|
Téma: Hunnan jöttünk?
|
|
vatta |
2007. július 06. 18:47 | Sorszám: 83 |
Mit csatlakozom? Amit csak bírok.
Ha összeveted az #53-#58 #59 hozzászólásaimat, felismerhető lesz a csodálatos felfedezések, és még csodálatosabb egyezések metamorfózisaival szemben meglévő szkeptikusságomat. Hosszú ez. De még egyszer: ami a szívünknek valamilyen okból kedves, bizony azt örömmel szinte alaptételkén vagyunk hajlamosak elfogadni.
Amiket idéztél jól hangzanak, és ha akarom beépítem mint autentikus forrást, és ha akarom nem. Az idézett gondolatrendszer nagyon gyanús: 100 mumifikálódott europi test, génjellemzők japántól délolaszországig, aztán a kerék ismerete, mint bizonyíték...
Túl összetett, az egész. Nem azt állítom, hogy nincs közös jellemző bárkivel is, hanem az ilyen zanzásítások bizony úgy tűnnek, mint egy célirányos idokláshalmaz. Aztán kezdjetek vele valamit ha bírtok. Úgyis eleég széles a spektrum, hogy bele törjön a bicskátok.
Általában: ebben a kérdésben az illő szerénység bizony inkább erény, mint defetizmus.
Ha olyan csodálatos a mi magyarságunk, akkor miért tartunk ott ahol vagyunk? Lehet, hogy mások életre valóbbak. Miért jutottak többre mások? A vesztesek örök bánatát, és úgynevezett erkölcsi fölényét látom a nemzeti nagyság állandó emlegetésében. /Nem ezt tetted, de valahogy összekapcsolódik ez, -úgy általában- ezzel a témával/.
Színesek vagyunk, és ez a jó. Megnézed, hogy milyen genetikai háttérrel rendelkezik az a nő, akibe szerelmes vagy, vagy virágot viszel neki, lecsapolod miatta a mocsárt, felkoncolod a sárkányt stb? Ha igen, akkor meg mi értelme van a mai kor számára nemzeti üzenetet gyártani abból a kavarodásból, ami itt a mai, és régi Magyarország területén néhány ezer év alatt lezajlott?
Ha eleve élsz az abszolut előválasztás /kizárás/ lehetőségével, akkor nem tudok mit mondani. Ha csak részlegesen, akkor az előbbi eset a mértékadó.
megint mondom: tulajdonképpen nem ezt írtad, de sajnos gyakran ide vezet, ha nem vigyázunk.Most látom, hogy borzasztó bölcs voltam. De megnyugtatlak, nem hiszem magamról. Az erő legyen veled!
|
|
|
vatta |
2007. július 05. 16:23 | Sorszám: 74 |
|
Catlakozom.
|
|
|
vatta |
2007. július 04. 19:44 | Sorszám: 68 |
|
Az 59-es sorszámon jeleztem!
|
|
|
vatta |
2007. július 04. 19:26 | Sorszám: 66 |
Én sem értem. Költői kérdés volt, de örülök, hogy választ kapott. Tamásöccse viszont tudna erről mesélni. (Nem bántom, mert úgy látszik nem csak dumál, hanem meggyőződéseből beszél. Akkor ő ilyen. És elolvasom.)
Valószínűleg meg vagyok már fertőzve, mert e kérdésben folyton kettős hallásom van. Egy etnikai, és egy politikai. Hát a politikaitól bizony jó lenne megszabadulni. E tekintetben ez nagyon terhes.
Hej, de sok esetben könnyebb lehetne az élet, ha a politikai megközelítést el lehetne kerülni. És ezzel a vérmagyar rögvalóság is megszelidülne.
Merthogy történelmünket sajnos sokszor ez jellemezte, és jellemzi.
Írod, hogy általánosan különbözünk. Igen, így van. Ebben viszont az is benne van, hogy van közös nevező, ezért egyként is vagyunk "kezelhetők". Ezért van remény. /Már megint a kettős hallás!/ Lényeg az, hogy esetleges másságunkat ne dicsőségként, hanem erényként éljük meg. Így mások másságát sem az ő dicsőségükként, hanem erényükként élhetjük meg. Ha képes vagy esetleges erényeimet elfogadni, képes leszek a tiedet is elfogadni. /Mosdó-törülköző/
Talán közhelyes voltam. De rendíthetetlen elszántsággal érdemes újra-és újra a kályhához visszatérni. De az eredeti kérdés, hogy honnan jöttünk, és milyenek vagyunk.
Ha kimozdulok az országból, a régi Magyarország területén tartózkodva, gyakorlatilag ugyan azokat az arcokat látom. A Kárpátmedencében. /Azért ez nem teljesen igaz, mert az idő.../
Mondják, hogy az olasz nők szépek. Vagy franciák. Az én szemem más szépségre szokott. A mienkre. A nem délszlávok megint csak szépek. Talán mert ők is jelentős részét képezik a Kárpátmedence számunkra megmaradt területén élő népességének. Ezért erre áll rá a szemem /szemünk/.
És ez az apróság üzeni nekem együvé tartozásunkat. Meg sok más is. terjedelmi okból ezekről talán később.
|
|
|
vatta |
2007. július 04. 17:14 | Sorszám: 64 |
|
Vagyis Kis Micu a román dákó.
|
|
|
vatta |
2007. július 04. 10:52 | Sorszám: 62 |
|
Helyesen: Valóvan fel kell tenni a kérdést, hogy ki, és mi a magyar??
|
|
|
vatta |
2007. július 04. 10:50 | Sorszám: 61 |
|
Közbevetőleg: a baltiak, és a lengyelek is gyönyörűek! Tudod, mint Gombóc Artúr: " szögletes csokoládé, kerek csokoládé, keserű csokoládé, édes csokoládé, töltött...." Egyébként pedig valóban fel kell tenni a kérdést, hogy ki és mi a magyar. Már úgy politikatice! Az ország egy érdekközösség. Jó-rossz érdekközösség. Nem spirituálisan, hanem nagyon is valóságosan. Ha pedig igazat adok magamnak, akkor ezen érdekek összehangolása, és nem elkülönítése, szembeállítása a dolgunk. A hagyományainkból, történelmünkből pedig van elég meríteni való demagógia mentesen is. Hogy össze tudjunk tartozni. Na ez egy eszme, vagy valami olyasmi. De nem vagyok se politikus, se pap. Ezt megengenhetem magamnak. meg te is magadnak, meg úgy a magánember. Nem hivatalosan. Ez egy politikustól kevés. Nagyon.
|
|
|
vatta |
2007. július 04. 04:33 | Sorszám: 59 |
|
Eredetileg persze nem néphagyomány. De erről beszélek. Ami oly kedves szívünknek, azt bizony könnyen beemeljük "mitológiánkba". Ha védhető, ha nem. Igazolásokat pedig gyártunk hozzá. Lesz rá jelentkező bőven.
|
|
|
vatta |
2007. július 04. 04:29 | Sorszám: 58 |
A dákó-román elmélet 1780-ban látott először napvilágot, Samuel Micu-Klein román történetíró munkássága nyomán. Az ebben lefektetett teória szerint a románok a római Dácia provincia lakóinak, a dákoknak az utódai. Eszerint történelmileg elsőbbséget élveznek a térségben, s ezért jogot formálhatnak az önrendelkezésre és bizonyos fokú önállóságra is. Klein az addig javarészt pásztorkodással foglalkozó, a társadalmi fejlődés alacsony szintjén élő románoknak adott nemzeti öntudatot azzal, hogy az Erdélyt alkotó mindhárom nemzetnél (magyar, székely, szász) több jogot tulajdonított a románoknak. Kleinnak és társainak, George Sincainak és Petru Maiornak nagy szerepük volt a román nyelv és nemzettudat kialakításában. Napjainkban a dákó-román elméletet magyar és külföldi történészek is határozottan cáfolják, ennek ellenére a román történettudomány és nemzettudat egyik építőköve maradt.
Forrás:www.myab.an-no.hu. És még sok más helyen.De nyilván tudod, hogy csak a példa kedvéért írtam róla.
|
|
|
