Háromszék: Illyefalva nem adja fel
[2005-01-27 - 07:04:48 ]

Miközben Nagybacon — az RMDSZ politikai nyomására — visszavonta az autonómiaigény kinyilvánítására hozott népszavazási határozatát, az illyefalvi tanács kedden benyújtotta a közigazgatási bíróság által hozott elsőfokú ítélet elleni fellebbezését.

Mint ismeretes, az illyefalvi tanácsi határozatot a prefek­túra megtámadta, a közigazgatási bíróság pedig helyt adott a kifogásnak. A tanács képviseletében Benedek Huszár János polgármester, miután több szakemberrel, illetve a kezdeményező Székely Nemzeti Tanács vezetőivel konzultált, úgy döntött, folytatja a jogi harcot.

A törvényes határidőn belül benyújtott fellebbezés több pontban is vitatja a prefektúra álláspontját. A tanács úgy véli, hogy mind a közigazgatási, mind a referendumtörvény alapján lehetséges, sőt kötelező egy ilyen, a helyi autonómiát (és nem általában az autonómiát) elősegítő népszavazás kiírása, főként miután a legilletékesebb, a megyei tanács ezt nem tette meg. Tehát jogos a kiírás, sőt, a referendum megszervezése, mint a helyi autonómiaigény kinyilvánításának eszköze, tárgyszerűen is a tanács hatáskörébe tartozik — érvel a polgármester.

Továbbá az alkotmány 117. cikkelyének harmadik bekezdése szerint egy közigazgatási terület adminisztratív határainak megváltoztatása csakis szerves törvény által lehetséges, azt pedig — a referendum­törvény értelmében — kötelezően meg kell előznie egy helyi népszavazásnak. A fellebbezésben az illyefalviak az alkotmány 152. cikkelyére is hivatkoznak, amely az alaptörvényben lefektetett, megmásíthatatlan alapelveket rögzíti.

Szerintük a népszavazás tárgya — a prefektusi állítással szemben — semmilyen alapelvet nem érintene, hiszen az európai példák nyomán a területi autonómia nem sérti az állam nemzeti, független, egységes és oszthatatlan jellegét, a területi integritását, illetve a hivatalos nyelvet.

Fontos újólag hangsúlyozni — érvelt a polgármester —, hogy most korántsem az autonómia létrehozásáról, hanem egy ilyen berendezkedés igényének a kinyilvánításáról van szó. Ez pedig alapvető emberi jog. A területi autonómia létrejöttét természetesen szerves törvény szentesítheti majd. Ráadásul az alkotmány szerint az államnak biztosítania kell az Európai Unió célkitűzéseivel összeegyeztetett regionális fejlesztési politikák érvényesítését (135. cikkely, második bekezdés, g pont).

A prefektúra indoklása formai szarvas hibákat is tartalmaz, hiszen — valószínűleg az alkotmány régi cikkelyszámozását használva — egy olyan 148. cikkelyre hivatkoznak, amely nem a megmásíthatatlan alapelvekről, hanem egészében az európai integrációról szól.

A fellebbezés hivatkozik a vonatkozó nemzetközi ajánlásokra, illetve Európa tanácsi határozatokra, amelyek a nemzeti közösségek önazonossága védelmében a területi autonómiát mint követendő, biztonságteremtő megoldást javasolják.

A jogi procedúra a brassói fellebviteli bíróságon folytatódik, az első tárgyalásra két héten belül lehet számítani.

Háromszék http://www.erdely.ma/autonomia.php?id=8531

Fantomtagokra vadásznak a kiskunhalasi MSZP-ben is

Tagrevízióba kezdenek a kiskunhalasi MSZP-nél. Az idősebb helyi tagok ugyanis úgy vélik, nagyon megnőtt a párt kiskunhalasi szervezetének taglétszáma az utóbbi években, de sok tag csak akkor jelenik meg a párt ülésein, ha személyi kérdésekről kell szavazni. A vizsgálatot kezdeményezők az akcióval Zuschlag János csoportját támadják. Az idősebb és a fiatalabb szocialisták közötti ellentét áll az ügy hátterében.

Tagrevízióba kezdett a kiskunhalasi MSZP, mert felmerült, hogy fantomtagjai is vannak a szervezetnek. Az idősebb helyi tagok egy része arra gyanakszik, hogy a vasi fantomtag-botrányhoz hasonlóan náluk is papíron duzzasztották fel a taglétszámot.

A vizsgálatot kérők szerint ugyanis olyan fiatalok is tagjai a helyi szervezetnek, akik nem vesznek részt a politikai munkában, csak a szavazásokon jelennek meg és a Zuschlsag János által támogatott jelöltekre voksolnak. A most kezdődő vizsgálatok során azt ellenőrzik, hogy a helyi párttagok valóban léteznek, vagy csak a nyilvántartásban szerepelnek.

Venczel József, a kiskunhalasi MSZP elnöke nem akart az [origo] megkeresésére részeleket elárulni a vizsgálatról, azt mondta, a vizsgálatok lezárása után nyilatkozik az ügyről. Csak annyit közölt, hogy "a bejelentők tapasztaltak valamit, de azt nem nekünk, hanem rögtön az országos pártközpontnak jelezték."

Márfai Péter Bács-Kiskun megyei MSZP-elnök azt mondta, tavaly novemberben néhány kiskunhalasi párttag levélben kérte, hogy tekintsék át, kik a helyi pártszervezet tagjai. Márfai szerint ugyanis annyira megnőtt az elmúlt három évben a halasi szervezet létszáma, hogy sokan nem ismerik egymást, hiába tagjai ugyanannak az alapszervezetnek. A kiksunhalasi szervzet létszam jelenleg közel 500 fő.

A mostani vizsgálatban megnézzük nagyon keményen, hogy vannak-e fiktív párttagok - mondta.

Így azt ellenőrzik, hogy valóban létezik-e mindenki, aki szerepel a nyilvántartásokban. Márfai hozzátette: nem hiszi, hogy találnának olyat, aki csak papíron létezik. A vizsgálatot az idősebb tagok kezdeményezték, akik "nem mozognak együtt" a fiatalabbakkal, ezért nem ismerik a nagy részüket, és probléma az is a számukra, hogy "diszkózó fiatalok" tagjai a pártnak.

Zuschlag János volt országgyűlési képviselő is azt mondta, nem arról van szó, mint a vasi ügyben.

Halason ugyanis az elmúlt öt évben folyamatosan nőtt a taglétszám. A 2002-es parlamenti, majd a tavalyi EP-kampányban is aktívak voltak, ez is bizonyítja szerinte, hogy nem fantomtagjaik vannak.

Úgy vélte, azért hozták hírbe személyét, mert mostanában "jól hangzik a neve" az ilyen ügyekben - mondta.

Szerinte az az oka a tagrevíziónak, hogy történt egy generációváltás a pártban, az átalakulás pedig "egyes emberek" szerepét megváltoztatta. A helyi pártszervezet többségét is fiatalok alkotják - mondta az ügy hátteréről Zuschlag, aki szerint hamarosan tisztázódik az ügy.

Villáminterjú Bárdos Gyulával, az MKP parlamenti frakciója vezetőjével

Semmi új a nap alatt

Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke azt követően, hogy Bugár Béla MKP-elnök társaságában találkozott a magyar miniszterelnökkel, úgy nyilatkozott, jóindulatot tapasztalt Gyurcsány Ferencnél. Ön miképp látja ezt?

– Nem tudom, hogy Kasza József mire alapozta ezt az optimizmusát, jóindulatról itt nincs szó.

Nem történt ugyanis semmilyen jelentős előrelépés vagy változás a határon túli magyarság és a jelenlegi magyar kormány együttműködésében. Egyelőre csak a tárgyalásokra való készség az, amivel a magyar kormányfő előhozakodott. Meg kell várni a további eseményeket, azokat követően mondható csak el, hogy komoly szándék vagy politikai akaratot nélkülöző kijelentések vannak-e a szavak mögött

Most, miután a december 5-i népszavazás kapcsán a magyar kormányzat egyértelműen a határon túli magyarság ellen lépett fel, miért törekszik az MKP arra, hogy jó kapcsolatot tartson fenn a magyar kormánnyal?

– Már abból is, hogy az Európai Parlamentben kikkel vagyunk egy frakcióban, egyértelmű a politikai irányzatunk, mint ahogy az is, hogy például a Fidesszel való kapcsolatunk közelibb, mint a jelenlegi magyar kormánypártokkal. Ennél a kérdésnél viszont másról van szó. Magyarországon a választások után legitim kormányzat alakult, és ezt a tényt nekünk tiszteletben kell tartanunk. Együtt kell vele működnünk, és ez csak úgy megy, ha korrekt kapcsolatra törekszünk.

Természetesen ez a kapcsolat is kettőn áll, és ahhoz, hogy azt korrektnek nevezhessük, legalább annyi szükséges, hogy a magyar kormányzat megtárgyalja, egyeztesse velünk a minket érintő lépéseit. Eddig – és ezt a nézetünket sosem rejtettük véka alá – nem lehetünk elégedettek a mostani kapcsolatunk színvonalával, hiszen az a helyzet, amely december 5-e kapcsán előállt, számunkra egyenesen megalázó, és egyben a magyarországi politika csődjét jelenti. Ez a helyzet természetesen nem jó, és ha tudunk rajta javítani, azt meg kell tennünk.

Mivel Gyurcsány javaslatai között a határon túli magyar autonómiatörekvések támogatása is szerepelt, a szlovák politikai erők – kormánypártok és ellenzékiek egyaránt – a legnagyobb egyetértésben sorakoztak fel az MKP ellen, amely egyébként nem is fogalmazott meg ilyen igényt a magyar kormánynyal szemben. Milyen üzenete van ennek?

– Az idén megyei választások lesznek, jövőre pedig parlamenti választásokra kerül sor. Az úgynevezett „magyar kártya” előhúzásában – azaz a magyarellenesség kihasználására saját politikai tőkéjük kovácsolásában – a szlovák kormánypártok és az ellenzék között nincs nagy különbség, esetleg csak a módszereik különböznek.

Már egy ideje tapasztalhatunk olyan törekvéseket, melyek a megyei választásokon úgynevezett MKP-ellenes koalíció felállítására irányulnak, és ezek indoklására is kapóra jött a magyarok autonómia-törekvéseivel való riogatás. Természetesen nem örülünk ennek, de nem ért felkészületlenül bennünket ez a helyzet, mely azt is mutatja, hogy e téren Szlovákiában semmi új nincs a nap alatt.

(O.N.)

Gajdos Olga: Családjára és munkájára büszke

Munkácson a napokban ünnepli születésnapját Gajdos Olga, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Munkácsi Alapszervezetének elnöke, aki mindenkor képes volt összefogni Munkács magyarságát, lett légyen szó a város magyar óvodájáról, emlékművek megőrzéséről, vagy a Zrínyi Ilona Könyvtárról.

- Alapszervezeti elnökként mindig volt tennivalóm - kezdi a beszélgetést Gajdos Olga. - Szerencsére a munka mellé segítőtársakat is kaptam. Férjem, három felnőtt fiam, két menyem mindig mellettem álltak, ma pedig már az unokáim is segítőtársaim. Annak egyébként kifejezetten örülök, hogy mindkét unokám kislány, mivel magam többszörösen "fiús" édesanya vagyok.

- Családi házuk büszkesége a pompás kert. Ez kinek a munkáját dicséri?

- Férjem is, én is szívesen gondozzuk a növényeket. Gyakorlatilag az egész telek egy nagy kert, melyet valóban telezsúfoltunk növényekkel. Ha valaki például kora nyáron tér be hozzánk, olyan oltott szeder gyümölcsét kóstolhatja, amelynek lugasra futtatott ágain nincs tüske, a szederszemek ellenben dió nagyságúak.

- Honnan származik Olga néni?

- Tősgyökeres munkácsi családból származom. Édesapám, Szidor László szerettette meg velem ezt a várost, tanította meg látni értékeit, szépségeit. Szerintem Munkács gyönyörű város, s nemcsak Kárpátalján, de messze földön is példa lehet a magyar települések számára.

Polgárai például közadakozásból emeltek emlékművet az 1848-49-es szabadságharc tiszteletére, építettek kőszínházat.

- Mire a legbüszkébb?

- Családomra és az általam vezetett Zrínyi Ilona Könyvtárra, mely intézmény fontos találkozási helye a munkácsi magyarságnak.

A KMKSZ-alapszervezet által működtetett könyvtár országosan is egyedülálló gyűjtemény a maga 25 ezer magyar kötetével. Lelkesedésből évek óta nincs hiány, azt azonban máig nem tudtuk elérni, hogy legalább egy könyvtárosunk bérét magára vállalja az illetékes állami hivatal.

A könyvtár épületét 2003-ban sikerült megvásárolnia a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének, ami egyfajta biztonságot nyújt a jövőre nézve. Nálunk egyébként nem csak olvasni lehet, egyéb kulturális rendezvényeket is szervezünk, befogadunk.

- Mit kíván erre az esztendőre?

- A könyvtárnak további forrásokat szeretnék találni a könyvállomány fejlesztésére. Ami a családomat illeti, mi igen összetartó, megértő, egymást segítő família hírében állunk, így mindössze azt kívánom, hogy ez maradjon is így, ezt tudjuk továbbadni unokáinknak.

dózsa

Döntött a bíróság: a főiskoláé a volt törvényszéki palota

Január 19-én a Kárpátaljai Megyei Fellebbviteli Bíróság helyt adott a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola fellebbezésének a Beregszászi Járási Bíróság tavaly júliusi döntésével kapcsolatban, mely megsemmisítette a felsőoktatási intézmény tulajdonjogát a Beregszász központjában álló egykori törvényszéki palotára, amelyet anyaországi segítséggel igyekeznek az oktatásra alkalmassá tenni.

A politikai motívumokat sem nélkülöző ügyben végül, úgy tűnik, mégiscsak a jog győzedelmeskedett.

Mint emlékezetes, ügyészségi kezdeményezésre, s a Beregszászi Városi Tanács hathatós "közreműködésével" a Beregszászi Járási Bíróság július 14-én úgy határozott, hogy a városi tanács és a végrehajtó bizottság 2002-ben törvénytelenül adta a főiskola tulajdonába az egykori törvényszéki palotát.

A járási bíróság döntése ellen a főiskola első fokon fellebbezett, ám panaszát a helyi bíróság augusztus 12-én azzal az indoklással utasította el, hogy "a főiskola az adott ügyben nem peres fél", és a bíróság "nem hozott döntést az intézmény jogait és kötelességeit érintően", így az intézmény nem is élhet panasszal a bírói döntéssel szemben.

Ezek után a megyei fellebbviteli bírósághoz benyújtott főiskolai fellebbezés egyik fő pontja is az volt, hogy a járási bíróság úgy határozott a Kossuth tér 6. szám alatti ingatlanról hozott városi tanácsi, illetve végrehajtó bizottsági döntésekről, hogy az ügybe nem vonta be magát az épülettulajdonost, azaz a főiskolát. A megyei bíróság helyt adott a fellebbezésnek, egyetértve a panasz tárgyával, hogy a főiskola is részt vehet a tárgyaláson, de előkészítésre visszaküldte az ügyet a Beregszászi Járási Bíróságra, ahol az eljárás sajnos 2 hónapot vett igénybe.

Az eredetileg decemberre kitűzött tárgyalást végül január 19-én tartották meg. A fellebbviteli bíróság ülésének tárgya egyetlen kérdés volt: törvényes-e a Beregszászi Járási Bíróság 2004. július 14-i döntése.

A bíróság határozata e tekintetben egyértelmű volt: jóváhagyta a főiskola beadványát, mely a szóban forgó bírósági döntés hatálytalanítását kérte. Mint az indoklásban elhangzott, a Beregszászi Járási Bíróság döntésével a járási ügyészség kezdeményezésére megsemmisítette a Beregszászi Városi Tanács és a végrehajtó bizottság döntését az ingatlan tulajdonjogának átruházásáról a főiskolára, holott csak a Beregszászi Városi Tanács fordulhatott volna bírósághoz, s akkor is csak a megyei gazdasági bíróság lett volna illetékes az ügyben, s nem a járási bíróság.

Mint Iljasovics Viktor ügyvéd, a főiskola jogi képviselője a Kárpátaljának elmondta, véleménye szerint a járási ügyészség szerepe véget ért, miután figyelmeztette a városi tanácsot, hogy megítélése szerint törvénytelenül adta a főiskola tulajdonába a szóban forgó ingatlant. Csak abban az esetben fordulhatott volna bírósághoz az ügyészség, ha a városi tanács tíz napon belül nem felel beadványára, vagy visszautasítja azt. Mivel azonban a városi tanács jóváhagyta az ügyészség beadványát, a továbbiakban a testületnek kellett volna döntést hozni arról, hogy bírósághoz fordulnak-e vagy sem.

A megyei fellebbviteli bíróság határozata kihirdetésének napján, azaz január 19-én lépett életbe. A beregszászi járási ügyésznek egy hónap áll rendelkezésére, hogy a Legfelső Bíróságnál esetleg megfellebbezze azt, ám információink szerint ennek nem nagy a valószínűsége, miután ügyészségi körökben sem igen bíznak egy újabb eljárás sikerében, különösen úgy, hogy a megyei bíróság a járási ügyészség vonatkozó beadványát is visszautasította azáltal, hogy nem tárgyalta azt.

Mint dr. Orosz Ildikó, a Rákóczi főiskola elnöke lapunknak elmondta, úgy érzi, a mostani döntés az igazság pillanata számukra.

– Igyekeztünk megvédeni a ránk bízott intézmény érdekeit, hiszen alapvető feladatunk és felelősségünk, hogy biztosítsuk a nyugodt, folyamatos munkát. Végre megszűnt a 2004 májusától a főiskolánk ellen folytatott hadjárat, s végre ismét a fő feladatunkra, az oktatásra koncentrálhatunk.

Dr. Brenzovics László, a KMKSZ alelnöke, a főiskolát működtető alapítvány elnöke reményének adott hangot, hogy a megyei fellebbviteli bíróság döntése valóban a végét jelenti a főiskola ellen indított támadásnak.

– Ez a huzavona igen nagy károkat okozott Kárpátalja egyetlen magyar felsőoktatási intézményének, mert a főiskola épületének tulajdonjoga körül keltett bizonytalanság nagymértékben hátráltatta annak felújítását, ami viszont véleményem szerint senkinek sem lehet érdeke. Reméljük, hogy a városi képviselőtestület sem fog újabb beadványokkal, keresetekkel előállni, hiszen korábban nemegyszer deklarálta már, hogy nem kívánja elvenni az épületet a főiskolától, csak az ügy jogi részét szeretné rendezni. Nos, hinni szeretném, hogy a megyei bíróság döntésével ez megtörtént: az épület a főiskoláé. Reméljük végezetül, hogy sikerül további támogatókra, szponzorokra találnunk, és a következő évben is át tudjuk adni egy újabb felújított szintjét a főiskola épületének, belátható időn belül pedig az egész épület megújul, hogy tovább szolgálja a diákság, a kárpátaljai magyarság érdekeit.

Baráth József

Magyar tanítókat, tanárokat várnak Csángóföldre

A Legyen ön is keresztapa elnevezésű, moldvai csángó gyermekek tanulását segítő program eddigi sikere nyújt lehetőséget arra, hogy újabb öt-hat tanárt alkalmazzanak, és legalább még három csángó faluban beindítsák a magyarórákat.

Az oktatási program irányítója szerint Kósteleken, Diószegen és Lujzikalagorban már tavasszal el lehetne kezdeni a délutáni tanítást, a jövő tanévtől pedig ezekben a falvakban is bevezetnék a magyarórákat az iskolában.

Jelenleg tizenkét moldvai faluban huszonnégy, többnyire erdélyi magyar pedagógus foglalkozik a csángó gyermekek anyanyelvi oktatásával. Közel nyolcszázan járnak a délutáni magyarórákra, 462-en az iskolában is tanulják a magyar nyelvet és irodalmat heti három órában. Hegyeli Attila, a moldvai magyar oktatási program vezetője lapunknak elmondta, többek között a Legyen ön is keresztapa program sikerének köszönhetik, hogy a közeljövőben kiterjeszthetik a tanítást még legalább három falura.

Hangsúlyozta, a december 5-i, a kettős állampolgárság ügyében tartott sikertelen népszavazás után jelentősen megnövekedett a csángó gyermekek taníttatását támogatók tábora, leginkább Magyarországról jelentkeztek keresztapák, keresztanyák. Hegyeli Attila elmondta, megható volt, hogy karácsonykor többen ajándékot, képeslapot kaptak támogatóiktól, ezzel több mint kétszázra emelkedett a segélyezett csángó gyermekek száma.

A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége közös oktatási programja keretében a Moldvában tanító magyar pedagógusoknak ingyenes lakhatási lehetőséget biztosít, fizetésük az állami pedagógusbéreknél nagyobb — tájékoztatott Hegyeli Attila, aki a 0722 627 656-os telefonon nyújt további tájékoztatást a moldvai állásokkal kapcsolatban.

Háromszék

A december 5- népszavazás vesztese az egyetemes magyar nemzet

A kettős állampolgárságról döntő népszavazás 2004. december 5-én nyolc évtizedes illúziót semmisített meg, rombolt le a határon túliakban. Nemzeti önérzetünk mellett emberi méltóságunkban is megaláztak bennünket.

Ami december 5-én történt, a Trianonnál is tragikusabb. 1920. június 4-én ugyanis idegen hatalmak darabolták fel az országot, és megkérdezésünk nélkül taszították kisebbségi sorsba a magyar ajkú lakosság egyharmadát. Most saját véreink, testvéreink hivatalos kormánya tagadott meg bennünket. Ehhez hasonlót talán még nagyítóval sem találnánk a világ országai között.

Valahol azt olvastam, hogy a magyarság eddig minden szerencsétlenségére, bűnére talált magyarázatot. Azokra is, amit mások ellen és azokra is, amelyeket magunk ellen követtünk el. Most hiába keresünk mentséget...!

A rendszerváltás után a nagyhatalmak nem tették jóvá gonosz bűneiket a világ magyarságával szemben. Most pedig az „anyaország” utasította el a trianoni trauma 21. századi kezelésének lélektani lehetőségét, amelynek romboló hatását most még nem lehet felmérni a határon túliak identitásának megőrzésében.

Nem sikerült – Antall József hagyatékának szellemében – 15 millió magyart lélekben egyesíteni, pedig generációk reménykedtek abban, hogy ez a pillanat egyszer bekövetkezik.

Mi, kisebbségben élő magyarok tudatosítjuk, hogy a jelenlegi határok állnak, a globális nagyhatalmi érdekekre hatni aligha tudunk. Éppen ezért ennek a népszavazásnak a sikere az együvé tartozás megtartó élménye lehetett volna számunkra. Azon a vasárnapi napon lelkünk telítve volt a várakozás komoly és mély feszültségével. Sajnos tragikus élményben volt részünk. Keserűen kellett tudomásul vennünk, hogy szolidaritásból az “anyaország” elégtelenre vizsgázott, pedig az IGEN becsületbeli tartozása lett volna a nyolcvannégy év kínját, keservét, megaláztatását elszenvedő határokon túli testvérek iránt.

A mi esetünkben nem könnyű bölcsen és hideg fejjel a pártatlanság szemszögéből vizsgálni az elutasítás okát, de nyilvánvaló, hogy a legnagyobb bűnös a politika. Láthattuk, hogy ilyen horderejű kérdést az érdekek prédájává degradálni milyen veszélyes vállalkozás, mert a politikának érdeke van, amiért az igazságot is feláldozza. Éppen ezért ezt a népszavazást nem az érdekekhez, hanem az igazsághoz kellett volna szabni.

A MÁÉRT november 12-i nyilatkozatában arra kérte a magyar választópolgárokat, a kormányt és a pártokat, tartózkodjanak minden olyan megnyilvánulástól, amely hangulatot próbál szítani a határon túli magyarokkal szemben, és arra szólította fel őket, hogy mondjanak igent a kettős állampolgárságra.

A kormánypártok alá sem írták a nyilatkozatot, és a határon túliak kérelmét semmibe véve olyan cinikus és hazug kampányba kezdtek a kettős állampolgárság megadása ellen, amely kimeríti a nemzetárulás fogalmát. Hat héttel a népszavazás előtt a kormánypártiak azt nyilatkozták, hogy a lakosságnak nincs információja erről a kérdésről. Még aznap este a kormányszóvivő azt jelentette be, hogy a magyar kormány 100 ezer euróval támogatja az iraki választások előkészítését és 60 ezer eurót szán a palesztinok választási struktúrájának kiépítésére.

A választók informálására azonban nem volt pénz, félrevezetésükre – Erdélyben nyomtatott röplapok formájában is – annál több jutott.

Elkeserítő, hogy mindkét kormánypárt felmondta a sorsközösséget a határon túliakkal. A nagyobbiknak híven elődeikhez fontosabb a szomszéd államok „érzékenysége”, mint saját véreik helyzete. A kisebbik kormánypárt kozmopolita hozzáállása a kisebbségi kérdéshez pedig közismert. Az identitástudatában meggyengült társadalom szegénységtől való félelmét nem volt nehéz „meglovagolni” és az „istenadta” nép vette a lapot. Pedig az olimpiai bajnokok, az aranycsapat tagjai, a művészek, a tudósok, az egyházak, a baloldali értelmiségiek, a társadalom színe-java az igent támogatta.

Korunkban a média nagyhatalom és a médiát a NEM-ek uralták. Ez volt a döntő! Történik ez egy olyan időszakban, amikor az utódállamokban tíz és tízezrek állnak a nyelvcsere, az asszimiláció küszöbén, és amikor a nyelvhatár egyre közelebb kerül a trianoni határokhoz. Márpedig, aki térségünkben elveszti anyanyelvét, önmagát is elveszíti. Emellett Magyarország jelenleg hivatalban levő kormánya egy olyan történelmi tanulságról is megfeledkezett, hogy ha egy ország „feladja végvárait”, maga is veszélybe kerül.

Az, hogy a kormány semmibe vette a határon túliak kérelmét, lelke rajta, de azzal riogatni a lakosságot, hogy jön 800 ezer rongyos betelepülő, akik egyszerre kérnek lakást, munkát, nyugdíjat, oktatásügyi és egészségügyi ellátást, már emberi méltóságunkba gázolt. Sajnálatos, hogy a magyar kormány miniszterelnöke képtelen felfogni, hogy bizonyos kultúrfokon álló népeket nem lehet állatok módjára ide-oda terelgetni mint a tinókat, új legelők felé! Mi nem hagyjuk itt hozzátartozóink süppedő sírját, ősi templomainkat és számunkra a költő által szívünkbe csepegtetett intelem... „hogy a nagyvilágon e kívül nincsen számunkra hely...” nem frázis, hanem nyolc évtized valósága.

Sajnálatos, hogy nem tudatosítják, nem értik, hogy számunkra az együvé tartozás nem anyagi kategória, hanem a nemzeti, a történelmi és a nyelvi közösség életakaratának szent szövetsége. Nincs fogalmuk a határon túliak jelleméről sem, hiszen a kisebbségi ember fő ismérve az, hogy megállja a helyét, megőrzi magyarságát és hű szülőföldjéhez. Kiáltanunk kell a vér, a szeretet, a szolidaritás jegyében, mert nekünk jogaink vannak, a megaláztatás, a diszkrimináció, a kisebbségi szenvedések által megvásárolt jogok.

A NEM-mel ágálók lebecsülték a lélek erejét. Lelki mobilizáció helyett alpári módon anyagi hátrányokkal, megterhelésekkel tévesztették meg a szavazópolgárokat. Nem tudatosították, hogy egy identitását vesztett, morálisan megroppant érdekcsoport testet öltött jelképei, figurái ők!

Véget ért egy társadalmi – lélektani dráma. A miniszterelnök azt nyilatkozta: győztes nincs, a vesztes az ellenzék. A miniszterelnök úr most is tévedett, mert ez sem igaz! A vesztes az egyetemes magyar nemzet. Mi, a határon túliak, akiknek elveszejtéséért a miniszterelnök úr kampányolt és ezt nem átállotta a szemünkbe mondani. Nem vesztesekről, hanem bűnösökről kell beszélni! A bűnösök a NEM-mel ágálók, akikről majd a történelem fog ítélkezni.

Mi, kisebbségiek – megfogyva bár, de törve nem – kivárjuk a percemberkék dáridóját, mert ha a magyar lélek identitását ennyi viszály után nyolc évtized kisebbségi sorsa nem semmisítette meg, a 21. század sem fogja.

Most már az Országgyűlésen a sor, hogy mentse a menthetőt, mert – Dávid Ibolyával szólva – ha a Tisztelt Ház március 15-ig nem alkot törvényt a kettős állampolgárság odaítéléséről, akkor oszlassa fel magát és írjanak ki új választásokat. Jöjjenek olyan képviselők, akik a nemzet becsületbeli tartozását elrendezik a határon túliak felé.

Ez a folyamat nem bíztat gyors sikerrel, és ahogy Beke György írja: “a széttört nemzet egységét ötvösmunkával kovácsoljuk újjá, a kor szintjén, és a jövő igényei szerint. Bele kell építenünk az egységes nemzeti szellembe mindazt, amit a részek legjobb tulajdonságaikká munkáltak ki nyolc évtizedes árvaságunkban.

A felvidéki gyakorlatiasságot, az erdélyi toleranciát, a déli végek feltámadt bátorságát, a beregi konokságot és az anyaország szintetizáló erejét. A nemzet egysége – a külső világ körülményeitől függetlenül – akkor teljesedik be igazán.”

Így legyen!

Dr. Fóthy János,
a Somorja és Vidéke
Kulturális Társulás elnöke

Rövid jelenet farsangolóknak (a kettős állampolgárságról)

Bemondó: -Gálaműsorunk díszvendége Gyurcsány Ferenc, Magyarország kormányfője, aki lélekben 3 millió magyar ember miniszterelnöke. (Bejön Gyurcsány) Isten hozta!

Gyurcsány: -Világ proletárjai egyesüljetek!

B: -Miniszterelnök elvtárs, halottuk, hogy Ön szabad idejében magyar állampolgárságot osztogat. Felkérem, fogadja a kérelmezőket, akik eljöttek gálánkra kéréseikkel.

Gy: -Elvtársak, én 15 millió magyarért vállalom a felelősséget. (Halkabban félreszólva) Ott egye meg a fene őket, ahol vannak.

Kínai: -Én Csak Csikk Van cigarettacsempész lenni. Jönni Kínából. Árulni piacon. Te adni nekem magyar állampolgárság. Én adni sok rizs neked.

Gy: -Világ neo-kommunistái egyesüljetek! (Átadja a magyar útlevelet)

Kubai: -Nevem Carlos Perez Gonzales Fidel Castro. Adni nekem magyar állampolgári. Én csinálni sok kicsi néger gyermeket magyar fehérnépeknek.

Gy: -Világ kripto-kommunistái egyesüljetek! (Átadja a magyar útlevelet)

Roma: -Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor vagyok a 14.hatványon. Há adjá má nekem is magyar útlevelet, gádzsó! S akkó hagyom, hogy táncolj a bálon.

Gy: -Minden magyar felelős minden romáért! Igérd meg, nem szavazol Orbán Viktorra!

Roma: -Jajj gádzsó! A hollók vájják ki a szemedet, ha réája szavazok!

Gy: -Úgy legyen. Na, emberek, sajnálom már csak egy kérelmezőt tudok fogadni, mert vár a polgármester. Elhoztam nektek a 2 millió forintot, amit tavaly az új tornacsarnokra igértem. Vatikáni dollárban adom át persze, a pápa üzenetével egyszerre. Isten fizesse!!

Székely: -Bozgor Béla vagyok nyárádüvegcsürről. Isten Áldja Mokány elvtárs!

B: -Nem Mokány, Gyurcsány!

Sz: -Bocsánat Kocsány elvtárs.

B: -Nem Kocsány, Gyurcsány!

Sz: -Bocsánat Tokány elvtárs.

B: -Marha!

Sz: -Bocsánat Marha Tokány elvtárs! Tudja, a második világháborúban tűzér vaótam. Megsüketültem. Mert én má akkó az életemet adtam vóna a magyar hazáért, amikó maga még meg se vaót születve. Amikó még el se vágták a kődökit. (Halkabban félre)Vágták vóna el a nyakát.

Gy: -Szemtelen, tünjön el a szemem elől! Nem kap magyar állampolgárságot! Nem engedhetem meg, hogy sok millió igaz magyar ember elárassza Magyarországot! Mi lesz akkor velünk, akik nem vagyunk magyarok. Szórványba kerülünk, mint a csángók.

Gy: -Elvtársak, nyugodjanak meg. Lesz szülőföldalap és nemzeti vízum. Dolgozunk rajta. Minden erdélyi magyar kap egy félszem dunakavicsot, egy fél kávés kanál pirospaprikát és egy fél korty tokaji bort. Azonkivül átmehet ingyen a hortobágyi hétlyukú híd alatt. És láthatja az ősi magyar szarvasmarhákat a magyar pusztán. Vagy a magyar parlamentben. Végezetül javasolom énekeljük el közösen a Szocialista Internácionálét!

Népszavazásról, világszövetségrôl

(3. old.)

Nem népszavazásnak kellett volna döntenie a kettôs állampolgárságról — mondta a magát baloldalinak és magát jobboldalinak nevezô politikai elit.

A kormányon lévô baloldal már rég nem a szociális érzékenységérôl ismert klasszikus értelemben vett baloldal. Inkább egy már nem is multinacionális, hanem szupranacionális gazdasági érdekeket szem elôtt tartó nemzet-ellenes, liberális-ateista érdekemberek szûk csoportja.

Az ellenzékben lévôk pedig nemzeti jelszavakat puffogtatók társasága, amely a Kárpát-medencei magyar nemzet igazi érdekeiért ugyancsak keveset tesz, és igyekszik a nemzet érdekeit képviselôket a parlamenten kívül rekeszteni.

A magát pártatlannak valló személy is egyet érthet a kijelentéssel, hiszen már közhelynek számít az, hogy a környezô államok minden (pártpolitikai) vita nélkül lehetôvé tették a kettôs állampolgárság kérvényezését a határon túl élô nemzettársaiknak.

Leginkább persze a baloldal harsogta, hogy nem kell népszavazás, és hagyják a parlamentre a döntést. Nem csoda, hiszen amikor terítékre került, leseperték. A jobb oldalnak sem tetszett nagyon, hiszen a Fidesz néhány évvel ezelôtt nem tartotta idôszerûnek a kettôs állampolgárságot. Még a külhoni állampolgárságot sem (ámbár jogászok szerint ez amúgy is kivitelezhetetlen).

Ilyen körülmények között nem csoda, ha azt mondogatták, hogy "rossz idôben, rossz helyen, rosszul feltett" kérdés. Csakhogy ugyanígy lett volna rossz idô és rossz hely tíz évvel ezelôtt (akkor ugyanis valószínû, hogy "még nem érett meg a helyzet erre"), valamint tíz-tizenöt év múlva is, mert akkor már esetleg elavult, idejétmúlt lenne.

Az elôállt helyzetért pedig keresni kellett egy bûnbakot, az MVSZ-t. Elvégre ô kényszerítette ki a népszavazást. Ez igaz, viszont ha nem tette volna, senki sem beszélne róla, évek múlva sem.

A bûnbak vagy a támadási felület szerepe azonban nem újkeletû az MVSZ számára. Az elmúlt években sorozatosan próbálták lejáratni, rosszindulatúan, helyenként alattomosan, máskor jogi úton. Félreértés ne essék. Senkit nem akarok védeni. Sok mindent elmondtak és leírtak az öt évvel ezelôtti választásról, a jelenlegi vezetésrôl. Nekem nem tisztem ezeket elemezni, sem véleményt mondani (megtette ezt különben a magyarországi legfelsôbb bíróság, visszautasítva mindazokat a vádakat, feljelentéseket, amelyek az MVSZ-t érték az elmúlt néhány év alatt). Egy viszont biztos, az elmúlt idôszak a szövetség történetében példaértékû. S talán ez egy másik ok, amiért támadják a világszövetséget.

Tény ugyanis: a szervezet az elmúlt néhány évben folyamatosan, rendszeresen dolgozott — a magyar nemzet érdekében. Nem csak az egész Kárpát-medencére és a világra is kiterjedô gazdag kulturális munkájával (valamint különbözô kulturális kezdeményezésekkel). És nem is azzal, hogy kovász szerepet töltött be a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) létrehozásában. Hanem azzal, hogy hallatta hangját az egész magyar nemzetet érintô kérdésekben.

Foglalkozott a benesi dekrétumokkal. A Strasbourgban és Brüsszelben tartott sajtótájékoztatók, kollokviumok vezettek oda, hogy Európa ma már tudja: a benesi dekrétumok nemcsak egy cseh–német ügy volt, hanem súlyosan érintett mintegy kétszázezer felvidéki magyart is és sújt a mai napig is.

A felsorolás folytatódik azzal, hogy az MVSZ volt az a szervezet, amely érdemileg is hozzászólt a leendô európai alkotmányhoz: nyolcoldalas, kisebbségi jogokat tartalmazó beadványt nyújtott át az európai alkotmányt tervezô bizottságnak. A tavaly nyáron tartott hatodik világkongresszus munkálatait sem szabad figyelmen kívül hagyni. A magyarság és a Kelet címû kongresszus olyan kérdésre irányította a figyelmet, amelyre ázsiai gyökerû ôsi kultúránkkal foglalkozó történészeink közül többen régóta felfigyeltek. Tette mindezt minden anyagi eszközétôl megfosztva, hatalmi zaklatásoknak kitéve. Úgy, hogy a sajtó (a jobb oldalit is beleértve!) a szövetség munkáját teljesen elhallgatta.

Hírérték szempontjából az MVSZ csak a december 5. körüli idôszakban értékelôdött fel. A lejárató kampány azonban továbbra is folytatódik. A szövetséget folyamatosan támadják. Mert egyesek irigyelik a nehézségek ellenére sikeresen végzett munkát.

Mások tudatlanságból, az idegen szívûek pedig, akik a magyarokat született fasisztának igyekeznek beállítani, meggyôzôdésbôl teszik. Megint mások azért, mert ez a feladatuk, ezért kapnak pénzt, elismerést.

Minden támadás ellenére azonban a szövetségnek továbbra is vállalnia kell küldetését úgy, ahogy tette ezt eddig. Kovász kell hogy legyen, amely a magyarság sorskérdéseit éleszti, fórum kell hogy legyen, ahol a gondolatok vita során szándékból akarattá válnak, és intézménynek kell lennie, amely az akarattá formálódott gondolatokat, a lehetôségekhez mérten, megvalósítja — egyetemes keresztény magyarságunk érdekében.

Somogyi Botond

Egyen jogot!
[2005-01-27]

A többség mindig azzal etette a kisebbségeket, hogy milyen nagy egyenjogúságot élvez. Úgyhogy aki nincs nyakig az egyenjogúsággal, az: még egyen jogot! De szerintem aki azt mondta: minden ember egyelőnek születik, biztosan nem határon túli magyar volt. Mert ha például valahol itt, a szórványban született volna, akkor a születését követő pillanatban, mikor felsírt, ráreccsent volna a bába, hogy: bă bozgore, plânge măi româneşte!!! S ez olyan mély nyomot hagyott volna benne, hogy nem adta volna fejét éretlen filozofálásra. Csak azon gondolkozott volna, hogy nem lenne-e jó sarkon fordulni, és visszamenni oda, ahonnan jött volt?

Annak idején én elcsodálkoztam, mikor Illyefalván a második osztályban kijelentették, hogy jogom van románul tanulni. S ez olyan jog volt, ami: kötelező. A faluban három román ugyan volt, de azok is magyarul beszéltek, így nem nagyon értettem, hogy mire is jó az egész. Édesanyám, szegény, meg nem igazán tudott motiválni, csak egy-egy nyaklevessel, ha nem ment az idegennyelv-tanulás. Azt mondhatta volna: ha megtanulsz románul, akkor az egész Romániában érvényesülsz, ha angolul, akkor az egész világon. Vagy azt: fiam, ha nem tanulsz meg románul, hogy leszel majd prefektus Mehedinţi megyében vagy alprefektus Bukarestben? Mert itt nálunkfelé, ahol magyarul is beszélnek, nemigen lehetsz, s ha leszel is, tüntetni fognak ellened, míg csak el nem tüntetnek, mint ahogy György Ervint is akarták. (Őt nem tudták, de Csíkban eltüntették a magyar prefektust.)

Egyáltalán nem értett a politikához. Mert ha értett volna, akkor elmagyarázza: ha politikusnak mész, akkor mint kisebbségi, van esélyed: miniszteri, államtitkári, vezérigazgatói beosztásra. Sőt, miniszterelnök-helyettes is lehetsz. (Egyéb nemigen.) Ez viszont csak mulandó állapot.

Én is, ő is naivak voltunk. Akkor még azt hittem, hogy ha magyar is valaki, attól még lehet olyasmi, amit önerőből elér: karrierdiplomata, nagykövet, tábornok, pilóta, rendőrparancsnok, bankigazgató, jobb helyen vasutas stb. Sőt államelnök is. Mert ugyebár — egyenjogúság van. Bár Amerikában hamarabb lesz néger elnök, mint nálunk magyar. Gondolom, azért, mert mi nem vagyunk hozzáértők. Nagy privatizálók sem lehetünk. Lám, a déli végeinken ki veszi meg Aldobolyt, Bikfalvát, Kököst, az illyefalvi határt? Mert mi nem vagyunk kompetensek… A háromszéki turizmus akkor került román kézre, mikor magyar volt a turisztikai miniszter. Hát akkor mit akarunk?

A kovásznai üzletember kijelenti, hogy amíg román munkanélküli van, addig ő magyart nem vesz fel. Na, ezt próbálná mondani egy magyar, fordítva. Emlékszünk még a Har—Kov-időkre. Akkor, ha egy magyar igazgatónak volt két kirúgni való alkalmazottja, az egyik magyar és a másik román, melyiket is rúgta ki? Ha a magyart, akkor semmi gond. Ha a románt, akkor egyből irredentahorthystafasiszta lett. Mert ugyebár egyenjogúság van, volt, és lesz.

És valóban nem vagyunk hozzáértők, mert lám, még a magyarországi cégek is így vélekednek. A MOL-nál Brassóban a három benzinkútnál összesen jó, ha van három magyar alkalmazott. És tessék megnézni, hogy itt a Rompetrolnál hány van? A MOL romániai vállalatánál a hat igazgatóból, ha jól tudom, öt román. Mert az itteni magyarok ugyebár: nem hozzáértők! Ha egy magyarországi cég — véletlenül — magyarul is tudó titkárnőt keres, az égbekiáltó szemtelenség, hátrányos megkülönböztetés. Ha egy hottentotta cég hottentottául tudót, azzal semmi baj. Mert egyenjogúság van.

Olvasom, hogy Szatmáron az utcán hajnalban magyarul beszélnek. Mert az utcaseprők magyarok. Ez is valami, nemde? Ezek szerint csak értünk valamihez. És akkor meg miért hőbörgök, hogy nincs egyenjogúság?

Nincs kegyelem Wass Albertnek
[2005-01-27]

Nem foglalkozott érdemben Wass Albert ügyének vizsgálatával a román Legfőbb Ügyészség. A Vekov Károly kolozsvári történész, volt parlamenti képviselő által a család nevében benyújtott per-újrafelvételi kérelmet azzal utasították el, hogy az igazságszolgáltatás átszervezéséről szóló, tavaly elfogadott törvénycsomag értelmében megszűnt az effajta jogorvoslati elbírálás lehetősége.

A Krónika által feltett kérdésekre adott főügyészségi válaszból éppen ezért az derül ki, hogy Wass Albert immár - legalábbis a honi jog szempontjából - háborús bűnös marad Romániában. A főügyészségen még a régi, magyar- és grófellenes hangulat uralkodik - nyilatkozta a Krónikának a történész.

Dalol a honvágy.

Szeretnék szántani,
hat ökröt hajtani,
régi eke szarvát
kezemben tartani.

Harmatos hajnalon
régi útat járni.
Régi erdőszélen
virágot csodálni.

Szeretnék még egyszer
tavaszbúzát vetni!
Jó fekete földet
a kezembe venni.

Beszívni illatát
frissen kaszált fűnek,
mialatt a réten
tücskök hegedűlnek...!

Látni, még csak egyszer,
a leszálló estét.
Villanó szárnyával
az érkező fecskét.

Keleti ég alján
ahogy gyúl a csillag,
békés tájak fölé
békességet ringat...

Istenem, add hogy még
egyszer haza menjek!
Régi hegyeimen
új bort szüreteljek!

Fáj a bujdosás már.
Csupa fáj az élet.
Elvész idegenben
erdélyi cseléded.

Régi hegyeimen
lábujjhegyen járnék.
Jó volna a napfény!
Szép volna az árnyék!

Szép volna, jó volna!
Hallgass meg, Úristen!
Hisz más kivánságom
e világon nincsen:

Szeretnék szántani!
Hat ökröt hajtani!
Régi ekém szarvát
még egyszer...
még egyszer
kezemben tartani!

Wass Albert
Bajorerdő, 1946

Folytatódnak a vajdasági magyarellenes incidensek
[2005-01-26]

A Vajdaságban nem maradtak abba a kisebbségieket sújtó incidensek, és bár az események intenzitását mindenki eltérően ítéli meg, változatlanul fennállnak azok problémák, amelyek következtében az Európai Parlament szeptemberben tényfeltáró bizottság küldéséről határozott a tartományba - jelentette ki a küldöttség egyik magyar tagja, Becsey Zsolt (Fidesz) az MTI-nek Brüsszelben adott interjúban.

„Mindig jönnek újabb és újabb provokációk - hangoztatta -, legutóbb Csókán volt egy falfirka." Hozzátette: ez azt bizonyítja, hogy az incidensek - gyakori szerb állítástól eltérően - valószínűleg nem csak a szeptemberi önkormányzati választások előtti felfokozott hangulattal függtek össze, hanem mélyebb okaik vannak. E mélyebb okok közé sorolta a magyar képviselő a menekültek viszonylag nagyarányú jelenlétét. A térségbe koszovói, krajinai és boszniai menekültek érkeztek, egyes becslések szerint számuk a 300 ezret is eléri a kétmilliós tartományban. Az okok vizsgálatánál a brüsszeli küldöttség találkozóin szóba kerül a Vajdaság általános státusa és jogkörei, valamint a kisebbségpolitika is.

A tényfeltáró delegáció indításáról szeptemberben döntött az EP plenáris ülése az ottani magyarok és más kisebbségek tagjai elleni erőszakos kilengések miatt. A küldöttség pénteken indul, és három napot tartózkodik a Vajdaságban, illetve Belgrádban. Az ötfős delegációt a néppárti Doris Pack, az EP-délszláv vegyes bizottság német elnöke vezeti, tagjai között Becsey Zsolt mellett Hegyi Gyula (MSZP), valamint az osztrák szocialista Johannes Swoboda és a szlovén liberális Jelko Kacin kapott helyet.

Becsey Zsolt szerint az, hogy két magyar is van a delegációban, illetve, hogy a látogatásra magyar kezdeményezésre egyáltalán sor kerül, azt jelzi az ottani magyaroknak, hogy az anyaország előnyösebb pozícióban van, mióta EU-tag lett, és nem hagyja magára a kisebbséget. A szerb vezetés számára az a küldetés üzenete, hogy „Európa figyeli őket, hogyan demokratizálódnak, mi a leírt szavak mellett a valóság". Megerősítik a küldöttség magyar tagjai azt is, hogy Magyarországnak egyértelmű érdeke Szerbia uniós integrálódása. Ez az első eset, amikor egy nagy magyar közösséggel rendelkező szomszéd országot ilyen mélyrehatóan vizsgál meg az EU valamelyik szerve - hangoztatta Becsey Zsolt. "Nem tartom reális állításnak, hogy ezen áll vagy bukik Szerbia integrációs közeledése" - mondta. A menekültbetelepítés problémájára azonban rávilágíthat a delegáció, ha kiderül, hogy a különböző típusú konfliktusoknak van etnikai tendenciájuk. Emellett a Szerbia-EU dossziéba a vajdasági helyzet is bekerülhet olyan kulcskérdések közé, mint Koszovó, Montenegró, a vámunió, az alkotmányos helyzet, a demokratizálódási helyzet, a rendőrség, az igazságszolgáltatás helyzete.

A képviselő, akinek jelentős szerepe volt a program összeállításában, elmondta: Szabadkán találkoznak az észak-bácskai áldozatokkal, a leglényegesebb politikai erőkkel, a nemzetiségi tanácsok képviselőivel. Elmennek a kulcsfontosságú helyszínek közül Temerinbe is, "ahol a legszembetűnőbben jelent meg a menekültprobléma és a politikai radikalizálódás".

Újvidéken a helyi parlament és kormányzat mellett civil szervezetekkel, szerb, magyar és vegyes kutatócsoportokkal találkoznak, megbeszélést tartanak radikális polgármesterekkel, sőt a karlócai pópával is. Belgrádban a szerb kormány legfontosabb minisztereivel, illetve a Vojislav Kostunica kormányfő vezette Nemzeti Kisebbségi Tanáccsal is tárgyalnak. Becsey kiegyensúlyozottnak mondta a programot, rámutatva, hogy a belgrádi és az újvidéki program nagy részben a szerb fél meghallgatására épül. Másrészt - tette hozzá -, a szeptemberi határozat egyértelműen a vajdasági kisebbségellenes kilengésekről szól, azaz elsősorban a magyarokra vonatkozik, ennek a kivizsgálására szól. Nem tartja tehát jogosnak azt a kritikát, hogy a program túlságosan a magyar kisebbségre összpontosít. Leszögezte: a delegáció elfogadott koncepciója annak vizsgálata, mennyire van etnikai jellegük az incidenseknek. "Arra fogunk rákérdezni, hogy milyen előzmények, milyen körülmények vezettek oda, hogy bármilyen inzultus megtörtént." Azt is vizsgálják, hogy a rendőrség és a helyi hatóságok hogyan reagálnak a megkeresésekre, sőt a rendőrség irányítását és összetételét is igyekeznek áttekinteni. Becsey jelezte: nem kapott eddig információt arról a sem, hogy a szerb ígéreteknek megfelelően megalakult volna az a két bizottság, amelyek egyike visszamenőleg, a másik pedig előremutató jelleggel vizsgálná a helyzetet. Hathatós szerb intézkedésekről sem érkeztek hírek.

Úgy vélte, nem jelent veszteséget, hogy a küldöttség a szeptemberi határozat nyomán csak január végén száll ki a helyszínre. Az információk, adatok megmaradtak, a helyzet eszkalációjáról pedig nem volt szó. Azt is be lehet a kései vizsgálódással bizonyítani, hogy objektív helyzetről van szó, amely nem függ össze a szeptemberi-októberi önkormányzati választáson a pártvezetők térnyerésével. Február 1-jén a delegáció szóban jelentést tesz az EP külügyi bizottságának - mondta el Becsey.

Czakó Gábor ismét a Legfőbb Ügyészséghez fordult a magyarellenes kampány ügyében

Nem hagyja magát Czakó Gábor budapesti író. Lapunk olvasói előtt ismert, hogy december 3-án bűnvádi följelentést tett a magyarországi Legfőbb Ügyészségen ismeretlen tettes ellen.

Állítása szerint ugyanis a december 5-i népszavazást megelőző agitációban – amely szavazáson Magyarország választói joggal rendelkező polgárainak arról kellett dönteniük, hogy a Magyar Országgyűlés alkosson törvényt a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról – ismeretlen tettes hazug és hamis adatokkal manipulálva arra buzdította a szavazókat, hogy szavazzanak a törvényalkotás ellen, s eközben lelki sérelmet okozott a magyarságnak.

Arról már tájékoztattuk olvasóinkat, hogy a följelentést a legfőbb ügyészség továbbküldte a fővárosi ügyészségnek, az pedig a II. és III. kerületi Ügyészségnek.

A följelentést ismertetjük a Magyar Szó olvasóival.

Matuska Márton

Tisztelt Legfőbb Ügyészség!

2004. december 13. napján kelt, Ismeretlen Tettes ellen közérdekű adattal visszaélés és más bűncselekmény gyanúja miatt tett feljelentésemet a Budapesti II. és III. kerületi Ügyészség B.92/2005/1. számú határozatával bűncselekmény hiányára hivatkozva elutasította.

Az eljáró ügyészség valóságos ténybeli elővizsgálat nélkül, a bűncselekmény nyilvánvaló hiányára alapozta határozatát. Figyelmen kívül hagyva, hogy közvádra üldözendő bűncselekmények esetén a feljelentésben foglaltak tartalmi vizsgálata az ügyészség – alkotmányos kötelességéből fakadó – hivatali feladata.

Az eljárási lehetőségek érdemi érvényesülése érdekében ezért nem a panasztételhez való jogommal élek, hanem – lényegében változatlan ténybeli alapon – a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 171. §-ának (1) bekezdése értelmében Ismeretlen Tettes ellen bűncselekmény gyanúja miatt

följelentést teszek.

Teszem ezt annak reményében is, hogy „a korábban feljelentés elutasítással befejezett ügyre hivatkozással nem lehet ebből az okból a feljelentést elutasítani”. (vö.: Büntetőeljárás jog, Kommentár HVG-ORAC 2004. 511.o.)

Egy nemzet számára egyértelműen a nemzethez való tartozás tudata és az együttműködés, a kölcsönös segítés gyakorlata a legfontosabb. Népünk trianoni sérelme közismert. Ezt tetézte Rákosiék „bűnös nép” propagandája, az ötvenhatos forradalom leverése és azt követő véres megtorlás. A nemzet sérelmeinek orvoslására az elmúlt szocialista rendszerben semmilyen intézkedés nem történt. A hivatalos álláspont szerint a szocializmus fejlődése a nemzetisé­gi kérdéseket – köztük a külhoni magyarok elnyomását, üldözését, sanyargatását, sőt irtását (44-es titói magyar holokauszt a Délvidéken, Szárazajta stb. Erdélyben) – „automatikusan megoldja”. Az utódállamok és a magyar szocialista kormányok összejátszása miatt kétszere­sen nehéz körülmények ellenére számos magyar ember szorgalmasan építgette a kapcsolatot az elszakított nemzettestek között. Mostanáig a magyar emberben nem merült föl, hogy ne volna testvére a többi magyarnak. A maga nemzetének a határokon átívelő egysége minden civilizált ország lakója számára magától értetődő. Így volt ez természetes számunkra is – és egyetértett velünk a cigány, a sváb, a szerb, az örmény és a többi kisebbségi polgártársunk zöme is.

A kettős állampolgársággal kapcsolatos, 2004. december 5-én lezajlott népszavazás – bármi volt is az oka és a módja – alkalmat adott volna a magyarság kulturális, szellemi egyesítésére, erköl­csi és gazdasági együttműködésének erősítésére; mégpedig az európai politikai normák betar­tása mellett, a határok megsértése nélkül. A kettős állampolgárság intézménye szervesen bele­simul az Unió jogrendjébe. Sok millió külföldi állampolgára van Írországnak, Olaszország­nak, Spanyolországnak stb. [vö.: 5/2004. (III.2.) AB határozat III/3.]

Ismeretlen Tettes azonban kampányt indított a nemzeti egység ellen.

Ismeretlen Tettes sok százmillió forintot – közpénzt? – fordított arra, hogy rágalmakat ter­jesszen a lakosság között: azt a hiedelmet keltve, hogy eredményes referendum esetén ve­szélyben kerül az itthoniak munkahelye, szociális ellátása, nyugdíja stb.

A.

1. Ismeretlen Tettes azt tette közzé, hogy a népszavazás után, egy éven belül akár mind a 800 000 magyarigazolvánnyal rendelkező áttelepülhet Magyarországra. Holott a referendum nem a kettős állampolgárság megadásáról szólt, hanem – eredményessége esetén csupán egy ilyen tartalmú törvény megalkotására kötelezte volna az országgyűlést. (E tör­vény – kétharmados jellege miatt – hosszú hónapok, esetleg évek múlva készült volna el.)

A 800 000 esetleges áttelepülő közé csalárd módon beleszámolta a több százezres szlovákiai és szlovéniai magyarságot (ahonnan az uniós csatla­kozás óta senki sem költözött át, noha megtehette volna).

Az esetleges áttelepülő asszonyokat egyszerre szá­mította nyugdíjjogosultnak és anyai támogatás várományosának.

Ismeretlen Tettes azt tette közzé,

– hogy az áttelepülők kizárólag terhet jelen­tenek Magyarországnak; csórén jönnek át, sem javakat, sem munkaerőt, sem szellemi, kap­csolati tőkét, sem pénzt nem hoznak, de még a sok milliárdra rúgó útlevélilletéket is elsinkófálják;

– hogy a különféle szociális támogatások automatikusan megilletik a külföldön élő állampolgárokat;

– hogy a külhoni lakos állampolgárok Ma­gyarországon szavazati joggal rendelkeznek;

– hogy Magyarország és Románia között a kettős állam­polgárság tilos (és ennek kapcsán egy rég fölmondott egyezményt dobott a köztudatba).

Ismeretlen Tettes elhallgatta,

– hogy Romániának több százezer kettős állampolgára van – elsősorban – a Mol­dovai Köztársaságban, sőt magyar polgárok is lehetnek román állampolgárok;

– hogy az EU-ban általános biztosítási elvnek megfelelően a nyugdíjat ki-ki attól az országtól – annak biztosítójától – kapja, ahol a jogosultságát szerezte (az ennek megfelelő egyezmény az EU-ba törekvő Romániával már elkészült, hamarosan megtörténik. Ukrajnával is folynak a tárgyalások, a nem EU-tag szomszédok közül a Szerbiából áttelepülők nyugdíját Szerbia fizeti);

(Következik egy szakszerű, példákkal szemléltetett jogi indoklás. Ebből egy legközelebbi számunkból fogunk közölni ismertetőt. – A szerk.)

Kérem a följelentésemben foglaltak érdemi kivizsgálását.

Budapest, 2005. január 21.

Tisztelettel:

Czakó Gábor
1038. Budapest, Templom u. 38.
T:2434842
Email: czakogcs@axelero.hu

Forrás: Magyar Szó www.magyar-szo.co.yu

Névnapi ünnepség a váradi Ady gimnáziumban
[2005-01-26 - 08:10:03]

Január 27-én, csütörtökön lesz 15 éve annak, hogy a nagyváradi Ady Endre Gimnázium fölvette a költő nevét, és több év után ismét magyar iskolává válhatott,

A diákok, szülők és pedagógusok egész héten változatos programokkal ünneplik az évfordulót.

Lesz irodalmi, illetve weblapkészítő verseny, rajz- és fotókiállítás, futballmérkőzés, asztalitenisz-verseny, valamint különböző előadások. Január 27-én reggel 9 órától iskolatörténeti vetélkedőt, 11 órától Ady-verseket illusztráló versenyt rendeznek.

Délután kettőkor a díszteremben ünnepi műsort mutatnak be, majd koszorúzásra invitálják az érdeklődőket. A január 28-án, pénteken 17 órától kezdődő előadásokra elsősorban a kilencedik és tizedik osztályos tanulók szüleit várják.

Magyar Rádió

A Magyar Kultúra Napja a Kolozsvári Magyar Operában

Január 25-én a Kolozsvári Magyar Opera újra mûsorra tûzte Erkel Ferenc: Dózsa György címû operáját a Magyar Kultúra Napja tiszteletére. Az elôadás kezdete elôtt Simon Gábor igazgató köszöntötte az egybegyûlteket. Majd Szentpéteri István a Magyar Köztársaság Kolozsvári Fôkonzulátusa nevében mondott beszédet. A konzul sok szeretettel üdvözölte a jelenlevôket. Rávilágított arra, hogy a magyar Kultúra Napját csak másfél évtizede ünneplik. Mint ismeretes, január 22-e nevezetessége, hogy ezen a napon fejezte be a Himnusz megírását Kölcsey Ferenc.
(Hintós Diana)

Kötô fenntartja, Miclea ellenzi a magyar karokat

Mircea Miclea tanügyminiszter elsô alkalommal tartott keddi sajtóértekezletén máris nézetellentét alakult ki a miniszter és a kisebbségekért felelôs államtitkári tisztségbe kinevezett Kötô József között.

Miután Kötô József biztosította a sajtó képviselôit, hogy nem szándékszik szétválasztani az európai elismertségû Babes–Bolyai Tudományegyetemet, csupán magyar és német nyelvû karokat létesítene az egyetem keretében, Miclea tanügyminiszter válaszolt is az államtitkár kijelentésére, ugyanazon a sajtóértekezleten.

Elmondta, hogy nem fogja engedélyezni a magyar karok létesítését a BBT-n belül.

Előző cikkek forrásai az interneten:
http://www.geocities.com/hunsor/dokumentumok/norrkoping.htm http://www.erdely.ma/ http://www.geocities.com/ihunsor/scaninfotar.html http://www.geocities.com/dhunsor/delvidek/szfinxahortobagyon.htm http://www.ujkelet.ro/index.php?option=content&task=view&id=1385&Itemid=33 http://ujkelet.ro/index.php?option=content&task=view&id=1086

HUNSOR

Éveleji Látóhatár
2004. január 18., Magyar Élet

Óvodáskorú évszázadunk békésnek indult, minden jel azt mutatta, hogy az öreg évszázad utolsó évtizedére megszabadult az emberiség attól a nyomasztó félelemtől, hogy valamilyen műhiba folytán atomháborús katasztrófa következik be, hiszen az évszázad második fele ilyen félelmek keltésével indult.

Valóban félelmetessé vált az ötvenes évek politikai légköre, amely azt tudatosította, hogy földi világunkban két egyenlő gigászi erő készül leszámolni egymással. Volt olyan időszak is, amikor azt hirdették, hogy a keleti hatalom erősebb, ezt láttatta igazolni, hogy a nyugati nagyhatalom képtelen legyőzni tíz éven át egy délázsiai elmaradott, ipar nélküli, kapáló-sarlózó nép országát, illetve a kommunizmust még ilyen minőségben sem, amitől aztán nyugaton felbuzogtak a kommunisztikus eszmék az egyetemi és huligán táborokban.

1968-ban tetőzött az eurokommunizmus, Nyugat-Németország már preparált állam volt, a franciákban is ágaskodott az újabb forradalmi szerep, és nem sok hiányzott a szocialista hatalomátvételből, aminek akkor Amerikában is voltak lelkes hívei.

De beigazolódott, hogy a polgári rend uralmát továbbra is csak háborús állapotok között lehet megdönteni a jóllakott polgár nem cseréli fel a karosszéket a barikáddal. Végülis a béke ette meg a Szovjetuniót is. Nem sikerült fenntartani a permanens forradalmat, elsősorban a hatalomnak volt szüksége a rendre. Amerika elveszítette világhatalmi partnerét, a kétlábú világhatalom egyik lábát. A világ közvéleménye, a nagy színjáték nézőközönsége megnyugodott abban, hogy a szabadság eszméi győztek, Amerika kitartó "containment" politikája győzött. Pedig csak az államkapitalista-kollektivista kísérlet bukott meg, aminek sírjába belehullot az orosz katonai és rendőri nagyhatalom is.
Bármilyen magyarázatot fogadunk el, az a tény a lényeges, hogy 1990-re felmutatkozott a világ valóságos hatalmi képlete. Az Amerikai Egyesült Államok a világ legnagyobb katonai és gazdasági hatalma, amellyel a világ többi hatalma sem állítható szembe. Amerika meg tudta őrizni a XX. században a "békehatalom" címét és a hozzáfűzött bizalmat.

Ebbe a bizalomba építkezett az a bizakodás, hogy a XXI. század végre már a béke évszázada lesz. Benne volt a reményekben az is, hogy az a történelmi folyamat, ami az elmúlt két évszázadot foglalkoztatta forradalmaival és háborúival, beérkezett a célállomásra, így további világfelforgató tevékenység szükségtelen. Hiszen elmállottak politikai szörnyetegei, nem tudták megállítani a polgári rend általánossá válását, megszűntek a nagy osztálykülönbségek és a faji alapú ellenségeskedések kezelhető mederbe záródtak. Ezt már csak őrizni kell, erre látszik alkalmasnak Amerika ereje. Remélhető volt, hogy ettől kezdve a világ természetes erőinek szabad érvényesülése biztosíthatja a fejlődést és a lehetőséget az elmaradott részek fejleszésére is. Jugoszlávia megrendszabályozása utolsó szükséges ilyen aktusnak látszott, legalábbis európai vonatkozásban. Egyszóval, Amerika abba a helyzetbe került, hogy új fejezetet nyithat az emberiség történetében Pax Americana jelszóval.

Nem így történt. Amerika, úgy látszik, folytatni akarja azt a politikai irányzatot, ami jellemezte az előtte járó két évszázadot. További céljai lehetnek. Talán, pontosabban meghatározva, a két évszázad politikai és gazdasági törekvése a világhatalomért immár Amerika katonai és gazdasági erejének felhasználásával folytatódik. "There is no limit to the greatness of America" ismétli Bush elnök, hogy jól megjegyezzük. Egy nyírottbajúszú emberke mondott ilyeneket a 30-as években, akivel még ma is rémítgetik a gyermeteg világot.

Európa még jó időre az amerikai gazdasági élet függvénye lesz, ez akár tartósítható is magas energiaárakkal és bankárpolitikával. Európa a második világháborúval bekövetkezett hanyatlásáig nemzeti sokszínűsége által termelte azt a szellemi sokrétűséget és új utakat törő frisseséget, ami állandó gyorsulásba hozta az emberiség fejlődését.

Európának létfontosságú az egységesülés, amióta az "Újvilág" túlszárnyalta és átvette a világ vezetését. Ezzel szembeszállni, ellene védekezni vagy akárcsak versenyben maradni, Európa csak kontinentális egységben képes. De nem mindegy, hogy az milyen módon jön létre. Az átalakítás során kiürülhet az Európa-tartalom.

Németh László figyelmeztet: "Ha mai merevsége után Európa ennek ellenére is újra tud foganni, a mi korunk valami példátlannak, sohasem-voltnak lesz a tanúja..." Ebben a kijelentésben a felszabadulás reménysége derengett, a merevség a megszállás okozta visszamaradtságra utalt, de feltehetjük a kérdést: a mondatban szereplő Európa mit jelöl, merre látta ő annak főleg a keleti határait? "Az európai egyensúly folytatja Németh Európa szerkezeti szívóssága. A több kultúrából álló kultúrának titkos tartalékai vannak a nemzetekben. Európa ez alatt az ezer év alatt folyton mozgott, de nem minden nemzete mozgott állandóan..."

Mrs. Tatcher is a nemzetek Európájáról beszélt, amikor szóba került a bővítés, de még ma is ágaskodik egy kérdés, vajon nemcsak egyfajta újabb "szén és acél szövetség", üzleti piacrendszer lett, ami lett, vagyis csupán gazdasági-pénzügyi egybefoglalás?

Félő, hogy az ilyen alapú egyesítésnek gyarmati kiszolgáltatottságra emlékeztető következményei lesznek. A már is megindult agyelszívással Magyarország gyógyíthatatlan szegénységéhez felzárkózik a szellemi elszegényedés, és ha jön a kívánt gazdasági fellendülés, behatol a külső Európa vendégmunkás áradata, majd a rövidesen EU-tag Törökországából hozzánk is jönnek a régről már ismert mecsetépítők, és mi lesz, ha a nagy sietségben, a nagy kulturális nyomulásban szétfolynak, elsorvadnak az európai kultúra nemzetekben rejlő tartalékai? Mi lesz a minősége annak az Európának? Lesz-e benne ország, ahol tovább él kulturnemzetként a magyarság, vagy csak rezervátum marad, ahol lesz egy tucat csikós, mutogatni a valamikorit?

Az emberiség történetében a legnagyobb hajtóerő a haladás. A sebesség állandó növekedése önmagában is nagy kihívás, és nagy nehezék a társadalomra. A magyar társadalom 1914 óta erővel visszatartott, lelassított fejlődésével messze elmaradt attól a nyugati színvonaltól, amelynek rövidtávú utolérésére kötelezi most az uniós csatlakozás. A változás nyugaton folyamatos, lépcsős volt, Magyarországon visszatartott időszakok után a könyörtelen lerohanás jellegét ölti. Át kell venni a magas technológiát, be kell iskolázni a dolgozók egész társadalmát, korra való tekintet nélkül. Ez a megmaradásnak és felzárkózásnak az elmélete. A magyar falvak népe, mai állapotában már abba a gazdálkodásba sem tudna visszalépni, amiből az ÁVH-s világ elhajtotta, eszközeitől megfosztotta, proletár földmunkássá tette, aki a fájront-kolompolásra leteszi a kapát. Milliók juthatnak szociális ellátásra, mert nem tudják átlépni egy évszázad mulasztását. Olcsó lesz a magyar föld, mert nincs hazai kitartás és versenyképesség. Ország, föld, táj tart meg kultúrát és nemzetet. Európa legsebezhetőbb népe lett a magyar.

Nem érzi jól magát magyar ember, főleg az iskolázottabb rétege, hazájában. Talán már nem is tudja, miért. A fiatalja hamis példaképeket kap. Könyvek, lexikonok, utcanevek, szobrok, emléktáblák ma is a bolsevizmus hőseit állítják a fiatalok elé. A Parlament épülete mellett a Károlyi-szobor a nemzeti rothadás emlékműve. Nagyon vigyáznak rá, és a többire, a szocializmus vívmányaira.

Fél évszázadon át parancsot teljesített az ország népe. A rendszerváltoztatás ebben vajmi kevés kárt tett. Iszonyatos élmény volt rádöbbenni, hogy ami a kommunista világ után jött, az annak nem ellentéte. 1994-ben csak visszacsúszott a "szocializmus" a hatalomba, 2002-ben a furcsamód és éppencsak hatalomra kerülve, már nyomulnak, törnek zúznak mindent, ami nemzeti. A bolsevista restauráció Gyurcsányja kijelenti: "A nemzet idejétmúlt kategória, nacionalista zárvány. Olyant, hogy nemzeti, egy modern állam nem ismer."

A nyomulók egyike szocialistának, másika liberálisnak hirdeti magát. De az MSZP éppen úgy nem szocialista, hanem aulikus (idegen hatalom szolgálatában álló), mint az SZDSZ, amelynek az ún. szabadelvűsége épp olyan tartalmatlan, és még a szocialistáknál is nagyobb mértékben idegen érdekeket kiszolgáló, igazi komprádor társaság.

Az MSZP és SZDSZ ideológiai tartalom nélküli hatalmi pártkeretek, egykori bolsevisták két olyan szövetsége, amelyek mai különállása már megvolt a kádári időkben is, de a Rákosi-korszakban is. A kisebbik valamiképpen mindig felülkerekedik, nyomuló időszakokban élen van. A nemzet iránti folytonosan kifejezett türelmetlensége láttán felrémlik a kép; ilyenféle televényből burjánzott ki a múltban az az ÁVOÁVH-féle erőszakszervezet, amihez hasonlóra, adja Ég, ne kínálkozzon többé alkalom.

Magyarországnak egy parlamentje van, de abban két nemzetmegfogalmazás néz szembe egymással. Ám a szó "nemzetmegfogalmazás" méltatlan a két szemlélet egyikére. De éppen ez a méltatlan szinte kimozdíthatatlan, és ha nem lesz a politikai jobboldalon egy új párt, amely összefogja azokat, akiknek a Fidesz nem elég jobboldali, akkor baj lesz.

Két Magyarország van úgy mondják , amin azt kell érteni, hogy van egy elit, amelyik uralkodik, és egy másik elit, amelynek uralomra jutása a történelmi igazság megvalósulását jelentené. Számszerűségben, minőségben nem lenne hátrányban a "másik", de lehetőségeiben, eszközeivel elmarad azok mögött, akiknek éppen ezen aránytalanságból eredően sikerült egykori erőszakrendszerük és szovjet szuronyok oltalmában fenntartott hatalmukat a kapitalista átszerelés alkalmával átmenteniük.

A baloldal életfontosságúnak tartja visszakerülni a hatalomba 2006-ban, ami a jobboldal részére viszont valóságos élet-halál kérdése. Ma, 15 hónappal a döntés előtt egységes és nyugodt erőt mutat a két kormányzó párt, viszont a nemzeti oldal mai állapotában elégtelen a győzelemre. A Fidesz mellett egyik párt sem számíthat átjutni a kis pártok részére nagyon magas 5 százalékos küszöbön. A Fidesz egymagában "sokan vagyunk, de nem elegen" lesz, a mellette illetve ellenében induló és be nem jutó jobboldali pártokra leadott szavazatok elvesznek a nemzeti oldal számára. Közös érdek egy második jobboldali párt vagy pártszövetség sürgős létrehozása.

Még ebben az évben baloldali elkötelezettségű köztársasági elnököt kap az ország. Pletykaszinten Dávid Ibolyát emlegetik, jó szolgálatai jutalmául, bár túljátszotta a szerepet ahhoz, hogy a kétharmadhoz szükséges ellenzéki szavazatban bizton reménykedhetne. A Heti Válasz című folyóirat szerint a gyakorlati politizálástól visszahúzódás nem előírás az elnök részére. "A több mint tízéves hagyomány megtörhető. Nincs olyan alkotmányos előírás, amely eltiltaná az elnököt az aktívabb fellépéstől. Ellenkezőleg: a magyar közjog még az amúgy nemzetközi összehasonlításban valóban "gyenge" államfőnek is lehetőséget teremt népszavazások kezdeményezésére, törvényjavaslatok benyújtására, korlátozás nélküli parlamenti beszédekre, megkötés nélküli politikai nyilatkozatokra, politikai és alkotmányos vétó gyakori alkalmazására. Nem mindegy, hogy az új államfő mire használja ezeket a lehetőségeket."

A határon túli magyarság kérdésében tiszta képlet jött létre, abban a kormányfő és csapata visszataszító viselkedése egységbe terelte a határontúliak szervezeteit, ugyanakkor az MSZP-ben kint is érezhető belső lázat okozott. A nemzeti oldalnak meg kellett tapasztalnia, hogy a többség megfogható volt a kenyéririgység fölvetésével, illetve érzéketlen a kirekesztett nemzettestvérei iránt. A nemzet fogalma a magyar társadalom asztalára került. Fontos szerepe van a civil szervezeteknek a nemzeti eszme terjesztésében. Elő kellene venni és terjeszteni a Kárpát-medencében az Ausztráliai Magyar Szent Korona Társaság 1993-ban két pontban megfogalmazott követelését:

- Fel kell emelni a nemzet fogalmát olyan köztudati, közjogi és alkotmányjogi szintre, mint amivel felszerelte a polgári liberális államfelfogás az állampolgár fogalmát!

- Azt akarjuk elérni, hogy hozzon a magyar országgyűlés olyan törvényeket, amik törvényes és jogi keretet adnak az egész nemzetnek az államhatároktól függetlenül!

Csapó Endre
a HUNSOR Ausztráliai tudósítója, a Magyar Élet főszerkesztője

Szfinx a Hortobágyon
A magyarellenes propaganda módszereirõl
Kaslik Péter a HUNSOR kanadai munkatársa

„Még rejti gyáván - változik a harcmód –
de látom én már minden fegyverét.”
Illyés Gyula: „Az ozorai példa”

Harmincnyolc éve élek Kanadában. Számomra magyarnak lenni soha sem azt jelentette, hogy Magyarországon élek e vagy sem. Jugoszláviában, és itt Kanadában is, a magyar nyelv, a magyar kultúra, különösen a magyar irodalom, és történelem határozta meg, ki vagyok. Életemben összesen három napot töltöttem Magyarországon átutazóban. Kanadához való lojalitásom jeléül nem tartok igényt a kettõs a állampolgárságra, de ennek ellenére, a közelmúltban lezajlott népszavazás elutasító eredménye lesújtóan hatott rám.

Van ebben az elutasításban valami egyedülállóan személyes, mert önmeghatározásomat, lényemet támadták meg. Kiderült, hogy a közös nyelv, a közös múlt, a közös kultúra, a határon túli magyarok külön erõfeszítése önmagában nem volt elegendõ ahhoz, hogy a magyarországi választópolgárokat a magyar nemzet természetes egybetartozásáról meggyõzze. Ez azonban azt is jelenti, hogy a magyarországi választópolgárok többsége ma már nem védekezhet sikeresen a magyar nemzet mibenlétének megváltoztatására irányuló propaganda ellen. Az a Magyarország, amelytõl a határon túli magyarok ihletet és erõt meríthetnének képtelen bármit is tenni érdekükben, mert maga is "orvosra vár."

Mi a tét?

A népszavazás sikertelensége után az ország (Magyarország) miniszterelnöke kijelentette: "Gyõztünk!" Ki harcol itt ki ellen, és kit "gyõzött", illetve kit vertünk meg? Önmagunkat? A nagyvállalati globalizmus számára a magyar nemzet egységes felfogása, és annak minden megnyilvánulása, tehertétel. A globalizmus számára az erkölcsi értékeitõl, egyéni jegyeitõl, történelmétõl, kultúrájától megfosztott társadalom felel meg, úgy is mint olcsó, és a nagyvállalatok önkényének kiszolgáltatott munkaerõ, és úgy is, mint gombnyomásra befolyásolható vásárlóközönség. A szétforgácsolt és történelmi emlékezetétõl megfosztott, tehát könnyen befolyásolható szavazópolgárok tömegérõl most ne is beszéljünk. A háború amiatt folyik, hogy az országot azok kormányozzák e, akik azt birtokolják, vagy azok, akik annak értékeit megteremtik, - a magyar nép.

Könnyen megtörténhet, hogy a magyarok a saját (csonka) hazájukban is a határon túli magyarok sorsára jutnak; a végén semmi beleszólásuk sem lesz a sorsukat meghatározó kérdésekbe. A megfelelõ távlat szempontjából azt is tudomásul kell venni, Magyarország csupán az egyik hadszíntér a térségben.

A háború elsõ halálos áldozata az igazság. George Orwell szerint olyan mélyre süllyedtük, hogy az értelmes embernek az elsõ kötelessége, hogy a magától értetõdõt megkérdõjelezze. Vagyis, ha a hatolom valamelyik szócsöve azt mondja: "Esik az esõ", komolyan el kell gondolkodni azon, hogy, azt miért mondják, és mit is mondanak valójában?

Csárli, a beágyazott zsurnaliszta

A közelmúltban, a Népszabadságban két azonos tárgyú cikk jelent meg ugyanannak a szerzõnek a tollából. Az elsõ változat a szocialista realizmus, a pártosság, ideológiai elkötelezettség, és néphez szólás szellemében íródott (partyijnost, idjejnosty, narodnosty) A másik, a szürealista változat, pedig egy szabad képzettársításra alapuló modern szöveg, amelyben "minden megy ", és amelyben emiatt semmit sem kell bizonyítani, és semmit sem lehet megcáfolni.

Annak ellenére, hogy egyik írásnak sincs semmi köze a valósághoz, ezek az írástípusok roppant hatékonyaknak bizonyultak, például a népszavazással kapcsolatos nemre buzdító kampányában. Nyilvánvaló, az is, hogy a baloldali propaganda nem szûnik meg a népszavazás után sem. Nem, ez a harc volt a végsõ, s az elkövetkezõ idõszakban is ugyanezzel a propagandával kell majd megküzdeni. Ezért roppant fontos, hogy részleteiben is megismerjük a baloldali propaganda alkotó elemeit, ismertetõ jeleit, és annak tényleges súlyát.
A Népszabadság két fenti cikkét Nagy N. Péter jegyzi, akit barátai állítólag Csárlinak szólítanak. Ez a szerzõ olyan mélyen elkötelezett a globalizmus eszméje mellet, hogy írásai tökéletesen tükrözik azt az erõt, amellyel nap mint nap szemben találjuk magunkat. Roppant káros az a felfogás, mely szerint "az ilyenekkel" nem kell foglalkozni. Ha, Nagy. N. Péter írásai nem a napi százhatvan ezer példányban megjelenõ Népszabadságban jelennének valóban nem kellene velük foglalkozni, de a jelen esetben nem egyszerûen Csárli véleményérõl van szó. Nem is véleményrõl van szó, mert Nagy N. Péter, mondanivalóját nem az igazsághoz, hanem az érdekhez szabja. Õ úgy ír, ahogy most kell. Tehát, éppen az "ilyenekkel" kell foglalkozni, mert õk száz tíz százalékig eleget tesznek az elvárásoknak. Nagy N. Péter írásaiban az új baloldali ideológia, annak vegytiszta formájában tárul elénk. Kell ez nekünk?

Csárli elsõ levele a sokasághoz.

A Népszabadság, 2004. december 6. "A népszavazás kudarca" c írásában, Nagy N. Péter, a "világpolgár", egy "általunk bizony nem ismert embercsoportnak" nevezi a határon túli magyarokat. A határon túli magyar nemzeti közösségeknek, sorsuk legsötétebb korszakaiban is szervezeteik, vezetõik voltak, tehát nem voltak csupán "ismeretlen embercsoport." Magyarok voltak, és ma is azok. Mit történik, ha az egyént megfosztjuk arculatától, a nagyobb közösségbe tartozó meghatározó tulajdonságaitól? Azok névtelenekké, mellékessé, megsemmisíthetõvé válnak.

A Népszabadság fenti cikkének álláspontja alapján, a baloldali sajtónak, a kormánnyal karöltve azért kellett ezt a kíméletlen harcot megvívnia a népszavazás sikeressége ellen , nehogy ez az "ismeretlen embercsoport feljöjjön Budapestre és felborítsa az "itteni politikai egyensúlyt." Ezt Nagy N. Péter, fenti írásában (a népszavazás után!!) nyiltan kimondta: "A kormányoldal olvasatában éppen az a kérdés, hogy ott maradnak-e. Ha jönnek, ha tovább mennek, az kezelhetetlen helyzeteket okozhat, de talán mégsem, nem tudjuk biztosan, mint ahogy semmit sem, azonkívül, hogy a határon túli magyarok a könnyen felvehetõ hazai szavazólapokkal jobbra boríthatják az itteni politikai egyensúlyt."

Ha, egy "ismeretlen embercsoportról" van szó, akkor honnan tudja a szerzõ, hogy azok a jövõben kire szavaznak? A "politikai egyensúly helyett a "politikai hatalom birtoklása" talán jobban tükrözi a valóságot egy olyan országban, ahol egy párt öt százalékkal kormányt alkot, és a kormányfõ tisztségét egy olyan egyén gyakorolja, akire senki sem szavazott.

"Az én babám egy fekete nõ"

A "Népszavazás kudarca" c. írás másik fõ érve alapján, a határon túli magyaroknak azért sem kell megadni a kettõs állampolgárságot, mert Nagy N. Péter, a népszavazást megelõzõ napon szemtanúja volt annak, hogy "két mélybarna bõrû lány", a Miss. Afro Hungary szépségversenyre készülve "választékos magyarsággal" beszélgetnek egymással az Angyalföldön. Ez a "felvezetés" azt hivatott bizonyítani, hogy a szerzõ, már járt a "nép között."

A szerzõ szerint ennek a "két mélybarna bõrû" lánynak a jelenléte, és az a tény, hogy magyarul beszéltek, azt bizonyítja, hogy a trianoni határokon kívül élõ magyarok kettõs állampolgárságának a kérdése "enyhén szólva bonyolult." A kérdés "bonyolult voltára való hivatkozás a zavartkeltést szolgálja, és az író fensõrendûségre, és az olvasó lebecsülésére épül. "Ti" ezt képtelenek vagytok megérteni. A megoldást hagyjátok ránk. Ha valaki az mondja, hogy "ez bonyolult dolog" azonnal ébredjünk fel, mert az író szándékával valami nincs rendben, hiszen a szerzõ maga vállalkozott a tárgykör tolmácsolására. A cikk szerint a magyarországi választó polgároknak emiatt a két "mélybarna bõrû lány" miatt kell nemmel szavazniuk határon túli nemzettestvéreink kérelmére.

Mind, a határon túli, mind a nyugati magyarok roppant örülnek, hogy Magyarországon már van Miss. Afro Hungary szépségverseny. Választott hazámban Kanadában is van Miss. Budapest , Miss. Trinidad, és van Miss. Black and Decker is. Kinek a szégyene, azonban az, hogy amíg Újvidéken felpofozzák a magyar lányokat, mert magyarul beszélnek, addig Budapesten a Népszabadság tudósítója a Miss. Afro Hungary szépségversennyel érvel a kettõs állampolgárság ellen?

Csárli második levele az írástudókhoz és fõpapokhoz.

" A népszavazás kudarca" c. írást követõen, a Népszabadság, 2004. december 24. számában ismét megjelent Nagy N. Péternek, egy, a népszavazással kapcsolatos "kármentõ" írása, melynek címe: "Magyar szfinx otthon." Ez az írás részleteiben, és egészében is roppant nehezen követhetõ, és esetleg csak a modern próza ismerõi és kedvelõ számára érthetõ. Kinek íródott ez a szöveg, és ki érti meg? "A magyar szfinx otthon" nyelvtani jelentése önmagában rögzíthetetlen. Magyar Szfinx, mint magyar vizsla, vagy Magyar szfinx otthon, mint Magyar szfinx odahaza, vagy Magyar szfinxotthon, mint Magyar kultúrotthon, gyermekotthon?

Az Észak Afrikában levõ szfinx, mint hasonlat, sem jelentésében, sem vizuálisan, sem hangulatilag nem utal a határon túli magyarok kényszerhelyzetére. Ha, a szfinx, a talányt hivatott jelképezni, akkor viszont teljes a képzavar, mert a trianoni békediktátum egy pontosan keltezett, nevekkel, címekkel ellátott közjogi dokumentum, amelynek minden kitétele értelmezhetõ, és mindenki számára elérhetõ. Hol itt a talány? Kinek a számára talány az, hogy a határon túli magyarok azért kérik az anyaországtól a kettõs állampolgárságot, hogy ha felpofozzák õket, mert magyarul beszélnek, akkor ne kelljen arra várni, hogy az Európai Unió eljövendõ kivizsgáló bizottsága eldöntse, hogy az újvidéki magyar egyetemista lány arcán elcsattant pofon etnikai jellegû volt e vagy sem?

A délvidéki magyarok, mindenekfelett azért kérik a kettõs állampolgárságot, mert azt remélik, hogy a magyar állampolgárság némi védelmet nyújthat a számukra, ott ahol élnek. Szerbiában szerb lányokat nem igen pofoznak fel, vagy legfeljebb egyszer, mert a szerb lányoknak a legtöbb esetben szerb férfi testvéreiké és unokatestvéreik vannak, és mindazoknak fegyvereik is vannak. A magyar lányokat, tehát Szerbiában csak azért pofozhatják fel, mert nem szerb lányok. Mindennek közepette "Csárli" a " Miss Afro Hungary" szépségversenyrõl ír. A stílus maga az ember. Az író jellemét, és az írás tényleges célját az úgynevezett modern próza sem tudja elpalástolni. Nagy N. Péter írása, annak "modern" formájától eltekintve egy üres és lapos, kispolgári félmûveltség köntösébe öltöztetett kemény, és hathatós propaganda. Tehát, egyáltalán nem ártalmatlan.

Összegezés

A népszavazás kimenetele azt is bizonyítja, hogy - ha a magyarországi választópolgárokat meg lehet gyõzni saját nemzettestvéreik kérésének elutasítására, akkor más kérdésekben még könnyebben elérhetõ, hogy azok minden egyes esetben a saját érdekeik ellen szavazzanak. Magyarországon, a közelmúltban, minden vitatott, vagy csoportérdeket érintõ kérdésben az aránytalan túlsúlyú baloldali média propaganda "gyõzelmével" végzõdött. Ezen a ponton túl, már csak a demokrácia látszatáról beszélhetünk, mert Magyarországon a rendszer megteremtette azt a mechanizmust, amelynek alkalmazásával minden egyes esetben meggyõzheti a szavazópolgárokat, hogy azok a saját tényleges érdekeik ellen szavazzanak.

A népszavazás kimenetele azt bizonyítja, hogy a népszavazás elleni kampány bevált módszereivel, s az aránytalan túlsúlyban lévõ baloldali média közremûködésével, Magyarországon a jövõben, a nagyvállalati globalizáció érdekeit képviselõ pártok a jövõben ugyanezzel az igyekezettel minden választást megnyerhetnek.

Erre a felismerésre épül a kétharmados többséget igénylõ törvények eltörlésére irányuló kormánypárti javaslat is. A kétharmados többséget igénylõ törvények kiiktatása csak akkor jelenthet elõnyt egy politikai párt javára, ha az biztos abban, hogy az elkövetkezõ választásokon nem õ maga kerül ellenzékbe. A kétharmados parlamenti többség követelménye nélkül az ellenzék politika formáló szerepe pedig megszûnik, s a hatalmon lévõ párt, minden törvényes ellenállás lehetõsége nélkül a saját képére formálhatja a magyar társadalom arculatát.

A népszavazás kudarca az "Ozorai példa" szomorú igazságát is felidézte: most is, "ötven huszár volt a szabadság, annyi volt a nemzet, a magyar." Tanuljuk a példát. Nem csak a magyar, és a nemzet van veszélyben, hanem az egyén, és az ember is. És nem csak Magyarországon. Egyéni megváltás azonban nincs, ezért van a nemzet. Ha, van…

Kaslik Péter

Kaslik Péter írásai:
• Két úr a villamoson
• Levél haza - Az én kopogtató cédulám
• A magyar diplomácia és a vajdasági magyarok - írta Kaslik Péter
• Húsz év múlva - A magyarellenes támadások és a vajdasági magyar vezetok
• „Mint aki halkan belelépett…”
• Gyurcsány Ferenc és mária országa

VAJDASÁGI ERŐSZAKOS KILENGÉSEK
Túlságosan a magyarságra koncentrál az EP tényfeltáró missziója

A küldöttség szlovén tagjának interjúja
Hibának tartja Jelko Kacin, az Európai Parlament vajdasági tényfeltáró küldöttségének szlovén tagja, hogy a delegáció e hét végi látogatása alatt túlságosan sokat fog foglalkozni a magyar kisebbséggel.

A liberális képviselő az MTI-nek Brüsszelben adott interjúban arról is beszélt, hogy a Vajdaság lehet a lakmuszpapír, ahol az Európai Unió lemérheti, a szerbek tényleg akarnak-e csatlakozni hozzá vagy nem, és milyen hosszú időt vesz majd ez igénybe.

A tényfeltáró delegáció indításáról szeptemberben döntött az EP plenáris ülése az ottani magyarok és más kisebbségek tagjai elleni erőszakos kilengések miatt. A küldöttség pénteken indul, és három napot tartózkodik Vajdaságban, illetve Belgrádban, ahol találkozik a jogsértések magyar, szerb és más nemzetiségű áldozataival, a helyi magyar és horvát közösség képviselőivel, a belgrádi hatóságokkal, valamint emberi jogi és civil szervezetek képviselőivel is.

Kacin elmondta: egész üzenetláncot visznek Szerbiába, amely konkrét, meggyőző és érthető lehet ahhoz, hogy segítsen a szükséges változások előidézésben. A legfontosabb üzenet, hogy az EU kész segíteni és támogatni Szerbiát a gazdasági fejlődés és az integráció útján, ha ehhez Belgrád maga is tesz erőfeszítéseket.

A magyar kisebbség kétségkívül a legnagyobb a helyiek közül -- hangoztatta a Szlovénia Liberális Demokráciájához (LDS) tartozó Kacin --, de valamennyi lakosnak közös a problémája, mégpedig a gazdasági perspektíva hiánya. Nemcsak a magyar, hanem valamennyi kisebbségről szó van tehát, sőt a szerb többségről is. Az egész emberi jogi helyzet és életkörülmények javítására van szükség, hogy mindez távlatot biztosítson az ott lakóknak. Ezért azt is ki akarják domborítani, hogy csak a befektetésekhez kedvező általános atmoszféra megteremtésével lehetséges új munkahelyeket létrehozni a térségben.

Kacin úgy gondolja, a legtöbb nehézség, amellyel a szerb lakosság ma szembenéz, leküzdhető lesz azt követően, hogy Szerbia megkezdi az integrációs folyamatot. Emlékeztetett arra, a demokratizálódás előfeltétele az uniós tagságnak bármely jelentkező számára. Belgrádra még hosszú út vár, a cél pozitívabb politikai és gazdasági környezet teremtése, amely az általános helyzet javulását is meghozná -- ismételte meg.

A két magyar képviselő jelenléte nem túlzott a delegációban, mert növeli a küldöttség meggyőző erejét - vélte Kacin. A nem magyar képviselők mindazonáltal úgy ítélik meg, hogy a Vajdaság csak a mozaik egy darabja, ráadásul az ottani fejlődés lehet a tesztje egész Szerbia fejlődési irányának. Amíg a többség számára országos szinten nem sikerül olyan megoldást találni, amely hosszú távú kilátást jelent, addig nehéz lenne ugyanez külön a Vajdaságban lakók számára - tette hozzá.

A vajdasági helyzet javulása útmutatásként szolgálhat a többségi szerbek számára, hogyan tudják az uniós normákat a gyakorlatban alkalmazni országuk egész területén.
Kifejtette azt is: a közelmúlt volt jugoszláviai történései sok személy mozgásával jártak. Boszniai, horvát és kosovói menekültek érkeztek Vajdaságba, magyarok viszont sokan távoztak onnan Magyarországra a jobb gazdasági kilátások miatt.

A fiatalabb nemzedékek ma az EU-ban, Magyarországon keresik boldogulásukat, és mindez megváltoztathatja a lakosság összetételét. Olyan helyzetet kell teremteni, amely meggyőzi az ott élőket, hogy ne menjenek el, helyben biztosítja az ott lakóknak a valódi kilátásokat és a fejlődést. Ez egyben toleráns Vajdaságot teremthet, amilyen már létezett a múltban, és amilyet az EU is szeretne -- hangoztatta Jelko Kacin.

Leszögezte: a delegációnak meg kell mutatnia, hogy az EU törődik a Vajdasággal, és jeleznie kell, hogy a tavalyi elszórt incidensek nem történhetnek meg még egyszer. Az EP képviselőinek ki kell mutatniuk szolidaritásukat azokkal, akik érintettek az incidensekben, de meggyőzőnek kell lenniük a helyi és szerb hatóságokkal, illetve a médiával szemben folytatott tárgyalásokon is. Világossá akarják tenni, hogy Európa nem tűr el semmilyen emberi jogi zaklatást semmilyen kisebbség vagy magánszemély ellen. Jelezni akarják azonban azt is, hogy tudatában vannak: ilyen jog a kedvező perspektívához való jog is.

Úgy vélte, a tényfeltárás eredményei nem fogják rontani, sem javítani a Szerbiáról alkotott uniós képet, már csak azért is, mert "a kép a jelenleginél rosszabb már nehezen lehetne". Rámutatott, hogy a Horvátország és az EU között márciusban nyíló csatlakozási tárgyalásokkal új fejezet kezdődik a térségben, és Szerbia lassacskán csak olyan országokkal lesz körülvéve, amelyek a közeljövőben uniós taggá válhatnak. Ennek Szerbiára pozitív, mély és közvetlen hatása lehet, amely az emberek hozzáállásán is változtathat -- húzta alá Jelko Kacin.
(MTI)

Nagyvárad- Magyar Kultúra napja [2005-01-24]

Nagyvárad és Berettyóújfalu kulturális hidat épít öt esztendeje a trianoni határok fölé, hogy Biharország találkozzék a Himnusz születésének ünnepén.

Szép, erős és egységes a magyar kultúra, amely a szétszakadt nemzetet egymással, és más népekkel is összekapcsolja - fogalmaztak a felszólalók Nagyváradon, a Magyar Kultúra Ünnepén. - Abba kell hagyni a 150 éves nemzeti harcot egymás között, mert egyformán elpusztulunk a nagy nyelvi kultúrák tengerében, ha nem engedjük egymás kulturális intézményeit erősödni. Ezért tudomásul kell venni a románoknak és úgy látom tudomásul veszik, hogy nekik érdekük egy magyar kulturális iskola és autonómiarendszert működtetni.

A romániai kisebbségek kulturális autonómiájának elvéről és jogi lehetőségeiről Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke úgy vélekedett: hatalmas fejlődés, hogy a magyarság politikai szervezete a román demokratizálódás motorja lehet.

A kisebbségi törvény megalkotása, az állam decentralizációja segíthet a magyarság és a többi kisebbség autonómiájának megteremtésében: - A kormányzati részvétel nekünk nem cél, hanem eszköz. Az volt a célunk, hogy kormányra kerülve tudjunk jelentős jogi vagy intézményes megoldásokat elérni a saját közösségünk számára. Iskolák, müvelődési intézmények, egy új kisebbségi törvény, amely beleszólást biztosít ezeknek az intézményeknek a működésébe.

A negyedik nemzetközi magyar fotóművészeti vándorkiállítás után jeles tudósok ismertették a magyar kultúra évszázadait. A legkíválóbb bihariaknak idén is átadták a Magyar Kultúráért díjakat, majd a Marosvárhelyi Nemzeti Színház Édes Anna című előadásával zárult az ünnepség.

DunaTv

Egy szőgyéni háborús veterán visszaemlékezései
A Don-kanyar poklában

http://www.hhrf.org/szabadujsag/2005/03/don.htm

Antal János krónikája
Orosz hadifogságom története (33.)
Találkozás földiekkel

Az erdőből bejövő csoportokat nagy izgalommal vártuk az udvaron, és mentünk eléjük, ismerősöket, földieket keresve. Volt katona bajtársakra, falubeliekre, vagyis tekerőpatakiakra nem leltem, de nagy örömömre rátaláltam két idősebb, 40-50 év körüli gyergyóújfalvira, Sólyom Márton és Balla Péter volt székely határőr honvédokra, valamint négy gyergyószentmiklósira, Kémenes Balázsra, Madaras Balázsra, Farkas Istvánra és Antal Józsefre (csendőr Jóska), akikkel több mint egy évig együtt dol-goztam a Sakál lágerben. Később bánatunkra elválasztottak minket, más-más lágerekbe kerültünk. Az újfalvi Sólyom Márton nem jött haza, mert nem bírta a szíve a nyári 40-50 fokos meleget, és a malária betegséget nem élte túl. Ő a Kaukázusban, a Kura folyó völgyében alussza örök álmát egy jeltelen sírban. 1948-ban öten, köztük én is hazajutottam, Antal József csak 1952-ben került haza. Közülünk csak én, a sorok írója vagyok életbe Isten kegyelméből. A sorstársaim az 1990-es években itthon fejezték be gyötrelmes, küzdelmes földi életüket.

Minket többek között azért különítettek el erre a lakatlan vidékre, nehogy megfertőzzük a szovjet polgárokat a nyugati ideológiával, a szocialista rendszerellenességgel. Még az őreinknek is megtiltották, hogy beszélgessenek velünk, így a több mint hároméves rabságunk alatt nem volt lehetőségünk oroszul tanulni.

A 6-os számú lágerben 200-an voltunk, 60 német és 140 magyar. A magyarok és a németek más-más csoportokban dolgoztak. Négy-nyolc ember dolgozott közösen egy csoportban, az erdővágáshoz, a fák ledöntéséhez szakértelemre és legkevesebb négy emberre volt szükség. Ketten fűrésszel döntötték és darabolták méretre a fát, a rönköket, a másik kettő pedig fejszével segédkezett a döntésnél, majd pedig levágták az ágakat, és az összedarabolt fákat űrméterekbe rakták. Az orosz erdőmérnök jelölte ki a rendszerint szabályos négyzet alakú, 200 méter hosszú és 200 méter széles parcellákat. A munkát azzal kezdtük, hogy a kijelölt parcella minden oldalán, hat méter széles sávon kivágtuk az ipari fát, majd teljesen kiirtottuk az aljnövényzetet. A parcella négy sarkán kiépített pontról az őrök egészen belátták ezt az úgynevezett tiltott zónát, ahová a parcellából nem szabadott kilépjünk. Miután a tiltott zóna elkészült, az őrség felsorakozott, bekísértek a vágtérbe, amit munkacsoportok szerint 30-40 méter széles sávokra osztottak, hogy a ledőlő fák ne veszélyeztessék a másik csoportot. Először az aljnövényzetet, a vadszőlőt és a liánokat, kúszó növényzetet vágtuk ki a ledöntendő fák körül, hogy nehogy az ránkhúzza a kúszó növényzetet. A munkanorma két űrméter fa kitermelése, űrméterekbe való összerakása volt fejenként, amit a munkaidő lejártával számbavettek, bemértek, és a teljesítmény alapján kaptuk a napi kenyéradagot. Aki teljesítette a normát, naponta 40 dekagramm kenyeret kapott, aki nem teljesítette, az csak 25-30 dekával kellett beérje. Aki pedig túlteljesítette a normát, annak arányában nagyobb kenyéradaghoz jutott.

HOL A RÉGI MAROSHÉVÍZ?

A napokban egy rég nem látott ismerőssel futottam össze Maroshévízen, akivel Isten tudja, mikor találkoztam utoljára, hiszen ő még tinédzser korában külföldre költözött a szüleivel. Ismerősöm ekképp kezdte mondandóját: „Hol a régi Maroshévíz, hiszen ezelőtt legalább harminc évvel, amikor legutóbb itt nyaraltam a nagyszüleimnél ez a település egy igencsak romantikus hegyi kisváros képét tárta elénk, a központi tér tele régi épületekkel...”

Szülővárosába érkezve ismerősömben egy álom dőlt össze, elmondása szerint többször is álmodott az itthonról, rendszeresen a hatalmába kerítette a honvágy, de ahogy megérkezett, megrökönyödött az elé táruló Maroshévíz képétől. Az itt találtak kapcsán a város központját egy lakónegyedhez hasonlította. Igazat adtam neki.

Sajnos, 1978-1982. között az akkori vezetőség Maroshévíz központját egészében megsemmisítette, tény, amilyenre sehol sem volt példa a környezetünkben. Az átkos időszakban a városközponton 53 régi lakóházat romboltak a földig, közülük sok akkor már több mint száz éve díszítette a teret. Az említett rombolás alkalmával semmisült meg az Urmánczy család több ingatlanja, közöttük a város szívében lévő, 1872-ben Urmánczy János és Jenő által építtetett kastély, melynek kereken száz szobája volt.

Korabeli felvétel: A maroshévízi városközpont földig rombolása 1978-ban

A turizmus megismerése kapcsán is csalódottságot éreztem ki a régi ismerősöm reakcióiból, még ő is emlékezett azokra a szép időkre, amikor vendégek tömege árasztotta el a Bánffy fürdőt és üdülőtelepet.

A fürdőtelep szépségét megkoronázó, Bánffy Dezső által 1882-ben építtetett villát is lerombolták 1979-ben, helye ma is üresen tátong. Nem csupán a hazalátogató elszármazottjaink számára elgondolkodtató, hogy csak a turizmussal milyen sokat nyerhetne Maroshévíz, hiszen két termálvizû medencénk van, csodálatosak a turistahelyeink, páratlan szépségû a „meleg-vízesés“, amelyről már 1864-ben írtak.

Akár turistaútvonalat is be lehetne iktatni, melyen keresztül a hozzánk érkező vendégeket túrák keretében olyan helyekre lehetne elkalauzolni, mint például a város szélétől mindössze 12 km-re lévő Kis-Hévíz patak melletti Tolvajok asztala vagy az Ördögök malma, amelyekről már az 1800-as évek elején jelentek meg írások.

...és itt még nem is beszéltünk a környéken található barlangokról, a tárnicai jégbarlangról vagy a Cristea (Nagy) barlangról, utóbbinak a hossza 25 méter és Maroshévíz központjától mindössze 5 km-re van. Nem kevésbé csodálatosak a várostól 12 km-re található kőgombák, ahonnan tovább haladva az Öregtetőre vezet az út.

Ismerősömmel elbeszélgetve, magától jött a kérdés: hol van már az egykori, túristavonzó Maroshévíz?

Czirják Károly