Németországból jött család vendégeskedett náluk. Jóidő lévén a vendég gyerekek a kertben játszottak.

Egy idő után a házigazda rájuk szólt, hogy ne másszanak föl a fákra.

Jó, nem másztak föl a fákra, ragyogóan tovább játszottak.

Ismét kis idő múltán a házigazda rájuk szólt, hogy ne lépjenek a fűre.

Jó, engedelmes gyerekek voltak, ezentúl nem léptek a fűre, de továbbra is remekül mulattak: rohangásztak az ösvényeken.

És így tovább: egyáltalán ne rohangáljanak, csöndben legyenek ... Egy idő után kétségkívül kiderült, hogy a házigazdát az zavarja, hogy ezek a gyerekek jól érzik magukat.

Aszem érthető (de azért megmagyarázom ). Az ember boldogsága nem függvénye a külső tényezőknek. Mindaz, aki külső tényezőkre panaszkodik, önmagát csapja be.

A külső tényezők persze korlátozhatják az ember mozgásterét, a boldogság megélésének módját. Szélső érték Szent Lőrinc vértanú esete, aki miközben már rostélyon sütögették, így tréfálkozott a hóhérral: "Ez az oldalam már megsült, fordíts meg és akár ehetsz is belőlem!"

Már napok óta foglalkoztat a felvetett téma. Állítólag mindenki magából indul ki, hát én is megpróbáltam saját kályhastarthelyemmé válni. Soha sem gondoltam volna, hogy ennyire izgalmas kérdést vetettél fel.

Rájöttem, hogy állandó berzenkedésem mellet sem haragszom személy szerint senkire. Pedig megpróbáltam összes (magán, családi, nemzeti) sérelmeinket valamelyik személyhez kötni. Nem sikerült! Egyszerűen nincs kinek megbocsátanom, holott egész életünk csupa sérelmekből állt.

Tudod mire jöttem rá? Mindenki tette a dolgát. A gyilkos ölt, a szadista kegyetlenkedett, a perverz mutogatta magát, a kapzsi harácsolt, a hazudós füllentett és így tovább. De!

Bauer Miklós állítólag mintaférj és gyermekeinek igen jó apukája volt. Mert mást követelt meg tőle a mikrokörnyezete és mást a makró. Aztán Hitler, aki családommal hm...., nem éppen tisztességesen bánt el, állítólag nagyon szerette az állítólag hm... nem éppen árja Braun Évát. Szóval az összes negatív figura ott volt negatív, ahol a környezete így kívánta, vagy engedte meg és ott tanúsított "emberi" magatartást, ahol csak avval érvényesülhetett.

Eddig rendben is lenne, és akkor most nagyon haragudhatnék mindenkire a "környezetből". Igen ám, de kire? Frau vagy Herr Mittudomén Kire? Ivan Ivanovicsra? Kiss Józsefre? Kinek kellene megbocsátanom egy arctalan
tömegből? Hiszen ott is csupa rendes ember található, aki azt sem képes felmérni, hová vezet szimpátiája vagy ellenszenve.

Zsákutcába hajtottam. Fogalmam sincs arról, hogyan lehet innen kifarolni.

Ehhez más csak azt kellene tudnom, hogy

1, ími az abszolut jó és mi az abszolut rossz, mert a relativitáselmélet erre, az általad felállított "axiómára" nem érvényes.

- A sárga irígység azt mondatja: "Neki se legyen jobb, mint nekem",
- a fehér ezt: "Legyen nekem is olyan jó, mint neki" ...

nem ártana, mások is meg tudnák már végre bocsátani azokat a bűnöket, melyeket soha sem követtünk el

Idézet:

---

a komancs kormány és a prolitea büntetés - ira Dei, mint egykor volt a babiloni fogság a zsidóknak vagy éppen a török vész a magyaroknak

---

Tetszik a hited. Kicsit irigylem is. (bocsánat!)

... Ez rájuk nézve szomorú !

... Dédanyám, aki sajátmaga (és családja) kizsákmányolásával épített 30 szobás panziót, az államosításkor így sóhajtott: "Az rendben van: legyen a parasztnak cípője. Az is rendben van: vegyék el attól, aki nem dolgozik. De miért veszik el attól, aki dolgozik ?!"

... Ezzel együtt nagy-nagy szeretetben, békességben (némi nélkülözéssel és a méltatlanságok miatti szomorúsággal) vészeltük át azokat az időket.

... "Ezeket" természetesen nem a politikai szerepvállalásban kell támogatni ...