Orbán Viktor Tusnádfürdőn elhangzott csaknem teljes beszéde
2005-07-23

A mai kordivat, korszellem leginkább úgy jellemezhető, hogy lebomló államhatárok, szabad mozgás, szakképzettség, szorgalom, a jakobinus bürokrata állam korszakának végrángásai – ahogy Martonyi János mondta tegnap, és ehelyett egy területi, regionális közösségekre épülő új világ, decentralizáció, tettrekészség és vállalkozó kedv. Erről szól ma az európai kontinens története, jelene, élete, és erről szól maga az Európai Unió is. Nyilvánvaló, hogy ez a magyarság számára is merőben új lehetőségeket kínál, a 10 milliós Magyarországé és a 4-5 millió, a világban szétszóródott, illetve a határok mellett tömbben élő magyarság egykori istencsapás-szerű szétszóratásának hátrányai valójában mára előnnyé változtathatók. Föltéve, hogyha ezt a szétszóródott és szétszabdalt Magyarországot az új világ, a kor divatának és kor szellemének megfelelően képes vagyunk egyetlen, jól működő gazdasági övezetté és hálózattá szervezni.

Egyetlen dologra van csak szükség ehhez: egy szemléletváltásra, elsősorban az anyaországban, amely a határon túli magyarokkal való kapcsolattartást nem segélyezésnek gondolja el, nem támogatásként gondol rá, nem hátrányt és nem tehertételt lát benne, hanem befektetést, közös hasznot, lehetőséget és gazdasági erőforrást. Vagyis az egész Kárpát-medencében – különösképpen a belmagyarok körében, a magyarországi Magyarországon – egy olyan szemléletváltásra van szükség, amely a határon túli magyarok támogatása helyett a nemzetegyesítést jelöli meg fő célként.

Az első tézis tehát, hogy Magyarország jövője nem a 10 milliós Magyarországban, hanem a 15 milliós magyar nemzetben van. Ma a legfontosabb akadálya, a legmagasabbra tornyosuló akadálya egy tisztességes, és az ország érdekeit szolgáló gazdaságpolitikának éppen az, hogy az országvezetés nem néz szembe a valóságos helyzettel, hanem inkább a struccra emlékeztető módon, a nehézségekkel való szembesülés helyett homokba dugja a fejét. Mindenki tudja, hogy a növekedés csökken, a túladóztatás megbénítja a gazdaságot, nő a munkanélküliség, ikerdeficitje van a magyar költségvetésnek, illetve külkereskedelemnek, az államadósság pedig nő. Ha ezzel a helyzettel nem nézünk szembe, és nem mondjuk ki, hogy a nemzetpolitika fordulat mellett a következő választásokat követően gazdaságpolitikai fordulatra is szükség lesz, vagyis egy radikális adócsökkentési és munkahelyteremtési programot kell megindítani, ha ezzel nem nézünk szembe, akkor a magyar gazdaság nem erősödik meg, dinamizmusa továbbra sem tér vissza, és így reménytelenné válik a magyarországi magyar gazdaságból kiindulva egy Kárpát-medencei életerős magyar gazdaság fölépítése.

Tőkés László tegnap Széchenyi Istvánt idézte: arról ír, hogy melyik nemzet fiai mitől félnek. Széchenyi szerint az angolok a szegénységtől, a franciák a nevetségességtől, a spanyolok az ördögtől, az oroszok a cártól, a magyarok pedig az elfajult és hűtlenné vált magyartól félnek a legjobban.

A XX. században megjelent a modern baloldal Közép-Európában, aminek eredményeképpen, amikor a baloldal erre időnként lehetőséget kapott, akkor rárontott a saját nemzetére. Így rontottak rá a sajátjaikra 1919-ben Kun Béláék. Így rontották rá a saját fajtájukra Rákosiék. Ugyanezt tették az ő modern kori kiadásukban 1956-ban azok, akik rárontottak a forradalomra. És nem ilyen harcias eszközökkel, de hát december ötödike is tulajdonképpen egy kormányzati rárontás a saját nemzetünkre.

Kedves Barátaim, a baloldalra nekünk a jövőben szükségünk lesz. Ugyanis nemzeti egység nincs a baloldal részvétele nélkül. Ugyanis nemzetstratégiai célok állandósága nincs egy nemzetileg elkötelezett baloldal nélkül sem. Annak a reményében mondtam mindazt, amit elmondtam, hogy a hosszabb távon is kiszámítható nemzetegyesítési törekvések állandóságához arra is szükség van, hogy a magyarországi baloldal nemzeti fordulatot hajtson végre.

Miért is zárhatnánk ki, hogy - hasonlóan egyébként a Kárpát-medencében található többi államhoz - a magyar baloldalnak is sikerül végrehajtania egyfajta nemzeti fordulatot. A jövőben a mainál sokkal erőteljesebben kell képviselnünk a magyar külpolitikában azt a véleményt, hogy az Európai Unión belül a kettős mérce nem fogadható el. És, hogyha a régi Európában a kisebbségi autonómia teljesen magától értetődő Katalóniától Dél-Tirolig, Finnországig, akkor az újonnan csatlakozott európai uniós országokban is ugyanilyen magától értetődő követelésnek, sőt, közösségi jognak kell lennie.

A Kárpát-medencében a magyarok rovására tapasztalhatunk etnikai arányok megváltoztatására irányuló törekvéseket. Ez nem fogadható el. Találkozunk olyan törekvésekkel, amelyek a magyarlakta vidékek adminisztratív szétdarabolására törekednek. Találkozunk olyan törekvésekkel, amelyek a magyarok fizikai megfélemlítését célozzák. Elegendő, ha a Délvidékre gondolunk. Találkozunk a Kárpát-medencében, nem ritkán, egy-egy államon belül az igazságszolgáltatás magyarokkal szembeni elfogult működésével. Találkozunk magyar oktatási intézmények hátrányos megkülönböztetésével. Találkozunk magyarok lakta területek gazdaságilag hátrányos helyzetbe hozásának kormányzati törekvéseivel. Elegendő, hogyha csak itt Erdély országban az észak-erdélyi autópálya küzdelmekre hívom fel az önök figyelmét. Ezek a jelenségek mind a mai magyar Kárpát-medencei élet valóságához tartoznak. Ezekkel a törekvésekkel szemben védekeznünk kell.

A státusztörvényhez hasonló merész, bátor, Európában elfogadható kisebbségvédelmi, ha kell, egyoldalú lépéseket is vállalnunk kell majd. Éppen ezért a Magyar Állandó Értekezletre továbbra is múlhatatlanul szükségünk van. Elfogadhatatlan, hogy a Magyar Állandó Értekezletet ilyen jelenségek mellett, mint amit az előbb néhány szóban megidéztem, hosszú idő óta nem hívja össze a magyar kormány. Sőt, nekünk majd abban kell gondolkodni a jövőben, hogy a Magyar Állandó Értekezletet hogyan lehet továbbfejleszteni valami öt világ magyar képviselet irányába, aminek a mainál sokkal jelentősebb konzultatív és talán néhány esetben döntési jogot is érdemes lesz majd átadni, illetve amelyre érdemes lesz majd ilyeneket ráruházni.

Az állampolgárság kérdése nem kerül le a napirendről akkor sem, hogyha Románia belép az Európai Unióba. Részben azért, mert a Szerbiában és Kárpátalján élő magyarok, meg a szegény Horvátországban élő magyarok - akik már régen Horvátországgal együtt megérdemelték volna, hogy tagjai legyenek az Európai Uniónak - úgy tűnik, hogy még hosszú évekig nem lesznek tagjai az Európai Uniónak, tehát a kettős állampolgárság Erdélyországon kívül néhány más fontos, százezres nagyságrendű magyar közösségeknek továbbra is érdeke. A Magyar Igazolvány sem válik fölöslegessé a jövőben, kedves barátaim, mindig elmondom, ha eljövök ide önök közé, hogy akinek van, nagyon vigyázzon rá, mert rövid időn belül ez lesz a Kárpát-medence legértékesebb dokumentuma. A Magyar Igazolványnak ugyanis jelentősége lehet részben a kettős állampolgárság odaítélésének időtartamát tekintve, részben pedig a státusztörvényhez olyan jogok tapadnak - csak a szegény belmagyarok erről keveset tudnak, mert a kormánypropaganda ezt elhallgatja - amelyek nem tapadnak majd a kettős állampolgársághoz. Azok esetében, akik nem óhajtanak áttelepülni Magyarországra, hanem itthon maradnak.

Egy Erdélyországban élő magyar számára anyagi értelemben, jogosítványokat tekintve, iskoláztatást, gyermektámogatásokat tekintve, a státusztörvény és az annak nyomán létrejött Magyar Igazolvány többet jelent majd, mint a kettős állampolgárság. Tehát a kettős állampolgárság idejében a szülőföldjükön maradó magyarok támogatásának továbbra is a Magyar Igazolvány lesz a legfontosabb jogosultsági dokumentuma.

És végezetül még egy gondolatot szeretnék megosztani afféle tézis formájában önökkel. Ha megpróbáljuk megvonni a rendszerváltoztatás óta, vagy az 1990-es első választások óta eltelt 15 év mérlegét, akkor azt kell mondani, hogy a magyar jövő egyik fontos kérdése úgy fogalmazható meg, hogy a demokrácia az a jövőben is továbbra is csak az uralkodó szellemi, politikai és gazdasági elit csoportok projektje lesz-e, hogy a demokráciát a magyarországi magyar néptömegek is maguknak fogják-e érezni.

Kimerültek a demokrácia eddigi működtetését jelentő lelki, szellemi tartalékok. Az embereknek nem a demokráciából van elegük Magyarországon, de elegük van abból, ahogy az elmúlt 15 évben a demokrácia működött. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden ízében rosszul működött volna. Ha nem tudjuk a négyévenként egyszer megvalósuló részvételt gyakoribb élménnyé tenni, ha nem tudjuk az embereket bevonni bizonyos kérdésekbe, ha nem tudjuk világossá tenni, hogy az ő véleményük szinte döntésszerű erővel történő figyelembe vétele nélkül nem születhetnek - nemzetpolitikai döntések Magyarországon, legyen szó gazdaságról, kultúráról vagy külpolitikáról - ha ezt az érzést nem tudjuk kialakítani, és e mögé nem tudunk tényeket állítani, akkor a magyar demokrácia legitimitása meg fog kérdőjeleződni. Hiába lesznek négyévente választások, kedves barátaim. Mert meggyőződésem szerint egy nemzetegyesítéses politikához nemcsak az Európai Unióra, hanem a magyar demokráciára is egy valóságos magyar demokráciára, magyarországi demokráciára is szükségünk lesz. Köszönöm szépen a jókívánságokat. A magyar polgári nemzeti keresztény tábor ereje az ma már nagyobb, szélesebb forrásokra támaszkodhat, mint mondjuk három-négy-öt esztendővel ezelőtt. Egy nagyon fontos minőségi változás történt az elmúlt négy esztendő során. Ugye egy-egy jó időpontban lekevert nyakleves állítólag a gyermeknevelésnél is csodákra képes. Ez a pártfejlődésben sincs másképpen, így a 2002-es nyaklevesnek minősíthető választási kudarc, reményeim szerint kiváltotta a szükséges pedagógiai hatást a mi esetünkben is. Remélem, hogy az elmúlt három év munkájában ennek talán már a nyomai láthatóak.

Kérdésekre válaszolva:

Kettős állampolgárság

Kedves barátaim, nem véletlenül beszéltem, talán meglepően hosszan a baloldal nemzeti fordulatáról, kívánatos nemzeti fordulatáról Magyarországon. Ugyanis a kettős állampolgárság kérdése két módon oldható meg. Az egyik, - amely persze a szívünknek kedvesebb lenne, de készpénznek azért nem venném ezen út járhatóságát - ez a kétharmados többség megszerzése a parlamenti választásokon.

Az ember szerénytelenebb pillanataiban, vagy amikor álmodik, a kettő nagyon gyakran közel esik egymáshoz, akkor úgy érzi, hogy a kétharmados többséggel szinte csodákra is képes lenne. És ebben csak kevés túlzás van, azt hiszem. Azonban Magyarországon nem véletlen, hogy ilyen helyzet ez idáig nem állt elő egyetlen politikai párt ilyen lehetőséghez sohasem jutott, a magyar választási rendszer ezt az ösvényt nagyon szűkre szabja. Egyszer volt már rá példa egyébként, 1994-ben, hogy egy politikai erő - most nem pártra gondolok, hanem egy erőre, és az MSZP-SZDSZ az egy erőnek is tekinthető - már kétharmados többséget kapott. Tehát én tartom kizártnak, hogy ez a jövőben is bekövetkezzen, és akkor megnyílhat az út az alkotmányozás, az önkormányzati rendszer átalakítása, a gazdaság gyors dinamizálása, és a nemzetpolitika alkotmányos újra szabályozása előtt is, beleértve ebbe a kettős állampolgárságot.

A másik lehetőség, amely azonban inkább realisztikusnak tűnhet, az pedig az, hogyha nem is lesz kétharmados többség a polgári nemzeti és keresztény oldalon a következő választást követően, de olyan parlamentje lesz Magyarországnak, amely képes túllépni azokon a vitákon, amelyek a mögöttünk hagyott három évben megterhelték és megosztották. Miért zárnánk ki egy olyan újabb kegyelmi pillanat eljövetelét, mint amit már megtapasztaltunk egyszer, a státusztörvény megalkotásakor. Most mindegy, hogy ki, milyen őszintén szavazott a státusztörvény idején, mennyi volt az őszinteség és az álság, de végül is egy 96 százalékkal megszavazott törvényről van szó. A magyar státusztörvényt az akkori, 1998 és 2002 közötti parlament 96 százaléka megszavazta. Miért zárnánk ki, hogy a következő választást követően, amikor világosan külön tudjuk majd választani a mostani kormánypropaganda kártékony hatásától, meg tudjuk tisztítani azt a tényt, hogy mást jelent az állampolgársághoz kötődő jogok gyűjteménye, és mást jelent a Magyarország területén való éléshez kötődő jogosítványok és kötelezettségek gyűjteménye. A kettő különbözik egymástól. Hogy van olyan megoldás, ahol a magyarországi magyarok számára garanciát adhat a parlament, illetve a kormány, hogy a kettős állampolgárságot úgy is meg tudja valósítani, anélkül, hogy az gazdasági feltételt jelentene a belmagyarok számára. Miért ne zárnánk ki? Hogyha ezt sikerül világossá tenni, akkor akár egy 90 százalék fölötti nemzetegyesítési döntésre is képes lehet a következő Magyar Országgyűlés.

Én az előbb elmondtam, hogy a szülőföldön maradók számára anyagi értelemben a státusztörvény többet jelent, mint egy kettős állampolgárság. Másfelől fontosnak tartottam, hogy a státusztörvény mögött, ha lehet, akkor az a 90 valahány százalékos közös nemzeti döntés ott legyen. Minthogy a kettős állampolgárság mögé most sem tudtuk odatenni, odavarázsolni a szocialisták támogatását, erősen kétséges, hogy 1998 és 2002 között ez sikerült volna. És miután a státusztörvény az egy feles törvény volt, a kettős állampolgárság pedig akkor is egy kétharmados törvény lett volna, azt meg tudták volna akadályozni a szocialisták, a státusztörvényt pedig nem tudták, és mint láthatjuk, szerencsére, miután nem tudták, nem is akarták. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy valami mozog a bokorban Budapesten is. Hogy az pontosan micsoda az a valami, azt most még nem tudjuk. De a megbízható hírek szerint Magyarországon titkos tárgyalások vannak készülődőfélben. Ami önmagában nem föltétlenül rossz, bár a titkosság valószínűleg inkább rossz, mint jó, de a tárgyalás ténye maga talán nem. Mi úgy tudjuk, hogy nemzetközi szaktekintélyeket hívott a magyar kormány Budapestre egy olyan titkos tárgyalás céljából, hogy megvizsgálják, hogy az Európai Unión belül a kettős állampolgárság megadásának milyen tartalma és formája ütközne, illetve nem ütközne európai uniós ellenállásba. Szerintem ideje, hogy a magyar kormány valóra váltsa az ígéretét, amelyet a népszavazáskor tett, hogy ő majd megoldja a kettős állampolgárságot népszavazás nélkül is. Drukkolunk nekik. De talán az érintett magyar közösségek választott szervezeteinek választott vezetői nélkül, a velük való egyeztetés nélkül talán nem érdemes titkos tárgyalásokba bocsátkozni. Úgyhogy örülnék, ha még mielőtt létrejönnek ezek a budapesti, készpénznek vehető, megbízható források szerint hamar létrejövő tárgyalások, azelőtt vagy a MÁÉRT keretén belül, vagy azon kívül, de a határon túli magyarokkal mindenképpen egyeztetnie kellene szerintem a magyar kormánynak.

Magyarország miért nem szabta feltételként az EU-hoz való csatlakozás támogatásában Romániának Székelyföld területi autonómiájának megadását?

Az Európai Unióhoz való román csatlakozási szerződés ratifikálását a magyar kormány, illetve a magyar parlament egy feles, tehát a jelen lévő képviselők 50 százaléka, plusz egy szavazattal fogja megtenni. Tehát hogy ezt a szerződést ratifikáljuk-e vagy nem, milyen formában, feltételekkel, vagy feltételek nélkül, az ma a magyar kormánytöbbség kezében van. Ennél sokkal szerényebb föltételeket sem fogadott el a magyar kormánykoalíció, amikor megpróbáltunk a széndéknyilatkozatot – mert a magyar parlament már tett egy szándéknyilatkozatot – kiegészíteni néhány fontos szemponttal, mintegy föltétellel. Ennél sokkal enyhébb föltételekkel. Akkor a magyar kormánytöbbség erről hallani sem akart, az erre vonatkozó indítványainkat leszavazta. Tehát ez a kérdés ebben a pillanatban, ha helyes címzéssel akarjuk ellátni, akkor nem nekünk, hanem inkább a magyar kormányfőnek kell, hogy címeztessék. A román csatlakozást egyébként a magunk részéről mi nem tekintjük – bár a magyar parlament fog erről dönteni – egy olyan ügynek, amelyben kizárólag a magyar parlament véleménye a mérvadó, az RMDSZ, illetve az Erdélyben működő, a magyarlakta területeken működő választott politikai szervezetek vezetőinek a véleménye szükséges, és ők egyébként a minél gyorsabb, minél zökkenőmentesebb ratifikálást szorgalmazzák. Érthető módon.

Gazdaság

Ezidáig az az evidencia-szerű képzet élt a fejünkben, hogy a magyar gazdaság sokkal kedvezőbb állapotban van, mint a román, perspektívái és dinamizmusa is kedvezőbb, mint a románé. Eljött az ideje, hogy ennek a kérdésnek a bizonyossága felől némi kétely ébredjen bennünk. Közép-Európában, kedves barátaim, kibontakozott egy olyan természetű gazdasági verseny, amelyet legpontosabban adóversenyként írhatnánk le, és amely versenynek mi nem a sereghajtói között vagyunk, hanem amelybe még be se neveztünk.

Szlovákia 19 százalékos adókulcsot vezetett be, Románia 16 százalékosat. A Milánóból Temesvár felé közlekedő repülőgépekre nem lehet jegyet kapni. Észak-olasz kis- és középvállalkozók tízezrei árasztják el Dél-Erdélyt. Ha figyeli az ember a kolozsvári ingatlanárakat, meg az ottani gazdasági fejleményeket, meglepő dinamizmust tapasztalhat. Ha Magyarországról Szlovákia és Románia irányába megmozdult, egyre növekvő nagyságrendjét vesszük figyelembe, akkor szintén egy új jelenséget látunk. Ezek el kell, hogy gondolkoztassanak bennünket. És bizony, a magyar gazdaságnak be kell neveznie ebbe a regionális adóversenybe. Ha ehhez még azt is hozzászámítjuk, hogy a mi közgazdászaink becslései szerint a német gazdaságnak az úgynevezett manufakturális, tehát termelőipara mintegy 25 százaléka a következő néhány évben ki fog települni Németországból, a közép-európai gazdasági versenyfutás egyik legfontosabb kérdése vagy versenyszáma éppen az, hogy hova megy majd ez a tőke. Hol jönnek létre tíz- és százezerszám munkahelyek majd ebből a nagy ipari kitelepülésből? Magyarország része lesz-e ennek? A mostani körülmények között mi ebben a versenyben – még egyszer mondom – még csak be sem neveztünk. Egy radikális magyarországi adócsökkentés, a magyar bürokrácia útvesztőinek jelentős eltorlaszolása nélkül reménytelen, hogy ebben a versenyben részt tudjunk venni, és a magyar gazdaság egy nagyon erőteljes reform előtt áll, már hogyha ebben a gazdasági versenyfutásban részt akar venni. Ha nem veszünk benne részt, nehogy meglepődjünk, hogyha a Románia és Magyarország közötti különbség minden elképzelésünket meghaladónál gyorsabban csökken majd a következő nyolc-tíz-tizenöt esztendőben.

Kossuth Rádió, Vasárnapi Újság

Kedves Estebany!

Email helyett: http://www.cchr.ro/jud/turism/media/tkeresztur.jpg

Használd egészséggel, koptasd útjait!

*

TUSNÁDFÜRDŐ

Az előző térképnél nagyobb méretű: http://www.cchr.ro/jud/turism/media/talcsik.jpg

Tusnádfürdő (Băile Tuşnad, Bad Tuschnad, Kaiserbad) ismertetése http://www.cchr.ro/jud/turism/hun/6/65/6501tusnadfurdo.html

Bálványosfürdő és BÁLVÁNYOSVÁR romjai a Csomád túloldalán, (Nagy-Csomád 1301 m) a hegyet megkerülve autóval kb. 15 km-re délkeletre érhetők el.

Túristaúton, a Csomádon át, -érintve a Szent Anna-tavat, bizonyára érdekesebb.

Túraútvonalak a BÁLVÁNYOS 2005 topikban.

Kérnék pontosabb útleírásokat, és részletesebb térképeket.

OFF
Ha 2 MB-nál nem hosszabb az a túlméretes térkép, és nem kerül túl nagy fáradságba, elküldhetnéd nekem privát emailben, én pedig megköszönném neked
ON

Már két napja ismételten kérem az előző túlméretes térkép törlését, amely elrontja az oldalszélességet.

Törlés nincs, a Gondolán mindenki nyaral.

Üdvözöljük Siménfalva Község honlapján

E honlap tömör és friss információkat szolgáltat a 14 romániai székely falut magába foglaló községről, mely Erdély keleti részében, Keresztúrszék szívében található a "szőke" patak, a Fehér-Nyikó mentén. A 14 kis település a történelem viharai ellenére még ma is őrzik azt a hamisíthatatlan székely jelleget, egyediséget, ami ezen falvak felbecsülhetetlen értékét jelenti a kultúrákat magába olvasztó, homogén társadalmakban. A kicsi székely házak ma is takarosak, festett galambbúgos székely kapuk fedeles üllőpadjai pihenőhelyet kínálnak, a ház előtti kiskertek ontják a virág illatát és a házlakók őrzik az évszázados hagyományokat.

A honlapot bebarangolva szembesülhetünk e helyek pontos földrajzi elhelyezkedésével, népességével, turisztikai látványosságaival, kultúrájával, tesvérkapcsolataival és mindazokkal a problémákkal amik ezeket a falvakat sújtják.

A bálványosi szabadegyetem
2005-07-16

Három válság, a román kormányé, az Európai Unióé és a magyar-magyar viszonyé ad különös aktualitást a vasárnap Tusnádfürdőn kezdődő egyhetes bálványosi nyári szabadegyetem rendezvényeinek - mondta Németh Zsolt, a Fidesz külügyi kabinetjének vezetője Budapesten.

A tusnádfürdői tábor programjai hozzájárulhatnak az erdélyi magyarság egységének erősödéséhez, valamint „Magyarország és Románia egymásra utaltságának tudatosításához" - emelte ki az ellenzéki politikus, a tábort szervező Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány egyik alapítója, az egyik külpolitikai előadó.

A szabadegyetem állandó visszatérő vendégének számító Orbán Viktor, a Fidesz elnöke július 23-án tart előadást Tusnádfürdőn: az exkormányfő Matolcsy György volt gazdasági miniszter társaságában a „Magyarország jövője jövőre" című programban tart előadást. A tervek szerint Orbán Viktor kétoldalú megbeszélést is folytat majd Markó Bélával, az RMDSZ elnökével.

A kettős állampolgárságról szóló tavaly decemberi népszavazás kudarca óta sajátos időszakot, válságot él meg a magyar-magyar viszony - fogalmazott Németh Zsolt. A fideszes képviselő kitért arra, hogy továbbra sem világos, lesznek-e októberben előrehozott választások Romániában, és ha igen, az milyen új helyzetet teremt a román belpolitikában, a román-magyar kapcsolatokban.

A bálványosi szabadegyetemre, a román, a magyar és az uniós külpolitika kölcsönhatásairól szóló július 20-iki vitára várják Mihai Razvan Ungureanu külügyminisztert. Monica Macovei igazságügy-miniszter a romániai igazságszolgáltatási reformról tart a tervek szerint ugyanazon a napon előadást.

Az EU-val összefüggésben Németh Zsolt elmondta, hogy az európai alkotmányos szerződés, valamint az uniós büdzsé körül kialakult helyzet a bővítési folyamatot, így Romániát is érinti, bár Bukarest már túl van a csatlakozási szerződés aláírásán az EU-val.

„A Fidesz mindig is támogatta Románia uniós csatlakozását, mert az végső soron elősegítheti az erdélyi magyarság helyzetének javulását, az autonómia megvalósítását"

Az autonómia témakörében felszólal majd Elisabeth Nauclér, a Finnországhoz tartozó Aland-szigetek kormányzója, valamint a dél-tiroli európai parlamenti képviselő, Michl Ebner. Az egyhetes szabadegyetem fontos témájának szánják, milyen módon tudják a jövőt befolyásolni a konzervatív, kereszténydemokrata, polgári erők.

A rendezvényre meghívták Emil Constantinescu volt román államfőt, Adrian Severin volt külügyminisztert, az RMDSZ több vezető politikusát és miniszterét, Emil Boc-ot, a Demokrata Párt elnökét, Kolozsvár polgármesterét, Tőkés Lászlót, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét, Kövér Lászlót, a Fidesz országos választmányának elnökét, Pelczné Gáll Ildikó és Varga Mihály Fidesz-alelnököt, Martonyi János volt külügyminisztert, Mikola István volt egészségügyi minisztert, fideszes európai parlamenti képviselőket és Smaranda Enachét, a Pro Europa Liga társelnökét.

MTI, Duna TV

"Bálványos" Kárpátalján
2005-07-13

Az előző évekhez hasonlatosan idén is a festői szépségű Felsőszinevér adott otthont a Pro Minoritatae Alapítvány által szervezett kárpátaljai nyári egyetemnek. A találkozó méreteit tekintve ugyan túlzásnak tűnhet az egyik előadó megállapítása, miszerint a szinevéri találkozó az erdélyi bálványosival összemérhető intézménnyé vált, a szervezőknek mégis gratulálni illik.

Megérdemlik a gratulációt amiatt, hogy az erdélyivel össze nem vethető mostoha körülmények ellenére július 6. és 10. között immár a 13. találkozót sikerült megszervezniük, mint ahogyan amiatt is örömünket kell kifejeznünk, hogy idén először az ukrán kormányzat hivatalos képviselőinek előadásai is bekerültek a programba.

Eredménynek számít már az is, hogy Viktor Baloga, a megyei állami közigazgatás elnöke, valamint Oleg Ribacsuk az európai integrációért felelős miniszterelnök-helyettes egyáltalán lemondhatták a részvételüket. Ők, ahogyan az nálunk is szokás, halaszthatatlan közfeladataikra hivatkozva maradtak távol.

Eljött viszont Havasi Oleg, titulusa szerint a megyei közigazgatás elnökének első helyettese, aki a kormányzat adminisztrációs reformelképzeléseiről beszélt.

"Közelíteni az embereket a hatalomhoz, a hatalmat pedig az emberekhez" : A gondolat kétségtelenül szép, még akkor is, ha mögötte a darabjaira széthullani akaró fiatal állam egyben tartásának szándéka és nem pedig az a nagyszabású felismerés áll, hogy 21. század és szovjet tanácsrendszer nem összeegyeztethető.

Megnyugtató, hogy Havasi úr, talán, mert úgy vélhette, valami hasonló jár a szabadegyetem hallgatóinak fejében is, sietve leszögezte: "a benyújtott törvénytervezet nem Kárpátalja átszabásának szándékával készült".

No, de mi lesz akkor a KMKSZ által hosszú-hosszú évek óta szorgalmazott és Juscsenkó elnök által is "garantált" Tisza melléki járás kialakításával?
A válasz: "A törvény elfogadása után lehet arról beszélni, hogy ez mennyire létjogosult".

Talán mégiscsak van igazság Kovács Miklós, KMKSZ-elnök, az ukrán közállapotokat értékelő, elsőre kissé túlzónak ható megállapításában, amely szerint
[i]"Nincs olyan ukrán politikus, aki ne próbálná meg palimadárként átverni a másikat"?[i]

Ha Ukrajnában egy aláírás valóban csak annyit jelent, (szintén Kovács Miklós szavaival), hogy aki azt lejegyezte írni tud, a KMKSZ helyzete a demokrácia keretei között sem lesz az eddigieknél nagyobb reményekre feljogosító.

Pedig a reparáció, az alkotás, az új szellemiség Kárpátalján is helyet kér magának, főként azok után, hogy a terület felemelkedésére hivatott eddigi intézmények, amelynek kereteit a politika logikája, a bürokrácia, no meg a pénztelenség jelölte ki, rendre kudarcot vallottak.

Nemhiába hangzott el Papcsák fideszes politikus előadásban, amennyiben Magyarországnak jövőre polgári kormánya lesz, a haszontalan, mindenféle geopoltikai és gazdasági realitást nélkülöző Kárpátok Euró Régiónak búcsút kellene mondani.

Szerencsére a hétköznapok emberei nem sokat törődtek a politika mesterségesen megalkotott trendjeivel. Vinnai Győző a nyíregyházi főiskola tanára ezzel kapcsolatban arra mutatott rá, hogy az alulról szerveződő civil nonprofit szféra úttörő szerepet töltött be Magyarország és Kárpátalja kapcsolatában és olyan nagyszerű eredményeket produkált, mint a beregszászi főiskola.

Ma a nem kedvező körülmények ellenére is, Kárpátalja területén Magyarország a legnagyobb befektető.
Németh Zsolt, a Fidesz külügyi kabinetjének vezetője a nemzetközi politikából fakadó veszélyekre hívta fel a figyelmet. Magyarország schengeni egyezményhez történő 2007-es csatlakozása Kárpátalja számára a teljes elszigetelődés veszélyét hordozza. És ez egyáltalán nem túlzás annak fényében, hogy a Kárpátalja Erdélytől, határátkelők hiányában már ma is el van zárva.

A szomorú tények ellenére a jövő azonban mégiscsak biztató. Mind Magyarországon, mind pedig Ukrajnában az elkövetkező egy esztendő során választásokra kerül sor.
A nemzeti érdekeket az állami feladatok elé helyező magyarországi polgári kormány és a helyi megmérettetésből megerősödve kikerülő KMKSZ együttműködése új lendületet adhat a térség fejlődésének.

Zimándújfalu nagy napja

Szombaton és vasárnap a Borostyán Egyesület első ízben szervezte meg a Zimándújfalusi napokat. A rendezvény legnagyobb érdeme, hogy a zimándújfalusi magyarság egy emberként állt a nemes ügy mellé, ráeszmélt az összefogásban rejlő hatalmas erőre.

Szombaton délben az Ypsilon zenekar kíséretében magyar ruhás fiatalok hívogattak a főutcán a rendezvényre, amely ötpróbával indult: tuskócipelés; traktor hátulsó kerekének az átforgatása; rakott szekér elhúzása; pohár vízzel való egyensúlyozás, illetve súlyzók megtartása. Arató Ferenc, Bodó Márton és Nae Bogdan szerepeltek a legjobban. A kerékpárversenyt Antal György és Both Róbert nyerte, a gyermekeknél Ménesi Lorenzó, Kovács Márk és Zsidai Márk volt a sorrend.

Kurila János és csapata 300 személyre főzte az ízletes bográcsos gulyást
(Andrásy-fotó)

Szerveztek aszfaltrajz-versenyt, a kultúrotthonban délután a fiataloknak diszkót, a felnőtteknek este bált, amelyen az ALICE zenekar játszott.

Vasárnap magyar népviseletbe öltözött fiatalok vonultak be a szentmisére. Ft. Sándor Balázs plébános köszöntötte a templomot megtöltő híveket, a vendégeket, illetve páter Bíró Antal ferences szerzetest. Bakó Ágnes Papváry Elemér Hitvallás című versét szavalta, az arad-ségai ifjúsági kórus énekelt.

Ebéd után a zsúfolásig megtelt kultúrotthonban megtartott ünnepi előadást – nem kis meglepetésre – a négy nap alatt Horga Mónika és Almási Tünde által betanított helybeli tánccsoport nyitotta meg. Felléptek az arad-ségai műkedvelő csoport, a helybeli iskolások, a kisperegi Rózsa és a pécskai Búzavirág népi táncegyüttes.

Délután a postakertben felállított sátrak, büfék mellett vérbeli népünnepély kerekedett: mérték a sört, sütötték a mititéjt, a 60 literes bográcsokban rotyogott a gulyás. Ménesi Melinda, a Borostyán Egyesület elnöknője elárulta: fokozott izgalommal kezdtek a szervezéshez, mivel a községi tanácstól egy lej támogatást nem kaptak.

Szerencsére szép számmal került helybeli és aradi támogató – köszönet nekik. A szükség soha nem tapasztalt módon összefogta a helybelieket: összeadták a vendégek ellátásához szükséges élelmet, egy emberként dolgoztak az előkészületeken, a szülők minden táncosnak díszes mézeskalács szívet sütöttek. Az ugyancsak vasárnap megnyílt tájház előkészítésére önként jelentkeztek az emberek.

Késő délután sörivó versenyt, lufiborotválást, nyúlfuttatást szerveztek. A kétnapos rendezvény késő este a tábortűz melletti nótázással zárult, maradandó emlékeket hagyva a több száz részvevőben, akik között ott volt héttagú delegáció élén Várkonyi Imre füzesgyarmati polgármester, Király András parlamenti képviselő, Horváth Levente alprefektus és Bognár Levente aradi alpolgármester is.

Balta János

Hol olvasható a SZENT ISTVÁN TERV?
http://www.bla.hu/professzorok/index.php?oldal=dl/szit-jun-18.pdf

A terv 100 oldalnyi nagyságrendű, de tervezem közlését itt a Gondolán egyszerű szöveges formában, részletekben.

A könyv hamarosan megjelenik nyomtatott formában is.
A beszerezhetőségről a Professzorok Batthyány Körének
honlapján adnak majd tájékoztatást.

EMI-tábor - Gyergyószentmiklós, augusztus 11-15.

Először - de garantáltan nem utoljára - rendezi meg idén augusztusban a két testvérszervezet, az Erdélyi Magyar Ifjak és az Egyesült Magyar Ifjúság nemzeti táborát a gyergyói bércek között.

Nem csak a környezet lesz lenyűgöző, hanem szándékaink szerint a program is! Lesz minden, amire egy magyar érzelmű ifjú(hölgy) csak vágyhat: érdekes történelmi előadások (Szent Korona, Trianon, párizsi békeszerződés), vita Erdély és a magyarság jövőjéről, íjászat, rovásírás, irodalom, borkóstoló, néptánc, tábortűz s még ezer minden.

Eljön Tőkés László, Böjte Csaba, Koltay Gábor, Raffay Ernő. És persze a fergeteges koncertek: a Role, a Transylmania, a Romantikus Erőszak!

Várunk hát szeretettel mindenkit, Erdélyből, (Csonka)Magyarországról, és bárhonnan, ahol csak nemzettársaink élnek.

Töltsünk együtt négy felejthetetlen napot, és utána is "merjünk magyarok lenni"!
http://www.emitabor.hu/Hirek.htm

Orbán: Nem vettem részt taggyűléseken

Orbán Viktor cáfolta, hogy részt vett volna olyan taggyűlésen, amelyen bármely cég ügyei szóba kerültek.

A volt miniszterelnök a családja vagyonosodását vizsgáló parlamenti bizottság előtt hangsúlyozta: az Élet és Irodalomban megjelent dokumentumot soha nem látta, így arról nem tud beszélni sem, de a neki tulajdonított kijelentéseket nem mondta, mert ellentétesek felfogásával.
Senki nem játszott szerepet családom vagyonosodásában, s ehhez állami pénzek sem járultak hozzá - jelentette ki Orbán Viktor, a családja gazdagodását vizsgáló parlamenti bizottság ülésén.

A volt miniszterelnök elmondta: két alkalommal kapott állami támogatást a Szárhegy dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft., amelynek résztulajdonosa volt felesége, Lévai Anikó. Az első támogatás Horn Gyula miniszterelnöksége idejére esett, a második esetben pedig a pályázat elbírálására az Orbán-kormány, majd a pénz folyosítására a Medgyessy-kormány idején került sor.

Családja megtakarításaival kapcsolatban Orbán Viktor közölte: volt olyan év, amikor könyvet írt, és azért 18 millió forintot kapott.

Orbán Viktor szerint a felesége senkinek nem adott olyan megbízást, hogy az illető a saját nevében Lévai Anikó számára vásároljon földet.

A volt miniszterelnök előtt Mayer Arankát, Szász Attila, Orbán Viktor egykori üzlettársának feleségét hallgatták meg. Ő elmondta hogy, 2004 karácsonya után kereste fel az Élet és Irodalom szerkesztőségét, tette mindezt azért, mert a vagyonmegosztást nem sikerült három év óta megoldani férjével, így próbált meg a nyilvánosság elé kerülni.

Azokat az iratokat, amelyeket az újság rendelkezésére bocsátott korábban, ellenőrizte, mivel az eredeti példányok voltak a kezében, ezeket fénymásolta férje irodájában. Kérdésekre válaszolva elmondta, hogy soha, senki nem kérdőjelezte meg ezek hitelességét.

Hozzátette: taggyűlésen ő soha nem vett részt, csupán háziasszonyként töltött ott perceket, amíg bevitte az ott lévőknek a kávét, vagy akár a papírokat. Ezen kívül többször találkoztak az ügyben említett felek, elsősorban vacsoráztak, vagy ebédeltek, ám ezek nem voltak taggyűlések.

Herényi Károly képviselő kérdésére elmondta, hogy amennyiben megegyezett volna férjével a válást illetően, soha nem hozta volna nyilvánosságra ezeket az iratokat. Az motiválta, hogy saját gyermekei érdekét képviselje.

Mint ismert, ma hallgatta meg Orbán Viktort a volt miniszterelnök családjának állítólagos vagyongyarapodását vizsgáló bizottság.

A Fidesz elnöke szerint ezzel egy olyan korai kampányeseményre kerül sor, amely „minőségi váltást jelenthet a politikai életben”, vagyis nem a valóságról fognak beszélgetni a résztvevők, hanem sárdobálás lesz. Éppen ezért Orbán keddi sajtótájékoztatóján „világos kiindulópontot” kívánt mutatni a közvéleménynek önmaga és családja vonatkozásában. A politikus egy állítólag a kancellárián készült, a lejáratását célzó dokumentum alapján vagyoni helyzetéről, politikai múltjáról és magánéletére vonatkozóan is nyilatkozott.

Orbán Viktor kedden, rendkívüli sajtóértekezleten jelentette be, hogy családja 122 millió forintos vagyonnal rendelkezik, amiből 25 millió forint hitelfelvételből származik.

Orbán Viktor közölte azt is, hogy kikérte a történeti levéltárból a rá vonatkozó dokumentumokat. Elmondta, katonasága idején, 1982-ben sikertelenül próbálták beszervezni, majd utána a rendszerváltásig megfigyelték. A rá vonatkozó levéltári dokumentumokat az interneten is olvashatóak.

(Forrás: Magyar Rádió, MTI, MNO)

Háromszék: Nagy-Magyarország térképe a falubejáratoknál
2005-07-01

Több felső-háromszéki magyar település bejárati tábláján megjelent Nagy-Magyarország térképe.

Információk szerint Bélafalva, Poján és Kézdiszentlélek bejáratánál minden táblára fel van ragasztva piros-fehér-zöld alapon az Erdélyt is magába foglaló Nagy-Magyarország térképe, melynek közepén egy nyomtatott H betűben a Magyarország felirat olvasható. László István, Kézdiszentlélek polgármestere híradónknak elmondta, nem tud a térkép létezéséről, azonban Jakab Edit Bélafalva polgármestere érdeklődésemre megerősítette, a lehúzós kép igenis ott található a falu bejáratát jelző kétnyelvű táblán.

Jakab Edit úgy tudja, több háromszéki település táblájára is felragasztották a térképet. A falu névtáblája a polgármesteri hivatal vagyonát képezi, azonban a polgármester asszony nyilatkozata szerint az ismeretlenek által elhelyezett Nagy-Magyarország térképet nem távolítják el. Az ügyet a megyei önkormányzat vezetőségével jövő szerdán a polgármesterek szokásos heti találkozóján ismertetik, hogy a további lépésekről a hatóságok jelenlétében döntsenek.

[b]Régióegyesítés a cívisvárosban - az EU-n kívül - az EU-val együtt[b]

2005-07-01

A közelmúltban Debrecenben került sor arra a találkozóra, amelyen a Partium (a Részek) régiójának polgármesterei találkoztak, s aláírták azt a - Debreceni Polgármesteri Hivatal által kezdeményezett - szándéknyilatkozatot, miszerint megalakítják a Városok, Falvak Szövetsége egyesületet.

Azzal a céllal, hogy újraegyesítsék a kulturális régiót. (A rendezvényről előző számunkban írtunk.) A fórumot követően Kósa Lajos, Debrecen polgármestere, Turi Gábor alpolgármester és Gulyás Gábor, a Debrecen 2010 Programiroda irodavezetője tartott sajtótájékoztatót. Ezen elhangzott, hogy Debrecent múltja, öröksége, az európai és a magyar történelemben, az említett régióban játszott szerepe arra predesztinálja, hogy Európa egyik kulturális központjává - Európa kulturális fővárosává váljon. (Erre a címre Debrecen mellett Budapest, Eger, Pécs, Győr, Miskolc és Sopron is pályázik.)

Kósa Lajos elmondta, hogy az elképzelt régió azt a településhálózatot foglalná magába, amely a valamikori kollégiumi partikula-rendszer létezése okán történelmében, hagyományaiban, oktatásában szorosan kötődik Debrecenhez.

- A Városok, falvak szövetsége megalakításának kettős célja van, mondta a polgármester. - Az egyik az Európai Unió kulturális fővárosa pályázathoz kapcsolódik. Ennek lényege: Debrecen nem önmagában szeretné ezt a címet viselni, illetve az ezzel a címmel járó feladatokat megoldani, illetve az előnyöket élvezni, hanem ezzel a térséggel. Így tudnák az Európai Unió ide irányuló figyelmét felkeltve szervezni, segíteni a kulturális és egyéb eseményeket a régióban.

A másik célról szólva Kósa Lajos elmondta, hogy az EU-val el kell ismertetni: ennek a régiónak különleges jellemzői vannak. S olyan nemzetrészek maradnak ki a kötelékből (lásd pl.a kárpátaljai magyarság), amelyek egyébként mind történelmileg, mind kulturálisan szorosan együvé tartoznak. Az Európai Unió egyébként ismeri a kulturális régió fogalmat (Trieszt központú eurorégió), ami egy nagyon speciális regionális szerveződés az Unióban. Az az előnye, hogy közvetlenül tud pályázni bizonyos fejlesztésekre.

- Tulajdonképpen azt szeretnénk elérni, hogy az a perifériális helyzet, ami az ebben a szövetségben résztvevő településeket jellemzi, múljon el. Ugyanis a szövetséghez csatlakozó települések a saját országukban mind perifériális elhelyezkedésűek. Nagyvárad, Szatmár, Bihar - Románia nyugati vége. Kárpátalja meg Ukrajna nyugati világvége, abszolút perifériája Ukrajnának. De Kelet-Szlovákia azon települései, melyek ebben a szövetségben részt vesznek - szlovák szempontból esnek az ország perifériájára. Hajdú-Bihar megye meg Magyarország keleti perifériája. Ez pedig hátrányt jelent az adott országokban a nemzeti fejlesztési forrásokért való versenyben. De ha kihasználjuk a közös történelmi-kulturális-gazdasági kapcsolatainkat és örökségünket, egy speciális régiót alkotva az Európai Unióban, valamilyen fontosságra, különlegességre tudunk szert tenni, ami előnyt jelenthet ennek a szövetségnek. Debrecen szeretne a kovásza lenni egy ilyen regionális együttműködésnek, s ez nem csak lehetőséget, de felelősséget is jelent számunkra - mondta a polgármester.

Szlovákia és Magyarország már EU-tag, Románia a közeljövőben valószínűleg szintén felvételt nyer, de Ukrajna - így Kárpátalja is - feltehetően még hosszabb ideig az Európai Unión kívül reked. Számunkra milyen együttműködésre adna lehetőséget ez a szövetség? - hangzott a kérdés.

Kósa Lajos polgármester válaszában hangsúlyozta: az Európai Unióval el kell fogadtatni, hogy Európának - a történelmi furcsaságok miatt - ez egy olyan speciális vidéke, ahol számos olyan unión kívül eső település van, amelyek identitássukkal az európai uniós tagállamokhoz kötődnek. És itt nemcsak a magyarokat kell megemlíteni, hisz Kárpátalján román és szlovák kötődésű települések is vannak. Így akár magyarországi, szlovákiai, romániai összefogással lehetne azért küzdeni, hogy az EU fogadja el ezt a kulturális régiót. És hát Kárpátalja mindenféle vonatkozásban Európa közepe... Így a kulturális programokban - például várjátékok fesztiválja, színházak találkozója stb. - aktív szerepet vállalhat.

A szervezők továbbra is várják azon kárpátaljai települések jelentkezését, amelyek részt kívánnak venni a szerveződő kulturális régió munkájában, életében.

Kovács Erzsébet

SZÉKELYFÖLD
IX. évfolyam
2005. Június

Nagyvárad: békés tüntetés a sportpályáért

"Tiltakozunk a vallási és nemzetiségi megkülönböztetés ellen!"
"Az igazság ideát van!"
"A magyar református gyereknek is joga van sportolni!"

Ilyen és ehhez hasonló táblákat emelt a magasba az a mintegy 400 tüntető, akik a Lórántffy Zsuzsanna református gimnázium sportpályáját követelték vissza ma délután Nagyváradon. A délután 3 órakor kezdődött békés, figyelemfelhívő megmozduláson a csendőrség nagy erőkkel volt jelen. A mintegy 200 rendfenntartó egész idő alatt körbezárta a helyszínt és a tüntetőket.

A nagyváradi önkormányzat fél éve az ortodox egyháznak játszotta át a református gimnázium sportpályáját. A tanácsosok utólag azzal védekeztek, hogy nem tudták milyen területről szavaztak. A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület tiltakozó jegyzékét Tőkés László és munkatársai átadták a Bihar megyei kormánybiztos helyettesének, melyben az ügy tisztázását követelik.

***

Az RMDSZ-re sem számíthatnak

A Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumtól elorzott sportpályája körüli vita már jó ideje folyik. Néhány napja a Sfânta Treime román ortodox egyház fakereszteket helyezett el a területen. Tőkés László kijelentette: Ha a református egyházkerületnek nem sikerül visszaszereznie a jogtalan tanácsi határozattal elvett sportpályát, veszélybe kerül a gimnázium működése. A telek rendeltetésének megváltoztatása súlyos csapás a romániai felekezeti oktatásra.

Szilágyi Zsolt, a Magyar Polgári Szövetség országos választmányának elnöke szerint etnikai és vallási alapú diszkriminációról van szó, ugyanis amíg az iskolában román nemzetiségű ortodox diákok tanultak, sem a polgármesteri hivatal, sem az ortodox egyház nem vonta kétségbe a sportpálya létjogosultságát.

A sportpálya ügyében kivizsgálást kérnek arról, hogy történt-e politikai korrupció azon a tanácsülésen, amely megszavazta a területfosztást. Egy új tanácsi határozat megoldaná a kérdést. Még az új tanév előtt rendezni kell az ügyet, ellenkező esetben az oktatási minisztérium bevonja a református gimnázium működési engedélyét.

A püspök összefogásra szólította fel a nagyváradi magyar közösséget, mint mondta, az egyházak elleni támadás, felekezeti hovatartozástól függetlenül, az egész közösségre irányul.

A református egyház Kincses Elődöt és Kolozsi Árpádot kérte fel a jogi képviseletre. A keresetet már benyújtották a közigazgatási bíróságon.

Úgy tűnik, a hatóságok hallgatólagosan az ortodox egyház térfoglalását támogatják. Ilie Bolojan prefektus több mint 3 hónapja támogatásáról biztosította a püspökséget, de azóta sem történt lépés az ügyben.

Még a magyar érdekképviselet részéről sem számíthatnak segítségre. Az RMDSZ Bihar megyei szervezete azt állítja, hogy a református egyház részéről szerződésszegés történt. A telek soha nem volt a református egyház birtokában. 1995-ben használatba kapta a helyi önkormányzattól az akkor még a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium épületében működő Andrei Saguna Szakközépiskola.

2002-ben, amikor a református egyház visszakapta az épületet, szerződésben szögezték le, hogy a sportpályát azzal a feltétellel használhatja, hogy másfél éven belül hasonló pályát épít az Andrei Saguna Szakközépiskola sámára.

Tőkés László szerint a szerződésben nem szerepel olyan kitétel, hogy amennyiben nem építik fel a sportpályát, a református egyház elveszíti a területet.

A Transindex úgy tudja, Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke nem cáfolta meg a hírt, miszerint az RMDSZ-es tanácsosok nem tudták, mire szavaznak, amikor a helyi tanács az ortodox egyháznak adományozta a területet. A téma az utolsó pillanatban került be a napirendi pontok közé, s nem volt világos, hogy a Református Gimnázium sportpályájáról van szó.

[/img]http://www.uh.ro/index_files/top_files/top-03.jpg[/img]

Huszárok seregszemléje Székelyudvarhelyen

Látványos, hangulatos parádénak lehetett részese az a pár száz érdeklõdõ, akik kibírva a kissé hosszúra nyúlt várakozást és a nagy meleget, tegnap a Patkóban megtekintették az erdélyi hagyományõrzõ huszárezredek elsõ seregszemléjét.

A rendezvényen mintegy negyven, öt különbözõ csapatot képviselõ huszár vonult fel, vastapsot váltva ki az összegyűlt nézőseregbõl. A rendezvényen Udvarhelyen kívül Gyergyószentmiklós, Marossárpatak, Székesfehérvár és Buda huszárcsapatai képviseltették magukat.

A huszárok a templomból érkeztek a térre, ahol a déli szentmisén strázsáltak, az udvarhelyi székely huszárezred zászlajának megszentelése itt kezdõdött el.

Ez a ceremónia a Márton Áron téren, másként a Patkóban fejezõdött be, ahol a város címerével ékesített új zászlót megáldotta Kovács Sándor fõesperes, aki beszédében 2000-re, udvarhelyiek vatikáni zarándoklatára emlékeztetett.

II. János Pál jobbján két magyar huszár állt vigyázba, s a pápa tudta, hogy kicsodák és mit jelentenek õk. „Mai fiataljaink vajon tudják-e, kik a magyar huszárok? Mert a huszárt nem a szép ruhája teszi huszárrá, hanem a kitartás, a jellem, az erõs hit” – fogalmazott a fõesperes. Kovács Sándor az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében három szeget vert be az udvarhelyi zászló rúdjába, egyet-egyet Szász Jenõ a város nevében, Györffy Árpád csapatvezetõ és egy közlegény a legénység nevében.

Kolumbán Imola, a Hagyományõrzõ Székely Huszárezred Egyesület elnöke, zászlóanya, díszszalagot kötött a zászlóra, amelyre felkerült a pápai zászló szalagja is. Kilenc udvarhelyi, frissen beavatott, sötétkék egyenruhát és fekete csákót viselõ huszár a zászlóra és alkotmányukra esküdött fel.

„Esküszöm, hogy a magyar birodalom zászlajához, a királysághoz hû maradok” – harsant fel a történelmi hûséget megőrző eskü szövege. Az ünnepség végén Kolumbán Imola a huszárezred létrejöttét támogatók hosszú sorának köszönte meg a hozzájárulást, kiemelve egyesületük fõ támogatóját, a csíkszeredai Polgár-Társ Alapítványt. „Mindenkinek megköszönöm, akinek egyszerre dobog a szíve a miénkkel, nagy dolog ez, hogy városunknak huszárcsapata van” – mondta a zászlósanya, aki köszönetet mondott az udvarhelyszéki magánvállalkozók egyesületének, amelynek tagjai szintén teljes pompában, díszmagyarban ünnepeltek együtt a huszárokkal.

A rendezvény a magyar és a székely himnusz eléneklésével, majd koszorúzással végzõdött, a huszárok virágkoszorút helyeztek el a Vasszékelynél, az Emlékezés Parkjában Bem apó szobránál és a Sétatéren az Erkof-lánynál, amelynek felavatása alkalmából született meg elõször a huszárezred „hivatalosításának” ötlete.

Wass Albert szoboravatás Solymáron
2005-06-26

Felavatták hazánk második köztéri Wass Albert szobrát. Az erdélyi író bronzból megformált alakját Solymáron közadakozásból állíttatták a helyiek.

Hogy ez a szobor elkészült, abban nagy szerepe volt annak, hogy a Fővárosi Közgyűlés néhány éve úgy döntött, Budapesten nem állhat szobra az erdélyi írónak. Solymáron civil szervezetek, magánszemélyek adakozásából összegyűlt, mintegy kétmillió forintból emeltek szobrot a helyiek az 1998-ban elhunyt írónak.

- Akit szülőföldjén halálra ítélnek, akit hazájában ötven éven keresztül elhallgatnak, és aki mégis a világ magyarságának szemében az egyik meghatározó alkotója volt a kisebbségi magyar sorsnak, a hazaszeretet írója – mondta a szoboravatón Pokorni Zoltán a Fidesz-MPSZ alelnöke.

A szobor hű mása annak az Erdélyben egyetlen köztéren álló Wass-szobornak, amely Székelyudvarhelyen áll, és amely a solymárihoz hasonlóan Blaskó János képzőművész keze munkája.

Magyarok

Az elmúlt ezer esztendőben mondtak rólunk jót is, rosszat is. Mondtunk mi magunkról jót is meg rosszat is. (Egymásról inkább csak rosszat.)

Rettegtek tőlünk, tiszteltek bennünket, gyűlöltek-gyűlölnek minket. (Senki sem annyira, mint ahogy mi egymást.) Herder még azt is kilátásba helyezte, hogy egyszer csak eltűnünk a föld színéről, kihalunk egészen, mint az avarok.

Albert Camus meg rajongva azt írta rólunk: ,,A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét... A leigázott, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben.'' (S lám, mégis hogy megbüntettek, megaláztak, kisemmiztek bennünket, -hogy szerteszabdaltak!)

Magyarok.

Van köztünk ilyen is, olyan is. Nagyszerű is, meg gaz is, meg semmilyen is. (A legtöbben persze azt gondoljuk magunkról, hogy abba az első kategóriába tartozunk.) Az összetartás nem a legfőbb ismertetőjelünk, azt már most a kezdet kezdetén megállapíthatjuk.)

2004. december 5-e óta úgy gondoljuk, hogy mi határon túli magyarok különbek vagyunk, mint anyaországi nemzettársaink nagy többsége. Talán joggal gondoljuk így. Talán. (Hogyan is mondja a költő?:

"Keserű szívvel bizony mondom néktek,
Ti csonka-magyarok:
Az ország szíve, Magyarország szíve
Ma már a Végeken dobog."

No de milyenek vagyunk mi határon túli magyarok? Van köztünk ilyen is, olyan is. Nagyszerű is, meg gaz is, meg semmilyen is.

1920. június 4-e óta úgy gondoljuk, hogy különbek vagyunk, mint a bennünket bekebelezők legtöbbike. Itt is, ott is, meg amott is. Talán joggal gondoljuk így. Talán. Mert mi, velük ellentétben, soha nem akartuk őket megölni, elüldözni, fizikailag, lelkileg bántalmazni; elnyomni, kisemmizni, elpusztítani...

És akkor milyenek vagyunk mi délvidéki magyarok? (Jugómagyarok - emlékszünk még?) Van köztünk ilyen is, olyan is. Nagyszerű is, meg gaz is, meg semmilyen is. Az összetartás nem a legfőbb ismertetőjelünk. A széthúzás, az egymásra acsarkodás, a kárörvendés annál inkább. (A végveszélyben levők önpusztító ostobasága, a dögöljön meg a testvér tehene gyilkos szindrómája.)

Most, hogy államilag kitervelt, összehangolt támadáshullám zúdult a délvidéki magyarság legnagyobb támogatottságot élvező, legéletképesebb pártjára és annak vezetőire, a világ minden tájékáról érkeznek az együtt érző kézszorítások, bátorítások, kiállások. Magyaroktól és nem magyaroktól. Testületektől, parlamenti képviselőktől, egyszerű emberektől. Odakinn mindenki pontosan tudja, mire megy ki a játék. Idebenn pedig...

Idebenn is mindenki pontosan tudja, mire megy ki a játék. És mégis, mégis... Elégedett somolygások, kéjes kézdörzsölések, a támadásokkal egyetértő, sőt buzdító pártközlemények, a támadások kitervelőivel és végrehajtóival való cinkos összekacsintások-összeborulások.

Bosszúra szomjas senkijancsik örömujjongása az újságok szemeteskosár-rovatában. Végre megdöglik a testvér tehene (is)! Magyar magyarnak farkasa. Bekebelezőink, elnyomóink, kisemmizőink pedig elégedetten mosolyognak.

A politikus, az politikus - még ha hangyányi is -, mit várhat tőle az ember. Ám jön egy délvidéki magyar újságíró - karakán, köztiszteletnek örvendő -, számítógépet ragad, és levelet ír az Európai Parlament magyar képviselőjének, baráti hangon óva inti. Ne védje már ilyen vehemenciával a délvidéki magyarság leghatékonyabb szervezetét és annak nagy tekintélyű vezetőjét, nem lesz ennek jó vége. Még majd nem sikerül a cselszövés, még majd nem zilálják szét, még majd nem csukják be, még majd a megmaradásunk ellen ügyködők nem vihetik véghez galád tervüket...

Egyik nagy költőnk mondotta még a kilencvenes évek elején: ha egy zsidó embernek a lábára lépnek a világ bármely szegletében, a tel-avivi központban azonnal összeülnek, s megtárgyalják, miként védhetik meg, hogyan siethetnek a segítségére. Anélkül, hogy hosszasan latolgatnák: vajon jogtalan volt-e a lábra lépés vagy pedig nagyon is jogos. Tanulhatnánk tőlük, mi magyarok - tette hozzá a költő.

Mi meg, lám... Magyar magyarnak farkasa.
Magyarok. Délvidéki magyarok. Az összetartás nem a legfőbb ismertetőjelünk. A széthúzás, az egymásra acsarkodás, a kárörvendés annál inkább. A végveszélyben levők önpusztító ostobasága, a dögöljön meg a testvér tehene gyilkos szindrómája.

Persze, azért idebenn sem mindenki ilyen. Itthonról is tucatszám jönnek az együtt érző, támogató, bátorító e-mailek, levelek, telefonhívások. Fölidézése mindannak, amikor a VMSZ és vezetői határozottan kiálltak a délvidéki magyarság ügye vagy annak egyes bajba jutott tagjai mellett. Napilapunk körkérdésére, hogy ,,mi a véleménye az utóbbi napokban-hetekben zajló kihallgatásokról és előzetes letartóztatásokról, amelyek többnyire magyar nemzetiségűeket, köztük politikusokat és pártvezetőket érintenek'', a megkérdezettek 65 százaléka úgy válaszolt, hogy ,,az események hátterében a vajdasági magyarság elleni kampány áll.''

A délvidéki magyarok nagy többsége nem hülye és nem gazember. Most is pontosan tudja, hogy mire megy ki a játék. És a senkijancsikkal, a törpe politikusocskákkal és buzgó szekértolóikkal ellentétben tisztességesen reagál.

Ez vigasztalja az embert.

DUDÁS Károly

Újabb egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról döntöttek
2005-06-23

Ma, június 23-án a Restitúciós Bizottság tagjai több magyar történelmi egyházi ingatlan visszaszolgáltatásáról döntöttek. A bizottság alelnöke, Markó Attila államtitkár közölte, hogy 19 egyházi ingatlanról született elvi döntés.

A bizottság döntése szerint a Királyhágó-melléki Református Egyházkerületnek 2 ingatlan, az Erdélyi Református Egyházkerületnek 3, a Temesvári Római Katolikus Püspökségnek 11, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökségnek 1, valamint a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek 2 ingatlant adnak vissza, közülük az egyik legfontosabb az aradi Csiky Gergely Gimnázium épületének visszaszolgáltatása a Temesvári Római Katolikus Püspökségnek.

Szintén ma született végleges határozat a történelmi egyházak 11 elkobzott ingatlanának visszaszolgáltatásáról. A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület 1, az Erdélyi Református Egyházkerület 6, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség 1, a Temesvári Római Katolikus Püspökség 1, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség 2 ingatlanát szolgáltatják vissza.

RMDSZ Tájékoztató

A történelmi Magyarország várai
http://mars.elte.hu/varak/index.html