Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Közélet   » A söpredék. 1919 március 21. (14. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: A söpredék. 1919 március 21.
Turul
  Válasz | 2005. április 23. 23:38 | Sorszám: 335
Komoly forrássá varázsoltátok ezt a rovatot. Köszönet érte.
Rengeteg ismeretlen, elhallgatott, meghazudtolt eseményt hoztatok ide.
Köszönet érte.

Egy kis vidámság innen.

" szalonna
Válasz | 2005. április 22. 23:38 | Sorszám: 331
"És nem vagyok hajlandó egy lapon említeni az ellenforradalommal"

Ebben viszont kezdek egyetérteni veled.
Előzmény: szalonna 2005. április 22. 23:30 | Sorszám: 330"

Nem bántólag...

bihari_panorama
  Válasz | 2005. április 23. 21:56 | Sorszám: 334
*

1919 április 20. –Húsvétvasárnap

Szatmárcseke Kölcsey Ferencnek, a Himnusz költőjének szülőfaluja. Itt is halt meg, itt van eltemetve.

Amikor Talpas Ferenc huszonhat éves asztalos segéd, Szatmárról ide kiküldött szocialista-kommunista párttitkár betoppant a jegyzöségre, éppen telefonbeszélgetés folyt Szatmárcseke és a járási székhely, Fehérgyarmat között.

Arról értesítette a járási főszolgabíró a jegyzőséget, hogy megszűnt a vörös uralom, visszaállt a régi rend. A párttitkár egy szót sem hitt el az egészből és követelte, szervezzék meg a másnapra esedékes népgyűlést, amelyen a társaságában lévő budapesti agitátor, Zsedei Károly fog szónokolni.

Jelen volt a községházán Papp József tiszai folyambiztos és Körmendy Elek csendőr őrsparancsnok is. Ők vetettek véget a vitának azzal, hogy mind a szatmári asztalos segédet, mind a budapesti agitátort letartóztatták, s csendőrökkel a járási székhelyre, Fehérgyarmatra kísértették őket.

Itt azonban ugyanaz a főszolgabíró, aki a rendszerváltás hírét megtelefonálta Szatmárcsekére, udvariasan szabadon bocsátotta a két kommunistát.

Talpas Ferenc párttitkár érintkezésbe lépett a beregszászi direktóriummal, amelytől karhatalmi segítséget sürgetett a szatmárcsekei ellenforradalmárok ártalmatlanná tételére.

Délután a helyszínre érkezett az erősen felfegyverzett különítmény és megtámadta a csendörőrsöt. A csendőrök nem adták meg magukat, viszonozták a tüzelést. De amikor egy kézigránát vágódott az eltorlaszolt helyiségbe, mindannyian súlyosan megsebesültek. Le akarták tenni a fegyvert.

Ám amikor Körmendy Elek őrsparancsnok fehér zsebkendővel az ablakhoz lépett, a beregszászi terroristák nyomban lelőtték. Borbély Károly az ajtón próbált menekülni, de alig lépett ki, szuronnyal halálra döfték. Szőke Mihálynak sikerült egérutat nyernie a sűrű golyózáporban. A negyedik csendőrt, Rákosi Simont puskatussal ütötték le. Foglyul ejtették, akárcsak Papp József tiszai folyambiztost.

Mindkettőjüket Beregszászra, a vármegyeházára kísérték. Itt már várt rájuk a sátoraljaújhelyi forradalmi törvényszék két vezetője: Knoll Ede és Láng István vádbiztos.

...

***


Szamuely beszéde Győrött a húsvéti népgyűlésen:

"... A hatalom a kezünkben van... A hatalmat ki kell használnunk. ... Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani.

...Az ilyennek bele kell harapnia torkába.

...A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különös ál¬dozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér omoljon. A vértől nem kell félni. A vér acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt.

Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, amely az igazi kommunvilághoz elvezet minket.

... Lehet, hogy pillanatnyilag győzhetnek felettünk ellenségeink, de ez olyan drága győzelem lesz, ezért olyan sok vérrel fognak megfizetni, hogy ők maguk bánják meg.

Aki öklöt emel fel a proletariátusra, az aláírta a saját halálos ítéletét.

Ki fogjuk irtani, ha kell, az egész burzsoáziát

... El fogjuk venni a burzsoázia minden javát, és a romok alá fogjuk temetni őket. Ha meg kell halni, haljon meg előbb a burzsoá; ha vérnek kell folyni, folyjon előbb a burzsoá vére.!"

*

kaleb
  Válasz | 2005. április 23. 00:10 | Sorszám: 333
Egyébként Gömbösnek volt egy jóbarátja, aki nagyon ott sertepertélt Hitler körül. Nem jut eszembe a neve, Gergely Gömbös életrajzában még a levele is benne van. Valahol dél-mo-n gazdálkodott, és időnként feltünik a szinen. Egyike a 12 kapitánynak.

Egész konkrét kapcsolatok is voltak Hitlerék és Gömbösék között, már a 20-as évek elejétől. Ez nem mese és nem kommunista torzitás. Ugyanez a pasi szervezte meg Gömbös 33-as berlini utját. Csak nem jut eszembe a neve.

kaleb
  Válasz | 2005. április 23. 00:04 | Sorszám: 332
Kicsit fáradt vagyok, ezért elnézést, röviden írok, majd kifejtem.

TK nem egyenlő a Lenin fiukkal. Szamuelly csapata és a vörösterror sem egyenlő velük. (Ha jól rémlik, bár ezt még megnézném.)

A több ember élete. Itt egész ügyesen bánnak a számokkal. 500 ember Luxemburgban sok, Kínában nem sok. Arányszámokkal dolgozni értelmesebb.

Ukrajnában rettenetes dolgok történtek (Ld. Csalog), Mo-n nem történt ilyen. Pedig itt is volt szocializmus.

"A magyar "ellenforradalom" nem jött volna létre a kommün vérgőzös idiótáinak oktalan randalírozása nélkül"

Nem. Németországban nem volt randalirozás, mégis létrejöttek a Freikorps-ok, és kinőtt belölük az SS és az SA. Ausztriában is volt Heimwehr. Mindehhez nem kellett Szamuelly egyik országban sem.

"A nácizmus és a magyar ellenforradalom kapcsolatát hűségesen szajkózták a kommunista történelem-szabászok"

A gondolat első megfogalmazója nem Andics és hasonlók, hanem vitéz jákfai Gömbös Gyula, m.k. miniszterelnök. Javára legyen írva, hogy az ősnyilasokkal szemben mondta, de a helyzettől és a késöbbi felhaszálástól függetlenül sok igazság is volt szavaiban.

Én most amugy egyebek közt az osztrák politikai fejlődésről olvasgatok egy dániai szerkesztésü tanulmánykötetet, ezért is izgat a dolog. A náci mozgalom biztos rendelkezett sajátosságokkal is, de nem volt elszigetelt. Eléggé közismertek osztrák gyökerei (Lueger/Schönerer), de ugyanakkor -legalábbis nekem - nem világosak az osztrák és a magyar politikai gondolkodás párhuzamai, az elkövetkező években szeretném ezt jobban megérteni. A magyar ellenforradalom és a náci mozgalom párhuzamairól szóló gömbösi gondolatok azt hiszem segíteni fognak ebben. (Ld. ÉME, ld a leszerelés problémája, amit az SS/SA genezisében annyira hangsúlyoznak, és ami itthon is gond volt, vagy ld. a közös frontharcos élmény és ideológia.)

szalonna
  Válasz | 2005. április 22. 23:38 | Sorszám: 331
"És nem vagyok hajlandó egy lapon említeni az ellenforradalommal"

Ebben viszont kezdek egyetérteni veled.

szalonna
  Válasz | 2005. április 22. 23:30 | Sorszám: 330
simplifications dangeureuses, mon cher kaleb...

"soha többé ne legyen világháború. Ezért esküdött fel a Kommün a nemzetköziségre, nem másért. Ezt a törekvést én megértem."

A vágyat meg lehet érteni, de a törekvésekkel már baj van. Abban az időben az európaiak többsége áhítozott a békére. Mégiscsak nagyon kevésnek, pontosabban egy maroknyi orosz kommunistának sikerült elérni azt, amire a magyar kommün hálistennek hiába áhítozott. De orosz testvéreik sikere több ember életébe került, mint a történelem bármely más eddigi tévedése.

"És nem vagyok hajlandó egy lapon említeni az ellenforradalommal, amely ezt visszacsinálta, ezt a reményt eloszlatta, és az országot ténylegesen belevitte egy még nagyobb vérontásba, amit II. világháborunak nevezünk. Nem úgy gondolom, hogy a magyar ellenforradalom egyedül, de a nácizmus is az ellenforradalomból nőtt ki."

Röviden úgy válaszolhatnék, hogy egy nagy l.faszt. A magyar "ellenforradalom" nem jött volna létre a kommün vérgőzös idiótáinak oktalan randalírozása nélkül. A kommünben sokan bíztak amíg a Lenin-fiúk nem akasztották fel a plébánosokat, nem sz.rtak az oltárra, nem akasztották fel az embereket családjuk szemeláttára főtéri fákra. De ez sok volt. Ha Szamuelly elvtársék nem kéjelegnek a kinzásokban, talán nem lett volna ellenük felhördülés sem. És az ellenük fellázadók ugyanazokban a lövészárkokban tanulták az ölés mesterségét, mint a vörösök.

Az általad említett remény akkor lehetett volna életképes, ha Magyarország csatlakozik a Szovjetúnióhoz. Ha ez neked remény, akkor gondolj az ukrajnai éhinségre, mondjuk úgy, hogy a padlássöprés után a magyar alföldön eszik meg saját gyerekeiket az emberek. Vagy esetleg valami másban reménykedtél?

Abban igazad van, hogy a nácizmus részben a kommunizmustól való félelemnek köszönheti létét, de ugyanilyen vagy nagyobb részben köszönheti a Németországot sujtó francia békefeltételeknek is. Hogy pontosabb legyek, bonyolult történelmi jelenségeknek sok oka van, és ezeket ismereteim szerint csak a doktriner szobanonövények vagy a rosszindulatú publicisták szokták egyetlen okra visszavezetni.

Én megértem - sőt magam is sokszor emlegetem példaként - hogy a századforduló elkényeztetett, szélsőségesen doktriner, osztályharc-mantrás ifjúsága képes volt reménykedni a Lenin-fiúkban is. De azt, hogy a Lenin-fiúk vereségét a remény elvesztésének nevezze valaki, azt csak nagyon kevéssé informált, nyugati kommunistáktól hallottam.

A nácizmus és a magyar ellenforradalom kapcsolatát hűségesen szajkózták a kommunista történelem-szabászok, Andics Erzsébettől Hollós Ervinig. Az ő nem túl illatos eszméiket nem szivesen eleveníteném fel.

kaleb
  Válasz | 2005. április 22. 23:21 | Sorszám: 329
frontmögötti
kaleb
  Válasz | 2005. április 22. 23:19 | Sorszám: 328
gondolkozzatok

Újvidéken

kaleb
  Válasz | 2005. április 22. 23:18 | Sorszám: 327
"ki gyilkolt annyi magyart a múlt században, mint a te testvéreid"

Csak Voronyezsnél 400-szor annyian estek el néhány nap alatt, mint a TK 133 napja alatt. Ki volt a felelős ezért? Ki válogatta, ki küldte ki őket? És miért?

Némileg ismerni vélem a XX. sz. magyar történetét, ahogy a gondolás olvtársaim is nyilván ismerik. Én csak arra kérlek benneteket, hogy gonolkozzatok. Rakjátok össze, amit tulajdonképpen tudtok, és úgy alkossatok véleményt. Vegyetek mindent sorba, és utána ítéljetek. Ha épp itélni van kedvetek.

A Hideg Napok során 3-4 nap alatt 3-4 ezer embert lőttek Őjvidéken a Dunába. És ez csak egy epizód. Vagy egy másik, amiről Jávori beszél a Budapester klezmer filmben. Amit apja látott, amikor Ukrajnában az emberekere magyar katonák rágyujtottak egy házat. Csak abban a házban többen haltak meg, mint a TK 133 napja alatt, háborus körülmények között, az összes frontmegetti akcióban. Az elfeledett Kamenyeck podolszki esetben 15-20 ezren haltak meg. Nem 5-600-an, ennél 30-szor többen. Teljesen ártatlanul

kaleb
  Válasz | 2005. április 22. 23:07 | Sorszám: 326
265 - 365
kaleb
  Válasz | 2005. április 22. 23:06 | Sorszám: 325
"feltételezi, hogy a mérsékelt jobboldal tulajdonképpen nagyon szeretné, ha vitapartnerei elfogadnák Szállasit"

Nem, én ilyet nem gondolok.

Magam sem szeretném, ha Szamuelly divatba jönne. Ettől függetlenül, érdekelnek. Érdkel Héjjas Iván is. Lentebb olvashatod, mennyire fogadom el. Megvadult vérebnek tartom, aljas embernek, és sok jót nem gondolok róla. De érdekel, és szeretném megérteni, kiváncsi vagyok rá.

Erről már írtam sokszor. Amit most hozzá akartam tenni, az annyi, hogy nem lehet úgy képzelni, hogy a vérontás a Tanácsköztársasággal kezdődött. Mert 4 évig, évi 265 nap mindegyikén, napi több mint 1300 embert öltek meg, csak a Monarchia oldalán. Ehhez a 133 nap még félnapnyit hozzátett, abban areményben, és abból a célból, hogy soha többé ne legyen világháború. Ezért esküdött fel a Kommün a nemzetköziségre, nem másért.

Ezt a törekvést én megértem. És nem vagyok hajlandó egy lapon említeni az ellenforradalommal, amely ezt visszacsinálta, ezt a reményt eloszlatta, és az országot ténylegesen belevitte egy még nagyobb vérontásba, amit II. világháborunak nevezünk. Nem úgy gondolom, hogy a magyar ellenforradalom egyedül, de a nácizmus is az ellenforradalomból nőtt ki.

szalonna
  Válasz | 2005. április 22. 21:39 | Sorszám: 324
Bihari kartács, ne vedd Kaleb kartácsunkat okvetlen egy kalap alá a tömeggyilkosokkal. Szerintem ő is tudja, hogy nagyon égő ezekkel szolidarítani, csak még valahogy nem tudja kimondani: semmi köze ezekhez. De ki tudja, talán szeretné... Ne kényszerítsük vissza Szamuelly és Rákos társaságába. Én senkinek nem kivánom azt a társaságot
gajo
  Válasz | 2005. április 22. 21:37 | Sorszám: 323
Ne gerjedj kaleb ! Köszi !
szalonna
  Válasz | 2005. április 22. 20:58 | Sorszám: 322
"nem alaptalanul gondolták, hogy ezzel jót tesznek. "

Kaleb kartács, a mérsékelt gondolkodás nem azt jelenti, hogy elfogadjuk a vérfontáshoz vezető tévedéseket. Az sem mérsékelt gondolkodás, hogy "én kicsit elfogadom Szállasit, ti pedig kicsit fogadjátok el Szamuellyt". Ez utóbbi ugyanis hallgatólagosan feltételezi, hogy a mérsékelt jobboldal tulajdonképpen nagyon szeretné, ha vitapartnerei elfogadnák Szállasit, csak mondjuk nem meri kimondani. Ez nem igaz. Ugyanebből az okból arról én most nem nyitnék vitát, hogy vajon Te elfogadod-e Szamuellyt, és hogy ha igen, miért.

Az én véleményem szerint a mérsékelt gondolkodású ember távoltartja magát Szállasitól is és Szamuellytől is. És nem tételezi fel, hogy vitapartnere tulajdonképpen a másiknak drukkol ezerrel. Persze lehet, hogy tévedek.

bihari_panorama
  Válasz | 2005. április 22. 20:38 | Sorszám: 321
Nono, kaleb!

Gondolkozz el rajta, hogy ki gyilkolt annyi magyart a múlt században, mint a te testvéreid?

19-ben és 45-ben is a magyarság ellenségei mellé álltatok.

Nem bírod megemészteni, hogy a viláágmegváltó kommunista elődeid gyilkosabbak és nemzetpusztítóbbak voltak, mint bármely idegenbérenc ezeréves történetünk során?

Hozzátok képest Haynau és Szállasi is kismiska volt!

*

kaleb
  Válasz | 2005. április 22. 20:20 | Sorszám: 320
őgy - úgy
kaleb
  Válasz | 2005. április 22. 20:19 | Sorszám: 319
Javítva:

Ha a Tanácsköztársaság vezetői úgy érezték, hogy ha 133 nap alatt kivégeznek annyi embert, mint a háború egyetlen átlagos délelőttjén, de ezzel megelőznek egy újabb imperialista háborút, akkor ez vállalható, akkor talán nem alaptalanul gondolták, hogy ezzel jót tesznek.

kaleb
  Válasz | 2005. április 22. 20:16 | Sorszám: 318
Neked elment az eszed.

Aljasságról beszélsz? Igen, történt. Hihetetlen aljas módon gyilkoltak le ártatlan embereket füldmúvestől egyetemi tanárig a fehérterror vérebei, például Héjjas Iván és bandája. Példátlanul aljas módon gyilkolta meg a szociáldemokrata lap, a Népszava főszerkesztőjét, és a lap ifjú munkatársát egy Ostenburg különítmény, aminek tagja volt Kovarcz Emil, a 44-es nyilaspuccs későbbi főszervezője. Igen, százával, ha nem ezrével történtek ezek a gyilkosságok, minden ítélet nélkül.

Igen, 1944-ben is ezek folytatódtak, és 1956-ban is ezek kezdődtek újra. Igen, máshol is ezt tette a szélsőjobb. Indonéziában többszázezer embert gyilkoltak le, Argentínában csak néhányezret, vagy néhány tízezret. Chilében is hasonlóképp történt, a számra nem emlékszem. Oroszországban is hasonló volt a fehérterror. Mindenkor a tömegesség és a példátlan könyörtelenség, a fantáziadús könyörtelenség jellemezte. Hol csak agyonverték az embereket, hol lovakkal robogtak át rajtuk, hol házakat gyujtottak rájuk, hol repülőgéppel szórták az embereket tengerbe.

Igy volt nálunk, így volt máshol.

Gyakran az jellemezte a terrort, hogy nem háboruban történt, nem volt katonai célja. Az elnyomás volt a célja.

Igen, a felszabadító mozgalmak tagjainak is voltak olyan tettei, amit nem lehet védeni. A TK során kivégzett 500 valahány ember között volt ártatlan is, vagy akinél túlzott volt az ítélet. De a perspektíva kedvéért megjegyzem, hogy ez egy olyan háborő után türtént, amelynek csak az Osztrák magyar monarchiában 2.000.000, olvasd 2 millió halottja volt. Naponta átlagosan több mint 1300, 4 éven át, minden nap ennyi, átlagosan. (1370 nappal számolva, ami kerekítés.) Fele Magyarországi? Nem tudom, de valószínü.

Ha a Tanácsköztársaság vezetői úgy érezték, hogy 133 nap alatt annyi ember, mint a háború egyetlen átlagos délelőttjén, de ezzel megelőzhető egy újabb imperialista háború, akkor talán nem alaptalanul gondolták, hogy ezzel jót tesznek.

Utána jött a II. világháború, ami még véresebb volt, mint az első. Ami abból az ellenforradalomból nőtt ki, ami a 17/19-es forradaalmakat követte. Ezek után őgy beszélni a Kommün által kivégzettekről, mintha se előtte, se utána nem történt volna semmi, ez súlyos aránytévesztés.

A Tanácsköztár

bihari_panorama
  Válasz | 2005. április 22. 18:52 | Sorszám: 317
*
1919 április 20. –Húsvétvasárnap

Húsvét lévén, ünnepi sétálással töltötte a délutánt a pesti Duna-korzón apa és fia: a két Dobsa Miklós.

Az ifjabbik még csak tizenkilenc éves volt, de már zászlósi múlt állt mögötte. Méghozzá huszárzászlósi. Büszke lehetett erre, mert civilben is egyenruhát viselt, noha mindenféle katonai jelzés nélkül, közönséges gombokkal. A fényes csizma és az úrias lovaglópálca megint csak arról vallott, hogy ifjú Dobsa Miklósnak imponál a tiszti mivolt.

Külseje feltűnt a Hungária Szálló, azaz a Szovjetház közelében cirkáló kerékpáros vörös járőröknek. A két járőr megállította a két Dobsát, de csak a fiatalt igazoltatták. Ekkor derült ki, hogy a huszár zászlós elvesztette valahol személyi okmányait. A járőrök nyomatékkal intették: ne nagyon járkáljon az utcán igazolványok nélkül, mert abból komoly baja származhat.

Magukra maradva, azt ajánlotta az apa: menjenek haza mielőbb. De mert éppen útba esett nekik a Szovjetház, ifjú Dobsa afelől érdeklődött a kapuban posztoló vörös karhatalmistától, miként lehetne pótolni elvesztett okmányait. A karhatalmista bekísérte őt az épületbe, ahonnan rövidesen visszatérve, a fiatalember közölte apjával: új igazolványt a Zrínyi utcai főkapitányságon állítanak ki számára, kis kerülővel útba ejti, s megy haza.

Gyanútlanul elváltak.

A zászlóst távolról követte egy vörös karhatalmista a Szovjetház őrségéből, amíg az a főkapitányságra tartott. Amikor odaért, egyenesen Schön Gábor elé vezették, aki nem volt más, mint a fővárosi politikai nyomozók főnöke, közvetlenül Korvin Ottónak alárendelve. Huszonhárom éves, joghallgató, két évnél hosszabb háborús katonai szolgálattal a háta mögött.

Mindjárt a kihallgatás kezdetén felháborította a fiatal zászlós viselkedése, aki válaszolgatás közben lovaglópálcával ütögette csizmája szárát.

Amikor pedig Schön Gábor gazembernek nevezte, gúnyosan elmosolyodott.

Ezzel betelt a pohár: Schön a telefonért nyúlt és hívta a Teréz körúti Batthyány-palotát, ahol Cserny József, a különleges karhatalmi alakulat parancsnoka vette fel a kagylót:

"Cserny elvtárs, küldök önnek egy hetyke legényt, intézzék el angolosan" — mondta a politikai nyomozófőnök és átkísértette Dobsát a Batthyány-palotába.

Cserny nem volt Schön alárendeltje. Annyira nem, hogy ügyeivel egyenesen és kizárólag Kun Bélának tartozott elszámolni. Egyébként huszonhét éves, eredeti szakmája bőröndkészítő, a katonaságnál tengerész; az orosz harctérre kerülve fogságba esett, megismerkedett Kun Bélával, aki a novemberi bolsevik hatalomátvétel után forradalmárképző iskolába küldte.

A tanácsköztársaság kikiáltásakor Kun haladéktalanul megbízta egy csak neki felelős, személyi biztonságára is vigyázó különleges karhatalmi alakulat szervezésével és vezetésével.

Ez elé a Cserny József elé vezették a fiatal zászlóst. Nem látta okát, hogy kivégeztesse csupán egy kurta telefonbeszélgetés alapján.

Visszakísértette hát.

Schön Gábor erre írásban ismételte meg, mi legyen a sorsa ifjú Dobsa Miklósnak. S a biztonság kedvéért újra beszélt telefonon Csernyvel. Ő megunva már a Schön Gábor által erőltetett huzavonát, szólt a helyettesének, amikor megint eléje állították a zászlóst: - "Intézzétek el."

A helyettes Groó Géza. Harminchárom éves, tíz évig volt tengerész, onnan kötötte baráti ismeretség főnökéhez. Zord, kíméletlen ember. Akárcsak Nyakas Nagy János, akit maga mellé parancsolt Groó Géza.

Ők ketten terelték le a pincébe a tizenkilenc éves zászlóst. Ráförmedtek, ásson magának gödröt a szénhalomba. Akaratukat megtagadta. Erre rávetették magukat, leteperték, rúgták, ütötték. Most már hajlandó lett volna megfogni a lapátot a kényszerített fiatalember, de nem tudta, mert karcsontjai eltörtek, miként az állkapcsa is. Azzal ért véget az egyoldalú dulakodás, hogy mind Groó Géza, mind Nyakas Nagy János közvetlen közelről, forgópisztolyból két-két golyót lőtt a zászlós fejébe.

Húsvéthétfőre virradó éjszaka szállították el teherautón a Batthyány-palotából a holttestet és a Dunába dobták.

Groó Géza pedig ezzel az üzenettel adta Schőn Gábor tudtára a kivégzést: "Már nem mosolyog a fiú."


(De te csak mosolyogsz, te Kaleb?)

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. április 22. 18:39 | Sorszám: 316
A komcsik sose olvastak szivesen a saját aljasságukról.
Aki erről írt, azt is igyekeztek meggyilkolni.

Te, elég ha félrefordítod a fejed, Kaleb!

bihari_panorama
  Válasz | 2005. április 22. 18:24 | Sorszám: 315
*

1919 április 20. –Húsvétvasárnap

Tudósítás a Pesti Hírlapban:

Szamuely felszólalása a Budapest belvárosi Munkás- és Katonatanács ülésén.

"... Halál a proletariátus minden ellenségére! Halál a burzsoáziára!

Ma két embert ismerhetünk csak: proletárt és burzsoát. Vagy proletár, és harcolni akar a proletariátus felszabadításáért, és akkor testvérem is, velem van, vagy semlegesnek tartja magát, és akkor én ellenségemnek tekintem.

Elvtársak, nem vonhatja ki magát senki proletár kötelessége alól; vagy velünk, vagy ellenünk. Aki velünk van, annak harcolni kell, annak meg is kell halni, ha szükséges, a proletariátus felszabadításáért.

Ha Magyarországon a proletariátus hatalmáért még nem folyt vér, akkor fog folyni vér, a proletariátus vére, de fog folyni a burzsoázia vére is. Mindenki, aki ellenünk van, aki ellenségünk, azon keresztültiprunk, legyen bárki!"

*

kaleb
  Válasz | 2005. április 21. 21:28 | Sorszám: 314
"Téged akar mérgesíteni"

Nem hiszem el.

Ha tudná, hogy nem olvasom el a szöveget... (Ugyanis hosszú, inkább mást olvasok.)

bihari_panorama
  Válasz | 2005. április 21. 21:11 | Sorszám: 313
*

1919 április 19. – Nagyszombat

A román hadsereg könnyű előnyomulásától megrémült budapesti kommunista vezetők félelmét megkettőzte a belső ellenforradalom lehetősége.

Ennek megelőzésére túszok szedését határozták el. Mégpedig azon személyek őrizetbe vételét a közélet, a közigazgatás és a gazdaság minden területéről, akiket pillanatnyilag a legveszélyesebbeknek tartottak.

Természetesen, döntésüket szigorúan titkosan kezelték és csak néhányan tudtak róla. Szántó Rezső kapta feladatul a listák összeállítását. Ő 485 személy letartóztatását javasolta és indokolta. A beterjesztett névsort a késő esti órákban vitatták meg és hagyták jóvá, minden ellenvetés nélkül.

Politikai jóváhagyóként Kun Béla látta el kézjegyével a listát, a végrehajtás felelőseként pedig Korvin Ottó.
Ekkor döntötték el azt is, hogy a túsznak kiszemelt legnevesebb férfiak letartóztatását Cserny Józsefnek, a különleges karhatalom vezetőjének parancsolják meg.

***

„Székely Béla pénzügyi népbiztos elvtársnak Budapest

Felkérjük az Elvtársat, hogy Garbai Sándor elvtárs, s a Forradalmi Kormányzótanács részére készpénzfizetés ellenében 5.000 db princesszász cigarettát és 2.000 db trabucot engedélyezni szíveskedjék.

A Forradalmi Kormányzótanács elnöksége.
Rendelkezési alapból kifizetendő.
Április 19. Petneházy, az elnöki osztály vezetője."

***

A negyvenhat éves dr. Landler Jenő budapesti ügyvédből lett népbiztos, hadtestparancsnok Püspökladányból Nagyvárad felé indult személyesen tájékozódni a katonai helyzetről.

Különvonatának vissza kellett fordulnia Berettyóújfalunál a román előrenyomulás miatt. Visszafelé, Püspökladányhoz közeledve a nyílt pályán fölvettek egy sebesült századost. Pontosan nem tudták megállapítani a fiatal tiszt kilétét, csak tudni vélték, hogy báró ifjú Fejérváry Géza.

Landler elrendelte a kivégzését.
A különvonat poggyászkocsijában lőtték agyon. Landler Jenő parancsát Gerléi Géza és Balog Imre különítményesek hajtották végre Grünblatt Borisz huszonhét éves orosz nemzetiségű fodrász segédletével. Áldozatukat a vasútárokba dobták a robogó vonatból.

***

Kóréh Endre könyvéből:

"Április 19-én Debrecenben és Nyíregyházán a szétzüllött vöröscsapatok a kisebb csoportokban lévő székely katonákat megtámadták és lefegyverezték, sőt sokat le is tartóztattak.

Erre a székely hadosztály parancsnoksága a hadügyi népbiztossággal minden további összeköttetést megszakított."

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. április 21. 20:35 | Sorszám: 312
*

1919 április 19. – Nagyszombat

A székely hadosztály húsvét hetéig tudta védelmezni a Fekete-Körös völgyét a sokszoros román túlerővel szemben.

Önvédelmi harcát odaadó áldozatkészséggel segítette Koröstárkány lakossága.

Itt április 18-án dőlt el a harc a támadók javára, akik ekkor még elkerülték Köröstárkányt. Ellenben másnap, békés szándékot színlelve visszatértek.

Kóréh Endre, a székely hadosztály krónikása így írja le a továbbiakat:

"Közérdekű hirdetés meghallgatására gyűjtötték össze a falu népét a községháza elé. Ezalatt Szakota, volt kristyói jegyző géppuskákat rejtett el a szomszéd telkeken.

Mikor már a lakosság együtt volt, megszólaltak a gépfegyverek. Percek alatt halomra lőtték a fegyvertelen lakosságot.

De ezzel még nem volt vége a tárkányi rémségeknek. Újból kihirdetés következett, hogy a falu népe temesse el a halottakat. Még a szomszédos négerfalviakat is kirendelték.

Mikor a szerencsétlen lakosság újra együtt volt, újra végig gépfegyverezték!

E rémes tömegmészárlásnak 81 köröstárkányi és 17 négerfalvi lakos lett az áldozata.
(...)

A körostárkányi rémségeket betetőzte, hogy Izsák Mihálynak (55 éves) élve kezét, lábát levágták, Szatmári Sándornak (50 éves) szintén a nyakát vágták át.

E nemes munka végeztével az oláhok felgyújtották és teljesen kirabolták a jómódú magyar községet.

Az oláh öldöklés hiteles adat szerint 204 magyar gyermeket juttatott árvaságra!"

*

daleth
  Válasz | 2005. április 21. 15:26 | Sorszám: 311
Én úgy vettem, hogy a 305-ös hozzászólás saját kútfőből van, s erre reagáltam. Lényegében rosszmájú, de igaza van.

Ha a szociáldemokraták valóban tovább fejlődtek volna (a szónak nem igazi, hanem párt jelentése szerint), könnyen lehet, hogy véres lett volna a szembenézés a valósággal.

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27 
 

         előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola