Himler

Tizenhárom évvel a második világháború befejezése után magyar nyelvű könyv jelent meg New Yorkban. A könyv címe: ÍGY NÉZTEK KI A MAGYAR NEMZET SÍRÁSÓI.

Írója, a magyarországi származású Himler Márton, az Office of Strategic Services magyar osztályának volt vezetője Németország amerikai zónájában.

Az ő feladata volt, hogy felszámolja, illetőleg összegyűjtse a bolsevizmus elől 1945-ben Nyugatra menekült magyar politikusokat és mindazokat, akiket annak idején "háborús bűnös" címmel illettek úgy a felelős, a győztes, mint a felelőtlen megtorló elemek.

Mindaz, amit Himler Márton az úgynevezett magyar háborús bűnösök vallomásairól és kihallgatásáról írt és "hiteles" jegyzőkönyvnek tüntetett fel, nem más, mint a hazugságoknak és a felelőtlen rágalmazásnak gyűjteménye.

A könyvben felsorolt jegyzőkönyvek javarésze a kihallgatátsok után íródott, és nemcsak tizenhárom esztendő, hanem hatezer év gyűlölete lobog bennük. Talán nem véletlen, hogy ez a könyv alig egy esztendővel az 1956. évi magyar szabadságharc után jelent meg a piacon.

Célja nyilván az, hogy ellensúlyozza a szimpátiát és az együttérzést, amelyet a bolsevizmus ellen reménytelenül küzdő magyar gyermekek, asszonyok, munkások és parasztok szereztek meg a világtól a magyarság számára. Ha figyelembe vesszük ezt a tényt, akkor minden különösebb meggondolás nélkül megállapíthatjuk, hogy az amerikai csillagos lobogó mögé bújt Himler Márton könyve az álcázott bolsevista propaganda egyik legügyesebb terméke.

A szerző személye nem jelentéktelen, mivel 1945-46-ban teljes hatalommal rendelkezett és kopóival egyetemben úgyszólván élet és halál ura volt a Nyugatra menekült magyarok fölött.

Himler Márton nemcsak a szabad amerikai demokrácia, hanem a minden demokratikus gondolatot megcsúfoló sarlókalapácsos kommunista rendszernek is szolgálatában állott.

Mindenkit kiszolgáltatott, akit elért és akit a Dzserdzsinszky-módszerei szerint felállított magyarországi ÁVO vezetője - Péter Gábor - kért, követelt vagy - megvásárolt tőle.

Nem a politikai felelősség volt a fő szempont, hanem a Nyugatra menekült magyar vezető rétegnek hóhérkézre való juttatása.

Jackson bíró négy pontban állapította meg a háborús bűnösség fogalmát. Ebből a négy pontból a hírhedt Péter Gáborral szövetkezett Himler Márton nem is huszonöt, hanem a végtelenségbe nyúló pontsorozatot csinált. A politikusok mellett kiszolgáltatta azok feleségeit, gyermekeit. Bolsevista kézre juttatott színészeket, színésznőket, írókat és újságírókat, egyszerű katonákat, sőt katonák gyerekszámba menő fiait, leányait is, egyszóval bárkit, akire valaki otthon haragudott, vagy akit odahaza úgy ismertek, hogy nem szimpatizál a moszkvai tanokkal.

Amíg Németországnak mindössze huszonnégy háborús főbűnöse volt, addig a kis Magyarország bolseviki vezetőinek Himler Márton több ezer embert szolgáltatott ki háborús főbűnös címen. Mint könyvében írja, "teljes hatalma volt ezen a téren."

Ha valaha lealjasították és meggyaláztak egy hivatalos jogkört, akkor ezt Himler Márton és társai cselekedték.

A nürnbergi perek idején mondotta Sir Winston Churchill: "A csatatereken kinő a fű, de az akasztófák fölött soha."

Az OSS és a CIC által kiszolgáltatott becsületes magyar politikusok nagy részét otthon rablógyilkos cigányokhoz hasonlóan akasztatták fel. Igazat kell adnunk a nagy angol államférfiúnak, mert a gyűjtőfogház és a Markó-utcai börtön akasztófái fölött valóban nem nőhet soha fű és a magyarság soha nem felejtheti el azokat a férfiakat, akiket egy, a moszkvai bolsevizmussal szövetkezett és amerikai egyenruhát viselő megbízott, minden emberi jogot megcsúfoló módon juttatott vesztőhelyre.

Himler Márton könyvét nyilván utólagos igazolás céljából írta, mert azóta, hogy a gyalázatosságokat elkövette sok minden kiderült és ma már sokat másképpen látnak Európa népei, mint akkor a gyűlölet éveiben.
A Himler Márton által kiszolgáltatott magyar politikusokról és egész tevékenységükről azóta hatalmas könyvet írt az edinburghi és oxfordi egyetem politikai professzora C. A. Macartney.

A könyv, amely "October fifteenth" címmel jelent meg az edinburghi egyetem kiadásában, homlokegyenest ellenkező megállapításokat tesz azokról magyar politikusokról, akiket Himler Márton könyvében a rágalmak szótárából vett jelzőkkel illet.

Himler Márton a meghamisított jegyzőkönyvekkel nemcsak egyes magyar politikusokat, hanem az egész magyarságot ültette a vádlottak padjára, mert megrágalmazta nemcsak 1944-45 bolsevistaellenes magyar ellenállását, hanem 1956 októberének dicsőséges eseményeit is.

"A belügyi népbiztos elrendeli, hogy az összes helyi, járási és megyei tanácsok területén megjelenő, bármily néven megnevezendő napi- vagy hetilap, havi folyóirat, egyszóval minden időszaki sajtótermék kiadója köteles a sajtótermékek címét, szerkesztőjének nevét, munkatársainak névsorát, a szerkesztőség és a kiadóhivatal pontos megjelölésével negyvennyolc óra alatt a törvényes következmények terhe mellett a Sajtótermékek Országos Tanácsával (Budapest, V. Markó utca 25. IV. emelet 445. ajtó) közölni, ugyanakkor a lap legutolsó számának egy példányát is be kell küldeni. (...)

Vágó Béla s.k.
belügyi népbiztos."

***

Vörös Újság: Részlet a lakásügyi népbiztosok 7. számú parancsából.

"Tekintettel arra, hogy többszöri figyelmeztetésünk dacára is a jogosulatlan lakásrendelők ezrei zaklatják és zavarják a kerületi lakásbizottságokat, megparancsoljuk, hogy mindazokat, akiknek lakáskérését, mint határozottan jogosulatlant a kerületi lakásbizottságok visszautasítják, nyomban letartóztassák és forradalmi törvényszék elé állítsák.

Szamuely Tibor, Vágó Béla népbiztosok"

1919 április 14. – hétfö

„Vörös avatóünnep a Margitszigeten" címmel közölte az Ifjú Proletár:

Budapest tündérszigetén, amely eddig a nagyurak és kiváltságos burzsoák zártkörű szórakozóhelye és ... kéjkertje volt, április 14-én délután a dolgozó proletariátus lett az úr. Gyönyörű forradalmi biborköntost öltött a sziget, piros zászlók és drapériák özöne köszöntötte a heti munka fáradalmaiból érkező proletárt.

Sápadt munkások és vézna kis proletárgyermekek élvezettel szívták magukba a sziget üdítő, friss levegőjét, forradalmi muzsika pezsdítette az em¬berek vérét, ezrek és ezrek hullámzottak a vörös sziget minden zugában, s Bu¬dapest népbiztosai lendületes beszédben méltatták a sziget átadásának szim¬bolikus jelentőségét...

A gyönyörűen feldíszített szigetre sűrű egymásutánban érkeztek vörös zászlók alatt a különféle szakszervezetek 30-40 tagú küldöttségei, majd a közeli iskolák gyermekserege jött, a kislányok mindegyikének hajában nagy piros szalag, némelyiknek kis napernyője is piros.

Énekelve jönnek a gyerekek, vékonyka hangjukon megkapóan szólnak a Marseillaise forradalmi melódiái: proletárgyermekek éneklik a jövő dalát. Gyönyörű rendben felvonulnak az ifjúmunkások is, és jönnek a proletárférfiak és asszonyok vég nélküli tömegekben.

Három vöröskatona-zenekar forradalmi dalokat játszott. Az alsó vendéglő¬nél különösen nagy tömeg hallgatta levett kalappal a Marseillaise-t és az In-ternacionálét.
Három órakor megérkeztek az alsó vendéglő elé Budapest népbiztosai: Preusz Mór, Vince Sándor és Dienes László, akiket a szigeti munkástanács és a sziget felett rendelkező városgazdasági bizottság vezetői —Rejtő Vilmos és Ambrus Ödön— fogadott.

Az alsó vendéglő zászlókkal és virágokkal díszített teraszáról Weisz Károly, a főváros közegészségügyi biztosságának vezetője nyitotta meg az ünnepséget, azután az Általános Munkásdalárda énekelte el a „Fel, proletárok" kezdetű proletárdalt. Majd Preusz Mór népbiztos beszélt. Az új világban — mondotta — minden dolgozó proletár megtalálja a számítását: több boldogságban, több életörömben lesz része, mint eddig volt, a proletárság a kunyhóktól eljut a palotákba.

Weisz Károly zárszavai után a tömeg széjjeloszlott, és nagy számban kereste fel a szigeten elhelyezett agitációs könyvkereskedéseket. A sziget több pontján az Ijfúmunkások Szövetsége színinövendék tagjai nagy tetszés mellett proletárverseket szavaltak.

Az ünnepség tartama alatt az összes budapesti evezősegyletek a part mentén csónakos díszfelvonulást rendeztek. A késő esti órákig hatalmas proletártömegek nyüzsögtek és érezték jól magukat a sziget pompás levegőjű, tavaszi sétaútjain.

***

RENDŐRSÉGI KÖZLEMÉNY:

„A Vörös Őrség árdrágító ügyekben eljáró kapitánysága elítélte Hoffer Mátyást cigarettadrágításért két hónapi fogházra és 2000 korona pénzbüntetésre, Reich Géza kávéméröt három hónapi fogházra és 1000 korona pénzbüntetésre, Kohn Sámuel szabót egy hónapi fogházra és 1000 korona pénzbüntetésre, Ficher Samu fa- és szénkerexkedőt egy hónapi fogházra és 1200 korona pénzbüntetésre, Mayer Józsefné rongykereskedőt cukor- és lisztdrágításért három hónapi fogházra és 2000 korona pénzbüntetésre, Schweitzer Bódog üzletvezetőt két hónapi fogházra és 2000 korona pénzbüntetésre, nővérét Schweitzer Klárát, a Teréz korút 6. szám alatti csemegekereskedés üzletvezetőjét 15 napi elzárásra és 3000 korona pénzbüntetésre ítélték."

Egyébként nem szívesen mondok róla véleményt, mert egy könyvét sem olvastam, nem vonz. Rövid gondolatait olvasgattam és elég sekélyesnek találtam. Nekem még igazán irodalomértő, olvasott ember nem dicsérte, kivéve Turcsány Pétert. De ő meg Wass Albert kiadója, tőle nehéz elfogulatlanságot elvárni.

2. Péter Gábor gyilkos, de nem azért, mert pl. Szálasit fogva tartotta és kihallgatta. Ebben még elég jól tette adolgát. Egyébként meg tényleg gyilkos, nincs rajta mit mentegetni.

3. "hogy úszhatta meg akasztófa nélkül"

"Himmler olyan embereket is a biztos halálba küldött, akikre paragrafus igazán nem volt. "

Hazaküldött Magyarországra, ahol egy Szövetséges Ellenőrző Bizottság gyakorolta a hatalmat. Ekkor még ÁVH sem volt, Ávo sem, Péter Gábor a Magyar Államrendőrség budapesti parancsnoksága állambiztonsági osztályának volt a vezetője. Ebből később lett Ávó és ÁVH, de kétségtelenül első perctől kezdve voltak munkájukban torzulások. Ezek azonban idővel váltak csak meghatározóvá. Ekkor még többpártrendszer volt, kisgazda vezetéssel. A BM persze kommunista kézben volt.

Ez ugye nem Péter Gábor AVH főparancsnok? Mert neki más volt az eredeti nevel. Ki ez az Auspitz?

1. Himlerről nem gondolom, hogy kommunista lett volna. Az amerikai hadsereg tisztje volt, ő fogta el és szállítatta haza a később háborús bűnösként elítélt embereket, Bárdossytól Enre Lászlón éés Bakyn át Szálasiig. Mindezt meg is írta egy könyvben.

Elég indulatos, rossztermészetű, elfogult ember volt a könyvéből ítélve, de önmagában az, amit ekkor tett, nem kifogásolható. Segített bíróság elé állítani nevezetteket, nem ő ítélt felettük.

2. Péter Gábor ekkor a fenti "háborús bűnösök" felelősségrevonásában tüsténtkedett. Szálasi kedves, derék embernek nevezte - fene az izlését. Már ekkor is tett elfogadhatatlan dolgokat, politikai okból, ld. Demény Pál letartóztatását és fogvatartását. De azért én nem vitatnám, hogy pl. gyilkos nyilas pártszolgálatosokat felelősségre kellett vonni.

3. Ugyanakkor persze a gyömrői gyilkosokat is felelősségre kellett volna vonni, amit Péter Gábor elmulasztott.
---------------------------

Így elég összetett szerepe volt. Kérdés ki miért haragszik rá. Nem vagyok biztos, hogy te és én ugyanazért ítéljük el. (Bár biztos vannak átfedések.)

1919 április 12. – szombat

Ma lényeges változásra került sor a tényleges hatalomgyakorlásban. Olyan indoklással, hogy nehézkes és hosszadalmas összehívni gyakorta a nagylétszámú Népbiztosok Tanácsát, öttagú Politikai Bizottságra ruházták a kormányzótanács teendőit.
Kun Béla, Landler Jenő, Böhm Vilmos, Fiedler Rezső, Garbai Sándor alkotta az ötös testületet.

* * *

"PARANCS

A Vörös Őrség a hadsereg kiegészítő részét alkotja. Ezért annak keretében bizonyos ügyeket szigorú rendszabályok szerint kell kezelni.

Elrendeljük tehát, hogy ha a Vörös Őrséghez tartozó bármely alakulatnál ellenforradalmi megnyilvánulás észlelhető, azokat akik az ellenforradalmi mozgalmat szítják, vagy vezetik, ne forradalmi törvényszék elé állítsák, hanem tettenérés esetén azonnal a helyszínen halállal büntessék.
(...) Felhívjuk az összes parancsnokokat, hogy ezt a rendelkezést a személyzet előtt mindenütt hirdessék ki és szigorúan és kíméletlenül alkalmazzák, mert különben a parancsnokokat állítjuk a forradalmi törvényszék elé.
Budapest, 1919. április 12.
Landler s.k.
Vágó s.k.
belügyi népbiztosok."

* * *

Glossza a Népszavában:

„Krisztusban atyja, Prohászka Ottokár, Székesfehérvár nagynevű püspöke Nagy Károly sárosdi plébánost ... áthelyezte Zámolyra.
A plébános a felvilágosodottabb papok közé tartozik... Hívei ragaszkodnak hozzá és vissza akarják vinni Sárosdra. Gyűlést is tartottak e tárgyban és szándékukat a püspöknek, Prohászka Ottokárnak is bejelentették. A püspök úrnak persze nem tetszik, hogy tekintélye csorbát szenvedjen és most fühöz-fához kapkod, csakhogy a nép kívánságának teljesedését meggátolja. Többek között a sárosdi kántortanítóhoz is levelet intézett ...amelyből a következő érdekes részletet közöljük:
Magyarázza meg a népnek, hogy egy pap, aki az egyházi hatóság tilalma ellenére betör egy javadalomba és azt elfoglalja, fölfüggesztetik hivatalából, sem miséznie, sem házasságot megáldania nem szabad, gyóntatásban nem oldozhat föl a bűnökből... és az egész község, ha a paphoz ilyen szomorú¬an ragaszkodik, az egyházzal ellentétes helyzetben és a bün állapotában van. Ez kell-e nekünk és megviselt hazánknak most?...

Nem, kedves Prohászka Ottokár püspök úr, Kr-ban atyánk, valóban nem az kell megviselt hazánknak hogy a sárosdi népnek az legyen a papja, akit ő akar, hanem az a haza érdeke, hogy az ön zsarnoki akarata legyen továbbra is az úr.

De annyit mégis elárulunk önnek, hogy most világforradalom közepén vagyunk s ilyen püspöki heccek vagy megnevettetik az embereket, vagy úgy megbosszantják, hogy aki eddig nem tette, az is hátat fordít az efféle uraknak, aminő a püspök úr."

* * *

Az alábbi felhívást hozták nyilvánosságra Budapesten:

„Jelentkezzenek, akik elhagyják az egyházi pályát!
Fáber Oszkár, a közoktatási népbiztosság vallásügyi likvidáló megbízottja fölhívja azokat, akik az egyházi pályát el akarják hagyni és tanítói oklevelet akarnak szerezni, jelentkezzenek április 20-ig a vallásügyi likvidáló bizottságnál.

A mezőgazdasági oktatók tanfolyamára ugyanitt (Országház, VII. kapu) lehet jelentkezni."

* * *

Az alábbi tájékoztatót hozták nyilvánosságra Budapesten:

"Aki az otthoni borotválkozás céljára egy darab borotvaszappanra igényt tart, forduljon csakis válaszos levelezőlapon a Magyar Olaj- én Zsíripari Központ Szappanelosztó Irodájához (Budapest, VI., Vád körút 33.) és közölje pontos címét, valamint a foglalkozását is.

Egy darab 10 dkg-os borotvaszappan legalább négyhavi szükségletre szól. A szappan a levelezőlap válaszrészén, az iroda által megjelölt cégnél lesz átvehető, darabonként 1,50 korona áron a levelezőlap beszolgáltatása ellenében."

* * *

Közköltségen rendelt (söjtöri vacsora a forradalmi kormányzótanács részére a Nemzeti Kaszinó konyhájáról:
50 adag leves 100,-K.
50 adag sertéskaraj 700,- K.
50 káposztaköret 75,- K.
150 db töltött palacsinta 240,- K
50 feketekávé 100,- K.
50 adag kenyér 5,- K.
Két szakácsnak 40,- K.

A későbbiekben elmaradtak a rendszeres vacsoraszámlák, mert a Forradalmi Kormányzótanács tagjai testületileg beköltöztek a Dunakorzón lévő Hungária Szállóba, amelyet ettől kezdve Szovjetháznak emlegetett a közvélemény.

A Hungáriában nemcsak laktak, de a hotel éttermét exkluzív kormányintézményként használták, szigorú karhatalmi őrizettel. Az itteni szolgálatot Cserny József különítményének válogatott tagjai, a Lenin-fiúk látták el. (ez volt az úgynevezett „fix-őrség)

A fennmaradt német listák szerint Buchenwaldban összesen 34.375 ember halt meg, de egy 1945 április 24-én kelt amerikai titkosszolgálati jelentés szerint a halálos áldozatok száma ennél kevesebb, 32.705 volt. Ezt a számot az 1945 júniusában az amerikai kormány elé terjesztett második jelentés már 33.462 elhunyt fogolyban jelöli meg, amiből 13.056 fő az 1945 januárjában kitört, és a táborban három hónapig tomboló tífuszjárványnak esett áldozatul.

Hatvan évvel később a hivatalosnak elismert adatok szerint a nácik Buchenwaldban 1937 júliusa és 1945 áprilisa között 56 ezer embert gyilkoltak meg, és az amerikai csapatok 1945 áprilisában 21 ezer csontig lesoványodott foglyot szabadítottak fel. A buchenwaldi haláltáborban a fasiszták hét és fél év alatt 11 ezer zsidót öltek meg és 4 ezer zsidó származású fogoly volt életben, mikor 1945 április 11-én délután negyed háromkor az első amerikai tank keresztülgázolt a szöges drótkerítéseken.

1945 nyarán a jaltai egyezmény keretében az amerikai csapatok kivonultak Kelet-Németországból és július 3-án átadták a buchenwaldi és a sachsenhauseni haláltáborokat a szovjet Vörös Hadsereg katonáinak.

A buchenwaldi bejárati kapura német és orosz nyelven új név került: II. számú Szovjet Koncentrációs Tábor.

A megszálló szovjetek ezrével hurcolták a német polgári lakosságot a sértetlen állapotban megörökölt haláltáborokba. Buchenwaldban 1945 augusztus 20-a és szeptember 17-e között az oroszok 1.392, de három hónap múlva már több mint 6.000 németet tartottak fogva. A foglyok létszáma 1947 tavaszára elérte 16.371 főt, a buchenwaldi szovjet koncentrációs táborba összesen 28.455 főt internáltak, az itt elhunytak száma 7.113 férfi, nő és kisgyermek volt. A tábort végül 1950 februárjában a Németország keleti felét megszálló Vörös Hadsereg felszámolta.

A németországi szovjet koncentrációs táborokban a halálozási arány sokkal magasabb volt, mint az SS által irányított náci táborokban.

A Vörös Hadsereg katonái 1945 és 1950 között - szovjet adatok szerint 122.671 német civil személyt internáltak a németországi szovjet táborokba és ebből több mint 90 ezer ember pusztult el a túlzott munkavégzés, a kínzások, a nyilvános kivégzések, az éhezés, a betegségek és a járványok következtében.

Nagyon sok német foglyot a Vörös Hadsereg marhavagonokban a szibériai Gulag haláltáborokba deportált, Buchenwaldból a leghosszabb német foglyokkal töltött vonatszerelvény 1947 február 8-án hagyta el a vasútállomást.

1991-ben, a Kelet-Németországot megszálló orosz csapatok kivonulása után a Sachsenhausen melletti erdőben feltárt több mint ötven tömegsírban 25.500, a Fünfeichen, Lamsdorf és Ketschendorf falvak határában feltárt tömegsírokban további 65 ezer 1945 május 9-e után meggyilkolt német férfi és női fogoly csontjait találták meg. A legnagyobb méretű tömegsírban öt méter magasan feküdtek egymáson a halottak.

A múlt vasárnapi megemlékezésre Weimarba érkezett Angela Merkel, a jelenleg ellenzékben lévő CDU elnökasszonya, Paul Spiegel, a Németországi Zsidók Tanácsának elnöke, Jorge Semprun volt spanyol kulturális miniszter és Kertész Imre Nobel-díjas író mellett Gerhard Schröder német kancellár is.

"Weimar városának neve összeforrt a költőfejedelem Goethével, a köztársaság eszméjével, az emberséggel, a felvilágosodással és az idealizmussal (...), de a kultúra és a barbarizmus ilyen arányú közelsége elnémít minket" - mondta lehajtott fejjel városi nemzeti színházban Schröder, aki beszédében nem felejtette el megemlíteni a németországi szovjet koncentrációs táborokban meggyilkolt honfitársait sem.

Oroszország nem képviseltette magát az eseményen.

A kommunisták gyömrői gyilkosságai (dokumentumfilm) 52:59 perc
http://tdyweb.wbteam.com/Utolag.htm

Péter Auspitz Gábor és Himler Márton.
1945 után ők voltak az orosz megszállók és a kiszolgáló itthoni kollaboráns bolsik hóhérvezérei. Jóváhagyásuk nélkül a gyömrői kommunista vérengzés se történhetett volna.

(Kaleb, te se vagy igazi garancia arra, hogy XX.század gyilkos kommunista söpredékének a mosdatását és felmentését a balliberális spiró-hiller-karsai történelemhamisító bandával sikerre tudnád vinni.)

*