| 
Téma: Valami nagy-nagy rendet kéne rakni !
 | 
 
| 
nádihegedű | 
  2009. október 20. 03:18 | Sorszám: 1650  | 
 | 
Ha valaki hajlandó elolvasni, kérem kezdje az I. résszel, amit alant másoltam be. Ezen érdemesebb gondolkodni, mint az öncélu rágózás 1 perce is akár a neten, Cipollákat csodálva !
 
 |  
 
 |  
| 
nádihegedű | 
  2009. október 20. 03:11 | Sorszám: 1649  | 
 | 
Kedves Tolvaj Testvérem! II. Lám, mégis megmozdult benned valami. Nem tudom, hogy szándékosan  hagytad-e ott a bokor alatt a palástot, a bocskaival, és a kabátommal  együtt, de köszönöm, megtalálták. Bár aznap egész nap szakadt az eső, és alaposan elázott, meg sáros is  lett, s épen ezért alaposan meg is rongálódott, megnyugtattak a  tisztítóban, hogy ha minden jól megy, rendbe tudják hozni. A palást  visszakerült, a bocskai is. Kicsit sáros, kicsit megviselt lett, de  azért az enyém. Remélem, a lelkiismereted szólalt meg, amikor odadobtad a bokor alá, a  lehető legjobb helyre, mivel a lelkészi hivatal titkárnője arra jár  dolgozni, s ő látta meg. Látod, mégsem vagy te rossz ember. Tudod,  amikor számtalan testvérem a gyülekezetből szörnyűlködött, és átkokat  szórt rád, én akkor sem tudtam igaziból haragudni. Jézus szavai jutottak  eszembe, mindahányszor rád gondoltam, aki a kereszten azt mondta az  Atyaistennek: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit  cselekszenek...“ Azt gondolom, Te sem voltál tisztában kedves tolvaj  testvérke, akkor és ott, hogy tulajdonképen mit is cselekszel. Eszembe jut egy régi történet, amit elmondok neked, hidd el, hasznodra  válik, ha szívedbe fogadod. Egyszer, egy falusi iskolában híre ment  annak, hogy lopnak. A tanító bácsi megfenyegette a tanulókat, hogy  akinél a lopott holmit megtalálják, az harminc botütést kap a tenyerére.  Megtalálták a holmit egy kislányka szerkrénykéjében, aki árva volt,  nagymamája nevelte, és minden nap messziről gyalogolt be az iskolába. A  tanítóbácsi kihívta őt a katedra elé, és a bottal keményen ütni kezdte a  saját tenyerét. Már a tizedik ütésnél vérzett a tenyere, a diákok  rémülten suttogták - „Mit csinál tanító bácsi?!“- De a tanító kezében  tovább suhogott a mogyorófa, míg rá nem mérte a harminc botütést a saját  tenyerére. Ezután ép kezével gyöngéden odahúzta a kislányt, homlokon  csókolta, megsimogatta szőke buksiját, és szelíden azt súgta neki: „Menj  a helyedre, és soha többé ne csinálj ilyet.“ Kedves tolvaj testvérke,  próbálj meg jó útra lépni azzal, aki érted is, meg értem is  végrehajtotta a büntetést. Imádkozz, és hidd el, Isten meg fogja adni neked a változást az  életedbe. Én nem haragszom, megbocsájtottam, a palástomat és a ruhákat  köszönöm. Remélem, egyszer találkozhatunk majd, és átbeszélhetjük ezeket  a dolgokat, mondjuk egy pohár bor, vagy egy kávé mellett. Engem  megtalálsz, itt leszek a zsinati épületben még egy darabig, jobbra a  második ajtó. Kopogj nyugodtan. Isten áldjon, és ne feledd, mindig van egy másik, egy  jobb út. K.G. református segédlelkész, Komárom
 
 |  
 
 |  
| 
nádihegedű | 
  2009. október 20. 03:08 | Sorszám: 1648  | 
 | 
Kedves Tolvaj Testvérem! Kedves Tolvaj Testvérem!Neked írok most, igen neked, aki október 10-én,  a hajnali, reggeli órákban feltörted az autómat az Eötvös utca 46. előtt  Komáromban. Arra kérlek, ha már volt benned annyi bátorság, hogy  kirabolj, a kocsimban mindent szétszórj, feltúrj, legyen benned annyi  bátorság most, hogy ezt a neked szóló levelet elolvasod. Nem tudom, ki vagy, nem tudom, hol laksz, de nagyon megbántottál. Tudod,  én református segédlelkészként szolgálok itt, Komáromban. Öt évig  tanultam a teológiát az egyetemen, és rengeteget küzdöttem azért, hogy  Isten szolgálatába állhassak. Öt év tanulás után lelkésszé avattak és  palástot adtak rám. Erre a palástra éveken át spóroltam, mert nagyon  drága és számomra több szempontból is értékes ruhadarab. Ezt a palástot  te elloptad tőlem, kedves tolvaj testvérem. Valóban szükséged van rá? Mit teszel vele? Vagy egyáltalán kidobtad már?  Engem abban a palástban avattak lelkésszé, nekem az volt az első  palástom. Abban kereszteltem, eskettem, temettem először. Ugye fogalmad  sincs, mekkora fájdalmat okoztál nekem? Honnan is tudhatnád, hiszen  lehet, hogy tőled még soha senki nem lopott el semmit. Kiraboltál, elloptad a palástomat, és az ilyenkor szokásos tennivalók  miatt nem tudtam elmenni az idősek otthonába vigasztaló Igéket hirdetni,  pedig azok az idős emberek vártak. Másnap akár meg is halhatott valaki,  és minden bizonnyal még egyszer utoljára meghallgatta volna Isten örök  Igéjét. Elloptad tőlem a bocskaimat is, s bizony ez sem volt filléres ruhadarab,  s erre is éveken át spórolnom kellett. Elloptad a személyes irataimat  is, amelyekért rengeteg pénzt kell kifizetnem. Elloptad a bankkártyámat  is, volt a számlámom vagy négy euró. Ha lehet, hasznos dologra költsd,  vegyél egy Bibliát, s olvasgasd. Megtanít arra, hogyan kellene élned. Nagyon nagy fájdalmat okoztál nekem, és nagyon el vagyok keseredve.  Mindent kezdhetek elölről: hosszas spórolás után talán ismét lehet  palástom. A fizetésem még a 300 eurót sem éri el, úgyhogy beletelik egy  kis időbe, míg újra lesz saját palástom és bocskaim. De ez a palást már  nem az a palást lesz, s az a bocskai sem lesz ugyanaz. Arra szeretnélek kérni, ha szorult beléd egy kis jóindulat, hozzad  vissza a palástomat! Nem kell találkoznunk, egyszerűen csak hagyd a  templom környékén valahol. Mondjuk vasárnap, ha eljönnél templomba, egy  táskába csomagolva ott hagyhatnád valamelyik padban. Vagy hagyd itt a  zsinati épület előtt – a templommal szemben az udvarban találod. Ha azonban ez egy szándékos, ellenem irányuló lépés volt, s a rablás  csak egy „eszköz“, engedd meg, hogy biztosítsalak affelől, hogy  megváltozni nem tudok, és nem is akarok. A hitem és a magyarságtudatom  töretlen, s ez egész pályámat, életemet végigkíséri majd. Én hiszem, hogy szorult beléd is emberi érzés. Én nem haragszom, csak  épp leírhatatlanul fáj az, amit okoztál nekem. Csak rajtad áll, mit  teszel. Ha másképpen döntenél, vagy esetleg félsz, vagy egyszerűen csak  nem akarod visszahozni az eltulajdonított értékeket, az is a te  döntésed. De szépen kérlek: soha senkivel ne csinálj többet ilyet. Amit  te ellopsz, az a másik számára sokkal nagyobb érték, mint te azt gondolnád. Remélem, olvastad ezt a néhány neked szánt sort. Változz meg, légy jó!  Mert még most sem késő! Isten áldjon! K.G. református segédlelkész,  Komárom
 
 |  
 
 |  
 
 |