Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Közélet   » A söpredék. 1919 március 21. (15. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: A söpredék. 1919 március 21.
szalonna
  Válasz | 2005. április 20. 22:35 | Sorszám: 310
Szvsz Téged akar mérgesíteni. De el ne mondd neki, hogy elárultam
kaleb
  Válasz | 2005. április 20. 21:07 | Sorszám: 309
Daleth, szerinted honnan kopizza az olvtárs? És miért titkolja???
bihari_panorama
  Válasz | 2005. április 20. 18:11 | Sorszám: 308
1919 április 19. – Nagyszombat

Politikai megbízottak sürgönye a Hadügyi Népbiztossághoz:

"1919. április 19. Reggel.
Ha azonnal intézkedés nem történik, az általános oláh offenzíva katasztrofális lesz. A helyzet a legkritikusabb. Szatmárnémeti, Nagykároly, Érmihályfalva és Nagyvárad kétszer huszonnégy órán belüli megszállás előtt áll.

A székely csapatok a legnagyobb erőfeszítéseket teszik meg a többszörös túlerővel szemben, hogy megakadályozzák a románok további előnyomulását. Kérünk sürgősen felderítő szolgálatra legalább egy repülőgépet.
Azonnali választ kérünk az intézkedésről a 24-es székely csoporthoz Nagykárolyba.

Kolin H., Papp B., Tell J."

***

Tudósítás Kóréh Endrétől:

"...nagyszombaton reggel hadosztályunk, hogy a város lövetését elkerülje, kivonult Szatmárról. Jellemző, hogy a lakosságnak csupán kevés része menekült, de az is jellemző, hogy még az utolsó percben sem gondolt arra, hogy fegyvert fogjon és a székelyekhez csatlakozzék!

Mikor kivonultunk, bámészkodva nézték távozásunkat s talán nem is gondolták, hogy milyen sors vár reájuk. Néhányan éljeneztek, mire az egyik székely odaszólt:

— Jobb lesz, ha hallgatnak. Mi jobban megsiratjuk ezt a várost, mint ki-etek! Ha beálltak volna közénk, most nem jutnának prédára!

Délben már a polgármester átadta a várost a bevonuló oláhoknak, akik a piacon és a kocsmákban mámoros örömmel ünnepelték a vértelen győzelmet."

***

Derecskén úgy értesültek e napon, hogy vége a vörös uralomnak. Fehér-gárdát alakítottak, a csendőrök késedelem nélkül felvarrták jelzéseiket, rendfokozataikat, a régi vezetők mind hivatalba léptek. Erre a kommunista Szatmáry József, huszonhárom éves hajdúszoboszlói asztalossegéd kihívta Debrecenből a Stern Mózes parancsnoksága alatt álló különítményt.

Lefegyverezték a csendőröket, őrizetbe vették őket a főszolgabíróval, a plébánossal, az iskolaigazgatóval együtt. A dühös Stern Mózes meglátta, hogy minden előzetes utasítása és fenyegetése ellenére egy Meisner nevezetű egyenruhás fiatalember az önkéntesi katonai jelzést viselte. Stern rögtön lelőtte.

***

bihari_panorama
  Válasz | 2005. április 20. 18:05 | Sorszám: 307
1919 április 18. – Nagypéntek

A Népszava írta:

„Külsőségeiben is fantasztikusan nagyszerű lesz Budapest képe május elsején. A főbb útvonalak teljes díszben fognak pompázni.

A millenniumi emlékművet tetőtől talpig vörössel vonják be; csak azok a betűk fogják tarkítani, amelyek a kommunizmust dicsőítik. Vörösbe borul az Iparcsarnok homlokzata is, amelyre egy gyönyörű freskót festettek.

Ünnepi díszt ölt a Városligeti tó. Közepére szigetet építenek; itt fog állani a három méter magas Vörösember, szoborrá alakítva át a Népszava ismert plakátja. Este a Széchenyi-sziget történelmi csoportját vörössel világítják ki. Gazdagon díszítik az Andrássy utat, a házak bizalmi férfiait felszólítják, hogy a lakók vörös szőnyeggel, takarók¬kal és zászlókkal díszítsék a házakat. Ahol nincs vörös zászló, ott kapnak.

Csupa vörösség lesz a Nyugati pályaudvar környéke, a Berlini tér, a dunai hidak és az Alagút. A Citadellán este tűzijáték lesz. Nagyon szépen díszítik föl a Vérmezőt, ahol népünnepély és a Margit-szigetet, ahol gyermekünnepély lesz."

*

daleth
  Válasz | 2005. április 20. 09:49 | Sorszám: 306
Igen, valahogy a pszeudofasiszta horthysta Magyarországon jobbak voltak a túlélési mutatók, mint a szovjet paradicsomban.
szalonna
  Válasz | 2005. április 19. 22:52 | Sorszám: 305
Hát én attól tartok, hogy ha a paktum nincs és ők sokat fejlődtek volna, egy kettőre kicserélték volna őket a Szovjetúnióval, és akkor most rénszarvasok legelnének a sírjukon.
daleth
  Válasz | 2005. április 19. 09:04 | Sorszám: 304
Ennyit a szigorú rendőri kontrollról.

Bár a Bethlen-Peyer paktum nélkül kérdés, hogy mivé fejlődött volna a gárda.

daleth
  Válasz | 2005. április 19. 09:00 | Sorszám: 303
Nem, Tombor Jenő, nem tartotta a kapcsolatot a baloldallal, inkább a Bajcsy-vonallal tartotta a kapcsolatot. Érdekes személyiség volt.
szalonna
  Válasz | 2005. április 18. 21:00 | Sorszám: 302
Kösz. Egyébként erről sem tudtam.
kaleb
  Válasz | 2005. április 18. 20:41 | Sorszám: 301
R-gárdát. Ez biztosította a szocdem rendezvényeket, legális forma volt.
szalonna
  Válasz | 2005. április 18. 20:14 | Sorszám: 300
Stromfeld előbb is szocdem volt, később is az maradt. De a kommünhöz azt hiszem, csak addig volt hű, amig az fel nem adta a Felvidék visszavételét. Mndenesetre érdekes kombináció egy tekintélyes, nagytudású és következetes baloldali katonatiszt. Aki látta belölről a háború utáni néphadsereget, most tudja mire gondolok. Arról nem tudok, hogy Stromfeld milyen alakulatokat szervezhetett 1920 és 27 között, akkoriban ugyanis nagyon erős volt a rendőrségi kontroll, és ha valaki egyáltalán, akkor Stromfeld biztos megfigyelés alatt állt. Jellemével is nehezen tudom összeegyeztetni, hogy bújkált volna a rendőrség elől. Vagy Tombor Jenőre értetted, amit irtál?
bihari_panorama
  Válasz | 2005. április 18. 18:41 | Sorszám: 299
*

1919 április 18. – Nagypéntek

RENDŐRSÉGI KÖZLEMÉNY.

Nagykapornak Zala megyei községben az ottani jezsuita papok állandóan izgatták a község lakóit a Tanácskormány és az ottani szocialista párt ellen.

A nagykanizsai direktórium jelentése alapján a belügyi népbiztos a budapesti Vörös Őrség detektívcsoportjának parancsot adott a kapornaki jezsuiták letartóztatására.

Öt jezsuita papot elfogtak. Bangha páter, a rend budapesti főnöke, aki a proletáruralom hírére gyorsan eltűnt, majd a fővárosi és a kapornaki klastromban rejtőzött, -aki legnagyobb uszító megszökött.

A letartóztatott csuhasokat egyelőre Nagykanizsára, onnan pedig Budapestre szállítják, ahol a forradalmi törvényszék fog ítéletet mondani fölöttük.

Bangha páter elfogatása érdekében megtettek minden intézkedést és személyleírását átadták az összes pályaudvarok Vörös Őrségének és a városok elöljáróságainak.

*

daleth
  Válasz | 2005. április 18. 11:27 | Sorszám: 298
"Nem széles körben ismert, de Stromfeldet ezek után, a huszas évek legelején megkeresték, hogy álljon egy SzU-ellenes intervenciós csapat élére, amit az antant szervezett volna valamilyen módon. Erre nem vállalkozott, nyugdijasként halt meg Kispesten."

Azt hiszem már említettem, hogy ebben az időben az egyik rokonunk, Tombor Jenő is Stromfeld mellett szolgált (a hadügyi népbiztosság vezérkari főnökeként, majd később a Magyar Nemzet katonai szakértője, később '45 után honvédelmi miniszter volt, de ez már egy másik történet), így a családi emlékezet megőrizte Stromfeld alakját is. A két háború között baloldali rohamosztagokat / őrség (kinek mi a szimpatikusabb) szervezett, baloldaliként élt és temetése baloldali tömegdemosntráció volt. Ebből a szempontból nem volt tipikus, ugyanis a tisztek általában később a "természetes" oldalukhoz, a jobboldalhoz csatalkoztak.

daleth
  Válasz | 2005. április 18. 11:04 | Sorszám: 297
Pontos a megfogalmazásod. Csak két kiegészítés, azok kedvéért, akik nem ismerik a teljes történetet:

Fiala a nyilas időkben nyíltan hangoztatta, hogy ellenzi a zsidókérdés német típusú megoldását.
Fiala háború utáni perében zsidók is tanúskodtak mellette, mert ellenezték, hogy sajtóvétségért valakit halálra ítéljenek - ebből gondolom, hogy más bűne nem nagyon volt. Persze, bizonyos időkben ez súlyosabb, mint a tényleges gyilkosság.

bihari_panorama
  Válasz | 2005. április 17. 23:52 | Sorszám: 296
*

1919 április 17. – csütörtök

Amikor 1918. december 24-én, karácsony szentestéjén bevonultak Kolozsvárra a románok, az Erdély fővárosában lévő magyar tisztek, hívatásos és sorállományú katonák menekülni kényszerültek, hogy elkerüljék a foglyul ejtés veszedelmét. Ezekből a menekülőkből s a hozzájuk csatlakozó önkéntesekből szerveződött számottevő fegyveres erővé az a magasabb egység, amely székely hadosztálynak nevezte magát. Vezetője szentkereszthegyi Kratochwill Károly ezredes lett.

Önerőből, önállóan folytatta rengeteg szenvedés, nélkülözés közepette önvédelmi harcát a tanácsköztársaság létrejöttéig.

Kóréh Endre volt e maroknyi haderő tábori lelkésze.

Könyvet írt a sajátos katonai alakulás viszontagságairól, "Erdélyért.
A székely hadosztály és dandár története, 1918-1919"
címmel.

A székely hadosztályra vonatkozó tények és adatok túlnyomó része Kóréh Endre könyvéből valók, mint az alább következő három idézet is:

Távirat Budapestre, a hadügyi népbiztosságnak:

„Szatmár, 1919. április 17. Este 8 óra
Azonnali sürgős intézkedést kérek, hogy Szatmárnémeti, Debrecen, Nagykároly, Nagyvárad összes szervezett munkásai álljanak fegyverbe, különben ezen helységek sorsa meg van. pecsételve.

A helyzet állandóan rosszabbodik. A vöröscsapatokat kérem a székely parancsnokságnak alárendelni. Tapasztalataim szerint úgy a nagyváradi 39. sz. vörös dandár, valamint a többi vöröscsapatok sem tartják fenn a székelyekkel az összeköttetést, és így az egységes vezetés majdnem lehetetlen.

Egyetlen megoldás tehát, ha az összes csapatok felett a székely különítmény parancsnoksága veszi át a vezetést. Papp B."

[/b]Még egy távirat Budapestre, a hadügyi népbiztosságnak:[/b]

„Szatmár, 1919. április 17. Este 10 óra
A vöröskatonák állásaikat elhagyják, csapatostól menekülnek a veszélyeztetett zónából. A székelyek a direktórium tagjait letartóztatták. A vörösek és székelyek közt állandó az összeütközés.

Tasnád ellenséges megszállása minden pillanatban várható. A tasnádi munkástanács vezetői útban vannak Debrecen felé. Kérek sürgősen küldeni katonaságot, lőszert, felszerelést. Róbert Oszkár, szatmári kormányzótanács elnöke."

***

Kóréh Endre írja:

A harctéri események mellett lássuk, mi történt húsvét nagyhetében Szatmáron?

Amint a kedvezőtlen harctéri hírek elterjedtek és az első menekült szekerek végigdöcögtek az utcákon, a vörös uralom megingott. A direktórium csomagolt és odébb akart állni, a vörösőrség pedig egy óra alatt leszerelt.

A polgárság hamarosan neszét vette, hogy a direktorok a város pénzét és aranynemüit is el akarják emelni.

Rövidesen tanácsot tartott s felkérte a székely hadosztályt, segítsen rajtuk.

Ez április 17-én történt. Délután és este már a székely tisztek és katonák tartották fenn a rendet, erős őrjáratokkal cirkáltak s éjfélre a direktóriumot lefülelték, a lopott vagyont -mintegy negyvenmilliót- megmentették."

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. április 17. 23:30 | Sorszám: 295
*

1919 április 17. – csütörtök

Rendelet a szabad vallásgyakorlásról


"A Tanácsköztársaság a vallást minden ember magánügyének tekinti és vallása szabad gyakorlását mindenki számára biztosítja.

A papság egy része azonban a vallás szabad gyakorlásának ürügye alatt nyílt vagy leplezett ellenforradalmi mozgalmat szít és vallásos összejöveteleken a Tanácsköztársaság rendje, szelleme és intézményei ellen izgat.

A Forradalmi Kormányzótanács a legkíméletlenebb szigorral fogja megtorolni az ilyen visszaéléseket.

A munkás-, katona- és paraszttanácsok gondoskodjanak arról, hogy húsvét vasárnapján és a reá következő két vasárnapon a papok hirdessék ki a szószékről és magyarázzák meg a népnek, hogy

1.a Tanácsköztársaság mindenki számára teljes vallásszabadságot biztosít;

2.a papokat vallásos ténykedésükben, vallásos szertartásaik elvégzésében senki sem zavarhatja;

3.a templomok és vallásos célokat szolgáló egyéb épületek (kápolnák, kegy¬helyek, stb.) ezentúl is kizárólag vallásos célokra fognak szolgálni és hogy a templomokból sem színházat, sem kabarét, sem gyüléshelyet, sem kultúrházat csinálni nem fognak;

4.a kommunizmus, a Tanácsköztársaság, a proletárdiktatúra nem akarja és nem fogja megváltoztatni a házasságnak és családi életnek eddigi rendjét, nem akarja és nem fogja behozni a nőközösséget;

5.mindazokat, akik ennek ellenkezőjét hirdetve, félrevezetik a népet, azokat a forradalmi rend ellenségének tekinti és ilyenek gyanánt fog elbánni velük.

Budapest, 1919. április 17-én.
Kunfi Zsigmond közoktatásügyi népbiztos."

*

bihari_panorama
  Válasz | 2005. április 17. 23:26 | Sorszám: 294
*
1919. április 16.
Népszava: A lakásügyi népbiztosok parancsai

„11. számú parancs
Miután ismételten előfordult, hogy legszigorúbb intézkedéseink és figyelmeztetéseink dacára is egyes gonosztevők lakásüzérkedéseikkel még mindig nem hajlandók fölhagyni, megparancsoljuk, hogy mindazokat, akik lakásigényeikkel egyszerre több kerületi lakásbizottsághoz fordulnak, haladéktalanul letartóztathassák és forradalmi törvényszék elé állítsák.

Szamuely Tibor s.k.
Vágó Béla s.k.
népbiztosok."

Rendelet valamennyi munkás- és katonatanács lakásbizottságához:

Szállodákban és penziókban csak a szállók, penziók és étkezőüzemek országos bizottsága útján lehet bárkit beszállásolni. Akik jelen rendeletünk ellen vétenek, forradalmi törvényszék elé kerülnek.

Szamuely Tibor s.k.
Vágó Béla s.k.
népbiztosok.


***

Magyarországon nem hal éhen senki címmel Móricz Zsigmond riportját közölte a Pesti Hírlap.

- Csak azóta alszom nyugodtan és egészségesen — mondta egy kereskedő —, amióta a kommunizmus megszabadított a gondoktól.

Énnekem állandóan kockán volt minden vagyonom, gyermekeim jövője, minden. Most tudom, hogy semmim sincs, és mégis biztosítva vagyok, amíg élek és a családom is.

Dolgozni tudok is, szeretek is, tudok hasznára lenni az emberiségnek, hát az is gondoskodik rólam.
Úgy is van. Már elviselhetetlen volt az az örült hajsza, amelyben az emberiség élt.

A kommunizmus, amelytől a naiv képzelőerők azért féltek, mert a falanszter tömlöcét látták benne, meg fogja hozni az individuum valódi kivirágzásának nagyszerű korszakát.

Magyarországon nemcsak nem hal éhen senki, hanem kezdődik az igazi, boldog, emberi élet."

*

szalonna
  Válasz | 2005. április 17. 23:10 | Sorszám: 293
Berend történetét talán pont ebben a topikban irtam be egyszer már, pontosan neked. Gratz Gusztáv könyvéből.

Stromfeldről ezt a két történetet, egy tanítványa, nekem rokonom mesélte. Az évek nem pontosak, lehet, hogy én költöttem hozzá őket a mesélő életkora alapján, de a két történet lényege az volt. Az öreg - jó húsz éve halott - tisztelte Stromfeldet, mint sokan, akik ismerték.

Erre a megjegyzésedre pedig: "Ez új nekem, nem is hiszem el" azt tudom mondani, hogy ne mindig magadból indulj ki.

kaleb
  Válasz | 2005. április 17. 22:39 | Sorszám: 292
A harmincas évek azért sem stimmel, mert Stromfeld 27-ben meghalt.
kaleb
  Válasz | 2005. április 17. 22:37 | Sorszám: 291
"ismét az ő értelmetlen tűzparancsára öltek meg civileket, legalább is egyet, Berend Miklós egyetemi tanárt."

Erről kéne több adat.

"Lukács lett a Szovjetház vörösőrségének parancsnoka "

Ez is új nekem, nem is hiszem el. Forrás?

"Nem széles körben ismert, de Stromfeldet ezek után, a huszas évek legelején megkeresték, hogy álljon egy SzU-ellenes intervenciós csapat élére, amit az antant szervezett volna valamilyen módon. Erre nem vállalkozott, nyugdijasként halt meg Kispesten.

Pedig tanitványai, akik később már komoly beosztásban voltak, még a harmincas években is felvetették, hogy Horthy helyett Stromfeld lehetne a kormányzó... És ezek a tisztek nem voltak szocdemek... "

Ez érdekes, az alábbiak fényében:

"A Tanácsköztársaság bukása után letartóztatták és 3 évi börtönre ítélték. Megfosztották ezredesi rangjától, kitüntetéseitől és nyugdíjától. 1921-ben kiszabadult, raktárnoki állást vállalt, majd magántisztviselő lett és tevékeny munkát fejtett ki az SZDP-ben. 1923-ban újból letartóztatták, fél év múlva szabadon bocsátották. 1923-tól kapcsolatban állt az illegális KMPvel és az SZDP-n belüli baloldali ellenzék vezetőjeként dolgozott. 1925-től haláláig a KMP tagja volt."

Forrás:http://www.kereso.hu/yrk/Ryrgenwm/13903

(Életrajzi lexikon)

Mindkettő történet nehezen lehet egyszerre igaz. Bár ki tudja...

szalonna
  Válasz | 2005. április 17. 22:17 | Sorszám: 290
Ejnye már kaleb kartács... Bihari kartácsunk csak szembenéz a múlttal. Annyian mondják, hogy a németek meg más nemzetek már szembenéztek a multjukkal, hát most az egyszer mi is szembenézhetünk vele, még ha Kun Béla néz is vissza ránk

A Horthy-korszakban egyébként nem a Tanácsköztársaság harcait nem en bloc értékelték sokra, hanem Stromfeld Aurél felvidéki hadjáratát becsülték, amit aztán - elnézést, hogy nem dicsérően szólok - Kun Béla politikai okokból lefújt és Stromfeld ezért le is mondott. Stromfeld az I. vh előtt sok évig a Ludovika parancsnoka volt - említetted, hogy van, akinek ez már eleve gyanus, rosszértelmű szó - de Stromfeld tudását és autoritását mindenki egyöntetűen tisztelte, és hívására sok tanitványa, később a Horthy hadseregben is szerepet vállalt tiszt csatlakozott a Vörös hadsereghez, ettől remélve az elcsatolt részek visszafoglalását. Stromfeld vagy a székely hadosztály tevékenységéhez azonban Kun Bélának nem sok köze volt.

A Horthy korszak felemásságára jellemző, hogy a tisztek közül soknak elnézték, hogy harcolt Stromfeld alatt, mert ezt hazafias szolgálatnak tekintették. De kisebb dolgokért katonák vagy civilek sokéves börtönt kaptak. Persze tudni kell, hogy a vörös hadsereg, főleg Stromfeld visszavonulása után teljesen szétzüllött, és rablások, fosztogatások, tömeges dezertálások is előfordultak. Ekkor Kún Béla csak olyan emberekre számithatott, mint Lukács György - képzeld csak el, Lukács, a katona... De ez mutatja a doktriner értelmiség veszélyességét. Tudjuk, hogy Lukács György teljesen vesztett helyzetben tizedeltetett - nyklván nem tudta felmérni, hogy ez már nem az a helyzet, ahol ölni érdemes. Érdekes módon Lukács lett a Szovjetház vörösőrségének parancsnoka is, és ismét az ő értelmetlen tűzparancsára öltek meg civileket, legalább is egyet, Berend Miklós egyetemi tanárt.

Nem széles körben ismert, de Stromfeldet ezek után, a huszas évek legelején megkeresték, hogy álljon egy SzU-ellenes intervenciós csapat élére, amit az antant szervezett volna valamilyen módon. Erre nem vállalkozott, nyugdijasként halt meg Kispesten.

Pedig tanitványai, akik később már komoly beosztásban voltak, még a harmincas években is felvetették, hogy Horthy helyett Stromfeld lehetne a kormányzó... És ezek a tisztek nem voltak szocdemek...

kaleb
  Válasz | 2005. április 17. 20:42 | Sorszám: 289
őton - úton
kaleb
  Válasz | 2005. április 17. 20:42 | Sorszám: 288
őton - úton
kaleb
  Válasz | 2005. április 17. 20:41 | Sorszám: 287
Irigyled a sok irodát?

Neked hiányozna, hogy ennyi munkahelyed legyen? Nekem nem.

Egyébként nem pártolom, hogy egészpályás letámadással kiírtunk a magyar múltból mindent és mindenkit, aki tett is valamit. Ne felejtsd el, a románok pl, vagy az angolok nem teszik meg hasonlóképpen nekünk ezt a szívességet. Így óhatatlanul az a képzet keletkezik, hogy minden nemzetnek vannak hősei, kivéve a magyarnak. Ha ez a célod, a legjobb őton jársz. Honoráriumért jelentkezz Bukarestben, ott gondolom értékelik erőfeszítéseidet...

Egyébként jobban tennéd, ha elővennél egy Horthy korszakbeli hadtörténetet. Abban, amit láttam, sokra értékelik a TK harcait. Nem kell horthystábbnak lenni szerintem a horthystáknál.

kaleb
  Válasz | 2005. április 17. 20:37 | Sorszám: 286
Légyszíves közöld, honnan veszed a kivágásokat, mert ha nem teszed, kénytelen leszek a moderátorhoz fordulni. Jelöletlen forrásokat bemásolni nemcsak illetlenség, de a szabályoknak sem felel meg.

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24  25  26  27 
 

         előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola