Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Közélet   » Horthy Miklós (1. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2  3  4 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Horthy Miklós
kerekferko
  Válasz | 2012. június 25. 07:56 | Sorszám: 80
Liberálfasizmus.
LL.kedő
  Válasz | 2012. június 25. 07:35 | Sorszám: 79
„Ahogy ismerlek, az ellenérzéseidet nem az askenázi mítizálók, rinyálók, pénzlenyúlók, zsarolók, véleményterroristák genetikai állománya, hanem a viselkedésük váltja ki”

Nos, én mint megveszekedett operettnáci Jobbikos ugyancsak kijelenthetem, hogy nem genetikai, hanem morális alapokon jutok el a harag, de sokszor már-már a gyűlölet mezsgyéjére.
A „Mifajtánk és a ti félétek” meghatározásban sem a genetikai különbözőség volt a lényeg, hanem egy szélsőségesen viselkedő társadalmi csoport devianciája.

Rendes Kis
  Válasz | 2012. június 24. 12:25 | Sorszám: 78
Ahogy ismerlek, az ellenérzéseidet nem az askenázi mítizálók, rinyálók, pénzlenyúlók, zsarolók, véleményterroristák genetikai állománya, hanem a viselkedésük váltja ki.
Vagyis antiaskenázimítoszita, antirinyálita, antipénzlenyúlita, antizsarolita, antivéleményterrorita vagy.
Mint én.
Zsíros B. Ödön
  Válasz | 2012. június 24. 11:07 | Sorszám: 77
Én már anti-antiszemita vagyok...

Tököm tele van az askenázi mítoszokkal, rinyálásokkal, pénzlenyúlásokkal, zsarolásokkal, véleményterrorizmussal.

Zsíros B. Ödön
  Válasz | 2012. június 24. 11:04 | Sorszám: 76
Néhai apámnak megvan. Volt szerencsém olvasni.
Rendes Kis
  Válasz | 2012. június 24. 07:13 | Sorszám: 75
Horthy Miklós - Emlékirataim ( a teljes szöveg pdf-en)
... http://www.nemenyi.net/doc/02HorthyEm.pdf
(forrás: Raffay Ernő)
... www.facebook.com/Elegahazugsagokbol
kerekferko
  Válasz | 2012. június 23. 15:31 | Sorszám: 74
Akik Trianonban legyilkoták Magyarországot, nagyon jól tudták ezt.
Rendes Kis
  Válasz | 2012. június 23. 13:52 | Sorszám: 73
A Kormányzó Úr: http://www.picbadges.com/a-kormanyzo-ur/2618266/?fb_ref=social_bar&fb_source=home_oneline
... www.facebook.com/eva.elias2
hulot
  Válasz | 2012. június 20. 23:24 | Sorszám: 72
Hopszi...!

Rendes Kis
  Válasz | 2012. június 20. 23:21 | Sorszám: 71
Fluctuat olvtárs remek képei Csókakőről: http://forum.vectrix.hu/?f=2&t=3022
iszalag
  Válasz | 2005. március 28. 15:34 | Sorszám: 70
Alig egy héttel a Müncheni egyezmény után Horthy Miklós a nála bemutatkozó új olasz katonai attasénak a következőket mondta:
,,Európát két veszély fenyegeti: az orosz és a német. Egy erős Magyarország - a szomszédos Lengyelországgal együtt és Olaszország támogatásával - szilárd bástya lehetne mindkettővel szemben. Olaszország érdeke is, hogy Magyarországnak közös határa legyen Lengyelországgal."
Mercurius
  Válasz | 2005. március 28. 15:08 | Sorszám: 69
Információ a diplomáciai háttérhez:

Jozef Beck külügyminisztersége.
A "harmadik Európa" terve.

Pilsudski marsall már a harmincas évek eleje óta arra törekedett - félvén egy esetleges német-szovjet bekerítéstől -, hogy lazítsa az egyoldalú francia kapcsolatokat és rugalmasabb, mai nyelven "multilaterális" külpolitikát folytasson. Ezért 1932. július 25-én megnemtámadási szerződést kötött a Szovjetunióval. Igazi fordulat a lengyel külpolitikában azonban akkor következett be, amikor 1932. november 2-án Jozef Becket, a fiatal államtitkárt és egykori légionáriust nevezték ki külügyminiszterré. Beck és helyettese, Szembek gróf, arra törekedtek, hogy szakítva Franciaország és a kisantant merev status quo-politikájával, lengyel vezetéssel újrarendezzék a kelet-közép-európai térséget.

Beck első külpolitikai sikere az 1934. január 26-án aláírt lengyel-német megnemtámadási paktum volt. Létrejöttét előmozdította a lengyel vezetőket aggodalommal eltöltő francia-szovjet közeledés, valamint - utólag bármilyen különösnek tűnik is ez - Hitler kormányalakítása Németországban. Ennek oka abban rejlett, hogy az osztrák alsó rétegekből származó Hitler nem osztotta a weimari köztársaságban is vezető szerepet játszó porosz-konzervatív vezetőréteg (Hindenburg, Papen, Schleicher és mások) hagyományos lengyelellenességét. Hitler elsősorban Ausztria és a Szudétaföld bekebelezésére törekedett, hosszú távon pedig szövetségest látott Lengyelországban egy későbbi időben megindítandó szovjetellenes háború esetére. Természetesen éppen hosszú távon voltak a német és lengyel célkitűzések összeegyeztethetetlenek. Hitler forradalmi, az európai hatalmi rendszert alapjaiban megrendítő külpolitikát folytatott. Beck ugyan ellenfele volt a status quónak, Csehszlovákiát német, magyar és szlovák közreműködéssel fel akarta darabolni, de - mivel állandóan történelmi kategóriákban gondolkodott - végső célja annak a nagyhatalmi szerepnek a helyreállítása volt, amelyet Lengyelország a Jagelló-királyok idején játszott. Beck külpolitikai koncepciója az úgynevezett "harmadik Európa" létrehozása volt, egy laza államszövetségé, amely Magyarországból, az autonóm Szlovákiából, Jugoszláviából, Romániából állt és Olaszországra támaszkodott volna, de jó baráti viszonyt tartott volna fenn a két nyugati hatalommal: Angliával és Franciaországgal. Beck szerint ez az általa megvalósítani kívánt államrendszer elég erős lett volna ahhoz, hogy mind a nemzetiszocialista Németország, mind a bolsevista Oroszország expanziós törekvéseivel szemben erős gátat képezzen.

Becket nemcsak a nemzetiszocialista Németország dinamikus expanziós politikája aggasztotta, hanem Beneą csehszlovák külügyminiszter 1935 óta követett, nyíltan szovjetbarát külpolitikája is. Utóbbival szemben azért voltak aggályai, mert attól félt - s a II. világháború alatti és utáni események tükrében nem is egészen alaptalanul -, hogy a beneąi külpolitika megnyitja az utat a Szovjetunió kelet-közép-európai expanzív törekvései előtt. Félelmét igazolni látszik Litvinov szovjet külügyi népbiztosnak 1937 novemberében Bullitt amerikai nagykövettel folytatott megbeszélése. E megbeszélés során az orosz diplomata nyíltan kijelentette, hogy a Szovjetunió célja nemcsak Besszarábia, de egész Románia bekebelezése, s egy későbbi időpontban Lengyelország "abszorbeálása" is.

1936. december 21-én Beck a lengyel külügyminisztérium vezető tisztviselői előtt körvonalazta a lengyel külpolitikai célokat. Ezek - szerinte - az alábbiak voltak: a csehek által 1919-ben jogellenesen elfoglalt tescheni körzet visszaszerzése, Kárpátalja Magyarországhoz való visszacsatolása, egy "autonóm" Szlovákia létrehozása, Magyarország és Románia kibékítése, s a fent említett - lengyel vezetés alatt álló és Olaszországra támaszkodó - Szlovákiából, Magyarországból, Romániából és Jugoszláviából álló blokk megteremtése. Még ugyanebben az évben sikerült Becknek egy diplomáciai sikert elkönyvelnie. Carol román király - nagyrészt Beck befolyására - a szovjetbarát és Beneąsel szorosan együttműködő Titulescu külügyminisztert elbocsátotta, és utódjául Victor Antonescut nevezte ki, aki a lengyel-román barátság elmélyítésének híve volt.Nem tévesztendő össze a háború ideje alatt a teljhatalmat gyakorló Ion Antonescu marsallal. 3

Beck koncepciójának gyenge pontját az a körülmény képezte, hogy sem Ausztriának, sem a történelmi cseh tartománynak nem tulajdonított jelentőséget. Az Anschlusst előbb-utóbb bekövetkező természetes történelmi folyamatnak vélte, ugyanúgy a Szudétaföld Németországhoz csatolását is, s nem realizálta, hogy a Szudétaföld elvesztése után a maradék Csehország szinte érett gyümölcsként hullik a Harmadik Birodalom ölébe.
http://www.magyarszemle.hu/archivum/10_7-8/4.html

Mercurius
  Válasz | 2005. március 28. 15:00 | Sorszám: 68
lenaradt a link:
http://www.nemzetor.hu/cikk.php?cid=506
Mercurius
  Válasz | 2005. március 28. 14:59 | Sorszám: 67
Lengyelország

Valahányszor a magyarság létérdeke fordult a sors kockáján- ösztönösen Lengyelország segítségét kerestük és a lengyelek is így voltak ezzel. Történelmi tradíció és nem véletlen, hogy a magyarság jobbik ösztöne a közös lengyel-magyar határt követelte.

Alig egy héttel a Müncheni egyezmény után Horthy Miklós a nála bemutatkozó új olasz katonai attasénak a következőket mondta:
,,Európát két veszély fenyegeti: az orosz és a német. Egy erős Magyarország - a szomszédos Lengyelországgal együtt és Olaszország támogatásával - szilárd bástya lehetne mindkettővel szemben. Olaszország érdeke is, hogy Magyarországnak közös határa legyen Lengyelországgal."

A Rongyos gárda akcióival kapcsolatban a lengyel külügyminiszter korlátozott támogatást ígért: hatóságainkat támogatják, kárpátaljai határukat megszállják, Románia semlegességét biztosítják, probléma esetén a menekülteket befogadják.

A Rongyos gárda

1938 októberétől- 1939 januárjáig akadtak igaz magyar hazafiak, akik önként vállalva minden irtózatos nélkülözést, szenvedést és a kínhalált is, -Lengyelországnak vették útjukat. A gerillataktikát alkalmazták. Öt csoport, némelyik szakadatlan harc és komoly veszteség árán Vereckénél lépte át az ezeréves örök magyar határt és ért lengyel földre. Dénesfalvy Dinich Győző csoportjából 27 közül 7 odaért, 17 elesett. Egy sem adta meg magát...

iszalag
  Válasz | 2005. március 28. 11:25 | Sorszám: 66
További topikjai

A Horthy Miklós Társaság elnökének levele a Magyar Nemzet szerkesztőségéhez http://forum.gondola.hu/cgi-bin/ultimatebb.cgi?ubb=get_topic&f=2&t=002193

Horthy Miklós és Magyarország 1914 - 1945 között http://forum.gondola.hu/cgi-bin/ultimatebb.cgi?ubb=get_topic&f=2&t=005234

használjátok SZIJ ragyogó keresőjét?? és http://web.axelero.hu/remekm/gondola/TartalomJ.html

iszalag
  Válasz | 2005. március 28. 11:20 | Sorszám: 65
mostanában gyakran szó esik róla..
felhozom
daleth
  Válasz | 2003. november 20. 10:43 | Sorszám: 64
Bocsánat, nagyon belemelegedtem a témába, ezért elfelejtkeztem arról, hogy tulajdonképpen miről is szól a fórum, ezért válogatás nélkül idézem a Horthyra vonatkozó részeket a tanulmányból:

"A konzervatív világszemlélet és etikai tradíciók tették bizalmatlanná Horthyt és tanácsadóit a „zsidókérdés totális megoldására” tett javaslatok iránt."

"1944. június 10-én Sztójay Döme28 miniszterelnök is gondterhelten jelentette ki a minisztertanács előtt, hogy „az atrocitások sajnos filoszemitizmushoz vezethetnek. Ezért »humánusan« kell lebonyolítani a deportálásokat.”29 Hasonlóan aggodalmaskodott a június 21-i minisztertanácson is, amelyet Horthy kívánságára hívtak össze a deportálások során tapasztalható atrocitások miatt."

"A munkácsi zsidók bútorai és ruhaneműi is német kézre kerültek, a szállítóvagonokra a következő szöveget írták: „a magyar nép szeretetadománya a német kibombázottak részére”. Hasonlóan jártak azok is, akik Budán a Majestic panzióból kényszerültek elmenekülni, miután a Gestapo és az SD lefoglalta otthonaikat. Néhány nap múlva bútoraikat a Déli pályaudvaron veszteglő tehervagonokban láthatták viszont mint „önkéntes magyar szeretetadományt” a német kibombázottaknak. Horthyt is idegesítette ez az akció, erre utal 1944. június 6-án Hitlerhez írt levelének fogalmazványa, amelyben ez a később módosított megjegyzés szerepel: „mit gondoljanak azok, akiknek üzletét és lakását kiürítik, lakásberendezését elhurcolják.” Ezt a célzást megismételte július 17-i levelében is." - Bevallom, itt jó lenne ismerni a szövegkörnyezetet is, mert ez a rész többféleképpen is értelmezhető (hogy ez a nem zsidókra, avagy a zsidókra vonatkozik - a Majestic panzióból elmenekültekre miért vonatkozna az "üzletét" kitétel?).

"A leggazdagabb zsidók kifosztása kormányválságot is okozott: Horthy megtiltotta az üzletkötéseket külföldiek és magyarok között, és Imrédy Béla gazdasági csúcsminiszter élesen tiltakozott az SS-nél a Chorin–Weiss családdal kötött szerződések miatt, majd az SS-lobbi intrikáinak hatására leköszönt a posztjáról, mert nem tudta elérni a szerződések felbontását."

daleth
  Válasz | 2003. november 20. 10:34 | Sorszám: 63
Köszönöm szépen, átfutottam, nagyon értékes tanulmány, valóban rendkívüli sok anyag és kutatás áll mögötte. Néhány kérdésben azonban nem világos: tényszerű számadatokat csak az elrabolt vagyonról közölt, arról nem, hogy ténylegesen a lakosság nagyobbik része hasznot akart volna húzni ebből, erről csak általános feltételezéseket közöl. Néhány esetben (szerintem) kellő alap nélkül von le következtetéseket, pl:

"A megsemmisítés tervének ismertsége azonban nem német tájékoztatás eredménye volt (bár informálisan minden bizonnyal ez is előfordult): a deportálás körülményei azonban aligha tettek lehetővé más értelmezést, hiszen semmilyen gyakorlati intézkedés nem történt arra nézve, hogy az érintettek valaha valamit is viszontláthassanak vagyonukból, azt viszont kimondták, hogy a zsidóság egyszer és mindenkorra távozik Magyarország területéről."

A "minden bizonnyal ez is előfordult" szerintem történészhez méltatlan megfogalmazás. De ezen gondolatmenet alapján, a társadalom biztos lehetett volna abban is, hogy a magyarországi német kissebbséget is megsemmisítik, hiszen ott sem volt remény a visszatérésre - tehát ilyen szempontból sem érzem kellő súlyúnak az érvet.

Egyébként dícsérem a szerző (vagy a valóság) kissé morbid humorát is:

"Négy nap múlva a szovjet hadsereg begyűjtötte Kunhegyes rádióit – igaz, nem rasszista szempontok alapján."

"A munkácsi zsidók bútorai és ruhaneműi is német kézre kerültek, a szállítóvagonokra a következő szöveget írták: „a magyar nép szeretetadománya a német kibombázottak részére”."

Egyébként a szerző objektivitását dicséri, hogy kritizálja a marxista történetírás téves szemléletmódját.

daleth
  Válasz | 2003. november 20. 08:49 | Sorszám: 62
Bocsáss meg, én nem rendeleteket kértem, sem azt nem vitattam, hogy súlyos és nagyszámú szégyenletes visszaélések történtek, továbbá azt sem vitattam, hogy a háború utáni perek jó része (nem bizonyítható, de valószínűleg többsége) valóban jogos volt (csupán abban, hogy további kutatások nélkül egy az egybe átvehetők lennének az azokból készült statisztikák), hanem számszerű adatokat kértem. Sajnos ezekkel nem szolgáltál, így továbbra sem látom igazolva, hogy ezek a tipikus, az átlag magatartásformát képviselték volna.

Szóval: számadatokat kérek tisztelettel, ami állításodat bizonyítja.

Egyébként köszönöm, hogy a tanulmányra felhívtad a figyelmemet.

daleth
  Válasz | 2003. november 20. 08:38 | Sorszám: 61
Sajnálom: ezt a nyilatkozatot Eichmann tette a híres jeruzsálemi perben (ezt a korszak leírásaként idéztem).

"A lebveltarakban meg azert nem maradt semmi,mert az ilyen feljelenteseket sosem iktattak leveltarakba" - ezt légyszíves ne nekem mondd, hanem Karmincza-nak, ugyanis ő hivatkozott erre:

"az atlag magyar kozep- es nem kozeppolgar sietett beadvanyokat szerkeszteni, hogy az eldeportalt zsidok mijet utaljak ki neki - egyreszt megmaradtak a rendeleltek, amik ezt lehetove tettek, masreszt a videki leveltarokban szep szammal maradtak meg ezek a papirok"

(Szóval javaslom, hogy kicsit figyelmesebben olvasd el a hozzászólásokat)

Ritter
  Válasz | 2003. november 19. 22:25 | Sorszám: 60
Daleth az nem Eichmann volt hanem Edmund Weesenmayer!!A feljelentesi mania viszont igaz volt,es az akkor vilagcsucs volt!!!Kesobb megdolt megpedig az otvenes evek elejen a feljelentesek szama az AVH olyan nagyszamu volt hogy nem birtak vele,es zsakokba gyomoszolve a pincebe kerult..Eichmannak a magyarokhoz fuzodo kapcsolata az volt hogy segitseget kert a zsidok nagy letszama miatt ,az akkori csendor parancsnoktol,igy kerultek a keretbe magyar csendorok...Akik a vagonirozast es kiseretet adtak..A lebveltarakban meg azert nem maradt semmi,mert az ilyen feljelenteseket sosem iktattak leveltarakba )
karmincza
  Válasz | 2003. november 19. 18:02 | Sorszám: 59
kedves Daleth,

itt van nehany azok kozul a rendeletek kozul, ami ezt lehetove tette:

1944. évi 2.150 M.E. sz. rendelete a zsidók üzlethelyiségeinek hasznosításáról (1944. június 14)
1944. évi 2.880 M.E. sz. rendelete a zsidók üzlethelyiségeinek hasznosításáról (1944. augusztus 2)
1944. évi 2.650 M.E. sz. rendelete a zsidók vagyonával kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról (2. par. 2. bek.: "a vagyontárgyak hasznosításából és értékesítésébol befolyt összegeket a 157.880. sz. 'PM. zsidóvagyonok betéti számla, Budapest' elnevezésu postatakarékpénztári csekkszámlán letétként kell kezelni.") (1944. július 23)

tovabba ajanlom figyelmedbe Ungvary Krisztian alabbi tanulmanyat, amibol ideznek egy-ket passzust
az egesz tanulmany itt olvashato:
http://www.rev.hu/html/hu/kiadvanyok/evkonyv02/ungvary.html

Mindez azért rendkívül fontos, mivel ezzel szemben a magyar közigazgatásnak a vagyon elosztásának szempontjából már régóta kidolgozott tervei voltak a zsidókérdés teljes és „gyökeres” megoldására. A zsidóellenes intézkedések egyáltalán nem rontották a német megszállás elfogadottságát: ellenkezőleg, stabilizálták a kialakult állapotokat, akárcsak Európa más németek által megszállt országaiban. Nyílt konfliktusok és veszekedések azonban csak akkor törtek ki németek és a Sztójay-kormány között, ha a rablott vagyon elosztása vált kérdésessé.

[...]

A hadsereg, a csendőrség, a rendőrség és a közigazgatási hivatalok között azonnal kitört a kompetenciaharc abban a kérdésben, hogy ki jogosult a lakások igénybevételére. Miniszterelnöki rendelet szögezte le ugyan a prioritásokat: a köztisztviselők, a kibombázottak, a hadirokkantak és a frontharcosok soron kívüli elbánást igényelhettek, ennek ellenére sem volt lehetséges a rendelkezésre álló ingatlanok zökkenőmentes elosztása. Az igény messze meghaladta a rendelkezésre álló keretet: {...}A lakosság a legkülönbözőbb beadványokkal bombázta az állami szerveket.

[...]

Az auschwitzi kép: a cipő-, kabát- és kofferhegyek jól ismertek. Azt azonban kevesen tudják, hogy az auschwitzit jóval felülmúló készletek tornyosultak a magyar városok raktáraiban. Az elkobzott ruhadarabok egy töredékét még a deportálás ideje alatt vagy röviddel azután ingyen vagy jelképes összegért szétosztották. A hivatalos eljárás rendje szerint a „zsidóruhákat” külön erre a célra létrehozott ruhagyűjtő állomásokon halmozták fel, a ruházat raktározását pedig a pénzügy-igazgatóság szervei végezték. Baky László 1944. május 2-án úgy rendelkezett, hogy a ruházatot a szegényebb munkások és kisiparosok között kell kiosztani, egy rend ruha irányára 35-40 pengő, egy pár cipőé 15-20 pengő lett volna. Ezt a tervet azonban csak részlegesen lehetett végrehajtani.
[...]
A ruházati cikkek és egyéb textilneműk ötven kategóriába soroltattak, minden kategória árait rendeletben állapították meg, és a teljes mennyiséget kontingensekre osztották a belügy-, a kereskedelem- és közlekedésügyi, az ipari, a földművelésügyi, a pénzügy- és a honvédelmi minisztérium között. Csekély százalékot a szegények és a hadirokkantak javára tartalékoltak. A ruhagyűjtő állomások könyvelését számos formanyomtatvány segítette.
[...]A bútorok igényléséhez is készültek nyomtatványok, a kiutalás azonban csak ideiglenes és térítésköteles használatbavételre jogosított. Ezeken minden félreértés elkerülése végett a „zsidóholmi” kifejezés is szerepelt, az igénylőnek tehát tudnia kellett, hogy milyen tulajdont vesz használatba.


erdemes vegigolvasni, ugyanis szepen bemutatja, komoly jegyzetaparatussal, hogyan is zajlott az egesz "igenylosdi"

jonehany olyan fenykep maradt fenn, ami azt mutatja, mi tortent, amikor a helyi kozep- es nem kozeppolgari lakossag beszabadult a helyi zsinagogaba, ahol az eldeportalt zsidok tulajdonanak egy reszet oriztek, de ir errol Szaraz Gyorgy is, az "Egy eloitelet nyomaban" c. konyveben is

szoval ezeknek semmi kozuk nincs a haboru utani perekhez, nnna

daleth
  Válasz | 2003. november 19. 17:23 | Sorszám: 58
látom megint kétszer ment el az üzenetem,

bocsánat, látom javítom a statisztikámat.

daleth
  Válasz | 2003. november 19. 17:21 | Sorszám: 57
Súlyos szavakat mondasz: "az atlag magyar kozep- es nem kozeppolgar" - ezt jó lenne számszerű adatokkal is alátámasztani. Az átlag - az én szememben - azt jelenti, hogy a többség élt ezzel a módszerrel, márpedig ezt bizonyítani kellene. (Megjegyzem, hogy Eichmann hírhedt nyilatkozatát, mely szerint egyetlen más országban sem érkeztek be ilyen nagy számban feljelentések, a levéltári kutatások nem igazolták vissza. Sajnos ebben is hoztuk "az európai" átlagot.)

Egyébként a lelvéltári forrásokat is át kell vizsgálni abból a szempontból, hogy a beadvány mögött nem egy díszgoj állt-e (azaz olyan személy, aki valamilyen formában birtokba vette a vagyontárgyat, hogy megőrizze azt a kisemmizett zsidónak - hasonló esetet ír le, mint minden szempontból hiteles forrás, a Sorstalanság is).

Remélem nem a háború utáni pereket akarod alapul venni: sajnos akkor rengeteg pert indítottak át nem adott vagy a háborús cselekményekben megsemmisült vagyontárgyak miatt (lélektanilag érthető, de ettől függetlenül nem tekinthető tárgyszerű forrásnak).

OFF: ha megengeded, idéznék egy rövid kis történetet: a háborúban egy karpaszományos tanárember vezetett egy munkaszolgálatos egységet (példaadó emberséggel). A háború után elővették, s mint fasisztát (ha jól emlékszem) tíz évre elítélték. A feleség nem nyugodott ebbe bele, megkereste az alá beosztott zsidókat, akik örömmel tanúskodtak mellette. Az eredmény: a tanárt másodfokon halálra ítélték és kivégezték, a zsidókat pedig bebörtönözték.
Nos mindezzel csak azt akartam példázni, hogy a háború utáni nagy tisztogatásban nem egyszer előfordult, hogy fasisztának minősítettek ártatlanokat is, s hogy ez nem az ún. "zsidóság" műve, vagy azok hálátlansága, hanem az antifasizmus bunkóját használó kommunistáké.

daleth
  Válasz | 2003. november 19. 17:20 | Sorszám: 56
Súlyos szavakat mondasz: "az atlag magyar kozep- es nem kozeppolgar" - ezt jó lenne számszerű adatokkal is alátámasztani. Az átlag - az én szememben - azt jelenti, hogy a többség élt ezzel a módszerrel, márpedig ezt bizonyítani kellene. (Megjegyzem, hogy Eichmann hírhedt nyilatkozatát, mely szerint egyetlen más országban sem érkeztek be ilyen nagy számban feljelentések, a levéltári kutatások nem igazolták vissza. Sajnos ebben is hoztuk "az európai" átlagot.)

Egyébként a lelvéltári forrásokat is át kell vizsgálni abból a szempontból, hogy a beadvány mögött nem egy díszgoj állt-e (azaz olyan személy, aki valamilyen formában birtokba vette a vagyontárgyat, hogy megőrizze azt a kisemmizett zsidónak - hasonló esetet ír le, mint minden szempontból hiteles forrás, a Sorstalanság is).

Remélem nem a háború utáni pereket akarod alapul venni: sajnos akkor rengeteg pert indítottak át nem adott vagy a háborús cselekményekben megsemmisült vagyontárgyak miatt (lélektanilag érthető, de ettől függetlenül nem tekinthető tárgyszerű forrásnak).

OFF: ha megengeded, idéznék egy rövid kis történetet: a háborúban egy karpaszományos tanárember vezetett egy munkaszolgálatos egységet (példaadó emberséggel). A háború után elővették, s mint fasisztát (ha jól emlékszem) tíz évre elítélték. A feleség nem nyugodott ebbe bele, megkereste az alá beosztott zsidókat, akik örömmel tanúskodtak mellette. Az eredmény: a tanárt másodfokon halálra ítélték és kivégezték, a zsidókat pedig bebörtönözték.
Nos mindezzel csak azt akartam példázni, hogy a háború utáni nagy tisztogatásban nem egyszer előfordult, hogy fasisztának minősítettek ártatlanokat is, s hogy ez nem az ún. "zsidóság" műve, vagy azok hálátlansága, hanem az antifasizmus bunkóját használó kommunistáké.

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2  3  4 
 

         előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola