Téma: Valami nagy-nagy rendet kéne rakni !
|
nádihegedű |
2009. október 20. 03:18 | Sorszám: 1650 |
Ha valaki hajlandó elolvasni, kérem kezdje az I. résszel, amit alant másoltam be. Ezen érdemesebb gondolkodni, mint az öncélu rágózás 1 perce is akár a neten, Cipollákat csodálva !
|
|
nádihegedű |
2009. október 20. 03:11 | Sorszám: 1649 |
Kedves Tolvaj Testvérem! II. Lám, mégis megmozdult benned valami. Nem tudom, hogy szándékosan hagytad-e ott a bokor alatt a palástot, a bocskaival, és a kabátommal együtt, de köszönöm, megtalálták. Bár aznap egész nap szakadt az eső, és alaposan elázott, meg sáros is lett, s épen ezért alaposan meg is rongálódott, megnyugtattak a tisztítóban, hogy ha minden jól megy, rendbe tudják hozni. A palást visszakerült, a bocskai is. Kicsit sáros, kicsit megviselt lett, de azért az enyém. Remélem, a lelkiismereted szólalt meg, amikor odadobtad a bokor alá, a lehető legjobb helyre, mivel a lelkészi hivatal titkárnője arra jár dolgozni, s ő látta meg. Látod, mégsem vagy te rossz ember. Tudod, amikor számtalan testvérem a gyülekezetből szörnyűlködött, és átkokat szórt rád, én akkor sem tudtam igaziból haragudni. Jézus szavai jutottak eszembe, mindahányszor rád gondoltam, aki a kereszten azt mondta az Atyaistennek: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek...“ Azt gondolom, Te sem voltál tisztában kedves tolvaj testvérke, akkor és ott, hogy tulajdonképen mit is cselekszel. Eszembe jut egy régi történet, amit elmondok neked, hidd el, hasznodra válik, ha szívedbe fogadod. Egyszer, egy falusi iskolában híre ment annak, hogy lopnak. A tanító bácsi megfenyegette a tanulókat, hogy akinél a lopott holmit megtalálják, az harminc botütést kap a tenyerére. Megtalálták a holmit egy kislányka szerkrénykéjében, aki árva volt, nagymamája nevelte, és minden nap messziről gyalogolt be az iskolába. A tanítóbácsi kihívta őt a katedra elé, és a bottal keményen ütni kezdte a saját tenyerét. Már a tizedik ütésnél vérzett a tenyere, a diákok rémülten suttogták - „Mit csinál tanító bácsi?!“- De a tanító kezében tovább suhogott a mogyorófa, míg rá nem mérte a harminc botütést a saját tenyerére. Ezután ép kezével gyöngéden odahúzta a kislányt, homlokon csókolta, megsimogatta szőke buksiját, és szelíden azt súgta neki: „Menj a helyedre, és soha többé ne csinálj ilyet.“ Kedves tolvaj testvérke, próbálj meg jó útra lépni azzal, aki érted is, meg értem is végrehajtotta a büntetést. Imádkozz, és hidd el, Isten meg fogja adni neked a változást az életedbe. Én nem haragszom, megbocsájtottam, a palástomat és a ruhákat köszönöm. Remélem, egyszer találkozhatunk majd, és átbeszélhetjük ezeket a dolgokat, mondjuk egy pohár bor, vagy egy kávé mellett. Engem megtalálsz, itt leszek a zsinati épületben még egy darabig, jobbra a második ajtó. Kopogj nyugodtan. Isten áldjon, és ne feledd, mindig van egy másik, egy jobb út. K.G. református segédlelkész, Komárom
|
|
nádihegedű |
2009. október 20. 03:08 | Sorszám: 1648 |
Kedves Tolvaj Testvérem! Kedves Tolvaj Testvérem!Neked írok most, igen neked, aki október 10-én, a hajnali, reggeli órákban feltörted az autómat az Eötvös utca 46. előtt Komáromban. Arra kérlek, ha már volt benned annyi bátorság, hogy kirabolj, a kocsimban mindent szétszórj, feltúrj, legyen benned annyi bátorság most, hogy ezt a neked szóló levelet elolvasod. Nem tudom, ki vagy, nem tudom, hol laksz, de nagyon megbántottál. Tudod, én református segédlelkészként szolgálok itt, Komáromban. Öt évig tanultam a teológiát az egyetemen, és rengeteget küzdöttem azért, hogy Isten szolgálatába állhassak. Öt év tanulás után lelkésszé avattak és palástot adtak rám. Erre a palástra éveken át spóroltam, mert nagyon drága és számomra több szempontból is értékes ruhadarab. Ezt a palástot te elloptad tőlem, kedves tolvaj testvérem. Valóban szükséged van rá? Mit teszel vele? Vagy egyáltalán kidobtad már? Engem abban a palástban avattak lelkésszé, nekem az volt az első palástom. Abban kereszteltem, eskettem, temettem először. Ugye fogalmad sincs, mekkora fájdalmat okoztál nekem? Honnan is tudhatnád, hiszen lehet, hogy tőled még soha senki nem lopott el semmit. Kiraboltál, elloptad a palástomat, és az ilyenkor szokásos tennivalók miatt nem tudtam elmenni az idősek otthonába vigasztaló Igéket hirdetni, pedig azok az idős emberek vártak. Másnap akár meg is halhatott valaki, és minden bizonnyal még egyszer utoljára meghallgatta volna Isten örök Igéjét. Elloptad tőlem a bocskaimat is, s bizony ez sem volt filléres ruhadarab, s erre is éveken át spórolnom kellett. Elloptad a személyes irataimat is, amelyekért rengeteg pénzt kell kifizetnem. Elloptad a bankkártyámat is, volt a számlámom vagy négy euró. Ha lehet, hasznos dologra költsd, vegyél egy Bibliát, s olvasgasd. Megtanít arra, hogyan kellene élned. Nagyon nagy fájdalmat okoztál nekem, és nagyon el vagyok keseredve. Mindent kezdhetek elölről: hosszas spórolás után talán ismét lehet palástom. A fizetésem még a 300 eurót sem éri el, úgyhogy beletelik egy kis időbe, míg újra lesz saját palástom és bocskaim. De ez a palást már nem az a palást lesz, s az a bocskai sem lesz ugyanaz. Arra szeretnélek kérni, ha szorult beléd egy kis jóindulat, hozzad vissza a palástomat! Nem kell találkoznunk, egyszerűen csak hagyd a templom környékén valahol. Mondjuk vasárnap, ha eljönnél templomba, egy táskába csomagolva ott hagyhatnád valamelyik padban. Vagy hagyd itt a zsinati épület előtt – a templommal szemben az udvarban találod. Ha azonban ez egy szándékos, ellenem irányuló lépés volt, s a rablás csak egy „eszköz“, engedd meg, hogy biztosítsalak affelől, hogy megváltozni nem tudok, és nem is akarok. A hitem és a magyarságtudatom töretlen, s ez egész pályámat, életemet végigkíséri majd. Én hiszem, hogy szorult beléd is emberi érzés. Én nem haragszom, csak épp leírhatatlanul fáj az, amit okoztál nekem. Csak rajtad áll, mit teszel. Ha másképpen döntenél, vagy esetleg félsz, vagy egyszerűen csak nem akarod visszahozni az eltulajdonított értékeket, az is a te döntésed. De szépen kérlek: soha senkivel ne csinálj többet ilyet. Amit te ellopsz, az a másik számára sokkal nagyobb érték, mint te azt gondolnád. Remélem, olvastad ezt a néhány neked szánt sort. Változz meg, légy jó! Mert még most sem késő! Isten áldjon! K.G. református segédlelkész, Komárom
|
|
|