Boross Péter nem most kezdte a dörgölőzést, sőt akkor még a Pártot nem is MSZP-nek hívták.

MNO
A jobbközép erők győzelmét és a két nagy európai párt további izmosodását jósolják EU-szinten a szakérők a júniusi 10–13-i európai parlamenti választásokra. Az elemzők szerint egyes tagországokban tömegesen szavaznak majd az éppen hatalmon lévő kormány ellen.

A júniusi választás eredményeként létrejövő új Európai Parlamentben továbbra is az jobbközép Európai Néppárt – Európai Demokraták (EPP – ED) és az Európai Szocialista Párt (PES) adhatja a két legnagyobb frakciót. Együttes súlyuk a mostani mintegy 65-ről közel 70 százalékra emelkedhet – számítják a Burson–Marsteller megbízásából készített elemzés szerzői, akik Magyarország esetére a következő eredményt jósolják: Fidesz-MPSZ 12, MSZP 11, SZDSZ 1 mandátum.

Simon Mix, az LSE és Michael Marsh, a dublini egyetem kutatója a korábbi nemzeti és EP-választások eredményei, az aktuális közvélemény-kutatási adatok, illetve a kormányzópárt-ellenzéki párt dichotóma figyelembevételével készítették prognózisukat. Ez a módszer 92 százalékos biztonsággal jelezte előre az összes eddigi EP-választás eredményét, és így a szerzők szerint megbízhatóbb, mint a kizárólag közvélemény-kutatási adatokon alapuló modellek.

Az EP-választás hagyományosan az otthoni kormányzati viszonyokkal kapcsolatos elégedetlenség kifejeződésének terepe. Mivel ma a legtöbb tagországban jobbközép koalíció van hatalmon, ez a szocialistáknak kedvezne; ugyanakkor a szakértők szerint három nagy állam – Nagy-Britannia, Német- és Lengyelország – szocialista irányítású, és az ott leadott protestvoksok bőven ellensúlyozni fogják a másutt várható balközép előretörést. (Sőt, a szintén szocialista irányítású Spanyolországban sem várható akkora szocialista fölény a kutatók szerint, mint amekkorát a közvélemény-kutatások jeleznek, mert túl közel volt a márciusi országos választás ahhoz, hogy ismét kellően mozgósítani lehessen a baloldali szavazókat.) Így az EPP messze a legerősebb frakció lehet a 2004–2009 közötti időszakban.

A két nagy párt mellett a liberális erőket tömörítő ELDR is megerősödve kerülhet ki a megméretésből, így az eddiginél is jobb pozícióban lesz ahhoz, hogy a „királycsináló” szerepét játssza. A néppárttal összefogva – az EP történetében most először – többséget alkothat, ám vélhetően nagy árat fog kérni a támogatásért. A választáson várhatóan győztes EPP öröme ugyanakkor azért sem lehet felhőtlen, mert az új tagországokból származó testvérpártok megjelenése miatt egyre nehezebbnek ígérkezik a párt egységének fenntartása. Fennáll a centrista, kereszténydemokrata erők kiválásának veszélye, mivel a jobbközép pártok egy része számára nem lesz könnyű az együttműködés az egyes kelet-közép-európai országokból érkező nacionalista, EU-szkeptikus erőkkel.

A kisebb frakciók közül a szélsőbaloldal és a zöldek súlyuk csökkenésére kénytelenek felkészülni, míg a függetlenek száma nőhet. A jobbszélen – a szlovák HZDS-nek és a Lengyelországban rendkívül erős nacionalista erőknek köszönhetően – esély van a régi Európai Jobboldal újjáéledésére (az egykor idetartozó honatyák, például a francia Nemzeti Front tagjai, jelenleg a függetlenek között foglalnak helyet).

Ebben a bizonytalan helyzetben a nagykoalíció sem tűnik kizártnak. Thorsten Faas duisburgi politológus elemzése szerint az elmúlt öt évben az EPP ugyanolyan gyakran szavazott a szocialistákkal, mint ahányszor a liberálisokkal. A nagykoalíció gondolatát a Financial Times Deutschland szerint a szocialista vezetők sem vetik el, már csak azért sem, mert úgy vélik: az EP akkor tud megerősödni az Európai Bizottsággal és a Tanáccsal folytatott csaták során, ha stabil hatalmi viszonyok jellemzik.

Eddig a frakciók az adott kérdéstől függően alkalmi koalíciókba rendeződve voksoltak, és sokan arra számítanak, hogy a következő öt esztendőben is ez lesz a jellemző – csak az új tagországokat képviselő pártok miatt még kiszámíthatatlanabb lesz az egyes koalíciók összeállása. Általánosságban az várható, hogy a piaci reformok kérdésében a liberálisok a konzervatívokkal fognak szavazni, környezetvédelmi ügyekben a szocialistákkal, míg a szociálpolitikai és munkaügyi témák a jobbközép erőket is megoszthatják.

A részvételi arány az idei EP-választáson is alacsonyabbnak ígérkezik, mint ami a nemzeti választásokon szokásos. Az Eurobarometer felmérése szerint a régi tagállamokban átlagosan 50, az újakban 44 százalékos aktivitás várható. Azonban még ez is könnyen túl optimistának bizonyulhat, mivel ez a ráta a részvételüket biztosra, illetve valószínűre mondókat összesíti.

Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet – írta körül a Kánaán egyik feltételét a költő még a XIX. században. Ma, a XXI. században alkotmányunk 57. paragrafusa imígyen fogalmazza meg ugyanezt: A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy (...) valamely perben jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
Nem sértett személyiségi jogot egy szélsőséges pártelnök, amikor a parlamentben az ellenzéket „tolvajbanda" kifejezéssel illette – ismerhettük meg a sajtóból a Pest Megyei Bíróság ítéletét a múlt csütörtökön. „Mi van tolvajbanda, nem tetszik a válasz!?" – kérdezte a gyűlölködő még 2002. november 26-án „egy karmozdulat kíséretében” az ellenzéki képviselőktől, mert azok visszautasították egy szélsőbaloldali államtitkár válaszát.

A törvény által felállított független és pártatlan bíróságok az első és a másodfokon nyilvános tárgyaláson igazságosan kimondták, hogy a tolvajbanda kifejezés pejoratív, ám nem utal konkrét magatartásra és nincs konkrét címzettje. Jogérvényesítési igénnyel pedig csak az léphet fel, akire beazonosíthatóan vonatkozik a kifogásolt kifejezés.

Így a szélsőséges, gyűlölködő pártelnök jogszerűen nevezte tolvajbandának a vele szemközt ülő ellenzékieket.

A független, pártatlan bíróság másodfokon igazságosan kimondta azt is, hogy a közéletben elharapódzott kifejezésmód miatt a vitatott megjegyzés már nem alkalmas a társadalmi értékelés befolyásolására.

Mondhatnánk-e erre, hogy egy tolvajbanda mondta ártatlannak a tolvajbandázót?

Vagy mivel a közéletben elharapódzott kifejezésmód miatt a vitatott megjegyzés már nem alkalmas a társadalmi értékelés befolyásolására, lehet, hogy még azt is kimondhatnánk: a pártelnök nem egyéb, mint tolvajbandavezér?

Most nem a bizonytalan eredetű – az idei vagyonbevallásában nem is szereplő – terepjáróra, vagy a híres balatoni márványkapura kell gondolnunk. Hanem arra, hogy egyfelől „a közéletben elharapódzott kifejezésmód miatt a vitatott megjegyzés már nem alkalmas a társadalmi értékelés befolyásolására”, és arra is: nem sejthetjük, kire vonatkozik ez a megnevezés.

A csütörtökön zárult pörben ugyanis a felperes azzal érvelt, hogy az ellenzéki frakció tagjai egy jól meghatározható személyi kört alkotnak, azonosíthatóak. Ám az érvelést a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson nem fogadta el. Pedig a szélsőséges gyűlöletpolitikus egy bohóchoz illő „karmozdulat kíséretében” még egyértelművé is tette, hogy ott és akkor kiket becsmérel.

Így hát miből tudhatnánk most, melyik az a tolvajbandázó, akit épp tolvajbandavezérnek titulálunk?

Itt, Esztergomban az emberek jobb része tudja, hogy a terror visszatért. Tutsek Gusztáv is élvezte a bírói függetlenséget, amikor 56-os hőseinket bitóra küldte. Nem kellett pártszékházból áttelefonálni vagy cetlin megüzenni az ítéletet. És városunk polgárai tudják: kommunista vérbírók haladó hagyományát – mint értéket – meg kell őriznünk.

Idézet:

---

Még nem tudni, hogy az MSZP, a Fidesz és az MDF mikor kezdi meg a választási hadjáratot.

---

Idézet:

---

KisPiramis válasz erre | adatok | e-mail 2004-04-02 09:03:41 (0)

„Medgyessynek jönnie kell – a tetteivel!” Ez a címe annak az egész oldalas, az Élet és Irodalom mai számában megjelenő fizetett hirdetésnek, melyet szabad demokrata politikusok, és közéleti szereplők, mások mellett Demszky Gábor főpolgármester, az SZDSZ EP-listájának vezetője, Hack Péter, Haraszti Miklós, Horváth Aladár, Iványi Gábor, Kőszeg Ferenc, Rajk László tettek közzé.

„Aláírásunkkal a demokratikus ellenzék ügye iránti szolidaritásunkat fejezzük ki, együtt érzünk Gyekiczky Andrással, valamint hangot adunk annak a szakmai és emberjogi követelésünknek, hogy az 1944 és 1990 közötti korszak maradandó értékű iratai fölszabaduljanak az állami gyámság alól, s tartozzanak visszavehetetlenül a civil társadalomhoz – az Alkotmány szerint”. Az aláírók azt követelik, hogy a miniszterelnök Parlamentben tett ígéretének megfelelően hozzák nyilvánosságra a III/III-as belügyminisztériumi ügyosztály teljes névsorát.

Az írást Kenedi János fogalmazta meg. Medgyessynek mennie kell! csakugyan – így kezdődik az egész oldalas cikk, melyben azt állítják, hogy a III. Magyar Köztársaság kibújt a rendszerváltó kelet-közép-európai országok íratlan szabálya alól, s meghiúsította egy, a Gauck-Hivatal elveivel egyező intézmény működését. Az írás nehezményezi, hogy Medgyessy fejbólintása ellenére sem Gyekiczki lett az állambiztonsági levéltár főigazgató-helyettese. Támadják Tóth András titkosszolgálati államtitkárt is. “Az ügy a politikusok foglya. Amnesztiát az iratoknak!” – zárul a fizetett hirdetés.

---

Mélyponton Medgyessy Péter rokonszenv-indexe, Orbán Viktor a harmadik a rokonszenv-listán

Az EP-választáson a Fidesz-MPSZ-re a biztos részvételt ígérõk 53 százaléka, az MSZP-re 38 százaléka, az SZDSZ-re 3, az MDF-re pedig ugyancsak 3 százaléka voksolna.