Nem olyan rég, a román sajtó, mint megdöbbentő tényt tálalta, hogy a volt szekuritáté, kiskorúakat is beszervezett besúgónak. Sajnos ez tény volt és a kommunista hatalom imoralításának netovábja volt. De valyon, csak a kommunista hatalom, a kummunista titkoszolgálat volt ilyen imorális? Kilépésem után, a papságból, mint helyetesítő tanárnak azt kellett tapasztalnom, hogy a r. titkoszolgálat 89 után is él ezzel a lehetőséggel. Kiskorúakkal, diákokkal figyeltet meg tanárokat és szerez róluk információt, hogy órán mit tanítanak. Kiléptem a papságból, mert nem éreztem, szellemi lelki munkának. Pusztán csak az intézményes vallásosság propagandistálya voltam, annak éreztem magam. Azt tapasztaltam, mint lelkész, hogy a Szent (és mi az egyedüli Szent, ha nem a Láthatatlan) közvetlen élményét, a Szent magával ragadó élményét, legkevésbé, a közvetettségre épülő intézmény nyujtja. Jézus, nem az intézményre mútatott, hanem az ég madaraira, akiknek teljesen szabálytalan a repülésük. Nézd az ég madarait önfeledten és szabad lesz a lelked, - ez az igazi vallási élmény. A Szent, nem működik mesterséges jógatechnikák szerint. Nekem még Buddha is gyanus, hogy ő sem hodolt, a Szent közvetlen élményének, technikázott ő is. Az ő élete is lehet amúgy példa, hogy a Szent élménye, a legkevésbé köszönhető technikának, - megvilágosodása a fa alatt. A Láthatatlam működése kötődik a legkevésbé, jógatechnikákhoz, mandalákhoz, aszkézisekhez, misékhez, mesterségesen körülhatárolt szent helyekhez. Egy beszélgetésem alkalmával, Farkas Árpád költővel, a Háromszék napilap főszerkesztőjével, arról beszélgettünk, hogy erdélyi magyar újság kritizálhatja-e a magyar egyházakat. Árpád véleménye az volt, hogy nem, mert ha eltántorítjuk a hiveket a kritikával, akkor kik tartják fenn az egyházakat. Ez rejtett cenzura a javából. De valyon, a hivek annyira hülyék, hogy ha az újság nem közli, nem látják az egyházi visszásságokat. A kollektiv nyugdijából élő református nénike, tényleg csudát látna, ha olvasná az újságban hogy ő éhezik és egy olyan református lelkésznek fizeti a kepét, Sepsiszentgyörgyön, I. Zs. -nek, akinek cukorkagyára van. Hol vagyunk attól a Jézusi ideáltól, szegénységi ideáltól, hogy ne biztosítsd be magad anyagiakkal a holnapra, bízd magad a Lélekre. Farkas Árpád költő, azért védi az egyházi intézményeket, mert nemzeti megtartó erőt lát bennük. De a közösség védelmét az intézmény nyújtja csak? Nagyon csodálkozom, hogy épp egy költő helyezi a bízalmát az intézménybe, akinek épp költő voltánál fogva kellene a szabadon működő Lélek emberének lennie és kevésbé az intézménynek. Egy közösség épp akkor autonóm, ha a lélek megtartó erejében bízik és nem az intézményben. Az a közösség, a legautonómabb, melynek a legkevesebb intézményre van szüksége a létéhez. A sok intézmény, a közösség lelki halálának a jele. Valyon, a túlzott bízalom, a területi autonómia intézményében, annak megtartó erejében, nem a lelki energiáink fogyásának a jelei. Gheorge Sarac, bihari román nótaénekes, egy alkalommal, a román rádió egyik adásában, nem kevés magyar éllel, de számunkra nagyon tanulságosan azt mondta, hogy az erdélyi románoknak, (Trianon előttről beszélt) a vár a lelkük volt, nem, mint a magyaroknak, akiknek kőváraik voltak. Ebből azt kell kivenni, hogy a lelki vár jobban megtartotta a románokat, a kevesebb intézmény, mint a magyarokat, az erős kőváriság intézményrendszere. Bíztunk a köváraink megtartó erejében és kipusztultunk váraink környékéről. Nehogy a területi autonómia megtartó ereje is ilyen hamis illuzióra épüljön. És ezt épp egy költő nem látja át? Hogy tartanak meg épp azok az egyházak, amelyekből leginkább hiányzik a Lélek működése. Az intézménybe vetett túlzott bízalom, a lélek halála. De mire való az intézmény? A holnap bebíztosítására? Mi a legfőbb tulajdonsága az intézménynek? Az, hogy materiális. Jézus tanításával leginkább elelentkezik, a holnapnak a materiálissal való bebiztosítása. Ő elítélte azt, aki nem bízott a Lélek megtartó erejében. De Farkas Árpád, ő maga nem tartotta be, a saját maga felállította szabályt, hogy nem szabad kritizálni az egyházakat. (Árpád unitárius) Vagy egy éve, megjelent egy cikk a Háromszék napilapban, az unitárius lelkészházaspárról, az amerikai Donald Haringtonról és a székely feleségéről Haringtonné Szántó Anikóról, hogy mennyit tettek és mennyi dollárt hoztak. Ebben a cikkben, Árpád saját elveivel ellentétben, a Kolozsvári Unitárius Püspökséget kritizálta, igaz nem alaptalanul, én ahogy ismerem őket. Amikor teológus voltam, a püspökséget, mi, egy jónéhány teológus, egyszerűen úgy hívtuk, becéztük, hogy a maffia. Na de most lássuk, hogy mit ér a Háromszéki sajtónyilvánosság, mit tálal és mit hallgat el. A Háromszék napilap tőszomszédságában, egy tízemeletes tömbház kilencedik emeletén lakott a Harington unitárius lelkész házaspár, akik egy szép nap, a szobájuk levegőjének magas alkoholtartalma miatt kigyuladtak, annyira, hogy három emeletnyi lakrész lakhatatlanná vált. Ezt, a tűz tényleges okait, a sajtó diszkréten kezelte, vagyis elhallgatta. Mintha hallanám, az őket védőket, hogy sokat tettek, sok dollárt hoztak be. Amit tettek, az mind a materiális birodalmába tartozott. Nem értem a szellemiekben, lelkiekben, hogy lehet materiális mércét használni. A Szakrális élménye nem függ a behozott dollároktól, legkevésbé a Léthatatlant érdekli. Nem tudom, akiknek liégett a lakásuk, azokat érdekelte-e, az egyházi intézmény számára behozott dollárok? Na de térjek vissza a papságból való kilépésemre és annak nagyon furcsa körülményeire. Kovászna várossában, egy lelkészi értekezlet után jelentettem be, Erdő Jánosnak, hogy ki akarok lépni. Ő azt mondta, a maga kategórikus modorában, hogy akkor nem kell lettenem a nagypapi vizsgát, ellenőrzésekre sem kell járnom és csak akkor lépjek ki, amikor már munkahelyem van. Utólag, a nagypapi vizsga lenemtétele, az ellenőrzésekre való nemjárás, volt ellenem felhasználva, amit Erdő maga engedett meg, kirugatásnak bemútatva, az én kilépésemet. Végül, a tavaszi esperesi vizsgálószéken, határidőt adtak, október egyig. Ezért ért villámként a felmentő levél, egy csütörtöki napon, hogy szombattól fel vagyok mentve, vagyis július egytől. Eddig semmi furcsa nincs a dologban. A felmentésem furcsasága, különös előhozatala, abban volt, hogy Sz.L. kökösi unitárius előljáró és keblitanácsos, nagyon is tisztában volt felmentésem állítólagos okaival. Amikor lementem hozzuk, hogy bejelentsem, hogy megkaptam a felmentő papirost, ő nagyon magabíztosan mondta, hogy te nem kérted a felmentésedet, téged kirugtak, mert nem tetted le a vizsgáidat. Különös volt a magabíztos jólinformáltsága, mintha ő kezdeményezte volna, az egész idő előtti kiléptetésemet: És valyon nem valakiknek a szolgálatába tette? Érdekes, elfelejtette, amikor a vizsgálószéken, az esperes maga jelentette be a keblitanácsnak, hogy én bejelentettem kilépési szándékomat. Visszahallottam azt, hogy Erdő nem akarta a korai kiléptetésemet, de az akkori esperes, Máthé Sándor, sarokbaszorította Erdőt. Máthé Sándor felültetője, a kökösi Sz.L. volt, aki meg másoknak dolgozva tette, tegyük fel egy titkosszolgálatnak, - ezt csak feltételezem. De végül is mi alapján feltételezem, hogy Sz.L háta mögött még valakik meghúzódtak? Sz.L. családja,egy elég kommunista család volt, akik 89 után megvallásosodtak, mint sokan. Lányát románul tanítatta. A felesége, magyar szakos tanárnő, a kommunizmusban a vallásórára járó gyerekeket vadászta. Sz.L megúszott, 89 után, falusi előljáróként, egy olyan büntetőjogi vizsgálatot, amit csak nagyon jó kapcsolatokkal lehet megúszni. Na de valyon, milyenek lehettek azok a kapcsolatok? Egy olyan volt kommunista áskálódott ellenem, vetette szememre állítólagos kirugatásomat, aki ellen büntetőjogi vizsgálat folyt. Sokaknak nagyon furcsa, a kommunisták gyors beépülése az egyházakba, és tegyük hozzá a demokratikus pártokba. (Kevesen tudják, csak a szovátaiak, hogy van olyan udemerés volt szenátor, akinek a szülei, amikor bejöttek az oroszok, beköpéseikkel sokat börtönbe juttattak. A vér vízzé nem válik!!!) Mint volt lelkész, két okát látom a volt kommunisták tömeges beépülésének. Az első ok, hogy maguk az egyháziak sem különbek a volt kummunistáknál, azért fogadták be olyan könnyen őket, rögtön elsőpadosoknak, nem is hátul, bűnbánva. Én azt láttam, hogy a buzgó vallásos ember lelkülete, akikből az egyházak civil vezetősége kikerül, nem különbőzik sokban, a volt kommunisták lelkületétől. És nem különbözik semmiben, a kettő, az udemerés lelkülettől. A másik oka, a volt kommunisták beáramlásának az egyházakba, hogy küldve vannak, hogy épüljenek be, a r. titkoszolgálat űgynökeiként, például az egyházközség nagy jótevőiként, vagy tűzgyújtókként, ajálkoznak, hogy a legény lelkészt meleggel várják, amikor távoli útjáról hazatér. A besúgórendszer jobban működik, mint 89 után, mint 89 előtt, mert láthatatlanabbul működik. Egy olyan országban, ahol, a r. titkosszolgálatnak, több embere van, mint a MOSZADNAK. A Moszadnak van 2OOO, a r. titkosszolgálatnak, meg 16OOO, ezek az adatok magának a miniszterelnöknek, Tariceanunak a szájából származnak, ott, nyugodtan számíthatunk, minimum hárommillió besúgóra. Így az ingyenes terembe is jut besúgó felügyelő, aki a regisztrációban úgy segít, hogy közben lesi a jelszót. Románia, egy utólsó stádiumban lévő rákos beteg, akit a titkosszolgálat űgynökei, besúgói, úgy átjárnak, mint a késői stádiumban lévő rákos gyomrot, a rákos daganat áttétei. És erre gondolt-e valaki, hogy ez a román állapot, lehetetlenné tud tenni minden autonómiatörekvést? Persze ennek is van ellenszere. Nem intézményes, nagyon kislétszámú mozgalom. Utolsó egyházi ténykedésem, egy kicsít balul ütött ki. Csütörtökön megkaptam a hivatalos felmentő okíratott, hogy szombattól fel vagyok mentve a lelkészi tevékenységem alól. De szombatra, épp esküvő volt programálva. Megkérdeztem az esperest, hogy ki végzi. Mondta, hogy végezzem el én. A beszédet bevezető szövegbe, egy nagy baki csúszott be. Abban az évben, nem volt esküvőm, csak temetésem. A jegyespár előtt állva, a Bibliával a kezemben, a helyett, hogy azt mondtam volna, hogy "Esketési beszédem alapgondolata írva található...", azt mondtam, hogy "Temetési beszédem...". Hát majd csudát láttam. Rögtön javítottam. De a lábaim úgy kezdtek reszketni, hogy már attól féltem cserben hagynak. Na de a beszéddel nem volt gond, mert amúgy nem könnyen jöttem zavarba a beszédek közben. Kilépésem után, ősztől, Sepsiszentgyörgyön tanítottam, a Csíki utcai un. Traktor iskolában. Történelmet tanítottam. A katedrát, Kádár Gyula akkori történelemszakos tanfelügylőtől kaptam, akiről még szó lesz. Szentgyörgyön, nagyon sokat korcsmáztam. Egy ilyen korcsmázás alkalmával, megismerkedtem, F.L. r. tikoszolgálati űgynökkel, akit tudtam, a lelkészségem idejéből, egy uzoni telefonistától, hogy a lelkészekért felel. Na de ez az információja, a telefonistának, nem jóindulatból származott, F.L. rámültetett besúgója volt. A kökösi telefonok, akkor még az uzoni kézikapcsolású telefonközponthoz tartozatak és így nagyon gyakran csevegtünk. Ilyen csevegések alkalmával, elárulta, hogy hallgatóznak is. A telefonista, hogy beférkőzön, még azt is megcsinálta, a telefonban, hogy maszturbált. Természetes, hogy ezt nem tudom, hogy igaz volt-e vagy megjátszott. Az egész maszturbálás előjátéka az volt, hogy én felolvastam neki, az ő jegyéről, egy szexhoroszkópból, amit én Kolozsvárt kaptam, Szőcs Pista bácsi írótól, kritikustól, Szőcs Géza költő édesapjától. Hát az nem potyára volt szexhoroszkóp, leírta az illető jegy könnyen ingerelhető pontjait. Ahogy ezt olvastam, egyszer mondja a telefonista, hogy nedves a bugyija. Ekkor én még rátettem. Pár pillanat múlva, mondta, hogy hallgassak. Én elhallgattam. Ő elkezdett sikoltozni. Ez kétszer történt meg. Gyalú nekem mondta, hogy neki volt olyan barátnője, hogy a vele való telefonbeszélgetés közben elélvezett. Hát én ezt, akkor kötve hittem. Most hiszem. Ki volt ez a Gyalú. Gyalú, Kányádi Sándor költő adta ezt a nevet neki, Gelu Pateanu román költő és műfordító volt, aki fajtája elől Magyarországra menekült és ott is halt meg. Az erdélyi magyarságért való kiállásáért kellett elmenekülnie. Magyarul is írt verseket. A volt feleségemhez, Edithez írott versei meg is jelentek itt Erdélyben. Én lényegében "apatárs" voltam Gyalúval. A feleségemnek, az elsőnek, ő csinálta a gyereket és én neveltem, így voltunk mi apatársak. Na akkor csinálta, amikor még én nem ismertem ökemét, mármint a volt feleségemet. Elég gyakran illogattunk F.L űgynökkel, ő fizetett mindig. Nagyon jól tudtam mire megy ki az egész, közelről figyel. Na mielőtt bárki elítélne, hogy kivel ittam, elmondanám, hogy én is figyeltem őt és most nagy hasznát veszem annak. Nem értem, inkább a székelyek részéről, hogy miért irtóznak a románsággal, a román kultúrával való találkozástól. A román kultúra, a román ortodoxia, a román lelkület és gondolkodás ismerete nélkül nem értjük meg, hogy miért veszítettük el Erdélyt, hogy ők miért szaporodtak és mi fogytunk, ez csak a két kultúra, a magyar és a román különbözőségeinek az ismeretéből magyarázható. Csak Trianonból nem érthető a magyar sorstragédia Erdélyben. Az ellenséget ismerni kell, hogy legyőzd. Az ellenséget, meg csak úgy ismered, ha a lelkületét, a láthatatlan mozgató rugóit ismered lelkivilágának. A r..dőrök is ezt csinálták Szentgyörgyön, fizettek, mint a katonatiszt nekem, mert gyanús voltam nekik, hogy miért járok az általuk látogatott kocsmába. Nagyon jól tudtam, hogy amikor iszom velük, akkor figyelve vagyok. Ők potyára nem fizetnek, akik épp a fizetést várják el. Nem gondolták, hogy épp úgy figyelem őket, mint ők engem. Voltak tetetett elszólásaim és ilyenkor láttam, hogy nagyon elégedettek. Az egyik meg is jegyezte, hogy eleget beszéltem. Na ez az volt az a r..dőr, aki megtalálta, a Szentgyörgy közeli erdőben, a szekuritáté által felkötött Visky Árpádot. Ezt ő mondta nekem. Aztán, hogy igaz-e nem tudom. Hogy miért mondta, fölöttébb gyanús. Visky, nekem még volt témába hozva, K. traktoriskolai kolleganő által, akiről egy idő után meggyőződtem, hogy besúgó. Amúgy ez a hölgy aszisztált a Tamási Áron szinháznál is. K.-val, elég bizalmi viszonyba kerültünk. Elárulta, élete nagy titkát, hogy két gyereke, nem attól van, aki a jelenlegi barátja, azt csak félrevezette, a gyerekek, F. L. r. titkosszolgálati űgynöktől vannak. Közben Kádár Gyula, a tanfelűgyelőm, említette, hogy K. segít neki fordítani. Gyula nagyon jobbos nézetei miatt, nekem kezdett gyanús lenni K. segítsége. Meg voltam győződve, hogy K. rá van ültetve Gyulára. Gondolatam, hogy jóindulatúan figyelmeztetem, hogy vigyázzon. Hát egyszer, K. jól letolt, azokért amiket én mondtam Gyulának. Gyula visszamondta K.-nak. Nem sok idő telt el és találkoztam F.L. titkosszolgálati űgynök úrral, akitől voltak a gyerekek, aki keményen megfenyegetett a Gyulának mondottakért. Gondolom, hogy itt világos, hogy ki kinek dolgozott és ki ki után szaglászott. Kádár Gyulának, van egy rovata, a Székely Hírmondó háromszéki napilapban. Történelmi felvilágosító munkát végez. Az a baj, hogy nem elégszik meg a magyarok felvilágosításával, a románokat is fel szeretné világosítani, az egydüli igaz magyar Erdély történelméről. Szerinte, és ezt le is írta a Hírmondóban, akkor lesz béke a románok és magyarok között, amikor a románok is megismerik Erdély igazi történelmét, - természetesen az igaz történelme, Erdélynek, a Kádár által valott. Még volt egy cikke, melyben azt írta, hogy a mostani román politikusok, kellene szégyeljék magukat azért, hogy a máramarosi vajda, beköltöztette népét, abba a Moldvába, amelyet a magyar király takaritott ki a tatároktól. Az előítéletes történelem, nem nemzetmegtartó erő. A puszta mentális felvilágosítás, nem nemzetmegtartó erő. A románok dáko-román eredetmítoszáról, megvetőleg beszélünk, hogy történelmi hazugság. De ne feledjük, hogy minden népnek van mitikus eredetmítosza és a románokat ez kovácsolta nemzetté, és nem is akárhogy. A mítosznak nagyobb a nemzetmegtartó ereje, mint a puszta mentális történelem ismeretnek. A mítosz a tudattalanban van és az elme közvetíti. A történelem az elme dolga csak, amely gyengébb jóval, a megtartó erő szempontjából. A modern nyugati nemzeti öntudat, a politikai nemzet, a mítoszait vesztett népből jött létre. A modern nemzeti eszme, a tömegember eszmélye, aki saját identításnélkülisége elől menekül a nemzet eszmélyéhez. A személy identításválsága szülte meg Európában a modern nemzeteket. A modern nemzet, a személy és a nemzet válságának a szülötte. Ez a válság duplán súlyt bennünket magyarokat. És egy ilyen válság, nagyon kérdésessé tesz egy autonómiát, - egy puszta intézményest nem. Kádár történelemszemlélete, azért előítéletes, mert benne fő szereplő a nemzeti ellenség, akivel viaskodik minden sorában. Ebből a szempontból Arnold Toynbbe filozófus mondta a legbölcsebbet. Szerinte, a külső ellenség, csak a kegyelemdöfést adja meg, a már haldokló civilizációnak, nemzetnek. Teház a baj mindig belülről jön. Aztán nekünk is akadnak történelmi hazugságaink, nem igaz, hogy nincs. Beke Györgynél olvastam, hogy azt állítja, nem volt ortodox templomrombolás Észak-Erdélyben 194O-1945 között, csak a megkezdett, épülőben lévő templomokat rombolták le. Hát ez nem igaz. Nekem maga az az esperes, Dr. Lőrincz József mesélte el a Gyergyóditrói ortodox templom lerombolását, aki maga az értelmi szerzője volt a templomrombolásnak és aki kiadta a parancsot a lerombolásra. Elmesélte nekem, - amikor gyergyóditróiként a katolikus teológia teológusa voltam - hogy a repedést, ami lett a negyvenes földrengés alkalmával, a ditrói ortodox templomon, csak ürügyként használták a lerombolásra. Mint életveszélyes épületet bontották le, pedig nem volt az, ezt maga az esperes mondta nekem. A történelmi hazugság nem nemzetmegtartó erő. Na de térjek a lényegre, amivel indítottam írásomat, hogy a r. titkoszolgálat, 89 után is beszervez kiskorúakat és ezt tanárkodásom idején magam éreztem a bőrömön. Történelmet tanítottam a sepsiszentgyörgyi traktor iskolában. A magyar osztályokban, a románok történelmével kapcsolatban és nem mondtam, hogy nincs igazuk, hanem csak azt mondtam, hogy az igazi tudományosság az, hogy a véleményeket ütköztetjük és így elmondtam a magyar történészek álláspontjait is. Egy nap, az iskolában menet, épp a Csíki utcában szembementem F.L. ivócimbora, titkosszolgálati űgynökkel. Egyből láttam nem az a bársonyos. Megszólított, hogy vigyázzak mit csinálok a történelem órákon, ne magyarkodjak. Na ha diákom, nem lett volna beszervezve ellenem, nem lettem volna diákom által megfigyeltetve, akkor nem lett volna honnan tudnia mit tanítok. A diákjaim pedig kiskorúak voltak. Elmondhatjuk, hogy az állami intézmény a fő bünöző. Ha jól emlékszem, vagy két éve találkoztam vele. Volt egy megjegyzése, mellyel azt akarta érzékeltetni, búrkoltan, hogy most is mindent tud rólam, pedig jónéhány éve nyugdijas. Azt is elhencegte, hogy mekkora nyugdija van. Nem tudom, hogy igazat mondott-e, az összeget illetően, azt állította, hogy ezer dollárnyi. Na de azóta, volt egy jónéhány nyugdijemelés és alapos, - na nem az árak szempontjából. Még egy fajta működését megfigyeltem a r. titkosszolgálatnak, saját bőrömön, amiről nem nagyon írnak és a legkevésbé észrevehető. Vannak manipulátor űgynökök, akik az áldozat mellé verődnek, megpróbálván eltéríteni eredeti életcéljától, ami esetleg nincs inyére titkoséknak. Ezt úgy teszik, hogy jobb, hamis célt villantanak fel előtte, vagy megpróbálják munkája értéke felől elbizonytalanítani. Lényeg az, hogy megpróbálják, az áldozat életét, mellékvágányra futtatni. Ha valakin látják, hogy elbizonytalanodik, életcélját illetően, vagy az illető belátja, hogy a célt illetően tévedett, akkor hamar segítenk a végleges döntésben, manipulátoraik révén, ez történt velem a katólikus teológián. Na nem a manipulátoruknak köszönhető, hogy otthagytam. Erről egy másik írásban. Utoljára, a blogomon jelent meg egy ilyen alak. Itt már ők vették be a cselemet. A blogomat egy kicsít román pártira szineztem. Rögtön megjelent a manipulátor, aki elakart vinni, teljesen magyargyalázó irányba. Most már annyi élményem összegyült velük kapcsolatban, hogy jónak láttam kipakolni róluk.