A kereskedők meg pénzváltók azért lettek zsidók,mert Európából a pápa kiutasította őket. Ez alól a király adhatott felmentést, akkor ha speciális foglalkozást (mondjuk így hiányszakmát) űztek.

A felmetés a király haláláig volt érvényes. A király halála után pogrom kezdődött,mert a menlevél érvényét vesztette. Az új király akkor adott új menlevelet, ha a királyi ház adóságát elengedték. Tehát ez egyfajta adóság kezelés volt.

Értékelés: Még nincs értékelve.

(? - ? , 1476. márc. 3. után): bányavállalkozó, kincstartó. Valószínű bécsi eredetű zsidó polgár, Mátyás király bizalmasa. Budán megtelepedve elsőbb kereskedő (udvari szállító volt), de már 1461-ben Szapolyai Imre neki ajánlotta fel a pozsonyi harmincad vezetését. 1464-től 1467-ig harmincadispán, 1466-ban körmöci kamaraispán, 1467-től 1476-ig kincstartó, 1470-75 között zólyomi ispán, 1474-től haláláig szlavón bán. Vezető szerepe volt a Csezmicei Jánossal és Tuz Jánossal együttesen javasolt kincstári reform kidolgozásában. Zálog- és pénzüzletekkel is foglalkozott, megszerezte a csáktornyai és sztrigói uradalmakat. Megvette Jung István besztercebányai bányáit, Mátyás azonban 1472-ben a bányákat elvette tőle (állítólag hűtlen kezelés miatt). Budán a Mária (mai Mátyás)-templom mellett Mária-kápolnát alapított. - Irod. Madzsar Imre: E. J. és háza Budán (Századok, 1918. 2. sz.); Paulinyi Oszkár: A középkori magyar réztermelés gazdasági jelentősége (Károlyi Emlékkv., Bp., 1933); Kubinyi András: Kincstári személyzet (Tanulmányok Budapest múltjából. XII. Bp., 1957).

A kereskedő apa karrierje

A püspök az 1440-es évek közepén született, kikeresztelkedett budai zsidó kereskedő, Ernuszt János legidősebb fiaként.

Apja az akkori Magyarország egyik legmeredekebb karrierjét futotta be. Az 1460-as évek elején udvari szállítóként került kapcsolatba Mátyás királlyal, aki udvari lovaggá tette, és pénzügy-igazgatási tisztségeket bízott rá. 1467-től haláláig ő a kincstartó � mai fogalmaink szerint pénzügyminiszter �, 1473-tól pedig emellett bánként Szlavóniát is kormányozza. Zseniális pénzügyi szakember volt, Mátyás király kincstárügyi reformjai az ő nevéhez fuződnek. [...]

Szerencsés Imre kapcsán említi őket, a szócikket Kubinyi András írta, aki azért egyik vitathatatlan szaktekintélye a magyar középkornak

SZERENCSES, Imre
Also: Fortunatus (16th cent., Hung.)
SZERENCSÉS, IMRE (Fortunatus; 1460–1526?), Hungarian apostate; financial adviser to the royal house. His birthplace is unknown, but some scholars believe that Szerencsés was a Spanish exile whose real name was Solomon Seneor b. Ephraim. When he arrived in Hungary he was compelled to convert to Christianity and he married a Christian woman of aristocratic birth, although many believe that he secretly remained true to Judaism. Certainly he helped Jews on some occasions. The children of his first, Jewish, marriage remained Jews. As confidant of the chancellor Szalkai (later archbishop of Hungary), Szerencsés held important positions as vice-treasurer, supervisor of the frontier estates, and counsellor of King Louis II and the queen of Hungary. On his advice the king devalued the Hungarian currency to cover the expenses of the war against the Ottoman Empire. The public blamed the subsequent deteriorating financial situation on Szerencsés. When the state assembly demanded his execution in 1525, the king had Szerencsés imprisoned but ordered his release after a few weeks. In reaction the mob sacked Szerencsés' house. A short while later, Szerencsés was reconciled with the nobles and the king. During the summer of 1525, acting on his suggestion, the king confiscated the property of the Fuggers, the highly influential banking family.

[Andreas Kubinyi]