ítélkeznek. A gond csak annyi, hogy a leki könyveket is, az emberek nagy része, puszta ingerszomjból olvassa.

Pszeudó zen történet - Mi tesz képessé a lelki életre?

A Mester és Titok Tóni egy nagy tölgyfa árnyékában hüsültek. Egy idő után, arról beszélgettek, hogy mi teszi képessé az embert a lelki életre. A Mester a következőképpen zárta le a témát, Tóni nagy megelégedésére.
Az teszi képessé a lelki életre az embert, ami képessé teszi a a Folyót a folyásra, az, hogy elengedi önmagát.

Nagy Attila (Puli)


Téma: Polgári Élet-nek - Vajda Beáta, a kökösi MPP polgármester jelöltje, alkoholmentes
Jichak Meir
2008. május 14. 14:00 | Sorszám: 1
Ez egy fiktív írás, csak tollgyakorlati célt szolgál, csak problémafelvető jellege van. Gyakorlatilag, minden fikció benne. Nem valós eseményekről és nem valós személyekről szól.

Téma: Éhségsztrájkoló jezsuiták...
Jichak Meir
2008. május 12. 17:46 | Sorszám: 115
Néhány inteligens jezsuita inkább kiszedné Magyarországot, a gazdasági slamiból, mint a politikusok.
Valamikor kedvencem volt Pierre Teilhard de Charden, jezsuita atya.A főművét, nálatok még kommunizmusba kiadták, Az emberi jelenséget. Csodálatos egy ember volt. A katólikus teológián nagyon sokat olvastam tőle, mivel hozzájutottam, Rezek Román, braziliai atya stencilezett fordításaihoz. Rezek Román lefordította Teilhard összes műveit.

Téma: Vallásos anarchizmus - egy vallásos anarchista, gondolati naplója II.
Jichak Meir
2008. május 10. 14:55 | Sorszám: 0
Vallásos anarchizmus - a prófétai szellem

A prófétai szellemtől idegen a szilárd: a kultúra, az intézményes vallások, maguk a vallások, misztikák, spiritualítások, nemzeti kultúrák, ezek mind idegenek a prófétai szellemtől, mert szilárdak. A prófétai szellemtől idegen a handabandázó politika, mint például a Székelyföldön a területi autonómia törekvés, ami egy szilárdat képvisel, és csak egy maffiozó társaságot juttatna hatalomra.


Vallásos anarchizmus - az Abszolutum közvetlen működése benned

A mi vallás szavunk nem adja vissza, amit a vallás lényegének lehet tekinteni, de a latin religio-religare=visszakötni, visszakapcsolni, nagyon jól kifejezi. A lényeg a vallásosságban: visszakapcsolódni az Abszolutumhoz, - amitől esetleg el sem szakadt az ember, csak nincs tudatában az Abszolutummal való egységének. A vallásos embertől, aki külső mintákat, tanítókat, útakat, vagy vallásos intézményekhez tartozik, a vallásos anarchista abban különbözik, hogy a benne működő Abszolutum révén tér vissza az Abszolutumhoz, és nem vallási intézmények, aszkézisek, misztikák, rituálek révén. A vallásos anarchistában maga a Lélek működik, és így önön lelkében hordja az Isten Országát.


Vallásos anarchizmus - a vallások meghamisítják

Azon töprenkedtem a napokban, hogy az ember a tudattalanságát, vajon nem épp a szerzett tudásnak köszönheti, és nem annyira a tudattalan késztetéseknek? A vallások, tudományok, nagyon meghamisították az ember valós Isteni lényegét. A vallások, tudományok szörnyű mit összehordanak a szegény emberről, lealacsonyítják az embert, hogy végül kiszolgáltatottja legyen ezeknek. Ezek a magas szintű társaságok, a vallások, tudományok, végül azzal állnak elő, hogy ők azok, akik ebből az áldatlan helyzetből fel tudják emelni az embert, magasabb szellemi szintre. Nem tudom elhinni, hogy az Úr, csak úgy a Létbe dobott, egy szörnyű bunkó embert, aki ki van téve minden veszedelemnek, de leginkább a mások, kivülállók tudásának van kiszolgáltatva. Ez ellene mond annak a ténynek, hogy az Úr, a maga képére és hasonlatosságágra teremtette az embert. Egyesek, szent íratokra hívatkozva, azt mondják, hogy a Kísértő rontott el mindent. Hát ezek, ha mind igazak lennének, akkor az Úrat szeretetlenséggel, kegyetlenséggel lehetne vádolni. Az ember, a vallások, tudományok révén, önmaga alkotott önmagáról, megsemmisítő képet, amelyből eltünt az ember Isten volta. Az ember élete majdnem azzal telik el, a keresőnek, hogy másoktól megtudjon valamit önmagárol, tehát másoktól kell valamit megtudnia önmagáról, holott magában hordozza a mindentudást. A mások tudásának kiszolgáltatott embernél nyomorékabb nincs. Az az ember van kiszolgáltatva vallásoknak, tudományoknak, tanítóknak, amely magában hordozza az Abszolut Bölcsességet, ez nagyon szomorú, és ez mind a vallásoknak, tudományoknak, tanítóknak köszönhető. A vallások, tudományok, tanítók, misztikák, nagyon kártékonyak, mert a tudás, amit nyújtanak, épp az teszi az embert tudattalanná, általuk, elveszíti az ember a saját belső Isteni Tudatát. A legmegsemmisítőbb képet az emberről a nyugati kereszténység alkotta. Ugyan vannak vallások melyek, tanítják az ember Isteni lényegét, abszolút voltát, de azok sem helyezik az ember isteni lényegét valami nagyon kézügybe, az ember számára, nehéz feltételekhez kötik annak elérését. Azon vallások melyek tanítják ugyan az ember abszolút voltát, de azt nagyon nehez feltételekhez kötik, csak az emberi mivolt meghamisítói. Ezek a vallások, az embert, ugyancsak önön lényege közvetlenségétől fosztják meg, megfosztják a közvetelnül adott belső tudástól. Ezen vallások részéről is fennál, hogy külső, kivülről adott tudásnak szolgáltatjak ki az embert, mert e vallások tanítói azt állítják, hogy csak ők vannak bírtokában, annak a tudásnak és gyakorlatnak, ami révén eljuthat az ember önön Isteni Lényegéhez. Csak e vallások arról feledekeznek meg, - és itt van a legnagyobb hiányossága az emberről alkotott képüknek -, hogy ez az Isteni lényeg aktiv, nem kell kivülröl stimulálni vallásos technikákkal. Erről az aktiv Isteni Lényegről, csak nagyon kevés misztikus tudott, az emberiség szellemtörténetében.


Vallásos anarchizmus - nem tartozik sehova

Aki csak Létezik, nem tartozik már sehova, sem egyházhoz, sem nemzethez, felszámolt minden köteléket. A vallásos anarchista csak Létezik.

Vallásos anarchizmus - misztikát meghaladó misztikus

A misztikák előfeltevésekből indulnak ki. Az előfeltevésekből, csak az előfeltevések megállapításaihoz lehet eljutni. A vallásos anarchista elvet minden misztikát, ő egyszerűen csak létezik. Ő a misztikát meghaladó misztikus.

Vallásos anarchizmus - vallásossága ezköz nélküli

A vallásos anarchistának semmire sincs szüksége, ami nincs önön lelkében. A vallásosság ezköznélkülisége jellemzi a vallásos anarchistát.

Vallásos anarchizmus - hatalmi törekvés

A vallásos anarchistának, a legnehezebb harcot, önön lelkében lévő hatalmi törekvéssel szemben kell megvívnia. A vallásosság látható formái ellen, akik küzdenek, nem igazi vallásos anarchisták, ezek csak rejtett hatalmi törekvésüket akarják megvalósítani. Akik valami ellen küzdenek valaminek a nevében, azok csak hatalmi törekvők, nem különbek azoknál, akik ellen küzdenek. A vallásos anarchista, a pusztában, mint Jézus tette, küzd meg a hatalom kísértésével szembenn, ami benne van. Ez a harc rejtett, nem nyílvános. A nyílvános harcosok, hatalmi törekvők.


Vallásos anarchizmus - nem folyamodik meggyőzéshez

A vallásos anarchista nem folyamodik meggyőzéshez, mert azt az intézmény használja. Az intézmény, az mindig kívülről épül fel, így természetének megfelelően, a meggyőzéssel, kívülről erőltet be eszméket a lélekbe. Az intézmény uralmi forma, aminek az ezköze a meggyőzés. A meggyőzés az uralom gyakorlásának egyik formája. Nagyon sok esetben a meggyőzés megelőzi az intézményes hatalmi gyakorlatot, ez azt jelenti, hogy a lélekből nő ki a hatalom. A hatalom megsemmisítésének legegyszerűbb formája, ha önmagadban kezded.


Vallásos anarchizmus - a csavargó

A vallásos anarchista szimbóluma a csavargó, de nem csak szimbóluma, hanem életformája is. Jézus is egy vallásos anarchista csavargó volt, aki a falú intézménye kilökött magából, mint minden vallásos anarchistát. A csavargó, az életcsavargó, mivel mindig úton van, nem uralkodik senkin, és rajta sem uralkodik senki.

Vallásos anarchizmus - a Léten belül létezik

A vallások, szent könyvek, tanok, misztikák, a sokaságban találhatóak. A sokaság a részek tömkelege. A részek közvetettség. A Lét a közvetlenség. Így a sokaság a Léten kívül található, amibe sorolhatóak a vallások, misztikák, szent könyvek, spiritualítások, tanok. A vallásos anarchista a közvetlenség embere, a Léten belül van, a közvetlenégben: mindent elutasít, ami a Léten kívül van, ami közvetett, sokaság, vallásokat, szent könyveket, misztikákat, spiritualitásokat. Vallja, hogy a Szenvedés forrása, nem maga a Lét, hanem maguk a tanok, vallások, misztikák, minden ami tudás. A Prédikátor mondja, hogy aki a tudást növeli, az a szenvedést növeli. Aki maga valamit megállapít az emberi életről, mint Buddha tette, hogy az élet szenvedés, és arra gyógyírt ajál, az maga növeli a szenvedést. Az igazi élet láthatatlan, tehát nem lehet szenvedés, itt tévedett Buddha.

Nagy Attila, Kökös


Téma: Memoár - A cigány asszony
Jichak Meir
2008. május 10. 14:39 | Sorszám: 0
Amikor, a Kökösi Unitárius Egyházközség lelkésze voltam, volt szerencsém belülről látni, amit sokan kívülről látnak, a vallásos életben. Vannak, akik belül vannak, és azért nem látják belülről az egyházi életet, mások azért, mert kívül vannak. Volt szerencsém nekem, kívülről is, meg belülről is látni. Most egy esetet írok le, lelkészi tevékenységem idejéből, mely hűen bemútatja a vallásos embereket. A Kökösi Unitárius Egyházközség keblitanácsossaival (egyháztanácsosok), elhatároztuk, hogy kivágják a Serester kripta melletti fenyőket. Meghagytam nekik, hogy az ágakat, adják, a kriptával szemben lakó szegény öregasszonynak, aki a fa hiányában, eltüzelte a kapúját is. Nem volt szegénynek senkije. Hát egyszer látom, hogy a kedves jámbor tanácsossaim, a szekereikkel hozzák az ágakat, halmozott szekerekkel. Mondtam nekik, hogy nem erről volt szó. Amúgy tehetős tanácsossaim, azzal érveltek, hogy kell nekik az ág, kemencét fűteni, és valamennyit adtak is a szegény asszonynak. Az utólsó érvüktől majdnem falnak mentem. Az utolsó kemény érvük, amivel alátámasztották, amiért nem adták oda mind a cigányasszonynak az ágakat, az volt, hogy az asszony cigány. Na így viselkedett a kökösi unitáriusok krémje, mert ugye az egyháztanácsosok a vallásos emberek krémjéből vannak választva.

Nagy Attila, Kökös


Téma: Székely autonómia - a cigányok és a székely ököl
Jichak Meir
2008. május 10. 14:07 | Sorszám: 0
A Virtuson egy írást olvastam, valószínű egy székely írta, feltételezhetően gyergyóremetei, amelyben a háromszéki, köpecbányai, magyar-cigány interetnikai konfliktusssal vezetet be egy írást, mely a 89 utáni interetnikai konfliktusokról szól. A köpecbányai eset röviden az, hogy a magyarok meg akarták bosszulni a cigányok garázdálkodásait. A szerző azzal zárja cikkét, hogy az odaütés tartotta meg a székelyt a történelemben. Nem is írnék e cikk nyomán, ha ezen írás nem tűkrözné a székely nemzeti ötudat súlyos elferdűlését. Amikor a korcsmamítoszt, a nemzeti öntudat rangjára emelik, akkor nagyon súlyos elferdülésével találkozunk a nemzeti öntudatnak. Sajnos még doktorátussal rendelkező irodalmárral is találkoztam, a Székelyföldön, aki azt állította, hogy az is mítosz, amikor a székely, részegen veri az asztalt a kocsmában, az Úr Istent egy kutyuli társaságában emlegetve, ezt bevezetőnek szánva nemzeti öntudata kifejezéséhez.


De ha már a cigányoknál tartunk, akor vizsgáljuk meg a továbbiakban azt is, hogy a művelt magyarnak, a művelt európainak a magatartása, a cigányokkal szemben nem farizeusi-e?!

Nem ítélem el az agresszívítást, azt is az emberi élet részének tartom, benne rejlik az emberi természetben, amit kiművelni nem lehet, nem tudunk soha az árnyékunktól meszabadulni. A bennünki rejlő agresszívítást csak moderálni tudjuk. Érdekes, hogy a primitiv népek, az eredendő emberi gyilkos hajlamot jobban tudták moderálni, mint a modern pszichológiai ismeretekkel rendelkező modern ember. Tudták, hogy a gyilkos hajlamot, csak úgy tudják féken tartani, ha egy minimálisat megengednek, szellemi tartalmat adva neki a vallási emberáldozat formájában. A primitívek, a beavatási szertartásaik révén is tudták moderálni az ember eredendő gyilkos hajlamát. Ők már jól ismerték a tudattalan hatalmát, a maguk primitív módján, és szertartásaik révén, biztosították a harmóniát az emberi lélek tudattalan részével, ahol rejtőznek a gyilkos hajlamok. Az agresszivításnak egy szellemi tartalmat adtak, és azzal moderálták. Ez a modern pszichológia, szublimálás néven ismeri, de épp nem tudja úgy kezelni, mint a primitívek, olyan eredményesen.

A székely bunyósságot, egyedüli nemzeti megtartó erővé mitizálni nagy tévedés. Egy ilyen mítosz inkább a kocsmák mítosza. Sokkal szellemibb, ami egy nemzetet megtart, és nem a puszta odaütés. Nagy tévedés, hogy ez tartott meg bennünket. Egy népet az odaütés csak úgy tart meg, ha szellemi tartalmat tud adni neki, a puszta bunyó nem megtartó erő. Ebben a székely bunyósságban, amire a székely büszke, van egy jó adag üres önhittség is, székely beképzeltség. A székely, az egészséges nemzeti öntudatott összetéveszti a nagyképűséggel. Az önhittség, nem nemzeti öntudat és nem is tart meg. A negyvennyolcas forradalom alkalmával, a székely önhittség, biza véres fejjel futott az osztrákok elől, - a székely nagyképűség túlbecsülte magát és az nem maradt bosszúlatlanul.

Az iszlám terroristákat, az öngyilkos merénylőket, elítéljük. És úgye milyen bunkó fundamendalisták, hogy hagyják magukat beszervezni. Csak, nagy a sanda gyanúm, hogy a beszervezők, több szellemiséget, szakralítást tudnak belevinni az öngyilkos merényleteikbe, mint a székely az öklébe. Milyen jó volna ha az udemerének, meg az MPP-nek is olyan meggyőző szervezői lennének, mint az iszlám terrorista főnökök, épp olyan erős dinamikus szellemet tudnának vinni az autonómiaharcba, épp olyan meggyőző erejük lenne a nép irányába, - és nem csak választásokkor. Félreértés ne essék, nem terrorra uszítok, csak egy törekvés szellemét állítom példának. Jelenleg Romániában, a puliszka mi vagyunk, nem románok.


De egy dologért nagyon csodálom a cigányokat, épp azért, amiért mások utálják, az öntörvényűségűkért. Az autonómia görög szóban, a nómia görög szó jelent öntörvényű lényt is, amely magában hordja a belső törvényét. A cigányok irigylésreméltóan autonómak, a nómia értelmében, igazi autonóm közösségek, intézmények nélkül. Az autonómia alapja, az intézményesé, a közösség nem intézményes autonómiája, a nemzeti lélek belső törvényeinek az érvényerejuttatása spontán módon, az önmagunkhoz való hűség. Na a székelynél épp ezt a nem intézményes autonómiát hiányolom. Büszke az öklére és azzal kész.

Nem tudom, de van egy olyan sanda gyanúm is, hogy a művelt magyar, a művelt európai, amikor elítéli a cigányok törvénytelenségeit, agresszívítását, akkor mintha a saját árnyékával, pszichéjének árnyékával lenne konfliktusba. Higgyük el, hogy a cigány bennünk is bennünk van, akit elítélünk, csak mi farizeus módon elfolytjuk. Civilizált formába tesszük, maszkirozva, báránybőrbe bújtatjuk a farkast, ennyi csak a különbség, köztünk és a cigányok között. Nyugaton botrány, hogy a cigány koldul. De ő nyíltan szemtől szembe állva kér és nincsenek mögötte (esetleg ha vannak is mögötte bandák, akkor is még mindig nyiltabb) szakértők, szociológusok, szociálpszichológusok, akik megteremtik a vevő demokratikus átverésének a tudományos, kisérleti alapját. A demokráciában egy egész iparág szakosodott arra, hogy a vevőt átverje, de ez törvényesen működik, reklámipar néven. A cigányok nem folytatnak véres háborúkat a demokrácia terjesztése űrűgyén. Botrány, ha a cigány késel, és primitívnek tartjuk, műveletlennek. De, a tévék sugározta gyilkolászást, és annak következményeit civilizációs problémának nevezzük és nem műveletlenségnek. A tévé sugározta erőszakot, a filmeket, nem nevezzük aszociális magatartásnak, a tévéadó részéről, csak a civilizáció elferdűléseinek, űzletnek nevezzük, kozmetizáljuk. Ha cigány követ el egy rablógyilkosságot, ami esetleg kegyetlenségében nem is vetekszik egy filmével, akor ő az aszociális lény. A művelt európainál a befolyt jövedelem szabja meg, hogy mi szociális és mi nem. Európa farizeus, nem potyára a kereszténység igazi megalapítója a farizeus Pál és csak egy nagy farizeus intézményt tudott alapítani, aminek farizeussága túllépte a kereszténység határait, civilizációs alapmagatartás lett, életforma. A farizeus Európa lelkiismeretét zavarják a cigányok.


Európa saját tudattalanjával való konfliktusát vetíti ki a cigányokra. Európában nem tudják kezelni az ember eredendően adott árnyékát, minden modern pszichológia ellenére és ennek a cigány issza meg a levét.


A köpeciek, állítólag a javaik védelmében nyúltak kaszához. Amúgy korcsmából indult az egész balhé, ottani öszeszóllalkozásból. Rendben, a köpecieknek igazuk volt, meg kellett védeniük a javaikat, ha az állami intézmények nem képesek. Na de kérdem én azt, hogy a székely erdők védelmében, miért nem fog kapát, kaszát a székely. Az erdőkben nagyobb pusztítás folyik, és lehet, hogy az erdőírtás okozta árvíz, épp, az ő gyerekét viszi el. Vagy a picinyke vagyonán nem lát túl a székely? A cigányok okozta pusztítást, észreveszi a székely, de az erdőirtás okozta ökológiai katasztrófát nem. Vagy az erdőirtást azért nem veszi észre, mert abból már haszna van?

A román Pro Tv-nek kell megmútatnia, helikopteről, a kopaszra pusztított hargitai hegyhátakat. A csíkszeredai, egyik, erdőben illetékes hivatal, valószínű egyik székely udemrés elvtársa, még nem olyan rég a Marosvásárhelyi Rádióban nyugtatott, hogy elenyésző a pusztítás. A fajtánkbeli, félrevezet a médiában, a udemeré félrevezet, és a román Pro Tv, románok mútatják be az igazságot. Ez nem nemzeti képviselet és így nem lesz területi autonómia.

Természetesen azzal nem megyünk semmire, hogy szidjuk a cigányokat. Szerintem a cigány vitalítás nem csak abból áll, hogy szaporák, hanem abból is, hogy érvényt tudnak szerezni saját törvényeiknek, a mi szemünkben a törvényszegéseiknek. A művelt magyar megbotránkozik a cigányok maguk közötti leszámolásaikon, hogy milyen műveletlenek, hogy nem fordulnak hatóságokhoz, hát épp ebben nyilvánul meg önmagukhoz való hűségük, autonómiájuk. Az autonómiának különböző formái vannak, nem csak az intézményes önkormányzatiságból áll az autonómia. Vannak szakértők, akik a korrupciót, a bandákat, a maffiákat is, az autonómia formái közé sorolják, - és nem alaptalanul. A szakértők szerint, az autonómia korrupt formáit épp a törvények megléte hozza létre. Lao cse már rég leírta, hogy ahol megjelenik a törevény, ott megjelenik a törvényszegés is.

De végül is mi van a dolgok mélyén? Mi a konfliktus tárgya a magyarok és a cigányok között? A reklámipar miért veri át a vevőt? Az udémérének mi a fő rejtett szempontja, miért akarja önösen a hatalmat? Az erdőket mi pusztítja, a Székelyföldön? Mindennek a gyökerén a tulajdon rejlik, a birtoklási szomj. A cigányok és magyarok között a birtoklás a vita tárgya. A reklám a birtoklásért veri át a vevőt. A vevő azért veszi be a horgot, mert ő is birtokolni akar, - birtoklási szomja neki sem különbözik a tőkésétől. Az udéméré is birtokolni akarja a hatalmat, hogy még többet birtokolhasson, magántulajdonként. Az erdőket is a birtoklási szomj irtatja. Ezt teszi a keresztény Európa, melynek állítólagos tanítója, Jézus, épp a nembirtoklást állította tanításának középpontjába, amit a keresztény Európa értett meg a legkevésbé. A roma és a magyar egyformán birtoklásra törekszik, ebben nem különböznek. A roma, ahogy meg akarja szerezni a tulajdont, abban egy kicsit nonkonformista, ez nem fekszik a székelynek.

Nagy Attila, Kökös


Téma: Polgári Élet-nek - Vajda Beáta, a kökösi MPP polgármester jelöltje, alkoholmentes
Jichak Meir
2008. május 08. 14:14 | Sorszám: 0
Szerintem, Romániában kellene egy olyan törvény, mely egy kicsít megszűri a polgármester jelölteket. Egy ilyen törvény lenne, mely kizárja az alkoholistákat, a polgármesteri székért folytatott harcból. A lényeg alkoholista ne lehessen polgármester, mert egy alkoholista nem beszámítható erkölcsileg. A kökösi MPP jelöltet, Vajda Beátát, egy ilyen törvény nagyban segítte volna. Egy ilyen törvény, megovná a falút, attól, hogy egy szeszkazán polgármester kocsmát csináljon a polgármesteri hivatalból. Meg aztán az is türhetetlen, hogy egy polgármester, úgy mennyen egy törvénytelen lakásbontás helyszinelésére, hogy egy méterről érződik az alkohol rajta, és a tekintete ködös a tüzesvíztől. Kökösben bizonyos helyeken elkelne egy kicsi erkölcsi reform és már valakinek meg kellen szbadítania falút a maffiától, amely kézbentartja.

Nagy Attila, Kökös


Téma: Memoár - Hóttlóra patkó
Jichak Meir
2008. május 03. 16:19 | Sorszám: 3
Szürke konformisták nem tudják az én számat soha befogni.
Ha nem tetszik menj oltárt bújni és ne olvasd. És egy vallásos anarchistánál nem áll fenn a veszély, hogy lejáratja magát. Olcsó, papias dumád van. Kimélj meg a cenzori hülyeségedtől. Nem tudom, hogy, hogy jössz azzal, hogy beleüsd az orrod valakinek a memoárjába és kezdjél parancsolgatni, hogy mit írjon és mit ne. Nekem az egyházak korhadt építmények. Engem nem befolyásol senkinek a véleménye, hogy mit látok jónak megírni az emlékírataimban. Úgy, hogy jöhettek csőstől és prüszkölhettek az egyházak védelmébe. Nem értem a papi disznóságokat miért kell védeni, az soha nem volt nemzetmegtartó erő. Úgy látom, hogy uralmi mániás vagy, mint a papjaid, azért jöttél nekem ide ilyen cenzori alürökkel. Garantálom, hogy ennél cifrábbakat fogsz olvasni a kedvenc papjaidról. Nem értem miért kell elhalgatni a papi hülyeségeekt, sőt ki kell pakolni, hogy lássa a világ a papi, egyházi disznóságokat, - ez is a célom.

Téma: Memoár - Az unitárius tiszteletes repülő műfogsora
Jichak Meir
2008. május 03. 13:54 | Sorszám: 0
Amikor lekész voltam, két egyházközségem volt. A Kökösi Unitárius Egyházköség mellett, hozzám tartozott a Szentivánlaborfalvi Unitárius egyházközség is, és annak szórványai, Kézdivásárhely és Uzon. Szentivánlaborfalva, a két falú egyesüléséből, keletkezet, Szentivánból és Laborfalvából. Jókai felesége, Laborfalvi Róza, később ide vonult vissza.

Itt érdekességként jegyzem meg, hogy az Uzon községnév, török, ótörök eredetű, és hosszút jelent, amely szóval, a török kamionokon is találkozunk. A Székelyföld településnevei között, nagyon sok a török eredetű, például, Kökös falúnév is, a török kök=kék szóból ered. A szentiváni gondnokommal, Gyuszi bácsival, Márkos Gyulával, nagyon jókat lehetett inni. Mint embert, annak ellenére kedveltem, hogy a hátam mögött néha ellenségesen viselkedett. Végül sikerült leváltatnom, de azért maradtunk jó ivócimborák. Két egyházban való ténykedésem folyamán megfigyeltem, hogy az egyház, keblitanácsosok, nem a jámborakból, nem az őszintékből kerültek ki, az esetek többségében, hanem a törtető erőszakosakból. Valószinű, ez "az Isten országa erőszakot szenved" szellemében történt.

Gyuszi bácsinak, néha voltak fura tanácsai. Egy alkalommal, Kézdiről hoztam a kepét, az egyházfenntertást. Mondtam, hogy adja át a pénztárnoknak. Erre ő, azt a jó tanácsot adta, hogy vágjam zsebre, mert az elődöm is azt tett. Ebbe én nem mentem bele, pedig jót lehetett volna inni rá, és lehet, hogy ő is erre gondolt, azért volt, olyan jó indulatú. Amikor végeztem a teológiát, Kovács István teológiai tanáromtól, kaptam egy jó tanácsot, amit meg is fogadtam. Ő azt mondta, hogy legyen pénztárnokod, te a pénzzel ne foglalkozz, és akkor nem gyanúsítanak meg. Utólag nagyon beláttam, hogy igaza volt, mert a játékgépezéseimet, ivászataima, pénzben való kártyázásaimat, a hivek, ha ne legyen pénztárnokom, az egyházkassza megcsonkításaként könyvelték volna el.

Egy alkalommal, az így, Gyuszi bácsinak hátrahagyott pénz miatt, hogy adja át Márkos Samúnak, a pénztárnokomnak, volt vita. Gyuszi bácsi, azt állította, hogy letette a lépcsőre Samúéknál. Samú azt állította, hogy márpedig Gyuszi bácsi nem hozott semmi pénzt. Végül Gyuszi bácsi annyit mondott, nagy mérgesen, hogy elfújta a szél. Ezt roppant élveztem. Engem amúgy nem nagyon érdekelt, hogy mi lett a pénzzel. Említettem, hogy Gyuszival jókat ittunk, és ilyenkor, egy hosszas ivászat alkalmával, mesélt a szentiváni lelkész elődeimről. (pert elkerülendő, nevet nem írok) Egy alkalommal, a robogommal mentem Szentivánba. A robogóhoz, a kökösi pénztárnokom Ilyés János jóindulata segített hozzá, ő adta rá a pént, másként nem tudtam volna venni. Egész reggelig ittunk. Egy kis baleset is ért akkor éjszajka, na nem a robogóval. Ivászatkor sokat vizel az ember, hát nekem is ki kellett mennem. A sötétben nem láttam a szekere rudját és átestem rajta, hasra. Reggel fele mentem haza, tejfehér köd volt, nem lehetett látni semmit. A robogón, az egyensúlyt, nagyon nehezen találtam meg. Hogy, hogy sikerült hazajutnom, arra már én sem emlékszem. Lényeg az, hogy részegen, épen hazaértem. Akkor éjszaka mesélt egy nagyon érdekes történetet, az egyik szentiváni unitárius lelkész elődömről. Egy alkalommal, tél volt, a lelkésszel az élen, Gyuszi a gondnok és még néhány keblitanácsos, Brassóban voltak gyülésben az Esperesnél. A gyülésen kiszáradt a torkuk, így a gyülést ivászattal folytatták. Hazafele menet, úgy érezték, hogy nem ittak eleget, így Sepsiszentgyörgynek vették az irányt, hogy ott folytassák. Amiután oltották szomjukat, elindultak az állomásra, az Olt utcán. Ahogy bandukoltak, egyszer látják, hogy egy fiatalember cibál egy hölgyet. A tiszteletesben feltámadt a segítőkész gentleman és segítőkészen odalépett a csajhoz, hogy megszabadítsa. Erre egy olyan Istenes pofot kapott, hogy a szájából messze repültek a műfogsorok, alsó a felsővel együtt, a hóbban kötöttek ki. A tiszteletes, rögtön elkotródott, menedéket keresve a tanácsosainál, akik megszeppenve várták. Meg kellett várniuk, míg a dulakodó pár tovább áll, hogy keressék meg a tiszteletes műfogsorát, a hóban. Sajnos a keresésnek nem volt eredménye. Fog nélkül ment haza a tiszteletes. Otthon, hiába palástolta a felesége előtt, a hiányzó fogakat, a feleségnek feltünt, a férjecskéje, fogtalan kiejtése. Végül kiderült a kaland. De még szerencse, hogy nem ittak annyit, hogy ne tudtak volna hazamenni a lábaikon.

Kökösben, mielőtt oda kerültem volna, egy esperesi vizsgálószék alkalmával, az esperes annyira megszívta magát, már az istentisztelet előtt, hogy amikor ment fel a szószékra, leejtette a palástot a válláról. Haza fele menet, Brassóba, a kökösi állomásban, kemény kökös embereknek kellett feltenniük a vonatra, az ugyancsak kemény esperest, annyira leitta magát.

Amúgy közvetlen volt az istenadta tiszteletes, még a cigányokkal is leült, a parókia előtti sáncszélére, poharazni. Nem volt vad, mint az egyik Kolozs megyei unitárius lelkész, aki, egy félépés földért, határvita volt, vasvillával melbeszurta a földszomszédját. Én vitézkedtem a katolikus egyházban is igaz, mint csak teológus, de ott ennyire bohém élet nem volt, mint az unitáriusoknál.

Ja igen, még meg kell említenem, hogy a repülő műfogsorú tiszteletes, rokonai és az ő szentiváni bandája, a Háromszék napilapon keresztül le akartak járatni, csak nem sikerült, mert véletlenül betoppantam a szerkesztőségbe. Mivel csak beszolgáló lelkész voltam Szentivánlaborfalvára, nem voltam köteles minden vasárnap istentiszteletet tartani. De én megkérdeztem az atyfiakat, hogy hányszor akarják, és ők maguk mondták, hogy egy hónapban kétszer elég. Erre fel, N.Z. repülő műfogsorú tiszteletes, teológus unokájának az istentiszteletét, úgy akarták meghirdetni a Háromszék napilapba, mintha már rég nem lett volna ott istentisztelet, mintha én elhanyagolnám az istentisztelet tartást. Ezt én úgy tudtam meg, hogy a Háromszékhez mentem valamit hirdetni és Kisgyörgy Zoltán újságíró, akit ismertem, mútatta, hogy a szentiváni jámbor banda mit akar hirdetni és én azzal egyet étek-e. Sunyin, valami olyan volt becsempészve az unoka istentiszteletének a meghirdetésébe, hogy mintha rég nem lett volna ott igehirdetés. Mivel nem értettem egyet, Zoli bácsi kivette. Na ilyen az egyházi élet, felfele kapaszkodás, lefele rugás. Berdjaev nem potyára nem álhatta a kapaszkodókat. Szerinte az igazi arisztokrata nem kapaszkodik. Sajnos a demokrácia a kapszkodók társadalma, akik visszafele rugnak. Az egyházak is ilyen értelemben demokratizálódtak.

Nagy Attila, Kökös


Téma: Memoár - Hóttlóra patkó
Jichak Meir
2008. május 02. 13:26 | Sorszám: 0
Ez a katolikus teológiai évek alatt történt, egy vakáció alkalmával. Kellemes augusztus délután volt. Elmentem a helyi plébániára, hogy a Tisztelendő Úrral, Szándokánnal egyet pinpongozzak. Az ajtóját zárva találtam. A rendszeres délutáni szúnyókálásával volt elfoglalva. Vártam, míg felébred. De közben, nem kellett megvárnom, mert jött egy öreg néni, hogy halottért misét végeztessen, és azt fizese le. Erre már megvertem az ablakját, hogy kelljen fel, és illendően fogadja a nénit. Szándokán tisztelendő úr fel is kelt, ki is jött, de olyat mondott a néninek, hogy az óta sem felejtettem el. Jó kemény legény volt Szándokán, a volt sportolókra jellemző súlyfölösleggel. Derékig pucéron jelent meg. Nagyot asítva megvakarászta csupa szőr mellét, és megkérdezte a nénit, hogy mit óhajt. A néni előadta, hogy miért jött, megszeppenve, hogy a magosságos Tisztelendő Úrat, miatta, álmából kellett felkölteni. Miután a néni előadta, hogy halottért akar misét végeztetni, Szándokán csak annyit mondott: "Hóttlóra patkó."

Nagy Attila, Kökös


Téma: Vallásos anarchizmus - Egy vallásos anarchista gondolati naplója I.
Jichak Meir
2008. május 02. 13:20 | Sorszám: 0
Vallásos anarchizmus - Jézus módra

Aki nem látja az ég madarait, és a mezők liliomait, annak fölösleges tanulmányoznia az evangéliumokat, legyenek azok akár kanonikusak, vagy nem kanonikusak. Aki meg látja, annak még inkább fölösleges.

Vallásos anarchizmus - a múlandóságon elmélkedve

A múlandóságon elmélkedve független vagy minden hatalomtól, és kultúrától. A történelemben, azok a misztikusok voltak, kortól, és vallástól függetlenül a legközelebb egymáshoz, akik elmerültek a múlandóság szemléletében de a válaszokban szűkszavúak voltak, így tartózkodtak attól, hogy lelki hatalmat gyakoroljanak; így ez által nem váltak, kor és kultúrafüggővé sem. Minnél kevesebb a válasz, annál kevésbé vagy függő a kultúrától és kortól. A misztikus anarchista nem akar lelki hatalmat gyakorolni senki fölött.


Vallásos anarchizmus - misztikus anarchizmus

A misztikus anarchista a Lét által jut el a Létbe. Neki a Lét közvetlenül adott, és jó, nem talál rajta semmi javítani valót. A misztikus anarchizmus nem épül előfeltevésre, nem előfeltételez semmi lét-problémát, amire aztán megoldást kéne adni, alapja a puszta Lét A reinkarnáció tanában is az a hiba, hogy javítani valót talál a létben. A vallások, misztikák, mesterségesen állítanak fel lét-problémákat, amiket aztán feladatként tesznek a követők elé, hogy legyőzzék. Nagy tanítások, híres misztikák alapjairól elmondhatjuk, hogy koholmány az egész. Ha kelet reinkarnáció koholmányát, elég gyatra előfeltevését, létproblémáját semmisnek nyílvánítjuk, a nagy szellemi keletből nem marad semmi. Mindenkinek a lelke kapuja ott van ahol él, és nem keleten. (A keletinek keleten.) És a kelet reinkarnáció mítoszát majmoló nyugati nem tudja, hogy az élő mítosz, és a tudott között nagy a különbség. A nyugati csak tudja, a keletinek, a lelkében élő mítoszát. Ha van is probléma, az benned van, és a megoldás is benned van.


Vallásos anarchizmus - a Vízöntő kezdetén

Egy új világkorszakba lépéshez, a Vízöntőbelépéshez, meg kell semmisíteni minden eddigit, amit a Lélek alkotott. A Vízöntő kezdetének vallásos anarchistája, elvet minden eddigi vallást, misztikát, filozófiát, metafizikát, minden eddigi szellemi alkotást, amit az emberiség eddig alkotott. Régi tömlőkbe nem lehet új bort tölteni. El kell vetni minden régit, hogy a Láthatatlan közvetlenül működhessen az emberi lelkekben, az új korszakban, a Vízöntőben. A Vízöntő jellemzője lesz, hogy a Láthatatlan közvetlenül fog működni a lelkekben.

Vallásos anarchizmus - nem tudatos döntés eredménye

Nae Ionescu román filozófus, Mircea Eliade tanára szerint, ortodoxxá nem lehet lenni, tudatos döntés alapján, protestáns módra, hanem csak beleszületés alapján. Ha egy néhány, az ortodoxiába áttért zsidót veszek alapul, akiknek a teológiai műveit olvastam, mint Steinhardt, Avramescu, azt kell mondanom, hogy igaza volt. Azt hiszem, hogy hasonlóan van az anarchizmusban is, anarchistává nem lehet lenni tudatos döntés alapján. Anarchistává az élet tesz, a sors, amely akaratod ellenére lök ki, a társadalomból. A belsőd, a kűlső körülmények, egyszerre kényszerítenek, a társadalmonkívüliségere. Az emberiség nagy tanítói közül, Jézusról mondható el csak, hogy egy mindennel szakító anarchista volt. Buddha hozza képest, egy konformista volt. Lao-cse, Csuang-cse, is, Jézushoz képest, hagyományőrző konformisták voltak. Jézus, példázatokkal azt tanította, közvetlenül, amit látott; nem volt, valami hagyományra alapozott tanítása; úgymond nem volt tanítása, ha összehasonlítjuk, Buddhával, Laó-csével, Csuang-csével, az utóbbi azért elég anarchista volt, lehet ő áll a keletiek közül legközelebb Jézushoz. Jézus volt a világtörténelemben, aki mindennel szakított, aki a pusztában, minden külső ezközt nélkülözve közvetlenül szembesült tudattalanjával. A Vízöntő Eonjába lépéskor, épp erre az anarchista szellemre van szükség, a mindennel való szakításra, hogy megvalósuljon, amiről Jézus is beszélt, az Isten országa, a Szent Lélek kora, minden szellemi, lelki, közvetlen, közvetítők nélküli megnyílvánulása, a Láthatatlan közvetlen működése. Az anarchista nem dönt, őt a Lélek ragadja magával, és a társadalom kiveti. Jézushoz viszonyítva, Buddha is csak egy tudatosan döntő, protestáns reformátor volt, akinek már nincs helye a Vízöntőben.


Vallásos anarchizmus - hol tettenérhető Jézus anarchizmusa?

A Lélek szabadságának, nem is annyira az írott törvényekre alapozott intézmény az akadálya: a Lélek szabadságának, legnagyobb akadálya, a szokás íratlan törvénye, ami az emberek börtöne, társadalomnak becézve. Jézus ezt ítélte el leginkább, a farizeusok intézményessége mellett. Támadta Jézus, a szokás intézményét is, és ez tetten érhető az evangéliumokban. A szokás intézménye, minden korban, a szülő temetésén való részvétel kötelezettségében érvényesült leginkább, a sok szokáskötelezettség között. Jézus ennek a szokásnak a megtagadására szóllítja fel az egyik őt követni akarót, és azt hiszem itt tetten érhető, mivel az egyik legkényesebb zokáshoz nyúl, Jézus (szokásellenes) anarchizmusa. Természetesen, itt a szokás mögött egy sokkal mélyebb dolog van, amivel kell szakítani, a szülőtől való infantilis függőség, mely a lelki élet akadálya. Megfigyeltem, hogy az erdélyi magyar egyházak papjai, nagyon sokan, úgy "intézik", mert ugye az egyházakban is lehet intézkedni, hogy a lelkészi szolgálatot ahol végzik, az anyuka szoknyájához közel legyen. Még az unitárius lelkészek között is, akik azzal verik a mellüket, hogy ők a tiszta jézusi tan tanítói, nagyon sok infantilis található, akik anyukához vonzódnak. A Jézusi tan központi kérdése, a lelki érettség alapfeltétele, a szülőktől való lelki függetlenség. Valahol itt tettenérhető leginkább, hogy a kereszténység papjainak semmi köze Jézushoz. Következtetésem az, hogy a vallásos anarchistának, nem szabad függnie, infantilisan, a szülőktől.

Nagy Attila, Kökös


Téma: Székely Hírmondó-nak - Sántha Gyula polgármester, és a kökösi MPP
Jichak Meir
2008. május 02. 10:25 | Sorszám: 0
Kökös községben is már egy hónapjánál több, hogy megalakult az MPP helyi szervezete. A helyi szervezet elnökének Vajda Beátát választották, aki a szervezet helyi polgármesterjelöltje is, Sántha Gyula, helyi, udemerés jelenlegi polgármesterrel szemben. Az alakukó gyülést nem lehetett a művelődési házban megtartani, mert nem adtak rá engedélyt. Azt hiszem, hogy ez a falú számára nagyon fontos, Vajda Beáta indulása, mert lehet Ő menti meg, a falút, a román polgármestertől. Az emberektől ojasmiket hallottam, hogy a Kököshöz tartozó Bácstelek, tiszta román falú is állít jelöltet. De sajnos azt is hallottam, hogy még egy román is jobb lesz, mint a jelenlegi kökösi polgármester, Sántha Gyula. Baj, amikor egy polgármester odajuttat egy magyar falút, oda jut a polgármester, hogy egy román is jobb, mint ő. Azt hiszem, hogy ez a teljes csődje egy polgármesternek és még hozza egy nagyon szégyentelejes csőd, amikor már a román is jobb, mint ő. Hát nemi csoda, ő maga ismerte be, a Háromszék riporterének, hogy nem sokkal dicsekedhet. Sok sikert kívánok az MPP kökösi jelöltjének, Vajda Beátának, hogy mentse meg a falút a román polgármestertől.

Nagy Attila, Kökös


Téma: Vallásos anarchizmus - a bűn és az intézmény
Jichak Meir
2008. április 25. 20:51 | Sorszám: 116
Ja de azt se feledjük, hogy a bandák is az autonómia egyik formálya, nem csak az intelektuálisan sápadt.
Hogy a keresztény Európa elítéli az erőszakot, csak most, miután egy rakásat vérengzett, ebben van egy kicsít sápadt keresztényi és egy nagy adag farizeizmus. Úgye a palesztin az terrorista, bűnöző, de Amerika, az úgye demokráciát terjeszt Irakban. A cigány késel, hű mekkora botrány. De az amerikai precizrakéta célt téveszt, az emberi tévedés, még ha sokan hallnak meg akkor is. Itt van valami farizeusi.
A gyergyóvídéki cigányoknál késesebbek nem kellenek. Ditróban, az utcánkban is laktak ilyenek. Megkéseltek egy néhány utcánkbeli legényt, tehát nekem ismert a dolog. Na de ott nem ment a buli, mert nálunk, nagyon hamar előkerül a bicska. Na de a késelés után, nem a bicska került elő, hanem egy teherautó kő. Azzal megálltak a késelő cigányok háza előtt, ameddig tartott a kő addig dobták a házra. A házat alaposan összetörték. A falú cigánypártoló vezetősége megbüntette a ködobálókat. Ez a kommunizmusban volt. Utána megöltek egy idős bácsit. Ekkor a harangokat félrehúzták, a nép öszegyült és a cigányokat kihajtották a falúból és a házaikat földig rombolták. Azóta nincs cigány Ditróban. Tehát azért a visszavágósdit nem az újamból szoppintottam, mert a szülőfalumban bevált és nem szült végnélküli boszút. Végül is azt mondom, hogy helyzete válogatja, hogy mit kell alkalmazni.
Jichak Meir
2008. április 25. 20:32 | Sorszám: 115
Ja igen, az erőszakbanda, lehet, hogy nem járható út nekünk magyaroknak itt a Kárpát-medencében, - fáradt nép is vagyunk ahoz. Sokan mondják, hogy a Gandhi módszere, az csak neki és ott ment. Nem tudom, de nekem nagyon szimpatikusnak tűnik a Gandi háborúja, csak megoldásnak látom az autonómia esetében.
Jichak Meir
2008. április 25. 20:28 | Sorszám: 114
Önmagában véve én sem vagyok híve az erőszaknak. Nekem van egy írásmódom, azt írom ami bekattan, gondolati napló módra. A blog előtt éveken keresztül írtam így, csak a fűzetnek, ami jött, így írtam tele több fűzetett. Végül is, tudja csuda, lehet igazad van, hogy az sem megoldás. De van most egy olyan gondolatom, hogy az öreg népek bandátlanok. Na de ha konkrét cselekvésről van szó, akkor egyértelműen Gandhi hive vagyok. Ezt akartam, amikor a gyógyszerekért éhségsztrájkoltam. Kipróbálni, hogy, hogy működik, a hatását. És végül kis csoportokat szervezve, különböző városokban településeken, éhségsztrájkkal adni egy gyakorlati formát az autonómiáért való harcnak, mert ami van az csak beszélgetés az autonómiáról. Na de ekkor kaptam a nyakleveseket, azoktól akiktől nem is vártam. Igaz ebben a r. titkoszolgálatnak is benne volt a keze. A Krónika napilap mocskolódott, hogy kirugtak a papságból, amni nem igaz, a replika jogát sem kaptam meg. Farkas Árpád költő, azzal alázott meg, hogy könnyű éhségsztrájkolni, amikor úgy sincs mit enni. Csak nem tudom, hogy ha a felesége neki is egy betegnyugdijas, krónikus, gyógyszerfüggő beteg lenne, mint az én Feleségem, akkor így beszélt volna-e. Na de ezek után azt mondtam, hogy basszátok meg az autonómiátokat, visszavontam minden autonómiáról szóló írásomat.

Hát az ortodoxia nem nyakig tejfel, ezt én nem is állítottam, hogy az. Azt hiszem, hogy egy kicsít azért én közvetlenebbül ismerem az ortodoxiát több okból is, teológiai végzettségem alapján, plusz van egy kis olvasottságom, az ortodox teológiát illetően. Ha nem is beszélek jól románul, de olvasni, olyan könnyen olvasok románul, majdnem mint magyarul. Tehát, eredetiben tudom olvasni a szakirodalmat, a román ortodoxot. Az oroszt igaz már román fordításban. Természetes, hogy egy kis Jung, meg egy kis Max Weber féle vallásszociológia sokat segíthet az ortodoxia nemzeti megtartó erejének a megértésében és a nemzeti katolicizmusoktól való különbözőségében. Na meg az ikonosztázról szóló írások. Ja most jut eszembe, hogy egy nállatok megjelent, a sámánizmusról szóló könyvben, magyar jungiánus pszichológus is állít ilyet, hogy az ortodox népek kereszténységfelvétele szerencsésebb volt asszimilálták, szervesen, a pogány képvilághoz a keresztényt. Így a kollektiv tudattalanjuk képvilágával nem kerültek diszharmóniába. Na erre látom, hogy jön a replika, hogy nyugaton is sok minden pogány dolog keresztelődött meg. Igen, csak nem egy szerves folyamatként. Nálunk magyaroknál, a kereszténység egy rovidzárlatot okozott, a kollektiv tudattalan és az elme között. Ezen állításaim mögött nagyon megalapozott tanulmányok állnak, tehát nem csak úgy állítom.
Igaz azt is hozza kell tenni, hogy az ortodoxia szellemi értéke, nem nemzeti voltában van, hanem a sivatagi atyákban, és a görög egyházatyákban, na ez ragadott meg engem és nem a nemzeti mivolt, mert az ortodoxia nemzeti jellege, amikor azt őlt akkor már hányingerkeltő. Petre Tutea román filozófus, csodálatosan filozófál a kinyilatkoztatásról, de amikor az ember azt is megtudja, hogy a Hitlercsatlós román Antonescu kormánynak volt a minisztere, akkor kiejted a könyvét a kezedből.
Na meg aztán a morált illetően a katolikus egyház messze tisztább, mert a katolikus püspök, a jó plébániát, nem árulja 1O.OOO euróért, csúszóért. Egy román, ortodox egyetemi tanár, brassói mondta nekem, hogy neki vannak ortodox pap barátai, vannak katolikusok is, de ortodox létére azt kell mondania, hogy az ortodox papok, a katolikusok mellet, közönséges csirkefogók. Amúgy nem olyan rég jelent meg, a gyergyói Új Kelet nyomtatott változatában, az onlineból valamiért kivették, mert abban is meg volt jelenve, egy cikkem az ortodox papokról, melyben a rontásbontásaikat támadtam. Ha érdekel benneteket idemásolom. Na ezt azért említettem meg, hogy nehogy azt higgyétek, hogy elfogult román, ortodox barát vagyok. Én olvastam szufikat, de Kabbalát is, nem tudok elfogult lenni.

Van ahol azért igazoltnak látom az erőszakot, a palesztinok esetében igen. Azt, a mostani olyan amilyen államukat terror nélkül nem érték volna el. Ha ők is tanulmányozták volna, csak úgy elméletileg, a különböző államtípusokat, mint Markóék az autonómiákat, most nem lenne államuk. A Markóék autonómiatanulmányozásai, nem fognak nekünk sem autonómiát gyümölcsözni.

Azért tényleg elgondolkodtam azon, már régebb is, hogy a lengyel, a szlovák, mennyire nemzetivé tudta tenni katolicizmusát, itt valószínű a szláv talaj a magyrázat.

Nekem a két házzasságom között volt egy barátnőm. Az akkor volt egyetemista Kolozsvárt, amikor én a teológián voltam, tehát ismertem a bentlakásukat. Közben a kezembe került, egy magyarországi folyóírat, melyben volt egy cikk a váci börtönről, annak viszonyairól. Röviden csak annyit tudok, mondani, hogy a kolozsvári egyetemi bentlakás viszonyai mellett, a váci börtön cellája luxusszáló volt.

Na ennyi gondolom elég papias szóbőségből. Ja nehogy félreértsen valaki, már nem vagyok pap.

Aludjatok jól Attila Kökösből

Jichak Meir
2008. április 25. 15:09 | Sorszám: 110
A gond az, hogy nincs magyar banda, amely visszaszámolt volna a cigánybandának. Belőlunk, ez a nemzetidegen kereszténység csinált ilyen tutyi-mutyi népet, hogy itt a Kárpát-medencében, mindenki úgy rug ahogy akar és enm tudom, hogy van-e olyan nép, mely a saját hazájában kissebbségben van, - itt Magyarországot értem. Simone Weil filozófus írja, hogy azon népek, melyek felvették a kereszténységet, megsemmisült igazi nemzeti mivoltjuk, elveszítették identításukat. Ebben igaza van, nagyon, de hozzá kell tennem, hogy ez alól kivételek az ortodox nemzetek, románok, oroszok szerbek. A kereszténység felvételének legjobban mi ittuk meg a levét, a mi nemzeti identításunknak ártott meg a legjobban.
Sajnos az itteni székelyföldi autonómiázás is csak elméleti szinten mozog, beszélgetnek róla, egyéb nem történik. Az erdőink pusztulnak, akkor, amikor az RMDSZ kormánypárt, és a környezetvédelmi miniszter, magyar, Korodi Attila. Az RMDSZ úgy védi jogainkat, hogy a Sepsiszentgyörgyi telekkönyvi hivatalban, azok, akik az űgyfélszolgálatot végzik, nem tudnak egy vak hangot magyarul. Az érdekes az, hogy ez előtt egy évvel, ha nem is mind magyarok, de volt magyar és magyarul tudó román.
Igazi összmagyar politikát nem folytat senki. Nemzeti politikát nem folytat senki, sem nállatok sem nálunk. Minden a torzsalkodásban merül ki.
Ja ez a vallási írások helye. Bocsánat abbahagyom, pedig volna mondanivalóm.

Téma: Memoár - Hogy jártam én Reményikkel
Jichak Meir
2008. április 25. 09:53 | Sorszám: 0
Ez történt akkor, amikor elsőéves voltam a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológian. A próbaprédikáció napja volt, Trebitsel a rektorral. Ez gyakorlatilag abból állt, hogy el kellett szavalni egy verset, és felolvasásból, ami egy vasárnapi mise perikopái voltak. Trebitstől mindenki félt, még a kollegái is a tanári karban. A teológian, a rendnek az egyik pillere, a félelem volt. Ezzel volt magyarázható, hogy működött a besúgási rendszer. Akkor ott két besúgási rendszer működött, egy a teológiai, a tanári kar fele, a szeretet nevében, a másik, a hires román titkoszolgálat, a Szekuritáté besúgói, akik vagy eleve odaküldöttek voltak, vagy a teológiai évek alatt beszervezettek. Én úgy láttam, hogy a két rendszer besúgóinak a lelkülete nem sokban különbözött. Nem volna egész a kép a teológiáról, ha csak a fegyelmező félelmet és a besúgókat említeném. A teológiai nevelésnek, és oktatásnak volt egy gondolkodásformaló, karakterformáló ereje. Az ottani tanárikarnak volt egy nagy pozitivuma, lényeglátásra, egészben látásra oktattak. Nem kedvelték, a csak memorizált tudást. Azt hiszem ez a karakterformáló teológiai nevelés, a kereszténységben egyedül a katolicizmust jellemzi. Dan Zamfirescu, román ortodox teológus, az ortodoxiáról és a katolicizmusról írott összehasonlító munkájában el is ismeri ezt. A katolikus teológiai nevelésnek, ez a pozitivuma, akkor ütközött ki számomra, amikor a Kolozsvári Protestáns Teológia Unitárius Karának teológusaként, azt kellett látnom, hogy a bemagolt tudás elég, sőt azok érvényesülnek, akik magolnak, az olvassottságot nem sokra értekelik, amit meg a katolikusoknál, a tanárok, a vizsgán, többre értékeltek, mint a jegyzetből vett tudást. Volt egy eminens tanuló évfolyamtársam, az unitáriusoknál, aki vágta a jegyzetet, elismert jótanuló volt, de az érdeklődése megállt egy nagyváradi szexlapnal. A katolikusoknál, hat év alatt az embert átalakították, jelleme teljesen átformálódótt, valaki más lett. Az unitáriusoknál, aki parasztként került be, ha egy kicsit csiszoltabban is, de parasztként került ki, nem volt az oktatásnak az a jellemformáló ereje. Na nem lenne megint egész a kép, ha csak a katolikus jellemformálás dicséretét zengeném. Sajnos azt is el kell mondani róla, hogy az egészséges személyiseg egy fajta degenerációját is jelentette, az egyház megőlte az élő embert, a szabad lelket benned, ha nem vigyáztál, ez elől menekültem el ötöd év után onnan. A katolikusoknál, ahogy a papi szerep megöli az autentikus személyiséget, azt nagyon jól megírta egy német teológus és lélekgyógyász, Eugen Drewerman a Klerikusok cimű művében, volt is nagy felháborodás az egyházban. Végül, évek múltával azt láttam, hogy nagyon sok szerep van, ami megöli az embert. Eldobtam a katolikus szerepet, és az utan, hódoltam más szerepeknek. Ekkor láttam, hogy valaminek az eldobása nem azt jelenti, hogy meg is szabadultam tőle, mert az egy úttal benned is van. A szereptől csak akkor szabadulsz meg, ha valami megvilágosodás révén, idegenenk látod magadtól a szerepeidet, ez nálam csak negyven után következett be. Ezért látom nehéznek, bárminek az elítélését, mert az legyen katolicizmus, fasizmus, kommunizmus, nacionalizmus, a lelki mozgatórugók, amik létrehozták, azok bennünk is ott vannak, és nem veszélytelen azok nem tudomásulvevése. De mégis különos volt az a kontraszt, amit megéltem, a többféle egyházi pájafutásom után. Még sekrestyés és harangozó is voltam főállásban, de erről később, egy másik írásomban. Miután kiléptem az unitárius papságból is, évekre rá, volt szerencsém, ha csak egy hónapra is, megkóstolni azon emberek, életét, akik állomásokban hányodnak, nincs ahova lehajtaniuk fejüket, csak az állomas padjai, de az sem biztos, mert onnan is kihajthatják. Sajnos épp telet fogtam ki. Többnapi hólétől elázott lábbal, többnapos üres gyomorral, több éjszakai nemalvással, nagyon különös volt visszatekinteni a teológiai, szellemi magaslatokra. Utólag, valami különos elvont ireális vilagnak látszot, aminek semmi köze az élethez. Ekkor értettem meg, hogy Jézus nem a papok prófétája volt, hanem a senkiháziaké, a társadalom számkivetetjeié. A társadalmonkívüliségben lehetett felismerni, hogy az egyház, a kereszténység, nem Jézusi alapítás, hanem farizeus, Páli, a valóságban megnemtért, farizeus Pál apostolé, és a kereszténységben nem a Jézusi szellem győzedelmeskedett, hanem a farizeusi. Úgy éreztem, hogy a számkivetettségben jogos lehet az itelet az egyházak fölöt, mert a senkik lelkei, öntudatlanul az égre kiáltanak. Csak a senkiháziak prófétája tudta hitelesen mondani, hogy nézzétek az ég madarait, és a mezők liliomait. Jézus megértéséhez, az én tapasztalatom alapjan, át kell menned azon, hogy nincs hova lehajtanod a fejed. Jézus is azt mondta, hogy az ember fiának nincs hova lehajtania a fejét, tehát Ő is egy számkivetett volt. Tamás Gáspar Miklósnak igaza van, amikor az egyik írásában, a prófétákról, Jézusról, mint vallásos anarchistákról beszél. Simone Weil filozófus szerint, a keresztényseg soha nem tudott mit kezdeni a társadalom kitaszítottjaival. Jézus azokhoz volt közel, akiktől az egyházak távol vannak. Na de, hogy ne felejtsem írásom lényegét, visszatérek a probaprédikációmra, Trebitsre. Trebits különös egy vizsgáztató volt, ha vágtad az anyagot, akkor is képes volt meghúzni. Biza engem latinból, az első vizsgán, úgy, hogy tudtam mindent meghúzott. Erre fel, a másodikra nem készültem. A vizsgán egy vak hangot nem szólltam, és átengedett. Ezt én mai napig sem értem. Igaz voltak ilyen magyarázatok, hogy ez olyan probáratevés volt. Hát elég hülye volt. Nagyon idegörlő nap volt nekem a próbaprédikáció napja, mivel nagyon lámppalázas tipus vagyok, roppant tudok izgulni, ez lelkészi pályámat is végigkisérte. Mint lelkész roppant izgultam a szónoklatok előtt. Aztán hamar megtaláltam a gyógyszerét, a borban, vagy ami épp voltban. Egy sátoros ünnepen, amikor több szórvány istentiszteletem volt, a receptben egy kicsit elírtam a mennyiséget, és nagyon érdekes következménye lett. Ez az utolsó istentiszteleten történt, ahol igazság szerint két padsornyi asszonynak kellet, volna lennie az istentiszteleten, de én a szószékről négy sor asszonyt láttam. Ettől függetlenül elmondtam beszédemet, és a maradék úrvacsorai bort sem utasítottam vissza. Ez a fajta látászavar, nem volt ismeretlen számomra. A katolikus teológia utan, sekrestyés és harangozó voltam Szászmedgyesen, az ottani római katolikus plébánián, ott huzodtam meg valamennyire, a Szekuritáte elől, már amennyire az elől meglehetet húzodni. Karácsony előtt meglátogattam egy ottlakó, velem egyfalusi, gyergyóditrói őregasszonyt, aki megkinált a saját borával. Visszatérve a plébániára, mondtam a segedlelkesznek, Baróti Tibinek, hogy milyen jo bort ittam. Tibi, vagy tiz literre adott pénzt, hogy vegyek neki, közben wiskivel kínált, aminek aznapi testvérkéi voltak, nemcsak az öregasszony bora, hanem valami vodka, és valami borocska. Az öregasszony, mikor visszatértem, megint megkínált, na ekkor kattant be, előre életemben, a duplalátás. Na de most tényleg elmesélem, hogy, hogy jártam én Reményikkel. Reményik Sándortól választottam egy verset, melynek a címe a "Rádióba mondom" volt. A próbaprédikáció az évfolyam előt volt a tantermünkben, leghátul Trebitsel. Mondom, szörnyen izgultam. Kimentem a katedrához, vagy mondhatnám azt is, hogy felmentem, mert magasabban, pódiumon volt. Belefogtam a versbe, mondtam, túl voltam az első soron, túl a másodikon, túl a harmadikon, és ekkor következet életem legemlékezetesebb eseménye. A negyedik sor az volt, hogy "A mikrofontól aztán elmegyek", és én itt belesültem. Egy aránylag hosszú, számomra hosszú, kínos csend után, a Trebits vastag hangját lehetet hallani: "El Attila, el!" Hát ez egyenértékű volt a visszatapsolással, így neveztük, amikor az egészet újra kellett játszodni. A következő alkalommal, még jobban izgultam. Felmentem a katedrára, és elkezdtem. Már az első verssornál megláttam a vigyorgó arcokat. A másodiknál, már egyesek a hasukat fogták, és nagyon puffadoztt az arcuk. A harmadik verssornál, az első öt padsornyi teológus össze volt tűrődve a röhöghetnéktől. A negyedikre nem került sor, mert hangosan elkezdtem én is röhögni, úgy ahogy tudtam. Egy idő után megszólallt Trebits: "Attila, ha kiröhögte magát, menjen helyre." Nem kell mondanom, hogy megint vissza voltam tapsolva. Tanulva az előző esetből, megkértem a társaságot, hogy legyenek komolyak, úgy is tettek. A harmadik alkalommal nem mertem a hallgatóságra nézni, a hátsó falat néztem legfelül, és így sikerült. Hát ez volt az én próbaprédikációm története.

Nagy Attila, Kökös


Téma: Gondolati napló - Gondolatok I.
Jichak Meir
2008. április 25. 09:47 | Sorszám: 0
Ket dolog fontos: a mulandosag szemlelete, es a belso hangra valo hallgatas.


Nem az a fontos, hogy mi szeressuk Istent, hanem, hogy nyitva legyunk az O energiainak, hogy azok atjarjanak bennunket, Onvalonkat aktivalva.

Akinek mukodik a belso aktivitasa, es ra hagyatkozik, vagy aki hallja a Belso Tanito hangjat, annak nincs szuksege kulso tanitasokra, utakra. A ketto amugy egyutt letezik.



Az ember akkor autonom, ha az Onvaloja, a Lelek Csucske aktivitasara hagyatkozva el. Ezt szimbolizalja a vizen jaras.


Minden folyo, folyam, patak vize csak a forrasanal ihato. Ahogy a forrastol tavol a viz nem ihato, ugy az intazmenyesult tanitasok, a forrasuktol tavol, nem oltjak, a tiszta szellemi forrasra szomjuzonak a szomjat. A tiszta szellemi forras a te Belso Ened legyen.


A kepeket nem lehet birtokolni, csak nyitottnak kell lenni, hogy azok vegyenek birtokukba. Ezert keptelenseg a vallasi fanatizmus.

Mire jok a tanok? Arra, hogy megcsomorolj toluk es igy juss el Onmagadhoz. Jegyezd meg! A csomor nagyon fontos.

Az is jo, ha az ember a csolnakra bizza magat, de ennel meg jobb, ha a vizre bizza magat. (Kep magyarazat: a csolnak jelenti a metafizikakat, a spiritualis ezkozoket, vagyis a kulso technikakat amelyekkel az Abszolutumot elered; a viz jelenti a Vegtelent, amelyre, kozvetlenul, kozvetitok, ezkozok, tanok nelkul rabizod magad.) Kozvetlenul bizd magad a Vegtelenre.

A belso csend kozvetlenul adott, az eleresehez, nem szukseges semmi kulso eszkoz, gyakorlat


Téma: Vallásos anarchizmus - a bűn és az intézmény
Jichak Meir
2008. április 25. 09:44 | Sorszám: 107
Különös, hogy egy néhány ezer kilóméterre történt gyilkosság, mennyire érdekli a magyar médiafogyasztókat. De az senkit nem érdekelt sehol, bármennyire próbáltam felhívni a figyelmet, hogy a kilencvens években, Gyergyósalamáson, a r. titkosszolgálat, meggyilkolta az ottani RMDSZ elnököt, Hompóth Károlyt. Érdeme volt, hogy kiharcolta az ottani magyar oktatást, ott már többségében románok laknak. Az egész azzal kezdődött, hogy megverték a románok, az ottani katolikus papot, Pál Sándort, aki egy roppant galamblelkű ember volt, ismertem katolikus teológus koromból, mert akkor a hét kilóméterre lévő szülőfalumban laktam Gyergyóditróban. Nagy zenebolondja volt, levelezett Karádival is. Ment az erdőkbe és szallagra rögzítette a madarak csicsergéseit. Na ez az RMDSZ-es elnök megírta a papverést, a Magyar Szóban. Hogy lerövidítesem a történetet, majd a blogomban megírom bővebben az emlékírataimban a történetet, Hompóthot egy idő után a Marosban találták meg hátrakötött kézzel, holtan. Tudomásom szerint, az udemeré nem ápolja az emlékét, el van felejtve egy olyan ember, aki a magyarságért halt meg.

Téma: Memoár - Tőkés László igaza, vagyis, hogyan hallgatott le, a r. titkosszolgálat, 89 u
Jichak Meir
2008. április 23. 09:27 | Sorszám: 0
Ez előtt egy néhány évvel, Tőkés, a tusnádi szabadegyetemen azt nyilatkozta, a Háromszék napilapnak, hogy Romániában, módszeresen rombolják a magyar egyházakat.

Majdnem három évig voltam a Kökösi Unitárius Egyházközség lekésze (jelenleg nem vagyok lelkész), és ezen időszak tapasztalatai alapján elmondhatóm, hogy igen is igaza van Tőkés László református püspöknek.

Miután a püspök kihelyezett, nagy lendülettel fogtam a munkának(hogy ezzel gyorsan aláhagytam, az annak köszönhető, hogy semmi szellemi élményt nem nyujtott nekem a paposkodás, inkább csak propagandistának éreztem magam, halott sztereótípiák propagandistájának, és nem is volt soha életcélom, hogy falúsiak papja legyek), például, a fiatalok szórakoztatására, mivel nem volt nekik ilyen szórakozási lehetőség Kökösben, diszkókat szerveztem a lelkészi lakáson. Ezt felhasználta a titkosszolgálat, és helyi besúgokat küldött a diszkóba, rendbontani. Valószínű, az egyik helyi intézmény, közvetített a besúgok és a titkosszolgálat között. Itt, Kökösben, annyi a besúgó, hogy mindennap elcsudálkozom ezen.

Egy életre megdöbbentő volt, "Bicegő" Gyula, kökösi előljáró néhány kijelentése. Gyulához fordultam munkahely ügyben és a következő választ kaptam tőle: "Túl nagy magyar vagy ahoz, hogy én tudjak neked segíteni munkahely űgyben." A másik kijelentése még furább volt, csak munkahely űgyben. A másik alkalommal készséges volt segíteni. Nekem az álmom, nem a papság, hanem könyvtár levéltár volt. Naivul levéltárba kívánkoztam, méghozzá államiba. Ezzel fordultam Gyuszihoz, akinek amúgy jó összeköttetései voltak, a kilencvenes évek elején a prefekturán dolgozott, Sepsiszentgyörgyön. Kit ismerek, kérdezte. Mondtam Lacatusut, akinek az apja, még magyarul beszélt. Erre, megint olyat mondott, hogy majdnem falnak mentem tőle: "Hát akkor be kell vezesselek SRI körökbe." "De akkor a SRI-nek kell dolgoznom? Én nem vállalom, ha a SRI-nek kell dolgoznom." - mondtam neki. "Na és mi van, ha a SRI-nek dolgozol! - volt Gyuszinak a viszontválasza. Aki ilyen választ ad, az egyértelmű, hogy nekik dolgozik, és többek között ilyenek is vezetnek Kökösben.

Na de nem csak rendbontással próbálkozott, a r. titkoszolgálat, le is voltam hallgatva, nem csak a besúgók tömkelege volt rámállítva. A keblitanácsban (egyháztanács) lévő besúgókat csak sejtem. Kökösben, a kilencvenes évek elején, kézikapcsolású telefonok voltak. Kökös az uzoni központhoz tartozott. Az egyik fiatal telefonistával, esténként, elég sokat csevegtem, aki elárulta, hogy biza hallgatóznak, persze csak úgy, emberi gyarlóságból. Sajnos csak utólag, az ütött szeget a fejembe, hogy mondta, akkor telefonáljak Kolozsvárra, a barátnőmnek, amikor este ő van, és nem fog taxálni. Na ebben nem is lett volna semmi, de ő azt is megmondta, tetetett nagy bízalmassággal, hogy ki az, aki a SRI-nél, a lelkészekért felel, FL, mert ő, azt a valakit, közelről ismeri. Nem tudom, hogy voltam olyan naiv, hogy akkor nem vettem észre az összefüggést, a szereis ismerős és a nemtaxálás között. A hölgy, mindenáron a bízalmamba akart férkőzni. Mindenáron el szeretett volna jönni hozzám, egy kis "löketésre", szerencsére ennek nem döltem, megóvott a barátnőmhöz való hűségem, - úgye milyen hasznos is lehet a hűség. A telefonista, hogy beférkőzön, még azt is megcsinálta, a telefonban, hogy maszturbált. Természetes, hogy azt nem tudom, hogy igaz volt-e, vagy megjátszott. Az egész maszturbálás előjátéka az volt, hogy én kezdtem olvasni fel neki, az ő jegyéről, egy szexhoroszkópból, amit, én Kolozsvárt kaptam, Szőcs Pista bácsi írótól, kritikustól, Szőcs Géza költő édesapjától. Hát az nem potyára volt szexhoroszkóp, leírta az illető jegy könnyen ingerelhető pontjait. Ahogy ezt olvastam, egyszer mondja a hölgy, hogy nedves a bugyija. Ekkor én még rátettem. Pár pillanat múlva, mondta, hogy hallgassak. Én elhallgattam. Ő elkezdett sikoltozni. Ez kétszer történt meg. Gyalú nekem mondta, hogy neki volt olyan barátnője, hogy a vele való telefonbeszélgetés közben elélvezett. Ezt nagyon kötve hittem nekije. De most hiszem. Na de azt is tudjátok meg, hogy ki volt ez a Gyalú. Ez a Gyalú, Kányádi Sándor költő adta ezt a nevet neki, Gelu Pateanu román költő és műfordító volt, aki fajtája elől Magyarországra menekült és ott is halt meg. Az erdélyi magyarságért való kiállásáért kellett elmenekülnie. Magyarul is írt verseket. A volt feleségemhez, Edithez írott versei meg is jelentek itt Erdélyben. Én lényegében "apatárs" voltam Gyalúval. A feleségemnek, az elsőnek, ő csinálta a gyereket és én neveltem, így voltunk mi apatársak. Na akkor csinálta, amikor még én nem ismertem őkemét. Tehát, itt egyértelmű, hogy a telefonista lehallgatott, a r. titkosszolgálatnak dolgozva. Ha a r. titkosszolgálatnál van a papokért, lelkészekért felelős, akkor az azt jelenti, hogy a magyar egyházak papjai meg vannak figyelve. De, ha meg vannak figyelve, akkor milyen jogi alapon? Valyon itt nincs szó egy komoly jogsértésről. A SRI-t ellenőrző bízottságnak, az RMDSZ is tagja. Vagy az sóhivatal? Vagy csak a jólfizető poziciók a lényegesek?

A következő lehallgatási sztori, még izgalmasabb. Miután kiléptem a papságbol, Sepsiszentgyörgyre költöztem a Szemerja negyedbe. A Krónika napilap cikke szerint, melyet az éhségsztrájkommal, a gyógyszerkért, kapcsolatban írt, állítólag kirugtak. Csak ha annyira igaza volt a lapnak, akkor Csinta Samú főszerkesztő miért nem adta meg a válasz jogát, miért nem közölték írásomat, melyet a magam védelmére írtam. A különös az, hogy a Krónika napilap, engem lejárató cikke, úgyanattól a "Bicegő" Gyula, kökösi előljárótól volt megrendelve, aki nem látott abban semmi különöset, hogy valaki a SRI-nek dolgozik. A cikket, vajon nem a tikosszolgálat rendelte meg Gyuszin keresztül? Tény az, hogy az engem támadó cikk, bosszú is volt a Kökösről szóló írásaimért.

Na de térjek vissza a második lehallgatásomra. Ott a Szemerján, egy fabódéba járogattam illogatni. Egy alkalommal megismerkedtem, egy különös fiatalemberrel. Ennek, miután mondtam, hogy lelkész voltam Kökösben, felkiáltott: "Ja, hát te vagy az a Nagy Attila, aki Kökösben volt unitárius lelkész, aki olyan intim dolgokat beszélt a telefonban, a barátnőjével. Hogy voltál olyan hülye, hogy olyan intim dolgokat beszélgess a teelfonon?" Hát én majd leestem a székről, pedig nem voltam részeg, hogy ez az alak, akit most ismerek meg, az honnan tudja, hogy én mit beszélgettem a telefonon. Végül elmondta, hogy a régi posta fölötti telefonközpontban dolgozik, - ahol az ajtó nem is akármilyen, csak a kódokat ismerőknek nyilik. Az illető alkalmi ivócimbora, nem hiszem, hogy a saját szórakozására hallgatózott volna, hogy a hallottakkal, munka után, az anyukáját szórakoztassa. Hogy kiknek hallgatózik, bizonyította a magatartásai. Egy olyan hülye provokativ szöveggel állt elő, amilyet életemben, sem az előtt, sem az után, nem hallottam. Akkor ismerkedtünk meg, és ő nekem azt mondta: "Emlékszel-e, amikor a börtönben vertek bennünket a szekusok?" Hát én szerencsére, hajszálon, megúsztam a börtönt, a kommunizmusban. Ezt 89-nek köszönhettem, mert ha lövöldözés még sokat késen, akkor az én 89 december 5-i kihallgatásom, a szekuritáté által, lőszerlopással voltam gyanúsítva, börtönben is végződhetett volna. Azt hiszem, hogy ezek egyértelmű tények, hogy én, a lelkészségem ideje alatt le voltam hallgatva, - ez volt 1992-1995 között, az állítólagos demokráciában.

Én a kommunizmusban is meg voltam figyelve, (udvarhellyi lakásomba bejárt a szekus űgynök, magyar történelmi tárgyú könyvem tünt el) és ki is voltam hallgatva többször, de sokakkal együtt, akik ki voltak hallgatva, vagy ültek is, elmondhatom, hogy akik meg voltak figyelve, 89 előtt, azok 89 után is meg vannak figyelve.

A hatalom tényleges birtokossai ugyan azok, csak a póráz hosszabodott meg, annyira, hogy az nem is látható, ez kelti a szabadság illuzióját. Én kétlem azt, hogy a világon létezik demokrácia. Miért? Abból kifolyólag, hogy a kommunista múltért nem lehet elszámoltatni senkit, elmondhatjuk, hogy a hatalom birtokossai, ugyanazok a titkosszolgálatok, terrorrszervezetek, akik a kommunizmusban voltak, - a kelet-európai fordulatot ők rendezték le, hogy nehogy kiessenek a hatalomból. A nyugati nagyhatalmak, az Egyesült Államok is, elfogadták Kelet-Európát úgy, hogy a tényleges hatalom, a volt terrorszervezetek kezében maradt. Ilyen államok kerültek az Unióba, ahol a háttérben, volt terrorszervezet az úr. Nyugat, lepaktált a volt terrorszervezettekkel. Ez a második legnagyobb árulás, az első az volt mikor odalöktek az orosznak, Kelet-Európa népeivel szemben. Ahol lepaktálnak a terrorszervezetekkel, ott nincs demokrácia, csak politikai érdekek. Nyugat morálisan nulla. Platón, az Államában, az írta, hogy a demokrácia állandó tökéletesítése, diktaturához vezet. A terrorszervezetekkel való lepaktálása, Nyugatnak, nagyon úgy tűnik, hogy Platónt igazolja, - a hatalom birtoklása a fontos, és a központosítása. Ezek után kétlem, hogy Európa, az egyre nagyobb demokratizálódás fele tart. És most tegyük fel a kérdést, úgy is, hogy milyen esélye van, az RMDSZ, állítólagos diplomáciai uton való autonómiaharcának, egy olyan Európában, egy olyan EU-ban, ahol a terrorszervezetekkel lepaktáltak. De egyáltalán, kilyen esélye van, a kárpát-medencei magayrságnak, egy olyan Unióban, ahol a hatalom a fontos. Milyen esélye van, az erdélyi magyarságnak? Milyen esélye van a székelységnek? Sajnos nem nagy, mert a magyarság felekentjei is, épp úgy hatalomszomjasak, mint a Nyugat, és a titkosszolgálatok emberei, vezetői. Tehát, a hatalmukat átmentett űgynökök, és a magyar politikusok között, a hatalom szomja szempontjából nem volna különbség? Sajnos nincs, és ezért erkölcsi sincs. És eszembe jut, a kuruc szabadságharc. Annak öszinte hivei, a szegénylegények voltak, a szegényparasztok, nemzetiségtől függetlenül, akiknek nem volt mit veszíteniük. A kuruc szabadságharcot, végül a gazdagok árulása tette tönkere, akiknek volt mit veszíteniük. Vajon, most is nem így lesz? Félek!!! Rákóczi, nagy lelke, egy olyan imádságot írt, amelyet, nemzettől függetlenül, vallástól függetlenül, minden katonája tudott imádkozni. Ilyen Rákóczink nincs már, nem is volt az után. Ha Kossuthékban is, a Rákóczi nagy lelke lett volna, lehet nem itt lenne ma a magyarság, a Kárpát-medencében, lehet Kelet-Európát sem uralnák titkosszolgálatok. Nem lenne kiszolgáltatva, a titkoszolgálatok által, Nyugat gyarmatának. ( Itt utólagos érdekességként említem meg, hogy lehallgatásomat megemlítettem, a Háromszék napilap szereksztőségében, Torma Sándor főszerkesztőhelyettesnek, aki először úgy tünt érdeklődik az eset iránt, de utána feltűnően mellőzte az esetemet. Sőt, amikor belépett Szilveszter Lajos, magányos lázadónak csúfolva mútatott be, ezzel egy más dologra utalva, nem a lehallgatásra, - vagy ő tudja. Ez nekem nagyon zokon esett, mert a lehallgatásomat, valahol, mint üldözést könyveltem el. És egy üldözöttet, egy magyar napilap szerkesztőségében magányos lázadónak csúfolni, egy kicsít meredek, nagyon megalázó döfés volt. Magyar, székelyföldi lap szerkesztőségében voltam megalázva, amely, úgy nagy harcosa a jogainknak. Vagy csak egyesek jogainak?)

Nagy Attila, Kökös


Téma: Pszeudó zen történet - a Mester és Titok Tóni beszélgetései XIV.
Jichak Meir
2008. április 23. 09:22 | Sorszám: 0
Pszeudó zen történet - a Gondolatok lecsendesítése

A Mester és Titok Tóni, a mezőben üldögéltek, egy nagy cserefa alatt. Bámulták a távoli hegyeket, a madarak röptétt, a közelben kanyargó folyót. Tóninak nagyon tetszett ez a csendesség. Egy idő után megszólalt a Mester.
- Látod Tóni, a természetben, a természet néhány nagy képe által lehet, minden erőfeszítés nélkül, lecsendesíteni a gondolatokat, az által csak, hogy a természetben vagy.


Pszeudó zen történet - az Elengedés

A Mester és Titok Tóni, a fa alatt üldögéltek. Tóni, a csíkszeredai asztrológusról mesélt a Mesternek, Kozma Szilárdról. Kozma Szilárd csíkszeredai asztrológusról, Tóni azt hallotta, hogy röhelyesen téves horoszkópot készített, a kolozsvári író kritikusnak, Szőcs Istvánnak. Csak a nemét és a korát tévesztette el Pista bácsinak. A hatvanon túl lévő Pista bácsinak, azt hozta ki, hogy fájdalmas mensruációi vannak.
- Tudod Tóni, hogy az találja meg önmagát, aki elenged mindent, de leginkább a csillagokat és ennél mégjobban az Istent is.

Pszeudó zen történet - a Vihar

A Mester és Titok Tóni, egy nagy vihart éltek át. Ahogy jött, úgy tova is ment.
- Látod Tóni, a természetben, maguktól elülnek a viharok. Az ember is, ha elmélye hárborgásait, az elme természetadta eredendő természetére hagyná, magától elülne az elme vihara. Ha hagyunk mindent, a saját eredendő természete szerin történni, akkor nincs szükség külső technikára. A természetben, a megoldás, erőfeszítés nélkül, közvetlenül adva van. Minden külső erőfeszítés mesterséges.


Pszeudó zen történet - a Madár röpte

A Mester és Titok Tóni, egy hegyoldalban sütették a hasukat a nappal. Közben a madrak röptében voltak elmerülve, leginkább a fecskékében. Egy idő után a Mester megszólalt.
- Ha elmerülsz, a madár röptében, elnyered a lélek szabadságát.


Pszeudó zen történet - a Mandala

A Mester és Titok Tóni, a Feketeűgy partján üldögéltek. Tavasz dereka volt. Csodálatosan zöldült minden, de a Fogarasi-havasok csúcsait még hó födte. Tóni mondta a Mesternek, hogy látott az egyik könyvesbólt kirakatában, egy nagyszerű könyvet a mandalakészítésről. Erre a Mester csak annyit mondott.

- Tóni, nem tudom minek kell neked mandala, amikor az élő képek itt vannak az orrod előtt. Itt van előtted a Feketeűgy és ha a távolba nézel ott vannak a Fogarasi-havasok hófödte csúcsai. Nézd őket és többet ér, mint Kelet összes mandalája.

Pszeudó zen történet - a tó Hullámai

A Mester és Titok Tóni, a tó patján üldögéltek. Bámulták, hogy a nyugati szél, hogyan ingerli hullámzásra a tavat. A Mester egyszer megszólalt.
- Tóni, ha sokáig bámulod, a tó hullámait, megismered a gondolataid természetét, a nélkül, hogy gondolkodnál.


Pszeudó zen történet - a Béka

A Mester és Titok Tóni, a kertben heverésztek a nagy körtefa alatt. A Mester hanyat volt feküve. Tóni, meg hasrafeküve olvasott egy anarchista könyvet. Egy idő után a Mester megszólalt.
- A béka, a kútban, hiába lázad a kút tulajdonosa ellen, ha úgy sem tud kijönni a kútból, vagy nem is akar, mert tetszik neki a lázadó szerep. Hiába lázad, az anarchista, ha nem lépik ki a hatalom által felépített világból. Vannak anarchisták, akiknek épp úgy szükségük van, a hatalom által felépített világra, mint a hatalomnak, mert a lázadás a lételemük. Lényegében nem is akarnak változást, mert akkor megszünne a lázadó identításuk, amiben köszönik szépen, nagyon jól érzik magukat. A hatalomnak és a lázadóknak, kölcsönösen szükségük van egymásra. A hatalomnak szüksége van a szerep-lázadókra, mert azok, őt, a hatalmat erősítik. Az igazi anarchista kivonul a pusztába.

Pszeudó zen történet - a Művészet

A Mester és Titok Tóni, egy forrás mellett üldögéltek. A Mester kérdezett.

- Te Tóni, mi az igazi művészet?
- Nem lenni és keményebb lenni a gyémántnál.


Pszeudó zen történet - az Unalom

A Mester és Titok Tóni épp vacsoráztak, amikor a falon lévő nagy tájkép, nagyot csattanva a földön lelesett. A vastag cserefa rámát, meg az üveget nem bírta a szeg. A gyönyörű nagy keret üresen tátongott. A tájkép, a falnak támaszkodva bámulta a keret ürességét, ahonnan kiesett.

- Na látod Tóni, itt van a Kép és az Üresség egy halomban.

Tóni, vacsora után nekifogott, hogy visszategye a képet a rámába. Üveg nélkül sehogy nem ment. Egy idő után, Tóni megunta a rámázást, és végül eldobta a rámát és a képet, együtt.
- Na látod Tóni, ez az eset, arra tanít téged, hogy a Kép és az Ürreség problémáját, az Unalom révén lehet meghaladni a legkönnyebben.


Pszeudó zen történet - nézd a természetet gyermeki szemekkel

A Mester és Titok Tóni, egy hegynek is beillő, magas dobtetőn üldögéltek, ahonnan messze el lehetett látni. Nézték a körben elterülő gyönyörű tájat. Már lehet, hogy egy órája is elmúlt, hogy a tájat bámulták, mit sem szólva egymáshoz. Egy idő után, a Mester, nem a tájat nézte, hanem azt, hogy Tóni mennyire belefeletkezett a táj bámulásába. Végül a Mester megszólalt.
- Nézd a természetet gyermeki szemekkel és a képek megujulnak benned és ez által a gondolkodásod is.

Nagy Attila, Kökös


Téma: Memoár - A r. titkosszolgálat 89 után is szervezett be kiskorúakat
Jichak Meir
2008. április 20. 17:56 | Sorszám: 0
Emlékeimből - A r. titkoszolgálat, 89 után is beszervezett kiskorúakat

Nem olyan rég, a román sajtó, mint megdöbbentő tényt tálalta, hogy a volt szekuritáté, kiskorúakat is beszervezett besúgónak. Sajnos ez tény volt és a kommunista hatalom imoralításának netovábja volt. De valyon, csak a kommunista hatalom, a kummunista titkoszolgálat volt ilyen imorális? Kilépésem után, a papságból, mint helyetesítő tanárnak azt kellett tapasztalnom, hogy a r. titkoszolgálat 89 után is él ezzel a lehetőséggel. Kiskorúakkal, diákokkal figyeltet meg tanárokat és szerez róluk információt, hogy órán mit tanítanak. Kiléptem a papságból, mert nem éreztem, szellemi lelki munkának. Pusztán csak az intézményes vallásosság propagandistálya voltam, annak éreztem magam. Azt tapasztaltam, mint lelkész, hogy a Szent (és mi az egyedüli Szent, ha nem a Láthatatlan) közvetlen élményét, a Szent magával ragadó élményét, legkevésbé, a közvetettségre épülő intézmény nyujtja. Jézus, nem az intézményre mútatott, hanem az ég madaraira, akiknek teljesen szabálytalan a repülésük. Nézd az ég madarait önfeledten és szabad lesz a lelked, - ez az igazi vallási élmény. A Szent, nem működik mesterséges jógatechnikák szerint. Nekem még Buddha is gyanus, hogy ő sem hodolt, a Szent közvetlen élményének, technikázott ő is. Az ő élete is lehet amúgy példa, hogy a Szent élménye, a legkevésbé köszönhető technikának, - megvilágosodása a fa alatt. A Láthatatlam működése kötődik a legkevésbé, jógatechnikákhoz, mandalákhoz, aszkézisekhez, misékhez, mesterségesen körülhatárolt szent helyekhez. Egy beszélgetésem alkalmával, Farkas Árpád költővel, a Háromszék napilap főszerkesztőjével, arról beszélgettünk, hogy erdélyi magyar újság kritizálhatja-e a magyar egyházakat. Árpád véleménye az volt, hogy nem, mert ha eltántorítjuk a hiveket a kritikával, akkor kik tartják fenn az egyházakat. Ez rejtett cenzura a javából. De valyon, a hivek annyira hülyék, hogy ha az újság nem közli, nem látják az egyházi visszásságokat. A kollektiv nyugdijából élő református nénike, tényleg csudát látna, ha olvasná az újságban hogy ő éhezik és egy olyan református lelkésznek fizeti a kepét, Sepsiszentgyörgyön, I. Zs. -nek, akinek cukorkagyára van. Hol vagyunk attól a Jézusi ideáltól, szegénységi ideáltól, hogy ne biztosítsd be magad anyagiakkal a holnapra, bízd magad a Lélekre. Farkas Árpád költő, azért védi az egyházi intézményeket, mert nemzeti megtartó erőt lát bennük. De a közösség védelmét az intézmény nyújtja csak? Nagyon csodálkozom, hogy épp egy költő helyezi a bízalmát az intézménybe, akinek épp költő voltánál fogva kellene a szabadon működő Lélek emberének lennie és kevésbé az intézménynek. Egy közösség épp akkor autonóm, ha a lélek megtartó erejében bízik és nem az intézményben. Az a közösség, a legautonómabb, melynek a legkevesebb intézményre van szüksége a létéhez. A sok intézmény, a közösség lelki halálának a jele. Valyon, a túlzott bízalom, a területi autonómia intézményében, annak megtartó erejében, nem a lelki energiáink fogyásának a jelei. Gheorge Sarac, bihari román nótaénekes, egy alkalommal, a román rádió egyik adásában, nem kevés magyar éllel, de számunkra nagyon tanulságosan azt mondta, hogy az erdélyi románoknak, (Trianon előttről beszélt) a vár a lelkük volt, nem, mint a magyaroknak, akiknek kőváraik voltak. Ebből azt kell kivenni, hogy a lelki vár jobban megtartotta a románokat, a kevesebb intézmény, mint a magyarokat, az erős kőváriság intézményrendszere. Bíztunk a köváraink megtartó erejében és kipusztultunk váraink környékéről. Nehogy a területi autonómia megtartó ereje is ilyen hamis illuzióra épüljön. És ezt épp egy költő nem látja át? Hogy tartanak meg épp azok az egyházak, amelyekből leginkább hiányzik a Lélek működése. Az intézménybe vetett túlzott bízalom, a lélek halála. De mire való az intézmény? A holnap bebíztosítására? Mi a legfőbb tulajdonsága az intézménynek? Az, hogy materiális. Jézus tanításával leginkább elelentkezik, a holnapnak a materiálissal való bebiztosítása. Ő elítélte azt, aki nem bízott a Lélek megtartó erejében. De Farkas Árpád, ő maga nem tartotta be, a saját maga felállította szabályt, hogy nem szabad kritizálni az egyházakat. (Árpád unitárius) Vagy egy éve, megjelent egy cikk a Háromszék napilapban, az unitárius lelkészházaspárról, az amerikai Donald Haringtonról és a székely feleségéről Haringtonné Szántó Anikóról, hogy mennyit tettek és mennyi dollárt hoztak. Ebben a cikkben, Árpád saját elveivel ellentétben, a Kolozsvári Unitárius Püspökséget kritizálta, igaz nem alaptalanul, én ahogy ismerem őket. Amikor teológus voltam, a püspökséget, mi, egy jónéhány teológus, egyszerűen úgy hívtuk, becéztük, hogy a maffia. Na de most lássuk, hogy mit ér a Háromszéki sajtónyilvánosság, mit tálal és mit hallgat el. A Háromszék napilap tőszomszédságában, egy tízemeletes tömbház kilencedik emeletén lakott a Harington unitárius lelkész házaspár, akik egy szép nap, a szobájuk levegőjének magas alkoholtartalma miatt kigyuladtak, annyira, hogy három emeletnyi lakrész lakhatatlanná vált. Ezt, a tűz tényleges okait, a sajtó diszkréten kezelte, vagyis elhallgatta. Mintha hallanám, az őket védőket, hogy sokat tettek, sok dollárt hoztak be. Amit tettek, az mind a materiális birodalmába tartozott. Nem értem a szellemiekben, lelkiekben, hogy lehet materiális mércét használni. A Szakrális élménye nem függ a behozott dollároktól, legkevésbé a Léthatatlant érdekli. Nem tudom, akiknek liégett a lakásuk, azokat érdekelte-e, az egyházi intézmény számára behozott dollárok? Na de térjek vissza a papságból való kilépésemre és annak nagyon furcsa körülményeire. Kovászna várossában, egy lelkészi értekezlet után jelentettem be, Erdő Jánosnak, hogy ki akarok lépni. Ő azt mondta, a maga kategórikus modorában, hogy akkor nem kell lettenem a nagypapi vizsgát, ellenőrzésekre sem kell járnom és csak akkor lépjek ki, amikor már munkahelyem van. Utólag, a nagypapi vizsga lenemtétele, az ellenőrzésekre való nemjárás, volt ellenem felhasználva, amit Erdő maga engedett meg, kirugatásnak bemútatva, az én kilépésemet. Végül, a tavaszi esperesi vizsgálószéken, határidőt adtak, október egyig. Ezért ért villámként a felmentő levél, egy csütörtöki napon, hogy szombattól fel vagyok mentve, vagyis július egytől. Eddig semmi furcsa nincs a dologban. A felmentésem furcsasága, különös előhozatala, abban volt, hogy Sz.L. kökösi unitárius előljáró és keblitanácsos, nagyon is tisztában volt felmentésem állítólagos okaival. Amikor lementem hozzuk, hogy bejelentsem, hogy megkaptam a felmentő papirost, ő nagyon magabíztosan mondta, hogy te nem kérted a felmentésedet, téged kirugtak, mert nem tetted le a vizsgáidat. Különös volt a magabíztos jólinformáltsága, mintha ő kezdeményezte volna, az egész idő előtti kiléptetésemet: És valyon nem valakiknek a szolgálatába tette? Érdekes, elfelejtette, amikor a vizsgálószéken, az esperes maga jelentette be a keblitanácsnak, hogy én bejelentettem kilépési szándékomat. Visszahallottam azt, hogy Erdő nem akarta a korai kiléptetésemet, de az akkori esperes, Máthé Sándor, sarokbaszorította Erdőt. Máthé Sándor felültetője, a kökösi Sz.L. volt, aki meg másoknak dolgozva tette, tegyük fel egy titkosszolgálatnak, - ezt csak feltételezem. De végül is mi alapján feltételezem, hogy Sz.L háta mögött még valakik meghúzódtak? Sz.L. családja,egy elég kommunista család volt, akik 89 után megvallásosodtak, mint sokan. Lányát románul tanítatta. A felesége, magyar szakos tanárnő, a kommunizmusban a vallásórára járó gyerekeket vadászta. Sz.L megúszott, 89 után, falusi előljáróként, egy olyan büntetőjogi vizsgálatot, amit csak nagyon jó kapcsolatokkal lehet megúszni. Na de valyon, milyenek lehettek azok a kapcsolatok? Egy olyan volt kommunista áskálódott ellenem, vetette szememre állítólagos kirugatásomat, aki ellen büntetőjogi vizsgálat folyt. Sokaknak nagyon furcsa, a kommunisták gyors beépülése az egyházakba, és tegyük hozzá a demokratikus pártokba. (Kevesen tudják, csak a szovátaiak, hogy van olyan udemerés volt szenátor, akinek a szülei, amikor bejöttek az oroszok, beköpéseikkel sokat börtönbe juttattak. A vér vízzé nem válik!!!) Mint volt lelkész, két okát látom a volt kommunisták tömeges beépülésének. Az első ok, hogy maguk az egyháziak sem különbek a volt kummunistáknál, azért fogadták be olyan könnyen őket, rögtön elsőpadosoknak, nem is hátul, bűnbánva. Én azt láttam, hogy a buzgó vallásos ember lelkülete, akikből az egyházak civil vezetősége kikerül, nem különbőzik sokban, a volt kommunisták lelkületétől. És nem különbözik semmiben, a kettő, az udemerés lelkülettől. A másik oka, a volt kommunisták beáramlásának az egyházakba, hogy küldve vannak, hogy épüljenek be, a r. titkoszolgálat űgynökeiként, például az egyházközség nagy jótevőiként, vagy tűzgyújtókként, ajálkoznak, hogy a legény lelkészt meleggel várják, amikor távoli útjáról hazatér. A besúgórendszer jobban működik, mint 89 után, mint 89 előtt, mert láthatatlanabbul működik. Egy olyan országban, ahol, a r. titkosszolgálatnak, több embere van, mint a MOSZADNAK. A Moszadnak van 2OOO, a r. titkosszolgálatnak, meg 16OOO, ezek az adatok magának a miniszterelnöknek, Tariceanunak a szájából származnak, ott, nyugodtan számíthatunk, minimum hárommillió besúgóra. Így az ingyenes terembe is jut besúgó felügyelő, aki a regisztrációban úgy segít, hogy közben lesi a jelszót. Románia, egy utólsó stádiumban lévő rákos beteg, akit a titkosszolgálat űgynökei, besúgói, úgy átjárnak, mint a késői stádiumban lévő rákos gyomrot, a rákos daganat áttétei. És erre gondolt-e valaki, hogy ez a román állapot, lehetetlenné tud tenni minden autonómiatörekvést? Persze ennek is van ellenszere. Nem intézményes, nagyon kislétszámú mozgalom. Utolsó egyházi ténykedésem, egy kicsít balul ütött ki. Csütörtökön megkaptam a hivatalos felmentő okíratott, hogy szombattól fel vagyok mentve a lelkészi tevékenységem alól. De szombatra, épp esküvő volt programálva. Megkérdeztem az esperest, hogy ki végzi. Mondta, hogy végezzem el én. A beszédet bevezető szövegbe, egy nagy baki csúszott be. Abban az évben, nem volt esküvőm, csak temetésem. A jegyespár előtt állva, a Bibliával a kezemben, a helyett, hogy azt mondtam volna, hogy "Esketési beszédem alapgondolata írva található...", azt mondtam, hogy "Temetési beszédem...". Hát majd csudát láttam. Rögtön javítottam. De a lábaim úgy kezdtek reszketni, hogy már attól féltem cserben hagynak. Na de a beszéddel nem volt gond, mert amúgy nem könnyen jöttem zavarba a beszédek közben. Kilépésem után, ősztől, Sepsiszentgyörgyön tanítottam, a Csíki utcai un. Traktor iskolában. Történelmet tanítottam. A katedrát, Kádár Gyula akkori történelemszakos tanfelügylőtől kaptam, akiről még szó lesz. Szentgyörgyön, nagyon sokat korcsmáztam. Egy ilyen korcsmázás alkalmával, megismerkedtem, F.L. r. tikoszolgálati űgynökkel, akit tudtam, a lelkészségem idejéből, egy uzoni telefonistától, hogy a lelkészekért felel. Na de ez az információja, a telefonistának, nem jóindulatból származott, F.L. rámültetett besúgója volt. A kökösi telefonok, akkor még az uzoni kézikapcsolású telefonközponthoz tartozatak és így nagyon gyakran csevegtünk. Ilyen csevegések alkalmával, elárulta, hogy hallgatóznak is. A telefonista, hogy beférkőzön, még azt is megcsinálta, a telefonban, hogy maszturbált. Természetes, hogy ezt nem tudom, hogy igaz volt-e vagy megjátszott. Az egész maszturbálás előjátéka az volt, hogy én felolvastam neki, az ő jegyéről, egy szexhoroszkópból, amit én Kolozsvárt kaptam, Szőcs Pista bácsi írótól, kritikustól, Szőcs Géza költő édesapjától. Hát az nem potyára volt szexhoroszkóp, leírta az illető jegy könnyen ingerelhető pontjait. Ahogy ezt olvastam, egyszer mondja a telefonista, hogy nedves a bugyija. Ekkor én még rátettem. Pár pillanat múlva, mondta, hogy hallgassak. Én elhallgattam. Ő elkezdett sikoltozni. Ez kétszer történt meg. Gyalú nekem mondta, hogy neki volt olyan barátnője, hogy a vele való telefonbeszélgetés közben elélvezett. Hát én ezt, akkor kötve hittem. Most hiszem. Ki volt ez a Gyalú. Gyalú, Kányádi Sándor költő adta ezt a nevet neki, Gelu Pateanu román költő és műfordító volt, aki fajtája elől Magyarországra menekült és ott is halt meg. Az erdélyi magyarságért való kiállásáért kellett elmenekülnie. Magyarul is írt verseket. A volt feleségemhez, Edithez írott versei meg is jelentek itt Erdélyben. Én lényegében "apatárs" voltam Gyalúval. A feleségemnek, az elsőnek, ő csinálta a gyereket és én neveltem, így voltunk mi apatársak. Na akkor csinálta, amikor még én nem ismertem ökemét, mármint a volt feleségemet. Elég gyakran illogattunk F.L űgynökkel, ő fizetett mindig. Nagyon jól tudtam mire megy ki az egész, közelről figyel. Na mielőtt bárki elítélne, hogy kivel ittam, elmondanám, hogy én is figyeltem őt és most nagy hasznát veszem annak. Nem értem, inkább a székelyek részéről, hogy miért irtóznak a románsággal, a román kultúrával való találkozástól. A román kultúra, a román ortodoxia, a román lelkület és gondolkodás ismerete nélkül nem értjük meg, hogy miért veszítettük el Erdélyt, hogy ők miért szaporodtak és mi fogytunk, ez csak a két kultúra, a magyar és a román különbözőségeinek az ismeretéből magyarázható. Csak Trianonból nem érthető a magyar sorstragédia Erdélyben. Az ellenséget ismerni kell, hogy legyőzd. Az ellenséget, meg csak úgy ismered, ha a lelkületét, a láthatatlan mozgató rugóit ismered lelkivilágának. A r..dőrök is ezt csinálták Szentgyörgyön, fizettek, mint a katonatiszt nekem, mert gyanús voltam nekik, hogy miért járok az általuk látogatott kocsmába. Nagyon jól tudtam, hogy amikor iszom velük, akkor figyelve vagyok. Ők potyára nem fizetnek, akik épp a fizetést várják el. Nem gondolták, hogy épp úgy figyelem őket, mint ők engem. Voltak tetetett elszólásaim és ilyenkor láttam, hogy nagyon elégedettek. Az egyik meg is jegyezte, hogy eleget beszéltem. Na ez az volt az a r..dőr, aki megtalálta, a Szentgyörgy közeli erdőben, a szekuritáté által felkötött Visky Árpádot. Ezt ő mondta nekem. Aztán, hogy igaz-e nem tudom. Hogy miért mondta, fölöttébb gyanús. Visky, nekem még volt témába hozva, K. traktoriskolai kolleganő által, akiről egy idő után meggyőződtem, hogy besúgó. Amúgy ez a hölgy aszisztált a Tamási Áron szinháznál is. K.-val, elég bizalmi viszonyba kerültünk. Elárulta, élete nagy titkát, hogy két gyereke, nem attól van, aki a jelenlegi barátja, azt csak félrevezette, a gyerekek, F. L. r. titkosszolgálati űgynöktől vannak. Közben Kádár Gyula, a tanfelűgyelőm, említette, hogy K. segít neki fordítani. Gyula nagyon jobbos nézetei miatt, nekem kezdett gyanús lenni K. segítsége. Meg voltam győződve, hogy K. rá van ültetve Gyulára. Gondolatam, hogy jóindulatúan figyelmeztetem, hogy vigyázzon. Hát egyszer, K. jól letolt, azokért amiket én mondtam Gyulának. Gyula visszamondta K.-nak. Nem sok idő telt el és találkoztam F.L. titkosszolgálati űgynök úrral, akitől voltak a gyerekek, aki keményen megfenyegetett a Gyulának mondottakért. Gondolom, hogy itt világos, hogy ki kinek dolgozott és ki ki után szaglászott. Kádár Gyulának, van egy rovata, a Székely Hírmondó háromszéki napilapban. Történelmi felvilágosító munkát végez. Az a baj, hogy nem elégszik meg a magyarok felvilágosításával, a románokat is fel szeretné világosítani, az egydüli igaz magyar Erdély történelméről. Szerinte, és ezt le is írta a Hírmondóban, akkor lesz béke a románok és magyarok között, amikor a románok is megismerik Erdély igazi történelmét, - természetesen az igaz történelme, Erdélynek, a Kádár által valott. Még volt egy cikke, melyben azt írta, hogy a mostani román politikusok, kellene szégyeljék magukat azért, hogy a máramarosi vajda, beköltöztette népét, abba a Moldvába, amelyet a magyar király takaritott ki a tatároktól. Az előítéletes történelem, nem nemzetmegtartó erő. A puszta mentális felvilágosítás, nem nemzetmegtartó erő. A románok dáko-román eredetmítoszáról, megvetőleg beszélünk, hogy történelmi hazugság. De ne feledjük, hogy minden népnek van mitikus eredetmítosza és a románokat ez kovácsolta nemzetté, és nem is akárhogy. A mítosznak nagyobb a nemzetmegtartó ereje, mint a puszta mentális történelem ismeretnek. A mítosz a tudattalanban van és az elme közvetíti. A történelem az elme dolga csak, amely gyengébb jóval, a megtartó erő szempontjából. A modern nyugati nemzeti öntudat, a politikai nemzet, a mítoszait vesztett népből jött létre. A modern nemzeti eszme, a tömegember eszmélye, aki saját identításnélkülisége elől menekül a nemzet eszmélyéhez. A személy identításválsága szülte meg Európában a modern nemzeteket. A modern nemzet, a személy és a nemzet válságának a szülötte. Ez a válság duplán súlyt bennünket magyarokat. És egy ilyen válság, nagyon kérdésessé tesz egy autonómiát, - egy puszta intézményest nem. Kádár történelemszemlélete, azért előítéletes, mert benne fő szereplő a nemzeti ellenség, akivel viaskodik minden sorában. Ebből a szempontból Arnold Toynbbe filozófus mondta a legbölcsebbet. Szerinte, a külső ellenség, csak a kegyelemdöfést adja meg, a már haldokló civilizációnak, nemzetnek. Teház a baj mindig belülről jön. Aztán nekünk is akadnak történelmi hazugságaink, nem igaz, hogy nincs. Beke Györgynél olvastam, hogy azt állítja, nem volt ortodox templomrombolás Észak-Erdélyben 194O-1945 között, csak a megkezdett, épülőben lévő templomokat rombolták le. Hát ez nem igaz. Nekem maga az az esperes, Dr. Lőrincz József mesélte el a Gyergyóditrói ortodox templom lerombolását, aki maga az értelmi szerzője volt a templomrombolásnak és aki kiadta a parancsot a lerombolásra. Elmesélte nekem, - amikor gyergyóditróiként a katolikus teológia teológusa voltam - hogy a repedést, ami lett a negyvenes földrengés alkalmával, a ditrói ortodox templomon, csak ürügyként használták a lerombolásra. Mint életveszélyes épületet bontották le, pedig nem volt az, ezt maga az esperes mondta nekem. A történelmi hazugság nem nemzetmegtartó erő. Na de térjek a lényegre, amivel indítottam írásomat, hogy a r. titkoszolgálat, 89 után is beszervez kiskorúakat és ezt tanárkodásom idején magam éreztem a bőrömön. Történelmet tanítottam a sepsiszentgyörgyi traktor iskolában. A magyar osztályokban, a románok történelmével kapcsolatban és nem mondtam, hogy nincs igazuk, hanem csak azt mondtam, hogy az igazi tudományosság az, hogy a véleményeket ütköztetjük és így elmondtam a magyar történészek álláspontjait is. Egy nap, az iskolában menet, épp a Csíki utcában szembementem F.L. ivócimbora, titkosszolgálati űgynökkel. Egyből láttam nem az a bársonyos. Megszólított, hogy vigyázzak mit csinálok a történelem órákon, ne magyarkodjak. Na ha diákom, nem lett volna beszervezve ellenem, nem lettem volna diákom által megfigyeltetve, akkor nem lett volna honnan tudnia mit tanítok. A diákjaim pedig kiskorúak voltak. Elmondhatjuk, hogy az állami intézmény a fő bünöző. Ha jól emlékszem, vagy két éve találkoztam vele. Volt egy megjegyzése, mellyel azt akarta érzékeltetni, búrkoltan, hogy most is mindent tud rólam, pedig jónéhány éve nyugdijas. Azt is elhencegte, hogy mekkora nyugdija van. Nem tudom, hogy igazat mondott-e, az összeget illetően, azt állította, hogy ezer dollárnyi. Na de azóta, volt egy jónéhány nyugdijemelés és alapos, - na nem az árak szempontjából. Még egy fajta működését megfigyeltem a r. titkosszolgálatnak, saját bőrömön, amiről nem nagyon írnak és a legkevésbé észrevehető. Vannak manipulátor űgynökök, akik az áldozat mellé verődnek, megpróbálván eltéríteni eredeti életcéljától, ami esetleg nincs inyére titkoséknak. Ezt úgy teszik, hogy jobb, hamis célt villantanak fel előtte, vagy megpróbálják munkája értéke felől elbizonytalanítani. Lényeg az, hogy megpróbálják, az áldozat életét, mellékvágányra futtatni. Ha valakin látják, hogy elbizonytalanodik, életcélját illetően, vagy az illető belátja, hogy a célt illetően tévedett, akkor hamar segítenk a végleges döntésben, manipulátoraik révén, ez történt velem a katólikus teológián. Na nem a manipulátoruknak köszönhető, hogy otthagytam. Erről egy másik írásban. Utoljára, a blogomon jelent meg egy ilyen alak. Itt már ők vették be a cselemet. A blogomat egy kicsít román pártira szineztem. Rögtön megjelent a manipulátor, aki elakart vinni, teljesen magyargyalázó irányba. Most már annyi élményem összegyült velük kapcsolatban, hogy jónak láttam kipakolni róluk.

Nagy Attila, Kökös


Téma: Memoár - Farkas Érpád költő, a Háromszék napilap főszerkesztőjének véleménye, az erdé
Jichak Meir
2008. április 17. 20:46 | Sorszám: 2
Itt igazad van, hogy egy középszerű költő. Én egy kicsít elírtam. A mostani, élő, nagy erdélyi költők közé sorolják. Aztán a besorolások, nem mindig állják ki az idők próbáját és amik ki is állják, még lehetnek tévesek is.

Téma: HÁROMSZÉK NAPILAP-NAK - SÁNTHA GYULA, KÖKÖSI POLGÁRMESTER, EDDIG NEM SOKAT TETT
Jichak Meir
2008. április 17. 19:19 | Sorszám: 0
Egyebet sem látok, a Székely Hírmondóban, csak azt, hogy Kökösben mennyi megvalósítás van. Azt hiszem, hogy amit ír a Székely Hírmondó, az egy kicsít egyoldalú. Nem mondom, hogy Sántha Gyula nem tett, de maga ismerte be a Háromszék napilap riporterének, hogy nem sokkal dicsekedhet, amióta polgármester. Azt is kell nézni, hogy Sántha úr 12 éve polgármester, és ha ezt nézzük, akkor az évek viszonylatában nem sokat tett. Egy éve csak, hogy kezd többet tenni. A tizen két év eredménytelenségnek, meg is van az eredménye, nem nagy a népszerűsége. Sokan nem kívánják vissza a polgármesteri székbe. Ha nem létezne a rágalmazási per, csodálatos dolgokkal tudnék kipakolni. A dícsérő cikkek tömkelegét, a Háromszék napilap egyik cikke teszi érthetővé, amely a polgármesterek bizonyos száz eurójáról szól. Jaj én ezt a kökösi polgármesterről nem állíttom, annál szentebb. Alább olvasható a cikk, ami sok mindent érthetővé tesz. Hogy előszedték írásaimat visszavonó írásomat, hogy támadjanak, ez csak azt bizonyítja, hogy írásaimmal fájdalmas pontokra tappintottam. Úgy látszik megint be akarják fogni a számat. Támadásaikkal, csak az igazamat bizonyítják. Úgy látszik, hogy az autonómiáról szóló írásaim is támadva vannak azzal, hogy feltették egy írásomat, melyben kifejezetten visszavonom, az autonómiáról szóló írásokat. Úgy látszik, hogy csak az egyeseknek szabad az autonómiáról írni, a ketteseknek nem. Hogy visszavontam az autonómiáról szóló írásaimat, azt azért tettem, hogy a r. titkosszolgálatot megtévesszem. Vissza akartam vonni, kifejezetten az ortodox papokról szóló írásomat, bocsánatot kérve tőlük, csak ezen írásomat a Székely Hírmondó nem közölte. Az előbbi ok miatt vontam vissza az autonómista írásaimat a Háromszék napilapból is, sőt, még a kökösi románoktól is bocsánatot kértem. Ugyanezen ok mozgatott, hogy a Székelyföld tábla eltávolítása után a helyszínenlévő román Pro Tv és a barassói Brassó Rádió riportereinek, a tábla tartalma eleln foglaltam állást, amit most is fenntartok. A tábla nagy hibája volt, hogy nem vette figyelembe, hogy a Székelyföld többetnikumu realítás, például román párt és roma párt is kellet volna feltenni a székely mellé. Távoli tervem volt, és ez mozgatott mindent, többek között, az ortodoxoknál való doktorátus teológiából. Nem rejtem véka alá most sem, hogy az ortodoxok misztikáját szimpatizálom, az iszihazmust. Gondoltam, ha már voltam a katolikus teológián, utána az unitáriuson és unitárius lekész is voltam, akkor nagyon érdekes lenne az ortodoxoknál doktorálni. Még egy egyházat akartam látni belülről, hogy végül három egyházról írjam meg emlékírtaimban, a valós belső képüket, hogy kik is ők. Végül letettem erről, mert meguntam a betűrágást és így is van elég írnivalóm. Nem bánom, hogy visszavontam írásaimat, - egy ideig az is volt a tervem, hogy szakítok minden politikával - mert így láttam meg, hogy a r. titkoszolgálatnak az igazi célja az én lehetetlenné tevésem. Ki akartam próbálni, az volt a másik célom, hogy úgy lenne-e szükségük rám autonómiaellenésként, rejtett szándékaikat akartam kipuhatolni. Rájöttem egy idő után, hogy a teljes megsemmisítésem a céljuk. Kipróbáltam őket egy román nyelvű autonómiaellenes bloggal, amelyet az Iliescu blogján egy hozzászólásban ajánlottam, a volt elnöknek. Egy hetet tartottam a blogot, utána töröltam. És láss csudát, Iliescu blogjáról nem csak az én bejegyzésem tünt el, hanem az egész oldal. Abból a törlésből láttam, amit addig is sejtettem, hogy a nyilvánosságot elzárják előlem. Vajon, akik előszedték a régi tisztelt szerkesztőségi visszavonó írásomat, hogy lejárassanak, lejárassák az autonómiáról szóló írásaimat, azok, valyon kiknek dolgoznak? De elárulom, hogy még volt egy mozgató rugó. A Háromszék napilap szerkesztőségében való lemagányoslázzadózásom, a Krónika napilap mocskolódó cikke az éhségsztrájkom alkalmával, amihez még a replika jogát sem kaptam meg, Csinta Samu, akkori főszerkesztőtől. Nem tudom, hogy Csinta Samuból milyen polgármester lesz, ha nyer, aki a replika jogát nem tartotta tiszteletben, és áldását adta egy szociális érdekű éhségsztrájk lejáratására. Ezek után azt mondtam, hogy nem érdeekl a politika. Vagy kellett volna türnöm, míg mások híznak az állítólagos nemzíeti érdeken? De helyettem is többet mond a Székely Hírmondóról a Háromszék Napilap cikke. Nagy Attila, Kökös

2007 június 9., szombat: Közélet
Sajtószabadság, -etika és a mindent fölülíró pénz
Volt egyszer egy pártlap, Megyei Tükörnek hívták, a nyolcvanas évek elején, miután négyoldalas napilappá vált, elvesztette olvasói kétharmadát, mindössze hatezer példány kelt el belőle.

A kommunista párt szócsöve volt, nem tetszett a pártbizottságnak, hogy propagandaeszköze ily látványosan népszerűtlenné vált, s nosza, rajta, kiadta a parancsot a községi párttitkároknak, fizessenek elő, s az apparátussal is rendeltessék meg a lapot. Sikeres akció volt, néhány hónap alatt tízezer fölé emelkedett a példányszám, s kúszott rendesen fölfelé, mert ahogyan akkoriban mondták, a sündisznóra is rá lehet ülni, ha az pártfeladat. A négyoldalas, jórészt Nicolae Ceauşescu elvtárs beszédeivel, a pártélet rovattal és némi napi információval megjelenő újság meglehetősen magas példányszámmal érte meg a rendszerváltást, s mint utólag megtudtuk, igen tisztes jövedelmet adott le a megyei pártbizottságnak. Többet, mint a nagyborosnyói borjúhizlalda.

Elmúltak e zord idők. Abban a tudatban éltünk, hogy az újságok példányszámát és népszerűségét kimondottan és kizárólagosan a piac határozza meg. Azok a lapok maradtak meg, melyeket olvasói el tudtak tartani. Mint fáról a meggy, úgy hulltak a semmibe egymás után a korábban nagy példányszámú és nem is népszerűtlen lapok, átrendeződött a sajtópiac, s bár a hazai magyar újságkínálat meg sem közelíti a románt, a helyzet stabilizálódni látszott.

Igen ám, de a magyar politikai paletta — a kisebbség alapvető érdekeire hivatkozva — évről évre jobban elszürkült, a magát érdekszervezetnek nevező párt kivetette soraiból a másként gondolkodókat, elmosta a platformokat, egy szűk csoport vette kezébe a vezetést. Közben természetesen, kialakította vidéki klientúrájából fenntartói, támogatói körét. Szabályos egypártrendszert honosított meg, annak minden rákfenéjével, így hát szinte természetszerű volt, hogy a szócsőre, inkább szócsövekre is szüksége volt, s vagy megvásárolta a már működő lapok, rádiók közül azokat, amelyek erre kaphatók voltak, esetleg újakat alapított. S a támogatásra szánt pénzeket — melyeket a román állam a magyar kisebbségnek, s nem az RMDSZ-hez hű sajtónak, kulturális egyesületeknek adott — szemrebbenés nélkül saját körén belül osztotta el.

Sokatmondó tény e téren, hogy Kelemen Hunor, a Communitas Alapítvány elnöke (az SZKT szombaton megválasztandó nagyreményű ügyvezető elnöke), amikor néhány héttel ezelőtt újságírók szóvá tették e természetellenes helyzetet, a sáros politikusok szavajárásával élt: nincs kommentárom — szólá angol nyelven!

No, de térjünk vissza a romániai magyar sajtó, azon belül is a pártsajtó, illetve az RMDSZ-politikusok kezében lévő újságok és rádiók háza tájára. A szövetség nem háládatlan, szócsöveit nagylelkűen támogatja. Tulajdonosaik sem szívbajosak, minden létező romániai vagy magyarországi anyagi forrást felkutatnak, és alaposan meg is fejik azokat. A Romániai Magyar Szó két évvel ezelőtt csődbe jutott, most Új Magyar Szó (Maszol) néven jelenik meg, kiadója, többségi tulajdonosa Verestóy Attila RMDSZ-szenátor. Példányszámgondjai lehetnek, mert a hazai és magyarországi átlagot meghaladó támogatások ellenére, no meg a Nagy Zsolt vezette minisztérium százezer eurós nagyságrendű reklámjuttatásai dacára, most érdekesnek is mondható politikai alárendeltek gyengeségeinek kiaknázásával párosított terjesztési hadjáratot indított. Sepsiszentgyörgyi irodájuk vezetője, Király Róbert azzal az ajánlattal keresi fel a községek polgármestereit, hogy fizessenek elő önkormányzati pénzből ötven példányra, ellentételezésképp a 8,9 millió régi lej értékben az év folyamán bármikor hirdetést közölhetnek a lapban. Abban reménykednek, hogy az ötven ingyen példányból néhányat megszeretnek, és előfizetnek rá. A megye 46 településének felében Király sikerrel járt. Máshol nem. Szentkatolnán Tusa Levente polgármester például ellenzi a lapok ilyenfajta nyomulását, de az újság maga sem nyerte el a tetszését, tehát nemet mondott. Mint ahogyan nemet mondott a Székely Hírmondó ama ajánlatára is, hogy a tanács pengessen le minden hónapban száz eurót a szerkesztőségnek, s ellenszolgáltatásképpen a Hírmondó igen szép cikkeket fog közölni a községről. Nagy István baróti polgármester is visszautasította az ajánlatot, fizessenek elő a szövetség szócsövére az RMDSZ-tanácstagok — mondta. Amúgy is, Márton Árpád képviselő egy korábbi körlevélben felszólította a szövetség tisztségviselőit, vegyék, olvassák a lapot, mert pontosan tájékoztat az RMDSZ politikájáról, a bukaresti történésekről. A Hírmondó százeurós ajánlatát is elutasította, közpénzből ilyen célokra jó lelkiismerettel nem fordít anyagiakat — jelentette ki. Kézdivásárhelyen Török Sándor polgármester házon kívül volt — épp Brüsszelben —, helyettese, Ferencz Attila alpolgármester nem tud semmiről, a városházára egy Háromszék jár, 8—10 Székely Hírmondó, Magyar Szó állítása szerint egy sem. S bár magukat megnevezni nem kívánó hivatali dolgozók úgy tudják, a száz eurót havonta lepengetik a Tamás Sándor képviselő úr résztulajdonában lévő lapnak, az alpolgármester erről sem rendelkezik információval. De fizet más község is, van, aki elismeri, például Kiss József, Zágon polgármestere, többségük azonban nem. Kár lenne okán tépelődni, az újságírói szakma mély prostitúcióját mutatja az effajta pénzbehajtás, elég dicstelen közösséget vállalni vele.

A sajtóban utazó-vállalkozó politikusaink különben egyáltalán nem szívbajosak. Írtunk már arról, hogy a Communitas Alapítvány írott sajtónak szánt román kormánypénzéből az átlagot meghaladó 15 000 lejes támogatásban részesült a Székely Hírmondó, de a magyarországi Szülőföld Alapítvány is tavaly bőven csurgatott Tamás Sándor és Antal Árpád képviselő rádióinak, vállalkozásainak. Antal Árpád Pro Regio Siculorum Egyesület fejlesztési központjára kétmillió forintot adtak, az Antal & Tamás Kft. az Aktív nevű tévére (amiről eddig úgy tudtuk, hogy a sepsiszentgyörgyi Média3 Alapítvány tulajdona) 2,5 millió forintot kapott, az Antal Árpád vezette Pro Regio Siculorum Egyesület a Régió Rádió beindítására 3,5 millió forintot, a kézdivásárhelyi Profi Rádió támogatására, mely közismerten társtulajdonban él a Székely Hírmondóval, 3,5 millió forintot kapott, miközben a Anyanyelvápolók Sepsiszentgyörgyi Szövetsége 700 000 forintot. Nincs ok-okozati összefüggés, de nem érdektelen belehallgatni a helyi tévékbe, rádiókba, és ne a zenére, édes anyanyelvünkre figyeljünk!

2007-et írunk, tizenhét éve szólás- és sajtószabadság van Romániában. A pártsajtó is szabad, azt ír, amit szabad, miközben politikusgazdáik közpénzekből, támogatásokból szépen gyarapodnak és terjeszkednek. Mint annak idején a Megyei Tükör.
Szerző: Simó Erzsébet


Téma: Memoár - Farkas Érpád költő, a Háromszék napilap főszerkesztőjének véleménye, az erdé
Jichak Meir
2008. április 16. 10:00 | Sorszám: 0
Néhány évvel ez előtt, Árpáddal, a főszerkesztői irodájában az egyházakról beszélgettünk. Tudni kell a következőhöz, hogy Farkas Árpád unitárius. Számomra eddig nem hallott véleménnyel állt elő Árpád, az erdélyi magyar katolikus papságról. Azt állította, hogy az erdélyi magyar katolikus papság, a kommunizmus idelyén, nem tett eleget, a maga teljes egészében, az erdélyi magyarság iránti kötelezettségének, mert a hittan órákon nem tanították meg a Magyar Himnuszt. Hát ezzel én nem értettem egyet. Finoman azzal vágtam vissza, hogy azért a katolikus teológiai tanáraim, Gyulafehérvárt, messze felülmúltak, az unitárius teológiai tanáraimat, Kolozsvárt. (Mindkét teológiának voltam a diákja, az utóbbinak végzettje) Erre a Főszerkesztő Úr néma maradt. Adósnak érzem magamat a válasszal, mivel ezt a vádat nagyon igazságtalannak tartottam, és annak ellenére, hogy katolikusból áttértem unitáriussá, a lelkem, inkább a katolikusokhoz huz. (Jelenleg egy felekezethez sem tartozom, mint vallásos anarchista) Nem tudom, hogy itt Romániában, a kommunizmus idelyén, mely felekezet papjának, lelkészének, volt bátorsága, Magyar Himnuszt tanítani. Nem tudom, hogy a magyarság egyik legnagyobb költőjeként számontartott Farkas Árpád, hogy tudott ilyen buta marhaságot mondani. Azt hiszem, hogy ilyenre az előitéletes gondolkodás képesít, amit egy ekkora költő, nem tudom, hogy, hogy nem tudott meghaladni. Egy azonban tény, amit senki sem tud tagadni, hogy a kommunizmusban, Romániában, a leggerincesebb az erdélyi magyar katolikus papság volt, a magyar egyházak között. Egy gyulafehérvári katolikus püspök sem tette meg azt, amit megtett, Kovács Lajos, néhai unitárius püspök. Teológusként, aztán lelkészként, böngészgettem, visszamenőleg is, a Keresztény Magvetőket, az Erdélyi Unitárius Egyház hivatalos teológiai lapját. Az egyik, ha jól emlékszem, a hetvenes évekbeli, vagy a nyolcvanas évekbeli számban? Olyat olvastam, Kovács Lajos püspök tollából, amitől majd hanyat estem, és amit nem olvastam a katolikusoknál. Lajos püspök, hazatérvén Angliából, az ottani unitárius testvérektől, egy cikkben beszámolt az útjáról, ami megjelent az előbb említett Magvetőben. Na most aztán láss csudát, Lajos püspök fennen dicsérte Ceausescut és az elnyomó kommunista diktaturát. Márton Áron gyulafehérvári katolikus püspök, kompromisszum árán, még azt sem fogadta el, hogy az egyháznak lapja legyen.

Nagy Attila, Kökös


Téma: Pszeudó zen történet - a Mester és Titok Tóni beszélgetései XIII.
Jichak Meir
2008. április 16. 09:54 | Sorszám: 0
Pszeudó zen történet - az Orvos

A Mester és Titok Tóni, a házikójuk előtt üldögéltek. Tanyájuk előtt haladt el az ők tanyasi szomszédjuk, aki az orvostól jött. Már vagy tiz éve betegeskedett. Havonta kétszer megjárta magát az orvossánál. Most is, mint mindig, a szomszéd megállt két szóra beszélgetni Tóniékkal. A téma az örök volt. Mindig megdícsérte az orvossát, hogy az milyen áldott jó ember, és milyen áldott jó orvos. Miután kibeszélte magát a szomszéd és tova ment, a Mester megjegyezte.
- Vannak, akik egy életre, épp azért maradnak betegek, mert nagyon jó orvossuk van. Vannak, akik a lelki életben, azért rekednek meg egy életre, mert vagy nagyon jó mesterük van, vagy nagyon jó lelki könyveket olvasnak.


Pszeudó zen történet - a Víz tisztulása

A Mester és Titok Tóni mostak. A Mester, arra tanította Tónit, hogy a patakról hozott vizet, amit a tisztálásra használnak, le kell tenni, hogy megszálljon, mert akkor tisztább lesz a ruha. És még egy nagyon bölcs dolgot mondott a Mester.
- Látod Tóni, a lelki élet is ilyen egyszerű, mint ahogy a víz megtisztul, magától. A lélek is, ha olyan mozdulatlan, mint a víz, áttetszővé válik. A természet, magától elrendez mindent, minden külső ezköz nélkül. Ezért mondom, hogy a jóga a természet ellenében van, felfüggeszti a lélek belső, természetes működését. Nem értem, minek kell meghaladni a természetet, a joga által, amikor a természet mindent elrendez, a legkissebb erőfeszítés nélkül. A természet, a Láthatatlan köyvetlen működésének a megzilvánulása.

Pszeudó zen történet - mútató ujjból egy is elég

A Mester és Titok Tóni, egy erdei tisztáson haladtak át. Tóni egyszer megállt. Hosszasan az eget bámulta. A Mester is megállt.

- Tóni Te, mit bámulsz, ott fenn a magasban.

Tóni egy nagy sasra mútatott, fenn az égen, mely máltóságtelejsen körözött. A Mester is felpillantott.
- Látod Tóni, sokan, a lelki élethez, ősszeolvasnak egy rakás könyvet, pedig a lényegre való rámútatáshoz, egy újj is elég, mint ahogy Te a sasra mútattál.


Pszeudó zen történet - a Börtönben szabadnak lenni

A Mester és Titok Tóni, a házikójuk előtt mondikálgattak.

- Mester, nektek a bötönben, mit volt szabad.

- Szabadnak lenni volt szabad. Azt nem tiltotta senki.


Pszeudó zen történet - a Lélek medre

A Mester és Titok Tóni, a folyóparton üldögéltek és halászgattak. Már nagyon rég óta hallgattak. Végül a Mester megszólalt.

- Látod Tóni, a folyóknak, az ember létezése előtt medrük volt. A folyók nem voltak rászorulva az ember ásta medrekre. A mesterséges medrekbe kényszerített folyok, nem érzik jól magukat, az új medrükben és mérgesen kiöntenek. Az emberi Lélek folyama, amely az ember előtt létezett, nincs rászorulva, az ember által, a Léleknek készített, egyháznak nevezett intézményes medrekre, de az ember mégis belekényszeríti, a mesterséges mederbe, a Lelket. A Lélek ezt nem bírja, és néha lerombolja az intézményeket.

Pszeudó zen történet - közelebb van, mint India

A Mester és Tittok Tóni, az egyik városban bandukoltak. A vollanyoszlopokon, nagy híredetések voltak, melyek egy hazai gurú előadását hírdették. A hirdetés szerint, a gurú, egy Indiát megjárt valaki volt, aki indiai guruktól tanult, vagy húsz éven keresztül. Az indiában szerzett lelki tudományát akarta előadni, az arra kíváncsiaknak.
- Te Tóni, én erre csak annyit mondok, hogy saját lelked, végtelen tudománya közelebb van hozzád, mint india. A Lelked végtelenszer több, mint Kelet összes lelki tudománya. Többet hordunk magunkban, mint Kelet.

Pszeudó zen történet - a Hang Ősmintája

Este volt. A falun kívüli hegyoldlban, valaki egy tárogatót fújt. A Mester és Titok Tóni, azt hallgatták. Végül csend lett.

- Tóni Te hallottad a Hang Ősmintájának történetét.

- Nem!
- Hát az úgy volt, hogy a Csend, nem tudta elviselni önön csendjét, és hallhatatlan hanggá lett. A Csend önmaga hangjában gyönyörködött. Valaki ezt meghallotta, így szűletett az első hang.


Pszeudó zen történet - a Prédikátor könyve

A Mester és Titok Tóni, a kunyhójuk előtt űldögéltek. Tóni a Bibliát böngészgette, a Prédikátor könyvét.
- Egyedüli világos, egyértelmű könyv, a világon a Prédikátor könyve. A többi, mind zavaros koholmány.


Pszeudó zen történet - a Folyó folyása

A Mester és Titok Tóni a Feketeűgy partján üldögéltek. Már rég óta halgattak. Végül a Mester szólalt meg.
- A folyót nem sietteti senki, hogy sebesebben follyon. Nem tudom, hogy az élet folyását miért kell siettetni?


Pszeudó zen történet - a Folyó

A Mester és Titok Tóni, egy nagy árvíz után voltak. Takarítottak.
- Te Tóni, az ember, ha beavatkozik a folyók életébe, az megbosszulja magát. Méginkább megbosszulja magát, ha az ember, a lelkének folyásába avatkozik be, kivülről. Ez lehet a legszentebb meditációs technika is.

Nagy Attila, Kökös


Téma: Vallásos anarchizmus - a bűn és az intézmény
Jichak Meir
2008. április 16. 09:51 | Sorszám: 13
Buta, álokosságokkal, nem állok le vitatkozni.

Téma: Emlékeimből - Az örmény és a buta püspök
Jichak Meir
2008. április 13. 13:40 | Sorszám: 0
L A-val kollegák voltunk Gyulafehérvárt, a katolikus teológián. Ő egy évvel fennebb volt. Nagyon jól asztaliteniszezett, ő volt a bajnok. Csak ritkán tudtam megverni. Több, év múltával, meglátogattuk a Feleségemmel, a plébániáján.

Hát ilyenkor mi másról folyik a duma, mint az egyházakról papi dolgokról. Amikor unitárius lelkész voltam, A-nak csak Kovászna megyében vot a plébániája. Egy alkalommal meghivtam imahétre prédikálni, amit el is fogadott. L A szívesen emlékezett arra, hogy unitárius lelkészként is, - mint volt katolikus teológus, akinek van összehasonlítási alapja, a két egyházat illetően - a katolicizmus, szellemi és lelki fölényét ismertem el, az unitarizmus fölött. A-nak, azzal a példával éltem és másoknak is, hogy mely egyháznak, nincs misztikája, az olyan, mint a gyökér nélküli fa. Egyház, amelynek nincs misztikája, annak, nincs közvetlen Istenélménye. Az unitáriusoknál, az Isten országa, csak teoretikus szóbeszéd, mert nincs misztikájuk, nincs közvetlen Isten élményük. A-nak nagyon tetszett, hogy a saját tapasztalataim alpján, a katolicizmus mellett, az unitarizmusnak, csak a gittegylet rangot adtam.

De azért rátértünk arra is, hogy a katolikusoknál sem mindenki ász. Ő maga illette kritikával az egyik előljáróját, nem túl magas inteligenciaszintje miatt. A, nem sokkal az előtt volt Magyarországon, és elmondta, hogy az ottani katolikus papi berkekben, hogyan csúfolkodnak Jakubinyivel és és Tamás József csíkszeredai püspökkel. Tamás Józsefnek, magyar papi berkekben, azt mondják, becézik, hogy a buta, és Jakubinyi György érseknek, pedig azt mondják, hogy az örmény. Na Jakubinyi, nem örmény, vagyis nem lehet tudni, hogy pontosan milyen náció, mert nagyon kevert vídékről származik, a Máramarosból, ahol még sok zsidó is élt, tehát az is lehet benne. Az érsek egy szuperkoponya, igaz pusztán száraz racionális tudással, puszta enciklopédikus tudással van megáldva. Nekem tanárom volt időm megfigyelni. Tamás, ő szegény feje, egy buta csíki székely. Nekem lelki vezetőm volt. Ő volt a gyulafehérvári teológia spirituálisa. Ma is csodálkozom, hogy a teológusok lelki nevelését, hogy lehetett, egy ennyire korlátolt emberre bízni, minden zempontból. Vagy fő volt a jámborság? És a dolog azért is furcsa, mert amúgy a teológiának, egy nagykaliberű tanári gárdája volt, amit az unitáriusok esetében nem tudok elmondani, - az csak inasiskola volt a katolikus teológia mellett. Azt hiszem, hogy Vencser László morálteológia tanáromról, falumbeli Gyergyóditrói, mondhatom el, leginkább, hogy a Drewermani értelemeb vett papi szerep, nem ölte meg az embert.

És még egy dolgot nem értek. Azok után, hogy a román ortodox egyház létrehozta, a székelyföldi ortodox püspökséget, Csíkszereda székhellye, kinvezett egy nagyfelkészültségű püspököt, hogy lehetett egy ilyen bunkó püspököt kinevezni, a román püspök ellensúlyozására, mint Tamás József, - az ortodox után Gyulafehérvár is püspökséget alapított, az ortodox ellensúlyozására.

Nagy Attila, Kökös


Téma: vallásos anarchizmus - a jézusi gyermekség "misztikája"
Jichak Meir
2008. április 13. 13:36 | Sorszám: 0
Amit mi misztikán értünk, az nem egyéb, mint a misztikus előfeltevések rendszere. Blaga, román filózófus, azt veti a misztikák szemére, hogy előfeltevéseik vannak. szerinte, épp az kellene, legyen a misztikáka lényege, hogy nélkülöz, minden előfeltevést. Sokakat magával ragad, a nagy misztikák, Semmi szimbóluma. A nagy misztikusok, mind használják, a Semmi kategóriáját. Vajon ez is nem egy puszta előfeltevés. A misztikákba láthatjuk, hogy egymásra kölcsönösen hatnak. Ez nem egy puszta előfeltevés átvétele. Épp a misztikákban nem volna szabad kölcsönhatásnak lennie, mert annak a direkt, az előfeltevésmentes élményből kellene forrásoznia. Eckhart mester is inkább filozófus, tele van előtanulmánnyal, és nem direkt élménnyel. Az előfeltevésmentesség, még a Semmi fogalmát sem használja. Amúgy ez nem Blaga találmánya, az előfeltevésmentesség, ezzel a problémával, már a misztikák szembesültek, leginkább a zen. De ezek végül, akkora hangsúlyt helyeztek az előfeltevésmentességre, hogy végül az lett az előfeltevés, a mindent meghaladás formájában. Ahol nincs előfeltevés, ott nem akarnak meghaladni semmit. Érdekes, hogy a keleti misztikák, maguk találják ki, azokat az álproblémákat, amelyek meghaladását misztikájuk lényegévé teszik. Buddha, maga állítja, hogy az élet szenvedés. De ha nem állított semmit, akkor vajon miről szólt volna a tanítása. Ki kell találni egy problémát, egy előfeltevést, hogy tanító lehess. De mi van akkor, ha nem látunk semmi problémát az életbe, csak mindent úgy, ahogy közvetlenül adott és ítélet nélkül. Ha a természetet nézzük, ott minden folyik a maga természetes csendességében, előfeltevés nélkül. Az embernek is ilyen lenne az élete, ha nem zavarná meg saját életét előfeltevésekkel, amik ellen végül küzd. Az ember, maga találja ki azokat a nehézségeket, a lelki életben, amik ellen küzd és egy egész misztikát, épít rá. A misztikák, nem a természetre épülnek, hanem a problémalátó észre.

Jézus, amikor azt mondta, hogy legyetek olyanok, mint a gyerekek, azon azt értette, hogy legyetek előfeltevésmentesek. A gyereknek, nincs semmilyen előzetes tudása, nincs előfeltevése. A gyerek, mindent úgy lát, ahogy van és nem a fogalmak szürőjén keresztül. Jézus, gyerekség misztikája, a misztika nélküli misztika, az előfeltevésmentesség misztikája. Ilyen szempontból egyedüli. Jézus tanításában, központi szerepet játszott, a múlandóság, közvetlen megrendítő élménye, a misztikák, fejlődésük folyamán, épp a múlandóság megrendítő, alapvető élményét szorították háttérbe, pedig a létezés, a vallásosság legalapvetőbb élménye a múlandóság élménye, ebből forrássozik minden misztika, bölcsesség, vallás. A múlandóság az, ami nem előfeltevés, hanem közvetlen, megrendítő élmény. A természetből kiszakadt ember nem vallásos, mert a lélek nagy képeit, már nem a természetben éli meg közvetlenül. Ha a természet nagy képeit nézed direktbe, ami a vallás nagy képei is, a lelked mélyén, akkor nincsenek előfeltevéseid, akor a külső és a belső összhangban van. A emberiség nagy mesterei, Lao-cse, Buddha, Csuang-cse is mind az előfeltevések garmadát tanították nem voltak igazi előfeltevésmentes misztikusok.

Nagy Attila, Kökös


Téma: Pszeudó zen történet - a Mester és Titok Tóni beszélgetései XII.
Jichak Meir
2008. április 12. 14:22 | Sorszám: 0
Pszeudó zen történet - a Három dolog

A Mester és Titok Tóni, egy falún haladtak keresztül. Emberek jöttek velük szembe, akik szavazni mentek. A Mester nem hagyta szó nélkül ezt a látványt.
- Te Tóni, három dolog lesz, amit egy ránk következő, szellemileg magasabb rendű korszak, nem fog érteni, az emberiség eddigi történelméből. Az első az, hogy miként lehetett, többezer éven keresztül, arról beszélni és írni a legtöbbet, ami a legkevésbé megismerhető, - Isten. A második, amit nem fognak érteni, hogy milliókat, miként uralhatott, egy személy, akinek eltávolításához, elég lett volna egy alapos tökönrugás. A harmadik - ez ugratta be az egész gondolatmenetet - a népszavazás, amit nem fognak érteni, miként lehetett, hogy olyanok döntsenek, a nép, akik a legkevésbé értik az adott problémát.

Pszeudó zen történet - az Utak

A Mester és Titok Tóni, egy alig látható mezei uton baktattak. Egy idő után, az út, beleveszett, a mező füvébe. De ők baktattal tovább, mint akiknek nem is volt szükségük az útra. Hosszú csend után, ami nagyon gyakori volt közöttük, a Mester, egy kérdést tett fel tóninak, amire, szokása szerint válaszolt is, mert általában, a Mester, Tónihoz intézett kérdései, csak bevezetők voltak a mondókához.

- Te Tóni szerinted, hogy tünnek el az utak?

Tóni megint csak nézte a Mestert, fura kérdése miatt. A választ rögtön meg is kapta.
- A helyben maradók, az úttalan utak vándorai tüntetik el az utakat.


Pszeudó zen történet - Oshó bárányfelhői

A Mester és Titok Tóni, épp egy könyvesbólt előtt haladtak el. Tóninak megakadt a szeme, az Ős Hó, (Oshó) könyvein, de mentek is tova.

- Mester, Te úgy emlékszem, mintha egyszer azt mondtad volna, hogy személyesen ismerted a bárányfelhők Nagymesterét.

- Jól emlékszel, mert tényleg ismertem.

A Mester, felpillantott az égre, melyen épp bárányfelhők úsztak. Egy néhány szusszanásnyi csend után folytatta.
- Úgy látom, hogy a bárányfelhők, Oshó meditációs könyvei nélkül is tudják, hogy, hogy kell úszni az égen.

Pszeudó zen történet - mivel tanít a Mester?

A Mester és Tittok Tóni, a réten bandukoltak.

- Te Mester, amikor tanítványaid voltak, akkor mivel oktattál?


- Azzal, ami a kezem űgyébe került. Így jöttem rá, hogy nincs rám szükség. Másnak is épp így a keze űgyébe kerülhet, amire szüksége van.

Pszeudó zen történet - a Felhők

A Mester és Titok Tóni, a dombtetőn üldögéltek. Nézték az átvonuló felhőket. Tóni azzal volt elragadtatva, hogy egyszer, amint kipillantott az ablakon, egy szabályos, háromszög alakú felhőt látott és ezt többször előhozta a Mesternek, mert égi jelet látott benne. A Mester, hogy egy kicsít lehűtse, Tóni lelkesedését, a háromszög alakú felő látomásért, a következőket mondta.
- Te Tóni, csak annyira ragszkodj, a Nagy Képekhez, a felhőkhöz, amennyire a föld ragaszkodik a felhőihez.


Pszeudó zen történet - Megérint

A Mester és Titok Tóni, a házikójuk előtt üldögéltek. A Mester mesélgetett. De végül egy hasznos tanácsot is adott, Tóninak, a történetei mellé, amivel szórakoztatta Tónit, vagy oktatta? Meglátjuk.
- Te Tóni, már mondtam, hogy nem kell megjegyezni a történeteimet. A történeteim, hatása, abban áll, hogy valamit megérint, benned, a lelked mélyén.


Pszeudó zen történet - a Hegy

A Mester és Titok Tóni, Mező-havas tetején üldögéltek. Csodálatosan tiszta idő volt. Belátták egész Erdélyt. Látták, a Fogarasi-havasok, még hófödte csúcsait is. Sütkéreztek a napsütésbe, és gyönyörködtek, Erdély, nem mindennapi látványában.

- Most innen értelek meg, fenntről, látva, ezt a csodálatos látványt, hogy nektek magyaroknak, miért fáj Erdély. Csak fenntről nézve, lehet látni, hogy mit, de legfőképpen miért veszítettetek ti magyarok Erdélyben. Nektek magyaroknak, mindig is hiányoztak és hiányoznak a fenntről látók. Te Tóni kérdek valamit tőled. Melyik az a hegy, melyet nem kell megmászni? Hát az amely benned van. Ahhoz méginkább nem kell lépcső. Az a nép, mely lelkében hordja, Szent Hegyét, az nem vesz el. A hegy visszaszerez, mindent amit elveszettnek hitt a nemzet.
Tóni, eltátott szájjal hallgatta, hogy miket mond a Mester, és elcsodálkozott, hogy idegen létére jobban érzi, az erdélyi magyar sorsot, mint azok, akiknek kellene érezniük.

Pszeudó zen történet - a Lépcső és a Hegy

A Mester és Titok Tóni, egy gyönyörű réten bandukoltak. Most Tóni bőlcselkedett.

- Te Mester, Te mondod, hogy nincs semmilyen tanra szükség, de én mégis a tant úgy képzelem, mint a lépcsőt, mely által a magasba, vagy valahova bejutunk. Aki a lépcsőn felfele halad, nem szedi fel és nem viszi magával, a már meghaladott lépcsőket. Ha már, a lépcsők által, az ajtóba jutottál, nem viszed be a lépcsőt a helyiségbe. Szerintem ilyenek a tanok is, mint a lépcsők, csak ezközök, melyek által, feljutsz, bejutsz valahova.

A Mester érdeklődéssel figyelte Tóni előadását. Miután Tóni befejezte, rövid hallgatás után, a Mester megjegyezte.
- Az Istennel való találkozások helyei mindig is a nagy hegyek csúcsai voltak, ahova nem vezet lépcső, esetleg ösvények, de a bátrak azokat sem használják, csak úgy nekivágnak. De vannak, akik még a hegycsúcsokat sem ostromolják, Istenélményekért, hanem a puszták csendjét hallgatják, nemtörekedve sehova.

Pszeudó zen történet - a Kút és a Forrás

A Mester és Titok Tóni, az udvaron heverésztek a fűben. Nagy meleg volt. Tóni a kúthoz ment, vizet húzott, és a vederből egy jót ivott. A mester megszólalt.
- Te Tóni, látod, a mesterséges kútakat, ha nem merik, akkor a vizük ihatatlanná válik. A források vizei, ha isszák, ha nem mindig ihatóak. A forrásnak mindegy, hogy isszák vagy nem a vizét, ő épp úgy bugyog ki a földből.

Pszeudó zen történet - az Elme és a Lélek összhangja

A Mester és Titok Tóni a folyóra tartottak. Egy meditációs gyakorlatot akart a Mester Tóninak bemútatni, amelynek a célja az volt, hogy az Elmét összhangba hozni a Lélekkel. Útközben magyarázott a Mester.
- Te Tóni, a legfontosabb, az Elme összhangja a Lélekkel. Ezt egy érdekes gyakorlattal elő lehet segíteni. Tudod én nem vagyok híve a gyakorlatoknak, de néha elszórakozom, a saját találmányú gyakorlatokkal, és ezt Neked is meg szeretném mútatni. Roppant egyszerű gyakorlat. Leűlünk a Feketeűgy partjára, képzeletünkbe, az elménket, ráhelyezzük a folyó tűkrére, és elképzeljük, hogy a folyó viszi az elménket, bele a nagy folyamba, aztán a tengerbe, a tengerbe az elme leszáll a tenger mélyére, ahol találkozik a mozdulatlan nagy csenddel, mely megnyugtatja az elmét, és így összhangba kerül a tenger mélyével. Amikor az elmét elképzeled lecsendesedni a tenger mélyén, és elképzeled, hogy összhangba került a tenger mélyének nagy csendjével, akkor lényegében az elméd száll le a lelked mélyére és összhangba kerül vele.

Pszeudó zen történet - a Sas madár

Nyár volt. A Mester és Titok Tóni, egy gyönyörű virágos réten bandukoltak. Egy idő után, megpihenni, hanyat feküdtek a fűbe. Így egyéb dolguk nem volt, csak az , hogy a Kék Eget bámulják. Nagy sas körözött fenn az Égen, azt követték a szemükkel. A Mester törte meg a cendet.
- Te Tóni, ha mindent ilyen közvetlenül nézel, mint az Eget és a Sast, akkor a tied lesz a legmélyebb Bölcsesség.


Pszeudó zen történet - az ásító Tehén

A Mester és Titok Tóni, a frissen érkezett fecskéket bámulták. Egy tehén ácsorgott mellettük. A tehén, egy nagyot ásított. Tóni megkérdezte a Mestert.

- Ha a szájban nincs Űr, akkor lehet ásítani?

- Fej nélkül, lehet ásítani? - vágott vissza a Mester.

Egy kérdéssel még megtoldta a mester.
- De mind ez vajon érdekli a tehenet?


Téma: Emlékeimből - Egy ortodox betörte, a lelkészi hivatalom ablakát
Jichak Meir
2008. április 12. 12:16 | Sorszám: 0
Ez az eset, inkább egy nagy kérdőjel. Nem lehet egyértelműen állítani, hogy a r. titkoszolgálat műve lett volna. Vagy épp kérdőjeles volta bízonyítja Tőkés igazát, hogy Romániában, módszeresen rombolják a magyar egyházakat?!

Ha jól emlékszem, ez a lelkészségem első évében volt. Azon az estén, úgy tizenegy körül mentem haza H Gy- éktól. Ahogy felléptem a kis teraszára, a lelkészi lakásnak, egyből észrevettem, hogy az ablak be van törve. Erre nem számítottam. Volt durvaságban részem, Kökösben, már a papságom első hetében. Este, a vonatról menet a lelkészi lakásra, kökösi legények, a sötétben, utánam kiáltották, "rusnya szakálas". Csak a sötétben voltak bátrak kiáltani. Na de ablaktörésre még sem számítottam. Vérnyomokat vettem észre. Megállapítottam, hogy az illető elvágta a kezét az ablaktöréssel. A fal mellett az ajtóig vérnyomok voltak. Az ajtó is össze volt mázolva, egy kicsít, vérrel, valószínű az illető verte az ajtót a véres öklével. A nyomokból megállapítottam, hogy az illető a jobbkezét vágta el. Beléptem a lakásba. Hivtam a rendőrséget. Rögtön meg is jelent, Buftea, a helyi rendőrparancsnok. Szemlét tartott. Hejszínelt, úgymond. Mondtam neki, hogy olyat keressen, akinek a jobbkeze van elvágva. Elment és én, mint aki jólvégezte a dolgát, nyitott ajtókkal, hanyatfeküdtem az ágyamon és elaludtam. Hát egyszer látom, hogy egy rendőr fölém van hajolva. Buftea volt. Visszajött és költött. "Tiszteletes Úr, magának most törték be az ablakát, és nyitott ajtókkal nyugodtan alszik! - mondta nekem. A tettes elé is volt kerítve, V A kökösi lakos személyében, aki ha magyar is, vagy ő tudja, a román ortodox egyházhoz tartozott egyházilag. A rendőr, nem tudom őszintén, vagy tetetve, tartott attól, hogy a dolog interetnikus színezetet kapjon. Kérdezte teszek-e feljelentést. Mondtam az ablak legyen visszatéve és kész, nem teszek feljelentést. Utólag kiderült, az illető a jobbkezét vágta el, igazam lett.

Ebből én akkor nagy űgyet nem csináltam. Az ablakot maga a tettes tette be. Utólag vettem észre, hogy egy jól összekarcolt ablakott tett be, amit haveri alapon kaphatott és valamire már volt használva. Én még nagy jóindulatúan, meg is kínáltam vodkával.

Évek múltával gondolkodtam el az eseten komolyabban, vagyis azon, hogy a tettes mivel okolta tettét. A megokolás, pontossabban a megokolások, egymásnak ellentmondó hazugságok voltak. A rendőrnek, állítólag azt mondta, hogy én Szentgyörgyön nem köszöntem neki és azért törte be. Én nem is ismertem az illetőt, még. Ez a papságom első felében volt. Nekem azt mondta, hogy a lelkészi hivatal kapúja előtt valakivel összeszólalkozott és az az illető bemenekült előle az udvaromra. Az ellenséget kergetve, mivel az állítólag a lelkészi lakásba menekült be, felugrott a lelkészi lakás teraszára, annak a szélében megbotlott, nekiesett az ablaknak, és úgy törte be az ablakot. A másik változat az volt, hogy látta azt, akit üldözött, benn, nálam, és mivel én nem engedtem be, azért törte be az ablakot. Tény az, hogy a fürdőszobámban világosság volt. De nem nagyon hiszem, hogy egy törülközőt személynek lehetett nézni, ami látszott a teraszról, belül, a fürdőszoba ajtójára, a szegre felakasztva, ami lecsüngött az ablakra. Utólag, nekem nagyon fura űgy az egész.

Most utólag, arra nem emlékszem, hogy ez az eset, az előtt volt-e, hogy én szóvátettem volna a katonai adás Kökösről szóló részét, a rendőrfönöknek és a helyi ortodox papnak. Röviden, az a katonai adás arról szólt, hogy az ortodoxok, a Székelyföldön, a templomaikat illetően, hogy le vannak robbanva. A kökösi rész az adásban az volt, hogy a kökösi románoknak, milyen rossz állapotban van a templomuk. Na és itt volt a nagy ferdítés. Kökösben, nem is egy, két román templom van. A régi, ami tényleg egy kicsít elhanyagolt. De miért? Mert a románoknak, Kökösben, van egy új, a két világháború között épült, új, nagyon jó állapotban lévő templomuk is. Az adásban, csak a régit mútatták az újat nem, és az emeletes új plébániaépületet sem mútatták. Elmentem az ortodox paphoz és szóvátettem az adást, hogy ez nem fog jótteni. Védte magát, hogy erről nem tehet. Szóvátettem a rendőrfönöknek, az is ugyan úgy védte magát. Végül is azt nem tudom, hogy a katonai adás mikort volt, mert ebből esetleg lelehetne vonni egy következtetést, hogy vajon nem bosszú volt -e az ablaktörés, az adás szóvátételéért.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy kik lesznek a tettesei, a kökösi katolikus imaház ablaktörésének, amely a napokban történt. A plébános jelentést tett a rendőrségen.

Ebben az időben, a helyi r??dőrfőnök, arra is kíváncsi volt, érdeklődött az emberektől, hogy az istentiszteleten, a Magyar Himnuszt éneklik-e.

B S kocsmáros, - akinél rendőr lakott albérletben, - továbbította nekem, a rólam szóló pletykát, ezzel akarván bebújni a bőröm alá, hogy kiszedjen belőlem dolgokat, - tehát ő is rám volt állítva. Az erdélyi magyar papság, jobban meg van figyeleve, a tapasztalataim alapján, mint a bűnözők.

Nagy Attila, Kökös


Téma: Tőkés László igaza - a mostani r. titkosszolgálat lehallgatott
Jichak Meir
2008. április 12. 09:44 | Sorszám: 14
Félreértés ne essék, nem vagyok Tőkésista. Először is azért, mert, mint volt lelkésznek, akinek sikerült megismernie két egyházat belülről, a katolikust csak teológusként, az unitáriust ellkészként is, amint írtam, méla undorom van a papoktól és a vallásos emberektől. A politikusokat, párttól függetlenül, úgy nálunk, mint nálatok, szarháziaknak tartom. Az egyháziasdi szarság, meg a politikai szarság egylére mennek. Papok és politikusok között szarháziságban nincs különbség. Írásomban, Tőkésnek, csak ebben az egy dologban adok igazat. Amúgy nem egyéb ő is, mint egy karrierista csuhás, és mint politikus kétbalkezes. Lényegében csak kijelentette, hogy az egyházakat rombolják Romániában, de gyakorlatilag nem tett semmit. Valószínű ezen kijelentése, csak propaganda célt szolgált, figyelemfelkeltés volt. Ilyen balfasz hülyét nem láttam, mint Tőkés, aki Basescu támogatását kérte, hogy az európai néppárt befogadja, mint EU képviselőt. Na meg a bukaresti NATO csúcsot, egy autonómiabeadvánnyal lepte meg. Úgye Búsék azért jöttek, hogy autonómiázzanak. Nem tudom, hány nép nyerte el autonómiáját beadványok és teoretikus autonómiatervezetek révén. A Tőkésre inkább azért hivatkoztam, hogy jobban felkeltsem a figyelmet az írásomra.

Téma: Vallásos anarchizmus - a jóga, vallási válságtűnet
Jichak Meir
2008. április 11. 19:01 | Sorszám: 0
A külső ezközök, intézményesség, meditációs technikák, sokasodása, a lelki, vallási életben, nem a fejlődés jele, hanem épp a visszafejlődésé. Mircea Eliade, az emberiség vallási, lelki életét, a deszakralizáció történetének látja. A jóga, akármilyen régi, a lelki élet bonyolódásaként, bonyolult külső ezközként jelenik meg. A jóga, lényegében kifinomult mágia. Eliade, azt állítja, hogy ahol túlsúlyba kerül, a vallási életben a mágia, ott az illető vallás válságáról beszélhetünk. Azt meg nyugodtan állíthatjuk, hogy keleten, nagy hangsulyt kap, a mágikus technika, a vallási életben, ami kelet vallási, lelki válságára utal, bizonyítéka. Ázsiában, a külső technikák túlsúlya, a kontinens lelki elöregedésének a jele. És ezt majmolja nyugat. Érdekes az, hogy a keletet majmoló nyugatnak, olyan középkori lelki mesteri vannak, akik teljesen elvetik a külső technikákat, a betű öl szellemében. A keresztény szemlélődés sokkal tisztább, egy néhány misztikus esetében, mint a kelet bonyolult, külső aszkétikus technikái. A középkori nagy misztikusok, Keresztes Szent János, sokkal közvetlenebb, eszköznélkülibb viszonyban vannak, a Láthatatlannal, mint kelet légzéskontroláló aszkétái. Miért nem lehet, egyszerűen ráirányulni, minden ezköz nélkül, a Láthatatlanra, mint például a Láthatatlan felhője című középkori, szemlélődésről írott munkájában, a névtelen szerző írja, a névtelen karthauzi szerzetes. A karthauzi azt írja, hogy ne használj külső ezközöket, mert csak elrontod, a belső működését. Az igazi misztika, a Láthatatlan, láthatatlan működésére hagyatkozni, minden külső ezköz nélkül, hagyni, hogy a Belső Működő működjön bennünk. Ezt tanítja Eckhart mester is, igaz egy kicsít túlfilozófálva.

Téma: Tőkés László igaza - a mostani r. titkosszolgálat lehallgatott
Jichak Meir
2008. április 11. 17:41 | Sorszám: 12
A blogjaimba, az ottani változatokba, beszurom, mert az ittenit nem tudom utólag kezelni, a következőt. A telefonista, akit említek, hogy lehallgatott, az, hogy beférkőzön még azt is megcsinálta a telefonban, hogy maszturbált. természetes, hogy ezt enm tudom, hogy igaz volt-e vagy megjátszott. Az egész maszturbálás előjátéka az volt, hogy én kezdtem olvasni fel neki, az ő jegyéről, egy szexhoroszkópból, amit én Kolozsvárt kaptam, Szőcs Pista bácsi írótól, kritikustól, Szőcs Géza költő édesapjától. Hát az nem potyára volt szexhoroszkóp, leírta az illető jegy könnyen ingerelhető pontjait. Ahogy ezt olvastam, egyszer mondja ha hölgy, hogy nedves a bugyija. Ekkor én még rátettem. Pár pillanat múlva, mondta, hogy hallgassak. Én elhallgattam. Ő elkezdett sikoltozni. Ez kétszer történt meg. Gyalú nekem mondta, hogy neki volt olyan barátnője, hogy a vele való telefonbeszélgetés közben elélvezett. Na de azt is tudjátok meg, hogy ki volt ez a Gyalú. Ez a GYalú, Kányádi Sándor költő adta ezt a nevet neki, Gelu Pateanu román költő és műfordító volt, aki fajtája elől Magyarországra menekült és ott is halt meg. Az erdélyi magyarságért való kiállásáért kellett elmenekülnie. Magyarul is írt verseket. A volt feleségemhez, Edithez írott versei meg is jelentek itt Erdélyben. Én lényegében "apatárs" voltam Gyalúval. A feleségemnek, az elsőnek, ő csinálta a gyereket és én neveltem, így voltunk mi apatársak. Na akkor csinálta, amikor még én nem ismertem őkemét.
Jichak Meir
2008. április 11. 14:56 | Sorszám: 10
Megróbálom tagolni. Védelmemre legyen mondva, nem tudom jól kezelni a szövegszerkesztőket, kavarom össze a tagolással a szöveget, a tagolt részek néha ki s be állnak, összevissza. Eddig úgy szoktam, hogy a Nyugati Jelenben megjelent változatát másoltam máshova, mert azt a szerkesztő tagolja. Na de ezzel siettem és az én nem szerkesztett változatomat, másoltam ide. A gond az, hogy egész Európában, Nyugaton, Amerikát beleértve, növekszik az intézményes erőszak. Nálunk, a NATO ellen tüntetőket, Bukarestben az űlés alkalmával egyszerűen bevitték, eltüntették őket az útról, jó szekus módszerrel. Lehet még Platónnak igaza lessz, amit az Államában írt, hogy a demokrácia állandó tökéletesítése diktatúrában végződik. A gond az, hogy én soha nem gondoltam volna, hogy az igazamat keresve, majdnem én kerülök börtönbe, demokratikus cspdát állítottak nekem r??dőrök.
A másik, hogy az egész Kelet-Európa népét eladták, a nemzeti titkosszolgálatok Nyugatnak, hogy rágja a paraszt Nyugat műanyag csontjait.
Jichak Meir
2008. április 11. 14:48 | Sorszám: 9
Megróbálom tagolni. Védelmemre legyen mondva, nem tudom jól kezelni a szövegszerkesztőket, kavarom össze a tagolással a szöveget, a tagolt részek néha ki s be állnak, összevissza. Eddig úgy szoktam, hogy a Nyugati Jelenben megjelent változatát másoltam máshova, mert azt a szerkesztő tagolja. Na de ezzel siettem és az én nem szerkesztett változatomat, másoltam ide. A gond az, hogy egész Európában, Nyugaton, Amerikát beleértve, növekszik az intézményes erőszak. Nálunk, a NATO ellen tüntetőket, Bukarestben az űlés alkalmával egyszerűen bevitték, eltüntették őket az útról, jó szekus módszerrel. Lehet még Platónnak igaza lessz, amit az Államában írt, hogy a demokrácia állandó tökéletesítése diktatúrában végződik. A gond az, hogy én soha nem gondoltam volna, hogy az igazamat keresve, majdnem én kerülök börtönbe, demokratikus cspdát állítottak nekem r??dőrök.
A másik, hogy az egész Kelet-Európa népét eladták, a nemzeti titkosszolgálatok Nyugatnak, hogy rágja a paraszt Nyugat műanyag csontjait.

Téma: Vallásos anarchizmus - a bűn és az intézmény
Jichak Meir
2008. április 10. 13:20 | Sorszám: 10
Ugyan azt írtam én is, csak Te a mondatom elejét ragadtad ki. És szerencsésebb lett volna ha más idézetet válaszottál volna írásomból, vagy ez felelt meg neked? Úgy sejtem, hogy az öcsédre való hivatkozással mit akarsz érzékeltetni. A lényeg az, hogy ugyan azt állítjuk Öcséddel mindketten. Hozzászólásodban, különősebb lényeget nem fedeztem fel. És gondolom, hogy az Öcséd öt évesnél nem több.

Téma: Pszeudó zen történet - a Mester és Titok Tóni beszélgetései XI.
Jichak Meir
2008. április 10. 13:13 | Sorszám: 0
Pszeudó zen történet - a fa Odva

A Mester és Titok Tóni, az erdőben, egy nagy odvas fa alatt üldögéltek. A Mester egyszer csak megszólalt.

- Te Tóni, Te még mindig az Ürességgel és a Képpel viaskodsz, hogy melyik fontosabb. De láthatod, hogy fa nélkül, nincs odú.
- De Odú nélkül, meg a vadméheknek nincs szálásuk. - tette hozzá Tóni, nagyon bölcsen.


Pszeudó zen történet - a hulló Falevelek

Ősz volt. A fák levelei, már hulltak. A Mester és Titok Tóni, a nagy körtefa alatt üldögéltek. Egy egy lapi rájuk is hulott. A Mester, láthatóan, gyönyörködött, a lapik hullásában. Egy idő után megszólalt a Mester.
- Te Tóni, az Ég is olyan szabálytalanul száll alá, mint a lapi. A vallások, a vallási intézmények, az aszkétikus utak, arra törekednek, hogy szabályozzák azt az útat, a Lélek útját, ami, természeténél fogva szabálytalan.

Pszeudó zen történet - a Belső Működő

A Mester és Titok Tóni, a kertben a fa alatt üldögéltek. A Mester látta, hogy Tóni nagyon töri a fejét, és azt is tudta, hogy minn, azon, hogy Semmi vagy Képe, ami neki régi problémája volt. A Mester megint adott neki egy bölcs tanácsot.
- Te Tóni, nem az a lényeg, hogy Semmi-e vagy Kép, hanem az, hogy a Belső Működő működjön és Te összhangba legyél vele. Az a lényeg, hogy a Képet és a Semmit, a Belső Működő működtesse, a kettőt, egymással összhangban.


Pszeudó zen történet - a Rügyezés

Kora tavasz volt. A Mester és Titok Tóni, egy gyümölcsös mellett bandukolgattak. Egyszer a Mester az kérdezte Tónitól.

- Te Tóni, ne segítsünk a fáknak rügyezni?

Tóni meglepetten nézte a Mestert, annak ellenére, hogy szokva volt, a Mester különös kérdéseihez.

- Ne! - válaszolta Tóni.

- Akkor maguktól fognak kirügyezni. - válaszolta a Mester.


Pszeudó zen történet - a Halott tudás

A Mester és titok Tóni a műveltségről beszélgettek. A Mesternek az volt a véleménye, hogy a műveltség, az halott ismeretekből áll. A Mester az tartotta, hogy a halott ismereteket, egy szertartás segítségével, el kell távolítani az elméből. Késő este volt, és a Mester levitte Tónit a folyóra, hogy egy ilyen szertartást elvégezzenek. Útközben, a Mester, a szertartást magyarázta.
- Ezt a szertartást, akkor kell kezdeni, amikor a hold fogyni kezd. Oda fogunk ülni, ahol szétterül a folyó, csendes a folyása, és a víz tükrén látható a Hold. A víz tűkrén, ahol a Hold látaható, egyesül a fenn és a lenn. Erre a találkozási pontra kell egyszerűen figyelni, és ezt, éjszakánként, a teljes holdfogytáig kell gyakorolni. A fogyó Hold a sötétedő részébe szívja fokozatosan, a halott ismereteket, az elméből. A folyó víz is, magába szívja a halott tudást, az óceán mélyére viszi, és ott megsemmisíti.

Pszeudó zen történet - a Fogalomról

A Mester és Titok Tóni az egyik városban sétálgattak, és közben a város strandja mellett haldtak el. A Mester, egy darabig megállt és úgy nézte, az ugródeszkáról, a vízbe ugrókat. Aztán megjegyezte:
- A fogalomnak olyannak kell lennie, mint az ugródeszkának, amely csak az ugrasra szólgál. A lényeg a vízben való szabad úszáson van, a deszka, csak azt a célt szolgálja. Senki sem viszi magával a vízbe a deszkát. De van olyan is, aki a folyóba ugrik, deszka nélkül, szabadon úszni. Én az ilyeneket kedvelem.


Pszeudó zen történet - feng shui, Mester módra

A Mester és Titok Tóni, a nyári alkonyatban, az eperfa alatt üldögéltek és beszélgettek. Tóninak egyszer eszébe jutott, hogy a Mester valamit említett a feng shuiról. Meg is kérdezte:

- Mester, Te foglalkoztál feng shuival?
- Igen! Az ürességet oda helyeztem, ahol üresség volt.


Pszeudó zen történet - az egy Tenyér és a két tenyér

- Te Tóni, ismered ugye, azt a zen történetet, melyben a mester, azt kérdi, hogy, hogy szól két tenyér, meg egy tenyér? - kérdezte a Mester Tónitól. Titok Tóninak, nagyra nyiltak a szemei, a váratlan kérdéstől. De a Mester tovább folytatta.
- Én azt kérdem, hogy mi van a két tenyér között, és nem azt, hogy, hogyan szól, és azt kérdem, hogy mi van az egy tenyér között, és nem azt, hogy hogyan szól. Ugyan az van, a két tenyér között is, mint az egy tenyér között.


Pszeudó zen történet - az Alkimia

- Te Tóni, szerinted melyik a legegyszerübb alkimista módszer, amely révén, aranyat lehet előállítani?- kérdezte a Mester Titok Tónit. Tóni csak bambán nézte a Mestert. A válasz nem késet soká.
- A legegyszerűbben, és a legtisztább aranyat, a csend állítja elő. Ez az arany a lélek mélyén születik meg, a csendből. Ez a semmiből teremtett arany, a kincs, amelyről Jézus tanított, amelyet a tolvaj el nem lophat.


Pszeudó zen történet - az Elengedés

A Mesterhez egy küldöttség jött, akik fel akarták kérni, hogy tartson előadást a tanításáról. A két dolgot kifogásolt a Mester. Az egyik az volt, hogy azt állították, a küldöttség tagjai, hogy neki tanítása van, amit tagadott. A másik az volt, hogy ha volna is tanítása, akkor az a mostan divatos tömegelőadás révén nem átadható, csak a mester tanítvány viszony révén, de ezzel kapcsolatban is nagyon szkeptikus volt a Mester. Nem szerette, a tanítás, és a tanítvány kifejezéseket. Hosszas unszolásra csak kötélnek állt, hogy megtartja előadását. Kérdezték tőle, a küldöttség tagjai, hogy rőviden mi a tanítása, hogy csapjanak egy kis reklámot neki. Erre csak annyit válaszolt, hogy: "Elengedés." Titok Tóni, a barátja, nagyon kíváncsi volt, hogy mi sül ki ebből, mert utdta, hogy ebből biza nem lesz hosszas diszkurzus. A Mester arra kérte, a küldöttség tagjait, hogy az előadóteremben, legyen egy viszonylagosan nehéz súly. Az előadóteremben, nagy tömeg fogadta. A Mester üdvözölte a tömeget. A súlyt felvette, és a karját kinyújtva, egy kicsít, addig tartotta, amig ki nem fáradt, és akkor hirtelen elengedte. A súly, egy nagyot döndült, amire mindenki összerezzent. A Mester, megköszönte, a Súly nevében, hogy meghallgatták az előadását, és Tónival elhagyták a termet.


Téma: Vallásos anarchizmus - a bűn és az intézmény
Jichak Meir
2008. április 10. 12:54 | Sorszám: 8
A "Semmi" fogalma, egyaránt megtalálható a keleti és nyugati misztikába, a ráción túli jelölésére, az Abszolutum esetében. Istenről két fajta beszédmód van, a tagadó és állító, via negationis, via affirmacionis. A keleti ortodox misztika apofatizmusnak és katafatizmusnak nevezi. Ez lényegében két eleki utat is jelent. A két beszédmód, eddig még egy vallásban sem találta meg az egyensulyt. Vanank, akik Isten Semmi, személytelen voltára esküsznek, vanank, akik személy voltára. A probléma az, hogy ez maga az emberi lélek konfliktusa is, mert az emberben, együtt van a személy, és a személytelen Végtelen is. A két beszédmód harmóniájának a megtalálása, az emberi lélek harmóniájának a megtalálását is jelenti.
Jichak Meir
2008. április 09. 10:11 | Sorszám: 6
Amit írtál, Kis Rendes, annak a bizonyítéka, hogy csak kategóriákban gondolkodol. Például, ugyan ezt miért nem írtad le a nirvánáról is, hogy teljes legyen a kép.

Téma: Pszeudó zen történet - a Mester és Titok Tóni beszélgetései X.
Jichak Meir
2008. április 09. 10:08 | Sorszám: 0
Pszeudó zen történet - a Hold és az Elme

Kellemes nyári este volt. Már későre járt. A Mester és Titok Tóni, a kunyhójuk előtt üldögéltek, gyönyörködve a telehold felkeltében. A Hold már elég fennjárt, amikor a Mester megszólalt.
- Te Tóni, tudod mi a különbség, a Hold és az Elme között? A Hold megelégszik azzal, hogy a Naptól kapott fényt veri vissza, nem törekszik arra, hogy napként ragyogjon. Az Elme napként szeretne ragyogni, holott nincs saját fénye. Az Elme is akkor ragyog, a természetének megfelelően, ha a Lélek, Belső Napjától kapott fényt, veri vissza.

Pszeudó zen történet - az odvas Fa

Nyár volt. A Mester és Titok Tóni, egy erdő tisztásán pihent. Tóni egy hatalmas öreg tölgyet bámult, szemmel láthatólag azért, mert odúja volt a fának, akkora, hogy egy ember is belefért volna. Egyszer csak, láthatóan boldogan, felüvöltött Tóni.

- Meg van! Meg van! Megtaláltam a választ, az engem kínzó kérdésre, az Abszolutumot, az odvas fa fejezi ki leginkább: üres is meg kép is.
- Tónikám, ez a fa hol lesz, úgy mondjuk tiz milliárd év múlva? Ez a fa, az odvassága mellett, él is, ez sem mellékes.


Pszeudó zen történet - az Erdő összel

Gyönyörű ősz volt. A Mester és Titok Tóni, az erdő közelében bandukoltak.

- Csodálatos, az erdő, összel. Csodálatos, a fa leveleinek, ez az őszi sárga színe. - mondta Tóni.
- Csodálatos, mert nem az ember kezeműve.

Pszeudó zen történet - az agresszvítás és a Börtön

A Mester és Titok Tóni, egy csárda előtt haladt el, melynek az udvarán, két részeg püfölte egymást. A Mester ezt nem hagyta szó nélkül.
- Látod Tóni, így viselkednek, sokan azok közül, akik nincsenek tudatában láthatatlan börtönüknek.


Pszeudó zen történet - a templomi Ige és a Forrás

A Mester és Titok Tóni, egy templom előtt haladt el, amelyből emberek jöttek ki. A Mester nem hagyta, ezt a látványt, megjegyzés nélkül.
- A templomi Ige olyan, mint a városi csapviz: szürt, tisztított, vegyszerezett. Az igazi Ige olyan, mint a hegyi forrás vize, magától buggyan ki a föld mélyéből, kristálytisztán.

Pszeudó zen történet - a gyógyító Arany

Az egyik városban, a Mester és Titok Tóni, egy hölggyel ment szemben, aki szemmel láthatólag lelki beteg volt, és mútogatta a rajta lévő rengeteg aranyat, eszelősen mondva:

- Majd ezek meggyógyítanak, majd ezek meggyógyítanak.

Miután maguk mögött hagyták, a Mester, csendesen csak annyit mondott.

- Csak az az arany gyógyít, melyet önmagadban találsz meg.


Pszeudó zen történet - a Tévútak

- Mester, te soha nem óvsz a tévútaktól. - mondta Titok Tóni.
- Az egyedül megjárt tévút, inkább elvezet Önmagadhoz, mint a mások segítségével, az igaz út. - mondta a Mester.


Pszeudó zen történet - az Abszolutum képei

Már hosszú ideje, Titok Tóninak az volt a gondja, hogy az Abszolutumot mi fejezi ki jobban, a Semmi fogalma, vagy a Személy-Képiség fogalma. Végül a Mester segített neki egy kis magyarázattal.
- Tóni, úgye csak az üres edénybe lehet vizet tölteni. Ha egy edény, mindig csak üres, akkor az használaton kívül van, haszontalan. Az üresség és teltség együtt járnak. De az edény vize, csak akkor üdit, ha mindig friss víz van benne. Ez a kérdés, csak annak nem probléma, aki önmagárol megfeledkezve, a hegyi forrás vizét issza, amelyet nem kell soha megtölteni, és soha ki nem fogy.


Pszeudó zen történet - a Forrás

Egy forrás mellett üldögélt a Mester és Titok Tóni. Időközönként, amikor megszomjaztak, nekihasaltak a forrásnak, és jókat kortyolgattak a forrásvízből.
- Látod Tóni, a tiszta Istenélmény is ilyen magától buggyan elő a lélekből, mint a forrás vize a Föld mélyéből.


Pszeudó zen történet - az Érme

Titok Tóni, pénzérme feldobásával akarta eldőnteni, hogy Semmi vagy Kép fejezie ki az Abszolutumot jobban. A Mester nem tudta megállni, hogy egy bölcs megjegyzést, ne fűzzön hozza.
- Te Tóni, nem ugyan az a pénz az érme mindkét fele.


Téma: Tőkés László igaza - a mostani r. titkosszolgálat lehallgatott
Jichak Meir
2008. április 08. 18:24 | Sorszám: 2
Akinek azon múlik, az olvasás, hogy tagolt-e, azt nem is bánom, hogy nem olvassa el.
Jichak Meir
2008. április 08. 14:56 | Sorszám: 0
Ez előtt, egy néhány évvel, Tőkés, a tusnádi szabadegyetemen, azt nyilatkozta, a Háromszék napilapnak, hogy Romániában, módszeresen rombolják a magyar egyházakat. Majdnem három évig voltam a Kökösi Unitárius Egyházközség lekésze (jelenleg nem vagyok lelkész), és ezen időszak tapasztalatai alapján elmondhatóm, hogy igen is igaza van Tőkés László református püspöknek. Miután a püspök kihelyezett, nagy lendülettel fogtam a munkának(hogy ezzel gyorsan aláhagytam, az annak köszönhető, hogy semmi szellemi élményt nem nyujtott nekem a paposkodás, inkább csak propagandistának éreztem magam, halott sztereótípiák propagandistájának, és nem is volt soha életcélom, hogy falúsiak papja legyek), például, a fiatalok szórakoztatására, mivel nem volt nekik ilyen szórakozási lehetőség Kökösben, diszkókat szerveztem a lelkészi lakáson. Ezt felhasználta a titkosszolgálat, és helyi besúgokat küldött a diszkóba, rendbontani. Valószínű, az egyik helyi intézmény, közvetített a besúgok és a titkosszolgálat között. Itt, Kökösben, annyi a besúgó, hogy mindennap elcsudálkozom ezen. De egy életre megdöbbentő volt, "Bicegő" Gyula, kökösi előljáró néhány kijelentése. Gyulához fordultam munkahely ügyben és a következő választ kaptam tőle: "Túl nagy magyar vagy ahoz, hogy én tudjak neked segíteni munkahely űgyben." A másik kijelentése még furább volt, csak munkahely űgyben. A másik alkalommal készséges volt segíteni. Nekem az álmom, nem a papság, hanem könyvtár levéltár volt. Naivul levéltárba kívánkoztam, méghozzá államiba. Ezzel fordultam Gyuszihoz, akinek amúgy jó összeköttetései voltak, a kilencvenes évek elején a prefekturán dolgozott, Sepsiszentgyörgyön. Kit ismerek, kérdezte. Mondtam Lacatusut, akinek az apja, még magyarul beszélt. Erre, megint olyat mondott, hogy majdnem falnak mentem tőle: "Hát akkor be kell vezesselek SRI körökbe." "De akkor a SRI-nek kell dolgoznom? Én nem vállalom, ha a SRI-nek kell dolgoznom." - mondtam neki. "Na és mi van, ha a SRI-nek dolgozol! - volt Gyuszinak a viszontválasza. Aki ilyen választ ad, az egyértelmű, hogy nekik dolgozik, és ilyenek vezetnek Kökösben. Na de nem csak rendbontással próbálkozott, a r. titkoszolgálat, le is voltam hallgatva, nem csak a besúgók tömkelege volt rámállítva. A keblitanácsban (egyháztanács) lévő besúgókat csak sejtem. Kökösben, a kilencvenes évek elején, kézikapcsolású telefonok voltak. Kökös az uzoni központhoz tartozott. Az egyik fiatal telefonistával, esténként, elég sokat csevegtem, aki elárulta, hogy biza hallgatóznak, persze csak úgy, emberi gyarlóságból. Sajnos csak utólag, az ütött szeget a fejembe, hogy mondta akkor telefonáljak, Kolozsvárra, a barátnőmnek, amikor este ő van, és nem fog taxálni. Na ebben nem is lett volna semmi, de ő azt is megmondta, tetetett nagy bízalmassággal, hogy ki az, aki a SRI-nél, a lelkészekért felel, FL, mert ő, azt a valakit, közelről ismeri. Nem tudom, hogy voltam olyan naiv, hogy akkor nem vettem észre az összefüggést, a szereis ismerős és a nemtaxálás között. A hölgy, mindenáron a bízalmamba akart férkőzni. Mindenáron el szeretett volna jönni hozzám, egy kis "löketésre", szerencsére ennek nem döltem, megóvott a barátnőmhöz való hűségem, - úgye milyen hasznos is lehet a hűség. Tehát, itt egyértelmű, hogy a telefonista lehallgatott, a r. titkosszolgálatnak dolgozva. Ha a r. titkosszolgálatnál van a papokért, lelkészekért felelős, akkor az azt jelenti, hogy a magyar egyházak papjai meg vannak figyelve. De, ha meg vannak figyelve, akkor milyen jogi alapon? Valyon itt nincs szó egy komoly jogsértésről. A SRI-t ellenőrző bízottságnak, az RMDSZ is tagja. Vagy az sóhivatal? Vagy csak a jólfizető poziciók a lényegesek? A következő lehallgatási sztori, még izgalmasabb. Miután kiléptem a papságbol, Sepsiszentgyörgyre költöztem a Szemerja negyedbe. A Krónika napilap cikke szerint, melyet az éhségsztrájkommal, a gyógyszerkért, kapcsolatban írt, állítólag kirugtak. Csak ha annyira igaza volt a lapnak, akkor Csinta Samú főszerkesztő miért nem adta meg a válasz jogát, miért nem közölték írásomat, melyet a magam védelmére írtam. A különös az, hogy a Krónika napilap, engem lejárató cikke, úgyanattól a "Bicegő" Gyula, kökösi előljárótól volt megrendelve, aki nem látott abban semmi különöset, hogy valaki a SRI-nek dolgozik. A cikket, vajon nem a tikosszolgálat rendelte meg Gyuszin keresztül? Tény az, hogy az engem támadó cikk, bosszú is volt a Kökösről szóló írásaimért. Na de térjek vissza a második lehallgatásomra. Ott a Szemerján, egy fabódéba járogattam illogatni. Egy alkalommal megismerkedtem, egy különös fiatalemberrel. Ennek, miután mondtam, hogy lelkész voltam Kökösben, felkiáltott: "Ja, hát te vagy az a Nagy Attila, aki Kökösben volt unitárius lelkész, aki olyan intim dolgokat beszélt a telefonban, a barátnőjével. Hogy voltál olyan hülye, hogy olyan intim dolgokat beszélgess a teelfonon?" Hát én majd leestem a székről, pedig nem voltam részeg, hogy ez az alak, akit most ismerek meg, az honnan tudja, hogy én mit beszélgettem a telefonon. Végül elmondta, hogy a régi posta fölötti telefonközpontban dolgozik, - ahol az ajtó nem is akármilyen, csak a kódokat ismerőknek nyilik. Az illető alkalmi ivócimbora, nem hiszem, hogy a saját szórakozására hallgatózott volna, hogy a hallottakkal, munka után, az anyukáját szórakoztassa. Hogy kiknek hallgatózik, bizonyította a magatartásai. Egy olyan hülye provokativ szöveggel állt elő, amilyet életemben, sem az előtt, sem az után, nem hallottam. Akkor ismerkedtünk meg, és ő nekem azt mondta: "Emlékszel-e, amikor a börtönben vertek bennünket a szekusok?" Hát én szerencsére, hajszálon, megúsztam a börtönt, a kommunizmusban. Ezt 89-nek köszönhettem, mert ha lövöldözés még sokat késen, akkor az én 89 december 5-i kihallgatásom, a szekuritáté által, lőszerlopással voltam gyanúsítva, börtönben is végződhetett volna. Azt hiszem, hogy ezek egyértelmű tények, hogy én, a lelkészségem ideje alatt le voltam hallgatva, - ez volt 1992-1995 között, az állítólagos demokráciában. Én a kommunizmusban is meg voltam figyelve, (udvarhellyi lakásomba bejárt a szekus űgynök, magyar történelmi tárgyú könyvem tünt el) és ki is voltam hallgatva többször, de sokakkal együtt, akik ki voltak hallgatva, vagy ültek is, elmondhatom, hogy akik meg voltak figyelve, 89 előtt, azok 89 után is meg vannak figyelve. A hatalom tényleges birtokossai ugyan azok, csak a póráz hosszabodott meg, annyira, hogy az nem is látható, ez kelti a szabadság illuzióját. Én kétlem azt, hogy a világon létezik demokrácia. Miért? Abból kifolyólag, hogy a kommunista múltért nem lehet elszámoltatni senkit, elmondhatjuk, hogy a hatalom birtokossai, ugyanazok a titkosszolgálatok, terrorrszervezetek, akik a kommunizmusban voltak, - a kelet-európai fordulatot ők rendezték le, hogy nehogy kiessenek a hatalomból. A nyugati nagyhatalmak, az Egyesült Államok is, elfogadták Kelet-Európát úgy, hogy a tényleges hatalom, a volt terrorszervezetek kezében maradt. Ilyen államok kerültek az Unióba, ahol a háttérben, volt terrorszervezet az úr. Nyugat, lepaktált a volt terrorszervezettekkel. Ez a második legnagyobb árulás, az első az volt mikor odalöktek az orosznak, Kelet-Európa népeivel szemben. Ahol lepaktálnak a terrorszervezetekkel, ott nincs demokrácia, csak politikai érdekek. Nyugat morálisan nulla. Platón, az Államában, az írta, hogy a demokrácia állandó tökéletesítése, diktaturához vezet. A terrorszervezetekkel való lepaktálása, Nyugatnak, nagyon úgy tűnik, hogy Platónt igazolja, - a hatalom birtoklása a fontos, és a központosítása. Ezek után kétlem, hogy Európa, az egyre nagyobb demokratizálódás fele tart. És most tegyük fel a kérdést, úgy is, hogy milyen esélye van, az RMDSZ, állítólagos diplomáciai uton való autonómiaharcának, egy olyan Európában, egy olyan EU-ban, ahol a terrorszervezetekkel lepaktáltak. De egyáltalán, kilyen esélye van, a kárpát-medencei magayrságnak, egy olyan Unióban, ahol a hatalom a fontos. Milyen esélye van, az erdélyi magyarságnak? Milyen esélye van a székelységnek? Sajnos nem nagy, mert a magyarság felekentjei is, épp úgy hatalomszomjasak, mint a Nyugat, és a titkosszolgálatok emberei, vezetői. Tehát, a hatalmukat átmentett űgynökök, és a magyar politikusok között, a hatalom szomja szempontjából nem volna különbség? Sajnos nincs, és ezért erkölcsi sincs. És eszembe jut, a kuruc szabadságharc. Annak öszinte hivei, a szegénylegények voltak, a szegényparasztok, nemzetiségtől függetlenül, akiknek nem volt mit veszíteniük. A kuruc szabadságharcot, végül a gazdagok árulása tette tönkere, akiknek volt mit veszíteniük. Vajon, most is nem így lesz? Félek!!! Rákóczi, nagy lelke, egy olyan imádságot írt, amelyet, nemzettől függetlenül, vallástól függetlenül, minden katonája tudott imádkozni. Ilyen Rákóczink nincs már, nem is volt az után. Ha Kossuthékban is, a Rákóczi nagy lelke lett volna, lehet nem itt lenne ma a magyarság, a Kárpát-medencében, lehet Kelet-Európát sem uralnák titkosszolgálatok. Nem lenne kiszolgáltatva, a titkoszolgálatok által, Nyugat gyarmatának. ( Itt utólagos érdekességként említem meg, hogy lehallgatásomat megemlítettem, a Háromszék napilap szereksztőségében, Torma Sándor főszerkesztőhelyettesnek, aki először úgy tünt érdeklődik az eset iránt, de utána feltűnően mellőzte az esetemet. Sőt, amikor belépett Szilveszter Lajos, magányos lázadónak csúfolva mútatott be, ezzel egy más dologra utalva, nem a lehallgatásra, - vagy ő tudja. Ez nekem nagyon zokon esett, mert a lehallgatásomat, valahol, mint üldözést könyveltem el. És egy üldözöttet, egy magyar napilap szerkesztőségében magányos lázadónak csúfolni, egy kicsít meredek, nagyon megalázó döfés volt. Magyar, székelyföldi lap szerkesztőségében voltam megalázva, amely, úgy nagy harcosa a jogainknak. Vagy csak egyesek jogainak?)

Nagy Attila, Kökös


Téma: Demeter János, Kovászna megyei önkormányzati elnök szerint, a Székelyföld nem létezik
Jichak Meir
2008. április 08. 14:51 | Sorszám: 2
Tökéletesen igazad. A kereszténység páli koholmány. Az intézmény embere, csak intézményt tudott létrehozni, amely megsemmisíti a lelket. Nekünk el kellene vetni a zsidó alapú, nyugati kultúrát. Eliade azt írja, hogy egy nép teremtéstörténete, meghatározza, az adott nép egész gondolkodását, és cselekvését, a módot, ahogyan alkot. A zsidó teremtéstörténet, egy kívülről megalkotó Istenképet adott Európának. Nyugat gondolkodását, cselekvését, a zsidó teremtéstörténet határozza meg, a kivülről való, léleknélküli megalkotás; a mindenbe kivülről való belenyúlás, amely az emberiség vesztét fogja okozni, mert kivülről nem lehet a természetbe, büntetlenül belepiszkálni.
Igazad van, hogy ebbe, nem csak mi pusztulunk bele.
Jichak Meir
2008. április 07. 09:46 | Sorszám: 0
Demeter János, a Kovászna megyei tanács elnöke, nyilatkozta, a Régió Rádiónak, hogy a Székelyföld, csak a lelkekben létezik, a valóságban, mint irányítható, fejleszthető, modern politikai, közjogi értelemben vett önálló valóság, nem létezik a Székelyföld, nem kézzelfogható önálló entitás. Szerinte, akkor lehet szó területi autonómiáról, ha van a Székelyföldnek önálló gazdasága, és önálló adminisztrációja, adminisztrative körülhatárolható. A megyei „Lider” azt is elmondta, hogy fejlesztési stratégi még nem létezzik a Székelyföldön. Demeter problémafelvetése, nem teljesen alaptalan, de egy nagy veszélyt is hordoz magában, elodázza az autonómiát, úgy, hogy még az unokáink sem érik meg. Egy tőkerősebb románsággal szemben, nincs esélyünk az önálló gazdasági lét megteremtésére, nem fogják azt hagyni. Épp ezért kellene területi autonómia, hogy ezt legyen lehetőségünk megteremteni. Aki nem hiszi, hogy a román tőke akadályozni fog, az olvassa el Nagy Lajosnak a könyvét, Kisebbségi jogok a Nagy-Romániában. Azoknak a törvényeknek a szelleme, amiket akkor a magyarság hátrányára hoztak ma is kísért. Szerintem, egy megoldás lenne, az autonómia fokozatos bevezetése, többlépcsősen. Vagy a másik megoldás, ami még nem létezik, a kisebbségek különleges védelme lenne, ami több mint autonómia. A kisebbségek különleges védelme, többek között, egy rendkivüli, gyors gazdasági programot foglalna magába, hogy a kisebbség önálló létet nyerjen gazdaságilag. Ezt csak összeurópai szinten lehet megoldani, abból az alapelvből kiindulva, hogy a fennmaradáshoz minden közösségnek joga van. A legnagyobb baj az, hogy készen adott sémákban, készenkapott sztereótipiákban gondolkodunk önmagunkról, és nem önmagában látjuk az autonómia kérdéskörét.
Demeter kijelentésének, egy hatalmas hiányossága, hogy a székelység létkérdését, autonóm létét, csak gazdasági, adminisztrativ, kérdésként közelíti meg. További hiányossága, hogy megmaradásunkat, pusztán racionálisan megoldható problémának látja, ami arra vall, hogy nincs átfogó szemlélete az Életet, a történelmet, a kultúrát, a történelmet, a magyarságot illetően, mert úgye egyik sem puszta racionalítás.
De nem helytelen felvetni a kérdést, hogy önálló léttel bíró, szellemi közösség vagyunk-e. Egy közösségnek, autonóm volta, identítása, szellemi alapú, a szellem tesz autonómmá. A gazdasági lehetőségeket pedig szellemi autonómiánk révén valósíthatjuk meg. Na így érdemes feltenni a kérdést, hogy a székelység önálló, autonómiára képes szellemi entítás-e. Van-e, szellemi kohéziós erő a Székelyföldőn? Szellemi egészet képezünk-e mi székelyek? Vannak-e szellemi regeneráló energiáink. Van-e önteremtő vitalításunk. Itt ezekkel a kérdésekkel, azt akarom érzékeltetni, hogy fennmardásunk kérdése szellemi alapú, és nem pusztán gazdasági, épp, hogy a gazdasági a szellmi identítás függvénye. Tény, az, hogy az autonómiához, már eleve autonóm közösségnek kell lennünk, amit egy adminisztrativ autonómia csak szentesít.
Makai Sándor református püspök véleménye az volt, hogy a Csonka-Magyarország határain kivülrekedt magyar közösségek nem életképesek. Azt hiszem, hogy az összmagyarsággal kapcsolatban érdemes feltenni a kérdést a vitalítást illetően, és csak így kapunk választ a kisebbségi magyarság vitalítására vonatkozóan. Azt hiszem, hogy vitathatatlan tény, a magyarság, fokozatos térveszítése, kihalása, a Kárpát-Medencében. Az összmagyarságnak vannak vitális gondjai, és amíg ennek nem találjuk meg az okát, és nem orvosoljuk, addig azt mondhatjuk, hogy az autonóm Székelyföld eleve adott, szellemi autonóm létével, az autonómia alapjával is gondok vannak. A magyarság vitalításhiányának hátterében, nagyon is szellemi problémák rejtőznek és nem gazdaságiak. Tehát elmondhatjuk, hogy az autonómiánk alapjaival gondok vannak.
Azt írtam, hogy vitalításgondjaink szellemi hátterűek. Ezt, röviden meg is magyarázom. A magyarság, rosszulszabott kabátként, magára vette a nyugati kultúrát, - amely maga is nélkülözte az igazi szerves szellemi identítást – amely nem biztosított számára egy olyan szellemi identítást, amely a vitális energiák forrása. Röviden, a magyarságot, a nyugati kultúra, a vitális energiáitól fosztotta meg.
A népnek, melynek van szellemi identítása, annak a népnek vannak próféti, a prófétáknak látomásai a nép jövőjét illetően. A Látomás, amit a próféta lát, az egy nagy kép amely a népet is magával ragadja.

Nagy Attila, Kökös


Téma: Pszeudó zen történet - a Mester és Titok Tóni beszélgetései IX.
Jichak Meir
2008. április 07. 09:38 | Sorszám: 0
Pszeudó zen történet - a lelki Táplálék

- Hogy tesz szert lelki táplálékra, az akinek nincs szerencséje egy jó mesterhez? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.
- De minek is kell mester? Az ég madarait eteti valaki? Lelki táplálékra, úgy tesz szert az, akinek nics szerencséje mesterhez, mint az ég madarai a táplálékukra, röptükben kapják be a legyet.


Pszeudó zen történet - a saját Tudás

- Mester, én mindig irigyeltem, azokat, akik Ázsiában jártak híres mestereknél, guruknál. - mondta Titok Tóni a Mesternek.
- Akinek saját, belső tudása van, az nem irigyel senkit, az nem megy sehova tudásért.


Pszeudó zen történet - a Lélek szemete

A mezőn bandukolt a Mester és Titok Tóni. Több gólya repült fölöttük, téli szálásuk fele tartottak. Egyszer, egy nagy gólyaszar öntötte el Tóni fejét. A Mester felkacagott.
- Te Tóni, ezt bucsúzóul kaptad a gólyáktól. Meg amire figyelmeztetnem kell Téged, hogy aki vonza a gólyaszart, az a lelke szemetével nincs rendben.


Pszeudó zen történet - az üldözött Nyuszika

A Mester és Titok Tóni, egy domboldalon üldögéltek. Egyszer arra lettek figyelmesek, hogy egy róka üldöz egy Nyuszikát. Tóni és a Mester nagyon szurkoltak a Nyuszikának, izgalmukban fel is álltak. Végül a Nyuszika egérutat nyert egy bozótban, ahova, a bozót sűrűsége miatt a róka nem tudta követni.

- Látod Tóni, a róka azért üldözi a Nyuszikát, mert tápláléka. De az ember, anélkül, hogy elengedhetetlen tápláléka lenne, teljesen fölöslegesen, üldözi embertársát.


Pszeudó zen történet - a Törzs

A Mester és Titok Tóni a mítoszokról beszélgettek, azok szerepéről a törzsek népek életében. A mítosz felejtéséről, és újramegtalálásáról beszélt a Mester, és ezt egy történettel világította meg.
- Amikor még az ázsiai törzsek között csavarogtam, egy nagyon érdekes mítoszújjáteremtő szertartással találkoztam egy törzsnél, mely a mítoszát elfelejtette. A törzs sámánja, újholdkor, egy kerek tó köré ültette a törzs minden tagját, és az éjszakát ott kellett tölteniük a tóra szegezett tekintettel. A törzs tagja így várták, hogy a növekvő holdból újjászülesenek a régi istenek a régi mítoszok, várták a törzs tagjai, hogy a feneketlen tó mélyéről feljőjenek az elfelejtett istenek, az elfelejtett mítoszok. Várták, hogy holdtöltekor, a földet és az eget egyesítő víztükrön majd megelevenednek a föld és ég istenei és mítoszai, és ott az égiek, a földiekkel, egyesülni fognak. Végül ez a szertartás adta vissza a törzs isteneit és mítoszait.

Pszeudó zen történet - az Emlékezet megelevenítője

Titok Tóni, valamit akart mondani a Mesternek, de sehogy nem jutott eszébe, és emiatt nagyon mérges volt. Erre a Mester csak annyit mondott:
- Az emlékezet megelevenítője a Csend.


Pszeudó zen történet - a Kunyhó csendje

A Mester és Titok Tóni, egy katoliku plébánia előtt haladtak el. A Mester, egy röpke pillantást vetett a plébánia hirdetőtábláján lévő nagy színes képre, mely a vatikáni Szent Péter bazilikát ábrázolta.
- Te Tóni, az emberiséget, mindig a grandiózus építmények, a nagy tanok, legyenek azok nyugatiak, vagy keletiek, nyűgözték le. Az embernek a nagy látványok kellettek, építményben, tanban egyaránt, és nem kellet, a kunyhó, a kunyhó csendje, és a kunyhó gerendájában percegő szú hangjának egyszerűsége.


Pszeudó zen történet - Semmi-Képp

- Semmi vagy Kép? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.
- Semmi-Képp. - válaszolta a Mester.


Pszeudó zen történet - a Szakértők

- Tele van a világ a lelki élet szakértőivel, akik tanácsokat adnak, hogy mit kell tenni a lelki életben, és mégis ilyen beteg a világ nem volt. - mondta Titok Tóni a Mesternek.
- Ahol külső szakértők mondják meg, hogy mit kell tenni a lelki életben, ott elhallgat a Belső Tanácsadó.


Pszeudó zen történet - ki volt a Mestered?

- Ki volt a Mestered? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.
- Egy mester, akit a Semmi sem érdekelt.


Téma: Jichak Meir zen-hatású történetei
Jichak Meir
2008. április 07. 09:30 | Sorszám: 7
A próféta, az igazi, teljesen a nulláról indul. Ha nem indul, akkor helyben marad. A kép akkor is hathat, ha nem értik, ebben Jungnak igaza van. A képek hatását, a sietség, és az információzuhatag hatástalanítja, ezért halottak a lélek nagy képei. A Mag, a lélek nagy képeit tartalmazza, amit ha elvetnek, kedvező körülmények között életre kelnek. A próféta a halott képeket teljesen elveti. A Magban, a képeket, a várakozás, a csendben való virrasztás kelti életre, és nem a róla való vita. Nem csak a zen, az emberiség szent könyvei sem a logikájukról híresek. A mostani ember egysíkú logigája mesemmisíti, a nagy könyvek, sokrétűségét. Értelmetlen vitának látom, az így van és az úgy van vitákat. Nekem így van, mert így élem. Más másként éli, neki meg úgy van. Nem értem, hogy miért kell erőltetni, a közös nevezőt, az így vant és az úgy vant. Úgy látom, hogy itt sok nagytehetségű rabbi van.
Jichak Meir
2008. április 07. 09:19 | Sorszám: 6
A csűrés csavarásokhoz nem értek. A katolikus teológián, egy életre megundorodtam tőle. Nem tartom olyan fontosnak a történeteimet, hogy védelmükre keljek.

Téma: Tengernyi szemét, a nem létező Székelyföld kökösi bejáratánál
Jichak Meir
2008. április 04. 12:48 | Sorszám: 0
(a nem létező Székelyföld, utalás Demeter János, Kovászna megyei tanács elnök azon kijelentésére, hogy a Székelyföld nem létezik, csak a szívekben.)
Volt két, Székelyföld-tábla balhézás. Az egyiket, még amikor szenátor volt, Puskás Bálint szenátor rendezte le, az akkori választások előtt. A másikat, a Kovászna Megyei Önkormányzat, Demeter János úrék rendezték le, amikor táblát állítottak, a nem létező Székelyföld, kökösi bejáratához.

Ez nem hivatalos kampányidőben volt, de ugye nálunk a kampányidő, választásoktól választásokig tart. Nagy cirkusszal járt, mindkét táblaállítás. Ezt is akarták, mert a választó, már csak a cirkuszra reagál. Kemény inger kell a tömegnek. Hogy a táblacirkuszok, csak az RMDSZ pártérdekeit szolgáló manipulációk, bizonyítja az a tény, hogy a kökösi Székelyföld bejárat, csupa szemét, és ez nem érdekel senkit. Nem érdekli sem Demeter urat, sem Kökös község polgármesterét, Sántha Gyulát. Évekkel ez előtt, a Háromszék napilapban, Iochom István tollából, megjelent egy cikk, hogy a hegyek között, eldugott, Ikafalva bejáratánál mekkora szemétdomb van. Ezen felbuzdulva, egy levelezőlapon felhívtam a Háromszék napilap figyelmét, hogy érdemes volna lefényképezni, a Székelyföld kökösi bejáratánál lévő parkolót, mely úszik a szemétben, és csekély három kutyatetem hányódik ott, a fáradt vándornak, aki ott megáll étkezni, étvágygerjesztőnek. Na, azóta van haladás, dögök nincsenek, de szemét tengernyi.

Levelezőlapomnak, tudomásom szerint nem volt hatása. És azóta is, el-elgondolkodom, hogy mennyire igaza van, az ószövetségi bölcsességi könyveknek, melyekben írva vagyon, hogy nem az számít, hogy mi a beszéd tárgya, hanem az, hogy ki mondja. azóta is csodálkozom, hogy Ikafalva szemetét észrevették, de egy nemzetközi út mellett lévő szemetet, nem vesz észre senki, pedig a táblákkal a szó szoros értelmében a szemétben balhéztak. Arra járnak megyei urak, képviselők, szenátorok és senki sem látja.

Na, de készítsünk egy kis leltárt, hogy mi fogadja a vándort, a Székelyföld kökösi kapújában. A Kököshöz tartozó, Bácstelek felé vezető út szélén lévő szemetet, pardon szemétdombot, a vasúton túl, azt ne számítsuk, mert azt a vándorok nem látják, félreesik, csak a falú elöljárói, akik nem látják. Kezdjük a Feketeűgy hídjával. Hát az a felső alkatrészeit nézve, korlátok, védők, hiányosak, rondák katasztrofális állapotban vannak. Bent a folyópart környéke csupa szemét. A Kökös falutáblán, hiányos a festék, ami Sántha Gyula polgármestert dicséri. Kökös község polgármestere, Sántha Gyula, maga ismerte be a Háromszék napilap riporterének, hogy nem sokat tud felmutatni, tehát nincs kitől várni, hogy rendes falutábla legyen. Következik, a parkoló. Ha nincsenek is most dögök, de szemét tengernyi. Következik, a megyebejáratot jelző, a kommunizmus idejéből való "obeliszk", melyről, nem olyan rég távolították el a kommunista címert. Túl, Brassó megyének, igaz ők sem rég tették, de azért megelőztek, van egy impozáns, fémből készült megyebejárata. Nem tudom, hogy miért nem lehetett volna azt megcsinálni, hogy építeni egy megyebejáratott, abba senki sem tudott volna belekötni, és azt, egy kis idő elteltével, részben átsminkelni, Székelyföld bejárati táblává. De ez nem járt volna balhéval. A táblaállítással, nem a tábla volt a lényeg, hanem a balhé, a figyelemnek, az RMDSZ-re terelése. Mi sokszor eljártunk ott, és mindig megbámultam a kommunista címert, és elgondolkodtam, hogy 1541-ben Budavára elfoglalásakor, a Boldogaszony, a török, rögtön leverte a keresztet és félholdat tett a helyébe. Na de menjünk tovább a szemétleltárral. Következik, Kökös község, vasúti megállója, amely közvetlenül, az E577, nemzetközi út mellett van. A környéke, a vasúti megállónak, gondozatlan, többéves száraz kórókkal van tele, még a peron mellett is. A vasút mellett lévő parkoló szeméttel tele. Az érdekes az, hogy ennek az egyvágányos vasúti megállónak, két alkalmazottja van, és az állomás környéke, mégis több éve gondozatlan. A napi, négy-öt vonat mellett ráérnének rendet teremteni. A polgármestert, Sántha Gyulát ez sem érdekli. Lényeg az, hogy az állomással szemben, egy hölgy, teljesen nyugodtan bellérkedhet, ukrán, moldáv cigarettával, szesszel, moldáv élelemmel, fagyasztott tyúkcombbal. A kliensek, olyan csomagokkal jönnek ki, mint akár egy üzletből, érdekes, ezt nem veszi észre senki. Kökösben, meg aki ki meri tátani a száját, és írni mer, azt perrel fenyegetik. Ha nem használ, van más módszer. Azt is el lehet intézni, hogy az illetőnek ne jelenjenek meg a cikkei, elvégre véleménynyilvánítási szabadság van. Aki megmeri írni Kökösben, a visszásságokat, azt azzal vádolják meg, hogy a célja az intézmények lejáratása, lejáratási kampányt folyatat az intézmények ellen. Aztán Kovászna megyében van egy lap, amelynél, havi száz euró fejében, el lehet intézni, például egy polgármesternek, hogy a falúról csak jó cikkek jelenjenek meg, természetesen ebben benne van, hogy a pofázóknak kuss. Azt hiszem, hogy ezek után világos, hogy a táblák, csak manipulációs eszközök voltak. Hát akkor beszéljünk, egy kicsit, a manipuláció, emberi, erkölcsi vonatkozásairól. A manipuláció, a személyiség integritását támadja, rombolja, ezért ez elítélendő morálisan. Az első táblabalhés, a néhai szenátor Puskás Bálint volt, aki, mint tudjuk, az udemere keresztény platformját képviselte, és mint máltai lovag is ismerős volt az ittenieknek. A szenátor táblázása, nyilvánvaló manipuláció volt. Kérdem én azt, hogy milyen keresztény, aki a személyiség ellen követ el merényletet, morálisan elítélendőt tesz. A második tábla-balhés, Demeter János, Kovászna megyei tanácselnök. Itt is nyilvánvaló volt a manipulatív cél. Demeter, a Székelyföld területi autonómiájának alapját, a gazdaságban látja. Szerintem, az a személy a területi autonómia alapja, aki megteremti a gazdasági alapokat, – és nem az önmagában létező gazdaság. A nemzet alapja a személy, az a személy, mely személyisége teljes integritásának birtokosa. Aki manipulatív céllal befolyásolja az embereket, a személyt, az a területi autonómia alapját rombolja, a személyt. Nem tudom, hogy milyen vezető ember, politikus, aki a Székelyföld jövőjét, alapját, egy manipulálható tömegben látja, arra akarja alapozni. Vagy azon politikus, aki a magyarság jövőjét, egy manipulált magyarságban látja, arra alapozza a nemzet jövőjét – felelőtlenül. A székely, mindig is lenézte a románt, valami felsőbbrendűséggel, kultúrgőggel, tekintett le rá. Létezett, létezik, a jó gazda székely mítosza, az agyafúrt székely mítosza, a leleményes székely mítosza, az ügyes székely mesterember mítosza.

Na, de a jó gazda székelynek, Kökösnél, a portája eleje, nagyon koszos. A leleményes székely, képtelen eladni, a pityókáját, amit ki tudja, hogy megtermel. Az a lényeg, hogy a választások évében, nagy dúrral és propagandával, két háromszéki képviselő, Antal és Tamás, a román honatyákat, autonómiára oktatják, - vajon ők is nem manipulatív céllal teszik? Aztán az mind mellékes, hogy ebben az évben lesz egy nagy krumplibehozatal, és a székelyre rárothad a burgonyája. Egyet ne feledjünk, hogy az RMDSZ, nem jószántából autonómiázik, hanem ebbe a Magyar Polgári Párt kényszerítette bele, és látszik is rajtuk, kényszerautonómiások.

Nagy Attila, Kökös


Téma: Pszudó zen történet - a Mester és Titok Tóni beszélgetései VIII.
Jichak Meir
2008. április 04. 12:40 | Sorszám: 0
Pszeudó zen történet - a régi Bölcsek

- Régen éltek, az igazi bölcsek. - mondta Titok Tóni a Mesternek.

- Aki a csendben meghallja, a Belső Bölcs szavát, az épp olyan bölcs, mint a régen élt bölcsek. Mindenkinek a lelke mélyén ott van az Örök Bölcsesség, és mindenkiből az beszél, aki a csendben meghallja a szavát.


Pszeudó zen történet - a Csend szűli

- Mester, Te mielőtt mondanál egy történetet, hosszasan hallgatsz. - mondta Titok Tóni a Mesternek.

- Igen, mert a csend szüli a történetet.

Pszeudó zen történet - a Lélek mesél

- Szeretem, ahogy meséled a történeteket. - mondta Titok Tóni a Mesternek.
- Nem én mesélek, hanem a Lélek, a kis történetek a Lélek meséi.


Pszeudó zen történet - a történetek Felejtése

Titok Tóni azzal hencegett a Mesternek, hogy megjegyezte a Mester eddig mesélt összes történeteit. Várta a dicséretet, erre az ellenkezőjét kapta.

- Te Tóni, a történeteket nem szabad memorizálni, azokat felejteni kell, csak úgy hatnak a lélekben. Ha nem felejted el, akkor csak az elme raktározza. Ha elfelejted, akkor a lélek raktározza és ott hat.


Pszeudó zen történet - saját Lámpás

- Mester, rájöttem, hogy igazad van, az ember élete csupa tanulságos történet, csak a könyvek miatt nem vettem észre. - mondta Titok Tóni a Mesternek.

- De még jobb, ha az életed, egy néhány mondatos történetté sürösödik, és akkor az a történet, a Te saját lámpásod az életed hátralevő részében, és nem kölcsönvett.


Pszeudó zen történet - elméd logikája

- Mester neked nincsenek logikatörő történeteit, koanjaid, mint az eredeti zennek. - mondta Titok Tóni a Mesternek.
- Aki a csendben , a belsőre hagyatkozik, a belső működésére, annak nem kell összetörnie semmit az elmélyében.


Pszeudó zen történet - a Mester keletisége

Titok Tóninak, mindig is furcsa volt, hogy a Mester keletről jött, és egy vak hangot sem ejt ki a keleti tanokból. Egy nap meg is kérdezte ezt Tóni, és a következő választ kapta:
- Tudod Tóni, én az itteni ég madarait látom, és az itteni mezők liliomaiban gyönyörködöm.

Pszeudó zen történet - a kajlafülű Nyuszikáról

A Mester és Titok Tóni, nagyon szerettek a heti vásárokban lötyögni. A Mesternek nagyon megtetszett egy félfülére kajla Nyuszika. A Mester extázisban volt a Nyuszikától. Nagyon tetszett neki, hogy a Nyuszika egyik füle az égnek állt, és a másik, oldalban, lecsüngött a földig. A Mester, minden nap, vagy egy órát, dédelgette, símogatta a nyuszikát. Tóninak ez már nagyon furcsa volt, és meg is kérdezte a Mester, hogy mi az a csodálatosan jó a nyúlsímogatásban, ha olyan jó akkor vegyenek neki is egy nyulat, vagy ő is símogathassa a Mesterét. A válasz nagyon meglepte a Tónit.
- Tudod Tóni, a Nyuszikának, az égnek álló füle, az égi energiákkal van kapcsolatban, a fülén keresztül a Nyuszikába áramlanak az égi energiák, a lelógó füle pedig a földi energiákkal van kapcsolatban, a lelógó fülén keresztül áramlanak a földi energiák a Nyuszikában. A Nyuszika egyesíti a föld és ég energiáit, amik a símogatásommal belém áramlanak, és így telek fel kozmikus energiákkal.


Pszeudó zen történet - egy Történet lámpásnak

A fa alatt üldögélt a Mester és Titok Tóni. Tóni biztatta a Mestert, hogy meséljen neki minnél több történetet. A Mester erre, csak annyit mondott:
- Lámpásnak, az életben, egy történet bőven elég.


Pszeudó zen történet - a Krónika napilap és az aranyhalacska

A Mester lázadó tipus volt, minden csendessége ellenére. Nem bírta az igazságtalanságot. Három napos éhségsztrájkba kezdett a betegek ingyenes gyógyszereiért. Erre fel, egy falusi előljáró megrendelésére, a KRÓNIKA NAPILAP, egy nagyon durva, magánéletben túrkáló cikket írt róla, azt állítván, hogy kirugták az unitárius papságból. A főszerkesztő, Pala Csint, amikor a Mester mondta neki, hogy joga van a válaszhoz, egyszerűen megtagadta. Azzal érvelt, a magánéletben való turkálás mellet, a Mesternek, hogy az olvasóknak kell ismerniük, hogy ki az aki éhségsztrájkol. A Mester azzal vágott vissza, hogy érdekes, a fontos poziciókat betőltőkről, miért nem kell tudnia, az olvasoknak, semmit. A Mester, mérgében, hogy nem lett igaza, csak annyit mondott, hogy ősszetürlek te palacsinta, és eljött. A barátjának, Titok Tóninak, erről az esetről, mindig azt mondta a Mester, hogy nem lehet utdni, hogy a rosszból mikor származzik jó.

A Mester és Tóni, egy szép őszi vasárnap, a Bakonyba mentek pisztrangászni. Csodálatos volt az őszi erdő az aranysárga lapiaival. Egy patak mellett bandukoltak, egyre fennebb. Felfele haladtukban, nagy meglepetésükre, a főszerkesztőbe, Pala Csint úrba botlottak, aki épp egy szép nagy pisztrangot emelt ki. A Mester megint szóvá tette, az őt támadó cikket. Erre Pala Csint úr neki szökött, a Mesternek, üvöltvén, "megmútatom, hogy te kit tűrsz össze." Belenyomta a Mester fejét, a patakba, hogy fúlassza bele a vízbe. Tóni szegény nagyon meg volt ijedve, gyenge, vékonyka volt, nem tudott segíteni, csak csúszkált a köveken körülöttük. De csoda történt, a Mester, meglátott egy Aranyhalacskát a vízben, mely megszólalt.

- Ne busulj Mester én megmentelek, csak a szabad kezeddel kapjál ki a vízből, és mútassál fel a folytogatodnak, és utána dobjál vissza.

A Mester úgy is tett, felmútatta a halat. Ettől úgy meglepődött Pala Csint, hogy egy pillanatra elengedte a Mestert. Erre a Mester felszököt, és beakasztott egy olyat, a főszerkesztőnek, hogy kinyúlt. Az Aranyhalat visszadobta a patkba. De ekkor, amit láttak, attól, megdermedt a Mester, és Tóni is, egy nagy aranyrög volt a lábuk előtt, lehetett vagy öt kilós. Na látod Tóni, hogy a rossz így vezet jóra. A Mester és Titok Tóni, az arany árából egy cigány falú éhezőit segítette, mert a cigányokat kedvelték a leginkább az európai nációk közül. A Mester, tova bandukolva, még csak annyit mondott Tóninak:

- Aki a csendet szereti, annak, a feléje dobott kövek, mind szerencsekövekké változnak.
(Ezen fiktív történetnek semmi köze köze a Kolozsvárt szerkesztett Krónika napilaphoz, annak szerkesztőihez, és abban, egy éhségsztrájkolóról megjelent cikkehez, minden egybeesés a véletlen műve.) Ez a


Téma: Jichak Meir zen-hatású történetei
Jichak Meir
2008. április 04. 12:05 | Sorszám: 2
Szia Kis!
De mit ér a talaj, ha öreg a fa. Itt a közös talajnak nincs jelentősége,- szerintem.
Üdv Jichák

Téma: Pszeudó zen történet - a Mester és Titok Tóni beszélgetései VII.
Jichak Meir
2008. április 03. 18:22 | Sorszám: 0
Pszeudó zen történet - hol történnek a Történetek?

- Mester, hogy a csudában agyalták ki a régi mesterek, és Te is, hogy agyalod ki azokat a nagyszerű történeteket. - kérdezte Titok Tóni a Mestert.
- Nem kiagyaljuk, a történeteket, hanem magunk körűl látjuk megtörténni, amit Te is láthatnál, épp úgy, mint mi.


Pszeudó zen történetek - az Életed kis történetei

- Sokat tanulok a Te történeteidből. - mondta Titok Tóni a Mesternek.
- De még többet tanul az, aki élete saját kis történeteiből tanul.


Pszeudó zen történet - a Börtön falainak némaságáról

Köztudott volt, hogy a Mester, politikai okokból, leült egy néhány év börtönt. Egy nap Titok Tóni megkérdezte a Mestert:

- Mester, mi maradt meg benned a börtön éveiből?
- A börtönfalak némasága és csendje.


Pszeudó zen történet - a Lélek műfaja

- Te Mester, a Te történeteid nem mindig felelnek meg a zen történetek műfajának. - mondotta Titok Tóni.
- Nem a műfajnak kell megfelelni, hanem a léleknek.

Pszeudó zen történet - mire is jók a Történetek?

- Mire is jók ezek a történetek, amiket mindegyre mesélsz? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.
- Lélekgyógyításra.

Pszeudó zen történet - a Mocsár illatáról

A Mester és Titok Tóni, egy nagy mocsár szélében bandukoltak. A Mester, a mocsár virágaiban gyönyörködött. Tóni prüszkölt, hogy neki büdös a mocsár, siessenek. A Mester nem hagyta ezt szó nélkül.
- Tóni Te, a mocsárban nyilnak a legszebb virágok. Aki nem tudja elviselni a mocsár illatát, az a mocsár virágaiban sem tud gyönyörködni, és azzal nagyot veszít.


Pszeudó zen történet - a Szégyenről

A Mester és Titok Tóni, a tüzelőjüket egy folyó partjáról szerezték be. Ezt egy kicsit szégyelte Tóni, mert egy közeli útról az ismerősök látták őket. Nem bírta Tóni a szégyent, és egy idő után meg is jegyezte a Mesternek:

- Én nagyon szégyenlem, hogy mint a cigányok, az emberek megvető pillantásaitól kísérve gyüjtjük a fát.
- Ne haragudj Tóni, én nem tudom, hogy kik előtt szégyenled magad, én nem látok soha senkit. A cigányokat, épp, mert nem beilleszkedőek a társadalomba, nagyra értékelem őket. A cigányok csak késelnek, a civilizáltak tömegpusztítanak.


Téma: Pszeudó zen történet - a Mester és Titok Tóni beszélgetései VI.
Jichak Meir
2008. március 31. 08:21 | Sorszám: 0
Pszeudó zen történet - a Patikában

A Mester ls Titok Tóni sorban álltak a patikában. Egy idős néni odalépett Titok Tónihoz és megkérdezte:
- Mindannyian gyógyszerért állank?
- Nem, vannak, akik gyógyszerért, és vannak, akik egészségért állnak.
A Mester elégedetten nézett tanítványára.


Pszeudó zen történet - a Tan rejteke

A Mester, szeretett a régen volt mesterekről mesélni, annak ellenére, hogy nem tisztelte, nem követte senkinek a tanítását. Ő a csend tanítványának tartotta magát. Ő azt mondta minden érdeklődőnek, hogy ő a Belső Mestertől tanult, amely mindenkiben benne van, és a csendben lehet meghallani a tanítását, és ezért tartotta magát a csend tanítványának is. Tóni nagyon kedvelte a régi mesterekről szóló tanitásokat. Amit ez alkalommal mesélt a Mester, az Tóni, amúgy gazdag, fantáziáját is meghaladta.

- Volt egy időszak, - mesélte a Mester - nagyon rég, amikor a mesterek, a tanitásukat, nem adták át szavakban, hanem elhelyezték egy láthatatlan gömbbe. Aki meg akarta ismerni a tanitást, annak meg kellett nyitnia a gömböt. A gömb megnyitésénak volt egy titka. Egy bizonyos titkos meditació. Ezt csak a mester ismerte. A meditáció révén, annak, aki meg akarta ismerni a tanitást láthatatlanná kellett válnia, csak így nyilt meg neki, a láthatatlan gömb. De a kereső, aki meg szerette volna ismerni, a láthatatlan gömb tartalmát, lényegében, egy megoldhatatlan feladat elé volt állitva az által, hogy a láthatatlan gömb tartalmazta a titkos meditaciót is, amivel a gömböt meg lehetett volna nyitni.

- Meg áll az ész, - motyogta Tóni, - miután a Mester befejezte a mesélést.

- Ezt is akartam, - mondta a Mester.


Pszeudó zen történet - a Tanítványságról

Egyszer az egyik tanítvány megkérdezte a Mestert:

- Ha a te tanításodat hűen követem, biztos, hogy megvilágosodom?

- Hogy végül is minek köszönhető az ember megvilágosodása azt előre nem lehet tudni. Aki hűen követi a tanításomat, azt inkább a majomra hasonlítom, - válaszolta a Mester.


Pszeudó zen történet - a magasságról és a mélységről

A dombtetőn üldögélt a Mester és Titok Tóni. A Mester, az eget kémlelte. Tóni, a tekintetét követve észrevette, hogy a Mester, egy fecskét figyel, ott fenn a magasban. A fecske, egy idő után, megunván, a magasságot, majdnem zuhanó repülésben közeledett a föld fele, a zuhanást megszakítva egy körrel, hogy végül, egy villanással repüljön el, a föld felszíne fölött, a Mester és Tóni orra előtt.
- Látod Tóni - mondotta a Mester - milyen egyszerűen köti össze a természet a magasságot és a mélységet, az eget és a földet.


Pszeudó zen történet - a Teknőcről

- Mit álmodtál? - kérdezte a Mester Titok Tónit.

- Épp Téged láttalak álmomban. Egy folyóparton voltunk. Te beusztál a folyóba. Egy idő után alábuktál a vízbe. Már megijedtem, hogy hova lettél, amikor láttalak egy nagy teknősbéka hátán, törökülésben ülve kijönni a folyóból. A fejeden egy sas volt. A bal válladon, egy holló. A jobbváladon egy fehér galamb. Csodálatos volt az egész. De még csodálatosabb volt, amikor egy ragyogó, szikrázó aranygömbbé változtál, és a langyos szellő veled játszadozott.


Pszeudó zen történet - a Mester átváltozik

Egy szép nagy parkban ácsorgott, a Mester és Titok Tóni. Ősz volt. Szélrohamok sodorták a sárga faleveleket. Egy szép sárga falevél, a Mester orra előtt repült el. A következő erősebb szérohamra, felpattant a Mester, utólérte a falevelet, bekapta, és lenyelte. A Mester rögtön őszi falevéllé változott. Egy ellentétes szélroham, szembesodorta Tónival, a falevéllé változott Mestert. A falevél orrbavágta Tónit, aki megvilágosodott, és ő is falevéllé változott. A következő szélroham szárnyán, együtt száguldott a két őszi, sárga falevél, a Mester és Tóni.


Pszeudó zen történet - a Keresőről

A Mester és Titok Tóni tanyájára tévedt egy igazságkereső vándor.

- Hogyan keresik az igazságot? - kérdezte a Kereső, egy illendő köszönés után.

A Mester odament a tyúkudvarhoz, kiengedte a tyúkokat, hátra a kertbe. A tyúkok boldogan keresgéltek, szedegettek a kertben. A vándor, láthatóan, elégedetten köszönte meg a tanácsot, és távózott.


Pszeudó zen történet - a Sas

A Mester és Tóni egy nagy sas kerengését figyelték fenn a magasba. Egyszer a Mester megszólalt:

- Csodálom a sasokat, amikor a magasban kerengnek. Mindig arra gondolok, amikor őket nézem, hogy a sas ismeri a legfelső határt, és az azon belüli Végtelent, de az ember nem. A sas tudja, hogy a Végtelen, nem a végtelenben van.


Pszeudó zen történet - ahol a könyvek véget érnek

A Mester és Titok Tóni, egy könyvesbólt kirakata előtt álldogálltak. A Mester csendesen megjegyezte:

- Bölcs dolog tudni, hogy ez a sok könyv hol ér véget.


Pszeudó zen történet - a virág és Ázsia

A Mester és Titok Tóni, egy virágos erdei tisztáson heverésztek. A Mester egy virágot símogatott.

- Ez a virág, több, mint Ázsia összes vallásai, amiket az európai majmol, pedig életideje rövidebb, mint Ázsia vallásainak. Az európainak, fontosabb lenne, a mezök liliomaiban, az ég madaraiban elmerülni, és nem a keleti filozófiákban. Jézus azt mondta, nézzétek az ég madarait, és a mezők liliomait.


Téma: Vallásos anarchizmus - a vallásos anarchista hite
Jichak Meir
2008. március 30. 20:38 | Sorszám: 8
És Te mivel próbálkozol?
Jichak Meir
2008. március 30. 20:36 | Sorszám: 7
Kedves Hozzászóló!
Egy kicsít nagy szám, ha 6 milliárd hivőre gondolsz, kétlem ennek, mind hite lenne, ezt még maga a Pápa sem hiszi el.
Na meg aztán a gyülöletről. Volt szerencsém, két egyházat belülről látni: a katolikust és az unitáriust, természetes, mindkettőt az erdélyit. A katolikusnak 5 évig teológusa voltam, ötöd év után otthagytam. (hat éves volt az) Utána áttértem az unitárius egyházba, annak már elvégeztem a teológiáját, és három evig lelkésze is voltam, kilépésemig a papságból. Végül az unitárius egyházból is kiléptem, hivatalosan, írásba letéve. Az egyházakban belülről azt láttam, hogy ahol a szeretetet prédikálják, ott az elfolytott gyülölet dühöng a lelkekben. Ezeknek az őstípusa Jónás, aki nem megtérést akart, hanem bünhődést.
Hogy felrugok, nem veszek figyelemben szentnek hitt nézeteket, hogy nem veszem figyelembe, hogy mit mond a tudomány a vallásról, a szent tudományok, az azért van, mert meguntam a sok szürke okosságot, a másik meg az, hogy az írásaimnak a műfaja, ha nem is azt tüntetem fel, de a blogomban igen, a gondolati napló, amiben az a lényeg, hogy kiírjam gondolataimat, és nem föltétlen azok igazsága. A vallásos anarchista nézeteimet is a gondolati napló műfaja szempontjából kell megítélni. A megfogalmazott dolgokat nem tartom fontosnak, ezért nem szállok vitába értük. Úgy, hogy nem fogok vitatkozni gondolataim igazságáért, mert lehet nem is igazak, de ez nekem nem fontos.
Nem te, vagy már én dsem tudom ki a helyesírásomért is megszólt. Ameddig nekem a főszerkeseztők nem teszik szóvá, közlik az írásaimat, addig az itterni figyelmeztetéseket nem veszem igénybe.
Üdv Nagy Attila a Székelyföldről, Kökös községből
Jichak Meir
2008. március 30. 20:17 | Sorszám: 5
Szia Kis!
Igazad van átadhatatlan. De miért is kell átadni, amikor minden bennünk van, a Mester maga is.
Üdv Attila

Téma: Pszeudó zen történet - a Hegy
Jichak Meir
2008. március 30. 20:12 | Sorszám: 2
Ebben igazad van. Amúgy az előzőekben, a beszélgetésekben több van, inkább úgy folytatom.

Téma: Czakó Gábor
Jichak Meir
2008. március 30. 13:49 | Sorszám: 157
Kedves Czakó Gábor!
Nagy Attila vagyok a székelyföldi Kökös községből. Már rég készülök Önnek írni. Az e-mailja meg van, az Európai idő hírmagazinból. Na de láttam, hogy itt is elérhető Ön, így itt írok. Egy dolgot szeretnék tisztázni. Én, 1989-ben, Székelyudvarhelyt, megismerkedtem, egy Czakó Bence nevű, fiatal magyarországi sráccal, aki, ide nem írom le, hogy mi okból járt Erdélyben, mert lehet, hogy most sem érdemes, ajánlatos. Ha jól emlékszem, Bence azt mondta, hogy Önnek a fia. Engem az érdekelne, hogy Bence tényleg önnek volt-e a fia? Érdekelne, Bence további sorsa, esetleges kapcsolat vele, e-mailon keresztül. Emlékeztetőül annyit tessék megemlíteni neki, hogy arról a Nagy Attiláról van szó, aki öt évet volt a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológián, és elvitte szülőfalújába, Gyergyóditróba egy idős espereshez.
Űdv Nagy Attila Kökösből

Téma: Pszeudó zen történet - a Hegy
Jichak Meir
2008. március 30. 13:05 | Sorszám: 0
A Mester és Titok Tóni, Mező-havas tetején üldögéltek. Csodálatosan tiszta idő volt. Belátták egész Erdélyt. Látták, a Fogarasi-havasok, még hófödte csúcsait is. Sütkéreztek a napsütésbe, és gyönyörködtek, Erdély, nem mindennapi látványában.

- Most innen értelek meg, fenntről, látva, ezt a csodálatos látványt, hogy nektek magyaroknak, miért fáj Erdély. Csak fenntről nézve, lehet látni, hogy mit, de legfőképpen miért veszítettetek ti magyarok Erdélyben. Nektek magyaroknak, mindig is hiányoztak és hiányoznak a fenntről látók. Te Tóni kérdek valamit tőled. Melyik az a hegy, melyet nem kell megmászni? Hát az, amely benned van. Ahhoz, méginkább nem kell lépcső. Az a nép, mely lelkében hordja, Szent Hegyét, az nem vesz el. A hegy visszaszerez, mindent, amit elveszettnek hitt a nemzet.

Tóni, eltátott szájjal hallgatta, hogy miket mond a Mester, és elcsodálkozott, hogy idegen létére jobban érzi, az erdélyi magyar sorsot, mint azok, akiknek kellene érezniük.


Téma: Vallásos anarchizmus - a vallásos anarchista hite
Jichak Meir
2008. március 30. 13:01 | Sorszám: 3
Szia Rendes Kis!
A mindent elvetést, szimbólikusan is kell érteni, ez nem dogma, nem szabály. A lényeg ezen az, hogy ne légy az előregyártott lelkiség foglya. De akinek igénye van rá, az el is dobhat mindent, ez a kevesek útja.
Üdv Nagy Attila, Kökös Székelyföld
Jichak Meir
2008. március 29. 09:27 | Sorszám: 0
A teoretikus hit (elhivés), és a teoretikus ateizmus (az ateizmus csak teoretikus lehet) nem különböznek egymástól, mindkettő csak az elme dolga, teoretikusan. Egyedüli, akinek hite van az a vallásos anarchista, aki meghaladott minden "kézzelfoghatót"; nem támaszkodik még kinyilatkoztatásra sem, elvet minden szent íratot. A hit a Láthatatlanba vetett bizalom, tehát mentesnek kell lennie minden külső vallási intézménytől, aszkétikus gyakorlattól, képiségtől, ez a vallásos anarchista hite.

Téma: Pszeudó zen történet - a Mester és Titok Tóni beszélgetései VI.
Jichak Meir
2008. március 28. 10:19 | Sorszám: 0
Pszeudó zen történet - a Patikában

A Mester ls Titok Tóni sorban álltak a patikában. Egy idős néni odalépett Titok Tónihoz és megkérdezte:
- Mindannyian gyógyszerért állank?
- Nem, vannak, akik gyógyszerért, és vannak, akik egészségért állnak.
A Mester elégedetten nézett tanítványára.


Pszeudó zen történet - a Tan rejteke

A Mester, szeretett a régen volt mesterekről mesélni, annak ellenére, hogy nem tisztelte, nem követte senkinek a tanítását. Ő a csend tanítványának tartotta magát. Ő azt mondta minden érdeklődőnek, hogy ő a Belső Mestertől tanult, amely mindenkiben benne van, és a csendben lehet meghallani a tanítását, és ezért tartotta magát a csend tanítványának is. Tóni nagyon kedvelte a régi mesterekről szóló tanitásokat. Amit ez alkalommal mesélt a Mester, az Tóni, amúgy gazdag, fantáziáját is meghaladta.

- Volt egy időszak, - mesélte a Mester - nagyon rég, amikor a mesterek, a tanitásukat, nem adták át szavakban, hanem elhelyezték egy láthatatlan gömbbe. Aki meg akarta ismerni a tanitást, annak meg kellett nyitnia a gömböt. A gömb megnyitésénak volt egy titka. Egy bizonyos titkos meditació. Ezt csak a mester ismerte. A meditáció révén, annak, aki meg akarta ismerni a tanitást láthatatlanná kellett válnia, csak így nyilt meg neki, a láthatatlan gömb. De a kereső, aki meg szerette volna ismerni, a láthatatlan gömb tartalmát, lényegében, egy megoldhatatlan feladat elé volt állitva az által, hogy a láthatatlan gömb tartalmazta a titkos meditaciót is, amivel a gömböt meg lehetett volna nyitni.

- Meg áll az ész, - motyogta Tóni, - miután a Mester befejezte a mesélést.

- Ezt is akartam, - mondta a Mester.


Pszeudó zen történet - a Tanítványságról

Egyszer az egyik tanítvány megkérdezte a Mestert:

- Ha a te tanításodat hűen követem, biztos, hogy megvilágosodom?

- Hogy végül is minek köszönhető az ember megvilágosodása azt előre nem lehet tudni. Aki hűen követi a tanításomat, azt inkább a majomra hasonlítom, - válaszolta a Mester.


Pszeudó zen történet - a magasságról és a mélységről

A dombtetőn üldögélt a Mester és Titok Tóni. A Mester, az eget kémlelte. Tóni, a tekintetét követve észrevette, hogy a Mester, egy fecskét figyel, ott fenn a magasban. A fecske, egy idő után, megunván, a magasságot, majdnem zuhanó repülésben közeledett a föld fele, a zuhanást megszakítva egy körrel, hogy végül, egy villanással repüljön el, a föld felszíne fölött, a Mester és Tóni orra előtt.
- Látod Tóni - mondotta a Mester - milyen egyszerűen köti össze a természet a magasságot és a mélységet, az eget és a földet.


Pszeudó zen történet - a Teknőcről

- Mit álmodtál? - kérdezte a Mester Titok Tónit.

- Épp Téged láttalak álmomban. Egy folyóparton voltunk. Te beusztál a folyóba. Egy idő után alábuktál a vízbe. Már megijedtem, hogy hova lettél, amikor láttalak egy nagy teknősbéka hátán, törökülésben ülve kijönni a folyóból. A fejeden egy sas volt. A bal válladon, egy holló. A jobbváladon egy fehér galamb. Csodálatos volt az egész. De még csodálatosabb volt, amikor egy ragyogó, szikrázó aranygömbbé változtál, és a langyos szellő veled játszadozott.


Pszeudó zen történet - a Mester átváltozik

Egy szép nagy parkban ácsorgott, a Mester és Titok Tóni. Ősz volt. Szélrohamok sodorták a sárga faleveleket. Egy szép sárga falevél, a Mester orra előtt repült el. A következő erősebb szérohamra, felpattant a Mester, utólérte a falevelet, bekapta, és lenyelte. A Mester rögtön őszi falevéllé változott. Egy ellentétes szélroham, szembesodorta Tónival, a falevéllé változott Mestert. A falevél orrbavágta Tónit, aki megvilágosodott, és ő is falevéllé változott. A következő szélroham szárnyán, együtt száguldott a két őszi, sárga falevél, a Mester és Tóni.


Pszeudó zen történet - a Keresőről

A Mester és Titok Tóni tanyájára tévedt egy igazságkereső vándor.

- Hogyan keresik az igazságot? - kérdezte a Kereső, egy illendő köszönés után.

A Mester odament a tyúkudvarhoz, kiengedte a tyúkokat, hátra a kertbe. A tyúkok boldogan keresgéltek, szedegettek a kertben. A vándor, láthatóan, elégedetten köszönte meg a tanácsot, és távózott.


Pszeudó zen történet - a Sas

A Mester és Tóni egy nagy sas kerengését figyelték fenn a magasba. Egyszer a Mester megszólalt:

- Csodálom a sasokat, amikor a magasban kerengnek. Mindig arra gondolok, amikor őket nézem, hogy a sas ismeri a legfelső határt, és az azon belüli Végtelent, de az ember nem. A sas tudja, hogy a Végtelen, nem a végtelenben van.


Pszeudó zen történet - ahol a könyvek véget érnek

A Mester és Titok Tóni, egy könyvesbólt kirakata előtt álldogálltak. A Mester csendesen megjegyezte:

- Bölcs dolog tudni, hogy ez a sok könyv hol ér véget.


Pszeudó zen történet - a virág és Ázsia

A Mester és Titok Tóni, egy virágos erdei tisztáson heverésztek. A Mester egy virágot símogatott.

- Ez a virág, több, mint Ázsia összes vallásai, amiket az európai majmol, pedig életideje rövidebb, mint Ázsia vallásainak. Az európainak, fontosabb lenne, a mezök liliomaiban, az ég madaraiban elmerülni, és nem a keleti filozófiákban. Jézus azt mondta, nézzétek az ég madarait, és a mezők liliomait.


Téma: Pszeudó zen történet - a Mester és Titok Tóni beszélgetései V.
Jichak Meir
2008. március 26. 14:18 | Sorszám: 0
Pszeudó zen történet - az erdőben bandukolva

Az erdőben bandukolva beszélgetett a Mester és Titok Tóni. Tónit elkápráztatta a Mester gondolatai.

- Csodálatos gondolataid vannak Mester, és érzem, hogy nem tudok nem egyetérteni velük.

- Tóni Te, úgye érzed a rothadó lapik illatát? Úgye csodálatos illat, a rothadás illata? És az emberek, mégis félnek a múlandóság gondolatától.

Pszeudó zen történet - a Cserefáról

A Mester nagyon kedvelte, a mezőkön magányosan álldogáló cserefákat. Tóninak elárulta, egy gyenge pillanatában, hogy kedveli a székelyföldi súdár fenyőket is. Egy ilyen magányos, mezőben álldogáló öreg cserefa alatt üldögélt a Mester és az elmaradhatatlan tanítványa, Titok Tóni. Olyan rég hallgattak, hogy lehet, meg is feledkeztek volna egymásról, ha a Mester nem szólalt volna meg.

- Tóni Te, tudod, hogy mi az egész baja ennek a ti nyugati civilizációtoknak, nyugati kultúrátoknak? Egyéb baja nincs, csak annyi, hogy gyorsabban növekedett, mint ez a cserefa. Ezért van, ebben az egész nyugatiságban, valami nem természetes. Nagy baj az, ha a kultúra és a természet között szakadék van. Akkor születik élő kultúra, ha a külső fával, a természet fájával együtt növekedik, a lélek belső fája.


Pszeudó zen történet - Isten ébresztése

A Mester és Titok Tóni az éjszakát a közeli patak partján töltöttek, halgatván a patak csobogását. Lassan kezdett pirkadni.
- Hogy lehet a jót és a rosszat kibekíteni? - kérdezte Tóni.
- Hát, ha nem volt elég, az éjszakai patakcsobogás, ahhoz, hogy benned kibéküljön a jó és a rossz, akkor nézd végig ezt a gyönyörű pirkadatot, hallgasd a madarak énekét, nézd a harmatcsepppek tisztaságát a virágokon, a napfelkelt ragyogásában, így majd megbékül benned minden ellentét. Csodálatos napfelkelte igérkezik. Az emberek azért kiegyensúlyozatlanok, mert nem úgy kellnek fel, mint a nap. Régen, felkeltekor, a napot köszöntötték az emberek, és békésebb volt a lelkük. Én úgy gondolom, hogy a napköszöntéssel, a bennük lévő Istent ébresztették az emberek, arra a napra, így elűztek, minden ellentetet.

Pszeudó zen történet - a Halál után

- Mi van a halál után? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.
- Mi van most? - kérdezte Tónit a Mester.

Pszeudó zen történet - a Határtalanról

Tavasz volt. A Mester es Titok Tóni, egy tavaszi gyalogtúrára indultak. Erdőelvéről indultak, pontosabban Brassóból, hogy átkeljenek, a Déli-Kárpátokon, és így eljussanak Havaselvére. A Törcsvári szorost választották. A Drakuláról híressé vált kastély után, egy várfalszerűnél, Tóni felhívta a Mester figyelmet, hogy ott volt az ezeréves határ. A Mester röhögve kérdezte.

- Csak ezer éves? Mi ez az idő, a világegyetemek végnélkül keletkező és pusztuló sorában? Határ volt itt, azt mondtad. A világegyetemnek tudod-e, hogy hol a határa? Ne törd a fejed. Megmondom. Nincs határa! Ami elő, az állandó mozgásban és nyugalomban van, annak nincs állandó határa.

Amikor már felértek a nagy hegyek közé, a Mester javasolta, hogy másszanak meg egy nagy hegyet, hogy onnan gyönyörködjenek a kilátásban. A Mester, mint egy gyermek, szerette, a szabadon hányodó szikladarabokat legurítani a hegyoldalon. Az egyik kő, mire lért az ajba, darabjaira hullt szét, meg nehány darabja a közeli patakba szökött.

- Látod Tóni, ami szilárd, szilárdak a határai, az nem élő, és darabjaira hull szét. De nézd a patak vizét, az, lágy, nincsenek határai, élő, állandó mozgásban van, és így nem hull darabjaira, állandóan önmagaban marad, Egészben.


Pszeudó zen történet - kínzó kérdések

A Mester és Titok Tóni, egy nagy fa ágán üldögélve, élvezték a hűs esti szellőt. Egy vándor haladt arra. Mikor oda ért, felpillantott a fára. Felismerte a Mestert. Sokáig állt, bámulta őket, végül megszóllalt.
- Mester! Tudnál-e segiteni, hogy megtaláljam a válaszokat a kinzó kérdéseimre?
- A válaszok, megtalálásában, nem tudok segíteni, de abban igen, hogy ne legyenek kérdéseid.

Pszeudó zen történet - a Fecskék

Mester és Titok Toni sétálni mentek a Feketeűgy partjára. Amint bandukoltak a folyó partján, egy fecskepár röpködött körülöttük körbe kereken, többször is. Meg is jegyezte a Mester.

- Né milyen bóldogok ezek a madarak, hogy itt láthatnak bennünket. Vándorlásaink során, amikor egy idegen falúba betoppantuk, az emberek, nem fogadtak ilyen örömmel, mint ezek a fecskék, itt a folyóparton. A természet tud még őszintén örvendeni, az ember már nem annyira. A természettől való elszakadást, az őszinte öröm képessége sinylette meg leginkább.
(Minket, a Feleségemmel, tényleg körberöpködtek a fecskék, nagyon hosszú időn keresztül, ahogy baktattunk, a Feketeűgy partján.)


Pszeudó zen történet - a földet éltető zen mester

A Mester és Titok Tóni egy poros úton bandukoltak némán. A Mester egyszer megszólalt.

- Tóni Te! Tudod-e, hogy ki élteti a földet, és rajta az embereket?

- Nem!

- Nektek magyaroknak nagyon tanulságos ez a történet, - kezdte a Mester a törtenetet. A Nagy Kezdetben, a Láthatatlan, egy zen mestert teremtett, aki tárogatót fujt. A tárogató hangjának rezgéseiből létrejöttek az első atomok, és azokból a Föld. A zen mestert beburkolta a Föld. A Föld közepében, azóta is fujja a tárogatot, mert az a Föld létenek a forrása. A tárogató hangjának rezgéseiből keletkeztek az emberi lelkek. Az első nép, amely a tárogató hangjából keletkezett, az a magyar volt. Minden magyar a lelke mélyen hallotta ennek a tárogatónak a hangját, ez tartotta egybe a népet, ez éltette. Ez nektek magyaroknak, a régen elfeledett, eredet történetetek. De azt is tudnotok kell, hogy a nép, akkor van válságban, ha lelkében, ennek a tárogatonak a hangját nem hallja. Ti magyarok rég nem halljatok már a tárogató hangját, utoljára Rákoczi népe hallotta.

A Mester es Tóni elfárdtak. A Mester javaslátara leültek a sánc szélére pihenni.

Pszeudó zen történet - a Disznó tanítvány

A Mester és Titok Tóni, a közeli faluba mentek, hogy vegyenek egy zsák almát. Az úton két paraszt jött velük szembe, egy nagy disznóval. Látható volt, hogy a kanhoz csalogatják. Az egyik hajtotta hátulrol egy vesszővel, a másik, egy pléhdobozban, búzát zörgetett a disznó orra előtt, és úgy csalogatta.

-Tóni Te! Ismertem egy mestert, aki a tanítványságnak nem sok értelmét látta. A kukoricával csalogatott disznóhoz hasonlitotta a tanitvanyt, amikor valaki tanitványnak jelentkezett. A hasonlat mindenkit elriasztott. Egy tért vissza csak hozzá, aki azt mondta, hogy a disznóhasonlat egy életre szóló tanítás volt neki, és a hasonlat következtében megvilágosodott.


Pszeudó zen történet - a Félelemről

Ősz volt. A Mester es Titok Tóni a közeli erdőben bandukoltak. Egyszer csak egy vaddisznócsorda csörtetett el mellettük. Tóni majd elájult, annyira megijedt. A Mester a hasát fogta, úgy nevetett Tóni ijedtségén.

- Láttad milyen szép kövérek voltak a disznók - kérdezte a Mester.

- Látta a franc! Én nem láttam semmit, az ijedségtől.

- Na látod Tóni, a félelem megakadályoz abban, hogy lássál.


Téma: Pszeudó zen történet - a Mester és Titok Tóni beszélgetései IV.
Jichak Meir
2008. március 24. 12:10 | Sorszám: 0
Pszeudó zen történet - a reinkarnációról

- Ha Kelettől elvesszük a reinkarnáció mítosszát, akkor mi marad Keletből? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.

- Semmi, összeomlik az egész Kelet. A puszta Létezés mítosztlan. Aki otthon van a puszta Létben, annak nem otthona a mítosz.


Pszeudó zen történet - Kelet majmolásáról

- Miért majmolja Keletet, a lelkiekben, az európai? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.

- Mindig is a legtávolabbi törzs sámánja volt a legjobb, nem a saját. - válaszolta a Mester.


Pszeudó zen történet - a Fekete Lyukról

- Mi az a Fekete Lyuk? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.

- Az a hely, ahol a Prédikátor könyve állandóan nyitva van. Ahol nincs emlékezet, mert a Prédikátor könyvét nem tudja senki becsukni.


Pszeudó zen történet - a Zen a Vízöntőben

- Milyen lesz a Zen a Vízöntőben? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.

- A Vízöntőben ugyan úgy fogják leírni a Zen szót, mint eddig, csak annyi csekély különbséggel, hogy a Zen szóból három betüt elfognak hagyni a Vízöntőben: a Z, az E, és az N betüket fogják elhagyni a ZEN szóból.

Pszeudó zen történet - az eredetiségről

- Mi az eredetiség? Ilyen van a lelki életben? - kérdezte Tóni a Mestert.

- Igen, van, akkor, amikor hallgatsz.


Pszeudó zen történet - zen történet, mely nem történt soha

- Te Mester, melyik volt a legtanulságosabb zen történet, amelyet életedben hallottál? - kérdezte Titok Tóni.

- Az a zen történet, amely nem történt meg soha.


Pszeudó zen történet - miért kotkodácsol a tyúk, miután megtojt?

- Tóni Te, tudod-e, miért kotkodácsol a tyúk miután megtojt? - kérdezte a Mester Tónit.

- Nem tudom.

- Mert nem egy zen mestert tojt, aki hallgatásra tudná inteni.


Pszeudó zen történet - a vallások autóversenyéről

A Mester és Titok Tóni, a közeli hegyről nézték, a távoli autópályán látható autóversenyt. Egy idő után a Mester csendesen megjegyezte:

- A vallások "üdvösségi" autóversennyé, - valahova célba kell érni, vagy a paradicsomba, vagy a nirvánába - teszik az életet. Pedig az élet nem egyéb, mint csendes baktatás, hol virágos, hol havas mezőn, mely nem vezet sehova, csak a Létezésbe.


Pszeudó zen történet - mit tud a csend?

- A nagy könyvtárakban van a legtöbb tudás felhalmozva. - mondta Tóni a Mesternek.

- Pontosítok - válaszolta a Mester - a könyvtárak csendjében van a legtöbb tudás felhalmozva, és nem a könyvekben.


Pszeudó zen történet - a zsidóságról

A Mester, napszentültekor, szívesen búcsúztatta a napot egy tanulságos történettel, amit Titok Tóni nagyon kedvelt. Az volt az érdekes, hogy Tónival nagyon gyakran megtörtént, hogy az az esti történetet álmában újra átélte.
- Van egy zsidó legenda Mózesről, - kezdte az esti történetet a Mester – amelyet nagyon kevesen ismernek, még a zsidók között is. A pusztában, a negyven éves vándorlás idején, nagy volt a fejetlenség a zsidók között, nem tartottak be semmilyen törvényt, és ezt a fejetlenséget, már a nép is kezdte megunni. A legnagyobb baj az volt, hogy a nép megfeledkezett a szív törvényéről, ami belülről fakad. Szívükre már nem hallgattak, és ezért kérték Mózest, hogy menjen fel a Hórebre és kérjen az Úrtól írott törvényeket. Mózes már hiába mondta a népnek, hogy többnapi hallgatással próbálják felébreszteni a szív törvényét, a nép hajthatatlan maradt, írott, kézzelfogható törvényt követeltek az Úrtól. Nem volt mit tennie Mózesnek, fel kellett mennie a Hórebre, hogy írott törvényt kérjen Jáhvétól. Jáhvé elutasította Mózes kérését, arra hívatkozva, hogy Ő már adott az embernek törvényt, mely a szívében van, és a tekintélyelvű, írott törvény, magában hordja a törvényszegést is, hogy a tekintélyelvű betű természete idegen a szív természetétől. Ezek után Mózesnek nem volt mit szóllnia, kedvetlenül indult vissza a táborba. Lefele menet a hegyről, az egyik bokor alatt, meglátott két kőtáblát, fáradtan ráült, az egyikre, hogy pihenjen. Így pihentében nagyszerű ötlete támadt. Ad ö maga törvényt a népnek, rávésve a talált kőtáblákra. A nép nem fogja soha megtudni, hogy nem Jáhvé adta. Hamar megvolt a törvényalkotassal, és a táblákra vésésével, az általa fabrikált parancsolatoknak, amelyből tíz volt. A hátára vette a törvénytáblákat, és megint elindult a hegyről lefele. Egy idő után, ugyérezte, hogy a táblák nagyon nehezek lettek, nem bírja tovább. Egy szép verőfényes helyt, gondolta megpihen, leteszi a táblákat. De a nagy meglepetés ekkor érte Mózest. A táblákat nem tudta letenni, nem váltak el a hátától. Ekkor megszóllalt az Úr: „Ugye megmondtam neked, hogy nem szabad tekintélyelvű, írott törvényt alkotni, mert az idegen a Lélek törvényétől, és eleve magában hordja a törvényszegés lehetőségét. Mivel írott törvényt alkottál, azzal büntetlek, hogy életed hátralevő részében, a hátadon fogod cipelni a kőtáblákat súlyos teherként. Ezért a tettedért, nem fogsz bejutni az Ígéret Földjére, annak közelében fogsz összeesni holtan, a halálos fáradtságtól, a táblák sulyától. A zsidó népet azzal büntetem, hogy a tekintélyelvű törvény betűjének természete legyen az ők természetük. A törvény betűjét mindegyre megszegjék, utána újat követelve. Álandóan a törvényt fogják magyarázni nyugtalan lélekkel. Adok nekik prófétákat, akik a Szív törvényére fognak hívatkozni, hogy ne vesszen ki a Szív törvénye teljesen a nép szívéből, de azokat üldözni fogják.” Ezeket mondta az Úr Mózesnek. Ez a történet a kőtáblák igaz története. Nem az Úr adta a Tizparancsolatot, hanem Mózes féle hamisítvány.


Téma: Pszeudó zen történet - hulló Falevelek
Jichak Meir
2008. március 22. 10:56 | Sorszám: 0
Ősz volt. A fák levelei, már hulltak. A Mester és Titok Tóni, a nagy körtefa alatt üldögéltek. Egy egy lapi rájuk is hulott. A Mester, láthatóan, gyönyörködött, a lapik hullásában. Egy idő után megszólalt a Mester.

- Te Tóni, az Ég is olyan szabálytalanul száll alá, mint a lapi. A vallások, a vallási intézmények, az aszkétikus utak, arra törekednek, hogy szabályozzák azt az útat, a Lélek útját, ami, természeténél fogva szabálytalan.


Téma: Pszeudó zen történet - a Belső Működő
Jichak Meir
2008. március 20. 14:28 | Sorszám: 0
A Mester és Titok Tóni, a kertben a fa alatt üldögéltek. A Mester látta, hogy Tóni nagyon töri a fejét, és azt is tudta, hogy minn, azon, hogy Semmi vagy Képe, ami neki régi problémája volt. A Mester megint adott neki egy bölcs tanácsot.

- Te Tóni, nem az a lényeg, hogy Semmi-e vagy Kép, hanem az, hogy a Belső Működő működjön és Te összhangba legyél vele. Az a lényeg, hogy a Képet és a Semmit, a Belső Működő működtesse, a kettőt, egymással összhangban.


Téma: Jichák Meir Próféta a Nagy Seprű tanát hirdeti
Jichak Meir
2008. március 19. 11:47 | Sorszám: 0
Az emberiseg lelki megujulasa, csak a Nagy Sepru alkalmazasa reven lehetseges. Ez azt jelenti, hogy el kell vetni, le kell seperni minden vallast a fold szinerol, ahoz, hogy spontan modon, a puszta Letbol ujjaszulessen minden. Az emberiseg lelke faradt, lecsokkentek energiai, amik fenntartjak, eltetik a szimbolumokat. Ilyenkor el kell vetni mindent, hogy a Lelek, az Emberiseg Lelke pihenjen, ujjaszulje energiait, es az ujjaszuletett energiakkal ujat szuljon, onon letebol. Az erotlenul teblabolo szimbolumokat, a Nagy Sepruvel kell kiseperni az elmekbol, - ezt hirdeti Jichak Meir a harmadik evezred spiritualis megujulasanak a profetaja.
http://spiritualitas.blogter.hu

Téma: Pszeudó zen történet - a Mester és Titok Tóni beszélgetései III.
Jichak Meir
2008. március 19. 10:31 | Sorszám: 0
Pszeudó zen történet - amit Buddha látott

A Mester szívesen mesélt gyerekkoráról. Azt tartotta, hogy a lelki élet kezdeteit, a gyerekkori önkéntelen képi vonzalmakban, önkéntelen keresésekben kell keresni, és a későbbieket ezzel kell összekapcsolni. Szívesen emlegette, azt, amit gyerekkori szórágásnak nevezett.

- Tudod Tóni, hogy én gyerekkoromban, azzal szórakoztam, hogy egy szót hosszasan ismételtem magamban, és egy idő után, arra jöttem rá, hogy a szó értelmetlen, és felnőtt koromban ehhez tértem vissza, ez volt lelki életem egy mozzanata. Arra jöttem rá, hogy amiket, Buddha meglátott, az egy gyerek is megláthatja. A nagy tanításokban csak az érték, ami közvetlen látáson alapszik, amit mindenki megláthat, közvetlen látással. A legfontosabb, ami közvetlen látással látható, az a múlandóság.

Pszeudó zen történet - a Patakról

- Kitol tanultal a legtobbet Mester? - kerdezte Titok Tóni a Mestert.
- A pataktol, mely gyerekkoromban a kapunk elott csordogalt.


Pszeudó zen történet - a Gondolkodásról és a Csendről

A Mestert es Titok Tonit egy hatalmas nagy zapor kapta el, miutan rogton kisutott a nap.

- Latod Toni, ilyen termeszetesen kellene, hogy valtsak egymast a gondolkodas es a csend, egyiket sem eroltetve.

Kesobb egy kerodzo tehenet lattak.

- Latod Toni azt a kerodzo tehenet? Igy tesz az, aki bolcsen tanul, megkerodzi, megemeszti a nagy mesterek tanitasait. Vannak, akik egesz eletukben csak tanulnak, olvasnak, de soha nem ernek ra tudni. Akik allandoan a kulonbozo bolcsek tanitasait tanulmanyozzak, soha nem latjak meg, kozvetlenul, azt, amirol a tanitasok szolnak. A regi bolcsek tanitasainak nem a tudas volt a celja, hogy egy tudaskeszletet atadjanak, hanem az, hogy a tanitvany lassa azt, kozvetlenul, amit a mester latottt kozvetlenul. Es mit lattak a mesterek kozvetlenul? Mindent, de leginkabb a mulandosagot.

Pszeudó zen történet - a Falevelek

A Mester és Titok Tóni, a kertben, a nagy körtefa alatt ültek, nézték a lapik hullását.
- Tóni tudod, hogy volt egy mester, aki minden összel a körtefája alatt ült, nézte lapik hullását, és nem világosodott meg soha? De elmerült a múlandó szemléletében.


Pszeudó zen történet - Írás a víz tűkrén

Titok Tóni, többször megfigyelte, hogy a Mester, a víz tűkrén húzogatja az újját, mintha a vízre írna. Egyszer meg is jegyezte:

- Mester, Te egyszer-egyszer, úgy húzogatod az újjadat a víz tűkrén, mintha írnál rá.

- Igen, tényleg írok a víz tűkrére. Ezt azért teszem, hogy Te ne csinálj dogmákat belőle, mint Pál apostol tette Jézus tanításával.


Pszeudó zen történet - a Mester tanít

Titok Tóni, egy nap azon panaszkodott a Mesternek, hogy évek óta együtt vannak, és még nem tanította semmire. A Mester nem szólt semmit. Egy nagyon forró nyári napon, a Mester megtöltetett Tónival, egy nagy zsákot, homokkal. Tóni nem tudta elképzelni, hogy miért. Csak akkor lepődött meg, amikor a Mester megadta a magyarázatot. Tóninak fel kellett vinni, a majdnem ötven kilós zsákot a közeli hegyre. Cipelte is Tóni hűségesen, fel a hegyen. Sokszor jött, hogy letegye. És az is jött, hogy elkívánja a Mestert, de mindezeket szégyelte megtenni. Végül felértek a hegyre. Tóni a földre dobta a zsákot, és ráült. Ültek és hallgattak. Végül, hosszú némaság után, Tóni szólalt meg.

- Ilyen belső békében nem volt részem soha.

Pszeudó zen történet - a Mestert nem érdekli semmi

Évek hosszú során keresztül, Titok Tóninak, úgy tünt, hogy a Mestert mintha nem érdekelné semmi. Műveltnek sem látszott. A kultúra értékeire nem sokat adott. Legjobban egy szerelmeskedő vadgalamb pár érdekelte, melyek egy fán tanyáztak. Tóni meg is kérdezte egy szép nap:

- Mester, Téged nem érdekel semmi?

- Engem abszolut semmi!


Pszeudó zen történet - a Körtefáról

Gyonyoru szep meleg osz volt. A Mester es Titok Toni hatul a kertben egy nagy kortefa alatt hevereszve uzsonnaztak. A kortefa agait lehuztak a sargara erett kortek. Idokozonkent lepottyant egy korte. Szalonnat ettek hagymaval, ugy igazi szekelyesen bicsakaval. A Mesternek a kezeben ugy allt a szekely bicska, mint egy igazi szekelynek, csak epp nem csamcsogott hozza, mint egy igazi szekely. Egyszer csak egy nagy sarga korte szetloccsant a Mester kopasz fejen. A Mester komotosan letorolte, es felnezett a fara.

- Ennek a fanak is mindegy, hogy mi lesz a gyumolcsevel. Nem torodik azzal, hogy hasznos lesz-e a gyumolcse.

Pszeudó zen történet - álom a Sziklával és a Galambbal

Titok Tóninak különös álma volt. Álmában egy hegyen voltak a Mesterrel. Egyszer csak a Mester egy sziklatömbbé változott. Utána, Tóni, látta saját magát, egy fehér galambbá változni. A galamb rászállt a sziklára.


Pszeudó zen történet - a Folyó természete

A Mester nagyon kedvelte, a patakokat, folyókat, tavakat, a nagy, magányos fákat, a tavoli, nagy hegycsúcsok látványát. Már nem is tudta sem a Mester, sem Tóni, hogy már mennyi ideje ülhettek a Feketeűgy partján. Hírtelen a Mester megszólalt.

- Azt hiszem, hogy minden mesternél, tannál, spiritualitásnál, misztikánál, vallásnál, a folyó tanítja meg, hogy hogyan kell eljutnunk önmagunkhoz. Önmagadhoz, önmagad által, önmagad természete szerint kell eljutnod, mint a folyó. Az utadnak, önmagadhoz, minden külső segítség nélkül, önmagadból kell kibuggyannia, mint ahogy a folyó, forrásként, a természet rendje szerint, minden külső segítség nélkül kibuggyan a földből. A folyó, önmaga természete szerint folyik, míg a tengerbe, vagy az óceánba ömlik. A folyó, önmaga természete szerint alakítja medrét, hol egyenesre, hol kanyargósra. Útja folyamán beleömlenek tiszta patakok, szennyvizek, de ő csak folyó marad, és ha szennyesen is, de csak a tengerbe jut. A folyónak, élete folyamán, sokmindenen át kell folynia, hogy az óceánba jusson. A folyót, nem segíti folyásában semmi senki, neki nem kell senki medret vájjon, ő maga alakítja útját, időközönként változtatva azt. A folyó időközönként, a járt útat, a járatlanért elhagyja. A természet útja nem a gyáva ember útja, aki a járt útat a járatlanért nem meri elhagyni, hanem a bátor-é, aki inkább a járatlan utakat szereti. Az intézményes útak, a gyakorlatozó emberek útja, a gyáva emberek útjai. A természetnek nincsenek is útja, mert az igazi természet láthatatlan. A természet soha nem törekszik az útak lerövidítésére, mint az ember. A folyó, önön természete szerint, ő sem rövidíti útját, sőt inkább a kanyargást szereti. De jöt a nagyokos ember, aki mindent szeret lerövidíteni, még a természetet is, és sokhelyt, egyenes medreket, rövidebbeket ásott a folyóknak, segítvén a folyásban, kéretlenül. Ezért nagyon sok folyó megharagudt, hogy az ember megfosztotta kedvelt kanyargósságuktól, és pusztítva kitörtek a medrükből. A mesterséges, külső beavatkozással, a folyó életébe, az ember, a folyó természetének, a közvetlenül adot működését függesztette fel, kívülről, és ezt a folyó megbosszulta. Az útak lerövidítései, mindig az ember mesterséges, külső beavatkozásai, mely felfüggeszti a természet önmüködő, működését. Szeretem a lelki életet is a folyó folyására hasonlítani. A lelki életben, aki az útat, külső technikákkal le akarja rövidíteni, az a belső természetes működését függeszti fel a léleknek, ami katasztrófákkal is járhat.


Téma: Pszeudó zen történet - a Halott tudás
Jichak Meir
2008. március 18. 10:36 | Sorszám: 0
A Mester és titok Tóni a műveltségről beszélgettek. A Mesternek az volt a véleménye, hogy a műveltség, az halott ismeretekből áll. A Mester az tartotta, hogy a halott ismereteket, egy szertartás segítségével, el kell távolítani az elméből. Késő este volt, és a Mester levitte Tónit a folyóra, hogy egy ilyen szertartást elvégezzenek. Útközben, a Mester, a szertartást magyarázta.

- Ezt a szertartást, akkor kell kezdeni, amikor a hold fogyni kezd. Oda fogunk ülni, ahol szétterül a folyó, csendes a folyása, és a víz tükrén látható a Hold. A víz tűkrén, ahol a Hold látaható, egyesül a fenn és a lenn. Erre a találkozási pontra kell egyszerűen figyelni, és ezt, éjszakánként, a teljes holdfogytáig kell gyakorolni. A fogyó Hold a sötétedő részébe szívja fokozatosan, a halott ismereteket, az elméből. A folyó víz is, magába szívja a halott tudást, az óceán mélyére viszi, és ott megsemmisíti.


Téma: Pszeudó zen történet - a Mester és Titok Tóni beszélgetései II.
Jichak Meir
2008. március 17. 09:12 | Sorszám: 0
Pszeudó zen történet - a Mag

A Mester és Titok Tóni, egy gyümölcsös kert mellett haladt el. A kertben, a gazda metszett egy öreg fát.

- Látod, ilyen a vallási reformátor, mint ez a gazda, aki metszi az öreg fát. Az igazi próféta, az igazi reformátor, új magot vet, ami később nagy fává terebélyesedik, és ahol majd az ég madarai raknak fészket.


Pszeudó zen történet - a Tisztulás

A Mester és Titok Tóni a folyóparton üldögéltek. A Mester nagyon kedvelte a folyókat, patakokat, a forrásokat. A Mester időközönként, közvetlenül a folyó partjára ült, máskor meg nem. Tóni nem értette ennek logikáját. Látta a Mester, hogy Tóni izeg mozog, szeretne valamit kérdezni, de mégsem meri. A Mester csak hallgatott, hogy novelje a feszültséget. Végül megszólalt a Mester.

- Van egy fajta tisztulás, amit kevesen ismernek. A folyónak van egy szele, amit kevesen érzékelnek. Ha érzékeled a folyó szelét, és átadod magad neki, akkor az átjár és megtisztít. Aki képes így megtisztulni, az érzékeli a Nagy Mindenség szelét is, amely úgyan úgy átjár és megtisztít, de mégjobban.

Pszeudó zen történet - a Gondolkodásról

Titok Toni arrol panaszkodott a Mesternek, hogy tul sokat gondolkodik, es ezt a Szent Komyvek tiltjak.

- Nem az a baj, - valaszolta a Mester -, hogy gondolkodol, hanem az, hogy gondolataidat nem hagyod elenyeszni, mint ahogy elenyesznek, a lehullo falevelek az erdoben.

Pszeudó zen történet - az Elégedettségről

Egy délután, a házikójuk előtt üldögélve, Titok Tóni megkérdezte a Mestert.

- Mester, te elégedett vagy-e?

- Igen, mert létezem. De leginkább hajnalban, a pirkadatkor vagyok elégedet, itt a házikó előtt üldögélve, mert ilyenkor egyformán van a fényből és a sötétségből is, a kettő együtt áll.


Pszeudó zen történet - a Gondolatok és a Falevelek

A Mester és Titok Tóni, az erdőben egy nagy kidőlt fatörzsön ültek. Tóni el volt ragadtatva a Mester gondolataitól. Meg is jegyezte:

- Te Mester, nem tudok nem egyetérteni a gondolataiddal.

- Nem jó ha egyetértessz a gondolataimmal, mert nem a tartalmuk a lényeg, hanem a csend ami mögöttük van. Ne a gondolataimhoz ragaszkodj, hanem a csendhez, amit a gondolatok kiváltanak benned. A gondolataim is olyanok legyenek benned, mint itt az erdőben a rothadó lapik, amiket már nem is látsz, csak az illatukat érzed.

Pszeudó zen történet - a Gyermekláncfűről

A Mester szerette a sportot. Tónival egy kézilabdamérkőzést néztek. A Mester nagy érdeklődéssel nézte az izgalmas meccset. De Tóni egyszer csak azt vete észre, hogy a Mester nem a mérkőzést nézi, hanem az aszfalt pálya szélén, az aszfaltot áttörő, gyermekláncfűveket.

- Mi van Mester, a gyermekláncfűvek érdekesebbek lettek, mint a mérkőzés?

- Eltaláltad Tóni, sokkal érdekesebbek. Ez a gyenge növény áttöri a civilizáció kemény aszfaltját. De az emberi lélek képtelen áttörni, a halott kultúra, az előítéletek kemény búrkát. Valahogy így kéne, az ember Belső Énjének is áttörnie, a Külső Én kemény búrkát. Igen de oda élő ének kellenének, mint ez a kis növény.

Pszeudó zen történet - a gyergyóditrói Malomról

A Mester és Titok Tóni, az egyik székelyföldi községen, Gyergyóditrón bandukoltak keresztül. A Mester meglátott, a Tölgyes fele vezető úton, egy romos vízimalmot, melynek kereke már nem volt sehol, lehet valamelyik áradás elvitte. Hosszasan áldogált és bámulta.

- Ezzel se őrölnek már többet. - gondolkodott Tóni hangosan.

- Tóni Te, e malom vízkerekének a sorsa az volt, hogy egyszer fenn, egyszer lenn, és végül sehol. Ilyen az emberi élet is. De vannak, az emberek között, igaz nagyon kevesen, akik a fenntet és a lenntet, a seholnem-levésben egyesítik, még itt az életükben.

Pszeudó zen történet - az Asztrológiáról

Titok Tóni, mindig valami titkos csodálattal nézte, ahogy a Mester elmerült, az éjszakai csillagos égbólt szemléletében. Nem volt valami jó véleménnyel az asztrológiáról. Kívülről kapott, közvetet segítségnek tartotta.

- Te Mester, milyen csodálatosan ragyognak a csillagok, - mondta Tóni, hogy valahogy szórabírja a Mestert.

- A magyarázat nem a csillagokban van, - mondta a Mester - hanem benned. Nem a csillagokból érted meg önmagad, hanem önmagadból a csillagokat, főleg, ha azok a szívedben is ragyognak, és nem csak az égen.

Pszeudó zen történet - a Vacsoráról

- Mester, mit készítsek vacsorára?

- Amit eddig is készítettél.

Pszeudó zen történet - a Halfogásról

A Mester a folyó partján gugolt, Tóni hátrább töle üldögélt. Tóni azt hitte, hogy a Mester kézzel halászik. Hiába várta Tóni, hogy a Mester halat fogjon. A Mester sejtette, hogy Tóni halászásra gyanakszik.

- Tévedsz Tóni ha azt hiszed, hogy halászok. Az elmém a kezembe szállt azért kapkodok ilyen idétlenül. Meg akarom markolni a vizet.
Közben egy rák szörnyen megcsípte ollójával a Mester ujját, aki üvölteni kezdett. Így múlt el a rángás, és a folyó folyt tovább.


Téma: Pszeudó zen történet - a Fogalomról
Jichak Meir
2008. március 16. 12:07 | Sorszám: 0
A Mester és Titok Tóni az egyik városban sétálgattak, és közben a város strandja mellett haldtak el. A Mester, egy darabig megállt és úgy nézte, az ugródeszkáról, a vízbe ugrókat. Aztán megjegyezte:

- A fogalomnak olyannak kell lennie, mint az ugródeszkának, amely csak az ugrasra szólgál. A lényeg a vízben való szabad úszáson van, a deszka, csak azt a célt szolgálja. Senki sem viszi magával a vízbe a deszkát. De van olyan is, aki a folyóba ugrik, deszka nélkül, szabadon úszni. Én az ilyeneket kedvelem.


Téma: Pszeudó zen történet - a Mester és Titok Tóni beszélgetései I.
Jichak Meir
2008. március 12. 17:43 | Sorszám: 0
A gondolat csónak

A Mester és Titok Tóni a tenger partján baktattak. A Mester, egyszer meglátott egy csónakot himbálózni a tenger partján.
- Tóni, itt a jó alkalom, hogy egyet csónakázzunk.
- Mester, ezért én nem nagyon lelkesedem.
A Mestert ez nem nagyon érdekelte. Méginkább tetszett az ötlet, a Mesternek, hogy látta Tóni félelmét. Beparancsolta Tónit a csónakba. És ekkor kezdődöt Tóninak a nagy riadalom. A Mester nem szállt be, mint ahogy gondolta Tóni, hanem belökte a csónakot a tengerbe. A hullámok dobálták a csónakot és Tóni kétségbeesetten kapálózott és üvöltőzött, hogy a Mester mentse ki onnan.
- Na látod Tóni, ha jól megfigyeled gondolataidat, közvetlenül, ehez hasonló érzés a gondolatokban bíztonságot keresni. Látod a tudás is így izeg mozog az agyban, mint Te a csónakban, de a csendben semmi mozgas nincs.
- Ne filozófálj, szedj már innen ki. Még felborulok, és belefúladok a tengerbe.
- Üj le a csónak fenekébe és ne mozdulj.
Tóni úgy is tett. Egy idő után, megnyugodva, boldogan vigyorgott a szemébe, a már közelében uszkáló Mesternek.


A tűz

A Mester a tűzzel kinlódott, a nyers fenyő nagyon rosszul égett. Tóni elégedetlenkedett, hogy a kájha csak langyos.
- Nem a meleg a fontos, - mondotta a Mester – hanem az, hogy a tűz ne aludjon ki. A föld, ha lángolna, nem volna élet rajta, de a belső meleg élteti. Vannak, akik megelégednek azzal, hogy magukban hordják lelkük rendkívüliségeit, mint a föld a melegét.


A gondolatúsztatás

A Mester és Titok Tóni a folyóparton üldögéltek, a nagy csendben.
- Mi van most az elmédben Mester?
- Elúszóban lévő gondolatok. Keleten sokan arra törekednek, erölködnek, hogy a gondolatok forrását megsemmisítsék. Én nem ezt teszem. Elúsztatom a gondolataimat, a folyó tűkrére helyezve. Ahogy jönnek a gondolatok, úgy menenk is a vízzel.
- Ezt, hogy teszed Mester?
- Bámuld a folyó folyásat, és egyszer azon kapod magad, hogy úsznak a gondolataid. A gondolatok közötti rövid csend, összekapcsolódik a folyó tűkrének csendjével, és így kerülnek a gondolatok, anélkül, hogy akarnád, a folyó tűkrére.


A favágás

Tóni a házikó előtti csutakon fát vagott, és közben azon filozófált, hogy melyik fejezi ki jobban az Abszolutumot, a kép vagy az üresség. A nagy duma közben, az egyik fa, jól megütötte a lábát. Jajgatott is keményen, és bosszantottta, hogy a Mester nincs meghatódva fájdalmán.
- Tóni Te, ha csak a fát látod favágáskor, akkor két legyet ütsz egy csapásra. Egy, nem ütöd meg a lábadat. Kettő, ha csak a fát látod, akkor az Abszolutum, kép vagy üresség problémája megszünik számodra létezni, nem fog többet érdekelni. Annyira üres leszel, hogy az üresség eszedbe sem fog jutni. Akiknek probléma, hogy üres vagy kép, azoknak csak a szavak jelentenek gondot.


A repülő villogója

Nyári csillagos estéken, elég sokáig üldögélt a Mester és Tóni a kunyhójuk előtt, bámulván a csillagos eget. Egy idő után Tóni észrevette, hogy a Mester, előszeretettel bámulja az éjszakai égbolton áthúzó repülők villogóit. Tóni roppant kíváncsi volt, hogy a Mester miért bámulja a villogókat, de tűrtőztette magát, nem kérdezte meg. Tudta, hogy a Mester egyszer csak kiböki, a maga bőlcsességét a villogókkal kapcsolatban. Egy este ez meg is történt.
- Tóni Te, nagyon szeretem a repülők villogóit bámulni. Mindegyik villanás egy külön világ. A világegyetemek végtelen sokasága így születik, és így múlik el. A kozmoszok végtelen sokaságának az életideje csak egy villanás, mint a repülő jelzőfényé-é. Nem értem a nemzetek sok cirkuszát, amikor a kozmikus létünk egy villanás. Hát akkor a nemzetek életideje mi? Ehez a villanásokhoz viszonyítva, időben, mi volt az Ezeréves Nagy-Magyarország?

Nyomtatható változat Nyomtatható változat Küldd el levélben! Küldd el levélben! Hozzáadás a kedvenvekhez Kedvencekhez ad Ajánlom ezt a művet olvasásra Ajánlom ezt a művet


Téma: Vallásos anarchizmus - a bűn és az intézmény
Jichak Meir
2008. március 11. 15:29 | Sorszám: 0
Nyugaton, a nem vallásos ember gondolkodását is meghatározza, hogy valami eleve nem jó, jobbá kell tenni, ami az ősbűn alapgondolata. A világ nagy vallásainak nagyrészében megtalálható, hogy valami a kezdet után elromlott, és azt restaurálni kell. De nem minden vallásban, van, ahol a bűn fogalmát sem ismerik. Érdekes, az európai elveti az ősbűn mítoszát, de gyakorlatilag, keletről, csak egy hasnlót vesz át: előző életeid tehertételével jőssz a világra. Az európai nem tud szabadulni a bűntudattól, az életfeladatoktól. Az európai ugyan az marad, bűntudatos küzdő, feladatmegvalósító. Az európainak állandóan valami munka, feladat kell, ami állandóan nyüzsgésben tartja, amely állandóan valami újabb és újabb izgalmat nyújt neki. A nyugati, csak önmagát találja keletben is, nem egyebet. Jung állítja, hogy nyugatnak nincs szellemi alapja, kelet megértéséhez. Ebben igaza van. De miért is kell nekünk kelet? Csak azért mert távol van, és a távoli mindig vonzóbb, ami egy érdekes antropológiai kérdés, Léwi Strauss szerint. Az európainak, onmaga csendjéből kellene önmagának lennie, és nem kölcsön ezközökkel. De mitől is foszt meg, az elve nem jó, bűntudatos gondolkodás? A közvetlen Lét-élménytől. A Létezés öröme, csak a közvetlen Lét-élményből származhat, ahol nics feladat, ledolgoznivaló, ahol közvetlenül adottan jó minden. A szeretet is csak a feltételnélküliségben érvényesül. A feltételnélküliség legnagyobb ellensége, a kettősség, a jó és a rossz fogalma. A kettősség foszt meg a közvetlen Lét-élménytől. Kevesen vannak a bölcsek, akik a kettő harmóniájára gondolnak, a jó és a rossz harmóniájára. Az igazán bölcsek mellőzik a kettősséget. Legtöbben a restaurátorok vannak, akik a rosszat megakarják semmisíteni, új világot akarnak teremteni. És itt kezdődik a jók és rosszak konfliktusa. A jók és rosszak konfliktusa szüli az intoleranciát, valakiket meg kell semmisíteni az újvilág megteremtéséhez. A restaurálás, ezközigényes, így intézményeket hoz létere. Az ezközök, jó vagy rossz volta fölött a jók is hajbakapnak, közöttük is megszületik a jók és rosszak tábora. A jók tábora, végnélkül osztódik jókra és rosszakra, ellepve a földet, a teljes zürzavarhoz vezetve. Senkinek sem jut eszébe, utólag, hogy a zürzavaros sokaság a kettőből indult ki. Senki sem veszi észre, hogy az emberiség jobbátételét hivatott vallási intézmények, zürzavarhoz vezettek. Így lassan mindenki megfeledkezik, a puszta Létezés öröméről, - Jézus ezt tanította. A restaurálás, megvalósítás, ami előfeltevésből indul ki, és ami ellenállásba ütközik. Az előfeltevés, közvetettség, ami a közvetlen Lét-élménytől foszt meg. Az előfeltevés, Lét-felejtés, ami megvalósításában mindig agresszív, hol burkoltan, hol rejtetten. A keleti hittérítők, a rejtett agresszvítás mesterei. Maga a jóga, rejtetett agresszivítás, mert az, elve, a nem jóból indul ki, és átalakításra törekszik. Minden tanító, mint például Buddha, akik a Létben átalakítandó negatívumot találnak, restaurálásra szólítanak fel, amely csak valaminek a megsemmisítése révén lehetséges, a megsemmisítés meg agresszió. Jézus, a múlandóságra mútatott rá, amelyet tényként kezelt, és nem negatívumként. Szerinte, a múlandóság az öröklét kapúja. Az intézmény, a közvetlen Létélménytől foszt meg.

Téma: Pszeudó zen történet - a Mag
Jichak Meir
2008. március 11. 15:22 | Sorszám: 0
A Mester és Titok Tóni, egy gyümölcsös kert mellett haladt el. A kertben, a gazda metszett egy öreg fát.

- Látod, ilyen a vallási reformátor, mint ez a gazda, aki metszi az öreg fát. Az igazi próféta, az igazi reformátor, új magot vet, ami később nagy fává terebélyesedik, és ahol majd az ég madarai raknak fészket.


Téma: Vallas - Ortodox keresztenyseg - Nyugati keresztenyseg
Jichak Meir
2007. május 15. 11:41 | Sorszám: 0
A Keleti Keresztenyseg misztikajanak a celja az ember megistenulese. Az ehez vezeto utat, az elme szivbeterese jelenti, csak ezen keresztul lehet megistenulni. Ez a lelektan nyelven, pontosabban jungianus nyelven, az esz harmoniajat jelenti a tudattalannal. Ez a megkulonboztetett figyelem a tudattalannak, az esz tudattalannal valo harmoniajanak, jellemzi a Keleti Keresztenyseget, de nem jellemzi a Nyugati Keresztenyseget. A Nyugati Keresztenyseg teljesen figyelmen kivul hagyta a tudattalant es az esznek a vele valo harmoniajat, es ez meg is latszik a nyugati keresztenyek neurotikus magatartasan, meg az egesz nyugati tarsadalom izgagasagan. Az igazsag kedveert meg kell emlitenem, hogy voltak kivetelek is: Eckhart mester irasaibol magallapithatjuk, hogy ismerte a tudattalan, na meg a gnosztikusok, jakob Bohmet sem szabad kifelejteni stb. de ezek nagyon maganyosak. Heidegger nemet filozofus, amikor a Letrol valo megfeledkezesrol beszel az europai filozofiaban, lehet, hogy tudattalanul arra erzett ra, hogy a Nyugati Civilizacio elhanyagolta atudattalant. De azt hiszem, hogy a gorogkeleti misztikaban meg tobbrol van szo amit Nyugat elhanyagolt, es erre erzett ra Heidegger. A Keleti Kereszteny misztika szerint, a cel az ember megistenulese. Ezt ezt ugy is meg lehet fogalmazni, hogy az embernek vissza kell ternie onmaga Isteni-lenyegehez, onmaga kozpontjahoz, onmaga igazi, hiteles letehez, ahoz amit a buddhizmus a Buddha termeszetnek nevez, az Isteni termeszethez. A nyugati kereszteny onmaga Isteni-termeszeterol feledkezett meg. A Letrol valo megfeledkezes, csak az Isteni-Letrol valo megfeledkezes lehet, az onon belso Isteni-Letunkrol. A Let csak Abszolut Isteni lehet, nem mas. Heideggernek az Isteni-Letrol valo megfeledkezes lehetett a sejtese.

Email a webmesternek | Gondola