„EGY KNEB-KÖZLEMÉNY HÁTTERE
DOLECSKO KORNÉLIA
(Népszabadság, 1988. okt. 1.)
Ha csábít a lehetőség.

A héten került nyilvánosságra a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság közleménye a pénzügyminisztériumi tisztviselők XII. kerületi, Lóránt utcai, 1985-ben kezdett lakásépítéséről, s az e körül tapasztalt visszásságokról. A közlemény hátterében alapos, részletekbe menő vizsgálat és egy testületi állásfoglalás áll.

A KNEB úgy döntött, hogy az összefoglaló jelentésben feltártakat nyilvánosságra kell hozni.

A Pénzügyminisztérium - többségében vezető állású - dolgozóinak szabadság-hegyi lakásépítkezéséről januárban bejelentés érkezett az MSZMP KB Titkárságához.
Az egyik kijelölt vevő fordult oda azzal a panasszal, hogy a minisztérium nem képviseli megfelelően saját dolgozóinak érdekeit. A panasz kivizsgálása során azonban kiderült, hogy erről nincs, hanem egészen másról van szó. Ezért megkezdődött az építkezés körülményeinek teljes felülvizsgálata.

Megy a telek vándorútra Az előzmények messzire nyúlnak.

1982. július 6-án a Pénzügyminisztérium titkárságának belső feljegyzése alapján, az akkori miniszter engedélyezte, hogy a Szabadság-hegyen, a Lóránt utcában, mintegy 10 ezer négyzetméter alapterületű, a magyar állam tulajdonában és a PM kezelésében levő telken a minisztérium dolgozóinak - lakásgondjaik enyhítésére - beépítési tervet készíttessenek. Az építkezés "társadalmi irányítására, ellenőrzésére" a miniszter döntése nyomán társadalmi bizottság alakult. Megkezdődtek az előkészületek. 1983 augusztusában a bizottság elnöke értesítette az OTP vezérigazgatóját, hogy a Lóránt utcai állami telken lakásberuházásba kívánnak kezdeni. Az OTP nyomban visszaigazolta, hogy a beruházást egyszázalékos kezelési költséggel vállalja, de felhívta a figyelmet arra, hogy a telek kezelői jogáról le kell mondani a Fővárosi Tanács javára. Továbbá gondoskodni kell a telken levő régi villa lebontásáról, valamint a hiányos közművek kiegészítéséről.
Az Országos Takarékpénztár kidolgozta az építkezéshez szükséges jogi kereteket, s ezt "munkáltatói megállapodás tervezetnek" neveztek el, majd 1983. november 16-án elküldték a PM - nek. Ebben a megállapodásban tételesen szerepeltek a tennivalók.
Vagyis: a telek kezelői jogainak a Fővárosi Tanács városrendezési és építészeti főosztálya részére történő átadása; a PM vevőkijelölési jogának megszerzése és a fizetőképes vevők kijelölése, továbbá a minisztérium részéről már biztosított tervező mellé, a kivitelezői kapacitás megszerzése is. Az előkészítés során, megteremtendő szükséges feltételeket, először a XII. Kerületi Tanács akkori elnökével - akinek a vb-től nem volt felhatalmazása - megállapodást kötött a minisztérium. Így a PM térítés nélkül lemond a telek kezelői jogáról a kerületi tanács javára. A minisztérium vállalta a szükséges közművesítést, a telekkialakítást, az út- és járdajavítás összes költségeit. Ennek fejében megkapta a jogot, hogy szabadon kiválaszthassa azokat, akiknek a telket tartós használatra adja, ők viszont vállalják a felmerülő költségek megfizetését. Ezzel a megállapodással az OTP nem értett egyet, mert eredetileg, az érvényben levő szabályok szerint, a Fővárosi Tanács építési és városrendezési osztályának kezelésébe kellett volna adni a használati jogot ahhoz, hogy itt a Pénzügyminisztérium, az OTP beruházásában, lakásokat építhessen a dolgozóinak. Végül is rendeződtek a jogi ügyek: a Fővárosi Tanács illetékes főosztálya 1985. június 26-án megadta a hozzájárulást az építkezés eredeti feltételek szerint történő megkezdéséhez. Azaz az építkező vevőktől nem kérték a telek tartós használatbavételi díját.

Mint a népi ellenőrök rámutatnak: itt gyakorlatilag az történt, hogy az állami vagyon, a kezelői jog többszöri váltásával, ingyen került magánkézre.

A rózsa tövisei

Páratlan jogi megoldást találtak az építkezés lebonyolítására, finanszírozására is. A minisztérium az OTP nevében, de annak tudta nélkül, versenytárgyalási felhívást jelentetett meg 1984-ben az "Árszabályozás és termékforgalmazás" című kiadványban a kivitelező kiválasztására. A határidőre két pályázat érkezett. Mivel a jelentkezők drága - 80, illetve 89 millió forintos - ajánlatokat tettek, a tárgyalások zátonyra futottak.
Ekkor "elkésett" pályázóként lépett színre a Mátraaljai Szénbányák Vállalat 6l millió forintos árajánlatával. 1984. június 15-én alá is írták a megállapodást, amelyben rögzítették, hogy a Szénbányák Vállalat a tervezést és a kivitelezést fővállalkozási formában szervezi, amelynek "jogi feltételeit a Pénzügyminisztérium biztosítja". Megállapodtak a nettó építési költségben: négyzetméterenként 15 500 forintos árat jelöltek meg, amely az akkori úgynevezett "maximált árral" szinte megegyezett. Emellett a bánya két lakás vevő kijelölési jogát is megkapta az épülő házakban. Végül a Mátraaljai Szénbányák Vállalat csak egy lakás vevőkijelölési jogával élt: s ezt a vezérigazgató fia, ifj. Győry Sándor kapta meg.
Az OTP vitatta, hogy az érvényben levő rendeletek szerint ezt az építkezést fővállalkozásban lehetne megvalósítani. Ugyanis az akkori - és a mai - jogszabályok szerint fővállalkozás nem irányulhat kizárólag építési tevékenységet igénylő beruházás megvalósítására. No de: 1985. március 7-én dr. Szauder István, a Pénzügyminisztérium titkárságának osztályvezetője, minden indoklás nélkül, a PM nevében, mégis "felhatalmazta" az OTP-t a fővállalkozói szerződés megkötésére, majd június 16-án hasonló értelmű, miniszterhelyettesi szinten kiadott levelet is készítettek. A Legfőbb Ügyészség mostani állásfoglalása szerint "nincs olyan jogszabály, amely felhatalmazná a pénzügyminisztert e tiltó rendelkezés alóli felmentés megadására". Miért volt szükség erre? Ma már világosan látszik: azért, hogy a fővállalkozás címén a Mátraaljai Szénbányák Vállalat rendkívül előnyös pénzügyi feltételekhez jusson. Gyakorlatilag ingyen, kamatfizetés nélkül hozzájutott a szükséges pénzhez. A vizsgálat adatai szerint a vállalat ezzel mintegy 10 millió Ft kamatot, mintegy 5 millió forint érdekeltségi alapot takarított meg. Ám minden rózsán van tövis. A bányavállalat alvállalkozói - kettő kivételével - szabad árformában vállalták csak a közreműködést, s így a tervezettnél magasabb lett a kivitelezési számla.

Előnyös kölcsönök

A bánya erre a "jó üzletre", várhatóan, mégis vagy tízmillióval fizet rá. A veszteség a lakáson kívül és belül végzett alvállalkozói munkákból, a saját építési tevékenységből, a pót- és többletmunkákból adódik. Ugyanis a vevőknek maximált áron számlázták, de a munkát szabad áron végeztették el. A népi ellenőrzési vizsgálat azt állapította meg, hogy a Mátraaljai Szénbányák Vállalat a szerződéskötés és a kivitelezés során szabálytalanságokat követett el, illetve felelőtlen gazdálkodást folytatott. Ennyit talán a bányavállalatról. De nézzük, mit állapítottak meg még a népi ellenőrök? A Pénzügyminisztérium titkársága, amelynek vezető tisztviselői, dr. Boros János és dr. Szauder István - utóbb maguk is érdekelt vásárlók - 1986 januárjában feljegyzést készítettek a miniszternek a beruházás helyzetéről. A feljegyzésben foglaltak nem mindenben tükrözték a tényleges helyzetet. Tévesen értelmeztek jogszabályokat, illetve úgy hivatkoztak azokra, hogy a paragrafusok közül csak egyes elemeket emeltek ki, a kizáró feltételektől pedig eltekintettek. Például telekkialakítási költségnek tüntették fel az épületekhez kapcsolódó telken belüli közmű - , út - , járda - , támfal - és kert - építési munkáért, mintegy 10 millió forintos kiadást. Nem jelezték azt sem, hogy két lakás vevőkijelölése a fővállalkozó bánya, illetve időközben a közreműködő Csatornázási Művek hatáskörébe került. (Varga Sándorné, a Csatornázási Művek főosztályvezető-helyettese is lakástulajdonos lett a Lóránt utcában.)
Dr. Boros János és dr. Szauder István az említett feljegyzésben további kedvezményeket kért az akkori minisztertől. Így például azt, hogy a minisztérium vállalja át a kijelölt vevők esetleges bankkölcsöneinek törlesztését; kérték, hogy a vevők személyenként kapjanak 400 ezer forintos munkáltatói kölcsönt, s ha erre nincs elég pénze a minisztériumnak, hát vegyen fel a tárca bankkölcsönt! Kérték továbbá, hogy engedélyezzék a törvényesen fejkvóta alapján képezhető évi minisztériumi lakásalap összegének kétéves megelőlegezését, végül, de nem utolsósorban, azt is kérték, járuljon hozzá a hivatal, hogy a leendő vevők a meglevő lakásaikat forgalomban értékesíthessék. (Vagyis ne kelljen az OTP-nél értékesíteniük.) Ez utóbbi azért volt előnyös, mivel az építkezés rögzített, illetve 1985-ös árakon folyt, az egyéni értékesítés pedig 87-es árakon történhetett e beleegyezéssel. A népi ellenőrök leszögezik: tény, hogy - a bankkölcsön átvállalását és a lakásalap megelőlegezését kivéve - az események lényegében a vázolt javaslat szerint, a feljegyzésben foglaltaknak megfelelően haladtak.
Mégpedig a következőképpen: Március 25-i jelentkezési határidővel meghirdették a minőségi cserére alkalmas Lóránt utcai lakásokat. Négyzetméterenként átlag 21 ezer forintért. Hozzátéve: "kivételesen" odaítélhető a 250-300 ezer formtos munkáltatói kölcsön. Az akkor elosztható 21 lakásra 56-an jelentkeztek. a minisztériumban. Közülük választották ki "érdemeik alapján" a vevőket: miniszterhelyettest, főosztályvezetőket, osztályvezetőket, főmunkatársakat. A minisztérium lakásügyi bizottságának döntését írásban terjesztette az akkori miniszter elé, aki nem emelt kifogást.

A népi ellenőrzés közbelép

A kijelölt vevők közül ketten időközben eltávoztak a PM -ből, így végül 19-en kaptak összesen 5 685 000 forint kamatmentes munkáltatói kölcsönt. A népi ellenőrzés megállapította, hogy a közvetlenül kimutatható támogatás minden juttatást egybevetve fejenként mintegy félmillió forintot tett ki a Pénzügyminisztériumban. Rámutatott arra is, hogy a Lóránt utcai lakásvásárlóknak összesen a minisztérium 9 millió forint támogatást juttatott. Ehhez felhasználtak olyan költségvetési forrást is, amit a minisztérium más célokra kapott összegekből takarított meg. Például arról a számláról is finanszíroztak kifizetéseket, amelyen a bankrendszer átszervezésével kapcsolatos költségvetési kiutalásokat futtatták át.
A KNEB a vizsgálat tényeiről, az építkezés lebonyolításában részt vevő személyekről tájékoztatott bennünket. (

Arról nem adott felvilágosítást, hogy név szerint kik voltak a Lóránt utcai lakások vevői, ezt azonban más forrásból megszereztük és közreadjuk:
Blaskovics Tibor,
Borbély László,
Boros János,
Bokor Pál,
Bogdán Emil,
Bányai Mária,
Csáki Gyula,
Fortvingler Istvánné,
Koronczai Miklós,
Kovács Sándor,
Kostyál Rezső,
Knapp József,
Kuzma Tamás,
Mohai László,
Naszvadi György,
Pongrácz Antal,
Rabódzki József,
Rocskai János- aki a Lóránt utcai új lakását már el is adta-
Sugár Dezső,
Szauder István,
Vándor Ferenc és
Wortmann György.)
A KNEB elnöke felhívta a vizsgálat nyomán a pénzügyminisztert, indítson fegyelmi eljárást Boros János és Szauder István ellen, valamint vizsgáltassa meg, hogy másokat az ügyben terhel-e még, s ha igen, mekkora felelősség. Továbbá kérte, intézkedjen arról, hogy a telek tényleges használatbavételi díját a vevők fizessék meg. A KNEB felhatalmazta a testület elnökét: indítványozza gazdasági bírság kiszabását a Mátraaljai Szénbányák Vállalattal szemben a tisztességtelen gazdálkodói tevékenységgel jogosulatlanul szerzett vagyoni előny miatt. Továbbá: kérje fel a legfőbb ügyészt annak vizsgálatára, hogy a feltárt cselekmények adnak-e okot a hivatali vagy vagyon elleni bűncselekmények elkövetésének gyanújára.”

Ház a sziklák fölött

Szenzációként robbant a honi közéletben a közelmúltban megjelent hír, mely szerint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata számos szabálytalanságot tárt fel a Pénzügyminisztérium néhány dolgozójának Lóránt utcai lakásépítésével kapcsolatban. Vannak, akik a hír hallatán költségvetési csalást, mások pedig a tájékoztatás manipuláltságát emlegetik.
Miután laptársaink a KNEB jelentését többé-kevésbé teljességgel ismertették, nem hagyatkozom a testület arcnélküli véleményére – még ha idézek is a jelentésükből. Az emberek véleménye érdekel, mert azokból talán kiderül, hogy a demokratizálódó, de jórészt tekintélyelvűségen alapuló társadalmunkban miért nem lenne meglepő, ha holnap újabb ilyen (esetleg más beosztásban dolgozókat érintő) ügy kerülne nyilvánosságra. Az ügy első mozzanata: az OTP illetékesei a meglévő érdekellentétek ellenére sem tartják szükségesnek, hogy véleményüket a közvélemény megismerje. Ezt senki nem tiltja, de a PM mégis felettes szerve a pénzintézetnek…

Négyet "lealkudtak"

A történet még 1982-ben kezdődött, amikor dr. Hetényi István az akkori pénzügyminiszter engedélyezte, hogy a Budapest XII. kerületi, Lóránt utcai, a PM használatában levő telekre lakásépítési tervek készülhessenek. Dr.Medgyessy Péter, az akkori miniszterhelyettes vezetésével társadalmi bizottság alakult. Az előkészületekről bő év múlva értesítették az OTP vezérigazgatóját. A pénzintézet néhány hónap alatt kidolgozta a szükséges munkáltatói megállapodást.
A döntő fordulatot az 1985-ös év hozta, amikor Mátrai Rezső, a XII. kerületi tanács elnöke megállapodást írt alá a pénzügyminiszter-helyettesével.
Részlet a szerződésből: "A szükséges közművesítés, szabályozás és telekalakítás, valamint az építkezés miatt szükséges út- és járdajavítás költségeit a Pénzügyminisztérium viseli és a kezelői jogról térítés nélkül lemond. Ennek ellenére a PM -et illeti meg a telekhasználók kiválasztásának joga. A terület telek - használatbavételi díjának teljes összege egyenlő a telekalakítás költségével." Horváth Bélát, a kerületi tanács műszaki osztályának vezetőjét a telek-használatbavételi díj kifizetésének szokásos gyakorlatáról kérdezem:
- Más esetekben - feleli - az a szokás, hogy amikor a tanács visszaveszi a kezelői jogot, az építkezők a használatbavételi díj kifizetése után kapják meg a területet. Ebben az esetben azonban nem játszották el ezt a játékot, hanem a közművesítés fejében megkapták a területet. Igaz, sokat beszéltek már akkoriban is a tanácsi önállóságról, de tudja, hogy van ez a gyakorlatban?... Már annak is örültünk, amikor a tervezett 28 lakásból a zöldterület védelmében négyet sikerült "lealkudnunk". A telek beépítettsége a jogszabályban előírt 15 helyett így is meghaladja a húsz százalékot...
De az esetből korántsem emiatt lett ügy.
- Közérdekű bejelentő panaszolta - tájékoztat dr. Kovács Árpád a KNEB főosztályvezetője -, hogy az építkezők nem kapják meg munkáltatójuktól a szükséges segítséget. A bejelentő kifogásolta, hogy a tanács nem hosszabbította meg a felvonulási épületeknek használt villaépület bontási engedélyét, így annak helyére nem építhetnek játszóteret.
(A sajátos budai hangulatot őrző épület fennmaradásáért lapunkban Ráday Mihály, az MTV szerkesztője is szót emelt lett is belőle perpatvar! A szerk.) Vizsgálatunkban a jogerős államigazgatási határozatokat csak tényként rögzítettük. Így a kerületi tanácselnök döntését éppúgy, mint azt, hogy a terület beépítettsége meghaladja a jogszabályban engedélyezett mértéket. A vitatott kérdésekben - így a kivitelezővel fővállalkozói szerződés jogosságában és a közművesítés költségeinek átvállalásában - az illetékes igazságügyi szervek véleményét kértük, ezekben döntsön majd a bíróság. A vizsgálat során a minisztérium vezetőivel mindvégig konzultáltunk. Az ügyben érintettek tiltakozását saját érdekük diktálja, ezt megértem. Elhatároljuk magunkat attól, hogy ennek a vizsgálatnak a célja a PM vezető munkatársainak a lejáratása volt.

Félmilliós támogatás

De maradjunk a szerződésnél. Farkas Ildikó a kerületi tanács műszaki osztályának munkatársa:
- Úgy tudom – mondja - , hogy a közművesítésből csupán a járdafektetés nem készült el, ezt természetesen pótolják. Hallottam arról, hogy a Mátraaljai Szénbányák Vállalat, mint kivitelező ráfizetett az építésre, ez nem gyakori jelenség, de azért előfordul. Közrejátszhatott ebben az időközbeni ár- emelkedés éppúgy, mint az építkezés elhúzódása vagy a szervezetlenség.
Részlet a KNEB vizsgálatból: "A megállapodásban rögzítették, hogy a kivitelezést a MSZV fővállalkozási formában szervezi és végzi, ennek jogi feltételeit a PM biztosítja, az MSZV pedig két-két lakás vevőkijelölési jogát kapja meg, azonban csak egy vevőkijelölés jogával éltek, amelyet György Sándor vezérigazgató fia kapott meg." - Eredetileg úgy volt - mondja Farkas Ildikó -, hogy a szennyvízelvezetést átemelő rendszeres csatornázással oldják meg, ez azonban roppant nagy kiadást jelentett volna. A jelenlegi gravitációs megoldást a Csatornázási Művek elfogadta.
A KNEB vizsgálatából: "Időközben a Fővárosi Csatornázási Művek egyik főosztályvezető-helyettese, Varga Sándorné is felkerült a lakáshoz jutók listájára!"
A PM és a kerületi tanács szerződésében a PM vállalta, hogy olyan használók kiválasztásáról gondoskodik, akik a közművesítés díját megfizetik. A KNEB megállapítása szerint a tanácselnöknek ilyen szerződés megkötésére csak a vébé felhatalmazásával lett volna lehetősége.
Ismét a vizsgálatból: "A Pénzügyminisztérium a megállapodásban foglaltaktól eltérően a használók kiválasztását követően nem hárította át azon, összesen mintegy 3,5 millió Ft-os költséget, amelyet a telek alakításra, közművesítésre átutalt." ... "A Lóránt utcai építkezés közművesítésének finanszírozása egy fejezetszintű átmeneti számláról történt."
A számlát Kerényi Gyula, a KNEB gazdasági szakértője vizsgálta:
- A főelőadó elmondása szerint ő a PM lakásügyi bizottságáról kapott utasítást, hogy az átmenő tételeket nyilvántartó számláról utalja át ezt az összeget. Erről a számláról olyan kötelezettségeket kellett teljesíteni, mint például a kormány által adott pénzből a bankrendszer átalakítása, vagy az APEH megszervezése. A PM illetékesei úgy értelmezték az akkori jogszabályt, hogy ennek a maradványa is felhasználható a lakásfejlesztési alapra. Miután erre nincs nyilvános jogszabály, így a PM a saját belső utasítását értelmezte. Csakhogy így ez az egyéb átutalásokkal és a kivitelező veszteségével, a kamatmentes kölcsönnel együtt, szemben a szokásos 60-80 ezer forinttal, itt félmilliós támogatás jutott egy-egy lakásra. És ebből a támogatásból nemcsak a minisztériumi dolgozók részesültek... A józan észnek az is ellentmond, hogy egy kivitelező - bár az önállósághoz ez is hozzátartozik - veszteséget vállal, hacsak...
Részlet a KNEB jelentésből: "A Mátraaljai Szénbányák Vállalat a fővállalkozási szerződés alkalmazásával jelentős, mintegy 21 millió forint jogtalan előnyhöz jutott." A vizsgálat szerint fakad ez egyebek között abból, hogy a szokásosnál magasabb fővállalkozási előleg felvételével 10 millió forint kamatot takarított meg, a forgóalap feltöltési kötelezettség elmaradásával pedig megközelítőleg ötmillió forint érdekeltségi alapot takarítottak meg.
Beszédtéma, hogy Rocskai János, a minisztérium volt párttitkára - aki azóta az APEH egyik vezetője lett - a jelentős támogatás után valós forgalmi értékén adta el Lóránt utcai lakását.
Beszélgetésünk kezdetén Fekete Imréné, a Pénzügyminisztérium párttitkára elmondja, nem örül a hirtelen támadt szenzációnak, de jobb az efféle eseteket mielőbb tisztázni, hiszen a PM kollektíváját is foglalkoztatja az ügy. Hangsúlyozza, a pártbizottságnak sem ebben, sem más lakásügyben érdekeltsége nincs. Azt pedig nem a pártbizottság hatáskörébe tartozó magánügynek tekintik, hogy e közmegbizatásában elődje eladta, és mennyiért a Lóránt utcai lakását. Aztán vitatott kérdésekről:
- Meggyőződésem, hogy mindkét vitatott ügyben jogértelmezésből fakad a nézeteltérés köztünk. A KNEB ugyanis a fővállalkozói szerződés jogosságát vitatja. Ebben a kérdésben az Igazságügyi Minisztériumtól kértünk állásfoglalást, és a minisztertanácsi rendelet is előírja, hogy minden olyan komplex vállalkozás, ahol az építés mellett egyéb munka is szerepel - mint esetünkben a terepviszonyokból adódó szennyvízátemelő létesítése -, az önmagában is kimeríti a fővállalkozás fogalmát. Tehát a fővállalkozó kivitelező nem jutott anyagi előnyhöz. Márcsak azért sem, mert az igazság- ügyi minisztériumi állásfoglalás azt is tartalmazza, hogy akár fővállalkozói, akár egyszerű építési szerződésről szól a szerződés, az előleg adása nem kifogásolható.

Méltányosság és önmérséklet

- A másik, a KNEB által vitatott kérdés - folytatja - a telek - használatbavételi díj. Az 1983-as keltezésű EVM, PM, IM rendelet szerint, a munkáltató pedig jogosult arra, hogy a telekalakítás és a közművesítés költségét használatbavételi díjnak tekintse, és ebből vissza nem térítendő támogatást nyújtson dolgozóinak. Miután éppen a terepadottságok miatt ebben az esetben rendkívül magas lett volna a telek kialakítás és a közművesítés, ezért ezt a kiadást a PM a lakásügyi bizottsága és a szakszervezet hozzájárulásával, a minisztérium teljes nyilvánossága előtt a majdani tulajdonosok helyett magára vállalta. Erről mindenki tudott, emiatt egyetlen munkatárstól sem tagadtuk meg a támogatást, és senki nem kapott kevesebbet annál, amennyit egyébként kaphatott volna. A Lóránt utcában az egy lakosra jutó támogatás a nagyobb lakásoknál öt, a kisebbeknél a költségek nyolc százaléka volt. Nem fedi a valóságot az az állítás, mely szerint ezt a segítséget a minisztérium vezetőinek félrevezetésével és a költségvetés terhére adtuk. Ennek forrása a tárca beruházási megtakarítása volt, amely a jogszabály szerint a dolgozók lakásépítési támogatására felhasználható. Igaz a népi ellenőrzésnek az a megállapítása, mely szerint a lakók többsége a szerződés megkötése előtt beköltözött a lakásba. Ennek az volt az oka, hogy az OTP nem tudott a tulajdonosokkal szerződést kötni, mert a korábban lebontásra ítélt épület fennmaradását elrendelő tanácsi határozat miatt tisztázatlan volt a tulajdoni hányad. De a sommás megállapítás előtt nézni kell az érem másik oldalát is, ugyanis, ha a szerződéskötésig üresen állnak a lakások, az őrzés és egyéb kiadások miatt az OTP-nek jelentős kiadást okozott volna. Úgy vélem, a vizsgálat nem tudta bebizonyítani, hogy kárt okoztunk az OTP-nek.
- A minisztériumokban általában nincs belső ellenőrzés- összegez Kerényi Gyula -, így az ügyintézők méltányosság címén egyes kérdésekben meglehetősen szabadon dönthetnek. Úgy látszik, az érdek és a lelkiismeret között keletkező réseket nem mindig tudja pótolni az államigazgatásban dolgozók eskütétele.
- Nehéz felelnem - töpreng Fekete Imréné -, hiszen az eset a minisztérium nyilvánossága előtt, a lakásügyi bizottság ellenőrzésével játszódott, így a KNEB kérése alapján nehéz lesz újravizsgálni az esetleges felelősséget, de megtesszük. Úgy gondolom, meg kellene teremteni azt a nyilvánosságot is, amely nem csak mások besározását szolgálja. Ahogy érdemes lenne már eltűnődni a jogi rendezés fogyatékosságain is, mert látható, hogy az eset a jogértelmezés zavarai miatt kavarhatott ekkora vihart. Napjainkban nagyon megnövekedett az államigazgatás dolgozóinak felelőssége - mondja dr. Kovács Árpád. - Mivel munkájuk a közérdeklődés homlokterében áll, feddhetetlenségükhöz az is hozzátartozik, hogy maguk alkotta jogszabályok alkalmazása során önmérsékletet tanúsítsanak. Nehogy elcsúfuljon a panoráma.
Császár Nagy László (Magyar Nemzet, 1988. okt. 4.)”

Olvasom kedvenc lapomban - hát persze, hogy a Magyar Nemzetben -a riportot a magas minisztérium lakásbotrányáról, és nem hiszek a szememnek. A pártbizottság jelenlegi titkára a pártbizottság hatáskörén kívül eső, és kifejezetten magánügynek tekinti, hogy az őt e megbízatásban megelőző párttitkár máris eladta, s mennyiért adta el Lóránt utcai lakását... Hogy világos és félreérthetetlen legyen, mitől homályosult el a látásom, kénytelen vagyok némely mozzanatot a fentin kívül is felidézni az ügy részleteiből, nem sokat, csak éppen annyit, ami szorosan hozzátartozik az előbbiekhez. Nevezetesen azt: a Pénzügyminisztérium párttitkára is megkapta a szolidnak éppen nem nevezhető félmilliós támogatást hivatalától lakásának megvásárlásához, főosztályvezető, osztályvezető, miniszterhelyettes kollégái társaságában - milyen sajátos, hogy nincs a névsorban egyetlen gépírónő se! Ők bizonyára kivétel nélkül kitűnő lakásokban laktak eddig is, s nem szorulnak rá munkaadójuk támogatására
Megkapta a kedvezményeket, amelyek némelyikét jogtalannak minősítette a KNEB - vizsgálat, s élvezvén mindezeket az előnyöket, a nemzet ajándékait, melyeket a nemzet tudta és beleegyezése nélkül élvezett, cseppet sem érzelegvén, s nyilvánvaló üzletpolitikai megfontolásból legott piacra dobta, midőn elkészült, megfizettetve a vevővel mindazokat az előnyöket, amelyekhez ő maga nem forintért jutott hozzá. Erről mondja a mostani párttitkár, hogy magánügy, és még a népi mondás parafrázisával sem vigasztalhatom magam: párttitkár a párttitkárnak... Nevezett kedvezményezett ugyanis azóta már nem tölti be ezt a bizalmi funkciót, mondhatnám utolérte a fátum. Ahogy hallom, mostanság már az APEH - nél tölt be felelős munkakört, ő az első elnökhelyettes. Bizonyára tetszenek tudni, mi is az APEH? Buta szójátékkal: maga a pech... A hivatal, ahol feddhetetlen tisztviselők, mint állami ítéletvégrehajtók, forintjaink után kutakodnak. S szigorúan megtorolnak majd - ahogy ígérik - minden csalást, ügyeskedést.
Ó kérem! Nehogy azt higgye bárki is, hogy a fejlett szociális érzékkel dicsekedhető minisztérium munkahelyi támogatásával lakáshoz jutók közül egyedül a volt párttitkár került azóta más beosztásba. Szó sincs róla. Többen is megjárták azóta a munkahely-változtatás kínos gyötrelmeit. Vannak köztük bankvezérek- a pénzzel tudni kell bánni -, ismét mások vállalatok élén keresik a törlesztési részletre valót, a Malévnál például, ahol nem csak a mi vágyainknak jut szárny. Igazán nem a poén kedvéért írom le: egyike a magas rangú kedvezményezetteknek most a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökhelyettese, s jutott egy elnökhelyettes az Állami Ifjúsági és Sport Hivatalnak is ...
De hát miért is volna mindez kifogásolható? Milyen jogon marasztalnánk el azokat, akik nem tettek mást, csak éppen nem hagytak ki egy jó bulit? Hányan vannak testvéri tízmilliónkból, akik másként cselekedtek volna az ő helyükben? Holmi erkölcsi megfontolásokból?
Hol vannak már a mi erkölcseink?
Ami meg a szabálytalanságokat illeti: az egyenes utat majd mindig sorompó zárja el, s más kijáratot-bejáratot jóformán már nem is ismerünk, mint a kiskaput. Sőt! Őrségi parasztházaknál rendszeresítették bölcs eleink azt a parányi csapóajtót, magában az ajtóban, ahol macska járhat ki és be. Anélkül, hogy bárki lenyomná a kilincset. Ez a mi kapunk! Így mutatvány csak igazán kibontakozni!
Olvasom aztán, hogy a Pénzügyminisztériumban, miközben előkészítették a Lóránt utcai építkezést, többször is referáltak a hivatal mindenkori legfőbb vezetőjének, arról, hogyan is állnak az ügyek. Döntését kérték, ilyen vagy olyan részletkérdés megoldásához. Megesett, hogy a döntés nem volt egészen jogszerű. De azt is olvasom, meg hallom a tévében: aki döntött, jóhiszeműen tévedett. Ha tévedett! Megkérdezhetném, mi a biztosíték arra, hogy máskor majd nem fog jóhiszeműen tévedni? De nem kérdezem - minek kérdezni. Kérdés nélkül is tudom: buli.
E nélkül nem jutna például külföldi cigarettára és nemes italokra elítélt és el nem ítélt helyi vezetőknek, búcsúvacsorára a volt vezetőknek- holott illetlenség volna nem megköszönni, s hozzá emlékezetes módon, sokéves erőfeszítéseik pozíciójuk védelmében. És miből házasítaná ki a város tanácselnöke lányait Szegeden, hogyan juttathatná például lakáshoz őket, ha annak idején nem figyel oda a rendezési terv részleteire, hogy ott vásároljon földet, ahol majd a házak nőnek? Egy csapásra milliókhoz jutván tízezrekért. ... Nekem is lányaim vannak, s bár még csak közelítenek az eladókorhoz, már most tudom: tisztességes úton bizony egyiket sem tudom majd lakáshoz juttatni. És ők se segíthetnek magukon. Mindenesetre vásároltam két nyomtatványt - csak tíz forint volt - amelyeken bejelentkezhet igénylőnek a nagyobbik. Ott áll a nyomtatványon: akkor jogosult csak állami bérlakásra, ha családjában az 1 főre jutó havi jövedelem nem haladja meg a 2200 forintot. Ami éhezni is kevés!

"KNEB KONTRA PM...

Ház a sziklák fölött

Szenzációként robbant a honi közéletben a közelmúltban megjelent hír, mely szerint a Központi Népi Ellenõrzési Bizottság vizsgálata számos szabálytalanságot tárt fel a Pénzügyminisztérium néhány dolgozójának Lóránt utcai lakásépítésével kapcsolatban. Vannak, akik a hír hallatán költségvetési csalást, mások pedig a tájékoztatás manipuláltságát emlegetik.
Miután laptársaink a KNEB jelentését többé-kevésbé teljességgel ismertették, nem hagyatkozom a testület arcnélküli véleményére – még ha idézek is a jelentésükbõl. Az emberek véleménye érdekel, mert azokból talán kiderül, hogy a demokratizálódó, de jórészt tekintélyelvûségen alapuló társadalmunkban miért nem lenne meglepõ, ha holnap újabb ilyen (esetleg más beosztásban dolgozókat érintõ ügy kerülne nyilvánosságra. Az ügy elsõ mozzanata: az OTP illetékesei a meglévõ érdekellentétek ellenére sem tartják szükségesnek, hogy véleményüket a közvélemény megismerje. Ezt senki nem tiltja, de a PM mégis felettes szerve a pénzintézetnek…

Négyet "lealkudtak"

A történet még 1982-ben kezdõdött, amikor dr. Hetényi István az akkori pénzügyminiszter engedélyezte, hogy a