|
Téma: Versek II.
|
|
holdsarkany |
2007. november 10. 22:56 | Sorszám: 117 |
|
Éji vers. Bús éltemben hallottam némán
égi versekben szózatot hozzám
tudtam már miért hallom ez ódát
hamarosan megnyitja a lelkem az ajtaját
s mikor az ki fogja nyítni a kaput
mely láncokkal elzárva áll ott
hogy sose nyíljon meg előttem
mert benne van a sötét éltem
mert ha mégis megnyitná előttem
elszabadulna sötét énem. De jajj mi történt? Lehulla a lánc róla
s senki se tudja hogy mi történt azóta
járom az utcát de nem látok sehol se senkit
talán elbújtak? gondolom magamban,
nem, csak álmodok megint.
|
|
|
holdsarkany |
2007. november 10. 22:45 | Sorszám: 116 |
|
Életem vége felé. Kinéztem az abakomon, messzi messzi tájra én,
nem láttam mást, csak hogy valaki jő felém.
Nem lankadt figyelmem, hosszasan figyeltem őt,
mert hamarosan bekopogtat hozzám, s elhozza a jövőt.
Ki tudja meddig lépked még, meddig lépked,közelít még,
CSak lépked halkan, óvatosan, lankadatlanul felém.
írta: holdsarkany 
|
|
|
holdsarkany |
2007. november 10. 22:37 | Sorszám: 115 |
|
Fekete éj Hol sötét, hol világos az éj,
hol csak a rabló kél,
nem maradt más remény
csak a kellemetlen szél. Tudod, hol eme ország él,
nem tudod hogy jön e új remény,
csak a vigasz benned fél,
hogy nem jön újabb kenyér. Csak nézel a fák elé,
lehet újra jő megint a setét,
hogy felkiáltva, kiállva, félve,
felsöpri újra utadat a szél. Nem, nem maradt újabb remény,
csak a hosszú, hosszú vak remény. ˙írta: holdsarkany
|
|
|
