1919 április 23. – szerda

Mivel a listán szereplök számához képest kevés túszt sikerült letartóztatni, Cserny József tovább folytatta az akciót.

Sötétedés után útba indította a letartóztatásokat végző csoportokat. A teherautón közlekedő csoport a következőkből állt: egy Cserny-különítményesből, egy politikai nyomozóból, négy vörösőrből, valamint a teherautó vezetőjéből. Eligazításkor hat-nyolc nevet és címet tartalmazó papírt adott át bizalmasának Cserny József. Ilyen bizal¬masa volt Lázár Andor Endre is, aki a legelszántabb különítményesek közé tartozott a Batthyány-palotában.

Lázár Andor Endre mellé Sáska Jakabot rendelték politikai nyomozónak. A négy vörösőr között volt a szintén különítményes, de a Bandi-csoporthoz tartozó Mészáros Sándor.

Budára mentek a hideg széltől, esőtől zord estében. Lázár Andor Endre eleve harciasán viselkedett, s attól, hogy a névsorban szereplő első három személyt nem találták, egyre fenyegetőbbé vált. A Pauler utca következett, ahol a két Hollán Sándor, apa és fia lakott. Előbbi a belügyminisztérium nyugalmazott államtitkára, utóbbi, a fiú, szintén belügyminisztériumi államtitkár a Károlyi-forradalomig. Rá különösen haragudott Lázár: "Ennek most befütök. Amikor behívtak katonának, elutasította a felmentési kérelmemet" — mondta a többieknek.

Mindkét Hollánt letartóztatták és feldobálták őket a teherautóra. Hason kellett feküdniük a vizes platón, hogy a vörösök kényelmesebben vigyázhas¬sanak rájuk. Az út további részén letartóztatott Karátsonyi Lajos államtitkárt és Szlavek Ferenc kúriai bírót ugyanígy hasonfekvésre kényszerítették.

Budáról visszatérőben a Lánchíd budai hídfője előtt Lázár Andor Endre ráparancsolt Berdon Rudolf gépkocsivezetőre, hogy álljon meg. Leszállította a teherautóról a két Hollánt. Maga mellé rendelte Sáska Jakab detektívet, miközben a Bandl-különítmény és Mészáros Sándor szólítás nélkül is mellette termett.

Lázár Andor Endre utasította a sofőrt, hogy menjen tovább és a pesti hídfőnél várakozzon. Majd megparancsolta szótlan foglyainak, hogy haladjanak előtte le a Duna-partra s odalent álljanak a mederszéli partfal peremére. De nem juthattak le, mert eltorlaszolta a rakpartra vezető lépcsőt a rengeteg deszka, léc és gerenda, amit már a május elsejei dekorációhoz halmoztak fel. Emiatt Lázár visszafordította apát és fiút, kényszerítve őket, hogy haladjanak az első pillérig s ott álljanak meg, szorosan a vaskorlát mellett, arccal a Duna felé. Közölte velük, hogy elérkezett kivégzésük pillanata.
Mindez az Erzsébet híd felőli oldalon történt. Idős Hollán Sándor jobbról állt, mögötte a Bandi-különítményes Mészáros Sándor.

Ifjú Hollán Sándor tarkójánál Lázár Andor Endre tartotta csőre töltött Steyer forgópisztolyát. Sáska Jakab detektív néhány lépésnyi távolságra állt a történtektől.

A tarkólövéstől azonnal meghalt mindkét áldozat. Lerogyó testük hátra hanyatlott és a gyalogjáró aszfaltjára vágódott. Lázár Andor Endre és Mészáros Sándor a korlátra emelte és a Dunába lökte a tetemeket.

Sáska Jakab se nem szólt, se nem mozdult a látottaktól. Csak később tudott elindulni Lázár Andor Endre és Mészáros Sándor után, akik cigarettára gyújtva, nevetgélve sétáltak át a hídon a néptelen éjszakában a pesti parton várakozó teherautóhoz.

1919 április 23. – szerda

Kecskemét hatalmas kiterjedésű tanyavilága ellenségesen viseltetett a városban székelő kommunista vezetés iránt.

Szentkirálypuszta nyíltan meg is tagadta az engedelmességet. A városi direktórium erre Szentkirálypusztára küldte a Kecskeméten tartózkodó szegedi vörös zászlóalj egy részlegét, hogy kényszerítse ki a tanyavilágban lakók engedelmességét.

A különítmény feletti parancsnokságot Vércse Gábor direktóriumi tagra bízták, mert ő kellő helyismerettel rendelkezett.

Rajvonalba fejlődve, géppuskával megerősítve támadtak Szentkirálypusztára, ahol már fegyverrel várták őket, de a védekezést hamar letörték a túlerőben lévő támadók.

Csorba József földműves elesett a tűzharcban. Csík János földműves súlyosan sebesülve került a vörösök kezére. Vércse Gábor parancsára a helyszínen agyonlőtték a szegedi huszárok. Ezután összefogdosták és Kecskemétre hajtották a gyanúsítható pusztai lakosokat.

Nem tudom, zavarba hozol. Nem tudnák ilyet mondani, nem így jár az agyam. Meg mindennek látom talán a másik oldalát is. A mai kor sem rosszabb egyébként a többinél, és pl. a netet nagyon nélkülözném, ha nem lenne.

2. Svábozunk? Miért ne tennénk? Van ebben valami rossz? Szerintem valakit elintézni azzalm hogy sváb, nem fair, de ha nagyon magyarkodik, akkor észrevenni, hogy ez bizony érdekes, ezzel mi baj?

1919 április 23. – szerda

Zendülés tört ki Makón.
Fellázadt a lakosság Vásárhelyi Kálmán hadügyi politikai megbízott ellen, mert Vásárhelyi kíméletlen hatalmaskodással próbált rendelkezni sorsok és javak felett. Erőszakos fellépése közben rátámadt a tömeg és agyonverte.

Nehezen csillapította le a forrongást a makói vörös karhatalmi rohamszázad. Heves lövöldözéssel próbálták helyreállítani a rendet. Óvakodtak attól, hogy egyenesen a tömegre tüzeljenek, mégis halálos lövés érte Farkas János földeáktanyai harminchét éves napszámost.

1919 április 23. – szerda

1.SZÁMÚ PARANCS

"A Forradalmi Kormányzótanács megbízott azzal, hogy úgy a fronton, mint a front mögött a rendet és a fegyelmet biztosítsam. Feladatom megvalósítására rendelkezésemre áll minden eszköz, és én élni is fogok ezekkel az eszközökkel...

(...)
A proletariátus osztály ellenségeihez, a burzsoáziához nem fordulok semmiféle kéréssel, csak azt szeretném, ha ezeket a szavakat vésné emlékezetébe: aki a proletariátus hatalma ellen emeli fel a kezét, aki nyílt vagy rejtett úton ellenforradalmat szít vagy elősegít, illetve elhallgat, aki a Forradalmi Kormányzótanács és a Hadsereg Főparancsnokság minden rendelkezését végre nem hajtja, az a saját halálos ítéletét írja alá.

Az ítélet végrehajtása a mi feladatunk.

Szolnok, 1919. április 23.

Szamuely Tibor
a keleti hadsereg
rögtönítélő törvényszékének elnöke."

1919 április 23. – szerda

1.SZÁMÚ PARANCS

[i]"A Forradalmi Kormányzótanács megbízott azzal, hogy úgy a fronton, mint a front mögött a rendet és a fegyelmet biztosítsam. Feladatom megvalósítására rendelkezésemre áll minden eszköz, és én élni is fogok ezekkel az eszközökkel...

(...)
A proletariátus osztály ellenségeihez, a burzsoáziához nem fordulok semmiféle kéréssel, csak azt szeretném, ha ezeket a szavakat vésné emlékezetébe: aki a proletariátus hatalma ellen emeli fel a kezét, aki nyílt vagy rejtett úton ellenforradalmat szít vagy elősegít, illetve elhallgat, aki a Forradalmi Kormányzótanács és a Hadsereg Főparancsnokság minden rendelkezését végre nem hajtja, az a saját halálos ítéletét írja alá.

Az ítélet végrehajtása a mi feladatunk.

Szolnok, 1919. április 23.

Szamuely Tibor
a keleti hadsereg
rögtönítélő törvényszékének elnöke."[/b]

Azzal semmi ba, ha valaki sváb. De ha svábként ilyeneket ír, az elárulja a nagy titkot, hogy a nacionalizmus nem a nép lelkéből sarjadzott valami, ami alulról terjed felfelé, hanem pont ellenkezőleg, az állam "lelkéből" sarjadzott valami, ami felülről terjed lefelé. És ha bizonyos törtlnelmi okokból a szlovákok és svábok foglalják el a legjobb helyeket az állami adminisztrációban, az egyházakban és bizonyos kulturális területeken, akkor előáll az a szórakoztató helyzet, amit látunk.

Más: Nem látom Friedrich nevét. Talán nem véletlenül.

1919 április 23. – szerda

Kunbéla és Lenin felhívása a taskenti magyar Világszabadság című lapban

"FELHÍVÁS!

Magyar elvtársak! Vörös proletárkatonák!
(...)

Bennetek, a nemzetközi proletárforradalom magyar ajkú harcosaiban a magyar forradalom hírére önkéntelenül megizmosodott a vágy, hogy odahaza folytassátok a harcot a burzsoázia és az ellenforradalom ellen, amit itt Oroszországban megkezdtetek.

Lelkesítsen benneteket a büszke tudat, hogy az Orosz Tanácsköztársaság a legszorosabb szövetségre lépett a Magyar Tanácsköztársasággal, és ha az a kívánságtok, hogy a magyar proletáruralom éppoly büszkén tudjon dacolni az ellenforradalom támadásaival szemben, mint az orosz, akkor most nem szabad elhagyni a küzdőteret, nem szabad elvesztenetek a hiteteket, és lelkesedéssel kell harcolnotok!

Most, ti, magyar vöröskatonák, akik Kolcsak bandáival és az ellenforradalmárokkal harcoltok Oroszország földjén, éppúgy küzdötök a Magyar Tanácsköztársaságért, mint Magyarországon, mert Magyarország és Oroszország most egy test!
(...)

Aki most készül elhagyni a frontot, hogy visszatérjen a Duna és Tisza közé a forradalom védelmére, a legválságosabb pillanatban hagyja cserben a proletárforradalmat.

Aki most nem ragad fegyvert, aki most hagyja el a helyét, nemcsak a közös ügynek árt vele, hanem a fiatal Magyar Tanácsköztársaság ellen is vét.
(...)

Világosítsátok föl a bátortalanokat és a kishitűeket kötelességük felől!

A Magyar Tanácsköztársaság parancsa, hogy senki se hagyja el a helyét. Fel, proletárok, a küzdelemre!
Szilárdan együttműködni az orosz elvtársakkal! Fel a küzdelemre a legközelebb eső fehérgárdisták és Kolcsak-bandák ellen!

Fel! Ti huszonötezren Turkesztánban, ti százezren Szibériában, akik végigszenvedtétek a hadifogság tenger keservét.

Kun Béla külügyi népbiztos
A Magyar Tanácsköztársaság nevében

OROSZ NYELVŰ ZÁRADÉK:

Csatlakozom a felhívás szövegében foglaltakhoz, és bízom benne, a magyar proletárság a frontokon nem fogja szem elől téveszteni, hogy még néhány hónapig küzdjön a nemzetközi proletárérdekekért, és akkor miénk a győzelem, az utolsó, a biztos győzelem.

1919 április 23. – szerda

Kóréh Endre, a székely katonák tábori lelkésze írta:

"április 23-án Vaja községben a 32. számú vörös ezred egy nagyobb csapata egy század székely huszárt megtámadott, parancsnokait szidalmazta, sót bántalmazta.

Erre a székelyek a vörösöket szétverték, egy részüket elfogták s a tőlük elvett géppuskát visszavették.
A székelyek hátamögött a vöröscsapatok visszavonulása állandóan folyt.

A visszavonuló vörösek békés polgárokat bántalmaztak, s velük erőszakoskodtak, az útjukba kerülő csendőrséget pedig, ahol csak lehetett, megtámadták és lefegyverezték.

Nagyobb összetűzés támadt Berettyóújfalu és Püspökladány állomásokon, ahol a vörös csőcselék a kötelességét híven teljesítő csendőrséget inzultálta."

*
A vörös söpredék már 1919-ben sem az ellenség ellen harcolt, hanem a magyarság ellen. (_bihari-)