Majd rájön, hogy ez nem megy. Ekkor hozzáteszi, hogy ennek feltétele, hogy az Antant is szereljen le. Meg hogy az adott helyzetben rabló imperialisták támadták meg az országot, amelyek területeket akarnak rabolni, és ezek ellen nemzeti gárdát kell szervezni. Meg eközben azt is mondja, ogy a fegyverszünetben elismerték a magyar szuverenitást a megszált területekre is, ami igaz, de mi már tudjuk, mennyit is ért.

Aztán jön azzal, hogy nem szabad sorozni és mozgósítani, mert nincs erő az érvényesítésére, és ez presztizsveszteség lenne a kormány számára. Ez ugyanakkor nevetséges. Amikor ég a ház, oltani kell, és nem azon filózni, hogy mi van, ha nem megy. Kit érdekel ilyenkor a "presztizs"?

Majd elmondja, hogy 3 évfolyamot mégis behívtak. Kiváncsi lennék, mi lett ebből.

2. "aki később az országának egyik legelszántabb ellenfelénél kap menedéket és nyugdíjat, az igen furcsa gondolatokat ébreszt az emberben. "

Ez a része tényleg érdekes, de én nem tudok elég megbízható adatot ahhoz, hogy véleményt formáljak. Előbb látani szeretném a tényeket.

Megjelenés: Budapest : Lantos, 1919
Terjedelem: 111 p. ; 20 cm.

Budapesten pl. a FSZEK-ben olvasható, helyben. Szegeden kölcsönözhető az Egyetemi Könyvtárban.

De most nem is őróluk beszélünk, hanem Linderről és 1918-ról. Linder Béláról, a KuK hadsereg hivatásos főtisztjéről, alezredeséről vagy ezredeséről, akit a király hadügyminiszterré nevezett ki 1918 október 30-án. 4-5 napig töltötte be a posztot, a magyar történelem talán legnehezebb pillanatában, egy vesztett háború után, amelynek csak a Monarchiában 2.000.000 halottja volt. A hadsereg a zendülés szélén. Most légy okos.

Mit tett 1918 október végén Prónay, Gömbös és a többiek? Mit tettek október és március között? Veszett nehéz helyzet volt. Linder szerepe és dilemmái rendkivül tanulságosak. Nem fújjolni kellene, hanem végiggondolni.

Sikerült elolvasnom Linder Béla könyvét, amit 1918 legvégén írt és 19-ben adott ki. Megrázó olvasmány. Zaklatott könyv, de nagyon érdekes. Nagyon jól kiderülnek elgondolásai, a helyzet, amiben döntenie kellett, a motívumai, gondolkodása.

Én leginkább Bulányi atyával rokonítanám pacifizmusát.

Ugyanakkor látni kell, mi motiválta elsősorban. A bolsevik jellegü katonalázadástól való félelem. Meg a tiszti ellenforradalomtól való félelem. Meg a hit az őj, igazságos, wilsoni világrendben, a népszövetség eszméjében, a döntőbíráskodás igazságosságában.

Javára kell írni, hogy amint kimondta, hogy nem akar többet katonát látni, rögtön hozzátette, hogy nemzetőrséget azonban igen. Meg nemzeti gárdát. Ennek megszervezésére nem maradt ideje.

A tanácsköztársaság hétköznapjai: 1919 április 8. – kedd

A váci laktanyaudvaron a vöröskatonák előtt arról tartott előadást a politikai megbízott, hogy szükség esetén az életét is feláldozza a proletár harcos a forradalom érdekében.

Hegedűs József vöröskatona erre úgy vélekedett, hogy ő semmilyen harcban nem lenne hajlandó önszántából megválni az élettől.

Kijelentéséért a váci katonai forradalmi törvényszék elé vitték.

Ennek a törvényszéknek Vida Tivadar ipolysági gyógyszerészsegéd volt az elnöke, tagjai Kovacsics Mihály harminchat éves vasesztergályos, Dózsa Jenő fodrászsegéd, vádbiztosa pedig Matejka János huszonnégy éves tanárjelölt.

Defetizmusért, bomlasztó nézetek terjesztéséért rögtönbíráskodással golyó általi halálra ítélték az újonc Hegedűs Józsefet, akit a tárgyalásról egyenesen a huszárlaktanya külső udvarára kísértek és ott agyonlőtték.

1919 április 8. – kedd

Füles községben teljesen helyreállt a rend, és a szomszédos Malomházán is nyugalom volt, noha erős feszültség és kölcsönös bizalmatlanság jellemezte a lakosság és a jelenlévő vörös fegyveresek viszonyát.

Sötétedés után sem mutatkozott semmi nyoma valamiféle rendellenességnek.

Már benne jártak az éjszakában, amikor arról értesítették a Fülest megszállva tartó osztag parancsnokát, hogy támadásra készülnek a két falu ellenforadalmárai.
Már be is ásták magukat a Füles felé lejtő malomházi domboldalon. Az éjszakai sötét ellenére jól látszik a három lövészfészek.

A riadóztatott vörösök hatalmas lövöldözéssel indítottak rohamot a három földhányás ellen. Vissza senki nem lőtt.

Amikor elérték a lövészfészkeknek hitt gödröket, megvilágosodott előttük, hogy azok a gödrök régebbről léteznek, nem mások, mint elszáradt vén diófák kiszedett tuskóinak helyei.

Gantner hadnagy, a falu fékentartására küldött ötven fős vörösosztag parancsnoka azonban úgy vélekedett, hogy azok a gödrök kiválóan alkalmasak orvtámadás kiinduló pontjául.

Minden valószínűség szerint igaz a jelentés a fehérek támadási szándékáról.

Véleményét tényként telefonálta meg Sopronnak, közölve, hogy fegyveres mozgolódásba kezdtek a helyi ellenforradalmárok.

(az eset jól jellemzi a Gyurcsány-kormány kommunikációs stratégiáját és lelkiségét is)

Hölgyeim és Uraim,
nos láttuk, milyen eröteljes és kitartó szerepet játszottak a zsidók Oroszország és Közép-Európa forradalmi mozgalmaiban. Olyannyira, hogy még az amerikai elnök, Woodrow Wilson is, 1919-ben a bolseviszta mozgalmat „zsidó” jellegünek titulálta. Figyelembevéve a forradalom elsö fázisában elpusztult emberek millióit, minden bizonnyal feltehetjük a zsidóság „tettes nép” megkérdöjelezését. A zsidók nagy számban voltak mind a vezetöi szinten, mind a cseka-kommandóban aktív. Ezáltal jogosan nevezhetjük öket „tettes népnek”. Akármennyire is szörnyüségesen hangzik. Ez a következtetés csak ugyanazon a logikai alapon nyugszik, amelyen a német nép globális elítélése nyugszik.

Hölgyeim és Uraim,
tekintsünk át figyelmesen a tényeket. A bolsevizmusnak és a forradalomnak elkötelezett zsidók elszakadtak vallási alapjaiktól. Eredetüket és nevelésüket tekintve zsidók voltak, világszemléletük szerint minden vallást gyülöltek szívükben. Ugyanez mondható el a nemzeti szocialistákról is. Legtöbbjük keresztény szülöi házból jött. Hitüket elvetve a keresztény és zsidó vallás ellenségei lettek. A bolsevizmust és nemzeti szocializmust jellemzö közös elem tehát, a vallásellenesség és istentelenség. Ebböl kiindulva kijelenthetem, sem a „németek”, sem pedig „zsidók” nem sorolhatók be a „tettes nép” kategóriájába. Viszont, teljes joggal elmondható:
Az istentelenek, Istent nélkülözö ideológiájukkal alkották e véres évszázad tettes népét. Az az istentelen ideológia adta a „gonosz ítéletvégrehajtók” kezébe a jogosultságot, igen a lelkiismeretet tetteik elkövetéséhez. Így kerekedtek önteltetn az isteni parancs fölé „Ne ölj”. Történelmileg tekintve ennek, egy példátlan tömegmészárlás lett az eredménye. Ezért, hölgyeim és uraim, és ezen okokból kifolyólag határozottan szállok síkra vallási gyökereinkhez és kötödésünkhöz való visszatérés mellett. Csak ezek oltalmában leszünk képesek további katasztrófák megelözésére, amelyeket az istentelenek ránkzúdítanak. A keresztény hit, az élet hite. Krisztus szavaival élve: „Azt akarom, hogy életük legyen éspedig annak teljességében” (Joh. 10,10). Amely szavak nem csak a földöntúli életet, hanem napjainkat és a túlélést érintik. Ezen oknál fogva olyannyira elengedhetetlen, hogy felvegyük Európa alkotmányának soraiba Istenhez való kötödésünket...

... Beszédem végéhez érve üzenem:

Tovább folytathatnánk a zsidó kommunisták forradalmi igyekezetének és eltökéltségének elemzését. A forradalmi elite valójában meggyözödésböl tette azt, amit tett. A KPÖ embere, Franz Koritcsoner szájából halljuk:” Egy eszméért hazudni, lopni, söt még gyilkolni is, ez bátorság, ehhez nagyság kell”. 1917-ben Grigori Sinowjew kijelenti: ” 100 millió oroszból 90 milliónak mellettünk a helye. A maradék számára nincs semmi mondanivalónk. Azokat ki kell irtani” (138.old.) Hasonlóan fogalmaz Moisei Volodarszki: „ A forradalom érdeke a burzsoázia teljes fizikai megsemmisítése” (138.old.) Majd Arthur Rosenberg szájából halljuk 1922-ben: „ A szovjet hatalom kötelessége megbékélhetetlen ellenségeinek hatástalanítása” (163.old.)

A kommunista zsidó forradalmárok szólamai, minden kétséget kizáróan, nem voltak üres fegyegetések. Halálosan komolyan gondolták. Egy professzori kutatást követöen, Churchill 1930-ban nyilvánosságra hozott egy statisztikát; miszerint a szovjet hatalomnak 1924-ig következö emberi áldozatai voltak: 28 orthodox püspök, 1.219 orthodox lelkipásztor, 6.000 professzor és tanár, 9.000 doktori diplomával rendelkezö, 12.950 földtulajdonos, 54.000 katonatiszt, 70.000 rendör, 193.000 munkás, 260.000 katona, 355.000 értelmiségi és maszek valamint 815.000 földmüves.

Részletek Martin Hohmann (CDU) kereszténydemokrata politikus 2003. október 3-i beszédéböl...

...meglepödve fogják tudomásul venni, hogy az amerikaiak autókirálya, Henry Ford 1920-ban egy könyvet adott ki a következö címmel: „The International Jew” –A nemzetközi zsidó- A könyvet 500 ezer példányban forgalmazták. Bestseller lett és 16 nyelvre fordították le. A szerzö müvében a zsidókat általános érvényüen „világbolsevikok” jelzövel illette, rányomva a „legtipikusabb zsidó jellemzök pecsétjét vörös Oroszországára”, a bolsevik forradalom tombolásának korában. „Minden mértéket kimerítöen” öket, mint a forradalom szerzöinek nevezi., akik elsösorban Oroszország, Németország és Magyarország tevékenykedtek. Ford könyvében egyfajta lénybeli hasonlatosságot állít fel a zsidóság és kommunizmus ill. bolsevizmus között.

De, hogyan jut el Ford, a számunkra náci „zsidó bolsevista” propagandaként ható tézisekig? Hallgassuk meg ehhez, mit mond a zsidó Felix Teilhaber 1919-ben: „ A szocializmus egy zsidó eszme...Évezeredeken át prédikálták bölcseink a szocializmust”. Tehát, nem mond ki mást, minthogy a kommunizmus és szocializmus bölcsöjét zsidó gondolkodók örizték. Páldaként, Marx mindkétoldali szülöágon rabbi ösöktöl származik. Képe büszkén díszíti egy zsidó kutatónö nappalijának falát, aki ugyancsak nem rejti véka alá meggyözödését ”Én úgy nevelkedtem, hogy egy zsidó embernek feladata a szociális jogokért való harc, neki haladónak és szocialistának kell lennie. A mi hitünk mindig a szocializmus volt”. A kommunizmus korai éveinek írásaiban mindig rálelünk hasonló vallásos utalásokra. Sokan azonosították magukat a bolsevizmusért elkötelezett zsidók közül a „világforradalom vallásos katonái” fogalommal. Hasonlóan remélte Kurt Eisner 1908-ban, hogy „a szocializmus hite” lesz a kivezetö út a „siralomvölgy kétségei”-böl és a „földi sors reménytelenségei”-böl. Leo Rosenberg 1917-ben a proletáriátust, egyenesen mint „világmessiást” dicsöíti.

Felmerül a konkrét kérdés; milyen mértékben képviselte magát a zsidóság a forradalom vezetöi rétegében? A hét fös „Bolsevik Politikai Bizottságban” négy zsidót találunk. Leo Trotckij, Leo Kamenjew, Grigorij Sinovjev és Grigorij Szokolnikov. A három nemzsidó; Lenin, Sztálin, Bubnow. 1917-ben a Forradalmi Központi Bizottság 21 tagja között, 6 a zsidószármazásút találunk, ami 28,6%-ot jelent. A zsidók kétségtelenül magas részvételi aránya a kommunista alapítóatyák soraiban és a forradalmi grémiumokban, semmiféleképpen sem csak a Szovjetúnióra korlátozódik.

A mi kommününkkel is ez a helyzet, csak sokkal rosszabb, mert megelőzte a világháború, ahol a társadalom széles rétegei állati szintre brutalizálódtak vissza. (Enélkül a háború nélkül egyébként talán nem is lettek volna Európában forradalmak.)

A Monarchiát, akárcsak az ancien régime-et, rengeteg ellentét feszítette. Megkésett jobbágyfelszabadítás, nagybirtokok, város és falu ellentéte, nemzetiségi ellentétek, köztük a nemzetiségek egyenőtlen gazdasági megoszlása. Hiszen mondjuk a román vagy rutén paraszttal szemben a nagybirtokosok, a kocsmatulajdonosok, a birtokok tobbségét üzemeltető berlők vagy a csendőrök mindig más nemzetiséghez tartoztak, ezért a gazdasagi, társadalmi ellentétek sokszor nemzetiségi ellentétként fejeződtek ki. Mindezeket az ellentéteket sokan látták, és sokan tudták, hogy valamit, valahogyan változtatni kellene. Ezért nem csoda, hogy a polgári forradalmat sokan támogatták, és sok becsületes embernek csak fokozatosan kezdett kinyilni a szeme.

De sokan, föleg a városi értelmiség egy része, nem volt hajlandó tudomásul venni az fenyegető hireket. Ez egy különösen aggasztó jelenség, hiszen szemünk előtt rajzolódik ki, ahogy egy jószándékú fiatal értelmiségi egyszercsak együtt menetel a legvéresebb terror képviselőivel. Ez egy jellegzetesen doktriner gondolkodásmód, amelyik az elvont elveket az emberek és az erkülcs fölé helyezi. A magyar polgári radikalizmusra szerintem jellemző ez a "vákumcsomagolt értelmiség", aki csak a saját köreiben mozog, füstös szobákban helyesel egymásnak, fittyet hányva az odakint történtekre.

Babits ebben az időben már a nyugatosok körében mozgott, és azok közül sokan támogatták a változásokat. Kosztolányi is, aki csak akkor ingott meg, mikor volt ujságiró kollégája, Kun Béla megkínálta egy halálos itélettel, csak úgy a társalgás részeként. Szabó Dezső is benne volt az alakuló kulturális kormányzatban, de hamar kilépett. A Kommün után aztán mindenkit kérdőre vontak, jószándékú gimnáziumi tanároktól kezdve a terror tényleges végrehajtóiig.

Más kérdés, hogy a honvédelem okán rengeteg olyan katonatiszt is támogatta a kommünt, akik számára a "kommunista" szitokszó volt.

Az első eset, amelyben az általános elégületlenség kifejezésre jutott, április 7-én Sárospatakon történt, ahol Becker András huszonhat éves földmíves vezetése alatt több gazdaember összeállt, hogy az ott kellemetlenkedő, csupa csőcselékből összeverődött vörösőrséget elkergessék. Beckert erős védekezés után, amelynek során egy vörösőrt agyonlőtt, kettőt pedig megsebesített, Riskó nevű társával együtt lefogták és a forradalmi törvényszék elé állították, amely egy cipészsegédből, egy géplakatosból és egy kádársegédből állt. Mint vádbiztos egy fiatal zsidó joghallgató szerepelt. Mindkét vádlottat halálra ítélték. Beckert a sárospataki városháza kapujának vasrácsára akasztották fel, Riskót elhurcolták Sátoraljaújhelyre és az ottani Kossuth-szobor mellett felállított akasztófán végeztek vele.

***

Körülbelül ugyanebben az időben Füles sopronmegyei községben hasonló okokból, elkeseredésből a vörösőrség garázdálkodása miatt, szintén zendülés tört ki, amelyet a katonaság hamarosan elfojtott. Entzbruder katonai biztos erre lefogatta a leggazdagabb emberek fiait és kijelentette, hogy valamennyijüket agyonlöveti, ha nem vallják be, hogy ki volt az, aki őket lázadásra buzdította. A letartóztatottak a falu plébánosát, Szedeniker Antalt nevezték meg. Ezt forradalmi törvényszék elé állították, melynek egy nyomdász, egy asztalossegéd és egy gépkezelő voltak tagjai. Szedenikert halálra ítélték, elhurcolták Sopronba és ott április 9-én éjjel agyonlőtték.

És legyen információ Gratz Gusztávról is, nehogy személye egyszersmind megkérdőjelezze hitelességét:

Meg ha olvasol Horthyt, Prónayt és hasonlókat. Az ü írásaikból is sok minden kiderül, hogy is gondolkodtak. Én meg tudom érteni azt, aki meg akarta akadályozni a Prónayak hatalomra kerülését és garázdálkodását. Itt harc folyt, és voltak bőven áldozatok. Utólag mézve mindenkinek megvolt a maga igaza. Ettől valódi dráma ez és ettől érdekes.

Tragédinak meg attól tragédia, hogy hiába volt a Kommün híveinek sok jószándékuk, ha győznek, itt is egy második Szovjetuniót csinálnak, ami utólag nézve nem tudom kinek lett volna jó.

És ebben az esetben nem írt igazat? Te melyik állítását cáfolnád?

Én is idézgethetném hétszámra Prónay, Héjjas és hasonlók viselt dolgait, de Horthyét is. Nekem mondjuk nem telik örömöm benne, és nem is látom nagy értelmét.

1919 április 7. - hétfő

(előzményként lásd 1919 április 6. - vasárnapról, a 9. számú hozzászólást)

Entzbruder Dezső soproni katonai diktátor reggel megint Fülesre érkezett nevezetes piros autóján. Nyomasztóan sok vöroskatona tartózkodott az alig ezer lelkes, teljesen elmagyarosodott néhai horvát faluban. Entzbruder számos testőre kíséretében a Zichy-Meskó kastélyba vonult, ahol ideiglenes parancsnoki szállást foglalt.

Maga elé kísértette Szemelicker Antal fülesi és Windisek Márton malomházi plébánost, valamint a két község korábbi elöljáróságának tagjait.

Erélyes modorban statáriumot hirdetett a két község területére, majd így szólt a plébánosokhoz: „Magukat elengedem. Menjenek haza."
A többi visszatartottat pedig faggatni kezdte, s ezzel voltaképpen belefogott a részletes nyomozásba.

Kidoboltatta, hogy este kilenc óta után civilek nem mutatkozhatnak az utcán. Ellenkező esetben statáriális elbánást foganatosít. Fülest és Malomházát senki el nem hagyhatja az ó, vagy Váradi Hermán írásos engedélye nélkül.

Déltájt Váradi Hermán járási politikai biztos mégis megtartotta tervezett szónoklatát bekötött fejjel az összeparancsolt hallgatóság előtt.

***

Sárospatakon ellenforradalmat szervezett Becker András huszonhat éves katonaviselt gazdálkodó, de leleplezték és őrizetbe akarták venni. Fegyverrel védekezett. Egy vöröskatonát lelőtt, egyet megsebesített, mire nagy-nehezen lefegyverezték és foglyul ejtették.

Az esetet telefonon jelentették a közeli megyeszékhelyre, Sátoraljaújhelyre, ahonnan késedelem nélkül a helyszínre indult a forradalmi törvényszék.

Knall Ede szobafestő, a forradalmi törvényszék elnöke Budapesten tartózkodott, ezért helyettese Galamb József negyvenéves cipészsegéd elnökölt. Szavazóbírák voltak mellette Morvái Ede harmincéves géplakatos és Henz Miklós harmincnégy éves kádársegéd, vádbiztos pedig Láng István húszéves joghallgató.

Tárgyalást nem tartottak. Formális gyorsítélettel a városháza kapujához vitték Becker Andrást és nagy tömeg jelenlétében felakasztották a kapu vasrácsára.

A vörösőrök voltak a végrehajtók Bartos Béla bádogossegéd irányításával.