"Orbán Viktor meg egy nagy hülye, mert ha ezen jogos igényt (magántulajdon védelme és a biztonságos életre való igény) felismerné, akkor a majdnem egymillióval több szavazata lenne... "
Igazad lehet, Orbán Viktor miniszterelnök Úr egy hatalmas hülye, aki hisz Magyarországban és
bízik a magyar jövőben elítéli azt a jobbikot, akik a törvény és a tisztesség ellen vannak, de akinek ez sem elég a jobbik a hatalmas magyar faszok egyesülete, akik megelégednek azzal, hogy magukat
tömjénezzék és elájuljanak a saját nagyságuktól!
Vona Gábor levelét megírta....
2010. Március 06. szombat, 10:14
Vona Gábor polgártársunk nyílt levelet írt egy másik, ugyancsak nagyra becsült polgártársunknak, akit Orbán Viktornak hívnak. Ebben többek között felvázolta, hogy szerinte mik a legfontosabb kérdések, amelyeket a választások után az új parlamentben azonnal napirendre kell tűzni.
Azt írta Orbán Viktor polgártársunknak Vona Gábor polgártársunk, hogy...idézem: ...”Önnek is meg kell majd nyilatkoznia végre államadósságról, multinacionális tőkéről, uniós pusztításról, cigány bűnözésről, magyar földről, titkosított ügyekről, izraeli felvásárlókról, alkotmányról.
Ebből arra következtetek, hogy a Jobbik nevű pártba tömörül polgártársaink, és élükön Vona Gábor polgártársunk szerint ezek a legfontosabb kérdések, amelyekkel majd az új parlamentnek foglalkoznia kell. Vona Gábor azt írja levelében, hogy „Tavaly júliusban közel félmillió ember bizalmát szereztük meg” , vagyis azt mondja, hogy ők nem akárkik.
Vona Gábor polgártárs véleménye, legyen – feltéve, de meg nem engedve – bármekkora marhaság is, majdnem félmillió ember áll mögötte, tehát komolyan kell venni. (Nem állítjuk, hogy marhaság, csak azt mondjuk, hogy ha az lenne, akkor is oda kéne rá figyelni, ha majd 500 ezer ember bizalmát élvezi. Csak miheztartás végett!)
Szerintünk Vona Gábor polgártársunk és a mellette, vagy mögötte álló majdnem félmillió polgártársunk véleménye fontos, akkor is, ha piramidális ökörség, sőt akkor igazán. (Nem állítjuk, hogy piramidális ökörség, csak azt mondjuk, hogy ha az lenne akkor is....) Hiszen az ország lakosságának majd 5 százaléka az a majd 500 ezer polgártársunk.
És szerintünk még több is lehet, hiszen lehetnek titkos szimpatizánsok is, akik még nem vallottak színt. Tehát akár azt is mondhatjuk nyugodtan, hogy a valós támogatottsága Vona Gábor polgártársunknak akár a 10 százalékot is elérheti, ami választóra átszámolva még ennél is sokkal több. Meg sem tudom mondani, hogy mennyi, de nemsokára a választáson úgy is kiderül.
Mielőtt a munka érdemi részébe csapnánk, tartozom egy magyarázattal. Azért használom, talán egy kicsit groteszk gyakorisággal a „polgártárs” kifejezést, mert ezt vitán felül álló igazságnak tartom, és szerintem senki sem vonja kétségbe. Vagyis Orbán Viktor, Vona Gábor, Gyurcsány Ferenc, Demszky Gábor, Szili Katalin és még sokan mások, mintegy 10 millióan a polgártársaik egymásnak.
Tetszik, nem tetszik, ők azok, akiknek szavazati joguk van, és akikre szavazni lehet a polgári képviseleti demokráciában. A maradék több mint 6 milliárd ember teljesen érdektelen, esélytelen az áprilisi parlamenti választáson, mert nem rendelkezik magyar állampolgársággal. Ide tartoznak az izraeli állampolgárok is egytől egyig, mind a 7 millióan.
Ide értem azokat a zsidó származású, de nem izraeli állampolgárságúakat is, akik teszem azt Németországban, Nagy-Britanniában, Franciaországban, az Egyesült Államokban, vagy Oroszországban, esetleg Iránban élnek. Ők sem szavazhatnak áprilisban a magyar választásokon, és rájuk sem lehet szavazni.
Nem így áll a helyzet, azokkal a polgártársainkkal, hangsúlyozom, polgártársainkkal, akik szintén zsidó származásúk, vagy szlovák származásúak, esetleg, lengyel, német, görög, angol, szerb, horvát, román, ukrán, cigány stb. származásúak, de polgártársaink, vagyis magyar állampolgárok. Mert rájuk lehet szavazni, és ők is szavazhatnak.
Azaz ezekre a horvátokra, cigányokra, szlovákokra, románokra, zsidókra, németekre, lengyelekre kéretik odafigyelni, és őket tiszteletben tartani, mert polgártársaink, és szavazók. Csak miheztartás véget, de szerintem ebben is egyetértünk Vona Gábor, Orbán Viktor, Szili Katalin, stb. polgártársaimmal, vagyis mindannyian elismerjük, hogy polgártársaink fognak választani polgártársaik közül képviselőket. Ezt azért is gondolom, hogy így van, mert Vona Gábor polgártársunk és Orbán Viktor polgártársunk ugyanazon a választáson, indul ugyanabban az országban, és ugyanolyan szabályok szerint.
Nem ugyanolyan eséllyel persze, mert Vona Gábor polgártársunk megírta a levelében, hogy mekkora ballasztot hordoz az Orbán Viktor polgártársunk által navigált Fidesz nevű párt az ő pátjával szemben, amely ezek szerint esélyesebb a győzelemre, mint az Orábán Viktor polgártársunk egyelőre nagyobbnak tűnő pártja. Amiért is a Fideszbe tömörült polgártársaink nagyon idegesek, szemben a Jobbik nevű pártba tömörült polgártársainkkal, akik pont fordítva.
Mivel bármelyik párt képviselőjére leadott egy szavazat pontosan egy szavazatot ér, szép és szabályos versenyben fog eldőlni, hogy polgártársaink kit akarnak képviselőnek a magyar országházba. Ha pedig ez így van, akkor Vona Gábor, Orbán Viktor és a többi polgártársunk, aki képviselő akar lenni, ugyanannak a nagy nemzeti játéknak a résztvevője. Elismeri a játékszabályokat, tehát feltételezhetően be is fogja azokat tartani, és e szabályok szerint akar nyerni. Így az fogja polgártársaink közül irányítani az országot, akire több polgártársunk szavaz. Aki megérdemli ezt a nagy tisztességet.
És mi meg azokat kapjuk az ország élére, akiket megszavazunk, vagyis azokat, akiket megérdemlünk. Ebben a kérdésben minden egyéb nyavalygás és kifogás nevetség tárgyát képezi. Mi választó polgártársak csak azt mondhatjuk, hogy ….ahogy Vona Gábor is mondta, nyerjen a Jobbik, de mi még néhányan kis j-ével. Lezárva az elméleti fejtegetést: a választások után az fog kormányt alakítani, aki tud. Nem az aki nem tud, de jobbat tudna.
Ok. Akkor nézzük a konkrét témákat, amelyeket Vona Gábor polgártársunk napirendre javasol az új parlamentben. Államadósság: erről nem megnyilatkozni kell, sem Orbán Viktor, sem más polgártársunknak, hanem vissza kell adni. Egyetlen hitelezőnket sem érdekli, hogy hogyan keletkezett, mi a véleménye erről 400-500 ezer, vagy akár 10 millió polgártársunknak, csak azt fogják kérdezni, hogy meg tudjuk-e adni, és mikor.
És nekünk meg azt kell felelnünk, hogy persze, hogy megtudjuk és határidőre. Hogy miből, az meg még ennél is egyszerűbb. A 10 millió magyar munkájából. Beleértve a nemzeti össztermékből a törlesztésre eső azt a részt is, amit Vona Gábor polgártársunk, Orbán Viktor polgártársunk, Szili Katalin és Demszky Gábor stb. polgártársunk termel meg a két dolgos kezével. Arra is nagy szükség lesz.
Vona Gábor polgártársunk szerint Orbán Viktor polgártársunknak meg kell majd nyilatkoznia a multinacionális tőkéről is. Teljesen igaza van. Úri emberek szépen kell tudjanak beszélni semleges témákról, mint például az időjárás. Ami pont akkora hatással szokott lenni az időjárásra, mint a multinacionális tőkére az, amikor Orában Viktor polgártársunk, vagy Vona Gábor polgártársunk megnyilatkozni méltóztatik a multinacionális tőkéről. Vagyis nulla. Ez az utálatos multinacionális tőke ugyanis tojik a polgártársaink véleményére, mégpedig sajnos nem csak az Orbán Viktor polgártársunkéra, de a Vona Gábor polgártársunkéra is. Sőt tovább kell menjek, valamennyi polgártársunkéra.
A multinacionális tőkére verbálisan pontosan akkora hatással tudunk lenni, mint az atlanti óceáni ciklonok, a csendese óceáni anticiklonok és a dél-amerikai földrengések kialakulására. A multinacionális tőkéről lehet akármit mondani, (szabad is, hisze a multinacionális tőke le sem..... hogy mint mondunk róla) csak nem érdemes akármivel előjönni. Jobb valami olyannal, aminek haszna van. Mindaddig, amíg nem miénk az a bizonyos multinacionális tőke, mert akkor aztán adhatunk a pofájuknak.
Orbán Viktor polgártársunkat Vona Gábor polgártársunk tetemre hívta az Európai Unió kérdésében is, és jogosan tette fel a kérdést, hogy mit szándékozik tenni Orbán Viktor polgártársunk az Európai Unió pusztításával szemben. Nem tudunk Orbán Viktor polgártársunk helyett válaszolni. Ismerve az ő rétori képességeit, biztos nem is tartana erre igényt.
De azért annyi felmerült bennünk, hogy Morvai Krisztina és Balczó Zoltán a Jobbik Európai Parlamenti képviselői például felajánlhatnák az államadósság csökkentésére az Európai Parlamentben húzott több ezer eurós fizetésüket, amivel jó példát mutatnának a többi Strasbourgban a szavazataink jóvoltából ezt a pusztítás a helyszínen elszenvedni kényszerülő képviselőnek.
Hihetetlen szenvedés lehet számukra részt venni ebben a pusztításban, és még pénzt is elfogadni érte. Fejet kell, hogy hajtsuk erkölcsi nagyságuk előtt. Ezért gondoljuk, hogy talán gyógyír lenne vérző szívükre, ha legalább pénzt nem kéne ezért elfogadniuk. Ezért a pusztításért.
Az sem lesz egyszerű, ha Orbán Viktor polgártársunknak az új parlamentben leendő képviselőtársa és polgártársa Vona Gábor felszólítására majd a cigány bűnözésről kell megnyilvánulnia. Nehéz lesz, hiszen nem sokat tudhat róla, ugyanúgy, ahogy Vona Gábor is keveset tud a cigány bűnözésről, mivel egyikük sem cigány. Főleg nem cigány bűnöző. Gondoljuk bele: ők magyarnak vallják magukat, és mit tudnának előadni mondjuk a magyar bűnözőknek?
Halálra röhögnék magukat a magyar nehézfiúk, ha Orbán Viktor polgártársunk, vagy Vona Gábor polgártársunk akarná őket kioktatni a benzinkút-, vagy bankrablás, a pénzszállító autók megtámadása, esetleg a sikkasztás, vagy a hűtlen kezelés technikájára, vagy netán a hatalommal való visszaélés, esetleg a korrupció fortélyaira, az állami megrendelések és az uniós pályázatok lenyúlásának módszereire, mint a magyar bűnözők specialistására.
Ennél nagyobb röhej csak az lenne, ha Orbán Viktor polgártársunk a cigány bűnözés specialitásainak tartott szociális segély-lenyúlásokból, besurranó tolvajlásokból, itt az izé, hol az izé játékokból kényszerülne vizsgát tenni Vona Gábor polgártársunkkal együtt, bár a tenyérjóslásban már nem lennének olyan esélytelenek, de szerintem Borsod Abaúj Zemplén megyében azonos versenyfeltételek mellett nem élnék meg a reggelt.
Vona Gábor polgártársunk azzal is megfenyegette Orbán Viktor polgártársunkat, hogy meg kell nyilvánuljon a magyar földről. Na ez legalább nem lesz nehéz. Az elmúlt néhány évtizedből minden ide vonatkozó jelszót elő lehet venni, mind érvényes.
A teljesség igénye nélkül: a föld azé, aki megműveli, a föld a szövetkezeti tagok osztatlan közös tulajdona, a föl a magyar állam tulajdona, a föl mindannyiunké, a föld a bérbeadóé, a föld nem árú, a föld áru, a föld különleges termelő eszköz, a föl nemzeti vagyon, a földből nem lehet megélni, a földünk a legnagyobb értékünk, a magyar föld maradjon magyar tulajdonban, de fizessék meg a megművelését a németek, magyar földbe magyar búzát, és magyar seggbe magyar lófaszt. (Pardon ez a nacionalisták jelszava.)
Ebből is látszik, hogy a rengeted idióta jelszó semmit nem ártott a magyar földnek. Változatlanul ott van, ahol ezer évig volt. Lassan ugyanúgy néhány tucat ember tulajdonában lesz, mint ezer évig volt. Ezeknek az embereknek egy része nem tud magyarul. Ugyanúgy, mint korábban, de lehet, hogy jobb munkaadója lesz a mezőgazdaságban maradó néhány százezer munkavállalónak mint ahogy néhány száz évvel ezelőtt is az volt, vagy nem.
Azaz folyamatban van a sikeres visszatérés a régi ideális állapotokhoz. Kevés embernek lesz sok földje, amiből már – ez a kevés ember – elég jól meg is fog élni. Ők is polgártársaink, tehát az Isten éltesse őket. Ha meg még nem polgártársaink, majd azok lesznek az egységes Európában, úgy mint az Osztrák-Magyar Monarchiában voltak.
Vona Gábor polgártársunk levelében arról is ír, hogy Orbán Viktor polgártársunknak meg kéne majd nyilvánulni a titkosított ügyekben is. Ebben egyáltalán nincs igaza. Nálunk ugyanis a dolgok pont fordítva működnek, mint sok más idióta demokráciában. Nálunk ugyanis a titkos ügyekről ki szokott derülni, hogy mindenki tudott róluk. Vagy ami még rosszabb, hogy a francot sem érdekelnek. Viszont a nyilvános dolgok marhára érdekesek tudnak lenni, de arról meg fogalmunk sincs.
Mert például az teljesen nyilvános, és mindenki utána nézhet, senki egy évre sem titkosította, hogy mondjuk miként lett milliárdos Csányi Sándor, az OTP egyszerű kis igazgatójából. Vagy Széles Gábor hogyan szedte össze a milliárdjait a "summa cum laude" műszaki egyetemi diplomájára támaszkodva az Ego televíziójához. A Szent Gellért lovag rend tagsága ennél sokkal egyszerűbb ügy, hiszen már a régi mondás szerint is minden szentnek maga felé hajlik a keze.
Vagy miként lett milliárdos Demján Sándor, a kis skálakópé. Ezek például állatira nyilvánosak, semmit senki nem titkosított, de mégsem tudja senki, még csak el sem képzelni, hogy miként lehetett néhány év alatt ekkora vagyonra szert tenni, ha ugyanarról a rajtvonalról indult min a tízmillió magyar polgár. Ezekhez a talányokhoz képest mi a franc lehet titkosítva?
A legszarabb ügy mégis a végére maradt, amikor Vona Gábor polgártársunk megkérdezi Orbán Viktor polgártársunkat a parlamentben, hogy mi a helyzet az izraeli felvásárlásokkal. Itt aztán nem lehet majd mellébeszélni, meg ide-oda dumcsizni. Feketén fehéren le kell tenni a garast. Felvásárolták a zsidók az országot, vagy nem? Mert ha nem, akkor nem állunk jól. Akkor az nem jelent mást, mint azt, hogy az országot megint a szarevő németek, osztrákok, franciák, britek és amerikaiak vásárolták fel. Na jó némi olasz tőke is bejött.
De ehhez képest, mit tudunk felmutatni a izraelita fronton: néhány dohányutcai lakást, egy Duna parti telek-spekulációt, meg egy-két piramisjátékot. A rohadt éltbe: megint mindent visznek a germánok, a Lidlvel, a Pennivel, a Plus-szal, a Match-csal, az Aldival, a győri Audival és még jó, hogy ellensúlyként itt van a Tesco és a Metró Angliából és az USA-ból, és a mi autónk Koreából, amit viszont éppen megvenni készül a kapzsi VW, amit aligha tudnak ellensúlyozni franciák az Auchanjaikkal.
1990 végén - az UNCTAD, az ENSZ külföldi befektetésekkel is foglalkozó szervezetének statisztikája szerint - a magyarországi külföldi működő tőke állomány a GDP 1,7%-át érte el. 2000-ben ez az arány meghaladta az 50%-ot. A privatizáció 1995-ben érte el csúcspontját, amikor stratégiai energetikai vállalatok értékesítésére is sor került. Ebben az évben a részvény és egyéb részesedés formájú működő tőke beáramlás 66%-a (2 368 millió euró) privatizációból származott.
1996-97-ben viszont már csak 19%-os részarány volt megfigyelhető. 1998-tól 2002-ig gyakorlatilag nem volt számottevő mértékű privatizáció Magyarországon, ebben az időszakban más hajtóereje volt a befektetéseknek. A 90-es években összességében - a Magyar Nemzeti Bank számításai szerint - privatizáció keretében 4,7 milliárd euró működő tőke áramlott hazánkba. 2000-ben már az export 73%-át bonyolították a külföldi érdekeltségű vállalkozások.
A legnagyobb befektető Németország, a beáramlott tőke 37,4%-a német eredetű. A második Hollandia 14,6%-kal, a harmadik Ausztria 8,9%-kal, míg a negyedik az Egyesült Államok 7,6%-kal. Az izraeli tőke súlya kimutathatatlan. Amennyiben Vona Gábor polgártársunk szerint az izraeli tőke ilyen fontos számunkra, akkor tényleg meg kell nézni, hogy mit csesztünk el, hogy nem látszik, és persze azt is, hogy akkor tényleg kikkel is kéne leülni, és megbeszélni, hogy mit akarunk ráerőszakolni a multikra.
És itt mi el is fáradtunk. Hálát adtunk a magyarok Istenének, hogy nem nekünk kell mindezek fényében még a magyar alkotmány is megreformálni. Istennek hála itt van erre a szép, ámde embert próbáló feladatra Vona Gábor polgártársunk és Orbán Viktor Polgártársunk. Minden jel szerint a választó polgártársaink akaratából nekik erre mandátumuk is lehet májustól, ha nem egyiknek, akkor kettejüknek. Csak habitusuk is legyen, mert ahogy a magyar mondás hirdeti: annak adja az Isten a sarkantyús csizmát aki nem tudja összeverni. Hisszük, hogy nem így lesz. Mi mást is tehetnénk?
Amíg júliusban az összes megkérdezett majd fele (46 százalék) szavazna a Fideszre, addig a szocialista pártot a válaszadók 12, a Jobbikot 8, az LMP-t pedig 6 százaléka támogatja. A Fidesz–KDNP fölénye a biztos szavazó pártválasztók esetében is jól látható.”