1919. április 11. – péntek

Kun Béla felszólalása a Budapesti Tanács ülésén:

"Nemzetközi proletárforradalom: -ez az első szavam azokhoz, akik itt a budapesti proletárság képviseletében összejöttek. Hála az orosz proletároknak, hála az orosz bolsevikieknek, akik a szenvedések poklán keresztül harcolták végig a maguk forradalmát, megmutatva az utat, amelyen elindulva lerakhatjuk az alapjait a kommunista társadalomnak.

Innét az egész világ proletáriusához szólok... Ünnepélyesen jelentem ki, hogy cselekvésünket a nemzetközi forradalomra építettük, hogy a diktatúrának ez a hazája a nemzetközi proletárság hazája. Nincs közöttünk és nem tekintünk sem faji, sem vallási, sem egyéb különbséget, csak egyet: az osztálykülönbséget."

***

Cikk a Népszavában:

„A Ferenc József-szobor elrablásáról, mint elítélendő egyéni akcióról írtunk a szombati lapunkban.

Ez az értesülés azonban félreértésen alapult, mert amint most a közoktatásügyi népbiztosság közli: szó sincs egyéni akcióról, még kevésbé rablásról, mert a közízlést sértő, művészileg tejesen értéktelen szobor eltávolítását, illetve szétrombolását a közoktatásügyi népbiztossággal egyetértésben a művészeti és múzeumi ügyek politikai megbízottja rendelte el.

A népbiztosság azt is közli, hogy nem csak ez az egy szobor, hanem az összes Habsburg király-szobrok sorra kerülnek, sőt valószínűen az egész milleniumi emlékművet le fogják bontani. A magunk részéről helyeseljük, és örömmel üdvözöljük a közoktatásügyi népbiztosság-nak ezt a forradalmi rendeletét, legalább nem fogják Budapest utcáit népgyilkosok és hóhérok szobrai ékteleníteni...

Azonban a Habsburg-szobrok és a millenniumi emlékmű szobrain kívül is van még egy pár szobor a főváros utcáin, amelyeket melegen ajánlunk a népbiztosság figyelmébe. Itt van például Werbőczy Istvánnak, a leggyalázatosabb jobbágy törvény megalkotójának szobra... Ezt a szégyenletes emlékművet már az októberi forradalomnak el kellett volna söpörni, de hisszük, a proletárdiktatúra ezt a tisztító munkát is hamarosan elvégzi majd."

***

A Nagykanizsán megjelenő Zalai Népakarat közölte e napon Zala vármegye kettészakításáról:

"... A belügyi népbiztosság távirata, amelyre egészen objektív ítélettel rá lehet mondani, hogy gordiuszi csomót vágott ketté, a következő:

Direktórium Nagykanizsa.
A zalaegerszegi direktóriumnak a következő táviratot küldtük.
Elrendeljük, hogy Nagykanizsa a hozzá beosztott hét járással külön megyei tanácsot, valamint Önök is külön megyei tanácsot alakítsanak a Zalaegerszeghez beosztott öt járásból.

Landler Jenő s.k.
belügyi népbiztos
Vágó Béla s.k.
belügyi népbiztos.

***

Nagy riadalom támadt e napon a budapesti Exelsior Szállóban, mert a huszonnyolc éves dr. Ungár Simonné, ez a kifogástalan megjelenésű és viselkedésű vendég öngyilkosságot követett el ismeretlen méreggel.

Továbbá: Reininger Simon hatvanhárom éves kereskedő, mivel elvették tőle a megélhetés lehetőségét, leugrott a harmadik emeletről az Aréna út (jelenleg Dózsa György út) 117-ben és szörnyethalt.

Bellák Róza huszonegy éves erkölcsös hajadon gázzal mérgezte magát halálra a Nefelejcs utca 51-ben.

*
LENDÜLETBEN volt az ország!

Gyilkosság Gyömrőn
Csaba Gyula evangélikus alesperes mártíromsága és az elmaradt elégtétel
2003. szeptember 13. (31. oldal)

Stefka István

----------------------------

Csaba Jolán életét végigkísérte édesapja értelmetlen halála. Ma sem tudja elfelejteni a rettegésben eltöltött szörnyű hónapokat. Szerinte a bosszúállás gyökereit az első világháború utáni kommünben kell keresni. Péteri, ahol Csabáék éltek, evangélikus község volt, evangélikus iskolával és templommal. Az akkori tanító, Horcsák Lajos a Tanácsköztársaság alatt olyan szélsőséges magatartást tanúsított, hogy a Horthy-éra megfosztotta a diplomájától. Nem lehet tudni, miért, de gyűlölte a papokat.
– 1919-ben a paplakba az ablakon keresztül belőtt a tanító – emlékezik vissza Csaba Jolán, aki akkor hároméves volt –, a golyó a kiságyam párnájába fúródott. Apám nem jelentett fel senkit, de az egész falu tudott erről.
Horcsák azt hitte, hogy Csaba Gyula evangélikus lelkész tiltatta ki az iskolából. Pedig nem ez történt: nemcsak Péteriben, hanem az ország összes iskolájában eltiltották a tanítástól. Horcsák Lajosnak mégsem kellett éhen halnia, mert a községházán írnok lett, és ezt a munkakört a második világháború végéig betöltötte.
– 1944 novemberében, amikor a szovjetek nyomultak Budapest felé, ellepték a járás területét, minden megváltozott – folytatja Csaba Jolán. – A munkaképes férfilakosságot a szovjetek összefogdosták, és kivitték a Gyömrő és Maglód között húzódó vonalra sáncot ásni. A bátyámat elhurcolták „malenkij robotra”. Három és fél év múlva került haza Asztrahánból. A sógornőm, a három gyerek, a nővérem és én Péteribe, a szüleim házába menekültünk. Még a húsvétot is együtt töltöttük, de nekem vissza kellett jönnöm a fővárosba, mert a mérnöki irodában elkezdődött a munka. Április közepén elbúcsúzkodtunk, és apámat akkor láttam utoljára.
Mi történt Csaba Gyula evangélikus lelkésszel? A családtagok visszaemlékezései mellett a környékbeliek elbeszéléseire, dokumentumokra, levéltári kutatásokra, Futó Dezső kisgazdapárti képviselő parlamenti felszólalásaira, tudományos munkákra és az 1991-ben keletkezett ügyészségi iratokra hagyatkozhatunk.
Palasik Mária a Valóság 1995/4. számában leírta, hogy a járásban a volt vöröskatonákból és 1919-es direktóriumi tagokból megalakultak az úgynevezett nemzeti bizottságok Gyömrő központtal. Sulyán Pál visszaemlékezése szerint „akkor döbbent meg a község, amikor Schwarzstein Tibor vörös karszalaggal kiállt a községháza lépcsőjére, és kihirdette a proletárdiktatúrát… 1945. február elején helybeli suhancokból, illetve meglettebb korú, úgynevezett proletárokból rendőrséget verbuváltak, amelynek tagjai szintén vörös karszalaggal jártak. A gyömrői járásban Balczer, Bacher, Gattyán, Jedlicska, Sinkovics, Majszik, Fürtös, Hancsák, Jenei, Krupka, Jakab stb. nevű emberek kezébe került minden hatalom. Ők voltak élet és halál urai. Ők voltak, akik internáltak, és szemrebbenés nélkül, önkényesen kivégeztek vagy kivégeztettek embereket.”
Csaba Jolán édesanyja elbeszéléséből tudta meg, hogy valójában mi történt.
– Április 30-án apám gyalog ment át temetni Gyömrőre – emlékezik vissza a lelkész lánya. – Ugyanis egyházkerületéhez Gyömrőn kívül Mende és Monor is hozzátartozott. Amint kiért a faluból, két kerékpáros péteri rendőr szegődött hozzá. Az egyik Herzfeld Imre akkori alparancsnok volt, és megkérdezte, hová megy, miért nem jelentette be távozását a községházán. Megjegyzem, édesapám olyan magyar és orosz nyelvű hivatalos igazolással rendelkezett, amely munkája ellátásához szabad közlekedést engedélyezett számára ebben a körzetben. Akkor továbbengedték, de azt mondták neki, hogy ennek még lesz következménye. Lett is! – sóhajt fel Csaba Jolán. – Május elseje éjszakáján arra ébredt fel édesanyám, hogy édesapám gyertyát gyújt és öltözik. Hová akarsz menni? – kérdezte anyám. – Itt vannak értem Gyömrőről – válaszolta. A nyitott ablakon keresztül egy férfi bekiabált: „Hallgasson, semmit sem szabad mondania!” Apám két férfi kíséretében távozott. Anyám akkor látta utoljára.
A dokumentumok szerint Csaba Gyuláné néhány nap múlva feljelentést tett az államrendőrségen férje eltűnése miatt. A Pest Vidéki Ügyészség 597/1945. iktatószámmal ellátott irata részletesen tájékoztat arról, hogy Csaba Gyuláné hiába érdeklődött a gyömrői községházán, valamint a helyi rendőrségen férje hollétéről, mindkét helyen azt állították, hogy semmit nem tudnak a lelkészről. Gyömrőn, a járási székhelyen a főszolgabíró és a járási parancsnok egybehangzóan állította: Csaba Gyula elfogatására nem adtak ki parancsot, a börtönben a foglyok között nem található. Ugyanebből az iratból azt is megtudjuk, mit suttogtak a faluban az evangélikus lelkészről. Horcsák Lajos volt tanító ilyen kijelentéseket tett: „ütött a potrohos papok végórája, táncot járunk a papok fején”. Sőt hozzátette, hogy aki tenni mer valamit az evangélikus lelkész ügyében, az a paphoz hasonló sorsra jut. Jáger főjegyző ezt azzal fűszerezte, hogy a „papoknak is meg kell tudniuk, mi a börtön”.
Nyilván ez volt az egyik nyitánya a papság, a keresztény egyházak üldözésének. Csaba Jolán édesanyja a sikertelen kísérletek után Virág Jenő evangélikus lelkésszel együtt levelet írt Raffay Sándor evangélikus püspöknek, amelyben a segítségét kérte. A levelet személyesen vitte el neki, a betegeskedő püspök elolvasta, de nem tudott tenni semmit. Később derült ki, hogy már nem is segíthetett volna, mert akkor a lelkész már nem élt. A vallomások szerint az áldozatok többségét fasiszta ügyekben való részvétel indokával fogták el, és kísérték Gyömrőre. Egy-két napos fogva tartás és kihallgatás után aláírattak velük egy szabadlábra helyezésükről rendelkező nyilatkozatot, majd ahelyett, hogy elengedték volna őket, szörnyű kegyetlenséggel végeztek áldozataikkal. Csaba Jolán később tudta meg, hogy édesapja szemét kiszúrták, nyelvét kitépték, a nemi szervét levágták, keresztre feszítették, és azt mondták neki kínzói: menj istenedhez! Palasik Mária említett közleményében nyilvánosságra hozott kutatásai szerint Soponyai Gyula vendéglőtulajdonost élve temették el, a sarkába patkószeget vertek. Az ecseri plébános szemét is kiszúrták halála előtt, és megásatták vele a sírját. Az exhumálásnál derült ki, hogy nem elég mély sírt ásott magának, s lábait a kutyák lerágták.
A gyömrői gyilkosságok akkor kerültek nyilvánosságra, amikor 1945. április végén egy gyászruhás asszonyokból álló küldöttség felkereste Futó Dezső kisgazda képviselőt. Futó Dezső abban az időben a Kis Újságban olyan cikkeket írt, amelyekben a rendőrség túlkapásairól számolt be. Csaba Jolán édesanyja is elment a képviselő-újságíróhoz, akinek a tanácsára a férjüket kereső asszonyok a belügyminiszterhez, Erdei Ferenchez fordultak. Erdei azonban – Csaba Jolán szerint – mellébeszélt, kilátásba helyezte a vizsgálat megindítását, de valójában semmi sem történt. Talán annyi, hogy szeptemberben egy holttest exhumálásánál megjelent Zöld Sándor belügyi államtitkár, aki leállította a vizsgálatot.
Egyháztörténeti szempontból Böröcz Enikő levéltáros vizsgálta a gyilkosságokat, aki tanulmányt is írt A bányai egyházkerület első találkozásai a baloldali diktatúrával Raffay Sándor püspökségének az időszakában, 1944. október végétől 1945. április végéig címmel. A kutató elmondta, hogy Csaba Gyula alesperes a pesti felső egyházmegye második embere volt. A körülményeket meghatározták a szovjet csapatok garázdálkodásai, másrészt a régi helyi közigazgatás összeomlása, illetve az új felállása, amely főként baloldali elemekből állt. Böröcz Enikő szerint a gyülekezetek szenvedései ugyanolyanok voltak, mint a polgári lakosságéi. Gyömrőn az volt a különlegesség, hogy két nemzeti bizottság állt fel. Az egyik magyar érzelmű, keresztény gondolkodású, tanult emberekből állt, a másik részben tizenkilences kommunistákból, részben munkaszolgálatból vagy koncentrációs táborból hazatért zsidó származásúakból. Az egyik konszolidációban gondolkodott, a másik tisztogatásban. Ez utóbbi a helyi „reakció” fenyegetésére hivatkozva meggyilkoltatta a másik nemzeti bizottság vezetőjét, Czövek János gazdálkodót. Czöveket éjjel kihívták a háza udvarára, és tarkón lőtték. Ezzel kezdődött el a gyömrői gyilkosságsorozat. Ezután szabadult el a pokol, a bosszúhadjárat, amelynek áldozata lett Csaba Gyula evangélikus lelkész, mint a környék intelligenciájának egyik kiemelkedő személyisége.
Böröcz Enikő levéltári kutatásaira hivatkozva elmondta, hogy a gyömrői gyilkosságok áldozata volt gróf Révay József liberális demokrata, antifasiszta magatartásáról ismert filozófus, egyetemi tanár, Steinmetz Miklós kapitány, a 317. szovjet hadosztály egykori politikai tisztje és gróf Corinini János is, akinek a járásban volt kastélya. Corininit agyonverték, nem lehet tudni, miért. Révay grófnak földbirtoka volt Úriban, és földet akart osztani, ráadásul Rákosi Mátyás menlevelével rendelkezett. De mielőtt a menlevelét elolvasták volna, kivégezték, mert gróf volt.
A törvénytelenségekről már 1944 decemberében kétségbeesett levelet írt Rákosinak – az egyébként magyar származású – Steinmetz kapitány, amelyben kérte, állíttassa le a direktórium tagjait, mert emberek tűnnek el. Ez még Csaba Gyula lelkész meggyilkolása előtt történt. Steinmetz leírta azt is, hogy az előzőleg itt áthaladt szovjet csapat, a 49. gárda hagyta jóvá a kommunisták tevékenységét. Tehát a későbbi parlamentert nem a németek gyilkolták meg, ahogyan évtizedekig hazudták, hanem az oroszok lőtték hátba, hogy ne akadékoskodjon tovább. Zsebében megtalálták a Rákosinak címzett levelet. Sokkal szövevényesebb volt a gyömrői ügy, mint akkor sejtették – magyarázza Böröcz Enikő.
A gyömrői gyötrelmekről parlamenti interpellációt nyújtott be Futó Dezső kisgazda képviselő 1946 februárjában, ám nem ért el eredményt. Három belügyminiszter kezén ment át az ügy – Erdei Ferencén, Nagy Imréén és Rajk Lászlóén –, de a gyilkosságokat eltussolták. A levéltári adatok azt bizonyítják, szögezi le Böröcz Enikő, hogy a gyilkosságokról tudott Ries István szociáldemokrata igazságügy-miniszter, sőt Tildy Zoltán köztársasági elnök is. Gyömrőről és környékéről másfél száz ember tűnt el, de csak huszonhárom személy halála bizonyosodott be az akkori nyomozás során. Végül is annak ellenére, hogy országos visszhangot keltett az önkényeskedés, és néhány gyilkost perbe fogtak, az 1948. február 1-jei amnesztia az elkövetők számára az ügy jogi lezárását jelentette.
Ötven évvel később, 1990-ben Török Gábor, az MDF országgyűlési képviselője a parlamentben interpellált a gyömrői bestialitás ügyében. A Legfőbb Ügyészség 1991-ben meghallgatta ugyan a még élő tanúkat, az áldozatok családtagjait, sőt Futó Dezső volt nemzetgyűlési képviselőt is, de az ügyész megtagadta a további nyomozást. Az áldozatok hozzátartozói úgy érezték, hogy becsapták őket: azt az elégtételt sem kapták meg, hogy a bíróság kimondja, a gyilkosok bűnösök voltak, a szeretteik pedig ártatlanok.
Egyházügyi tanulsága is van ennek a kornak. Böröcz Enikő úgy látja, hogy a hitvalló püspökök felkarolták a szenvedők ügyét. Akik viszont idomultak a mindent és mindenkit maga alá gyűrő kommunista hatalomhoz, és az általa előírt ellenségképben gondolkodtak, azok egyházuk belső parancsa ellenére sem tettek semmit az üldözöttekért. Ilyen volt például Dezséry László püspök, aki a börtönbe vetett Ordass Lajos helyére ült, és ilyen volt Vető Lajos püspök. Ők a hatalom szája íze szerint azt mondták, hogy a szocializmus felépítése emberáldozatokkal jár.
Ilyen emberáldozat volt Csaba Gyula péteri evangélikus lelkész.
Csaba Jolán a mai napig így őrzi édesapja emlékét:
– Szerette a gyerekeit, becsületességre és szeretetre nevelt minket. Én még mindig abból élek, amire ő tanított. Édesapám lelke és a gyilkosok lelke Isten előtt van. A bosszúállás nem a mi dolgunk.

A legundorítóbb a komcsi ügyész fickó volt, aki a film során csak azt szajkójta, hogy a tömeggyilkosok ügyében ügyészi és bírói teendő nincs, hiszen a még élő elkövető sem akar nyilatkozni.

Közzé tették e legalább a gyilkosok listáját?

Miért nem interjúvolják meg a gyilkosok leszármazóit is, hogy mi a véleményük az apjukról?

A szovjet megszállást követően egykori 19-es kommunisták és direktóriumi tagok néhány csavargóval és volt nyilassal karhatalmat szerveztek, majd összefogdostak, kegyetlenül megkínoztak (szemkiszúrásokkal és nemi szervek levágásával), majd meggyilkotak 28 embert.
Ezek egyetlen bűne az volt, hogy polgári emberek voltak, orvosok, ügyvédek, bírók, papok, tisztviselők.

Egy kisgazda rendőrkapitány ugyan még le tudta őket tartóztatni később, de a kommunista belügyminisztérium amnesztiájával szabadultak, a hajuk szála sem görbült.

1919 április 10. – csütörtök

Napi hírek a Népszavából:

„A hónapok óta bezárt iskolákat csütörtökön kinyitja a vörös tavasz és bevonul a tantermekbe a proletár világfelfogás szelleme.

Az iskolavezetők ismertetni fogják a tanulókkal a nagy átalakítást, majd sorra kerülnek a Forradalmi Kormányzótanács eddig kiadott rendeletei, amelyeket a tanítók hű szellemben fognak megértetni növendékeikkel."

* * *

„A szociális termelés népbiztossága rendelete értelmében a vonós hangszerekre való húrokat minden üzletben és raktárban 1919. április 8-iki állapot szerint azonnal leltározni kell. A leltárban föl kell tüntetni a húrok pontos megnevezését, mennyiségét és hogy milyen hangszerekhez valók. (...)
A leltárt az üzlet (volt) tulajdonosa és a munkástanács (bizalmi testület) tagjai írják alá.
(...) Vonós hangszerhez való húrt csak a leltározás befejezése után és csak vásárlási engedély alapján lehet árusítani. (...) Engedélyt csak a zeneszövetség tagja kaphat és csak akkor, ha a zeneszövetség a szükségletet igazolja. (...)
Minden húreladásról könyvet kell vezetni."
(A Népszava közlése)

* * *

Annak, hogy az olvasztott disznózsír árát kilónként 16 koronában, a zsírszalonna árát pedig 13 koronában állapították meg, csak elméleti jelentősége volt, mert zsiradékot egyáltalán nem lehetett vásárolni.

* * *

„Eötvös Lóránd, a nagy hírű fizikus, egyetemi tanár 71 éven korában hosszú betegeskedés után meghalt Budapesten* - tudatta a lehető legrövidebben a hivatalos kommüniké.

* * *

Tények a fővárosi mentők ápr. 9-ei naplójából:

Dr. Bossányi Béla és felesége nem mertek otthon maradni éjszakára, mert napközben vöröskatonák látogatták meg őket fenyegető fellépéssel. A Gellért Szállóba mentek aludni.
Bossányi doktor magának is, feleségének is húsz centigramm morfiumot fecskendezett be. Reggel, amikor rá
juk találtak, a mentősök már eredménytelenül kísérelték meg visszahozni öket az életbe koffein- és kámforinjekciókkal.

A József korút és Baross utca sarkán Happert Mária húszéves egyetemista kísérelt meg öngyilkosságot az akkori idők hírhedt szerével, a szublimátoldattal.

A Síp utca 15.-ben Juhász Mariska huszonhat éves ápolónő arsotomin méreggel akart véget vetni az életének.

Petzkó Mária huszonhat éves szakácsnő attól remélt halált, hogy leugrott az ügyészségi fogház második emeletéről.

1919. április 9.

Sárospatakon mindenkit letartóztattak a vörösök, akit ellenforradalmi szervezkedéssel gyanúsítottak.

Valamennyiüket Sátoraljaújhelyre vitték és a forradalmi törvényszék ítélkezett felettük. Riskó József negyven év körüli gazdálkodóra kötél általi halált mondtak.

Kivégzése időpontjául kilencedike reggelét határozták meg, de a neki szánt akasztófát már előző este felállították a város közepén, a katolikus templom szentélye és Kossuth Lajos szobra között.

Az ítéletet Vasó György huszonkét éves mészárossegéd hajtotta végre a Sípos-féle terrorcsapat közreműködésével

Ugyanazok ítélkeztek most is, akik Sárospatakon a városháza vaskapujára köttették fel Becker Andrást.

A Sátoraljaújhelyen felakasztott Riskó Józsefet fél napon át a bitón hagyták közszemlére. Pipáját a szájába akasztották, ujjai közé szivarcsutkát dugtak.

1919 április 9. – szerda

Gantner hadnagy éjszakai jelentése nyomán kora reggel Fülesre sietett Sopronból testőrök kíséretében Entzbruder Dezső katonai diktátor, s vele legszorosabb barátja, Bors László vádbiztos.

A már korábban is igénybe vett Zichy-Meskó kastélyt szállták meg és késedelem nélkül hozzáláttak forradalminak mondott működésükhöz. Újra letartóztatták a két falu plébánosát, Körmendi János fülesi jegyzőt, velük együtt vagyonra és tekintélyre a legjelentősebb gazdákat. Bors László és Entzbruder Dezső szívósan faggatták a lefogottakat afelől, hogy kik kezdték az éjszakai támadást. Senki nem tudott semmiről. Ezt az egyöntetűséget konok rosszhiszeműségnek vélték a kihallgatok, s az ellenforradalmi érzület nyilvánvaló bizonyítékának.

Megparancsolták, hogy a község valamennyi fiatal emberét, aki betöltötte tizennyolcadik életévét, kísérjék a kastély kőfallal kerített udvarára. Tájékoztatták magukat, hogy melyik három legény apja a leggazdagabb. Ezeket külön állították, kijelentve, hogy agyonlövik őket, amennyiben fél órán belül nem tisztázódik, kik kezdeményezték és kik cselekedtek meg a vizsgálat tárgyát képező fegyveres akciót. Egyúttal futárautót menesztettek Sopronba Szedenik Viktorért, a kántortanító líceumi diákfiáért.

A fiú ismételten úgy vallott, hogy Szemelicker Antal küldte át öt üzenettel Malomházára, hogy fogjanak fegyvert a férfiak, jöjjenek segíteni kiverni Fülesről a vörösöket. Hallották a diák vallomását a jelenlévő letartóztatottak is.

A gyanúba mártott plébános szelíden szólt Szedenik Viktorhoz: „Egészen bizonyos vagy benne, hogy én küldöttelek, kedves fiam?" „Igen, a plébános úr küldött"--hangzott a felelet.

Szemelicker erre a többi letartóztatottat kérdezte: „Emberek, hát egy sincs maguk között, aki pártomat fogná az igazságnak megfelelően?" Mindenki mélyen hallgatott, mire a sorsa súlyosságát érző pap lemondóan jegyezte meg: „Ha a fiú szavát senki nem cáfolja, akkor nincs tovább módom igazam bizonyítására."

Kezdettől megfélemlítő harciassággal folytatta Entzbruder és Bors a kihallgatásokat, hosszú órákon át. Bors László mint vádbiztos népirtás és vérontás bűnét rótta a vádlott plébános terhére, miért is golyó által végrehajtandó halálbüntetést indítványozott. De ítélethozatalra a forradalmi törvényszéknek volt joga a tanácskormány rendelkezése alapján, ámbár ritka kivételtől eltekintve mindig az lett az ítélet, amit a vádbiztos indítványozott.

Hatást növelő célzattal helyben tartották meg a sebtében elhatározott tárgyalást. Ebéd után telefonált Sopronba Entzbruder, hogy a lehető legrövidebb időn belül autózzon Fülesre az ítélkező testület. Nevezetesen: a harminckét éves Zsitvai Lajos, aki nyomdászból lett a megyei forradalmi törvényszék elnöke, s a két szavazóbíró: a harmincnyolc éves Nagy Antal vasúti gépkezelő és a negyvenhét éves Schambauer Ignác asztalossegéd.

A mindvégig fenyegető haragossággal viselkedő Entzbruder Dezső elébük autózott, félúton találkozva parancsolóan közölte a háromtagú testülettel: „A papot feltétlenül halálra kell ítélni! Ha nem tesszük, akkor a papot is, de bennünket is agyonvernek az igazságot követelő katonák!„

Ennek ellenére délután négytől este kilencig tartott a tárgyalás a Zichy-Meskó kastélyban. Úgy történt, ahogy Bors László vádbiztos akarta.

Szemelicker Antal plébánost golyó általi halálra ítélték. Az ítéletet maguk a katonák akarták nyomban, a helyszínen végrehajtani. Időközben telefonált Sopronból Kellner Sándor teljhatalmú biztos, hogy ne Fülesen végezzék ki a papot, amennyiben halálra ítélik, hanem hozzák Sopronba. Zichy grófnő is könyörgött Entzbrudernek, kíméljék meg lakóhelyüket a szörnyűségtől, mert hogyan is élhetnének tovább borzadály nélkül olyan házban, amelynek falánál emberéletet oltottak ki.

Sopronban Kellner Sándor komolyan fontolóra vette, agyonlőjék-e a fiatal plébánost, amikor késő este az ítélet megerősítését követelte nála Bors László és Entzbruder Dezső.

Az elítéltet ugyanabban az épületben, a megyei törvényszék fogdájában őrizték, miközben sorsa fölött vitatkozott a három legfőbb helyi vezető. Kellnertöl kicsikarták a beleegyezést és Szemelicker Antal sorsa ezzel megpecsételődött. Kérésére papot engedtek hozzá, hogy a gyónás és áldozás szentségében részesüljön. Ezt a lelki szolgálatot Mihályi Ernő, a Szent Benedek-rend szerzetes tanára látta el.

Amíg együtt imádkozott a torvényszéki cellában a két pap, Entzbruder Dezső nagy igyekezettel sietett megrendezni a kivégzést. Félszakasz vöröskatonát sorakoztatott fel a törvényszék szűk udvarán, majd telefonon a helyszínre rendelte a parancsnoksága alatt lévő vasútbiztosító osztag ügyeleti készültségét. Ennek a háromszáznyolcvan fős osztagnak a 48-as laktanyában volt a körlete. A készültség ügyeletes parancsnoka Berta Viktor technikus volt. Rajnyi emberével a megnevezett helyre sietett, de sejtelmük sem volt, mi céllal rendelte el kivonulásukat Entzbruder.

Döbbenten vették tudomásul diktátor hatalmú elöljárójuk akaratát.

Szemelicker Antal már a szűk fogházudvar falánál állt, azon a ponton, ahol meg kellett halnia. A szeme láttára, a füle hallatára támadt éles vita a vonakodó katonák és a kivégzést megparancsoló Entzbruder között.

A naphosszat szakadatlanul indulatoskodó Entzbruder csőre töltött pisztolyát szegezte Berta Viktor készültségparancsnokra, hogy jelölje ki a sortüzet leadó hat embert, kösse be az elítélt szemét és vezényeljen tüzet. Pfeiffer János tüzértiszthelyettes, városi vörösőr-tisztparancsnok ki akarta oktatni Berta Viktort, hogy jellel és ne hangos szóval lövessen a kivégzendöre, de mind Bors László, mind Entzbruder türelmetlenül leintették, hogy akadékoskodásra semmi szükség. Berta ezután bekötötte Szemelicker Antal szemét.

A sortűzhöz a következő hat katonát léptette előre: Balog János lakatos, Cseki Nándor lakatos, Bohacsek Ferenc lakatos, Heiszenberger Rezső lakatos, Király Béla és Görtl Károly vasúti munkásokat. Zaklatottságukban alig tudtak célozni s az áldozat hat lövés után is eszmélete birtokában vergődött a földön.

Pfeiffer vörösör-parancsnok kiabálta: „Ne hagyják szenvedni, végezzen már vele valaki!" Erre a bal szélen álló Balog János a sebesülthöz lépett, és közelről fejbe lőtte. Dr. Szilvási Gyula, Sopron város tiszti fövorvosa megállapította a halál beálltát, majd Szemelicker Antal fülesi plébános testét a soproni Szent Mihály temetőbe vitték, ahol még éjfél előtt elhantolták.