*UJVIDÉKI MAGYAR SZÓ
Fehér karácsony a Hargitán
Ha december elején a Csíki-havasok és a Hargita tájain havazni kezd, fehér karácsonyunk lesz – mondogatják elégedetten a székelyek.
Havazik, hát hóban, fehér tájban indulhat neki az ember az erdélyi hegyeknek. Megkeresni azt a nem nagy, nem is kicsi fenyőt, amely egy érintésre megremeg, és lehullatja magáról a puha bundát. Hófehér gallérral, behavazott kucsmával, járatlan csapásokon lehet most bandukolni az erdőben.
Szarvasok és medvék, farkasok és őzek vágta ösvények vezetnek tovább. A karácsonyfás ember pedig elcipeli otthonába a kiszemelt fát, hazaviszi az örömet.
A csíksomlyói kegyhely téli fénye messzire világít a sötét éjszakában. Olyan szép múltja, történelmi és kulturális jelentősége van a templomnak, a klastromnak, a mindkettővel szoros kapcsolatban álló intézményeknek, szokásoknak, mozgalmaknak, hogy szinte külön fejezetet képeznek Csík vármegye történetében.
A Kissomlyó lábánál álló ódon templom a katolikus székelység régi szent helye – a nyugati kereszténység egyik legkeletibb őrhelye. Míly sokan gyűltek itt össze évszázadokon át, bemutatva hódolatukat Mária Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk előtt.
A szentélyben, a főoltáron fényár övezi Mária kegyszobrát.
Fel-felhangzik az ének a csodatevőért: Békét adj szívünknek, békét családunknak, békét nemzetünknek, békét a világnak. A hársfából faragott, 2,27 méter magasságú szobor Máriát ábrázolja, karján a kis Jézussal. Fején nehéz korona, arca mosolygós. Karácsonykor ünneplőbe öltözik a lélek, békesség költözik az otthonokba.
Meggyújtják a gyertyákat. Mennyből az angyal... Ó, gyönyörű szép titokzatos éj... A közeli Csíkszeredából éjféli zarándoklat indul a csíksomlyói ferencrendi Mária-kegytemplomhoz. Százak meg százak kelnek útra gyalog vagy autóval az éjféli misére s még előtte a betlehemi játékra. A jászol a kis Jézussal a Szent Ferenc-oltárnál áll. A gyerek- és ifjúkorú szereplők évszázados rigmusokkal üdvözlik az újszülöttet.
Az éjféli szentmise után megtisztult lélekkel indul otthonába a tömeg. A fiatalok egymásba kapaszkodnak, csúszkálnak a havas, jeges úton.
Vidám magyar szó, kacaj tölti meg az utcákat. Hazatérve – régi szokás szerint – terített asztalhoz ül a nép. Töltött káposzta párolgó illata kelti az étvágyat. Vége az adventi böjtnek. Megeszik, miként a helyi tájszólás ejti, a Mária radináját.
Somlyó hegye immár sötétbe burkolózik. Komor fenség. Csupa titok és várakozás. Őrzi az emberek örömét.
Újvidéki Magyar Szó 2004. karácsonyán
*