Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Közélet   » Kárpát-medencei panoráma (6. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Kárpát-medencei panoráma
bihari_panorama
  Válasz | 2005. április 13. 08:38 | Sorszám: 362
*

Trianon-film: érvénytelenítették a bírságot

Érvénytelenítette a székelyudvarhelyi törvényszék a Trianon című film levetítésének egyik szervezőjére kiszabott büntetést.

A rendőrségi jegyzőkönyv 50 millió lejes pénzbírság kifizetésére kötelezte Jakab Attilát, az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) elnökét, a Koltay Gábor filmjének engedély nélküli levetítésének megszervezése miatt.

„Bebizonyosodott, hogy noha az EU felé tartó Romániában még mindig léteznek az elmúlt rendszerben kialakult reflexek, senkit nem lehet jogtalanul megbírságolni és megfélemlíteni" – fogalmazott Jakab Attila az ítélet kihirdetése után.

Jövő héten a csíkszeredai bíróság hirdet ítéletet a Kovács Imre Csaba, az Erdélyi Magyar Ifjak képviselője által benyújtott panasz ügyében. Kovácsra szintén 50 millió lejes pénzbírságot szabott ki a rendőrség a Trianon-film csíkszeredai levetítésének megszervezése miatt.

*

Ezév januárjában került sor az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) által szervezett Trianon-film bemutató körútjára, melynek kapcsán két helyszínen 50-50 millió lejes büntetést rótt ki a helyi szervezőkre - Székelyudvarhelyen Jakab Attilára, Csíkszeredában pedig Kovács Csabára - a rendőrség.

A büntetést a Mozitörvény alapján rótták ki, mivel szabálysértésnek minősül a mozitermek, illetve mozikertek használata az Országos Mozivállalat által kibocsátott minősítési igazolvány nélkül. Mindezt annak ellenére tették, hogy a vetítésekre nem mozikban, hanem közösségi, alapítványi tulajdonban lévő termekben kerül sor.

A fellebbezések után, a székelyudvarhelyi első tárgyalásra március 7-én került sor, mely során elrendelték tanúk kihallgatását is. A bíróságot elsősorban az érdekelte, hogy miért mentek oda az emberek, szedtek-e belépődíjat, mozifilmként tekintették-e meg a Trianon című filmet.

Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) vezetősége örömmel fogadta a hírt, megkeresésünkre közölték: „ez a győzelem példaértékű, összefogással és áldozatvállalással az igazságot nem lehet elhallgattatni.” Soós Sándor az EMI elnöke úgy véli, a perben nagy szerepet játszott Marosi György, Jakab Attila ügyvédje, aki ingyen vállalta el az ügyet és kitartó munkájával meg is nyerte azt.

(EM)

bihari_panorama
  Válasz | 2005. április 12. 12:16 | Sorszám: 361
*

Sepsiszentgyörgy, 2005. április 12, Kedd.


Emlékezés és múltidézés Zágonban (Rákóczi-emléktúra, 2005)

A kuruc szabadságharc 300. és II. Rákóczi Ferenc halálának 270. évfordulója alkalmából Petraskó Tamás magyarországi hagyományőrző vezetésével egy héttagú csapat tegnap reggel lóháton elindult Zágonból a felvidéki Borsiig tartó 800 kilométeres Rákóczi-emléktúrára, amelynek során főleg a Nagyságos Fejedelemhez kötődő emlékhelyeket látogatnak meg. A lelkes csapat múlt héten autókkal Rodostóban járt, ahol megkoszorúzta II. Rákóczi Ferenc emlékművét és Mikes Kelemen sírhelyét.

Az indulás előtti napon a lovastúra tagjai, a székelyudvarhelyi Rákóczi Szövetség hagyományőrzői honfoglalás kori viseletben és vitézkötéses kuruc ruhában ünnepi istentiszteleten vettek részt, amelyen igét hirdetett Márk Sándor helybeli református lelkipásztor.

Az istentisztelet után az ünneplők — közük volt Domokos Géza író, Beder Tibor, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke és Jancsó Árpád, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceum igazgatója — felvonultak a Mikes-kastély udvaráig, ahol Jánó Zoltán, a helyi RMDSZ elnöke mondott köszöntőbeszédet, majd a hagyományőrző csapat történelmi zászlajára, amelyet Sárospatakon helyeznek el a várban levő Rákóczi Múzeumban, felkötötte a Zágon jelésű selyemszalagot.

Petraskó Tamás egy fehér ló nyergéből röviden ismertette az emléktúra útvonalát. Domokos Géza arra kérte az emléktúra résztvevőit: vigyék magukkal ennek a helynek, Mikes zágoni képmásának az emlékét.

"Kísérje útjukon Mikes Kelemen kitartása, hűsége, megértő szelleme, nyitottsága, és adja az Isten, hogy azok, akik fogadják és látni fogják a lovascsapatot, töltse el az összefogás gondolata, hogy mi, magyarok a történelem folyamán akkor tudtunk győzni, amikor összefogtunk, egymásra odafigyeltünk" — mondta az író.

A kegyelet koszorúinak elhelyezése után Berczik Ágnes magyarországi egyetemi hallgató, a túra egyik tagja földet és vizet adott át Kocsis Tündének, a Mikes Kelemen Művelődési Központ vezetőjének, amelyet Rodostóról és Borsiból, illetve a Márvány-tengerből és a Bodrog folyóból hoztak.

A Mikes-udvarház udvarán tartott ünnepség után a hagyományőrzők meglátogatták a Mikes-tölgyeket, majd Papolc érintésével átlovagoltak Csomakőrösre főt hajtani Kőrösi Csoma Sándor emléke előtt. Tegnap délután Gidófalván Czetz János tábornokra emlékeztek, majd Fehéregyháza felé veszik az útjukat, ahol Petőfi emléke előtt hajtanak főt.

Bodor János

*

Turul
  Válasz | 2005. április 12. 12:16 | Sorszám: 360
Nemzeti gyásznap lett április 5-e a Felvidéken
Elhangzott 2005. április 5-én
2005. április 9.

forras: http://www.radio.hu/index.php?cikk_id=132138&rid=PT1RT3pBVE0=


Hatvan évvel az események után elsõ ízben rendeztek a Felvidéken nemzeti
gyásznapot.Valószínû, hogy 2005 április 5-e emlékezetes dátum marad a felvidéki
magyar nemzeti közösség újkori történetének. Ezen a napon rendezték ugyanis az
elsõ itteni nemzeti gyásznapot. A helyszín Révkomárom, az idõpont koradélután és
este. Az alkalom pedig, amely a több részbõl álló eseménysorozatot életre hozta,
annak ténye, hogy éppen hatvan éve hirdették ki azt a kassai kormányprogramot,
amely az akkor még csaknem egymilliót számláló felvidéki magyarság teljes
jogfosztottságát eredményezte.

A kassai kormányprogramot - elnevezése ellenére - Moszkvában szerkesztették 1945
tavaszán, ahol Eduard Benes londoni emigráns kormánya, a szlovák nemzeti tanács
és a moszkvai emigráció képviselõi megegyeztek az úgynevezett Nemzeti Front
Kormányának összetételében és programjában, valamint Csehszlovákia 1938-ban
történt felszámolásáért bûnösnek kikiáltott német és magyar kisebbség
felelõsségre vonásában. Egyebek mellett ezek a mondatok is olvashatók a nemzeti
gyásznap április 5-én aláírt nyilatkozatában, amely ezt a napot ezután minden
esztendõben nemzeti emléknappá nyilvánítja.

A Révkomáromi nyilatkozat aláírói a Magyar Koalíció Pártjának elnöke, Bugár
Béla, valamint négy szlovákiai magyar társadalmi szervezet vezetõje.

A nyilatkozat befejezõ részében arról olvashatunk, hogy „mindent megteszünk
annak érdekében, hogy a csehszlovák történelem 1945 és 1948 közötti szakasza,
amely törvényileg hitelesítette a kollektív bûnösség elvét, valós történelmi
forrásokra alapozva megfelelõ teret kapjon mind a szlovák, mind a magyar
oktatásban. Végezetül pedig, kifejezzük igényünket arra az erkölcsi kárpótlásra,
amelyet 1989-et követõen a demokratikus szlovák parlamenti képviselet, a németek
és zsidók irányában már kinyilvánított. A történelmi igazságtétel teljessége
azonban feltételezi a károsultak anyagi kárpótlását is. Mivel az eltelt hatvan
év az igazságos, egyéni kárpótlást szinte lehetetlenné teszi, ezért minimumként
ragaszkodunk a szlovákiai magyar nemzeti közösség, egyszeri anyagi
kárpótlásához."

A Révkomáromi nyilatkozat megszületése elõtt történészkonferenciát rendeztek,
Hontalanul a hazában címmel. Ezen felelevenítették a kitelepítések és
deportálások idõszakát, majd levetítették a Magyar kálvária címû
dokumentumfilmet és bemutatták az azonos tárgyú könyvet. Ezt követõen
emlékplaketteket adtak át A Nemzetért, a Megmaradásért.

bihari_panorama
  Válasz | 2005. április 11. 23:06 | Sorszám: 359
*

Gyorsforgalmi út: Nyíregyháza-Szatmárnémeti-Nagybánya
2005-04-11

A magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg, valamint Máramaros megye elöljárói találkoztak a hétvégén Szatmárnémetiben Szatmár megye vezetőivel.

„A három megye szoros kapcsolatot tart fenn egymással, és ezt szeretnénk tartalommal megtölteni” – mondta Gazda László, a magyarországi megye testületének elnöke. „Ki akarjuk használni azokat a lehetőségeket, amelyeket Magyarországnak az Európai Unió ajánl, és Románia is felhasználhat a csatlakozás útján” – tette hozzá.

A tárgyalás gerincét a Nyíregyháza–Szatmárnémeti–Nagybánya gyorsforgalmi út nyomvonalának megrajzolása adta. Az útszakasz a magyarországi Vaja és Csengersima település érintésével Peténél jönne be Románia területére, majd Szatmárnémetit érintve érkezne Máramaros megyeközpontjába.

Szabó István Szatmár megyei tanácselnök elmondta: 2007-ig valamennyi versenytárgyalást megszerveznék, hogy 2013-ig elkészülhessen az út. „A legközelebbi megyei tanácsülésre el szeretnénk készíteni a versenytárgyalás kiírásáról szóló határozattervezetet” – mondta Szabó, aki azt is hozzátette, hogy az előtanulmányok és a megvalósíthatósági tervek költségeit a Szatmár Megyei Tanács finanszírozná.

Pesek Attila, Krónika

MIKOR ÁLL HELYRE A KÁRPÁT_MEDENCE TERMÉSZETES EGYSÉGE?

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. április 10. 23:53 | Sorszám: 358
Elnézést a lakkosságért.
Sajnos az eredetiben is így van. http://www.magyar-szo.co.yu/arhiva/2005/04/11/
bihari_panorama
  Válasz | 2005. április 10. 23:50 | Sorszám: 357
*
Magyar Szó
közéleti napilap, Újvidék
2005.04.11.

Nem adósodnak el

Mire vesznek fel kölcsönt Magyarországon?

Csökkent a magyar háztartások költekezési kedve, s a nagyobb kiadások finanszírozásához a tavaly őszi felméréshez képest kevesebben szándékoznak hitelt felvenni – derül ki az Ecostat kutatásából. A lakóingatlan-vásárlást tervezők mintegy kétharmada szorul kölcsönre.

A következő egy évben a magyarországi háztartások negyede egyáltalán nem tervez nagyobb kiadást. Nagyjából ugyanennyien vannak azok, akik egy jelentősebb kiadást említettek, 21 százalék kettőt, 14 százalékuk hármat. Négy nagyobb kiadással a háztartások 8 százaléka számol a következő évben.

A lakosság által említett leggyakoribb kiadások ugyanazok, mint tavaly novemberben. A „sláger” a belföldi utazás, 36 százalékos említési gyakorisággal. A gyermekek iskoláztatása a harmadik helyről a másodikra jött föl, 33 százalékos aránnyal. A lista harmadik helyére a ház- vagy lakásfelújítás csúszott vissza, amit a megkérdezettek 31 százaléka említett, szemben a múlt év végi 34 százalékkal.

Tartós fogyasztási cikkek vásárlását a lakosság 23 százaléka tervezi. Csaknem ennyien szánnak nagyobb összeget külföldi utazásokra. Az ingatlanvásárlással kapcsolatos terveket fontolgatók aránya nem változott lényegesen a legutóbbi felmérés óta. Önálló lakás vásárlását a kérdezettek 3 százaléka tervezi, házvásárlásban 4 százalékuk gondolkodik. Üdülő vásárlását a háztartások 1 százaléka sem tervezi. Saját vállalkozás indítását a megkérdezettek 3 százaléka említette, míg már meglévő vállalkozás fejlesztését 9 százalék tervezi, éppen úgy, mint 2004 végén.

A nagyobb kiadással járó tervek megvalósításához a háztartások kevesebb mint egyötöde tervezi hitel felvételét. A hitelt felvenni szándékozók aránya a magyar háztartásokra vetítve 12 százalék, szemben a tavaly októberi 15 százalékkal. Az Ecostat úgy véli, a lakosság eladósodására vonatkozó híresztelések a felvétel eredményei tükrében nem megalapozottak.

Az összes potenciális hitelfelvevő 37 százaléka ház- vagy lakásfelújítás céljából szeretne kölcsönhöz jutni. 21 százalékuk önálló házat vásárolna, míg 13 százalékuk lakásvásárlását akarja hitellel könnyíteni és előbbre hozni. Ez nem azt jelenti, hogy összesen a családok több mint 70 százaléka akar ilyen célokra hitelt felvenni, mert egy-egy háztartás több célt is említhetett.

A lakosság 14 százaléka személygépkocsi, 23 százaléka tartós fogyasztási cikk vásárlásához venne fel hitelt. Személyi számítógép vásárlását a hitel felvételét fontolgatók mindössze 6 százaléka tervezi kölcsönből megvalósítani.

A hitelfelvételben gondolkodó háztartások egytizede már meglévő vállalkozását fejlesztené kölcsön segítségével, 5 százalékuk saját vállalkozást indítana a hitel birtokában.

Az egyes célok hiteligényességét vizsgálva kiderül, hogy magyar háztartások leginkább önálló ház- és lakásvásárlás esetén szorulnak hitelre, a lakóingatlan-vételt tervezők kb. kétharmadának kell kölcsönt felvennie. A ház- vagy lakásfelújításra vállalkozóknak viszont mindössze 15 százaléka gondolkodik hitelfelvételben. A leendő autótulajdonosok 27 százaléka, a vállalkozást indítók 21 százaléka hitel segítségével akarja megvalósítani elképzelését.

A kölcsönfelvételt tervezők legnagyobb része saját erőforrásaira hagyatkozva nem tudja megvalósítani céljait, az elutasítók pedig a magas kamatokra, és ezzel összefüggésben a túlzott törlesztőrészletekre hivatkoznak. Bár a híradások hitelfelvételi boomról szólnak, az Ecostat kutatásai szerint a magyar lakkosság széles köre idegenkedik a hitelfelvételtől.

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. április 10. 18:55 | Sorszám: 356
*

A határon túli magyarok és a magyarországi Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) viszonya


Összefoglalás

A határon túli magyarok magyar állampolgárságáról 2004. december 5-én tartott sikertelen népszavazás következményeként megkezdődött a magyarországi politikai pártok és a határon túli magyar közösségek közötti viszony átrendeződése (lásd Budapest Analyses No. 59).

A határon túli magyarok körében a két magyarországi kormánypárt, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) és a Szabad Demokraták Szövetsége rendkívül népszerűtlenné vált. Ha e két párt képviselői a magyar kisebbségek által lakott területekre látogatnak, tiltakozó megmozdulások fogadják őket. "Válaszul" a népszavazás óta a magyarországi kormánypárti sajtóban több olyan írás, kommentár jelent meg, mely a határon túli magyarok gazdasági bűnözését, a körükben dúló nagy mértékű korrupciót taglalja. Az összehangoltnak tűnő sajtóhadjárat valószínűleg arra kívánt rávilágítani, hogy a határon túli magyarok a magyarországi költségvetési támogatást, a magyarországi adófizetők pénzét elherdálják, nemtelen célokra használják fel.

Újabb fejleményként a magyarországi baloldali politikai körökben megjelent egy másik eszköz is, az antiszemitizmus vádja.
Ez a vád a határon túli magyaroknak címezve alkalmas lehet e kisebbségi közösségek további diszkreditálására a magyarországi és a nemzetközi közvélemény előtt.


Elemzés

A rendszerváltást követő 15 évben nem voltak antiszemita megnyilvánulások a határon túli magyarok körében. Ez természetes is, hiszen a jogaikért küzdő kisebbségekként a határon túli magyarok sorsközösséget éreznek minden más, tradicionális értékek alapján szerveződő (nemzeti vagy vallási) kisebbségi közösséggel és annak tagjaival. Más kisebbségek elleni megnyilvánulásokkal ugyanis magyar kisebbségi közösségként való fennmaradásuk jogalapját, végső soron saját kisebbségi létüket kérdőjeleznék meg, esetleges antiszemitizmusukkal elsősorban saját magukat gyengítenék.

Mindennek ellenére 2005 február 12-én Erdélyben, egy csekély támogatottsággal rendelkező szervezet, a Székely Nemzeti Tanács ülésén elhangzott az első antiszemita kijelentés. Egy, az erdélyi magyarok számára is jobbára ismeretlen helyi politikus a magyarországi kettős állampolgárságról szóló népszavazás kudarca kapcsán kijelentette, hogy "Magyarország lassan második Izraellé válik, nincs kiút".

A romániai magyar és román sajtó és a magyarországi médiumok tág teret szenteltek a kijelentésnek. A képviselő megvált a szervezetben betöltött tisztségétől. (A megfogalmazás emlékeztet a magyarországi szélsőjobboldali szervezetek "érvelésére", melyeknek egyes tagjai a környező országokban is aktívak, de minden legitim határon túli szervezet elutasítja őket.) A politikában ismeretlen, a kommunikáció terén járatlan képviselő valószínűleg nem sejtette, milyen vihart kavar kijelentésével.

A fenti incidensnél nagyobb horderejű és jóval összetettebb az az eseménysor, amely Eörsi Mátyás kolozsvári látogatásához kapcsolódik. Eörsi a kisebbik kormányzó pártnak, a Szabad Demokraták Szövetségének a képviselője a magyar Országgyűlésben, ugyanakkor a miniszterelnök külpolitikai tanácsadó testületének vezetője.

Sajtóértesülések szerint azért utazott Erdélybe március első napjaiban, hogy előkészítse a miniszterelnök március 15-i kolozsvári látogatását. (A látogatás végül elmaradt.)

A rendszerváltást megelőzően az SZDSZ alapító tagjai közül többen kiváló kapcsolatokat ápoltak határon túli magyar értelmiségi körökkel, és támogatták kisebbségi jogvédő tevékenységüket. A rendszerváltást követően azonban megváltozott szemléletük, és a határon túli magyar kérdést egyre inkább a magyar bel- és külpolitika tehertételének tekintették.

A kulturális nemzetértelmezéssel szemben, melyre hatékonyabb kisebbségvédelmet lehet alapozni, a politikai nemzetfelfogást részesítették előnyben, mondván, hogy a magyar kisebbségeknek elsősorban állampolgárság szerinti államaikba kell integrálódniuk.

A magyar kisebbségek ezt a fordulatot az SZDSZ árulásaként értelmezték.

Az SZDSZ az a politikai szervezet, amely a magyarországi parlamenti pártok közül a mai napig a legnagyobb távolságtartással szemléli a határon túli magyarok jogvédő, nemzeti önazonosságuk és kultúrájuk fenntartására irányuló törekvéseit.

1996-ban - a határon túli magyar szervezetek fenntartásait figyelmen kívül hagyva - nyíltan támogatta a magyar-szlovák és magyar-román alapszerződés aláírását; 2001-ben, a magyarországi parlamenti pártok közül egyedüliként nem szavazta meg a határon túli magyarok Magyarország által történő támogatásáról szóló kedvezménytörvényt, 2004-ben pedig a párt határozottan elutasította a határon túli magyarok túlnyomó többsége által támogatott kezdeményezést a kettős állampolgárságról.

Eörsi Mátyás személyéhez pedig ezen felül olyan kijelentések is köthetők, melyeket a határon túli magyarok nekik címzett sértésként éltek meg.

Az SZDSZ népszerűtlenségének a határon túli magyarok körében tehát megvan a magyarázata. A magyarországi kormánypárti sajtó egy része ugyanakkor az SZDSZ határon túli magyarok általi elutasításában és az Eörsi személye elleni kolozsvári tiltakozó megmozdulásban antiszemitizmust láttat.

Két okból teheti ezt.
Egyrészt a kolozsvári fiatalok által szervezett tiltakozó megmozduláson, melynek során megakadályozták, hogy Eörsi előadást tartson a tanintézetben, elhangzott, hogy "menjetek beszélgetni a Gáza-övezetbe". (A szervezők nem tudták a bekiabáló személyét utólag sem azonosítani.) A másik - és elsődleges - ok viszont az, hogy a magyarországi, és ennek hatására a határon túli magyar közvélemény - a tényleges helyzettel ellentétben - az SZDSZ-t a magyarországi zsidóság politikai képviseleti szervének is tekinti.

A magyarországi politikai elit és média túlnyomó része (baloldali és konzervatív egyaránt) pedig a rendszerváltás óta a zsidókérdést önkéntelenül az SZDSZ szemüvegén keresztül szemléli, e párt érdekei szerint jeleníti meg. E torzítás következtében bármely, az SZDSZ-szel szembeni állásfoglalás antiszemita színezetet nyerhet. Az SZDSZ-nek nyilvánvalóan nem áll érdekében, hogy ezen a megítélésen változtasson. A magyarországi konzervatív politikai erőknek viszont alapvető érdekük, hogy e tekintetben változtassanak az SZDSZ-szel kapcsolatos eddigi szemléletükön és kommunikációjukon, már csak azért is, hogy meghiúsíthassák a határon túli magyarok diszkreditálására irányuló kísérleteket.

Következtetés

A Kárpát-medencében élő magyar kisebbségi közösségek tapasztalatlanok mind az antiszemita megnyilvánulásoknak, mind az antiszemitizmus alaptalan vádjának kezelése terén.

A romániai magyarok helyesen ismerték fel, hogy a körükben jelentkező antiszemita hangokat azonnal és határozottan el kell ítélniük, ahogyan az említett esetekben ezt megtette például Tőkés László református püspök, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség valamint az erdélyi magyar értelmiségiek és újságírók jelentős része.

Kérdés viszont, hogy a magyarországi konzervatív politikai erők és média hathatós támogatása nélkül távol tudják-e tartani maguktól az antiszemitizmus alaptalan vádját, és az is kétséges, hogy képesek lesznek-e elszigetelni saját köreiken belül az országaikban tömegbázissal nem rendelkező, részben magyarországi szélsőjobboldali szervezetek által exportált antiszemita nézeteket.

Ha mindez nem sikerül, a határon túli magyarok antiszemitizmusa nemsokára mérhető értékeket mutathat a közvélemény-kutatások táblázataiban, ami kiváló alkalmat biztosíthat mindazoknak, akik a kisebbségek bel- és külpolitikai mozgásterének szűkítésében érdekeltek és a nemzeti kérdés megoldását a kisebbségek asszimilációjában vagy elvándorlásában látják.

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. április 10. 18:33 | Sorszám: 355
*

XV. évfolyam, 14 (705.) szám
2005. április 5.


Csiha Kálmán: A börtöntől a püspökségig

A Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont gondozásában megjelent Csiha Kálmán A börtöntől a püspökségig című könyve.

Az önéletírásnak is beillő, Egy diktatúra virágzása és halála alcímet viselő könyv ismertetése helyett álljon itt néhány részlet a szerző előszavából:

„…voltam földönfutó osztályellenség, érvényes igazolványok nélkül tanuló diák és teológus, segédlelkész, gyülekezetszervező, parókiát építő fiatal lelkipásztor, gyermeket váró boldog férj, tíz év nehézbörtönre ítélt »ellenforradalmár«, lelkipásztor Gógánváralján, Marosvásárhelyen s végül az Erdélyi Egyházkerület püspöke…

Még fiatalon megéltem a háború elvesztését, a számomra felejthetetlen világ megsemmisítését, egy diktatúra születését és összeomlását, a láthatatlan Isten látható beavatkozását a történelembe…

Ezt a könyvet azért is írtam, hogy egy lelkipásztori élet ablakán át lehessen belátni annak a világnak belső életébe, amelynek könyörtelen hatalmát és összedőlt romjait maga mögött hagyta már a történelem.”

E könyv folytatása a Fény a rácsokon címűnek, amely jó néhány évvel ezelőtt jelent meg, s amelyben Csiha Kálmán nehéz börtönéveit tárta az olvasók elé.

A börtöntől a püspökségig nemcsak egy lelkész életébe enged betekintést, nemcsak a diktatúra visszásságait, kegyetlenségét igyekszik minél hűbben visszaadni, hanem az akkori egyházi élet nehézségeit, kompromisszumait is elénk tárja.

A könyv végén Csiha Kálmán, aki 1990-ben marosvásárhelyi esperes volt, visszaemlékezik arra a fekete márciusra, magyarellenes pogromra, amelyet mára oly sokan elfelejtettek (és amelynek szervezőit a most kormányon levő RMDSZ meg sem próbálja törvény elé állítani).

„Végül mégis a megtámadott magyarok győztek. Megőrizték a főteret, és ezzel útját állták egy marosvásárhelyi és talán egy erdélyi tömegmészárlásnak is – emlékezik vissza a volt püspök.

– És mégsem a magyarok győztek! Mert az előre eltervezett taktika bevált: a városban évekig ellenségnek nézték egymást a románok és magyarok…

A rádióba beolvasott lemondásom után mégis meghívtak a városi tanács ülésére, ahol elítélték a történteket, és közös nyilatkozatban hívták fel a város lakosságát a megbékélésre.

Az űlésen én is felszólaltam.

"– Én nem értem, hogy ez miként történhetett meg. Hol voltak a hodáki ortodox papok – kérdeztem –, miért nem akadályozták meg híveiket, hogy bejöjjenek gyilkolni Marosvásárhelyre?

– Néma csend volt a válasz.
Az ortodox kollégák megdöbbenve néztek reám. Amikor kimentünk, akkor súgta nekem valaki: Hát nem tudod? Hodákon a papok gyűjtötték össze harangszóval az embereket, hogy induljanak Marosvásárhely ellen.”


Somogyi Botond

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. április 10. 18:05 | Sorszám: 354
*


Kolozsvár - Virágok kerülnek a gödör fölé
2005-04-10

Vasárnap estig várhatóan sikerül befejezni a munkálatokat a Főtéren – jelentette ki csütörtökön Boros János kolozsvári alpolgármester, miközben kamionok, munkagépek sora kezdte meg a keleti gödör eltüntetését.

Több mint kétszáz köbméter homokot nyelt el a szakemberek véleménye szerint fölöslegesen szabadon hagyott ásatás, majd erre a konzerváló rétegre kerül föl a napokban a sokkal nagyobb mennyiségű termőtalaj. Ugyanaz a kör alakú virágágyás kerül ide vissza – magyarázta Boros János, reményét fejezve ki, hogy a kolozsváriak és az idelátogatók újra rendezett, harmonikus környezetében csodálhatják meg a Mátyás-szoborcsoportot.

Míg az előző napon megszervezett lelet-mentő akcióban Emil Boc polgármester nem vett részt, ezúttal a nagyközönség előtt is felvállalta szerepét a keleti gödör eltüntetésében. Fotósok, operatőrök gyűrűjében néhány pillanatra előbb ő ragadott lapátot, majd Boros János alpolgármester.

A téren gyülekező kisebb tömeg a szerdai munkálatok megkezdéséhez hasonlóan ezúttal is mindenféle rendbontás nélkül figyelte a történteket. Egyik idősebb néző a lapátoló polgármestert nézve elégedetten állapította meg:

„Amit a másik kiásott, azt ő betömi" – utalt a cselekedet szimbolikus voltára. A tizenegy éve Gheorghe Funar expolgármester által kezdeményezett ásatás a nagyromániás szimbolikus térfoglalás egyik legszembeötlőbb eredménye volt – az egész város padjainak „háromszínűsítése" mellett.

Számos történész, régész szerint is a Mátyás-szoborcsoport előtt tátongó gödrök nem annyira értékes, római kori leletek bemutatására, hanem inkább etnikai konfliktus gerjesztésére szolgáltak.

A szoborcsoport előtti, úgynevezett nyugati gödör sorsáról szeptember 30-ig dönt a Művelődési Minisztérium – fejtette ki Emil Boc, aki azt is elmondta, a jelenlegi akciót is a szaktárca engedélyével indították el.

Rostás-Péter Emese, Romániai Magyar Szó

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. április 10. 00:26 | Sorszám: 353
*

Magyar győzelem

A győzelem nem csupán betűkből kirakott értelmes szó, hanem nagyon is fennkölt életérzés. Nem minden nap jut ki belőle az embernek, mert nem sokszor esik meg velünk. Meg kell dolgozni érte.

„A gazdák meghátráltak” – mondta Gyurcsány Ferenc, Magyarország miniszterelnöke a minap diadalittasan. Eszerint, úgy látszik, nem is arról van szó, hogy közös megegyezésre jutottak a kormánnyal. Legyőzték őket.

Ez a győzelem talán nem kevésbé fontos Gyurcsány számára, mint a korábbiak. Például a kettős állampolgárságról szóló sikertelen népszavazás eredménye is a kormányerők látványos győzelmeit gyarapítja.

A híreket hallgatva már látszanak a következő diadalok is. A felsőoktatással, az egészségüggyel is felveszi a harcot a magyar miniszterelnök és sikercsapata. Vigyáznak a nyugdíjasok jussára? Megvédik a magyar munkavállalókat? Vagy ők is ellenféllé, netán ellenséggé válnak majd egyszer?

De ha mindenkit legyőznek, vajon kinek épül majd a kormánypárt által oly sokat emlegetett „új Magyarország”? Gondoljuk csak meg, hogy mikor is volt utoljára mindenki legyőzve Magyarországon! És mi következett azután?

Bodnár Emese

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. április 09. 19:34 | Sorszám: 352
*

Az amerikai kongresszus előtt a romániai egyházi ingatlanok restitúciója
2005-04-08


A romániai egyházi ingatlanvisszaadás súlyos hiányosságai miatt elmarasztaló, a bukaresti kormánytól határozottabb intézkedéseket sürgető határozati javaslatot (H.Res. 191) nyújtott be szerdán a washingtoni Képviselőházban Tom Lantos, Kalifornia állam magyar származású demokrata képviselője. A javaslat társszerzője Tom Tancredo Colorado állam republikánus képviselője is.

A romániai helyzetet jól ismerő két amerikai honatya által előterjesztett határozati javaslat „felszólítja Románia kormányát, hogy teljesítse kötelezettségét a volt kommunista hatalom által jogtalanul elkobzott egyházi ingatlanok méltányos, haladéktalan és igazságos visszaszolgáltatásában."

A határozati javaslat megállapítja, hogy „2140 ingatlant, köztük iskolákat, kórházakat, árvaházakat és egyéb jótékony célú intézményeket vettek el kommunizmus alatt a négy történelmi magyar egyháztól (római katolikus, református, evangélikus és unitárius), és a tényleges birtokbavételük csak 30 esetben történt meg."

Hasonlóképpen rámutat, hogy 1000 feletti a román kormány által birtokolt zsidó közösségi ingatlanok száma. Ezeket az ingatlanokat gyakran a tulajdonjog visszaadása ellenére is kormányzati intézmények használják, bérleti díj fizetése nélkül. A dokumentum szintén elmarasztalja a hatóságokat a görög-katolikus egyház jogainak visszaállításával kapcsolatban.

A határozati javaslat tíz pontban fogalmazza meg azokat az elvárásokat, amelyek teljesítésére felszólítja a román kormányt. Ezek között szerepelnek többek között a volt egyházi tulajdonban lévo mezőgazdasági és erdőterületek visszaadása valamint az 501/2002-es egyházi restitúciós törvény módosítási javaslatai is.

Elsőként felszólítja a román kormányt, „módosítsa a törvényt, hogy az tükrözze az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1123/1997-es Határozata által is szorgalmazott „restitutio in integrum" elvét, miszerint érvényesülnie kell a teljes tulajdonbahelyezésnek és az ebből eredő tulajdonosi jogok gyakorlásának."

Hasonlóképpen kéri a javaslat, hogy 5 évről 1 évre csökkenjen az átmeneti idő, amíg közintézmények használhatják a papíron visszaszolgáltatott egyházi ingatlanokat, mielőtt azokat az egyházak ténylegesen tulajdonukba vennék. A határozati javaslat kitér a restitúciós törvényből kimaradt lebontott egyházi ingatlanokra is, kárpótlást követelve az egyházak javára.

Ugyancsak az 501-es restitúciós törvény hiányosságaira keres jogorvoslatot az utolsó három javító intézkedés javaslat. A két amerikai képviselő kéri, hogy (1) „emeljék piaci értékre az egyházaknak fizetendő bérleti díjat, ha azok nem tudják azonnal birtokba venni ingatlanukat a törvény előírásai szerint; (2) „szüntessék meg azt a gyakorlatot, hogy anyagi kárpótlást követeljenek az egyházaktól az épületek 1940-es évekbeli elkobzása óta történt állami fenntartási és 'javítási' költségek fedezésére", valamint (3) „kötelezzék a helyi kormányzati tisztviselőket és hatóságokat, hogy bocsássák az egyházak rendelkezésére a szükséges dokumentumokat, és működjenek együtt az egyházakkal a Különleges Restitúciós Bizottság döntéseinek végrehajtásában, valamint hagyjanak fel a restitúciós határozatok bírósági megtámadásával és végrehajtásuk megakadályozásával."

A határozati javaslat nem az első eset arra, hogy az Egyesült Államok törvényhozása figyelmet szentel a kérdésnek. Az előző képviselőházi ciklusban szintén Tom Tancredo képviselő kezdeményezett határozati javaslatot a romániai egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról, amelyet három képviselőtársával terjesztett be 2004 május 6-án. A New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) és a Magyar Amerikai Koalíció mozgósításának eredményeként további 11 képviselő csatlakozott aláírásával az akkori határozati javaslathoz.

Az a tény, hogy a jelen határozati javaslat beterjesztője a térség elsőszámú szakértőjeként ismert Tom Lantos, a külügyi bizottság köztiszteletben álló demokrata elnöke, nagyobb súlyt és lehetőséget kölcsönöz a határozati javaslat népszerűsítésére és más képviselők csatlakozásának ösztönzésére. Tom Lantos képviselő már a NATO bővítését megelőző 2002 októberi kongresszusi vitában is bírálta Romániát és Szlovákiát a jogtalanul elkobzott tulajdonok visszaszolgáltatásának lassúsága miatt.

„Az Egyesült Államok a kisebbségekkel szembeni jó bánásmódot tekinti a demokratikus társadalom mércéjének," zárta akkor beszédét a képviselő.

A HHRF másfél évtizede kiemelt figyelemmel kíséri a jogtalanul elkobzott egyházi és közösségi ingatlanok sorsát. Az alapítvány folyamatosan tájékoztatja az amerikai és európai döntéshozókat, az elmúlt három évben nyolc részletes jelentéssel és két kongresszusi tanúvallomással (a dokumentumok megtalálhatóak a www.hhrf.org/natoexpansion címen).

Folyamatos konzultációt folytat az amerikai külügyminisztérium restitúciós biztosának hivatalával, valamint 2003 áprilisában tájékoztatót rendezett a Kongresszus Emberjogi Frakciójának munkatársai számára.

2004 januárjában az erdélyi magyar egyházakkal karöltve az alapítvány egy Restitúciós Munkacsoportot hozott létre, hogy rendszeres tanácskozások útján szerzett hiteles adatokkal tájékoztassa a nemzetközi közvéleményt. 2004 novemberétől az interneten is elérhető adatbázisban (www.hhrf.org/restitucio) helyezi el a 2140 elkobzott ingatlan adatait, amely elősegíti az ingatlan visszaszolgáltatás naprakész nyomon követését.

További felvilágosításért forduljon alapítványunkhoz:

Magyar Emberi Jogok Alapítvány
NEW YORK, Tel: 212-289-5488, e-mail: hamos@hhrf.org
BUDAPEST, Tel: 441-3297, 3298; e-mail: papp@hhrf.org
KOLOZSVÁR, Tel: 0742-490169, e-mail: mazs@hhrf.org

Hungarian Human Rights Foundation

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. április 06. 22:34 | Sorszám: 351
*
Hét Nap, SZABADKA 2005.04.06.

Meghalt a pápa


Valami soha nem tapasztalt érzés kerít hatalmába, ahogy kimondom, ahogy leírom: meghalt a pápa. Valami nagy-nagy üresség támad bennem. 2005. április 2-án, szombaton este 9 óra 37 perckor valami kiszakadt belőlem, s nincs, ami a helyébe áramolna. Kiszakadt belőlem a visszahozhatatlan ifjúság szép emléke, az érett férfikor, a csodavárás képessége - kiszakadt az elröppent 26 esztendő...

Rettenetesen öregnek, levertnek, magányosnak érzem most magam. Fázom. Ahogyan csak a magányos öregemberek fázhatnak kora tavasszal. S hiába üzeni nekem is utolsó üzenetével: ,,Derűs vagyok, legyetek ti is derűsek'' - nem vagyok derűs. Nem vagyunk derűsek: kimondhatatlanul szomorúak vagyunk. Elment a szeretett családfő, magunkra hagyott bennünket mindegyre szaporodó gondjainkkal. Utoljára Antall József néhai miniszterelnökünk, majd anyám és apám halálakor éreztem hasonlót.

Pedig hát soha nem kerültem Karol Jozef Wojtyla - II. János Pál közelébe, nem fordultam meg Rómában, a Vatikánban, s látogatásakor nem lehettem ott Budapesten, Győrben, Dubrovnikban sem, nem szoríthattam vele kezet, mint ahogy oly sokan megtehették. De emberi és államfői nagysága, a szeretethez, a jóhoz való hűsége, történelemformáló, karizmatikus egyénisége mindig átsütött a képernyőn, át több száz, több ezer kilométeren, melegítette a szívünket, s nagy-nagy nyugalommal, bizakodással töltött el minket. Talán ez volt II. János Pál legnagyobb titka.

A mi életünk legnagyobb személyisége hagyott itt bennünket április másodikán. Több mint 26 esztendőt töltött el együtt velünk. Egy évvel volt fiatalabb anyámnál, a születésem előtt egy esztendővel szentelték pappá, s ifjú újságíró voltam, amikor a pápám lett; egy emberöltőnyi időn keresztül mondhattam uralkodómnak... Hogyan ne volna most a Tőle való búcsúzás nehéz, fájdalmas...

Nézem a televízióban az emlékére rendezett gyászmisét a Szent Péter téren: százezer ember tolong ott könnyezve, egymásba kapaszkodva. Szívbe markoló kép: hatalmas gyászszalag a lengyel lobogón. Hogy szerette Lengyelországát! S hogy szerették, hogy szeretik Őt a lengyeljei, milyen büszkék rá, hálásak neki, s mily nagy fájdalommal búcsúzhatnak most Tőle. A krakkóiak, a wadowiceiek... Nélküle nem volna szabad Lengyelország, mondják. Nélküle nem volnánk szabadok mi sem, tesszük hozzá.

S hogy szerette a fiatalokat, s hogy szerették a fiatalok Őt! Van-e ennél nagyobb isteni csoda: egy nyolcvanöt éves beteg öregember micsoda hatást gyakorol a fiatalokra! Legsúlyosabb pillanataiban több tízezren imádkoztak érte ott a Szent Péter téren. ,,Kerestél bennünket, s mi eljöttünk hozzád'' - üzenték neki hatalmas transzparensen. ,,Kerestelek benneteket, s ti eljöttetek hozzám'' - üzent nekik utolsó erejével.

II. János Pál, Krisztus 264. földi helytartója, Szent Péter óta a legnagyobb pápa ember volt elsősorban, s csak azután szent ember. A teljes élet legfőbb igenlője. ,,Mindenki pápája'', hirdette róla tömören egy felirat a római gyászmisén. Amelyet a fájdalom és szomorúság mellett áthatott a húsvét öröme, a feltámadás reménysége. Ezt kaptuk legfőbb útravalónkul II. János Páltól, Szent Atyánktól: a reménységet. A reménységet hozta el és hagyta itt nekünk örökül.

II. János Pál életének 85., pápaságának 27. esztendejében most hazatért Urához. Tőle búcsúzó legközelebbi munkatársaival egyetemben azt kívánjuk mi is legfőbb földi útitársunknak és uralkodónknak: ,,Angyalok vezessenek a paradicsomba Téged!''

Dudás Károly


Hét Nap Archívuma: http://www.hetnap.co.yu/uj/archivum.php
*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. április 06. 11:45 | Sorszám: 350
*


II. János Pál pápát gyászolja a világ

Életének 85. évében elhunyt II. János Pál pápa. A Szentatyát szombat este 21 óra 37 perckor érte a halál.

Joaquín Navarro-Valls vatikáni szóvivő este tíz óra előtt jelentette be az egyházfő halálhírét. Az apostoli palota pápai lakosztályában előzőleg minden ablakban kigyúltak a fények. II. János Pál ujjáról lehúzták a pápai gyűrűt, így jelezve uralkodásának végét. A Szent Péter téren közel ötvenezer ember virrasztott és imádkozott este tíz órakor – számuk II. János Pál halálhírének bejelentése után egyre nőtt. Röviddel fél tizenegy után megszólaltak a vatikáni harangok, a pápa halálhírét jelentve Róma városának.

Az egykori krakkói érsek 1978. október 16-ától fogva, azaz több mint 26 éven át uralkodott. Karol Wojtyla évszázadok után az első nem olasz származású pápa, ami alighanem annak volt köszönhető, hogy a katolikus egyház útkeresése, a kelet-európai forrongás és egy új világrend kialakulása egybeesett. A most távozott II. János Pált az egyház megújítójaként, a modern kor problémái iránt fogékony vallási vezetőként ünnepelték, aki képes volt erkölcsi normáinak és a katolikus vallás tanításainak megfelelő válaszokat adni az új kérdésekre. A kor eszközeit, a tömegkommunikációt, az utazási lehetőségeket kihasználva, mindenkihez eljutva személyesen hirdette gondolatait. Uralkodása alatt több mint 130 országban járt. A fáradhatatlanul utazó Szentatya minden nemzethez a saját nyelvén tudott szólni.

II. János Pál több boldogot és szentet adott egyházának, mint elődei több száz év alatt összesen: több mint 1300 boldogot és 470 szentet. Boldoggá avatta többek közt Apor Vilmos püspököt, Batthyány-Strattman Lászlót, a „szegények orvosát”, Nagy Lajos lányát, Hedviget és IV. Béla lányát, Árpádházi Kingát, illetve a kassai vértanúkat.

II. János Pál a különböző egyházak közötti megbékélésért is igen jelentős erőfeszítéseket tett. Tiszta szándéka, tekintélye, karizmája sok eredményt hozott abban a tekintetben, hogy a mások megértése iránti igény az egyházak között felerősödött. Jól mutatta ezt, hogy betegségének hírére zsidó és muzulmán vallási vezetők is imádkoztak érte.

„Erőt és reménységet adott”

A Magyar Katolikus Egyház tagjai mély fájdalommal értesültek II. János Pál pápa haláláról; mi, magyarok is sokszor és sokféleképpen megtapasztaltuk irántunk való szeretetét és pásztori gondoskodását – áll a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nyilatkozatában.

„Péteri szolgálata által hitelesen tanúskodott az élő Krisztusról nemcsak a Katolikus Egyház tagjai előtt, hanem erőt és reménységet adott a másvallásúaknak és minden jóakaratú embernek is. A húsvéti örömhír erejében hisszük, hogy az isteni irgalmasság által, az Istentől kapott nagyon gazdag életpálya és hűséges szolgálata után részesül a feltámadás dicsőségében, ezért egy szívvel imádkozunk érte. Őt, aki egész életét a Boldogasszony kezébe és oltalmába ajánlotta, az örökkévalóság küszöbén fogadja a Szűzanya és vezesse Szent Fiához!” – áll a nyilatkozatban.
– Elpusztíthatatlan optimizmust és nyitottságot hagyott ránk örökül a pápa – mondta Erdő Péter bíboros, prímás.

– A Magyarországi Református Egyház úgy tekint II. János Pál pápa alakjára, mint aki meghatározó keresztyén személyisége volt a XX. század utolsó harmadának – állapította meg Bölcskei Gusztáv református püspök, kiemelve: II. János Pál gesztus értékű és azon is túlmutató megnyilvánulásaival kiállt az emberi jogok és a vallásszabadság összekapcsolása mellett; olyan keresztyén egyéniség volt, aki tiszteletre méltó következetességgel képviselte a római katolikus egyház álláspontját. – Utazásaival, valamint a fiatalokkal, különböző kultúrákkal való kapcsolat keresésével azt a feladatot is ráhagyta minden keresztyén közösségre, egyházra: meg kell tudniuk mutatni a maguk álláspontját, azt következetesen kell képviselniük és érthetővé kell tenniük a világ számára – emlékeztetett a zsinat lelkészi elnöke..

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) megrendüléssel értesült II. János Pál haláláról. Mint közleményükben írják: „a magyarországi zsidóság vezetői és hívei őszinte részvétüket nyilvánítják katolikus testvéreiknek az egyház fejének elhunyta alkalmából.” Kinyilvánítják: a magyarországi zsidóság igen nagyra értékeli és őszinte megbecsüléssel tekint II. János Pál pápának 26 éves pápasága alatt végzett tevékenységére, amelyet a vallásba vetett hit helyreállítása és kibővítése, az egyházak és az állam kapcsolatainak rendezése, valamint a béke megőrzése érdekében kifejtett. „A zsidóság különösen nagyra értékeli a pápa azon megnyilvánulásait, amelyeket egyháza és a zsidóság kapcsolatainak jobbá tétele, a holokauszt lelki következményeinek felszámolása terén tett” – írta a szervezet.

A határon túli történelmi magyar egyházak vezetői is csatlakoztak a pápa életútját méltatók széles táborához.

A protestáns egyházi vezetők közül Tőkés László királyhágó-melléki református püspök 1991-es vatikáni látogatására emlékezett, amikor a szentatya dolgozószobájában fogadta. Tőkés püspökre, szavai szerint, mély benyomást tett a katolikus egyházfő, akivel az erdélyi magyarságról, az elkobzott egyházi ingatlanokról, a görög katolikus egyház megpróbáltatásairól osztotta meg nézeteit.


II. János Pál életének főbb állomásai

– 1920. május 18-án született Wadowicében, Lengyelországban.
– 1938-ban beiratkozott a krakkói Jagelló Egyetem bölcsészkarára, ahol lengyel irodalmat és filozófiát tanult. 1942-ben felvételét kérte az érseki szemináriumba, s 1946. november 1-jén pappá szentelték.
– Rövid római tanulás után hazatért Lengyelországba, itt elismerték az Olaszországban szerzett doktorátusát, és 1954-ben kinevezték a Lublini Egyetem etikaprofesszorává.
– 1958. július 4-én XII. Pius pápa címzetes püspökké, a krakkói metropolita segédpüspökévé nevezte ki.
– 1962-ben káptalani helynöknek nevezték ki, így tagja lett az októberben a II. Vatikáni Zsinatra utazó lengyel küldöttségnek. Az ott végzett munkával felhívta magára a figyelmet, így VI. Pál pápa 1964. január 13-án őt tette meg Krakkó érsek-metropolitájává.
– A zsinat 1964-ben zajló harmadik ülésszakán megjelent a Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúció, amelynek megalkotásában Karol Wojtyla is részt vett. Ez a dokumentum az egyház nagyvilágban való munkálkodásával foglalkozott. Ezt a szöveget követve alakította ki később pápaként az egyház működését.
– VI. Pál pápa 1967. június 26-án bíborossá kreálta.
– 1978. október 22-én pápává avatták.
– 1979. június 2–10. között zarándokútra ment Lengyelországba.
– 1981. május 13-án a Szent Péter téren Mehmet Ali Agca török terrorista háromszor rálőtt. A Gemelli klinikán megoperálták a pápát, ám egészsége a támadás után igen törékennyé vált.
– 1981. szeptember 15-én megjelent a Laborem exercens kezdetű szociális enciklika. Ebben a pápa elítéli a kapitalizmust, s egyben szigorú bírálattal illeti a szocializmust is. XIII. Leó pápa híres enciklikájának, a Rerum novarumnak századik évfordulóján jelent meg a Centesimus annus, amely 1991. május 15-én kijelentette, csődöt mondott a megvalósult szocializmus.
– 1991. augusztus 16-án a pápa megérkezett Budapestre. Az ötnapos út során a szentatya misét mondott Budapesten, Pécsett, Szombathelyen és Esztergomban. A máriapócsi görög katolikus kegyhelyen bizánci rítus szerint tartott szertartást, a debreceni református Nagytemplomban pedig ökumenikus imádságot tartott a protestáns felekezetek vezetőivel. Később még egy alkalommal látogatott el Magyarországra II. János Pál.
– 1995. március 25-én írta alá az Evangelium vitae kezdetű enciklikát, amelyben elítéli az abortuszt és az eutanáziát.
– 1998. március 16-án adták ki az Emlékezzünk: megfontolások a Soahról című írást, amelyben a keresztények holokauszttal kapcsolatos tevékenységét vizsgálja, s hitet tesz a zsidók kiirtása ellen. A közeledés jeleként október 11-én szentté avatta Edith Stein zsidó származású apácát.
– 1999-ben látogatott el Romániába, először ortodox országba. Bukarestben megbeszéléseket folytatott Teoctist pátriárkával a görög keleti egyház és a Vatikán közötti kapcsolatokról. II. János Pál pápa látogatását az erdélyi magyar katolikus hívek jelentős része csalódásként élte meg, mivel arra számítottak, hogy az egyházfő Erdélybe is ellátogat.
– 2002-ben ellátogatott Jordániába, békejobbot nyújtva az iszlám híveknek.

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. április 04. 20:07 | Sorszám: 349
*

Kolozsvár: "Bozgorok, tűnjetek el az országból!"
Megverték a Szent Kamill szociális otthon munkatársának férjét


A kolozsvári Magyar Mozgáskorlátozottak Társulata Szent Kamill szociális otthonának munkatársait folyamatosan zaklatják, fenyegetik. Főként este, a kilenc órakor történő váltás után hazafelé tartó magyar dolgozókat fiatalokból álló bandák szidalmazzák, csúfolják, bántalmazzák magyarságukért, kővel és tojással dobálják meg.

A kialakult helyzet miatt az otthon alkalmazottai, akik többsége nő, és van közöttük mozgássérült is, kénytelenek a családtagok, hozzátartozók segítségét, védelmét kérni azért, hogy sötétedés után biztosítsák útjukat.

Március 29-én este nyolc után, amikor egyik alkalmazott férje az otthon felé tartott, a közeli tömbházak között megtámadta egy fiatalokból álló csoport. Bozgorok, tünjetek el az országból - mondták neki románul, majd ütlegelni kezdték. Véresen, felrepedt ajakkal sikerült az otthonba menekülnie.

Az otthon vezetősége több alkalommal értesítette a kerületért felelős rendőröket.

A március 29-i eset kapcsán a sértett nem tett feljelentést a rendőrségen. A Társulat vezetősége intézkedett, hogy az alkalmazottakat gépkocsival vigyék a mintegy másfél kilométerre levő buszmegállóig.

Az MVSZ Sajtószolgálatát Tokay Rozália a Magyar Mozgáskorlátozottak Társulatának elnöke tájékoztatta.

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. április 01. 21:31 | Sorszám: 348
*

2005. április 1.
XVII. évfolyam, 74. szám


Kolozsvár - Magyarnak lenni veszélyes

Naponta hallani, olvasni erőszakról, rablásról, támadásról. Tébolyult korunkban lassan már „elfogadjuk", ha a pénzéért támadnak meg valakit az utcán. Azt azonban nem fogadhatjuk el, hogy magyarokat sértegessenek, vagy hogy magyar fiatalt a feltámadás napján paste fericit, bozgorule „jókívánság" mellett szúrjanak le ismeretlen suhancok egy forgalmas, köztudottan magyar mulatóhely előtt, Kolozsvár belvárosában.

Az eset Húsvétkor, vasárnapról hétfőre virradóan történt, és röpke másodpercek alatt játszódott le. Két fiatal fiú lépett ki az egyik belvárosi magyar bár ajtaján, s amíg egyikük taxiért intett, ismeretlen tizenévesek támadták meg a gyanútlanul várakozó, 24 éves S. P.-t. Miközben szitkokat szórtak rá, tudtára adták, hogy azért jár pórul, mert magyar az anyanyelve, aztán pedig hátulról fejbe szúrták, majd elszaladtak.

A fiatalt súlyos vérveszteséggel szállították a sürgősségre, ahol az ügyeletes orvosnő szörnyülködve árulta el: az mentette meg, hogy lófarokba fogott haja részben felfogta az egyelőre azonosítatlan vágószerszámot.

A konkrét eseten túl sajnálatos jelenség lapul: a tragédia végül is abban rejlik, hogy egyre gyakrabban ér szóbeli vagy enyhébb formájú tettlegességig fajuló támadás kolozsvári magyarokat pusztán azért, mert magyarok. A szóbeli szitkok, fenyegetések szinte mindennaposak – megszólják például a közszállítási járműveken magyarul beszélőket. Éppen mindennaposságuk miatt sajnos már szinte hozzászoktunk a jelenséghez, és a kisebbségi lét „számlájára" írjuk, annak olyan velejárójaként, amely benne van a pakliban.

Kevesen tudják azonban, hogy léteznek illetékes szervek, intézmények, amelyeket éppen azért hoztak létre és működtetnek – éppen a mi, az adófizetők pénzéből –, hogy sérelmeinkkel hozzájuk fordulhassunk. Talán – téves meggondolásból – épp a látszatbéke megőrzéséért nem kerülnek nyilvánosságra az apró, ám annál gyakoribb esetek, pedig tudhatjuk, hogy a struccpolitika nem lehet megoldás.

Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke szörnyülködve vette tudomásul az esetet. Az áldozat, mint mondta, panaszt emelhet a diszkriminációellenes tanácsnál az elsősorban büntetőjogi jellegű sajnálatos eset kapcsán .

A nemzeti önérzetükben sértettek, vagy egyéb hasonló sérelmek elszenvedői a diszkriminációellenes tanácshoz – Consiliul Naţional pentru Combaterea Discriminării, Bukarest, I. kerület, Walter Mărăcineanu utca 1–3., fax: 021–312–65–78 vagy 021–312–65–79 – fordulhatnak, ahová akár faxon is elküldhetik panaszaikat. Ezeket a lehető legrövidebb időn belül kivizsgálják, de 30 nap alatt kötelesek választ adni rá. Ha valóban diszkriminációról van szó, úgy a vádlottra pénzbírságot szabhatnak ki, s a sértett fél ezen felül kárpótlást is követelhet. Ez kihágások esetében történik, büntetőjogi esetnél már bonyolultabb a helyzet: akkor a rendőrség, ügyészség és a bíróság is bevonódik az ügybe.

A diszkrimináció bizonyítása, persze, nem mindig egyszerű, hiszen valakinek tanúskodnia kell, no meg az elkövetőt is azonosítani kell, ami például utcai szóbeli sértegetésnél vagy járművön történő gyalázásnál nem könnyű.

Asztalos Csaba szerint elsősorban a roma kisebbséget éri diszkrimináció, a magyarellenes megnyilvánulások elenyészők. „A múlt héten Nagyváradon, azelőtt Marosvásárhelyen volt egy-egy esetünk" – mondta, majd kissé kitérő választ adott arra a kérdésre, hogy esetleg nem azért olyan kevés-e a magyaroktól érkező panasz, mert már megszoktuk, és így eltűrjük a többség részéről érkező diszkriminációs cselekedeteket. A magyarság és a többség viszonya különbözik a többség és a romák viszonyától – érvelt –, az évek során kialakult egy bizonyos fajta párbeszéd. De hozzáfűzte: jobban kell tájékoztatni az állampolgárokat.

A konkrét – fentebb ismertetett – esetre visszatérve, a szálon elindulva valahol a rendőrség és az ügyészség között akadtunk el. Előbbi szóvivője, Adrian Marian rendőr-főfelügyelő az ügyészség felé irányított, mivelhogy valószínűleg gyilkossági kísérletről van szó, és azok az ügyészség hatáskörébe tartoznak. Az ügyészségre viszont értesüléseink szerint nem „érkezett" meg az ügy.

Büntetőjogilag egyébként valóban gyilkossági kísérlet vagy bántalmazás körébe sorolható a valószínűleg még mindig azonosítatlan tinédzserek késelése. Az orvos állapítja meg, hogy a szúrás veszélyeztette-e vagy sem az áldozat életét – így lehet gyilkossági kísérlet vagy bántalmazás. Ez utóbbi esetében is több kategória van, az orvosi kezelés napjainak számától függően. Ha az áldozat 60 napnál rövidebb idejű orvosi kezelésre szorul, úgy a felek még akár ki is egyezhetnek, anélkül, hogy a vádlott ellen bűnvádi eljárás indulna. Mindegyik esetben súlyosbító körülménynek számít, hogy a késelés éjjel történt, ráadásul közterületen, és hogy két támadó volt.

Az áldozat egyébként nincs életveszélyben, mondhatni „szerencsés" volt. Most.

Farkas Imola, Balázs Bence
http://www.hhrf.org/szabadsag/uj/

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. március 31. 19:25 | Sorszám: 347
*

Az Európai Parlament feltételül szabja az önkormányzatiságot
2005-03-31


Óriási diplomáciai sikert könyvelhet el a Székely Nemzeti Tanács. Brüsszelben tegnap délelőtt, az Európai Parlament (EP) Külügyi Bizottsága a Kárpát-medencei magyarság számára sorsdöntő javaslatot fogadott el. Az unió a román csatlakozás feltételéül szabta az erdélyi magyar önkormányzat megteremtését.

Véget ért Brüsszelben az EP Külügyi Bizottságának ülése, amelyen Bulgária és Románia csatlakozási feltételeiről döntöttek. A bizottság Románia esetében kimondta, a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó általános rendelkezések mellett, a magyar kisebbség védelmének érdekében, az erdélyi magyarság számára biztosítani kell a személyi elvű önrendelkezést, ezen belül Székelyföld számára pedig az önkormányzatiságot.

A Székely Nemzeti Tanács nem kevés erőfeszítést tett arra nézve, hogy megismertesse az erdélyi magyarság helyzetét az európai uniós képviselőkkel. Ennek eredményeként a dél-tiroli Michael Ebner, és a katalán Ignaci Guardan nyújtotta be azokat a kiegészítő javaslatokat, amiben az önkormányzatiság megteremtését szorgalmazták. A bizottság fideszes tagja, Gál Kinga, eurorégiók kialakítását célzó javaslatával csatlakozott a javaslathoz.

A dél-tiroli és katalán képviselőkkel ellentétben azonban a javaslatok elfogadását nem támogatta a bizottság két magyar tagja, Tabajdi Csaba szocialista és Dr. Szent–Iványi István szabaddemokrata képviselő.

Utóbbi ezzel szemben szót emelt az elnyomott erdélyi romákért, míg Tabajdi Csaba, a kompromisszumos megállapodás elfogadása előtti pillanatokban azzal állt elő, bőven elegendő lenne, ha csak arra köteleznék Romániát, hogy kisebbségi törvényt fogadjon el.

A javaslat korszakalkotó, hiszen az erdélyi magyarság védelme és önkormányzatisága érdekében ilyen magas nemzetközi szinten még nem született határozat.

Reiter Szilvia

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. március 31. 19:08 | Sorszám: 346
*

Ortodox kézben az Ady-múzeum Nagyváradon
2005-03-31



Az Ady múzeum - Ady kedvelt tartózkodási helye

Az ortodox egyház tulajdonába került a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum épülete és a Fő (Republicii) utca 13. szám alatti ingatlan, miután a város tanácsa hét eleji ülésén elutasította az épületekben működő cégek vezetőinek kérelmét azon bírósági határozat megfellebbezésére, amely a görögkeletieknek juttatta a 7000 négyzetméternyi területet.

Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere a Krónikának elmondta, az ügy kezdete 1937-ig nyúlik vissza, amikor a város vezetősége az ortodox egyháznak adományozta az értékes belvárosi épületeket, illetve a Széchenyi (Traian) tér köztük elterülő részét, hogy templomot építhessenek. Ez azonban nem történt meg, 1945 után pedig államosították az ingatlanokat. A rendszerváltás után az ortodox egyház visszaigényelte a területet, ám a tanács visszautasította kérésüket azzal az indoklással, hogy a püspökség semmit nem fektetett az ingatlanokba. Az ortodoxok perre vitték az ügyet, ám mind első, mind másodfokon vesztettek. A táblabíróság végül a püspökségnek adott igazat, elfogadva érvüket, hogy a pap, aki aláírta az adománylevelet, amellyel 1945 után állami tulajdonba kerültek az ingatlanok, nem volt jogosult az aláírásra.

Az ingatlanokban működő cégek az önkormányzathoz fordultak, hogy a tanács kérje a bírósági határozat felülvizsgálatát. Hasonló kéréssel fordult a testülethez az RMDSZ is, miután az Ingatlankezelő Igazgatóság illetékesei rábukkantak arra a püspöki felhatalmazásra, amely feljogosította az adománylevelet aláíró papot, hogy ellássa kézjegyével a dokumentumot. „Ezt perdöntő bizonyítéknak tekintettük, ennek nyomán kezdeményeztük is a határozat felülvizsgálatát” - fejtette ki az alpolgármester. A fellebbezési határidő március 28-án, azaz hétfőn járt le, ezért kellett sebtében összehívni a rendkívüli tanácsülést.

Bíró Rozália elmondta, az elmúlt hetekben a városi tanács három szakbizottsága a fellebbezés mellett döntött, míg két másikban csupán az RMDSZ-es tanácsosok voksoltak mellette. „Bár a tanácsülés előtt úgy tűnt, meglesz a többség, végül csupán az öt jelen lévő RMDSZ-es tanácsos szavazott a fellebbezés mellett, négy román tanácsos tartózkodott, a többiek viszont - Petru Filip polgármesterrel együtt - elutasították azt” - közölte az alpolgármester.

A polgármester szerint az ingatlanok bérlői csak azért szorgalmazták, hogy az önkormányzat fellebbezzen az ortodoxoknak kedvező határozat ellen, mert az 550-es törvény alapján meg akarták vásárolni a helyiségeket, amelyekben működnek. Petroniu Salajeanul ortodox püspök ígéretet tett arra, hogy nem változtatja meg az ingatlanok rendeltetését. „Úgy határoztunk a püspökségen, hogy a bérlők maradhatnak” - közölte.

Bíró Rozália elmondása szerint véglegesnek tűnik, hogy ortodox tulajdonba kerültek az ingatlanok. „Egyetlen esély maradt: ha valaki megtámadja a közigazgatási bíróságon a tanács döntését, amelyben az elutasította a fellebbezést” - fejtette ki az alpolgármester.

Balogh Levente, Krónika

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. március 27. 12:25 | Sorszám: 345
*
REFORM XIII. évfolyam - 12. szám 2005.03.25


Kádár tankokra és letartóztatásra várt


A Szerintünk nyolcadik előadásán lépett a pástra Vitézy László filmrendező. Szereplésének csúcspontja egy hiteles történet előadása volt Kádárról, mely eddig nem hangzott el nyilvánosság előtt.

Kádár az élete végén rettegett

Az ismert filmes kamerájával végigforgatta a rendszerváltozás éveit. Ô készítette néhai Grósz Károly utolsó MSZMP-főtitkárral az emlékezetes nagyinterjút.

Grósz Nagy Imre újratemetése után nem sokkal telefonhívást kapott, Kádár Jánosné kérte a pártfőtitkárt, hogy azonnal látogassa meg Kádár Jánost.

Az ötvenhatos forradalom miniszterelnökét, Nagy Imrét a szovjet, a jugoszláv és a román elvtársak segítségével és Kádár János vezetésével saját elvtársai ölték meg a megtorlás során 1958-ban.

Nagy Imre 1989-es újratemetése - magyar szemszögből - a huszadik század jelentős eseménye volt. Tömegek a Hősök terén, díszőrők, órákig tartó tisztelgés a ravatal előtt, szál virágokból képződő virághegyek, szónoklatok, a szimbolikusan üres kicsi koporsó, egyidejű és vágatlan televíziós közvetítés.

Kádár - aki ebben az esztendőben meglepő gyorsasággal épült le fizikailag is, szellemileg is - bizonyára látta az újratemetés képeit, az nagy hatással volt rá.

Kádár a kertben várta látogatóját, Grószt. Ballonkabátban volt, s egy kofferen ült.
"Miért nem jöttök már" - türelmetlenkedett Kádár -, "jöjjetek és tartóztassatok le. Már hallom a közeledő tankokat."

Kádár számára ez így volt természetes. Puccs van.
Tehát őt le kell tartóztatni.

Grósz és Kádárné nagy nehezen becipelték a zavart embert az ágyába. Levetkőztették. A ballonkabát alatt nem volt rajta ruha. Csak alsónadrág. A kofferben nem volt semmi.

A Szerintünk múlt pénteki előadásán Vitézy László filmrendező elmesélte, hogy e történet Grósz kérésére nem szerepelhetett a filmen. Aki a történet hitelességét kétségbe vonná, kérdezze a film operatőrét, Ráday Mihályt.

(A Szerintünk március huszonötödikén, nagypénteken nem tart előadást. Különleges előadással várjuk barátainkat április elsején, pénteken este hét órakor, Budapesten, a Polgárok házában, a Visi Imre utca 6. szám alatt.)

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. március 26. 21:27 | Sorszám: 344
*


Ön kit javasolna köztársasági elnöknek?

Németh Miklóst 2.92 % (894)
Szili Katalint 19.89 % (6093)
Bárándy Pétert 3.02 % (926)
Vizi E. Szilvesztert 5.11 % (1567)
Pozsgay Imrét 7.31 % (2240)
Göncz Kingát 6.52 % (1998)
Dávid Ibolyát 8.92 % (2734)
Szabó Istvánt 0.89 % (272)
Gönczöl Katalint 0.55 % (168)
Glatz Ferencet 6.41 % (1964)
maradjon Mádl Ferenc 28.94 % (8868)
egyikőjüket sem 9.51 % (2915)

Szavazatok száma: 30639

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. március 25. 22:23 | Sorszám: 343
*

http://www.trianonmuzeum.hu/index.htm

bihari_panorama
  Válasz | 2005. március 25. 21:25 | Sorszám: 342

2005. március 25 - 31. (XVII.) évfolyam 935. szám

Az én Világosom

A közelmúltban a televízió azt a szomorú jelenetet ismertette, amikor az orosz segítséggel levert, 1848-49-es magyar szabadságharcosok sírva, megcsókolva tették le fegyvereiket és zászlóikat Világosnál, 1849 nyarán. Ezt látni, hallgatni is fájdalmas volt, hát még átélni milyen lehetett!

Engem ez a TV adás különösképpen érintett meg, mert én is ilyen legyőzőtten, megalázva tettem le a fegyvert és lettem bolgár hadifogoly. Éppen 60 évvel ezelőtt, 1945. április 1-én, húsvét első napján, úgy 10-11 óra között, a Balaton déli részénél fekvő Somogy-Szentmiklóson.

Ne vitassuk, hogy érdemes volt-e még 1945 tavaszán is tovább harcolni a bolsevisták ellen, s a németek mellett. Ez a történészek dolga. Jelen esetben az a fontos, hogy mit éreztem én akkor, 30 évesen, mint zászlós, a magam és a reám bízott kb. 120 személy életének, további bizonytalan sorsának alakulását illetően!? Tovább harcolni? Hazánkat itthagyva nyugatra menekülni? Magunkat megadva fogságba kerülni, fegyverletétellel?

Nem volt könnyű helyzet! Már csak azért sem, mert a német vereséggel végződő Székesfehérvár-vidéki véres tankcsata után, 45. március 18 körül, majd a Dél-Balaton mellett, főleg a nagykanizsai és a marcali-i csatákban teljesen megsemmisült a 25-ös hadosztály, ahová addig tartozva lőszert szállítottam, s megsemmisült a Szent László hadosztály is, ahová akkor áthelyeztek.

Nem volt vezetőnk sem. Magasabb rangú tisztjeink Nyugatra menekültek. Minket, kis „zászlósokat" és „hadnagyokat" magunkra hagytak, hogy védjük az általuk elhagyott hazát.

Védeni, de mivel? Kivel? Sem fegyverünk, sem lőszerünk, sem megfelelő katonai közhangulatunk nem volt. Megkérdeztem a szintén nagybányai Habina Bandi és Kiss Tibor őrmestereimet, meg a többi közkatonámat: mit tegyünk? A válasz: – Adjuk meg magunkat! A hazánkból ki nem megyünk!

Újabb nehézségek. Előttünk még ropogtak az utóvéd fegyverei. Fölöttünk még át kellett vonuljon a harcvonal. Távoli ágyúdörgések hangja mellett vonultunk be egy somogyszentmiklósi pincébe, ahol a már ott talált civilekkel együtt lehettünk 150-en. Itt készültünk az idegfeszítő „megadásra". Nem tudhattuk, ki érkezik elsőnek a pincénkhez. Lehet magyar, lehet német csoport. Mindkettő veszélyes, mert bosszúból, hogy megadásra készülve pincébe bújtunk a végsőkig való harc helyett, kivégezhetnek. Ha pedig szovjet katonák jönnek, ez nehéz hadifogságot jelent.

Az következett be, amire nem számítottunk: barna egyenruhás, ismeretlen katonák jelentek meg pincénk bejáratánál, és valamilyen szláv nyelven megadásra szólítottak fel bennünket. Mivel én voltam a pincében az egyetlen tiszt, magam ugrottam (eléggé idegesen) a katonák felé. Pisztolyomat átadtam, kihívtak a pincéből. Egy tiszt közölte, hogy ők bolgárok. Ő maga dél-dobrudzsai és tud románul is. Ezután már románul értekezve elkérte tiszti térképtáskámat a térképekkel, a többi katona pedig elvette egyéni csomagjaimat.

Hadifogoly voltam.

A katonáimat is kihívták a pincéből. Fegyvereiket és kisebb csomagjaikat elvették, sőt jobb állapotban lévő bőr lábbelieinket is, majd három napi idegesítő vándorlás után Somogy-Csurgóra vittek. Itt alakítottak ki egy nagyobb fogolytábort, hangoztatva, hogy nem érdemes megszökni, mert pár napon belül úgyis hivatalos papírt kapunk, amivel majd szabadon hazamehetünk. A pár napból aztán 4 hónap lett.

Csurgóról Pécsen és Mohácson át Bajára vittek, főleg gyalogszerrel. A bolgárok másnap készültek, hogy átadnak a bajai nagy, hírhedt szovjet fogolytábornak. Érkezésünk éjszakáján azonban, akkor már velem lévő feleségemmel és főleg az ő leleményességével és bátorságával sikerült megszöknünk, s egy heti bujkálással és éhezéssel hazajutottunk Nagybányára, ahol 2 kis fiúnk epedve várta szüleit.

Ez volt most röviden elmondva, a 60 évvel ezelőtti fegyverletételem és annak következménye.

idős Markó Gábor

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. március 25. 20:51 | Sorszám: 341
*


Nemzeti ünnep tapssal és fütyüléssel

2005-03-25

A magyaroknak három nemzeti ünnepük van: március 15-e, az 1848-1849-es szabadságharc ünnepe, augusztus 20-a, államalapító Szent István királyunk napja és október 23-a, az 1956-os forradalom emlékünnepe. Mindegyiket illik méltósággal megünnepelni.

Az idei március 15-i ünnepségek azonban kétségtelenül keserű emlékeket hagytak maguk után.

Budapesten, a Múzeum-kertben, ott, ahol Petőfi Sándor 157 évvel ezelőtt elszavalta Nemzeti dalunkat, a Talpra magyart, fütyüléssel igyekeztek megzavarni Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök ünnepi beszédét. Majd egy nap múlva Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem előtt tüntetők próbálták megakadályozni abban, hogy bejusson az épületbe és megtartsa előadását.

Ugyanebben a városban március 15-re virradó éjszaka ismeretlen egyének festékkel öntötték le Nagy Sándor tábornok, az egyik aradi vértanú emléktábláját, a Trianon által megcsonkított Magyarországot szimbolizáló szobrot, Petőfi Sándor szobrának talapzatára pedig horogkeresztet festettek.

Egy demokratikus államban mindenkinek joga van kifejezni nemtetszését, akár fütyüléssel, kerepléssel, bekiabálásokkal is. De vajon éppen március 15-e, nemzeti ünnepünk e az a nap, amikor élni kell ezekkel a lehetőségekkel?

Gyurcsány Ferenc népszerűsége a legutóbbi közvélemény kutatások adatai szerint mélyponton van. A kettős állampolgárság kérdésében tartott népszavazás előtt arra buzdította az országot, voksoljon nemmel és ezzel maga ellen hangolta a jobboldali, nemzeti érzelmű szavazópolgárokat és a külföldön élő magyarok zömét.

Az agrártárca és a Magyar Gazdák Országos Szövetsége közötti tárgyalások sikeres befejezése után néhány meggondolatlan nyilatkozatával szembe került a mezőgazdasági termelőkkel.

El kell ismerni: Gyurcsány Ferenc kitűnő szónok, papírról beszélni nem nagyon láttuk. Az utóbbi időkben azonban gyakran "bakizik", arab terroristáknak nevezte a szaud-arábiai válogatott játékosait, ami diplomáciai bonyodalmakhoz vezetett.

Mindez azért talán mégse indokolja azt, hogy a nemzeti ünnepünkön ne engedjük szóhoz jutni.

Kárpátalján, akárcsak mindig az utóbbi években, ezúttal is külön ünnepelt az UMDSZ és a KMKSZ. Az előbbi Beregszászon, a Petőfi-szobornál tartotta meg központi rendezvényét, az utóbbi a Munkács melletti Podheringen, az 1848-49-es szabadságharc egyik győztes csatájának helyszínén. Mindkét helyen felolvasták Gyurcsány Ferencnek a külföldön élő magyarokhoz intézett üdvözlő levelét, amelyben többek között a következők álltak:

"Március 15-e arra is emlékeztet, hogy nemzetünk felemelkedése más nemzetekkel együttműködésben, az egymás iránti kölcsönös megértés és tisztelet szellemében valósulhat meg. A hazafiság mai programja a felelősség programja. A nemzet felemelkedése valamennyiünk bölcsességgel és türelemmel épített közös akaratán nyugodhat… Legyen hát március idusa a nemzeti emlékezet és a nemzeti büszkeség napján túl a magyar nemzet minden tagját felemelő közös ünnep!".

Közös ünnep? Sajnos az utóbbi években Kárpátalja magyarsága megosztottan méltatja nemzeti ünnepeinket. Hiányzik a kölcsönös tolerancia, megértés. Pedig talán soha nem volt nagyobb szükség a kárpátaljai magyarság egységére, összefogására, mint most!

Jövőre parlamenti és helyhatósági választásokat tartanak. Ha nem fogunk össze, ha egy részünk az egyik, más részünk egy másik pártra adja szavazatát, előfordulhat, hogy egyetlen képviselőnk sem jut be a parlamentbe, a helyi önkormányzatokban pedig még mostaninál is kevesebb magyar képviselheti majd érdekeinket.

Markó Béla, a román kormány miniszterelnök-helyettese, az RMDSZ elnöke fogalmazta meg az egység és így összefogás szükségességét Marosvásárhelyen, aki a következőket mondta:

"Ne hagyjátok, hogy öszszeugrasszanak titeket, ne hagyjátok, hogy magyar magyarral viszálykodjék!

Civakodó magyarok célt nem érhetnek el!"

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. március 25. 20:38 | Sorszám: 340
*

2005. március 25.


Új címere van Désnek - magyarok nélkül!

A három RMDSZ-s tanácsos tartózkodása mellett, 14-3 arányban szavazta meg Dés városi tanácsa a település új címerét, melynek jelképei kizárólag a többségi lakosságról regélnek, mintha Désen nem is lennének magyarok. Így, bár hivatalosan a város címereként fungál majd, tényszerûen „Dés román lakosságának címere". Mert az új címer szerint Déshez semmi közük a városalapítóknak, a magyaroknak, akik jelenleg a lakosság 14,1%-át teszik ki.

Bár Románia teljes gôzzel igyekszik az Európai Unióba, e példa is ékes bizonyítéka annak, hogy a vegyes lakosságú Erdélyben vannak ám gondok a többség-kisebbség viszonyában, továbbra is kísért a többségi kiszorítósdi, várni kell még a történelmi múlttal való szembenézés és megbékélés beköszöntére. Ha városvezetôi szinten is a nacionálsovinizmus, a magyar kisebbség szándékos kisemmizése az úzus, akkor mit várjunk a tömegtôl?

A multikulturalitás, mely Erdély vonatkozásában mindig elhangzik nemzetközi fórumokon, a gyakorlatban – tisztelet a kivételnek! – nem épp harmonikus együttélést jelent, hanem egymásnak feszülô kultúrákat, a történelmi múltban gyökerezô csökött indulatokat, a többségi nyomással szemben a kisebbségbe szorult magyarság védekezésbe kényszerülését, számos esetben meghátrálását, és folyamatos – gyakran szélmalom- – harcát a már törvényben is garantált jogainak érvényesítéséért. A dési eset nem egyedülálló és nem is ritka, hogy csak Besztercéig menjünk, amikor legutóbb a város fennállásának – dokumentumokban említésének – 760. évfordulóját ünnepelték, mindenrôl szó esett, de arról semmi, hogy Besztercét szászok alapították és lakták kizárólagosan évszázadokon át, bár a megmaradt városmag jellegzetesen szász épületeivel, sikátoraival ma is ôket idézi. És Désen sem kellene a szomszédba menni, itt is lépten-nyomon ôrzi a város az alapító nemzet kézjegyét. Méltán irigyelhetjük Nagyszebent, amely párosban Luxemburggal 2007-ben Európa kulturális fôvárosa lesz. Mert tudtak úgy pályázni, felmutatva a város „multikulturalitását", hogy vevô lett rájuk Európa. De ott már tud európai módon gondolkodni a többség – legalábbis úgy tûnik –, hisz tudtak maguknak éppenséggel kisebbségi, azaz szász nemzetiségû polgármestert választani!

Dés új címere tervezésének koordinálását Pugna Marius, a városháza jogásza végezte – tájékoztatott Balogh Zoltán tanácsos. „A címer tervezésébe az RMDSZ-es tanácsosoknak nem volt beleszólásuk – nyilatkozta. – Azért döntöttünk a tartózkodás mellett, mert az ellenszavazatunk még több olajat öntött volna a soviniszta-nacionalista tûzre, amely a tanácsban abban a pillanatban égett. Az új címer a tanács jóváhagyása után, egy kolozsvári heraldikusokból álló bizottság ellenjegyzése után lép életbe. A már megszavazott címeren elvileg még lehetne változtatni, de nem látok rá reális esélyt. Felvetettük, hogy nincs rajta utalás a magyarokra, de ez román tanácsos kollégáink szemszögébôl abszolút mellékesnek tûnt. Sôt, hatványozottan kihangsúlyozták a címeren a románok betelepedését Désre és környékére a 17-18. században!"

A hivatalos – Ungur Ioan polgármester kézjegyével ellátott – leírás szerint az új címeren a bal felsô mezôben a várkapu a „dák királyok korabeli" erôdítmény stratégiai- földrajzi elhelyezkedését jelképezi, a bölényfej pedig Stefan cel Mare és Petru Rare uralmát a Szamos völgyén. A jobb felsô részben a „Treimea sfântã ardeleanã a Marii Uniri" (a fordítást az olvasó képzeletére bízom, megkockáztatva: „A Nagy Egyesülés erdélyi szent háromsága" vagy „A Nagy Egyesülés három erdélyi szentsége" variánst) emlékmû látható, a „Nagy Egyesülés" három korifeusának – dr. Teodor Mihali, dr. ªtefan Ciceo-Pop és dr. Alexandru Vaida Voievod – alakjával. Az alsó részben a bányászkalapács és sórögök a sókitermelés neolitikumba visszanyúló hagyományát, a munkát, illetve a modern ipart jelképezik. A címer tetején lévô ötágú murális korona pedig a település megyei jogú város (municipiu) rangját.

„Címerváltoztatásként javasoltam – mondta Balogh Zoltán –, hogy hagyjuk ki a bölényfejet, és az alsó sárga mezôbe kerüljön vissza a templom és a felette ábrázolt csákányos sóbányász úgy, ahogy a régi címeren van, a három mezôt elválasztó fekete vonalak helyett pedig ezüstös hullámos vonalakkal jelképezzük a Kis-, a Nagy- és az egyesült Szamost. A várfalat ábrázoló elementum pedig ne a dák, hanem az egykori Dés magyar királyi város ma is fellelhetô erôdítményét jelképezze." Mint láthatjuk, mindez pusztába kiáltott szó maradt.

Idézzünk a Pallas Nagylexikon Dés címszavából:

„(Deés), rendezett tanácsu város Szolnok-Doboka vmegye dési j.-ban, (1891) 1218 házzal és 7728 lak., közte 5661 magyar, 203 német és 1791 oláh. D. kevéssel a két Szamos egyesülésén alul az egyesült folyó balpartján fekszik; csinos, s emelkedô város, fôterén a reformátusoknak 1450. épült gót stilü temploma.

A várost környezô 3 hegy (Cic-, Rózsa- és Bélahegy) mindegyikén ôsi erôdítmények nyomai látszanak. Az 1261. említett Dézs vár romjai alig ismerhetôk fel. Régi emlékei a Csonka-torony s az I. Rákóczy György által épített ház (ma polgári iskola).

A Dési várak egyikérôl azt tartja a monda, hogy egyike volt azon hét várnak, melyeket Álmos, a magyarok fôvezére, Erdélyben, pihenése alkalmával építtetett. Álmos állítólag innen küldte követét Szvatoplukhoz, azon üzenettel, hogy a magyarok országában óhajtanának letelepedni; midôn a követ visszaérkezett s bemutatta a magával hozott jó vizet, füvet s földet, állítólag háromszor kiáltották a «Deus» nevet; innen származtatják a Dés elnevezést."

GUTHER M. ILONA

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. március 25. 20:11 | Sorszám: 339
*

Ortodox terjeszkedés Háromszéken
2005-03-25

Az elmúlt tizenöt év során Háromszék-szerte több ortodox templom építését kezdték meg, mint az erdélyi történelmi egyházakhoz tartozó felekezetek összesen — derül ki a Kovászna megyei kulturális örökségi, vallásügyi és művelődési hivatal összesítéséből. Eszerint 1990—2004 között 12 ortodox (közülük egy óhitű), öt római katolikus, három református, két unitárius és egy evangélikus, illetve három pünkösdista és egy jehovista templom építése kezdődött el a megyében.

Érdemes időszakonként vizsgálni a templomépítéseket: a legnagyobb hullám a rendszerváltást követő években volt, 1990-ben hat — Sepsiszentgyörgyön két római katolikus, Baróton unitárius, Vajnafalván óhitű ortodox, Uzonfü­zesen ortodox, Zágonbár­kányban pünkösdista — templom építéséhez fogtak hozzá.

1991-ben csupán Sepsiszentgyörgyön kezdődött templomépítés — a belvárosi református és az unitárius —, következő évben két pünkös­dista templom építése kezdődik Árapatakon és Magyarher­mányban, valamint egy ortodoxé Márkosfalván, 1993-ban már csak egyetlen, a kézdivásár­helyi ortodox templom építéséhez fognak hozzá. 1994-ben ismét ortodox templomok építése kezdődik el, egyik Vajna­falván, a másik Bodzafordulón, ezekhez jön mintegy kiegészítőként a baróti református templom. 1995 ismét szegény esztendőnek bizonyul, csupán a sepsiszentgyörgyi evangélikus templom alapkövét helyezik el.

Aztán 1996-ban újabb pezsgés következik, két római katolikus (Vargyas, Sepsiszentgyörgy) és egy református (Vargyas) istenháza építése kezdődik abban a választási esztendőben, amikor először bukik meg az újkommunista rendszer.

Érdekes módon ezután újabb ,,ortodox” esztendők sorakoznak a konvenciós kormányzási ciklusban, amikor az RMDSZ is kormányon volt, négy év alatt csupán ortodox templomok építését kezdik el Háromszéken: 1997-ben a szitabodzait, 1998-ban a nagypatakit, 1999-ben a zágonit, 2000-ben a másik nagypatakit, a bélmezőit és az egrestőit (bár utóbbi a Brassó megyei Bodzavám községhez tartozik).

A következő négy év nagyon szegényes templomépítésekben, 2002-ben a pávai római katolikust, 2003-ban a baróti jehovista templomot kezdik építeni.

Mind ez idáig az építkezések kezdetéről írtunk — a templomok befejezése ugyan­is sokszor évekig, akár évtizedekig is várat magára. A kimutatás szerint az 1993-ban elkezdett kézdivásárhelyi ortodox templom, az 1994-ben elkezdett bodzafordulói ortodox és baróti református, az 1996-ban elkezdett vargyasi református, az 1997-ben elkezdett szitabodzai ortodox, az 1999-ben elkezdett zágoni ortodox, a 2000-ben elkezdett mindenik ortodox templom befejezése még várat magára, miként a pávai római katolikusé is. Leggyorsabban a baróti jehovista templom épült fel, az alapkőletétel évében be is fejezték az épületet.

Még egy figyelemre méltó adattal szolgál a kimutatás: a templomépítési pénzek származási forrásának megjelölésével. Hívek adakozásából épült fel a pünkösdista templomok mindenike és a Jehova tanúinak istenháza, valamint az óhitű ortodoxoké, az ,,állami vallások” felekezetei közül csak a római katolikusok fogtak hozzá saját erejükből templomépítéshez, a vargyasi Szent Antal-templomot két év alatt fejezték be, a pávai még nem készült el.

Az összes többi elkezdett templomot állami támogatással és a hívek adományából építették-építik, hogy milyen arányban jutott az állami büdzséből az építkezésre, és mekkora áldozatot hoztak a hívek, esetenként a külföldi testvéregyházi gyülekezetek, annak kiderítése legtöbb esetben lehetetlen.

Háromszék

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. március 23. 22:51 | Sorszám: 338
*


Az erdélyi magyarság nem antiszemita!


Az utóbbi hetekben erdélyi magyar értelmiségiek két nyilatkozata, illetve az Országos Diszkriminációellenes Tanács egyik határozata is azt a látszatot próbálja kelteni, hogy a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), az erdélyi magyarság egy része, avagy az erdélyi magyarság általában antiszemita.

Nem tudjuk, milyen hátsó szándék vezérelte e kis csoportot, hogy ezt a veszélyes lavinát az erdélyi magyarokra is rá próbálja zúdítani, de munkálkodásuk máris egy sajnálatos „sikert” ért el azzal, hogy az SZNT egyik küldöttére a Diszkriminációellenes Tanács – Asztalos Csaba elnök kezdeményezésére – több millió lejes büntetést rótt ki.

Alulírottak határozottan tiltakozunk azon törekvések ellen, melyek arról próbálják meggyőzni a nagyvilágot, hogy Erdélyben, Székelyföldön a magyar közösség, illetve annak egy jelentős része antiszemita. Azt gondoljuk, s ezt az elmúlt évtizedek is bizonyították, hogy az erdélyi magyarok toleranciaszintje jóval magasabb, mint például a környékünkön élő más népeké.

Jellemzőnek és sajnálatosnak tartjuk ugyanakkor, hogy ugyanez a hivatal, illetve ugyanezek a személyek nem hallatják szavukat akkor, amikor egyértelműen magyarellenes megnyilvánulások tapasztalhatóak hazai sportpályákon, sajtótermékekben, illetve nem egy esetben ilyen kijelentések hangzanak el romániai politikusok szájából, vagy jogsérelmek érik az erdélyi magyar közösséget, illetve annak tagjait.

Éppen ezért nem tartjuk hitelesnek azok nyilatkozatát, akik ebben az ügyben megbélyegző módon állást foglaltak. Elismerjük és tiszteletben tartjuk mindenki jogát a szólásszabadsághoz, de elítéljük a kettős mérce alkalmazását, a bújtatott uszítást bárki részéről is történjen.

Felkérjük mindazokat az erdélyi magyarokat, akik úgy érzik alaptalan, mesterkélt és igazságtalan ez a „hadjárat”, hogy aláírásukkal csatlakozzanak ezen tiltakozáshoz.

Erdély, 2005. márciusa

Árus Zsolt – Gyergyószentmiklós
Bancsi Edit Anna - Gyergyószentmiklós
Bánhegyi Zoltán – Vancouver, Kanada
Bencze Tibor- Csíkszereda
Borbély Zsolt Attila - Arad
Borsos Géza József - Gyergyócsomafalva
Csíki Mária Lidia - Nyárádszereda
Csíki Sándor - Nyárádszereda
Dávid Csaba – Cleveland, USA
Dénes András – Szatmárnémeti
Egyed József- Lövéte
Ferencz Csaba - Sepsiszentgyörgy
Gazda Zoltán – Sepsiszentgyörgy
György-Mózes Árpád - Gyergyószentmiklós
Hegedűs Pál – Szatmárnémeti
Juhász Márta - Atlanta, USA
Juhász Péter – Kolozsvár
Kali István - Marosvásárhely
Kiss István- Marosvásárhely
Komoróczy Zsolt - Székelyudvarhely
Nagy Pál – Székelyudvarhely
Dr. Nemes Tibor - Sepsiszentgyörgy
Nemes Zsuzsanna – Sepsiszentgyörgy
Orbán Árpád – Székelyudvarhely
Papp Lajos - Zilah
Sánta Imre - Ikafalva
Somogyi Attila – Temesvár
Dr. Szakács István Péter - Székelyudvarhely
Thamó Csaba - Székelyudvarhely
Török Éva – Gyergyóalfalu
Tulit Attila – Sepsiszentgyörgy
Vadász Szatmári István - Gyergyószentmiklós
Varró István – Marosvásárhely
Boros István – Szatmárnémeti
Dr. Nagy Pál – Székelyudvarhely
Tőkés Zsolt – Székelyudvarhely
Bagoly Zsolt - Kolozsvár
Rozsnyai László - Budapest

***

A koherens liberobolsi érvrendszer alappillére, hogy mindenki nyilas és antiszemita, aki nem liborobolsi.

Jobb ezt az erdélyi magyaroknak is tudomásulvenni!

*

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20 
 

         előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola