Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Közélet   » Balos történetek (1. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2  3 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Balos történetek
onogur
  Válasz | 2012. január 16. 16:50 | Sorszám: 59
Úristen, állj már le, ez fórumrombolás.
kutato
  Válasz | 2012. január 16. 16:49 | Sorszám: 58
kutato
  Válasz | 2010. szeptember 10. 10:50 | Sorszám: 57
A botrányok mások..a személyek ismét és ismét ugyanazok..
karakan
  Válasz | 2010. szeptember 10. 10:50 | Sorszám: 56
Micsoda rohadékok.
kutato
  Válasz | 2010. szeptember 10. 10:48 | Sorszám: 55
A jogszabály büntető- és adójogi mentességet kínált azoknak a magánszemélyeknek, akik hazahozták az adóparadicsomi államokból, offshore területekről például kamat vagy osztalék formájában származó bevételeiket. Az amnesztia kezdetben azoknak járt, akik a tízszázalékos kedvezményes adó lerovása után a visszautalt pénzek felét magyar állampapírba fektették.

Az APEH közlése szerint az első évben, 2008-ban 24 személy hozta haza pénzét külföldről. Az érintettek összesen húszmillió forintot utaltak vissza Magyarországra, vagyis fejenként átlagosan kevesebb mint egymilliót – írja a pénteki Magyar Nemzet, melyben bővebben is olvashat a témáról.
http://www.mno.hu/portal/735500

Turul
  Válasz | 2003. október 31. 00:00 | Sorszám: 54
Bárki vagy, az fantasztikus, hogy milyen következetességgel, alaposssággal hozod össze a tömegkommunikáció számára "érdektelen " gyűjtemányeket.

Pusztába kiáltott szónak látszik.
De, hidd el, sokan vannak az itt tanyázókon kívül, akik örülnek, tanulnak, vagy bosszút esküdnek.
Számomra hihetetlen ez a munka és következetesség.

Régóta bennem volt a mondanivaló.

Turul
  Válasz | 2003. október 31. 00:00 | Sorszám: 53
Bárki vagy, az fantasztikus, hogy milyen következetességgel, alaposssággal hozod össze a tömegkommunikáció számára "érdektelen " gyűjtemányeket.

Pusztába kiáltott szónak látszik.
De, hidd el, sokan vannak az itt tanyázókon kívül, akik örülnek, tanulnak, vagy bosszút esküdnek.
Számomra hihetetlen ez a munka és következetesség.

Régóta bennem volt a mondanivaló.

suppi
  Válasz | 2003. október 30. 23:22 | Sorszám: 52
Bre-Wor-zűrök.
A Bre-Wor Observer Brókerház Értékpapír-kereskedő és Tanácsadó Rt. múlt pénteki éves rendes közgyűlésén, amikor is az előző évi beszámolót fogadták volna el a tulajdonosok, úgy határoztak: három hét múlva folytatják a közgyűlést. A Bre-Wornál úgy tűnik sok minden nincs rendben. A brókercég tevékenységét ez év február 10-én felfüggesztette az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF), s azóta a hatóság már többször meghosszabbította tiltó rendelkezését. Február 9-én egyik ügyfele, a III. kerületi önkormányzat tett ismeretlen tettes ellen feljelentést, mert a Bre-Wor a helyhatóság 74 millió forintnyi értékpapírját sajátjaként használta, s bár másnap 84 millió forintnyi részvény érkezett a III. kerület számlájára (HVG, 2000. február 19.), azt áprilisban a Budapesti Rendőr-főkapitányság arra hivatkozással, hogy bűncselekményből származhatott, egy közel 140 millió forintos pakett részeként zárolta. Március 2-án ugyanis az ÁPTF feljelentést tett nagy értékre (ezt a felügyelet 300 millió forint körüli összegre becsülte) elkövetett sikkasztás alapos gyanúja miatt a brókercég igazgatóságának elnöke, Pánczél Ferenc ellen, aki a botrány kirobbanásáig a III. kerületi önkormányzat szocialista képviselője volt, s akit a rendőrség állítólag előzetes letartóztatásba helyezett. A Bre-Wor Értékpapír Rt. fő tulajdonosa ismét a Csomai Zoltán vezette Bre-Wor Holding Rt. lett, amely a brókercég tőkehiányának felszámolására már tavaly sem áldozott. A Pánczél Ferenc tulajdonában álló Twins Investment Consulting Vagyonkezelő és Szolgáltató Kft. - legalábbis papíron - tavaly szeptemberben ugyan tőkét emelt, ám annak engedélyezéséhez az ÁPTF 50 pontból álló hiánypótlást kért. Erre Pánczél idén február 10-én inkább visszavonta a Twins tőkeemelési szándékát.
suppi
  Válasz | 2003. október 30. 23:20 | Sorszám: 51
A Bre-Wor sztori se gyenge.

HVG 2000/07. szám

Felfüggesztették a Bre-Wor Brókert •
Értékpapír-képviselet
Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet még nem adta áldását arra, hogy a fővárosi III. kerületi önkormányzat egyik szocialista képviselője tavaly ősz óta igazgatósági elnöke a Bre-Wor Observer Brókerház Értékpapír-kereskedő és Tanácsadó Rt.-nek, s arra sem, hogy az 1 százalék híján teljesen az ő tulajdonában álló Twins Investment beszállt a brókercégbe. Az utóbbi tevékenységét a felügyelet múlt csütörtökön 18 napra felfüggesztette. Feltehetően eme intézkedés előzetes kitudódásának volt köszönhető, hogy előző nap este az önkormányzat ismeretlen tettes ellen feljelentést tett vagyonkezelője, a Bre-Wor ügyletei miatt.
Január 31-én két levelet is írt a 26 éves, III. kerületi szocialista önkormányzati képviselő, Pánczél Ferenc. Az egyikben - mint a HVG-nek elmondta - képviselő-testületi tagságáról mondott le, a másikban az MSZP-ben betöltött funkcióiról, egyszersmind jelezte: felfüggeszti MSZP-s párttagságát. Mindkettőt a szocialista párt III. kerületi elnökének, Márkus Andrásnak címezte. Tettét sem akkor, sem azóta nem indokolta, s egyelőre erről nem is kíván senkivel sem beszélni. E napon történt ugyanakkor az is, hogy Pánczél néhány frakcióbeli társa - Márkus nem volt közöttük - arra akarta rávenni a III. kerületi polgármestert: tegyen büntetőfeljelentést sikkasztásért Pánczél Ferenc ellen. Ám ezt - mint arról Tarlós István polgármester a HVG-t tájékoztatta - ő elutasította.
A csak 1998 decembere óta MSZP-tag Pánczél egy szövevényes s ma még minden részletében nem is átlátható történet egyik főszereplője. A közgazdász végzettségű fiatalember, aki 1998 nyaráig a Budapest Bank Rt.-ben dolgozott, nagy „kavarógép”. Tőzsdei tanácsokat - saját bevallása szerint is - fűnek-fának osztogatott, amivel elnyerte néhány képviselőtársa bámulatát, 1999 júniusától pedig már ő a III. kerületi önkormányzat portfóliótanácsnoka. Pánczél, illetve a szocialista frakció ajánlata alapján döntött úgy tavaly júniusban egyhangúlag a testület - tájékoztatta a HVG-t Tarlós István -, hogy a III. kerületi önkormányzat a Bre-Wor Observer Brókerház Értékpapír-kereskedő és Tanácsadó Rt.-vel köt vagyonkezelési szerződést.
A Bre-Wor auditora, Nagy Lajos akkortájt adta ki könyvvizsgálati eredményét, miszerint „a társaság veszteséges gazdálkodása miatt alaptőkéjének több mint egyharmadát elveszítette, ezzel megsértette... a gazdasági társaságokról szóló törvényt s a számviteli törvény szerinti vállalkozás folytatásának az elvét”. A társaság saját tőkéje az 1998. évi beszámoló szerint 41,5 millió forintra csökkent az akkor bejegyzett 112 millió forinttal szemben. Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) is felszólította a Bre-Wor tulajdonosait, hogy tegyenek tőkét a cégbe, a társaság saját tőkéje ugyanis az értékpapír-kereskedési tevékenység feltételéül szabott 100 millió forint alá süllyedt, sőt emiatt - nyilvános határozatban - 800 ezer forint felügyeleti bírságot is kiróttak tavaly júliusban a Bre-Worra. Való igaz, hogy a Bre-Wor 1999. június 15-ei közgyűlésén két magánszemély 19 millió forintos tőkeemeléséről is döntöttek, s már a társaság márciusi egyesülése a Hoffmann-Schneider Értékpapír (HS) Rt.-vel javított a társaság tőkeellátottságán, azt 101,9 millió forintra tornázta fel (az Ausztriában pénzmosási ügybe keveredő Herbert Wernertől ugyanis 1998 júliusában a Bre-Wor vásárolta meg a tulajdonát képező budapesti HS Rt.-t - HVG, 1998. augusztus 8.). Pánczél mégsem járt el gondosan, ha nem tudta, hogy egy bajban lévő, kockázatos brókercéggel köt az önkormányzat üzletet. Az sem kizárt azonban, hogy később épp ezt próbálta a saját javára fordítani. A Bre-Wor számára ugyanis a kilábalás esélyét hordozta magában, hogy júniustól ügyfelének tudhatta a III. kerületi önkormányzatot.
Még az év szeptember 30-án a a Bre-Wor közgyűlésén a tulajdonosok eldöntötték, hogy „a Twins Investment Consulting Vagyonkezelő és Szolgáltató Kft. 49 millió forintnyi, zártkörű tőkeemelésével a társaság alaptőkéjét 180 millió forintra emelik” - így az egyik határozat. A társaság igazgatóságába (it) beválasztották Pánczélt, aki egyszersmind az it elnöke lett. Csakhogy a 100 millió forintos törzstőkéjű Twins épp szeptember 30-án alakult, 99,9 százalékban Pánczél a tulajdonosa, s a cég megalapítására Pánczél szeptember 21-én fizetett be 50 millió forintot. Mellesleg: a Twins ügyvédje s egyik felügyelőbizottsági (fb) tagja az a Pacsika István, aki a III. kerületi önkormányzat gazdasági bizottságának szocialista szakértője.
Pánczél számítása azonban - úgy tűnik - nem jött be, mind a mai napig nem sikerült a Bre-Wor pénzügyi egyensúlyát helyreállítani: február 10-én 18 napra azért függesztette fel az ÁPTF a brókercég tevékenységét, mert „saját tőkéje jelentős mértékben a jegyzett tőke összege alá süllyedt... fennáll annak a veszélye, hogy a társaság kötelezettségeinek nem tud eleget tenni” - olvasható a Magyar Tőkepiac február 11-ei számában a felügyeleti határozat indoklásaként. Az ÁPTF mintha megint későn jutott volna a megfelelő információk birtokába, hiszen Hegedűs Miklós, a Bre-Wor egyik fb-tagja szeptember 15-én a „Pánczél-csapat” érkeztének már a hírére is úgy reagál - legalábbis a cégbíróságon megtalálható levélben ez olvasható -, hogy „a Bre-Wor alultőkésítettsége megalakulása óta ismert, itt a többszöri tőkeemelés csak átmenetileg enyhített a tőkehiányból adódó gazdálkodási nehézségen. Az eddigiekben azonban remény volt a problémák kezelésére és a megnyugtató gazdálkodás kialakítására. A kapott szóbeli tájékoztatás azonban meggyőzött arról, hogy a soron következő tőkeemelés még megvalósulása esetén sem hozhat tartós javulást, és az eddigi gazdálkodás folytatása esetleg az ügyfélkör érdekeinek sérelmét hozhatja.”
Eközben pedig - úgy tűnik - Pánczél nyakába szakadt a brókercég összes búja-baja, jóllehet sem cége tulajdonszerzésére, sem az ő tisztségviselésére az ÁPTF nem adta áldását, ennek hiányában pedig a Fővárosi Cégbíróság sem jegyezte be azt mind a mai napig. „Egyelőre” - mondja Pánczél, az engedélynek ugyanis szerinte annak ellenére nem lesz akadálya, hogy vagy ötvenféle hiánypótlást írt elő a minap a felügyelet a Bre-Wornak. A HVG ama kérdésére, hogyan tudja például igazolni az alaptőke-emelésre fordított pénz tisztaságát a Twins, Pánczél azt válaszolta: tőzsdei ügyletekkel. Csakhogy a Szalkai István vezette ÁPTF-nél ez már mások esetében sem bizonyult elegendőnek.
Pánczél egyébként nem tagadja, hogy a Bre-Wornak vannak nehézségei, pontosabban szerinte inkább csak voltak. Januárban új székházba költöztek, miután csupán irodabérletre havi 4 millió forintot költöttek tavaly, amely szerződést a HS-től örökölték. Február 25-ére pedig rendkívüli közgyűlést hívtak össze, ahol Pánczél szerint például arról dönthetnének, hogy a jövőben csak megbízásból járnak el, az értékpapírtörvény előírásai szerint ugyanis ez esetben elég, ha a társaságnak 100 millió helyett csak 20 millió forint az alaptőkéje. „Összes ügyfelünk pénze maradéktalanul megvan” - szögezte le végül. Ez nem kizárt, de igazából csak a felügyeleti biztosok „leltározása” után derül majd ki, az viszont már most is biztos, hogy a Bre-Wor egyik ügyfele, a III. kerületi önkormányzat az utolsó pillanatban hozzájutott a tulajdonát képező értékpapírokhoz, amelyek hiánya miatt február 9-én, a brókercég felfüggesztésének előestéjén az önkormányzat ismeretlen tettes ellen feljelentést is tett. „Február 9-én az önkormányzat letétkezelője, a Raiffeisen Bank arról értesített - mesélte múlt pénteken a HVG érdeklődésére Tarlós polgármester -, szakmailag semmivel sem magyarázható tovább, hogy a Bre-Wor a bank többszöri felszólítása ellenére az önkormányzat értékpapírjainak kevesebb mint 50 százalékát tartja csak nála mint letétkezelőnél. Magyarul: az önkormányzat értékpapírjaiból 74 millió forintnyi hiányzott, s ezért tettünk feljelentést. Ám másfél nap múlva nem is 74 milliónyi, hanem 84 millió forintnyi értékpapír érkezett a Bre-Wortól a bankhoz” - mondta Tarlós. A polgármester a banki értesítőt azonnal továbbküldte a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak, ám a feljelentést - mint nyilatkozta - nem vonta vissza, arról a február 16-ai képviselő-testületi ülésen döntenek majd. Mindazonáltal Tarlós szerint a január 31-ei indítvány Pánczél feljelentésére nem volt kellően átgondolt.
Márkus András, a III. kerületi MSZP elnöke, aki a feljelentést negyedmagával aláírta, úgy tudja, a történet egyébként sem ér véget azzal, hogy az értékpapírok megkerültek. A Bre-Wor ugyanis a tavaly december 10-ei állapotról nyújtott be elszámolást a képviselő-testületnek, amit az december 15-én egy tartózkodással elfogadott, december 13-án azonban a Bre-Wor - Márkus információi szerint - eladta az önkormányzat MMG Automatikai Művek Rt.-részvényeit 9 százalékos árfolyamon. Amin az önkormányzat 3 százalékot keresett, mivel a könyvekben az MMG-részvények 6 százalékos árfolyamon szerepeltek. Csakhogy a Bre-Wor a részvényt még ugyanazon a napon az önkormányzat számára visszavásárolta - Márkus úgy hallotta, hogy névértéken, bár, mint mondta, ennek hitelességét nem erősítették meg -, márpedig ezzel jókora veszteséget okoz a bróker a III. kerületnek, amikor majd fizetnie kell. Feltéve, hogy erre egyáltalán sor kerül, s az ügyletet nem a Bre-Wor tavalyi mérlegének a csinosítására eszelték ki. Pánczél Ferenc kategorikusan visszautasította, hogy a visszavásárlás névértéken történt volna, ám a visszavásárlás tényét nem cáfolta, noha az ügyletről nem kívánt nyilatkozni.
SZÁNTÓ ANIKÓ

iszalag
  Válasz | 2003. október 30. 23:13 | Sorszám: 50
micsoda hálózat

Simóka Kálmánné a következő cégek igazgatóságában töltött ill tölt be különböző funkciót:
Autóker Rt.,
Bre-Wor Brókerház,
Budai Várgondnokság Kht.,
BKV, Budapesti Temetkezési Intézet Rt.,
Cívis Hotel és Gasztronómiai Rt.,
Deviza Factory Rt.,
Global Tourist Kft.,
Malév, Industria Rt.,
Penta 2000 Tanácsadó Bt.,
Perfect Pénzügyi Szolgáltató Szakoktató és Kiadó Rt,
Hungaroring Rt. –
Medgyessy Tanácsadó Kft.
Dunaferr Rt
Agrobank Rt. (elnök-vezérig: Kunos Péter, elítélt)
WVM Lízing és Pénzügyi Szolgáltató Rt. 4 MRD Ft kár az általuk kibocsátott kötvények megvásárlóinak, akiknek zöme idős nyugdíjas volt. Egyébiránt a WVM Lízingben Simókánén kívül egy bizonyos Simóka Kálmán is szerepet játszott mint igazgató.
Korábban:
1975-1995
a Pénzügyminisztériumban a kereskedelem, ipar, közlekedés, szállítás, hírközlés, művelődés, közoktatás, bankszféra stb. területén főosztályvezetőként, majd helyettes államtitkárként.
1995-től a Kincstári Vagyoni Igazgatóság vezérigazgató

suppi
  Válasz | 2003. október 30. 22:59 | Sorszám: 49
Simóka Kálmánnéval kapcsolatban már előkerült a forintleértékelések előtti devizaspekulációkból vállallatbirodalommá duzzadt Bankár Holding, Tocsik, a Tocsik-ügybe belebukott Szokai és Virág, Virágon keresztül a Perfekt, és megint belebotlottunk Gyurcsányba.

Na de mi van Medgyessyvel?

Megválaszolatlan kérdések a BTI-nél
2001. szeptember 12.

Gidró Kriszta
Megválaszolatlannak tartja korábban feltett kérdéseit Marsi Péter Pál (MIÉP) fovárosi képviselo, a Budapesti Temetkezési Intézet Rt. felügyelobizottsági tagja. A politikus a cég muködésével kapcsolatban tett fel néhány kérdést a vezérigazgatónak, ám a befejezodött vizsgálat jelentése elsosorban a politikus szerepével foglalkozik.

Továbbra sem kapott választ a cég muködésével kapcsolatos kérdéseire Marsi Péter Pál (MIÉP) fovárosi képviselo, a Budapesti Temetkezési Intézet Rt. (BTI) felügyelobizottságának tagja ? jelentette be a politikus. Mint arról lapunk többször beszámolt, a képviselot a BTI egyik munkatársa tájékoztatta a társaságnál feltételezett visszaélésekrol. A levél szerint a cég átvilágítását végzo Szanyuh Bt. ügyvezetoje, Mezei Csaba egyben tulajdonosa annak a Harangok 2001. Kft.-nek is, amely a sírkoüzem bérleti jogát elnyerte az erre kiírt pályázaton. A cégbíróság adatai szerint a Harangok 2001 Kft. korábban filmkészítéssel foglalkozott, s tevékenységi körébe csak a pályázat elnyerésével egy idoben került be a kofaragás. Idoközben a Szanyuh Bt. egyébként átvette a BTI bérszámfejtési és munkaügyi feladatait is. Marsi szerint több mint valószínu, hogy a BTI vezérigazgatója, Simóka Kálmánné és Mezei Csaba korábban is ismerték egymást, hiszen tegezo viszonyban vannak.
Az ügy kapcsán vizsgálatot folytatott a cég igazgatóságának elnöke, az errol készült jelentést megtárgyalta a felügyelobizottság is. Marsi Péter Pál lapunknak kijelentette: a vizsgálati jelentés elsosorban nem az általa feltett kérdések megválaszolásáról szól, hanem a képviselo magatartását, szerepét elemzi. Marsi Péter Pál éppen ezért nem fogadta el a jelentést a felügyelobizottság ülésén. Mint mondta, azt is megengedhetetlennek tartja, hogy a vezérigazgató nem segíti a felügyelobizottság egy tagjának munkáját. ? Az általam elkért, munkámhoz szükséges dokumentumokat, szerzodéseket ugyanis Simóka Kálmánné csak késve, végleges határido adása után nyújtotta át ? tette hozzá.
A városatya lapunkkal közölte azt is: Simóka Kálmánné közvetlen munkatársa Medgyessy Péternek, az MSZP miniszterelnök-jelöltjének. A Medgyessy Tanácsadó Kft. honlapján ugyanis a kollégák között még most is feltüntetik a BTI vezérigazgatóját, aki a Horn-kormány idején a Kincstári Vagyoni Igazgatóság vezérigazgatója volt. Ugyanakkor felügyelobizottsági tagja volt annak a Perfect Rt.-nek is, amelynek egyik tulajdonosa a Tocsik-ügyben elhíresült Virágh Attila.

iszalag
  Válasz | 2003. október 30. 22:55 | Sorszám: 48
az előző Torkos M cikk
"Bankárék" a Dunaferr off-shore cégében

A Dunaferr előző menedzsmentje által alapított és vezetett Dunaferr Enterprises nevű off-shore cég, mint arról tegnap beszámoltunk, 1996 őszén 370 ezer dollárért pénzügyi tanácsokat adott Ciprus szigetéről a Dunaferrnek. A Dunaferr vagyonának kezelésére sikerdíjért vállalkozó menedzsment egy évvel később, 1997 végén már maga is pénzügyi tanácsadásra szorult. A Bankár Holding szakértői egészen Ciprusig utaztak, hogy kisegítsék pénzügyi tanácsaikkal a dunaújvárosi vasmű vezetését.

A Bankár Holding érdekeltségébe tartozó két társaság ciprusi off-shore cége úgy szerezte meg a Dunaferr Enterprises többségi tulajdonjogát röpke két hónap alatt, hogy ez alatt az idő alatt a megvásárolni kívánt off-shore cégnek végzett pénzügyi tanácsadói munkával meg is kereste az üzletrész megvásárlására valót.

Az ügyletre 1997 végén került sor. A vevő az ugyancsak ciprusi bejegyzésű off-shore cég, az Eagle Rex Tower Ltd. Ez idő tájt e cég fő tulajdonosa a magyar Bankár Holding cégcsoport érdekeltségébe tartozó, Cipruson bejegyzett off-shore cég, a Bankár Capital Investment Ltd., kisebbségi tulajdonosa pedig a magyarországi Bankár Trade Kft.

Az adásvételi szerződést 1997. december 29-én írta alá Horváth István, a Dunaferr Rt. akkori elnök-vezérigazgatója és a Bankár-cégek nevében Lakatos Éva, a Bankár Trade ügyvezetője. A Dunaferr Enterprises Ltd. ötvenszázalékos üzletrésze 47 250 dollárért kelt el, a vételár megfizetésére a vevő kilencvennapos haladékot kapott. Két hét múlva megbízást kapott az immár érdekeltségébe tartozó Dunaferr Enterprisestól pénzügyi tanácsadásra. Az újdonsült tulajdonos a vételárnál valamivel drágábban, 55 ezer dollárért vállalta a megbízást.

A Bankár érdekeltségű tulajdonosokkal megerősített Dunaferr Enterprises társaság képviseletét a ciprusi jognak megfelelően Andreas Antoniou látja el a Chan-teclair Management Ltd.-től, ő egy darab részvénnyel rendelkezik.

A Cipruson 1996 augusztusában bejegyzett Dunaferr Rt. által alapított off-shore cég, a Dunaferr Enterprises 126 ezer dolláros nyereséggel zárta a 96-os évet. A nyereség a társasági szerződés rendelkezése alapján eredménytartalékba került. A Dunaferr pellet-beszerzését (a pellet a nyersvasgyártáshoz szükséges vasérc) bonyolító cég az 1997-es évet is nyereségesen zárta, 229 ezer dollárnyi profitot könyvelhetett el, ami szintén az eredménytartalékot növelte.

1997 végén, amikor a Bankár érdekeltségű Eagle Rex Tower többségi tulajdonjogot szerzett a Dunaferr Enterprisesban, az már 355 ezer dollárnyi eredménytartalékkal, illetve 109 ezer dollár jegyzett tőkével rendelkezett, így ötven- százalékos üzletrészét mélyen az értéke alatt, mindössze 47 250 dollárért "sikerült" eladni. Sőt, a Dunaferr vezetése nagyvonalúan még kilencvennapos fizetési haladékot is adott a vevőnek, az Eagle Rex Towernek.

A Bankár érdekeltségű off-shore cég - az adásvételi szerződés aláírása után két héttel - 1998. január 15-én pénzügyi tanácsadási szerződést kötött 1998. február 20-i teljesítési határidővel a Dunaferr Enterprises Ltd.-vel. Az Eagle Rex Tower Ltd. a szerződésben 55 ezer dollárért vállalta, hogy tárgyalásokat folytat a nyersvasalapanyagot szállító cég képviselőjével a pellet vasérc dunaújvárosi vasműbe való folyamatos szállításáról. Vállalta azt is, hogy elkészíti az importszerződés tervezetét, valamint előzetes tárgyalásokat folytat külföldi pénzintézetekkel az import finanszírozására vonatkozóan, és a szerződés aláírásánál mint tanácsadó, részt vesz.

A Dunaferr Enterprises újdonsült többségi tulajdonosa, az Eagle Rex Tower Ltd. határidőre elvégezte a munkát a Dunaferr Enterprisesnak, amely 1998. február 20-án át is utalta az 55 ezer dollárnyi munkadíjat. Az Eagle Rex Tower Ltd. pedig ezután, 1998. február 26-án átutalta a Dunaferr Vasmű Rt.-nek a 47 250 dollárt, így egyenlítette ki tartozását a Dunaferr Enterprises Ltd. ötvenszázalékos üzletrészének két hónappal korábbi megvásárlásáért.

Az üzletfelek 1997. december 27-én, tehát az üzletrész-átruházási ügylet aláírása előtt két nappal, az Eagle Rex Tower Ltd. tulajdonosai és a Dunaferr Rt. vezetése egy szindikátusi szerződésben megállapodtak a Dunaferr Enterprises Ltd. társasági szerződésének módosításáról is. Eszerint a dunaferres off-shore cég tevékenysége némiképp módosul, "Bankárék" bekapcsolódásával ingatlanhasznosítással és kereskedelmi pénzügyi tanácsadással is foglalkozik. Döntöttek a cég új igazgatóságának összetételéről is.

Az új igazgatóság tagja marad
Andreas Antoniou,
Jakab Irén és
Schneider Mihály,

FB
Kocsa László,
Hirczi József és
Sárközi György

Az Eagle Rex Tower Ltd. plusz egy főre delegálási opciós jogot kapott az igazgatóságba meghatározott időtartamra. A szindikátusi szerződésben a Dunaferr Rt. kötelezettséget vállalt arra is, hogy - kisebbségi tulajdonosként - a szükséges pénzügyi garanciát biztosítja a Dunaferr Enterprises pelletimport-beszerzéseihez.
Az Eagle Rex Tower Ltd. ezzel szemben azt vállalta, hogy üzleti információkkal látja el a Dunaferr Enterprisest, valamint javaslatot tesz a külkereskedelemhez szükséges finanszírozási források biztosítására. A felek megállapodtak arról is, hogy 2001. december 31-ig a cég nyereségét eredménytartalékba teszik. A Dunaferr Enterprises a szindikátusi szerződésben kikötött, pénzügyi garanciára vonatkozó, a Dunaferr Vasmű Rt. általi kötelezettségvállalás alapján 1999. március 1-jén kereskedelmi hitelszerződést kötött a Dunaferr-rel, hétmillió dollár kölcsönről. A Dunaferr a kért hétmillió dollárt 1999. március 3-án át is utalta a Dunaferr Enterprises számlájára. A hitelszerződés szerint a kölcsön egy bankszámlára elhelyezve garanciaként szolgál. A pénzügyi garanciára egyébként a nyersvasat szállító üzleti partner érdekében volt szükség, arra az esetre, ha a Dunaferr Enterprises valamilyen ok miatt nem tudná teljesíteni fizetési kötelezettségét. A Dunaferr Enterprises Ltd. pedig nyereségesen, rendben működött, így 1999. december végén az eredménytartalékban már több mint 1,1 millió dollár nyereség halmozódott fel.

Az Eagle Rex Tower Ltd. 1999 végén névértéken, vagyis 47 250 dollárért továbbadta üzletrészét - körülbelül tizedáron - a két magyar magánszemély (Lakatos Éva és Kaptay György) többségi tulajdonában lévő Sassari Trading Ltd. nevű, ciprusi bejegyzésű off-shore cégnek. (A ciprusi illetőségű, egy részvénnyel rendelkező képviselő ebben a cégben is Andreas Antoniou.) 2000 januárjától a Dunaferr Enterprises igazgatóságába helyet kért és kapott a beváltott opció miatt Lakatos Éva.

2001. január 4-én, tehát még az előző menedzsment idején módosították az off-shore cég működésére vonatkozó, "Bankárékkal" kötött szindikátusi szerződést. Eszerint a taggyűlés hatáskörébe került az osztalék felosztására vonatkozó rendelkezés joga, vagyis a többségi tulajdonos Lakatos Éva és Kaptay György határoz arról, hogy mi legyen a nyereséggel, amelyről korábban úgy döntöttek, hogy 2001 végéig az eredménytartalékot gyarapítja.

[b] Jelenleg 1,5 millió dollár vár sorsára Cipruson.
Ebből 750 ezer dollár, vagyis mintegy 210 millió forint a Lakatos Éváék tulajdonában lévő Sassari Trade Ltd.-t illeti, ha úgy dönt a taggyűlés, vagyis lényegében a többségi tulajdonos, hogy osztalék formájában felosztja a nyereséget a tagok között.

Kovács Gábor, a Bankár Holding többségi tulajdonosa elmondta, hogy a Bankár Holdingnak Cipruson nincs off-shore cége. A Bankár Holding évekkel ezelőtt eladta egy Lakatos Éva érdekeltségébe tartozó cégnek a Bankár Trade Kft.-beli részesedését. Kovács elmondta azt is, hogy Lakatos Éva egyébként már nem tulajdonos a Bankár Holding Rt.-ben. Lakatos Évát tegnap lapzártánkig nem sikerült elérnünk.

Torkos Matild
(Magyar Nemzet)
augusztus 22. http://www.google.co.hu/search?q=cache:RwQ5gnnwswgJ:www.dunaujvaros.com/tallozo/hirek/010822_tuzmell5.htm+Dunaferr+Enterprises&hl=hu&ie=UTF-8&inlang=pl

suppi
  Válasz | 2003. október 30. 22:47 | Sorszám: 47
HVG, 2000.08.19.


[bLezárult a nyomozás WVM-ügyben ?[/b]
Emlékút
Az Országos Rendõr-fõkapitányság hét személy ellen javasol vádemelést a Fõvárosi Fõügyészségnek, akiket azzal gyanúsítanak, hogy különféle bûncselekmények elkövetésével gyorsították meg a WVM lízingcég csõdjét, s okoztak kárt több ezer kis-kötvénybefektetõnek. Ez azonban legfeljebb erkölcsi elégtételt jelenthet a kötvényeseknek, akik csak az elõttük álló végeláthatatlan polgári perek megnyerése után remélhetik káruk részleges megtérülését.

Több mint négy esztendõ kellett ahhoz, hogy az Országos Rendõr-fõkapitányság (ORFK) befejezze a tõkebefektetési csalás és más bûncselekmények miatt 1996-ban indított nyomozást a hajdani lízingóriás, az 1996 tavasza óta felszámolás alatt álló WVM Pénzügyi és Lízing Rt. tulajdonosai és egykori vezetõi ellen - legalábbis ha a Fõvárosi Fõügyészség (FF) ezúttal nem dobja vissza az ORFK hét személyt érintõ vádemelési javaslatát, ahogyan tette ezt már kétszer is, 1997 õszén és 1999 tavaszán. A legelsõ feljelentést az akkori Állami Értékpapír- és Tõzsdefelügyelet (ÁÉTF) tette 1996-ban a WVM tulajdonosai és vezetõi ellen hûtlen kezelés és más bûncselekmények gyanújával, miután kiderült, hogy a lízingcég 3 milliárd forinttal maradt adósa a nyilvánosan kibocsátott kötvényeit megvásároló befektetõknek. Ezt követte újabb feljelentésekkel a WVM-et felszámoló Reorg Gazdasági és Pénzügyi Rt. nevében eljáró Vadász Endre, aki úgy véli: a jelzálogjogokkal körbebástyázott bankok kifizetése után a
kötvénytulajdonosok kielégítése
azért lehet csak 6-8 százalékos a felszámolás végén, mert a bajt elõre érzõ lízingvezetõk kivitték a cégcsoportból a vagyon egy részét,
s ezzel felgyorsították a kilencvenes évek elején roppant sikeres, ám 1993-1994-tõl már tipikus növekedési csapdába esett, krónikusan eladósodott társaság bukását.

A nyomozást mindvégig felügyelõ FF-nek legalább két hónapra van szüksége ahhoz, hogy eldöntse, elegendõek-e a rendõrség által felvonultatott bizonyítékok a vádemeléshez. Az ezeroldalnyi iratot "produkáló" rendõrök azzal könnyítették meg az ügyészek munkáját, hogy összefoglaló anyagban emelték ki az általuk legfontosabbnak ítélt történéseket. Az egyik eset két budai luxusvilla, a Tocsik-villaként is elhíresült Rege utca 9. és a Széchenyi emlékút 26. számú ingatlanok kivitele a WVM-bõl. A két telket 1991-ben, fénykorában vásárolta a WVM, összesen 35,5 millió forintért. Három év alatt a Rege utcában iker-, a Széchenyi emlékúton pedig önálló villát építettek, amelyeket 1994 õszén 249 millió forintra értékeltek a könyveikben. 1994 novemberében és 1995 februárjában azonban két lépcsõben a WVM Budapest Kft.-be apportálták a Rege utcai ingatlant teljesen, a Széchenyi emlékútit felerészben, összesen 233 millió értékben. Ám annak ellenére, hogy az utóbbi villa fele a WVM tulajdonában maradt, a
cég könyveibõl azt még
is maradéktalanul kivezették.

A WVM Budapest Kft. nem tartotta meg a friss vagyont, hanem azonmód értékesítette a lízingóriás vezetõinek: a Rege utcai házat fele-fele részben a WVM két igazgatójának, a büntetõügyben gyanúsított Keresztúri Ferencnek és a nem gyanúsított Simóka Kálmánnak (40-40 millió forintért), a másik villát pedig a WVM elsõ emberének és alapítójának, Vámos Lászlónak (õ szintén gyanúsított) 69 millióért. (Az értékesítést megelõzõen a lízingcéget hitelezõ Budapest Bank jelzálogjogát törölték.) A vételár nagyobbik részét azonban nem készpénzbõl, hanem a WVM vezetõi által, a lízingcég tulajdonlására létrehozott DRS Kft. által kibocsátott tulajdonosi kötvényekbõl és WVM-részvényekbõl fizették ki. 1995 augusztusában a WVM Budapest Kft. utólag felemelte az ingatlanok árát 50-50 millió forinttal, amit a vevõk ezúttal már készpénzzel egyenlítettek ki, ám a HVG értesülései szerint úgy, hogy a DRS Kft. elõbb osztalékot fizetett nekik.

A rendõrök szerint amellett, hogy vagyonkimentésrõl van szó, az ingatlanokat nem is a valós értékükön szerepeltette a WVM, hiszen - legalábbis 1994 végén - azok a 233 millió forintnak csak körülbelül a felét érték. A Széchenyi emlékúti villát Vámos László 1995-ben ingatlanközvetítõ segítségével állítólag 80 millió forintért eladta az amerikai-magyar Neville Kereskedelmi Kft.-nek, amely ma is ott székel. A Rege utcai ingatlanból is kiköltözött Keresztúri és Simóka: az épület egyik fele a Kitty Lauro Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. nevezetû divatház tulajdonosaié lett, a másik felét pedig Tocsik Márta cége, az Euro-Casa Ingatlanforgalmazó Kft. vásárolta meg, ám ezt a vásárlást a Fõvárosi Földhivatal nem jegyezte be, mert a Tocsik Márta elleni büntetõeljárás idejére a rendõrség zár alá vette Tocsik üzletrészét.

A rendõrök a vádemelési javaslathoz csatolt összefoglaló jelentésükben említést tesznek Neményi Györgyrõl is, akit a felszámoló jelentett fel csõdbûntett gyanújával. A HVG értesülései szerint Neményi mint a WVM Budapest Kft. ügyvezetõje 1995-ben taggyûlési határozat és bárminemû biztosíték nélkül adott százmillió forintos nagyságrendû kölcsönt a WVM tulajdonosait tömörítõ DRS Kft.-nek, amit nem kapott vissza, sõt a felszámoló szerint a Budapest Kft. alapvetõen ezért jutott felszámolásra. Sõt az sem lehetetlen, hogy e kölcsönügylet és a két luxusingatlan kivásárlása összefügg. A hitelfelvevõ DRS Kft. akkori ügyvezetõje, Fekete Katalin szintén a gyanúsítottak listájára került.

A rendõrség által kiemelten kezelt másik bûnügy alapja egy osztrák cég, a Corent GmbH feljelentése ismeretlen tettes ellen sikkasztás gyanúja miatt. A cég jelenleg több mint 200 millió forintnyi nyilvántartott követeléssel áll sorban a WVM felszámolásában, s ebbõl 30 millió forint miatt tett feljelentést. A Corent finanszírozta a WVM egyes üzleteit, például úgy, hogy a lízingcég Opel gépkocsikat vásárolt Magyarországon, eladta azokat az osztrák vállalkozásnak, majd visszalízingelte tõle. A visszalízingelt autókat azonban esetenként - mintha azok a sajátjai lennének - eladta, például az akkori Polgári Banknak, ráadásul az osztrákoknak járó lízingdíjat sem fizette ki. Az ügyet bonyolítja, hogy az osztrák cég 1996 elején devizában állapította meg a követelését, s most azért pereskedik a felszámolóval, mert az kezdettõl fogva forintban számol. Hogy kinek van igaza, azt - miután az ügy már megjárta a Fõvárosi Bíróságot - a Legfelsõbb Bíróság (LB) ítéli majd meg.

A WVM felszámolásában 150 millió forintja után futó XV. kerületi önkormányzat is perre ment a lízingcég ügyei miatt, csakhogy a képviselõ-testület az 1996 õszén menesztett polgármestert, Czibik Tamást jelentette fel különösen nagy kárt okozó hûtlen kezelés gyanújával. Történt ugyanis, hogy az önkormányzat 1994- 1995-ben összesen 920 millió forint értékben kötvényeket vásárolt a WVM-csoporttól, s nemcsak a lízingtársaság nyilvános, hanem a leánycégek (például a DRS Kft.) zártkörû papírjait is, amelyekre egyébként az anyacég garanciát vállalt. A befektetéseket Bodrogi Attila pénzügyi irodavezetõ javasolta, akit egy fejvadász cég javaslatára 1994-tõl alkalmazott az önkormányzat. Senki sem vette észre, hogy nincs is meg a megfelelõ végzettsége e munkához. A felszámoló által a rendõrségnek átadott iratok szerint Bodrogi nem önzetlenül csorgatta az önkormányzati pénzeket a lízingcsoportba, hanem körülbelül 3-4 millió forintot és egy Mitsubishi kocsit kapott a jó ügyfélért cserébe - ezért is
tett feljelentést ellene
Vadász Endre. Czibik és Bodrogi jelenleg egyaránt gyanúsítottak az ügyben. A hét gyanúsított közül a HVG-nek egyedüliként nyilatkozó Czibik Tamás elmondta: ugyanolyan jóhiszemû félrevezetettnek érzi magát az ügyben, mint a WVM kiskötvényesei.

Ám az utóbbiakkal ellentétben a XV. kerületi önkormányzatnak semmi esélye sincs arra, hogy a WVM felszámolásában legalább részben viszontlássa a pénzét. Míg ugyanis a magánszemély kötvénytulajdonosok elõrébb állnak sorban a pénzükért (az úgynevezett d kategóriában), az önkormányzat a futottak még (f) kategóriában várakozik. Az LB felülvizsgálati tanácsa idén május 17-én az egy évvel korábbi jogerõs ítéletet jóváhagyva megtámadhatatlan döntést hozott arról, hogy a WVM által nyilvánosan kibocsátott kötvényekrõl szóló tájékoztatók megtévesztették a befektetõket, ezért a kötvényszerzõdések érvénytelenek (HVG, 1999. június 19.). Ennek az a következménye, hogy a befektetõk kártérítési pereket indíthatnak, így a csõdtörvény szerint a kártérítési igényeknek fenntartott helyre sorolódhattak be, a jogszabály azonban ezt a lehetõséget csak a magánszemélyeknek adja meg.

A felszámolásban 3,2 milliárd forintnyi követeléssel nyilvántartott kötvényesek még sincsenek jó helyzetben. Az LB ugyanis nem rendelkezett arról, hogy a kötvényszerzõdések érvénytelenné válása miatt hogyan kell visszaállítani az eredeti állapotot, s azt sem határozta meg, mekkora kár érte a kötvényeseket. Ezért addig, ameddig az LB nem hoz ügyükben esetleg úgynevezett jogegységi döntést, külön-külön kell a kártérítési pereket megindítaniuk. Lukács György, aki a négy éve folyó, májusban végleg megnyert perben a kötvényeseket és a volt ÁÉTF-et, a mostani Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét képviselte, a HVG-nek elmondta: mivel az értékpapírtörvény szerint a kötvénykibocsátási tájékoztatókért a kibocsátó és a forgalmazók egyetemlegesen felelnek, most a kötvényesek dönthetik el, kit perelnek. A felszámolás alatt álló céget nyilván nem érdemes, ám a forgalmazóktól sem lehet sokkal többre számítani: a Dunaholding-csoporthoz tartozó City Bróker Kft. és az ABN Amro Magyar Bank Rt.
érdekeltségi körében álló Tale
ntum Rt. kiürített vállalkozások, jegyzett tõkéjük együttesen sincs félmilliárd forint.
Ilyen körülmények között Lukács úgy véli: a kötvény kibocsátásakor hatályos társasági törvény szerint az ABN Amro Banknak kellene felelnie brókercége kötelezettségeiért, de ezt a bíróságoknak kell kimondaniuk - csakhogy az errõl folyó perek többségét a WVM felszámolásának a lezártáig felfüggesztették.

GYENIS ÁGNES

iszalag
  Válasz | 2003. október 30. 22:45 | Sorszám: 46
Minden út a
Gyurcsán-(Arany)bányához, ill az
Óriás Apró-Klánhoz vezet:

1.
"Ki gondolta volna, hogy a Simókáné vezette KVI panamagyanús telki telekügylete ? itt is komoly szerepet játszott a háttérben a Bankár Holding ? után, amelyet a Magyar Hírlap tényfeltáró munkája segítségével sikerült pár évvel ezelott az Erdészeti Hivatalnak megakadályoznia, egy köztemeto is terep lehet a
pénzszivattyúzásra.)

2.
Simókáné egyébként, miközben a kincstári érdekeket képviselte Dunaújvárosban, a Telkiben bejegyzett Bankár érdekeltségu Deviza Factory Rt. igazgatóságában is helyet kapott. (Kormányok jöhetnek, mehetnek, a Medgyessy-féle egyetlen szellemi elithez tartozó menedzser nem vész el a "népgazdaság" számára.)

3.
Simóka Kálmánné a következő cégek igazgatóságában töltött ill tölt be különböző funkciót:
Autóker Rt.,
Bre-Wor Brókerház,
Budai Várgondnokság Kht.,
BKV, Budapesti Temetkezési Intézet Rt.,
Cívis Hotel és Gasztronómiai Rt.,
Deviza Factory Rt.,
Global Tourist Kft.,
Malév, Industria Rt.,
Penta 2000 Tanácsadó Bt.,
Perfect Pénzügyi Szolgáltató Szakoktató és Kiadó Rt,
Hungaroring Rt. –
Medgyessy Tanácsadó Kft.
Dunaferr Rt
Agrobank Rt. (elnök-vezérig: Kunos Péter, elítélt)
WVM Lízing és Pénzügyi Szolgáltató Rt. 4 MRD Ft kár az általuk kibocsátott kötvények megvásárlóinak, akiknek zöme idős nyugdíjas volt. Egyébiránt a WVM Lízingben Simókánén kívül egy bizonyos Simóka Kálmán is szerepet játszott mint igazgató.
Korábban:
1975-1995
a Pénzügyminisztériumban a kereskedelem, ipar, közlekedés, szállítás, hírközlés, művelődés, közoktatás, bankszféra stb. területén főosztályvezetőként, majd helyettes államtitkárként.
1995-től a Kincstári Vagyoni Igazgatóság vezérigazgató

4.
Simóka Kálmánné
Érdekes, ezek a szocialistákhoz közeli cégcsoportok előszeretettel csapolják törvényesen vagy a törvények kiskapuin közlekedve az állami, önkormányzati vagyont, ami sok esetben a kisbefektetők megkárosításával jár. A szocialistákhoz közel álló Vellai Györgyi és Mérő Krisztina nevével fémjelzett Globex-ügyön több mint ötmilliárdot veszítettek az önkormányzatok, a kisbefektetők kára is milliárdokban mérhető. A Simóka Kálmánné által is felügyelt VWM lízingcég is többmilliárdos kárt okozott a kisbefektetőknek. A K&H Equities sikkasztási botránya miatt most Kőbánya önkormányzata izgulhat csaknem hárommilliárd forintjáért. Ez az az önkormányzat, amelynek szocialista polgármestere példátlan prémiumot szavaztatott meg saját magának két iskola bezárása között. Az önkormányzati forráshiányt talán Kulcsár Attila kockázatos tőzsdemanővereiből szerették volna pótolni a kőbányai szocialisták.

iszalag
  Válasz | 2003. október 30. 22:38 | Sorszám: 45
Minden út a Gyurcsány-(Arany)bányába vezet:
1.
"Az ÁPV Rt. igazgatóságában ott ültek a szocialisták gazdasági szakértoi Szokai Imre elnök vezényletével, elnökhelyettesi rangban Virágh Attilával képviseltette magát az SZDSZ is."

2.
Új vezetők a Hungexpo élén
Magyar Nemzet
(Huth Gergely)
Hétfő délelőttre összehívott rendkívüli közgyűlésen menesztették a Hungexpo Vásár és Reklám (Hungexpo) Rt. teljes vezérkarát és felügyelőbizottságát. Az új vezérigazgató a KISZ KB egykori tagja, Barabás János, de az igazgatóságban található a KISZ KB egykori vezető személyisége, Nagy Imre is. Az elnök Tunyogi László, az MSZP-közeliként számon tartott Perfekt Rt. üzletág-igazgatója. Információink szerint a tulajdonos Magyar Fejlesztési Bank (MFB) Rt.-nek kellett (volna) tájékoztatnia a nyilvánosságot a Hungexpo Rt.-nél hétfőre összehívott rendkívüli közgyűlésről, ám a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium égisze alá vont pénzintézet mindössze a Napi Gazdaság című üzleti napilapnak adta át – többé-kevésbé pontosan – az újonnan kinevezett személyek névsorát. A Hungexpo Rt.-től tudtuk meg tegnap, hogy az új igazgatóság elnöke Tunyogi László, tagjai: Barabás János vezérigazgató, Nagy Imre, Óvári László, Szandtner Iván (a Belügyminisztérium politikai államtitkára), Radnai Zsuzsa, Tóth Imre és Büky Dorottya. A felügyelőbizottság elnöke – az ÁPV Rt. jelöltjeként – Szabó Klára, tagjai: Nagy János, Petrányi Ernő, Csőrik László, Ambrus Imre és Ványi Kálmán. – Nem tudom, hogy ki jelölt az igazgatóságba – nyilatkozta a Magyar Nemzet kérdésére Tunyogi László. – Csak annyit közöltek velem, hogy hétfőn kilenckor jelenjek meg a közgyűlésen, mert megválasztanak elnöknek – mondta hozzátéve azt is, hogy a Hungexpo Rt. tulajdonosai, az MFB (82 százalékkal), a kőbányai önkormányzat (18 százalékkal) és az egy aranyrészvényt birtokló ÁPV Rt. nyilván már korábban megegyeztek az új vezetők személyében. – Ilyen értelemben talán mindnyájan az MFB jelöltjei vagyunk – mondta Tunyogi László, aki kérdésünkre azt mondta: nincs szándékában lemondani a Perfekt Rt.-nél betöltött ügyfélkapcsolati üzletág-igazgatói tisztségéről. Nem megerősített információink szerint a Hungexpo Rt. adózás előtti eredménye az első félévben elérte a félmilliárd forintot, s a menesztett vezérkar úgy látta, hogy az év végére legalább kétszázmillió forintos nettó eredményre számíthat a vásárszervező, ha megfelelő módon gazdálkodik a társaság. A Perfekt Rt. az Altus csoport tagja, amelynek első embere Gyurcsány Ferenc. Gyurcsány Ferenc anyósa Apró Piroska, a pártállami korszak utolsó miniszterelnök-helyettese, Horn Gyula exminiszterelnök kabinetfőnöke s nem mellékesen a Hungexpo Rt. egykori elnöke (ma az állami Budapest Airport elnöke). Több vélemény szerint is az Altusban összpontosul az MSZP és az SZDSZ gazdasági érdekeltsége. A Perfekt Rt.-ben Virág Attila érdekelt, aki korábban az ÁPV Rt. igazgatóságának SZDSZ-es képviselője volt. (H. T.)

suppi
  Válasz | 2003. október 30. 22:26 | Sorszám: 44
Kis magyar off-shore történet
A Dunaferr-ügy és a balliberális kettos mérce

2001. augusztus 27.

Torkos Matild
Úgy tunik, egyelore nem dagad botránnyá a Magyar Nemzet által a Dunaferrnél feltárt gyanús off-shore cégalapítási ügy. A nemzeti vagyonnak bonyolult, trükkös apasztására kimunkált dunaújvárosi recept nem háborította fel sem a közpénzekért oly harcosan küzdo szocialista Keller Lászlót, sem a hasonló ügyek apropóján a tett színhelyén háborgó SZDSZ-es Eörsi Mátyást. Pedig a ciprusi adóparadicsomból ugyanaz a sikerdíjas Dunaferr-menedzsment osztogatta magának a tanácsokat, mint amelyik beszállítói szerzodést kötött piaci áron Orbán Gyozo cégével.
Az adóhatóság elol adóparadicsomba menekített tanácsadói díjak ? úgy tunik ? nem haladják meg a zsebek átláthatóságáért küzdo ellenzék ingerküszöbét. Míg a miniszterelnök édesapja cégének Dunaferr-rel kötött szerzodésébol az ellenzék és a hozzá közel álló balliberális sajtó jóvoltából a parlamentet eléro belpolitikai botrány dagadhatott, aközben mély hallgatás övezi a Dunaferr Enterprises nevu ciprusi társaság gyanús ügyleteit. Az ellenzéki képviselok nem toporzékolnak a parlament lépcsoin, hogy vizsgálóbizottság felállítását követeljék, kiderítendo: vajon miképpen fordulhatott elo kormányzásuk idején, 1996-ban az Állami Privatizációs és Vagyonkezelo Rt. felügyelete alatt muködo Dunaferr Rt.-nél, hogy az állami vállalat vezetése 370 ezer dollárért (akkori árfolyamon számítva 60 millió forintért) pénzügyi tanácsokat kért és kapott egy saját maga alapította adóparadicsomba bejegyzett cégtol?
Az ÁPV Rt. igazgatóságában ott ültek a szocialisták gazdasági szakértoi Szokai Imre elnök vezényletével, elnökhelyettesi rangban Virágh Attilával képviseltette magát az SZDSZ is. Ok gondoskodhattak arról is, hogy a Dunaferr igazgatóságába delegált ÁPV-s vezetok jóvoltából érvényesüljön az állami érdek, a jó gazda gondossága. A Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak (KVI), a Dunaferr kisebbségi tulajdonosának érdekeit ? a ciprusi off-shore cég alapítása idején ? az a Simóka Kálmánné védte, aki mostanság a Fovárosi Temetkezési Intézet vezetojeként kényszerül a Fovárosi Közgyulés egyik ellenzéki frakciójának kényes kérdéseire válaszolni a temeto gazdálkodásával kapcsolatban. (Ki gondolta volna, hogy a Simókáné vezette KVI panamagyanús telki telekügylete ? itt is komoly szerepet játszott a háttérben a Bankár Holding ? után, amelyet a Magyar Hírlap tényfeltáró munkája segítségével sikerült pár évvel ezelott az Erdészeti Hivatalnak megakadályoznia, egy köztemeto is terep lehet a
pénzszivattyúzásra.)

Simókáné egyébként, miközben a kincstári érdekeket képviselte Dunaújvárosban, a Telkiben bejegyzett ? Bankár érdekeltségu ? Deviza Factory Rt. igazgatóságában is helyet kapott. (Kormányok jöhetnek, mehetnek, a Medgyessy-féle egyetlen szellemi elithez tartozó menedzser nem vész el a "népgazdaság" számára.) Visszatérve az 1996-os adóparadicsomi állapotokra a Dunaferrnél: lapunk részletesen beszámolt arról, hogy a 36 milliárd forintnyi saját tokével rendelkezo óriásvállalat vagyonkezelésére pályázó dunaferres menedzsment például olyan egyszeru pénzügyi probléma megoldására sem volt alkalmas, mint egy turbóaggregátor-beszerzés pénzügyi konstrukciójának kidolgozása. E feladatot a ciprusi off-shore cégével végeztette el 28 ezer dollárért. Vagyis teljesen alkalmatlan volt arra, hogy a Dunaferrt vezesse.
Ezt azonban mi sem hisszük el. Vagyis sokkal valószínubb az, hogy a Dunaferrbôl kiszivattyúztak 60 millió forintnak megfelelo dollárt valamilyen célra. De az is megtörténhetett, hogy a havi fizetésért vállalatvezetésre vállalkozók kevesellték jövedelmüket, és azt Cipruson túlórázva egészítették ki, elrejtve a magyar adóhatóság orra elol a tanácsadásért kapott 370 ezer dollárt.
Ennyi pénzért Orbán Gyozo cége amúgy több mint fél évig hordja a botránykové vált dolomitot a Dunai Vasmube.
De ez mind semmi. 1997 végén, amikor már javában folyt a Dunaferr sikerdíjas menedzselése az MSZP?SZDSZ vezette ÁPV Rt. jóvoltából, a menedzsment kifogyhatott a pénzügyi tudományokból, mert szakmai segítségért a Bankár Holding szakértoihez fordult. Így kapcsolódhatott be ciprusi történetünkbe a Bankár Holding érdekeltségébe tartozó ugyancsak ciprusi off-shore cég, az Eagle Rex Tower.
E cég pedig a Dunaferr off-shore cégének többségi tulajdonjogáért lényegében olyan pénzügyi tanácsokkal fizetett, amelyek a milliárdos sikerdíjért vagyonkezeloi feladatokra vállalkozó menedzsmenttol is joggal elvárhatók lettek volna.
A vételár kiegyenlítése ugyanis a következoképpen történt. 1997 végén a Dunaferr eladta az off-shore cégben lévo üzletrészét, kilencvennapos határidot szabva a vételár kifizetésére. E határido alatt kötöttek egy tanácsadói szerzodést is hatvannapos teljesítési idotartammal pénzügyi tanácsadásra. A tanácsok megszülettek idore, ki is fizették az árát azonnal, amibol azután boségesen tellett a cég felének megvásárlására. Az egyébként Bankár-szakértok nélkül is nyereségesen muködo ciprusi cég még eredményesebb lett az új tulajdonos színrelépésével. Mára 1,5 millió dollár vár sorsára az eredménytartalékban. Ezt a 420 millió forintnak megfelelo valutát a közeljövoben fel is oszthatják osztalékként az idoközben két magánszemély tulajdonába került többségi üzletrész-tulajdonos off-shore cég, a Sassari Trade Ltd. és a Dunaferr között.
Vagyis az eredetileg tisztán Dunaferr-tulajdonú ciprusi cég nyereségébôl 210 millió forint kerül magánzsebekbe. Teljesen szabályos itt minden, törvénysértés nem történt ? tegyük hozzá menten. Hiszen nincs okunk azt feltételezni, hogy korrupciógyanús ez a ciprusi céghistória akkor, amikor a Dunaferrnél fél évig vizsgálódó rendorség csak a buncselekmények hiányára lelt. Csakhogy: a Dunaferr off-shore cégének többségi tulajdonát megszerzo, Bankár érdekeltségu céget tulajdonló társaság egyikében Dunaferr-vezetore bukkanunk. Ez pedig gyanús. Annyira bizonyosan, minthogy a miniszterelnök édesapja üzleti viszonyba keveredett egy állami tulajdonú céggel.
És akkor ? tekintet nélkül az üzleti titok szentségére ? még azt is nyilvánosság elé tárjuk, hogy a Dunaferr Enterprises pelletvasérc importálásához szükséges bankgaranciát a kisebbségi tulajdonos Dunaferr biztosította hatmillió dollár értékben.
És csak igen halkan kérdezzük meg: vajon hány pénzügyi tanácsadó cég van még Magyarországon "Bankárékon" kívül, amely ilyen garanciával rendelkezo cégbe szívesen beszállt volna, ha szabad lett volna a verseny?
A ciprusi Dunaferr Enterprises a pénzügyi tanácsadás mellett egyébként az ingatlanüzletbe is belevágott. Úgy ítélték meg, hogy a Dunaferr tokéjének a ? sikerdíjas vagyonkezelési szerzodésben vállalt ? gyarapítására nem rossz terep a spanyol tengerparti Malaga. Vásároltak hát egy ingatlant és panzió építésébe fogtak.
Eközben Dunaújvárosban a száz százalékban állami tulajdonban hagyott dunaferres társaságok gyártották a vasércet és a veszteséget. Nagyságrendileg ugyanannyi veszteséget termeltek, mint amennyi nyereség keletkezett azoknál a cégeknél, amelyeket ? a sikerdíjas menedzserek jóvoltából ? részben privatizáltak. A magánosításban túlnyomórészt az Acél XXI. Kft.-be tömörült sikerdíjas menedzsment tagjai vehettek részt. Több mint hétszázmillió forint osztalékot rakhattak zsebbe a nyereségesen muködo társaságok nyereségesre könyvelt cégeibol.
Hogy tisztán értsük: a száz százalékban állami tulajdonban hagyott, veszteséges acélgyárakat a részben privatizált társaságok szolgálták ki nyereségesen. A nyereséget eredményezo szerzodések pedig lényegében az Acél XXI. Kft.-be tömörült menedzsment tagjai döntése nyomán köttettek meg, bárki írta is alá azokat a megrendeloi és a beszállítói oldalon.
Dunaferr-ügy egyébként nincs ? ezt megmondta Keller László is a tévében. És nem is lesz ? tesszük hozzá ? mindaddig, amíg Orbán Gyozo bányájából ki nem fogy a dolomit. Tényfelhánytorgatás szempontjából a Dunaferr egy aranybánya. Szálljunk bátran a mélyére ? jobbról, balról egyaránt.

suppi
  Válasz | 2003. október 30. 22:13 | Sorszám: 43
Valamelyik topicban többször is előkerült Símóka Kálmánné.

Malagai beruházás
Tovább bonyolódik a Dunaferr-sztori
2001. augusztus 25.

Torkos Matild
A Dunaferr 1996-ban Ciprus szigetén bejegyzett off-shore cégének tevékenysége nem merült ki a dunaújvárosi vasmunek 370 ezer dollárért nyújtott pénzügyi tanácsadásban és a pellet nyersvasérc importjának bonyolításában, hanem belevágtak az ingatlanüzletbe is ? értesült megbízható forrásból a Magyar Nemzet.
Miután bonyolult cégkapcsolatokon keresztül kimutathatóan a Bankár Holding érdekeltségébe tartozó ciprusi cég, az Eagle Rex Tower Ltd. megszerezte a Duna-ferr Enterprises többségi tulajdonjogát, a cég tevékenysége közé felvette az ingatlanhasznosítást is. Mint megtudtuk, ezt követoen a Dunaferr Enterprises a spanyol tengerparton, Malagán ötvenmillió forintért vásárolt ingatlant, amelyen egy panzió építésébe fogott. A panzió idoközben fel is épült, és információink szerint a Dunaferr Enterprises hamarosan értékesíteni fogja. Ez pedig azt jelenti, hogy az eladásból származó bevétel a Dunaferr off-shore cégének nyereségét gyarapítja majd, amin azonban a dunaújvárosi cégnek vélhetoen osztozkodnia kell jelenlegi tulajdonostársával, a Sassari Trade Ltd.-vel. Mint arról korábban beszámoltunk, a két magánszemély (Lakatos Éva és Kaptay György) tulajdonában lévo Sassari Trade vásárolta meg 1999 végén a Bankár érdekeltségu Eagle Rex Towertol a Dunaferr Enter-prises ötvenszázalékos üzletrészét.
Mint azt korábbi cikkünkben (2001. augusztus 22.) említettük, az Eagle Rex Tower tulajdonosai 1999 végéig a ciprusi Bankár Capital Investment Ltd. és a Bankár Trade Kft. voltak.
A Bankár Capital Investment Ltd.-rol annyit sikerült megtudnunk, hogy a Dunaferr-rel történo tárgyaláson 1997 végén a Bankár Trade Kft. mellett e céget is Réthy Imre és Lakatos Éva képviselte. Réthy Imre több, a Bankár Holding érdekeltségébe tartozó cég vezetoje és tulajdonosa. Kovács Gábor, a Bankár Holding többségi tulajdonosa és egyben elnök-vezérigazgatója a Magyar Nemzetnek cáfolni igyekezett érintettségüket a Dunaferr off-shore cégével kapcsolatos gyanús ügyletekben, azt állítván, hogy a Bankár Holdingnak nincs off-shore cége Cipruson, amely résztulajdont szerezhetett volna a Dunaferr Enterprisesben.
Kovács Gábor azt nem tagadta, hogy a Bankár Trade Kft. korábban az érdekeltségükbe tartozott, ám mint elmondta, üzletrészüket Lakatos Éva egy tulajdonában lévo céggel évekkel ezelott kivásárolta.
Mint arról korábban beszámoltunk, ez a cég volt az egyik tulajdonosa annak a korábban már említett Eagle Rex Towernek, amelyen keresztül a Bankár-csoport befolyása érvényesülhetett a Dunaferr Enterprises Ltd.-ben. A Lakatos Éva vezette Bankár Trade neve 1998. december 7-én egyébként B and T-Trade Kft.-re módosult, a cégben 51 százalékos többségi tulajdonos lett a Guggerhegyi Rt., míg a maradék 49 százalék a Városligeti Befektetési Kft.-é volt.
Az egymilliárd alaptokével létrehozott Városligeti Befektetési Kft. jogutódja a 1998 elejétol az immár 2,9 milliárd jegyzett tokével rendelkezo "Agárd" Mezogazdasági Holding Rt., amely közvetlen Bankár Holding-irányítás alatt áll, tulajdonosa a Bankár Tokebefektetési és Gazdasági Tanácsadó Kft.
A Bankár Trade-et tulajdonló másik cégben, a tízmillió forint jegyzett tokéju Guggerhegyi Rt.- ben viszont figyelemre méltó módon dunaújvárosi érdekeltekre bukkanunk. 1995 szeptemberétol a Guggerhegyi Rt.-ben igazgatósági tag a Dunaferr Portolán Kft. volt ügyvezetoje, Kovács Péter, míg a felügyelobizottságban a dunaújvárosi Jakab Károlyné kapott helyet. A cég egyedüli részvényese Lakatos Éva volt, a társaság taggyulése 1999. augusztus 15-én úgy döntött, végelszámolás útján megszünteti a céget. A végelszámoló a Bankár Holding érdekeltségu cégek felügyelobizottságaiban gyakran eloforduló Kriszt Gyula volt. 1999. augusztus 15-én ugyancsak Kriszt Gyula végelszámoló gondjaira bízták a Bankár Trade (B and T-Trade) Kft.-t is. E cég is jogutód nélkül szunt meg.
A Dunaferr Rt. vezetéséhez tartozó személyek más Bankár-kötodésu cégekben is felbukkannak. Például a Telkibe bejegyzett Bankár-érdekeltségu Deviza Factory Rt. felügyelo-bizottságában kapott helyet 1995 májusától 1997. december végéig a ciprusi off-shore cégétol 12 ezer dollárért pénzügyi tanácsokat vásárló Dunaferr Portolán ? idoközben elhunyt ? volt ügyvezetoje, Kovács Péter és Jakab Irén, a Dunaferr Rt. gazdasági vezérigazgató-helyettese, aki a Dunaferr ciprusi off-shore cége vezetésének ma is tagja. A Deviza Factory igazgatóságának '96 májusától '97 júliusáig tagja volt Simóka Kálmánné, aki ez ido tájt a Duna-ferr Rt. igazgatóságának is tagja volt mint a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) vezetoje. Latorcai János, az Országgyulés gazdasági bizottságának elnöke e héten sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a felállítandó albizottság várhatóan vizsgálni fogja a KVI vezetésének felelosségét is a Dunaferr Rt. vagyonkezelésbe adása miatt.

A Miniszterelnöki Hivatal honlapján nyilvánosságra hozták a Dunaferr Rt. vagyonkezelési szerzodésének tapasztalatait összegzo jelentést. A hivatalt vezeto Stumpf István miniszter a korábban 30 évre titkosított jelentés minosítését feloldotta, miután a korábban az országgyulési képviseloknek kiosztott dokumentum tartalma teljes egészében ismertté vált a sajtó elott.

iszalag
  Válasz | 2003. október 04. 13:27 | Sorszám: 42
iszalag
  Válasz | 2003. október 04. 13:26 | Sorszám: 41
BB akkori elnöke a PostaBank mostani vezérigazgatója Singlovics volt (az évszámban nem vaygok biztos)

Sinlovics BB vezérig -??
EximBank 2001 jun- 2002 aug 13
PostaBank vezérig 2002 aug - 2003 szeptember -eladásig

suppi
  Válasz | 2003. október 04. 01:18 | Sorszám: 40
Anno a Budapest Bank értékpapírcégénél a BÉB Rt-nél vezették a kárpótlási jegyek nyilvántartását. A BéB Rt-nél nyoma veszett 11 milliárdnyi kárpótjegynek, a következő trükkel: a bevont kárpótlási jegyek egy részét nem semmmisítették meg, hanem a piacon újra forgalmazták (ekkor Vindics volt a vez. ig. ) (évekkel ezelőtt hallottam, hogy a rendőrség a lefoglalt kábszert újraforgatja a másodlagos piacon, ez az előzőhöz hasonló, pénzügyi szempontból).
suppi
  Válasz | 2003. október 04. 01:07 | Sorszám: 39
A Budapest Bank szerződésének története •
Ferdítési nehézségek

Megsértette a kormány a parlamenti játékszabályokat, amikor megakadályozta, hogy az Országgyűlés „ellenőrizze” a Budapest Bank magánosítása során játszott szerepét: először tavaly áprilisban, majd októberben tagadta el a Pénzügyminisztérium, illetve a kormány az 1995 decemberében vállalt speciális állami garanciákat, majd szeptembertől Medgyessy Péter pénzügyminiszter tért ki folyamatosan a tájékoztatás elől. Mindenesetre az időközben történt szerződésmódosítás állítólag enyhített az állam szorító terhein, ám a Polgári Bank visszavásárlása így is 1,1 milliárd forintjába került tavaly a központi kasszának.
Februárra újabb parlamenti botrány van készülőben a Budapest Bank (BB) 1995. évi privatizációjakor vállalt állami kötelezettségek miatt. A botrány, úgy tűnik, szakmai és politikai irányultságú egyaránt. Nehéz megítélni, vajon a bank magánosítási szerződését a magyar fél részéről aláíró pénzügyminiszter, a BB korábbi elnök-vezérigazgatója, Bokros Lajos presztízsszempontjai indokolták-e a BB 1995. decemberi eladását vagy az államnak többe került volna, ha a bank a nyakán marad, ráadásul ama haszontól is elesett volna a bankvilág, hogy egy komoly szakmai befektető rázza gatyába a BB-t. Az ugyanis a jelenlegi, épp az 1995. év végi privatizációs sikerek által megalapozott stabil gazdaságpolitikai körülmények között is nyilvánvaló, hogy a BB-ért alig több mint egy éve nem tolongtak a vevők. Az egyetlen, a General Electric Capital (GEC) pedig az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD) karöltve kíméletlen feltételeket diktált.
A Fidesz-MPP már az árat illetően is 1995 decemberében a kormányfőhöz fordult, hogy halassza el a BB eladását, mondván, ha csak névértéken adják el a bankot, akkor valójában az állam fizet, hiszen korábban 12 milliárdnyi államkötvénnyel, s egy 2 milliárd forintra értékelhető, a Belváros szívében lévő bankszékházzal stafírozták ki a menyasszonyt. Azóta kiderült: az igazi feketelevest az állami garanciavállalások jelentik. Az eredeti szerződési előírások szerint ugyanis a GEC és az EBRD bizonyos feltételek esetén (ha a bank részvényeinek könyv szerinti értéke a vásárláskori érték felénél kisebb összegre csökkenne) 1999. május 15-éig bármikor visszaadhatta volna a bankot, ráadásul nem annyiért, amennyiért vette, hanem annak a 6 hónapos LIBOR (londoni bankközi) kamattal növelt dollárösszegéért. Vagy egy másik garanciális példa: Bokros Lajos kötelezettséget vállalt arra, hogy a GEC utasítására a Budapest Bank meghatározott összeg erejéig (1997-ben és 1998-ban egyaránt 4,125 milliárd forintnyi, a bank eladásának időpontjában az MNB középárfolyamán számított dollárösszegig, amit minden egyes alkalommal a forint/dollár árfolyam azóta bekövetkezett változásával korrigálni kell) felkérheti a minisztert bármiféle olyan kölcsön, befektetés vagy vagyontárgy visszavásárlására, illetve garancia vállalására, amely 1996. június 30-áig, vagyis még a BB eladását követő fél évben is a BB könyveibe került.
Hogy e szerződési feltételeket mai eszével már a Horn-kabinet sem fogadná el, vagy annyit javult-e azóta Magyarország renoméja, hogy a kormányfő úgy gondolta, pénzügyminisztere nyugodtan kérheti részvényes társaitól a garanciák némi oldását, azt nem tudni, mindenesetre Draskovics Tibor pénzügyi államtitkár arról tájékoztatta a sajtót, hogy a miniszterelnök felkérésére Medgyessy Péter tárgyalásba kezdett a GEC-vel és az EBRD-vel, sőt tavaly december 23-án már alá is írták a módosított szerződést. Ez – Draskovics szerint – a magyar fél számára két ponton is kedvező változással jár. Nem kell visszavenni a babaruhát, megszűnt a részvény-visszavásárlási záradék, s nagyjából arra kell csak a kormánynak garanciát vállalnia, ami az ő sara, a visszavásárlási garanciába vont eszközök bekerülési határideje 1995. december 31-e lett.
Igazán jól azonban megint csak a GEC járt,
mondogatják magukat megnevezni nem kívánó köztisztviselők. 1997 helyett ugyanis már tavaly visszaadhatta – 1,1 milliárd forint készpénzért – az államnak az 1996-ban mintegy félmilliárdnyi veszteséget felhalmozó Polgári Bankot (PB). Az erről szóló szerződésben a pénzügyminiszter ugyan állítólag kikötötte, hogy az állam az 1995. december 31-ét megelőző színvonalú bankot vette vissza, ám a BB a Cívis Alapért és a Citizen Rt.-vel közös „kavarásokért” – ez utóbbit a PB könyvvizsgálója már 1995. évi jelentésében is kifogásolta (HVG, 1996. augusztus 24.) – semmiféle garanciát nem vállalt. Ráadásul azt sem tudni még, vajon mennyiért sikerül majd a PB-t privatizálni, s azt megelőzően még mennyi pénzt kell az államnak belepumpálnia. Balázs Ágnes helyettes államtitkár a sajtótájékoztatón megerősítette: a PB a hitelintézeti törvényben előírt követelményeknek megfelelő működéséhez alapos tőkeinjekcióra szorul, amit azonban az állam szeretne elkerülni. Singlovics Béla, a BB vezérigazgatója szerint egyébként túl sokat foglalkozik a sajtó a garanciákkal, a Budapest Bank mérlegfőösszegéhez (360 milliárd forint) képest vállalt 3,25 százaléknyi állami garancia nem igazán számottevő. Kérdés, az adófizetők is így gondolják-e. Véleményük természetesen attól függ majd, hogy az állam mennyiért tud majd túladni a BB-től visszavásárolt kölcsönökön, eszközökön, s akkor derül ki igazán, blöffölt-e Bokros Lajos, amikor jó imázst teremtett saját bankjának a korábbi esztendőkben.
Dióhéjban körülbelül így foglalható össze a Budapest Bank szerződésének pénzügyi háttere, ám igazán botrányos a politikai történet, ahogy a kormány semmibe vette az Országgyűlést. Jóllehet a Budapest Bank magánosításának a Bokros Lajos pénzügyminiszter által 1995. december 19-én aláírt szerződései részeként a miniszter többféle speciális állami garanciát vállalt, ennek semmi nyoma nem volt abban a Pénzügyminisztérium (PM) által az Országgyűlés költségvetési, adó- és pénzügyi bizottságának a megrendelésére készített tavaly áprilisi, sőt a kormány által készített októberi beszámolókban sem, amelyből az ÁPV Rt. összesen közel 400 milliárd forintnyi kezességvállalását kiolvasva a képviselők igazolva látták gyanújukat: a Suchman Tamás vezényletével bonyolított privatizációs sikersztori némi szépséghibája, a tárca nélküli miniszter túlságosan bőkezűen vállalt állami garanciákat. Latorcai János (KDNP) kétkedéseit pedig a BB eladásakor vállalt állami garanciákat illetően Medgyessy Péter pénzügyminiszter tavaly szeptember 24-én azzal altatta el, hogy megígérte, ha a vevők is hozzájárulnak, „az üzleti megállapodást ... nyilvánosságra fogom hozni”.
Három hónapos ködösítés – fordítási nehézségekre való hivatkozás – [/b]után Draskovics Tibor pénzügyminisztériumi államtitkár január 2-ai sajtótájékoztatóján kiderült, az érintettek már a szerződés módosításán is túl vannak, ám a nyilvánosságra hozatalból, ily módon a képviselők tájékoztatásából még mindig semmi nem lett.[/b] Az államtitkár felmutatott ugyan egy 30-40 centiméter vastag dossziét, hogy íme, a szerződés, ám pókerarccal rögtön hozzátette, az üzleti világban legfeljebb annak tartalmát szokás nyilvánosságra hozni. És mesélt. Hangsúlyozta, „semmiféle titkos záradéka nincs tehát a szerződésnek”, azt azonban már nem verte nagydobra, hogy ahogy az általában egy banki eladásnál szokás, a BB eladásakor is kétfajta szerződés született, egyrészt egy szokásos részvényeladási, amelyet külön-külön kötött a pénzügyminiszter a GEC-vel és az EBRD-vel, másrészt az új részvényesek együttműködési – úgynevezett részvényesi – szerződése. A vitatott garanciákat pedig nem a részvényeladási, hanem a részvényesi szerződés tartalmazta.
Miniszterek, magas rangú kormánytisztviselők legfőbb kelléke lett napjainkra a különféle blöfföket kísérő pókerarc – legalábbis a BB privatizációs szerződésének nyilvánosságra hozataláról szóló megannyi történet ezt bizonyítja. Jószerivel például azt sem tudni, hogy ki dolgozta ki a szerződési feltételeket. Előkészítésében ugyanis személyes érintettség okán anno – legalábbis az akkori híradások szerint – nem Bokros Lajos pénzügyminiszter, hanem Draskovics Tibor vett részt, ám mint az államtitkár a sajtótájékoztatón elmondta, „minden lépésemről konzultáltam a miniszterrel, s végül is magyar részről Bokros Lajos december 19-én a kormány felhatalmazását bírva írta alá a szerződést”. 1995. december 14-én a PM a kormány elé tárta a részvényeladási feltételeket, ám mint azt a Kormányzati Ellenőrzési Iroda (KEI) állítólag megállapította, egyes garanciális szabályokról hallgatott az előterjesztő, miközben az akkori helyettesítési rendnek megfelelően Horn Gyula távol-keleti utazása miatt Bokros Lajos vezette az ominózus kormányülést. A HVG információját a KEI elnöke, Rubicsek Sándor nem erősítette meg, mindössze annyit mondott; „Majd meglátjuk. Októberben kért fel a miniszterelnök, hogy ellenőrizzük a BB-szerződéseket, amit egyszer már napirendre is tűzött a kormány, ám a hírek szerint épp a héten vitat meg.”
SZÁNTÓ ANIKÓ

iszalag
  Válasz | 2003. szeptember 28. 15:00 | Sorszám: 38
a CW AG Bank vizsgálatával foglalkozó parlamenti albizottság munkájában, és csak meg szeretném erősíteni azt, hogy több ezer oldalt tekintettünk át mintegy másfél év alatt, több tucat személyt hallgatott meg az albizottság, köztük a CW AG Bank felelős vezetőit, a Magyar Nemzeti Bank felelős vezetőit, néhány személyt a leányvállalatoktól. Ennek az lett az eredménye, hogy egymásnak ellentmondó vélemények hangzottak el, egymásra mutogatás, a felelősség áthárítása - hol a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, Hárshegyi úr hárította a felelősséget át a Magyar Nemzeti Bank elnökére, jelenlegi elnökére is, Surányi Györgyre, hol fordítva történt ez meg -, de abban nem volt egységes állásfoglalás, hogy valójában miért és ki okozta, kinek a felelőssége mellett jött létre ez az óriási veszteség, amely veszteséget gyakorlatilag közpénzekből - hiszen ez a forrás -, az adófizetők zsebéből finanszíroztak meg, és finanszírozzák meg még most is a Magyar Nemzeti Bankon keresztül.
Miből keletkezett ez a veszteség? Ha áttekintjük ezt a dokumentációs tárházat, akkor egyértelműen kiderül ebből, hogy két vonalon keletkeztethető a veszteség. Az egyik vonal az, ami a CW AG Bank botrányos gazdálkodását, pénzkihelyezési tranzakcióit illeti; természetesen a Magyar Nemzeti Bank jóváhagyása mellett, hiszen hosszú ideig ezt senki de senki a Magyar Nemzeti Bank részéről nem kifogásolta, pedig a CW AG Bank felügyelőbizottságának elnökei a Magyar Nemzeti Bank alelnökei voltak, többek között hosszú ideig Hárshegyi Frigyes is.
Emellett vélelmezhető az is - legalábbis a dokumentációkból indirekten kiderül -, hogy a CW AG Bank játszotta az egyik fontos pénzátmosó bank szerepét itt, Európa szívében, hiszen a kétes hírű fedezetlen hitelkihelyezései valószínűleg a szervezett bűnözéssel is összefüggő cégek finanszírozását is szolgálták. Egyes hírek és információk szerint a FÁK országaiból mosták ezen keresztül át a kétes értékű és hírű pénzeket, amiben nagyon sok magyar cég is közreműködött és szerepelt. Az ugandai rézbánya ügyet vagy a Gigastorage ügyét már a Magyar Nemzet és más újság is megszellőztette, de a későbbiek során is találkozunk ilyen ügyletekkel; jóllehet az albizottság számára ezeket a dokumentumokat nem nyújtották át.
Vagyis itt jelentkezett egy olyan kérdőjel, hogy ha a Magyar Nemzeti Bank köztulajdon - hiszen nem magántulajdon, mint, mondjuk, az Egyesült Államok központi bankja, a Federal Reserve -, amely felett a parlament jogosult tulajdonlást és felügyeletet gyakorolni, akkor hogyan lehet az, hogy az albizottságnak, amely a parlamentet képviseli, nem nyújtanak át dokumentációt, miközben külső könyvvizsgáló cégek - mint, mondjuk, a Price Waterhouse vagy a Boston Csoport -, természetesen hozzájutottak ezekhez az információkhoz, és nem lehet tudni, hogy esetleg ők nem adták-e tovább más területekre ezeket az információkat. Az albizottság pedig nem kapta meg, arra hivatkozással, hogy banktitok van; jóllehet az osztrák jegybanktörvény nem ezt mondja ki, mert kimondja: ha visszaélés gyanúja jelentkezik, akkor kötelező kiadni ezeket a dokumentumokat. Ezen az egyik csatornán, amely a pénzátmosás gyanúját hordozza magában, keletkezett ez az óriási veszteség.
A másik természetesen a leányvállalatok kérdése, hiszen igen gyanús, nagyszámú leányvállalat jött létre a CW AG Bank körül, ilyen például a Waltham Csoport, ilyen a CW Lízing Csoport, ilyen a Dorottya Kft., amely a Dorottya utca 6. szám alatt lévő óriási ingatlant birtokolja, a tulajdonában van, és ezzel sáfárkodik vagy kufárkodik. Ezeken a leányvállalatokon keresztül is, a rossz hitelkihelyezési gyakorlatnak megfelelően, óriási veszteség halmozódott fel, amelyet áttekinteni, megvizsgálni az albizottságnak nem volt már ideje és bizony dokumentuma sem elegendő. Ezért mi javasoljuk, hogy az ügyészség vizsgálata terjedjen ki a leányvállalatok veszteségeinek feltárásaira is.
Felmerült ugyanakkor még a mérleghamisítás gyanúja is, hiszen az, hogy feltűnően magas kamatláb mellett adták ki a hiteleket - amit egyébként a jelentés is megállapít -, azt is jelenti vélelmezhetően, hogy ilyen magas kamatlábat könnyen vállal az olyan hitelfelvevő, aki biztos abban, hogy soha nem fizeti vissza a hitelt. Ezért ez a magas kamatláb bekerül a CW AG mérlegébe, és természetesen más eredményt fog kihozni. Ilyen szempontból amikor már a veszteség megjelenik, akkor ez a magas kamatláb, de soha ki nem fizetett kamatmennyiség természetesen hatalmas veszteséget okozott, és ez a mérleghamisítás gyanúját is felveti. Szintén javasoljuk majd, hogy ezt az ügyészség vizsgálja felül, amikor ezt a tényleges vizsgálatot elvégzi.
Mennyi a veszteség? A keletkezett veszteséget nem tudjuk. Jelenleg ez még mindig banktitok, hiszen a Boston Csoport 90 milliárdját fogadta el az albizottság, bár szó van 160 milliárdról, sőt még 200 milliárd forintos veszteség is felmerül. Nem lehet tudni, hogy mennyi a végleges veszteség nagysága a CW AG Banknál, hiszen még 1996-ban - amikor már több mint 70 milliárd forintos veszteségről tudtak - aláírták a garancialevelet, Hárshegyi Frigyes, a Magyar Nemzeti Bank akkori alelnöke, aki korábban a CW AG Bank felügyelőbizottságának volt az elnöke, és garantálták a veszteség megfinanszírozását. Ez ment parlamenti jóváhagyás nélkül? Véleményem szerint nem, hiszen hallgatólagosan tudomásul vették, mert ha most visszapörgetjük egy kicsit a történelmet, akkor jelenik meg 1997-ben az az adósságcsere, amelynek értelmében véleményünk szerint összefüggés van az adósságcsere és a CW AG Banknál keletkezett hatalmas veszteség között.
Nem fogadható el az a vélemény, és nem tartom szakmainak személy szerint sem, hogy ez technikai csere volt, mert eddig még egyetlenegy alkalommal sem kaptunk tételes elszámolást arról, hogy miből állt össze a 2150 milliárd forintos adósságcsere, amelyet piaci kamatozású devizahitelként - a parlament talán nem is tudta, hogy miről van szó, gombnyomással megszavazta - beépítettek a költségvetésbe, és mind a mai napig és az elkövetkező kétéves költségvetésben is törlesztjük ennek kamatterheit és természetesen a törlesztendő részét is. Ez eddig a kamatterhet tekintve közel 1000 milliárd forintot jelentett, a törlesztés pedig több mint 1000 milliárd forint, és még mindig nincs vége, mert 2004-ig történik ennek a törlesztése.
Kérdezem én, hova tűntek el ezek a források, miért nem számoltatták el eddig egyetlenegyszer sem a Magyar Nemzeti Bank mindenkori elnökét, tehát jelenleg Surányi Györgyöt, miért nem adtak számot a parlamentnek, hogy tételesen miből keletkezett ez a veszteség, milyen összefüggés van az adósságcsere és a CW AG Bank tevékenysége között. Kérnénk is, hogy az ügyészség majd szíveskedjen ezt a vizsgálatot is elvégezni.
A veszteség gyakorlatilag már 1992-ben jelentkezett, senki nem vette komolyan Seldmayer úr levele alapján, tovább is történtek a felelőtlen, botrányos hangú hitelkihelyezések, és 1997-ben a korona az volt, amikor a holland vezérigazgatót kinevezte a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Surányi György, aki veszteséget halmozott, és jutalma 1,2 millió dollár volt végkielégítésként. 1998-ban és 1999-ben végelszámoló biztost neveznek ki, a bankszakmához alig értő Láng Lászlót, aki kutatóból hirtelen lett gyorstalpalással bankár, és amikor a veszteség tovább halmozódott, tavaly 100 millió forintot kapott.
Kérdem én: ha összehasonlítom ezt a pedagógus bérével vagy a 40 ezer forintos minimálbérrel, az életet mentő sebész, orvos vagy traumatológus 80 ezer forintos bruttó bérével, nem szégyen, hogy 100 millió forintot osztogatnak annak, aki a költségvetés és a közösségi pénzek további veszteségét eredményezi, és a közösségi pénzekből, az adófizetők pénzéből kell mindezt megfinanszírozni?! Ezt nemzetközi és - talán a képviselők többségének nevében is mondhatom - parlamenti szégyennek tartom.
Ki a felelős mindezekért? Ha áttekintjük, természetesen a CW AG Bank vezetői felelősek. Aki a bűncselekményt elkövette, annak felelnie kell, de nehogy felmentsük a felelősség alól azt a személyt, akinek benne van talán a munkaköri leírásában is - önnek, elnök úr -, hogy minden olyan cselekedetért, amely a Magyar Nemzeti Bank hatáskörébe tartozó intézményeknél lezajlik, maga a Magyar Nemzeti Bank mindenkori elnöke a felelős.
Jelenleg Surányi György az elnöke. Nem értünk egyet a Magyar Nemzeti Bank közvetett felelősségével, mert nemzetközi viszonylatban azt sehol nem mondja ki a törvény, hogy ha veszteséget okoz, mondjuk, a Bundesbank a közösségnek, a költségvetésnek, akkor a Bundesbank elnöke lazán veszi a kalapját, és lelép a posztjáról. Nem, kérem - azonnal leváltják! És másutt is, minden civilizált államban; és ha kell, bíróság elé állítják, vagy legalábbis felelősségre vonják.
Ezért javasoljuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) a "közvetlen felelős" szót beiktatni az összefoglalóba, és az Állami Számvevőszék felülvizsgálatát; valamint a jegybanktörvény módosításával egyetértve kérjük az ügyészségtől (Az elnök ismét csenget.) a további vizsgálat elvégzését.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. http://www.miep.hu/frakcio/felszolal/1998/gidai/20010216_1407.htm
iszalag
  Válasz | 2003. szeptember 28. 14:46 | Sorszám: 37
A veszteség gyakorlatilag már 1992-ben jelentkezett, senki nem vette komolyan Seldmayer úr levele alapján, tovább is történtek a felelõtlen, botrányos hangú hitelkihelyezések, és 1997-ben a korona az volt, amikor a holland vezérigazgatót kinevezte a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Surányi György, aki veszteséget halmozott, és jutalma 1,2 millió dollár volt végkielégítésként. 1998-ban és 1999-ben végelszámoló biztost neveznek ki, a bankszakmához alig értõ Láng Lászlót, aki kutatóból hirtelen lett gyorstalpalással bankár, és amikor a veszteség tovább halmozódott, tavaly 100 millió forintot kapott. http://www.mkogy.hu/naplo98/189/n189_020.htm
iszalag
  Válasz | 2003. szeptember 28. 14:45 | Sorszám: 36
Mibõl keletkezett ez a veszteség? Ha áttekintjük ezt a dokumentációs tárházat, akkor egyértelmûen kiderül ebbõl, hogy két vonalon keletkeztethetõ a veszteség. Az egyik vonal az, ami a CW AG Bank botrányos gazdálkodását, pénzkihelyezési tranzakcióit illeti; természetesen a Magyar Nemzeti Bank jóváhagyása mellett, hiszen hosszú ideig ezt senki de senki a Magyar Nemzeti Bank részérõl nem kifogásolta, pedig a CW AG Bank felügyelõbizottságának elnökei a Magyar Nemzeti Bank alelnökei voltak, többek között hosszú ideig Hárshegyi Frigyes is.

Emellett vélelmezhetõ az is - legalábbis a dokumentációkból indirekten kiderül -, hogy a CW AG Bank játszotta az egyik fontos pénzátmosó bank szerepét itt, Európa szívében, hiszen a kétes hírû fedezetlen hitelkihelyezései valószínûleg a szervezett bûnözéssel is összefüggõ cégek finanszírozását is szolgálták. Egyes hírek és információk szerint a FÁK országaiból mosták ezen keresztül át a kétes értékû és hírû pénzeket, amiben nagyon sok magyar cég is közremûködött és szerepelt. Az ugandai rézbánya ügyet vagy a Gigastorage ügyét már a Magyar Nemzet és más újság is megszellõztette, de a késõbbiek során is találkozunk ilyen ügyletekkel; jóllehet az albizottság számára ezeket a dokumentumokat nem nyújtották át.
http://www.mkogy.hu/naplo98/189/n189_020.htm

suppi
  Válasz | 2003. szeptember 28. 03:46 | Sorszám: 35
Komoly érdekellentétbe került Tasnádi a büntetlen előéletű, de az őrző-védő világ egyik „legsúlyosabb” egyéniségének tartott Seres Zoltánnal is: a Budai Hengermalom Rt. egymással vitában álló tulajdonosai közül Seres emberei az egyik, Tasnádié a másik csoportot védték.

Serest 99-ben szitává lőtték Tahitótfaluban a Bentley-ével, Tasnádi éppen akkor őrizte a Máté László által elprivatizált Budai Hengermalmot, Seres ugyanakkor a Máté László és Apró Piroska alapította S-Komplexben tűnt fel.

Szvsz ezek a milliárdos "vállalkozók" (pl: Tasnádi, Seres) csak előretolt sakkfigurák egy ennél jóval nagyobb játszmában, akik mögött a rendszerváltás (és az elmúlt rendszer) legnagyobb haszonélvezői állnak.

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2  3 
 

         előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola