Ellenforradalmi szervezkedés ügyében folytatott tárgyalást a budapesti forradalmi törvényszék. Cserny József és két ítélő társa, Gombos Ferenc negyvenhárom éves és Horváth Károly huszonhét éves csepeli fémmunkások a következő személyekre mondtak halált:

Nikolényi Dezsőre, dr. Stenczel Jánosra, Sághy Tiborra, Sághy Lászlóra, Szalkay Ferencre, Papp Zoltánra, Wisinger Győzőre, Móricz Sándorra.

Ennyi embert azonban nem mertek kivégezni a kormányzótanács véleménye nélkül, s időközben Romanellei olasz ezredes, az antant budapesti megbízottja is tiltakozott Kun Bélánál a forradalmi törvényszék halálos ítéletei miatt.

Kun Béla visszautasította ugyan Romanellei tiltatkozását, de a kormányzótanács enyhített az ítéleten. Nikolényi Dezső rendörfogalmazó és dr. Stenczel János halálbüntetését jóváhagyta, a többit súlyos börtönbüntetésre változtatta.

2. "Credo quia absurdum"?

3. Nem láttam. De én azt tanultam a zsidó jogból, hogy egy tanú nem tanú - mássik oldalról, meg a soáh uitán hány embert ismertek fel, mint főnácit, akiről később kiderült, hogy ezer km-ekre volt az események színhelyéről. Keserő tapasztalat, hogy a tanúk nem egyszer összekeverték (még ha jószándékúak is voltak) a katonai és félkatonai egységeket, a különböző nemzetek katonáit. Viszont kissé furcsa, hogy egy több mint ezer főt érintő gyilkosságnak csupán annyi nyoma maradjon, hogy valaki megemlíti, hogy az apja azt mesélte... Ha valóban volt ilyen, kizárt, hogy ne lenne nyoma valamely háború utáni népbírósági perben vagy valamelyik zsidó szervezet ne végzett volna kutatást az ügyben. Mint az utolsó esély akció mutatja, még egy ember gyilkosát is meg lehet találni hatvan évvel az események után.

2. Nem a legjobb cikk, de azért, mint függetlennek tekinthető forrást is megadok:
História 2002/08
"A hitleri Németország veresége után megkezdődött a németek elleni kollektív fellépések sorozata. 1945. május 5-től ténylegesen mintegy 15 ezer német esett áldozatul a pogromjellegű rendzavarásoknak, és németek ezrei haltak meg május végén a mintegy 25 ezer brünni német halálmenetében az osztrák határ felé, valamint az "aussigi (Ústí nad Labem-i) mészárlás" alatt 1945. július 31-én. Még a szovjet páncélos parancsnokokat és politikai tiszteket is sokkolták a cseh csőcselék szadista rémtettei. A táborokban és börtönökben fogva tartott mintegy 350 ezer német közül legkevesebb 40 ezret öltek meg. Nem kétséges az, hogy a vezető cseh politikusok tudtak az alájuk rendelt szervek - különösen a kommunista jellegű "forradalmi" nemzeti bizottságok, különböző forradalmi gárdák, az államvédelem alakulatai, a "Svoboda-hadsereg" és a korábbi náci kollaboránsok - vad németellenes túlkapásairól, de azokat megtűrték, sőt bekalkulálták bel- és külpolitikai stratégiájukba.

Németek és csehek között ekkor, 1945-ben, következett be a második civilizációs törés. 1945. július végéig már mintegy 750 ezer szudétanémetet űztek el az országból."

Másrészról érdekes alak. De szerintem nem 1918 októbere után, hanem az előtt.

Nézd, több érvet nem tudok. Elég sok statisztikát tanultam, ilyen szakon végeztem, sokszor volt erre szükségem, irritálnak a hibásan interpretált adatok. Azt talán érv lehet, hogy olvasd el. Pl. Köves-Párniczky Statisztika tankönyvének demográfiai fejezetét, az talán meggyőz. Vagy bármely demográfiai, vagy jobb statisztika könyvet. Ha nem győz meg, kimerültek eszközeim.

2. "A demokratikus Csehszlovákiában is előfordult, hogy egy városka teljes német lakosságát, ha jól emlékszem, 1 vagy 2 fő kivételével kiirtották."

Tudsz városnevet mondani?

3. "Köszönöm, mert gondolom ez valahol udvaariassági gesztus volt felém"

Lehetett volna az is, de nem annak szántam.Ez egy bonyolult kérdés, nehéz egy mondatba összefoglalni. Van egy olyan oldala is, ami az emberi természeten alapszik, hogy egyszerre egyén és egy tipus példánya. (Ezt ha jól emlékszem, M. Mendelsohn fejtette ki.) De hétköznapi példát véve, vegyünk egy halálesetet. Ha valaki odamegy egy halotti menethez, és at mondja, nem naqy ügy, természetetes dolog, maradt épp elég ember, akkor az egy bugris, vagy még rosszabb. De ha egy orvos úgy tekinti, mint egy őjabb példáját az adott betegség következtében bekövetkezett haláleseteknek, és az ilyen esetekből következtetéseket von le, esetleg összehasonlítja egy másik halálesettel, akkor az teljesen rendben van.

Nocsak, ebben miért nem kételkedsz? Váry Albert főügyész tételesen dokumentált minden egyes halálesetet, ami a legtávolabbi módon összefüggött a Tanácsköztársaság müködésével. Én végignéztem, 500 valahány eset. Nem állítom, hogy mindegyikre emlékszem, de ez azt hiszem, feltünt volna.

2. "Egyetértésével, de nem felhatalmazásával. Ha láttál ilyen hadparamncsot, akkor kérlek nyomozz utána, mivel még a kommunista történészek sem említették ennek létezését."

Zavarba hozol. Szemem előtt van a parancs képe, még azt is tudom, hogy egy könyvben baloldalt volt. Siófokon adták ki a parancsot, és az is mutatja hitelét, hogy Tanácsköztársasági papírra írták. Ha valaki hamísíani akar, ilyen nem jut eszébe. De ha megölsz, sem tudok visszaemlékezni, melyik könyvben volt. Azt megteszem, hogy itthon körülnézek, és ha megvan, megírom. De ha könyvtári volt a könyv, azért nem fogok újra kivenni minden könyvet, ami szóba jöhet.

3. "a részletek elsikkadnak az emlékezetben. "

1919 április 22. – kedd

Egy trafikban megtalálták ifjú Dobsa Miklós igazolványos irattárcáját és késedelem nélkül eljuttatták a család címére.

Abban a percben rohant az édesanya a vörösőrségre, a Szovjetházba, a Zrínyi utcai főkapitányságra. Sehol semmilyen útbaigazítást nem kapott. Mindenütt azt mondták neki, hogy soha nem hallottak ilyen nevű fiatalemberről, fogalmuk sincs, hol tartózkodhat.

És ez igaz is volt. Mert akik hivatalból meghallgatták az anyát, azok vagy nem tartoztak a politikai nyomozócsoporthoz és a különleges karhatalomhoz, vagy szolgálaton kívül töltötték a húsvéti ünnepeket.

2. Akkor egy nyelvet beszélünk.

3. A demokratikus Csehszlovákiában is előfordult, hogy egy városka teljes német lakosságát, ha jól emlékszem, 1 vagy 2 fő kivételével kiirtották. Ha jól tudom, az izraeli hadseregnek is volt hasonló akciója - azaz minden esetben lehet olyan viszonyítási alapot találni, ahol közel 100% volt a kiirtottak aránya.

"Mégha a 100 fő elég arra, hogy egyesek azt mondják, nem is történt semmi" - erős kifejezést használok: hülyékkel nem lehet vitatkozni.

"Két nemzedék alatt akár 5 ezer fős közösség is támadhat ebből." - a próféta szóljon belőled!

3. Ez az arány a kaukázusi népekre igaz. Sajnos ezt aa területet nem kutatták elég alaposan, azért mindenki csak különböző becslésekre tud hagyatkozni, no meg az abszolút nem pontos szovjet kimutatásokra. A csecsenek több mint százéves irtásra hivatkoznak.

2. Egyetértésével, de nem felhatalmazásával. Ha láttál ilyen hadparamncsot, akkor kérlek nyomozz utána, mivel még a kommunista történészek sem említették ennek létezését. Ha előkerül egy ilyen dokumentum, aakkor az a témával foglalkozó hivatalos történészeket is meg fogja lepni. Azért a tanácsköztársasági levélpapír kissé furcsa. Meg kellene tudni, hogy más hivatalos dokumentumokat is írtak-e ilyen papírra Szegeden - én bevallom, hogy eléggé kételkedem benne.

b1919. április 21. –Húsvéthétfő

Debrecenben történt:

Reinheimer Rezső huszonhét éves, a debreceni mezőgazdasági gépgyár művezetőjéből lett különítményes valamiért gyűlölte Rubin Farkast, a gyár negyvenhat éves igazgatóját.

Április 21-én késő este egy egész raj különítményes élén rátört Rubin Farkasra és letartóztatta fiával, Rubin L. Ákossal együtt.

Éjféltájban hajszolták ókét bántalmazások közepette a Kossuth utcai temető felé. A temető bejáratánál Reinheimer főbelőtte az apát.

Eközben a fiú elszaladt. Vad lövöldözéssel eredtek nyomába, de sikerült megmenekülnie.

Az olyan közismert személyiségeket, mint gróf Apponyi Albert, automatikusan vették fel a túszok listájára, de az elfogatásra szántak többségét a telefonkönyvből szemelték ki.

Így jött létre Szántó Rezső 485 személyes névsora, figyelembe véve azt is, hogy mennyi szabad hely van Budapest rabtartó intézményeiben, főképp a Markó utcai börtönben és a Gyűjtőfogházban.

De a veszély jó jelzőrendszernek bizonyult, mert Cserny József különítményesei csak 169 személyt tudtak letartóztatni.

A történeti hűség kívánalmai szerint ide iktatjuk a fogságra jutott túszok teljes budapesti névsorát:

Alpár Ignác műépítész, Auer Róbert nagykereskedő, Almássy László ügyvéd, Andreánszky Jenő dr. orvos, özv. Ábrányi Kornélné.

Bozóky Ádám ügyvéd, Baross János dr. ügyvéd, Baruch Aladár tisztviselő, Baruch Jenő kereskedő, Berzeviczy Albert dr. az Akadémia elnöke, Brust Dávid magántulajdonos, Békássy Elemér tisztviselő, Bäumel Sándor nagykereskedő, Bischitz Salamon magánzó, Becsey Antal mérnök, Berzeviczy Gábor őrnagy, Bíró Henrik malomtulajdonos, Barta Ödön dr. ügyvéd, volt képviselő, Barát Ármin nyug. min. oszt. tanácsos, Bilits Sándor fatermelö, Bachruch Károly gyáros, Bachruch Albert hivatalnok, Brachfeld Sándor kereskedő, Bacher Emil malomigazgató, Báránszky Gyula dr. ügyvéd.

Cristofoli Vince munkaügyi bírósági jegyző, Cserny Károly nyug. osztálytanácsos, Czettel Gyula magánzó (76 éves), Csizmadia Endre dr. ügyvéd, Concha Győző egyetemi tanár (73 éves), Crony István MÁV-tisztviselő, Crony Endre gazdálkodó.

Darányi Ignác volt miniszter (71 éves), Dessewffy Aurél gróf földbirtokos (75 éves), Dani Balázs tábornok, Deutsch Antal hírlapíró (70 éves), Domony Móric igazgató, Doctor Guidó dr. gyárvezető, Dirsztay Béla báró, magánzó, Dirsztay Gedeon dr. banktisztviselő, Dirsztay Andor báró, Dobay Aurél bankigazgató, Davidsohn Horác kereskedő, Donner Gyula bankigazgató, Déry Béla festő, Darányi Ferenc ügyvéd, Dukesz D. Arnold hivatalnok, D' Orsay Olivér nyug. alezredes (74 éves).

Ernei Károly bankigazgató, Erödy Tihamér dr. ügyvéd, Ehrlich G. Gusz¬táv kereskedő (70 éves), Esterházy Móric gróf, volt miniszterelnök, Erödy Béla tankerületi főigazgató (73 éves), ifj. Erödy Béla hivatalnok, Esterházy Pál gróf földbirtokos.

Fábián Béla dr. törvényszéki bíró, Ferdinándy Géza dr. egyetemi tanár, Füzesséry Zoltán dr. ügyvéd, Friedrich István gyáros, volt hadügyi államtitkár, Fodor István igazgató, Filó János dr. gyógyszerész, Fejérváry Imre báró nyug- főispán, Freudiger Károly gyáros, Freudiger Lipót gyáros, Fleissig Sándor bankigazgató, Freud Emil mérnök, Feillitzsch Berchtold báró közigazgatási bíró, Festetich Pál gróf földbirtokos (78 éves), Fényes László hír¬lapíró, Freund Salamon vállalkozó, Fióth Miklós hivatalnok, Fellner Frigyes egyetemi tanár, Fittler Dezső ügyvéd, Fischer Emil kereskedő.

Grossmann Miksa kádár, Görgey József, Groedel Bernát báró fakereskedő, Goldzieher Géza papírkereskedő, Greiner Gyula fatermelö, Gerléi Lajos igazgató, ifj. Gerléi Lajos hivatalnok, Grünfeld Miksa kereskedő, Gold-schmindt Bernát könyvkereskedő, Györy Lóránt államtitkár.

Hennyey Vilmos postafőigazgató, Hazay Elemér százados, Horváth Elemér bankigazgató, Hoffmann Vilmos szállító, Hegedűs Lóránt bankigazgató, Herczeg Ferenc író, Holzer Sándor kereskedő, Harkányi Béla magántanár, Hellebrand János ügyvéd, Helvey Tivadar vegyész, Heinrich Dezső kereske¬dő, Hedry Aladár dr. közjegyző, Halom Dezső bankhivatalnok, Horánszky Lajos bankigazgató, Hetényi Imre rendőrtanácsos, Havass Rezső dr. földrajzi író, Heinrich Ferenc vaskereskedő, Heinrich Aladár vaskereskedö, Hercz La¬jos szalámigyáros, Haller István volt képviselő, Huszár Károly volt képviselő

Jeszenszky Pál vezérigazgató, Jakabffy Imre volt államtitkár, Juhász Andor táblaelnök.
Kmetty Károly dr. egyetemi tanár, Keszthelyi Ernő bankigazgató, Kornfeld Pál báró bankigazgató, Karátson Lajos volt államtitkár, Kovácsy Kálmán lelkész, Kovács Aladár nyűg. ezredes, Kuffler Dezső gazdász, Kende Tódor mérnök, Kollár László ügyvéd, Kirchner Sándor alezredes, Kirchner Hermann nyug. altábornagy.

Lovászy Márton dr. hírlapíró, volt képviselő, Lévay Lajos min. tanácsos, Liebner József gazdálkodó, Lichtig Samu gyárigazgató, Liebner János lel¬kész, Lánczy Leó bankigazgató.

Meskó Pál szövetkezeti igazgató, Méhely Kálmán szakíró, Müller József gyáros, Meszlényi Adrienne színésznő, Martos Frigyes mérnök. Mautner Alfréd kereskedő, Malcsiner Emil hírlapíró.

Nákó Sándorné grófné, Nyékhegyi Ferenc alezredes, Nagel Marcell igaz¬gató, Nagy Ferenc dr. volt közélelmezési miniszter.

Ottlyk Iván volt államtitkár, Orosdy Fülöp földbirtokos.
Payr Vilmos volt államtitkár, Porzsolt Kálmán író, Pál Alfréd, Polónyi Dezső dr. ügyvéd, Platthy György dr., Polóny Géza (71 éves) volt képviselők, Polónyi Gyula gazdálkodó.

Rubinek Gyula, az Országos Gazdasági Egyesület igazgatója. Rákosi Jenő író (77 éves), Ráth Endre dr. volt képviselő.
Strausz István dr., az állami számszék elnöke. Simonyi-Semadam Sándor volt képviselő, Sándor Pál vezérigazgató, volt képviselő.

Szimon Ignác bankigazgató, Szlavek Ferenc kúriai bíró, Szávozdy Andor műegyetemi hallgató (a terroristák megkínozták), özv. Sztankay Béláné, Szász Károly, a képviselőház volt elnöke, Szilassy Zoltán volt képviselő.

Timon Ákos egyetemi tanár, Turánszky László megyei főjegyző, Teleszky János dr. volt miniszter.

Vörös László volt miniszter, Vigyázó Ferenc gróf földbirtokos, Walder Gyula bankigazgató, Wenckheim József, Dénes és Lajos grófok, földbirtokosok, Wolfner Tivadar báró bőrgyáros.

Zboray Miklós dr. volt képviselő, Zimmer Ferenc halászmester.

Ki írja pl. ezt? Ki idézi? Egyébként én nem látok benne ujdonságot, és érdekesnek sem találom. Talán ha az egészet együtt olvasnám.

Sértegetéseidet szimplán érthetetlennek tartom. Miért mondanék véleményt olyan szövegekről, amiket nem olvastam? Miért foglalkoznék, olyan szövegekkel, aminek a forrását sem tudom? Van más dolgom, jobbnál jobb könyvek várnak rám. Daleth és Szalonna miatt be-be nézek, mert velük jó vitatkozni, tanulságos, de ha csak ilyen szövegek lennének itt, be nem tenném a lábam.

Húsvéthétfőn már teljes iramban működtek egész Budapesten Cserny József különítményei, hogy letartóztassák a túszok listáján szereplő személyeket. Aki idejében hírét vehette a veszélynek, elmenekült az őrizetbe vétel elől.

Egy ilyen menekülési eset Károlyi Mihály visszaemlékezéseiben is fellelhető:

„Családommal visszavonultam a Buda felett emelkedő Svábhegyre, onnan kisértük figyelemmel az ország sorsát. Csendes magányban éltünk gyermekeinkkel, Cora kutyánkkal és egy tehénnel, amely a család tejszükségletéről gondoskodott és naphosszat békésen legelt a szalonunk előtt elterülő gyepen.

(...) A kormány védelmül három őrt rendelt ki a villa őrzésére. Elég nyilvánvaló volt: ez a védelem egyúttal arra szolgál, hogy engem és látogatóimat megfigyeljenek...

Egy éjszaka, amikor az őrök már szundítottak, meglepő látogatót kaptunk: Apponyi Albert fia, Apponyi György lopózott a villába, és suttogva közölte, apja odakint bebocsátásra vár.

Ezt a házat tartotta a maga számára a legbiztosabb búvóhelynek, mert úgy gondolta, nálam, -aki éveken át politikai ellenfele voltam, senki sem fogja keresni.

Nem lett volna bölcs ebben a vörösök által ellenőrzött kis villában hosszadalmasan rejtegetni Apponyit, hiszen mindenki ismerte rendkívül magas, szikár alakját, sasorrát és hosszú, festői szakállát. Még a személyzet elől is rejtegetni kellett. Bezártuk tehát a feleségével szomszédos szobába.

Néhány nap múlva aztán eljött érte a fia, és szárnysegédem segítségével, egyik bundámba burkolva, késő éjszaka átvitték nővérem, Pappenheim Siegfriedné Budapest környéki birtokára."

*
[b] Várom, hogy kaleb nyiltan is cáfolja bármelyik itt közölt dokumentumot, ha már sunyin, a sorok között megpróbálja meghazudtolni őket.