Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Közélet   » +1 éjjeli menedékhely (2. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2  3 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: +1 éjjeli menedékhely
Turul
  Válasz | 2002. december 26. 20:48 | Sorszám: 34
Az És és Győri első hazugsága:

"Médiatörténetet írt a műsor: a közszolgálati televízióban"

Szögezzük le, egyszer s mindenkorra az MTV nem lehet közszolgálati, mivel egy magántévé adja műsorainak egy részét.
Ehhez képest az alábbiak semmiségek:

"egy induló kereskedelmi televízió embere minősíti a hazai televíziózást, ad hangot lesújtó véleményének, és ígér olyan tájékoztatást, amely a többi csatornával ellentétben - a médiaszemélyiség szóhasználatával - "az igazságot" mondja majd el."

Mivel az igazságot valahol tényleg el kell mondani (nem hiszem, hogy a hír tévé lesz majd az a fórum, de ez mellékes).

MarcoP
  Válasz | 2002. december 26. 20:33 | Sorszám: 33
LZS!
Igazad van, fejjel ugrani a falnak ökörség lenne.Természetesen meg kell várni, mig az MSZP kormányzása "beérik", és ismét jelentősen csökken az életszinvonal, mint 94 és 98 között.

Én azért nem azt mondanám, hogy csak a kisember olyan, hogy csak az anyagiak érdeklik, erkölcsi kérdések, haza sorsa pedig hidegen hagyja. Szerintem igen sok gazdag ember gondolkozik így, a válsztóvonal tehát nem itt van, hanem az értékelvü/anyagelvü gondolkodásban. Sok öntudatos ember van a kisemberek között is.
De igaz, hogy többségünk akkor lesz, ha ez a sodródó társaság is saját bőrén érzi a posztkommunisták kormányzásának következményeit.

Lajos bának viszont igaza van abban, hogy az ország számára végzetes lehet, ha ez a csak magára gondoló, méltatlan és alkalmatlan társaság kormányozza a jelenlegi körülmények között. A forradalom pedig azért is jogos, mert nincsenek demokratikus körülmények, a kádári elit médiahatalma és gazdasági hatalma egyenlő versenyt nem tesz lehetővé.

toloba
  Válasz | 2002. december 26. 17:53 | Sorszám: 32
"El kell jutnunk valahogyan ezekhez az emberekhez, fel kell keresnünk, meg kell nyernünk őket magunknak!"

Milyen ismerős ez a szöveg. Marosán mondta szinte ugyanezt az ötvenes években, később meg erre hajazott Orbán, a "mindenki hozzon magával egy embert" szöveggel. Hiába, nincs új a nap alatt. Kitartás!

pvcpadlo
  Válasz | 2002. december 26. 13:02 | Sorszám: 31
Én láttam, és fel is vettem..undorító volt a két irígy kócsag.

Matuz Gabika, már a püspökökbe belemaró foxi kutyus szerepében is megbukott...

LZS
  Válasz | 2002. december 26. 12:36 | Sorszám: 30
"3;Bársonyos forradalom-veszélyes illúzió.Forradalmat csak a nagy többség beleegyezésével lehet győzelemre vinni.Márpedig jelenleg mi kisebbségben vagyunk.Egy elvetélt lázadással csak kényelmes és legitim eszközt adnánk a bolsik kezébe,hogy végleg leszámoljanak velünk."

1. Igaz, amit mondasz.
2. És nézzünk szembe a tényekkel: a választásokon MO. lakossága az mszp-t választotta. Talán azért, mert
a.) a kisembereknek (bérből és fizetésből élők) az Orbán kormány sem hozott kiugróan nagy változást pozitív irányban,
b.) a vidék parasztságának talán csalódást okozott Torgyán és pártja,
c.) a bizonytalan szavazatú kisemberek végül mégis az mszp-re szavaztak azzal a gondolattal, hátha mégis jobb lesz a jövőben,
d.) a biztos mszp szavazók természetesen az mszp-re szavaztak, egy részük valódi hittel (a régi hit miatt), mésik részük taktikából,
e.) akik mégis a Fideszre, vagy a jobboldali pártokra szavaztak, azok tudták, mit akarnak, ők voltak a biztos szavazók.

Véleményem szerint az a.) b.) és c.)pontokban szereplő polgároknak meg kell tudniuk, mit is hozhat nekik valójában az mszp kormány! Hagyni kell, hogy megérezzék a zsebükön, hogy mit és kit választottak! Majd ha rájönnek, hogy ez a kormány még rosszabbat hoz a fejükre, mint eddig volt, akkor majd elgondolkoznak rajta. Addig nem szabad semmilyen bársonyos forradalmat csinálni, mert valóban leszámolhatnak velünk a bolsik, a választó polgárok segítségével! Ez a mostani helyzet nekem is épp olyan rossz, mint nektek, de gondolkozni kell, mielőtt fejjel ugranánk a falnak! Hadd tombolja ki magát az mszp, hadd lássa a nép az istenadta, hogy mit is választott, aztán, a legalkalmasabb időpontban kell támadnunk! Lehet, hogy sokan nem értenek velem egyet, de én így látom a dolgot.

A kisembernek (végülis ők vannk itt többségben MO-on), az a legfontoosabb, hogy miből él, mennyiből él, ki tudja-e fizetni a lakásrezsijét, tudja-e etetni a gyerekeit, stb. Ha a zsebében ugyanannyi van benne, mint előtte, többre vágyik. Ha azt érzi, hogy kevesebb volt benne, mint eddig, akkor dühöng. Meg kell várni azt a pillanatot, amikor az elégedetlenség a tetőfokán van, és akkor kell ezeket a választópolgárokat megnyerni a jobboldalnak! Amíg nem érzi a különbséget, addig nem szabad rájuk rontani az ideológiánkkal. Mert aamíg a kisember és gyereke éhezik, addig nem fog foglalkozi olyanokkal, mint Kertész Imre és Nóbel díja, sem olyannal, mint hazaszeretet, vagy nemzetiségi érzés.

Emlékezzünk meg azokról, akik karácsony ünnepén nem tudtak ajándékot adni a gyermeküknek, mert nem volt miből. Vagy azokról, akiknek nincs hol és nincs kivel ünnepelniük. Őértük kellene harcolnunk, hogy nekik is legyen minden jó, ami most nekünk van.

El kell jutnunk valahogyan ezekhez az emberekhez, fel kell keresnünk, meg kell nyernünk őket magunknak! Akkor leszünk többségben! És többségben van az erő. Ámen.

karmincza
  Válasz | 2002. december 26. 00:33 | Sorszám: 29
kedveském,
én nem minősítettem a műsort - sajnálatomat fejeztem ki, hogy nem láttam ezt a fergeteges produkciót
a cikk írója viszont látta, hiszen hosszasan idézett belőle

ui.
emlékeztetőül: "Meg kell vallanom, hogy én magam sem olvastam egyetlen sort sem az említett úriembertől, tehát ily módon nem is lenne logikus, hogy véleményt mondjak e tárgykörben." - mondotta volt SzSzP a műsorban, és a műsorról készített beszámoló alapján valszeg Döbrentei poéta sem olvasott tőle semmit

orosz_hussalata
  Válasz | 2002. december 26. 00:12 | Sorszám: 28
1. Idézni persze lehet így is, úgy is. Az idézés okát, célját, hát hogy is mondjam, ebben a cikkben nem lehet, nem észrevenni.

2. "nekem egyébként nagyon teccett, hogy olyanok lafatyoltak Kertészről, akik saját bevallásuk szerint nem olvastak tőle egyetlen sort se"
Nekem egyébként nagyon tetszik, hogy olyanok lafayolnak egy műsorról, akik saját bevallásuk szerint nem láttak belőle egy nanoszekundumot sem.

karmincza
  Válasz | 2002. december 25. 22:59 | Sorszám: 27
attól az idézetek még eredetiek
azért is raktam be, mert hosszasan idéz a műsorban elhangzottakból, nem a kommentár miatt

nekem egyébként nagyon teccett, hogy olyanok lafatyoltak Kertészről, akik saját bevallásuk szerint nem olvastak tőle egyetlen sort se, olyanoknak, akik ugyancsak nem olvastak tőle semmit
utólag sajnálom, hogy nem láttam ezt a pompás műsort - nagy élmény lehetett...

orosz_hussalata
  Válasz | 2002. december 25. 19:53 | Sorszám: 26
Ezt a hozzászólást az utólsó sorral kellett volna kezdeni.
"ÉS 2002. 48. szám"
Így rögtön világos lenne a szerző szemüvegének szinszűrője.
k.o.
  Válasz | 2002. december 25. 16:34 | Sorszám: 25
1; Pax Americana,globalizáció stb.-ebben Lajod bának teljesen igaza van.

2;Kormány-ebben is

3;Bársonyos forradalom-veszélyes illúzió.Forradalmat csak a nagy többség beleegyezésével lehet győzelemre vinni.Márpedig jelenleg mi kisebbségben vagyunk.Egy elvetélt lázadással csak kényelmes és legitim eszközt adnánk a bolsik kezébe,hogy végleg leszámoljanak velünk.

4;LadyDI és Lantos-Olcsó demagógia.Dávidék már hónapok óta tervezik,hogy kimegy a lányuk az USA-ba.Lantos csupán udvariassági gesztust tett a segítség felajánlásával,amit Ibolyka el is hárított.Lantossal egyébként LadyDI-n kívül az összes magyar politikai vezető-még Orbán,sőt Csurka is-legalább udvariassági szintű kapcsolatot tart fenn.Ibolyka most találkozott vele először életében.

karmincza
  Válasz | 2002. december 25. 13:18 | Sorszám: 24
azoknak, akiknek nem volt szerencséjük a műsorhoz
elég sok direkt idézet található a cikkben

J. GYŐRI LÁSZLÓ

Magyar lobogók

Ha máshonnan nem, Szalai Annamáriától, a Fidesz médiaszakértőjétől tudjuk, nemtelen támadás folyik a köztévében a jobboldali újságírás prominensei, így az Éjjeli menedék című műsor készítői ellen. A műsort a sajtószabadság ellenségei az első csatornáról a másodikra száműzték.

Itt, a kettesen fókuszáltuk figyelmünket a Siklósi Beatrix és Matúz Gábor nevével fémjelzett műsor legfrissebb, vasárnap este sugárzott adására.

Matúz műsorvezető beköszöntője után - szakítva a közszolgálati médiára általában jellemző, dogmatikusnak tetsző, sokhelyütt szabályzatokban is rögzített regulákkal - az Éjjeli menedék innovatív, és szokatlanul önzetlen módon olyan pódiumbeszélgetéssel kezdődött, amelyben az áprilisi Kossuth téri, sokmilliós tüntetésről ismert Philip szólt a decemberben induló hírtévéről. Médiatörténetet írt a műsor: a közszolgálati televízióban egy induló kereskedelmi televízió embere minősíti a hazai televíziózást, ad hangot lesújtó véleményének, és ígér olyan tájékoztatást, amely a többi csatornával ellentétben - a médiaszemélyiség szóhasználatával - "az igazságot" mondja majd el. (Itt persze majd a sajtószabadság ellenségei nyilván burkolt reklámról és a közszolgálati tévé érdeksérelméről papolnak. Ám hadd papoljanak, mi tévézzünk tovább rendületlenül!)

Érzékeny ujjakkal tapintotta ki az Éjjeli menedék terjedelmes összeállítása, hogy Kertész Imre irodalmi Nobel-díja - ahogy az Matúz Gábor bevezetőjében meg is fogalmazódott - nem aratott osztatlan lelkesedést. Az Éjjeli menedék baráti körének összejövetelén láthatóan olyanok vettek részt, akik nem örültek. A Magyarok házában rendezett esten - ahol a műsor felvételei készültek, Szentmihályi-Szabó Péter és Döbrentei Kornél érvelt amellett, hogy Kertész Imre nem az a személy, akinél jó helyen van a díj. Kettejüknél - mint az a műsorból ki is derül - keresve sem találhattak volna alkalmasabbat, aki náluk hitelesebben mondhatna véleményt Kertész Nobel-díjáról. De ne vágjunk elébe a dolgoknak.

Megszoktuk, az Éjjeli menedék hol titkos üzeneteket hordoz, hol pedig zavarba ejtően szókimondó. E kettősségre jó példa, ahogy Matúz Gábor fölvezeti a pódiumbeszélgetést:

"Százegy évet várt Magyarország, várták a magyarok, vártuk, hogy megtaláljon bennünket az irodalmi Nobel-díj. Persze ezt a több mint egy évszázadot nem úgy kell érteni, hogy mi, mostani Magyarország vártunk ilyen hosszú ideig. Mert például én nem vártam sem nyolcvan, sem negyven évet, azon egyszerű oknál fogva, hogy a világon sem voltam. Az okokat még hosszan lehetne sorolni, de ettől most engedelmükkel eltekintenék. Ez a várakozás - mondhatnám úgy - öröklődött. Generációról generációra. És nem volt hiábavaló. Most aztán megkaptuk. Kertész Imre Nobel-díja mégsem aratott osztatlan lelkesedést idehaza. És még csak véletlenül sincs szó arról, hogy a különböző politikai táborokon belül egységes álláspontok alakultak volna ki. Ez az elismerés tehát még csak véletlenül sem alkalmas a szembenállás fokozására, az árkok mélyítésére. Annak ellenére nem, hogy némelyek folyamatosan kísérleteznek ezzel."

Íme, így fonódik össze Matúz Gábor személyes sorsa a Nobel-díj utáni százegy éves áhítozással. Látjuk, Matúz százegy éve még nem tudott várakozni, sőt, nyolcvan, illetve negyven éve sem, hiszen - mint említette - akkor még a világon sem volt. A várakozás - hogy ezzel a fellengzős kifejezéssel éljünk - a magyar nép kollektív tudatalattijában zajlott. Erre vártunk télen-nyáron, nyájainkat legeltetve, iskolába menet, őrt állva a vártán és betakarításkor. Nemzedékek követték egymást e hosszú, várakozó időszak alatt. A Matúz által említett okokra azért befizetnénk, kár, hogy - mint mondja - eltekint a felsorolásuktól. Tippünk azért van, valószínűsítjük, a műsorvezető azért nem volt nyolcvan, illetve negyven éve a világon, mert később született, a Nobel-díj-várásba így értelemszerűen később, csupán születésekor tudott bekapcsolódni. Maga a várás azonban genetikusan belé volt kódolva. Sajnos a többit, ami eztán jön, nemigen értjük.

Az álláspontok egységességéről szóló mondat finoman enigmatikus. Jelentheti, hogy a különböző táborokon belül nem alakultak ki egységes álláspontok. Hogy miről nem alakultak ki, homály fedi. Azt is jelentheti, hogy igenis, kialakultak a táborokon belüli egységes álláspontok. A következő ugyancsak lebegtetett jelentésű mondat az előző logikus következménye, erre utal benne a tehát. Mindazonáltal bajba kerülünk, ha azt kell megfogalmaznunk, hogy az elismerés tehát mitől nem alkalmas, még csak véletlenül sem az árokásásra, amellyel bizonyos, itt és most közelebbről meg nem nevezendő illetők folyamatosan kísérleteznek. E sorok szerzője nem tudja mire vélni, mit jelent a műsorvezető azon mondata, miszerint "Most aztán megkaptuk." A mondatban nem lehet rosszallás, hiszen Matúz Gábor - ez az eddigiekből is kitetszik - örül, hogy a generációról-generációra öröklött remény végre beteljesült. Egész addigi szövege ezt a mondatot készíti elő. És mégis, a mondatból enyhe nemtetszést érezni ki. Ezt az olvasatot azonban el kell vetnünk, hiszen közszolgálati férfiúként ilyesmire nem vetemedhet. Ember legyen a talpán, aki itt tisztán lát.

Szentmihályi-Szabó Péter az egyenes beszéd híve: még nem higgadt le a hírtől, mondja, aztán hozzáteszi: "Meg kell vallanom, hogy én magam sem olvastam egyetlen sort sem az említett úriembertől, tehát ily módon nem is lenne logikus, hogy véleményt mondjak e tárgykörben." Szentmihályi vallomása után a műsorvezető megszavaztatja a jelenlévőket: "Ki olvasott Kertész Imrétől bármit?" (nevetés, taps) Matúz Gábor kicsit szégyenkezik, mentegetőzve mondja: "Jó, nem akarnék szembe menni a tömegízléssel, kettő évvel ezelőtt [sic!], amikor Kertész Imre Herder-díjat kapott, Bécsben vette át, akkor a Magyar Szalontól engem kértek meg, hogy menjek ki és beszéljek vele, az utazás előtti kettő napon hat Kertész Imre-könyvet olvastam el. Nem bántam meg, legalább tudom, hogy ki kapott Nobel-díjat idén..." A teremben tehát egyedül Matúz Gábor olvasott Kertészt (lásd még Woody Allen: "Megtanultam gyorsolvasni. Húsz perc alatt elolvastam a Háború és békét. Valami oroszokról szól."). A balliberális tollnokok e ponton bizonyára elejtenének néhány megjegyzést a hülyeség akolmelegéről, a teremben felhangzó gúnyos kacajról és lelkes tapsról, amely a kollektív felismerést követi, itt senki egy sort nem olvasott "az említett úriembertől". Mi nem osztjuk e pártos vélekedést: újságírószakmai szempontból igazi szerkesztői és riporteri trouvaille olyan alanyokra bukkanni, akik büszkén vallják, semmit sem tudnak beszélgetésük tárgyáról, mindazonáltal nagyon is markáns véleményük van róla. Ez teszi őket különösen hitelessé.

Döbrentei Kornélról elsőre az lehet a benyomásunk, nem a szavak embere, ami persze költő esetében maga a halmozottan hátrányos helyzet, de éppen ezért kell különösen méltányolnunk azt az erőfeszítését, amellyel szélesebb összefüggésbe helyezi Kertész Imre Nobel-díját. "Mi azért jöttünk ide, és nem csak a Nobel-díj ürügyén, mert van bennünk egy megsértett igazságérzet. (taps) (...) Ez a megsértett igazságérzet Trianon óta van bennünk, orvoslásra nem lelt, a magyarság megzsugoríttatott önérzetében, jellemében, területében. Erre jött az elvesztett háború, és utána jött a kommunista diktatúra, az előbb hallgattam a fiatalokat, nekik is elrabolták az ifjúságukat, mint a mi nemzedékünknek is. Ez a fajta sértettségünk azóta is megvan, és volt egy történelmi lehetőségünk is, a magyar népnek, talán, hogy megváltozhatna ez, nem változott meg. (...) Egyet tudnunk kell, hogy jelen pillanatban is azért ülünk itt, mert rendre minden nap kapunk valami megalázót, valami tönkretevőt, nem csak azt, hogy azok a pici műsorok, amelyek - én nem baloldalban és jobboldalban gondolkozom, hisz ötven éven át a baloldal ultrabalja volt jelen, azzal szemben csak egy nemzeti oldalt tudok említeni, tehát egy népnek, amit meg akarunk tartani minden olyan eszköztől meg akarnak fosztani, akár ennek a tévéműsornak az áthelyezésével, hogy vidéken sokkal kevesebben hallgathatják, hogy az emberek tájékoztatásával visszaélnek, hogy a Vasárnapi Újság, és nem akarom sorolni, hogy mindennap hallom, hogy most ez a nemzeti oldali alapítvány nem kap az állami büdzséből pénzt, hogy leváltják azokat az Illyés Gyula vagy bármilyen társaság éléről azokat, akik magyar határon kívül élő költőket próbáltak támogatni, azt, hogy lebontják újra a Széchenyi-tervet, amely egy nép felemelkedését szolgálta volna, hogy a beneši dekrétumokat újra megerősítik, mint a kollektív bűnösséget, és ebben a pillanatban akkor még örülhettünk is volna, felkiáltva, hogy úgymond egy magyar kapja a Nobel-díjat, de rögtön a hír pillanatában én azt olvastam, amikor Kertész Imre sorsosai hangosan a tévébe az egyik betelefonált, a másik leírta, hogy ez nem magyar díj. Ez egy olyan gyűlöletbeszéd volt eleve, amely a kettős mérce mián kivédhetetlen. Természetesen magyar íróként, aki látja, hogy Babits Mihálytól kezdve végig Füst Milánon át Illyés Gyulán vagy netán éppen a kivert szemű Sütő Andráson keresztül, akik a mi nagy magyar történelmünkben is kiálltak a magyarságért, hisz nekünk is volt Don-kanyarunk, nekünk is volt 1956-unk, volt felelősségre vonás, sok minden volt, rengeteg a halottunk, tessék kimenni a temetőbe, és akkor az az embernek az érzése, hogy ebből a magyar történelem, amely nagyon viszontagságos volt, nincs a világ előtt egyetlen olyan képviselő, aki ezt elvállalná, mert az illető úr a nyilatkozataiban ezt nem vállalta el. És nem véletlenül beszéltem a kollektív bűnösség elvéről, mert tulajdonképpen ahogy nem örültem volna a 60-as években, hogy annak az írót [sic!], akit különben becsültem, megírta a Hideg napokat, amelyben, mint tudjuk, a magyarságot, hogy úgy mondjam, totálisan eláztatta, de utána 40 évvel megírta, hogy negyvenezer magyart végeztek ki Titóék. Na most itt ez a másik dolog is. Nekünk a kollektív bűnösség elvéhez nincs közünk. Megvannak a magunk halottai. És borzasztó az, hogy ha valaki a világ egyik legnagyobb Nobel-díját [sic!], a legnagyobb, előkelő irodalmi díját egy nép kollektív bűnösségének a ki nem mondott sugallásával [sic!] éri el, ezért fáj, ezért nem biztos a..." (A tapstól kivehetetlen Döbrentei Kornél mondatának vége.) Bajban az elemző, hiszen Döbrentei világmagyarázata túlságosan összetett, és annyi rejtett összefüggésre világít rá Trianontól a Széchenyi-terv lebontásáig, a diktatúráktól az alapítványok költségvetési támogatásáig.

Szentmihályi-Szabó ezután elmondta, nehéz elkerülni az irigység látszatát, de világos, tudja azt mindenki, hogy zsidó írónak kellett kapnia a díjat. A műsorvezető közbeszól: kizáró-e a zsidó származás? Vajon nem lehet-e, hogy zsidó is jó művet írjon, amely díjra érdemes? Nos, Szentmihályi-Szabó zavarban van. Szerinte "...ha a holokauszt tagadása büntethetővé válik, akkor nyilván büntethetővé válik, hogy valaki Kertész Imre irodalmi érdemeit tagadja." (nevetés, taps) Döbrentei egyértelműen leteszi a garast: "azt mindenki tudja, hogy egy kisebbségi ízlésterror van, amelynek része az illető úr." Ezután újabb fontos aspektusra hívja fel a figyelmet: "...ha valakinek nem tetszik egy író, mert nem érzi tehetségesnek, az nem antiszemitizmus. Az más kérdés - folytatja -, hogy Magyarországon elterjedt, hogy ha valaki véletlenül alkalmatlannak talál a munkahelyén egy zsidó származású embert, kikiáltják antiszemitának." (taps)

Szentmihályi-Szabó szerint a Nobel-díj - más díjakhoz hasonlóan - egy szűk kör kezében van, és a kontraszelekció itt is igen erősen működik, és amely elzárja az értékesebb szellemi termékek elől az érvényesülés útját. Látnivaló - "ha végigtekintünk a Nobel-díjasok listáján, hogy politikai kompenzáció folyik. Olyan politikai irányzatok és népek kapják ezt a díjat, amelyek szolgálatot tettek ennek a kozmopolita közösségnek". Szentmihályi tréfálkozik: ismerve a stockholmi Nobel-díj bizottság döntéseit, meg van sértve, hogy ő nem szerepel a díjazottak között, hiszen ott a legnehezebben kimondható neveket dobják egy kalapba, és onnan húznak találomra egyet, márpedig az ő neve is nehéz.

A kiegyensúlyozottságot biztosítandó Eörsi Istvánt is behívják a stúdióba. Matúz Gábor nyájasan kérdez. Nem derül ki, Eörsi látta-e az előző blokkot, angyali türelemmel magyarázza, hogy a Nobel-díj bizottság értetlenül áll azok előtt a Kertész hazájából kapott levelek előtt, amelyekben tiltakoztak az első magyar irodalmi Nobel-díj kitüntetettje ellen.

Azt pedig egyszer még a tényfeltárás-órákon fogják tanítani, ahogy a Csacsifogat című darab kapcsán fölröppent plágium-vádat Horváth Katalin tálalta. Bán Pált, aki azt állítja, a Csacsifogat az ő műve, nem sikerült elérnie, ám bravúrosan dokumentálta üzenetrögzítőjének hangját. A Németországban élő Bán Pál üzenetrögzítője németül közli, az előfizető nincs otthon, de ha hazamegy, visszahív, feltéve, hogy meghagytad neved és telefonszámod. A plágiummal vádolt Kertész Imrével szemben még ennél is meggyőzőbb tényfeltáró gondosságról tesz tanúbizonyságot. Egyszerűen heroikus próbálkozás tanúi voltunk vasárnap este. Nem csigázom a kedélyeket: Kertész telefonja - ezt a videoszalag könyörtelen szenvtelenséggel örökítette meg - foglaltat jelez.

Ez volt az Éjjeli menedék vasárnapi adásának legnagyobb érdeklődésre számot tartó része. Siklósi Beatrixot és Matúz Gábort valószínűleg méltatlan támadások érik majd. Szerencsére a jóérzésű emberek - köztük Szalai Annamária - megvédik majd őket. A médiahatóság pedig a helyén van, csapatai harcban állnak. Védik a közerkölcsöt, ami abból is látszik, hogy súlyos büntetéseket szabtak ki a két reality show készítőire, amikor a tévében a szereplők ország-világ szeme láttára basztak.

ÉS 2002. 48. szám

MarcoP
  Válasz | 2002. december 25. 12:49 | Sorszám: 23
"Azt hogy semmire sem tartották, nem mondanám."
A zsidó származásu híres magyarokat felsoroló könyv utolsó 2000-es kiadása sem ismeri Kertész Imrét, noha vagy 300 írót, költőt sorol fel.

Az adást sajnos én sem láttam, de jellemző, hogy a Döbrenteit és Szentmihályit antiszemitizmussal vádolók semmit sem tudnak idézni, ennek alátámasztására. Úgylátszik, erre elég, ha egy zsidó származásu akárkiről valami negatív véleményt mond valaki, és máris megkaphatja, hogy antiszemita.

Még az Antall kormány alatt nyilatkozta Kertész, hogy itt úgy tombol az antiszemitizmus, hogy ő már becsomagolta a bőröndjét, és útlevele készen van, nem akarja megvárni, mig megint jönnek az atrocitások és dunába lövések.

Mostanában pedig olyanokat nyilatkozott német lapoknak, hogy ez az ország talán jól nézki felülröl, ha valaki repülögépről nézi, de lent tombol az antiszemitizmus, és nyilt náci propaganda folyik. Továbbá, hogy neki semmit sem jelent a magyar identitás, vagy a haza, ő nem érzi magát Magyarországhoz tartozónak.
Magyarország és a magyarok elitélése, megvetése egyébként a Sorstalanságban is több helyen szerepel.

Az is érdekes, hogy pont Németországba költözött, ahol a halálgyárakat feltalálták, és ahol valóban sok tízezres újnáci mozgalmak vannak, amelyek már gyilkoltak is.
Viszont amikor a szabadságharc leverése után barátja Bán Pál, akitől ellopta a Csacsifogat címü szindarabot, nyugatra disszidált, akkor hazája elhagyása miatt őt hazaárulónak nevezte.

kaleb
  Válasz | 2002. december 24. 19:03 | Sorszám: 22
Azt, hogy semmire nem tartották, nem mondanám. Én még ma sem olvastam, de a híre elért hozzám. Olyan emberek, mint Esterházy nagy megbecsüléssel beszéltek róla, meg irodalomértő ismerőseim is, még jóval a díj előtt.

Kertésztől én tanulmányokat olvastam, és nem is mindig tetszettek. Ha elolvasom a könyvet, majd akkor lesz önálló véleményem róla. De ebben a tekintetben Döbrenteiék sem állnak jobban, ha jól hallom.

Hallom. Az adást nem láttam, és bármennyire hiszek hallomásoknak, azért ez nem ugyanaz. Szívesen megnézném vagy elolvasnám pótlólag. Szerinted van rá mód valahol?

Ami Kertész magyargyűlöletét illeti, én ebben nem hiszek. AHányszor hallottam, mást éreztem ki szavaiból. Mint író természetesen saját szempontjából ír. Ez esetenként bántó is lehet egyeseknek. De az ő szempontjából és ezekről a témákról nem könnyű úgy írni, hogy az senkinek ne legyen bántó. Ha őt olvasod, arra vagy kiváncsi, hogy az ő szempontjából milyennek látszik a világ. Így van?

MarcoP
  Válasz | 2002. december 23. 21:36 | Sorszám: 21
Kedves Kaleb!
Nem gondolod, hogy kissé furcsa, hogy egy olyan regény, amelyet 25 évig semmire sem tartottak, hirtelen Nobel-dijat kap?
Döbrentei és Szentmihályi nyilván arról beszéltek, amit a józan ész diktál, hogy ennek nem irodalmi, hanem valami más oka van.
Egyébként én olvastam a regény első kiadását. Ugyanaz a véleményem, mint annak az irodalomtanárnak aki a Demokratában oldalakon keresztül elemezte a regényt. Egyszerüen primitív.
De még ha jó könyv volna, még ha megérdemelte volna is a Nobel-díjat, akkor is elitélhető lenne Kertész magyargyűlölő kijelentései miatt.
Még egyszer: nem a zsidósága, hanem magyargyűlölő kijelentései miatt.
MarcoP
  Válasz | 2002. december 23. 21:26 | Sorszám: 20
Kedves Medve!
Azt írod, hogy majdnem 20% az előny. Ebből nyugodtan levonhatsz legalább 10-et. Miért? A félelem miatt.

Még a választások elött sulykolták Kovácsék, hogy a választóknak félniük kell szimpátiáikat megvallani, és ezt addig súlykolták, míg részben így is lett. Akik hittek nekik, azok nem válaszoltak, vagy hamisan válaszoltak a kérdezőbiztosoknak.
Ezért a közvéleménykutatók által kimutatott 5-10%-os Fidesz előny a valóságban nem létezett.
Most ugyanez van fordítva, azzal a különbséggel, hogy most valóban félni kell, mert megfélemlítés folyik.
Tehát a kimutatottnál jóval kisebb a valódi különbség.

GM
  Válasz | 2002. december 23. 14:54 | Sorszám: 19
Döbrentei nem a könyvről beszélt, hanem a Nobel díjról. Nagy különbség...
kaleb
  Válasz | 2002. december 23. 14:44 | Sorszám: 18
Lejöhet, ha elér egy szintet. Ha Döbrentei képes elolvasni egy Kertész regényt, akkor beszélhet róla. Adddig beszéljen inkább olyan, aki olvasta.

Többi műsorhoz sajnos nem tudok hozzászólni. Ritkán nézek tévét. Nem elvből, ritkán találok engem érdeklő műsort.

medve
  Válasz | 2002. december 23. 13:58 | Sorszám: 17
Kaleb! Követelmény csak 1 irányban van? Mi a Napkelte? Mi Friderikusz? Mi a délutáni talshaw? Színvonal????Nem értek egyet kertész Imre szivatásával. De miért nem jöhet le a TV-ben? A köztévében. Miért???Mert nem MSZP-SZDSZ állásfoglalás?
kaleb
  Válasz | 2002. december 23. 13:46 | Sorszám: 16
Jan 1: Hír TV. Akkor hallgathatod, amennyit akarod.
kaleb
  Válasz | 2002. december 23. 13:45 | Sorszám: 15
Jan 1: Hír TV. Akkor hallgathatom, amennyit akarod. (De egyelőre az M2-n is.)

A gond az, hogy az állami tv-ben vannak sajátos követelmények. Bizonyos szinvonal alá nem lehet menni. Amikor Döbrentei és Szentmihályi gyalázza Kertészt, miközben nem is olvasta, akkor ez alatt a szinvonal alatt tartózkodunk. Ezt nem lehet elfogadni. De pl. azt igen, ha Csurka beszél Kertészről, aki olvasta, és van minőségérzéke is. De talán vannak más pályatársak is, akik megütik a mértéket.

medve
  Válasz | 2002. december 23. 10:25 | Sorszám: 14
MarcoP! Lehet, hogy így lesz, lehet, hogy nem. Baromi sokat kell addig dolgozni. Most annak örülünk, hogy csökkent 2-3 %-kal az előny, de így is majdnem 20%.
medve
  Válasz | 2002. december 23. 10:23 | Sorszám: 13
Amiket mondot, az nagyon közel áll hozzám. De tudod a legdurvább az a tudat, hogy olyan embert, mint Sándor györgy szinte sosem hallgathatom, mert sehova nem fér be. Tehát adott esetben arról sem értesülhetek, hogy nem értek veled egyet. Ezt figyelembe véve addig vele leszek, míg ez így lesz.
MarcoP
  Válasz | 2002. december 23. 10:02 | Sorszám: 12
Kedves Medve!
A pénz elfogyott, a kassza üres! A tücsök kormány elzenélte az előző kormány alatt összegyükjtött javakat, különben is mint a külföldi nagytőke neoliberális képviselője, amúgy is meghúzná a nadrágszíjat, de most még ráadásul nem is tehetne mást, ha akarna sem.
Ebből következik, hogy a jelenlegi kisebbség néhány hónapon belül törvényszerüen többséggé alakul.
MarcoP
  Válasz | 2002. december 23. 09:57 | Sorszám: 11
Ja ha balról mondod, akkor értem.

Jobboldalról egy kicsit furcsának tűnik, hogy az a párt oktatja ki a Fideszt, mely pártot már kétszer is a Fidesz a hátán vitt be a parlamentbe.
Egyébként nem is azzal van baj, hogy Ibolyka nem akar egyesülni, ez szerintem is hibás lépés lenne. Az a baj, ami jobboldalról elfogadhatatlan, hogy a posztkommunista baloldallal kacérkodik.
Az pedig egyenesen undorító, hogy lányának taníttatásával lehet őt helyes politikára ösztökélni.
Pártjának egyébként sok kíváló tagja van, és remélem hogy Ibolykát sikerül majd leváltani, különben az MDF is az egykori KDNP sorsára jut.

kaleb
  Válasz | 2002. december 23. 09:56 | Sorszám: 10
Mond már el ezt az ügyet. Ki mit állít és mi az igaz belőle. Én a Für beszéd végén kapcsoltam be a tv-t, és pont ezt nem hallottam FL-tól. Dávid Ibolya alantas rágalomnak mondta, amit visszautasít, de azért meghallgatnám, miről is van szó, és az miért ciki Dávid Ibolyának.

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2  3 
 

         előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola