- A józan ésszel magyarázom ott, itt pedig egyes politikai körökben a felelősség hiányával. Az ország külföldi megbecsültségére, azt hiszem, jó példa, hogy a magyar miniszterelnök egy órán belül beszélt Sarkozyvel, Merkellel, Gordon Brown-nal. Ez múlt vasárnap este történt, sőt közben a Valutaalap vezérigazgatójával, Strauss Kahn úrral is tárgyaltam. Bárhová fordultam, mindenütt azt mondták, hogy összefogunk, azt tesszük, amire szükségetek van. Magyarországnak, meg ennek a kormánynak ehhez elég presztízse volt és van. De szerintem idehaza is összetettebb a kép. Két ellenzéki párt, az SZDSZ és az MDF rendkívül felelősen vesz részt a válságkezelő folyamatban. Nem népszerűséghajhász módon, és együttműködésre készen. A Fidesz pedig úgy viselkedik, mint a Bourbounok: semmit nem felejtenek, és semmit nem tanulnak. Ugyanazt a fáradt lemezt nyomják 2006 óta, bármi történjék a világban.

- Úgy látjuk, hogy a Fidesz változatlan, támadó politikájára nem veszi fel a kesztyűt. De van itt egy másik kesztyű is, ez a köztársasági elnöké. Megkérdezte önt a válság idején, hogy hogyan állunk, ajánlott-e Sólyom László valamilyen segítséget?

- Olyan fából faragtak, akit nem kell arra bíztatni, hogy küzdjön meg az igazáért. De most ez nem az az időszak, amikor pártok közötti viaskodásról szólhatnak a napok. Nem tudom, mennyire érzi Magyarországon tízmillió ember, hogy itt olyasmi történik, ami az utolsó 80 évben nem történt a világban. Hogy világválságban élünk. Nem tudom, érzékelhető-e, hogy ha ezt nagyon rosszul kezelik a vezető politikusok, akkor egy pillanat alatt elpárologhat egy átlagember jövedelmének 20-30 százaléka. Itt nem babra ment és megy a játék. Sem idő, sem energia nincs arra, hogy rossz, megkopott politikai poénokra válaszoljon az ember. Úgy gondolom, energiánkat másra kell koncentrálni. A héten azt mondta az egyik brit elemző, hogy a magyar kormány jól helytállt a pénzügyi viharban. Szerintem ez a fontos, nem a méltatlan és unalmas vádak, amelyek az embert az ellenzék részéről érik. Ami a köztársasági elnök urat illeti, nincs róla tudomásom, hogy kezdeményezett volna tájékozódást, vagy beszélgetést a jegybankelnöknél, vagy a pénzügyminiszternél. Azt tudom, hogy nálam nem. Elbizonytalanít a köztársasági elnök úrnak a nemzeti csúcsot elutasító magatartása. Nem tudom, mennyire érdekli őt ez a kérdés. De ezt neki kell eldönteni. Ha ő tájékoztatás kér, mi a legnagyobb örömmel és készségesen tesszük ezt meg.

- Békesi László úgy fordította le - szerintünk nagyon szellemesen - az IMF által adott készenléti hitelt, hogy semmi mást nem kért cserébe Magyarországtól, csak hogy legyünk normálisak. Tudunk-e normálisak lenni?

- 2006 óta Magyarország felelős költségvetési és gazdaságpolitikát képvisel. A kormány messzebb is elment volna a strukturális reformok tekintetében. Önkormányzati reformot javasoltunk, benyújtottuk a törvényt, a Fidesz elutasította. Egészségügyi reformot, felsőoktatási reformot indítottunk. Javasoltunk pártfinanszírozási reformot, az is elakadt. Amit lehetett, megtettünk ezek sikeréért. Ma az ország nem így állna, ha a Fidesz ezekben partnere lett volna a koalíciónak.

- Azon kívül, hogy az ország felelősen gazdálkodjon, mit kért még az IMF?

- Ez a kormány költségvetési fegyelem területén már bizonyított. Azt bizonyította az elmúlt két évben, hogy a felelős, megbízható költségvetés és gazdaságpolitika oldalán áll. Hogy ezen kívül merre megy a világ, azt egy-két hónapja sem tudta senki, de még ma sem. Ezért módosítottuk folyamatosan a 2009-es költségvetést és a növekedési kilátásokat. Nyugodtan hozzáteszem, aki azt hiszi, hogy csak Magyarország nem tudja megmérni, milyen lesz a jövő, az téved. Az amerikai Kereskedelmi Minisztérium az idei év utolsó negyedévére - nem 2009-re -, hangsúlyozom, az idei év utolsó negyedévére vonatkozó előrejelzését egy hónapon belül háromszor változtatta meg. A világ zuhan bele a recesszióba.

- De azért az igaz, hogy kellemetlen Magyarország számára, hogy ilyen országok körébe került, mint Izland, Ukrajna...

- Ahogy olvasom, nem mi voltunk az elsők, de valószínűleg az utolsók sem, akik támogatást vesznek igénybe. Nem hinném, hogy a francia kormány szégyene lenne autógyáraik bezárása, a brit kormányé a bankvásárlás, a lengyelé a zloty árfolyamának zuhanása, és sorolhatnám. Szerintem az lenne a szégyen, sőt, az lenne a nemzeti tragédia, ha a forint egy nem csillapított pénzügyi válság miatt 350-400 forintig gyengült volna az euróval szemben. Ebből aztán keletkezett volna egy 20-30 százalékos infláció, ebből pedig egy 20-30 százalékos jövedelemcsökkenés. Na, ez lett volna az igazi nemzeti tragédia. Ha valakinek kifogása van a valutaalappal szemben, akkor elmondom: a nemzetközi pénzügyi világban nincsen más olyan intézmény, amely 10-20 milliárd eurós vagy dolláros mértékben képes piacon kívülről forrásokat teremteni. És ha a magyar valutát elkezdik támadni, akkor nekünk az a dolgunk, hogy elrettentő erőt alkalmazzunk. Én azt gondolom, hogy ebben az ügyben azokat kell meghallani, akik azt mondják, hogy Magyarország az elmúlt 2-3 hétben jól tette a dolgát.

- Volt olyan pillanata ennek a 2-3 hétnek, amikor reménytelennek látta a helyzetet?

- Három hete, csütörtök késő délután támadták meg az országot. Aznap éjszaka a Pénzügyminisztériumban ott volt a jegybank elnöke, a pénzügyi felügyelet elnöke, az OTP elnök-vezérigazgatója. Akkor ott válsághangulat uralkodott. A másik nehéz idő a múlt hét elején volt, amikor a forint időnként átlépte az euróhoz mért 280-as határt, és nem lehetett állampapírt eladni. Azzal szembesültünk, hogy Magyarországon jövőre 30 milliárd eurónyi tartozás jár le, nem a kormánynak, ebből az államé csak 3 milliárd, a maradék 27 bankoké, vállalatoké, magánszemélyeké. Márpedig ha nem lehet valutát venni a piacon, vagy csak egyre több forintért lehet venni, akkor a következmények beláthatatlanok. Reménytelenség azért nem uralkodott el, de sok munkára volt és van szükség.

- Mi a következő lépés?

- Első feladatunk, hogy csillapítsuk a gazdasági válság következményeit a versenyszférában. Sokan azt gondolják, hogy most a közalkalmazottakkal és a nyugdíjasokkal fizettetjük meg a krízis árát, pedig még őket védtük meg a leginkább az eddigi hatásoktól: a közalkalmazottak nem veszítik el tömegesen a munkahelyeiket. Ez az üzleti, verseny szférában sokkal nagyobb kockázat lesz. Szükség van egy gazdasági stabilizáló és ösztönző csomagra. Az ezermilliárd forintos fejlesztő program egyes elemei már hozzáférhetőek. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban arra kell ösztönözni a feleket, hogy a terheket korrekt módon osszák meg. Belátásra kell kérni a tulajdonosokat és a menedzsereket, mert ebben a helyzetben az ő jövedelmeikből kell a legtöbbet visszavenni. A menedzsereknek nagy a felelőssége, ezért magas a jövedelmük. De az is igaz, hogy amikor vissza kell fogni a jövedelmeket, akkor az övékét kell a legjobban visszafogni. Az állami vállalatok körében ezt el is rendeljük. A prémiumokat, jutalmakat, különböző ösztönzőket a minimumra fogjuk csökkenteni, vagy teljesen meg fogjuk szüntetni a következő egy évben. Ezt követi a szerintem nagyon határozott korrupcióellenes program. Ebben az amerikai módszert is alapul vesszük. Amerikában nagyjából húsz éve elfogadtak egy átfogó szabályozást, ami azt mondja, hogy az, aki közreműködik az állami vagy önkormányzati korrupciós szándék lelepleződésében, annak az így visszaszerzett közforrások egy részét ki lehet fizetni. Amerikában a tavalyi év legnagyobb ilyen ügye 200 millió dolláros tétel volt, aminek tizenöt százalékát kapták meg azok, akik ezt leleplezték. Nyilván a minta egy az egyben nem ültethető át, a hazai környezet viszonyaira kell alakítani.

- Elindulhat az önkormányzatok reformja is?

- Muszáj még egyszer leülni az ellenzékkel ebben az ügyben. Fontos az önkormányzatiság, de nem biztos, hogy minden településnek kell önálló hivatal. Azok a milliárdok, amelyeket ezekre költünk, útépítésre, szociális ellátásra is fordíthatók lennének. Lendvai Ildikó frakcióvezető asszony aktív abban is, hogy a pártfinanszírozási kérdést is újra napirendre tűzzük, szerintem ez is kulcskérdés. A képviselők javadalmazását, költségtérítését ismét tárgyalni fogjuk.

- Az egyik neuralgikus pont a szociális rendszer. Ebben terveztek változásokat. Ezeket felülírja a válság?

- A szociális reform két elemét a válság beköszönte előtt eldöntöttük. Az egyik a rokkantsági nyugdíjazási rendszer átalakítása és egy rehabilitációs intézményrendszer felépítése. Ez abban segítene, hogy a rokkantak visszatérhessenek a munkaerőpiacra. A másik lépés, hogy a rendszeres szociális segélyben részesülők harmada számára foglalkoztatást biztosítsunk. Ez a szociális rendszer átalakításának legnagyobb lépése 1990 óta. És ehhez a szisztémához hozzákötnénk a rendszeres szociális segély mellett esetleg a lakhatási támogatást is.

- Van arra kormányzati, politikai forgatókönyv, hogy a válság hogyan és hol támad majd leginkább?

- A legnagyobb kockázat a gazdasági válság időszakában a munkahelyek elvesztése. A másik a piacaink elvesztésének rémképe. Azért beszéltem tíz nappal ezelőtt Putyin miniszterelnök úrral, hogy látom, tudom, hogy az Európai Unió minden bizonnyal recesszióba süllyed. Akkor hogyan tudjuk megőrizni az Európai Unión kívüli, például orosz piacainkat? Oroszországgal megnégyszereződött az elmúlt öt évben a kereskedelmi forgalmunk. Tízezrek munkahelye függ attól, hogy ott megveszik-e a magyar árut. Egyébként bíztató tárgyalás volt. Azt is tervezzük, hogy ezerötszáz kis- és közepes vállalatot látogatunk meg egyesével. Megkérdezzük: mit tudunk segíteni abban, hogy külföldön találjanak maguknak piacot. Adócsökkentés helyett most fontosabb a piacteremtés és a beruházás. Még gyorsabban fogunk szerződéseket kötni és építeni, építeni, építeni, mert ezzel lehet munkát adni az embereknek. Ha pedig enyhül a pénzügyi nyomás, talán a jegybanki alapkamat csökkentése is elindulhat, fellendülhet az export, versenyképesebb lesz itthon a hazai termelők áruja.

- Ön 2006-ban is a reformok keresztülvitelével vívódott. Az akkori helyzet most ismét előállt. Van különbség?

- Két éve, a választás után is az volt a parancs, hogy alakítsuk át az országot. Korábban nem tettük. Mi sem az SZDSZ-szel, de mások sem 1998 és 2002 között. A pakkból rám eső felelősséget vállalom. Jó lenne, ha végre más is megtenné.

- Ettől még a kérdés fennáll, miért ért minket ilyen erővel a válság?

- Ennek szerintem négy oka van. Az első, hogy nagyon alacsony a lakossági megtakarítás. Ennek egyik magyarázata az a felelőtlen otthonteremtési politika, amit a Fidesz vezetett be 2000-ben. A másik ok: a magyar költségvetésben 2001 és 2006 között olyan kötelezettségeket vállalt a kormány, amilyenek hosszú távon fenntarthatatlanok voltak. Ebben van felelőssége a szocialista-liberális koalíciónak is, de a Fidesznek is. A harmadik a 2006-ban elindított reformok jelentős részét a legnagyobb ellenzéki párt rövidlátó politikájával meggátolta, megakadályozta. Ma előrébb lennénk, ha a Fidesz az energiáit nem a reformok megfúrására, tüntetésekre és gyalázkodásra, hanem értelmes párbeszédre fordította volna. Végül: a magyar vállalatok és a magyar lakosság hihetetlen mértékben adósodott el devizában az elmúlt három évben.

- Az ellenzék ezt egyszerűbben fogalmazza: ön a válság oka.

- Azt mondta Orbán elnök úr a tőzsdén, hogy azért ilyen gyenge a forint - akkor éppen 280 forint körül mozgott a nemzeti valuta -, mert a piacok nem bíznak Gyurcsányban. Akkor, gondolom, ez azt jelenti, hogy ma, amikor 260 alatt van a forint, ez azt jelenti, hogy a piacok bíznak Gyurcsányban. Ez a példa jól mutatja, micsoda hányaveti logika ez.

- De azt is mondják, hogy ön miatt ilyen magas a jegybanki alapkamat...

- 2000-ben Magyarországon az irányadó kamatláb 8 százalékkal volt magasabb, mint a Cseh Köztársaságé. Ki volt akkor a miniszterelnök? Ez akkor azt jelenti, hogy 2000-ben a pokolba kívánták volna a piacok az akkori miniszterelnököt? Gyermekded, sőt silány gondolkodás ez.

- Így utólag, volt értelme a nemzeti csúcsnak? Konkrét megállapodások még nem születtek.

- A nemzeti csúcsot követően három ötpárti tárgyalás volt már. Ez az eredmény. Az ellenzék vezetője ha akarja, ha nem, meg kell hallania az együttműködés parancsát. Ebben a helyzetben az együttműködés miniszterelnöke vagyok. A Fidesz elnöke pedig a pártoskodás vezére. Mindenki eldöntheti, melyik utat követi.
Horváth István, Németh Péter

Csótány a nemzet megmentője, DE KI MENTI MEG TŐLE A NEMZETET?